A vtlághírfi Mars és Vénusz sorozat
ltiadónlcnál megi elent kiitetei
JOHN GRAY PHD
Mars és vénusz szerelmes
l t:l\."1,ii\,'! i],i}
L[*D W
www. triviumkiado. hu
JOHN GRAY, PhD
Mars ésvénusz
szerelmes
A jól mtik dó párkapcsolatok
r kérvényti tanulságai
AA
fr?,
TRIvIuM ruauó
A mti eredeti cirne:
MARS AND VENUS IN LOVE
Fordította: Leyrer Ginda
ISBN 978_963-91 l 1 -55-6
A szerzóról
Copyright O l996 by Mars Productions, Inc.
All rights reserved.
John Gray, PhD a kommunikáció és a párkapcsolatok nemzetkci-
O Leyrer Ginda, Hungarian translation 2010 zileg elismert szakértóje, aki harminc esztendeje szeryez
o Trivium kiadó, 2010 személyiségfejleszto tanfolyamokat. számos házassági és csa-
Minden jog fenntartva. [*f,,Jffi:i:,á?Tn:i:"i,:'*ifi:Ili"fl,];ii!:T ::f: A kcinyvet és annak részeit tilos reprodukálni, szerz je.
adatrógzit, rendszerben tárolni, bármilyen más íbnnában '
vagy eszkózzel - elektronikus, fényképészeti ton vagy más
módon - kozrjlni a kiadó engedélye nólkiil.
Tel,/Fax: 248-1263
trivium.konyvek @ chello.hu
www.triviumkiado.hu
A Kiadó taga az l795-ben alapitott Magyar Krinyvkiadók
és Ktinyvterjeszt k Egyestilésének
Felel s kiad : zádor zsolt
sorozatszerkeszt ; szaniszló Julianna
Fedélterv: pintér zsolt
Nyomta és k totte: Kaposvári Nyomda Kft. - 101113
Fele| s vezet : Pogány Zoltán igazgat
Tartalom
Koszonetnyilvánitások
Bevezetés
1. Mars és Vénusz szerelmes
2. A férfiak a Marsról, a rr k aVénuszról jottek
3. A férfiak és azó barlangjaik
4. Ktilonbozo nyelvet használnak
5. Jonnek a Mars-lakók!
6. Üdvozlet a Marsról és a Vénuszról
7. Mars és Vénusz ijrokre egyiitt
Utószó
9
11
15
20
38
60
90
I22
l65
201
Kó s zóne tny ilv ánítás ok
f,elcségem, Bonnie Gray, konyvemnek mindvégig társalko-
I 'tója volt. Neki kc!,szonhetern, hogy a konyvek megírása és
a felkésziilés elciadásaimra nem vonta el a figyelmiinket kapcsolatunk
épitésértíl.
Koszonet három leányomnak, Shannonnak, Julie-nak és
Laurennek, hogy állandóan szeretettel osztiikéltek munkám
folytatására. Valóban csodálatos, hogy a családom milyen
mértékben segíti a munkámat. Lauren lányomnak kiilcin koszcincim,
hogy segitett az elsci fejezet megirásában és kedves
iizenetekkel is ci,sztonozte munkámat.
Ügynoknomnek, Patti Breitmannek azt kciszonom, hogy o
volt az elso, aki felvetette ennek a konyvnek a megírását és
ebben állandóan segitokésznek is bizonyult. Nemzetkcizi i.igynokomnek,
Linda Michaelsnek kijszcinijm, hogy segitette krinyvem
világszerte harminchét nyelven való terjesztését.
Suzanne Lipsettnek kosztjncim, hogy személyesen keresett
meg számos embert, akik levélben kértek trjliink tanácsot,
A szerkesztésben nyujtott komoly segítsége nagyon megkonynyitette
munkámat. Reverend Diane-nak állandó irányításáért
és zseniális forgalmazási munkájáért mondok kosztinetet,
A HarperCollins kiadó személyzetének a készséges kiszolgálásén
vagyok kénytelen koszonetemet kifejezni. Náluk jobb kiadót
kivánni sem tudtam volna.
Michael Naj ari annek kos zijncjm, ho gy fol yamatosan szerv ezte
az országban a telt házas tanfolyamokat.
Asszisztensemnek, susie Harrisnek azért taftozom kcjsz<inettel,
mert állandóan gondoskodott hivatalom i.itemtervének
elkészitésércíél s betartásáról, Reggie Henkart azzal szerzett
érdemeket, hogy a John Gray-féle tanfolyamokat világszerte
népszenísitette. Kcjsztjnetemet nyilvánítom továbbá azoknak
a szervezeteknek is, amelyeknél tanfolyamot tafthattam.
Végtil kciszijnom a sok-sok ezer szimpatizánsnak, hogy elmesélték
tcirténeteiket, amelyek megerositik a hitem abban, hogy
a férfiak a Marsról, a n<ík a Vénuszról jottek. Az t rténeteik
nélktil ez a kcinyv nem jiihetett volna létre.
Bevezetés
A , ,,A férfiak a Marsról, a ncjk a Vénuszról jcittek" cimií
l1konyv szerzójeként gyakran hallok sikeres szerelmi t<jrténeteket
egyes emberektcíl vagy éppen szerelmespároktól.
Gyakorlatilag szinte egyetlen nap sem mulik el anélkiil, hogy
valahol fól ne ismernének és ne k<jszonnék meg mosolyogva,
hogy megírtam ,,azt a bizonyos kcinyvet". Mindig is tudtam,
hogy a tanfolyamaim valójában tapasztalatkozlések és ily
módon alkalmasak arra, hogy tomegével mentsenek meg házasságokat.
Az eloadásaimon alkalmam nyílik ama is, hogy a hallgatóságot
megfigyeljem és t-elfedezzem, ha izgatottan sugdolóznak, és
egyszer csak olyanokká válnak, mintha egy belso villanykorte
gyulladna ki benniik. Eppen egy torténet elmondásába fogtam
bele, amikor a hallgatóság egészen átalakult - szinte abban
a pillanatban, ahogy elkezdtem, A kozonségen ilyenkor végigrobog
a megkonnyebbiilés hulláma, amit néha móg kacaj is kisér.
Ezeknek a reakcióknak a kovetkez ajelentésiik:
-Ez azember tisztában van azzal, mit érzek. Ugy látom, másoknak
is voltak már hasonló érzéseik, mikozben ugy viselkedek,
mintha én volnék az egyetlen a világon, aki nem boldogul
szerelmi, problémáinak megoldásával.
O Ahogyan az el ado beszélt a szerelmespár gondjairól, nyilvánvalóvá
lett, hogy a torténet általános és távolról sem rendkiviili.
Vagyis egy házasságbanez teljesen normálisnak fogható fel,
10 l1
O Nos, ugy tiínik, nem vagyok egyedtil. Másokat is izgat ennek
a feladatnak a megoldása,
a Aha, most már látom, hogy ez miként tofténhetett meg. Így
már van a dolognak érlelme. A feladattal meg tudok majd
birkózni. A helyzet nem reménytelen!
Ezek a,,vilIanykcirte"-effektusok nem holmi elhanyagolható
dolgok. Ugyan hirtelen kcivetkeznek be, de nem átmenetiek.
Az emberek párkapcsolati problémái valószíntíleg leginkább
képesek cíket elszigetelni más emberektcíl. Ez azért van így,
mert nehezen definiálható eseményekrol van szó, ráadásul
nehéz róluk beszélni olyan egyiitt érzó módon, ahogy azt a
társunk elvárná. Ha valamircil gy érezzuk, hogy a dolog nincs
rendben, de nem tudjuk a problémánkat megfogalmazni vagy
nem értjtik meg a helyzetet, természetes dolog, hogy kételyeink
támadnak.
A hallgatóság jó néhány tagja annyi id alatt, amennyi egy
lámpa kigyulladásához kell, jól látható változáson megy át -
vagyis t személyében érint i.izenetet kapott:
O F.zen rnár mi magunk is átmentiink! Ebben nincs semmi rossz!
O En magam is ilyen vagyok, vagyis nem vagyok egyedtil.
O Eddig azvolt a véleményem, hogy a szeretet cinmagában mindenhez
elegendti, most azonban mifu: belátom, hogy még sok
mindent meg kell tanulnom.
A tanfolyamaimon megjelen egyedtilállókat és párokat fel
szoktam kérni, hogy álljanak fel és mondjanak el valamit a személyes
élményeikb l.
Amikor a résztvevcík elkezdik részletezni, hogyan használták
fel ez irányu ismereteiket párkapcsolataik javítására, egyszerre
minden világos lett. Egy olyan torténet elmondása, amely ktizvetleni.
il érint másokat is, cirrc]rmtelien megktinnyebbi,ilt arcvonásokat
varázsol elcj,
Ez a ktinyvem hatékony, a való életbtjl vett párkapcsolati
módszereket ismertet. Az olvasó esetleg nem minden torténetben
ismer magára. De bizonyara lesznek tobben, akik rájonnek
majd, hogy a saját szerelrni tcirténetiikben van valami, amit
hosszu ido óta hasznositanak: minden torténetbtjl ugyanis világosan
áramlik majd a szeretet, amely a párkapcsolatot végiil is
hatékonnyá tette.
A torténeteket kcjzvetleni,il a tanfolyamaimon részt vevci
egyes emberektcjl és pároktól, illetve a nekem cimzettlevelekbcjl
vettem át, Evente ttibb ezer, spontánul megírt, szerelmi torJéneteket
tartalmazó levelet kapok. A leveleket írók kozott akadnak
férjek és feleségek, szeret k, vagy szeretóket keres k, olyanok,
akiknek a kapcsolatuk cisszeomlás el n álltak, de mr,iveim segítségével
lekiizdtitték az akadályokat.
Voltak olvasóim és hallgatóim kcjztjtt olyanok is, akik valóban
nagyon szerették egymást, rnégis képesek voltak a szerelmiik
további elmélyítésére- éppen konyveim olvasása, tanfolyamaim
elvégzése révén. Akadtak koztiik szinglik is, akik
egész élettikben vágyódtak az igazi szerelemre, de mindaddig
nem érték el, amig meg nem értették és figyelembe nem vették
a férfiak és nok ktjzcitti kiilonbségeket.
Sokan ezekkel a szavakkal fejezték be leveltiket: ,,Ha ugy gondolja,
hogy tórténetem másoknak segítségére lehet, használja fel
tetszése szerint." Az illetók javaslata gondolkodóba ejtett, mert ugy
éreztem, a dologban van valami: ha az ilyesféle trirténetek a tanfolyamokon
való szernélyes találkozások alkalmával annyira hatékonyak,
akkor talan célszení ezeket osszegytíjteni egy kcinyvbe.
Ennek a gondolatnak a végterméke ez a míi. Az alapotlet
agyanaz', mint a tobbi konyvemben, kazettáimon és tanfolyamaimon.
Itt azonban az igazi élethelyzetek fel l kozelitem meg
a problémákat. Ez lehet<ívé teszi, hogy felismerjiik mások gondjában
a sajátunkat. Ez pszichológiailag megfogalmazva azt
jelenti, hogy lehettíséget kapunk a másokkal való egyéni azonosulásra.
l2 l3
oo
oo
Azonban az igazságokat tilbbféleképpen lehet megkozelíten i :
A szerelemben a problémak léte normális dolog,
Nincsen abban semmi rossz, ha a párkapcsolatainkban gondok
vannak,
Majdnem mindenkinél elofordulnak problémák, hiszen nem
ugy sziilettiink, hogy tudjuk a kész receptet,
Még olyan hibakat is meg lehet bocsátani, mint htitlensóg,
l|lI.égaz egymást nagyon szeret embereknél is elofordul, hogy
a párkapcsol atlk azért nem lesz jó, mert nem veszik figyelembe
a férfiak és a nók kozti ki.ilcinbségeket,
Nem veszik figyelemebe, hogy a szerelembe esésnek és a
megtartásnak kulcsa ezen kiil<inbségek felismerésétr és elfogadásán
alapszik.
1
Mars és Vénusz,
SZ,erelmeS
|{ épzeljuk el, hogy a férfiak a Marsról, a ncík a Vénuszról
I\ottet. Egy szép napon * jó régen * a Mars-lakók betiltek
az rhajójukba és elutaztak a Vénuszra, Megérkezésiik szerelem
volt elso látásra, A két bolygó lakói vadul egymásba szerettek,
osszeházasodtak és boldogan éltek - de csak addig, amíg
meg nem látogatták a Fcildet...
Rrivid ideig mirrden rendben volt, de azuíán a Fold légkiirének
egyre ercisebb lett a hatása, A férfiak és a ncík egyaránt
,,szelektiv amnéziába" estek. Ugyanis elfelejtették, hogy
kiilonbcjzo boly góról származnak.
A Mars-lakók anélkiil, hogy rájottek volna, miben kiilijnbtjznek
a Vénusz-lakóktól, azt hitték, hogy a Vénusz-lakókkal
valami nincs rendbenl a vénusz-lakók azonban a Mars-lakókat
vélték megváltoztatandónak. Amikor azonban hozzáláttak,
a kezdetben érzett szerelem elttínt.
Szerencsére azonban az eredendo ktilrjnbozoség tudata néhányukban
megmaradt, Ezek a szerencsések még emlékeztek arra,
hogy más bolygóról valók. Ennek tudatában a szerelmi,ik egyre
mélyebb lett.
Számos szerelmespár esetében ez az egyetlen dolog - a férfiak
a Marsról, a ncík a Vénuszról származnak -b,atarozza meg,
hogy a párok k zott elmélytil-e a szerelem, javul-e kijzttik
a kommunikáció és tartós lesz-e a kapcsolatuk.
l4 15
Irreális várakozósok
Ha tévesen azt hissziik, hogy a férfiak és a ncjk a gyrikereiket
illetcjen azonosak, akkor a veliik szemben támasztott elvárásaink
hirtelen irreálissá válnak, A nrjk azt híszik, hogy ha a férfiak
szerelmesek lesznek, ugyanugy fognak viselkedni, mint a szerelmes
ncík. Hasonló esetben a férfiak azt hiszik, hogy a n k
ugyan gy fognak viselkedni, mint a szerelmes férfiak. Ha a férfiak
és ncík nem ládak át világosan a helyzetet, ktiltinboz<íképpen
fognak reagálni, Nem csoda tehát, hogy ilyen esetben az érzelmeink
csorbát szenvednek és a kapcsolatunk a legnagyobb szerelmiinkkel
is szakitással végzodik,
Ha tévesen azt hissziik, hogy a férfiak és n k azonosak,
akkor a velijk szemben támasztott elvárásaink
hirtelen irre ális s á v álnak.
Ha megértjtik és észben is tartjuk, hogy a feffiak a Marsról, a n k
aVénuszról jottek, uj megvilágitasban fog|uk látni társunk viselkedését,
A nemek krjzti osi háboruskodást felvalda a nemek kcizti
egyetértés. A párkapcsolatainkban valami csodá{atos dolog kovetkezik
be. A szivtink megtelik a megbocsátás melegségével és ahhoz
is lesz erónk, hogy megvalósitsuk reményeinket és álmainkat.
A párkapcsolataink hirtelen egészen megváltoznak. Eszrevessziik
majd, hogy a társunk igyekeszik szeretcj partneriinkké
válni és ezéft mindent megtesz, amire csak képes. Ez lehet<ívé
teszi, hogy értékelni tudjuk társunk számos szerelmi próbálkozását.
A bizonytalankodás, a csalódások kcide fokozatosan felszáll
és jobban megértjtik tevékenységét és reakcióit.
A nemek kiiztitti háboni valójdban
a nemek kijziitti íélreértésekena lapul.
FIa világosan látjuk, hogy társunk igyekszik kimutatni szeretetét,
párkapcsolataink megváltoznak, Nem érezzuk, hogy megvetnek,
hanem azt érezzuk, hogy mindig is szerettek és most is
szeretnek minket.
A trjrténetek róvid áttekintése
A fentiek figyelembevételével sikeriilt már nagyon sok párnak
visszaszereznie választott párjának a szerelmét. Kcinyvtinkben
az ó szivet melengetcí és cselekvésre cirsztcinz tofténeteiket
kozoljtik. Saját szavaikkal mondják el, hogyan értek el sikereket,
illetve hogyan tanultak kudarcaikból.
Az egyes fejezetekben kozolt torténetek mind uj és fontos
tudnivalókat taftalmaznak, Noha az itt kozoltekbcíl jó néhány
tanulságot lesztíftem mir elózó konyveirnben, ismételt tanulmányozásuk
ráirányitja az olvasó figyelmét a saját érzelmeire és
tapasztalataira, és esetleg uj módszerekre mutat rá, amelyekkel
valamely óhajtott kapcsolat létrehozható.
Meg kell azonban mondanom, hogy nem mindenki fog kozvetleni.
il hasznot huzni konyvembol. Ez az állitás az olvasóimra
is érvényes. Nem mindenkire illik az általános leírás, amely
a férfiak és nok ki.ilonbozoségérol adható. A kriz lt torténetek
kiválasztásának az volt az alapja, hogy számos férfira és n re
raillenek. Ha valamelyik tcirténetben ráismeri.ink magunkra
vagy társunkra, akkor azjó kiindulási pont egy beszélgetés elindítására
a családtagokkal, barátokkal vagy a párunkkal,
A 2. fejezet címe: A férfiak a Marsról, a nok a Vénuszról
jottek. Az itt kozolt torténetekben arról lesz szó, hogy a férfiak
és nok krizcitti kiilrinbségek alaposabb megértése hogyan
segítheti elcí a tartós szerelem létrejottét. Önmagában már az
is elegendo ahhoz, hogy valaki ne érezze magát lenézett és értéktelen
embernek, ha mind ssze annyit tud, hogy a férfiak és
a nok kiiltjnboznek egymástól és hajlandó a ktilonbségek meg-
16
t&i]
n
ismerésélrez sziiksóges idtjt a társára forditani. Enrryi rnár elég
lesz ahhoz, hogy teljesiiljenek a kapcsolattal szemben támasz]
tott elvárásai.
A3. íejezet cime: A férfiak és barlangjaik. Ebben afejezetben
arról lesz szó, hogy ha az asszony megértéssel rogaala a
férfi jogos igényét és megengedi, hogy idtínként visszatru"zój;on
a barlangjába, az rnilyen nagymértékben képes javítani a kapcsolatot.
sok no me8tapasztalta már, hogy a férfi ezáltal kellimesebb
beszélgetotárssá válhat. Azt is sok ncí megtapasztalta
már, hogy ha nem ellenzi a barlangba vonulást, akkor a férfi
gyakrabban jcin ki onnan.
A 4. fejezet cime: Kiilcirrb<izo nyelvet használnak .Ez afejezet
azt szernlélteti, rnennyire másképpelr komrnunikálnak a fé;fiak
és ncjk. Arról is kiilrjnbozik a véleményiik, hogy egyáltalában
miért beszélgetnek. A férfiak és ncjk egyaránt arra hisználják a
nyelvet, hogy t-elhivják a figyelrnet a problérnákra és -.goiOlat
azokat. A ncík azonban ana is használják a nyelvet, hogy rffijenek,
mire is akarják használni, hogy kibeszéljek magutbói áz
érzelmeiket; de olyankor is használják, amikoinugyoüu intimitásra
vágyódnak. Az itt kcizolt t rténetek azt biziiyitják, hogy
a kommunikáció igen nagy mértékben javitható, ha a férfiakZs
nok figyelembe veszik a nemek kcizcitti kiiltinbségeket.
Az 5. fejezet címe: Jonnek a Mars-lakókl Ebben a fejezetben
olyan tcirténetek szercpelnek, amelyekben a kapcsolat
már a szakítás szélére sodródott, de a férfiak és nok i.orntt;
ktilcinbségekrcjl szerzett j isrneretek nyomán a kapcsolat ujra
feléledt. Itt anól beszélek, hogy a férfiak és a ntjk miként dólgozhatnak
azon, hogy teljesiiljenek mind saját, mirrd társuk
vágyai, noha ezt megelcíz en már szinte semmiben sern tudtak
egyetértésre jutni.
A 6,. fejezet cime; Üduozlet Marstól és Vénusztól, Ebben
a fejezetben arról lesz szó, hogy a nok és férfiak hogyan adhatjak
a másik fél tudtára az irántuk érzett szere7miiket. A rnódszerek
ismerete nélktil szerelmi próbálkozásaink csalódást fognak
okozni. Az itt kozolt tcirtérretcket természetesen a valós életbcíl
vettem.
A 7,, utolsó fejezet cime: Mars és Vénusz iirokre egyiitt. Itt a
ktilonlegesen bonyolult problémákról lesz szó, amelyek azonban
nem egy házasságban rnégis elofordulnak: erciszakos viselkedés,
kábitószerezés, megcsalás, hiitlenség. Ezek a tijrténetek
nemcsak cinmagukért fontosak, hanem azéft is, n]ert megmutatjtk
az utat a boldogtalanság fel I az eros szerelmi kapcsolatok
felé.
Az olvasó konyvíink minden fejezetében megtalálja az Díalásokat
a nemek kiilonbijz ségébol adódó uj kovetkeztetésekre.
Minden egyes tcirténet arra mutat, hogyan lehet lekiizdeni
az egyébként feltétleniil adódó nehézségeket és konfliktusokat,
amelyek végso soron minden párkapc.solatban elcjfordulnak.
18 19
2. Amikor ráji;ttiink, hogy a tijbbiek ugyanazt érzik,
mint mi, már ciki volt el ttijk veszekedni.
Amikor rájottiink, hogy más pároknak ugyanolyan tapasztalataik
vannak, mint nekiink, az valósággal felszabaditott minket.
Már nem gondoltam állandóan arra, hogy minden bajnak Roger
az oka. Nem éreztem tobbé, hogy képtelen leszek megkapni
azt, amit elvárok tole. A legfontosabb azonban az volt, hogy
nem értelmeztem ugy Roger viselkedését, mint aki nem szeret
tobbé."
A v is szahuzó dás els aj átítása
Nell levelében ez áll,.,,A férjem, Stuart a sziiletett nérnák kozé
tartozik. Igazi Mars-lakó. Sohasem tudtam rájonni, mit érez és
ez rendkiviil bizonytalanná tett. Hogyan tudunk egymással kapcsolatot
tartani, ha orcjkké hallgat? Hogyan javithatok a helyzeten,
ha nem tudom, hogy mi bánda? Azt éreztem, hogy valami
baj van, de tudtam, hogy ha nem beszéliink róla, a helyzet még
rosszabbra fordul. Es a sejtésem bevált: nem beszélti.ik meg
a dolgokat és a helyzet valóban még rosszabb lett,
Jó szándékaim ellenére
a helyzet tovább rosszabbodott.
Sohasem hittem volna, hogy beszélgetési próbálkozásaim után
a fériem még inkább visszahuzódik. De amikor azt olvastam,
hogy a Mars-lakók szeretnek a barlangjukba visszahrizódni,
megértettem, hogy kisérleteim nyomán miért lett még rosszabb
a helyzet, Amikor a háttérbe vonultam, egy csapásra minden
megváltozott. Stuartnak egyre jobb lett a hangulata, Sokkal
Aferfiak a Marsról, a n k
a Vénuszról j ttek
7\ férfiak és a ncik rengeteg mindenben kiilonbtiznek,
. . n kiilcinbség néha olyan nagy lehet, hogy azthihetnénk,
más-más bolygóról származnak Mint már mondtam, ez az eltérés
a férfiak és n k k<iztjtt elegendo ahhoz, hogy felismerése
után ne sajnáljuk azt az id t, amelyet társunk megértésére forditunk,
Abban is segit minket, hogy a társunk tcíliink eltércí
reagálási és cselekvési módját ne tekintstik a gycingeség jelének,
sem puszta idegeskedésnek, A kovetkezcí tcirténetek mindegyikében
azon van a hangsuly, milyen jó dolog, ha próbáljuk
megérteni, miben kiitcjnboznek a férfiak és a ncík.
Nem va7yunk egyed l
Barbara mesélte nekem: ,,Rogerrel ma már nagy szerelemben
éliink, de ez nem volt mindig így, Folyton gy éreztiik, hogy
háborut folytatunk egymással. Szinte minden bosszantott, amit
Roger csinált. A ferfiak a Marsról, a nók a Vénuszról j ttek cimíi
kcinyv elolvasása után rigy éreztem, mintha John Gray állandóan
nyomon kovetne a lakásomban. Amit ektizben magunkban gondoltunk,
olyan volt, mintha a kcinyv szerz je a mi beszélgetéseinket
irta volna le kcinyvében, Amikor rájcittiink, hogy a ttjbbiek
is ugyanazt érzik, mint mi, megdcibbenttí felismerés volt,
h
20 2l
íigye|mesebb és érdekli,idobb lett irántam. IJa nenl jottem volna
rá, hogy mit kell tennem, valószinijleg móg most is háboruznánk."
A haltgatós tuclományának megtanulasa
Chuck mesélte: ,,A legfontosabb dolog, amit a ncík másságáról
megtanultam, hogy a ncík a Vénuszról jottek. Arról gyakran
hallottam, hogy a párkapcsolatok legfontosabb elemá a jó
komntunikáció. Márpedig az volt a vélernényem, hogy nugyán jól tudok konrrnunikálni. Ugyanis rádióriporter vagyok. De
akkor mi az asszony baja velem./ Miért hagyta abba a
beszélgetést?
kevesebb tóródés és t bb szerelem
Marge tcjrténete: ,,Amikor barátaim igyekeztek rábeszélni, hogy
olvassam el John Gray valarnelyik konyvét, eleinte tiltakoztam,
Semmi sziikségem nincs arra, hogy egy ,férfi mondja rneg
nekem, rnennyivel tobbet kellene vele t<jrcjdntim ahhoz, hogy
a kapcsolatom megjavuljon. Ktilcinben is, miért általánosan elfogadott
nézet az, hogy mindig a n nek kell megmentenie a kapcsolatot?
Nagyon el voltam lralmozva munkával és holttáradtan
azt szerettem volna, hogy Philip, a férjenr valahogyan kcinrryítse
meg az életemet. Noha nem szivesen tettem, a magam eszkozeivel
szándékoztan harcba szállni.
Nem tobbet, hanem kevesebbet t<iródtem vele és segitséget
sem kértem t<jle ttjbbé. A kcivetkezcí hónapban csak olyan dolgokat
csináltam, amelyek oromet okoztak nekem.
Felhagytam a konyhatiindérkedés sel,
a férjem pedig csak akkor látott neki a munkának,
amikor már mindett koszos volt.
Azzal sem próbálkoztam tobbé, hogy beszélgetésre birjam.
A férjem ezután anól érdekl dott, mi t rtént velem aznap. En
viszont nem érdeklodtem az iránt, hogy o mit csinált aznap.
Néhány hét után magától elkezdctt beszélni arról, mivel telik
a napja. A konyha kitakarítása után a rulráit szanaszét hagyta a
pacllón. En nem nyultam hozzá, ugyhogy végiil o rakta el oket.
Noha a helyzet nem volt ideális, rigy véltem, hogy a módszerem
mííkodik,
Ha megdicsértem a munkáját, az olyan volt,
mint valami szerelmi btivijlet: a férjem riigt n iobb kedvre
deriilt és békés lett a hangulata.
|/alahányszor az asszony nrcg akart szólalni,
azonnal el álltam a megoldásaimmal.
A férfiak tobbségéhez lrasonlóan a problémákból engem is leginkább
a megoldásLrk érdekel. Ha tehát az asszony valamilyen
sórelmércjl szeretne beszélgetni, rcigtcin el jovok a lehetséies
megoldással. szeretném világosabbá tenni a gondolkodásrit,
korrigálni szeretném az érzelmeit és megoldáiokat javaslok,
Minden gondját szeretném megoldarri, kivéve azt az egyet,
amely igazán fontos számára: Az asszonynak ugyani. ..ut
ahhoz kel]ettenr, hogy >rneghallgassam<.
A feleségem ezí már évek óta mondogatta, cle sohasem értettem,
lrogy valójában rrrit is akar. En ugyanis azt hittern, hogy
a.>c.sak hallgass meg<< azt jelenti, hogy várjam meg a t rÉn;
végét, mielcítt rnegoldásokat javasolrrék. Most nráiabbahagytam
a megoldások f'elkinálását és ett I az asszony ugy érzi, hogy
>meghallgattam<<."
22
L
23
Mindenért, amit tett, megdicsértenr. Noha netn szivesen vártam
ki, hogy a konyha teljesen lepusztuljon, mégis megvártam, mig
a férjem kitakarit. Utána rámosolyogtam és rnegdicsértem:
>Most már szép tiszta a konyha.< Ez holmi szerelmi mágiaként
hatott a férjemre és r gton jobb kedve támadt. El sem tudtam
képzelni, hogy a dolgok ennyire konnyrivé váltak, Viselkedésem
megváltozása a férjemet is megváltoztatta, Kezdtem ujból
beleszeretni.
Nos, változtatásra feltétlentil szi,ikség volt, de nem ilyen
változtatásra gondoltam. Az óhajaimat speciális módon keilett
kifejezni. Elismerem, hogy a lakásunk eléggé koszos azóta.
Azt sem tagadhatom, hogy a férjem néha napokig nem hagyja el
a barlangját. De amikor kijcin, szerelmesen éliink és ez mindent
megér nekem. Azt is elismerem, hogy néha elég nehezen tartom
vissza magan attól, hogy takaritsak és elvégezzem az cisszes
házi munkát aztán pedig megszidjarn, amiért nem segit nekem
semmiben és nem is szeret eléggé. De amikor rájottem, hogy
a módszer jó és szerelmesebbek lettiink egymásba, mint valaha,
az akalmazása egyre kcinnyebb lett. Tehát megéne az áldozat,
amelyet hoznom kellett szerelmiinkért."
Újrakezclés
Judy torténete: ,,Mi ketten cisszesen hat házasságot kot ttiink.
Mindkettcínknek ez volt ugyanis a harmadik. Három nap mulva
cjtvenkét éves leszek, Ha ennyi id után sem tudom a lehet
legjobb párkapcsolatot kialakitani, akkor vajon nem lenne jobb
egyedtil maradni, mint egy rossz párkapcsolatot fenntartani?
Mikor cisszeházasodtunk, én negyvenkét éves voltam, Ken
pedig citvenegy. Tehát mindketten igazi feln ttek voltunk már!
Azért házasodtunk cissze, hogy bebizonyítsuk egymásnak,
miszerint tudatosan vállaljuk életiinknek ezt a kcivetkezcí elkcitelezettségi
szindét.
Elhatározásunkat ilyenekkel magyaráztuk: Az én elso házasságom
tizenot év után válással végzodtitt, A baj az volt,
hogy fogalmaln sem volt, milyennek kell lennie a jó párkapcsolatnak,
A sztileim állarrdóan veszekedtek és semmi tiszteletet
sem mutattak egymás iránt. Azt hittem, hogy intelligensebb
lévérr, majd mrtsképpen irányítom az eseményeket. Ebbol
azonban semmi sem lett. Az én házasságom is olyan lett, mint
a sziileimé.
A válás után másfél esztendovel ismét férjhez mentem. A férjem
kedves ember volt ugyan, de ezuttal is minden fólresiklott.
Ezuttal mindossze annyival lett jobb helyzet, hogy nem maradtam
meg tizenot évig a házasságban, Noha meg voltam zavarodya,
aíía mégis rájottem, hogy fogalmam sincs, hogyan kell jó
párkapcsol atot létesiteni.
Mikor Ken lett a párom, egyszeíTe minden megváltozott.
John Gray egyik kommunikációs tanfolyamán ismerkedttink
rneg. Eletemben elso ízben kezdtem megérteni a férfiakat, és
hogy mi torténik a párkapcsolataimban, Amikor felhagytam azzal,
hogy folyton jó tanácsokkal lássam el, elkezdett rám hallgatni.
Ma már tudom, hogy miért sikeri.ilt mostanáig tiz boldog
évet egyiitt eltolteniink.
Mi valóban kommunikáltunk és azt is tudjuk már, hogyan
kell tiszteletben tartani egy másnern lényt. Tudjuk, hogy
a ki.ilcinbozcíségeknek mik a kovetkezményei. Ma már nem feltételezem
állandóan, hogy Ken számira rendkivtil konnyti lehet
engem megérteni, hiszen néha még magam sem éftem magamat,
hogyan lehetne erre képes egy Mars-lakó? Amikor látom,
hogy erosen figyel és próbál engem megérteni, nagyon tudom
méltányolni,
Arra gondoltam, hogy ha szeret,
id vel majd megpróbál elbeszélgetni velem.
24 25
Mieltítt megismerkedtem volna Kennel, egy férfitól csak annyit
váftam el, hogy figyeljen f-<jl rám és értsen meg. De arnikor
Kennel megismerkedtem, arra gondoltam, hogy ha megszeret,
majd arra tcirekszik, hogy beszélgethessen velem. Akkor rnég
nem tudtam, hogy a férfiak ugy létesítenek kapcsolatot, hogy
csinálnak valamit.
Ha Ken gy érzi, hogy tett valamit értem, azt a kapcsolat
felvételének érzi. A passzív odafigyelést egy férfi nem értékeli
ugy, mintha valóban tett volna valamit a noért. Ilyenkor krinynyen
diihos, tiirelmetlen, szórakozott lesz, vagy elveszti a no
iránti érdeklcjdését. Azzal, hogy világosan méltányoltam, amit
tett, azt jeleztem neki, hogy észrevettem a figyelmes voltát,
Ettol nemcsak boldogabb lesz, hanem engem is emlékeztet
arra, hogy ne tekintsem a figyelrnes voltát egyszer s mindenkorra
adottnak.
Tehát nem vagyok ha.jlandó automatikusan elismerni minden
ktilrinbséget kettcínk kozott. Néha nehezen mennek a dolgok,
de akkor is jó érzés, ha sikeriil olyan valakivel kijtinncim,
aki annyira kiilonbozik tcílem!
Noha kiilijnbijz ek vagyunk,
az módszere nem rosszabb az enyémnéI és nem kell
megváltoznom sem nekem, sem neki.
Ha észben tartjuk, hogy a férfiak a Marsról, a nók a Vénuszról
jcittek, az segitséget ad abban, hogy tiszteletben tartsuk egymás
ktilonbségeit és ne próbáljuk azokat íigyelmen kivtil
hagyni, vagy letagadni. Ken és én átéltiik a nyolcvanas éveket,
amikor azvo|t az általános vélemény, hogy a férfiak és a n<jk
tokéletesen egyformák. Ma már tudjuk, hogy ez nem igaz. S t
éppen arra kellett rájonniink, hogy távolról sem vagyunk egyformák.
De azzal is tisztába kellett jonniink, hogy egyiki.ink
sem jobb a másiknál. Noha kiilcinbtjztíek vagyunk, éppen
olyan rendes ember, mint éri, vagyis egyiktink megváltoztatására
sincs sziikség.
Azt hiszem, létezik egy általános vélemény arról, hogy milyenek
vagyunk. Nenrcsak az a ktilonbség koztiink, hogy mi
gyermekeket tudunk sztilni, hanem sok minden más is. Az elrnult
években azonban a kiilonbozoségeink tekintetében nagyon
sokat változtunk a régebbi éni.inkhoz képest. Azáltal, hogy Kent
olyannak szeretem, amilyen, sikeriilt magamat is ujra megszeretnem
és elfogadnom. Ez citvenkét esztendcímbe keriilt, amiért
nagyon hálás vagyok."
Egyiittes gyarapodÓs a szeretetben
Ijred a kcjvetkeztj tórlénettel állt elo: ,,Egyszer meghallottam
valahol Mary Wright nevét, Az ernberek azt mondták róla:
ugyanazt a munkát végzi, mint Jolrn Gray. Meg fogja ot kedvelrri,
Akkoriban éppen John Gray tanfolyamaira jártam és amit
íanultam, felhasználtam a pszichoterapeuta gyakorlatomban.
Azt gondoltam, talán nem is olyan ostobaság, hogy meg fogom
kedvelni Maryt. De még csak kis ido mult el a válásom óta és
czért nem volt még kedvem randevuzni - miir nem voltam
dcpressziós, jól óreztem magam, de a randevuzás még nem
órdekelt.
Maryvel természetesen egy tanfblyamon ismerkedtem oszsze.
A résztvevok éppen táncot tanultak, persze én is táncoltam
vele. Emlékszem, azt gondoltam róla: >A no tagadhatatlanul
kedves ugyan, de nemi vonzercít nem érzek.< Csinos,
vonzó, intelligens, szellemes, de a szivem nem dobban nagyot
lrtellette. Es mindossze másfél esztendci elteltével ujra találk<
rztam vele, Találkozásunk szinhelye egy parti volt, ahová
rlrindkettonket meghivtak. A partin kétségteleniil o volt a legórdekesebb
és a legvonzóbb vendég. Jó negyvenot percig beszólgettem
vele, elkértem a telefonszámát és két héttel késcíbb
b
26 27
meghivtam egy Bill Joel-koncertre, ahová a lányaimat is magammal
vittem. A koncert fantasztikus volt.
Ezen az estén igy szóltam hozzá: rM*y, kedvelem magát és
szeretném, ha ujból találkoznánk. Ma este nagyon jól éreztem
magam.<<
Mary igy válaszolt: "En is nagyon jól éreztem magam,
de mondanom kell magának valami fontosat. Kapcsolatokba
bocsátkoznom csak nagyon, nagyon lassan szabad. Eddig az
volt a szokásom, hogy hanyatt-homlok belevetettem magam
egy uj kapcsolatba és mire észrevettem, máris nyakig benne
voltam. Mostanság er sen igyekszem azon, hogy ez ne forduljon
eltí még egyszer. Mindjárt kezdetben szeretném elmondani
magának, hogy testi kapcsolatra aligha leszek egyhamar
képes,<
Rcigton megkérdeztem: "Mit jelent ez? Ha nem foghatom
meg még akezétsem, ha meg sem olelhetem, azbizony kemény
dolog. De ha csak a szexualitás hiányáról van szó, az menni fog,
arra készen vagyok.<
>Csak etról van szó. Helyesen értette. <<
Egymást átcilelve kivántunk jó éjszakát, rnajd nevetve elvonultunk
aludni. Így végz d<itt az els<í randevunk.
A kapcsolatunk csak nehezen haladt elore, de gondoskodtunk
arról, hogy tervszerií legyen. Néhány hónappal kóscjbb
Maryvel, a lányommal és a barátncíivel elmenttink egy hires
szórakozóhelyre. Egyébként néha-néha két másik ntivel is randevuztam,
de a kitércík után elég hamar rájcittem, hogy csakis
Mary lesz az igazi. Ennek ellenére még négy-ot hónap is
eltelt, amíg az elso csók elcsattant. Ezt kcjvetoen elég hamar
eljutottunk a testi érintkezésig. Egy esztendovel késcíbb pedig
tjsszekoltciztiink.
John munkássága Mary és az én szempontomból rendkiviil
fontosnak bizonyult. Kapcsolataimnak igazi elcí- és utótorténetiik
van, A John tanfolyamait megelcízcí kapcsolatok, majd
Mary torténete azatán, hogy a tanfolyamokat eredményesen
clvégeztem. Ami Maryt illeti, jól láttam, mennyire igyekszik,
hogy ne próbáljon kéretlen tanácsokkal elárasztani. Diplomás
tanár lévén, kisfiukat kell oktatnia arra, hogyan rendezzékbe
az élettiket.
En azonban tipikus Mars-lakó lévén, gyíiliilijm, ha elcí akarják
nekem irni, hogy mit tegyek. Azt is észrevettem, hogy Mary
megtanulta Johntól, hogy mindig meg kell kérdez,nie, hajlandó
vagyok-e valamire. Ezt én nagyra értékeltem. Mary a lányaimat
is megtanította néhány olyan dologra, ami alapján jobban meg
tudtak érteni engem.
Gytiliil m, ha elóirják nek m, hogy mikor mit tegyek,
ezért nagy iiriimet okozott nekem,
amikor Mary megkérdezte t lem, hajlandó vagyok-e
meghallgatni a tiirténetét.
,,Ami engem illet, párkapcsolatunk szempontjábol az bizonyult
létfontosságunak, hogy nem volt szabad kétségbe vonnom
Mary panaszait, hanem azokat egytittérzéssel kellett
fogadnom, Annak ellenére, hogy terapeuta voltam, rá kellett
jcinntim, hogy ezen a vonalon még sokat tanulhatok Johntól.
A férfiak ugyanis már olyan régóta lekicsinylik a ncík panaszait,
hogy már nem is veszik észre, hogy igy tesznek. A n k erre
azt mondják: >Lehet, hogy maga igy érez, de nézzuk a dolgokat
logikusan,< Ahhoz, hogy valóban jól tudjak odafigyelni
egy ncire, meg kellett tanulnom, hogy ellenkezés nélktil hallgassam
meg ót.
A férftak dltalában semmibe veszik a n k érzéseit.
Meg kellett szoknom, hogy tigy hallgassam meg a n k
érzéseit, hogy nem veszem semmibe ket.
t
28 29
Hogy miért veszik semmibe a férfiak a ncík érzóseit, annak
kulturális okai vannak: a kisfiuk a sziiletéstiktol fogva holmi
férfiklubnak a taglai. Szerintiik a fiuk mindenben jobbak, mint
a lányok - eszesebbek, erosebbek stb. - és az idosebb férfiaktól,
apáiktól, nagybátyjaiktól folyton azt hallják, hogy a nok
érzéseivel nem kell tcjrodni. A fiuk tehát ugy nonek fel, hogy
semmilyen jelzést sem kapnak arról, milyen okosak tudnak
lenni a nok.
John taníblyamainak látogatását megeltízoen a férf,ak tobbségéhez
hason]óan fogalmam sem volt arról, hogy rejtett lekicsinylést
érzek a nok gondolatai és érzései iránt. Maryvel
tortént találkozásom elott komolyan azt hittem, hogy órtem
a n<jket. Azonban Mary volt az elsci no, aki rnás volt, mint a
lányaim és akit másképpen tudtam megfigyelni, mint a tcibbi
ncjt. Pszichoterapeutaként jól tudom, hogy a nok haragja és
megvetóse a férfiak iránt csak akkor oldódik, ha komolyan
odafigyelnek rájuk. Amig ez be nem kovetkezik, a ni5k zárt ajtók
mcigiitt arról pusmognak, micsoda bumfordi alakok a férfiak.
De ha komolyan odafigyelnek rájuk, kezdenek bizni a férfiakban.
Mary számára az odafigyelésem kiilonboztetett meg a
tobbi férfitó|, de ez számomra is fontos tényez lett. Maryvel
bizonycrs foku partnerségem kezdett kialakulni.
John munkája tehát megnyitotta az utat a bizalom felé. Ez
teszi elviselhet vé a nok számára a férfiak barlangba buzodásá.
t:: bizakodnak abban, hogy a férfiu majd ki fog onnan jon- ni. En is rájottem arra, mennyire fontos számomra azoknak
a dolgoknak elfogadása, amiket teszek. Elózó házasságomban
azt éreztem, hogy a feleségem mindazt, amit teszek, magától
értettjdcínek tartja és nem értékeli ki.il nosebben. John munkássága
azonban ráirányitotta a fényt a kapcsolatok ezen fontos
jellemz jére: a férfiak számára nagyon fontos, hogy megbecsi,
iljék, értékeljéka, mit tesznek. Ha például Mary egyszertíen
csak ennyit mond: >>szeretlek<<, az természetesen circjmet okoz
nekem. Örcimcim azonban még sokkal nagyobb lesz, ha ehhez
hozzáteszi: >Drágám, igazán oriilrik, hogy beszerezted a jegyeket<,
vagy: >Koszcincjm, hogy kivitted a szemetet<, vagy
>Csodálom, mennyire igyekszel jó apa lenni<, Az ilyesféle elismerések
gyakoriak és igen sokat jelentenek számomra,
A tanagyag olyan egyszertí, hogy az állandó alkalmazása
semmilyen gondot nem okoz. A férfiak és ntík kiilonbozo
voltának megértése bizalmat eredményez, aminek nyomán
a kapcsolatunkban biztonságban érezzik magunkat. Ez olyan
lrelyzet, amelyben létrejcihet a szerelem. Es ez tcirtént veltink
is, velem és Maryvel. I994-ben házasságot kiit ttiink. John és
IJonnie is ott volt az eskiivcínkcin."
Megtalálni magamat és magunkat
Most lássuk a sztori Mary szerinti változatát: ,,Nekem a rotnánc
a szenvedélyem. Ötéves koromban volt az elsó fium.
Ettcíl kezdve egészen harmadik házasságomig, azaz negyvenkét
éves korornig rnegszakitás nélktil kovették egymást a kapcsolataim.
Ktilonbtjzcí szenvedélyekt l terhelt kcirnyezetben
ttevelkedtem, az anyám alkoholista volt, a két bátyám kóz;J,l az
cgyik a drogoknak, a másik az alkoholnak hódolt. Őket e szenvedélyeik
miatt vesztettem el. Három házasság után - mint
crrol cjn is értesiilt - rájottem, hogy nekem is megvan a magam
szenvedélye. Nekem azonban nem a drog és az alkohol vált
szenvedélyemmé, hanem - a házasodás. Erre John tanfolyatttainak
a látogatása kozben j ttem rá.
Nekem a románc a szenvedélyem - illetve az volt
a szenvedélyem. Az els fi m iitéves koromban
volt és a kapcsolatok szakadatlan láncolata
csak negyvenkét éves koromban szakadt meg.
30 31
Ennek fólfedezése után azt mondtam magamnak, hogy ezentul
cinmagammal lépek kapcsolatba és arra akarok rájcinni, hogy ki
is vagyok. Saját lakást vásároltam, elutaztam délnyugatra és -
hogy eldonthessem, mit is szeretnék csinálni - elkezdtem zenével
foglalkozni.Ez vagyok én, mondogattam magamnak,Ez az,
amit én szeretek. Ismét szerelmes lettem, ezuttal azonban
cinrnagamba.
A magammal való foglalkozás kozben állandóan Fred
Kleiner nevét emlegették, mint olyan férfiét, aki hozzám való,
Engem Fred nem érdekelt: >Nem vagyok hajlandó randevuzni<
mondtam. Ennek ellenére állandóan hallottam a nevét. s t talán
még találkoztam is vele. Aztán egy partin egyszer csak megjelent
Fred Kleiner. Odajcitt hozzám,jól elbeszélgetti.ink és el volt
tolem ragadtatva. Elkérte a telefbnszámomat és néhriny héttel
kóscíbb felhívott és meghivott egy hangversenyre.
A koncertre menet kertelés nélktil egy figyelmeztetést adtam
le neki: >Kiizcilncim kell veled, hogy mar háromszor mentem
férjhez. Azt nem tudom, hogy egy kapcsolatot hogyan kell jól
alakítani, de azt tudom, hogy a kovetkezo házasságom más lesz,
mint az eddigiek.<
Fred átolelt és én folytattam: >Nem tudom, hogy egyáltalában
valaha képes leszek-e téged megcsókolni. Ez egészen uj teriilet
számomra. << A csókolózás nem ercís oldalam. Fred ekkor
megkérdezte: >Megtilelhetlek?<
>Az tilelgetéssel nincs problémám. A csókolózás azonban
más dolog. Valahányszor szerelmes leszek, vagyis ha teljesen
elvesztem az énemet, csókolózom a szerelmemmel. Ilyenkor
válik uná fólottem a romantika és kezdek romantikus álmokat
szcivogetni.<
Ez nem valami nagy szenvedély - mondta Fred. Aznap remekiil
éreztiik magunkat a koncerten, A szokásaink automatikusan
kialakultak, A kovetkez<í ijt és fél hónapban egyiitt mentiink vacsorázni
és moziba. A film végeztéve|Fred elkísért a lakásomba
és nagyokat nevetgélve olelgetttik egymást. A testi kapcsolatra
azonban még nem voltam felkésziilve. Fred remekiil viselkedett.
Nem próbált meg rábeszélni semrnire, hanetn tiszteletben
tartotta az akaratomat. Ismerte John módszereit és remekiil tudta
azokat alkalmazni.
Nem estem szenvedéllesen szerelembe,
de nem is csalódtam, mert ezuttal nem voltak
irreálisan romantikus elvárásaim.
Fred volt az elscí férfi az életemben, aki nern sajnálta az idót arra,
hogy meghallgasson. Nem lettem szenvedélyesen szerelmes,
de nem is csalódtam benne, mert nem voltak vele szemben ineálisan
romantikus elvárásaim. persze akadtak az életiinkben
pozitiv és negativ csucsok, de megktizdottiink veli.ik.
Megtanultam, hogy a férfiaknak terveik megvalósitásához szabad
helyre van sztikségiik és az ajobb, ha szabad folyást engedek
a dolgaiknak, Fred viszont megtanulta, hogy hagyjon engem
beszélni és <í csak hallgasson engem.
Most már tudom, hogy valójában mi volt a romantika iránti
szenvedélyem: arról fantáziáltam, hogy az igaz szerelemnek
milyennek kellene lennie, Olyan kétségbeesetten kívántam,
hogy szeressenek, hogy hajlandó lettem volna bármivé lenni,
amit a férfi óhajt, vagyis hajlandó voltam elvesziteni az énemet.
A férfival - azaz a férjemmel - olyan kapcsolatom alakult
ki, hogy eszembe sem jutottak a saját igényeim, vagy hogy valójában
ki vagyok, mire van sziikségem, vagy mit szeretnék.
Mindossze azvolt az óhajom, hogy bekertiljek az életébe és az
o ftiggeléke legyek.
Egészen más a helyzetem Freddel. Remeki,il érezzik magunkat
egymás társaságában és én ekcizben tcikéletesen tinmagam
maradok: Mary Wright vagyok. Tanárncí, és Fred Kleiner felesége
vagyok. Világosan tudom, hogy meg tudnék lenni Fred
nélkiil is, nélktile is teljes értékíéí letet tudnék élni, En azonban
32 JJ
nem a Fred nélkiili életet választottam. De az a lényeg, hogy ot
magam választottam és nem kényszerbtíl fogadtam el ot,
Ktilonboz<jségi,ink megértése segit engem abban, hogy mindennap
t válasszam. Nincs olyan érzésem, mintha valami nem
volna rendben velem. Nem kell megváltoznom ahhoz, hogy
Fred belém szeressen. Fred elfogadja, hogy ktilonbcizok vagyunk.
Igyekszik megbecsiilni az érzéseimet és azt keresi bennem,
amit jónak tart. Nem érzem tobbé, hogy minden elvárásának
meg kell felelnem azért,hogy szeressen,
Ma már belátom, hogy sokkal romantikusabb választott férjemmel,
Freddel lenni, mint a romantikus fantáziálás rabságába
esni. Azokban az idcíkben én nem voltam iinmagam. Most
mindketten onmagunkat adjuk."
A megértési képesség csodája
Sue szerint ,,>>A férfiak a Marsról, a n k a Vénusz,ról jtittek<< az
igaziválasz volt az imáimra. Már azon a ponton voltam, hogy
elválok, de ezt a gyermekeim miatt nem akartam megtenni,
Az a furcsa érzésem támadt, hogy a helyes válasz már ton van
- és ez igaz is volt|
Nagyon sokszor gondoltam vdlásra -
de a gyermekeim miatt nem akartam
megtenni.
Richcsel huszonnégy esztendovel eze|ótt kotottem házasságot.
Öt gyermekiink életkora tizenhat és huszonkét év koztitt van.
Az elmult huszonnégy évben annyi energiát fordítottam arra,
hogy a gyermekeimet tisztességes és felelosségteljes
feln<íttekké neveljem, hogy a saját problémáinkat emiatt elhanyagoltuk.
Három leányunk már fóiskolára jár, két fiunk pedig
most fejezi be a kózépiskolát. Ezért rigy érzem, hogy a nevelési
feladatunkat már teljesiteniik, vagyis most már tobb idot
tudunk fordítani onmagunkra.
Az elrnult huszonnégy évben a fó hiba a kommunikáció hiánya
volt. Ha meg mertem mukkanni, hogy érzésem szerint valami
probléma van a gyermekeinkkel, Rich rcigttin letorkolt azzal,
bogy ez az én hibám . Ezt azza| szokta indokolni, hogy rrem fegyelmezem
tíket eléggé.
Rich sohasem tudott engem meghallgatni ogy, hogy ne
próbált volna bármely probléma miatt engem hibáztatni. Az
ilyesfajta jelenetek mindig sirásba torkolltak és azt óhajtottam,
bár ne kezdtem volna beszélgetni vele. Richnek rossz volt a
természete, hamar dtihbe jott és olyankor sértéseket vágott a
fejemhez.
De miután velem egyiitt elolvasta az ón konyvét, azóta
Rich jobban megért engem és a modora is javult. Ugyanis én
pontosan olyan vagyok, mint azok a nok, akikrol cjrn ir a konyveiben.
Ennek nyomán Rich végre kénytelen belátni, hogy
tijkéletesen >normális<< vagyok. Most már nyugodtan beszámolhatok
neki érzelmeimrtjl és gondolataimról anélkiil, hogy
megharagudna rám.
Rich életében el sziir kénytelen belátni,
ho gy >>normális << vagy ok
Az 5, fejezetben on azt mondja, hogy ha egy ntí valamilyen
problémáról panaszkodik, gyakran a frusztráltságától szabadul
meg azáltal, hogy beszél róla. Ön azt mondja, hogy a n k mindjárt
jobban érzik magukat, ha beszélhetnek a problémáikról.
A fórfiak azonban ilyenkor a >barlangjukba< huzódnak, hogy
egyediil birkózzanak meg a problémájukkal. Miután ráj tti.ink,
hogy mi is ebbe a hibába estíink, a házasságunk a gyógyulás
udára lépen.
34 35
Az egyes fejezetek elolvasása után jotttink rá, mennyire
megváltoztatták azok az életiinket. Például a munkából,hazajovet
Rich nem vonult el tobbé, hanem letilt velem beszélgetni
és megkérdezte, hogyan telt a napom és odafigyelt arra, amit
mondtam. Nekem tehát nagy sziikségem volt arta, amit o az cin
konyvéb<íl tanult.
A 10. fejezetben cin aról beszél, hogy a férfiaknak az apro
dolgok gyakran ugyanannyit jelentenek, mint a nagyobb dolgok,
Ez azonban rám is érvényes. Az eltelt években gyakran
végeztem például >pontozást<< anélkiil, hogy ennek tudatában
lettem volna. Es az én >pontjaimnak<< a száma mindig tobb,
mint Riché, vagyis a végeredmény kiegyensulyozatlan maradt.
Emiatr megharagudtam Richre. A szívemben annyi haragot
gytíjtottem cissze ellene, hogy ez megmérgezte a kapcsolatunkat.
Szeretkeztem ugyan vele, de mint embert, egyáltalán nem
szerettem t bbé. Ezt kovetóen a kialakult ellenszenv miatt már
nem is szeretkeztem vele tobbé.
A kialakult ellenszenv miatt ezután már nem is
szeretkeztem vele tiibbé.
Mindtissze néhány hónappal késobb Rich fivérét<íl, a Kaliforniában
lakó Johntól megkaptuk ajándékba az ci,n kci,nyvét, Részt
yett az cin párkapcsolati el adásain és amit hallott, tetszett neki.
A kcinyv elolvasása után egy kilencoldalas szerelmes levelet
irtam Richnek és minden érzelmemet kicintcittem a papirosra.
Rájottem, hogy negativ érzelmeimnek papirra vetése révén
meg tudok t<íliik szabadulni és helyet tudok csinálni a pozitiv
érzelmeknek. A levelet abban a >>válasz<< formátumban írtam
meg, amelyet cin a 11. fejezetben tett kózzé. Ez a formátum
azt kózólte a férjemmel, hogy a levelemre milyen választ várok
tcíle. Ez volt a legértékesebb számomra. Szívem sebeinek
gyógyulása ezzel kezd(5 dótt.
A fériem szeretetteljes bocsánatkér levele
indította meg érzelmi sérelmeim gyógyulását.
Amikor Richnek megmutattam a levelemet és az >o< válaszát,
szeretetteljes bocsánatkér levelet irt, amely szintén hozzájá,
rult megsebzeíí érzelmeim gyógyulásához. Ennek nyomán
egészen uj dolgokat tudtunk meg egymásról. Például rájottem,
hogy a férjemmel a legjobban ugy tudok kommunikálni, ha
szerelmes leveleket irok neki. Még manapság is elófordul,
hogy amikor megpróbálok neki beszámolni az érzelmeimról,
olykor morcosan rám formed. Ebb l aztán rájóvók, hogy okosabb,
ha a sérelmeimet nem elmondom, hanem egyszenien
leírom. Az ellenkeztí esetben >szitkok cizcinével< árasztott volna
el engem.
A kapcsolatunk az utóbbi két évben - amióta elolvastuk
az on konyvét - nagyon sokat javult. Ma már sokkal jobban
megértjiik egymást. Az a sok igaz dolog, ami le van irva az
tin konyvében, megmentette a házasságunkat. Ezért orokké
hálás leszek cjnnek. A pontszámok az otthonunkban most már
nagyjából egyensulyban vannak, A mosást és némi f zést Rich
végzi és ma már sokkal trjbbet segit azokban az apróságokban
is, amelyek olyan sokat számítanak abban, hogy egy házasság
jó legyen, Kisebb-nagyobb hangulati hullámok persze még
mindig vannak, de a javulás utján vagyunk és hisziink a teljes
gyógyulásban."
36 37
3 Az asszony személyes
sértésnek tekinti, ha a férj
a barlangjába vonul.
Ha az asszony nern érti meg, hogy a férfiak a Marsról jijttek,
a barlangba vonulást csakis személyes sértéskénlte sz képes
felfogni. Ha a férje nem akar vele beszélgetni, azt azza| fogja
magyarázni, hogy már nem szereti. Ha egy no egyiitt él egy
férfival, vagy szeretne vele élni, nagyon fontos, hogy megértéssel
fogadja a barlangba vonulás óhaját. Persze, ezt sokkal
nehezebb megtenni, mint kimondani, de azért nézzink pár jó
példát.
A.férjem még mindig szeret
Janet ezt igy kommentálta: ,,Ha egy férfi bolondul értem, elsosorban
nem beszélgetni akar velem. Ha viszont egy Vénusz nem
akar beszélgetni, az annak a világos bizonyitéka, hogy a kapcsolattal
nagy a problémája. Amikor a férjem, Carlos nem akaft
velem beszélgetni, pánikba estem. Azon tiinodtem, vajon mivel
séfthettem meg. Aztán egy kis idó mulva már feldiihodtem azon
is, hogy nem is csinált semmi olyat, amit rossznak lehetett volna
nevezni. Ezen tehát megsértodtem.
Egyszeníbben fogalmazva: ha a férjem elvonult a barlangjába,
azt nagyon nehezen viseltem, Ha ilyenkor azzal vádoltam,
hogy nem figyel oda arra, amit mondok, a helyzet még rosszabb
lett, mert a férjem elkezdett velem vitatkozni.
Hiába mondogatta nekem, hogy nincs semmi baja, én nem
hittem el. Tudtam, hogy ha nem óhajt beszélgetni, akkor valami
baja van, A barlangról olvasottak ezen a nehézségen segítettek
át engem. Ugyanis megnyugtatott az a tudat, hogy
mégiscsak szeret engem. Azt a tényt, hogy mégiscsak szeret,
A féffiak és az (j barlangjaik
I Vénusz-lakók szárnára a Mars-lakókra vonatkozó inl1formációk
kciziil a legfontosabbak és leghasznosabbak
nyilvánvalóan a férfiak és az barlangjaik megértésére
vonatkozó inforrnációk. Az a tudat, hogy egy férfi lehet
ugy szerelmes a t-eleségébe, hogy néha nem óhajt vele lenni,
szánros ncí számára megleptí és nagyon idegen a természeti.
ikt l.
A ntj, aki szereti a férjét, arra száInit, hogy a lehet<í legtribb
idot trjltik egyiitt és mindent elmondanak egymásnak. A ncjk
számára a beszéIgetés és élmónyeik megos ztása a férji,ikkel
a munkanapot terhel események emlékeitrjl való megszabadulást
célozza. A beszélgetés intim hangulatot hoz létre és
ett l az asszony egyszer ien jol érzi rnagát. Az asszony számára
a társával folytatott beszélgetés és a tcíle kapott támasz
a kapcsolat egyik legnagyobb értéke. Nagyon jo érzés,ha az,
aki t ródik veliink, egyrittal meg is érti panaszainkat. Minél
jobban szereti a Vénusz-lakó a férjét, annál inkább igyekszik
minden gondját-baját megosztani vele.
A Vénusz-lakó számára nagy csalódást okoz, ha szeretett
Mars-lakója ugy érkezik haza, hogy nincs semmi mondanivalója.
Ha pedig az asszony meg meri kérdezni, mi baja, csupán
morogván annyit válaszol: Semmi, Az asszonyok rendre nem
veszik az izenetet, hogy ez a k vetkezcít jelenti: Egy kis ideig
a barlangomban maradok, még nem akarok beszélgetni, Kis id8
mulva kijcivok,
38 39
nem tudtam elhinrri rnindaddig, amig rneg nem értettem, hogy
a Mars-lakók mind rendszeresen folkeresik a barlangjukat.
A7t a tényt, hogy mégis szeret,
nem tudtam elhinni mindaddig,
amíg meg nem értettem, hogy a MarsJakók
mind r end s ze re s e n fti lke re s ik
a barlangjukat.
Nagyon megnyugtató volt számomra a fólfedezés, hogy a fórjem
nem szeret kevésbé, mint én t. Ma már mindig megvárom,
amíg kijcin a barlangjából és csak ezután szólok hozzá.Ilyenkor
a szokásosnál jobban szokott figyelni és én nagy hálát érzek,
amiért végre megértem a Mars-lakómat."
Nem (tz én hibóm
Anna írta nekem: ,,Amikor a férjem elvonult a barlangjába,
eleinte mindig arra gondclltam, hogy valamit rosszul csinál*
tam, vagyis azt hittem, hogy én voltam a hibás. Ettol rosszul
érezíem magamat és még jobban igyekeztem, hogy elnyerjem
a tetszését. Mindent megtettem, amircíl azt hittem, hogy csinosabbá
teszi a házunkat, a kedvenc ételeit f ztem, és ha
- ennek ellenére - elvonult a barlangjába, nagyon megharagudtam
rá.
Amikor a férjem elvonult a barlangjába,
eleinte arra gondoltam,
hogy valnmit rosszul csináltam,
vagyis magamat tekintettem hibásnak.
Kedveskedéseim hiábavalónak bizonyultak: egy kis ido mulva
már arra gyanakodtam, hogy azért vagyok én a hibás, mert nem
a megfelelo embert választottam férjemtil. Jelenleg már nagy
megnyugvással veszem tudomásul, hogy egy Mars-lakó a férjem.
Ahelyett, hogy a szokásosnál ttjbbet toródnék vele, amikor
a barlangjában van, éppen hogy nem torodtim vele és csinálom
magam dolgát. De még manapság is csodáIkozom rajta, hogy
ezért nem haragszik rám. Örul annak, ha teret és id<ít hagyok
neki. En kedvelem a nagyobb kozelséget, ót ez azonbanjól láthatóan
idegesíti.
A jovcíre nézve némi reménysugarat jelent számomra, hogy
a férfiak az idó mrilásával egyre kevesebb id t toltenek a barlangjukban,
a ncjknek viszont novekszik ezen idtí alatt az óná|-
lóságuk.1'
Minél rijvidebb ideig tartózkodik
a férjema barlangban,
annál kevésbé bosszpnt engem.
A Vénusz-lakóknak is sz kségíik van barlangra!
Laura így számolt be tapasztalatairól: ,,Az a felismerés, hogy
egyszertien el kell fogadnom, ha a férjem idcjnként visszavonul
a barlangjába, nemcsak a kapcsolatunkat tette békósebbé,
hanem egy, az nmagam szempontjából is fontos dologra
vezetett rá. Azáltal, hogy megengedobb voltam e téren, jogot
szerezíem arra, hogy én is ttirtjdhessek magammal. Amikor
hazaérkezíem a munkából, nem vetettem rá magamat rcigton
a háztartási munkára, illetve nem próbáltam megjátszani a
szeretci hitvest, hanem egy kissé kifujtam magam. Rájottem,
hogy ha a férjemnek szabad a barlangba vonulnia, nekem is
szabad.
40 4I
Azáltal, hogy megengedtem
a férjemnekaz iinmagdval való ti;r dést,
megszereztem ezt a.iogot
magamnak is.
Noha az én barlangom más, mint az óvé, az ott tolt tt id<í akkor
is az enyém és nem másé.
Mialatt a férjem jságot olvas, vagy nézi a tévét, én szivesen
sétálok egyet vagy dolgozom a kertben. Ez az én barlangom,
Furcsa dolog, hogy a férjem barlangidejének a hasznosítása
tette számomra lehetcivé olyan igényeim kielégitését,
amelyekre mindig is vágytam, de nem engedélyeztem magamnak.
Utóirat: A barlangon kiviil azonban továbbra is Vénusz-lakó
vagyok. De ha mindketten a barlangon kiviil vagyunk, én szeretek
beszélgetni és a férjem szivesen meghallgat."
T bb térre van sz kségem
Carol más nézeíet vallott: ,,A barlangba való visszavonulás
remek dolog, Be kell vallanom, hogy én gyakrabban csinálom,
mint Jack. En jobban szeretek egyedtil maradni, mint rj. A férjem
az elmult években folyamatosan házasságban élt, én
viszont néhány legszebb évemet egyediil tciltrittem. Úgy látszik,
hogy nekem nagyobb mozgástérre van sziikségem, A
férjem nyilvánvalóan nem szereti, hogy idcínként a barlangba
vonulok, én azonban megnyugtatom cit, hogy vissza fogok
jtinni onnan. A barlang kett nk kozott mindaddig nem jelent
problémát, amig megbecsiilcim azt, amittesz értem. Ó elfogadja,
ha kevésbé t<irodom vele és a sztikségleteivel, mert a barlangomban
vagyok. Az nem azért van, mert nem becsiilcjm
meg, a'mit értem tesz."
visszatérek
Janie a kovetkezoképpen irta le, hogy cí és férje miként váItoz,
tatták meg viselkedésiiket: ,,Kcinyvének elolvasása után a férjem
Pat, egyetlen apró változtatást hajtott végre viselkedésében.
A változtatásnak azonban komoly kcivetkezménye lett: megjavult
a kapcsolatunk. Elismerte ugyanis, hogy a barlangban ttiltiitt
ideje számomra komoly megpróbáltatás,
En mindaddig nem nehezményezem azt az idót, amelyet
a férjem a barlangban tolt, amig o tudatában van annak, hogy ez
számomra komoly nehézséget jelent, sot néha egyenesen bántó.
Ha látható, hogy elhanyagoltnak érzem magam, nem használja
a barlangot védekezési iiri,igyként, hanem igyekszik figyelmesen
meghallgatni és esetleg igyekszik kiilon idcjt fenntartani
kett nk számára.
Amikor elhanyagoltnak érzem magam,
a férjem nem használja fel a barlangot
iiriigyként vagy mag! arózatként.
Nem kérem rneg, hogy mondjon le a barlangjaról, de orómet
okoz, hogy t ródik az érzelmeimmel. Hogy más módon is szivesen
okoz nekem ciromet, azt llyen mondatai bizonyitjak >Sziikségem
van rá, hogy autozzak egyet. Hamarosan itthon leszek.<
A >hamarosan itthon leszek<. megjegyzés megkonnyíti számomra
távollétének elfogadását és én nagyon hálás vagyok érte."
Vis szatéré s a barlangból
Tom cinmagában való bizonytalanságát a kovetkez képpen
fogalmazta meg: ,,Harminchat év óta vagyok házas és végig az
volt a véleményem, hogy valami nincs rendben velem. Amikor
42 43
megtudtam, hogy más térfiaknak is van barlangjuk, orcimcimben
sirva fakadtam. Ugyanis kezdtem már azt hinni, hogy
sohasem leszek képes igazán megszeretni egy not. Mindig azt
éteztem, hogy ilyesféle csalódást okoztam a feleségemnek.
Megpróbáltam ugyan, hogy ttir djek vele és figyelrnes legyek
iránta, de ez nem beliilrcjl jott, Soha senki nem világositott fel
arról, hogy ilyenkor a barlangomba kellene visszavonulnom.
Ha mostanában nem érzek meleg szeretetet a feleségem iránt,
abbahagyom az ez kányu próbálkozásokat és olyasmivel foglalkozom,
amit szivesen csinálok, Gyakran egyszerrien csak lefekszem
egy kicsit szundikálni, yagy az egyik haverommal moziba
megyek. Ilyenkor másnap rogton jobban érzem magam és
megint szerelmes férj vagyok. Ha elvonulok, a feleségem nem
érzi csalódottnak magát. Eznagy megnyugvás számomra.
és hajtiíket és koromápoló szereket szór1 ott szét. Noha erról
nem volt fogalma, ezzel nagyon megsértette a Mars-városi
illemszabályokat és Gary gondosan el is távolított mindent
a barlangból, Nagyon kiváncsi lettem, hogy miért nem akarja a
férjem látni a barlangjában szeretett felesége holmiját. Ha megértem,
mire jó a férjemnek a barlang, hozzá tudom segíteni,
hogy megkapja, amit kíván,
Gary nagyon izgatott lett, amikor megtudta, hogy barlang létezése
nemcsak ttir1, hanem egyenesen kivánatos dolog. Egyik
alkalommal a munkából hazatérve, a ház hátsó része fel<íl egy
furógép eróteljes zrlgását hallottam. Kideriilt, hogy Gary reteszsze|
zárta el beliilrcíl annak a szobának az ajtaját, melyet a barlangjának
nevezett ki. Ezek után szó szerint is bezárkózhatott
a barlang|ába,
Ha tijbb napot tijltijk barlangban,
utána valamivel kedveskcdek az asszonynak,
például virágot viszek neki,
vagy kitakarítom a konyhát.
Noha az asszony nem nagyon ciri,il annak, ha elttínok a barlangban,
mégis jól tíiri és én ezért hálás vagyok neki. Amikor viszszatérek
onnan, mindig csinálok valamit, arnivel circjmet okozhatok
neki. Ha t bb napig maradok a barlangban, virágot viszek
neki, vagy kitakarítom a konyhát. Az apro tiromcik sokat jelentenek
neki, mert tudatositjak benne, hogy ismét felébredt bennem
az iránta való szeretetem."
Amikor a barlang rjr met okoz
Kyle jó dolgot talált ki: ,,Miel tt beiratkoztunk volna John tanfolyamára,
Kyle bement férje barlangjába, kirakta a fényképeit
Gary nagyon izgatott lett, amikor megtudta,
hogy a barlang létezése egjenesen kívánatos.
Az ajto ktilscí oldalára egy ronda gorilla képét akasztottam.
Ez helyettesitette az csengcít. A nyomógomb lenyomásakor
a gorilla vtlrrcis szemei fényleni kezdenek, a szája kinyilik és a
gorilla egy nagyot tivolt. Gary az egyéb holmimat kidobta
a barlangból, de a gorillát megkedvelte, A gorilla szimbolikus
értelmét mindketten megórtettíik, A barlang otletétjó tréfának
fogtuk fel. Garynek sziiksége van a barlangban toltott idcíre.
Amikor az ajto be van reteszelve, meg sem próbálok belépni."
A barlang elfugadása
Bose azt mesélte el, mibol értette meg, mit jelent a barlang
a fériének: ,,Mielcítt elolvastam volna az tin ktinyvét, mindent
rosszul csináltam. Ha aférjem bement a barlangba, ugy éreztem,
44 45
kcivetnem kell oda. Azt hittem, hogy egy szerelmes hitvesnek ez
a ktitelessége.
Tcibb rnint husz éven át mindent megpróbáltam, hogy bejussak
a barlangba. Még dinamittal is megpróbálkoztam. Valóságos
barlangrobbantó szakember lettem.
Dinamitot használtam, ho gy bej us sak.
I gazi barlangrobbantó szakember lettem.
De amikor a leveg kitisztult a fiistt<íl és portól, koriilnézve
sehol sem láttam a fériemet. Szorgalmas alagutásással igyekezett
elolem elrejttízni.
Most miir minden további nélkiil megengedem neki, hogy
a barl4ngjába rejtózzék. Hogy mikor jcin el , azt o maga donti
e|, Ezt a saját káromon tanultam meg. Bármivel próbálkoztam,
mindig én huztam a r<ividebbet. Ezért olyankor, amikor a férjem
a barlangba vonul, én elindulok bevásárolni. Ezáltal ismét
szerelmes házastársakká válunk és mindjárt jobban is érezziik
magunkat."
,, Re p,iilcí " b arlang ok
Lynette beszámolója: ,,Nagyon fáj, amikor Chris minden héten
itthagy a munkája miatt. A hétvégeken csodálatosan romantikus
napokat toltíink el egymással, másnap pedig eltíinik, Nekem
fóként az fál,hogy - szerintem - a munkáját jobban szereti, mint
engem. Az is probléma, hogy már akkor is hiányzik, amikor
még el sem utazott, En szomoru vagyok, ci azonban boldog és
vidám. El sem tudtam képzelni, miért nem óhajt tobb id t eliilteni
velem.
Amikor megtudtam a Mars-lakókról, hogy szeretnek egyediil
maradni és kedvelik a ftiggetlenséget és a kalandokat, nem
vettem tobbé annyira a lelkemre, hogy oromet okoz neki a
távollét. Amikor megismerkedtenr a barlang jelentcíségével,
rájrittem; hogy neki a repi,il gépes utazás jelenti a barlangot:
a repiilogép a barlangja. Most már nem idegesít, ha kellemesen
izgatottnak látom, amikor elreptil. Ugyanis ma már tudom,
hogy nem miattam izgul, hanem a kaland lehetcísége
dobja <ít fel.
Ahelyett, hogy haragudnék rá, amiért néhány napra elhagy,
méltányolom, hogy a barlangban tolton idejét rigy alakitja, hogy
utána csakis velem lehessen."
Elv árá s aink me gv ált ozt at ós a
Krista a kcivetkez<íket rnesélte: ,,A férfiak barlangproblémájának
megismerése után a veltik szembeni minden elvá,r:ásom egybcil
megváltozott, Amikor rideggé és barátságtalanná válnak, nem
esek pánikba. A férjem hangulatváltozása ilyenkor csak átmeneti.
Az ilyen viselkedésre adott automatikus válaszaimat >>ttjrlcim<
a szótáramból.
Most már tudom, hogy ilyenkor Mars-lakóként viselkedik.
Ennek a viselkedésnek hozzám semmi kcize sincs. Mind<issze
annyi a baj, hogy némi id<jre van sziiksége ahhoz, hogy ujra
a régi legyen.
Álmaim féffia
Lucy tortónete: ,,Álmaim férfijával 1991, május 30-án ismerkedtem
meg. A neve Peter Clark. Egy évvel késtíbb cisszeházasodtunk
és jelenleg Peter három fiacskáját nevelgetjtik. En még
mindig szerelmes vagyok belé. Mindennap egy olyan férfi kelt
ftjl, aki megsimogat, mielcjn elkezdené a munkanapját. Es
a sok munkával toltott nap vógén ismét boldogan cileljiik át
46 47
egymást. A férjem tisztában yan az én vénuszi természetemmel,
én pedig tudom már, mire van a Mars-lakóknak sziikségi.
ik. Az életet érdemes élni, ha Vénusz és Mars szerelmes
egymásba,
De a >tcikéletes boldogsághoz< sok rnunkára van sziikség, Es
néha még tanulás is kell.
Peter sok mindent tud, aminek a vénusziak nagyon oriilnek,
Megemlitem, hogy a férjem minden egyes szót megjegyez,
amelyet kiejtek a számon, Tudom, hogy ezt nagyon
nehéz elhinni, mert nem éppen jellemzcí a Mars-lakókra. Ha
percekig, félórákig, vagy akár órakig egyfolytában beszélek,
tiirelmesen végighallgatja, amint átélem és visszajátszom
minden gondolatomat és érzelmemet. Nem válik szórakozottá
és nem kelti azt a hatást, mintha rá akarnék kényszeriteni valamit.
Egész egyszertien csak végighallgatja az egész t rténetet
és nem próbál tanácsokat vagy magyarázatokat adni. Peter
az ismeretségiink elso napjától kezdve rám figyelcí Marslakóként
viselkedik. Tehát feltétleniil szerelembe kellett vele
esnem!
Barlangjával való megismerkedésem óriási mórtékben segítette
kapcsolatunk intenzitását. Ugyanis megmagyarázza, hogy
néha miért olyan figyelmes irántam, máskor pedig napokra elvonul..
Amig nem jtittem rá, hogy az idtínkénti rejtélyes visszavonulásokat
a barlangba hrízódás okozza, azt képzelíem, hogy
valamilyen titokzatos okból nem kíván látni,
Egyszer, amikor már tobb nap óta keriilt engem, átcileltem
a nyakát és azt kérdeztem tole: >Drágám, most a barlangodban
vagy?"
Így válaszolt: >> Azthiszem, igen<.
>Idekiinn nagyon magányos a helyzet< - mondtam,
>>O, nagyon sajnálom< - válaszolta. De mindcissze néhány
pillanatnyi habozás után hozzátette : >>De szeretném elmondani,
hogy amíg a barlangban voltam, a fényképed ott lógott elottem
a falon<<.
De szeretném elmondani,
hogy amíg a barlangomban voltam,
a fényképed ott lógott el ttem a falon!
Vagyis vénuszi szivem rnindenhol a kcjzelében volt! Ami engem
illet, ezentul akár egy egész hétre visszamehet a barlangjába,
tudni fogom,hogy a kapcsolatunk rendben van."
Az elkótelezetts é g hatása
pamela torténete harmincot és fél éven át tartott: ,,szerelmiink
trjrténetét azért mondom el, mert jól szemlélteti, mekkora
hatása lehet az elkotelezettség érzésének. Elcíszor is hadd
mutassam be magam és a férjemet, Harmincnyolc és fél éve
házasodtunk cissze és cit gyermekiink és ot unokánk van. Eletpályát
háromszor változtattunk - eloszcir tanitottunk, majd
saját vállalkozásunk volt, végiil pedig két templomban láttunk
el lelkipásztori tevékenységet. Amikor megszerettiik
egymást és tjsszeházasodtunk - ez 1957-ben volt -, a férjem
már négy esztendeje fóiskolára járt, a diplomáig még két éve
volt hátra (kiizben fótárgyat változtatott), Ezt kovetoen még
mesteri, doktori és második bachelori tudományos fokozatot
szerZett.
Ezekben a kezdeti években minden második évben egy
kisbabánk sziiletett, Azonban továbbra is nagyon szerelmesek
voltunk egymásba. A mai szokásokat alapul véve tul
korán házasodtunk ci,ssze - egyiktink husz, a másikunk huszonkét
és fél éves volt. De pontosan ismerttik az >elkotelezettség<
szó értelmét és rnindketten egész óletre szólóként
értelmezti,ik, torténjék kozben bármi. Ez az elkotelezettség
segitett minket át a ktil nboz ségeink által okozott nehézségeken.
48 49
Az elkijtelezettségiink segített minket ál
a kijlijnbijz ségeink óltal okozott
nehézségeken.
Néhány évi házasság utan nagy meglepetésiinkre észrevettiik,
hogy a természetiink mindenben ellentétes. A férjem Mr. Tisztaság,
én pedig a Rendetlenség királynóje vagyok, Ó szeret
mindent befejezni, én mindent félbe hagyok. Neki egyedtil kell
maradnia bizonyos ideig ahhoz, hogy feltciltodjék energiával; én
utálok egy óranál hosszabb ideig egyediil maradni.
Noha ez konfliktusokat okozott, a házasságunk fenntartására
vonatkozó elk<jtelezettségtink lehet vé tette, hogy megoldást
találjunk a problémánkra. A megoldás lényege ismét
az vo|t, hogy a másikat el kellett fogadnunk olyannak, amilyen.
Nekem megnyugvást jelent, hogy amikor a férjem valamiért
a barlangjába vonul, akkor csupán férfiként viselkedik és ennek
az elvonulásnak semmi koze sincs hozzám. Továbbá biztos vagyok
benne, hogy rcividesen kijtin onnan. Egyebek kcizott magunk
kozcitt gyakran tréfálkoztunk, hogy a férjem mindig olyan,
mintha ilyen címkét viselne: >A barlangban<, vagy >A barlangon
kiviil<.
Egy alkalommal hívatlanul merészeltem megjelenni a barlangban,
rnert szerettem volna segiteni neki egy nehéz számitógépes
probléma megoldásában. Mekkora hibát kcivettem el!
De legalább tudomást szereztem róla, mittíl van olyan rossz
kedve.
La s s ank é nt h o zzá s zo ktam ahh o z,
hogy id nként egyediil kell maradnia ahho7,
hogy feltiilt djék energiával, én viszont egy óránál
hosszabb ideig is alig bírom ki egyediil.
Warren viselkedésének eltbgadása lényegében tanulási folyamat.
Hogy két ember nagyon kiilcinbozik, abban nincs semmi
rossz: a ktil nbtizcíség tarda ébren az egymás iránti érdeklodést.
Warren idonkénti elvonulási sziikséglete nem jelenti azt, hogy
nincs megelégedve a kapcsolatunkkal. Egymás iránti szerelmiink,
szeretetiink folyamatosan novekedett, virágba borult és
egyre érettebbé vált.
Tuléltiik a tanulási idoszakot, három nagyobb életpálya-változtatást,
ot gyermekiink sziiletését, megbirkóztunk egymás
férfias és noies kiilonbségeivel, valamint személyi és temperamentumbeli
kiilonbségeivel és jelenleg idostido sziil<ík vagyunk,..,
akik végig elkotelezettek maradtak a szerelmiik
iránt,
A házasságunk jó mtíkcidéséhez tcibbre van sziikség, mint
pusztán szerelemre. Kell még elkrjtelezettség, betanulás, kommunikációképesség,
megértés és egyéb eszkozok. Ezek koztil
a szerelinet és az elkcitelezettséget mi szolgáltatjuk, a tananyagról,
a kommunikáció eszkozeirol, a dolgok megértetésérol
és az egyéb sztiksóges eszkcizokr 1 John Gray gondoskodott."
Aíérfi nem hív fel
Josie azt tanulta meg, hogyan kell kezelni egy komoly problémát;
,,Harold olyankor, amikor a városon kíviil dolgozott, általában
nem szokott felhivni. En viszont el sem tudtam képzelni,
hogy nem óhajt beszélni velem. Ez annyirabiintott, hogy amikor
hazaérkezett, egy szót sem szóltam hozzá. Az mel.l zóttségemet
annyira képtelen voltam elfogadni, hogy nem kivántam a számat
kinyitni.
A viselkedésemet azonban Harold értetlentil fogadta, Azt
mondta: >>Ha annyira hiányzom neked, amikor nem vagyok itthon,
akkor miért fogadsz olyan barátságtalanul, amikor hazaér-
50 51
kezem? Hiszen boldognak kellene lenned attól, hogy most már
zavatlalanul egyiitt lehetiink,< A férjem >logikus< érve azonban
nálam célt tévesztett.
Azt kcivetcjen, hogy elolvastam azA.férfiak a Marsról j ttek...
címíí konyvet, megváltozott a véleményem. El z leg személyes
sértésnek fogtam fel a viselkedését, rnost azonban már tudom,
hogy nem arról van szó, hogy nem kíván velem beszélni, hanem
a munkája foglalja le az idejét. Noha nem hiv fel, cirommel
gondol arra, hogy nemsokára otthon és egytitt lehetiink. Megállapodtunk
abban, hogy nem baj, ha nem telefonál, de ha mégis
felhiv, annak rettenetesen cirtilni fogok, Most az ahelyzet, hogy
néha hív, néha nem. Ez ma már nem jelent problémát. De ha
mégis felhiv, azt nem tekintem magától értet dcí dolognak, hanem
tudatom vele, mennyire cjri.ilok a hívásának."
A harag megfékezése
Carolyn arról beszélt, miként sikeriilt megjavitania a kommunikációját
a férjével: ,,Huszonkilenc éves, jelenleg egyetemi hallgató
vagyok, A férjem, Frank harminchat éves. Amióta elolvastuk
az A féffiak cl Marsról j ttek.., cimu kcirnyvet, a kommunikációnk
módja teljesen megváltozott. Hadd menjek vissza 1994-
re, amikor már tiz éve éltiink egyiitt,
A kozben eltelt tíz év alatt igazi nagy szerelemben élttink,
azonban komoly problémáink is akadtak. Frank hirtelen haragu,
gyorsan felcsattanó természetti férfi volt, én viszont rendkivtil
kritikus természetti és nagyon igényes ncí voltam. I994-ben
kapcsoiatunk addigi legnagyobb, legktizonségesebb és - igen -
legeroszakosabb csatáját vivtuk meg. Ideiglenesen szétváltunk,
de tudtuk, hogy nagyon szerediik egymást, csak az a baj, hogy
>>rosszul kommunikálunk<. Frank beiratko zott egy >haragkezelci<
tanfolyamra, én pedig pszichológushoz jártam. Nyolc hónap elteltével
boldogan állapitottuk meg, hogy a kapcsolatunkat megrontó
problémák megszrintek. Frank megtanult néhány módszert,
amelyekkel le tudta kiizdeni hirtelen felcsattanásait - például
sziinetek beiktatásával, vagy haragot feloldó testi módszerekkel
-, én pedig tudomásul vettem, hogy éles megjegyzéseim a saját
bizonytalanságaimnak a megnyilvánulásai.
Kapc s olatunk Ie gnagy obb,
legkiiziins éges ebbé s legerószakos abb c satáj át
vívtuk meg.
Minthogy kapcsolatunk legnagyobb akadályait eltávolitottuk az
utból, azt hittiik, hogy most már minden tokéletes lesz. Haha|
Az addigiaknál még nagyobb kommunikációs problémákkal
keriiltiink szembe. Fred folyton el akart vonulni a barlangjába,
én pedig mérgesen próbáltam cjt onnan kiráncigálni. Ez a nagyon
komoly probléma kezdett kételyeket ébreszteni benniink,
hogy tényle g igazán szeretjiik egymást.
Szerencsénkre a pszichológusom azt javasolta, hogy olvassam
el az A férfiak a Marsról j ttek... cimu k<inyvet. Frankkel
megállapodtam, hogy hetenként egy fejezetet egyiitt olvasunk
el, de a megállapodásunk már az elso fejezetnél csodot mondott.
Azóta az életiink egészen megváltozott, En nem akarom
tít kiráncigálni a barlangjából, mert tudom, hogy ott olyan dolgokat
végez, amelyek lehetcívé teszik számunka, hogy késobb
megérttíbb beszélgetéseket folytassunk. Vitáink persze most is
vannak, de okulunk beloli.ik.
Amikor locsogok, Frank megérti, hogy azért van sziikségem
a beszédre, hogy rájojjek, valójában mi is bánt. Eszébe jut, hogy
kót kiilonbiizcí bolygóról valók vagyunk, és nem próbál meg
>leállítani< engem. En pedig azt tanultam meg, hogy a férjemnek
néha sztiksége van aíTa, hogy elvonuljon a barlangjába.
Most már azt is tudom, hogy ez nemjelenti azt,hogy nem szeret,
vagy hogy nem akar kijtinni a barlangból.
52 53
Megfogadtam dr. Gray tanácsát és azt mondtam Franknek:
>Mint tudod, gyakran elcifordul, hogy valami miatt ideges és
mérges leszek. Ilyenkor csinálok valamit, amitcíl megnyugszom,
például elmegyek vásárolni, vagy meglátogatom egy
barátncí met. << Dr. Graynek igaza volt, amikor az e gy ik elcíadás án
azt mondta, trogy akit naponta rendszeresen elbeszélgetnek,
ott a férfi ritkábban huzódik a barlangjába és amikor mégis bemegy,
rtividebb idot tolt ott.
Mint tudod, gyakran el fordul, hogy ideges
és mérges leszek. Ilyenkor csinálok valamit,
amit l megnlugszom.
Mindenkivel el<ífordul, hogy néha nagy fesziiltséget érez. De
érzelmeinket megfeleltíen kezelve, egyre jobban bírjuk majd
a stresszt. Hála dr. Graynek, megtanultuk a módszer hatékony
alkalmazását. Hogy rnilyen a jó kommunikáció, arról elcíz<íleg
halvány sejtelmtink sem volt. A sziileinktcíl mindketten azt |áttuk,
hogy ha valakit feldiihit a társa, elkezd iivoltozni, diih<is
lesz, veszekszik és tartózkodik attól, hogy elmondja a társiinak,
mitcjl szonroru vagy diihcis.
Kcisztinrim cinnek, dr. Gray, hogy megirta azt a konyvet, amely
egyszeni szavakkal elmagy arázza, hogy mindannyiunknak kedvesen
kell viselkedniink másokkal. Aki a kapcsolatában nem tud
megfelelcíen komnrunikálni, az nem tanulta meg, hogyan kell
azt csinálni,"
Az agyam szinte rátapad a feladataimra
Ross igy magyarázta el, hogy miért volt kénytelen változtatni
a viselkedésén: ,,A feleségem, Brenda állandóan arról panaszkodott,
hogy ncm figyelck rá, amikor beszél hozzám.Igaza volt.
Megpróbálkoztam ugyan, hogy odafigyeljek, de a gondolataim
néhány perc mrilva ugy tértek vissza a feladataimra, mintha
egymáshoz lettek volna ragasztva.
A férfiak a Marsról jijítek... cím krinyv elolvasása után rájcittem,
hogy nekem nincs barlangom. Hazaérkezés után a gondolataim
még mindig a munkahelyem kortil játak, Szi.ikségem
volt valamire, ami eltéritsen attóI, hogy állandóan a munkahelyi
tennivalóimra gondoljak, Vagyis valamilyen barlangi tevékenységre
volt sziikségem.
Sziiks é g em v olt valamire,
ami eltérítsen attól, hogy állandóan
a munkahelyi tennivalóimra gondoljak.
Mostanában, miután hazaérkezem, kciriilbeli,il husz percig egy
számítógépes játékkal foglalkozom, vagy egyszeníen csak zenét
hallgatok. Mindcissze az a fontos, hogy lazítsak és elfelejtsem
a munkahelyi tennivalóimat. Ezután megkeresem Brendát és
megnézem, hogy tudok-e neki segíteni valamiben, vagy beszélgetek
vele. Most már oda tudok rá íigyelni. Brenda ezért hálás
nekem és nem kivánja, hogy szakitsam félbe a barlangi tartózkodásomat."
Egészséges intimitás
Candice mesélte: ,,Mindig arról álmodoztam, hogy egyszer
megszeretjiik egymást a mesebeli herceggel, és alrogy oregsziink,
egyre bensoségesebb lesz a kapcsolatunk. A valóságban
azonban,sok férfival találkoztam ugyan, ám az általam elképzelt
képbe egyik sem illett bele. Minden férfi, akivel találkoztam,
félt a kapcsolat benscíségesebbé tételét l. Eleinte mind
szorosabb kapcsolatra torekedtek, de aztán egy kissé visszahu-
54 55
zodtak. No de hogyan találjam meg azt az egyetlen férfit, akinek
nincs sztiksége tobb esztendeig tartó pszichoterápiára?
Olyan férfira vágytam, akinek a szive és a lelke nyitott
felém. Arra tcirekedtem, hogy egyiittmtíkcidés alakuljon ki
koztiink. Arra gondoltam, hogy találkozásaink alkalmával
számoljunk be egymásn ak az érzelmeinkrol, problémáinkról
és sziikségleteinkrcíl. Olyan valakire gondoltam, akinek én
kellek, de aki nekem is kell. A választott férfi azonban néhány
hónap után fokozatosan visszahuzódott. Ha megpróbáltam
vele err l beszélgetni, vagy arra hivatkozott, hogy nincs
>semmi< mondanivalója, vagy egyszeníen csak kitért a beszélgetés
elcil.
Nagy meglepetéssel tapasztaltam azonban, hogy ezek a férfiak
nem a kapcsolat benscíségesebbé válásától fétnek - és pszi
chológiai terápiára sincs sziikségiik. A félelem valódi oka, hogy
ezek a férfiak a Marsról jottek. Micsoda ktilonbség! Ha a fiurn
félrehuzódik, nem esem pánikba és fóleg nem árasztom el tít
kérdósekkel és semmiféleképpen nem próbálom meg cít szóra
birni.
A férfiak nem a kapcsolat bens séges volttttól.félnek
é s ninc s hos szadalntas p s 7ic hoterápiás kezelé sekre
sztikségiik, mindijssze arról van szó,
hogy k a Marsróljiittek.
Most már szép kapcsolatban élek. Id m javarészt olyan tevékenységekkel
toltom, amelyeket kedvelek. Máskor viszont azt
gondolom, hogy lesz, ahogyan lesz és bízom abban, hogy a
párom magától kijon a barlangból. Noha ez meglep , a dolgok
mégis igy torténnek. Eddigi életemben mindig azt gondoltam,
hogy a férfiak valami miatt meneki.ilnek mellcjlem. Most már
megértem a férfiaknak a barlangjuk iránti vágyát és értem,
miért szoktek meg tolem. Amikor megértettem, mennyire fontos
a férfiaknak a barlangjuk, egyuttal arra is rájottem, hogy
rnivel taszitom el oket magamtól. Öriilok, hogy az egészséges
benscíségességre egy uj modellt kaptam, amely az egyediil
toltott ido és az egyittléti id rnegí'elelo egyensulyán alapszik.
Az egyens lyt az biztositja, hogy az uj modell valójában
a fiiggetlenség és a kolcscinos ftiggtíség szeretetteljes keveréke."
Mikor nevezhetó tul hosszunak
a barlangban vclló tartózkodás?
Sallynek ennek megítéléséhejze lzésekre volt sztiksége : ,,Sokat
gondolkodtam azon, hogy a barlangban való tartózkodás ideje
mikor nevezhetci tul hosszunak. Lassanként rájcittem, hogy ideális
idotartam nincs. A barlangban való tartózkodás néha hetekig
is eltafthat, máskor csupán órákat vesz igénybe, Számomra az
volt a legkellemetlenebb, hogy nem tudtam rájiinni, mikor van
vége a barlangban tartózkodásnak, Nem akartam figyelmen
kíviil hagyni az ohajait és amikor kijritt a barlangból, kellcí
helyet akartam neki biztositani.
Szdmomra az volt a legkellemetlenebb,
hogy nem tudtam rájiinni,
mikor van vége a barlangban tijltijtt id nek.
Egyetórtettem cinnel, hogy világosan értheto jeleket kell adnunk
egymásnak. Mostanában mar jelzi nekem, ha már nincs a barlangban,
A jelzést azzal kezdi, hogy szeretetteljesen megsimogat.
Azt is tudja már, hogy minél hosszabb id t toltott a barlangban,
annál tobb romantikával kell kcjri,ilcirógatnia engem, hogy
megnyíljak. Nagyon nehéz ugyanis nem a személynek szóló
sértésnek í-elfogni, hogy valakit hirtelen ignorálnak. Ha ilyenkor
56 51
kedvesen viselkediink, nemcsak a párunkat szabadítjuk meg
a fesztiltségtol, hanem mi is kevésbé igényesek lesziink. Ha
a párunk elvonul, jelezztik neki, hogy sziikségiink van a gy ngédségére,
meít ez megkcinnyíti számára, hogy kuójjon a barlangjából."
A sz lók házasságának utánzása
Mary rájcitt, hogy tulajdonképpen van mibe kapaszkodnia:
,,Amikor házasságot kotcittem Stephennel, csak azzal tcircídtem,
hogy ne legyen olyan, mint a sziileimé volt. De néhány esztendcj
után kideriilt, hogy mindent ugyanugy csinálok, ahogyan az
anyám csinálta.
Biztos vagyok abban, hogy azért nem csinálta a dolgait másképpen,
mert nem ismert más módszert. Amikor az apám bevette
magát a barlangjába, az anyám állandóan rágta a fiilét,
panaszkodott neki, kérdésekkel halmozta el és folyton kritizálta
a barlangba vonulása miatt. Boldogtalanságát apámnak tulajdonította
és végtil teljesen visszavonult, beszélgetni sem akart
tobbé apámmal.
Amikor az apám a barlangjába huzódott,
az anyám állandóan rógta a fiilét, panaszkodott neki,
kérdé s ekkel halmozta el
és végiil teljesen eltdvoladott t le.
Elhatároztam, hogy kibeszéljtik és megoldjuk a problémáinkat.
De még mindig nem éfiettem meg, hogy a probléma kulcsa
a barlang. A vita mindig ftilrágással, panaszkodással, kérdések
halmazának feltételével fejez dott be - akárcsak az anyám idejében.
Rájcittem, hogy tulajdonképpen az apámhoz mentem
feleségi.il és a saját anyám lettem.
Amikor elolvastam A férfak a Marsról j ttek... címti konyvet,
rájottem, hogy Stephen nem az apám, de abban azonosak,
hogy rnindketten a Marsról jóttek, A kiinyv elolvasása lehettívé
tette számomra ennek a felismerését. A konyv elolvasása
elcítt erre nem volt lehetciségem, mert csak ugyanugy tudtam reagálni,
ahogyan az anyám tette."
58 59
4.
Kiilónbóz nyelvet használnak
!1ónyveim elolvasása vagy videóim megtekintóse után a
A.t rn* tobbsége ugyanazta dolgot szokta emlegetni. Számukra
annak a felfedezése a legfontosabb, hogy nok kiilonbozo
okokból egészen másképp kommunikálnak, mint a férfiak.
Ez annyira ígaz,hogy néha ugy tiínik, mintha két ktilonbciztí
nyelven beszélnének.
A ncík egyfeltíl ugyanaíTa használják a nyelvet, mint a féríiak:
tényeket fogalrnaznak meg és problémákat oldanak meg általa.
A ncík azonban a beszédet arra is felhasználjak, hogy fólfedezzék,
mit is akarnak mondani. Néha azonban annak órdekében,
hogy utána jobban érezzék magukat, az érze|melket is szóvá teszik,
ezáItal is rendszerezve azokat, Más esetekben csupiin ki
akarják fejezni és el akarják mondani az érzelmeiket, hogy ezáltal
kozelebb keriiljenek partneriikhoz.
A férfiak cisztcincisen felíbgiák ezeket a változatokat, mert ok
elscjsorban a tények rogzitésére használják a nyelvet. Amikor
a férfiak problémákról beszélnek, általában a megoldások keresésére
torekednek. A férfiak tévesen azt hiszik, hogy amikor
a ncík az érzelmeikrtíl és a problémáikról beszélnek, a férfiaknak
az a dolguk, hogy figyelmesen meghallgatva a noket, megoldásokat
javasoljanak nekik. A veszélyes helyzetekben dolgozó
tiízoltókhoz hasonlóan, tiirelmetleni,il várják, hogy találkozzanak
atíjzzel. s azt minél hamarabb elolthassák. Ha a no nagyon
izgatott, érzelmeinek ti.izét megoldások felsorolásával akarja
a férfi eloltani.
Ha a n nagyon izgatott, érzelmeinek a tiizét
me g oldás ok me gadás áv al igy eks zik
eloltani a íérfi.
A férfiak számára rij dolog a tiirelmes - és nem passz,iv - odafigyelés.
A férfiak gyakran nagy sikerekról számoltak be, amikor
- ellenállva a kisértésnek, hogy az asszony beszédét megoldások
kcizlésével félbeszakítsak - cscindben maradtak. A partnereik ezt
hálásan fogadták és boldogok lettek t le. Szerencsésnek mondhatja
magát az a férfr., aki rájcin, hogy a ncík kommunikációs
igénye a legfóbb kovetelmény, amely a kapcsolatokat harmonikussá
teheti. Ha a férfi jól tud figyelni, a no szivében mindig
megtalálja azt ahelyet, amely képes ot anélktil viszontszeretni,
hogy meg akarná változtatni ót.
A kommunikáció megk nnyítése
Art beszámolója így hangzott: ,,Sohasem tudtam megfejteni,
hogy Lindsay miért beszél olyan sokat egy olyan dologról,
amelyhez én egyébkénthozzá sem tudok szólni. Ezért nagy
megkrinnyebbiilés volt számomra, amikor megtudtam, hogy
Lindsay nem is várja el tcílem, hogy megoldjam a problémáit.
Ez ugyanis jelentcísen megkcinnyitette a kommunikációnkat.
Ha csak azt akarja, hogy figyeljek rá, és hogy ettcíl jobban
érezze magát, akkor minden rendben van. Ezt meg tudom
tenni.
Egy problémamegoldásokkal eltelt hosszu nap végén
a legutolsó dolog, amit kívdnnék magamnak az,
hogy otthon is problémákkal kelljen foglalkoznom.
60
L
6I
Egy problémamegoldásokkal eltelt hosszu rrap végén a legutolsó
dolog, amit kivannék magamnak az, hogy még otthon is problémákkal
kelljen foglalkoznom. Amikor az asszony elkezdi kiteregetni
a problémait, mindig ana gondolok, hogy még itthon is dolgoznom
kell, mielott lazíthatnék. Most tehát csak figyelnem és lazítanom
kell, meft ahhoz, hogy o jol érezzn magát, neki ennyi elég,"
Rossz mondatok
Les megszokta, hogy visszafojtja az indulatait, amikor válaszol.
Így ismerteti a t<jnénteket: ,,Amikor Gloria azt meséli, hogy aznap
mit csináltak a kolykok, akarmit válaszoltam, az rosszul siilt el,
Gloria aztképze|te, hogy felreértem, nem becsiilom t eléggé és
csak kioktatom. Sehogyan sem tudtam rajta eligazodni. Mindig tí
volt az, aki tobbet szeretett volna velem beszélgetni, de valahányszor
beszédbe elegyedttink, mindig rossz lett a vége. Gloria folyton
arról panaszkodott, hogy nem figyelek rá, de valahányszor
mertem valamit mondani, a dolog csak még rosszabbul titott ki.
Ebb l csak azt vontam le, hogy az a legjobb, ha meg sem
mukkanok. Sajnos éppen akkor kezdtem ritkitani a megszólalasaimat,
amikor o beszélgetni akart. Ez engem nagyon idegesített
és fárasztott. A dolgok sokáig változatlanok maradtak
és engem már nem is nagyon érdekeltek. Azonban a Mars és
Vénusz mindtjrtjkké e1yiitt elolvasása után a í'eleségem viselkedése
kezdett megváltozni.
Elmondta, mennyire nagyra értékeli,
hogy milyen figyelmesen hallgatom, amikor az érzéseir l
beszél és nem is várja el, hogy mondjak valamit.
Azt is, elmondta, hogy nagyra értékeli, mennyire egyiitt érzek
vele. Azt is megórti, mennyire nehéz lehet nekem szótlannak
maradni. Ez ktiltinosen azért lehet nehéz nekem, mert nem viirja
el, hogy a problémáira megoldásokat javasoljak. Ezeket azlíin
kiegószitette még azzal, hogy b ven elég, ha csak figyelmesen
hallgatok és nem szólok semmit. Tudva, hogy neki ez is jó érzés,
ezt a fajta hallgatást nem érzem rossznak. Scít boldog vagyok,
amikor azt mondja: >Kciszoncjm, hogy meghallgattál, máris jobban
érzem magarn.<( Számomra attól lett más ez ahelyzet mint eddig,
hogy tudom, hal7gatag odafigyelésemmel megadtam az a zonynak,
amire vágyott. Ezen a módon egyre t bbet tudok meg az
életéb<íl, sot kezd miir érdekelni is. Megtanultam, hogy a gondjait
nem kell megoldarrom ahhoz, hogy jobban érezze magát, Most
mrir ugy tervezzűka j<iv<ínket, hogy egyiitt maradunk. Ó érzi, hogy
szeretem, én pedig igyekszem a segítségérele nni."
Recept a kapc s olatokhoz
Danny jól tudta, hogy <í és felesége miéft veszekszik olyan
sokat. Entíl igy számolt be: ,,Tizennégy esztendcí óta vagyunk
házasok. Nagyon szerettiik ugyan egymást, de egész idcí alatt
veszekedtiink. Ugy gondoltam, hogy Marsha t lságosan negatív
beállítottságu. Néhány esztendei pszichológiai kezelés utln azt
mondtuk, hogy ebbol elég és elváltunk. Aztán a kezembe kertilt
Aférfiak a Marsról j nek. .. címtí ktinyv és elolvastam. Számomra
tokéletes ujdonság volt, hogy a noknek el<íbb beszélgetniiik kell
az érzelmeikrol és a problémáikról, miel<ítt igazán boldogok és
nagyon szerelmesek tudnának lenni."
Számomra tijkélete s ujdonság volt,
hogy a n knek el bb beszélgetniiik kell az érzelmeikr l
és a problémáikról, miel tt igazán boldogok
és nagyon szerelmesek tudnónak lenni.
62
L
63
,,En az <í ugynevezett >érzelmeire< mindig ugy tekintettern,
miní az én kritizálásomra irányuló értelmetlen próbálkozásokra.
Az ó érzelmeibol arra kcivetkeztettem, hogy o nem becsiili valami
sokra, amit érte teszek. De amit a Vénusz-lakókról megtudtam,
meggycí zótt anol, hogy a birálatokat nem kell a személyem
ellen irányulónak tekintenem. Ebb l rájottem, hogy kettónk
ktizi,il tulajdonképpen én vagyok a negativ beállitonságu, Ó csupán
kozolte velem az érzelmeit és azokra én reagáltam negativan.
Ez yezetett azután a lefelé tartó spirálishoz, aminek rendre
csunya veszekedés lett a vége. Felhivtam Marshát és elmondtam
neki, mire jottem rá. t ez nagyon érdekelte és ezért eldontotttik,
hogy egytitt vacsorázunk. Minthogy végre egyet tudtunk
érteni valamiben, a vacsora remekiil sikeriilt. Erzelmeink kifejezésére
is megtaláltuk a megfelelci szavakat, amelyekkel kijlcsijncisen
bátorítani tudtuk egymást. Rájijttiink, hogy régebbi problémáink
nem azért keletkeztek, rnert nem szeretttik egymást,
hanem azért, mett nem tudtunk jól kommunikálni. Nem tudtam
jól odafigyelni arra, amit Marsha mondott.
A férfiak a Marsról j nek.., cimtí konyvet ma már receptkonyvként
használom. Egy házat terv nélkiil nem lehet megépíteni.
Ma már az a véleményem, hogy azért hagytam fel
a kiizdelmmel Marsha szerelméért, mert nem tudtam, hogy mit
kellene tennem. Ma már tervszerííen épitem a kapcsolatunkat,
Visszakaptam életem legértékesebb ajándékát."
V énu s z s zoká s ainak t anulmány o zás a
Martha igy látja a dolgokat: ,,Amikor rájottem, hogy a férfiak
számíra milyen nehéz, hogy jó megfigyelcík legyenek, hozzásegitett
ahhoz, hogy értékelni tudjam Roger ez irányu erófeszítéseit.
Ma már tudom, hogy amikor megoldásokat akar adni, nem azéfi
teszi, mert nem figyel oda arra, hogy mit mondok, Csupán arról
van szó, hogy pillanatnyilag elfelejtette, mire van sztikségem.
Amikor megoldósokat akar adni, nem azért teszi,
mert nem tiir dik velem, hanem mert pillanatnyilag
elfelejtette, mire van sziiks é gem.
A férjem a Marsról érkezett és egyelcíre még csak tanulgada
Vénusz szokásait. A megrtigzritt szokások megváltoztatásához
hosszu idcíre van sziikség. Ahelyett, hogy megszidnám, csak
mosolygok és azt rnondom: >>Most csak igazi Vénusz-lakó akarok
maradni, ugyhogy ne szólj semmit.<. A férjem ettcíl nem
megy át védekezcj állásba, csupán elmosolyodik és ezt mondja:
>Csak rajta!< Ezzel egyenesbe jcinnek a dolgok: én folytatom
a mondandómat, pedig odafigyel, hogy mit mondok."
A íérrt bocsánatot kér azért,
amié rt olyan érzéketlen
Margaret torténete a kovetkezo: ,,Amikor beszélgetni akarok
a férjemmel olyan dolgokról, amelyek bosszantanak, Tom vagy
azt mondja: >Mi a baj?<, vagy >Bele ne kezdj!<. Vagyis: elhallgattat.
Emiatt egy kis idcí m lva még ki is ábrándultam belcíle.
Az on ktinyvének olvasása után Tom bocsánatot kért tcílem,
amiért olyan érzéketlen volt. Azt mondta, hogy ezután odafigyel
rárn, megigérte, hogy tobbé nem szakít félbe. Egy szempillantás
alatt minden megváltozott, Most már szivesen vagyok
egytitt vele. Nemcsak szerelmes vagyok belé, hanem igazán
szeretem is."
Nem feliiletes odafigyelést kérek
Jessica torténete: ,,Amikor John Grayt elószcir hallottam enol
beszélni, ellenérzést keltett bennem. Eszembe sem jutott volna,
L
64 65
hogy megkérjek egy férfit, figyeljen oda rám, mit mondok - ha
cí ezt nem akarja, Azt óhajtottam, hogy a férf, akarjon rám
figyelni. Nem azt akartam, hogy csak az ajkaimmal torodjon,
hanem komolyan érdekltídjiin az iránt, mit mondok. Egy n
számára megalázo, hogy olyan férfit kérjen meg ilyesmire, aki
szemmel láthatóan nem érdeklodik iranta. Az nem az én for
mám, hogy valakit rábeszéljek, hogy bólintson egyet és mormogjon
valamit a bajsza alatt, ha beszélek hozzá. A bensoséges
kapcsolatot én nem ilyennek képzelem. De kipróbáltam a
módszer1 és legnagyobb meglepetésemre utána jobban éreztem
magam,
Nem kívóntam, hogy egy férfr felfrgyeljen rám,
ha ezt nem akarta.
Nekem tetszett, amikor ugy beszélhettem, hogy nem szakítottak
félbe. Újdonság volt számomra, Nem fejezte be senki a mondataimat,
nem kcizoltek megoldásokat, nem vett fcil senki védekez<í
magatartást. Most már elmrilt az az érzésem, hogy a férjern nem
akar meghallgatni. Abból tudom ezt, hogy segiteni akar nekem.
Ez nagyon jó érzés. Lehetséges, hogy tulajdonképpen mégsem
akar odafigyelni rám, segiteni azonban akar és ebbcíl érzem,
hogy valóban szeret!"
A feleségemnek volt problémája,
nem nekem
Steve elmesélte, hogyan tanulta meg, mit kell ilyenkor tenni:
,,Valahányszor találkoztam a volt feleségemmel, abból mindig
baj lett. Ilyenkor azza|vádolt, hogy velem nem lehet beszélgetni.
Ezí én tudomásul vettem, de az volt a baj, hogy volt két
csodálatos gyerekiink. Őket szétválasztotta az a tudat, hogy
mindig kénytelenek voltak végignézni, amikor a sziileik veszekszenek
és pocskondiázzík egymást,
Nekem nem voltak kommunikációs nehézségeirn, a feleségemnek
azonban igen, Hiszen végscí soron o volt az, aki
nem volt hajlandó velem beszélgetni, én viszont tigyvéd lévén,
professzionális tanácsadónak számítottam, Világos volt
elottem, hogy nekem kell háttérbe szoritanom az érzelmeimet és
ésszer en kell beszélnem. A problémát a feleségem jelentette,
nem én.
Végiil csak tudomásul kellett vennem, hogy ha a felesógem
nem akar velem szóba állni, az hátriny számomra is. Legális
vallatási tudományomat sszeszedve, mindannyiszor bepereltem
a feleségemet, valahányszor beszélgetttink és amikor az
érzelmeir<íl beszélt, rogton félbeszakitottam és helyreigazitot
tam, Meg akaftam neki magyarázni, hogy miért háborodok fel
bizonyos dolgokon. Altalánosításait az érzelmeit f,gyelmen kíviil
hagyó ellenpéldakkal cáfoltam.
Minden alkalommal b epereltem,
amikor b e s zélge ttiink e gy más s al.
Az on konyvének elolvasása után egy levelet íftam a volt feleségemnek,
amelyben bocsánatot kértem tole, amiért molesztáltam
és megígértem neki, hogy a jovtíben a legtiszteletteljesebben
fogom meghallgatni, nem fogok éles megjegyzéseket tenni, Ez
az egyetlen fbgadalmam és ennek megvalósitása teljesen átalakitotta
a kapcsolatunkat. Megszoktam, hogy a jogi tudományomat
az irodában hagyjam és odahaza csak a feleségemre tigyeljek,
igyekezve megérteni az o álláspontját - még akkor is, ha
azzal nem értettem egyet. Most már nemcsak beszélgetiink,
hanem jó barátok is lettiink, A gyermekeink a sztileiket szeretcí
és egymást tisztelo embereknek láüak. Milyen értékes ennek
a ktilrinleges tizenetnek a tartalma!"
66 61
Engem nem szabad folyton bírálni
Erica igy számolt be a tapasztalatairól: ,,Bármiról vitatkoztunk
is, egy ido mrilva már csak arról folyt vita, hogyan vitatkozunk
egymással. A férjem azt állitotta,hogy az én hibám, ha boldogtalannak
érzem magam. Ha ki tudnám élvezni az életkellemes
pillanatait, rogtcin sokkal jobban érezném magam. Akkor
kiiltjnbijz semmiségeknek nem kerítenék olyan nagy
feneket,
En erre azzal feleltem, hogy nem ért meg engem, nem trir dik
a véleményemmel és a probléma nem kizixotag az enyém.
Azt is megmondtam neki, hogy szóba sem fogok vele állni, ha
továbbra is csak bírál és szidalmaz. Az akadály lektizdése órdekében
kozos a felel sségiink és be kell látnia, hogy ebben nekem
van igazam.
Nem az a baj, hogy nem eglezik a véleményiink.
Mindiissze annyit szeretnék elérni, hogy hallgass meg
ftgyelmesen és értsd meg az én szempontomat is.
oszinte, én pedig jogot szerzek arra, hogy beszámolhassak az
érzelmeimrol anélkiil, hogy a férjem félbeszakítana vagy kijavítana."
Ha a férJi nem érti meg a nót
Íme Paul beszámolója: ,,A feleségem sokáig ezzel vádolt: >Te
nem érJesz meg engem<<. Mielott beiratkoztunk volna az ón tan,
folyamára, minden ilyen alkalommal elkezdtem vitatkozni
a feleségemmel, tagadva azt,bogy nem értem meg <ít. Scít néha
aztbizonygattam, hogy én jobban megértem cit, mint tí magát,
Ezzel persze nem nagyon tudtam hatni rá.
Egy apró változtatással aztán óriási sikert értem el. Ha a feleségem
mostanában azzal á|| elo, hogy nem érlem meg ót, azt
igy értelmeztem: szerinte valamivel ki kell még egészitenie
a mondanivalóját ahhoz, hogy tokéletesen megérthessem ot.
Ezért gy válaszolokneki: >Igazad van, nem értettelek egészen,
Kérlek, magyarázd el a dolgot bovebben.< Ez az egyszení változtatás
rogtón véget vetett orokos vitánknak.
Miután megértettem, hogy a férfiak a problémát automatikusan "
i;;;";;';;,';;;; érfuttelek meg egészen.
meg akarjrik oldani, képes voltam megváltoztatni a módszere- Kériek, magyarázd el a dolgot réizlitesebben.
met. Ha most elkezdiink vitázni, eloszrir egy kis sziinetet tartok. Az egyszerti váltiitatás tehát véget vetett minden vitának.
Ezzel csokkentem a helyzet fesziiltségét, majd elcíkószítem .....,.
a terepet a mondandómhoz.
Mint mondtam, nem fontos, hogy a másik véleménye egyez_ Eszrevettem, hogy ha nem szakitom félbe a feleségem, akaratlazék
az enyémmel. Csup;in aITa van sziikségem, hogy meg- nul is szeretetteljesen viselkedik velem.
hallgassa és megértse az én szempontomat. A megoldás nem Gyakran nagyon nehezemre esett azt mondani, hogy nem
siirgcís. Ha ci meghallgatja az én mondandómat, utána én is meg_ értem rjt. Ez fóleg olyankor volt nehéz, amikor ugy éreztem,
hallgatom az óvét. Encíl én rtigtcin sokkal jobban fogom érei- hogy valójában jól éríettem. Ám annak egyszeni elismerése,
ni magam. hogy nem értettem meg, aztjelentette számára: rájottem, nem
Amikor ezt elmondom, a férjem hirtelen megnyugszik és érezte megértettnek magát. Ez képessé tette ot arra, hogy tovább
figyel rám, Ugyanis nincs miért veszekedniink. A férjem lehet vizsgálgassa érzelmeit;'
69
L
68
A harag feladása és annak kikényszeiltése,
amire sz kségem van.
Jeny torténete a kovetkezci: ,,Nenrrégiben a feleségem nagyon
aggódott munkakori problémáim miatt. Normális kciriilmények
kozott megharagudtam volna rá, amiért tanácsokat osztogat,
vagyis kételkedik a képességeimben és az én teriiletemre
merészkedik. Ezrinal azonban nem nehezteltem rá, hanem igyekeztem
bíráló megjegyzéseit és félelmeit nem személyes sérelemként
felfogni,
Riasztó jelek
Sam igy számolt be a tapasztalatairól: ,,Rájottem, hogy amikor
Tia kedvesen beszél ugyan, de nem veszteget sok szót rám, az
riasztó jel, és azt jelzi, hogy Tia lelkében valami forrong és ha
egyhamar nem beszélgetiink el róla, a helyzet rosszabbodni fbg,
Ha látszólag eltávolodik ttjlem, azt nem ignorálom, hanem jelzem,
hogy észrevettem. Ilyenkor ttibbnyire az a helyze| hogy
valami rossz fát tettem atuzre. Vagy nem tettem meg valamit.
Ez belstí fesziiltséget kelt a feleségemben és szinte blokkolja,
hogy kimutassa irántam a szeretetét.
Ahely ett, ho gy me gharagudtam volna,
igyekeztem a megjegyzéseit
és a félelmeit elbagatelliaílni.
Nyugodtan hagytam, hogy a feleségem beszéljen annyit,
amennyit csak akar, és nem lettem dtihtjs. Tudomásul vettem,
hogy a feleségem a Vénuszról való és a problémáit ugy kezeli,
hogy kibeszéli azokat magából. Miután megadtam neki a lehetoséget,
amire sztiksége volt, én is megkértem arra, amire
nekem volt sziikségem. Ennek megt rténte után igy szóltam a
feleségemhez: >>Tudom, hogy aggódsz és fontos is, hogy erriil
beszélgessiink. Azonban azt szeretném hallani, hogy megbizol
bennem, hogy lektizdóm az akadályt, és ririilsz, hogy itt vagyok
és teszem a dolgomat.<
Átérezve, hogy meghallgatásra talált, a felesógem képes
volt megadni a sztikséges támogatást. Nagyon készségesen
kozolte velem, hogy bizik bennem és nagyon órij,l az egyiittlétiinknek.
En elmosolyodtam, boldogan át<ileltem és már nem
hatott rárn a lélelme."
Ha nem veszem ésue, hogy Tia haragszik rám,
azt hiszi, hogy nem ttjr diim vele.
Ha nem veszem észre, hogy Tia haragszik rárn, azt hiszi, hogy
nem tcir dom vele. Es ha végiil mégis kezdeményezi az érzelmeit
kifejezo beszélgetést, az sokkal harciasabbra sikeriil,
mintha korábban kezdeményezte volna és a helyzet tisztázása
is sokkal tijbb idobe keriil. Az észrevételei és kérdezoskodései
- >Mi baj drágám?< - ercisen lertividíti a tisztázás
idcitartamát."
Horgászós
Harvey maga is hozzászo|t felesége igényeinek felsorolásához:
,,Rebecca leginkább akkor akar beszélni, amikor az alegkevésbé
látszik rajta. De ha ilyenkor én kezdernényezem
a beszélgetést, tiltakozik és azt mondja: oNincs mirol beszélgetni.
ink.<
En megkérdeztem: >Valami baj van?<. Ó azt válaszolta,
hogy nincs semmi baj. Ilyenkor ott szoktam hagyni, mert vé-
70 7l
leményem szerint a kérdés feltevésével megtettem a kotelességemet
és mehetek tévét nézni. Ezzel persze nagy hibát kt -
vettem el.
Azt gondoltam, hogy nem kell szó szerint venni, amit a feleségem
mond. Például amikor azt mondja, hogy nincs kiilonosebb
megbeszélnivalónk. Abból én azt hallom ki, hogy volna
ugyan valami, o azonban megfelelo kérdések feltevésével tcílem
várja el, hogy kihozzam a barlangjából. Nem hagyom cít magára,
hanem elhívom horgászni és mindaddig, amig nem harap a
hal, kérdéseket teszek fel neki,
Ahelyett, hogy magdra hagynám,
elhívom horg szni és mindaddig,
amíg nem harap a hal,
kérdéseket teszek fel neki.
A f'eleségem nemcsak azt várja el, hogy meghallgassam,
hanem azt is, hogy észrevegyem. Beszélgetésre van sztiksége.
Rá akar hangolni engem arra, mi torténik az éIetében. Ez
lehetcívé teszi számomra, hogy megsejtsem, mitcíl van rosszkedve.
Elvárja, hogy olyan kérdéseket tegyek fel neki,
amelyekbcil kittinik, hogy tudom, mi bántja, A horgászáshoz
hasonlóan a kérdezcískodéshez is nagy ti,irelemre van sziikség.
Végiil azonban csak megtalálom a helyes kérdést és o megnyilik,
A kérdez sk<jdés kcjzben arra szoktam gondolni, hogy ha
a feleségem beszélgetni akar velem, miért nem jtin ki a barlangból
és miért nem beszél nyíltan, Az o helyében én igy tennék,
mert én ilyen vagyok, De kezdem már megérteni, hogy
a vénusz-lakók számára kellemes érzés, ha valaki tor dik veltik
és vigyáz rájuk. A magam részér l szívesen vállalom ezt
a szerepet."
Azért hallgatlak me?, mert szeretlek
Wendy igy számolt be az életércíl: ,,Geraldban azt szeretem
a legjobban, amilyen ijrrjmmel képes meghallgatni, amit
mondok. Minden problémámat meg tudom vele beszélni.
Noha sok esetben el lehetne intézni néhány feltiletes megjegyzéssel
is, cí nem ezt teszi, hanem nyugodtan leiil és meghallgatja,
amit mondok, Amit el kell mondanom, nem mindig
hangzik cisszeszedettnek és nem is mindig tartozik a lényeghez.
Gerald nem mindig ért egyet velem és nem is mindig
kellemes, amit meg kell hallgatnia, mégis lelkiismeretesen
végighallgat."
Gerald így folytatta: ,,Wendynek ebben igaza van. Az érzelmeit
rneghallgatni bizony nem kcinnytí dolog, Enem egyik
része szeretne elfutni elcíliik. Mégis maradok, mert tudom,
mennyire fontos neki, hogy valaki meghallgassa. Noha nem
mindig tetszik nekem, amit mond, mégis meghallgatom, mert
szeretem és tudom, hogy sziiksége van a segitségernre.
Wendy érzelmi kitijré s eit v é gighallgatni
nem kiinnyti dolog és énem
egyik része szeretne is elfutni el liik.
Mégis maradok, mert tudom,
hogy ez neki mennyire fontos.
Meg is mondtam neki: >ez nagyon nehéz számomra, mégis
hajlandó vagyok meghallgatni és figyelembe venni az érze|meidet,
mert szeretlek<<. Ezeknek a szavaknak a hangos kimondása
egyrészt érezteti a feleségemmel, hogy hajlandó vagyok cít
meghall atni, másrészt az én dolgomat is megkonnyíti, Amit
ttílem leginkább igénye|, azt a leghatékonyabb módon adom
meg neki."
72 -al3
A harag ttizhányó módjára
tc)r ki kettónk kdzótt,
ha me gp róbálunk be s zé l g etni
Íme Bruce tcirténete: ,,Husz esztendeje vagyunk házasok.
Mindkettcínknek ez a második házassága. Két családot egyesitetttink
- én három gyermeket, a feleségem egy gyermeket
hozott a házasságba, Mind a négy gyermeket ftilnevelttik.
Házasságunk kezdetét<il sulyos kommunikációs zavarral kiizd
tttink. Kezdettrjl bizalmatlanság férktízritt kozénk, ami egymás
elleni védekezési hajlamot fejlesztett benntink. Miutan
a gyermekek kirepi.iltek a fészekb l, házasságunk tovább romlott
és egy ideig tobbé-kevésbé kiilon élttink. Hosszu éveken át
például kiiltjn hálószobánk volt. Ha megpróbáltunk beszélgetni
- akár csak apróságokrót -, a harag vulkán módjára tort ki
ketttínk krizcjtt.
Amikor elolvastam az tin konyvét, számos olyan dolgot találtam
benne, amiket Gretchen már hosszu évek óta mondogatott.
Tulajdonképpen sohasem órtettem, hogy miról beszél, vagy
miért olyan fontos, amit mond. Olyan szovegeket is láttam az
tin krinyvében, amilyeneket én szoktam mondani Gretchennek
- minden eredmény nélki.il. Ezenkiviil a kcinyvben olvastam
magyariuatokat olyan dolgokra, amelyeket láttam ugyan, de seho
gyan sem sikertilt pozitívan viszonyulni hozzájuk. Iz galomba
hozott a lehetcíség, hogy végre mégiscsak képesek leszi,ink értelmesen
kommunikálni.
Gretchent azonban ez a lehet(jség egyáltalán nem hozta
izgalomba. A lelkesedésemre az volt a válasz: hiszem, ha látom,
Ha pedig tényleg megváltozol, majd fontolóra veszem
az otleteidet. Bizalmatlanságát tapasztalva, nem váltottam át
védekezésbe, hanem rájiittem, hogy érzelmei valóságosak.
Sokesztendei elhanyagoltsági érzést kcivetcíen igy éreztem,
hogy 3 bizalom visszaszerzéséhez sok idore lesz sziikség.
Arra is rájrittem, hogy állandó gyongéd tcjrtjdésem elég ahhoz,
hogy megváltoztasson engem, és hogy megtanultam, miként
hallgassam meg, Ez|egy zte az ellenállását és nekem is
segitett, Nem kcinnyíi valamit ujrakezdeni, ha nem biznak
meg az emberben és ellenszegi.ilnek az akaratának. Ennek ellenére
érzem, hogy ercísodom és jólesik nekem ez az érzés.
Állandó gy ngéd tijr désem volt az,
ami végiil megtiirte az ellenállást.
Ha ez olykor nem sikeriil, nem árasztom el Gretchent szemrehányásokkal,
helyette az érzéseimet egy >>szerelmes levélben<
fejtem ki, kovetve az cin tanácsát, A levelet azzal fejezem be,
hogy sikertilt urrá lennem a haragon és feliilkerekedett bennem
ismét a szeretet. Ez az érzés teszi lehetové, hogy megértsem az
cí szempontjait és isrnét megpróbáljam jobban megórteni, amit
mond.
Feleségemmel azota voltak gycingéd pillanataink és rtivid
idtíszakaink, arnikor sikertilt értelnresen kommunikálni. De még
azért tartjuk a távolságot. Noha a kapcsolatunkat számos negatívum
terheli, mégis reménykedem: az életem kezdett lzgalmasabbá
válni.
Most már világosabban látom, melyek voltak a problémilk
a kapcsolatunkban és kezelni is tudom azokat, Olyan vá|tozások
mennek vége bennem, amelyek nyomán jobban szeretem
cinmagam, a feleségemet és másokat. Új barátokat szereztem
és a régi barátaim kezdtek visszatérni. Az élet káprázatosan
uj dimenziókat tárt fel elottem. Noha nem ortilok annak, hogy
olykor dtihcis leszek és kénytelen vagyok ilyen órzelmek feldolgozásával
fbglalkozni, ugy veszem észre, egyre ujabb dolgokat
tudok meg magamról és a feleségemrcíl. Mint hogy sikeriilt pozitiv
magyarázatot találnom arra, miért órtettiik félre egymást,
joggal kezdek reménykedni."
t
74 75
J obb an é re zzijk magwnkat
Renata beszámolója:,,Egy dél-karolinai vakációról hazatér<íben
hangosan gondolkodtam, mit fogok csinálni majd a itjvrj héten
és a ktivetkezo hónapban, a kcivetkezo három hónapban stb.
A mondandómat a kovetkezcjképpen fejeztem be: >Igen és
hat hónap mulva el kell mennem a fogorvoshoz< - eszembe jutott
ugyanis, hogy John Gray mit mondott arról, hogyan gondolkodnak
a nok. Négy fiam van, mind azzal csufolnak, hogy
hangosan gondolkodom - azt mondják, hogy csak >locsogok<.
Most azonban már tudom, hogy azért beszélek hangosan, mert
Vénusz-lakó vagyok."
A házassá7unk elvileg rendben volt,
de hiányzott belóle az izgalom
Ian arról mesélt, hogy a feleségével egyiittmíikodve hogyan
javítottak a kommunikációjukat: ,,Ellen már tiz esztendeje egy
romantikus hétvégéról ábrándozott. Nagyon szerettem ugyan
a feleségem, de azt tapasztaltam, hogy az életiink nagyon egyhangu.
Mindig ugyanugy csináljuk a dolgokat, akár a szexrcil,
kommunikációról vagy a gyerekekról van szó. A házasságunk
elvileg rendben volt, csak hiányzott beltíle az izga|om. Azt hittem,
hogy ennek az az oka, hogy a házasságunk nem kap elég
tápanyágot, Az nem volt kétséges, hogy szerelem és kommunikáció
mindig is volt kcjztjttiink. Abban nem kételkedtem
egy pillanatig sem, hogy életem végéig kitartok Ellen mellett.
Minden más - a pénziigyek, a gyermekek nevelése - remekiil
ment, csak a házasságom laposodott el egy kissé, Az Ellen melletti
vógleges elkotelezettségemben nem volt hiba, de ugy éreztem,
hogy érzeImi szempontból a tartály kitiriilt.
Ezért lebeszéltem Ellent a nyaralásról és helyette azí javasoltam,,
hogy iratkozzunk be John Gray egyik tanfolyamára.
A tanfblyamon már az elsci ot perc után tudtarn, hogy jó helyen
járunk. John azzal kezdte a beszédét, hogy a kapcsolataiban
milyen sok hibát kcivetett el, Ekijzben határozottan
éreztem, hogyan esnek le a vállamról a hatalmas sulyok, nem
kell t kéletesnek lennem! Nem csak az én felel sségem, hogy
mindketten boldogok legytink. John nyíltsága és oszintesége
leny gtizott.
Hosszabb távon egy érzelmi nyelvet sajátítottam el. Kifejl<
ídott a spirituális énem. A testi énem mindig is er s volt,
hiszen tornatanár vagyok. Igaziérzelmi nyelvem azonban nem
alakult ki, mert voltak olyan érzelmeim, amelyeket addig sem
leirni, sem másképpen kifejezni nem tudtam. Mindig léteztek
koztiink olyan kommunikációk, amelyek veszélyeztették
férfiui hatalmamat. Kcinnyen sebezhettí voltam, féltem attól,
hogy kifejezésre juttassam csalódásaimat és boldogtalanságomat.
Azért voltam ilyen, mert azt hittem, hogy veszélyeztetné
a kapcsolatunkat, ha kimutatnám, hogy képes vagyok ilyen
érzelmekre. Abban is er sen hittem, hogy mindig mindenre
tudnom kell a megoldást és nekem kell lenni az rnak a házban,
Hiszen a házasság er s férfijának a szerepét nekem kellett
eljátszani.
Azt hittem, mindig mindenre nekem kell
megoldóst találnom és rnak lenni
a házban.
De - legnagyobb csodálkozásomra - a John által oktatott kommunikációs
eszkozoket alkalmazva azt éreztem, hogy kapcsolatba
keriilok az énemmel. Óriási tehertol szabadultam meg és
minden irányból információk áramlottak felém. Már hosszu
ideje nem éreztem magam ennyire szabadnak és ismét elkezdett
áramlani felém és a feleségem felé a szeretet, de a remény is
óriásivá ncivekedett.
t
76
77
Vajon mi lehet az oka az érzelmek e heves áramlásának?
Olyan érzelmek rnegfogalmazására lettem képes, amelyeket
addig még sohasem tudtam szavakba foglalni. Legeloszór
aztjegyeztem meg, hogy mindig legyen Ellené az elscí
szó joga. Igyekeztem javitani a hangulatát, nem szakitottam
félbe, nem javasoltam állandóan megoldásokat. Ezek helyett
cscindben figyeltem, hogy mit mond Ellen. Amikor befejezte
a mondókáját, én keriiltenr sorra és elmondhattam a saját
érzéseimet és tapasztalataimat, s akkor Ellen hallgatott meg
engem,
Ennek a módszernek az volt az e|ónye, hogy amikor tjsszevitatkoztunk,
sokkal hamarabb jutottunk egyetértésre, mint
régebben. Akkoriban ugyanis csupán mogorván ismételgettem
mindig ugyanazt. Az uj módszerrel sok id<jt takarithatunk
meg. John módszerének alkalmazásával a konfrontáció
veszélye nélkiil gyorsan vissza lehetett térni a szeretetteljes
légktirbe.
Régebbi módszerem az érveim mogorva
ismételgetésébl dilt
Ha például Ellen valami olyasmit tesz, ami bosszant, ma már
meg tu.dom mondani, ahelyett, hogy az ilyen érzéseimet eltitkolnám
elotte, vagy - mint régebben tettem - mérgesen megemelném
a hangomat és kibrjkném, hogy valójában mi az, ami boszszant.
Ez az eljárás tiszteletteljesebb és megktiveteli mind Ellen,
mind a sajátbels hangom meghallgatását.
Amikor az j e|járás alkalmazása szokásommávált, kideri.ilt,
valóban jól m kodik. Az eljárás ugyanis érzelmi szinten eligazito,
jo| használható térképpel látott el. Ilyen térképek megrajzo|
ására a testi, értelmi és professzionális szinten eddig is képes
voltam ugyan, ezentul azonban érzelmi szinten is el tudtam igazodni.
Minden rnegváltozott, kcjzelebb kertilttink egymáshoz, a kommunikációnk
tizszer olyan jó lett, mint el z leg volt és a szexuális
élettink is ugyanolyan jó lett, mint kezdetekben volt.
A javulás mind a mai napig tart,
Minthogy most már kcinnyebben bocsátottam meg magamnak
mindazokat a hibákat, amelyeket férfiként és sziiltíként
elk vettem, tiirelmesebb, egyiitt érz bb lettem a gyerekekkel
és szívesebben voltam a segítségiikre is. Magamat
és feleségemet is képes voltam érzelmileg támogatni. Ugyanezt
csináltam a gyermekeimmel is. Ezt megelcízcíen inkább
diktatórikusan bántam veliik, noha a diktatura mogott mindig
ott rejt zótt a szeretet. Nagyon ririilcjk, hogy a gyermekeim
is hasznát látják annak, amit én tanultam John konyvébcíl.
Sz l ként tiirelmesebbé,
egyiitt érz bbé
és segít készebbé váltam.
A család rendszeres idok<izonként cisszejcin és ha konfliktus
adódik, vannak lehettiségeink, amelyekkel azok megoldhatók.
John módszereit alkalmazva eloszor mindenkit meghallgatunk.
A család bármelyik tagja cisszehivhatja a családi tanácsot
és kciztjlheti elgondolásait. A gyermekek erre nagyon is
kaphatók.
Tehát van valamink, amit a gyermekeinknek átadhatunk:
a kommunikációs módszereink továbbadása nagyon értékes
ajándék. A gyermekeink látják, hogyan kommunikálunk, kcizben
<ík íejl dnek és vitatkoznak, majd kibékiilnek veliink, illetve
bocsánatot kórnek toliink. Mindegyikiinknek az a célja,
hogy a módszer mtíkodjiin és mindenki hallgassa meg a másikat."
79
t
78
szerelem elsó látasra
Ellen igy ismertette a helyzetet: ,,A dolog husz esztendcível
ezelótt kezdcídott. Akkor huszonnégy esztend s voltam és ezt
a férfiut mindcissze három hete ismertem, amikor ugy dont<ittem,
hogy n iil megyek hozzá. Három hónappal kés bb már
cissze is házasodtunk.
A helyzettink nagyon hasonló volt. Ian sztilei tizennégy
éves korában elváltak, nekem pedig tizenegy éves koromban
meghalt az édesapám. Tehát mindketten csonka családban ncítti.
ink fel,
Az elso három esztend nagyon kellemesen telt, megsztilettek
a gyermekeink, A tizedik évben már alig-alig volt szexuális
kapcsolatunk és ez engem rendkívtil diihitett,
A kapcsolatunk nyilvánvalóan nem volt eléggé élo, pedig abban
állapodtunk meg.
Házasságunk tizedik évében már alig-alig volt
s ze xuális kap c s olatunk,
ez engem nagyon diihített.
A másik dolog, ami talán tnég íbntosabb volt számomra,
mint az elózó, az apám elvesztése kori,ili idcíszakban megélt
idegosszeomlás. Msszaemlékezve erre sirva fakadtarn. Amikor
John meglátta, hogy sirok, odahivott magához ós megkérdezte,
hajlandó vagyok-e beszárnolni az érzéseimról. Ez végiil katarzisba
torkollott: engem minden férfi elhagy, egyetlen férfiban
sem tudok megbizni és ugy érzem, nem szabad a férfiak elcítt
sebezhetcinek mutatkoznom. Amikor az apám miatti érzéseimet
ecseteltem, John odahivta lant, aki beszámolóm alatt áttjlelve
tartott karjaiban. Az esemóny fantasztikus tapasztalat volt számomra!
Ha mi, n<ík meg tudunk bizni a férfiakban és meg tudjuk
<íket tanitani ana, hogy ne akarják megoldani a problémáinkat,
hanem mindossze hallgassanak meg minket, a szivi.ik automatikusan
meg fog nyilni és sokkal kcizelebb érezzik majd oket
magunkhoz. Velem ugyanis ez tiiítént. Minden megváltozott,
nemcsak az életformánk lett más, hanem az intimitásunk hrifoka
és a gyermekeinkkel való kapcsolatunk is. Nem állítottuk a
gyermekeket a ktizéppontba pusztán azért, hogy ezze| szem!éltessi.
ik egymástól való távolságunkat,
Ian ugy dcintcitt, hogy részt vesziink John Gray egyik tanfolyamán.
Be kell vallanom, hogy nagyon féltem. Attól tartottam,
hogy esetleg kidertil, nem is vagyunk egymáshoz valók, mert
vagy én nem szeretem Iant, vagy o nem szeret engem.
A valóságban egy teljes katarzist éltiink át. Megtanultuk,
hogy milyen módszerekkel tudjuk fenntartani a kapcsolatunkat.
Számomra ntiként az lett a legfontosabb, hogyan váljak
sebezhetcíbbé. Rájcittem, hogy eddig mindig aíía tcjrekedtem,
hogy mások problémáit oldjam meg, háttérbe szorítva saját igényeimet
és érzelmeimet. John bemutatta nekiink, hogyan igényli
egy n , hogy figyeljenek a beszédére. Ez ugyanis természetes
kovetelmény,
Megvannak hoaá az eszkiizeink,
hogy kifejezz k igényeinket, éryéseinket,
hogy mit kedveliink, és mit utálunk,
iigyelve arra, hogy a csomagolás ne legyen
tuls ág o s an s zem ély e s .j e lle gti.
Ha nem jártunk volna John tanfolyamaira, nem tudom, hol tartanánk
most, Csak azt tudom, hogy John tanitása lehet vé tette,
hogy egy életre társakká váljunk, Megvannak az eszkci,zeink,
amelyekkel ki tudjuk fejezni az igényeinket, érzéseinket, hogy
mit szeretíink, és mit utálunk. Megtaláljuk azt aformát is, amely
kozléseinket megszabadítja a tulzott személyeskedéstol. Ez le-
80
t
81
hetové teszi, hogy szeretettel hallgathassuk meg egymást abban,
amit kériink vagy érztink.
Immáron mindketten azon igyeksztink, hogy a romantikát
életben tartsuk. Azzal igyeksziink javitani a kapcsolatunkat,
hogy nem sajnáljuk az id t az egyi.ittes szórakozásokra.
A gyermekeinkt l is vesztink el idtít a romantikára és egymástól
is vesziink el idtít a saját dolgaink elintézésére. Amikor ismét
egyi,itt vagyunk, a szokottnál tcibb a mondanivalónk.
Hogy Iant boldoggá tehessem, meg kell benne biznom -
vagyis mindaddig nem szabad jó tanácsokkal ellátnom, amig azt
kifejezetten nem kéri. Mindenért megdicsérem, amit jól csinril.
Mit tesz Ian azért, hogy ciromet okozzon nekem? Meghallgat.
Apró ajándékokat kapok. Minden reggel egy csésze teát
hoz be nekem. Komoly mértékben részt vesz a gyermekek nevelésében.
A viselkedésében a legnagyobb változás a mérhetetlen
tisztelet, amelyet irántam mutat, Állandóan dicsér, és ezt
a gyermekeinktcíl is elvárja, Ezek azok a lehettíségek, ahogyan
boldoggá tehetjtik egymást."
Beszélgetók é s gondolkodók
Suzanne tcirténete: ,,Negyvenéves vagyok és tíz esztendo óta
házas, A férjemmel, Richcsel tizenkét éve ismerkedtiink meg.
Gyermekeink nincsenek.
Házasságunk elscí esztendeiben ugy éreztem, nem kommunikálunk
eleget egymással. Családunkban én vagyok a >>beszélgetci<,
Rich a >gondolkodó<.
Rengetegszer próbálkoztam, hogy rábirjam cít gondolatai
elmondására, de mindhiába. El(5z házasságomban egyáltalán
nem kommunikáltunk. Ezért eld<int ttem, hogy ez a házasságom
más lesz - vagy ez is dugába dol.
Sok más házaspárhoz hasonlóan, mi sem tudtuk értelmesen
kifejezni magunkat. Rich nem tudta szavakkal kifejezni
az érzelmeit, én pedig nem tudtam, hogyan birjam ot rá erre.
Ettol diihtjs és csalódott lettem és a mosoly eltiint a házasságunkból.
Valahány szor be szélgeté st kezdemény eztem,
a férjem riigtiin zárkózott lett
és védekez állást vett fel.
Megnéztem Oprah-nak a kommunikációról szóló elcíadását és
amikor Rich hazajott, megpróbáltam elmagyarázni, hogyan
lehet jól kommunikálni. De abban a pillanatban, ahogy kinyitor
tam a számat, cj maximá|isan zárkozott lett, amivel csak nagyon
nehezen tudtam megkiizdeni. Hosszas vita kovetkezett. Ezt
kovet en Rich egy-két hétig legalább némi erófeszítést tett,
hogy javitson a kommunikációján, de két hét elteltével visszatértiink
oda, ahonnan elindultunk.
Rich zárkózottságán kíviil az bosszantott leginkább, hogy
Rich kihasznál engem, ahelyett, hogy >t<ir dne velem<<. Nem
olyan férfit kivántam magam mellé, aki csak néha-néha torodik
velem, mert én vezetem aháztartást, én végzem az osszes házimunkát,
stít még a reklamációkat is nekem kell intéznem, s rnég
koszonetet sem várhatok el értiik. Egyre fesziiltebb lettem. Rich
fiókjában mindig tiszta alsónemií lapult, a szekrényében pedig
tiszta ingek kaptak helyet. Vajon miért nem hasonló ahelyzet az
én fiókom és szekrényem esetóben?
Egy kellemetlen szokásom kezdett kialakulni. Miután néhány
hét elteltével elegem lett a mérgel désbcíl, megpróbáltam elmagyarázni
a férjemnek, hogy mi a bajom, de a kisérlet mindig
zokogásba torkollott. A férjem mindig megigérte, hogy majd
tobbet segit a háztartási munkákban, igéreteit azonban mindciszsze
egy hétig tarlotta be.
Ekkortájt hallottam az ón A Jérfiak a Marsról, a n k a Vénuszról
jijttek cimtí kcinyvérol. A k nyv olvasása kozben vélet-
82 83
leniil rnegtudtarn, hogy on éppen New Yorkban tart eloadást.
Megkértem Richet, kisérjen el oda. Ó ezt megígérte, s el is mentiink
az el adásra. Ez volt a világon a legjobb dolog, ami velem
tcirténhetett!
Amikor ugyanis tjn beszólt, a férjem az én szavaimat az ón
szájábol hallotta. Mindenben minket látott. A legfontosabb dolog,
amircíl cjn beszélt, valóban fólkelthette a n k érdeklodését
- a szemét kivitele, a vasalt ruha cisszehajtogatása stb. -, de
Rich is elragadtatással beszélt az elcíadásról, s szerintem más
férfiak is el voltak ttíle ragadtatva, Hazafelé menet végig az
eltjadásról beszélgettiink és a kapcsolatunk ettcíl kezdve teljesen
megváltozott,
Amikor iin bes7élt, a férjem az én szavaimat
az iin száidból hallotta.
Most tnár Richnek szólnom sem kell, magától is kiviszi a szemetet,
az ujrahasznositlrató hulladékot kiteszi a járdaszélre,
elmosogat, cisszehajtogatja a vasalt ruhát, kifizeti a számlákat,
stb. En mindig megkoszónom, valahányszor segit nekem,
A kommunikációra mindig nyitottak vagyunk, ez azonban
nem konny dolog, nem mindig jtin magától létre. A férjem
rászánja a szi.ikséges idot, hogy meghallgasson, és ezt akkor is
megteszi, ha éppen mást szeretne csinálni. Ha Rich arcvonásaiból
észreveszern, hogy valami zavarja, vagy ha olyasmit mondtam,
ami nem tetszik neki, ana buzdítom, mondja el, mi bántja,
Ha nem akarja elmondani, nem ercíszakoskodom, Ugyanis az
a véleményem, hogy minél kevésbé ercíszakoskodom, annál
konnyebben hajlandó elmondani, mi a baj.
Arra buzdítom, mondja el, mi a baj,
de ha nem akar beszélni, nem er szakoskodom.
Naponta elrnondjuk egymásnak, hogy >szeretlek<. Nem
megyiink el otthonról és nem érkeziink haza anélkiil, hogy meg
ne csókolnánk egymást. Megismerkedéstink óta Rich naponta
legatább egyszer felhív, érdeklódik az iránt, hogy vagyok és
megmondja, hogy mikorra várhatom óthaza."
Számos kapcsolat azonban sajnos nem igy mtíkodik. Sok férfi
nem tudja, rnilyen fontosak a nok számára ezek a figyelmes jelzések,
amelyek er<ísitik érzéseiket. Nem értik és nem érzik milyen
hibát kcivettek el, és hogyan javíthatnak aztkLAz óletben
sok férfi sajnálja, hogy a kapcsolata megromlik és véget ér, de
beletorodik, mert nem tudja kideriteni az okát. A íérfiak ugyanis
akkor szoktak megszakitani egy kapcsolatot, ha rájtinnek, hogy
nem tudják botdoggá tenni a ncjt. De a Mars-lakók tulajdonságainak
alapveto ismerete elegendtí ahhoz, hogy rájdjjon, mi az,
ami a ncí boldogtalanságát megsziintesse. A kapcsolat megfelelci
átalakitása ezt lehetové teszi.
Mitól n vekszik a nók szerelme?
A n k szerelme attól n vekszik, ha biztosak abban, hogy
megkapjak a férfitól a számukra sztikséges támaszt. Eppen
ezért egy kapcsolatot akkor szakitanak meg, ha a kommunikáció
csodijt mond, A no ettol ugy omlik tissze, mint egy hullám,
de a szerelem képtelen ot ebbol az állapotból kiemelni.
Ha a kommunikáció nem jó, a n ben az az érzés támad, hogy
nem szeretik, Ez az érzés fokozatosan annak az érzésnek
ad helyet, hogy tí folyton csak ad a férfinak, ó pedig nem kapja
meg tó|e azt, amire sztiksége van, Ez az érzós viszont
kezd gytiloletbe váltani, mert űgy érzi, hogy már semmije
sem maradt, amit adhatna a férfinak. A no ekkor szakit a
férfival.
De minél jobban gy loli a társát, annál erosebb benne az
érzés, hogy boldogsága t le fiigg. A szakitás kovetkeztében
L
84 85
t-elelcjsnek érzi nagáí, hogy meg is kapja, amit kiván. Ha ismeretségi
kore lelretrjvé teszi, hogy a kívánságai családi és baráti
krirben kielégiiljenek, a szerelem hulláma ismét magasra
emelkedhet.
Ha a nci rájcin, hogy kivánságait baráti k<irében is egészségesen
kielégitheti, akkor arra is rájohet, hogy valójában
a társa nélkiil is boldog lehet. Ha egy ntí tjnállónak és magabiztosnak
érzi magát, nincs sztiksége tcibbé arra, hogy meg
kelljen valakinek bocsátania, vagy el kelljen valamit felejtenie.
Ha tehát frjlfedezi, hogyan elégitheti ki az óhajait egy kapcsolaton
beltil, a szive ismét megnyilhat a szerelem és a bizalorn
iránt.
Rengeteg esetben bizonyosodott be, hogy ,,A férfiak a Marsról
jottek" alapelv alkalrnazása sikeresen enyhítette a n k fájdalmát
a kapcsolat hiánya miatt. Rájcihetnek ugyanis, hogy jobban
szeretik tíket a férfiak, mint gondolták volna, A férfiak jobb
megértése nyomán a ncjk rnár nem érzik olyan lehetetlennek,
hogy megszerezzék egy férfi szerelmét és a folyamatos adokkapok
oroméhez ny jtott segitségét. Az ismét megtalált egészséges
feleltísségérzeten kíviil a módszer rnóg számos házasságot
megmentett.
Az nállóság megniivekedett érzése
ftiliislegessé teszi, hogy a n nek idtjnként
meg kelljen valamit bocsótania,
vagy el kelljen valamit felejtenie.
,,A térfiak a Marsról jcittek" alapelveinek alkalmazása a n k
tobbségénél elég volt ahhoz, hogy visszataláljanak a szerelemhez.
Számos ncí azt tapasztalja. hogy a társa iránti szerelme
sokkal er sebben tér vissza, rnint amilyen valaha volt,
A ncík hamar rájottek, hogy ennek nem az volt az oka, hogy
nem szeíette t, hanem hogy Mars-lakóként nem tudta, hogyan
kellene helyesen cselekednie. A n
nem tudta, hogy a férfiak másképpen
rrek, mint a férfiak.
pedig Vénusz-lakóként
gondolkodnak és érez-
86 87
5 met", találóan irja le a férfiak szerelemmel kapcsolatos viselkedését.
Egy ilyen oda-vissza mozgással, kcizeledéssel és
távolodással fbkozatosan n a szivében a szerelem. Es a ntík
megtapasztalhatták, hogy ha elengedik a férfit, akkor az viszszatértekor
jobban szereti a kedvesét: szerelmesebb lesz, mint
amikor eltávozott.
A régi mondás, miszertnt
,,A távolság feliuítja a szerelmet",
talalóan írja le a férjiak szerelemmel
kapcsolatos vis elkedé sét.
Amikor egy kapcsolatrrak vége lesz, vagy éppen arrafelé
tendál, akkor a férfinak néha arra van sztiksége, hogy eltávolodjék
a partnerétcíl, hogy rájcijjon, mennyire is szereti a párját;
és ilyenkor elofordulhat, hogy ismét ujra akarja kezdeni
a vele folytatott szerelmi viszonyt. Ez esetben az a |egfóbb
célja, hogy megértse, mi romlott el koztiik, és hogyan
lehet ezt helyrehozni, Ha nem tudja alaposan átgondolni
a kapcsolatát, akkor megeshet, hogy nem tér vissza tobbé a
partneréhez.
Sok férfi sajnálja, ha egy kapcsolatának vége szakad, de
beletortídik ebbe, mert nem tudja, hogy mi miatt ment tcinkre.
Egy férfi akkor ad fel egy kapcsolatot, ha ugy érzi, hogy
nem képes egy not boldoggá tenni. A férJiak a Marsról, a nók
a Vénuszról j ttek cim k<inyv azonban segít a férfiaknak
ráj nni arra, hogy mi romlott el a kedvese és k zte, és abban
is, hogy miként lehet e gondokat megoldani. Ennek a tudásnak
a birtokában a férfi ismét elk<jtelezi magát a kapcsolata
mellett, és rnindent megtesz annak érdekében, hogy az jól
m kcidjcin.
J nnek a Mars-lakók!
ikozben kereszti.il-kasul utaztam az országban, és szemináriumokat
tartottam, nagy hatással volt rám, amikor
azt hallottam szakitásban lévo vagy elvált pároktól, hogy miután
elolvasták a k nyvemet, szerelmi kapcsoltuk rendezcjdott,
vagyis ismét cisszejottek. Bár nem volt szokatlan, hogy az el<íadásaimon
részt vevok ilyen tcirténeteket meséltek, azt soha
nem gondoltam volna, hogy csupán egy ktinyv elolvasása és
a gondolatainak a gyakorlatba való átiiltetése ilyen hatékony
lehet.
Manapság, amikor oly sok a válás, nagyon lelkesitti és
oromteli dolog azt hallani, hogy a,,Mars-lakók'' és a,,Vénuszlakók"
megujitják szerelmi kapcsolatukat. Egy sériilt kapcsolat
,,meggyógyításában" vagy a házasság iránti elktitelezettség
megszilárdításában általában sok tényezcí játszik szerepet,
amik ktinnyen zavarba ejthetnek benntinket. Akkor iovtink rá
a dolog nyitjára, amikor megérdiik a férfiak és a nok kcjzti ktiltinbségeket.
Hogyan lesz mind szerelmesebb a feffi?
A férfi szivében annak eredményeképpen ncí a szerelem, ha
elébb kozel kertil a párjához, majd visszahuzódik, eltávolodik
tole. Olyan cí, illetve a viselkedése, akár egy kifeszitett gumiszalag,.
elcíbb kinyulik, mieltítt végiil ismét,,visszapattanna''.
A régi ismert mondás, miszerint ,,A távolság felizzitjaa szerel-
88 89
Hogyan nijvekszik a n ben a szerelem?
A ntj akkor lesz még mélyebben szerelmes a férfiba, amikor ugy
érzi, hogy megkapja azt a segítséget és támogatást, amire
vágyik, amire olyannyira sziiksége van. Es akkor ad fel egy
kapcsolatot, amikor a konrmunikáció ,,csod<jt mond" a társával.
Olyan a ntí, akár egy hullám, ami egyszer magasra csap, nekivágódik
a partnak, de a szerelem képtelen ismét magasra emelni cít
ebb l az cisszeomlott állapotból. Ha a kommunikáció révén nem
kényezteti a társa, akkor ugy érzi, hogy nem szeretik. Ennek
kovetkeztében pedig neheztelni kezd a partnerére. Ugy érzi.
hogy már nem tud annál tcibbet adni szerelnrének, mint amenynyit
eddig nyujtott neki, és ezzel egyidej leg ugy látja, hogy
nem kaphatja meg a partnerétcíl, amire sziiksége van, ezért a ncí
szakit a férfival és elhagyja cít.
A n minél jobban neheztel a szerelmére, annál inkább abban
a csapdahelyzetben érzi magáí, hogy az ti boldogsága a féríitól
ftigg. Ha pedig szakit vele, akkor megszabadr,rl attól a nyomasztó
tehertcil, hogy a vágyait a féríi teljesitse be, Amennyiben
a n ezután azttapasztalja, hogy a vágyait és a sztikségleteit kielégitik
a barátai és a családja, akkor a szerelem hulláma ismét
felemelkedik benne, és megint felfedezi magában a szerelmes
érzéseket.
Egészséges esetben a ntí képes beteljesiteni a sztikségleteit
a barátai ktirében, és rádobbenhet arra, hogy a partnere néIkiil is
boldog lehet. Ha a n tjnállónak, autonómnak és magabiztosnak
érzi magát, akkor felszabadul, és képes lesz a megbocsátásra és
a felejtésre. Es ezze| az ij tapasztalattal arról, hogy miként szerezbet
érvényt a sziikségleteinek és óhajainak egy kapcsolatban,
a szíve megint megnyilik a férfi elcítt szerelemmel és a bizalommal
telve,
Aférfiak a Marsrill,j ttek,.. cinu kcinyvemben feltárt alapvet<i
igazságok esetek ezreiben voltak segitségére a nóknek abban,
hogy lássrik a maguk szerepét a párkapcsolatuk széthullását
eloidézo problémák kialakulásában. Ráj nnek arra is, hogy jobban
szerették oket, mint hitték. A férfiak viselkedésének ezze|
a nagyobb és mélyebb megértésével már nem érzik magukat kevésnei
ahhoz., hogy sikeresen rnegsze,ezzék azí a szeretetet és
támogatást, amirg ahhoz van sziikségíik, hogy továbbra is adni
és széretni tudjanak a szerelmi kapcsolatukban, Az egészséges
felelosségérzet és az ujólag kialakult bizalom pedig rnegmenti
a házasságokat.
Ha tl nij náIlónak, autonómnak
és magabiztosnak érzi magát,
akkor felszabadul, és képes lesz a megbocsátásra
és a felejtésre. S t minden sértettség és neheztelés
elillan a lelkébiíl.
Sok no száInára Aféfiak a Marsról jóttek", cimu kritet gondolatai
elég osztonzoek voltak ahhoz, hogy ismét megtalálják
a szerelmet. A nok igen gyakran rádobbennek, hogy a partneriik
iránt érzett szerelrntik ismét lángra lobbant, és sokkal
erosebben tért vissza, mint amilyen korábban volt, Rájonnek
arra, hogy nem az volt a hiba, hogy a társuk nem szerette ket,
hanem Ó.upán az, hogy a férfi a Marsról jritt, és ezért nem
tudta, trogy miként adja meg azt a támogatást a ncínek, amire
annak .riik.ég" van. A nci pedig, mivel a Vénuszról származlk,
nem fogta fe1, trogy a férfiak másképpen gondolkodnak és
éreznek, mint a nok.
A sz,erelem kihívósa
Miután a férfi rnegujította elhatározását, hogy támogatja
a not sztikségletei és óhajai beteljesitésében, vagy ha a ncj rájijtt
arra, hogyan nyerhet segitséget a vágyai kielégitéséhez
90 97
- akár a férfitól liiggetlentil is -, párok ezrei találtak ismét
egymásra. Torténeteik nagyon inspirálóak, mert ezek a szerelmespárok
éniink legfens bb, legmagasabb rendtí részét szolitják
meg: ez a részink tisztonosen tudja, hogy e világi utazásunk
legfóbb célja az, hogy szeresstink és szeretve legytink,
szeretetet kapjunk, Ez a mi nagy kihivásunk: ha ezt elérjiik,
akkor átélhetji.ik, milyen jó és nagyszerii dolog is embernek
lenni, Ezeknek a pároknak a gycízelme és a diadala *
vagyis boldogsága - tiikrtit tart elénk, és benne magunkat látjuk,
amikor - minden egyes alkalommal - mi is elktite|ezzik
magunkat a szeretet mellett. Bár a kcivetkez tortónetek koztil
a legtobb olyan párokról szól, akik szétváltak vagy hivatalosan
is elváltak, látni fogjuk, hogy ismét egymásra találtak:
és ha mi ugyanazokat az elveket kovetjiik és alkalmazzuk,
mint ok, akkor valamennyien k zelebb juthatunk a szerelemben
egymáshoz,
Ó annyira utálta a beszélgetéseinket,
hogy egy naponfaképnél hagyott
Anette kcinnyekkel a szemében meséli el a t rténetét: ,,Elváltunk,
de aztán a volt férjem, Btuce, elolvasta az cin konyvét. El sem
tudom mondani, hogy mennyire boldogok vagyunk azóta.
Sziiletett egy kislányunk, és a boldogságunk felhcitlen. Pedig
korábban hosszti évekig csak veszekedttink. A férjem egy légitársaságnál
dolgozott, és amikor hazajótt,ugy ttínt, nagyon távol
van tcílem: mindig egyediil akart lenni. En viszont mindent
megtettem, hogy beszélgetések révén ismét ktizelebb keriiljiink
egymáshoz. Ó azonban utált beszélgetni, és egy napon elhagyott.
Hat hónappal a válásunk után Bruce elolvasta az on konyvét.
Felhivott, és beszélt nekem az cin >>barlanggal< kapcsolatos
elméletéról, majd pedig kijelentette, hogy rájott arra, mennyire
fontos nekem a beszélgetés, Mindvégig nagyon hiiinyoztam
neki, de nem tudta, mit tegyen. Az iin konyve adott neki bátorságot
és a lcikést ahhoz, hogy ismét megpróbáljon kapcsolatba
lépni velern. Meghallgattuk az on kazettáit, és isrnét elolvastuk
a konyveit, Nagyon hálásak vagyunk cinnek, amiért ilyen boldog
házasságban élhetiink ismét."
Szerettem a feles é gemet,
de nem voltam sz.erelmes belé
Tom a k<ivetkezciket mondta el: ,,Huszonhárom éve voltunk
már házasok. Szerettem Christyt, de nem voltam szerelmes
belé. Soha nem bántottuk volna meg egymást, de nem voltunk
boldogok egytitt, Minden nagyon egyhangu, lapos és unalmas
volt. Már nem is beszélgetti,ink egymással semmir<íl, Csak arra
vágytam, hogy békében és barátságban válhassak el a nejemttíl.
Bár tcjbb házassági tanácsadónál jártunk, a feleségem
azt akarta, hogy menji,ink el John Gray szemináriumára is, hátha
ott rátalálunk valamire, amivel megmenthetjiik a házasságunkat.
Biztos voltam abban, hogy a mi kapcsolatunknak mar leáldozott,
és végképp vége van, de hogy a nejem kedvébenjárjak,
igent mondtam neki erre a kéréséreE. s akkor ott az el<íadáson
mát az els órában megváltozott a gondolkodásom, az elhatározásom.
Nem akartam hinni a fiilemnek. Ön pontosan a mi kapcsolatunkat
irtale az elcíadásában, amiben mi huszonhárom évig
éltiink. Végre kezdett elcíttem megvilágosodni minden a házasságunkat
illet<íen. Azóta rendbe jott kettonk élete. Hosszu ideig
azon igyekeztem, hogy szeretci tarsa legyek a feleségemnek, de
nem tudtam saját magamat adni, és nem kaptam meg, amire nekem
volt szi.ikségem.
Titkon azt éreztem, hogy nincs semmi, amivel Christyt boldoggá
tudnám tenni. En - mint a legttibb férfi - azt gondoltam,
hogy nekem kell megoldanom az o problémáit, és nem jtinem
rá, hogy Christy csak azt akarja érezni, hogy meghallgatjak, és
92 93
megerósitésre van sztiksége, hogy tiirodom vele. Mar évekkel
korábban elcsiiggedtem és feladtam a beszélgetési kísérleteimet,
mert bármit mondtam, nem segített jobbá tenni a kapcso-
Iatunkat,
M ar éve kkel kordbb an e lc sii g g e dtem
és feladtam a beszélgetési kísérleteimet,
mert bármit mondtam, nem segített jobbá tenni
a kapcsolatunkat.
Az óvek során a feleségem kezdet! nagyon lehervadni.
Állandóan elégedetlen volt. Mindig azt mondta, hogy szeret
engem, de gy tíínt, bármit csinálok, nem elég neki. Folyton
csak kovetelodzott. Most azonban már megértettem, miért
volt ez: nem hallgattam <ít végig, A nejem folyton arról
panaszkodott, hogy mi nem beszélgetiink, ám nem volt mirol
beszélntink . Aztán egy csapásra minden megváltozott. Immár
mindenrcíl beszélgetiink, mert nem féliink attól, hogy megbántjuk
egymást. Es nagyobb megértéssel tárgyaljuk me1 az
érzéseinket is, mint valaha is korábban. Ami engem illet, megtanultam,
hogy tobbet és jobban figyeljek a feleségemre, és o
most sokkal boldogabb. Ismét szerelmesek vagyunk egymásba,
és most már ugy tiinik, egytitt is maradunk élti,ink hátralévo
részében.
A bizalom vis szaszerzé se
Jacob a kcivetkezcíkrcíl számolt be: ,,Miután elolvastam A férfiak
a Marsról j ttek, cimtí konyvet, azt gondoltam, hogy viszszamehetek
a feleségemhez, és a dolgok jobbra fordulnak
koztiink. Kozosen határoztunk ugy, hogy véget vetiink aházasságunknak.
En azonban meg voltam gyóz dve, hogy az uj elvek
alkalmazásával még van esély arra, hogy mtikridoképessé
tegyiik a kapcsolatunkat.
Sok vita és beszélgetés után ismét osszek ltcjztiink, de cí még
nem volt biztos ennek a lépésének a helyességében. Oly sok
éven át én rengeteg hibát csináltam, és a nejem nem hitt abban,
hogy meg tudok változni. Hat hónap elmultával viszont a feleségem
kezdett fokozatosan felengedni és bizni bennem. Bár
én nem akartam ilyen sokáig vární, az a hosszu idtíszak, amig
visszaszereztem a bizalmát, megerosített abban, hogy mit kell
megtanulnom a kapcsoltunkról.
Hosszu id be telt visszaszereutem a bizalmát,
de ez az id szak meger sített abban,
hogy mit kell megtanulnom a kapcsolatunkról.
Nekem az volt a problémám, hogy azt akartam, minden az én
szájizem és felfogásom szerint tcirténjen. Ugy véltem, hogy
ahogy cí akarja alakítani a dolgokat, az ésszeríjtlen és helytelen,
Amikor a feleségem ideges volt, vagy épp nem volt elég
kedves és pozitiv beállítonság , akkor én bevonultam a >>barlangomba<<,
és duzzogtam. Es ilyenkor napokig megvontam
t le a szeretetemet, Kés bb pedig, amikor kijottem a barlangomból,
ugy tettem, mintha semmi sem tcjrtént volna. A nejem
ismét csak sértve érezte magát, és nem adhatta ki magából
a benne'fesziJli5 érzéseket. Akkor vitatkozni kezdtiink, és én
megint elvonultam, azután pedig ismét nem beszélgetttink
egymással.
A feleségem nem bizott bennem, és ez ana kényszeritett,
hogy bebizonyítsam neki, másképp is tudok viselkedni. Rájottem,
hogy amikor a dolgok nem a kedvem szerint alakultak,
akkor én bezlrkoztam, és nemtorodom, figyelmetlen magatartást
tanusítottam. Még ma is duzzogok, és visszavonulok
a barlangomba, ám most már azzal a kiiltinbséggel, hogy ami-
94
l
95
kor kijtivtik a barlangomból, nagyon figyelmes, szeretcí és gyengéd
vagyok vele, és megnyilok elcitte, ismét beszélgetiink, és
id<ít fordítok arra, hogy megértsem, értékeljem és tiszteletben
tartsam az néz pondait is.
Végre megértettem, hogy miért nem bízott bennem korábban,
és ennek az uj ismeretnek és belátásnak a birtokában
a tetteimen és a viselkedésemen keresztiil megmutatlrattam
neki, hogy torodtim vele. A feleségem lassan megnyilt elcittem,
és megint szeret. Ma nagyon boldogok vagyunk, és nagyon jó
érzés a számomra, hogy a kezemben van a tudás ahhoz, hogy
ez igy is maradjon."
Legy nk csak barátok
Will is megosztotta velem a torténetét: ,,A barátncjm, Sara ugy
dontott, hogy azt szeretné, ha mi csak barátok lennénk, mikozben
más férfiakkal akart randevuzni. En nem tudtam, mit
tegyek. Csak mosolyo&jak, vagy a farkamat a lábam kózéhazva
elsomfordáljak, mint egy vert kutya? Vagy legyek diihcjs, és
harcoljak a szerelememért? Teljesen cisszezavarodtam, En azt
hittem, hogy mindent helyesen csináltam.
Miután elolvastam a Mars és Vénusz mindrir kre egyiitt cimíi
ktinyvet, rádcibbentem, hogy én tul intimés feltárulkozó voltam.
A kapcsolatunkban mindig én voltam a kozéppontban. Elmentem
a barátncimhciz, és kiontcittem neki a szívemet, elmondva,
hogyan is zajlik az életem. Es telefonon is folyton hívogattam
t. Azt gondoltam, hogy a nijk ezt akarják, és hogy én is ezt
akarom.
Me gtanultam, méghoaá nagyon kíméletlen módon,
hogy Mr. Erzékenység nagyon hervasztó társaság
lehet egy n számára.
Megtanultam, méghozzá nagyon kíméletlen módon, hogy
Mr, Erzékenység nagyon hervasztó társaság lehet egy n számára.
Es ezután ahelyett, hogy elmentem volna hozzá, és elmondtam
volna neki, milyen sérelmek értek, és hogy mennyire elhagyatottnak
étzem magam, elhatá,roztam, hogy leírom az érzései,
met. Ahogy on tanácsolta, mindig, amikor kezdett nekem hiányozni
a barátnom, egy levélben kiírtam magamból a diihcimet,
a szomoruságomat, a félelmemet és a btintudatomat. Miután
papina vetettem a negativ érzéseimet, a megértésre, a megbocsátásra
és a szeretetre iisszpontositottam. Ett l nem csupán
megkonnyebbi,iltem, de végiil beláttam, hogy milyen ónzó,
énkrizpontri és kovetelodzcí voltam. A barátn<ímmel való kapcsolatomban
nem volt helye az o érzelmeinek.
Miután vártam pár hétig, egyszer váratlanul felhivtam cít,
hogy megkérdezzem t le, mit csinál, és hogy van. Habozott,
hogy egyáltalán beszéljen-e velem. En azonban siettem megnyugtatni
cít, hogy nem kell biintudatot éreznie azért, mert kitette
a sziíromet. Ahelyett, hogy arról beszéltem volna neki,
hogy én miként érzem magam, vidám és jókedvti voltam, és átengedtem
a beszélgetés irányitását neki. Kérdéseket tettem fel
neki, és ahelyett, hogy ezekhez megegyzéseket ftíztem volna,
csak hallgattam, mit mond, Aztán pár hét és néhány telefonbeszélgetés
után meghivtam ebédre, Ő efogadta a meghívásomat,
és most, tigy
"gy
évvel késcíbb, már el is jegyeztiik egymást,
és ossze akarunk házasodni. Nehéz elhinni, hogy egy ilyen kis
változtatás milyen nagy hatást válthat ki."
Az elkótelezódés nehézsé gei
Keith torténete a kovetkezcí: ,,Janet és én ktjrtilbeliil egy éve
jártunk már, amikor elérkeztiink
"gy
kritikus ponthoz. Elkotelezzikle
magunkat a kapcsoltunk mellett vagy sem? Öszszeházasodjunk-
e vagy sem?"
96 97
Janet: ,,En nem akartam házasságot, ami azt illeti, De határozott
elkotelezodésre vágytam Keithtcíl. Ám Keith nem akarta
megígérni nekem, hogy nem fog más nokkel is találkozni. Nem,
akkor még nem volt hajlandó erre.'"
Keith: ,,Ez érdekes helyzet volt. Nem tudtuk megoldani ezt
a problémát. Akkoriban én már régebben ismertem John Grayt,
mint Janetet, és Johnnal teletbnon konzultáltunk a gondunkról.
Ó tiikrot tartott elénk, de egyikiinket sem részesitett elónyben,
és ez csodálatos dolog volt a részérol. >Keith - mondta John -,
neked más élményekre is sziikséged van, randevuzni akarsz más
n<íkkel is, vagyis egyszeffe tribb partnerrel akarsz járni<<. >>Igen<<
értettem egyet vele. ,rEs te, Janet, te monogám kapcsolatot
akarsz Keithtel. Sztikséged van aíTa, hogy Keith egyértelmtíen
elkcitelezze magát melletted, de ó ezt nem teljesítette<. Nagyon
érdekes és izgalmas volt, hogy John megercísítette Janetet,
mondván: >>neked meg van azigényed és a jogod, hogy oszinte
elkotelezodést várj Keithtcíl<.
Janet: ,,Igen, ez igy van. John azt mondta nekem: >Hallottad,
mit mondott Keith? Ó epp az imént jelentette ki, hogy nem
akar monogárn kapcsolatban elkotelezcídni veled. Elfogadható
ez a te számodra? Egyi,itt tudsz élni ezzel, és tovább tudsz így
élni ebben a kapcsolatban?,, Es akkor én azt feleltem, hogy
nem."
Keith: ,,Erre John azt mondta: >Most egy állásfoglalást hallottatok.
Nekem pedig ugy ttinik, hogy ennek alapján el kellene
válnotok egymástól. Választanotok kell,< En ugy véltem, hogy
ezt korábban mi is tudtuk, de John rendkiviil erosen szembesített
benniinket a helyzetiinkkel, <í sokkal világosabban látta,
hogyan is állunk egymással, és ktiloncjsen Janet hallhatta tole
tisztán és egyértelmuen azt, amit nem akart elfogadni."
Janet: ,,Igen, John világosabbá tette a helyzetiinket, és olyan
határozott állitásokat tett, hogy nekiink is be kellett vallanunk
azigazságot a kapcsolatunkról. Kernény lecke volt, leckét kaptunk
císzinteségb<íl, amir l mindannyian tudjuk, nagyon fontos.
De ha el is határozod, hogy riszinte leszel, az még nem
jelenti azt, hogy egyszení dolog annak is lenni. A ketto nem
ügyanaz."
Keith: ,,De Johnnak igaza volt; mi ketten nem tudtuk elfogadni
ezt ahelyzetet. Es végiil szétváltunk."
Janet: ,,Szomoru voltam, hogy tcibbé nem vagyunk egyiitt.
Ám az elválásunk mégiscsak meger sitett engem, meíí ez azt
tanusitotta, hogy oké, nem teljestiltek a vágyaid, ezért változtatnotok
kellett. Azt hiszem, sok kapcsolatban az emberek csak
sodródnak az ánal. De John szembesitett engem a sziikségleteimmel
és a vágyaimmal, ós azzal, hogy mennyire el vagyok
kotelezcídve ezek iránt. Ezértbár nehéz volt szembenézni azzal,
hogy nem vagyunk ttibbé egyi.itt - noha szerettiik egymást -,
csakhogy még nem álltunk készen arra, hogy a ktjvetkezcí szintre
lépjiink."
Valóban szerettijk e gymást,
csakhogy még nem álltunk készen arra,
hogy a kijvetkez szintre lépjiink.
Keith: ,,Hogy még világosabbá tegyem a helyzettinket, Janet
megerósítése a szándékaiban alapvet<í fontosság volt, de John
nekem is segitett, mert nem látott semmi rosszat abban, hogy
én tiibb ncível akartam egyszerre kapcsolatot fenntartani,
Ennek az volt a végkcivetkeztetése, hogy én nem vagyok
>>rossz fiu<, amiért ilyen érzéseim és vágyaim vannak. Így
azíán Janet és én elváltunk egymástól, Bár nekem nem vált be
igazán az, hogy tilbb novel is jártam egyszerre, de jó érzés
volt, hogy felfedezhettem, mit akarok, anélkiil, hogy elítéltek
volna ezért."
Janet:,,,Nagyon nehéz volt azután, hogy elváltunk. Az azt
kiivet<í hat hónap alatt párszor találkoztunk egymással, de én
mindig csak sirtam. Aztin emlékszem, hogy egyszer adódott
98 99
rá alkalom.,. hogyan is fogalmazzam meg... szóval lehet ség
kinálkozott az intim egyiittléttinkre. Nagyon felkavaró élmény
volt, de tudtam, hogy ki kell tartanom az elhatározásom mellett.
Azt mondtam magamnak, hogy elkoteleztem magam valami
mellett, meghoztam a dcjntésemet, szóval, ha nem kaphatom
meg, amit akarok, nos akkor,.,"
Keith: ,,Ó, igen, emlékszem aría azestére, meg más esetekre
is. Nagyon tiszteltem Janetet, amiért kiállt az elveiéft, és kitartott
a meggycízodése mellett. Ezek után még erósebb nagyrabecstilést
éreztem iránta, mint korábban - és ez sokkal kivánatosabbá
tette cít a számomra."
Janet: ,,Szóval hat hónappal késcíbb megint sszejcittiink.
Persze nagy izgalom és idegesség vette kciriil ezt a lépéstinket.
Aztán amikor végi.il ismét egyi.itt voltunk, a kapcsolatunk
csodálatos volt. Végre megnyugodhattunk. Es ekkor kezdett
kialakulni a kcjlcs<jnos elkotelez dési,ink egy komoly kapcsolat
iránt."
Aztán amikor végiil ismét egyiitt voltunk,
a kapcsolatunk csodálatos volt.
Keith: ,,Az szinteség kcizotttink nem volt tobbé probléma.
Azelótt sem volt ez téma kciztitttink - hiszen két szinte ember
próbálta kitalálni, hogy mit is tegyen, De persze az císzinteség
még nem garantálja, hogy az embernek nem lesznek gondjai.
Am azt gondolom, hogy végiil, amikor ismét cisszej ttiink, igen
magas szinttí oszinteség alakult ki kcjzttink."
Janet: ,,Azokban a korai idcíkben jelentosen segitett nekiink
egy dolog: és ez a levélirás technikája volt. Sok levelet írtunk
- és ez hozzásegitett benniinket ahhoz, hogy olyan nyiltak legyiink
egymással, amennyire az csak lehetséges volt. Amikor
megint egyiitt voltunk, akkor csak írtuk és irtuk azokat a leveleket,
majd a tartalmukat élcíszóban megosztottuk egymással.
A levelek írása és olvasása jó platformot biztositott a számunkra
ahhoz, hogy igazán oszinték lehessiink egymással.
Egy dolog az, ha valaki elkcjtelezi magát az oszinteség mellett,
és másik az,ltogy valóban cjsz.inte legyen. Mindenki tudja,
hogy milyen nehéz azt mondani: >Tudod, ki nem állhatom,
amikor te,,.<< Sokkal konnyebb ezt olyan szeretetteljes módon
kommunikálni, kozolni valakivel, mint amilyen a levélirás
módszere."
Keith: ,,De még most sem konny számunkra ezeknek a szerelmes
leveleknek a megírása, ahogyan sosem volt az. Amikor
veszeksztink, akkor csak hajtjuk a magunkét, és még egy levélben
is kényelmetlen leirnunk, hogy mit is érziink. A megkcinynyebbtilés
akkor jcin, ha átériink a tuloldalra. Legttibbszor a levél
végén még nem oldottunk meg mindent. De legalább kissé
konnyit rajtunk. John szemináriumain sok olyan párt láttarn,
akik konnyen magukévá tették ezt a levélirásos módszert, és
a szabadidejiikben irjak meg ket nagy lelkesedéssel. De mi
nem ilyenek voltunk: még attól is kényelmetleni.il érezttik magunkat,
ha felolvastuk oket egymásnak. Mégis megbirkóztunk
vele. és triljutottunk rajta.
Igen, ez a módszer a levelekkel jól mrikodik. Nagyon hatásosak
és minden, ami benniink kavarog, egy biztonságos formátumban
lát napvilágot, keri.il a felszinre. Es kcizben megtanultuk:
Ha van némi nézeteltéréseda feleségeddel, és az
elég csunya dolognak látszik, akkor sem kell kiiktatnod az
életedbtíl vagy szemet hunynod felette. Ekképpen a levelek
megnevelnek benntinket, hogy méltóképpen tudjunk bánni az
érzelmeinkkel."
Ha van némi nézeteltérés a feleségeddel,
és az elég csunya dolognak latszik, akkor sem kell
kiiktatnod az életedb l vagy szemet hunynod felette.
l00 l01
Janet: ,,Végiil eljegyeztiik egymást, és cissze is házasodtunk,
majd pedig sziiletett egy kisbabánk. Mielcítt a kicsi megsziiletett,
dolgoztunk azon, hogy jobb legyen ktizcittiink a kommunikáció,
de én nemiképp ellenálló voltam, vonakodtam . Ez azt
jelentette, hogy ha felmeriilt valamilyen vitatéma, amivel
szembe kellett nézniink, akkor én az egérutat kerestem, és kijzben
azt gondoltam, hogy én nem foglalkozom ezzel, én kíviil
állok ezen."
Keith: ,,De szerencsére ismertiik John Gray módszereit
és eszkijzeit, amik finomak, árnyaltak, de okosak és nagyon
hatásosak. Így aztín amikor vitánk kerekedett egymással, akkor
azt mondtuk: >Tudjuk, hogyan keveredjiink ki belcíle.<
Lehet, hogy éppen ott a helyszínen nem miikcidott a dolog,
de biztosak voltunk abban, hogy t l tudjuk tenni magunkat
rajta."
Janet: ,,A legjobb dolog az volt a számomra, hogy megtanultam
beszélni arról, hogyan érzek. Keith is nagyobb hajlandóságot
mutat arra, hogy meghallgasson engem, amikor az
érzelmeimrcíl beszélek, és kcizben nem hibáztatom t."
Keith: ,,Ez igy igaz. Ianet tudja, hogyan mondja el nekem,
amit kcjzrjlni akar velem, és nem érez szégyent, ha eloadja nekem
az érzéseit és a vágyait, s t általában olyan módon teszi
ezt,hogy azzal nagy tiszteletet vált ki belcílem. Ezzel akommunikációs
formával, amit kifejlesztettiink arra, hogy megoldjuk
a nézeteltér éseinket és az ellentéteinket, mindke tten megkapj uk,
amit akarunk,"
Janet: ,,Miután a baba megsztiletett, nehéz volt számomra
nyiltan és szintén kommunikálni a férjemmel, amikor a kicsi
is ott volt veltink. Egyszeníen nem akartam, hogy a pici hallja,
hogy mi felemeljtik a hangunkat. Tisztelni akartam a kislányomat.
Es azt tapasztaltam, hogy ha hangosabb vagy hirtelenebb
voltam Jennifer jelenlétében, akkor tj sírni kezdett,''
Miutón a baba megsziiletett,
nehéz volt számomra nyíltan és ószintén kommunikálni
a férjemmel, amikor a kicsi is ott volt veliink.
Keith: ,,Legtcibbszorcsodálatos idriket éliink rneg a kisgyermekiink
társaságában. Am amikor olykor eltorik nála a mécses a
viselkedésiink kijvetkeztében, nos, akkor o olyan, akár egy kis
ártatlan.jelztíberendezés, aki a maga módján kcizli veliink, hogy
mi mit tesztink az ó életével, hogyan hatunk a kcirnyezetére. Es
éppen a kicsi lányunk miatt még nagyobb áldás a számunkra,
hogy jó kozottiink a kommunikáció, hogy képesek vagyunk
iigyesen és hatékonyan szót érteni egymással. Meg vagyok
gy z dve anól, hogy azok a tapasztalatok és élmények, amelyekben
a kora gyermekkorunkban résziink van, nagy hatással
lesznek késobbi emberi kapcsolatairrkra. Ezért nagyon fontos,
hogy Jennifer számára mi tudatosan szeretetteljes, nyugodt és
kiegyensulyozott kornyezetet teremtsiink. Olyat, amilyenben
szeretnénk, ha felnone."
A kislányuttk olyan, akar egy kis ártatlan
jelz berendezés, aki a maga módjdn k zli veliink,
hogy mi mit tesziink az életével,
. !:r:::.::.,:::.:.:::::::,::::., ... ...
Janet: ,,De nem csak Jennifert érlretik sérelmek. Rengeteg
olyan dolog van, mióta megsziiletett, anlivel meg kell kiizdeniink
neki.ink kettonknek, a sziileinek. Ó sokkal inkább az én
cilembe >>zuhant bele< minden vele kapcsolatos teendcivel
egyiitt: nekem kell ápolnom, én vagyok otthon vele, és eszembe
kell jusson, hogy Keith segitségét kérjem. Ó nem látja azt
a rengeteg munkát és felfordulást, ami a kicsi nevelésével kapcsolatos,
de én nagyon is látom ezeket, ós kiíejezetten nehe-
I02 103
zemre esik, hogy megkérjem a férjemet, például hogy toltse
meg a párologtatót, vagy megtegyen bármi ehhez hasonló apró
dolgot. Ilyenkor vagy segítséget kérek t le, és eltrilt ajó érzés,
hogy támogat engem, vagy pedig magam végezem el a teend t,
mert olyan kis dologról van szó, ami miatt ostobaság lenne
zargatni."
Keith: ,,>Apró dolgok<. Ez félrevezet kifejezés, mert lehet,
hogy ezek a dolgok a férfiak világában nem annak számitanak,
John azonban nyomatékkal beszélt arról, hogy milyen
fontos, hogy megtegyiink apró dolgokat egymásnak - virággal
lepem meg a felségem vagy kis kártyával, amire pár kedves
szót írok és hasonlók -; én ugy tapasztaltam, hogy ezek
a kicsiségek, apróságok nemcsak Janet, de az én életemet is
gazdagítják. Kiilonos dolog ttirtént vel nk mostanában, Végi,il
találtunk egy bébiszittert, és elmentiink szórakozni. Aztán a
parkolóban eszembe jutott, hogy régen ki szoktam nyitni Janet
elcítt a kocsi ajtaját. Ezért most is igy tettem, mikcjzben azt
gondoltam magamban: oÓ, igen, ezt meg szoktam tenni neki<<,
és ez nagyszertí érzés volt."
Janet: ,,En pedig nagyon is észrevettem ezt az udvarias gesztust.
Tudom, hogy ostoba és nevetséges dolog, de akkor is kedvesnek
éreztem, mert egy kicsit felidézte számomra a m ltat,
és visszavitt benntinket abba az idtjbe, amikor még Keith csak
udvarolt nekem. Keith ezzel azt is megmutatta nekem, hogy
trjródni akar velem."
Keith: ,,Látja, az llyen kis dolgok talán triviálisnak, jelentéktelennek
és hétkcjznapinak tíinnek, de szerintem ezek segitenek
egy kapcsolatnak tulélni és fennmaradni."
Janet: ,,Bizol]yos értelemben az olyan dolgok, mint hogy
Keith kinyitotta el ttem a kocsi ajtaját, olyanok számomra,
mint egy csodálatos elcijátek, Nagyon romantikusnak találom,
Eléggé lefoglal benntinket a munka és a kisgyermekiinkkel
kapcsolatos teendcik, de azérí igyeksziink egymással is tcjrtjdni.
Világosan látjuk, hogy mennyire fontos, hogy id t szakítsunk
a szexre és a romantikára. Boldognak és kiegyensulyozottnak
kell lenniink a szerelmi kapcsolatunkban, a ház,asságunkban
ahhoz, ho gy j ó sziil<jk lehessiink,"
Bioldognak és kiegyens lyozottnak kell lenniink
a szerelmi kapcsolatunkban, a hazasságunkban ahltoz,
hogy jó sziilók lehessiink,
Keith: ,,i"tj"."n igaza van Janetnek, Néha nagyon felpor gnet
a Oorgaink, és akkor nem csupán a kommunikáció fontos-
,agarOr uin sró, Világos el ttem, hogy ilyenkor az is sokat
nyi- o latban, trogy iut sok ideje nem voltunk egytitt intim
módon.
Mondok valami jabb dolgot a szexrcil: mint férfi számára,
nekem folyamatos "lecke<<
volt, hogy megtanuljam, milyen
fontos, trogy iaot fordítsak a szexre, és hogy az intim egyiittlétkor
tiirelmes legyek. Id t szakítani annyit tesz, rnint intim,
benstíséges légkijrt létrehozni, és minoségi, vagyis nagyon jó
és szép élményben részesiteni kett nket,"
Janet: ,,Nekem nagy elorelépést jelentett a szexuáIis élettinkben,
hogy szintJUU t"t'"rn, Keith szerint ebben a kérdésben
az ido a iegfontosabb - hogy lassítson -, neketn viszont az
ászinteség az elsodlege,, uugyir; hogy megmondjam ne\i,.mit
erzek jón*ak és mit nÓrn, u, érintést és a kedvességet illetoen,
ránny"ut dolog a kommunikációt kiiktatni a szexuális életbol,
de ha valóban tudatosak vagyunk, és tisztában vagyunk a rnásik
,é.titék"ny."gévelé s érzéienységévela, kkor tgazán megnyilhatunk
"!y.a. elott. A szex az a >>ragasztó<<, ami osszetart
minket."
Keith: ,,Tudja, van egy barátom, aki csaknem minden héten
felhiv entem telefonon-,- hogy adjak neki tanácsot a szerelrni
kapcsola t illetoen. Ebbol uitago, lett a számomra, hogy mi
ar, arrrit tudok erról. Egy kapcsolatot leginkább a józan ész tesz
.tittiaorcpessé, Ez annyit jelent a gyakorlatban, hogy a fele-
104 105
ségemmel rnegoldást találunk a problémáinkra, és hogy egyre
jobban megértem a nejemet, A szerelem valójában egy nagyon
egyszeni, mindennapi és banális dolog, vagyis nem más, mint
a feladatok gyakorlati szinten ttjrténcí megoldása. Ha felmertil
kciztiink valamilyen vita, akkor mi próbáljuk elsimítani az ellentéteket,
és állandóan azon igyekszi,ink, hogy visszatérjtink a harmonikus
viszonyhoz kettonk ktjziltt. ES most már kezdem azt
érezni, hogy igen, hosszti ideig fogjuk még ezt egyiitt csinálni.
Nincs semmi kétségem ezzel kapcsolatban,"
Janet: ,,Nem tudom elképzelni, hogy mi ketten ne legytink
házasok, Bár vannak még vitáink és szóváltásaink, de a házasságunknak
ercis alapja van, és az elkótelezettségi,ink is er s. Mindenen
végig fogjuk kiizdeni magunkat, ami ahhoz kell, hogy
jó legyen a házasságunk. Es azt gondolom, hogy nagyszeríí,
ha ehhez megvannak az eszkózeink, Es ezek az eszkijz k nern
porosodnak kint a kerti kamrában. Mi nagyon is használjuk
cíket,"
k vetelményeket állítottam
a társammal szemben
Cherie szerelmi kapcsoltában mindent jól akart csinálni.
,,Akkor találkoztunk ismét az életben, amikor cisszefutottunk
a huszéves kiizépiskolai találkozónkon. Ken '73-ban érettségizett,
majd a kozépiskola után nyomban a haditengerészetnél
tanult tovább. En azonban várandós lettem, és els éves koromban
már bricsut is mondtam az iskolának. Tíz évvel késobb
folytattam a tanulmányainat, és fogászati higiéniából szereztem
szakképesítést.
Amikor azon az tinnepségen rjsszetalálkoztunk, már mindketten
kétszer elváltunk. Kennek egy gyermeke volt, egy tinédzser,
nekem pedig két gyermekem sziiletett: akkorra az egyik
már feln tt, a másik viszont csak hétéves volt. En nyolc évig
éltern egyedtil ugy, hogy nem volt semmilyen kornolyabb kapcsolatom,
csat ritkan iándevuztam, Mindkét házasságom még
egy évig sem tartott, El sztjr akkor mentem férjlrez, amikor
tizennégy éves voltam, és mondanom sem kell, hogy akkor
még tul fiatal voltam
"Án",
a dologhoz, Másodszor pedig hu-
,^,"""r, évesen házasodtam *"g, árn ez a_kapcsolat kezdettol
i"g""?Orrakka1 teli volt, mert a férjem bántalmazott,
Ken elso házassága azért bomlott fel, tnert a felesége meg-
.*ut'u, a másik pedig pár hónappal az..eskiiv után ért véget,
mivel a nejévet jobbnut teuoh ha a továbbiakban nem házastarsak,
hanem barátok lesznek,
Az iskolai találkozón nyomban ráismertern Kenre, bár a tanulóévek
alatt sosem voltunk barátok, csak távoli ismeróstik,
Ó intábU olyan volt számomra a k<izépiskolában, akár a szoln-
,reá no o t arUOt, és amikor tizennégy éves voltam, n:m
íta_
láltam ot kiilónósebben érdekesnek vagy izgalmasnak,
_
Am
amikor a találkozón Ken rám nézetí, és nyugodt, bizalomkeltó
módon beszélt no"iÁ, nagyon elb volt, Aztán leiilt rnellém,
J. r"g"raUU egy és rJiOia" ÍiUeszélgettlink a gyerekkorunkról,
a gyermekeinkrol, u t,á,o"eguinkrói és arról, hogy milyen élttink
volt az elmult hJ" euUln, Emlékszem, akkor azt gondoltanr,
hogy milyen remek fickó is ez aKen,
A ktx*etkezcí napon ugy véltem, hogy nincs mit vesztenem,
ezért felhívtam ot telefo,ián, B, Ken még aznap este átjon^hozÁÁ,.
Óra"iebeszólgettiink, és filmeket néztiink a hétéves fiammal,
aki egy ponton'azt mondta, amikor Ken meg akart csókolni,
hogy: ,rMost már elég lesz, asszonyl< Mindketten nagyon
megd<ibbentiint<, maja ne]vetésben tortiink ki, Ken végiil nálam
tolttjtte az éjszakát.
A kijvetkezci napon Ken elutazott, ahogy ezt korább_an tervezte,
visszament i),egonba, ahol epitesvezetó lett belole, En
sok levelet kiildtem nJki, é* felhivtam t telefonon is, amikor
csak tehetterr-r. ngy ho"appal késóbb rneglátogattan,.hogy lási][,
i.;ok.; |í. rre...'uisszajott velem. Elutaztunk egy ha_
106
l07
jóutra, ahová a fiam is veltink tartott, aki kissé féltékeny volt
Kenre, de azért kedvelte tit, A hajóut után Ken visszament
Oregonba, de hálaadáskor már nálunk volt megint, és tcjbbé
nem is,ment eI.
Már egy éve volt, hogy egytitt éltíink, és nagyon.|ól illettiink
egymáshoz, szexuálisan és más módon is, és Ken nagyon jó volt
a fiamhoz, akinek jót tett a társasága. Az elsrj hat hónap után -
bár egyiitt élttink -, én kissé gy éreztem, hogy Ken kihasznál
engem, mert nem járult hozzá a családi kiadásainkhoz. Végi.il
hat hónap után hagytam egy papirra vetett iizentet az asztalon.
Ezen kcjzoltem Kennel, hogy becsapottnak érzem magam, mert
nem fizetett eleget a kcizcis életiink k<iltségeibe. Igaz, hogy
ekkor egy válságos idcíszakon ment keresztiil, mert épp akkor
ment nyugdijba a haditengerészett l husz év szolgálat után,
és valahogy elveszettnek érezte magát. Már nem dolgozott,
de kapta a nyugdíját. Nekem egyébként jó fizetéssel járó állásom
volt, szóval nem annyira a pénzr l volt szó kozijttiink, mint
inkább a kcjzos teherviselés elvéról, Ezek után Ken is hozzájárult
a kiadásainkhoz, és akkor a dolgok valamivel jobbra fordultak
- de volt más problémánk is.
Ez pedig az volt, hogy Ken már akezdet kezdetén kozolte
velem, hogy addig nem mondja nekem, hogy szeret, amig
nem biztos benne. Azt viszont kijelentette, hogy elkotelezte
magát a kapcsolatunkat illetoen, ám azt még nem tudta kimondani,
hogy szeret. Es ezért a depresszióm csak tovább
mélytilt, Nagyon nehéz volt cjnbizalommal telinek látszanom,
amikor a barátaim aztkérdezték tolem, hogy >Flogy áll a kapcsolatod?<,
én meg csak annyit tudtam erre válaszolni, hogy
>>Nem'tudom<<_
Kij elentette, ho gy elkiitelezte magát
a kapcsolatunkat illet en, ám azt még nem tudta
kimondani, hogy szeret.
Végi.il szeptemberben azt mondtam Kennek: >Ha még rnindig
nem tudod, hogy szeretsz-e engem vagy sem, akkorjobban tennéd,
ha elktiltcjznél a lakásomból addig, amig rá nem jcissz,
hogyan is viszonyulsz hozzám.r< Ken számára a szerelem egy
>>érzés<< volt, és nem volt biztos benne, hogy ez él a szivében
velem kapcsolatban.
Ken el is koltozcin tcílem, és majdnem egy hónapig távol volt
a munkája miatt. Amikor visszaj<itt, kcirzciltem vele, hogy nem
folytathatjuk ott, ahol abbahagytuk, mert az onbecstilésem ezt
nem engedi meg, és a vele való kapcsolatom a fiamat is érzékenyen
érintette, hiszen a gyermekem ekkor már valóban kotodott
Kenhez.
Keveset láttuk egymást, és amikor egyiitt voltunk, akkor is fesziilt
volt koztiink a viszony. Es akkor egyik este a tévét néztiik,
épp John Gray hirdetése volt m soron. Dr. Gray nagyon vidám
volt és siórakoztató, és arról beszélt, amit én éreztem, Mire azt
javasoltam Kennek: >Nekiink pontosan eíTe van sztikségtink<,
és ezze| John Gray kazettáira céloztam, Ken nyomban felvette
a telefont, és azonnal megrendelte óket. Nem hittem a ftilemnek!
Ez olyan pozitív, onzetlen megnyilvánulás volt Ken részér l,
ami szinte lázb a hozott.
Nagyon komolyan vettiik a dolgot, minden este meghallgattuk
a kazettákat. A felvételt olykor megállítottuk, és megbeszéltiik
a hallottakat, vagy visszatekertiik a szalagot, és ismét
meghallgattunk egyes részeket, Végiil Ken megértette, hogy
én miként érzek. Ó korábban is jó hallgatóság volt, és most is
az, és meg akarta változtatni azokat a dolgokat, amiknek meg
kell változniuk (most például gyakran virágot hoz nekem - ez
olyasmi, amit azelcjtt soha nem tett). En pedig rájcittem, hogyan
gondolkodnak a >Mars-lakók<. Azelótt azt mondtam volna magamban:
>Milyen ostoba fráter, nem érti, hogy mennyire megsértett
ezzel?<<
Most boldog házasságban éliink, és biztos vagyok abban,
hogy a kapcsolatunk ezek nélkiil a kazettík nélktil nem tarl08
109
tana ott, amivé mostanra fejl<íd tt - ezt rnindketten igy érezziik.
Bár nem vagyunk t kéletesek, de amink yan, az ercís és
kell képpen megbecsiiljiik. Ez szerintem azért van így, mert
mindkett nknek rossz tapasztalatai voltak a mriltban, ezért
most sokkal jobban értékeljiik, amink van, mint a korábbi kapcsolatainkban.
Még mindig vannak problémáink és vitáink, scít
olykor harcolunk is egymással, de most jó az életiink, és ezért
hálásak vagyunk onnek.
Ké zikc)nyv a sze relmi kapc solatokhoz
Sandy egy tobbgenerációs tcjrténetet mesélt el nekem; ,,Már két
éve annak, hogy találkoztam A férfiak a Marsról, a nók a Vénuszról
j ttek cimu ktinyvvel - ez a legjobb konyv, amit valaha
olvastam, mer1 segitett nekem megérteni West, a férjemet és
persze saját magamat is. Olyan érzés fogott el olvasás k zben,
mintha John Gray ezt a kotetét nektink írta volna. Úgy kertilt
a kezembe ez a kcinyv, hogy valaki otthagyta az Al-Anon irodában
Tylerben, Texasban, ahol akkoriban dolgoztam, és azon
a délelcítton titven oldalt elolvastam belole egyfolytában, szinte
faltam az oldalakat! Szerencsére a telefon sem csongcitt, és így
megszakítás nélkiil élvezhettem a kritetet.
Azután nyomban felhivtam a lányomat, és felolvastam
neki azt a részt, amikor Tom és Mary eltévedt egy kirándulás
alkalmával, és Mary azt mondta a férjének, hogy kérjen
utbaigazítást a krirnyékbeliekt<íl. A lányom azt mondta: >>Hrí,
anya! Akkor ez volt az, amit én rosszul csináItam!< Aztán felhivtam
a férjemet is, West, aki azt kérte tcjlem: >Lennél szíves
elhozni magaddal ezt a kézlkonyvet a kovetkezcí kirándulásunkra?<<
En nem szoktam vitázni vele ilyen helyzetekben, de Wes
tudja, hogy ostobaságnak tartom, hogy tí nem szeret utbaigazitást
kérni. Most azonban már tréfálkozunk róla. és ma már ci is
hajlandó mások tanácsát kikérni, ha eltéved.
Tobb példányt is vásárolta:m az említett konyvbtíl, és mindhárom
felncítt gyermekemnek adtam belcíliik, Az els<í oldalra
mindegyikiik számára a kovetkezcj ajáirlást írtam bele:
Az apátok és én nem vagyunk igazán kijvetendti mod,ell
a számotokra, de remélem, ez a kiinyv segíteni fog nektek,
hogy tiibb sikerrel járjatok a ,,boWogan éltek,
míg meg nem haltak" mesebeli mondás valóra váltásóban.
Akkoriban a fiam menyasszonya elkezdte olvasni ezt a kcitetet,
és nem tudta letenni - el is vitte magáva| baza. John nevetve
mesélte nekem, hogy a kedvese mondott neki valamit, majd
r<igtcin hozzáteíte: >>Most pedig nem fogom megmondani
neked, hogy mit csinálj, és nem adok semmilyen más tanácsot
sem...<< H íha! Most cík ketten már boldog házasok, és nagyon
jól kijiinnek egymással. Öriilok annak, hogy létezik egy olyan
konyv, mint amilyen az óné, ami bepillantást enged a szerelmespároknak
abba, hogy mi tesz jóvá és miikod képessé egy
kapcsolatot.
A férjem korábban alkoholista volt, de kilábalt beltíle, és már
tjt éve józan életet él, én pedig sok évet vesztegettem el arra,
hogy megpróbáltam ót kicsalogatni a >barlangjából<. Annak ellenére,
hogy mostanában már nem iszik, még most is ritkán jon
elii a >barlangjából<, Ma már azonban hagyom is, hogy visszahuzódjon
a >birodalmába<., a saját világába, és ez csodálatosan
be is vált. Soha nem j<ittem volna rá magamtól, hogy ráhagyjam
ezt a viselkedését, és még csak ne is idegesítsem magam miatta.
Az cin kcinyve vezetett ráene és persze más változásokra is - és
ez csak énvagyok.
Ám még ma is nehezemre esik, hogy ne ragaszkodjam az
elvárásaimhoz. En mindig azt hittem, hogy ha a férjem józan
lesz, akkor majd lei.ili.ink, és beszélgetiink egymással. Mekkora
tévedés !
110 111
__,A_T]ko. kisgyerek voltam, nevelciotthonban éltem tiz éven át. Kés bb, amikor a családom ujra egyesiilt, a sziileim nem izgatták
magukat amiatt, hogy nekern iiity"n érzéseimébredtek z:l ez- a tiz.évvel kapcsoltban, amikor is engem magamra hagytak.
En ezt gy éltem meg * tisztárr és egyérielm en*-, trogy JtdoUtak
engem, és amikor Wes visszahuiOaott a ,barlangjáta<<, akkor
hasonló érzések fogtak el, Olyan volt ez, mint egy >dejá vu<
élmény, vagyis, mintha ez.tnár megtcirtent uolna uJÉm
és most ujra elobukkant. Ám amik-or elolvastam az on k"ognyy"v.é"rt,,
egy kicsit jobban megértettem azt, ho1y a férfiaknak - minden
férfinak - el kell vonulnia, hogy átgoriÁlja a dolgokat, és megoldást
találjon az, t foglalkoztató pioUtémarua.
Fokozatosan azonban t ltettem magam az elvárásaimon.
Azon imádkoztam, hogy csendesebb, nyugodtabb lehessek, és feltétel néIkril szerethessem a férjemet. Nagy gona volt kcizti,ink,
hogy amikor dtihos voltam, fel szoktam Jmelni a hangomat - ami a paromat ar::a késztette, hogy visszamenjen a ba-rlangjába
-, és ez felszakította a régi."Lli,r,.t, ugy éreztenl, elhfrytak,
eldobtak; és ez a jelenei vagy >forgató\tinyv ,. állandáán
ismétlcídcjtt a házasságunkban.
ujabban azonban változás állt be az életiinkben. Átmenetileg
ugYanis egy lakókocsiban éliink Kaliforniában a férjem munka]
helye mellett, és én ugy dcintottem, hogy ismét beszélgetntink
kell egymással. Most azonbanhalkra tettett íbgnom a mondandómat,
mert a szomszédok kcizel vannak hozzink.A férjem pedjs
n9m hagyhatott ott engem, mer1 itt nincs tó - mint oitnon -, ahová elmenekiilhetne pecázni. Így most mindketten rá uagyunk
kérryszeritve egy másfajta visekJáésre. Ó rnost jobban figyel az
erzesermre, mint általában, és én pedig igyekszem mmet intábU
elfogadni cít. Es azt is szem etc'tt iartÁ,-Áogy u beszélgetésíink
rtivid legyen , és ez sokat segít.
Yégtil ez,egy nagyon produt tiu, vagyis gyi,irnolcsrizcí beszélgetés
volt, és ktjzben nem éreztem, hó e } "potolg ép id zit szerkezete ketyegne< alattunk, uugy t"ogy'o v8gén Á"gint ugy magunkba kellene zárkoznunk, ota.
"gy tagytO. eÁko. "u,
eszmecserénk végére érti,ink, megiilelttik egyrnást, és szeretetet
érzettink egymás iránt. Azóta sokkal békésebb és elégedettebb
vagyok, és sokkal jobban szeretem azt a férfit, akit azért választottam
magamnak, hogy egy életerr át egyiitt éljek vele. A dtihiim,
a keseniségem és a neheztelésem alábbhagyott valamivel,
és ugy érzem, elcíbbre léptem - engedékenyebb és elnéz bb is
lettem egyuttal,
Az <jn ktinyve a leghasznosabb kcinyv, ami valaha a kezembe
keriilt, és amib l megtanulhattam, hogy milyen kiiliinbségek
vannak a férfiak és a nok koztjtt - nagyon érdekesnek és izgalmasnak
találtam a gondolatait, amellett humorosnak is! Nagyon
tetszettek nekem az tjsszehasonlitó beszélgetések - hogy mi
a helyes és mi a helytelen módja a kommunikációnak és a viselkedésnek.
A férjem nem olvasta a ktinyvét, de ez igy rendben is van,
En viszont nagyon hálás vagyok azért, amit lesziirtem belcíle .
Es nagyra értékelem azt is, hogy megosztotta veliink, olvasókkal
azí, hogy <in és Bonnie, a felesége min mentek kereszttil
a saját kapcsolatukban. Sokat jelent nekem ugyanis, hogy nem
csupán írt valamirljl, de a módszerét a saját életében ki is próbálta,
és az be is vált a kettójiik kapcsolatában."
A felismerés r)rijme
Janette; ,,Megvettem A férfiak a Marsról, a nók a Vénuszról
j ttek cima konyvet, és csak sirlam ós sirtam, amikor a7. fejezetet
olvastam, aminek az a címe, hogy ,,A ntík olyanok, akiir
a hullámok". A férjem elottem soha nem találkozott olyan n vel,
aki olyan lett volna, mint a hullám, és azt szokta mondani
nekem, hogy bolond vagyok, Nagy élmény volt számomra,
hogy ebbol a kiinyvbol megtudtam: ez normális viselkedés, és
az is elégtételt jelentett nekem, hogy a férjem is elolvasta ezt
a ktitetet.
I12 113
A férjem azt szokta mondani nekem,
hogy bolond vagyok. Nagy éhnény volt számomra,
hogy ebb l a kiinyvb l megtudtam:
a viselkedésem normáIis, és az is elégtételt jelentett
a számomra, hogy a férjem is elolvasta
ezt a kiitetet
Manapság sokkal jobban tiszteljiik egyrnást a férjemmel, mint
korábban valaha. Es ezért koszonetet mondunk Istennek, a terápiánknak
és nem utolsósorban az on kcinyvének, amivelhozzásegített
ehhez."
Csak fél 7ózzel élttink
Marie arról számolt be, hogy a lrázasságukban tornpulttá váltak,
és emcllett egy nagy családi válságon kellett keresztiilmenniiik.
,,Arnikor eloszor a kezembe vettem John Gray kiinyvét, rnáris
nagyon sokat rnegtanultam saját magamról és a kapcsolatomról.
Ugy éreztem magam, akár egy kisbaba, aki élteto táplálékhoz,
varázslatos tejhez jut ebb l a kótetbol. Mindenhova magammal
vittem ezt a konyvet.
John egyenesen és nyíltan anól beszélt ebben az irásában,
ami engem is nagyon aggasztott. A házasságom olyan volt számomra,
mintha be lett volna havazva, és mi pedig le lettiink volna
dermedve, és meg lettiink volna bénulva benne a férjemmel,
Douggal.
Most azonban már friss személyiség vagyok. Es mindig
találok valami izgalmasat és érdekeset azokban a dolgokban,
amik velem trirténnek - még ha csak krumpliptirét készitek is,
Es a férjem számáta olyan figyelemfelkeltóen tudok ezekrol
beszélni, hogy Doug alig várja, hogy hazaérjen, A párom mindig
is vonzódott az érdekfeszíttj, izgallnas dolgokhoz, mert
iizletember, En pe,dig azért vagyok mellette, mert nagyon sze_
r-e-t-ePm",
uun valami, ami elillant az éltiinkbol - elvesztettiink valamit,
ami a mienk volt a kapcsolatunk kezdetekor, Mindig is
,""."Utit egymást, de egy ideje már nem. nyolc hengerrel huzott
a mi >szerelemmotoru;í.", t,ainaO"ze kábé hárorn cilinderrel
p"r".rtar*rk, fé| gózzel haladtunk, Szerettiik egymást, tóróáti*
i, egymással, de nem voltak forró, szenvedélyes érzések
krizotttink,
Es hogy most mi a helyzet veliink].
,
Nos, áegéttiink egy komolyabb válságot, bár nagyon szerettUr
egvmáít. B ármikár osszeirasonlitottuk magunkat a baráta-.
inkkal, számukra és szátnunkra is nyilvánvaló volt, hogy mi
ketten nagyon szeretjiik egymást, Ám az a cég, amelyiknél a
rJ.:". Ooiiorott, es anot égy igen jó, hat.számjegyti osszeget
t
"r"r"tt,
hiitelen lehuzta
^
ióroi és nekiink meg kellett ví,;.toz_
tatnunk az életstílusunkat, Doug behuzódott a >barlangjába<,
a. ,niu"t én tijródni akartam vele, és persze igyekeztem
ái *"gnyugtatni, k vettem t a birodalmába, K<izben pedig
azt mondogattam neki, hogy >Ne aggódj, szívem, minden
;d '1e;
,<< Azthittem, hógy ezzet segítek neki, vagyis ha
i"lya" ott vagyok a sarkában, Magamat ekkor a legjobb feleségnek
gondoltam u uitágon, Korábban olvastam néhány tórténetet
ertís nokr l,., petdaU Edison feleségér l, aki minden
,"v"gi alapot biztosiiott ahhoz, hogy a férje a rnunkáját végezhesse.
' 'Bementem
a férjem utón a >barlangjába<,
és-azt hittem, ioi, én vagyok a tegjobb feleség
a vilagon.
Es akkor felfedeztem John Gray ktinyvét,
beszélt neken A férfiak a Marsról, a n k
Egy barátom már
a Vénuszr1ll 1attek
Il4 ll5
cimtí kcitetrcíl, és jól emlékeztern rá, mert ha volt házasság,
amit nagyra tartottam, az az óvé volt: barátom szeretettel teli,
tor dcí kapcsolata példa volt el<íttem. Es amikor megláttam
a boltban a kcinyvet, mcgkértem egy másik batárn met, hogy
az árát felezzik el, és kcjzosen vásároljuk meg a kcitetet... ám
k zben rádcibbentem, hogy mit is csinálok, és azt mondtam
magamnak: >Marie, te nagyon szereted a férjedet, és mégis
meg akarod felezni ennek a kcinyvnek az árát? Szedd cissze
magadat!< Es pénziigyi válság ide vagy oda, végtil én egyedtil
fizettem ki a kcinyveí. Aztán amikor elolvastam, rádcibbentem,
hogy károkat, srilyos károkat okoztam Dougnak, Azt feltételeztem,
hogy mivel ó bevonult a >barlangjába<<, elhuzódott
ttílem, és elhagyott engem és az egész családot. Pedig
egész ido alatt megpróbált megoldást találni a gondjainkra,
és védelmezni akart minket. Nekem azonban fogalmam sem
volt errcíl.
En csak arra gondoltam, hogy Doug cissze van tcirve, magába
van roskadva. Már sokszor hittem ezt korábban. Jó a kommun!
kációs készségem, és kifejlesztettem pár trtikk t, hogy másokat
rá tudjak venni arra, hogy feltárják elcíttem az érzéseiket. Ám
a férjem soha nem osztotta meg velem az érzéseit, sem velem,
sem mással szemben nem volt kcizlékeny ebben a tekintetben.
Amikor Doug elvonult - vagyis bement a barlangjába, ahogy
kés<íbb megtudtam -, én ezt gy neveztem és ugy éltem meg,
hogy >elvált tcilem<.
Amikor a férjem elvonult - vagyis bement
a >>barlangiába<, ahogy kés bb megtudtam -,
én ezt ugy neveztem és gy éltem meg,
hogy >elvált tiilem<<.
Volt egy másik dolog is, amire ez a k nyv és John Gray rávezetett
- és ez velem volt kapcsolatos. En egy sikeres iizletasszony
vagyok - a saját szakteriiletemen tekintélyes vállalkozóként
tarlanak számon. Es azt hittem - ez volt életem legnagyobb
tévedése'! -, hogy az én jó iz|eti érzékem az, amit a férjem szeret
és tisztel bennem. Ám a szeretetnek és a tiszteletnek semmi
ktjze nincs az énizletiképességeimhez. Ma már látom, hogy ez
a tulajdonságom hátrány volt a házasságunkban. Bár enol
korábbarr semmit sem sejtettem. Féltem feladni a munkámat,
tartottam a változástól, és aggódtam amiatt, hogy elveszitek
valamit.
Miután elolvastam ezt a konyvet, ellátogattam John szemináriurnaira,
és ott tcirtént egy olyan semmiség, amit talán a tobbi
no észre sem vett, és nem értene meg a jelentcíségét. John
a ncíket >>csivitelésre, csipogásra, gtigyogésre<< késztette - ilyen
hangokat adtunk ki, míg a férfiak ezalatt mély hangon drjrmcigtek.
Es akkor nekem hirtelen nagyon fontosak lettek azok
az édes kis csiripeltí hangocskák, amik elhagyták az ajkamat.
Korábban azt hittem, ha igy csivitelek, akkor elveszítek valamit
a házasságomban, de ez nem így volt: ma már csivitelek
és csacsogok. Azelott nagyon férfias ncí voltam, olyan machono
tipus, de most már csacsogok és n iesen giigyogiik - pont
ugy, ahogyan azt akkor csináltam, amikor a kapcsolatunk elején
Doug és én randevuztunk egymással. A szeminárium után ugy
viselkedetem, mint egy szeretetre méltó kislány, édesen nyafiztam,
és a férjem pedig mélyen dtirmcigott mellettem, mikozben
átkarolt a moziban.
Úgy viselkedetem, mint egy szeretetre méltó kislány,
édesen nyafogtatn, és a férjem pedig mélyen
diirmiigi)tt mellettem, mikijzben átkarolt a moziban.
Es hogy hol tartunk most? Nagy megdcibbenésemre egy ujabb
nagy esély nyilt meg elottiink: a fiunk, Richard ugyanis AIDS-es
lett. Ám most Doug és kciztem már egy uj megértés alakult ki.
l16 111
Már nem érzem, hogy >elválik tolem<, amikor bemegy a barlangjába.
Sot amikor így tesz, akkor biiszkeség tiilt el engem,
Es már nem akarok utánamenni a barlangjába. Nagyon szerencsésnek
érzem magam, mert azok után, amin keresztiil mentem,
a férjem még mindig mellettem van, és ismét szerelmes lett
belém - ezt nem sok hasonló helyzetet megélt n mondhatja el
magáról.
Elég ercísek vagyunk ahhoz, hogy szembenézzink azza|
a helyzettel, ami a fiunklial kapcsolatban állt elo, aki visszajótt
hozzánk a mi otthonunkba, és most itt él veltink. Es o meg én
csak beszélgetiink és beszélgeti,ink, Ez az év, amit a fiammal
t ltok, életem egyik legnagyszeníbb élménye. Richard nagyon
nemes, jólelkri ember, csodálatos személyiség, és tudatosan keresi
magában az értékeket, a jót és a szépet. Amit megtanultam
John Graytol Dougról, a férfiakról és a nokról, most sokat segít
rrekem, és ennek révén megértettem, hogy milyen nagyszeni
embernek adtam életet.
Richard a saját életével vetett számot, és azt mondta nekem,
ugy érzi, sok dolognak nem tud megfelelni, kevésnek és
gyengének látja magát, Ám annak alapján, amit megtanultam,
megértettern, hogy a legercísebb ember, a legerosebb férfi,
akit valaha ismertem. John tanitásai segitettek nekem abban,
hogy felmutassam Richardnak, milyen erós is ó - feltétel nélkiil
érintkezik másokkal, érzékeny emberként él, és másokhoz
is gyengéd, elrnegy olyan ijesztri és rémisztcí helyekre, ahová
a fivére soha nem tenné be alábát, nemet mond, amikor ugy
érzi nenret kell mondani, és igent mond, amikor ezt látja helyesnek,
és meglátja a szememben az circimet, amit azért érzek,
mert ráeszméltem az igazságra, Richard szereti Johnt, mert cí
is látja ezt az oromot - és nagy ajándék az, hogy nem csi,iggedek'el,
amiért a gyermekem beteg, és hogy szembe tudok
nézní azzal, hogy a fiam meg fog halni - és mindezt keseníség
nélkiil teszem meg.
John tanításai segitettek nekem abban,
hogy felmutassam Richardnak, a fiamnak,
milyen ertís is ,
John Gray visszaadott nekem rnindent, ami akkor adatott meg
nekem, amikor Douggal eloszorre egymásba szerettiink, Es a
férjem most olyan g!Óngéd velem, mint, amilyen akkor volt,
Cáy *"guata nekem uit o, elfogadást és a rnegértést, hogy
*rUU letessek Richarddal, hogy minclen áldott nap beszélgZrr"
t vele, mintha csak hároméves lenne, és felkéredzkedne
az cilembe.
Doug még rnindig csendes, csendesebb, rnint valaha, Még
mindig nem*sok mindent ad ki magából, De épp ma reggel, ka-
,a".oriy kozeledtóvel, odajon hozzám, és azt mondta: >>Ime,
o l"g"ugy.renibb ajándék, amit neked adhatok, Marie, Neked
adom ezt aregge|t és az osszes..tobbit, hogy beszélgethess
ni.r-OJrr." e, t"!i."n igaza volt, Ó tette ugyanis biztonságossá
az életemet, és igy annyit beszélgethetek Richarddal, amenynyit
akarok, és amennyit sziikségesnek vélek,
Egész életemben --most vagyok negyvenhat éves - aztke,
restJm, hogyan lehetek no, feleség és anya, Es John Gray volt
az, aki cisszerakta ennek a plzz\e,nak a kis darabkáit a számomra.
Nemrógiben egy humoros dolog t rtént vcliink! Vettiirrk egy
kocsit a u*arátainÉiól, és ktilon autóval j tti.ink vissza Georgiá_
ba. Volt nálam egy John Gray-kazetta, amit betetteln az uj kocsi
lejátszójába, Doug pedig beiilt az,autóba, és elhajtott, " ám
kideriilt, hogy nem luátu titup"solni vagy kivenni a kazettát
a lejátSZóból.
Így tehát a mi felvételtink csak forgott és forgott, ujra és ujra!
Kilenc órán keresztiil, Georgiától Floridáig a férjern egy szala_
got hallgatott, és nem tudta kikapcsolniI En mogotte vezettelTl,
és fogalrnam sem volt, hogy mi t rténik Douggal, hogyan rea-
1l8 119
s1l grre helyzeh-e - és anikor hazaértr,ink, kilencórány tahallgatás i kazet- után, mindcissze egy és fél monáatot tudtam kihuzni a páromból. Egy évvel ezel ti'ez -ég .,ogyon megrémített vol- na, Ma azonban már csak remekiil -Jlur#*1'u!''
6
üdvaztet a Marsról és a vénuszról
I szerelmespárok sikeres tcirtóneteinek visszatéro motil'\
uo*u, hogy a n k és a férfiak kiilonbiiztíképpen juttatjak
kifejezésre a szeretetiiket, és másképp fogadjrik is azt,
vagyis másképp szeretnek. Annak a megértése, hogy a férfiak
a Marsról, a ncjk pedig a Vénuszról j<inek, a kulcseleme annak,
hogy egy kapcsolatot szinte azonnal kedvezobb helyzetbe
hozzunk, ,,megjavitsunk", Gondoljunk csak bele a ktjvetkezobe:
ha egy másik bolygóra tennénk kirándulást, akkor természetes
volna a számunkra, hogy elobb tanulmányozzuk az ottani lakosok
nyelvét, kulturáját és hagyományait, E nélkiil a nélkiilozhetetlen
információ nélkiil folytonosan és mit sem sejtve, akaratlanul
is osszeiitkozésbe keri.ilnénk az ottaniakkal, és veszélybe
sodornánk a sztilet kapcsolatainkat. Ahhoz, hogy sikeresen
átadhassuk a jókivánságainkat a Marsról és a Vénuszról, és
azíá;n iít éljtink egytitt szeretetben és békében a Fcildcin, elcjbb
meg kell érteniink, hogy valójában mire van sziiksége a társunknak.
Amikor szeretiink valakit, akkor magától értetodo, mondhatni
természetes módon ugy bánunk vele, ahogyan mi is elvárnánk,
hogy bánjanak veliink. Ám e, a tcirekvés pont az ellenkezo
eredményt produkálja, amikor a partneriiIrk az ellenkezójére
vágyik, mint amit mi akarunk. Egy szeretetteljes kapcsolatban
automatikusan azí adjuk a partneri,inknek, amire mi vágyunk,
de ez nem sziikségképpen az, amire neki sziiksége van, vagy
amit ri akar. Ha világosan láduk és tudatosul benniink, hogy
1,21
I20
kiilijnbcjzcj dolgok rnotiválnak benni,inket, vagyis más vágyak
vezérelik a férfiakat és a ncíket, akkor megtanutjuk etfogadii és
tisztelni a társunk egyéni igényeit, ahelyeti, hogy automátikusan
tudni vélnénk, mi a legjobb neki.
. Ha nem értjiik meg alaposabban, hogyan adunk szeretetet
és hogyan fogadjuk azt, akkor sorozatoi csalódásokban lehet
résztink. Nagyon kcinnyíi megfeledkezni azokról a dolgokról,
hogy mily módon járhatunk a társunk kedvében, amikor Ái o.rtcinijsen
a saját vágyainkat és sziikségleteinket kcivedtik. Ám
A ferfak a Marsról jc)ttek... cimíi kcinyv elolvasása után a térfiak,
megtanulják, hogy a n k számá ra az a fontos, hogy érezzék,
kiilcinlegesek, hogy toródnek veliik, tisztelik és megértit< <iket;
a ntík pedig rádcibbennek arra, hogy a férfiak ur' ua4,it
hogy bizzanak benniik, etfogadják Js értékeljékk et, A fé'ortf,iiat,k
e kcinyv alapján megtanulják, hogy olyan dolgokat tegyenek,
amik azt kcizvetítik a ncí felé, hogy ,,torcidcim veled'', mi-g a ncík
arra fektetik a hangs lyt, hogy éreztessék a férfiakkal, ,,"nagyra értékellek".
Az alábbiakban olyan párok tcirténeteit kozltjm, akik nregtanulták
helyesen és sikeresen kozvetiteni a társuk felé a száretetijket:
az példájuk nemcsak cisztcinzcí lehet a számunkra,
de ismételten alTa emlékeztet minket, hogy ktilonboztíképpen,
más-más módon szeredtik a partneriinket.
Vele ugy érzem, k lónleges vagyok
Debby elmeséli házassága t rténetét, ami a kezdetektol fogva jól míikcidiitt. ,,Miel tt osszeházasodtunk, Spencer egy alkalommal
telefonon beszélt a nagyanyámmal, aki azt mondta neki: >Te
nem fudod, hogy Debby milyen kiilcinleges teremtés, Fogalmad
sincs róla, hogy o milyen csodálatos...< Mire Spenler:
1Naslmama, én ugy fogok bánni vele, akár egy királynovel.<
Es ez igy is lett. Mellette egészen kiiltinlegesn"k-é.r"--.ugurn.
Korábban már egyszer íérjnól voltam, olyasvalakihez mentem
bozzá, aki kifejezetten rossz paítner volt a számomra, akivel
egyáltalán nem illetti.ink cissze. Persze ez atérfi - vagyis az
én korábbi hitvesem - kedves volt és aranyos, de o a >>spektrum
trilsó végéól< jott, amivel azt akarom mondani, hogy minden
szempontból a lehetcj legtávolabb álltunk egymástól. Késtibb
tudtam meg, hogy az eskiivcím n a jelenlévtík fogadásokat k<itettek
arra, hogy vajon meddig maradunk majd házasok. Rajtam
kíviil mindenki látta, ami számomra csak egy évvel a házasságkcjtésiink
után vált nyilvánvalóvá.
Válás után én voltam a legboldogabb egyedi.ilálló ember
Amerikában. Annyira riiltem, hogy kiugorhattam a házasságombót!
Ám nem találkoztam más olyan ncivel, aki tirtilt volna
annak, hogy egyediilálló - mind szenvedtek, és ismét férjhez
akartak menni. En azorrban csak randevuzni akartam, Es nagyon
élveztem a dolgot, A férfiak, akikkel találkoztam, egyre
jobbak és jobbak voltak - mintha ismeretségeim egy felfelé
ívelo gcirbét irtak volna le, a férfiak egyre megfelelcíbbek voltak
a számomra. De aztán elkezdtem randevtizni valakivel, aki teljesen
alkalmatlan volt hozzám. Kedveltem t, és tobbet akartam
tcile, mint amennyi lehetséges volt. Ekkor dontottem ugy, hogy
feladok egy partnerkerestj hirdetést.
Az ilyen hirrletések nagyon megfelel ek arra, hogy enberekkel
találkozzunk: te morrdod meg, hogy mit akarsz, a kezedben
yan az irányitás, és pontosan ktjrtilhatárolható, hogy mit is keresel.
Es én tudtarn, hogy mit akarok: randev zni akartam minden
szombat este és vasámap délután és persze szilveszterkor,
és kellett valaki, akivei elmehetek eskiivokre és temetésekre. Es
talán még egy hétkrJznapon is egyiitt szeretnék lenni az illetovel,
hogy kozosen toltsi,ink el pár kellemes órát.
A barátom azt mondta nekem, hogy készen ólI
a házasságra. Ó el akarta kijtelezni magát mellettem.
I22 |23
Ám amikor találkoztam Spencerrel, akkor azt mondta nekem,
hogy ci készen áll a házasságra. Ó mindig velem akart lenni: el
akarta kotele zni magátmellettem, Másfél éve vált el a feleségétcíl
harmincévnyi házasság után, és ismét meg akart házasodni, En
nemet mondtam neki. Erre ci azt kérte, hadd maradjon velem
még egy darabig, hátha meggondolom magam,
En ezt zsarolásnak érzetem, de végtil kifejezetten kedveltem,
hogy ott van kcjriilcittern. Tribbet akartam látni t, mint ahogy
eredetileg gondoltam. Es még manapság is olyan aranyos, mert
akárhányszor elmegyiink
"gy
esktivcíre vagy egy temetésre,
mindig megkérdezi, hogy megfelel-e a feladatának, és hogy jó
munkát végez-e.
Tény azonban, hogy hamarosan rájottem, ez az a férfi, akivel
cisszeházasodhatom. Bizonyos mértékig a sztileimnek kcjsz
nhetem ezt a felismerését, Nekik boldogtalan volt a házasságuk,
és csak a gyerekek kedvéért maradtak egyiitt, En
kciny<irogtem nekik, hogy váljanak el. Amikor megkérdeztek
benniinket, gyerekeket, hogy mit akarunk karácsonyra, akkor
mi kórusban azt kiabálttrk: >Váljatok el!" Így aztán toliik tanultam
meg, hogy el kell hagynom az elscí férjemet, mert az
a házasság nem mtikcid tt. Es ennek a meghatározó élménynek
a nyomán tudtam, hogy ez a házasság Spencerrel jó lesz
nekem. A dolgok kciztiink folyamatosan mt|ik dtek. El sem tudtam
képzelni, hogy egy házasság ilyen jó is lehet, mert nrég
sosem láttam ilyet. Ám azt tudtam, hogy ami velem tórténik,
az jó és helyes,
El sem tudtam képzelni,
hogy egy házassóg ilyenjó is lehet,
. . .:::: .:.":. : : : :.:.!:!::. !?:!: . .
Kiilijn snek tartom, hogy a legtcibb ember azért olvassa
John Gray kcinyvét, mert van valanrilyen problérnája, amit
rneg kell oldania. De amikor nekem is a kezembe kertilt
A ferfiak a Mctrsról, a n k a Vénuszról j ttek cimti kotet,
akkor én azért szereítem forgatni, mert megertisitett abban,
hogy amit Spencer és én csinálunk, az valóban mtikcidik. Es
ennek a kcinyvnek a lapjairól azt is megtudhattam, hogy miért
és mitol mentek jól a dolgok a mi kapcsolatunkban. Már a cim
tudatosította bennem, hogy igen, mi kiilrjnb<izo bolygókról
jotttink, és nemcsak Spencer természete ki,ilonbcizik az
enyémtcil, hanem az ijsszes férfié. A dolgok igy állnak a világban,
és ezért az a feladatunk, hogy elfogadjuk a valóságot,
és nem az, hogy folyton megpróbáljuk megváltoztatni. Ez a
fajta elfogadás rragyon illik a mi temperamentumunkhoz.
Ez az, amit mi - lelki élettinket tanulmányozva * megvalósítottunk
a gyakorlatban, A valóság elfogadása volt az, amit
mi tettiink.
A másik dolog, amire ráismertem, az az eszkózok, a rnódszerek
tárháza volt. Talán a legfontosabb kornmunikációs forma,
amircíl John Gray ir a konyvében, a másik meghallgatása.
Es az én férjemnek olyan a természete, hogy meghallgat engem.
Úgy vélem, hogy nagyon szerencsés vagyok, hogy megtaláltam
ot. Egyszeriben volt valaki, aki végighallgatott, és
végre már nem az volt a helyzet, hogy a társammal két párhuzamos
vágányon vagyunk, amelyek sosem metszik egymást,
vagyis nem találkoznak. Spencer meg én azonban u9yanazon
a vonaton tiltiink. A férjem egy listát tart a tárcájában, amin
olyan dolgok vannak felirva, amiket meg akar venni nekem,
hogy a kedvemben járjon. Nagyon odafigyel arra, hogy mit
mondok, nemcsak neki, de más embereknek is, és így fetjegyzi
az apro otleteket, hogy ne felejtse el ket. ,rÓ, itt olyan
aranyos dolgot láttam" - mondom. >Ez valóban nagyon szép
melltií, amit ebben és ebben a boltban pillantottam meg(<, vagy
>Tetszik nekem ez a dal<<. Es akkor a férjem felírja a listájára,
hogy "mellttí a boltban< vagy valami hasonlót. A párom
mindig megaj ándékoz engem meglepetésekkel, kedves iizenel24
I25
tekkel és más, kiiliinleges dolgokkal, ezért aztán nagyon kell
vigyáznom arra, hogy mit mondok!
A férjem egy listára felírja,
ha valamire azt mondom, tetszik nekem,
hogy ne felejtse el.
Késijbb pedig meglep vele.
Es arra is figyel, hogy rni zavar. Nos, például, ki nern állhatom,
ha morzsák vannak az ágyban. Ezért vásárolt egy kisseprrit, amit
az ó oldalán felakasztott a falra, Spencer gondolkodó, romantikus,
és figyel rám. A cselekedetei bizonyitják, hogy mennyire
meghallja és megfigyeli, amiket mondok
Es hogy mit szoktunk koztisen csinálni? Kerékpározunk, hegyet
mászunk, és mindenféle játékokat játszunk, Sokszor érezziik
jól magunkat, és sokat nevetiink. Kitalálunk mindenféle
dolgot, amivel megnevettethetjiik a másikat, és ez sokat segit.
De van egy valami, ami nagyon osszektjt minket: és ez a hála
kifejezése. Például, kezdtiink hálát mondani vacsora elott, és
ez mostanra már kib viilt mindazzal, amiért hálásak vagyunk
- nemcsak az ételért, hanem egymásért is, azérL, ahol éli,ink,
és mert van elég pénziink, hogy olyan embereknek is adjunk
belóle, akik rászorulnak. Hetenként egyszer jótékonysági munkát
végziink, felszolgálunk egy ingyenkonyhán, és mást is vállalunk,
hogy visszaadjunk a kciztisségnek, a társadalomnak abból,
ami nekiink jut. Ez oromteli elkcjtelezettség a számunkra,
aminek egyiitt tesziink eleget. Nagy szerencse, hogy idcjt tudunk
szakitani erre, és ez segít még jobban kcitcjdniink egymáshoz,
mert egyiitt vesziink részt benne, és így a jótékonysági munka
koziis élményiinkkév álik. O, igen, mindennap hálás vagyok
minden jóért, amiben részíink van.
Fogalmam sincs, hogy milyen lesz a jovonk. Spencer husz
ével idcísebb nálam, és az karrierje már lefelé ível, míg az
én pályafutásom felszálló ágban van. Neki hamarosan tobb
szabadideje lesz, mint nekem. Ez olyasvalami, amire sokszor
gondolok idor l idóre mostanában, de azért bizakodással nézek
a jov be. Nem tudom, hogy az elkcivetkezo tizencit évben
mit fogunk csinálni, de abban biztos vagyok, hogy egyi.itt maradunk.
Nagyon hálás vagyok azért, hogy Spencer ennyire szeret
engem. Ó sokat tesz azért, hogy a kedvemet keresse, és amikor
igy tesz, tudom, hogy tortídik velem, és azt akarja, hogy boldog
legyek. Így aztán Óvatos vagyok, hogy ne kérjek tul sokat,
és már az is jó érzéssel tolt el engem, hogy tudom, tor<ídik
velem,
Már az is jó érzéssel tiilt el engem,
hogy tudom, aférjem tiir dik velem.
Minden áldott nap hálát adok minden jó dologért, ami tijrténik
velem, de azért vagyok a leghálásabb, hogy Spencer meghallgat
engem, Nem is beszélve anól, hogy minden szombaton, vasárnap
és szilveszterkor van kivel randevuznom!"
K é pt e lene k v o lt unk abb ahagyni
a veszekedést!
Sheri beszámolója igy hangzik: ,,A férjem, Dave és én elmentiink
házassági tanácsadohoz - nem azérl-, mert nem szeretjtik
egymást, hanem mert képtelenek voltunk abbahagyni a veszekedést,
Az egészben azvo|t a legostobább, hogy olyasmikról vitáztunk,
amik nem számitottak fontos dolognak. Ezek kisebb
civakodások voltak, amik azért alakultak ki koztiink, mert nem
volt jó és hatékony ktiztiink a kommunikáció, Ráadásul nekem
ez azérí is kinos volt, mert doktori vizsgám van párkapcsolati
I26 127
tanácsadásból, magyarán nehéz volt beismemi, hogy épp ezen
a téren szegényesek azeszkózeink. Végiil is nekemjobban kellene
tudnom, mit kellene tenniink nem igaz? Es mégsem! A mi
helyzettink aíía a régi torténetre emlékeztetett, ami ugy szól,
hogy ha egy orvos saját magát kezeli, akkor ot egy másik orvos
bolondnak tartja.
Nos, én egyikiinket sem tudtam kezelni, és ezért menttink el
végiil házassági tanácsadóhoz. A terapeutánk egy alkalommal
azt a feladatot adta nekiink, hogy olvassuk el az iin konyvét,
Alighogy belekezdtem, máris beszélni akartam róla. Hamarosan
rendszeresen hivatkozni kezdttink erre a kcjtetre, mikcizben egymással
kommunikáltunk.
Gyakran elcífordult, hogy azt mondtuk a másiknak: "Úgy gondolom, te most visszahuzódtál a barlangodba; kérlek, tudasd
velem, hogy mikor jossz ki<, vagy pedig >Rendben vagyok,
épp csak bent vagyok a barlangomban(<, vagy >Kezdj csak el
beszélni, tudom, hogy ez amolyan Vénusz-dolog<, Csodálatos,
hogy az életiink mennyire lehiggadt és lecsendesedett, Már ezzel
a ketttjnk kiilonbtizrj viselkedését illetci, viszonylag csekély
információval is képesek voltunk megel<ízni a régi vitáinkat, Es
aztán már nem is kellett tanácsadásra jámunk.
dezni a,szigetet. Jobban mondva mindannyiarr rrekivágtunk,
kivéve Dave-et.
A férjem egyedtil barangolt. Elhuzódott a csoportunktól, és
más osvényen indult utnak. Egy pillanatig azt íbntolgattam,
hogy utánamegyek, és a szemére vetem: >Milyen nyers és
udvariatlan viselkedés t led, hogy leszakadtál toliink, és engem
is ott hagytál. A barátaim azt gondolják majd, hogy nem
uku.." veltik lenni, vagy pedig az én társaságomat keriilod,
A viselkedésed zavarba hoz engem, és nagyon kényehnetlen
a számomra stb.<<
Ám még idejében meggondoltam magam. Ugyanis hirtelen
eszembe jutott, hogy Dave most >elvonult a barlangjába<,
és ezért rendjén való, hogy magában poroszkál, Lehet, hogy
kicsit sok volt számára ez az élmény, és ahhoz, hogy alkalmazkodni
tudjon az tlj he|yzethez, sziiksége volt egy kis id re,
amit a >barlangjában< tolthetett el. A legjobb az volt ebben
a dologban, hogy tudtam, ha most magára hagyom ot, akkor
kés bb nagyon hálás ós sokkal jobb kedély lesz, Ha
visszajc:,n, akkor majd a legjobb énjét fogja adni, és akkor én
még biiszkébb lehetek rá, és kérkedhetek vele a kollégáim
elcítt.
Azt gondolom, hogy te most visszah zódtál
a barlangodba; kérlek, tudasd velem,
hogy mikor jiissz ki onnan.
A mult nyaron a munkaadóm tartott egy találkozót, afféle kotetlen
cisqzejcivetelt Puerto Ricóban a cég dolgozói és a bozzátartozóik
számáta. Nekem részt kellett vennem rajta, és a férjemet
is meghívták. A szigeten toltiitt els<í napunkon vizitaxival elmentiink
egy magántulajdonban lév szigetre, ahol a napstitést
akartuk élvezni. Amikor kiszálltunk a taxiból, találkoztunk pár
kollégrimmal és a prfujukka|, ezért aztán egyitt indultunk felfe-
Rájiittem, hogy most >>bement a barlangjába<,
és neki most az a legjobb, ha egyediil lehet.
Mikrizben én a barátaimmal sétáltam, elkezdtem beszélni
nekik Á férfiak a Marsról j nek,.. cimri k nyvrol, meg arról,
hogy ez a kotet mennyire megváltoztatta az életiinket,
Az egyik férfi megdicsért, hogy milyen szép dolog tólem az,
hogy Dave-et hagyom elvonulni, mert valószíntileg neki most
erre van sziiksége, Bólintottam, és elégedettséget éreztem,
mert rájottem, hogy ez a férfi - aki maga is >Mars-lakó< -
megértette, amit én is felfogtam. Es e.re azért keriilhetett sor,
128 |29
mert elolvastam John Gray konyvét. A kollégám viszont azért
tudta ezt, mert cj is férfi volt. Ez a bizalomról, hitr l szóló tanuságtétel
vagy a másik helyzetébe való beleélés, vagy az,hogy
nem telepediink rá a másikra - nevezziik bárhogyan is - ktilonlegessé
tette ezt a kirándulást. Végiil Dave odajotthozzánk, és
csatlakozott a csoporthoz. A kirándulás hátralévii része olyan
volt, mintha egy csodálatos fantáziaszigeten lettiink volna. Es
mi ketten egyáltalán nem veszekedttink!
Az egyik féríi megdicsért,
hogy milyen szép dolog t lem, hogy hagyom,
hogy a férjem elvonulhasson.
Manapság még mindig hivatkozni szoktunk erre a kcinyvre.
Beéptilt a mindennapi beszélgetéseinkbe. Mostanra már a barátaink
is elolvasták, igy aztán már nagy gyakorlatunk van
abban, hogy idézz;jnk beltíle. Az elmult héten például a legjobb
barátnommel elmentiink egy egész napos bevásárlókorutra.
Amikor ezt a kiruccanásunkat megtervezti.ik, Dave azt
mondta nekem: "Nektek ncíknek sziikségetek van arra, hogy
bizonyos idcít tcjltsetek egytitt. Ez olyan Vénusz-dolog, Menjetek
el bátran, és maradjatok ki, ameddig csak akartok. En
itthon leszek, mire hazajossz.< Ennél trjbbet egyetlen asszony
sern kivánhat!"
szex és érz.elmek
Alice arról számolt be, hogy mi ,,dobta fel", teljesitette ki a szexuális
életíiket, ,,A férjem, Andrew erós, de csendes jellemri
férfi. Nehezen mutatja ki az érzelmeit. Ez nekem komoly teher
volt korábban, mert nem éreztem, hogy szeret, és hogy hozzá
íarIozom, vagyis hogy erós kotelék lenne koztiink. Olyannyira
nagy gond volt ez a számomra, hogy egy ido után már nem
atártam szexuális kapcsolatot vele. Nekem ugyanis nagy sziikségem
van jó adag érzelemre ahhoz, hogy felizguljak, és készen
átljak a szexuális egyiittlétre. Es arra is sziikségem van, hogy
mógerósítést kapjak anól, hogy vonzó vagyok, Mivel nem értett"-
.n"g a Mars-lakókat, nagyon reménytelennek éreztem
a helyzetemet,
Miutrin elolvastam a Mars és vénusz a hálósz,obában cimu
kcinyvet, rádobbentem, hogy megkaphatok minden szerelmet
és dgyelmet, amire sziikségem van. Megtanultam, hogy a férjemben
megvannak azokazérzések, amikre én annyira vágyom,
csak azok a >hegynek< a tulsó oldalán vannak, Es ez a hegy
nem más, mint a mi szexuális egyiittlétiink, szerelmi aktusunk,
szeretkezési.ink.
Most már az egészet egy csodálatos kalandnak látom, egy
olyan utazásnak, amelynek során nekem le kell mondanom
a vágyaimrót, amig át nem ériink annak a bizonyos hegynek
a tuloldalára. Ám a szexuális aktus után a férjem nagyon
kedves, torodo és érzelmes lesz. Mintha egészen más emberré
válna! Olyan kedves dolgokat mond nekem, mint hogy.>Remek
szerettí vagy!< vagy hogy >Olyan gyonyortí vagy|< Atijlel
és a hátamat simogatja, gyakran megnyilik elcíttem, és mikozben
egymás karjában feksziink, sok mindenrcíl beszél nekem,
A szeretkezésiink után a hátamat simogatja,
gyakran megnyílik el ttem,
és mikijzben egymás karjóban feksziink,
sok mindenriil beszél nekem.
Nekem pedig csak annyit kell tennem, hogy elteszem ezeket
a pillanatokat a képzeletbeti >hátizsákomba<, és adott id ben
felidézem ket, amit l aztán már eléggé felizgulok arra, hogy
képes legyek a >hegyen<< átvezet ujabb kirándulásra,
130 131
A változatosság kedvéért, amit mi ncík nagyon szerettink (ezt
is Gray kcinyvéb l tanultam meg), néha ugy látom magam elcítt
a férjemet, mintha egy nagy aranykalitkában iilne. Es a kulcs,
amiezt a kalickát nyitja, a szex! Ett l szabadul ki onnan. Es ez
mrikrjdikl
Igen! Most már én is akarom a szexuális egyiittléteinket, amióta
megtanultam, hogy a sziikségleteink és a válaszaink menynyire
ktiltinbcizoek."
Végiil megtaláltuk
a szerelmet!
Victoria is megosztotta velem a házassága tcjrténetét. ,,Harminchat
éves vagyok, a férjem, Edward pedig negyvenhat, Ó
a második férjem, én pedig neki a harmadik felesége vagyok.
Bár a kapcsolatainkban sok fájdalmas tapasztalaton kellett
keresztíilmenniink, végiil mindketten megtaláltuk a boldogságot
és a szerelmet,
Tudom, hogy a volt férjem a maga módján szeretett engem,
de én mindig csak a második dolog voltam az életében. A barátai
álltak az elsó helyen. Amikor én ennél tobbet akartam, akkor
a vágyaimat kellemetlenségnek itélte. Elmentiink egy terapeutához,
hogy megpróbáljuk a problémánkat kezeltetni, majd én
egy óriási lépésre szántam el magam: elhagytam t. Soha nem
sajnálkoztarn amiatt, hogy megtettem ezt a lépést, és soha nem
néztem vissza.
Amikor eloszór találkoztam Edwarddal, a legutolsó dolog
lett volna, ami eszembe jut, hogy kapcsolatba kezdjek vele.
A barátaink mutattak be minket egymásnak, amikor látogatóban
járt itt Dél-Afrikából. Edwardnak volt egy barátnóje
Dél-Afrikában. Amikor hazament, telefonon beszélgettiink, és
amikor vége lett a kapcsolatának a barátnójével, akkor meghivott
magához.
Tudtuk, hogy nem leszi"ink szerelmesek egymásba azon
nyomban. Ám egy év mulva Edward látogatott meg engem, és
akkor már minden rnás volt. En épp akkor olvastam A férfiak
a Marsról.i ttek... cimti konyvet, o pedig már végzett vele.
Valami megmag yar ázhatatIan, hihetetlen és kikeri.ilhetetlen dolog
torlént veliink. Úgy egymásba olvadtunk, mint két óceán.
Akkor már egyszenien készen álltunk egymás számára, és az
idtjzités nem is lehetett volna jobb ennél. Attól a pillanattól fogva
elválaszthatatlanok voltunk.
Azt gondolom, hogy nagyon sokat segített nektink az, lrogy
legel szor nem borulturrk egymás nyakába. Lassu léptekkel
haladtunk, elobb barátok letttink, és megépítettiik egy tartós
kapcsolat alapjait. Es akkor rájrittiink arra, hogy rengeteg
kozos dolog van benniink, olyannyira, hogy az már szinte
ijeszt volt. Edwardról kideriilt, hogy olyan férfi, mint
akirol minden no álmodozik: kedves, kiizvetlen, oszinte, érzékeny
és emellett torod , gondoskodó, szívélyes, intelligens,
felelosségteljes, figyelmes, el zékeny, megérto, vonzó, vicces,
barátságos, \aza, kcinnyed... és a sort még tovább folytathatnám.
Tisztelettel vis eltetik irántam,
és egyenrang tarsként kezel.
Edward tisztelettel viseltetik irántam, és egyenrangu társként
kezel. Össze szoktunk cilelkezni, annyiszor karoljuk át egymást,
ahányszor sztikségét látjuk, és mindenfélérol beszélgetiink.
Minden pillanatot meg akarunk osztani egyrnással, és ori.iliink
annak, ha egytitt leheti.ink. Es nagyon jól mtíkodik nálunk az is,
hogy figyelmesen rneghallgatjuk egymás óhajait, akaratát és
sztikségleteit.
Edwardnak az az egylk kivánsága, hogy amikor belép az ajtón,
akkor én melegen iidvozoljern, és meg leljem, amivel azt
l32 I33
kcizvetítem felé, hogy >boldog vagyok, hogy látlak<. Nekem
nemcsak csodálatos dolog látnom ot a nap vagy egy program
végén, de a férjem szerelme még erósebbé valik irántam, imikor
nem f-eledkezem meg a kívánságai teljesítésérol - ahelyett,
hogy semmibe venném oket. Így aztán az óhajainak teljesitése
nekem legalább olyan elégedettséget okoz, mint neki. Feltétel
nélkiil szeretjtik egymást, és a szeretetiink napról napra csak n -
vekszik.
Az ölvasók azt gondolhadák, hogy mindez tul szép ahhoz,
hogy igaz legyen, De Edwardot ismerni kell ahhoz, hogy lássuk,
mennyire egyszerti, két lábbal a foldon álló, gyakorlatias,
kedves és nagylelktí fickó is , aki sok szeretet és figyelmet
nyujt nekem, és ezt vissza is kapja ttílem. Persze nem mondhatom,
hogy nincsenek rázós pillanataink. Igen, mi is vitatkozunk,
mint mindenki más. Felemeljiik a hangunkat, és abban
a pillanatban nem kedveljiik egymást. En csak beszélek, beszélek;
cí pedig visszahrizódik a barlangjába. De ez a helyzet
nem marad fenn nálunk sokáig, és nem is nehezteliink egymásra
huzamosabb ideig: ilyenkor arra gondolunk, hogy a sierelmtink
er sebb a nézete|téréstinknéló, s ezért elég gyorsan
lehiggadunk.
Immár négyévi házasság után hat hónapos terhes vagyok. Ebben
az állapotban, vagyis várandósan a n k azt akarják, hogy
még jobban szeressék ket, tcirodjenek veltik és babusgassát
tíket. Es Edward ezt is teszi velem. Simogatja a hasamat, és
folyton beszél a kicsihez, Az egyik nap pedig azt javasolta, hogy
ha megérkezett a baba, akkor át fogja rendezni a szobában a Uutorokat,
hogy ktinnyebb legyen a bébihez hozzáfémi, ha éjjel
etetni kell. Tudom, hogy csodálatos apa lesz bel le. Nem bánja,
ha takaritani kell, vagy mosogatni vagy akár ki kell cserélni
a piszkos pelenkákat... En azonban igy is nagyon aggódom az
anyaság miatt, de Edward azt érezteti velem, hogy minden rendben
lesz.
A várandós n k azt akarják,
hogy még jobban szeressék ket, tiir djenek veliik,
és ugy kényeztessék ket,
mint még soha.
Nagyon szerencsésnek tarlorn kettónket, hogy megtaláltuk egymást,
és olyan boldogságban van résziink, amit még soha nem
tapasztalt meg egyiktink sem. A mondás ugy szól: >Aki keres,
az talál.<< Mindig nyitott elmével, szemmel és ftillel kell kutatnunk
az igazi után."
Klasszikus Mars- és Vénusz-Iakó
dilemma
Barbara a kovetkezoképpen emlékszik vissza a házasságukban
bekijvetkezett változásra: ,,Roger és én három éve vagyunk
házasok. Az életiink most csodálatos, teljes és anyagilag gondtalan.
De ez nem volt mindig így. Mielott elolvastam volna
A férfiak a Marsról, a n k a Vénusz,ról j ítek cimu kcinyvet,
nem állt a legjobban a szénánk, Úgy éreztem, a férjem nem
figyel eléggé rám, és soha nem voltam elégedett: ez egy klasszikus
Mars/Vénusz dilemma volt.
Képes voltam problémákat >gyártani., a kapcsolatunkban,
csak hogy Rogert leiiltessem velem szemben és beszélgessen
velem. Néha ezek a beszélgetések a késcj éjszakába
nyultak, és hajnali kett kor vagy háromkor vetettiink véget
nekik. Végtil rájottem, hogy azért keresek iiriigyet a harcra
ketttjnk kozott, hogy a párom beszélgessen velem. Ilyenkor
az osztatlan figyelmét élveztem, De emellé társult még
valami rnás is, amivel nem számoltam... megkaptam mellé
a haragját is.
134 135
Kép e s voltam problémákat >gyártani<<
a kapcsolatunkban, csak hogy aférjem
le iilj ti n v e le m b e s zé lg e tni.
Végiil rá kellett dcjbbennem, hogy hiábavalóság vitát szítani
egy jelentéktelen dolog miatt, mert Roger egy-egy ilyen heves
diskurzus után még inkább visszahuzódott a barlangiába. En
ilyenkor jól éreztern magam, mert végtil csak kiadhattam
magamból mindent, ami a fejemben kavargott, noha ez nagyon
lehangolta a férjernet,
Roger ugyanakkor felelosnek érezte magát a bennem duló érzések
miatt, és megoldást akart adni nekem ezekre. Ám nekem
nem megoldásokra volt sziikségem; én csak azt akartam, hogy
figyeljen rárn, hallgasson végig engem. Mivel tehát nekiink
klasszikus >megoldom a problémádat/én csak azt akarom, hogy
hallgass meg< problémánk volt, ezek a vitáink semmit nem oldottak
meg.
Ez igy ment kozottiink három éven át, amig el nem olvastam
A férfiak a Marsról, a nók a Vénuszról.jóttek cimíj kcinyvet, és
meg nem értettem, hogy milyen kiilonbségek vannak kettonk
ktjzott. Megkértern Rogert, hogy hallgassa meg a kazettákat, és
nézze meg a videófilmeket: ezek után már másképp kezdti.ink viszonyulni
egymáshoz, Kezdtiik elfogadni, hogy mások vagyunk.
Mostanában, amikor o makacsul Mars-lakó módjára viselkedik,
akkor én V betiít formálok a mutató- és a kcizépsci uj.|amból,
a fejem fcjlé teszem az ujjairnat és kicsit megmozgatom, kozben
pedig viccesen azt mondonr neki, hogy most megint i3 az én
kedvenc >>Mars-lakóm<<."
Viccesen azt mondom neki,
hogy most megint az én kedvenc
>>Mars-lakóm<<.
,,Ma már csak nevetiink és tréfálkozunk azokon a helyzeteken,
amelyek korábban vitát robbantottak ki koztiink, így a
kapcsolatunk jelentosen jobb lett. Már megértem, hogy egy
oMars-lakónak<< sziiksége van térre, és hogy a barlangja tiltott
tertilet egy Vénusz-lakó számára, és majd kijon a >>rejtekéb l<<,
ha rnár kész arra. Es azt is megtanultam, hogy a Vénuszlakóknak
aíTa van sziikségtik, hogy beszéljenek (és beszéljenek
és beszéljenek...), és ó, az én kedvenc >Mars-lakóm<<
elég, ha csak meghallgat, és nem kell megoldania az én prob_
lémáimat.
Mi ketten elfogadtuk, hogy rendjén van az, ha másképpen
gondolkozunk a pénzrol, a gyerekekról, a szexrcil, a munkáról,
a szabadido egyiitt való eltoltésérol és így tovább. Ha számot
vettink azzal, hogy ki.ilrinbrizoek vagyunk, akkor megértjiik,
hogy a másik nem konok, makacs vagy modortalan, csak épp
egy másik bolygóról való.
Megértjiik, hogy a másik nem konok,
makacs vagy modortalan,
csak épp egy másik bolygóról való.
Például karácsonykor Roger az utolsó pillanatig vár az ajándékok
megvásárlásával. En szeretek elore megtervezni mindent,
Ez korábban sok nézeteltérést valtott ki bel liink, En megpróbáltam
megváltoztatni tjt, <í pedig ellenállt. Most azonban megengedem
neki, hogy ,rMars-lakó.< legyen, és elámulok azon,
hogy milyen sokat képes vásárolni akkor, amikor az td mulása
miatt sarokba van szoritva.
Ó korábban elvárla tcjlem, hogy érdekeljenek engem a kiilijnféle
m szaki cikkek, a kocsijának, a sztereójának és a számitógépének
az egyes alkatrészei. Most már nem ragaszkodik
ehhez, és nem veszi személyes sértésnek, ha én nem jov<ik lázba
ezekt<íl a >ki,itytiktcíl". Epp csak engem nem érdekelnek azok
l36 I31
a dolgok, amik cít lekotik. Most mindketten boldogok vagyunk,
mert érdeklodtink egymás iránt, és olyan dolgokat csinálunk
egyiitt, amit viszont nagyon élveziink.
Azok kozi,il a dolgok kcjziil, amiket egymás oromére tesztink,
az a legkiilonlegesebb, hogy hagyjuk, hogy a másik cinmaga lehessen.
Például a férjern tudja, hogy nekem meg kell látogatnom
a felntítt gyermekeimet és az imádott unokámat. Roger utálja,
ha elutazom mellcíle, és sokat aggódik amiatt, hogy mi ttirténik
velem az uton. Mégis megérti, hogy nekem el kell mennem,
és igy beletor dlk az utazásaimba.
Ami engem illet, tudom, hogy ha a munkáról van szó, akkor
tí teljesen beleveti magát abba, amit csinál, és akkor nem is gondol
rárn. Olykor ezt idegesit nek találom, és ugy érzem, hogy
én csak a második vagyok. Ugyanakkor tisztelem és csodálom,
hogy annyira elkotelezettje a munkájának - még akkor is, ha néha
meg rtil<ik tcíle. Megtanultam, hogy végiil mindig visszatér hozzám,
Olyan, mint egy kifeszített gumiszalag, ami visszapattan.
A kommunikáció a mi erósségiink. Mindenki hallona mar a
mondást, hogy >sok m lik az id zitésen<<. Sokkal jobb most, hogy
én választom meg az idejét annak, amikor beszélnem kell Rogenel
valamircíl. Ez akkor mriktjdik a legjobban, ha megvarom, ,rrig kijon
a barlarr&iából, és csak azutin teszem f-el neki a kérdéseimet.
Azt is megtanultam, hogy ostobaság azzal próbálkozni, hogy
megmondjam Rogemek, mit csináljon. Ó akkor csak lázadni
fog. Helyette azt mondom neki, hogy >>lennél szives<<, vagy
>megtennéd ezt meg ezt<<, és sosem irányítom vagy utasitom,
hanem kérem t, Ez csodálatosan mtíkcidik ketttínk kcjzott
a beszélgetéseinkben. Ha kérni szeretnék tcíle valamit, akkor
azt mondom >mit gondolsz, nem kellene...?< Vagy >>lennél
olyan kedves, . ..?.., és ilyenkor hirtelen megncí az esélye annak,
hogy a válasza >>igen<< lesz.
Rájonem arra is, hogy cí akkor is a barlangjában van, amikor
a kedvenc idottiltéseinek áldoz: sportkozvetítéseket néz a
tévében, a garázsban dolgozik, matematikai problémrikat old
meg a jegyzetfizeíében, vagy a számlákat rendezi - ilyenkor
az,lrhajoját vezeti a bolygó koriit. Úgy vettem észre, hogy az
a legjobb, ha ilyenkor netn kcivetelem tóle, hogy beszéljen velem;
inkább megvárom a reklámot, vagy a rnunkában tartott
sziinetet, vagy amikor stoplámpát kap. Akkor kérem ki a véleményét,
és kezclernényezek beszélgetést.
Amikor Roger és én osszeházasodtunk, azt gondoltam,
hogy a >>minden<< lesz a számomra. Most azonban már belátom,
hogy nem a házastársunk felelossége az, hogy egyedtil
o nyu|tson >>mindent<< az élettinkben. Az én felelosségem,
hogy a saját igényeimet kielégítsem, és az civé, hogy teljesitse
az tí igényeit. Mivel megértettem a természetiinkb l,
a bel liink fakadó ktilonbségeket, nyilvánvalóvá vált a szá,
momra, hogy ostobaság volt tolem azt várni, hogy Roger lesz
majd minden a számomra. Micsoda nagy suly nehezedhetett
a vállára, amikor azt vártam t le, hogy mindenrol o gondoskodjon
a számomra!
Nem a házastársamfelel ssége az,
hogy egyecliil szolgáltasson'mindent' számomra
az, életben.
Olyasvalakivel egyiitt élni, aki egy másik bolygóról származlk,
állandó kihivást jelent. Igen, mindennap uj próbatételt hoz,
hogyan viszonyuljunk egymáshoz. A mi boldog és egészséges
házasságunk kulcsa a jó humorérzék, neg az, hogy mindig
emlékeziink ana, hogy kiilonbozoek vagyunk, és hogy nem
vessziik a kelleténél komolyabban az óletet.
Az én csodálatos férjemnek csak egyetlen megjegyzése van
ehhez a ttjrlénethez, méghozzá igazi ,rMars-lakóhoz< ill módon
ez nagyon rovid és lényegre t ró: >Az a legfontosabb dolog
- mondja Roger -, hogy mindig szem elott tartsuk, kiiliinbozoek
vagyunk<<."
l38 l39
A titok: hogyan sikeríilt egyiitt maradnunk?
Adrian is megosztotta velem szerelme torténetét: ,,Amikor arra
gondolok, hogy Sean és én mi mindenen menttink keresztiil
csaknem hriszéves házasságunk során, biztos vagyok abban,
hogy sok más pár nem élte volna tul azt a sok viszontagságot.
Sean sziilei negyvenot éve voltak házasok, de az én sziileim
tizenegy éves koromban elváltak. Ez cltven-otven százalékos
esélyt ádott nekiink arra, hogy eloélettinket - családi hánertinket
alapul véve - sikeres házasság elé nézzink. Akkor mégis nri volt
az, ami sszetartott benniinket?
Hadd mondjam el a torténetiinket rrividen. Sean és én az
egyetemen találkoztunk, amikor én tizennyolc, o pedig huszéves
volt. En tanárnak tanultam, o pedig szinházlórténet szakos
hallgató volt, és kiegészit szakon tcimegkommunikációt
hallgatott. Az egyetemi szinházban találkoztunk, mert engem
is érdekelt a szinház. Végiil barátok letti.ink. A szerelmiink azért
vált sikeressé, mert barátok voltunk, mielcítt beleszerettiink volna
egymásba - ebben oszintén hiszek. En biztam Seanban, és
óbizotr bennem.
Mielon beleszerettem volna Seanba, ugy határoztam, hogy
én leszámoltam a férfiakkal. Úgy éreztem, hogy a férfiakban
nem lehet megbizni, és ok nem akarnak mást tcílem, csak szexet.
Zsenge ifiu korom bizalommal teli elképzelései kesení tapasztalataimon
darabokra torlek. Tizenkilenc éves voltam, amikor sean
megcsókolt mások szeme láttfua az egyetemi kollégium egyik
forgalmas sarkán. Akkor azonban hirtelen rádcjbbentem, hogy
szerelemes vagyok belé, és ez nagy meglepetésként ért engem.
Az után a csók után nagyon rámenos lett, és alig várta, hogy
végre ágyba vihessen, de ettol még jobban belészerettem. En
voltam az, aki marasztaltam ot, hogy toltse nálam az egész éjszakát,
miután kozelebb keriiltiink egymáshoz, Sean érzékeny,
romantikus és nagyon szexi szeret volt. Amikor huszéves lettem,
huszonkettcívolt,és cisszeházasodtunk.
Az után a csók után nagyon rámen s lett,
és alig vórta, hogy ágyba vihessen,
de ett l én csak még szerelmesebb lettem belé,
Sean most negyvenkett<í, én pedig negyven vagyok. A gyerrnekeink
már csaknem felncjttek. En Montesorri-tanár vagyok,
Sean pedig színházi menedzser, producer és szabaduszo iro.
Szerelmiink az évek során egyre gazdagabb és gazdagabb lett.
Minden kihivás, amivel szembe kellett nézntink, csak ercísebbé
tett benniinket.
Amikor Seannak a színházi munkája miatt esténként hoszszu
ideig el kellett maradnia otthonról, soha nem bírtuk volna
ki ezt a nehéz idcjszakot, ha nem lett volna kcjztiink ercís a
bizalom. Ekkoriban én a barátncíimmel mentem el otthonról,
hogy ne emésszem magam az egyediillét miatt, A mi esettinkben
a távolság csak feler sítette az egymás iránti szerelmiinket.
Elofordult, hogy ktilcinváltunk. Ám ha kemóny id k jottek
ránk, akkor is kitartottunk egymás mellett. Amikor a fiunk bajba
keveredett, akkor elmentiink egy terapeutához, PszicholÓgiai
onsegítti konyveket olvastunk, beszélgettiink a barátainkkal,
és kiderítettiik, hogy mi volt a szerepiink a tcirténtekben.
A nehéz helyzetekbcíl mindig kisegitett a jó humorunk, és ezt
nagyon fontosnak tartom, csakugy, mint a tiirelmet és persze
a kitartást is.
Ma egymásra néziink és rádcibbeni,ink, hogy sokkal jobban
szeredi,ik most egymást, mint amikor fiatalok voltunk. Ahogy
egyre jobban megismertiik egymást, a szexuális életi,ink is megujult
és izgalmasabb lett. Es nálunk az az ígazságis bevált, hogy
bármenqyire is ismeriink valakit, mindig van valami rejtély és
meglepetés benne.
Ismeri azokat az apróságokat,
amikkel jó pontokat szerezhet nálam.
l40 1,4l
Sean ismeri azokat az apróságokat, amikkel jó pontokat szerezhet
nálam. Például egytitt olvassuk az ujságot, és megbeszéljiik,
mi toftént a nagyvilágban. Amikor pedig eljon a választás ideje,
akkor kicserélji.ik a véleménytinket a témával kapcsolatban, és
gyakran egytitt megyi,ink szavazni is. Sean hangosan olvas fel
nekem ki.ilrinbtjzo tcirténeteket és verseket, és én ezt nagyon
kedvelem. Nagy sétakat tesziink egyiitt, megvakarjuk egymás
hátát, és megmasszirozzuk a másik lábát is. Szeretjtik a
mtívészeteket, és egyiitt megyiink szinházba, koncertre, moziba,
muzeumba, és hegyet mászni meg kempingezni, Kozel sem
utaztunk annyit, mint amennyi utról álrnodoztunk, de amikor
nekivágunk egy-egy utnak, elotte igyeksziink sokat megtudni az
riti célunkról, és Sean gyakran olvas nekem azokról a helyekról,
ahová menni akarunk.
Mindig is támogattuk egymást a munkánkban. Amikor
Sean kikéri a véleményemet, akkor meghallgatom azokat a
reklámszovegeket, amiket irt. Csaknem minden darabját lár
tam, amin dolgozott. Es o is eljcin, amikor az én tanitványaim
szerepelnek, Néha még ri is részt vesz a darabban, és amikor
i.innepek alkalmával a lányommal árnyjátékot játszunk egy ktiliinleges
bemutatón, akkor o olvassa alá a szciveget. Ha megkérem,
akkor elolvassa és megszerkeszti az osztályom hírleveleit.
A nagyobb események után segít nekem kitakaritani az
osztálytermet, és aktívan kiveszi a részét a jótékonysági akciókban.
Mindketten megtanultuk, hogy az a legjobb idtj a kommunikációra,
ha mindketten piheni,ink, és nem akkor kell beszélgetníink
egymással, amikor épp beesiink az ajtón munka után,
vagy ha szorit a határido, vagy amikor fáradtak, esetleg betegek
vagyunk. Mind a ketten idot és teret adunk egymásnak, hogy
elvégezztik a saját dolgainkat. Es art is megtanultam, hogy idtít
adjak Seannak, amit a >barlangjában< tolthet el.
Abba is beletanultunk. hogy egyenesen és tjszintén tudjunk
beszólni egymással, ós ilyen eloitéletek nélkiili szellemben kérjiink
bánnit a rnásiktól. Idobe tellett, amig megtanultam, hogy
ahelyett, hogy >igazán megtehetnéd, hogy< helyett azt mondjam
neki, hogy >rlennél szives megcsinálni ezt vagy azt<<, Ez kis
dolog, de tí mégis nagyra értékeli.
Amikor a munkánk nagyon lefoglal benniinket, annyira, hogy
ugy megyiink el egymás mellett, mint hajók az éjszakában, akkor
feljegyzéseket, kis iizeneteket irunk egymásnak. Így nem
keriiltink távol egymástól és attól, ami a családban és a gyerekekkel
trjrténik,
Mindketten sokat tanulunk - egytitt - az éIet kihivásaiból.
Hamarosan o|yan házaspár lesziink, akiknek a gyermekei
már mind kiroppennek a családi fészekbcíl. A lányunk végz<is
a kcizépiskolában, és jovore egyetemre megy, ezért ez az
év nagyon értékes a számunkra, mert még egyiitt él veliink.
Hamarosan Sean nem fog dolgozni, és akkor szembestilni
fogunk ennek minden eltínyével és hátrányával, Ám ugy érzem,
ezen is feliilkerekedtink. Kapcsolatunk er s alapokon
nyugszik,"
Fontos, ho7y tudd, mit akarsz!
Mritzi a krivetkezoket mesélte el nekem: ,,Harmincnyolc évesen
eljutottam arra a pontra, hogy ha nem élhetek egy igazán.
ió kapcsolatban, akkor inkább magam vagyok, Korábban
volt pár hosszabb és néhány rcividebb kapcsolatom, de ekkorra
már elég hamar meg tudtam mondani, hogy van-e jcivóje
a kialakulófélben lévo viszonyaimnak. Sokra tartottam ezeket
a megérzéseimet, és határozott rangsorom van azzal kapcsolatban,
hogy milyen tulajdonságokat tartok fontosnak egy
társban.
Ezek a tulajdonságok a kiivetkezok: bizalom, tisztelet, barátság,
melegség ós szeretet. Es kialakult képem van arról a
személyról, akivel ki akarok épiteni egy kapcsolatot: az 1llet
142 l43
legyen érett, intelligens, állhatatos, nyitott a tejlodésre és az uj
eszmékre, akarjon elkotelezcídni mellettem, szeretném továbbá,
hogy egészséges legyen, energikus, jó humoru és jó legyen
egyiitt lenni vele, vagyis éLvezzem a társaságát.
Akkoriban valóban jol éreztem magam a btíromben, és bárki
lépett volna be az életembe, csak felercjsítette volna ezt az érzést
- a társammal csak fokoztuk volna egymás jó k zérzetét,
és még jobbá tettiik volna egymás életét. Ez ktilonleges idoszak
volt az életemben. Ekkoriban igyekeztem énemnek két részét
cisszeegyeztetni, integrálni: vagyis az érzelmi és az értelmi létezésemet,
Tudatában voltam ennek a kett<ísségemnek, és egy
társra vágytam, aki kiegészíthetett volna engem. Ugy véltem,
csodálatos életiink lehet majd.
Akkoriban valóban jól éreztem magam
a b riimben, és bdrki lépett volna be az életembe,
csak feler sítette volna ezt az érzést.
Ebben a számomra remek idoszakban egyszer elmentem egy
galériába egy kiállítás megnyitój áta az egyik kozeli barátnommel.
Es akkor ott találkoztam Frankkel. Ó egyszeníen
oda-jott hozzánk, és barátságosan beszélgetni kezdett veli.ink.
Emlékszem, hogy pár perc elmultával azt gondoltam róla,
hogy nagyon értelmes, intelligens és megfontolt férfi, Kcizben
a barátnóm izgatotían azt suttogta a fiilembe: >>Ez a fickó
ttikéletesen illik hozzád, Mitzi. Amikor felénk jritt, akkor a
lelki szemeimmel láttalak kett tciket egyiitt.<< En azonban
nagyon meg voltam lepodve, de azért tovább beszélgettem
Frankkel.
Par szót váltottunk még, de azután menti.ink a magunk utján.
Ám késribb odakint az utcán megpillantottuk egyrnást, és
én azt mondtam Franknek, hogy elmegyek egy szórakozóhelyre
dzsesszt hallgatni a barátaimmal, O ott megkeresett engem,
majd a program uíán azt mondta nekem: >Tudod, most holdt lte
van. Szeretnél sétálni velem a tengerparton?<<
Így aztán elmentiink sétálni a tengerpaftra, aztán amikor elváltunk,
Frank megadta nekem a teljes nevét és a telefonszámát.
>>Ha akarod, hogy megint osszejójjiink - mondta -, akkor légy
szives, hivj fel.< En ilyent korábban sohasem csináltam. Tehát
teljesen rám volt bizva, hogy fel akarom-e venni vele a kapcsolatot
- és akkor hirtelen felelosnek éreztem magam, mintha
a kapcsolatunk az én kezembe lett volna letéve, és azon toprengtem,
hogy mi lesz, ha nem cselekszem helyesen. Egészen
lenyíigozott, hogy ilyen nagy befolyással voltam kettonk sorsának
alakulására.
De nekem ugy t nt, hogy Frank egy valódi hus-vór ember,
és én pont ilyet akartam magamnak. Eppen ezért ugy dtintcittem,
hogy megragadom az alkalmat, kockáztatok, és felhivtam
t telefonon. kitaláltuk, hol találkozzunk, és attól
kezdve egyiitt voltunk, aminek immár tjt éve nem akar végeszakadni,
Arról nem tudtam, hogy korábban Frank ellátogatott John
Gray alkotómrihelyébe, és nagyon élvezte, amit ott tapasztalt.
Ekkoriban hallottuk, hogy John Hawaiira jon, és Frank ugy vélte,
hogy engem is érdekelne ez a szellemi m hely. Ugy is. mint
tanácsadót, tehát szakmailag, és persze személyesen is. Ezért
aztán mindketten felkerestiik Johnt, és azota, minden alkalommal
a segitségére voltunk a munkájában, Az elso ottlétiinkkor
volt egy kis vitánk, és azt hittiik, hogy nem tudunk kikeveredni
belcíle. En akkor azt mondtam Franknek, hogy tegytink egy
próbát, alkalmazzuk John Gray módszerét, és változtassunk
a kortilményeken és az érze\meink kifejezésén, és a beszélgetést
l haladjunk egészen addig, hogy megolelji,ik egymást.
Pár perc alatt meg is oldottuk a problémánkat, sikeriilt feli.ilkerekedniink
a sérelmeinken és a haragunkon, és eljutottunk oda,
hogy mar képesek voltunk arra, hogy tiszteljtik egymás véleményét
és nézópontjait.
l44 I45
Megiileltiik egymást,
és pár perc alatt feliilkerekedtiink
a haragunkon és a dijhijnkiin.
Az volt a csodálatos a mi kapcsolatunkban, hogy az elscí évben
csak >téli álmot aludtunk<< és gyógyultunk - ugy éreztem, már
csupán attól gyógyulok, ha Frankkel vagyok, és olyan volt számomra
az egytittlétiink, mintha hazaérkeztem volna. Nekem
megvoltak a magam sebeim és félelmeim, és persze aggódtam
amiatt, hogy a megfelelri társat találtam-e meg, igy az els
évben, arnit egytitt tolt ttiink, lazítottunk: például kis szertartásokat
végeztiink, meg kiilonféle játékokat játszottunk, zenét
hallgattunk, és ennek hatására egy sor régi nyomasztó dolog
tovattint. Miután már ismét barátot láttunk egymásban, minden
szinten elfogadtuk egymást, amit én csodálatos jelnek tekintettem.
Nagyon izgalrnasnak találtam, hogy a mi kapcsolatunk
természetes fejl dési folyamaton ment kereszttil. Saját ritmusunk
szerint lépegetttink az egyre nagyobb egymás iránti
elkotelezettség, a nagyobb melegség és benscíségesebb szerelem
felé. Egyre ercisebben áramlott az éltet energia - ezt
egyre jobban és jobban érzetem. Nagyon határozottan biztam
abban, hogy nekiink van kcjzos jovcínk, Igen, nagyon hittem
Frankben.
Korábbi kapcsolataimban valószintíleg nem biztam a partnereimben,
nem tudtam elképzelni róluk, hogy kézben tudják
taríani az életiiket, éppen ezért mellettiik ,rfelóiaptam.. gyógyitónak,
tanárnak, anyának és mindenféle másnak, Ám Frank Éépességeiben
nagyon megbiztam, ugy éreztem, cí bármivel meg
tud birkózni, ami felmeriil az életben, és cí majd a legjobb éi
a leghelyesebb dtintést hozzameg, és a legkiválóbb riton halad
majd elore. Mellette megtanultam, hogy egy férfit szeretni anynyit
jelent, mint bizni benne, és elfogadni tjt. Es mive] megtanultam
bizni benne, és hagytam, hogy saját maga lehessen, valóban
egyre mélyebben elfogadtam ot. Es tudtam, hogy Frank
ezt igen nagyra értékeli,
Igazán nagy luxus és kiváltság az, ha saját magunk lehettink,
és ha ugy szeretnek benniinket, amilyenek valójában vagyunk,
illetve ha megtaláljuk azt a társat, aki elfogad benniinket
ezen a módon. Jó lenne, ha mindenki megtapasztalhatná
ezt az érzést, de az embereket bizonyos dolgok visszatartják
attól, hogy valóban felfedjék magukat a társuk elott, és megmutassák
a partneriiknek, milyenek is igazából. Pedig csodálatos
érzés, amikor olyan lehetsz, amilyen ténylegesen vagy,
és tudhatod, hogy ez rendjén is van, és hogy a másik elfogad
így is.
Koztiink egyre nagyobb lett az elfogadás, de emellett, mikozben
részt vettiink John szemináriumain, kifejlesztettiink
magunknak egy kózos, egyszeni nyelvezetet, egy rendszert,
amit arra használunk, hogy a kapcsolatunkról gondolkozzunk,
mikozben ez cseppet sem nehézkes, zavaros vagy elvont. Ez a
nyelv nagyon is értheto, és ennek révén azokat az ismereteket,
amikre szert tesziink, nyomban át tudjuk iiltetni a gyakorlatba,
és alkalmazni is tudjuk.
Kifejlesztett nk magunknak egy k ziis,
egyszedi nyelvezetet, egy rendszert,
amit arra hasznólunk, hogy a kapcsolatunkról
gondolkozzunk, és ami cseppet sem nehézkes,
zavaros vagy elvont.
Visszanéztem a korábbi kapcsolataimra, amikor arról kezdtem
gondolkodni, hogy >mit is akarnak a férfiak.., és láttam, hogy
- a legjobb szándékom és próbálkozásaim ellenére is - némi
kárt okoztam ezekben a viszonyaimban, John Graytol azonban
egyértelm en megtudtam, hogy a férfiaknak és a noknek mire
I46 141
van sztikségiik, és mi a fonto.s nekik egy kapcsolatban.
Beépitettem ezeket az információkat mind u srukmoi, pedig a ,oinJ magánéletembe. Arra építeni, ami lgazán mtíkodik,
olyan dolgokat tenni, anik beválnak
"gy
kapcJolatba, - ,, i|', amit mi Frankkel csinálunk.
koztem és Frank kozcjtt volt valami természetes sodrás és áramlás, ami miatt nem éreztem ugy, hogy fel kell gyorsitanom
vagy nranipulálnom kell a dolgokat. Birtu^ uUUin, nogy a helyes dcintések jcinnek í'elszinre,ls mutatják ."g .rrogulá'
a megfelel idoben. Es igy is tciftént.''
Rette gt em az e lkót e le zó dé s tól,
a házasságtól - de tuljutottam rajta
Fral| is elmondja Mitzivel való kapcsolatának tcirténetét, de természetesen a saját szemszcigébcil: ,,Huszonegy éves koromlan
nc]_s.lltem meg - a lány, akit elvettern tizenhét volt, Ausztráliából jcitt, és a céljai kázott az is szerepelt, lrogy férjhe,z
l1o9kntjeekn,, hogy igy az USA-ban maradhasson. Ugy é."rt-.-, b"t"- belekényszeritettek ebbe a házasságba; nem tartottam
ezt a lépést helyesnek, nem is akartam megtenni, de nem volt bennem elég cinbizalom, hogy nregvédjem oi é.d"k.i-et. Es ez
a házasság valóságos katasztófa ,rátt. Árniko. a lányunk háromhetes
volt, rájottem, hogy a feleségemnek viszonya uun u i"g- jobb barátommal. Ez borzalmas mftpróbáltatást jálentett a szí- Inomra, és a házasságunk menthetetién volt.
A válás után elhatároztam,hogy engem soha tcibbé senki nenr kényszerithet házasságra.
A huszas és a harmincas óveimben nagyon változatos szerelmi
életet éltem - olykor egyedi.il voltanr,
^ztán
pedig igen vonzó
nokkel randevuztam, majd pedig szerelembe estem. A harmincas
éveim kozepén egyiitt éltem egy nagyon izgalmas íiancia
lánnyal, aki módfelett értett ahhoz, hogy hogyan kell érdekessé
és széppé tenni egy szereltni viszonyt. Gyertyákkal, ttistcjlcíkkel
lepett meg, és csodálatos Bach-muzsikát hallgattunk.
Ez nagyon izgalmas volt, de hiszen a lány is az volt. Aztán az,
egyik este a vacsoránál megkérdezte t lern: >>Netn házasodhatnánk
cissze?<< A villa a kezemben - féluton a tanyértól a
számhoz- megállt a levegcíben. A kérdése nagyon is ésszenínek
ttint, és ci remek nci volt, de én emlékeztem a fogadalmarnra,
miszerint engem senki nem kényszeríthet tobbé házasságra. Es
ezzelvége is volt a kapcsolatunknak.
Egy évvel kósobb találkoztam egy lánnyal, akit rendkíviil
vonzónak találtarn. Összekcjlttjztrink, egyi,itt élttink, és jó és
eros kapcsolat alakult ki kozijttiink. Ez a lány segitett nekem
a lányom nevelésében . Azíán amikor egy romantikus vakáción
vetti,ink részt San Franciscóban, o is elohozakodott uzza| a bizonyos
javaslattal. Vagyis hogy vegyern el feleségiil, kiilrjnben
otthagy. Ez ennél a ntínél ósszeftiggésben lehetett a biológiai
órájával,' vagyis a no saját gyereket akart. Nagyon fájdalmas
volt a számomra ez a tbrdulat, mert szerettem ot és a családját
is. De tartanom kellett nagamat a legfbntosabb ellratározásomhoz.
Es ebbcil kcjvetkezoenszakitottunk is.
Ezután ugy hatfuoztam, hogy egy ideig vad és szeftelen életet
tbgok élni. Tudtam, hogy nem akarok megntisiilni - lehet, lrogy
ebben annak is szerepe volt, hogy más ncjkhoz is vonzódtam -,
ugyanakkor egyik kapcsolatonrban sem akartam liiitlen lenni.
Ezért aztán végiil arra dontésre jutottam, hogy kiveszek másfél
évet az iizleti mrrnkámból, és csak élvezni fogom az éIetet, Így
is tettem - nagyon jó, porgcis életem volt, amit a barátairnmal
t lttittem, és ez volt az egyik legjobb idoszak, amit rnegéltem.
Sok-sok rendkíviil szép n vel randev ztam ekkoriban.
A válás utdn elhatároztant,
hogy engem soha tijbbé senki nem
ké ny s zeilthe t htizas s ágra.
148
I49
Mondanom sem kell, fajdalmas vóge lett ennek a kalandos
életnek_ Volt egy gycinycini német UiatnOm - es .gy nopo,,
a lány bejelentette, hogy círtilten szerelmes a legjobb*barátomba,
Olyan volt ez, akár egy tiikorkép, egy visszhang: az elscí házasságom emléke zuhant a nyakamba.' rogalma* "r"rn
.roir,
hogy rnit tegyek e fordulat kapcián. Úgy éreztem, kifogytam az otletekbol,
Nem sokkal ezután elmentem egy rntívészeti galériába kiátlitás egy megnyitójára, és ott találkiztam Mitzive'i, no.atragi'-
san elcsevegtiink, és aztán ugy dcjntrjttiink, hogy elmegytint"es
iszunk egy csésze kávet. Egy olyan lrelyet keresttink t'el, ahol
találkozott néhány barátjával, En akkor ázt gondoltam magalnban,
hogy ,rÍme, itt van egy kedves, szeretetre méltó, kcizvetlen
ember.<<
ott, a kávéh ázban Mitzi elcívett pár fényképet magáról, ame- lyek Halloweenkor késziiltek róta. Á -"gnyi,ó attatriauoírroszszu
ruhát ven fel, de a. fényképeken maa_zag vékonyságu bikinit
vly.e||, es aífele kagylószerti melltartót. Láitam, hogy hihetetleniil
jó alakja van, és hirtelen nagy vágyakozás rogáit el iránta. Mitzinek nenl ez volt a szánda
-a
roiá*a, tegaláUbis ,rerin-
'"_T:_d.
persze nagyon bevált, Azt gondoltam magamban, hogy
"lyt! Ez egy nagyon vonzó ncílo Nem konnyeri teszem mfr,
scit kiíejezettem utálom beismerni, de ez volt az az ok,ami miatt
horogra akadtam.
Aztán lementiink a tengerpartra, és megcsókoltam, majd
megadtam neki a telefonszámomat. >>Ha azt szeretnéd, hoiy rijra cisszejojjiink, akkor hivjál fel< - moncltam neki, A cetlit a kezébe tettem a telefonszámommal. Pár nappal késcjbb tele- fonált is, és akkor rájcittem, hogy minden é.rét"r,lrn"t nugyon
vonzódom hozzá. Nézzék,é n akkor már negyven f.elé jártaÁ, és rádcibbentenrl hogy egyszer rneg fogok nÁl, es nem akartam
olyan agglegény lenni, aki folyton a*ncjk kcrriil siindorcig azért, hogy leí'ektesse cjket.''
Rádijbbentem, hogy eglszer meg fogok halni,
és nem akartam olyan agglegény lenni,
akifolyton a n k kijriil siindiir g azért,
hogy lefektesse iíket.
,,Es Mitzi nagyon megkcinnyitette a lrelyzetemet, Kiiltjniisen
szép otthona volt, nem drága és luxus kivitelti, de igen kényelmesen
berendezte azokkal a tárgyakkal, amiket kedvelt. Es
odavolt az egészséges ételekért, pont mint én. Es tudta, hogy
rnily módon varázsoljon el csodálatos dolgokkal. Nagyon szerettem
azt is, hogy amikor a munkából hazaértem, akkor mindentitt
aházban gyertyákat gyujtott és igy várt rám, és mennyei
zene szólt, ráadásképpen pedig ott volt o, akit minden érdekelt,
! amit én csináltam. Es mindezt a >fészekrakást<< a maga természetes
módján tette, Es hitt a spirituális dolgokban, méghozzá
oszintén, Ez azt jelentette, hogy a kapcsolatunk ttjbb lehetett
annál, mint hogy megkérdezzern t le esténként, >Mit fóztél
vacsorára?<< vagy hogy >Mennyi pénzt kerestél ebben az évben?<
Lelki, spirituális fejlodésre volt kilátásom rnellette - és ez
volt mindig is az én titkos szándékom azzal, amikor kapcsolatot
kerestem magamnak.
Tetszett nekem, hogy Mitzinek olyan munkája volt, amelynek
során embereken segített. Ó minttig i.r segitett rajtuk, és
állandóan kérték is a kcjzrem k<idését. Es az is szokatlan volt
nála, hogy ez a nó nem vágyott gyermekre. Szerette a gyerekeket,
játszott is veliik, de ugy ttint, hogy nem akar saját gyermeket,
Ez nekem sem volt célom, mert nekem már volt egy
lányom,'akivel kozeli kapcsolatban álltunk egyrnással, és akit
nagyon Szerettem.
Miután behoztam ot John Gray szemináriurnára, fblyamatosan
alkalmaztuk Gray technikáit a srirlódásaink elsimitására,
igy azok nem lobbantak lángra, és nem hatalmasodtak el. Es
ebbcil fakadóan sosetn feledttik, hogy kiil<inbcizcíek vagyunk,
150 15l
és nincs abban semmi rossz, hogy másképp látjuk a dolgokat.
Ezek a módszerek segitettek nekem abban, hogy kitaláljam,
rnire vágyik valójábarr, és lrogy tiszteljem azt, ami igazán forrtos
a számára.
Nagyon szeretem, Iiogy Mitzi rendkiviil noies, Egy dolog
aggasztott engem azzal kapcsolatban, amit Gray mondott: ez
az, hogy ahogy egy férfi regszik, ugy válik ternrészetes módon
egyre ncíiesebbé, és épp ezért nagyon i,igyelnie kell arra, hogy
megmaradjon a ferfias jellege és karaktere. Szánomra ez még el
is fogadható, de Gray ama is figyelmeztetett, hogy a ncík idovel
egyre férfiasabbak lesznek, és nekik pedig az a l-eladatuk, hogy
ne szakadjanak el a n iességiiktcil. Azt mondtam Mitzinek:
>Aggódom amiatt, hogy egy szép napon végtil egy zsortcjlcid
ciregember válik majd bel led. Tegytink egyritt azért, hogy ez rre
kcivetkezzcn be<<.
Aggódom amiatt, hogy egy szép napon
végiil egy zstirtiil d iireg ember válik majd
az én szeretett asszonyomból.
Ánr még rnindig tartottirm magam az eredeti ellratározásomhoz.
Az elscí héten, amikor egytitt voltunk, azt mondtam
Mitzinek: >>Ne várd, hogy majd elveszlek feleségiil. En nem
hiszek a házasságban... Es tcjbbé ez nem volt probléma kett nk
kcjztjtt.
Nos, hogy visszatérjek napjainkhoz, immár cjt éve éltink
egyiitt. Korábban elmenttink egy kempingbe egy távoli volgybe
Kauai szigetén. Ernlékszenr, éppen akkor volt a sziiletésnapom:
vagyis augusztus 20-án. Amikor aznap reggel felkeltem,
még Jbgalmlftt senl volt arról, hogy mi fog tcirténni.
Azt terveztiik, hogy pár cireg hippivel elmegytink hegyet
nrászni, akik t<jrvényen kíviilinek vagy zsiványoknak hívták
magukat.
Végiil elérkeztiink a leggyiinyonibb helyre, amit életemben
valaha láttam: egy sor vizesÁ volt elottiink , Ezen a helyen lehe-
;' ""l"hl o, nÍ.nrc,t, Mitzi és én felmentiink a legmagasabb
vízeséshez, és egyiitt belecsusszantunk a vizbe, kozben pedig
siitijtt ránk a nap,-és a viz afejiinkre zudult, Es akkor - minden
elójel nélki.il - á tovetkez jutott az eszembe: meg kell kérnem
Mitzit, hogy legyen a feleségem,
Á "lagón
Ó*mi és senti nem kényszeritett erre; csupán
egyiitt ujru- azza| az emberrel, akit nagyon szerettem; akkor
volt a sziiletésnapom; és mi ketten a világ legszebb helyén voltunk.
De a szavak egyszer en nem jrittek ki a számon: háromszor
uugy négy*"e. a lÓrko-ra font iz abizonyos mondat, de végtil
csak megkértem a kezét,
- oMicsoda?< - kérdezte ttjlem Mitzi, és akkor nekem meg
kellett ismételnem a kérésemet,
- >>Természetesen, igen< - válaszolta Mitzi,
Azotanern beszéltiiik sokat a k<izelgtí alkalomról, de karácsonykor
leveleket kiildtiink a rokonoknak és ismerosoknek,
s értásítetttik oket, hogy eljegyeztiik egymást, Jó érzéssel gondolok
az esktiv nkre, iert-minden nyomás és kényszerités nél_
kiildontóttemazegybekeléstinkmellett.Elkeriilhetetlenvolt,
hogy mi orokre egyi,itt éljiink,"
Meg kellett tanulnom me7nyílni
a párom elótt
Most pedig kovetkezzék Kyle torténete: "Három évvel ezeltjtt
felhivott az egyik barátom, és azt mondta nekem: >>Ezt a
fickót meg kell ismórned. A neve John Gray. Tudom, hogy te
és Gary pároknak adtok tanácsokat, és valóban ugy gondolom,
t,,ogy c.ot a hasznotokra válna, ha találkoznátok ezzel a férfiuut],..,
A barátnom tele volt izgalommal, és tovább áradozott
L52 l53
arról, hogy Gray eltíadásán nrennyire más és rij dolgokat hallott,
mint addig. A férfrot, a Marsiól, a nók a Vénusiról jcittek - ez a kiinyvcim felkeltette az érdekl désemet, igy némi
ercifeszités árán rábeszéltem Garyt, hogy jtijjiin el velem a
szemináriurnra, Ó azt mondta: ,rHá ez..ut
"g/
ujabb alkalom,
ahol a férfiakat gyalázzákés ostorozzák, akiór áttr,ugyo* ul
egészet<<.
érzelmileg és fizikailag is bántalmazott engem, arnikor gyerrrrek
voltam, és az, hogy apám nem figyelt rátn, és nem tett tanirságot
arról, hogy szeretett volna engem, eros, férfias trilél ijsztont
és viselkedésmir-rtát fejlesztett ki bennem. Nem voltam egyensulyban
saját magammal,
Ráadásul apám anyámmal is durván viselkedett, és ez még
jobban f-eler sítette ezt a magatartásomat. A bennem kialakult
téveszmék és elképzelések révén felncíttként átvettem néhányat
a térjenr feladatai és viselkedéslbrmái kriztil a párkapcsolatomban.
Es persze így a férjem vágyai nern találtak kielégitésre.
Mellettem kevésbé érezte magiit férfinak, rníg én azt hittem - tudat
alatt -, hogy nekem meg kell fosztanom a férfiakat a hatalmuktól,
hogy tobbé ne bánthassanak engem, Ez az egész viselkedésforma
a félelrnen alapult, márpedig szeretet nem f-akadhat
félelemb l. Jolrn segitett nekenr megtalálni a kulcsot ezekhez
az, érzésekhez, és miutár részt vettenl egy elciadás-sorozatán, és
tiibbszor ellátogattarn az alkotómíjhelyébe, valamint elolvastam
a kcinyveit, kezdtem átalakulni,
A torodés a noi énem számára egy csodálatos ajándék volt.
Gyógyitó tapasztalás volt a lelkemnek, A férjem olyan dolgokat
tesz meg nekem, amiket valóban nagyra értékelek, és ezt ki
is mutatom, és rninél jobban értékelern ezeket a cselekedeteit,
cj annál nagyobb hajlandóságot és elktjtelezettséget mutat arta,
hogy a kedvemben járjon. Ó most valósággal >>robotol<< értem,
és én ahelyett, lrogy emiatt rosszul érzeném magam - ugy gondolván,
hogy nekem kellene mindent megcsinálnom, és nem
lenne szabad sebezhetonek lennem -, irgy érzem, valóban szeret
engem, amikor gondosko<lik rólam.
Es ahelyett, hogy a férjem gondoskodása miatt rosszul
érzeném magam - gy gondolvdn, hogy nekem kellene
mindent nrcgcsinálnotn, és nent lenne szabad
sebezhetónek lennem -, gJ érzetn, a pórom valóban szeret
engem, amikor tijr dik velem és gondoskodik rólam.
Ha ez csak egy jabb alkalom,
ahol a férfiakat gyahízzík és ostorozzík,
akkor otthagyom az el adást.
Mindketten nyitottak és készek voltunk tanulni, de amikor John
azt mondta, hogy a n<íknek nagy sziikségiik van arra, hogy gondoskodjzurak
róluk és tcirtidjenek veliik, ikkor cisszezavarodtam.
Akkoriban én nem éftettem, hogy milyen nagy hatással lehet
egy ntíre, és milyen sokat adhat neki, ha torrjdnek vele, ezért a kiivetkezo kihivással teli szavakat intéztem Johnhoz: >Mi
tudunk vigyázni magunkra, és képesek vagyunk gondoskodni is
magunkról! Scít ennél még tribbre is képeiek vagyunk! Bármit
meg tudunk tenni, amit a férfiak!<<, kiáltóttam, és sok más nci is
csatakozott a tiltakozásomhoz. Hallottam, hogy élénken helyeslik,
amit mondtam.
John nagyon kedves és tapintatos volt velem. Azt kér-te tolern,
hogy forduljak meg, és mutassam meg a hallgatóságánat, nog; mi van az ingemre irva: >>Szuka, bászorka, szuka.<< Ez volt
a mellemre irva, A kcizcinség hangosan felnevetett. Bs utto,
John segitett nekem nij<inncim .gy ,"jtety.e, jobban mondva
egy talányra, aminek a megfejtéséhez immár kbzel álltam. Azt
mondta, hogy a ntíiségemnek egy része el van nyomva, és ezért
nem engedem, hogy gondoskodjanak rólam, és toródjenek ve- lem. Eddig nem jottem rá, hogy milyen nagy adag neheztelést
cipeltem magammal a sérelmeim batyujában - az ipámugyanis
I54 155
Megtanultam bizni a férjemben, és ennek eredményeképpen
szinte kivirultam, Es mivel már tudtam bizni benne, tan javoltam
annak, hogy ennek kovetkeztében a férjem mennyire magára
talál és kibontakozlk, Azzal, hogy bátoritottam t, a szemem
|áttára rij magasságokba emelkedett, én pedig egyre jobban és
jobban csodáltam ot. Ó pedig kezdett megerositeni és elisrnerni
engem, amit l valósággal szárnyalni kezdtem. Ismét birtokba
vettem a ncíiségemet, és ugyszólván ftircidtem benne, akár
a meleg napsugarakban - korábban fogalmam sem volt, hogy ez
milyen csodálatos dolog lehet. Rájcittem, hogy a fórfiak nem
forralnak titkos cisszeeskiivést a nok elnyornására és irányításra.
Epp csak arról van szó, hogy a féríiaknak és a ntíknek kiilonbozo
igényeik vannak. Es neki,ink fel kell fedezniink ezeket - meg kell
találni magunkban a hajlandóságot rá -, és értékelntink kell
a ktilonbségeinket.
Rájtittem, hogy aférfiak nem forralnak
titkos ijsszeeskiivést a n k elnyomására
. .
n:.::::!.'!:::::
.
Mikcjzben megtanultam, hogy hagyjam Garynek, hogy id t
t lts n a >>barlangjában<<, Gary megtanulta Johntól, hog} meghallgasson
engem anélkiil, hogy megoldásokat próbáljon
nekem adni. A íérjem azt mondta, hogy számára ez volt a legnehezebb
feladat: hiszen az volt a munkája, hogy válaszokat
nyujtson, így amikor el<íszcir megtanult rám figyelni, a szája
elé tette a kezét, jó szorosan . Ez fájdalmas volt a számára,
én viszont nagyon mulatságosnak találtam. Késobb gyakoroltuk
ezt a helyzetet: Gary szorgalmasan tanulta az o szerepét,
és most már, amikor én lelkileg a legmélyebbre zuhanok és
a legsotétebb állapotomba keriilok, amit mi >kut<<-nak hivunk,
akkor Gary végighallgat engem, és nyugtatgat. Támogatásával
és azzal a tudással, hogy nekem mire van ilyenkor
sziikségem, hamar >feljovtik a kutból<, vagyis nragamra találok,
és sokkal jobban szeretem és értékelem ot, mint korábban,
mert figyelt rám.
Es már nemcsak a férfiakat értem meg jobban, hanem saját
magamat is. Lebontottam a korábbi akadályokat, amikkel koriilvettem
magam, és kozel engedem magamhoz Garyt, igy részestilhetek
a szeretetében, és én is szerethetem ot, ami hihetetleniil
nagy ajándék a számomra, Kivételes cjrcimcimre szolgál,
hogy elmondhattam megvilágosodásom tcirténetét, ami
olyan volt akár egy utazás, és amihez John munkája segített
hozzá."
Az uj rakezdé s nehézsé gei
Robert torténete arra figyelmeztet minket, hogy becsiiljiik
meg, amink van: ,,Egy szabadtéri grillpartin találkoztam
Doreennal, amit a házam kertjében rendeztem 1991-ben.
Akkor már tiz éve elváltam, és egyediil éltem. Ötvenhárom
éves voltam, és kész voltam arra, hogy társat találjak magamnak,
akivel megoszthatom mindazt, amit elértem, és akivel
egyiitt élvezhetem a napkeltéket és a napnyugtákat. Doreen
harmincot évet tolt tt egy olyan házasságban, amit szci,rnytinek,
borzalmasnak irtle. Amikor találkoztunk , ó már egy éve elvált
a férjéttíl.> Még nem vagyok felkésziilve egy uj kapcsolatra<<
- vallotta be nekem.
- >Rendben, én tiirelmes ember vagyok< - válaszoltam neki.
A grillpartit ktjvetcí harmadik hétt l kezdve már egyiitt éltiink.
Nem sokkal azután cisszeházasodtunk. A kapcsolatunknak
nem voltak rejtett céljai, és ugy éreztiik, nincs sziikségiink támogatásra.
Egyiittlétiink a teljes odaadásról szólt. Ami az anyagi
dolgokat illette, nektink mindenbol ketto volt - házból, kocsiból
és butorokbóI egyaránt. Az volt a célunk, hogy élvezztik
egymást, az é|etet és az arany éveinket. Es anyagilag nagyon jól
l56 l51
álltunk. Megvolt hozzá a pénziink, hogy meg is valósithassuk
a céIunkat.
En egy ercímtiben dolgoztam, Doreen pedig a betegek jogainak
képviselóje volt egy gyógyszereket tesztelci orvosi
intézményben. Mindketten diplomás szakemberek voltunk,
és a kisujjunkban volt az emberekkel való kommunikáció.
Doreennak magas szinttí n véri végzettsége volt, nagyon intelligens
nonek számított, aki vezet pozíciót toltott be a munkahelyén.
Nagyon hamar kialakult benniink az elhatározás, hogy
nem vessziik igénybe a munkaadónk jármrivét, amivel a dolgozoit
szállitatta be a céghez, mert mi egyiitt akartunk munkába
menni a saját kocsinkon, és ugy is akartunk hazajonni.
A feleségem letett engem az eromtínél reggelente, és ugyanott
felvett délután munka után. Ez nagyon jó megoldás volt, mert
beszélgetni és csevegni tudtunk r"it krjzben egymással. Láttanr,
amint Doreen dzsipje felém tart azuton, és elképzeltem, amint
az iilésen zotykolodik .Igazán nagyszerri volt, hogy még munkába
és aztánhaza is egyiitt utaztunk.
- Voltál rnár operában? - kérdezte Doreen nem sokkal azután,
hogy osszeházasodtunk. - Nem, de szeretnék elmenni
- feleltem. - Te vagy az én emberem! - kiáltott fel Doreen,
- Eddig soha senkit sem találtam, aki eljcitt volna velem az
operába. - Az elso eloadás, amit ketten egyi.itt néztiink meg,
a Figaró házassága volt. Nekem nagyon tetszett a darab, egészen
elbíivolt: olyannyira, hogy rrigton elmentem, és vettem
két szmokingot. Es hadd mondjam el itt, hogy amikor Doreen
meghalt, a San Diegó-i operatársulat neki, az o hriséges rajong
ój ának aj ánl otta az e gy lk M a c b e t h - elóadás át.
Amikor Doreen vágyott valamire, vagy meg akart tenni valamit,
akkor én sosem tudtam nemet mondani neki. Ha fizikailag,
mentáíisan vagy anyagilag a lehetcíségemben állt, akkor megszereztiik,
amit óhajtott. Es azt is tudom, hogy miért tettiink így:
mert nekem csak nagyon rovid idcí adatott meg, amit vele tcilthettem.
Mindossze három évet éltiink egyiitt, de ha valaki azt
mondta volna, hogy csak három napot, három órát vagy három
másodpercet lehetek vele, én azt is teljes szivembol neki szenteltem
volna, mertigaz szerelem volt k<iztiink. Es szerintem ennek
az volt a titka, hogy mi mar érett emberek voltunk, Tudtuk,
hogy mit akarunk, mit szeretnénk megosztani egymással, és mit
akarunk egyiitt átélni, A feleségem korábbi házasságában a volt
férje azt szokta mondani neki, hogy ezt vagy azt >>nem engedhetji.
ik meg magunknak<<, és ezért Doreen például egyediil ment
el iidiilni. Es az én életem is ilyen volt annak elotte: mindent
egyediil csináltam.
Mindijssze három évet éltiink egyiitt,
de ha valaki azt mondta volna, hogy csak három napot,
három órát vagy három m sodpercet lehetek vele,
én azt is teljes szívemb l neki szenteltem volna,
mert igazi szerelem volt kijztijnk.
Így aztán elkezdtiink utazgatni. Csodálatos, rendkívtili utjaink
voltak - elmentiink Fijire, Űj-Zélandba, Ausztráliába,
Cabo San Lucasra. Itthon uj otthont keresttink magunknak,
Doreen nem akart Kaliforniában élni, ezért vetttink egy lakókocsit,
és nekivágtunk a világnak - bejártuk Arizonát, Új-
Mexikót, Coloradót,.. elmenti.ink mindenhová. Azíán egy
napon eljutottunk egy helyre: Cedar Citybe, Utahban. Letáboroztunk
a lakókocsinkkal, és csodálatosan éreztiik magunkat.
Epp egy Shakespeare-fesztivált tartottak a városban, és
Doreen valósággal beleszeretett ebbe a helybe. Amikor késobb
az auíopáIyán mentiink, Doreen hirtelen felkiálton: >Mi az
ott?< El tttink, fent a hegyen állt egy még befejezetlen háromemeletes
faház. Megkértiink egy ingatlani,igynriktit, hogy nézzen
utána ennek az épiiletnek, és megtudtuk, hogy a tulajdonosa
kétségbe van esve anyagi he|yzete miatt. Mi ajánlottunk
neki 80 000 dollárt, és azzal a miénk is lett a ház.
l58 l59
Juniusban Doreen háza elkelt, juliusban pedig az én házamat
is megvettók. Augusztusban bekeritettiik az uj tulajdonunkat
Cedar Cityben, majd pedig felfogadtunk egy épitési vállalkozót,
és csodálatos helyet varázsoltunk az ingatlanunkból * ezvolíaz
egyetlen ház Utahban, ahol bidé is volt.
Szeptember l4-én Doreennél polimiozitiszt, igen sulyos borgyulladást
diagnosztizáltak.
December 1l-én a feleségem meghalt, és még csak nem is
láthatta teljesen készen a házunkat,
Olyan volt ez számomra, akár egy nagyon csunya és kegyetlen
tréfa. Minden célomat elvesztettem, mert az én éIetcélom
Doreen volt. szertefoszlott a kiildetéstudatom, az élet
nem jelentett t bbé számomra semmit, Doreen temetése december
16-án volt; december 26-án akolttiztetcí cég elszállitor
ta az ingóságaimat az ij házba. A feleségem halálát kijvetcíen
egészen juliusig csak O. J. Simpson tárgyalásának kozvetitését
néztem a tévében - ezze| teltek a napjaim, mást nemigen
csináltam. Folszedtem vagy negyven íbntot, és ot inchcsel
nagyobb lett a derekam keriilete. Egyediili társam a cicánk
volt, Bobby - aki csodálatos pajtásnak bizonyult a nehéz
idokben. Engem azonban nagyon megviselt a feleségem halála.
Doreen és én játszva élti,ik az életiinket, és én elvesztettem
a játszótársamat.
Ami ebben a szomoru és kilátástalan helyzetemben segitett
nekem, az egy gyászolókat segit csoport volt, amirol a rádióban
hallottam. Aztán kétszer egy héten el is látogattam erre
az cisszejcivetelre, lelki segélyszolgálatra, és ott azt hallottam,
hogy nagyon is rendjén yan az, hogy szeretteink elvesztésekor
nagy fájdalmat érziink, busulunk, sírunk és ercís érzéseink
vannak. En azonban nem tudtam, hogyan éljem meg a fájdalmamat.
A csoportban tanultam meg, hogy semmi kivetnivaló
nincs abban, ha diihos vagyok ebben a helyzetben, ha beszélek
Doreennek a kedvenc fájánál, ha bei.iltjk a dzsipjébe és
sírok, és ha leveleket írok neki. Nagyon megviseltek ezek
a dolgok, de csodálatos dolog volt a számomra, hogy végre
érezni tudtam.
A fájdalom, a bánat egy megtisztulási folyamat volt a számomra
- legalábbis én igy vélem. Egy óvig ugy éltem, akár egy
remete a hegyen - egy husz négyzetmérfóld nagyságu teriilet
volt az enyém, ami a várostól három ós fél mérfcildre huzódott,
vagyis nagyon egyedi.il voltam. Es hagytam, hogy a fájdalom
átmossa a lelkemet, akár egy nagy hullám. Nogy magányomban
nem terelte el senki a figyelmemet rÓla, mert nem vettek krirtil
emberek, akikkel foglalkoznom kellett volna. Kibánkódtam magam,
és meggyógyultam,
Es hagytam, hogy a fájdalom átmossa a lelkemet,
akár egy nagy hullám-
Es akkor Bobby, a cicám társaságában és a csoport támogatásával
kész voltam továbblépni, és ismét megnyitottam az é|etemet
az emberek el tt. Eladtam a házamat, és elkolttiztem
Eugene-be, és nem néztem tobbé vissza, Ott találkoztam egy
hcilggyel, és azota a fájdalom és a bánkódás alábbhagyott bennem,
bár Doreen mindig is ott fog élni a szivemben.
Doreen halála utan keriiltek a kezembe A.féríiak a Marsról,
a nók a vénusz,ról j ttek és a Mars és avénusz a hálószobában
cimtí konyvek. Kori.ilbeltil t hónappal a feleségem végso távozása
után már képes voltam koncentrálni, és elolvastam cjket.
Es magunkat láttam ebben a két kotetben. Méghozzá maradéktalanul.
Doreen még John Gray kifejezéseit is használta, mint
peldául azt, hogy >tojáshéjon lépkedni<, En pedig láttam a nejem
ciklikus hullámait. Es arra is emlékeztem, amikor én a >barlangomba<
mentem, Tudtam, hogy én problémamegoldó alkat
vagyok, egy igazi Mars-lelktiletri férfi, akinek lándzsája, kardja
és pajzsa van, és aki azt mondja, >rkedves holgyem, itt állok on
elcítt, hogy megoldjam minden problémáját<< - ó, micsoda gyen-
160 I61
ge egy alak vagyok. Ám Doreen nem volt gyenge, és amikor a
kcinyvet olvastam, azt gondoltam magamban, most már sokkal
jobban értem a dolgainkat.
Doreen mindig azt mondta nekem, hogy én vagyok az egyetlen
férfi, aki meghallgatja cít, aki figyel rá, és én ezért azt gondoltam,
hogy ilyenkor valami helyes dolgot teszek. De néha
elofordult, hogy épp egy kellemes és bensoséges >párnacsevej<<
kelltjs kozepén voltunk, és hirtelen minden lefagyott ktjztiink,
és olyan lett a légkór, mintha az Eszaki-sarkon letttink volna. Es
én csak magamban norfondíroztam: >>Most vajon mi t rténhetett?<<
Ez azért volt, mert az én Mars-énem ilyenkor azt mondta: >Ne
aggódj, rnajd én megoldom a gondodat.<< Ez nem mrikrjdcitt, és
a kcinyvb l tudtam meg, hogy miért nem. E ktinyv révén ismertem
fel azt is, hogy onzésrol szó sem volt kettonk kozott; épp
csak nem ismertiik a másik félre, a társunkra való bensóséges
és meghitt odafigyelés rníivészetét.N em elég, ha csak meghallgatod
a párodat, hanem figyelned is kell rá. Erre tanitott meg
engem ez a kotet.
A konyv és a szavak nagyon er s >>oldószernek<< bizonyultak.
Ezek letisztitottak, elmostak mindenféle er s ego-álarcot - és
eloszlatták azt a nyomasztó érzést, hogy érezni rossz és helytelen
dolog. Számomra megerósítették azt a felismerést, hogy
a gyászomban f-elbukkanó bármilyen érzés helyes és rendjén
való. Amikor elveszited a társadat, akkor ugy érzed, tobbé már
nem kellesz, és senki sem szeret és kényeztet meg babusgat,
Es én pontosan ezt éreztem: hiányzott, hogy kelljek valakinek,
hogy sziikség legyen rám. Es erre most d<jbbentem rá,
Az uj kapcsolatomban azok a dolgok, amiket John Graytol
tanultam meg, csodálatosan m kodnek. Leginkább pedig a másikra
dgyelés >tudománya.. vált be. Es az uj társam ezt nagyra
értékeli: cj csak az akarja, hogy meghallgassák: >Most olyan
fáradt vagyok. Megh ltem. Ma nagyon nehéz napom volt... Es
én most már elnyomom magamban a Mr. Problémamegoldóval
kapcsolatos minden rnegnyilvánulásomat, és csakis és kizárólag
figyelek. Es amikor a párom rámnéz, és azt mondja nekem,
hogy >Bob, te olyan hihetetleniil megérttí vagy<<, azt mormogom
a bajszom alatt: >Mindkettonknek kosz netet kell mondunk
ezért nnek, dr. Gray<.
Utóirat: Ebben az évben elvettem t-eleségiil ezt a kedves holgyet,
akiról feljebb irtam. Es az otthonunkban két fbntos
konyv yan: az egyik a Biblia és a másik A férfiak a Marsról,
a nók rlvénuszról j ttek."
I62 I63
7.
Mars és Vénusz órókre egyiitt
I szerelem élethossziglan tarthat, de ehhez az sziikséges,
.C\hogy folyamatosan feladjuk elvárásainkat, hogy a másik
félnek milyennek kellene lennie vagy hogyan kellene viselkednie,
meft igy nagyobb rnegórtésre és elfogadásra tehetiink szert.
Ha ugyanis abból indulunk ki, hogy kiilonbozcj bolygókról jor
ttink, akkor ugy élhettink egyiitt a partneriinkkel, hogy nem
akarjuk eroszakosan megváltoztatni tjt. Ennek az uj felismerésnek
a róvén kcinnyerr betáthaduk, hogy a partnertink miért nem
gondolkodik és érez rigy, mint mi.
Ttjrténhetnek azonban olyan dolgok is egy kapcsolatban,
amelyek nern elfogadhatóak: némely magatartásformának igenis
meg kell változnia ahhoz, hogy a szárba szcikkent szerelem
virulásnak indulhasson, Az, hogy megbocsátók vagyunk, nem
jelenti azt,hogy elfogadjuk vagy támogatjuk a kegyetlen és durva
bánásmódot, vagy azt,ha valaki káros szenvedélynek hódol,
illetve visszaél a helyzetével.
A megbocsdtás nem azt jelenti,
hogy elfugadjuk vagy támogatjuk a kegyetlen
és durva bánásmódot, vagy ha valaki káros szenvedélynek
hódol, illetve visszaél a helyzetével.
Vannak olyan viselkedésmódok - mint például az erószakos
magatartás, a drogtól yagy az alkoholtól való fiigg ség, a
hazugság és a hritlenség -, amik egyértelmtien elfogadhatatlanok.
Ilyen esetekben azt kell mondanunk,. ,,Ez elfogadhatatlan,
és elvárom, hogy beismerd a hibádat, és megígérd, hogy
soha tobbé nem teszel ilyet. Szerintem mielcjtt ismét megnyilnék
felód, és megint biznék benned, hogy nem koveted el
tobbé ezt a vétséget, szakértó segitségét kellene igénybe venniink."
Ha a partneriink nem ismeri el a hibáját, és nem fordul
szakemberhez segitsógért, akkor a legtobb esetben a szeretettcíl
vezérelt válaszunk erre az lehet, hogy a társunk felelcisségére
bizzuk, hogy kijavítsa a hibáját, és egy bizonyos idore rnagára
hagyjuk ot.
Nemet mondani az ilyen elviselhetetlen magatartásra talán
kegyetlen dolognak trinhet, mert szándékosan utasitjuk el az
ilyen viselkedést, de a szeretet nem azt jelenti, hogy hagyjuk,
valaki ismételten bántalmazzon, megsértsen vagy fájdalmat
okozzon nekiink. Néha egy kapcsolatban az jelenti a legnagyobb
kihivást, hogy kijelotjiik a határokat - persze szeretetteljes
módon és a megbocsátás révón.
Mindenki kcivet el hibákat. Amikor megbocsátunk egy ilyet,
ezzel tanuságot teszi.ink a szerelemiinkról vagy a szeretetiinkrrjl.
A megbocsátás erósiti a szeretettinket. Megbocsátás nélktil nem
gyarapodhatna a szeretetiink. Tulajdonképpen ez neln más, mint
szeretetiink egy próbatétele, ami csak erosebbé teszi azt. Ha
nem bocsátunk meg, az számunkra is legalább olyan tajdalmas,
mint a vétkes eredeti hibája volt. Mert amikor nem bocsátunk
meg, akkor csak marasztaljuk a fájdalmunkat, és a másik félnek
- aki a hibát elkcjvette - nem tessziik lehetové, hogy megváItozzon.
Ha nem bocsátunk meg,
az számunkra legalább olyan fájdalmas,
mint a vétkes eredeti hibdja volt.
I64 165
A megbocsátással tulajdonképpen,,eleresztjiik" a fájdalmunkat,
mintegy megszabadulunk tcíle. Es ezzel esélyt adunk a
vétkes félnek, hogy rrregváltozzék, Néha el<ífordul, hogy paszszivan
elviseljiik a bántalmazást, a durva bánásmódot, mert
abban reménykediink, hogy a szeretett személy majd megváltozik.
Ha alázatosságból vagy elnézésbcíl fakadóan nem tan -
situnk ellenállást, az általában nem segit. Csak még rosszabbá
teszi a helyzetet. Az ,,áldozatnak" a kcivetkez<í kihivással és
felelcísséggel kell szembenéznie: eloszor is meg kell védenie
rnagát az ujabb sérelmekttjl, másodszor pedig azt kell kivánnia,
hogy a másik személy szerencsésen megváltozzék.
Hinntink kell abban, hogy a partneriink a mi kozvetlen iránymutatásunk,
direkt vezérlésiink nélki.il is képes végiil megváltozni,
és jó utra térni,
A szemináriumaimon én a kis dolgokra cisszpontositok, olyan
kis vétségekre, amiket a párok azéft ktivetnek el, mert nem értik
meg igazán egymást. Ezeket a kis dolgokat konnyti megbocsátani,
egyrészt azért, mert nem jelentosek, másrészt pedig
mert nyilvánvaló, hogy a másik fél tudatlanságából származnak,
Nem is tudhatják jobbarr a dolgokat, hiszen egy másik bolygórót
jottek, A párok rendszerint egyiitt nevetnek a hibáikon az
elcíadásaimon.
A szemináriumaiInon persze azért szo esik a nagyobb vér
kekr<íl is, és a párok leveleikben is írnak nekem anól, lrogy egy
ilyen megért felfogás, illetve ,,k rnyezet" segit nekik megbocsátani
a társuk nagyobb hibáit is.
Ha a házaspárok megtatruIják megbocsátani
a kis dolgokat, akkor képesek lesznek arra,
hogy a nagyokat is megbocsóssák.
Ha arra cisszpontositunk, amit kcinnyebb í'eladat megbocsátani,
akkor fokozatosan megertíscidik ez a képességiink, és
akkor rnár a nagyokat is meg tudjuk bocsátani, Ha rragy terhet
kell cipelntink, és nem vagyunk jó formában, akkor az
a legjobb nregoldás, ha a legkisebb és legkonnyebb dolgoH;
ár kezdjiik a teherhordást, amíg lassan bclejove "felszíviuk"
muguntat. Ealtánjohetnek a nehezebb darabok, a nagyobb
fe-iadatok. Egy kapcsolatban ishasonlóképpen tanácsos
JÍja.n; kezdjiik a kiseUU problérnákkal, és akkor már a
nágyobb triUatat sem lesz olyan nehéz és kilátástalan
kezelni.
M e gb oc s átás é s b oc s anatké ré s
A megbocsátani tudás, illetve a megbocsátás elnyerése rnellett
ogyunily"n fbntos, hogy képesek legyiirrk bocsánatot kérni,
i *"gUo"retás és a felelcisségvállalás annak érdekében, hogy
kijaviiuk a hibánkat, tulajdonképpen a szeretet két szánrya,
l"r-,ogyonidobetelik,amígmegbocsátunk'ehhezhasorrlóanaz
is idóte keriil, hogy megváltoztassuk, korrigáljuk a viselkedesiinket.
Haegykapcsolatbankrizishelyzet,válsiigmutatkozik,
akkor ez a kéi sarokpont mindig jelen van, Annak a személynek,
aki a hibát elktjvette, szembe kell néznie és számot kell vetnie
vétségével,migarnásikembernekmegkellbocsátania.Asebek
akkor- gyógyulnak be a leghatásosabban, ha mindkét fél részt
vesz a gyógyitó folyamatban.
Nehéz azonban megbocsátani, ha a partner nk nern kér bocsánatot,
és nem munkálkodik azon, hogy kijavitsa a hibáját;
deennekaforditottjaisigaz:nehézbocsánatotkérniésahibánkkijavításánfáradozni,
baapartneriinknembocsátmeg.
Valószertítlen elvárás azt fe|tételezni, hogy a parrtneríink soha
nem fog hibát elkovetni, de az is tulzás, ha azt hissztik, mindent
kiinnyá meg lehet bocsátani, A dolgok a valóságban másképpen
uannak. Nét , u megbocsátáshoz hónapokra - sot akár évekre
- is sziikség van.
I66 161
Szeietni annyit jelent, hogy akaratlagosan és szándékosan
teljesiteni akarjuk partneri.ink óhajait, illetve azt,hogy cserébe
elfogadjuk tóle az tí tárnogatását, amikor nekiink erre sziikségiink
van. Ha megbocsátunk, akkor azza| kifcjezésre juttatjuk,
hogy még rnindig szándékunkban áll a társunk érdekeinek
és óhajainak a szolgálata, és hogy még mindig elfogadjuk tcíle
ugyanezt, ha nekiink van sziikségiink rá. Ám ha mi nyitottak
vagyunk arra, hogy elfogadjuk a partneriink támogatását, és
az nem érkezik meg, akkor kezdiink letcjrni és visszahuzodni.
Ekkor is a legjobbakat kivánjuk neki, de idobe telik, amig ismét
megnyilunk elcítte annyira, hogy megint elfogadjuk a segitségét.
A megbocsátás annak a kifejezésre juttatása,
hogy jó szándékkal viseltetiink a partneriink felé,
és nyitottan fogadjuk a t le érkeztí támogatást.
Bocsánatot kérni annyit jelent, hogy megértetttik és elfogadtuk
a paftneriink válaszát rossz lépésiinkre, és elismertiik, hogy
hibát kovettijnk el, amit ki akarunk iavitani. A bocsánatkérési,
inkkel a legteljesebb mértékberr felelosséget vállalurrk a hibánkért,
és elkcjtelezziik magunkat arra, hogy lépéseket tesztink
a kijavítására.
A b o c s dnatké r é s iinkkel a le gte Ij e s e b b mé rté kb e n
felel sséget vóllalunk a hibánkért,
és elktjtelezziik magunkat arra, hogy lépéseket tesziink
a kijavítasára.
Viselkedéstink,,kijavitásával", megváltoztatásával még inkább
képesek lesziink arra, hogy szeretetet adjunk és kapjunk. Azzal,
ha megbocsáturrk egy hibát, rnegteremtjiik annak a lelretoségét,
hogy ismét megnyíljunk, és megint szeretetet adjunk és kapjunk.
Ennélfogva a megbocsátás és a 1-elelcjsség kéz a kézben
j árnak egyi.itt egyrnással.
E g é s zs é gtelen kap c s olat ok
Egy egészségtelen kapcsolatban általában nyilvánvaló, hogy
melyik fél a felelos - ktilrinosen, amikor nagy vétségrol van szó.
Ilyen helyzetben tóbbnyire mindig van egy rossz és egy jó személyiség:
egy ,,fehér" és egy ,,fekete" figura. Ha valóban ez
a felállás, akkor erre csak a kiilonválás lehet a megfelelcí válasz.
Ilyen esetekben az áIdozat egyedtili hibája az,hogy ezt a személyt
választotta ki magának; mindazonáltal még mindig
a vállaira nehezedik a megbocsátásnak a felelossége.
l1líg az áIdozat a megbocsátásra sszpontosit, a társának meg
kell találnia a megoldást és a segitséget arra, hogy a saját problémáját
megoldja. Es csak egy bizonyos ido eltelte után, illetve
a gyógyulási folyamatot kovet en fontolhada meg a pár, hogy
van-e lehet sége egyáltalán a kibékiilésre.
Es hogy honnan tudhatjuk, hogy isrnét próbálkozhatunk?
Erre a kérdésre senki nem adhatja meg a választ a helyettiink;
ahhoz, hogy tudjuk, mit tegyiink, a sziviinkre kell hallgatnunk.
A gyógyulás után néha a ktivetkezo a válasz:,,En szeretem ezt
az embert, megbocsátok neki, mert megváltozott, de nem akarok
házasságra lépni vele." Más esetben pedig a válasz így hangzik:
,,Szeretem ezt az embefi, megbocsátok neki, ráadásul meg is
változott, én pedig ijssze akarok házasodni vele".
E g é s zs é g e s ebb kap c s olatok
Ha egészségesebbek
illetoen, és nagyobb
lettiink a viselkedéstinket, karakteriinket
felelosséget mutatunk az élettink iránt,
168 I69
akkor az ,,áldozat" és a ,,tettes'' kozcitti határvonal már nem
ilyen éles és határozott. Bár a kapcsolatunk már egészségesebb,
a partnertink még mindig kcivethet el komoly hibákat.
Például amikor egy ncínek viszonya lesz, akkor a férfi magába
nézhet, hogy a saját viselkedésével vajon hogyan járult
hozzá ennek a helyzetnek a kialakulás ához. Bár a no tetsegkíviil
és egyértelm en nagy hibát kovetett el, a férfi mulasztásai
és a n elhanyagolása is szerepet játszhatott a nonek ebben
a lépésében.
Ha megértji,ik, hogy a férfiak és a n<ík mennyire kiilcjnbcjz ek,
és ez a kiilcinbség miben áll, akkor a férfi kcinnyebben belár
hatja, hogy sok kis apró dontésével és lépésével hogyan járult
hozzá a ntí htitlenségéhez. Es akkor már nem kiil<initheto ei unynyira
élesen, ki is volt a hibás. Ha ez a helyzet áll fenn, akkór
a gyógyulási folyamat sokkal gyorsabban kcivetkezhet be, és a
párok ismét egyiitt élhetik az életi,iket.
Az egésuégesebb kapcsolatokban nem válik el élesen,
ki is a hibás.
mt az ó tésze a probléma kialakulásában, annál konnyebb lesz
teljes mértékben megbocsátania a partnerének.
Amikor a nó az áldozat, akkor más a heIyzet. Ha lehetosége
van aITa, hogy megossza valakivel a fájdalmát, vagyis beszéljen
arról, hogy mi tortént vele, akkor nagyobb tárgyilagosságra
tesz szert, és világosan látja a saját szerepét a probléma
létrejottében. A leghatékonyabb és legvalószinribb módja az o
megbocsátásának, ha elrjbb beszélhet az érzéseir l, majd pedig
bocsánatot kérnek tole; ennél a pontnál - miután kibeszélte magábol
az érzéseit - már világosan képes látni, hogy <í mivel járu|
thozzá a kritikus helyzet kialakulásához.Ha belátja, hogy o
a problémához tobbel járulthozzá, mint csupán azzal,hogy nem
a megí-elelo paílnert választotta, akkor általában megnyílik a
partnerének, és a pár ismét egyiitt élhet, illetve er sebb szerelmet
tapasztalhat meg, rnint korábban,
Fontos, hogy ne kényszeritsiik a n t els lépéskénat rra, hogy
lássa a saját szerepét is a probléma kialakulásábul. Ezze| mi,
nimalizálhatjuk vagy meg is sztintethetjiik benne az elhanyagoltság
érzését, yagy azt, hogy nem kell figyelmet forditott rá
a partnere. Lényeges, hogy a ncj eloszor szabadon átadhassa magát
az érzéseinek, átélhes se az érzelmeit. Ezután alakul ki benne
a tárgyilagosság, aminek révén elfogadó, szeretetteljes és megbocsátó
lesz.
Lényeges, hogy a ntj el szijr szabadon átadhassa
magát az érzéseinek, átélhesse az érzelmeit.
Ezután alakul ki benne a tórgyilagosság,
amine k r év é n e Ifu gadó, s ze r ete tte lj e s
és megbocsátó lesz.
Amikor anok megértik, hogy a férfiakaMarsról, an kpedig
a Vénuszról jottek, akkor nagyobb lesz benntik a megbocsátásra
való készség, meft elciszcir hallhadak azt, hogy az érzéselk-
Ha a férfi az áldozat, akkor neki eltíszcir arra van sziiksége,
hogy visszahuzódjon, és megvizsgálja az érzéseit; de azuíán
arra kell cisszpontosítania, hogy cí ennek a helyzetnek a kialakulásában
milyen szerepet játszott. Ha nagyobb objektivitásra,
tárgyilagosságra tesz szert, és átérzi a saját felel<
ísségéti s, akkor a megbocsátásra való képességei s meg
fog ercíscidni.
Ez akkor tcjrténhet meg, ha a férfi kezdi megéfteni, hogy
a férfiak a Marsról, a ntík pedig a Vénuszról jtittek. Egy ferfi
fájdalmat és sértettséget érezhet, de amikor egyik pélctái a másik
után hallja, amit általában a férfiak el szoktak kcivetni, akkor
megvilágosodik. A nagyobb tárgyilagosság segit a férfinak
abban, hogy megbocsásson a paftnerének. Minél jobban láda,
I70 171
nek van létjogosultsága és érvérryessége. Akkor nrár megnyilnak,
és kezdik látni, hogy nemcsak az cí férjtik egyediil, de
általában a férfiak elkcivetnek bizonyos hibákat. A kcjvetkezcí
lépcscífokon pedig ez a nyíltság lehetové teszi számukra, hogy
megérrsék azokat a hibákat, amiket áttalában és a leggyakrabban
a n k szoktak elkovetni, Ezzel a nagyobb tárgyilagossággal
a nr5k képesek lesznek arra, hogy a kialakult problémáho z a saját
hozzájárulásukat is tisztán lássák, és akkor a megbocsátásuk is
sokkal konnyebb és nagyobb lesz.
H o gyan gy ó gyulnak a .fé rficlk?
Általánosságban véve a férfiak és a nok kiilcjnbozrjképpen
gyógyulnak fel lelki sebeikbcjl. A ntíknek tobbnyire nagyobb
sziikségtik van aíTa, hogy az érzéseikr l beszéljenek, rníg a férfiaknak
pedig egy id re vissza kell huzódniuk, hogy végiil képesek
legyenek beszélni azérzéselb,r l. A férfi viszont attól nyilik
meg a leginkább, ha érzl, hogy nem áldozat, és hogy bizonyos
mértékig képes megoldani a problémát. A férfi legnagyobb kihivása
az, hogy felel sséget vállalj on azért, ami ot terheli a probléma
létrejcittében.
vagy hogyan lehetne megoldani a gondokat, Ezzel a tudatossággal
visszatérnek szeretó érzései is.
Olykor ahhoz, hogy egy férfi valóban tárgyilagosan tudjon
szembenézni a problémával, idolegesen el kell távolodnia trjle
(el kell mennie tidtilni, céltalanul vándorolnia kell, vagy pedig
bele kell temetkeznie a munkába). Más esetekben felkeres egy
terapeutát, és kibeszéli magából az érzéseit. Ha kiadta magábol
az érzéseit és megértette azokat, valamint látja a probléma
kialakulásában a saját szerepét, akkor visszatérnek a szívébe
a szeretci érzések, és akkor meg is tud bocsátani.
Hogyan gyógyulnak a nók?
A ncjk is kereszttilmennek ezen a folyamaton, de más sorrendben.
Ahhoz, hogy a ncí szívbol megbocsásson, elcísztir aíTa van
sztiksége, hogy érezze: az érzéseit meghallgatjak, megértik és
érvényesnek, jogosnak tekintik. Ha megbocsátott, akkor képes
kissé visszahuzódni, és ekkor világosabban felismeri, hogy o
mivel járult h ozzá aprobléma kialakulásához. Ennek megfeleloen
a no legnagyobb kihívása az, hogy ,,elengedje" a neheztelését,
és megbocsásson.
A íéű legnagyobb kihívása az,
hogy felel sséget vállaljon azérí,
ami t terheli a probléma létrejiittében.
A n legnagyobb kihívása az,
hogy ,,elengedje" a neheztelését,
és megbocsásson.
Ha a fórfi feleltjsnek érzi magát,legalább valamely mértékig,
akkor er t érez magában ahhoz, hogy megváltoztassa ahelyzetet.
Amikor a férfi sértett vagy fájdalom éri, akkor elcíszor arra
van sziiksége, hogy visszahuzódjon; egy bizonyos ido elteltével
nagyobb tárgyilagosságra tesz szert, és akkor képes arra, hogy
lássa, cj mennyiben járult hozzá a probléma kialakulásához,
A kommunikáció folyamata - vagyis amikor a n<í kibeszéli
magából az érzésett- akkor ideális, ha az egy képzett és gyakorlott
házassági tanácsadó jelenlétében torténik. A férfinak tudnia
kell, hogy a btinbánata bármilyen hiteles ós oszinte is, a felesége
nagyobb, biztonságban érzi magát, ha az érzéseit valaki más
jelenlétében fedheti fel. Ha a férj vagy a partner segit a ncínek
172 I73
ilyen terapeutát keresni, vagy keres egy ilyen szakértót, az a
lépés maga is gyógyitó hatás , mert ezzel elismeri, tudomásul
veszi és jogossá teszi a no igényét kiilso segítségre ahhoz, hogy
megnyíljék. Ebben a biztonságos helyzetben a no mélyebben
felfedi az érzéseit, és a folyamat hatásosabb lesz,
A gyógyító válság
Egy házasságban a legfájdalmasabb és a legrragyobb kihivást
jelentci tapasztalás a h tlenség. Mégis, én tanuja voltam annak,
hogy párok százai gyógyuttak fel az elárultatás fájdalmából,
és ismét bizni tudtak egymásban. Egy szakért tanácsadó
segitségével képesek voltak megbocsátani, és a sziikséges mértékben
megváltozni ahhoz, hogy egytitt uj életet kezdjenek,
ahelyett, hogy egy helyben topogtak volna a neheztelésttíl
szenvedve.
Az, hogy mennyi id sztikséges ahhoz, hogy a megcsalatás
okozta seb begyógyuljon, sszeftiggést ml at azza|, hogy milyen
hosszu ideig tartott az egylk fél házasságon kiviili viszonya.
Például ha egy fórfi hosszu ideig volt htitlen, akkor a gyógyulási
folyamat is hosszabb ideig fog taftani.
Az, hogy mennyi id sziikséges ahhoz,
hogy a megcsalatás okozta seb begyógyuljon,
sszefiiggést mutat azzal, hogy milyen hosszu ideig tartott
az egyik fél házasságon kíviili viszonya.
Ha kivárjuk azt az id t, ami a megbocsátáshoz és a gyógyuláshoz
sztiksóges, akkor ennek eredménye egy a korábbinál sokkal
jobb kapcsolat lehet. A megcsalatás válsága olyan erós érzéseket
és érzelmeket hozhat felszinre, amik ha kifejezésre jutnak és
meghallgattatnak, akkor óriási szeretet bukkan felszínre, és így
a párok ismét szerelembe eshetnek egymással, A szerelmiik
sokkal komolyabbá válik; tulélve a válságot az egymás iránt
érzett v onzalmuk valóságosabb, nagyobb jelentoségtí és mélyebb
lesz. Miután kiálltak egy próbát, rábukkantak az igaz szerelemre,
ami tartós lehet, és akár ririikké is tarthat.
A pár szerelme sokkal komolyabbd válik;
ttilélve a válságot az egymás iránt érzett vonzalmuk
valóságosabb, nagyobbjelent ségíi és mélyebb lesz.
Ha ilyen torténeteket hallunk, azok szinte automatikusan jó
érzéssel toltenek el benniinket, felvididák a lelktinket, mert
a szerelem mindent elsoprcí és mindennel megbirkózo hatalmára
emlékeztetnek. Reményt és segítséget adnak ahhoz, hogy
értékeljiik, amink van. Ha valaki erófeszitéseket tesz annak
érdekében, hogy megnyissa a szivét, az valamennyiiinket arra
buzdit, hogy még jobban szeressiink. A kovetkezo oldalakon
ismerkedjiink meg néhánnyal a sok száz torténetbcíl, amiket
olyan pároktól hallottam, akik a htitlenség után a megbocsátást
választották, és ismét egymásra találva a másik iránt érzett szerelmiik
csak még nagyobb lett.
Lisa és steven
Lisa elmondta a t rténettiket, amely igy hangzott: ,,Steven és én
már hosszu ido óta egyiitt éltiink - legalább nyolc éve -, de
mindketten félti,ink attól, hogy elkotelezztik magunkat a házasság
mellett, Miért? Nos, mind a ketten tartóttunk a kudarctól és
a csalódástól, legalábbis én ugy vélem, Olyan családból jcittem,
ahol az ijsszes fivérem és ncívérem a házasságkotés után elvált.
Es Stevennek is volt már korábban egy házastársi kapcsolata,
amikor még fiatalabb volt. Ugy ttínt, hogy mindkettcínk számára
114 n5
biztonságosabb, lra csak ugy egyiitt éltink, rnintha kockára teszsziik
a sorsunkat azzal, hogy kirnondjuk azt az ijesztcí >mindorokké
egytitt< fogadalmat.
Aztán elkezdttink járni John Gray szemináriumaira, és hallgattuk
a kazettáit is - ennek eredményeképpen pedig egyre
ercísebbé vált benníink az az érzés, hogy mégiscsak osszekcjthetji.
ik az életiinket, mert ha nehezebbé válik a helyzeti.ink, akkor
olyan hatékony eszkcizok lesznek a keztinkben, amelyek segitségével
megbirkózhatunk a gondjainkkal. Még mindig féltiink,
de már beszéltiink a házasságról, és anafelé tendáltunk. Es akkor
végi.il valóban meg is egyezti.ink, és ki is tiiztiik az esktivci
napját. Csakhogy én nem tudtam arról, hogy Steve még jobban
fél ettcjl a lépést<íl, mint én.
>>Van valami, amit meg kell beszélniink<, mondta nekem
Steven egy napon. A szemében konnyek csillogtak, és tudtam,
hogy bármirol is legyen szó, az nagyon komoly dolog lehet.
A fejemben száguldozni kezdtek a gondolatok - végtil azt hittem,
hogy valaki meghalt.
>Nézd, Lisa, én valami igazán szornyti dolgot tettem - fblytatta
a párom. Es akkor bevallotta nekem, hogy korábban viszonya
volt valakivel.
steven tele volt lelkiismeret-furdalással, és 100 százalékosan
felelosséget vállalt azért, amit csinált. Nyilvanvaló volt, hogy
szcirnyen érzi magát a torténtek miatt. Es akkor azt mondta nekem:
>>Nem tudom, mit kezdjek ezzel.<<
Engem rendkíviili módon megrázott a dolog, Tulajdonképpen
bizonyos szinten éreztem is, hogy távolság van kciztiink,
de nem voltam biztos benne, hogy ennek mi az oka, Ahogy
visszatekintettem, beláttam, hogy tudnom kellett volna, hogy
mi folyik kciriilottem, de akkoriban nem igazánbiztam a megérzéseimben.
A párom vallomása után mindketten sirni kezdtiink. Es biztos
vagyok benne, hogy mindkett<ínk az eskiivore gondolt. Steve
azt mondta nekem, ttgy érezte, tjszintének és becsiiletesnek kell
lennie, és meg kell adnia nekem a lehetoséget, hogy lefujjam az
egybekelésiinket. Bevallom, ez meg is fbrdult a fejemben. Diihos
voltam, szomoru és sértett - ám mindennek ellenére még
mindig toretleniil biztos voltam abban, hogy hozzá akarok menni
feleségiil Stevenhez,
Ekkorra tnár részt vettiink John Gray két szemináriumán, és
John egyéni tanácsadásban is részesítette Stevent. Biztos vagyok
abban, igen, egészen bizonyos, hogy Steven ennek révén,
John segitségével talált magában elég erot ahhoz, hogy beszéljen
nekem a kapcsolatáról. Nagyobb tisztességre és onbecsiilésre
tett szert, és nem akart t bbé hazugságban élni, Steven látta,
hogy John milyen císzinte és becsiiletes a saját életét illet en,
hogy milyen magasra teszi maga elcjtt a mércét, mennyire tisztességes,
és szerintem ez nagy hatással volt a páromra. Azt gondolom,
nem mondta volna el nekem a félrelépéséth, a ezeket
a dolgokat nem tapasztalta volna meg.
Ám most, a szemináriumok után, mindkettonknek megvannakazeszkózei
ahhoz, hogy kezelni tudjuk ezt a válságot. Ktilcinosen
hangzik, tudom, de nekem nem volt tulságosan nehéz
tuljutnom rajta. Sok kérdést kellett f-eltennem Stevennek, tcj,bbek
koztjtt ilyeneket: Hova mentetek? Mikor fekiidtél le vele?
Hányszor tortént ez meg kett tok kozott? Milyen no volt a az
illeto? Nagyon sokat beszélgettiink Stevennel, nap mint nap.
Igen, az egy hosszabb folyamat volt, amíg tuljutottunk ezen
a dolgon.
Az érzelmeimet szerelmes levelek formájában irtam ki magamból,
amiket odaadtam Stevennek, és válaszolt rájuk.
Hiszem, hogy ezek a levelek nagyon, nagyon jó és gyógyitó
hatással voltak rám, mert azzal, hogy leírtam az érzéseimet, rádobbentem
arra, hogy a harag és a félelem mcigott szeretet huzódik
meg.
Ez a modszer segített megértenem, hogy milyen kiilonbségek
vannak a férflak és a n k kiiztjtt. Mindketten megtanultuk,
hogy ne azt adjuk a másikak, amit mi akarunk kapni; he-
116 I71
lyette arra figyeljiink, hogy rnire van sziiksóge a másiknak, és
mit akar a másiktól. Megértettiik, hogy mindkettcínk számára
mást jelent szeretetet adni és kapni, és ez a tudás segitett nekiink
abban, hogy miként is élhetiink ezután egyi,itt. E nélkiil
a tudás nélkíil soha nem lábaltunk volna ki a kátyuból, ebben
biztos vagyok.
Az segített abban, hogy teljesen megbocsássak
i !:: : : ::! : .|: : : :: ! : : : : .u : :,. : : !, :.' : : :: ., : . . .
A másik dolog, ami segitett nekem abban, hogy Stevennek teljesen
megbocsássak, az volt, hogy tudtam, o már teljesen megváltozott.
Már hónapokkal korábban szakított azza7 a ncível, és
egészen másképp viszonyult az éIethez, rnint korábban: sokkal
tudatosabban élt, mint azel, tt. Így képes voltam ismét bizni
benne egy viszorrylag rovid idrj eltelte utan, és szivbcjl megbocsátottam
neki. Megleptí volt számomta, hogy milyen kcinnyen
megy nekem ez a dolog, de ahogy visszagondolok, rá kell dribbennem,
hogy ebben nagy része volt annak is, amit a pá,rom
mondott nekem,
Steven ugyanis a kcivetkezoket mondta: >Valóban gondoltam
arra, hogy elhagylak, Lisa, és azzal a másik ntjvel élek
majd egytitt.< Csakhogy a párom ezt végtil nem tette meg.
O engem választott, és szakitott a másik ncível. Ez pedig azt
tanusította számomra, hogy valóban szeret engem, és tor dik
velem,
Pár hónappal késóbb ijsszeházasodtunk. Ez csodálatos élmény
volt, mondhatnám t kéletes. Az idcj gycinyortí volt, és
mi egy sziklán táncoltunk az oceán felett a sziporkázó csillagok
alatt. Egy tcikéletes, szerelmes és romantikus éjszakánk
volt.
A romantika még rnindig fontos nekiink; természettinktcjl
fogva mi nagyon rornantikusak vagyunk, Ám most már van
egy kétéves fiunk, aki nagyon-nagyon aktiv >Mars-lakó". Így
most kissé nehezebb egy teljesen romantikus életvitelt kialakitanunk,
de az apro figyelmességek igenis nagyon sokat számítanak.
Steven például sokszor virágot hoz nekem, és amikor
hazaér, akkor az az elsci, hogy engem megkeres, és csak azután
nézi meg azuzeneteit és a postáját. Napkiizben felhiv engem,
épp csak azért, hogy tidvcizoljtin, móg akkor is, amikor nagyon
elfoglalt. Ezek apróságok, de épp ezek emlékeztetnek engem
arra, hogy milyen sokat jelentek neki, és mennyire tcirodik
velem.
Olyan csodálatos dolog megmutatni a kisfiunknak,
Donovannek már ilyen ftatal korában,
hogy milyen a nyitott és szeretettel teli kommunikáció.
Olyan boldog vagyok, hogy koztiink ilyen pozitív, szeretettel
teli kommunikáció létezik és mrikodik, és nemcsak magunk
miatt ortilok ennek, hanem a fiunk, Donovan miatt is. Mielott
részt vettiink volna John tanácsadásain, sokat kiabáltunk egymással,
majd Steven visszahuzódott, én pedig pánikba estem.
>>Most akkor a párom el fog menni?<< Ilyen és hasonló kérdések
gyotortek, Most azonban pozitív, szeretetteljes és nyitott
módon kommunikálunk, és csodálatos dolognak tartom,
hogy ezt megmutathatjuk Donovannek már ilyen fiatal korában
is,'
Steven és én meg vagyunk gy z dve arróI, hogy soha nem
alakulhatott volna igy az életi,ink, ha nem találkozunk John
Grayjel - vagyis akkor most nem lennénk házasok, és nem
lenne egy kisfiunk. John ébresztett rá benniinket az igazságra,
minden szava visszhangra talált benniink, és amiket megtanultunk
tcjle, azon nyomban hasznositani is tudtuk az életiinkben.
Mi ketten épp ezért kivételesen szerencséseknek tartjuk magunkat.",
178 179
Jeri és Matt
Jeri a házasságuk rendbe tételét így irta le: ,,1995. január 18-án
egy ismeretlen ncí hivott fel, aki nem mutatkozott be, és csak azt
kcjzcjlte velem: >A férje egy ideje randevuzik egy ntível, és egy
kisgyermek is érintett rnár a dologban...<< Letettem a telefbnt, és
elmondtam a férjemnek, mit hclzott a tudomásomra ez az 1lletó,
de a férjem a krjzelben volt, és is hallotta a telefonból a beszélgetést,
Kezdetben az egészet tagadta. Kés bb, amikor már az
ágyban feki,idtiink, kitort bel lem: >Ha már gyerek is van, akkor
azt az iigyet nem lehet elfelejteni.< Titkon még mindig abban
reménykedtem, hogy csak ugratásról van szó,
A férjem végiil osszeszedte a bátorságát, és elmondta, hogy
amit hallottam, az igaz. Emlékszem, ahogy sszeszorult a
gyomrom, és ki kellett rohannom a ftirdcíszobába. Aztán bementtink
a nappaliba beszélgetni. Nagyon csodálkoztam, hogy
egy ilyen szornyti beismerés után rnég mindig mennyi szeretetet
éreztem ez iránt az ember iránt, Mindig azt hittem, hogy
ha a férjem megcsal, akkor a házasságunknak azon nyomban
vége szakad, de most egyáltalán nern igy éreztem.
Matt bevallotta, hogy ez a viszony három évvel ezelott
kezdodott, de az intim egyiittléteknek egy évvel késtjbb vége
lett, amikor megtudta, hogy a ncí terhes. A helyzet még roszszabb
volt, mert nem sokkal azután, hogy a n várandós lett,
én is teherbe estem, igy aztán a férjem semmi esélyt nem látott
arra, hogy elmondja nekem az igazat. A férjemnek azzal a titkokkal
kellett egyi.itt élnie, hogy neki két fia van: Patrick, a mi
kettonk fia és Jason, akit a másik ntí szi.ilt neki. A két gyermek
sztiletése kozott csak hathétnyi kiilonbség volt, Jasont életének
elsrj évében a férjem csak ritkán látogatta meg, de utóbb Matt
lehettíséget kapott arra, hogy visszatérjen Jason életébe.
A férjem biztositott anól, hogy a szerelmi kapcsolata azza| a
novel befejezcídott, és cík ketten most már csak barátok - mégpedig
csakis Jason érdekében. A férjem láthatóan megkcinnyeb-
180 18l
§
l' n
:1
al
i] i
btilt, mert azt mondtam neki, hogy azt szeretném, maradjon vetiink,
és kozben aztkérdeztem magamtól: "Miórt gondolja Matt,
hogy ón el akarom hagyni ot?<
Az elkcjvetkez hónapokban azonban megkérdójeleztem
a saját gondolkodásmódomat, mert rígy véltem, nem ugy reagáltam
erre a helyzetre, mint ahogy ilyen esetben azt mások tennék.
Az elfogadásomat annak tulajdonitom, hogy a fiamnak van
egy testvére a családunkon kivtil, odakint a nagyvilágban. Es
a kis Jason ebben a rémálornban teljesen ártatlan és vétlen volt,
és semmi sziikség nem volt arra, hogy b nhodiék. Arról álmodoztam,
hogy meg tudok bocsátani a férjemnek, és majd Jasont
is befogadjuk a családunkba, és aztán boldogan éliink egyiitt.
Ám a valóság ennél sokkal bonyolultabb volt, sokkal nagyobb
feladat volt megbirkozni ezzel a helyzettel - de a legkevésbé
sem Jason miatt.
Matt és én a kilencedik házassági évfordulónkhoz kcjzeledttink,
amikor tudomást szereztem a h tlenségérol. Ekkoriban
más problérnáink is voltak - munkahelyi konfliktusok, pénziigyi
problémák, donteniink kellett, vegyiink-e házat, vagy sem,
és ugy érezttik, kapcsolatuk varázsa alaposan megkopott -, és
a kettonk kijzti kommunikáció nem volt éppen a legjobb. Elmentiink
házassági tanácsadásra, és hat lrónappal a férjem leleplezése
és vallomása el tt uj szakemberhez íbrdultunk, Kcizben
azon ttin dtem, hogy az aférfr, akit annyira szerettem, talán már
elhidegiilt tcjlem, és nem is talál vonzónak. Nem sokat számi,
tott, hogy a titok sokkal jobbarr nyomta a férjem vállát, mint az
enyémet.
A megrázkódtatás egyiitt tcir rád az elutasitással. Csak azért
veted el az ígazságot, mert tul megrázó azt elfogadni. Az elutasitás
számomra azt jelentette, hogy távol tartja tcílem azt
a szornyií gondolatot, hogy a férjemnek intim kapcsolata volt
egy ncível, mielott hozzám hazajritt volna. Tudom, hogy ez
a gondolkodásmód a mult hibája, de még mindig tcibbszcir az
agyambá vIllan az a kép, hogy a férjem egyiitt van azzal a másik
ntjvel
Ugy vélem, Mattnek nehezebb dolga volt számot vetnie ezzel
a dologgal és feliilkerekednie rajta, mint nekem. Nagyon szégyellte
magát, és meg volt gy<ízcidve róla, hogy nem elég csupán
beszélni a dologról. Aggódott amiatt, hogy mindent, amit
felépitettiink, lerombolt, és hogy olyan nagy pusztulást okozott,
hogy majd évekbe telik helyrehoznia a károkat - ha egyáltalán
még lehetséges lesz rendbe tenni az életiinket valaha is. Vajon
volt-e a szíviink mélyén elég szeretet, hogy továbbra is egytitt
maradjunk?
Sokszor ttínt ugy, hogy ez a helyzet felemészt benniinket,
vagyis a kapcsolatrrnkat, és volt, hogy arra gondoltunk, kiiltjn
kellene válnunk. Ám ugy dcintcitttink, hogy kitartunk egymás
mellett, bár olyan nagy volt a fajdalom és a bánat, hogy a kiilcinválás
megkonnyebbtilésnek ttint. Csak heves érzelmi kitcirések
mellett tudtanr kommunikálni Matt-tel, o pedig még
jobban rnagába fordult, Azonban még mindig tudtuk, hogy e
válság ellenére szeretjiik egymást, és ennek hangot is adtunk.
Ha visszanézek azokra az id kre, akkor látom, hogy akkoriban
mi tipikusan >Mars és Vénusz< stilusában kommunikáltunk,
és ercínket megfeszitve próbáltuk fenntartani a korábbi szintet
a munkában, az egymással való érintkezósben és a gyerekiink
nevelését illettjen is.
Vajon volt-e a szíviink mélyén elég szeretet,
. :.: : .,: ::! :.,: .' : .? :., : .:.".,: !j: :.r.| . . . . . .
Kiilonboz módon próbáltuk tultenni magunkat ezen akrizisen.
Eh találkoztam Jasonnel, és megtudtam, hogy van egy
ncivére is, Jennií'er, akit elhagyott az apja. Nagyon fontosnak
tartom a gyerekek védelmét, azt, hogy ne érjék cjket sériilések,
és hogy tudják: a sztileik f'eltétel néIkiil szeretik oket.
Arn én is csak kiizdottem ezzel a helyzettel - és persze
Matt is.
l82 183
Amikor egy viszonyból gyerrnek sziiletik, akkor a >másik
no< mindig ott van az életiinkben. Az ilyen viszonyt nem lehet
kiinnyen elí-elejteni, mert ha a férfi a gyermekét látogatja,
akkor az anyjával is találkoznia kell. Ezérí az én gyógyulási
folyamatom sokkal nehezebb volt, mint azokban az esetekben,
ahol nincs gyermek. Gyakran gondolok más ncíkre,
akik átmentek ugyanezen a válságon; beszéltem olyan
asszonyokkal, akik rájottek, hogy a férjtik megcsalta ket,
de egyik esetben sem volt gyermek is érintett a férjiik félrelépésében.
Már komolyan azt gondoltarn, hogy idegosszeomlást kapok,
ha nem tudom magamtól távol tartani ezt a helyzetet, és akkor
a terapeutánk azt tanácsolta nekiink, hogy váljunk kiilon
egy általunk kiválasztott id pontban és idtjtartamra, de ugy,
hogy ne hozzunk semmilyen dontést a szétválásunkkal kapcsolatban.
Ezután a kiilonlét után elmentiink a családdal egytitt, kozosen
egy iidiilósre, de én kiilon s módon megint visszastillyedtem
a depresszióba. Hosszu id óta ez volt az elso alkalom,
hogy Matt, Patrick rneg én zavartalanul voltunk egytitt, és nem
vonta el semmi a figyelmiinket egyrnásról. Es akkor megint elfogott
a bizonytalanság.
Kissé bátortalanul ugy dontoni.ink, lrogy visszamegyrink
a házassági tanácsadásra, de egy hénel a vizit elótt Matt meglepett
engem két jeggyel John Gray szemináriumára.
Ó, micsoda szeminárium volt! Megdcibbenttj volt, hogy a ncík
és a férfiak mennyire kiilonboz képpen gondolkodnak, és az
egész teremben érezni lehetett, ahogy a jelenlévok ráeszméltek
erre. Lassan kezdtem rájonni arra, hogy nem az szárnitott, menynyit
beszéltem Matt-tel a mi problémánkról. A lényeges az volt,
hogy mit mondtunk egymásnak,
Micsoda megkonnyebbiilés volt mindkettonk számára John
elcíadása - és a tobbiek számára is, akik ellátogattak a szemináriumra!
John ugyanis számos olyan pontra rámutatott, ami még
inkább rnegkonnyitette az emberek helyzetét, mert elmagyaráz*
ta, miként érthetjiik meg jobban a párunkat... igy nagyobb biztonságban
érezhediik magunkat, mert nem egy idegennel éliink
egytitt.
Dr. Gray humoros példákat hozott fel annak szemléltetésére,
hogyan kérhetjtik a társunktól, arnit szeretnónk, ós rádobbentette
a jelenlévoket ar[a, hogy teljesen általános dolog,
ha a pároknak >kommunikációs problérnáik< vannak. Például
a mi esettinkben éveken át féltiink a másiktól azt kémi,
amit szeretti,ink volna - kiilonosen akko1 ha szexrcíl volt szó,
John csodálatos humorérzékkel beszélt. A szakértrj eloadó
megnyugtatta a párokat, hogy egy házasságban lehetnek és
lesznek is hibák, amiket a két fél elkcivet, de attól még a kapcsolatjobb
is lehet!
Matt és én a szemináriumot befeiezvén sok uj tudással gazdagodtunk
egymásról. Már bizonyosan tudtuk, hogy igazán
szeretjtik egymást, ám a szenvedélyiinket régi félelmek tartották
féken, Azon a napon én azt mondtam Mattnek, hogy képes vagyok
tultenni magamat a viszonyán, és továbbra is egyiitt akarok
élni vele. Matt pedig meglepetett engem egy speciális >>csak
mi< estével, ami valóban csodálatos volt! Dr. Graynek igaza
vo\t, az ilyen >csak mi< esték tervezése nagy várakozással jár,
és jókora meglepetést okoz,
Nem mondhatom azt, hogy az ,rés azatán boldogan éltek,
amíg meg nem haltak< fordulat ránk egybcil igaz lett volna,
mert még mindig vannak nehézségeink, amikkel meg kell kiizdeniink.
Azt azonban leszcigezhetem, hogy immár elsoséget élyez
az, amikor Matt ós én egyi,itt vagyunk, és emiatt nem érzem
onzonek magamat, Most már mindketten tudjuk, hogy az egyiitt
toltott idonknek pont akkora jelentosége van, mint a gyermekiink
felnevelésének.
Koszonom dr. Graynek, hogy oszintén beszélt olyan egyszeni
dolgokról, amiket az emberek általában nem vitatnak meg -
még a n k nokkel, és a férfiak férfiakkal sem."
Julie és Larry
Julie torténete Larryvel igy hangzik: ,,A nevem Julie Anne;
a férjernet pedig Larynek hívják. En huszoncit éves vagyok,
Larry pedig huszonhat, Öt éve vagyunk házasok, és hét éve
ismerjtik egymást, Van egy otéves fiunk.
Akkor találkoztunk, amikor én csaknem tizenkilenc éves voltam,
és gyorsan szerelembe is estiink egymással. Akkor már ot
éve jártam egy másik fiuval. Larrynek hosszu haja volt meg egy
hangos rádiója, és a sziileim utáltak. Mivel nem fogadták el tít,
négy hónappal az elso találkozásunk után elszáguldottunk Uj-
Mexikóba, ahol a vér szerinti anyám él (engem ugyanis orokbe
fogadtak).
Ez egy kicsit oriilt dolog volt, visszamentiink hát Topekába,
ahol korábban laktunk, és ott jottem rá, hogy terhes vagyok. Ezután
én az én sziileimmel éltem, Larry meg az ovéivel. Elég kemény
idok voltak ezek.
Nem sokkal késcíbb megsztiletett Josh, Larry és én pedig
ósszeházasodtunk, és nagyon boldogok voltunk. Csak az volt
a gondunk, hogy nem volt elég pénziink, és hogy Larrynek
nagyon sokat kellett dolgoznia: autókat adott el. Larry ugy
dontott, hogy el kellene kciltcjzntink Kansas Citybe, mert ott
tobb a lehetoség, és jobb munkahelyek is vannak arrafelé. O
elment és pedig kovettem, de nagyon nehezteltem rá, amiért
elvitt abból a városból, ahol addig éltem. Es akkor kezdodtek
a problémáink.
Apránként és lassanként már nem beszélgetttink annyit egymással,
mint korábban, és egyre kevesebbet szexelttink. Mindketten
utáltunk abban a lakásban élni, ahol éppen laktunk,
ezért nagy hirtelen ugy dcintrittiink, hogy vesziink egy házat.
No, akkor aztán valóban minden kezdett egyre rosszabbá
válni.
Keményen dolgoztunk a házunkon, és gytinyortíen kialakítottukaz
otthonunkat, de a négyéves kisfiunk nemjátszhatott oda-
I84 185
kint, meft aház elótt egy forgalmas utca huzódott, én pedig magányos
voltam, mert a térjem minden este tiz óráig dolgozott.
Ezborzalmas volt. Idegenekként élttlnk egyiitt - lakótársakként,
inkább ugy mondanám.
Es akkor tcjrtént meg a dolog. Egy fickó, akit ismertem, bókolni
kezdett nekem, azt mondta, hogy nagyon csinos vagyok
- meg csupa olyasfélével udvarolt, amit a "lakótársamtól< vártam,
csakhogy mindhiába. Es én valósággal elolvadtam a dicséró
szavaktól. Végre nem ugy éreztem magam, mintha egy huszonnégy
éves ncí testében egy negyvenéves asszony vergodne.
Nagyon jó érzés volt fiatalnak és vonzónak érezni magamat.
Amikor ezzel a férfival beszélgettem, megfeledkeztem az otthoni
problémáimról, amiket pedig meg kellett volna oldanom.
El akartam válni. Féltékeny voltam az elvált barátiamra.
Az cí életiiket nagyon vonzónak találtam, és máris ugy éreztem
magam, mintha egyediilálló lennék. Kell, hogy még legyen valami
az én számomra, gondoltam magamban (a countrydalok
nagyon jól illettek a helyzetemre|)
.. Idokozben a férjem is risszejcitt egy ntível a munkahelyén.
O is nagyon nyomoruságosan érzete magát, pont mint én. Ez a
no pedig ugyanolyan hízelgci dolgokat mondott neki, mint nekem
az a fickó - amitrjl Lany is ismét vonzónak érzete magát.
Olyan kellemes volt megint átélni, hogy valaki vágyik rá.
Amikor mindez kipattant, akkor éppen Topekában tilttink
a kocsiban. Nagyon oszinték voltunk, fogtuk egymás kezét,
sirtunk, és ugy kacagtunk, mint régen. Tudtuk, hogy mindent
elolról kell kezdeniink, teljesen elrjlrol,
Ismét egytitt voltunk, és én elkezdtem olvasni az on k nyveit.
Minden bekezdést felolvastam Larynek, amire csak alkalmam
nyílt, és o nagyon tiirelmes volt velem, és kovetett a házban
mindenhova, miktizben én hangosan olvastam neki.
Nagyon sok mindent megtanultam ezekb l a konyvekbol,
Elkezdtem Larry kedvéért kioltcjzni. Es amikor módunk volt rá
- ez egyre gyakrabban fordult elcí, mert gondoskodtunk róla -,
akkor bébiszittert hivtunk, és olyan helyeket kerestiink, ahol >leparkolhattunk<
és szeretkezhetttink. Ez nagyon mulatságos volt
- az izgaloln ós a kockázat nagyon feldobott mitrket. Es egyiitt
is zuhanyoztunk, és én nem panaszkodtam, hogy kinek a nyakába
zudul mindig a hideg víz, és kinek jut a meleg zuhanybóll!
Nagyon szinték voltunk egymáshoz,
fogtuk egymás kezét, sírtunk, és gy kacagtunk,
mint régen. Tudtuk, hogy mindent teljesen
eltjlr l kell kezdeniink.
Larry még mindig jó sokáig dolgozik, de én megpróbálorn
elfoglalni magam a háziniunkával és az otéves fiunkkal. Es amikor
Larry végre hazaér, akkor ahelyett, hogy az órát nézném,
igyekszem mosolyogni. Megcsókoljuk egymást (ez az elscí dolgunk),
majd beszélgeti,ink. Minden este. Tobb idcjt toltiink itthon,
ahelyett, hogy a barátainkkal kiilon-ki,ilon mennénk el otthonról.
Most, ugy érezzik, mintha egyek lennénk, és amikor
elmegytink szórakozni, akkor valóban egyiitt vagyunk. Ez igazán
remek érzés.
Hét év óta ismerjiik egymást, és elég sok nehéz helyzettel
kellett megbirkóznunk. Kemény volt, de minden része olyan
vo]t szálnunkra, akár egy lecke, amit id<íkcizben alaposan
megtanultunk, és minden napra ugy tekintetttink, mint egy j
lehetcíségre. Nagyon hálás vagyok mindenért, amit megtanulhattunk,
és azért, hogy a szerelmiink igy szárba szokkenhetett és
kiteljesedhetett."
Jan és David
Jan a kcivetkeztíkrol számolt be: ,,David és én gyerekkorunk óta
ismerji.ik egymást, azóta, hogy én még kilencéves voltam, cí
l;
186 I87
pedig tizenegy. Arnikor tizenot és tizenhét évesek lettiink, akkor
elkezdtiink randevrizni egymással. Korábban egyikiink sem járt
senkivel.
Davidben nagyon vonzónak találtam a humorérzékét, a barátságosságát,
a gyengédségét és a kiszámíthatóságát. Fontos
volt számomra, hogy milyen nagylelkti és figyelrnes másokkal,
és mennyire torodo és aggódó, Jól kijott a sziileimmel és
a családommal. Nagyon jókedvíi volt, ezért szerettem, ha ott
van kriri.ilcittem, ettol gy érzetem, kiilonleges vagyok, és persze
azt is, hogy szeret engem. Azonos volt a zenei izléstink, és
mindig élvezttik az egyí.ittléttinket. Öt év alatt a kapcsolatunk
megszilárdult, és l969-ben cissze is házasodtunk.
Harmincévi egytittélés után kijelenthetem, hogy hosszu kapcsolatunkban
a legjobb az a boldogság, amiben most van résziink.,
Olyan elégedettek vagyunk mostanában, amit el sem
tudtunk képzelni korábban, az egyiitt toltott hosszu évek alatt.
A kapcsolatunkban az a legcsodálatosabb, hogy bár sok mindenen
kereszti.il kellett menniink, még mindig hriek és odaadóak
vagyunk egymáshoz, és a szerelmiink nem fakult meg az id k
során.
Azt is nagyon fontosnak taftom, hogy mi ketten igen erósek
és elszántak vagyunk ahhoz, hogy megoldjuk a problémáinkat,
annak ellenére, hogy váratlan és komoly nehézségekkel kellett
szembenézni.ink. Az egymás iránti érzelmi elkotelezettségiink
az, amlt én a harmincévesnél is régebbi kapcsolatunk legjobb és
legfontosabb elemének tartok.
Olyan elégedettek vagyunk mostandban,
amir l az egyiitt t lti;tt hosszu évek alatt
nem is álmodtunk.
A kapcsolatunkban az egymás kcjzti kommunikációval volt
a legtobb gondunk, szinte álladóan jelen volt ez a probléma a
házasságunk során. Nehézségeink voltak azzal kapcsolatban,
hogy kifejtsiik, mit szeretnénk a párunktól, hogy mit várunk
el ttjle. Ez hosszu ideig tartó neheztelésekhez vezeteít kozottiink.
Ám végtil megtanultuk, hogy milyen nagy jelent sége
van annak, ha azt kérjiik a társunktól, amire sziikségtink van,
illetve azt, hogy miként kozciljtik vele, ha valami zavaí a paítneriinkben.
Például David mindig jobban szerette, ha nekem hosszri a hajam,
de ezt soha nem fejtette ki, vagy hangsrilyozta kellcíképpen.
En pedig azt szeíettem. ha nem hord szakállat, de én sem juttattam
kifejezésre ezt. Ám amikor e téren mindketten megkaptuk,
amit elképzeltiink, akkor sokkal boldogabbak lettiink.
Ebb l is látható, hogy a látszólag kis dolgoknak milyen nagy
jelentoségtik van.
Dr, Gray krinyve, aminek A férfiak a Marsról, a nók a Vénuszról
j ítek a cime, a kommunikációról szóló fejezetével
sokat segített nekiink a napi kapcsolattartásunkban. A szerz
elmagyarázza, hogy a férfiak és a n k kiilonbozci >nyelvet<
használnak, és a dolgokat másképpen fejezik ki. Ez a felismerés
nagyon sokat lenditett a helyzetiinkcin, amikor David
poszttraumás stresszes magatartászavarával kellett szembesiilniink,
ami az-után alakult ki, hogy a férjem visszatért
vietnamból.
David l969-70-ben iitktizetekben vett részt. Amikor visszajott
Vietnamból, nem ugyanaz az ember volt, mint akihez hozzámentem.
David olyan sok változáson ment kereszttil, hogy
ehelytitt csak a legzavaróbbakat és a legproblémásabbakat emlitem:
Erzelmek hiányát tapasztaltam nála, kivéve a diihtit, a gyanakvást
és az idcinkénti depresszióját (végtil ráj tttink ana, hogy
ezek akkor jelentkeztek nála, amikor a bajtársai halálának az
évfordulója volt); nagyon kritikus lett és hirtelen haragu, továbbá
nem volt ttjbbé humorérzéke.
188
ll
189
A hallása egyre romlott, fiilzugástól szenvedett, és mindketto
az évek során csak rosszabbodott.
Zavarta a helikopter, a tuzijáték a diszszelmék, a partik és
más osszejovetelek zaja, tovább nem kedvelte a háborus filmeket.
Beszélgetéseink során mesélt ugyan Vietnamról, de komolyan
nem akart vitát nyitni a témáról, és nem ismerte el, hogy
a háborus élrnények komoly hatással voltak rá,
A szoba egy bizonyos pontján kellett tilnie, ahol a háta mogiitt
fal volt, és ahonnan szemmel tarthatta az ajtót.
Álmatlanságtól és rnás alvással kapcsolatos rendellenességekttíl
szenvedett, kiil<jnrisen amikor bajtársai halálának az évfordulója
volt; lényegében tizenhárom évig a nappali padlóján
aludt.
Munka >alkoholista< lett, de a hobbijait gyaklan változtatta,
elobb mániákusan ragaszkodott a választott kedvteléséhez.
majd hirtelen felhagyott azokkal.
Erzelrni sivárságtól szenvedett.
Hiperéber lett - mindig fesztilten hallgatta a zajokat, és mindent
és mindenkit megfigyelt; illetve trilzott rnértékben reagált
az eseményekre.
A halállal nehezen tudott számot vetni: s t nem is tudott rá
érdemben reagálni.
Mindig neki kellett irányitani, vezetni, és nregint csak tulzottan
hevesen reagált arra, ha valaki va]ami rosszat csinált, vagy
nem megfeleloen telj esített.
Nehézségei voltak azzal kapcsolatban, hogy kérni uterjen
másoktól; tlgy érezte, hogy nem érdemli meg azt, anri a kérés
tárgya volt.
Mondanom sem kell, hogy ez a sok változás milyen nagy nyomással
nehezedett a házasságunkra. Hárorn dolog segitett
abban, hogy feliilerrrelkedjiink rajtuk, és >tuléljiik< a csapásokat
- egy megértci terapeuta, egy vietnami veteránokból álló csoport,
továbbá u,hogy felfedeztiik John Gray konyveit és kazettáit.
De a házasságunk addig nem ujulhatott meg, amíg meg
nem tapasztaltunk egy igazánpusztító helyzetet, ami miatt csaknem
szakítottunk egynrással,
Ez az élmény számomra nagyon nehéz és fájdalmas volt, és
már az is megvisel, ha rá gondolok, igen, még most is bánattal
trilt el a dolog, anól nem js beszélve, milyen megpróbáltatás,
hogy írnom kell róla. Az tcirtént ugyanis, hogy David bevallotta
nekem, hogy volt egy hároméves viszonya egy másik novel.
Végtil ci vetett véget ennek a kapcsolatnak, és gy dontcitt, hogy
engem szeret igazán, és azt akalta, hogy ismét boldogok legyiink
egytitt. Kérte, hogy menjiink el házassági tanácsadásra,
és végiil még azt is elismerte, hogy problémái vannak Vietnammal
kapcsolatosan.
Egy ideje rnár gyanitottam, hogy egy másik nóvel is van kapcsolata
a férjemnek, de elnyomtam magamb anezt azérzést, mert
nem voltam képes szembenézni a valósággal - krjzben azonban
rémálmaim voltak, és fizikailag is rosszul voltam a stressztcíl és
az idegességt l. Amikor aztán beigazolódon a legnagyobb félelmem,
nagyon cisszeomlottam a házasságunk zátonyra futása
miatt. Dontenem kellett, hogy maradjak-e vagy lépjek ki belcíle,
Egyetlen férfinak szenteltem az egész életemet, és most rá kellett
dcibbennem, hogy cí nem egyedtil az enyém.
Amikor elmentiink a tanácsadásra, és David csatlakozott
a vietnami veteránokat segít csoporthoz, ugy éreztiik, hogy
uj lapot kell nyitnunk a házasságunkban, jult eróvel net<i keit
kezdeniink, hogy olyan társa lehessiink a másiknak, amilyet
akartunk saját nragunknak, Ezért David leborotváIta a szakáilát
és a baj szát, ós most ugy néz ki, mint amikor hozzámentem.
En pedig hosszura ncjvesztettem a hajamat, ahogyan a férjem
szereti. Vettem Davidnek egy uj jegygy iríit, amibe azt vésettem
bele: >Örokké szeretlek, Jan<. Dr. Gray k nyvei is segitettek
nekiink átvészelni ezí az id, szakot. Úgy éreztiik, mintha
l90 191
nekiink irta volna a sorait, mintha csak ismerte volna a gondolatainkat.
A mult évben tinnepelttik a huszonotodik házassági
évfordulónkat, és a partira meghivtuk a barátainkat és a családtagokat,
Végiil is lekiizdottiik a problémáinkat, mert igazán boldogok
akarlunk lenni egyi.itt, és még mindig eléggé szerettiik a másikat
ahhoz, hogy kitartsunk egymás mellett, bár ez sok fájdalommal,
lelkiismeret-vizsgálattal és kemény munkával járt egytitt,
Ám az erofeszítések végiil meghozták a kívánt eredményt, mert
még soha nem voltunk olyan boldogok, mint amilyenek most
vagyunk - ahogyan ezt mar a torténettink ismertetésének elején
is leszcigeztem.
El kell mondanom, hogy dr. Gray kcinyvei segitettek nekiink
a leginkább abban, hogy igazi lelki társra leljtink egymásban; az
ó irásai nyitották fel a szemiinket, és általa fedeztiik fel a szerel_
met, ami mindig is ott volt koztiink, csak hosszu-hosszu idon át
rejtve volt. Néha bizony egy pusztító helyzetrol az is kiderti]het,
hogy nem más, mint áldás álruhában. Koszontjm onnek, John
Gray, a segítségét, tiszta szívembcll kiiszonom."
Robert és Crystal
Robert a kcivetkez képpen vall a htítlenségérol: ,,Crystal és én
husz éve vagyunk házasok. Három gyonytiní gyermekiink van
és egy szép otthonunk. Az elscí hat esztendoben jó volt kettonk
kózt a kommunikáció, nagyon jól megértetttik egymást, és
remekiil éreztiik magunkat a házasságunkban, Mindketten sikeres
terapeuták vagyunk. Es tulajdonképpen minden ideális volt
az egyiittélésiinkben, kivéve egy dolgot: én kezdtem h tlen lenni
a feleségemhez, és más ncjkkel létesítettem viszonyt,
A kezdet kezdetétol nem voltam biztos abban, hogy képes
leszek-e a monogámiára - vagyis, hogy beérem-e majd csupán
a nejemmel -, de megpróbálkoztam a dologgal. Crystal gyonyrirtí
n<í, de egy ido után elveszitettem az érdeklodésemet iránta.
Amikor egytitt voltunk, más nrjkre gondoltam, de még nem
tettem semmi rosszat. Bizony, amiatt is sokat szoktunk veszekedni,
hogy ha kint voltunk a strandon, akkor én megbámultam
a csinos noket, A feleségem tudta, hogy valami nincs rendben,
de fbgalma sem volt róla, hogy mit tegyen. Aztán lassan minden
megváltozott.
Végtil krjvetni kezdtem az érzéseimet. Három esztendcí alatt
ttibb viszonyom is volt más n kkel. Azt hittem, hogy ha kielégitem
afantáziámat, akkor ismét fellángol bennem a Crystal iránti
szenvedóly, Elcíszor ez még be is vált, de egy id után a kapcsolatunk
még rosszabbra fordult.
Depressziós lettem. Az volt a munkám, hogy másokon segitsek,
de a saját életem lefelé ment a lejttín. Torvényszenien
Crystal is megváltozott. Már nem volt boldog, bármit tettem,
nem lett tcjle boldogabb és elégedettebb. Kiviilról minden
gyonyoni szépnek látszott, de beleiil sivárak és érzéketlenek
voltunk.
Miután elolvastam az cin konyvét, rájcittem, hogy beszélnem
kellene a feleségemmel, és mindent el kell mondanom neki.
Olyasmi volt a h tlenségem a számomra, mint valami, ami f'elett
elveszitettem az uralmamat, és ugy éreztetn, csak fájdalmat
okozok a páromnak azzal,hogy titkolódzom elotte. Végiil leirtam
mindent neki egy levólben. A nejemnek nagyon fájt, amikor
tudomást szeízett a félrelépéseimr l, és nagyon diihos lett rám
ezek miatt. Nagyon rosszul éreztem magam. De legalább kijott
belcilem, mit is tettem a háta mcigott.
Aztán elmenttink egy pszichológushoz házassági tanácsadásra.
A feleségem sok kérdést ten fel nekem, hogy hol és mikor
torténtek a h tlenségeim. Rengeteg érzelem tort fel beloliink.
Mind t bb idcít szenteltem aíTa, hogy meghallgassam a nejemet.
Eznagyon nehéz idoszak volt a számomra, de Crystal fokozatosan
megbocsátott nekem, és egy ideje ismét szeret. A merevsége
és az érzéketlenségeis elillant. A dtihe és a fájdalrna mogott o
192 193
egy gy nyoní, szeretet adni akaró, gycingéd nó, akinek sztiksége
volt és van a szerelmemre - én pedig elárultam ot,
Ironikus módon még soha ennyi szeretetet nem éreztem
magamban iránta. Annyira sajnáltam Crystalt, amiért fájdalmat
okoztam neki, hogy ismét szeretet ébredt bennem iránta.
Újra vonzónak találtam a nejemet. Ám ahhoz, hogy a feleségem
teljesen feléptiljon a fájdalomból, és megszabaduljon a
híítlenségeimm iatti aggodalmaitól, nem volt elegendo a bocsánatkérésem,
az ujjáéLedt szerelemem és vonzalmam - neki arra
volt sziiksége, hogy én megfogadjam, tobbé nem fogok hazudni
neki, és nem csalom meg jra.
Annyira sajnáltam a feleségemet,
amiért .ftíi dalmat okoztam neki,
hogy ismét szeretet ébredt bennem iránta.
Erre a kérésére nem tudtam, hogy rnit is válaszoljak, Hogyan
adhatnám neki a szavamat? Mi lesz akkor, ha megint lelohad az
iránta való érdekltjdésem - akkor mihez fogok kezdeni?
Ráadásul még mindig vonzódtam más nrjkhoz. Azt meg tudtarn
igérni neki, hogy nem hazudok t bbé, de azt már nem, hogy
nem érdeklod<jm más ncjk iránt.
Azt mondtam a nejemnek, hogy szeretem cít, de más nok
is felkeltik az érdekltídésemet. Ez a kijelentésem azonban
nagyon fájt neki. Ha más gyonyoríi no volt koriil tttink,
akkor a feleségem kedvetlen lett és visszahuzódott. Tudta
ugyanis, hogy csábitónak találom a másik ncít, és ez valóban
így is volt.
Ekkor megnéztiik John videóra vett eloadásait, Amikor a
mentális, vagyis a szellemi-lelki monogámiáról szóló okfejtését
meghallgattuk, azzal gyakorlatilag teljesen megmentette a
házasságunkat. Amikor azt mondja, hogy egy férfi szeretheti
a feleségét, vonzódhat hozzá, de ezze| egyidejtíleg vonzónak
találhat más ntíket is -, nos, akkor mindketten nagyon megkonnyebbtiltiink.
Azt állitja ugyanis, hogy normális dolog az,
ha egy férfi más ncíkhoz is vonzódik, ám a monogámia titka
az,hogy ezt az energiát egyszertíen forditsuk vissza a partneriink
felé.
Ezt az elvet volt a legkcinnyebb áttiltetnem a gyakorlatba
egész életem soriin, Minden alkalommal, amikor egy no felkeltette
az érdeklodésemet, akkor egyszeníen elképzeltem, hogy
Crystallal szerelmeskedem. Hihetetleniil ktinnyti volt ezt megtennem,
mi tobb, ez azota is jól m kcidik a valóságban. Most
sokkal jobban vonzódom Crystalhoz, mint korábban valaha.
T bbé a,monogámia nem borton számomra, hanem mindazt jelenti,
amit akarok, és amire vágyom.
Három éve annak, hogy ezt az elvet érvényesitem a gyakorlatban,
és még most is így teszek. Ha egy no kezdi lek<jtni az
érdeklodésemet, akkor automatikusan a feleségemról kezdek
e| fantáziá|ni. Es ezt nagyon élvezem. Rendkivtil vizuális típus
vagyok, és jelenleg a feleségem az én legnagyszeníbb szerelmi
fantáziaképem.Úgy érzemmagam, mintha én lennék a legboldogabb
férfi a világon."
Nancy és Bill
Nancy is elmondta az életiik torténetét, ami a kovetkez képpen
hangzott: ,,Bill és én már a kezdetektcíl nagyon jól kijottiink
egymással - ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy mindketten
rendesen a pohár fenekére néztiink. Hamar osszekoltoztiink.
Hiszem,'hogy Isten azérthozott ossze két iszákost, hogy kijózanítsa
oket.
Billt nagyon hamar letartóztatták zavarkeltés miatt, amit részegen
kovetett el, én pedig egész éiiel fennmaradtam, és csak
gondolkoztam és gondolkoztam, tcirtem a fejem. Vajon maradjak-
e meg ebben a kapcsolatban, vagy pedig lépjek ki belcíle?
194 195
Mi lenne a helyes dontés? Aztán reggel bementem hozzá abórtonbe.
A párorn szcirnyen nézett ki.
- Most mit tegyek? - kérdeztern tcíle.
Bill egyetlen másodpercig sem tétovázott a válasszal. - Vigyél
el az >>anonim alkoholisták" egyik osszejcivetelére - felelte.
Így is tettem. Ez volt az elsó ilyen találkozó, amin részt vettiink.
Korábban egyikiink sem hitt Istenben vagy bármilyen
fens bb hatalommal biró lényben. De ahogy beléptiink erre a
találkozóra és beszélgetésre, tudtam, hogy ez az a hely, alrova
mindketten tarlozunk. Bill is és én is hasonlóan éreztiink, Ami
engem illet, én egész életemben egy megértcí Istent kerestem, és
egy olyan helyet, arniról tudom, hogy oda tartozom. Es mindezt
rogton rnegtaláltam, amikor ellátogattunk az >>anonim alkoholisták<
osszei ovetelére.
Hiszem, hogy Isten azért hozott ijssze
két alkoholistát, hogy kijózanítsa ket.
Hat hónappal késcjbb Bill és én már cissze is házasodtunk.
Franciaországban toltottiik a mézesheteket, ahol az emberek
reggeltcíl estig részegek. Mi azonban csak cappuccinót ittunk.
Aztán amikor hazamentiink, dolgozni kezdti.ink, és végiil vettiink
egy házat.
Ekkor kezdtek megváltozni a dolgok koztiink, Úgy tíínt, a
házasságunk szétesik, és egyre távolabb keriilttink egymástól.
Űgy éreztem, csak lakótársak vagyunk - nem volt kozttink
semmi szex, selnmi romantika, és még csak nem is láttuk egymást.
Ám a rnunkahelyernen volt egy férfi, aki nagyon megért nek
ttint. Odamentem hozzá, és beszéltem neki a férjemmel kapcsolatos
problémáimról. Ó pedig azt mondta, hogy gyonytiní
vagyok, és csupa olyan dologgal széditett, amiket a férjemt l
szerettem volna hallani. Egy napon azután ez aférfi eljtjtt a házunkba,
Bejott utánam a hálószobába, ahol éppen átoltiiztem.
- Ez Isten akarata - mondta nekem a férfi
Es akkor a férjem is bejon a hálóba.
Amikor Bill meglátott minket egytitt, a legelképesztobb dolgot
mondta nekem: - Nancy, ha majd ez azember tonkretett, akkor
én ott leszek melletted, és cjsszeszedem az apró szilánkokat,
amikre széthullottál,
Nem tudtuk, mit tegytink. Bill és én egész éjjel beszélgettiink.
Ezzel vége lett volna a házasságunknak? El kellene válnunk
egyrnástól, tetttik f-el a kérdést. Vagy olyan házasságban
akarunk egyiitt élni, ami már kitiresedett, és amelyben már alig
találkozunk, és szexrol már szó sem esik kozttink? Fogalmunk
sem volt, hogy mihez kezdjtink. Megkértem Billt, hogy menjiink
el egy lrázassági tanácsadóhoz. Két nappal kés bb pedig
a kezembe akadt a Fé ak a MarsróI, a nók a Vénu,szról ,j ttek
cimti kcinyv, amit John Gray írt.
Akkoriban azt terveztiik, hogy elmegyi.ink tidiilni, de rniután
elolvastam ezt a kiinyvet, azt mondtam: >>Változtassuk meg az
elhatározásunkat, és találjuk meg a módját annak, hogy beszéljiink
John Grayjel Ugy vélem, ó az az ember, aki segithet
rajtunk.<
-Amit csak akarsz, Nancy - válaszolta nekem Bill. - En sem
akarom, hogy a házasságunk ilyen módon érjen véget,
Es akkor elmentiink John Gray szemináriumara, és csak iiltiink
ott tátott szájjal. Dr. Gray épp anól beszélt, amire nekem
sziikségem volt, vagyis arról, hogyan is érezhetern és élhetem
meg, hogy szeret a férjern. >Bill, csupán figyelj rám! Ne próbáld
megoldani a problémáirnat, Epp csak légy ott mellettem és nekem,
Csak hallgasd meg, mi tortént velem nap mint nap.< A szemináriurn
elott Bill azt kérdezte tcilem: >Nancy, mit tehetnék érted?<
Most egyszeníen csak meghallgatja, mi tortént velem aznap.
Es én pedig azt is megtanultam, hogy kimutassam. mennyire
értékelem az sszes apró kis figyelmességet, amit Bill órtem
tesz, Azt is az eszembe véstem, mi az az ot dolog, amit<íl a nok
196 191
ugy érzik, szeretik oket, és mi az az cit dolog, amitcíl a férfiak
ugyanígy éreznek. Azt is megjegyeztem, hogy milyen óriási
jelentcísége var a kis dolgoknak - egy ráadás cilelésnek vagy
csóknak -, és hogy miként mutathatom ki, milyen nagyra értékelem
ezeket a gesztusokat.
Minden, amit hallottam Gray eltíadásain, tisztelettel és hálával
toltott el engem: épp ezekre volt sztikségtink ahhoz, hogy
megmentsiik a házasságunkat. Már majdnem eldobtam mindent,
amit csaknem harminc éven át kerestem; és most itt, a szemináriumon,
mindent visszakaptam, Pontosabban, a férjemmel
egyiitt mindketten visszakaptunk mindent.
Azon a hétvégén Bill és én ismét szerelembe esttink egymással.
A szeminárium után szeretkeztiink, és ez volt életiinknek talán
a legjobb szerelmeskedése.
Ez a szeminárium mindent megváltoztatott a számunkra.
Ezek koziil a legjobb ta|án az, hogy épp késztilok egy uj állásban
munkába állni, amihez igazán nagy kedvet érzek. Korábbarr
ugy éreztem, nem érek semmit, nem vagyok jó semmire. Ám az
>anonim alkoholisták< osszejcivetelei és beszélgetései meg John
Gray tanitásai segitettek nekem ugy szeretni, ahogyan most is
szeretek - ezzel az álmom vált valóra.
Erre a karácsonyra valami igazán romantikus dologgal
akartam kedveskedni kett nknek. A családban a férjem a szakács,
de eztlttal rigy határoztam, hogy én fogom elkésziteni a
karácsonyi vacsorát: egy igazi, alkalomhoz illcí, pazar lakomával
akartam elorukkolni. Sokféle fogást készítettem, amiket
ilyenkor szo-kás, csaknetn valamennyit megcsináltam, scít
én siitcittern meg a sonkát is - rengeteget telefonáltam ebben
az iigyben, hogy minden rendben rnenjen, mert még soha életemben
nem készítettem ilyen nagyszabásu vacsorát aze| tt,
és meit nem akartam Bitltol tanácsot kérni ebben az tigyben.
Amikor eljótt az este, feltettiink egy Neil Diamond-lemezt,
gyertyát gyujtottunk, letiltiink az asztal mellé, és arról beszélgetti,
ink, mennyire szerencsések is vagyunk.
Ezen a karácsonyon csak néztiik egyrnást a gyertyák fényében,
és én hálát éreztem mindenért, ami veliink tortént.
A sziileim kapcsolata nem vált be, tele volt problémával, de
a nagysztileim hatvan éven át egyiitt éltek. En pedig mindig
azért imádkoztam és azért fogadkoztam, hogy olyan lehessek,
mint a nagymamám. A nagyi minden karácsonyra egy porcelánbohócot
vett nekem, és ez már afféle családi hagyománynyá
lett. Ezen a karácsonyon azonban a nagymamám már nem
volt az élok sorában, de Billtol egy porcelánbohócot kaptam
ajándékba. Tehát a tradició tovább él, és ezzel veliink van a
nagymamám szelleme is. Ahogyan a nagysztileiln, Bill és én is
addig akarunk egyiitt élni, amíg meg nem halunk,"
198 I99
Utószó
\ fanapság nagy a nyomás és a fesziiltség a kapcsolatokon
lvl- sokkal inkább, mint valaha korábban a torténelemben.
A válások nagy száma ugyanakkor nem azt jelenti, hogy az
emberek nem képesek annyira szeretni, mint korábban, hanem
azt, hogy ma t bbet akarnak kapni a kapcsolatuktól. A multban
ugyanis a férfiak és a ntík azért é|tek egytitt, hogy biztonságra
leljenek az életben. A férfiaknak és a n knek azértvolt sziikségiik
egymásra, hogy életben maradhassanak, vagyis hogy sikeriilion
tulélniiik a nehézségeket. Manapság ez már nem elég a
számukra; ma elsodlegesen szerelemre, boldogságra és elégedettségre
vágynak - ezt pedig egymástól, a társuktól várják.
A párok egymás iránt érzett szeretete egy egész életen át
ntjvekedhet, de ehhez sok-sok tanulás és gyakorlati tapasztalat
kell, Olyan ez, akár egy tanulási gcirbe, ami az elején eléggé sok
csalódást okozhat, scít kiábrándító is lehet. Még ha a legjobb
szándék yezérel is valakit, j nnek olyan idoszakok, amikor elveszettek
lesziink, és nem tudunk kapcsolatba lépni a szíviinkben
élci szeretettel. Lehet, hogy ilyenkor kizokkeniink a szeretetbcíl,
ám ttirelemmel és jó tanácsok segitségével ismét rálelhettink.
Ahogy két szivbéli jó barát orommel talál egymásra hosszu keresgélés
után, ugy lehetnek a férfiak és a nok is varázslatos módon
ujra és ujra szerelmesek egymásba.
Remélem, hogy az ebben a konyvben szereplcí trjrténetek
osztcinzoek lesznek, és segitségével a párok isrnét és megint
csak egymásra találnak. Ha fájó érzelmi seb keletkezik valais
201
kinek a kapcsolatában, ezek a tijrténetek megerósithetik benne
a hitet, hogy a mult sérelmei begyógyithatók, és ujra lehet kezdeni:
megint szerethetiink, és szeretve lehetiink. Ha viszont valakinek
a kapcsolata már elég erós és egészséges, akkor ezek
az ,,életmesék" azt mutathaüák meg az illet<jnek, hogy mi az,
ami mtíkodik egy párkapcsolatban. Ossza meg a Kedves Olvasó
ennek a konyvnek a tartalmát a családjával és a barátaival,
beszéljék meg a benne koz<ilt tcirténeteket, és keressék az egymás
szivéhezvezet utat, ahol á szerelem hirtelen rnegercísiidik,
és ismét virágba borul,
Ezeken az oldalakon jó néhány emberel találkozhattak, akik
arra biztatjik az embereket, hogy az élettikben az elscí helyre
emeljék a szeretetet, és megtegyék azt, ami ahhoz sziikséges,
hogy meg rizzék, megvédjék és dédelgessék azt, illetve, hogy
a szerelem csodáját elevenen tartsák, hogy az megint virágba
borulhasson. Ezek a valódi élett rténetek sorra-rendre a szerelem
hatalmát és erejét példázzik, és bepillantást engednek abba,
hogy mily módon épitheti.ink hidakat a kapcsolatunkban bármi
iiron - és ha kell ujjá is építhetji.ik azokat. Bámulom és csodálom
ezeknek az embereknek a bátorságát - azt a bátorságot
és elszántságot, amivel elkotelezték magukat a szeretet iránt,
amelynek révén rendbe akarják hozni szerelmi kapcsolatukat;
a bátorságukat ahhoz, hogy nyitottak legyenek az uj elvek, felfogások,
szempontok és információk iránt; és persze csodálom
bátor magatartásukat, hogy az egész világ elcítt kiállnak a társukért,
amivel azt bizonyitják, hogy a szerelemért igenis érdemes
áldozatot hozni. Kciszonom, hogy idtít és energiát forditanak
arra, hogy a szerelem megmaradjon és viruljon az életiikben, és
ktiszonet azért is, ha megengedték, hogy én is részese legyek
ennek a csodálatos folvamatnak.
A John Gray Ph.D. által írt kiinyvek
a vil g számos orszagab n valt k bestsellerré !
A FERFIAK A MARSRÓL,
A NÓK A VÉNUSZRÓL JÖTTEK
A jó párkapcsolat kézikt)nyve
A Mars-lakók az er t, a szakértelmet, a teljesitményt értékelik.
Erokifejtési.ik ene, valamint ereji.ik és képességi,ik kitelj esitésére
<isszpontositják, Jelszavaik: siker, gycízelem, cinmegvalósítás.
A Vénusz-lakóknak más az értékrendje. Számukra a szerelem,
a mély kapcsolat kiépitése, a folyamatos kommunikáció
a fontos, Jelszavuk: ,,Szeress, hogy szerethesselek, gondoskodhassak
rólad!"
A Marsbéliek és vénusz-lakók szerelme varázslatosan indul.
Idcível azonban az érzések megkopnak, az eddigi termószetesnek
vett ki,ilcjnbségek rnegmérgezlk a kapcsolatot. Hol van a
megoldás?
MARS PS VBXUSZ A HÁI-ÓSZOBÁBAN
A sze,nvedély és az tjr kké tart1l szerelem kézik nyve
Tarthat-e sokáig a szenvedély? Lehet-e egy kapcsolat monogám
egy életen át? Hogyan legyiink fogékonyak egymás kiilonbozcí
szexigényére? Hiszen a két nem kozott a kiilónbség néha olyan
felttínrj, mintha a no és a férfi más bolygóról érkezett volna, és
ez a ktilcinbség a hálószobában válik a legnyilvánvalóbbá...
A kcinyv segit megérteni, miért és mennyiben kiilonbtizik
egymástól a ncj és a férfi. Mennyire fontos megr gzritt szokásainkon
egy kissé változtatni.
fr
202 www.triviumkiado.hu
MARS ps vpxusz pÁnrpRpsőgEx
Útmutató az igazi társ felismeréséhez, és megtartásához
Változik a világ! Mig anyáink és apáink olyan partnerre vágytak,
aki alapvetci igényeiket elégítette ki, addig napjainkban
elvárásaink megváltoztak - szellemi, lelki társat is keresiink.
Ehhez azonban meg kell ismerniink egymást. Ám ez nem megy
kcinnyen, hiszen le kell ktizdeniink a nenrek kozti kiilcinbségeket;
a férfi n t akar, a n ,férJit - és ez kibékíthetetlen ellentétnek
t nik, Mindezek megértéséhez ny jt segitséget ez a kcinyv,
mind egyediilállóknak, mind házasoknak. Es hogy létezik-e
igaz szerelem? Higgytink benne, hogy igen,,, csak nem ktinnyii
felismerni, mert vakok vagyunk akkor, amikor szernbejcin veliink
az igazi...
MARS PS VÉNUSZ
MINDENNAPI HARCAI
365 nrlpról napra szóló jó tanacs a íérrt és a nó kazatti
kiil. nbségek megértéséhez
Mars és vénttsz állandóan harcol. Ez az órók kibékithetetlen
ellentét borzolja kedélyi.inket, A férfi ncít, a n férfit akar, Mig
a ncí a férfit erejéért és határozottságáért, addig a férfi a not
kedvességéért,s zépségéérstz ereti meg. A ncí számára a szerelem
csak akkor kezdtjdik el, mikor érzi, hogy a férfi kérés
nélki.il érte cseleksztk, a férfi számára, mikor elfogadják és
értékelik er feszitéseit. Erre az egymás irántimegbecsiilésre
van sztikségtik. Elfogadására annak a ténynek, hogy a marsi
és vénuszi alapelvek ktilcinboztíek, de mindkét fél a maga
módján tud szeretni, iiriilni. Ha elfogadjuk a szerzo gondolatébresztcí
tanácsait, az egymás iránti megértés is mííkodni
íbg!
MARS PS VBNUSZ
úrRarEzu
Gyakorlati kézik nyv
a fájdalmcts szakítás, válás utáni rrjmteli kapcsolat
megtalálásához
Melyikiinkkel ne esett volna meg, hogy kapcsolatból ,,vesztesként"
szállt ki vagy egyediil maradt egy hosszan tartó, világot
elscipro kapcsolat után? A veszteség okozta válságból való kiur
ra találás mindenkit próba elé állit. Erot gytijteni az ujrakezdéshez
- nem ktinny . Mint azt a konyvben is olvashatjuk, ezt
mind a férfiak, mind a ncík másképpen élik meg. Azt kell megérteniink,
hogy a gyó-gyulásnak fokozatai vannak.
Mindehhez idcire van sztikségiink. Az ide vezetó ut gcirtingyc!,
s, de a fájdalmak feldolgozásával uj kaput nyithatunk
a boldogabb jiivci felé.
MARS AKARJA,
VPNUSZ SZERETNE
Hogyan szerezziink meg valamit,
és miként riiljíink annak, ami van
Az igazi kihivás, hogy ne csak megszerezzik, amit akarunk, de
élvezzik is azt. Sok ember akárrnit is szerez meg, sohasem
elégedett, valamit mindig hiányol és boldogtalan.
Ahhoz, hogy változtassunk csak apró, de mégis jelentcís váItozást
kell tenniink a gondolkodásunkban.
Aszerzó tanácsaiban otvozi a nyugati pszichológia és a keleti
meditáció által nyujtotta lehetcíségeket, melyek segitenek az
érzelmi gátak lebontásában. A képesség mindenkiben benne
van. Ez a titok.
www.triviumkiado.hu www.triviumkiado.hu
A GYERMEKEK AZ EGBOL JONNEK
Egyre tobbet hallunk kiskor ak eroszakos cselekedeir l,
fi-gyelemhiányáról, kábitószerezésiikrol és tingyilkosságukról.
A problémák gyokere legtobbszor a családon beltil keresend
.
A szakember-szerzó által kínált lehetoség abban rejlik, hogy
a pozitív gyermeknevelés módszerével lehettjséget biztosítunk
a gyermeknek, hogy fe|fedezze és kifejezésre juttassa valódi
énjét. .
Eredmény: kevesebb sériilt lelkri gyermek, szorosabb családi
kapcsolat, melynek alapja a szeretet, a kolcsonos figyelem
és egymás tiszteletben tartása.
Ajánljuk mindenkinek: aki felelosséget érez a gyermekek
iránt, és mindazoknak, akik már olvasták a szerzó Mars és
vénusz sorozatának koteteit.
MARS ES VEXUSZ DIETAN
Egé szsé ges étrendj e és testgyakorlatai
Az egyiittéIés rejtelmein t l a szerzó ebben a konyvében rámutat
a nemek kozotti mentális és fizikai kiilonbségekre, és ttibb
éves tapasztalatra alapozva felállit egy ujfajta módszert, mely
a táplálkozás és az egészséges mozgás hatását elemzi a két
nemnél. Megérteti veliink, hogy a nok és férfiak testsulya
miért változik kiilonbozcí módon, még ugyananná| az edzésnél
is. Miként befolyásolja a táplálkozás a hangulatunkat és kapcsolatainkat.
Példak sokasága foglalkozik a helyes táplálkozásról, a férfiak
és ntjk helyes sulybeállításáról, tornagyakorlatokról, melyek befolyásoljak
a nyirok-, az endokrin-, és agyrendszert. Szó esik hangulat
és stressz okozta fesziiltségek levezetéséról is.
]
J
MARS ES VENUSZ STRESSZBEN
Miért diih ng Mars, mitól borul ki Vénusz
A mindennapos stressz megcsapolja energiiinkat, próbára teszi
tiirelmiinket, tulságosan kimertiltek vagyunk, hogy megfelelcíen
támogassuk és szeressiik párunkat.
Veszekedéseink fó forrása a stressz, konfliktusaink gy<ikere
pedig, ahogyan megbirkózunk vele. Néha ugy ttinik, mintha
teljesen más bolygóról jcittiink volna. Meg kell érteni,ink a két
nem kozotti ,,míiktjdésbeli" ki,ilcjnbségeket, kiilonben mars és
Vénusz harcba száll egymással, ahelyett, hogy kapcsolatuk
megszilárdulna.
A krinyv célja, hogy segitsen cscikkenteni a ránk nehezedo
stressz mértékétM. egismerteti a férfi és no koz<itti harc anatómiáját,
bombabiztos technikát javasol ana, hogy megeltízziik
a harc elmérgesedését és tanácsokat ad a kibéktilés módjára is.
Megoldásokat ad, amelyekkel fejleszthetjiik kommunikációnkat,
javithatunk hangulatunkat vonzóbbak lehetiink,
MARS ps vpNuSZ MINDÖnorrp
EGYUTT
Amit anyáink nem moncJhattak el
és amit apáink nem tudhattak
Lehet, hogy mégsem cíket kellene vádolni azza|, hogy nem
tanitottak meg mindent arról, ami társas kapcsolatainkat jobbá
teszi. Hiszen elképzelhet , cík sem tudták, hogy személyes
vágyaikat miképp tegyék teljessé. A mai Marsnak és Vénusznak
tobb mident meg kell ahhoz tanulnia, miként kell egy uj kapcsolatot
megalapoznia és megoriznie,
A konyv nagymértékben hozzájarul egy rij, krilcsoncis párkapcsolat
és egy beteljesedo szenvedély fenntartásához, amely
azid mulásával nem fogy, hanem csak gazdagodik.
www.triviumkiado.hu www.triviumkiado.hu
kedves olvasónk!
A Trivium Kiadó tejes kínálata
megtekinthet honlapunkon:
www.triyiumkiado.hu
' Legyen tiirzsvásárlónk, iratkozzon fel hírleveliinkre,
így rendszeresen tudiuk nt táiékoztatni megielen
idonságainkról, akcióinkról, rendezvényeinkr l és irodalmi
estieinkr l.
További információért forduli on
bozzát*, bizalommal!
konyvek @ tríviumkiádo.hu
A világhir Mats és Vénusz sorozat
kiadónknál megielent kiitetei
www.triviumkiado.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése