1
BALOGH BÉLA
A TUDATALATTI TÍZPARANCSOLATA
Szép remények, szerény eredmények ....................................................... 2
Problémáidat mindenhová magaddal viszed ............................................ 6
Saját magunkat egyetlen gondolatunktól sem kímélhetjük ..................... 10
A jó szándék nem elég ................................................................................17
Agymosás avagy mélytudat-szennyezés?..................................................18
Már százszor megmondtam....................................................................... 25
apró betűs fejezet.........................................................................................29
Ideális társ- csak saját felelősségre! ...........................................................31
A szülők lelki fejlődése és a születendő gyermek.....................................33
Gondolkodó csakrák .................................................................................. 39
Karmád felgyorsulhat................................................................................. 60
A test-elementál és az újévi fogadalom.....................................................64
A tudatalatti és a rák ...................................................................................74
A tudatalatti és a média...............................................................................82
Szebb élet vár ............................................................................................. 88
A tudatalatti tízparancsolata .......................................................................89
2
SZÉP REMÉNYEK,
SZERÉNY EREDMÉNYEK
Szinte mindannyian szeretnénk egészségesek, boldogok,
gazdagok, szépek és fiatalok lenni. A legtöbben szeretnének
egy ideális társat, kedves, értelmes és szófogadó gyermekeket,
jó anyóst, szép karriert, nagy utazásokat, és még sorolhatnám.
A törekvéseinkben nincs hiba, vágyunk a szépre, a jóra, a
biztonságosra, és ezen célok elérésének érdekében szüntelenül
gondolkodunk, cselekszünk, kombinálunk.
Mindazok, akik olvasták első könyvemet, A végső
valóságot, bizonyára tisztában vannak már azzal, hogy a
gondolatnak milyen hatalmas ereje van. Joggal tehetjük fel a
kérdést, hogy életünkben hol marad a sok jó gondolat és jó
szándék eredménye?
Ha körülnézünk, azt látjuk, hogy olyan társadalomban
élünk, ahol ezek a szándékok nem - vagy csak részben -
valósulnak meg az egyének életében, és ez felvet néhány
kérdést.
Vajon mit nem csinálunk jól? Mi az, amit jobban
csinálhatnánk, és mi az, amit egészen másképp kellene
megközelíteni? Esetleg van-e olyan dolog, amitől azonnali
hatállyal el kellene határolódnunk?
Édesapám azt szokta mondani, hogy ha az ember már
elmúlt ötven éves, és reggel úgy ébred, hogy nem fáj sem3
mije, akkor egészen biztosan meghalt. Hiába a gyógyszeripar
robbanásszerű fejlődése, hiába a megelőző praktikák egész
sora, az emberek többségének életében egy egész sor dolog
félrecsúszhat, és félre is csúszik.
Ilyenkor két eset lehetséges. Az első az, hogy a hibát, a
kudarc vagy a boldogtalanság okát másokban keressük. Aki
ezt teszi, sajnos nem számíthat arra, hogy a viharfelhők
elmúlnak a feje fölül.
A második esel a lelkileg már fejlettebb, a tudatosság
magasabb fokán álló emberekre jellemző, akikben felmerül a
kérdés, hogy a kialakult helyzethez esetleg maguk is
hozzájárultak, sőt, mi több, a kialakult helyzetért teljes
egészében saját maguk felelősek.
Amennyiben sikerül az életedben jelentkező problémákat
ebből a szempontból megvizsgálni, már lehet reményed arra,
hogy a megoldást is megtalálod. Gondolataidnak ugyanis
teremtő erejük van, akár tisztában vagy ezzel, akár nem.
Segítségükkel szünet nélkül alakítod és irányítod a testi
egészségedet és az életedben jelentkező valamennyi helyzetet.
Ha felismered, hogy az életedben jelentkező problémák
feloldásának a titka nem az, hogy a külső körülményeken
próbálsz meg változtatni, hanem az, ha önmagadat belülről
átalakítod, nyertél.
Sokan már ezt az utat járják, több-kevesebb sikerrel.
Kitűnő tanfolyamok, tréningek és gyakorlatok százai
segítenek abban, hogy testi és lelki egészségünket helyre
tudjuk állítani. Lehet, hogy sikerül is kiválasztanod azokat,
amelyekről úgy gondolod, hogy segíthetnek.
Ebben az esetben már csak egy apró megoldandó feladattal
kell megküzdened, és ez az idő. Vagy nevezzük inkább
időhiánynak?
4
Hiába mondja bárki, hogy végtelen idő áll a
rendelkezésünkre a fejlődéshez, attól a napnak még mindig
csak huszonnégy órája van. Ez alatt az idő alatt kell
biztosítanod a magad és családod anyagi hátterét, de
bevásárolnod is kell, és a mosás, főzés, takarítás,
gyermeknevelés sem halasztható máskorra. Közben szeretnél
kikapcsolódni, pihenni, néha egy jó könyvet elolvasni,
szórakozni. Ráadásul még aludnod is kell. Mindezt
huszonnégy órában.
Márpedig ha a testi vagy lelki egészség megőrzésére vagy
helyreállítására szolgáló gyakorlatokat mind elvégeznéd, ha az
étrendben mindenre odafigyelnél, lehet, alig maradna időd
egyébre.
így azután gyakran marad a hétköznapi rutin, és a jó
szándék ellenére is kevés lesz a változás.
Ennek a könyvnek az elolvasása is időbe telik. Lehet, hogy
hozzásegít néhány felismeréshez, közöl pár érdekes
gondolatot, de lényeges változást az életedben ez sem fog
előidézni.
A mellékelt CD azonban igen.
Mégpedig olyan módon, hogy nem vesz el semmit az
amúgy is szűkre szabott szabadidődből. Mindaz, ami a CD-n
kellemes zenei kísérettel elhangzik, elsősorban nem a tudatos
énednek szól. Figyelhetsz rá, hallgathatod érdeklődéssel, de
nem szükséges. Elég, ha háttérzeneként szól, de a legjobb az,
ha elalvás előtt kapcsolod be, és belealszol, vagy úgy
programozod a lejátszót, hogy felkelés előtt egy fél órával
induljon.
Semmit nem fog elvenni az idődből.
De hat hónap alatt csodát tesz.
Hogy ez a „csoda" milyen mértékű, és az életednek mely
területeire vonatkozik, sokban tőled is függ. A ma5
gam részéről ezt a CD-t csak tudatalatti akadályelhárításnak,
vagy tudatalatti átprogramozásnak szoktam nevezni. Első
változatát több mint tíz évvel ezelőtt készítettem el. Azóta
nagyon sokan elkérték, és akik a használati utasításnak
megfelelően alkalmazták, tanúsíthatják, hogy a hatás nem
marad el.
6
PROBLÉMÁIDAT MINDENHOVÁ
MAGADDAL VISZED
Igenis, lehet erkölcsi értékek figyelembevételével élni,
másokat segíteni, és ötvenéves kor után is fájdalom nélkül
ébredni. Ki lehet gyógyulni súlyos betegségekből, meg lehet
oldani évtizedek óta tartó konfliktushelyzeteket, de ahhoz,
hogy a rosszul sikerült dolgoknak elejét vehessük, le kell
ásnunk problémáink gyökeréhez.
Annak idején szórakozva és másokat is szórakoztatva
ismételgettem Murphy törvényeit.
„Ami elromolhat, az el is romlik." „Egyszerre megy tönkre
minden." „Az egymással felcserélhető alkatrészek nem azok."
Stb.
Sajnos csak később ismertem fel, hogy a gyakran ismételt
és gyakran hallott kijelentések milyen kárt tudnak okozni az
életemben.
Még 1987-ben, amikor sikerült Svédországba emigrálnom,
úgy gondoltam, nem csupán a rám nehezedő nyomástól
szabadulok meg. Ez abból adódott, hogy idegenként kezeltek
a saját szülőföldemen. Úgy véltem, a szabad kapitalista világ
lehetőségeivel élve minden más lesz az életemben. Valóban,
nagyon sok minden megváltozott, de egy idő után döbbenten
ismertem fel, hogy bizonyos dolgok kísértetként követnek. Az
első meglepetés az volt, hogy a menekülttáborban egy román
családdal kerültünk közös faházba, akik az otthoni mintát
követve, gátlásta7
lanul szóltak ránk, hogy „beszéljetek románul!" Egy
alkalommal eljött a táborba egy szatmári honfitársunk azzal a
céllal, hogy az újonnan érkezett magyaroknak némi
útbaigazítást adjon a svédországi élettel és lehetőségekkel
kapcsolatban. Az összejövetelre néhány román is bejött, és
mit ad Isten, egyikük részéről ott is elhangzott a szónoknak
címzett rendreutasítás: „Beszélj románul!" Azt hittem, rosszul
hallok. Nyilván rögtön akadt, aki felvilágosította az Illetőt:
nem ártana, ha megnézné a térképen, hogy éppen hol is
tartózkodik, és ezzel az eset - számunkra - mulatságos
fordulatot vett, de rendkívül különösnek tűnt, hogy több ezer
kilométerre Erdélytől ugyanaz történik velem és a többiekkel,
mint otthon.
Később mérnökként munkát kaptam egy nagy
építkezésnél, ahol az lepett meg a legjobban, hogy
visszaköszöntek rám az ismerős arcok. Mintha korábbi
munkahelyeimről „importáltak" volna embereket, oly
kísérteties hasonlóságot véltem felfedezni egyes svéd
építőmunkások és az erdélyiek között.
Társadalmilag sem változott lényegében semmi, ha csak az
nem, hogy új nyelvet kellett tanulni, és ezúttal nem románul,
hanem svédül beszélni magyar helyett. Itt már nem
„bozgornak" (hazátlannak) neveztek, hanem csak úgy,
egyszerű gyűjtőnéven „invandrare", azaz bevándorló voltam.
A munkahelyemen is kb. ugyanaz a helyzet állt elő. Sokkal
jobban és sokkal többet kellett teljesítenem, mint a
bennszülötteknek, mármint a svédeknek.
Bevallom, egy idő után elégedetlen voltam az újonnan
kialakult helyzettel. Megvolt a kellő szorgalom, az igyekezet,
a megfelelő tudás és a jó nyelvtudás. Mégis, hiába igyekeztem
megváltoztatni bizonyos dolgokat, valahogy
8
újra és újra ugyanabba a mederbe terelődött minden. Ez idő
tájt kezdett derengeni előttem, hogy az életemben valójában a
saját gondolataim teremtő ereje dolgozik. De nem csupán a
tudatos gondolatoké! Ha csak az lenne, amit tudatosan
gondolok, akkor remekül menne minden. Ott vannak azonban
azok a mélytudatban, tudatalattiban, tudatfölöttiben -
bárhogyan is nevezném, a nem tudatos gondolkodás részeit -
azok a régi elvárások, hitek, beidegződések, amelyek látszólag
sokkal nagyobb erővel dolgoznak, és a tudatos szándékot és
gondolatot újra és újra „felülírják". Elgondolkodtam arról,
hogy valójában az egész szervezetem működése is olyan
irányítás alatt történik, amelyről jóformán fogalmam sincs.
Lélegzem, ver a szívem, megtörténik a bonyolult anyagcsere,
és minden pontosan oda kerül, ahová kerülnie kell, miközben
én ebben a folyamatban tudatosan nem is veszek részt.
De mi van akkor, ha ugyanilyen precízen és pontosan
hajtok végre más belső utasításokat, amelyek a nevelés, a
társadalmi környezet, a média és a reklámok hatására
épülhettek be a nem tudatos gondolkodásomba? És ha
beépültek, hogy lehetne ezeket felismerni és megszabadulni
tőlük?
Sokáig töprengtem, amíg rájöttem: ha vannak bennem
ilyen „programok", amelyek bizonyos élethelyzetekben
átveszik az irányítást a tudatos gondolkodás fölött, és ezek a
programok nem tudatosak, akkor semmi esélyem arra, hogy
felismerjem őket. Talán pszichológus segítségével és sok idő
ráfordításával el lehetne érni bizonyos részeredményeket, de
átfogóan, minden részletre kiterjedően feltérképezni a
tudatalattit lehetetlen.
Aztán felmerült bennem a lehetséges megoldás.
9
Ha nem ismerem a térképet, ami rendszeresen rossz
irányba vezet, mi történne, ha helyettesíthetném egy általam
készített térképpel, ami a jó irányt mutatja? És természetesen
nem ártana tudni azt sem, hogy melyik az a bizonyos „jó
irány".
Ekkor már tagja voltam a svédországi Fehér Sas
Páholynak, és túl voltam azon a felismerés-áradaton, amely
végül A végső valóság c. könyv megírásához vezetett. így hát
nem volt nehéz kitalálni, hogy a sikeres és boldog élet
programja csakis olyan lehet, ami harmóniában van az
univerzálisan érvényes törvényekkel. Nagy érdeklődéssel
olvastam a tudatalatti gondolatok hatalmáról szóló könyveket,
és egyre jobban megerősödött bennem az az érzés, hogy ezek
a könyvek nagyszerűek ugyan, de az életemben nem hoznak
lényeges változást. Ahhoz ugyanis, hogy egy gondolatból
tudatalatti hit vagy beidegződés legyen, azt a bizonyos
gondolatot nagyon sokszor kell ismételni vagy hallani.
Összeválogattam hát bizonyos pozitív gondolatokat, és zene
kíséretében felvettem őket egy kazettára. A kazettát betettem
az autóm magnójába, és ettől kezdve mindennap munkába
menet és munkából jövet csak azt hallgattam.
Öt hónapig nem történt semmi.
A hatodik hónapban, mintha a „levegőben lógtak volna",
kezdtek felbukkanni korábban nem is sejtett lehetőségek.
Aztán elkezdett történni a „csoda". Ezt a csodát és az
odavezető utat szeretném most megosztani olvasóimmal,
bízva abban, hogy ami nekem és nagyon sok barátomnak és
ismerősömnek segített, olvasóim számára is pozitív változást
fog hozni. Természetesen csak annak, aki szükségét érzi, és
maga is szeretné.
10
SAJÁT MAGUNKAT EGYETLEN
GONDOLATUNKTÓL SEM KÍMÉLHETJÜK
Mindenekelőtt szeretném ezúton is minden olvasó számára
nyilvánvalóvá tenni, hogy a gondolat ereje miként hat az
anyagra, és következésképpen a fizikai testünkre.
Sokan és sokat írtak már arról, hogy nem csupán
cselekedeteink, hanem puszta gondolataink is óriási hatást
gyakorolnak saját szervezetünkre és egészségünkre. A pozitív
gondolkodással kapcsolatban egész irányzatok és iskolák
alakultak ki, számomra mégsem volt egyiknek sem olyan
meggyőző ereje, mint Masaru Emoto japán kutató
eredményeinek. Ő az első, aki láthatóvá és meg-mutathatóvá
tette, hogy minden gondolatunk hatást gyakorol az anyagra,
jelen esetben a vízre.
Emoto különböző vízmintákat vett, azokat lefagyasztotta,
és mikroszkóp alatt lefényképezte a kialakult kristályokat.
Majd felfigyelt arra, hogy a lefagyasztott víz mindig másképp
kristályosodik ki, attól függően, hogy milyen szavakat
mondunk a vízminta jelenlétében.
Masaru Emoto: A víz üzenetei c. könyve már bejárta a
világot, és Japánban Emoto úr kiemelt tiszteletnek örvend.
Munkásságának jelentőségére azonban csak akkor tudunk
ráébredni, ha tudatosítjuk magunkban, hogy a gondolat és a
kimondott szó ereje nem csupán a testünkön kívül lévő vízre
gyakorol ilyen döbbenetes hatást. íme néhány példa A víz
üzenetei c. könyvében szereplők közül:
11
12
13
Látható tehát, hogy a rossz, illetve a jó gondolatok által
vezérelt szavak milyen hatást gyakorolnak egy csepp vízre. Vajon
csak a környezetünkben lévő vízre hatnak ezek a gondolatok?
Vagy netán megtörténhet, hogy ugyanúgy hatnak a
szervezetünkben lévő víz minden egyes cseppjére? A testünk
nagyon sok vízcseppből áll, hiszen több mint 70%-a víz. És vajon
csak akkor hatnak, ha kimondjuk őket? És vajon csak a vízre
hatnak, vagy a többi anyagra is?
Ezekre a kérdésekre ad egyértelmű választ a két üveg főtt rizs.
Ennek a két mintának nem mondtak semmit. Csak gondoltak
egyet, és az egyikre ráragasztottak egy címkét azzal a felirattal,
hogy „te hülye", a másikra pedig egy címkét azzal a felirattal,
hogy „szeretet".
Majd pár napig úgy hagyták...
14
Ez az eredmény azonban rendkívül komoly figyelmeztetés.
Hiszen nem csupán arról van szó, hogy két üveg rizs másképp
viselkedik különböző gondolatok hatására, hanem arról is,
hogy elég egyetlen rossz gondolat, és a testünkben lévő
minden csepp vízre, és a testünket alkotó minden molekulányi
szerves anyagra nagyon erős negatív hatást gyakoroltunk.
Bármi rosszat gondolunk is másról, bármi rosszat készülünk
is tenni mással, ha kimondjuk, ha nem, ha megtesszük, ha
nem, előbb saját magunkban hozzuk létre a változást, és
annak következményeit .
Korábban (A végső valóság c. könyvben) már kifejtettem,
hogy az ismert fizikai törvények alapján, a kísérleti
eredmények figyelembevételével egyszerűen kizárható a
feltételezés, miszerint a gondolatainkat a fizikai agy hozza
létre. Az emberi test, az emberi szervezet egy irányított
rendszer, amit egy másik rendszer, egy magasabb
rezgésszámon létező energiarendszer irányít. Bár az irányító
rendszernek is több rétege és szintje van, nevezzük az
egyszerűség kedvéért aurának. Nos, íme újabb bizonyítéka
annak, hogy az aurában lévő gondolatok alakítják az anyagot -
jelen esetben a vizet - testen kívül, és a szerves anyagokban,
tehát a testen belül is, és nem a testben végbemenő kémiai és
fizikai változások hozzák létre a gondolatokat. Darwin és az
evolúciós elmélet minden elfogult hívőjének figyelmét
szeretném még egyszer felhívni a jelenség lényegére.
Nem a farok csóválja a kutyát!
De ha a gondolatok ilyen hatást gyakorolnak a vízre és a
szerves anyagra, vajon milyen hatást gyakorolnak az életünk
alakulására? És mi történik abban az esetben, ha esetleges
ellenséges vagy barátságos gondolata15
inkat az ismeretségi körünkben lévők - tudat alatt ugyan - de
érzékelik? És mi történik abban az esetben, ha saját
magunkról gondolunk rosszat?
Bizonyára mindannyian találkoztunk már olyan beteg
emberekkel, akik szünet nélkül fújják a tüneteiket, és meg
nem szűnő panaszáradat az életük. Nos, mit tesznek ezek az
emberek valójában? Minden alkalommal újragondolják,
újrateremtik a tüneteiket, a betegségeiket, gondolatban
valósággal fenntartják azt az állapotot, amiből ki szeretnének
mászni.
És - ha már itt tartunk - az ember nemcsak bizonyos
betegségekből szeretne kimászni. Legalább annyira gyakori,
hogy bizonyos élethelyzetekből, konfliktushelyzetekből,
nyomasztó anyagi körülményekből, rossz párkapcsolati
viszonyból szeretne kilépni.
Sokan mégis képtelenek erre. Képtelenek, mert
gondolataikkal a meglévő helyzet energiáját táplálják, és nem
az új, a kívánt helyzet energiáit erősítik. Ahová gondolat
megy, oda energia megy. Vajon mennyi energiát, azaz
gondolatot fordítunk arra, hogy a fennálló áldatlan helyzet
minden részletét újra átgondoljuk, és kitaláljuk az újabbnál
újabb érveket saját védelmünkre, vagy az „ellenfél"
sértegetésére?
Minden egyes panasz, akár csak gondolatban is,
visszahúzó erő. Hogy ez az erő mekkora? Gondoljunk csak az
ólomkamrás kísérletekre, vagy az Apolló 14 esetére. Ha a
gondolat át tud hatolni két ólomkamra falán, és meg tudja
tenni az ólomkamrák közötti 1700 km-es távolságot, ha a
gondolat át tud hatolni egy jól szigetelt űrkabin falán, és meg
tud tenni 250 000 km távolságot, akkor ez bizony hatalmas
erőt képvisel. És ezt a hatalmas erőt rendkívül gyakran
fordítjuk mások ellen,
16
de közben semmi módon nem kerülhetjük el, hogy saját
magunk ellen is fordítsuk, mert saját magunkat egyetlen
gondolatanktól sem kímélhetjük meg.
Ezért aztán rendkívül sok tanfolyam és továbbképzés
indult arra vonatkozólag, hogy tudatosan a pozitív
gondolkodás irányába tereljen bennünket, hiszen ez az egyik
kulcsa a jobb és teljesebb életnek.
De van itt valami, amivel ezek a tanfolyamok - az
agykontroll kivételével - nem tudnak mit kezdeni. Ez pedig a
tudatalattiban, tudattalanban elrejtett gondolatokról,
programokról, mély belső hitekről szóló rész.
Pedig a legtöbb galibát pontosan ezek okozzák.
17
A JÓ SZÁNDÉK NEM ELÉG
Jó szándékkal, pozitív gondolatokkal, nagy lendülettel és
szép reményekkel hozzákezdünk valamihez, és az eredmény
rossz lesz, vagy nagyon gyenge.
Megrázzuk magunkat, és újra nekilendülünk.
És az eredmény ismét rossz lesz.
Hogy ez kinél milyen területen jelentkezik, az rendkívül
változó. Van, aki párkapcsolati viszonyait rontja el
sorozatosan, van, aki anyagi helyzetén nem tud segíteni, van,
aki egészségi állapotával kínlódik, és még sorolhatnám. A
harmadik, negyedik próbálkozás után az emberben elkezd
kialakulni egy olyan meggyőződés, hogy ő már csak ilyen,
neki ehhez vagy ahhoz nincs szerencséje, gyakran
panaszkodik is emiatt, és így a helyzetet tovább rontja.
Nézzünk hát a dolgok mélyére! Mi az a gondolati erő vagy
program, ami a jó szándék és pozitív tudatos gondolkodás
eredményeit képes áthúzni, és honnan származik?
Sokan és sokat beszéltek már a tudatalatti részünkről,
amely az életünk lényeges, meghatározó tényezője. Ez
valóban így van. Lássuk hát, hogyan is kerülnek be a
tudatalattiba bizonyos gondolatok, bizonyos programok, vagy
hitrendszerek.
18
AGYMOSÁS
avagy
MÉLYTUDAT-SZENNYEZÉS?
A pszichológusok tisztában vannak vele, hogy a tudatunk
megszűri a dolgokat, és bizonyos dolgokat elfogadunk, más
dolgokat elutasítunk. Ez természetes. A tudatalattin azonban
nincs ilyen szűrő. A tudatalatti másként működik. Amit
egyszer hall, az egyszerűen lepereg róla. Az olyan dolgokat
viszont, amelyeket több százszor hall, egy idő után beépíti,
mint „programot".
Márpedig mindannyiunknak vannak szülei, nevelői, és
gyermekkorunkra visszatekintve biztosan halljuk -belső
hallásunkkal -, hogy „már százszor megmondtam", hogy ezt
vagy azt csináld, vagy ne csináld. Már százszor - sőt sokkal
több, mint százszor - hallottuk, hogy ügyetlenek vagyunk,
lusták vagyunk, irigyek vagyunk. Milliószor hallottuk, hogy
kevés a pénz, hogy ezt vagy azt nem engedhetjük meg
magunknak. Akaratlanul is belénk ivódott a szüleink,
nevelőink által mutatott minta, átvettük
gondolkodásmódjukat, gyakran szokásaikat is, és a 16-18 éves
kori lázadás után pár évvel vagy évtizeddel döbbenten
ismerjük fel, hogy szép reményeink és nagy céljaink helyett
szánalmas középszerű életet élünk, és az egész egyáltalán nem
hasonlít a boldogsághoz. Azt mondják, a legtöbb ember 40
éves kora után csendes beletörődésben él. A népi bölcsesség is
rögzíti a szülők általi tudatalatti programozás
következményeit.
19
„Nézd meg az anyját, vedd el a lányát" tartja a közmondás.
Hiába esküszik meg a lány, hogy ő soha nem lesz olyan, mint
az anyja, a tudatalatti program, a „már százszor
megmondtam" szüretlen parancsa óhatatlanul elvégzi a maga
munkáját.
Lássunk egy egyszerű példát.
A szülők féltő gondoskodással nevelik gyermeküket.
Óvják széltől, víztől, balesettől és betegségtől.
És tanítják. Tanítják mindarra, amire őket is megtanították
a szüleik, mindarra, amit saját tapasztalataikból leszűrtek. A
gyermek huncut, szófogadatlan, vagy csak nehezen hajlik az
idomításra, ezért a szülő újra és újra elmondja neki a
követendő szabályokat. Egy alkalommal a gondos édesanya
észreveszi, hogy a gyermek pénzzel játszik, sőt a szájába
veszi. Természetes ösztönétől hajtva azonnal rászól:
- Pistike, azonnal vedd ki a szádból a pénzt! Piszkos!
A pénzt mindenki összefogdossa. Tele van bacilusokkal.
Ha már hozzá nyúltál, máris menj kezet mosni!
Pistike rémülten vagy értetlenül, de szót fogad. Az anyuka
azonban tudja, hogy egy figyelmeztetés nem elég. Sokszor el
kell mondani a gyermeknek, amíg valamit jól megjegyez, és
szokásává válik. Talán százszor is, vagy még többször.
- Pistike! Már százszor megmondtam, hogy a pénz
piszkos! Hát nem érted? Azonnal menj kezet mosni!
Pistike nem igazán érti. Hiszen mindenki mindent
összefogdos. Mennyivel jobb egy kilincs, vagy egy
kapaszkodó a villamoson? Egy valamiben azonban biztosak
lehetünk. Ha sokszor hallja - márpedig a szülő igazán kitartó
tud lenni a gyermeknevelésben -, Pistike elhiszi. Nem ám
csak úgy felületesen, rövid időre, hiszékenységből, hanem jó
mélyen,
20
a tudatalatti legmélyebb régiólba bevésve. Ez válik tudatalatti
hitévé, és közvetve cselekedeteinek és gondolatainak
irányítójává. Hogy hogyan és mitől? Egyszerűen attól, hogy
míg a tudatos elmének van szűrője, mérlegel, elfogad vagy
elvet dolgokat, addig a tudatalatti részen ilyen szűrő nincs. A
sokszor ismételt, sokszor hallott dolgok mélyen bevésődnek,
és „hit"-ként, vagy jelenkori szóhasználattal „prog-ram"-ként
működnek.
A fent említett program természetesen nem fogja megóvni
Pistikét egy életre a bacilusoktól. Egy valamitől azonban
biztosan megóvja, és az a pénz. Tudat alatt, ösztönösen, belső
„hitéből" fakadóan távol szeretné tartani magát mindattól, ami
piszkos, ami fúj, pihá, kakás stb. A nevelés sikere ilyen
szempontból bámulatos lesz, és persze egy életre lehangoló. A
gyermek felnő, és tudat alatt tudni fogja, hogy a pénz piszkos,
és hogy a lehető legjobb, amit tehet, az, ha távol tartja magát
tőle. Minden cselekedetének, pénzgyűjtési szándékának,
anyagi, gazdasági sikert célzó tevékenységének a hátterében
ott van a „program", ami csak egyet tud: úgy kell intézni a
dolgokat, hogy abból pénz semmiképpen se legyen. Ha pedig
mégis lenne, akkor a lehető leggyorsabban meg kell tőle
szabadulni!
Ez természetesen csak egy kiragadott példa a kitartó és
következetes nevelés hitépítő mechanizmusából, hiszen
ugyanígy említhetnénk azokat, akikre gyermekkorukban
nagyon sokszor rámondták, hogy ügyetlen, lusta,
semmirekellő, kétbalkezes, irigy, kövér, sovány, csúnya, és
szinte vég nélkül folytathatnánk. Ezek a tudatalattiba beépülő
programok vagy hitrendszerek fogják meghatározni az egyén
magáról alkotott véleményét, gondolatait, cselekedeteit.
21
Jó lenne felmérést készíteni arról, hányan vannak, akik jó
szándékkal, erejükben és tehetségükben bízva belevágnak
valamibe, és reménykedve várják a megfelelő eredményt,
csak azért, hogy újra és újra keservesen csalódjanak. A
tudatalatti hit hatalmát nem lehet megtörni. Aki elég éber,
előbb-utóbb észreveszi, hogy melyik is volt az a
„szerencsétlen" mondat, oda nem illő tréfa vagy megjegyzés,
amely „véletlenül" csúszott ki a száján, és a dolgokat rossz
irányba térítette. A legtöbben azonban sorozatos balsikereik
tanulságát levonva tovább rontanak a helyzetükön.
Elkönyvelik magukban, hogy ők már csak ilyenek, és
mondogatják, mondogatják maguknak és másoknak.
Ilyen esetben nem segít a tudatos gondolkodás, mert a
tudat alatt futó program mindig „átírja" az eredményt. Az
igazi probléma az, hogy ezeknek a programoknak a létéről
mit sem tudunk. Mély, belső hitként működnek, ezért soha,
semmilyen körülmények között nem kérdőjelezzük meg
bizonyos döntéseinket.
Ha az ember valamit nagyon sokszor hall, akkor bizonyos
tekintetben „agymosás" történik. Előbb-utóbb elhiszi, és maga
is vallja, hogy az a bizonyos dolog úgy is van. Ezt az
agymosást végzik rajtunk - nagyon is tudatosan és célzottan -
a reklámok.
Agymosást?
Dehogy. A mosás célja a tisztítás, a tisztulás. A reklámok
azonban a legcsekélyebb mértékben sem segítenek hozzá
ahhoz, hogy életünk harmonikusabb, kiegyensúlyozottabb
legyen. Legfőbb céljuk az, hogy fogyasztásra, vásárlásra
ösztönözzenek, és benne tartsanak abban a bizonyos
„mókuskerékben", amely az újabb javak megszerzését
lehetővé teszi. Itt nem agymosásról, hanem a
22
tudatalatti vagy mélytudat állandó szennyezéséről van szó. Ezt
a mélytudat-szennyezést végzik a félelemkeltő hírek,
amelyeket azért sugároznak újra és újra, hogy ne a szeretetre,
az egységre és a szépségre gondoljunk, hanem a
megosztottságra, a betegségre, a harcra, a terrorizmusra és a
halálra. Ez teszi lehetővé a fegyveripar szárnyalását, ez teszi
lehetővé a gyógyszeripar részvényeinek értéknövekedését.
Kislányomat, amennyire lehetett, óvtukaTV-híradók-tól.
Próbálkozásunk, úgy tűnik, nem volt sikeres, mert hároméves
korában, egy alkalommal váratlanul megállt az egyik áruház
közepén, és - mintegy magának - ezt mondta:
„Milyen rossz is ez a világ. Az emberek ölik egymást."
Igyekeztem megmagyarázni neki, hogy ez a Föld
pillanatnyilag valóban nem a legjobb világok egyike, de mi
azért vagyunk itt, hogy jobbá tegyük. És hogy valóban
vannak, akik ölik egymást, de csak a buták, akiknek a
szívében nincs szeretet.
A gyakran ismételt hírek - és van-e olyan nap, amikor nem
esik szó gyilkosságokról, robbantásokról, merényletekről? -
beszivárognak az emberek és a gyermekek mélytudatába,
lassan viselkedési mintává alakulnak, és azután csak
csodálkozunk, amikor azt halljuk, hogy egyik vagy másik diák
lelőtte a tanárát és az osztálytársait, vagy azt, hogy egy ötéves
gyermek lelőtt egy hároméves kislányt.
A tudatalatti ugyanis - mint azt a reklámok esetében is
láthatjuk - hozzáférhető. Csupán a „már százszor
megmondtam" elvét kell alkalmazni, és az új program beépül.
És mennyi fegyvert el lehet adni, ha az emberek lelnek. És
milyen könnyű irányítani őket...
23
Vajon miért vannak mindig nagy sorok a McDonalds előtt,
és a mellette lévő Burger King-nek alig van vásárlója?
Jobb az étel?
Tudjuk, hogy nem.
Olcsóbb?
Szó sincs róla.
Szeretünk sorban állni?
Aligha.
Beprogramozták a tudatalattinkba a sok reklámmal?
IGEN!!!
Ez az egyetlen oka. Semmi más. A gyermek már úgy nő
fel, hogy a „Mekibe" akar menni, mert ott játékot is kap. És
így van ez nagyon sok más termék esetében is.
A program származhat szülőktől, nevelőktől, barátoktól és
iskolai tanárainktól. Származhat reklámokból, de származhat
a társadalmi rendszer szlogenjeiből is. Ezek talán a
legveszélyesebbek, mert kész „értékrendet" szolgálnak fel, és
a lehető legnagyobb mértékben akadályozzák a szabad
gondolkodást. Ezért is tekintették mindig rendkívül
veszélyesnek - és nem csak a kommunizmusban - a szabad
gondolkodókat, akiknek sikerült kivonniuk magukat a
„pártprogram" vagy az éppen divatos ideológia állandóan
ismételt és minden médián keresztül sugárzott programozó
ereje alól. Kedves kolléganőm szokta mondogatni, hogy „a hit
hallásból van", és ez így igaz. Csakhogy bármi legyen is az,
amit nagyon sokszor hallunk, egy idő után hitként épül be, és
tudatalatti hitként, az életünk mozgatórugójaként kezd
működni. Mégpedig teljesen függetlenül attól, hogy az állítás
igaz vagy nem, hogy összhangban van-e az univerzális
törvényekkel, vagy épp ellenkezőleg.
24
Kambodzsában a „Vörös Khmerek" annak idején valóságos
háborút vívtak az intellektus, a józan gondolkodás ellen, és
kivégeztek mindenkit, akinek szemüvege volt, hiszen a
szemüvegre nyilván olyan embereknek van szükségük, akik
sokat olvasnak, tehát veszélyes gondolataik lehetnek.
Hittek benne.
Ez is hit.
És ez a hit egyáltalán nem volt építő jellegű.
Talán ezért is tanította Jézus annak idején (az Akasha
krónikából, Levi H. Dowling által lehozott tanítás), hogy:
„A megváltás egy három fokból álló létra, ami az ember
szívéből az Isten szívébe vezet.
Az első lépcső a hit, és ez az, amiről az ember úgy
gondolja, lehet, hogy igaz.
A belső bizonyosság a második, és ez az amiről az ember
egészen biztosan tudja, hogy igaz.
A harmadik a megvalósulás, mikor az ember maga az
igazság.
A hit elvesztődik a belső bizonyosságban, és a belső
bizonyosság elvesztődik a megvalósulásban, és az ember
akkor éri el a megváltást, amikor eléri az isteni életet, amikor
Isten és Ő egy."
25
MÁR SZÁZSZOR MEGMONDTAM...
Lépjünk hát egy nagyot és merészet, és ismerjük fel, hogy
a világot olyannak látjuk, amilyennek gondoljuk, sőt
amilyennek tudat alatt hisszük. Ha környező világunkon
változtatni szeretnénk, akkor elsősorban saját magunkon kell
változtatnunk. Valamilyen módon meg kell változtatnunk a
világról és benne a magunk szerepéről kialakult - tudatalatti -
hitünket, elképzeléseinket.
Ezt pedig, tudjuk, milyen módon tehetjük meg.
A „már százszor megmondtam" elve alapján.
Mi történne akkor, ha százszor, de lehet, hogy több
százszor is meghallgatnánk olyan pozitív és építő jellegű
kijelentéseket, amelyek életünk legfontosabb területeit
lefedik? Gondolok itt az alábbiakra: egységtudat,
megbocsátás, elfogadás, jóvátétel, egészség, ideális társ,
siker, bőség, béke és harmónia, valamint bölcsesség.
Tekinthetjük ezt akár a tudatalatti tízparancsolatának is,
bár itt minden címszó alatt egy egész kis csomag -jelen
időben megfogalmazott - pozitív és építő jellegű kijelentés
hangzik el. Amennyiben ezek a területek a tudatalattiban jól
működnek, meg fogják határozni az egész élethez való
hozzáállásunkat.
Gondoljuk csak végig...
Ha életünkben az itt felsorolt területek kifogástalanul
működnének, jobban éreznénk magunkat?
26
- Ha sikerülne úgy tekintened önmagadra, mint a nagy
Élet elválaszthatatlan részére, és biztosan tudnád, hogy
mindenre van időd, mert az életed örök...
- Ha nem hordoznál haragot a szívedben, és mindenkinek
meg tudnál bocsátani, még önmagadnak is...
- Ha könnyen el tudnád fogadni, hogy mindenki
különbözik tőled, és jónak tudnád tartani, hogy mások
másképp élik az életüket...
- Ha felismernéd, hogy te is követtél el hibákat, és
lehetőségeidhez képest igyekeznél ezeket helyrehozni...
- Ha teljes és tökéletes testi egészségnek örvendenél...
- Ha volna egy ideális társad, akivel tökéletesen
kiegészítitek egymást, és akivel az élet csupa öröm...
- Ha sikeresnek érezhetnéd és mondhatnád magad a
munkádban, a szakterületeden, a vállalkozásodban...
- Ha bőségben, anyagi gondok nélkül élhetnél...
- Ha rendelkeznél annyi bölcsességgel, hogy nyugodt belső
mosollyal szemléld a világ változását...
- És végül, ha béke és harmónia uralkodna az életedben...
Ha mindez így lenne, jobban éreznéd magad?
Nos, kifejezetten ezen célok elérésének megkönnyítésére
készült a könyvhöz mellékelt CD, amelyet több mint tíz évig
teszteltem, mielőtt úgy döntöttem, hogy jelen formájában
közzé lehet tenni.
A fenti címszavak szerint csoportosítva, zenei aláfestéssel,
olyan gondolatok hangzanak el, amelyek fokozatosan
beépülnek a tudatalattiba. Az anyag összeállításához
inspirációs forrásként használtam Louis L. Hay, Éld az életed
c. könyvét, de a pozitív gondolatok megfogalmazásakor olyan
fontos részek kerültek bele a szövegbe, amelyek más,
tudatalattiról szóló könyvekből sajnos
27
hiányoznak. Az elv ugyanaz, amit minden reklámmal
foglalkozó szakember ismer. Minél többször hallunk vagy
látunk valamit, annál erősebb lesz a belső késztetés -gyakran
nem is vagyunk tudatában -, hogy engedelmeskedjünk a
reklám utasításának.
A CD ugyanígy működik, annyi különbséggel, hogy
tapasztalataink alapján a „már százszor megmondtam" nem
elég. A javasolt minimális időtartam 6 hónap, napi minimum
kétszeri meghallgatással.
Ez legkevesebb 360 meghallgatást jelent.
Bármilyen jók is a tudatalatti hatalmáról szóló könyvek,
egészen biztos, hogy egyiket sem fogjuk 360-szor vagy még
többször elolvasni. Az ilyen könyvekben ajánlott
gyakorlatokhoz is komoly kitartás és elég sok idő kell.
Ugyanez a helyzet a sikeres agykontroll esetében. Időt kell rá
fordítani. Sajnos ezzel sem mindig rendelkezünk, és - még ha
rendelkezünk is -, a kitartásunk sem mindig az igazi.
Most azonban itt van egy CD, amit csak hallgatni kell, nem
is kell rá odafigyelni. Mint ahogy gyermekként a szülői
hangra sem figyelünk oda, amikor azt mondja: „fiacskám, rakj
rendet magad után!"
A tudatunkról simán lepereg, és nyugodtan le is pereghet
mindaz, ami a CD-n elhangzik. A tudatalatti, vagy mélytudat
azonban mindig figyel és raktároz. Ezért aztán hallgathatjuk
reggel, félálomban, felkelés előtt, hallgathatjuk este, lefekvés
után, és az sem baj, ha belealszunk. Hallgathatjuk olvasás,
mosogatás, ké-zimunkázás vagy barkácsolás közben,
hallgathatjuk az autóban munkába menet és jövet. Nem fog
elvenni az amúgy is kevés időből, amit naponta magunkra
szánunk.
28
Kezdetben azért számolhatunk bizonyos nehézségekkel.
Saját tapasztalatomból és mások tapasztalataiból leszűrve
annyit mondhatok róla, hogy nagyon gyakori a belső
felháborodás bizonyos kijelentések hallatán. Előfordulhat,
hogy úgy érzed, ez a te életedtől teljesen idegen.
Megtörténhet, hogy bizonyos kijelentéseket a valósággal nem
megegyezőnek, azaz hazugságnak fogsz tekinteni, annál is
inkább, mert a gondolatok kivétel nélkül jelen időben, kész
tényként hangzanak el.
Ennek természetesen nagyon komoly oka van. A
tudatalattink ugyanis egyetlen időt ismer. Ezt az időt úgy
hívják, hogy MOST. Számára nincs múlt, nincs jövő. Ha azt
mondom, hogy ez vagy az lesz holnap, azt úgy értékeli, hogy
rendben van, tehát NEM MOST. Nem tudom, észrevetted-e,
hogy az életedben mindig MOST van. Soha nincs holnap vagy
tegnap. Az csak gondolati torna, de nem a valóság. A valóság
az örök MOST-ban zajlik.
A belső ellenkezés kezdeti állapotán túl tudod tenni
magadat, ha felismered: életed valóban nem olyan, mint
ahogy azt az elhangzó állítások bizonygatják. De mit is teszel
most? A gondolat hatalmas erejével és a „már százszor
megmondtam" elvét alkalmazva azon dolgozol, hogy életedet
harmonikussá, kiegyensúlyozottá, boldoggá és sikeressé tedd.
Mikor lesz ennek eredménye? - kérdezhetnéd.
Nos, a tapasztalat azt mutatja, hogy jó munkához idő kell,
de nem olyan sok. Lehet, hogy az első öt hónapban szinte
semmi nem történik. Azután - mintha valami különös dolog
„lógna a levegőben" - lehetőségek villannak fel, és kezdenek
körvonalazódni. Olyan lehetőségek, amelyekről korábban még
álmodni sem mertél. Aztán úgy hat hónap elteltével ezek a
lehetőségek elkezdenek „ma29
terializálódni", testet ölteni a fizikai világban. A földi életben
megindul a változás.
Ne számíts arra, hogy egyik napról a másikra csodák
történnek, de kérlek, igyekezz felismerni a folyamatot, amely
az életed bizonyos területein jelentkező kátyúkból szépen,
fokozatosan kivezet. Az emelkedés és a fejlődés ettől kezdve
akár folyamatos is lehet. A teljes sikerhez természetesen
hozzájárul, ha az univerzum erkölcsi-fizikai törvényeit
ismered és betartod.
apró betűs fejezet
Bizonyos szerződések alján vagy utolsó oldalán egészen
apró betűkkel feltüntetnek olyan feltételeket, amelyeket az
ember rendszerint nem olvas el. Amikor jogainak vagy
elvárásainak érvényesítésére kerülne sor, akkor világosítanak
fel, hogy ne számítsunk segítségre, és különben is, tudhattuk
volna, ha elolvassuk az apró betűs részt.
Ennek a CD-használatnak is van „apró betűs része", amit
ez alkalommal - a fent említett hagyománytól eltérően - nem
félig rejtve, olvashatatlanul apró betűkkel, hanem nyíltan az
olvasó elé tárok.
A CD rendszeres hallgatása valóban mélyreható
változásokat fog hozni az életedben. De ne feledd, hogy
korábban esetleg nem ezek szerint az alapelvek szerint éltél.
Korábbi cselekedeteidnek a következményei olyanok, mintha
feladtad volna őket postán, önmagadnak címezve. Meg
fognak érkezni. Nem büntetésként, hanem tani30
tó leckeként. Ez az, amit keleten a karma törvényének hívnak.
Az Ok és Okozat Törvénye alól nincs kibúvó. Azt is
mondhatnám, hogy a CD karma ellen nem működik, de ez
mégsem egészen így igaz. A 2. Megbocsátás, a 3. Elfogadás
és a 4. Jóvátétel címszó alatti gondolatok beépülése ugyanis
rendkívül sok lehetőséget nyit arra, hogy felismerd, és még
idejében helyrehozd bizonyos tévedéseidet. Nyilván nem
sokat tehetsz abban az esetben, amikor valamelyik előző
életedben elkövetett dolog következménye ér utol, de ott is
segítségedre lehetnek az új gondolatok az elfogadásban és a
megbékélésben.
Bár a tudatalatti átprogramozása az élet legfontosabb
területeit lefedi, a tapasztalat alapján mégsem lehet elvárni,
hogy minden területen azonnali, jelentős változás álljon be.
Bizonyos területeken hamarabb jelentkeznek a változások,
más területeken később. Számomra hat hónap után szinte
azonnal megváltoztak az anyagi körülmények, de az ideális
társra még hét évig várnom kellett.
31
IDEÁLIS TÁRS Csak
saját felelősségre!
Az ideális társra vonatkozó résszel csínján kell bánni. Nem
minden életben kapjuk meg a lehetőséget arra, hogy lelki
társunkkal együtt lehessünk. Ennek jó oka van, hiszen a teljes
és felhőtlen boldogsághoz mindkét fél részéről kell bizonyos
fokú lelki érettség, Ezért, ha valakinek alapjában véve jól
működő házassága van, gyermekei vannak, és ezzel bizonyos
kötelezettségeket magára vállalt, akkor azt javasolnám, hogy
az erre vonatkozó tudatalatti programot - a hatodik felvételt -
„ugorja át". A CD-lejátszók programozhatók, a számok
kazettára másolhatók, a CD-ről saját használatra lehet olyan
égetett másolatot készíteni, amely a hatodik számot nem
tartalmazza. Mindez ma már meglehetősen könnyűszerrel
megoldható.
Másik fontos szempont, amit ennél a résznél figyelembe
kell vennünk az, hogy - bár vágyunk egy ideális társra -
gyakran megfeledkezünk arról, hogy a kapcsolat két emberről
szól, és nekünk magunknak is ideális társsá kell válnunk a
másik ember számára. Az élet minden területen tükörként
működik, és kifelé azzal találkozunk, amit valójában
magunkban hordunk. Hogy lehet elvárni, hogy olyan társra
akadjunk, aki becsületes, szerető szívű, hűséges és igaz, ha mi
magunk még csak a közelében sem járunk ezeknek a
tulajdonságoknak?
Megmondom.
Sehogy.
32
Ne is legyenek ilyen irányú illúzióink.
Az univerzumban kifogástalanul működik a rezonancia és
a megfelelés törvénye. Hasonló a hasonlót vonzza. Ha
szebbet, jobbat, tökéletesebbet kívánsz, előbb magadnak kell
lelkileg, szellemileg szebbé, jobbá, tökéletesebbé válnod. És
ez nem hit kérdése.
A lelki fejlődés bizonyos szintjének elérése előtt jobb
számodra, ha nem találkozol ideális társaddal, lelki duálpároddal.
Ha mégis megtörténik, oly erős a vonzódás, hogy
hajlamossá válsz minden józan ész ellenére cselekedni, és
bárkit félresöpörni az utadból, csak hogy együtt lehessetek.
Nem törődsz azzal, hogy kinek okozol szenvedést, kiben
hagysz mély érzelmi sebeket.
Az ilyen dolgoknak azután évekre - akár életekre -kiható
karmikus következményei lesznek.
A CD-n lévő program azonban stimulálni fogja ez irányú
törekvésedet, ezért szeretettel felhívom a figyelmedet, hogy
ezt a részt valóban csak saját felelősségre, az esetleges
veszélyek és karmikus következmények tudatosításával és
figyelembevételével hallgasd rendszeresen.
33
A SZÜLÖK LELKI FEJLŐDÉSE
ÉS A SZÜLETENDŐ GYERMEK
A modern tudomány tanításaival ellentétben az univerzum
törvényei szerint szó nincsen „genetikai öröklődésről". A
kutatók rendkívül büszkék arra, hogy végre sikerült
elkészíteniük a géntérképet, azaz megfejteni az emberi DNSbázis
sorrendjét. Úgy gondolják, minden információ ezekben
van kódolva, és ezek megváltoztatásával gyógyíthatók lesznek
a betegségek, felismerhetők lesznek bizonyos betegségekre
való hajlamok, megválasztható lesz a születendő gyermek
neme, és még sorolhatnám. Mindez részben - de csak részben
- valóban így is van. Érdemes azonban bepillantani a
kulisszák mögé.
Amint azt A végső valóság c. könyvben remélhetőleg
sikerült mindenki számára érthetővé vagy felismerhetővé
tenni, az élet több síkon, több egymást átitató energiaszinten
zajik. Az ember gondolataival, érzelmeivel és emlékeivel
együtt él és létezik magasabb rezgésszámon a fizikai
testetöltés előtt, és élete folytatódik a fizikai test halála után.
Ez olyan felismerés, amelyhez ezúttal nem a hit vagy a
vallásos tanítások vezettek, hanem a már felismert fizikai
törvények, kutatási eredmények rendszerezése, megfelelő
csoportosítása. Az ember él a születése előtt, és él a test halála
után, függetlenül a bőre színétől, társadalmi rangjától vagy
etnikai hovatartozásától, és függetlenül attól, hogy mit hisz.
Hogy ez az élet
34
milyen, erre itt nincs lehetőségem kitérni, de arra
mindenképpen szeretném felhívni a figyelmet, hogy a test
halála utáni élet minősége és milyensége nagyon szoros
összefüggésben áll a lelki fejlődés mértékével és szintjével.
Legmarkánsabb meghatározója az, hogy kinek mennyi
szeretet van a szívében.
Érdekes módon ugyanezek a dolgok határozzák meg azt is,
hogy milyen gyermek születik a családba. A gyermek
valójában olyan lélek, aki már több fizikai inkarná-ciót átélt,
emlékekkel, élmények gazdag tárházával, és saját
gondolatokkal, elképzelésekkel rendelkezik. Csalóka dolog
úgy gondolni rá, mint aki most látja meg először a napvilágot,
mint aki kicsi és gyámoltalan, és mindenre a szülei fogják
megtanítani. Még az is megtörténhet, hogy az a lélek, aki most
gyermekedként van veled, előző életedben az édesanyád vagy
az édesapád volt, és erre valamilyen szinten emlékszik is.
„Emlékszel anyu/apu, amikor én nagy voltam, és te kicsi
voltál..." - szólal meg a csemete, mire a szülő: „Ugyan,
kisfiam, ne beszélj butaságokat."
Pedig dehogy beszél butaságokat a gyermek.
Születése előtt a lélek kiválasztja a szüleit.
Vajon milyen alapon választ?
Hasonló a hasonlót vonzza. Ez az univerzum egyik
törvénye, ami itt érvényesül a leglátványosabban. Vajon
vonzódik-e egy értelmes, szerető szívű, egészséges lélek olyan
szülőkhöz, akik - önzésből és tudatlanságból származó -
veszekedésben, civakodásban, és részben ezeknek
következményeként, betegségektől kínozva élik az életüket?
Gondolom, a válasz egyértelmű. Hiszen azért lövünk, hogy
tovább fejlődjünk, és a korábban, előző életekben elért
eredményeket tovább javítsuk. Nyilvánva35
ló, hogy olyan szülőket választunk, akik ezt lehetővé teszik
számunkra.
Kislányom mindössze két és fél éves volt, amikor a
bölcsiből hazafelé jövet, az utcán szemtanúja volt, amint egy
anyuka verte a kisfiát. Nem szólt semmit, csak órák múlva
reagált a történtekre az alábbi szavakkal: „Milyen rossz
anyukát választott magának az a kisfiú."
Bölcs ő, a gyermek, aki a bölcsőben fekszik vagy a bölcső-
débe jár, hiszen még nem veszítette el a kapcsolatot azzal a
világgal, ahonnan érkezett.
A szülők kiválasztása némi túlzással ahhoz hasonlítható,
amikor felnőtt fejjel kocsmát vagy vendéglőt választunk. Van,
aki csak a legtisztább, legelegánsabb vendéglőben érzi jól
magát, és van, aki csak a legfüstösebb, leg-koszosabb
„késdobáló" kocsmában. Nem jellemző, hogy ugyanaz az
ember mindkét típusú vendéglátóipari egységet ugyanolyan
előszeretettel és ugyanolyan gyakorisággal látogatná.
Egyszerűen nem az ő „rezgésszáma", nem tudja benne otthon
érezni magát. Ugyanígy a születendő gyermek is csak ott
tudja „otthon érezni magát", ahol saját fejlettségi szintjének
megfelelő szülők és rokonok vannak.
Na már most: aki lélekben gazdagabb, szebb, okosabb,
szorgalmasabb, tehetségesebb gyermeket szeretne magához
vonzani, annak bizony lelkileg fejlődnie kell. Magasabb
szintű tudatosságot kellene elérnie, több harmóniát teremtenie
önmagában és a környezetében. Pozitív gondolatokkal kellene
feltöltenie a mindennapjait. Mindenben igyekeznie kellene a
szépet és a jót látni. Tartózkodnia kellene minden panasztól,
és minden olyan gondolattól és cselekedettől, ami
embertársainak kellemetlen. És - nem utolsósorban - amint a
gyermek megérke36
zik, őt is támogató, bátorító szavakkal volna jó nevelni.
Bőkezűen kellene bánni a dicsérettel, ha rászolgál, és ha
valami rosszat tesz, nem őt kellene minősíteni, hanem a
cselekedetét. Ezerszer jobb azt mondani, hogy "ejnye, ez most
nem sikerült olyan jól, úgy látszik, több gyakorlatra van
szükség", mint azt, hogy "ügyefogyott, ügyetlen és
kétbalkezes vagy".
Ez a cél. Az odavezető út azonban gyakran rögös,
elsősorban azért, mert a saját szüleink más mintákat ültettek el
a mélytudatunkban. Fogalmunk sincs már arról, hogy
gondolataink teremtő erővel rendelkeznek, amivel életünk
legtöbb aspektusa megváltoztatható, és a már jól bejáratott,
kesergő, önmagunkkal és másokkal elégedetlenkedő
gondolataink hatására újra és újra megteremtjük azt, amitől a
legjobban szeretnénk szabadulni.
Az önmagunk által teremtett és életre hívott nehéz
élethelyzetek azonban egy pillanatig sem jelentik azt, hogy
fejlődésünk elakadt. A nehéz helyzetekből, ha lassan is de
tanulunk. A betegségek is hozzájárulnak ahhoz, hogy
gondolkodásmódunkat megváltoztassuk, korábbi
életvitelünket átértékeljük. A betegség rendszerint akkor
Jelentkezik, ha már jó ideje nem figyelünk a szívünk tájékán
jelentkező szorongó érzésre, a napfonat-csakra szintjén
jelentkező Idegességre, vagy a torok-csakra szintjén
jelentkező fojtogató szorításra, de még sorolhatnám. Később
megjelenik a fizikai tünet, amely felhívja a figyelmünket,
hogy itt bizony valamit változtatni kell.
A születendő gyermek gyakran ugyanilyen problémákkal
küzd. Korábbi életeiben nem figyelt a jelekre, és csak a fizikai
test szintjén jelentkező betegség tudja ráébreszteni arra, hogy
gondolkodásmódot, életmódot kell változtatnia. Ezért az ilyen
gyermek olyan szülőket fog válasz37
tani, akiktől bizonyos betegségekre való hajlamot
„örökölhet". Azért teszem idézőjelbe, mert valójában nem
öröklésről van szó, és nem a szülők felelősek érte. A
születendő gyermek már eleve magában hordja ezeket a
hajlamokat, és olyan környezetre tud behangolódni, ahol a
szülők szintén magukban hordozzák a hasonló hajlamokat. A
betegségekre való hajlamot tehát nem „örököljük", hanem
magunkban hordjuk. Ennek oka elsősorban az, hogy nem
vagyunk tisztában az univerzális élet törvényeivel és
lehetőségeivel, és gondolati, teremtő erőnket még nem
sikerült a béke és harmónia irányába terelnünk.
Az orvostudomány ma - jobb híján és még mindig a
darwini evolúciós elmélet hitvilágában élve - azt feltételezi,
hogy a DNS-ben kódolt információ van. Valószínűleg el kell
még telnie néhány évnek vagy évtizednek addig, amíg
megállapítást nyer, hogy az anyagi világ egy magasabb
energiaszint által létrehozott és irányított világ, és ilyen
értelemben a DNS valójában egy energiaátalakító antenna.
Nem információtároló, hanem információt felfogó és
továbbító rendszerről van szó. Ha egy rádióantennát
megváltoztatunk, formáját, anyagát változtatjuk, más adás
befogására lesz alkalmas. Ha a DNS-láncba beleavatkozunk,
abból bizonyos részeket kiveszünk, és másokkal
helyettesítünk, más adást fog közvetíteni, és a fizikai szinten
megjelenő eredmény is más lesz. Maga az információ
azonban nem a DNS-ben van. Már csak azért sem, mert az
információ létezik a fizikai test megszületése előtt, és
megmarad a fizikai test felbomlása után is.
Amit magunkkal hozunk, és amit a földi lét elhagyása után
magunkkal viszünk, az a tapasztalat, a tudató38
sodás szintje, a szívünkben megerősödött szeretet. Ezt sem a
földi létben, sem azon túl tőlünk senki el nem veheti.
De a földi létben és azon túl van még egy fontos dolog,
amelyre érdemes odafigyelni.
Talán furcsán hangzik, de gondolkodásunkra, beszédünkre,
érzelmeinkre és cselekedeteinkre nagy hatást gyakorolnak
azok a bizonyos csakrák, az energiaközpontok, amelyek
energiatestünkben vannak.
39
GONDOLKODÓ CSAKRÁK
Az energiatestünkben lévő energiaközpontokról, keleti
nevükön csakrákról, már nagyon sokan és sok mindent írtak.
Egy lényeges dolog azonban rendszerint kimarad, mégpedig
az, hogy ezek az energiaörvények milyen nagy hatással
vannak a mindennapi gondolkodásunkra.
A keleti „csakra" név számunkra kissé idegenül hangzik, és
kevesen vannak, akik ilyen formában meg tudják jegyezni,
hogy melyik is a muladhara csakra, a manipura csakra vagy
az anahata csakra.
Tekintettel arra, hogy ezek az energiaközpontok tisztánlátó
szemmel nézve gyakran lótuszvirágszerű fényalakzatokként
láthatók, olyan megfogalmazásban is hallottam már, hogy ez
a szív esetében például a szívnek a „csokra".
Rendelkezésünkre áll azonban egy olyan megnevezés,
amely számunkra sokkal érthetőbben érzékelteti, hogy
ezeknek az energiaközpontoknak mi is a szerepük. Régi
magyar nevükön a táltosok állítólag almáknak nevezték
ezeket a központokat. Hogy ez igaz vagy sem, arról keveset
tudunk, és aligha találunk hiteles történelmi forrást erre
vonatkozólag, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy
a régészek vajmi keveset foglalkoznak az emberi lélekkel, a
finomanyagi testekkel és azok energetikai összetevőivel. Tény
azonban, hogy maga az alma, mint hatalmi jelkép,
„országalma" néven mindannyiunk számára ismert.
Tekintsük hát a csakrákra vonatkozó
40
megnevezéseket pusztán érdekességnek, és játsszunk egy
kicsit a szavakkal.
URAD-ALMA
Kezdjük mindjárt a gyökércsakrával, más néven
kundalinivel, amely a testben a hátgerinc alsó részén
helyezkedik el. Ennek - történelmi források által meg nem
erősített - régi magyar neve: URAD-ALMA. Ez az, amit az
Úrtól kaptunk, hogy energiájának segítségével boldogulni
tudjunk az anyagi világban. Ez a Föld felé irányuló
tölcsérszerű energiaörvény az, amin keresztül „leszületünk",
megjelenünk fizikai testünkkel az anyagi világban.
41
Amint ez megtörtént, elsőrendű szükségleteink
kielégítésével vagyunk elfoglalva, mégpedig azzal, hogy
biztosítsuk a magunk számára a mindennapi betevőt, azaz az
élelmet.
Életünk későbbi szakaszában, amikor már nem szüleink
gondoskodnak rólunk, szintén elsőrendű szempont, hogy
legyen meg a mindennapi élelem, a megfelelő ruházat és a
lakás, vagy ház, amely az időjárás viszontagságai ellen
védelmet nyújt. Az anyagi világba való leszü-letés tehát
elsősorban arra ösztönöz bennünket, hogy létünket anyagi
szinten biztosítsuk.
Azt is mondhatnánk, hogy ezen cél elérésének érdekében
ez az energiaközpont irányítja a gondolkodásunkat. A
biológusok ezt túlélési vagy életben maradási ösztönnek
nevezik, és valóságos rémtörténetek egész sora szól arról,
hogy az ember mi mindenre képes, ha például az éhenhalás
veszélye fenyegeti.
Bár a földi, anyagi létet mindannyian szeretnénk
bebiztosítani, hozzáállásban mégis nagy különbség van
spirituálisán fejlett és kevésbé fejlett embertársaink között. A
spirituálisan kevésbé fejlett embert a félelem [félelem)
irányítja, főként a halálfélelem. A teremtő erőt, amivel
rendelkezik, még nem ismerte fel. Lényének lényegéről, arról,
hogy valójában örök életű, halhatatlan energialény, még
fogalma sincs, mint ahogy arról sem, hogy következmények
nélkül nem bánthat másokat, nem veheti el tőlük erőszakkal a
javaikat, és nem kínozhatja őket úgy, hogy mindezt neki is át
ne kelljen majd élnie. A földi civilizációk fejlődésének egyikmásik
mélypontján, amikor a spirituális tudás gyenge, egész
társadalmakat és népeket ez a bizonyos gyökércsakragondolko-
dás vezérel, és zászlójukra rendszerint ki is tűzik a
gyö42
kér-csakra meghatározó színét, a szivárvány színei közül a
legalacsonyabb energiaszinttel rendelkező vöröset, így lett
„vörös" Kína, így lett „vörös" a Szovjetunió hadserege, de
említhetjük a „Vörös Khmereket" is Kambodzsában.
LAKOD-ALMA
Amikor életkorban és fejlődésben odajutunk, hogy anyagi
létünk hátterét sikerült biztosítani, természetes módon egészen
más ösztönök és vágyak kerülnek előtérbe. Szeretnénk
valakivel megosztani az életünket. Ekkor aktiválódik a
következő energiaközpontunk, a szexualitást irányító
második, ún. szakrális csakra, amelynek ősi magyar neve - ha
igaz - a LAKOD-ALMA.
43
Szinte mindannyian meg vagyunk győződve arról, hogy
gondolkodásunk kizárólag agyi tevékenység; a népi
bölcsesség azonban számon tartja, hogy bizony van, aki a
„farkával", vagy a „fenekével" gondolkodik, és „elveszíti a
fejét", mihelyt szoknyát vagy nadrágot lát.
Amint ez az energiaközpont kezdi vezetni a
gondolkodásunkat, már valamivel kevesebb az önzés, és a
/"él-elem, és hajlandók vagyunk megosztani életünket és
javainkat valaki mással.
Ezen a szinten - hacsak nem rendelkezünk magasabb
spirituális tudással - nagyon gyakori a szexuális partner
kisajátítása, és sokan valósággal birtokolni szeretnék életvagy
házastársukat. Gyakori az ebből adódó féltékenyég, és
erről tanúskodnak a féltékenységi drámák. A szexuális csakra
domináló színe a szivárvány színei közül sorrendben és
energetikai szempontból a második, tehát a narancs.
Amint egy társadalom átlagos spirituális fejlődési szintje
meghaladja a vörös színhez tartozó gondolat- és érzésvilágot,
természetes, hogy nem lehet hirtelen nagy ugrásra számítani,
és energiaszintben is csak a következő lépcsőfokra lehet
fellépni. így aztán nem véletlen, hogy például Romániában
2004-ben az ellenzék narancsszínbe öltözött. Ukrajnában
ugyanebben az évben „Narancssárga forradalomról"
beszélnek, és az emberek narancssárga lobogókkal vonulnak
az utcákra. A szexualitás fokozottan jelenik meg a
reklámokban, és a mai állapotokra jellemző, hogy a
garázskaputól az üdítőig, a tetőcseréptől a csokoládéig szinte
minden reklámnak van valamilyen mértékű szexuális vagy
erotikus töltete.
44
VÍG-ALMA
Nos, mi történik akkor, ha az anyagi háttér már biztosított,
és a párkapcsolat is működik? Ekkor aktiválódik
erőteljesebben a következő energiaközpont, a napfo-natcsakra,
ősi magyar nevén - ha igaz - a VÍG-ALMA.
Mit is akarunk valójában, amikor ez a központ irányítja a
gondolkodásunkat?
Élvezni szeretnénk az életet.
Többet és jobbat szeretnénk kapni mindenből, jóval többet
és jobbat, mint ami alapvető szükségleteinket kielégíti.
Finomabb ételt, elegánsabb ruhákat, jobb autót, luxussal
felszerelt házat.
45
Habzsolni szeretnénk az élvezeteket, legyen az utazás,
hegymászás vagy mélytengeri búvárkodás, legyen az étel-és
Italkülönlegességek egész sora, de lehet kábítószer vagy
extrém, életveszélyes helyzetek keresése Is.
Tulajdonképpen több szabadságot, több lehetőséget
szeretnénk. A lényeg az, hogy „történjen már végre valami",
amitől az élet szebb, gazdagabb, érdekesebb és izgalmasabb
lesz. A napfonat-csakrának a színe a szivárvány energetikai
szempontból is a narancs után következő színe, tehát a sárga.
Az első három csakra irányítása alatt élő és gondolkodó
ember kizárólag kapni akar az élettől. Kapni, kapni és kapni,
mert „nekem jár", „megérdemlem", „hát még ennyit se
engedjek meg magamnak?", és a sort bátran folytathatnánk.
Az igazi változás az ember spirituális fejlődésében
valójában akkor következik be, amikor életében az irányítást -
ha eleinte csak pillanatokra is - a szívhez tartozó
energiaközpont veszi át.
FOGAD-ALMA
A szívhez tartozó csakra meghatározó színe a zöld, de
kisebb mértékben ott van mellette a rózsaszín is. A
szívcsakra, vagy a vibráló fényből álló lótuszvirág csokra ősi
magyar nevén a FOGAD-ALMA. Talán ezért van az, hogy
amikor leteszünk egy-egy esküt, ami minden esetben arról
szó, hogy valakinek vagy valaminek a szolgálatába állunk,
kezünket a szívünkre tesszük. Maga a fogad szó is sokat rejt
magában, hisz egyszerre fog és ad. A szív, mint szerv, a szó
orvosi, fiziológiai értelmében, befogad, majd továbbad.
Befogadja az oxigéntartalmát
46
leadott vért, valami pluszt hozzáad, és nagy nyomással
továbbadja, amit befogadott. Azt is mondhatnánk, hogy
mindig többet ad, mint amennyit kap, és egy pillanatra sem
igyekszik megtartani magának azt, amit befogadott. A szív
tehát nem gondolkozik önző módon, és csodák csodája, éppen
ez az, ami az életet lehetővé és fenntarthatóvá teszi. Ha csak
rövid időre is, de úgy gondolná, hogy „a vér, amit kaptam,
vagy megszereztem, az enyém, és ebből a többi szervnek nem
adok", nos, akkor megnézhetnénk magunkat.
47
De mit is csinál a szív, mint energiaközpont? Mit csinál a
szívcsakra? Honnan az energia, hogy mindig hozzáadjon
valamit ahhoz, amit kap?
A válasz egyértelmű. Az univerzum fenntartó ereje a
szeretet. A szív motorja a szeretet. Sokan vannak, akik úgy
gondolják, hogy a szeretet csupán egy érzés a többi között, és
nem is tulajdonítanak neki különösebb jelentőséget. A
szeretet azonban lényegesen több ennél. A szeretet az
univerzális Erő, Bölcsesség és Intelligencia szüntelen
sugárzása a világba, amely a fizika nyelvére lefordítva nem
más, mint fény. Fény a fizikai világban; belső fény, amelyet
csak belső látásunkkal láthatunk, a mentális szférákban, a
teremtő képzelet világában; isteni Fény és Szeretet a lélek
világában.
RIAD-ALMA
Sorrendben a következő energiaközpontunk vagy csakránk
a torokcsakra. Ha tisztánlátó szemmel nézzük, a színe világos
kék.
Szinte mindannyian megtapasztaltuk már, ha veszélyes
helyzetbe kerültünk, hogy „elszorult a torkunk", vagy „a
torkunkban dobogott a szívünk". Nagy riadalom esetén
aktiválódik az energiaközpont, amely többek között a
kommunikációért is felelős, hogy hatékonyabban tudjunk
segítségért kiáltani, ha erre szükség volna. Talán ezt hivatott
kifejezni a régi név, a RIAD-ALMA.
Gyakran megtörténik azokkal, akik a Fehér Sas Páholy
vezetett meditációin kezdőként részt vesznek, hogy a zene
után, a rituálé által létrehozott és megemelkedett spirituális
erőtérben váratlanul aktiválódik a torokcsak-rájuk, és
ellenállhatatlan köhögés vesz erőt rajtuk. Kez48
detben ez velem is előfordult, és az érzés körülbelül olyan,
mintha az ember torkán átszúrnának egy kötőtűt. Éppen ezért
nagyon fontos, hogy a rituális gyógyító és öngyógyító
meditáció előtt lecsendesítsük gondolatainkat,
kikapcsolódjunk a mindennapi élet rohanásából, és
előkészítsük magunkat a csend és harmónia világába való
belépésre.
Ez természetesen nemcsak a Páholyon belüli meditációkra
érvényes. Érvényes a Gyógyító meditáció c. könyv
mellékleteként kiadott CD segítségével végzett meditációkra,
és természetesen érvényes minden más típusú és más
irányzatot követő meditációra, amennyiben a belső csend és
nyugalom megteremtésén dolgozunk.
49
HAT-ALMA
A következő központ a „harmadik szem", a hatodik alma,
más néven HAT-ALMA. Színe indigókék.
Valódi hatalma azonban csak annak van, akinek
gondolatait, szavait és cselekedeteit már a szíve irányítja.
A hatalom jelképe volt az országalma is, amely eredetileg
még csak szimbólumként létezett.
„A világuralmat jelképező éggömb az ókortól kezdve
hatalmi szimbólum volt. A bizánci császárok kezében tűnik Jel
a tetején kereszttel díszített kerek tárgy, majd a karóiing
uralkodók is kezükben tartják az ábrázolásokon. A 11.
századig azonban feltehetőleg nem valóságosan létező tárgy,
hanem csak hatalmi jelkép volt. Az első tényleges országalmát
II. Henrik császár kapta VIII. Benedek pápától 1014-ben,
Róma városi császárrá koronázása alkalmával: a császár
azonban nem tartotta meg, hanem a cluny bencés kolostornak
ajándékozta. A II. Henriket követő uralkodóknak már volt
valódi országalmájuk.
Az országalma Magyarországon először a koronázási
paláston István király kezében tűnik fel: ugyanolyan tárgyat
tartanak kezükben a vértanúk is. Minden bizonnyal István
kezében az uralmat jelképező tárgy a valóságban
királyijelvényként még nem létezett; a királyi pecséteken
ugyan már a 11. századtól látható (Péter, Salamon, Kálmán
királyok kezében), azt azonban nem lehet tudni, hogy az
Árpád-ház melyik uralkodójától vált valóságos jelvénnyé. III.
Béla sírjában sem található meg.
A magyar országalma aranyozott ezüstből készült; 8,9 cm
átmérőjű, 7,9 cm magasságú; két félgömbből illesztették
össze, és a tetejére kettős keresztet, az oldalára pedig kis
címerpajzsot illesztettek. Teljes magassága 16 cm.
50
A címer árulja el a korát: a négyeit pajzsot az Árpád-házi uralkodók
zornánctechnikával készült, ezüst-piros sávos, és az Anjouk liliomos
címere díszíti: az országalma tehát a magyar Anjoukhoz
kapcsolható, feltehetőleg Károly Róbert uralkodása (1310-1342)
kezdetén készítették. Az írásos források pedig csak az Anjou kort
követőn említik.
A keletrómai császárságban elterjedt, gyakran ábrázolt, és az
országalma tetejét is ékesítő kettős kereszt a Konstantinápolyban
nevelkedett III. Béla érmein és pecsétjein tűnik fel. Ha volt is a
korábbi Árpád-házi uralkodóknak országalmája, azt csak latin
kereszt díszíthette. Kettős keresztes országalma először III. Béla
fiának, Imrének (1196-1204) a pecsétjén látható."
Forrás: http://www.sulinet.hu/tananyag/97122/on/ T14T.HTM
51
Az első három csakra vagy energiaközpont irányítása alatt
nem történnek váratlan, kiszámíthatatlan dolgok vagy csodák.
A vörös valójában a cél elérésének érdekében szentesíti az
eszközt, és gátlástalanul elveszi másoktól azt, amire jogot
formál. Ezt a történelem folyamán többféleképpen nevezték,
vörös forradalomnak, kulturális forradalomnak stb. Irányítója
a halálfélelem, a betegségektől való félelem, az
alárendeltségtől való félelem. A fél-elem oka pedig nem más,
mint az egészségre vonatkozó hiányos információ, alacsony
szintű tudatosság. Az ilyen emberek és embercsoportok vélt
biztonságuk érdekében hatalomra törnek, anyagi biztonságra
törnek, de a szív irányító szerepét megkerülve, a hatodik
alma, a HAT-ALMA bölcsessége nélkül. Innen ered a
hatalomvágy.
52
így hatalmuk valójában csak félelmen és félelemkeltésen
alapuló hatalmaskodás, vagy hat-almáskodás. Ezt idézi a régi
mondóka, miszerint:
Azt mondják a hatalmasoki,
Hogy akinek hat alma sok,
Az éppen elég hatalmas ok,
Hogy ne legyenek hatalmasok.
Az egyének és társadalmak azonban idővel - és sok
szenvedés árán - meghaladják ezt a szintet. Eljutnak oda, ahol
már hajlandók adni is valamit cserébe. Ekkor hangolódnak rá
a szakrális csakra színére, a narancsra. Az emberek vagy
embercsoportok azonban ezen a szinten gondolkodva még
mindig többet igyekeznek elvenni és megtartani, mint
amennyit adni képesek.
Az egyéni és társadalmi fejlődés következő állomását a
fokozott szabadság és a korlátok levetésének igénye jellemzi.
A sárga -jó esetben - egy kiegyensúlyozott
„cserekereskedelem", ahol hosszú távon az ember maximum
annyit kaphat, mint amennyit befektetett.
A fejlődés „iránya" tehát adott, úgy is mondhatnám, előre
meghatározott. A vörös képezi az alapot, és miután ezt
felépítettük, tovább léphetünk a narancs, majd a sárga
irányába.
A „csoda" azonban a szívcsakra, a FOGAD-ALMA szint-
|én kezdődik.
A fejlődésnek az iránya adott, de a fejlődés üteme egyéni.
Egy és ugyanazon társadalmon vagy nemzeten belül de
vonatkoztathatjuk ezt a Föld egészére is - vannak olyanok,
akik még erősen a gyökér-csakra szintjén élik
mindennapjaikat. Vannak olyanok, akik már a lakod53
alma érzés- és gondolatvilágát vallják a magukénak, és
vannak természetesen olyan társaink is, akiknek legfőbb
gondjuk a víg-alma. Arányukban, szám szerint nézve
lényegesen kevesebben vannak jelen a Földön a fogadalma
szintjén élő és gondolkodó emberek. Mindezen
változatosságból - a népek, nemzetek, országok és a bolygó
szintjén - kialakul egy „átlag", és ez az átlag fogja
meghatározni azt, hogy az illető nép vagy nemzet adott
körülmények között milyen utat választ, és elérkezett-e az
idő, hogy magasabb szintre lépjen a lelki fejlődésben.
A nép vagy a nemzet azonban egyénekből áll. Az egyén
lelki fejlődése tehát kulcsfontosságú. Minél magasabb
csakrának az irányításával történik meg a befogadott energia
átalakítása, annál nagyobb az egyénnek a környezetére
kifejtett hatása. A narancs magasabb energiaszintet képvisel,
mint a vörös, a sárga magasabbat, mint a narancs, és a zöld
magasabbat, mint a sárga. Ezért, amikor egy nép vagy nemzet
átlagos energia- és tudatszintjéről beszélünk, tisztában kell
lennünk azzal, hogy nem szám szerinti átlagról van szó.
Egyetlen ember, akinek a szíve és a gondolkodása tiszta,
többezer társára fejthet ki lelkesítő, lélekemelő, pozitív hatást.
Természetes az, ha naponta többször más és más csakra
veszi át az irányítást. Van a napnak olyan szakasza, amikor az
anyagiak biztosítását tartjuk a legfontosabbnak, van olyan
szakasza, amikor a szexualitást, és van olyan, amikor az
élvezeteket. Ha eléred azt, hogy minden napnak legyen olyan
szakasza is, amikor az önzetlen segítségnyújtás, az
embertársaidnak nyújtott segítség és szolgálat határozza meg
a cselekedeteidet, elérhető közelségbe kerül számodra a
megvilágosodás.
54
ÚR-ALMA
Sokan vágynak a megvilágosodásra, a csodára, ami
megnyitja előttük a mennyei világok kapuit. Jógagyakorlatok,
koplalás, tantrikus szex és meditáció csak néhány azon
megközelítési módok közül, amelyekkel az ember siettetni
próbálja a csodát, és bizonyosságot akar szerezni akár a halál
utáni életről, akár mindarról, ami eddig rejtve volt előtte.
Ez a tudásszomj egyáltalán nem új keletű. A Biblia szerint
valamikor réges-régen, amikor az emberek még
„paradicsomi" állapotban éltek, a kígyó megkísértette Évát,
hogy belekóstoljon a tudás fájának gyümölcsébe.
55
Bizonyára sokan vannak, akik úgy gondolják, hogy ez
valóban így történt. Éva sétált a paradicsomban, és egy fáról egy
sziszegő kígyó elkezdett hozzá beszélni, és rávette, hogy
kóstoljon bele valamibe, amiről az Úr azt mondta, hogy tilos.
És mi volt az a valami?
Egy alma.
A tudás fájának gyümölcse, amitől az ember olyan lesz, mint
az Úr.
Természetesen, ha rápillantunk egy távolkeleti ábrára, amely
a csakrarendszert ábrázolja, azonnal feltűnik a kígyószerű dupla
spirál, amely ezeket az energiaközpontokat összeköti. Ha
megnézzük Hermész botját, a caduceust, azon is két
feltekeredett kígyót látunk. A legenda szerint Hermész két
marakodó kígyó közé dobta a botját, a két kígyó feltekeredett rá,
és attól kezdve a bot alkalmassá vált a gyógyításra.
56
A szimbólumokba rejtett tanítás azonban mélyebb
tartalommal is rendelkezik. Ez a rejtett tartalom válik
érthetővé White Eagle-nek, a Fehér Sas Páholy jelenleg
fénytestben élő mesterének és irányítójának szavai által,
amelyeket Grace Cooke, az angliai Páholy vezetője tolmácsol
számunkra.
"Gyakran beszéltünk az ember földi inkarnációinak céljáról
és értelméről. Szenvedésen és örömön keresztül az ember
lassan kifejleszti a finomabb energiákból álló testét,
afénytestet, amelyet mennyei testnek is neveznek. Ez hosszú
folyamat. Azért vagy itt, hogy az isteni tulajdonságokat
kifejleszd, mint ahogy a nagy tanítók és mesterek is ezt tették
korszakokon át.
A cél elérésének érdekében különböző módszereket
használtak, és ma már mindenki a saját útját járja, de a cél
mindig ugyanaz. Minden vallásban meg lehet találni azt a
belső tanítást, ami célhoz vezet, és ezek a tanítások nagyon
sokmindenben hasonlítanak egymáshoz.
Megpróbáljuk elmagyarázni a lehető legegyszerűbb
módon, hogy milyen módon kerül a tanítás a Földre. A tanítás
maga egy mennyei szférából származik, amit mi Krisztuskörnek
nevezünk. Más néven is szokták emlegetni, mint
például a Nagy Fehér Testvériség, vagy csak egyszerűen a
Testvériség, vagy Melkhizedek Rendje. A tanítás mindig
ugyanaz. Arról szól, hogy milyen módon fejlesszük ki fény
testünket, azaz mennyei testünket. Ez a tanítás fellelhető a
világ minden szent iratában, és időnként a »kígyó tüzének«
nevezik."
„Mózes első könyvében azt olvashatjuk, hogy »Az Úristen
így szólt a kígyóhoz: Mivel ezt tetted, átkozott leszel minden
állat és a mező minden vadjai között. Hasadon csúszol, és a
föld porát eszed életed minden napján. El57
lenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő
ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te pedig a sarkát veszed
célba.« Ezeket mondta az Úr. Az Ótestamen-tumban a kígyó
szimbóluma céloz erre a Nap-, vagy kígyóerőre. Az embernek
mindig rendkívül elővigyázatosnak kell lennie, amikor ezzel az
erővel bánik. Ha nincs meg a hozzá szükséges lelki erőd és
bölcsességed, ez az erő oda vezet, hogy elveszíted az
ellenőrzést a vágyaid felett. Ezt az erőt csak az tudja kezelni,
aki spirituálisán erős, és karakteres. Amikor azt olvassuk a
Bibliában, hogy "Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé",
arra kellene gondolnunk, hogy a kígyó, ami megtermékenyítő
erőt és újjászületést jelent, az ember alacsonyabb rendű
énjében fejti ki a hatását. Ez széttiporta a kígyó fejét.
A kígyó pedig az ember sarkát veszi célba.
Ez vajon mit jelent?
Amikor az ember a kreatív erőt fizikai kielégülésre,
ellenőrizetlen szenvedélyekre és önző célokra használja, szenvednifog.
Ez minden emberi szenvedés oka Hogy miért pont a
sarkát veszi célba a kígyó? Azért, mert azt a részét támadja
ami a legközelebb van a földhöz, azaz a fizikai testét,
szenvedélyeit és vágyait. Más szóval: amikor engedsz a
szenvedélynek, a testi vágyaknak és egyéb emberi
gyengeségeknek, nagyon sok szenvedést húzol a sqját fejedre.
Ezen az úton szeretnénk stimulálni gondolataidat, mert így
igyekezeted és tanulási vágyad nagyobb lesz, mintha csak
olvasnád a régi szövegeket.
Az ember fejlődésével párhuzamosan a kígyó felemeli a
fejét, és fokozatosan stimulálni kezdi az idegrendszert. Ez
megnyitja az ember lelki szemeit. A lelki szemek valójában az
éteri testben lévő fő csakrák. Amint megnyílnak, olyanokká
válnak, mint az ablakok.
58
A szentek életében gyakran esik szó csodatételekről.
Amikor már ismered a kígyó erejét, megérted, hogy azok a
bizonyos szentek miért szántak annyi időt a kontemp-lációra,
meditációra, imára és az Istennel való egyesülési vágyukra.
Amikor életük bizonyos szakaszához értek, átélték az isteni erő
beáramlását. Az ezzel párhuzamosan történő csodák mind a
mai napig megmagyarázatlanok és érthetetlenek a hétköznapi
emberek számára. Csak az érti őket, aki a Fény útját járja.
Csak az tudja, hogy a felébredő Nap-erőről és annak
hatásáról van szó.
Tálán emlékszel még Illés prófétára, és az ő tüzes
szekerére, amely elragadta? Ez volt az, amit a körülötte állók
láthattak. Ülés valójában úgy feltöltődött Fénnyel, hogy földi
szemmel adott pillanatban láthatatlanná vált. Bár ezeket a
jelenségeket az emberek csodának nevezik, valójában a lelki
erő ezen demonstrációi az ember isteni természetéből és isteni
erejéből fakadó törvényszerű jelenségek. Számíthatunk arra,
hogy a közeledő Vízöntő korszakban az ilyen
megnyilvánulások gyakoribbak lesznek. (White Eagle)
Nos, ebből a szemszögből nézve már nyilvánvaló, hogy
nem egy külső kígyóról, egy állatról van szó, hanem egy
belső, kígyó formában elhelyezkedő energiaáramról,
amelynek felébresztése és aktiválása valóban egyenlő lehet az
isteni tulajdonságok és képességek elérésével. Az is kiderül,
hogy miért nem lett volna szabad az embereknek a teremtés
hajnalán hozzáférniük a Tudás almájához. Kellő spirituális
tudatossággal, bölcsességgel és szeretettel kell rendelkeznie
annak, aki az isteni erőt szeretné használni. Ez a szint senki
számára nem elérhetetlen, de ha túl korán szeretnénk
megszerezni, csak árthatunk vele magunknak. Az Atya
bölcsessége nyil59
vánul meg a korlátozásban. A gyermekeink nevelése is
hasonló módon történik. Minden szülő tudja, hogy „kés, villa,
olló, gyermek kezébe nem való". A bölcs szülő nem ad olyan
eszközt gyermeke kezébe, amelyet a gyermek még nem képes
a megfelelő módon és a megfelelő célra használni. Miért
feltételeznénk mást a Teremtőről? Nem a Tudástól zár el
bennünket, csak a tudás átadásának idejét köti bizonyos szintű
lelki fejlettséghez.
Más szóval: az embernek csak akkor válik hasznára a
„kígyó-erő", ha gondolatait, szavait és cselekedeteit a szívcsakra
irányítja, és nem az alacsonyabb rendű
energiaközpontok.
60
KARMÁD FELGYORSULHAT
Lehet, nem találunk rá logikus magyarázatot, hogy miért is
lenne számunkra jobb az, ha többet adunk, mint amennyit
kapunk. Ez az univerzum lényegének és működési módjának
felismerése nélkül valóban érthetetlen. Egyedül a spirituális
fejlődés az, ami lehetővé teszi, hogy az Univerzum törvényeit
felismerjük, de maga a felismerés még nem hoz igazi
megoldást. Az univerzumban hibátlanul működő Ok és
Okozat Törvénye szabályozza az életünket. Amíg ezt nem
ismerjük fel, addig olyanok vagyunk, mint egy sötét
labirintusban botorkáló ember, aki hol az egyik, hol a másik
falnak ütődik neki, és csak sok szenvedés után, zúzódásokkal
gazdagon tarkítva találja meg a kivezető utat.
A spirituálisán öntudatra ébredt ember már másként közelít
a dolgokhoz. Ismeri a törvényt, de ébredésének kezdeti
szakaszában még nem biztos benne, hogy a világ valóban így
működik. Vannak ismerőseim, akik elméletben már mindent
tudnak, de a gyakorlati életben régi megszokásaik, apró
csirkefogó húzásaik rabságában élnek. A sorozatos kudarcok
és szenvedések persze elvezetik őket a tudatosodás magasabb
szintjére, már csak azért is, mert az, aki a törvényt ismeri, már
nem tekinthető gyermeknek. A magasabb világokból érkező
útmutatás és gondviselés pedig minden esetben tesz arról,
hogy a lelki törvényt ismerő, de azt szándékosan megszegő
ember a lehető leghamarabb szembesüljön cselekedeteinek
61
következményeivel. Az elméleti tudás ugyanis csak annyit ér,
amennyit át tudunk ültetni belőle hétköznapi életünk
gyakorlatába.
Valamikor - mintegy tíz évvel ezelőtt - jómagam is
„teszteltem" a törvényt. Akkor még Svédországban éltem, de
gondolatban egyre többet foglalkoztam azzal, hogy valójában
Magyarországon volna a helyem. Ezért - a gyö-kércsakra
irányításának engedelmeskedve - hozzákezd-tem
összegyűjteni valamit abból az „anyagi háttérből", amire úgy
gondoltam, szükségem lesz. Abban az időben közel
dolgoztam egy Álmhult nevű városkához, és ebédelni
mindennap bejártam a városba. Maga a város arról nevezetes,
hogy itt van egy ismert svéd bútoráruház központi raktára, és
itt van a legnagyobb részleg, ahol sérült csomagolású,
leértékelt termékeket lehet vásárolni. Központi raktár és
áruház lévén, az ország egész területéről ide hordják a sérült,
vagy csak vastagon beporosodott csomagolású bútorokat, de
olyan mennyiségben, hogy azt még a központi raktár is
képtelen volna folyamatosan befogadni, hacsak nem
csökkentenék le az ilyen cikkek árát a minimumra. Az ár
gyakran az eredeti, üzleti árnak csupán 10-15%-a. Nos, ebből
az árelőnyből kiindulva, és felismerve azt, hogy az árunak
leggyakrabban csak a csomagolása sérült, de maga az áru
nem, kinéztem magamnak azokat a bútorokat a katalógusból,
amelyeket szerettem volna megvásárolni. Természetesen
10%-os vagy 15%-os áron. Tudtam, arra kevés az esély, hogy
mondjuk egy szekrénysor minden darabja és csomagja
egyszerre kerüljön be a raktárba sérült csomagolással, de a
türelem nem csupán rózsát teremhet. Minden ebédszünetemet
az áruház vendéglátói részén töltöttem, és ebéd után
végigjártam a leértékelt áruk rész62
legét. Mintegy hat hónap alatt sorra beérkeztek azok a
dobozok, amelyek a teljes szekrénysort kiadták, és kivétel
nélkül mindegyiket 10%-os áron sikerült megvennem. Már
csak egy darab üveg vitrinajtó hiányzott.
És ekkor megtörtént az elképzelhetetlen.
Megjött a csomag a vitrinajtóval, de az ára az eredeti ár
50%-val volt feltüntetve.
Valósággal megsértődtem.
Úgy éreztem, ez csakis valami tévedés lehet, vagy a sors
rosszindulatú fintora. Sehogy sem akaródzott többet fizetni
ezért a vitrinajtóért, mint a másik kettőért. Egy darabig
sündörögtem a csomag körül, majd gyors elhatározásra
jutottam. Az árcímkéket már jól ismertem, vonalkód nem volt
rajtuk, így hát kerestem egy olyan árucikket, amelyen az
általam megfelelőnek tartott ár volt feltüntetve, óvatosan
levettem a dobozról, és áttettem a vitrinajtóra, a vitrinajtó
címkéjét pedig ügyesen levettem. Ezzel az egyszerű
művelettel a kiszemelt bútortartozék máris mintegy 200 svéd
koronával, azaz kb. 5000 forint értékkel olcsóbb lett. Azután
vásároltam még ezt-azt, többek között egy barátnőmnek egy
konyhai polcot, amire ideadta a pénzt, és elindultam a kijárat
felé. Kicsit izgultam a pénztárnál, hogy észreveszik-e a
huncutságot, de minden simán ment.
Kint éppen tél volt, nagy hó esett és csak a lámpák
fényénél lehetett látni valamit. A megrakott kocsival odaküzdöttem
magam az autóhoz, és elkezdtem bepakolni. Nem
volt egyszerű, ki kellett találni a sorrendet, hogy minden
beférjen, ezért aztán volt olyan árucikk, amit ideiglenesen
letettem a kocsi mellé, amíg sorra került. Amikor mindennel
végeztem, elégedetten csuktam be az ajtókat, és elindultam
hazafelé. Talán két-három kilómé63
tért tehettem meg, amikor bevillant a tudatomba: a konyhai
polc! Nem emlékszem, hogy betettem volna a kocsiba.
Odatámasztottam a kocsi oldalához, és... minden bizonnyal
ott is maradt.
Irány vissza. Hátha még ott lesz a nagy hóban...
Nem volt ott.
Körülnéztem, bementem az üzletbe, érdeklődtem, hogy
valaki adott-e le valami talált csomagot. Semmi. A polc
eltűnt.
Mit volt mit tenni, visszamentem az áruházba, és
megvettem még egyszer, hiszen a barátnőm kifejezetten erre
adott pénzt. A polc ára 200 svéd korona volt.
Azonnal megértettem a történtek spirituális üzenetét.
Később gondolatban visszapörgettem életem korábbi
eseményeit is, amikor szintén vétettem a törvény ellen, és
rájöttem, hogy valójában minden tévedésemért meg kellett
fizetnem. Még szerencse, hogy nem volt sok „tartozásom". Ez
az esemény azonban oly nyilvánvalóan, oly gyorsan
prezentálta a cselekedet következményét, hogy egy életre
elment a kedvem a törvény „tesztelésétől".
64
A TEST-ELEMENTÁL ÉS
AZ ÚJÉVI FOGADALOM
Amikor a különböző iskolák tanításai felsorolják az aura
rétegeit, a lehető legritkább esetben tesznek említést a testelementálról.
Való igaz, a test-elementál nem olyan auraréteg,
mint a többi, hatását azonban nagy tévedés volna figyelmen
kívül hagyni. De miről is van szó?
Ha sorra vesszük azokat az aurarétegeket, amelyek a testet
körülveszik és átjárják, mindjárt az étertesttel vagy aurával
kell kezdenünk. Ennek egy része annyira sűrű, hogy szinte
mindenki szabad szemmel is láthatja. Ez az a pár centiméter
széles kékes csík, amelyik a fej körül és a test körül látható,
de látható a növények és állatok körül is. Ezt követi az
asztrális aura, majd a mentális és kauzális aura. amelyek
lényegében mind az isteni szikrának, az emberi szívben
lakozó Fénynek vagy Léleknek a ruhái. Az Is tudott dolog,
hogy a magasabb szférákban létező élettel csakis a
hozzátartozó auraréteg közvetítésével vehetjük fel a
kapcsolatot.
A test-elementál ilyen értelemben valóban nem tartozik az
aurához, hiszen a fizikai világgal való kapcsolatteremtéshez
ott van maga a fizikai test. A test-elementál - lényegét
tekintve - gondolatforma, amely összesíti mindazon sokat
ismételt gondolatokat, érzéseket és cselekedeteket,
amelyekkel nap mint nap együtt élünk.
Néhány példa arra, hogy miből is állhat össze a
testelementál:
65
1. Az egyik az édességfogyasztás gondolata. Nyilván nem
az időnként, kis mennyiségben elfogyasztott édességről van
szó, hanem arról a belső késztetésről, amelyik szinte
mindennap többször is rávesz bennünket, hogy elővegyük a
csokis dobozt.
2. A dohányzás gondolata. Szinte minden dohányos
keserűnek, köhögtetőnek, fanyarnak érzi élete első
cigarettáját, de lehet, hogy a másodikat és a harmadikat is.
Mégis, mintha a cigaretta helyettesíthetne valamit, hol a
társaság kedvéért, hol a kávé kedvéért, vagy akár csak azért,
mert a szülők tiltották, az ember fokozatosan hozzászoktatja
ízlelőbimbóit, szervezetét ennek a méregnek a befogadásához.
Később már maga a mozdulat, a rágyújtás apró szertartásai, az
első füst elégedett leszívása is hozzájárul ennek a gondolategyüttesnek
az állandó erősítéséhez.
3. Az alkoholfogyasztás gondolata. Mint minden egyébnél,
itt is a mennyiség számít, hiszen amíg egy pohár bor
kifejezetten jótékony hatást gyakorolhat, addig egy üveg
konyak kiűzheti még az éteri testet is a fizikaiból. Ennek
egyenes következménye a delírium tremens, amikor az aura
az alacsony asztrális világokból „közvetít" rémes jeleneteket
az agy számára. A kezdeti és a végső stádium között azonban
ott van a kellemes mámor állapota, a felszabadultság érzete, a
gátlásoktól mentes, könnyebb kommunikáció lehetősége vagy
a könnyelmű nagyvonalúság. De ott lehet mindaz az
agresszió, elutasítottságtól való félelem és önsajnálat is,
amivel az ember józan állapotában nem kíván szembenézni.
Az alkohol csak pillanatnyilag és átmenetileg juttatja el az
embert abba az állapotba, amelyben mindig élni szeretne, de
ezért a pár pillanatnyi illúzióért sokan kemény árat fizetnek.
66
4. A kábítószer-fogyasztás, az alkoholhoz hasonlóan,
vágyott állapotok elérésének segédeszköze. Ezek az állapotok
azonban belső lelki tartás és fejlődés hiányában még egyre
növekvő kábítószer-adagok segítségével sem tarthatók fenn. A
következmény a fizikai test elgyengülése, leromlása, és - ami
sokkal súlyosabb - olyan gondolatok áradata, amelyek
kizárólag az újabb adag bármilyen áron való megszerzésével
vannak lefoglalva. A „bármilyen ár" következményeit tekintve
rendszerint súlyos karmát, nagyon nehéz életkörülményeket és
hosszan tartó szenvedést jelent. A lefelé vezető utat előbbutóbb
felfelé is meg kell majd tenni, mert az ÉLET-böl nincs
kiszállás. Az élet örök, vagy - ha úgy tetszik - időn kívüli,
időtlen. Az idő érzetét tudatunk teremti. Ebből adódik az is,
hogy rövidnek tűnik minden olyan idő, ami kellemesen telik,
és hosszúnak tűnik a szenvedés, holott órával mérve lehet,
hogy másodpercre egyenlő intervallumokról van szó.
5. Minden étkezési rendellenesség a test-elementált alkotó
gondolatok és érzések újabb összetevője lehet, függetlenül
attól, hogy valami, a külvilágtól való védekezési kényszer hajt
a mértéktelen zabálás felé - mintha a zsírpárna vagy
„úszógumi" bármitől is megvédhetne -vagy, a másik irányba
tekintve, a saját testalkattal való elégedetlenség. A csinosság
hajszolása annyira torz gondolati képet eredményezhet, amely
már nem vesz tudomást a környezet visszajelzéseiről. Az
egyetlen mérce a belső elvárás lesz, a bulimia és anorexia
minden káros következményével. Különösen erős gondolati
elementál építhető fel ilyen módon, amikor a csinosság
hajszolása kóros soványsághoz, szőrösödő, bundásodó bőrhöz
vezet, és az egyetlen örömet az életben az a szám jelenti, amit
a mérleg esetenként mutat.
67
6. A játékszenvedély. Mozgatórugója a „kevés pénzzel
sokat nyerni, és hirtelen meggazdagodni" nevű vágyálom. Ez
a gondolkodásmód nagyon sok embernél fellelhető, főként
olyanoknál, akik az univerzum spirituális lényegét még nem
ismerték fel, és nem értették meg. Az ilyen emberek bíznak a
véletlen szerencsében, holott az univerzumban minden
törvény által szabályozott. Véletlenek nincsenek. A gondolat
ereje, és különösen a tudatalattiba mélyen beágyazott
hitrendszer minden körülmények között meg fogja határozni,
hogy az egyén mihez juthat hozzá, és mihez nem.
Magyarországon - de talán máshol is a világon - rendkívül sok
embert tart lázban egy esetleges lottónyeremény. Különösen
felfokozott ez az izgalmi állapot, amikor a nyeremény
várhatóan meghaladja a milliárdos nagyságrendet. Barátok és
ismerősök egész sorával találkoztam, akik arra számítanak,
hogy életüket egy lottónyeremény fogja rendbe hozni.
Ezzel kapcsolatban nem árt tisztázni néhány alapvető
tévedést.
Az egyik az, hogy talán úgy gondolod, a
lottónyereményhez nem kell semmi más, mint véletlen
szerencse. Csakhogy ilyen nem létezik. A Szeretet
Törvényének irányítása alatt, a gondolati tevékenységünk által
meghatározottan az történik velünk, amit gondolunk, és amit
hiszünk. A tudat mélyén rejtőzködő szűk-ség nem képes
hirtelen, mintegy véletlenszerűen bő-séggé változni. A
szerencsejátékoknak egyetlen biztos nyertesük van, éspedig
minden esetben az a vállalat, amelyik a szerencsejátékot
üzemelteti. A játékosok közül, aki nyer, nem véletlenül nyer.
Korábbi cselekedeteid, korábbi gondolataid, a mélytudatban
megbúvó programjaid fogják meghatározni, hogy milyen
számokat írsz a szelvényre, miközben
68
az idő illúziójában élve úgy gondolod, hogy a húzás „később"
lesz. A szerencsejáték lényegében nem más, mint egy önként
befizetett adó, mégpedig több milliárd forint hetente, ami az
államkasszában köt ki. Ha bölcsebbek lennénk, ekkora
összeggel nagyon sok jót tehetnénk.
És most tegyük fel, megtörténik a csoda, és tiéd a lottó
ötös. Olyan mennyiségű energia áramlik be az életedbe,
amelynek kezelésére nem vagy felkészülve. Mint ahogy arra
sem, hogy a kundalini- vagy kígyó erőt megfelelő lelki
fejlettség hiányában a javadra fordítsd. Mihez fogsz hát
kezdeni a nyereménnyel? Ez teljes mértékben attól függ, hogy
lelki fejlődésedben meddig jutottál el, és melyik
energiaközpontnak az irányítása érvényesül az életedben.
Alapvetően azt lehet mondani, hogy a beáramló energiát -
jelen esetben pénzt - mindenki annak a csakrának a szintjén
fogja elégetni, vagy átalakítani, amelyik szintig eljutott, és
amely pillanatnyilag meghatározza az életét. Ha valakinek az
URAD-ALMA szintjén vannak kielégítendő vágyai, akkor
első gondolata lehet a ház és a kocsi. Ha valaki a LAKODALMA
szintjénél tart, akkor szexuális örömök keresése
emészti el az összeg jelentős részét. Ki ne hallott volna olyan
férfiakról vagy nőkről, akik egész vagyonokat költöttek
kedvesükre? Amennyiben a VÍG-ALMA irányít, a
szórakozás, az utazás és a luxus különböző megnyilvánulásai
lesznek a legfontosabbak. És pontosan ez a három az,
amelyeknek esetében „ a kígyó a sarkadat veszi célba".
Érdemes egy kicsit utánanézni, mi is történt azokkal az
emberekkel, akik váratlanul nagy nyereményhez jutottak. Alig
találni közöt-tük olyat, akinek a nyeremény örömet és
boldogságot hozott volna.
69
A titok nyitja - mint mindig - most is a FOGAD-ALMA, a
szívósakra szintjén található. Csak az számíthat a nyeremény
áldásos hatásaira, akinek az útját már nem az önzés, hanem a
szolgálat és a szeretet irányítja.
Ezeken kívül természetesen számos más erős gondolat és
az azokhoz kötődő érzések-érzetek alkothatják ezt a
„csomagot", amit test-elementálnak nevezünk. Az ösz-szetétel
személyre szabott, és rendkívül változatos. Egy valami
azonban mindannyiunk számára közös benne. És ez nem más,
mint egy lefelé húzó erő, amelyik a legnemesebb
szándékaink, célkitűzéseink és ideáljaink útjába áll.
Sokan azt kérdezik, miért sokkal nehezebb a szívvel és
értelemmel felismert „jó" irányba mozdulni, és miért
könnyebb a lefelé húzó erőknek engedelmeskedni?
A lefelé húzó erők gondolataiba sokkal több energiát
fektettünk, sokkal többet gondoltunk testi vágyainkra,
szükségleteinkre, vélt vagy valós sérelmeink elrejtésére vagy
megbosszulására. És sokkal kevesebbet törődtünk
gondolatban azokkal a bizonyos „jó" dolgokkal - gondolok itt
elsősorban a szeretetre, önmagunk és mások elfogadására, a
türelemre és az embertársainknak nyújtott segítségre -,
amelyek az anyagi világ terheit könnyít-hetnék.
Hát ezért.
Ezért könnyebb a „rossz", mint a „jó". Gondolatokból
lefelé húzó, hatalmas erőteret építettünk magunk köré, és
csodálkozunk, hogy egy jóval gyengébb, jóval ritkábban
megerősített gondolat miért is nem képes bennünket ebből
kiragadni. Olyan ez, mintha azt kérdeznénk, miért nem tud
felemelni bennünket egy pillangó, amikor derékig benne
állunk az iszapban?
70
Bár úgy tűnik, hogy a test-elementál, lefelé húzó ereje
miatt, csak nehézséget és bonyodalmakat okoz, hiba volna
rossznak tekinteni. A test-elementál biztosítja ugyan
alacsonyabb énünk megismerési vágyát, gazdagítja
tapasztalatainkat, de előbb-utóbb kénytelenek leszünk
változtatni gondolatainkon és hozzáállásunkon, hiszen
felismerjük, hogy ez az út szenvedéshez vezet. Ha egyszer már
sikerült kimászni a gödörből, még egyszer nem fogunk
beleesni, mert tudjuk, hogy melyek azok a gondolatok,
amelyeket kerülni kell.
A felsorolt lefelé húzó erők közül nekem csak a
dohányzással kapcsolatban van személyes tapasztalatom.
Azért szeretném ezt megosztani, mert különös módon, végül
pontosan a cigaretta segítségével sikerült leszoknom e káros
szenvedélyről.
Diákkoromban, amikor az osztálytársaim cigarettázni
kezdtek, ezzel is mutatva, hogy ők már „felnőttek",
határozottan elutasítottam a cigarettát. A szülőktől kapott
minta azonban mélyebben bennem lehetett - édesapám nagy
dohányos volt -, mert az egyetem évei alatt a szünetben a kávé
mellé néha rágyújtottam. Azzal vigasztaltam magam, hogy ez
nem igazi dohányzás, hiszen csak néha szívok el egy-egy
szálat, és azt is csak a kávéhoz...
Aztán jöttek a vizsgák, az éjszakába nyúló tanulások, és
egyre több kávé. És persze minden kávé mellé egy cigi. Majd
elmúlt a vizsgaidőszak, de fura módon maradt a napi négy-öt
kávé, és hozzá mindig a cigi. Később rájöttem, hogy semmi
értelme annyi kávét inni, ha cigarettázni akarok. Akkorra a
cigaretta már test-elementál mivoltában volt jelen. A napi egy
csomag természetes velejárója lett az életemnek. Egy ideig
rendben is volt minden.
71
Pár év múlva egy alkalommal úgy adódott, hogy nagyot
szaladtam egy autóbusz után. Döbbenten vettem észre, hogy
alig kapok levegőt. Ilyesmi korábban soha nem fordult elő.
Nem volt kétségem felőle, hogy a dohányzás miatt jutottam
ide, és úgy döntöttem, leteszem a cigarettát. Van ám nekem
akaraterőm, gondoltam. Ha nem akarok, akkor nem gyújtok
rá.
Egy hónapig minden jól ment cigaretta nélkül. Azután úgy
gondoltam, én már úgysem dohányzom, ugyan mi bajom
lenne tőle, ha elszívnék egyet. (Persze ezt nem is én
gondoltam, hanem a test-elementál).
Rágyújtottam. És másnap reggel ismét. Pár nap múlva ott
tartottam, ahol abbahagytam.
Később ismét megpróbálkoztam ezzel a módszerrel, de az
eredmény szóról szóra ugyanaz lett. Az akaraterőm kevésnek
bizonyult a jól bejáratott test-elementál gondolati erejéhez
képest.
És ekkor megszületett a megoldás.
Úgy döntöttem, hogy gondolati erővel csakis egy másik
gondolati erő veheti fel eredményesen a harcot. Pontosabban,
ha a dohányzásra vonatkozó gondolatokat nem erősítem, nem
táplálom, és közben olyan gondolatokat ismételgetek
magamban, amelyek távol tartanak a cigarettától, talán
sikerülhet. Úgy döntöttem hát, hogy -kutyaharapást szőrével -
a cigaretta segítségével fogok lemondani a dohányzásról.
Akkor gyújtok rá, amikor akarok, és naponta annyiszor,
ahányszor megkívánom. De minden alkalommal, amikor
rágyújtok és rágyújtás után minden leszívott füstnél
elismételem magamban -gondolatban -, hogy
„NEM KÍVÁNOM A CIGARETTÁT ÉS NEM
CIGARETTÁZOM".
72
Nem voltam biztos benne, hogy sikerül, de megpróbáltam.
Nem mondom, kellett hozzá kitartás, de egy idő után valahogy
szokássá, automatikussá vált. Pár hónapig nem történt semmi.
Ugyanúgy cigarettáztam, mint korábban, és még azt sem
mondhatom, hogy akárcsak egy szállal is kevesebbet szívtam
volna. Egy csomag volt a napi adag, és estére mindig el is
fogyott. Lelkiismeret-furdalásom sem volt, hiszen úgy
éreztem, saját magammal kötött egyezségemnek eleget teszek,
és ezzel a gondolatban ismételt mondókával talán a
leghatékonyabban dolgozom egy káros szenvedély
leküzdésén.
Mintegy fél év elteltével azon vettem észre magam, hogy
este marad pár szál cigaretta a dobozban. Később egy csomag
három napra is elég volt, majd olyan napok következtek,
amikor a cigaretta ott volt a zsebemben, de nem gyújtottam rá.
Amikor egyik kollégám megkínált, a szemébe néztem, és a
világ legtermészetesebb módján azt mondtam neki:
Köszönöm, én nem cigarettázom.
Nagyon meglepődött. „Hogy létezik? Hiszen pár nappal
ezelőtt még szívtad!"
Hát így. Gondolattal. A gondolat erejével.
Különben gyakran látom a cigarettás dobozokon feltüntetett
figyelmeztetéseket. Vastag betűkkel, szembetűnő
módon ott van mindenki előtt a „program". íme néhány, amit
cigarettásdobozokról másoltam ide:
A dohányzás lassú és fájdalmas halálhoz vezet.
A dohányosok korábban halnak.
A dohányzás öregíti a bőrt.
Megannyi jelen időben megfogalmazott állítás, ami
önmagában rendelkezhet ugyan igazságtartalommal, de ha
beépül a tudatalattiba, akkor sokkal többet árt, mint
73
maga a cigaretta. Valamikor talán eljutunk oda, hogy ne
ijesztgessük egymást, ne próbáljunk félelmet és szorongást
kelteni egymásban. Ha valaki - pénzt nem kímélve - már
amúgy is rendszeresen mérgezi a testét, ne tetézzük a bajt
romboló, tudatalattiba beépülő programokkal. Természetesen
ehhez is, mint mindenhez, ami szép és jó az életben, lelki
fejlődés szükséges.
74
A TUDATALATTI ÉS A RÁK
Korunk egyik mumusa a nehezen és ritkán gyógyítható,
váratlanul megjelenő rák. Az utóbbi években sokan
felkerestek, tanácsot, lelki vigaszt és gyógyulást keresve, és
minden segítségkérő esetében igyekeztem felderíteni azokat a
lelki-szellemi okokat, amelyek a daganatos megbetegedéshez
vezettek. Ha valakinek gyomorfekélye van, saját maga is
könnyen felismeri, hol tévedett, miért és mikor idegeskedett
annyit, hogy idejutott. Még egy autóbaleset kapcsán is könnyű
rávilágítani arra a belső konfliktusra, amelyet a balesetet
okozó vagy elszenvedő egyén hosszú ideje magában hordoz.
A baleset csak a belső konfliktus külső megjelenési formája.
A rákkal kapcsolatban azonban más a helyzet. Járt nálam
alig negyvenéves apuka, aki éjt nappallá téve dolgozott a
családjáért, anyuka, aki mindig mindent megtett a
gyermekeiért és az unokáiért, és a sort bátran folytathatnám.
Azt mondhatom, hogy kivétel nélkül olyan emberek voltak,
akik példásnak nevezhető önzetlenséggel, kifejezetten
másokért éltek, mások boldogulását igyekeztek segíteni.
Egész életükben adtak, adtak, és ismét csak adtak. Saját
magukról szinte megfeledkeztek, sokszor a pihenést is
elhanyagolták csak azért, hogy mások szolgálatában
lehessenek. Ilyen életvitel után természe-(es az, ha döbbenten
veszik tudomásul, hogy a testükben daganat van kialakulóban.
Szinte közhelynek számit már a gyakran ismételt
megállapítás, hogy „Mindig
75
a jó emberek kapnák rákot." Magától értetődő a kérdés is,
hogy az ilyen ember vajon nem a szív útját járja? Vajon nem
érdemelne valamilyen kompenzációt az univerzum Ok-
Okozati törvénye szerint? Vagy mégis tévedett valamiben?
Ahhoz, hogy a problémát - pontosabban a megoldandó
feladatot - világosabban láthassuk, érdemes felidéznünk
White Eagle tanítását (Lelki fejlődés I.), miszerint mindig
mindenben a középút az, ami célra vezet.
Tegyük fel hát magunknak a kérdést, hogy lehet-e mindig
adni, adni és adni anélkül, hogy közben feltöltődnénk,
anélkül, hogy elfogadnánk az élet ajándékait?
Miért is vagyunk a Földön?
Lelki fejlődés és tudatosodás céljából. A harmonikus
létállapot kialakítását tanuljuk, ami azt jelenti, hogy a
kilégzéshez és belégzéshez hasonlóan engedjük, hogy
bizonyos dolgok az életünkbe beáramoljanak, majd
kiáramoljanak.
Azok a rákos betegek, akik hozzám ellátogattak, kivétel
nélkül mind csak adni akartak, anélkül, hogy képesek vagy
hajlandók lettek volna másoktól bármit is elfogadni. Márpedig
mindig csak kilélegezni lehetetlen. Ugyanígy lehetetlen
mindig adni, és sohasem feltöltődni.
A probléma ott van, hogy ezek az emberek nem tudatosan
cselekszik, amit csinálnak. Egyfajta belső késztetés, bizonyos
esetekben szülői „ösztön" hatására igyekeznek segíteni és
adni. Ugyanígy önértékelésükbe is valami hiba csúszhatott a
nevelés vagy az önnevelés során, mert alig mernek
megszólalni a saját érdekükben. Gyakran tartanak attól, hogy
mit szólnának mások, ha csak egyszer is önző módon
viselkednének. Belső természetüktől idegen az önzés, de
ugyanilyen idegen lehet az is,
76
hogy saját magukra szeretettel és elfogadással gondoljanak.
Ilyen feltételek mellett pedig a spirituális fejlődés egy időre
elakad. Csakhogy azért születünk a fizikai világba, hogy
spirituális fejlődésünket biztosítsuk, és egyre tudatosabbá
váljunk. Ha ez a belső vágy nem valósul meg, és mindig
lemondunk magunkról valaki másnak az érdekében, akkor a
fejlődési igényünk áttevődhet a fizikai test szintjére, és
daganatként jelenhet meg. Ilyenkor a beteg figyelme
kénytelen-kelletlen önmaga felé fordul, tehát a tünet segít
abban, hogy a sokáig elhanyagolt és háttérbe szorított énjével
foglalkozzék. Nem mindegy azonban, hogy miként
foglalkozik vele. Amennyiben idejében megtalálja a kiutat, és
sikerül megváltoztatnia az élethez való hozzáállását, a fejlődés
ismét megindul a lelki-szellemi síkon, és a daganat
visszahúzódik.
Hogy a modern orvostudomány milyen gyógymódokat
használ a daganatos betegségek kezelésére és milyen
eredménnyel, abban nem vagyok járatos, egy valami azonban
egészen biztos:
Bármiféle kezelés, amely segíti a szervezet egészségének a
helyreállítását, csak akkor lehet hosszú távon sikeres, ha
közben sikerül „felülírni", kicserélni a régi beidegződéseket,
szokásokat, gondolkodásmódot.
Amennyiben ezt nem tesszük meg, vagy csak
elhanyagolható részben sikerül megvalósítani, ne feledjük:
hasonló gondolatok és érzések hasonló fizikai tünetekhez
vezetnek.
Járt nálam egy kedves hölgy, akinek kis daganatot fedeztek
fel a mellében. Később kiderült, hogy öt évvel korábban a
méhében volt egy kis daganat, amit „idejében" eltávolítottak,
és gyógyultnak nyilvánították. Igen
77
ám, de a műtéti beavatkozás a gondolkodásmódján alig
változtatott valamit.
Gyakran mondják, és igaz is, hogy a szeretetnek gyógyító
ereje van. Aki önmagára szeretettel tud gondolni, alapjáraton
sokkal jobb egészségnek örvend, mint az, akit sötét
gondolatok és félelmek kínoznak. Nem lehet elvárni az
orvosoktól, hogy pusztán a fizikai test kezelésével
helyreállítsák az egészséget, ha a beteg saját maga is aktívan
nem vesz részt a gyógyulás folyamatában.
A rák esetében a gyógyulás egyik útja a belső egyensúly
helyreállítása az adok-kapok között. Más szóval -és lehet, ez
most sokak számára nagyon furcsán hangzik - meg kell
tanulni bizonyos fokig önzőnek lenni! Meg kell tanulni néha
nemet mondani, és meg kell tanulni pihenni, feltöltődni,
szórakozni, még akkor is, ha a legkedvesebb aranyhajú unoka
könyörög valamiért. Meg kell tanulni elfogadni bizonyos
dolgokat, ajándékokat, segítséget vagy pénzt. Meg kell tanulni
továbbá szót emelni a saját érdek sérülése esetén, és le kell
mondani a korábbi sérelmek következtében kialakult
neheztelésről. A rákos betegnek kifejezetten nehezére esnek
ezek a dolgok, pontosan azért, mert tudatalattijában egészen
más program fut. Nagyon szeretne megfelelni a külső
elvárásoknak, ám ezek az elvárások gyakran nem is külsők.
Leggyakrabban a betegnek saját magával szemben támasztott,
belső elvárásaival találkoztam, és a segítségkérőknek még
gondolatban is nehezükre esett, hogy ezen a hozzáálláson
változtassanak. Az egyensúly tehát alaposan felborult. Ezen
egyensúly helyreállításában segít a mellékelt CD rendszeres
hallgatása. Az új program viszont -legalábbis eleinte -
összeütközésbe kerül a „korábban telepített, már futó"
programmal, és ilyenkor bizonyos ki78
jelentések hallatára belső ellenérzés vagy elutasítás lesz a
reakció. Akkor lehet sikeresnek tekinteni az egyensúlyi
állapot helyreállítását célzó új „programot", amikor az
ellenérzés teljesen elmúlik, és nemcsak az „adok" szó tűnik
természetesnek és magától értetődőnek, hanem a „kapok" is.
Ha ezzel kapcsolatban valakinek még mindig volnának
kételyei, kérem, gondoljon arra, hogy van egy cső, amelyiken
van két csap. Az egyik beengedi a vizet a csőbe, a másik
továbbengedi. Ha csak azt a csapot nyitja meg, amelyik
továbbengedi a vizet, és a bemeneti csap zárva marad, egy idő
után az áramlás leáll, a tartalékok elfogynak. Ha többet
szeretne adni, ahhoz lehetővé kell tennie azt is, hogy többet
tudjon befogadni. Ha többet tud befogadni, spirituális
fejlődése ismét biztosított, és a testi tünet - mivel feladatát már
elvégezte, és további gondolati-érzelmi utánpótlást nem kap -
visszahúzódik. Hasonló gondolatok és érzések hasonló
tünetekhez vezetnek. Megváltoztatott gondolatok és érzések
meg fogják változtatni a test összetételét, működését, a
sejtekben lévő víz szerkezetét, az anyagcserét, az
információáramlást, egyszóval: mindent.
Kivéve, amikor nem. Találkoztam már olyan nővel, akiben
az adok-kapok egyensúly látszólag rendben volt, és spirituális
fejlődését sem hanyagolta el. Amikor megtudtam, hogy rákos,
először úgy gondoltam, csupán próbatételről van szó, és
minden bizonnyal sikerül is legyőznie a betegséget.
Kezdetben valóban minden jel erre mutatott. Végül mégis a
rák győzött. Csak később, tanítómesterem segítségével
értettem meg az összefüggéseket. A probléma ugyanis nem
ebből az életből származott. Mint azt tanítómesterem
elmondta, meditációban visszatekintett a hölgy előző életeire.
Látta őt, mint háromgyer79
mekes anyát, akinek a férje a családot hátrahagyva, pusztán
virtusból elment katonának. A harcban ott is hagyta a fogát. A
nő élete rendkívül nehézzé vált a három kiskorú gyermekkel.
Talán ezek a nehézségek okozhatták, hogy halála és
újjászületése után, a következő inkarná-cióban zárdába
vonult, és apácaként kívánta leélni az életét. Sajnos ez sem
úgy sikerült, ahogy tervezte. Szerelmes lett az egyik papba, és
a szerelemből gyermeke született. Ezt azonban zárdatársai
elől sikerült eltitkolnia, és a gyermeket közvetlenül a szülés
után megfojtotta, és a kolostor pincéjében elásta. A
lelkiismeret hangja azonban több életen át elkíséri az embert.
A hölgy következő életében Svédországban született meg, és
férjhez ment ahhoz az emberhez, aki két élettel ezelőtt is a
férje volt. Ismerem a férjét. Mai napig katonatiszt
Svédországban. Úgy tűnik, korábbi életében szerzett
tapasztalatai még nem vették el a kedvét a katonáskodástól.
Három kicsi gyermekük volt, amikor a nőről kiderült, hogy
rákos. A legkisebb alig múlt egy éves. A hölgy az előző
életben megfojtott gyermek miatti vezeklésként a
szenvedésnek ezt a formáját választotta, beteljesítve ezzel a
férje karmáját is. Ez alkalommal ugyanis a férj maradt
egyedül a három kiskorú gyermekkel.
Nyilván felmerült bennem a kérdés, hogy a gyermekek
ebben a helyzetben mit vétettek, hogy hol apa, hol anya nélkül
kellett felnőniük, de tanítómesterem felhívta a figyelmemet,
hogy az univerzumban semmi sem történik véletlenül. Az Ok
és Okozat Törvénye csalhatatlanul működik. A gyermekek
sorsának elemzése csupán egy további láncszem volna, és
ugyanúgy megtalálhatók lennének az összefüggések, a
karmikus adósságok és törlesztések, mint a szülők esetében.
80
Szolgáljon vigaszul, hogy az ilyen és ehhez hasonló esetek
ritkák. A leggyakoribb a belső megfelelési vágy és az adokkapok
egyensúly felborulásából adódó megbetegedés. Ezért
egy pillanatig sem kellene azon töprengeni, hogy vajon több
életre visszanyúló karmikus adósságról van-e szó?
Sokat segít, ha a beteg azonnal hozzákezd a tudatos
gyógyuláshoz és a tudatalatti kitisztításához, mihelyt a fizikai
tünetekről tudomást szerzett. Belátom, ez nagyon nehéz,
hiszen az első reakció az elutasítás. Ezt követi a rémület és a
kétségbeesés. Van, aki ilyenkor teljesen lemond az életéről és
a lelki fejlődéséről, és a diagnózist egyértelmű halálos
ítéletnek tekinti. Marad a gyógyulásba - pontosabban az
orvosok hozzáértésébe és a gyógyszerek hatásába - vetett
remény. Fordultak hozzám olyan segítségkérők is, akik csak
utolsó szalmaszálként, „hátha ez még segíthet" alapon
igyekeztek menteni amit lehet, sokszor csak napokkal a test
halála előtt.
Vannak azonban olyanok, akik összeszedik magukat, is
megteszik mindazon lépéseket, amelyeket eddig
elhanyagoltak.
A mélytudatban rejlő gondolati minták megváltoztatásához
azonban idő kell. A beteg aktív részvétele nélkül az orvosok
minden tudása és gyógyszere elégtelennek bizonyulhat.
Örömömre szolgál, hogy olyan segítségkérő is akadt, aki a
fent leírt módszerek segítségével, rostos növényi
táplálkozással, egészséges szervek egészséges működésének
vizualizálásával, stb. mindössze három hó-nap leforgása alatt
- kemoterápia és sugárkezelés nélkül tökéletes egészségi
állapotnak megfelelő véreredményekel tudott felmutatni,
kezelőorvosának nem kis meglepetésére.
81
Ezen és ehhez hasonló sikerek láttán felmerül a kérdés,
hogy létrehozható-e egy olyan daganatos betegségeket
gyógyító központ, ahol a hagyományos orvosi kezelés
kiegészítéseként a szakemberek a beteg gondolat-és
érzelemvilágának megváltoztatásával, a rossz beidegződések
kiigazításával, pozitív gondolatokra és érzelmekre való
hangolással is hozzá tudnak járulni a gyógyulás
folyamatához. Talán még a gyógyszergyártók érdekeit sem
sértené, ha a kezelés eredményeként a beteg meggyógyulna,
és még évtizedekig fogyaszthatná a gyógyszeripar egyéb
kitűnő termékeit.
Ez úton is kérem mindazokat, akik egy ilyen ügyet
támogatni szeretnének, hogy az alábbi e-mail címre bátran
küldjék el javaslataikat, ötleteiket.
bela@lords.com
82
A TUDATALATTI ÉS A MÉDIA
Korunk egyik veszélye - bár kevesen tekintik annak -a
televízió által sugárzott adások programozó erejében rejlik.
Amikor tájékozódni szeretnénk bizonyos adások tartalma
felől, megnézzük a rádió-, vagy a TV-műsort. Külföldön TVprogramnak
hívják. Nicsak, már a nevében is benne van, hogy
micsoda!
Először Svédországban figyeltem fel néhány különös
dologra ezzel kapcsolatban. Azt vettem észre, hogy kivétel
nélkül minden este, a híradóban bemondtak egy gazdasági
természetű hírt, amelynek az volt a lényege és a nézők
számára továbbított üzenete, hogy holnaptól az életed anyagi
szempontból drágább, és ezzel együtt bizonytalanabb lesz. Az
ilyen és ehhez hasonló tartalmú hírek, nap nap után ismételve,
elvégzik az ember tudatalattiján a munkát, ugyanakkor
azonban megakadályozzák azt is, hogy - ha csak néhány
pillanatra is - felemeljük fejünket, és az anyagi dolgok helyett
a spiritualitás-sal foglalkozzunk.
A híreknek egy másik csoportja - amire szintén
Svédországban figyeltem fel - a bevándorlók által elkövetett
törvénysértések, és azok bemutatási módja. Svédországban
ugyanis - elméletileg - nincs diszkrimináció, és az embert nem
a bőrének a színe alapján ítélik meg. Ezzel szemben,
valahányszor bevándorlók által elkövetett törvénysértésről
volt szó a TV Híradóban, a háttérben mindig egy vagy több
sötét alak körvonala kísérte a bemon83
dott szöveget. A tudatalatti hosszú távon ezt úgy értelmezi,
hogy a bevándorló egy sötét alak, sötétbőrű, gyakran bűnöző,
és semmilyen körülmények között sem tekinthető
egyenrangúnak velem, a szőke, kékszemű, becsületes svéddel.
Egyetlen oka van annak, hogy idejött, és az csakis gazdasági
lehet. Kultúrája rendkívüli módon eltérő a miénktől,
részesülni szeretne a svéd jólétből, de közelebb áll hozzá a
bűnözés, mint másokhoz általában. Ismétlem, ez nem a
tudatos gondolkodásra jellemző, hanem arra, ami a képi
programozás útján a mélytudatra hat.
Amikor 1987-ben megérkeztem Svédországba, és
bekerültem Alvestára, a menekülttáborba, még nem voltam
tisztában azzal, hogy a svéd lakosság tudatalattijában milyen
program fut a bevándorlókkal kapcsolatban. Ezért aztán
rendkívüli módon meglepődtem, amikor odaérke-zésünk
napján ágyneműosztáskor megkérdezte tőlem a tábor
alkalmazottja, hogy láttam-e már ágyneműt, és tudom-e,
hogyan kell használni? A kérdés jóindulatúan, barátságosan,
segítőkészséget sugallva hangzott el. Ezzel együtt olyan volt
számomra, mint egy jól irányzott pofon.
Amikor egy évvel később munkát kerestem, fogadott egy
nagy építkezési vállalat helyi főnöke. Kifaggatott, hogy
honnan jövök, milyen nyelveket beszélek, miért jöttem, és
milyen iskolát végeztem. Miután elmondtam - természetesen
svédül - hogy Kolozsváron végeztem a Műszaki Egyetem Út-,
Híd- és Vasútépítő szakán, és beszélek magyarul, románul,
angolul, és valamennyit konyítok a franciához, azt kérdezte:
- Olvasni tudsz?
Mindezt csak azért írom le, hogy érthetőbbé tegyem,
milyen hatalmas erővel dolgozik az emberben a tudatalat84
tijába rögzült kép vagy meggyőződés, és milyen mértékben
képes ez a meggyőződés eltakarni a szem elől is azt, aminek
bizonyos esetekben nyilvánvalónak kellene lennie.
Amikor 1999-ben úgy döntöttem, hogy magam mögött
hagyom Skandináviát, és Budapesten fogok letelepedni, kész
felüdülés volt bekapcsolni a TV-t, és meghallgatni a híradót.
Azonnal feltűnt, hogy hiányzik belőle az a módszeres
mélytudat-szennyezés, amit svédországi tartózkodásom idején
nap mint nap tapasztaltam.
Hat év alatt azonban nagyot változott a helyzet.
Ha más tekintetben nem is, ebből a szempontból nemcsak
hogy sikerült utólérni a nyugati világot, de alaposan magunk
mögött is hagytuk. Ma már nálunk is rendszeresen lefelé, az
anyagiak és az anyagi világ felé terelik a lakosság figyelmét,
azzal a különbséggel, hogy a napi egy - bizonytalanságérzetet
keltő - hír helyett mindennap legalább kettőt-hármat
jelentenek be.
A stratégia lényegében egyszerű. A lakosságot egyrészt
olyan fogyasztási cikkek megszerzésére kell ösztönözni,
amelyeknek fenntartása és üzemeltetése időben meghaladhatja
az eredeti termék árát is.
Másrészt a lakosság nagy részét el kell adósítani. Ez a
lakásvásárlás kapcsán megy a legegyszerűbben.
így könnyen elérhető, hogy mindazok, akik ebben a
mókuskerékben vannak, figyelmüket főként az anyagi világ
felé fordtítsák, és teremtő gondolataik erejét ne használják
másra, mint a földi léten való átvergődésre. Ilyen helyzetben
nagyon könnyű ijesztgetni és irányítani az embert.
A mélytudat-szennyezés másik szomorú példája a
terrorizmus és a terrorizmus elleni harc. Amióta
nemzetközileg összefogtunk a terrorizmus ellen, nagyon
bizony85
talanná vált a világ. Elméletben mindenki tudja, hogy az
erőszak erőszakot szül, és tanítással, együttműködéssel sokkal
többre lehet jutni, mégsem ezt tesszük. Úgy tűnik, ellenségre
nagy szüksége van - a fegyveriparnak.
Az arabok pedig szinte hivatalból terroristának
tekintendők, olyannyira, hogy még magas politikai
pozícióban lévő vezető is akadt, aki nyilvánosan „elszólta"
magát, és a szaúdi focistákat terroristáknak nevezte. Pedig
nem tehet róla. A tudatalatti program átírja a józan ész
döntéseit, és ez mindenkivel így van. Komoly és rendszeres
erőfeszítésbe kerül, ha valaki nap mint nap újra tudatosítani
szeretné magában, hogy egy megszállt ország védekező
lakossága túlnyomó többségben nem terroristákból, hanem
szabadságukat, életüket és életmódjukat védő, és ezért nem
ritkán életüket feláldozó hazafiakból áll, akik szívvel lélekkel
hisznek az ügyben, amiért harcolnak. Ezt a hitet és belső
meggyőződést nem írja felül a katonai jelenlét és a
haditechnika.
A média által közölt hírek másik - szintén bizonytalanságot
keltő és sugalló csoportja - a halálos balesetekről történő
beszámoló. Nem tudom, észrevették-e a nézők, hogy
bizonyos típusú balesetek mindig csoportosan jelentkeznek.
Ha a médiában szárnyra kap egy hír egy repülőgép
lezuhanásáról, azt rövid időn belül másik három vagy négy
hasonló típusú, de mindenképpen repüléssel kapcsolatos
baleset követi. Ha autóbuszszerencsétlenségről számolnak be
a hírek, szinte biztosra vehetjük, hogy hasonló balesetek
egész sorozata következik. Ha pedig netán egy vonattal
történik valami, akkor bizonyos időszakon belül a vasúti
szerencsétlenségek lesznek a hírek főszereplői.
Vajon miért?
86
Tudott dolog, hogy a hírügynökségek ellátják egymást
híranyaggal, és kisebb-nagyobb eltéréssel minden csatornán
ugyanazok a hírek kerülnek bemutatásra. Nem csak az
országon belül, de nemzetközi viszonylatban is.
Na már most, ahova a gondolat megy, oda energia megy,
mégpedig nem is kevés. A gondolatnak pedig teremtő ereje
van. Ha a média egy bolygó lakosságának nagy részét eléri
egy repülőszerencsétlenség hírével, nagyon sok ember fog
repülőszerencsétlenségre gondolni.
És ennek meg is lesz a hatása.
Nyilván nem arról van szó, hogy bizonyos emberek halálát,
vagy a földi létből való távozását mi közösen idézzük elő,
hiszen a test elhagyásának időpontját a felsőbbrendű Én
kezeli. A baleset módjára viszont - közös gondolati erővel -
óriási hatást gyakorolunk anélkül, hogy ezzel tisztában
lennénk.
Ezért áldásos hatást gyakorolna a világra, ha a média közös
gondolatainkat a szépnek, a jónak, a humoros dolgoknak és az
építőjellegű dolgokank az irányába terelné. És - ha valaki azt
kérdezné, hogy egy ilyen irányváltáshoz mi szükséges - a
válasz az, hogy egyénileg és kollektíven felül kell tudnunk
emelkedni a gyökércsakra irányításán, túl kell lépnünk a
halálfélelem okozta korlátainkat, és sokkal több teret kell
engednünk mindannak ami szép, ami jó az életben.
A pozitív gondolkodás nem csupán divatos fogalom.
Gondolataink nyomán szavak és cselekedetek születnek. Az
egész bolygó átalakításának, kiépítésének - vagy mértéktelen
kizsákmányolásának, és az ezzel együtt jelentkező
klímaváltozásnak - a hátterében a gondolataink ereje áll.
Igyekeznünk kellene hát szépet és jót gondolni, mert az építő
gondolatok, az egymást segítő, báto87
rító gondolatok ugyanúgy megvalósulnak, mint a negatív,
félelemkeltő vagy a környezet kárára történő, mértéktelen
meggazdagodást célzó gondolataink.
Ugyanakkor jó volna végre felismerni, hogy bizonyos
gondolatok csak az egyéni érdekek fényében tűnnek szépnek
és hasznosnak, miközben a közös jót figyelembe sem veszik,
vagy egyszerűen csak szem elől tévesztik.
A bolygó változik. Ezt ma már mindenki beláthatja. A
klíma változik. A felszín változik.
Mi is változunk. Ha önszántunkból nem, hát a kényszerítő
körülmények hatására. De nem mindegy, hogy milyen irányba
változunk.
A legtöbben úgy szeretnének élni, hogy az nekik jó legyen.
Ez ma már nem elég. Nem tudjuk függetleníteni magunkat
a világ eseményeitől. Bárhol következne be valami
komolyabb katasztrófa, szinte azonnal kihat a Föld minden
lakosára, akár felismerjük ezt, akár nem.
Összetartozunk, és ahhoz, ami a bolygóval és velünk
történik, gondolkodásunk révén nap mint nap mindannyian
hozzájárulunk.
Jó volna felismerni, hogy a tartós jót csak akkor érhetjük
el, ha egymást támogatva és segítve úgy szeretnénk élni, hogy
az mindenkinek jó legyen.
88
SZEBB ÉLET VÁR
Mint látod, kedves olvasó, nem kívánom azt sugallni, hogy
pusztán egy CD gyakori meghallgatásától egy csapásra szebbé
és jobbá válik az életed. Bizonyos területeken mindenképp
lényeges és érezhető változást fog hozni, de szinte biztosra
veheted, hogy lesznek olyan területek, olyan tulajdonságok,
amelyeknek csiszolásán még dolgoznod kell. Valóban szebb
és jobb élet vár, ami azt jelenti, hogy valahogy el kell jutnod
odáig. A legkülönösebb mégis az, hogy ennek a szebb életnek
a lehetőségét magadban hordod, és te magad döntheted el,
hogy milyen gyorsan vagy hajlandó elfogadni és követni a
Törvényt, ha már felismerted.
A tudatalatti tízparancsolata című CD rendszeres
hallgatása mindenesetre hatalmas tehertől szabadíthat meg, A
rossz beidegződések, a gyakran ismételt - saját magadra vagy
másokra vonatkozó - elmarasztaló gondolatok, az oktalan
haragtartás és a panaszkodás terhétől.
Gondolataid teremtő erővel rendelkeznek.
Teremts jót! Teremts szépet!
A jó gondolatokból előbb-utóbb jó dolgok születnek.
Lehet, észre sem veszed, amint belül változni kezdesz, de azt
észre fogod venni, hogy megváltoznak körülötted az emberek.
Másképp viszonyulnak hozzád rokonaid és regi ismerőseid, új
arcok, új barátok vesznek körül, új lehetőségek nyílnak.
Élj velük boldogan!
89
A TUDATALATTI
TÍZPARANCSOLAT
A
„Hatalmas energiák szabadulnak fel az emberi életben akkor,
amikor nincs eltérés abban, ahogy gondolkodunk, amiben
hiszünk, és ahogyan élünk."
J. Krishnamurti
Most pedig arra kérlek, olvasd át alaposan a szöveget,
amely a CD tartalmát alkotja. Vizsgáld meg mélyrehatóan,
gondold át, és tedd fel magadnak a kérdést, hogy el tudod-e
fogadni azt, ami elhangzik. Szeretnéd-e, hogy az életed ezen
új vagy részben új paraméterek irányítása alatt működjék?
Biztosan lesznek olyanok, akik mindezt „agymosás"-nak
neveznék. Én inkább mélytudat frissítésnek, mélytudat
tisztításnak tartom. Mint ahogy rendszeresen tisztálkodunk, és
ruháinkat is rendszeresen kimossuk, ugyanúgy kellene
vigyáznunk arra is, hogy az életünket alapvetően meghatározó
gondolatok a szépséget, a jót, a tisztát juttassák kifejezésre.
Egészen biztos, hogy lesznek e könyvnek olyan olvasói is,
akik A végső valóság c. könyvet még nem olvasták. Ezért
előfordulhat, hogy számukra bizonyos kijelentések furcsának,
vagy éppenséggel értelmetlennek tűnnek. Mondhatnám, hogy
„kérem, higgyék el, nem azok", de ez ellenkezne saját
természetemmel, hiszen én sem hittem el semmit, amíg ki
nem próbáltam és meg nem győződtem róla. így csak azt
mondhatom: ne hidd el. Nézz utána, próbáld ki, győződj meg.
Hinni bármit lehet, és
90
mindaddig, amíg a hit nem kerül összeütközésbe az
univerzum törvényeivel, működik is. A hit a mély tudat
gondolati ereje, amely teret, időt és formát teremt. Ahol a hit
nem működik, ott már nagy szükséged lesz a biztos belső
tudásra, ha tovább szeretnél lépni.
Soha ne feledd: minden gondolatodnak teremtő ereje van!
Nem mindegy, mit gondolsz, nem mindegy, mit teremtesz.
Kigyógyulhatsz minden betegségből, kilábalhatsz a szűkségből,
élhetsz sikeresen és boldogan, megtalálhatod ideális
társadat.
Soha ne hidd el, ha valaki az ellenkezőjét állítja.
Egyedül tőled függ.
És attól, hogy mennyire engeded át az irányítást a
szívedben lévő isteni Fénynek...
1. EGYSÉGTUDAT
Az élet végtelen körforgásában, ahol most vagyok, minden
teljes, egész és tökéletes.
Felismerem, hogy az egyetemes teremtő erő és intelligencia
elválaszthatatlan részeként létezem.
Lélek és tudatformájában bennem van az egyetemes erő és
értelem. Harmónia, egészség, békesség, öröm, bőség, igaz szó
és ihlet formájában áramlik át rajtam.
Felismerem, hogy gondolataim teremtő erővel
rendelkeznek.
Az történik velem, amit érzek, és azzá válok, amit
elképzelek. Mindenfontos lépésemet az egyetemes bölcsesség
irányítja.
Ha bármikor félelem vagy aggodalom uralkodna el a
tudatomon, azonnal azt gondolom: most az egyetemes
91
bölcsesség vezérel engem, és az egyetemes bölcsesség a
legjobb megoldást választja.
A bennem lévő teremtő erőt szabadon használhatom.
Teremtőerőmet a közösség javának szolgálatába állítom
Amint ezeket az igazságokat érzem, és gondolom,
megteremtem a tudatosság új ciklusát, és átalakul az életem.
Az egységtudat és öröm természetes lelkiállapotom.
Világomban minden rendben van.
2. MEGBOCSÁTÁS
Szeretem magamat, ezért a régi sérelmeket elengedem és
megbocsátom.
Kivétel nélkül mindenkit elengedek, aki valaha megsértett
engem, és mindannyiuknak egészséget, boldogságot, és az élet
minden örömét kívánom.
Valahányszor eszembejut a neve valakinek, aki bántott, ezt
gondolom: „Elengedlek. Az élet minden öröme a tiéd. Szabad
vagy, és én is szabad vagyok."
A megbocsátás után szeretet, béke és nyugalom költözik a
szívembe. Teremtő erőm felszabadul, és építő módon
használhatom.
Együttérzéssel és megértéssel fordulok mindazok felé, akik
lelkileg, szellemileg és testileg betegek.
Örömmel tölt el, ha másokért valamit tehetek.
Világomban minden rendben van.
92
3. ELFOGADÁS
Embertársaimat teljes szívvel elfogadom, és tartózkodom
az ítélkezéstől gondolatban, szóban, és cselekedetben.
Felismerem, hogy minden emberben a világegyetem végtelen
intelligenciája dolgozik, és ennek az intelligenciának
végtelenül sok, egymástól különböző megnyilvánulási
formájával találkozhatom. Ezen erő, intelligencia és szeretet
minden megnyilvánulását ítélkezés nélkül elfogadom. Ha
valaki idegesít vagy zavar, annak okát elsősorban magamban
kutatom.
Saját világom egyetlen gondolkodója én vagyok.
Én felelek azért, amit az embertársaimról gondolok.
Egészséget, sikert, lelki békét és boldogságot kívánok
minden embernek, akivel közelebbi vagy távolabbi
kapcsolatba kerülök. Jókívánságaim őszinték, hisz mindezt
szívem szeretetéből sugárzom.
Világomban minden rendben van.
4.JÓVÁTÉTEL
A változás életem természetes rendje. A változást örömmel
fogadom.
Kész vagyok megváltozni. Kész vagyok változtatni
nézeteimen, kész vagyok változtatni beszédemen.
Ha felismerem, hogy valakit megbántottam, kész vagyok
bocsánatot kérni. Könnyen rászánom magam, hogy
bocsánatot kérjek, mert tudom, hogy ezzel a bennem lévő
feszültséget is feloldhatom. Mindig megkérdezem, van-e
lehetőség arra, hogy tévedésemet jóvátegyem.
Amint ezt megteszem, magamnak is megbocsátok.
93
A régitől az új felé könnyű szívvel haladok. A változást egyre
jobban érzem magamon. Örömmel élem át a jelen perceit.
Életemben mind gyakoribb a belső béke és a nyugalom.
Világomban minden rendben van.
5. EGÉSZSÉG
Szeretem magamat, ezért testemnek szeretettel gondját
viselem. Tápláló ételekkel és italokkal látom el, szeretettel
ápolom és öltöztetem.
Figyelek a jelekre, amelyekkel testem üzen nekem, és
üzeneteit mindig figyelembe veszem.
A testem szeretettel viszonozza gondoskodásomat.
Egészségtől és energiától duzzad.
Tudom, hogy testem minden sejtjére kihat minden
gondolatom. A panaszkodástól minden körülmények között
tartózkodom. Önmagamról és másokról mindig jót gondolok.
Tudom, hogy a jó gondolatok, a belső béke és a szeretet
mindig egészséges testet teremtenek. Gondolataim
teremtőerővel rendelkeznek, ezért valahányszor a testemre
vagy annak valamely részére figyelek, gondolatban mindig
egészségesnek, teljesnek, és tökéletesnek látom.
Az egészséget és szabadságot választom.
Az engem is megalkotó erőnek a gyógyító szeretete most
felold és eltávolít minden üledéket a testemből.
Bízom tiszta gondolataim teremtő erejében és bízom a
változásban.
Boldog vagyok, mert felismerem, hogy testem tisztuló
gondolataim és érzelmeim tükörképe.
Világomban minden rendben van.
94
6. IDEÁLIS TÁRS - Csak saját felelősségre!
Most becsületes, őszinte, lojális, hűséges, boldog és sikeres
társat vonzók tapasztalataim körébe.
Ezek az értékes jellemvonások máris részemmé válnak, és a
tudatalattimba merülnek.
Azt vonzom, amit tudat alatt igaznak hiszek.
Ismerem a vonzás egyetemes törvényét, és a tudatalatti
hitemnek megfelelő társat magamhoz vonzom.
Tudom, hogy ideális társam békéjét és boldogságát
gyarapíthatom.
Szereti eszményeimet, és az övéit én is szeretni tudom.
Kapcsolatunkat kölcsönös szeretet, szabadság és
nagyrabecsülés jellemzi. Az isteni szeretet olyan valakinek a
személyiségén keresztül ragyog rám, akivel tökéletesen
kiegészítjük egymást.
Ideális társamat megérdemlem és elfogadom.
Érzem, és hiszem, hogy életét teljessé és hiánytalanná
teszem.
Világomban minden rendben van.
7. SIKER
Szeretem magamat, ezért olyan munkát végzek, amiben
örömömet lelem, amiben tehetségemet és alkotóképességemet
szabadon kamatoztathatom.
Olyan emberekkel és olyan emberekért dolgozom, akiket
szeretek, és akik szeretnek engem, munkámért pedig bőséges
ellenszolgáltatás a jutalom.
Tudom, hogy mindazt, amit embertársaimfelé nyújtok,
megsokszorozva visszakapom.
95
Mindig kedves emberekkel találkozom, hisz bennük saját
magamat látom.
Tehetségem és alkotóképességem birtokában olyan
dolgokat teszek, amelyek belső igényeimet kielégítik.
Mindig vannak emberek, akik az én szolgáltatásaimat
keresik.
Szükség van rám, ezért a felkínálkozó lehetőségekből
életkoromtól függetlenül kedvem szerint válogathatok.
Munkámmal és jövedelmemmel elégedett vagyok.
Örömöm telik abban, amit csinálok.
Egy vagyok a hatalommal, amely megteremtett.
A siker feltételei eleve adottak bennem.
Akaratom erejével, gazdag képzelőerőm segítségével és
kitartásommal életemet boldoggá és sikeressé teszem.
Bármire szól is a küldetésem, sikerre viszem.
Minden élményből tanulok.
Sikerről sikerre haladok.
A múltnak nincs hatalma fölöttem, mert az új befogadására
és a változásra gondolatban és tettekben kész vagyok.
Világomban minden rendben van.
8. BŐSÉG
Azért születtem a világra, hogy egész életemet bőségben,
boldogságban, szabadon és sugárzó módon éljem.
Arra születtem, hogy lelkileg, szellemileg és anyagilag
növekedjem, fejlődjem, kibontakozzam, és életem minden
területén tökéletesen kifejezzem és megvalósítsam önmagam.
Tudom, hogy külső világom gazdag tudatom tükörképe, és
bármikor újrateremthetem, vagy megváltoztathatom.
96
Szeretem magamat, ezért kényelmes otthonban élek, amely
kielégíti igényeimet. A hazatérés gondolata mindig örömmel
tölti el szívemet.
Otthonomban szeretet és harmónia uralkodik, ezért aki
csak belép, részesül a szeretet gyógyító erejében.
A világegyetem határtalan gazdagságából korlátlan
mennyiségben részesedem. A szépség és a bőség életem
természetes része. Az élet ajándékait hálásan fogadom.
Szívből örvendek a mások sikerének, mert tudom, jut bőven
mindenkinek.
Kedvelem a pénzt. Szeretem a pénzt. Tudom, hogy a pénz a
rajtam keresztül áramló energia része. Ezt az energiát bölcsen
és építően használom.
A pénz folyamatosan áramlik életemben. Élvezettel
osztogatom, és csodálatosan megsokszorozva visszakapom.
Olyan célokra fordítom, amelyek a szépség és jóság
gyarapodását segítik.
Minden döntésem a javamra válik. Saját értékemnek
mindig tudatában vagyok. Bő kézzel mérem képességeimet, és
bőséges anyagi áldás a jutalmam.
Jólétemért, és elmém teremtő gazdagságáért hálás vagyok.
Világomban minden rendben van.
9. BÉKE ÉS HARMÓNIA
Lényem középpontjában a szeretet végtelen forrása van,
ezért békében és harmóniában élek mindenkivel, akit ismerek.
Ez a szeretet megtölti a szívemet, a testemet, a tudatomat,
egész lényemet.
97
Szétárad belőlem minden irányba, majd visszatér hozzám
megsokszorozva.
Akkor érzem jól magam, ha szeretek.
Szeretem magamat, ezért teljesen a jelenben élek, minden
perc szépségét felismerem. A szeretet törvényét betartom és
tisztelem.
Az univerzum szeretett gyermeke vagyok, ezért a jövőmet
fény esnek, boldognak, biztonságosnak tudom.
Segítek magamon, és az élet is megsegít.
Rajtam kívül, akárcsak bennem, az egyetemes rend
működik.
Mindent szórakozva tanulok.
Hálás szívvel, vidáman kezdem a napot. Lelkesen várom a
mai eseményeket, hisz tudom, hogy életemben csak a jó
kaphat helyet. Szeretet, békesség és tökéletes egészség tölti el
a tudatomat és a testemet.
Szeretem azt, aki vagyok, és amit cselekszem.
Lényemmel, szeretetemmel az élet szépségét hirdetem.
Világomban minden rendben van.
10. BÖLCSESSÉG
Az élet végtelen körforgásában, ahol most vagyok, nincs
kezdet, és nincs vég, csupán az anyag és a tudat állandó egy
másba fordulása.
Életem téren és időn kívüli létező, tudatom teret és időt
teremtő.
A szeretet törvényét szívemben ismerem.
Biztonságos magamba néznem.
Biztonságos a múltba tekintenem.
Örömmel tölt el, ha a határtalan élet elém tárul.
98
Folyton megújul az életem.
Minden pillanata új, friss, és eleven.
Pozitív gondolkodással érem el mindazt, amit akarok.
Tudom, hogy elmémet egyedüli irányítóként bármire
használhatom.
Életemet magam irányítom.
Mindenben a szépet és a jót keresem.
Gondolataimmal a szépet és a jót erősítem.
Új valóságom új gondolkodásom tükörképe.
Bízom az egyetemes erőben, bölcsességben és szeretetben,
hisz tudom, hogy bármit szeretnék is tudni, feltárul előttem az,
bármire van is szükségem, megkapom azt a megfelelő helyen,
időben és összefüggésben.
Világomban minden rendben van.
BALOGH BÉLA
A TUDATALATTI TÍZPARANCSOLATA
Szép remények, szerény eredmények ....................................................... 2
Problémáidat mindenhová magaddal viszed ............................................ 6
Saját magunkat egyetlen gondolatunktól sem kímélhetjük ..................... 10
A jó szándék nem elég ................................................................................17
Agymosás avagy mélytudat-szennyezés?..................................................18
Már százszor megmondtam....................................................................... 25
apró betűs fejezet.........................................................................................29
Ideális társ- csak saját felelősségre! ...........................................................31
A szülők lelki fejlődése és a születendő gyermek.....................................33
Gondolkodó csakrák .................................................................................. 39
Karmád felgyorsulhat................................................................................. 60
A test-elementál és az újévi fogadalom.....................................................64
A tudatalatti és a rák ...................................................................................74
A tudatalatti és a média...............................................................................82
Szebb élet vár ............................................................................................. 88
A tudatalatti tízparancsolata .......................................................................89
2
SZÉP REMÉNYEK,
SZERÉNY EREDMÉNYEK
Szinte mindannyian szeretnénk egészségesek, boldogok,
gazdagok, szépek és fiatalok lenni. A legtöbben szeretnének
egy ideális társat, kedves, értelmes és szófogadó gyermekeket,
jó anyóst, szép karriert, nagy utazásokat, és még sorolhatnám.
A törekvéseinkben nincs hiba, vágyunk a szépre, a jóra, a
biztonságosra, és ezen célok elérésének érdekében szüntelenül
gondolkodunk, cselekszünk, kombinálunk.
Mindazok, akik olvasták első könyvemet, A végső
valóságot, bizonyára tisztában vannak már azzal, hogy a
gondolatnak milyen hatalmas ereje van. Joggal tehetjük fel a
kérdést, hogy életünkben hol marad a sok jó gondolat és jó
szándék eredménye?
Ha körülnézünk, azt látjuk, hogy olyan társadalomban
élünk, ahol ezek a szándékok nem - vagy csak részben -
valósulnak meg az egyének életében, és ez felvet néhány
kérdést.
Vajon mit nem csinálunk jól? Mi az, amit jobban
csinálhatnánk, és mi az, amit egészen másképp kellene
megközelíteni? Esetleg van-e olyan dolog, amitől azonnali
hatállyal el kellene határolódnunk?
Édesapám azt szokta mondani, hogy ha az ember már
elmúlt ötven éves, és reggel úgy ébred, hogy nem fáj sem3
mije, akkor egészen biztosan meghalt. Hiába a gyógyszeripar
robbanásszerű fejlődése, hiába a megelőző praktikák egész
sora, az emberek többségének életében egy egész sor dolog
félrecsúszhat, és félre is csúszik.
Ilyenkor két eset lehetséges. Az első az, hogy a hibát, a
kudarc vagy a boldogtalanság okát másokban keressük. Aki
ezt teszi, sajnos nem számíthat arra, hogy a viharfelhők
elmúlnak a feje fölül.
A második esel a lelkileg már fejlettebb, a tudatosság
magasabb fokán álló emberekre jellemző, akikben felmerül a
kérdés, hogy a kialakult helyzethez esetleg maguk is
hozzájárultak, sőt, mi több, a kialakult helyzetért teljes
egészében saját maguk felelősek.
Amennyiben sikerül az életedben jelentkező problémákat
ebből a szempontból megvizsgálni, már lehet reményed arra,
hogy a megoldást is megtalálod. Gondolataidnak ugyanis
teremtő erejük van, akár tisztában vagy ezzel, akár nem.
Segítségükkel szünet nélkül alakítod és irányítod a testi
egészségedet és az életedben jelentkező valamennyi helyzetet.
Ha felismered, hogy az életedben jelentkező problémák
feloldásának a titka nem az, hogy a külső körülményeken
próbálsz meg változtatni, hanem az, ha önmagadat belülről
átalakítod, nyertél.
Sokan már ezt az utat járják, több-kevesebb sikerrel.
Kitűnő tanfolyamok, tréningek és gyakorlatok százai
segítenek abban, hogy testi és lelki egészségünket helyre
tudjuk állítani. Lehet, hogy sikerül is kiválasztanod azokat,
amelyekről úgy gondolod, hogy segíthetnek.
Ebben az esetben már csak egy apró megoldandó feladattal
kell megküzdened, és ez az idő. Vagy nevezzük inkább
időhiánynak?
4
Hiába mondja bárki, hogy végtelen idő áll a
rendelkezésünkre a fejlődéshez, attól a napnak még mindig
csak huszonnégy órája van. Ez alatt az idő alatt kell
biztosítanod a magad és családod anyagi hátterét, de
bevásárolnod is kell, és a mosás, főzés, takarítás,
gyermeknevelés sem halasztható máskorra. Közben szeretnél
kikapcsolódni, pihenni, néha egy jó könyvet elolvasni,
szórakozni. Ráadásul még aludnod is kell. Mindezt
huszonnégy órában.
Márpedig ha a testi vagy lelki egészség megőrzésére vagy
helyreállítására szolgáló gyakorlatokat mind elvégeznéd, ha az
étrendben mindenre odafigyelnél, lehet, alig maradna időd
egyébre.
így azután gyakran marad a hétköznapi rutin, és a jó
szándék ellenére is kevés lesz a változás.
Ennek a könyvnek az elolvasása is időbe telik. Lehet, hogy
hozzásegít néhány felismeréshez, közöl pár érdekes
gondolatot, de lényeges változást az életedben ez sem fog
előidézni.
A mellékelt CD azonban igen.
Mégpedig olyan módon, hogy nem vesz el semmit az
amúgy is szűkre szabott szabadidődből. Mindaz, ami a CD-n
kellemes zenei kísérettel elhangzik, elsősorban nem a tudatos
énednek szól. Figyelhetsz rá, hallgathatod érdeklődéssel, de
nem szükséges. Elég, ha háttérzeneként szól, de a legjobb az,
ha elalvás előtt kapcsolod be, és belealszol, vagy úgy
programozod a lejátszót, hogy felkelés előtt egy fél órával
induljon.
Semmit nem fog elvenni az idődből.
De hat hónap alatt csodát tesz.
Hogy ez a „csoda" milyen mértékű, és az életednek mely
területeire vonatkozik, sokban tőled is függ. A ma5
gam részéről ezt a CD-t csak tudatalatti akadályelhárításnak,
vagy tudatalatti átprogramozásnak szoktam nevezni. Első
változatát több mint tíz évvel ezelőtt készítettem el. Azóta
nagyon sokan elkérték, és akik a használati utasításnak
megfelelően alkalmazták, tanúsíthatják, hogy a hatás nem
marad el.
6
PROBLÉMÁIDAT MINDENHOVÁ
MAGADDAL VISZED
Igenis, lehet erkölcsi értékek figyelembevételével élni,
másokat segíteni, és ötvenéves kor után is fájdalom nélkül
ébredni. Ki lehet gyógyulni súlyos betegségekből, meg lehet
oldani évtizedek óta tartó konfliktushelyzeteket, de ahhoz,
hogy a rosszul sikerült dolgoknak elejét vehessük, le kell
ásnunk problémáink gyökeréhez.
Annak idején szórakozva és másokat is szórakoztatva
ismételgettem Murphy törvényeit.
„Ami elromolhat, az el is romlik." „Egyszerre megy tönkre
minden." „Az egymással felcserélhető alkatrészek nem azok."
Stb.
Sajnos csak később ismertem fel, hogy a gyakran ismételt
és gyakran hallott kijelentések milyen kárt tudnak okozni az
életemben.
Még 1987-ben, amikor sikerült Svédországba emigrálnom,
úgy gondoltam, nem csupán a rám nehezedő nyomástól
szabadulok meg. Ez abból adódott, hogy idegenként kezeltek
a saját szülőföldemen. Úgy véltem, a szabad kapitalista világ
lehetőségeivel élve minden más lesz az életemben. Valóban,
nagyon sok minden megváltozott, de egy idő után döbbenten
ismertem fel, hogy bizonyos dolgok kísértetként követnek. Az
első meglepetés az volt, hogy a menekülttáborban egy román
családdal kerültünk közös faházba, akik az otthoni mintát
követve, gátlásta7
lanul szóltak ránk, hogy „beszéljetek románul!" Egy
alkalommal eljött a táborba egy szatmári honfitársunk azzal a
céllal, hogy az újonnan érkezett magyaroknak némi
útbaigazítást adjon a svédországi élettel és lehetőségekkel
kapcsolatban. Az összejövetelre néhány román is bejött, és
mit ad Isten, egyikük részéről ott is elhangzott a szónoknak
címzett rendreutasítás: „Beszélj románul!" Azt hittem, rosszul
hallok. Nyilván rögtön akadt, aki felvilágosította az Illetőt:
nem ártana, ha megnézné a térképen, hogy éppen hol is
tartózkodik, és ezzel az eset - számunkra - mulatságos
fordulatot vett, de rendkívül különösnek tűnt, hogy több ezer
kilométerre Erdélytől ugyanaz történik velem és a többiekkel,
mint otthon.
Később mérnökként munkát kaptam egy nagy
építkezésnél, ahol az lepett meg a legjobban, hogy
visszaköszöntek rám az ismerős arcok. Mintha korábbi
munkahelyeimről „importáltak" volna embereket, oly
kísérteties hasonlóságot véltem felfedezni egyes svéd
építőmunkások és az erdélyiek között.
Társadalmilag sem változott lényegében semmi, ha csak az
nem, hogy új nyelvet kellett tanulni, és ezúttal nem románul,
hanem svédül beszélni magyar helyett. Itt már nem
„bozgornak" (hazátlannak) neveztek, hanem csak úgy,
egyszerű gyűjtőnéven „invandrare", azaz bevándorló voltam.
A munkahelyemen is kb. ugyanaz a helyzet állt elő. Sokkal
jobban és sokkal többet kellett teljesítenem, mint a
bennszülötteknek, mármint a svédeknek.
Bevallom, egy idő után elégedetlen voltam az újonnan
kialakult helyzettel. Megvolt a kellő szorgalom, az igyekezet,
a megfelelő tudás és a jó nyelvtudás. Mégis, hiába igyekeztem
megváltoztatni bizonyos dolgokat, valahogy
8
újra és újra ugyanabba a mederbe terelődött minden. Ez idő
tájt kezdett derengeni előttem, hogy az életemben valójában a
saját gondolataim teremtő ereje dolgozik. De nem csupán a
tudatos gondolatoké! Ha csak az lenne, amit tudatosan
gondolok, akkor remekül menne minden. Ott vannak azonban
azok a mélytudatban, tudatalattiban, tudatfölöttiben -
bárhogyan is nevezném, a nem tudatos gondolkodás részeit -
azok a régi elvárások, hitek, beidegződések, amelyek látszólag
sokkal nagyobb erővel dolgoznak, és a tudatos szándékot és
gondolatot újra és újra „felülírják". Elgondolkodtam arról,
hogy valójában az egész szervezetem működése is olyan
irányítás alatt történik, amelyről jóformán fogalmam sincs.
Lélegzem, ver a szívem, megtörténik a bonyolult anyagcsere,
és minden pontosan oda kerül, ahová kerülnie kell, miközben
én ebben a folyamatban tudatosan nem is veszek részt.
De mi van akkor, ha ugyanilyen precízen és pontosan
hajtok végre más belső utasításokat, amelyek a nevelés, a
társadalmi környezet, a média és a reklámok hatására
épülhettek be a nem tudatos gondolkodásomba? És ha
beépültek, hogy lehetne ezeket felismerni és megszabadulni
tőlük?
Sokáig töprengtem, amíg rájöttem: ha vannak bennem
ilyen „programok", amelyek bizonyos élethelyzetekben
átveszik az irányítást a tudatos gondolkodás fölött, és ezek a
programok nem tudatosak, akkor semmi esélyem arra, hogy
felismerjem őket. Talán pszichológus segítségével és sok idő
ráfordításával el lehetne érni bizonyos részeredményeket, de
átfogóan, minden részletre kiterjedően feltérképezni a
tudatalattit lehetetlen.
Aztán felmerült bennem a lehetséges megoldás.
9
Ha nem ismerem a térképet, ami rendszeresen rossz
irányba vezet, mi történne, ha helyettesíthetném egy általam
készített térképpel, ami a jó irányt mutatja? És természetesen
nem ártana tudni azt sem, hogy melyik az a bizonyos „jó
irány".
Ekkor már tagja voltam a svédországi Fehér Sas
Páholynak, és túl voltam azon a felismerés-áradaton, amely
végül A végső valóság c. könyv megírásához vezetett. így hát
nem volt nehéz kitalálni, hogy a sikeres és boldog élet
programja csakis olyan lehet, ami harmóniában van az
univerzálisan érvényes törvényekkel. Nagy érdeklődéssel
olvastam a tudatalatti gondolatok hatalmáról szóló könyveket,
és egyre jobban megerősödött bennem az az érzés, hogy ezek
a könyvek nagyszerűek ugyan, de az életemben nem hoznak
lényeges változást. Ahhoz ugyanis, hogy egy gondolatból
tudatalatti hit vagy beidegződés legyen, azt a bizonyos
gondolatot nagyon sokszor kell ismételni vagy hallani.
Összeválogattam hát bizonyos pozitív gondolatokat, és zene
kíséretében felvettem őket egy kazettára. A kazettát betettem
az autóm magnójába, és ettől kezdve mindennap munkába
menet és munkából jövet csak azt hallgattam.
Öt hónapig nem történt semmi.
A hatodik hónapban, mintha a „levegőben lógtak volna",
kezdtek felbukkanni korábban nem is sejtett lehetőségek.
Aztán elkezdett történni a „csoda". Ezt a csodát és az
odavezető utat szeretném most megosztani olvasóimmal,
bízva abban, hogy ami nekem és nagyon sok barátomnak és
ismerősömnek segített, olvasóim számára is pozitív változást
fog hozni. Természetesen csak annak, aki szükségét érzi, és
maga is szeretné.
10
SAJÁT MAGUNKAT EGYETLEN
GONDOLATUNKTÓL SEM KÍMÉLHETJÜK
Mindenekelőtt szeretném ezúton is minden olvasó számára
nyilvánvalóvá tenni, hogy a gondolat ereje miként hat az
anyagra, és következésképpen a fizikai testünkre.
Sokan és sokat írtak már arról, hogy nem csupán
cselekedeteink, hanem puszta gondolataink is óriási hatást
gyakorolnak saját szervezetünkre és egészségünkre. A pozitív
gondolkodással kapcsolatban egész irányzatok és iskolák
alakultak ki, számomra mégsem volt egyiknek sem olyan
meggyőző ereje, mint Masaru Emoto japán kutató
eredményeinek. Ő az első, aki láthatóvá és meg-mutathatóvá
tette, hogy minden gondolatunk hatást gyakorol az anyagra,
jelen esetben a vízre.
Emoto különböző vízmintákat vett, azokat lefagyasztotta,
és mikroszkóp alatt lefényképezte a kialakult kristályokat.
Majd felfigyelt arra, hogy a lefagyasztott víz mindig másképp
kristályosodik ki, attól függően, hogy milyen szavakat
mondunk a vízminta jelenlétében.
Masaru Emoto: A víz üzenetei c. könyve már bejárta a
világot, és Japánban Emoto úr kiemelt tiszteletnek örvend.
Munkásságának jelentőségére azonban csak akkor tudunk
ráébredni, ha tudatosítjuk magunkban, hogy a gondolat és a
kimondott szó ereje nem csupán a testünkön kívül lévő vízre
gyakorol ilyen döbbenetes hatást. íme néhány példa A víz
üzenetei c. könyvében szereplők közül:
11
12
13
Látható tehát, hogy a rossz, illetve a jó gondolatok által
vezérelt szavak milyen hatást gyakorolnak egy csepp vízre. Vajon
csak a környezetünkben lévő vízre hatnak ezek a gondolatok?
Vagy netán megtörténhet, hogy ugyanúgy hatnak a
szervezetünkben lévő víz minden egyes cseppjére? A testünk
nagyon sok vízcseppből áll, hiszen több mint 70%-a víz. És vajon
csak akkor hatnak, ha kimondjuk őket? És vajon csak a vízre
hatnak, vagy a többi anyagra is?
Ezekre a kérdésekre ad egyértelmű választ a két üveg főtt rizs.
Ennek a két mintának nem mondtak semmit. Csak gondoltak
egyet, és az egyikre ráragasztottak egy címkét azzal a felirattal,
hogy „te hülye", a másikra pedig egy címkét azzal a felirattal,
hogy „szeretet".
Majd pár napig úgy hagyták...
14
Ez az eredmény azonban rendkívül komoly figyelmeztetés.
Hiszen nem csupán arról van szó, hogy két üveg rizs másképp
viselkedik különböző gondolatok hatására, hanem arról is,
hogy elég egyetlen rossz gondolat, és a testünkben lévő
minden csepp vízre, és a testünket alkotó minden molekulányi
szerves anyagra nagyon erős negatív hatást gyakoroltunk.
Bármi rosszat gondolunk is másról, bármi rosszat készülünk
is tenni mással, ha kimondjuk, ha nem, ha megtesszük, ha
nem, előbb saját magunkban hozzuk létre a változást, és
annak következményeit .
Korábban (A végső valóság c. könyvben) már kifejtettem,
hogy az ismert fizikai törvények alapján, a kísérleti
eredmények figyelembevételével egyszerűen kizárható a
feltételezés, miszerint a gondolatainkat a fizikai agy hozza
létre. Az emberi test, az emberi szervezet egy irányított
rendszer, amit egy másik rendszer, egy magasabb
rezgésszámon létező energiarendszer irányít. Bár az irányító
rendszernek is több rétege és szintje van, nevezzük az
egyszerűség kedvéért aurának. Nos, íme újabb bizonyítéka
annak, hogy az aurában lévő gondolatok alakítják az anyagot -
jelen esetben a vizet - testen kívül, és a szerves anyagokban,
tehát a testen belül is, és nem a testben végbemenő kémiai és
fizikai változások hozzák létre a gondolatokat. Darwin és az
evolúciós elmélet minden elfogult hívőjének figyelmét
szeretném még egyszer felhívni a jelenség lényegére.
Nem a farok csóválja a kutyát!
De ha a gondolatok ilyen hatást gyakorolnak a vízre és a
szerves anyagra, vajon milyen hatást gyakorolnak az életünk
alakulására? És mi történik abban az esetben, ha esetleges
ellenséges vagy barátságos gondolata15
inkat az ismeretségi körünkben lévők - tudat alatt ugyan - de
érzékelik? És mi történik abban az esetben, ha saját
magunkról gondolunk rosszat?
Bizonyára mindannyian találkoztunk már olyan beteg
emberekkel, akik szünet nélkül fújják a tüneteiket, és meg
nem szűnő panaszáradat az életük. Nos, mit tesznek ezek az
emberek valójában? Minden alkalommal újragondolják,
újrateremtik a tüneteiket, a betegségeiket, gondolatban
valósággal fenntartják azt az állapotot, amiből ki szeretnének
mászni.
És - ha már itt tartunk - az ember nemcsak bizonyos
betegségekből szeretne kimászni. Legalább annyira gyakori,
hogy bizonyos élethelyzetekből, konfliktushelyzetekből,
nyomasztó anyagi körülményekből, rossz párkapcsolati
viszonyból szeretne kilépni.
Sokan mégis képtelenek erre. Képtelenek, mert
gondolataikkal a meglévő helyzet energiáját táplálják, és nem
az új, a kívánt helyzet energiáit erősítik. Ahová gondolat
megy, oda energia megy. Vajon mennyi energiát, azaz
gondolatot fordítunk arra, hogy a fennálló áldatlan helyzet
minden részletét újra átgondoljuk, és kitaláljuk az újabbnál
újabb érveket saját védelmünkre, vagy az „ellenfél"
sértegetésére?
Minden egyes panasz, akár csak gondolatban is,
visszahúzó erő. Hogy ez az erő mekkora? Gondoljunk csak az
ólomkamrás kísérletekre, vagy az Apolló 14 esetére. Ha a
gondolat át tud hatolni két ólomkamra falán, és meg tudja
tenni az ólomkamrák közötti 1700 km-es távolságot, ha a
gondolat át tud hatolni egy jól szigetelt űrkabin falán, és meg
tud tenni 250 000 km távolságot, akkor ez bizony hatalmas
erőt képvisel. És ezt a hatalmas erőt rendkívül gyakran
fordítjuk mások ellen,
16
de közben semmi módon nem kerülhetjük el, hogy saját
magunk ellen is fordítsuk, mert saját magunkat egyetlen
gondolatanktól sem kímélhetjük meg.
Ezért aztán rendkívül sok tanfolyam és továbbképzés
indult arra vonatkozólag, hogy tudatosan a pozitív
gondolkodás irányába tereljen bennünket, hiszen ez az egyik
kulcsa a jobb és teljesebb életnek.
De van itt valami, amivel ezek a tanfolyamok - az
agykontroll kivételével - nem tudnak mit kezdeni. Ez pedig a
tudatalattiban, tudattalanban elrejtett gondolatokról,
programokról, mély belső hitekről szóló rész.
Pedig a legtöbb galibát pontosan ezek okozzák.
17
A JÓ SZÁNDÉK NEM ELÉG
Jó szándékkal, pozitív gondolatokkal, nagy lendülettel és
szép reményekkel hozzákezdünk valamihez, és az eredmény
rossz lesz, vagy nagyon gyenge.
Megrázzuk magunkat, és újra nekilendülünk.
És az eredmény ismét rossz lesz.
Hogy ez kinél milyen területen jelentkezik, az rendkívül
változó. Van, aki párkapcsolati viszonyait rontja el
sorozatosan, van, aki anyagi helyzetén nem tud segíteni, van,
aki egészségi állapotával kínlódik, és még sorolhatnám. A
harmadik, negyedik próbálkozás után az emberben elkezd
kialakulni egy olyan meggyőződés, hogy ő már csak ilyen,
neki ehhez vagy ahhoz nincs szerencséje, gyakran
panaszkodik is emiatt, és így a helyzetet tovább rontja.
Nézzünk hát a dolgok mélyére! Mi az a gondolati erő vagy
program, ami a jó szándék és pozitív tudatos gondolkodás
eredményeit képes áthúzni, és honnan származik?
Sokan és sokat beszéltek már a tudatalatti részünkről,
amely az életünk lényeges, meghatározó tényezője. Ez
valóban így van. Lássuk hát, hogyan is kerülnek be a
tudatalattiba bizonyos gondolatok, bizonyos programok, vagy
hitrendszerek.
18
AGYMOSÁS
avagy
MÉLYTUDAT-SZENNYEZÉS?
A pszichológusok tisztában vannak vele, hogy a tudatunk
megszűri a dolgokat, és bizonyos dolgokat elfogadunk, más
dolgokat elutasítunk. Ez természetes. A tudatalattin azonban
nincs ilyen szűrő. A tudatalatti másként működik. Amit
egyszer hall, az egyszerűen lepereg róla. Az olyan dolgokat
viszont, amelyeket több százszor hall, egy idő után beépíti,
mint „programot".
Márpedig mindannyiunknak vannak szülei, nevelői, és
gyermekkorunkra visszatekintve biztosan halljuk -belső
hallásunkkal -, hogy „már százszor megmondtam", hogy ezt
vagy azt csináld, vagy ne csináld. Már százszor - sőt sokkal
több, mint százszor - hallottuk, hogy ügyetlenek vagyunk,
lusták vagyunk, irigyek vagyunk. Milliószor hallottuk, hogy
kevés a pénz, hogy ezt vagy azt nem engedhetjük meg
magunknak. Akaratlanul is belénk ivódott a szüleink,
nevelőink által mutatott minta, átvettük
gondolkodásmódjukat, gyakran szokásaikat is, és a 16-18 éves
kori lázadás után pár évvel vagy évtizeddel döbbenten
ismerjük fel, hogy szép reményeink és nagy céljaink helyett
szánalmas középszerű életet élünk, és az egész egyáltalán nem
hasonlít a boldogsághoz. Azt mondják, a legtöbb ember 40
éves kora után csendes beletörődésben él. A népi bölcsesség is
rögzíti a szülők általi tudatalatti programozás
következményeit.
19
„Nézd meg az anyját, vedd el a lányát" tartja a közmondás.
Hiába esküszik meg a lány, hogy ő soha nem lesz olyan, mint
az anyja, a tudatalatti program, a „már százszor
megmondtam" szüretlen parancsa óhatatlanul elvégzi a maga
munkáját.
Lássunk egy egyszerű példát.
A szülők féltő gondoskodással nevelik gyermeküket.
Óvják széltől, víztől, balesettől és betegségtől.
És tanítják. Tanítják mindarra, amire őket is megtanították
a szüleik, mindarra, amit saját tapasztalataikból leszűrtek. A
gyermek huncut, szófogadatlan, vagy csak nehezen hajlik az
idomításra, ezért a szülő újra és újra elmondja neki a
követendő szabályokat. Egy alkalommal a gondos édesanya
észreveszi, hogy a gyermek pénzzel játszik, sőt a szájába
veszi. Természetes ösztönétől hajtva azonnal rászól:
- Pistike, azonnal vedd ki a szádból a pénzt! Piszkos!
A pénzt mindenki összefogdossa. Tele van bacilusokkal.
Ha már hozzá nyúltál, máris menj kezet mosni!
Pistike rémülten vagy értetlenül, de szót fogad. Az anyuka
azonban tudja, hogy egy figyelmeztetés nem elég. Sokszor el
kell mondani a gyermeknek, amíg valamit jól megjegyez, és
szokásává válik. Talán százszor is, vagy még többször.
- Pistike! Már százszor megmondtam, hogy a pénz
piszkos! Hát nem érted? Azonnal menj kezet mosni!
Pistike nem igazán érti. Hiszen mindenki mindent
összefogdos. Mennyivel jobb egy kilincs, vagy egy
kapaszkodó a villamoson? Egy valamiben azonban biztosak
lehetünk. Ha sokszor hallja - márpedig a szülő igazán kitartó
tud lenni a gyermeknevelésben -, Pistike elhiszi. Nem ám
csak úgy felületesen, rövid időre, hiszékenységből, hanem jó
mélyen,
20
a tudatalatti legmélyebb régiólba bevésve. Ez válik tudatalatti
hitévé, és közvetve cselekedeteinek és gondolatainak
irányítójává. Hogy hogyan és mitől? Egyszerűen attól, hogy
míg a tudatos elmének van szűrője, mérlegel, elfogad vagy
elvet dolgokat, addig a tudatalatti részen ilyen szűrő nincs. A
sokszor ismételt, sokszor hallott dolgok mélyen bevésődnek,
és „hit"-ként, vagy jelenkori szóhasználattal „prog-ram"-ként
működnek.
A fent említett program természetesen nem fogja megóvni
Pistikét egy életre a bacilusoktól. Egy valamitől azonban
biztosan megóvja, és az a pénz. Tudat alatt, ösztönösen, belső
„hitéből" fakadóan távol szeretné tartani magát mindattól, ami
piszkos, ami fúj, pihá, kakás stb. A nevelés sikere ilyen
szempontból bámulatos lesz, és persze egy életre lehangoló. A
gyermek felnő, és tudat alatt tudni fogja, hogy a pénz piszkos,
és hogy a lehető legjobb, amit tehet, az, ha távol tartja magát
tőle. Minden cselekedetének, pénzgyűjtési szándékának,
anyagi, gazdasági sikert célzó tevékenységének a hátterében
ott van a „program", ami csak egyet tud: úgy kell intézni a
dolgokat, hogy abból pénz semmiképpen se legyen. Ha pedig
mégis lenne, akkor a lehető leggyorsabban meg kell tőle
szabadulni!
Ez természetesen csak egy kiragadott példa a kitartó és
következetes nevelés hitépítő mechanizmusából, hiszen
ugyanígy említhetnénk azokat, akikre gyermekkorukban
nagyon sokszor rámondták, hogy ügyetlen, lusta,
semmirekellő, kétbalkezes, irigy, kövér, sovány, csúnya, és
szinte vég nélkül folytathatnánk. Ezek a tudatalattiba beépülő
programok vagy hitrendszerek fogják meghatározni az egyén
magáról alkotott véleményét, gondolatait, cselekedeteit.
21
Jó lenne felmérést készíteni arról, hányan vannak, akik jó
szándékkal, erejükben és tehetségükben bízva belevágnak
valamibe, és reménykedve várják a megfelelő eredményt,
csak azért, hogy újra és újra keservesen csalódjanak. A
tudatalatti hit hatalmát nem lehet megtörni. Aki elég éber,
előbb-utóbb észreveszi, hogy melyik is volt az a
„szerencsétlen" mondat, oda nem illő tréfa vagy megjegyzés,
amely „véletlenül" csúszott ki a száján, és a dolgokat rossz
irányba térítette. A legtöbben azonban sorozatos balsikereik
tanulságát levonva tovább rontanak a helyzetükön.
Elkönyvelik magukban, hogy ők már csak ilyenek, és
mondogatják, mondogatják maguknak és másoknak.
Ilyen esetben nem segít a tudatos gondolkodás, mert a
tudat alatt futó program mindig „átírja" az eredményt. Az
igazi probléma az, hogy ezeknek a programoknak a létéről
mit sem tudunk. Mély, belső hitként működnek, ezért soha,
semmilyen körülmények között nem kérdőjelezzük meg
bizonyos döntéseinket.
Ha az ember valamit nagyon sokszor hall, akkor bizonyos
tekintetben „agymosás" történik. Előbb-utóbb elhiszi, és maga
is vallja, hogy az a bizonyos dolog úgy is van. Ezt az
agymosást végzik rajtunk - nagyon is tudatosan és célzottan -
a reklámok.
Agymosást?
Dehogy. A mosás célja a tisztítás, a tisztulás. A reklámok
azonban a legcsekélyebb mértékben sem segítenek hozzá
ahhoz, hogy életünk harmonikusabb, kiegyensúlyozottabb
legyen. Legfőbb céljuk az, hogy fogyasztásra, vásárlásra
ösztönözzenek, és benne tartsanak abban a bizonyos
„mókuskerékben", amely az újabb javak megszerzését
lehetővé teszi. Itt nem agymosásról, hanem a
22
tudatalatti vagy mélytudat állandó szennyezéséről van szó. Ezt
a mélytudat-szennyezést végzik a félelemkeltő hírek,
amelyeket azért sugároznak újra és újra, hogy ne a szeretetre,
az egységre és a szépségre gondoljunk, hanem a
megosztottságra, a betegségre, a harcra, a terrorizmusra és a
halálra. Ez teszi lehetővé a fegyveripar szárnyalását, ez teszi
lehetővé a gyógyszeripar részvényeinek értéknövekedését.
Kislányomat, amennyire lehetett, óvtukaTV-híradók-tól.
Próbálkozásunk, úgy tűnik, nem volt sikeres, mert hároméves
korában, egy alkalommal váratlanul megállt az egyik áruház
közepén, és - mintegy magának - ezt mondta:
„Milyen rossz is ez a világ. Az emberek ölik egymást."
Igyekeztem megmagyarázni neki, hogy ez a Föld
pillanatnyilag valóban nem a legjobb világok egyike, de mi
azért vagyunk itt, hogy jobbá tegyük. És hogy valóban
vannak, akik ölik egymást, de csak a buták, akiknek a
szívében nincs szeretet.
A gyakran ismételt hírek - és van-e olyan nap, amikor nem
esik szó gyilkosságokról, robbantásokról, merényletekről? -
beszivárognak az emberek és a gyermekek mélytudatába,
lassan viselkedési mintává alakulnak, és azután csak
csodálkozunk, amikor azt halljuk, hogy egyik vagy másik diák
lelőtte a tanárát és az osztálytársait, vagy azt, hogy egy ötéves
gyermek lelőtt egy hároméves kislányt.
A tudatalatti ugyanis - mint azt a reklámok esetében is
láthatjuk - hozzáférhető. Csupán a „már százszor
megmondtam" elvét kell alkalmazni, és az új program beépül.
És mennyi fegyvert el lehet adni, ha az emberek lelnek. És
milyen könnyű irányítani őket...
23
Vajon miért vannak mindig nagy sorok a McDonalds előtt,
és a mellette lévő Burger King-nek alig van vásárlója?
Jobb az étel?
Tudjuk, hogy nem.
Olcsóbb?
Szó sincs róla.
Szeretünk sorban állni?
Aligha.
Beprogramozták a tudatalattinkba a sok reklámmal?
IGEN!!!
Ez az egyetlen oka. Semmi más. A gyermek már úgy nő
fel, hogy a „Mekibe" akar menni, mert ott játékot is kap. És
így van ez nagyon sok más termék esetében is.
A program származhat szülőktől, nevelőktől, barátoktól és
iskolai tanárainktól. Származhat reklámokból, de származhat
a társadalmi rendszer szlogenjeiből is. Ezek talán a
legveszélyesebbek, mert kész „értékrendet" szolgálnak fel, és
a lehető legnagyobb mértékben akadályozzák a szabad
gondolkodást. Ezért is tekintették mindig rendkívül
veszélyesnek - és nem csak a kommunizmusban - a szabad
gondolkodókat, akiknek sikerült kivonniuk magukat a
„pártprogram" vagy az éppen divatos ideológia állandóan
ismételt és minden médián keresztül sugárzott programozó
ereje alól. Kedves kolléganőm szokta mondogatni, hogy „a hit
hallásból van", és ez így igaz. Csakhogy bármi legyen is az,
amit nagyon sokszor hallunk, egy idő után hitként épül be, és
tudatalatti hitként, az életünk mozgatórugójaként kezd
működni. Mégpedig teljesen függetlenül attól, hogy az állítás
igaz vagy nem, hogy összhangban van-e az univerzális
törvényekkel, vagy épp ellenkezőleg.
24
Kambodzsában a „Vörös Khmerek" annak idején valóságos
háborút vívtak az intellektus, a józan gondolkodás ellen, és
kivégeztek mindenkit, akinek szemüvege volt, hiszen a
szemüvegre nyilván olyan embereknek van szükségük, akik
sokat olvasnak, tehát veszélyes gondolataik lehetnek.
Hittek benne.
Ez is hit.
És ez a hit egyáltalán nem volt építő jellegű.
Talán ezért is tanította Jézus annak idején (az Akasha
krónikából, Levi H. Dowling által lehozott tanítás), hogy:
„A megváltás egy három fokból álló létra, ami az ember
szívéből az Isten szívébe vezet.
Az első lépcső a hit, és ez az, amiről az ember úgy
gondolja, lehet, hogy igaz.
A belső bizonyosság a második, és ez az amiről az ember
egészen biztosan tudja, hogy igaz.
A harmadik a megvalósulás, mikor az ember maga az
igazság.
A hit elvesztődik a belső bizonyosságban, és a belső
bizonyosság elvesztődik a megvalósulásban, és az ember
akkor éri el a megváltást, amikor eléri az isteni életet, amikor
Isten és Ő egy."
25
MÁR SZÁZSZOR MEGMONDTAM...
Lépjünk hát egy nagyot és merészet, és ismerjük fel, hogy
a világot olyannak látjuk, amilyennek gondoljuk, sőt
amilyennek tudat alatt hisszük. Ha környező világunkon
változtatni szeretnénk, akkor elsősorban saját magunkon kell
változtatnunk. Valamilyen módon meg kell változtatnunk a
világról és benne a magunk szerepéről kialakult - tudatalatti -
hitünket, elképzeléseinket.
Ezt pedig, tudjuk, milyen módon tehetjük meg.
A „már százszor megmondtam" elve alapján.
Mi történne akkor, ha százszor, de lehet, hogy több
százszor is meghallgatnánk olyan pozitív és építő jellegű
kijelentéseket, amelyek életünk legfontosabb területeit
lefedik? Gondolok itt az alábbiakra: egységtudat,
megbocsátás, elfogadás, jóvátétel, egészség, ideális társ,
siker, bőség, béke és harmónia, valamint bölcsesség.
Tekinthetjük ezt akár a tudatalatti tízparancsolatának is,
bár itt minden címszó alatt egy egész kis csomag -jelen
időben megfogalmazott - pozitív és építő jellegű kijelentés
hangzik el. Amennyiben ezek a területek a tudatalattiban jól
működnek, meg fogják határozni az egész élethez való
hozzáállásunkat.
Gondoljuk csak végig...
Ha életünkben az itt felsorolt területek kifogástalanul
működnének, jobban éreznénk magunkat?
26
- Ha sikerülne úgy tekintened önmagadra, mint a nagy
Élet elválaszthatatlan részére, és biztosan tudnád, hogy
mindenre van időd, mert az életed örök...
- Ha nem hordoznál haragot a szívedben, és mindenkinek
meg tudnál bocsátani, még önmagadnak is...
- Ha könnyen el tudnád fogadni, hogy mindenki
különbözik tőled, és jónak tudnád tartani, hogy mások
másképp élik az életüket...
- Ha felismernéd, hogy te is követtél el hibákat, és
lehetőségeidhez képest igyekeznél ezeket helyrehozni...
- Ha teljes és tökéletes testi egészségnek örvendenél...
- Ha volna egy ideális társad, akivel tökéletesen
kiegészítitek egymást, és akivel az élet csupa öröm...
- Ha sikeresnek érezhetnéd és mondhatnád magad a
munkádban, a szakterületeden, a vállalkozásodban...
- Ha bőségben, anyagi gondok nélkül élhetnél...
- Ha rendelkeznél annyi bölcsességgel, hogy nyugodt belső
mosollyal szemléld a világ változását...
- És végül, ha béke és harmónia uralkodna az életedben...
Ha mindez így lenne, jobban éreznéd magad?
Nos, kifejezetten ezen célok elérésének megkönnyítésére
készült a könyvhöz mellékelt CD, amelyet több mint tíz évig
teszteltem, mielőtt úgy döntöttem, hogy jelen formájában
közzé lehet tenni.
A fenti címszavak szerint csoportosítva, zenei aláfestéssel,
olyan gondolatok hangzanak el, amelyek fokozatosan
beépülnek a tudatalattiba. Az anyag összeállításához
inspirációs forrásként használtam Louis L. Hay, Éld az életed
c. könyvét, de a pozitív gondolatok megfogalmazásakor olyan
fontos részek kerültek bele a szövegbe, amelyek más,
tudatalattiról szóló könyvekből sajnos
27
hiányoznak. Az elv ugyanaz, amit minden reklámmal
foglalkozó szakember ismer. Minél többször hallunk vagy
látunk valamit, annál erősebb lesz a belső késztetés -gyakran
nem is vagyunk tudatában -, hogy engedelmeskedjünk a
reklám utasításának.
A CD ugyanígy működik, annyi különbséggel, hogy
tapasztalataink alapján a „már százszor megmondtam" nem
elég. A javasolt minimális időtartam 6 hónap, napi minimum
kétszeri meghallgatással.
Ez legkevesebb 360 meghallgatást jelent.
Bármilyen jók is a tudatalatti hatalmáról szóló könyvek,
egészen biztos, hogy egyiket sem fogjuk 360-szor vagy még
többször elolvasni. Az ilyen könyvekben ajánlott
gyakorlatokhoz is komoly kitartás és elég sok idő kell.
Ugyanez a helyzet a sikeres agykontroll esetében. Időt kell rá
fordítani. Sajnos ezzel sem mindig rendelkezünk, és - még ha
rendelkezünk is -, a kitartásunk sem mindig az igazi.
Most azonban itt van egy CD, amit csak hallgatni kell, nem
is kell rá odafigyelni. Mint ahogy gyermekként a szülői
hangra sem figyelünk oda, amikor azt mondja: „fiacskám, rakj
rendet magad után!"
A tudatunkról simán lepereg, és nyugodtan le is pereghet
mindaz, ami a CD-n elhangzik. A tudatalatti, vagy mélytudat
azonban mindig figyel és raktároz. Ezért aztán hallgathatjuk
reggel, félálomban, felkelés előtt, hallgathatjuk este, lefekvés
után, és az sem baj, ha belealszunk. Hallgathatjuk olvasás,
mosogatás, ké-zimunkázás vagy barkácsolás közben,
hallgathatjuk az autóban munkába menet és jövet. Nem fog
elvenni az amúgy is kevés időből, amit naponta magunkra
szánunk.
28
Kezdetben azért számolhatunk bizonyos nehézségekkel.
Saját tapasztalatomból és mások tapasztalataiból leszűrve
annyit mondhatok róla, hogy nagyon gyakori a belső
felháborodás bizonyos kijelentések hallatán. Előfordulhat,
hogy úgy érzed, ez a te életedtől teljesen idegen.
Megtörténhet, hogy bizonyos kijelentéseket a valósággal nem
megegyezőnek, azaz hazugságnak fogsz tekinteni, annál is
inkább, mert a gondolatok kivétel nélkül jelen időben, kész
tényként hangzanak el.
Ennek természetesen nagyon komoly oka van. A
tudatalattink ugyanis egyetlen időt ismer. Ezt az időt úgy
hívják, hogy MOST. Számára nincs múlt, nincs jövő. Ha azt
mondom, hogy ez vagy az lesz holnap, azt úgy értékeli, hogy
rendben van, tehát NEM MOST. Nem tudom, észrevetted-e,
hogy az életedben mindig MOST van. Soha nincs holnap vagy
tegnap. Az csak gondolati torna, de nem a valóság. A valóság
az örök MOST-ban zajlik.
A belső ellenkezés kezdeti állapotán túl tudod tenni
magadat, ha felismered: életed valóban nem olyan, mint
ahogy azt az elhangzó állítások bizonygatják. De mit is teszel
most? A gondolat hatalmas erejével és a „már százszor
megmondtam" elvét alkalmazva azon dolgozol, hogy életedet
harmonikussá, kiegyensúlyozottá, boldoggá és sikeressé tedd.
Mikor lesz ennek eredménye? - kérdezhetnéd.
Nos, a tapasztalat azt mutatja, hogy jó munkához idő kell,
de nem olyan sok. Lehet, hogy az első öt hónapban szinte
semmi nem történik. Azután - mintha valami különös dolog
„lógna a levegőben" - lehetőségek villannak fel, és kezdenek
körvonalazódni. Olyan lehetőségek, amelyekről korábban még
álmodni sem mertél. Aztán úgy hat hónap elteltével ezek a
lehetőségek elkezdenek „ma29
terializálódni", testet ölteni a fizikai világban. A földi életben
megindul a változás.
Ne számíts arra, hogy egyik napról a másikra csodák
történnek, de kérlek, igyekezz felismerni a folyamatot, amely
az életed bizonyos területein jelentkező kátyúkból szépen,
fokozatosan kivezet. Az emelkedés és a fejlődés ettől kezdve
akár folyamatos is lehet. A teljes sikerhez természetesen
hozzájárul, ha az univerzum erkölcsi-fizikai törvényeit
ismered és betartod.
apró betűs fejezet
Bizonyos szerződések alján vagy utolsó oldalán egészen
apró betűkkel feltüntetnek olyan feltételeket, amelyeket az
ember rendszerint nem olvas el. Amikor jogainak vagy
elvárásainak érvényesítésére kerülne sor, akkor világosítanak
fel, hogy ne számítsunk segítségre, és különben is, tudhattuk
volna, ha elolvassuk az apró betűs részt.
Ennek a CD-használatnak is van „apró betűs része", amit
ez alkalommal - a fent említett hagyománytól eltérően - nem
félig rejtve, olvashatatlanul apró betűkkel, hanem nyíltan az
olvasó elé tárok.
A CD rendszeres hallgatása valóban mélyreható
változásokat fog hozni az életedben. De ne feledd, hogy
korábban esetleg nem ezek szerint az alapelvek szerint éltél.
Korábbi cselekedeteidnek a következményei olyanok, mintha
feladtad volna őket postán, önmagadnak címezve. Meg
fognak érkezni. Nem büntetésként, hanem tani30
tó leckeként. Ez az, amit keleten a karma törvényének hívnak.
Az Ok és Okozat Törvénye alól nincs kibúvó. Azt is
mondhatnám, hogy a CD karma ellen nem működik, de ez
mégsem egészen így igaz. A 2. Megbocsátás, a 3. Elfogadás
és a 4. Jóvátétel címszó alatti gondolatok beépülése ugyanis
rendkívül sok lehetőséget nyit arra, hogy felismerd, és még
idejében helyrehozd bizonyos tévedéseidet. Nyilván nem
sokat tehetsz abban az esetben, amikor valamelyik előző
életedben elkövetett dolog következménye ér utol, de ott is
segítségedre lehetnek az új gondolatok az elfogadásban és a
megbékélésben.
Bár a tudatalatti átprogramozása az élet legfontosabb
területeit lefedi, a tapasztalat alapján mégsem lehet elvárni,
hogy minden területen azonnali, jelentős változás álljon be.
Bizonyos területeken hamarabb jelentkeznek a változások,
más területeken később. Számomra hat hónap után szinte
azonnal megváltoztak az anyagi körülmények, de az ideális
társra még hét évig várnom kellett.
31
IDEÁLIS TÁRS Csak
saját felelősségre!
Az ideális társra vonatkozó résszel csínján kell bánni. Nem
minden életben kapjuk meg a lehetőséget arra, hogy lelki
társunkkal együtt lehessünk. Ennek jó oka van, hiszen a teljes
és felhőtlen boldogsághoz mindkét fél részéről kell bizonyos
fokú lelki érettség, Ezért, ha valakinek alapjában véve jól
működő házassága van, gyermekei vannak, és ezzel bizonyos
kötelezettségeket magára vállalt, akkor azt javasolnám, hogy
az erre vonatkozó tudatalatti programot - a hatodik felvételt -
„ugorja át". A CD-lejátszók programozhatók, a számok
kazettára másolhatók, a CD-ről saját használatra lehet olyan
égetett másolatot készíteni, amely a hatodik számot nem
tartalmazza. Mindez ma már meglehetősen könnyűszerrel
megoldható.
Másik fontos szempont, amit ennél a résznél figyelembe
kell vennünk az, hogy - bár vágyunk egy ideális társra -
gyakran megfeledkezünk arról, hogy a kapcsolat két emberről
szól, és nekünk magunknak is ideális társsá kell válnunk a
másik ember számára. Az élet minden területen tükörként
működik, és kifelé azzal találkozunk, amit valójában
magunkban hordunk. Hogy lehet elvárni, hogy olyan társra
akadjunk, aki becsületes, szerető szívű, hűséges és igaz, ha mi
magunk még csak a közelében sem járunk ezeknek a
tulajdonságoknak?
Megmondom.
Sehogy.
32
Ne is legyenek ilyen irányú illúzióink.
Az univerzumban kifogástalanul működik a rezonancia és
a megfelelés törvénye. Hasonló a hasonlót vonzza. Ha
szebbet, jobbat, tökéletesebbet kívánsz, előbb magadnak kell
lelkileg, szellemileg szebbé, jobbá, tökéletesebbé válnod. És
ez nem hit kérdése.
A lelki fejlődés bizonyos szintjének elérése előtt jobb
számodra, ha nem találkozol ideális társaddal, lelki duálpároddal.
Ha mégis megtörténik, oly erős a vonzódás, hogy
hajlamossá válsz minden józan ész ellenére cselekedni, és
bárkit félresöpörni az utadból, csak hogy együtt lehessetek.
Nem törődsz azzal, hogy kinek okozol szenvedést, kiben
hagysz mély érzelmi sebeket.
Az ilyen dolgoknak azután évekre - akár életekre -kiható
karmikus következményei lesznek.
A CD-n lévő program azonban stimulálni fogja ez irányú
törekvésedet, ezért szeretettel felhívom a figyelmedet, hogy
ezt a részt valóban csak saját felelősségre, az esetleges
veszélyek és karmikus következmények tudatosításával és
figyelembevételével hallgasd rendszeresen.
33
A SZÜLÖK LELKI FEJLŐDÉSE
ÉS A SZÜLETENDŐ GYERMEK
A modern tudomány tanításaival ellentétben az univerzum
törvényei szerint szó nincsen „genetikai öröklődésről". A
kutatók rendkívül büszkék arra, hogy végre sikerült
elkészíteniük a géntérképet, azaz megfejteni az emberi DNSbázis
sorrendjét. Úgy gondolják, minden információ ezekben
van kódolva, és ezek megváltoztatásával gyógyíthatók lesznek
a betegségek, felismerhetők lesznek bizonyos betegségekre
való hajlamok, megválasztható lesz a születendő gyermek
neme, és még sorolhatnám. Mindez részben - de csak részben
- valóban így is van. Érdemes azonban bepillantani a
kulisszák mögé.
Amint azt A végső valóság c. könyvben remélhetőleg
sikerült mindenki számára érthetővé vagy felismerhetővé
tenni, az élet több síkon, több egymást átitató energiaszinten
zajik. Az ember gondolataival, érzelmeivel és emlékeivel
együtt él és létezik magasabb rezgésszámon a fizikai
testetöltés előtt, és élete folytatódik a fizikai test halála után.
Ez olyan felismerés, amelyhez ezúttal nem a hit vagy a
vallásos tanítások vezettek, hanem a már felismert fizikai
törvények, kutatási eredmények rendszerezése, megfelelő
csoportosítása. Az ember él a születése előtt, és él a test halála
után, függetlenül a bőre színétől, társadalmi rangjától vagy
etnikai hovatartozásától, és függetlenül attól, hogy mit hisz.
Hogy ez az élet
34
milyen, erre itt nincs lehetőségem kitérni, de arra
mindenképpen szeretném felhívni a figyelmet, hogy a test
halála utáni élet minősége és milyensége nagyon szoros
összefüggésben áll a lelki fejlődés mértékével és szintjével.
Legmarkánsabb meghatározója az, hogy kinek mennyi
szeretet van a szívében.
Érdekes módon ugyanezek a dolgok határozzák meg azt is,
hogy milyen gyermek születik a családba. A gyermek
valójában olyan lélek, aki már több fizikai inkarná-ciót átélt,
emlékekkel, élmények gazdag tárházával, és saját
gondolatokkal, elképzelésekkel rendelkezik. Csalóka dolog
úgy gondolni rá, mint aki most látja meg először a napvilágot,
mint aki kicsi és gyámoltalan, és mindenre a szülei fogják
megtanítani. Még az is megtörténhet, hogy az a lélek, aki most
gyermekedként van veled, előző életedben az édesanyád vagy
az édesapád volt, és erre valamilyen szinten emlékszik is.
„Emlékszel anyu/apu, amikor én nagy voltam, és te kicsi
voltál..." - szólal meg a csemete, mire a szülő: „Ugyan,
kisfiam, ne beszélj butaságokat."
Pedig dehogy beszél butaságokat a gyermek.
Születése előtt a lélek kiválasztja a szüleit.
Vajon milyen alapon választ?
Hasonló a hasonlót vonzza. Ez az univerzum egyik
törvénye, ami itt érvényesül a leglátványosabban. Vajon
vonzódik-e egy értelmes, szerető szívű, egészséges lélek olyan
szülőkhöz, akik - önzésből és tudatlanságból származó -
veszekedésben, civakodásban, és részben ezeknek
következményeként, betegségektől kínozva élik az életüket?
Gondolom, a válasz egyértelmű. Hiszen azért lövünk, hogy
tovább fejlődjünk, és a korábban, előző életekben elért
eredményeket tovább javítsuk. Nyilvánva35
ló, hogy olyan szülőket választunk, akik ezt lehetővé teszik
számunkra.
Kislányom mindössze két és fél éves volt, amikor a
bölcsiből hazafelé jövet, az utcán szemtanúja volt, amint egy
anyuka verte a kisfiát. Nem szólt semmit, csak órák múlva
reagált a történtekre az alábbi szavakkal: „Milyen rossz
anyukát választott magának az a kisfiú."
Bölcs ő, a gyermek, aki a bölcsőben fekszik vagy a bölcső-
débe jár, hiszen még nem veszítette el a kapcsolatot azzal a
világgal, ahonnan érkezett.
A szülők kiválasztása némi túlzással ahhoz hasonlítható,
amikor felnőtt fejjel kocsmát vagy vendéglőt választunk. Van,
aki csak a legtisztább, legelegánsabb vendéglőben érzi jól
magát, és van, aki csak a legfüstösebb, leg-koszosabb
„késdobáló" kocsmában. Nem jellemző, hogy ugyanaz az
ember mindkét típusú vendéglátóipari egységet ugyanolyan
előszeretettel és ugyanolyan gyakorisággal látogatná.
Egyszerűen nem az ő „rezgésszáma", nem tudja benne otthon
érezni magát. Ugyanígy a születendő gyermek is csak ott
tudja „otthon érezni magát", ahol saját fejlettségi szintjének
megfelelő szülők és rokonok vannak.
Na már most: aki lélekben gazdagabb, szebb, okosabb,
szorgalmasabb, tehetségesebb gyermeket szeretne magához
vonzani, annak bizony lelkileg fejlődnie kell. Magasabb
szintű tudatosságot kellene elérnie, több harmóniát teremtenie
önmagában és a környezetében. Pozitív gondolatokkal kellene
feltöltenie a mindennapjait. Mindenben igyekeznie kellene a
szépet és a jót látni. Tartózkodnia kellene minden panasztól,
és minden olyan gondolattól és cselekedettől, ami
embertársainak kellemetlen. És - nem utolsósorban - amint a
gyermek megérke36
zik, őt is támogató, bátorító szavakkal volna jó nevelni.
Bőkezűen kellene bánni a dicsérettel, ha rászolgál, és ha
valami rosszat tesz, nem őt kellene minősíteni, hanem a
cselekedetét. Ezerszer jobb azt mondani, hogy "ejnye, ez most
nem sikerült olyan jól, úgy látszik, több gyakorlatra van
szükség", mint azt, hogy "ügyefogyott, ügyetlen és
kétbalkezes vagy".
Ez a cél. Az odavezető út azonban gyakran rögös,
elsősorban azért, mert a saját szüleink más mintákat ültettek el
a mélytudatunkban. Fogalmunk sincs már arról, hogy
gondolataink teremtő erővel rendelkeznek, amivel életünk
legtöbb aspektusa megváltoztatható, és a már jól bejáratott,
kesergő, önmagunkkal és másokkal elégedetlenkedő
gondolataink hatására újra és újra megteremtjük azt, amitől a
legjobban szeretnénk szabadulni.
Az önmagunk által teremtett és életre hívott nehéz
élethelyzetek azonban egy pillanatig sem jelentik azt, hogy
fejlődésünk elakadt. A nehéz helyzetekből, ha lassan is de
tanulunk. A betegségek is hozzájárulnak ahhoz, hogy
gondolkodásmódunkat megváltoztassuk, korábbi
életvitelünket átértékeljük. A betegség rendszerint akkor
Jelentkezik, ha már jó ideje nem figyelünk a szívünk tájékán
jelentkező szorongó érzésre, a napfonat-csakra szintjén
jelentkező Idegességre, vagy a torok-csakra szintjén
jelentkező fojtogató szorításra, de még sorolhatnám. Később
megjelenik a fizikai tünet, amely felhívja a figyelmünket,
hogy itt bizony valamit változtatni kell.
A születendő gyermek gyakran ugyanilyen problémákkal
küzd. Korábbi életeiben nem figyelt a jelekre, és csak a fizikai
test szintjén jelentkező betegség tudja ráébreszteni arra, hogy
gondolkodásmódot, életmódot kell változtatnia. Ezért az ilyen
gyermek olyan szülőket fog válasz37
tani, akiktől bizonyos betegségekre való hajlamot
„örökölhet". Azért teszem idézőjelbe, mert valójában nem
öröklésről van szó, és nem a szülők felelősek érte. A
születendő gyermek már eleve magában hordja ezeket a
hajlamokat, és olyan környezetre tud behangolódni, ahol a
szülők szintén magukban hordozzák a hasonló hajlamokat. A
betegségekre való hajlamot tehát nem „örököljük", hanem
magunkban hordjuk. Ennek oka elsősorban az, hogy nem
vagyunk tisztában az univerzális élet törvényeivel és
lehetőségeivel, és gondolati, teremtő erőnket még nem
sikerült a béke és harmónia irányába terelnünk.
Az orvostudomány ma - jobb híján és még mindig a
darwini evolúciós elmélet hitvilágában élve - azt feltételezi,
hogy a DNS-ben kódolt információ van. Valószínűleg el kell
még telnie néhány évnek vagy évtizednek addig, amíg
megállapítást nyer, hogy az anyagi világ egy magasabb
energiaszint által létrehozott és irányított világ, és ilyen
értelemben a DNS valójában egy energiaátalakító antenna.
Nem információtároló, hanem információt felfogó és
továbbító rendszerről van szó. Ha egy rádióantennát
megváltoztatunk, formáját, anyagát változtatjuk, más adás
befogására lesz alkalmas. Ha a DNS-láncba beleavatkozunk,
abból bizonyos részeket kiveszünk, és másokkal
helyettesítünk, más adást fog közvetíteni, és a fizikai szinten
megjelenő eredmény is más lesz. Maga az információ
azonban nem a DNS-ben van. Már csak azért sem, mert az
információ létezik a fizikai test megszületése előtt, és
megmarad a fizikai test felbomlása után is.
Amit magunkkal hozunk, és amit a földi lét elhagyása után
magunkkal viszünk, az a tapasztalat, a tudató38
sodás szintje, a szívünkben megerősödött szeretet. Ezt sem a
földi létben, sem azon túl tőlünk senki el nem veheti.
De a földi létben és azon túl van még egy fontos dolog,
amelyre érdemes odafigyelni.
Talán furcsán hangzik, de gondolkodásunkra, beszédünkre,
érzelmeinkre és cselekedeteinkre nagy hatást gyakorolnak
azok a bizonyos csakrák, az energiaközpontok, amelyek
energiatestünkben vannak.
39
GONDOLKODÓ CSAKRÁK
Az energiatestünkben lévő energiaközpontokról, keleti
nevükön csakrákról, már nagyon sokan és sok mindent írtak.
Egy lényeges dolog azonban rendszerint kimarad, mégpedig
az, hogy ezek az energiaörvények milyen nagy hatással
vannak a mindennapi gondolkodásunkra.
A keleti „csakra" név számunkra kissé idegenül hangzik, és
kevesen vannak, akik ilyen formában meg tudják jegyezni,
hogy melyik is a muladhara csakra, a manipura csakra vagy
az anahata csakra.
Tekintettel arra, hogy ezek az energiaközpontok tisztánlátó
szemmel nézve gyakran lótuszvirágszerű fényalakzatokként
láthatók, olyan megfogalmazásban is hallottam már, hogy ez
a szív esetében például a szívnek a „csokra".
Rendelkezésünkre áll azonban egy olyan megnevezés,
amely számunkra sokkal érthetőbben érzékelteti, hogy
ezeknek az energiaközpontoknak mi is a szerepük. Régi
magyar nevükön a táltosok állítólag almáknak nevezték
ezeket a központokat. Hogy ez igaz vagy sem, arról keveset
tudunk, és aligha találunk hiteles történelmi forrást erre
vonatkozólag, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy
a régészek vajmi keveset foglalkoznak az emberi lélekkel, a
finomanyagi testekkel és azok energetikai összetevőivel. Tény
azonban, hogy maga az alma, mint hatalmi jelkép,
„országalma" néven mindannyiunk számára ismert.
Tekintsük hát a csakrákra vonatkozó
40
megnevezéseket pusztán érdekességnek, és játsszunk egy
kicsit a szavakkal.
URAD-ALMA
Kezdjük mindjárt a gyökércsakrával, más néven
kundalinivel, amely a testben a hátgerinc alsó részén
helyezkedik el. Ennek - történelmi források által meg nem
erősített - régi magyar neve: URAD-ALMA. Ez az, amit az
Úrtól kaptunk, hogy energiájának segítségével boldogulni
tudjunk az anyagi világban. Ez a Föld felé irányuló
tölcsérszerű energiaörvény az, amin keresztül „leszületünk",
megjelenünk fizikai testünkkel az anyagi világban.
41
Amint ez megtörtént, elsőrendű szükségleteink
kielégítésével vagyunk elfoglalva, mégpedig azzal, hogy
biztosítsuk a magunk számára a mindennapi betevőt, azaz az
élelmet.
Életünk későbbi szakaszában, amikor már nem szüleink
gondoskodnak rólunk, szintén elsőrendű szempont, hogy
legyen meg a mindennapi élelem, a megfelelő ruházat és a
lakás, vagy ház, amely az időjárás viszontagságai ellen
védelmet nyújt. Az anyagi világba való leszü-letés tehát
elsősorban arra ösztönöz bennünket, hogy létünket anyagi
szinten biztosítsuk.
Azt is mondhatnánk, hogy ezen cél elérésének érdekében
ez az energiaközpont irányítja a gondolkodásunkat. A
biológusok ezt túlélési vagy életben maradási ösztönnek
nevezik, és valóságos rémtörténetek egész sora szól arról,
hogy az ember mi mindenre képes, ha például az éhenhalás
veszélye fenyegeti.
Bár a földi, anyagi létet mindannyian szeretnénk
bebiztosítani, hozzáállásban mégis nagy különbség van
spirituálisán fejlett és kevésbé fejlett embertársaink között. A
spirituálisan kevésbé fejlett embert a félelem [félelem)
irányítja, főként a halálfélelem. A teremtő erőt, amivel
rendelkezik, még nem ismerte fel. Lényének lényegéről, arról,
hogy valójában örök életű, halhatatlan energialény, még
fogalma sincs, mint ahogy arról sem, hogy következmények
nélkül nem bánthat másokat, nem veheti el tőlük erőszakkal a
javaikat, és nem kínozhatja őket úgy, hogy mindezt neki is át
ne kelljen majd élnie. A földi civilizációk fejlődésének egyikmásik
mélypontján, amikor a spirituális tudás gyenge, egész
társadalmakat és népeket ez a bizonyos gyökércsakragondolko-
dás vezérel, és zászlójukra rendszerint ki is tűzik a
gyö42
kér-csakra meghatározó színét, a szivárvány színei közül a
legalacsonyabb energiaszinttel rendelkező vöröset, így lett
„vörös" Kína, így lett „vörös" a Szovjetunió hadserege, de
említhetjük a „Vörös Khmereket" is Kambodzsában.
LAKOD-ALMA
Amikor életkorban és fejlődésben odajutunk, hogy anyagi
létünk hátterét sikerült biztosítani, természetes módon egészen
más ösztönök és vágyak kerülnek előtérbe. Szeretnénk
valakivel megosztani az életünket. Ekkor aktiválódik a
következő energiaközpontunk, a szexualitást irányító
második, ún. szakrális csakra, amelynek ősi magyar neve - ha
igaz - a LAKOD-ALMA.
43
Szinte mindannyian meg vagyunk győződve arról, hogy
gondolkodásunk kizárólag agyi tevékenység; a népi
bölcsesség azonban számon tartja, hogy bizony van, aki a
„farkával", vagy a „fenekével" gondolkodik, és „elveszíti a
fejét", mihelyt szoknyát vagy nadrágot lát.
Amint ez az energiaközpont kezdi vezetni a
gondolkodásunkat, már valamivel kevesebb az önzés, és a
/"él-elem, és hajlandók vagyunk megosztani életünket és
javainkat valaki mással.
Ezen a szinten - hacsak nem rendelkezünk magasabb
spirituális tudással - nagyon gyakori a szexuális partner
kisajátítása, és sokan valósággal birtokolni szeretnék életvagy
házastársukat. Gyakori az ebből adódó féltékenyég, és
erről tanúskodnak a féltékenységi drámák. A szexuális csakra
domináló színe a szivárvány színei közül sorrendben és
energetikai szempontból a második, tehát a narancs.
Amint egy társadalom átlagos spirituális fejlődési szintje
meghaladja a vörös színhez tartozó gondolat- és érzésvilágot,
természetes, hogy nem lehet hirtelen nagy ugrásra számítani,
és energiaszintben is csak a következő lépcsőfokra lehet
fellépni. így aztán nem véletlen, hogy például Romániában
2004-ben az ellenzék narancsszínbe öltözött. Ukrajnában
ugyanebben az évben „Narancssárga forradalomról"
beszélnek, és az emberek narancssárga lobogókkal vonulnak
az utcákra. A szexualitás fokozottan jelenik meg a
reklámokban, és a mai állapotokra jellemző, hogy a
garázskaputól az üdítőig, a tetőcseréptől a csokoládéig szinte
minden reklámnak van valamilyen mértékű szexuális vagy
erotikus töltete.
44
VÍG-ALMA
Nos, mi történik akkor, ha az anyagi háttér már biztosított,
és a párkapcsolat is működik? Ekkor aktiválódik
erőteljesebben a következő energiaközpont, a napfo-natcsakra,
ősi magyar nevén - ha igaz - a VÍG-ALMA.
Mit is akarunk valójában, amikor ez a központ irányítja a
gondolkodásunkat?
Élvezni szeretnénk az életet.
Többet és jobbat szeretnénk kapni mindenből, jóval többet
és jobbat, mint ami alapvető szükségleteinket kielégíti.
Finomabb ételt, elegánsabb ruhákat, jobb autót, luxussal
felszerelt házat.
45
Habzsolni szeretnénk az élvezeteket, legyen az utazás,
hegymászás vagy mélytengeri búvárkodás, legyen az étel-és
Italkülönlegességek egész sora, de lehet kábítószer vagy
extrém, életveszélyes helyzetek keresése Is.
Tulajdonképpen több szabadságot, több lehetőséget
szeretnénk. A lényeg az, hogy „történjen már végre valami",
amitől az élet szebb, gazdagabb, érdekesebb és izgalmasabb
lesz. A napfonat-csakrának a színe a szivárvány energetikai
szempontból is a narancs után következő színe, tehát a sárga.
Az első három csakra irányítása alatt élő és gondolkodó
ember kizárólag kapni akar az élettől. Kapni, kapni és kapni,
mert „nekem jár", „megérdemlem", „hát még ennyit se
engedjek meg magamnak?", és a sort bátran folytathatnánk.
Az igazi változás az ember spirituális fejlődésében
valójában akkor következik be, amikor életében az irányítást -
ha eleinte csak pillanatokra is - a szívhez tartozó
energiaközpont veszi át.
FOGAD-ALMA
A szívhez tartozó csakra meghatározó színe a zöld, de
kisebb mértékben ott van mellette a rózsaszín is. A
szívcsakra, vagy a vibráló fényből álló lótuszvirág csokra ősi
magyar nevén a FOGAD-ALMA. Talán ezért van az, hogy
amikor leteszünk egy-egy esküt, ami minden esetben arról
szó, hogy valakinek vagy valaminek a szolgálatába állunk,
kezünket a szívünkre tesszük. Maga a fogad szó is sokat rejt
magában, hisz egyszerre fog és ad. A szív, mint szerv, a szó
orvosi, fiziológiai értelmében, befogad, majd továbbad.
Befogadja az oxigéntartalmát
46
leadott vért, valami pluszt hozzáad, és nagy nyomással
továbbadja, amit befogadott. Azt is mondhatnánk, hogy
mindig többet ad, mint amennyit kap, és egy pillanatra sem
igyekszik megtartani magának azt, amit befogadott. A szív
tehát nem gondolkozik önző módon, és csodák csodája, éppen
ez az, ami az életet lehetővé és fenntarthatóvá teszi. Ha csak
rövid időre is, de úgy gondolná, hogy „a vér, amit kaptam,
vagy megszereztem, az enyém, és ebből a többi szervnek nem
adok", nos, akkor megnézhetnénk magunkat.
47
De mit is csinál a szív, mint energiaközpont? Mit csinál a
szívcsakra? Honnan az energia, hogy mindig hozzáadjon
valamit ahhoz, amit kap?
A válasz egyértelmű. Az univerzum fenntartó ereje a
szeretet. A szív motorja a szeretet. Sokan vannak, akik úgy
gondolják, hogy a szeretet csupán egy érzés a többi között, és
nem is tulajdonítanak neki különösebb jelentőséget. A
szeretet azonban lényegesen több ennél. A szeretet az
univerzális Erő, Bölcsesség és Intelligencia szüntelen
sugárzása a világba, amely a fizika nyelvére lefordítva nem
más, mint fény. Fény a fizikai világban; belső fény, amelyet
csak belső látásunkkal láthatunk, a mentális szférákban, a
teremtő képzelet világában; isteni Fény és Szeretet a lélek
világában.
RIAD-ALMA
Sorrendben a következő energiaközpontunk vagy csakránk
a torokcsakra. Ha tisztánlátó szemmel nézzük, a színe világos
kék.
Szinte mindannyian megtapasztaltuk már, ha veszélyes
helyzetbe kerültünk, hogy „elszorult a torkunk", vagy „a
torkunkban dobogott a szívünk". Nagy riadalom esetén
aktiválódik az energiaközpont, amely többek között a
kommunikációért is felelős, hogy hatékonyabban tudjunk
segítségért kiáltani, ha erre szükség volna. Talán ezt hivatott
kifejezni a régi név, a RIAD-ALMA.
Gyakran megtörténik azokkal, akik a Fehér Sas Páholy
vezetett meditációin kezdőként részt vesznek, hogy a zene
után, a rituálé által létrehozott és megemelkedett spirituális
erőtérben váratlanul aktiválódik a torokcsak-rájuk, és
ellenállhatatlan köhögés vesz erőt rajtuk. Kez48
detben ez velem is előfordult, és az érzés körülbelül olyan,
mintha az ember torkán átszúrnának egy kötőtűt. Éppen ezért
nagyon fontos, hogy a rituális gyógyító és öngyógyító
meditáció előtt lecsendesítsük gondolatainkat,
kikapcsolódjunk a mindennapi élet rohanásából, és
előkészítsük magunkat a csend és harmónia világába való
belépésre.
Ez természetesen nemcsak a Páholyon belüli meditációkra
érvényes. Érvényes a Gyógyító meditáció c. könyv
mellékleteként kiadott CD segítségével végzett meditációkra,
és természetesen érvényes minden más típusú és más
irányzatot követő meditációra, amennyiben a belső csend és
nyugalom megteremtésén dolgozunk.
49
HAT-ALMA
A következő központ a „harmadik szem", a hatodik alma,
más néven HAT-ALMA. Színe indigókék.
Valódi hatalma azonban csak annak van, akinek
gondolatait, szavait és cselekedeteit már a szíve irányítja.
A hatalom jelképe volt az országalma is, amely eredetileg
még csak szimbólumként létezett.
„A világuralmat jelképező éggömb az ókortól kezdve
hatalmi szimbólum volt. A bizánci császárok kezében tűnik Jel
a tetején kereszttel díszített kerek tárgy, majd a karóiing
uralkodók is kezükben tartják az ábrázolásokon. A 11.
századig azonban feltehetőleg nem valóságosan létező tárgy,
hanem csak hatalmi jelkép volt. Az első tényleges országalmát
II. Henrik császár kapta VIII. Benedek pápától 1014-ben,
Róma városi császárrá koronázása alkalmával: a császár
azonban nem tartotta meg, hanem a cluny bencés kolostornak
ajándékozta. A II. Henriket követő uralkodóknak már volt
valódi országalmájuk.
Az országalma Magyarországon először a koronázási
paláston István király kezében tűnik fel: ugyanolyan tárgyat
tartanak kezükben a vértanúk is. Minden bizonnyal István
kezében az uralmat jelképező tárgy a valóságban
királyijelvényként még nem létezett; a királyi pecséteken
ugyan már a 11. századtól látható (Péter, Salamon, Kálmán
királyok kezében), azt azonban nem lehet tudni, hogy az
Árpád-ház melyik uralkodójától vált valóságos jelvénnyé. III.
Béla sírjában sem található meg.
A magyar országalma aranyozott ezüstből készült; 8,9 cm
átmérőjű, 7,9 cm magasságú; két félgömbből illesztették
össze, és a tetejére kettős keresztet, az oldalára pedig kis
címerpajzsot illesztettek. Teljes magassága 16 cm.
50
A címer árulja el a korát: a négyeit pajzsot az Árpád-házi uralkodók
zornánctechnikával készült, ezüst-piros sávos, és az Anjouk liliomos
címere díszíti: az országalma tehát a magyar Anjoukhoz
kapcsolható, feltehetőleg Károly Róbert uralkodása (1310-1342)
kezdetén készítették. Az írásos források pedig csak az Anjou kort
követőn említik.
A keletrómai császárságban elterjedt, gyakran ábrázolt, és az
országalma tetejét is ékesítő kettős kereszt a Konstantinápolyban
nevelkedett III. Béla érmein és pecsétjein tűnik fel. Ha volt is a
korábbi Árpád-házi uralkodóknak országalmája, azt csak latin
kereszt díszíthette. Kettős keresztes országalma először III. Béla
fiának, Imrének (1196-1204) a pecsétjén látható."
Forrás: http://www.sulinet.hu/tananyag/97122/on/ T14T.HTM
51
Az első három csakra vagy energiaközpont irányítása alatt
nem történnek váratlan, kiszámíthatatlan dolgok vagy csodák.
A vörös valójában a cél elérésének érdekében szentesíti az
eszközt, és gátlástalanul elveszi másoktól azt, amire jogot
formál. Ezt a történelem folyamán többféleképpen nevezték,
vörös forradalomnak, kulturális forradalomnak stb. Irányítója
a halálfélelem, a betegségektől való félelem, az
alárendeltségtől való félelem. A fél-elem oka pedig nem más,
mint az egészségre vonatkozó hiányos információ, alacsony
szintű tudatosság. Az ilyen emberek és embercsoportok vélt
biztonságuk érdekében hatalomra törnek, anyagi biztonságra
törnek, de a szív irányító szerepét megkerülve, a hatodik
alma, a HAT-ALMA bölcsessége nélkül. Innen ered a
hatalomvágy.
52
így hatalmuk valójában csak félelmen és félelemkeltésen
alapuló hatalmaskodás, vagy hat-almáskodás. Ezt idézi a régi
mondóka, miszerint:
Azt mondják a hatalmasoki,
Hogy akinek hat alma sok,
Az éppen elég hatalmas ok,
Hogy ne legyenek hatalmasok.
Az egyének és társadalmak azonban idővel - és sok
szenvedés árán - meghaladják ezt a szintet. Eljutnak oda, ahol
már hajlandók adni is valamit cserébe. Ekkor hangolódnak rá
a szakrális csakra színére, a narancsra. Az emberek vagy
embercsoportok azonban ezen a szinten gondolkodva még
mindig többet igyekeznek elvenni és megtartani, mint
amennyit adni képesek.
Az egyéni és társadalmi fejlődés következő állomását a
fokozott szabadság és a korlátok levetésének igénye jellemzi.
A sárga -jó esetben - egy kiegyensúlyozott
„cserekereskedelem", ahol hosszú távon az ember maximum
annyit kaphat, mint amennyit befektetett.
A fejlődés „iránya" tehát adott, úgy is mondhatnám, előre
meghatározott. A vörös képezi az alapot, és miután ezt
felépítettük, tovább léphetünk a narancs, majd a sárga
irányába.
A „csoda" azonban a szívcsakra, a FOGAD-ALMA szint-
|én kezdődik.
A fejlődésnek az iránya adott, de a fejlődés üteme egyéni.
Egy és ugyanazon társadalmon vagy nemzeten belül de
vonatkoztathatjuk ezt a Föld egészére is - vannak olyanok,
akik még erősen a gyökér-csakra szintjén élik
mindennapjaikat. Vannak olyanok, akik már a lakod53
alma érzés- és gondolatvilágát vallják a magukénak, és
vannak természetesen olyan társaink is, akiknek legfőbb
gondjuk a víg-alma. Arányukban, szám szerint nézve
lényegesen kevesebben vannak jelen a Földön a fogadalma
szintjén élő és gondolkodó emberek. Mindezen
változatosságból - a népek, nemzetek, országok és a bolygó
szintjén - kialakul egy „átlag", és ez az átlag fogja
meghatározni azt, hogy az illető nép vagy nemzet adott
körülmények között milyen utat választ, és elérkezett-e az
idő, hogy magasabb szintre lépjen a lelki fejlődésben.
A nép vagy a nemzet azonban egyénekből áll. Az egyén
lelki fejlődése tehát kulcsfontosságú. Minél magasabb
csakrának az irányításával történik meg a befogadott energia
átalakítása, annál nagyobb az egyénnek a környezetére
kifejtett hatása. A narancs magasabb energiaszintet képvisel,
mint a vörös, a sárga magasabbat, mint a narancs, és a zöld
magasabbat, mint a sárga. Ezért, amikor egy nép vagy nemzet
átlagos energia- és tudatszintjéről beszélünk, tisztában kell
lennünk azzal, hogy nem szám szerinti átlagról van szó.
Egyetlen ember, akinek a szíve és a gondolkodása tiszta,
többezer társára fejthet ki lelkesítő, lélekemelő, pozitív hatást.
Természetes az, ha naponta többször más és más csakra
veszi át az irányítást. Van a napnak olyan szakasza, amikor az
anyagiak biztosítását tartjuk a legfontosabbnak, van olyan
szakasza, amikor a szexualitást, és van olyan, amikor az
élvezeteket. Ha eléred azt, hogy minden napnak legyen olyan
szakasza is, amikor az önzetlen segítségnyújtás, az
embertársaidnak nyújtott segítség és szolgálat határozza meg
a cselekedeteidet, elérhető közelségbe kerül számodra a
megvilágosodás.
54
ÚR-ALMA
Sokan vágynak a megvilágosodásra, a csodára, ami
megnyitja előttük a mennyei világok kapuit. Jógagyakorlatok,
koplalás, tantrikus szex és meditáció csak néhány azon
megközelítési módok közül, amelyekkel az ember siettetni
próbálja a csodát, és bizonyosságot akar szerezni akár a halál
utáni életről, akár mindarról, ami eddig rejtve volt előtte.
Ez a tudásszomj egyáltalán nem új keletű. A Biblia szerint
valamikor réges-régen, amikor az emberek még
„paradicsomi" állapotban éltek, a kígyó megkísértette Évát,
hogy belekóstoljon a tudás fájának gyümölcsébe.
55
Bizonyára sokan vannak, akik úgy gondolják, hogy ez
valóban így történt. Éva sétált a paradicsomban, és egy fáról egy
sziszegő kígyó elkezdett hozzá beszélni, és rávette, hogy
kóstoljon bele valamibe, amiről az Úr azt mondta, hogy tilos.
És mi volt az a valami?
Egy alma.
A tudás fájának gyümölcse, amitől az ember olyan lesz, mint
az Úr.
Természetesen, ha rápillantunk egy távolkeleti ábrára, amely
a csakrarendszert ábrázolja, azonnal feltűnik a kígyószerű dupla
spirál, amely ezeket az energiaközpontokat összeköti. Ha
megnézzük Hermész botját, a caduceust, azon is két
feltekeredett kígyót látunk. A legenda szerint Hermész két
marakodó kígyó közé dobta a botját, a két kígyó feltekeredett rá,
és attól kezdve a bot alkalmassá vált a gyógyításra.
56
A szimbólumokba rejtett tanítás azonban mélyebb
tartalommal is rendelkezik. Ez a rejtett tartalom válik
érthetővé White Eagle-nek, a Fehér Sas Páholy jelenleg
fénytestben élő mesterének és irányítójának szavai által,
amelyeket Grace Cooke, az angliai Páholy vezetője tolmácsol
számunkra.
"Gyakran beszéltünk az ember földi inkarnációinak céljáról
és értelméről. Szenvedésen és örömön keresztül az ember
lassan kifejleszti a finomabb energiákból álló testét,
afénytestet, amelyet mennyei testnek is neveznek. Ez hosszú
folyamat. Azért vagy itt, hogy az isteni tulajdonságokat
kifejleszd, mint ahogy a nagy tanítók és mesterek is ezt tették
korszakokon át.
A cél elérésének érdekében különböző módszereket
használtak, és ma már mindenki a saját útját járja, de a cél
mindig ugyanaz. Minden vallásban meg lehet találni azt a
belső tanítást, ami célhoz vezet, és ezek a tanítások nagyon
sokmindenben hasonlítanak egymáshoz.
Megpróbáljuk elmagyarázni a lehető legegyszerűbb
módon, hogy milyen módon kerül a tanítás a Földre. A tanítás
maga egy mennyei szférából származik, amit mi Krisztuskörnek
nevezünk. Más néven is szokták emlegetni, mint
például a Nagy Fehér Testvériség, vagy csak egyszerűen a
Testvériség, vagy Melkhizedek Rendje. A tanítás mindig
ugyanaz. Arról szól, hogy milyen módon fejlesszük ki fény
testünket, azaz mennyei testünket. Ez a tanítás fellelhető a
világ minden szent iratában, és időnként a »kígyó tüzének«
nevezik."
„Mózes első könyvében azt olvashatjuk, hogy »Az Úristen
így szólt a kígyóhoz: Mivel ezt tetted, átkozott leszel minden
állat és a mező minden vadjai között. Hasadon csúszol, és a
föld porát eszed életed minden napján. El57
lenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő
ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te pedig a sarkát veszed
célba.« Ezeket mondta az Úr. Az Ótestamen-tumban a kígyó
szimbóluma céloz erre a Nap-, vagy kígyóerőre. Az embernek
mindig rendkívül elővigyázatosnak kell lennie, amikor ezzel az
erővel bánik. Ha nincs meg a hozzá szükséges lelki erőd és
bölcsességed, ez az erő oda vezet, hogy elveszíted az
ellenőrzést a vágyaid felett. Ezt az erőt csak az tudja kezelni,
aki spirituálisán erős, és karakteres. Amikor azt olvassuk a
Bibliában, hogy "Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé",
arra kellene gondolnunk, hogy a kígyó, ami megtermékenyítő
erőt és újjászületést jelent, az ember alacsonyabb rendű
énjében fejti ki a hatását. Ez széttiporta a kígyó fejét.
A kígyó pedig az ember sarkát veszi célba.
Ez vajon mit jelent?
Amikor az ember a kreatív erőt fizikai kielégülésre,
ellenőrizetlen szenvedélyekre és önző célokra használja, szenvednifog.
Ez minden emberi szenvedés oka Hogy miért pont a
sarkát veszi célba a kígyó? Azért, mert azt a részét támadja
ami a legközelebb van a földhöz, azaz a fizikai testét,
szenvedélyeit és vágyait. Más szóval: amikor engedsz a
szenvedélynek, a testi vágyaknak és egyéb emberi
gyengeségeknek, nagyon sok szenvedést húzol a sqját fejedre.
Ezen az úton szeretnénk stimulálni gondolataidat, mert így
igyekezeted és tanulási vágyad nagyobb lesz, mintha csak
olvasnád a régi szövegeket.
Az ember fejlődésével párhuzamosan a kígyó felemeli a
fejét, és fokozatosan stimulálni kezdi az idegrendszert. Ez
megnyitja az ember lelki szemeit. A lelki szemek valójában az
éteri testben lévő fő csakrák. Amint megnyílnak, olyanokká
válnak, mint az ablakok.
58
A szentek életében gyakran esik szó csodatételekről.
Amikor már ismered a kígyó erejét, megérted, hogy azok a
bizonyos szentek miért szántak annyi időt a kontemp-lációra,
meditációra, imára és az Istennel való egyesülési vágyukra.
Amikor életük bizonyos szakaszához értek, átélték az isteni erő
beáramlását. Az ezzel párhuzamosan történő csodák mind a
mai napig megmagyarázatlanok és érthetetlenek a hétköznapi
emberek számára. Csak az érti őket, aki a Fény útját járja.
Csak az tudja, hogy a felébredő Nap-erőről és annak
hatásáról van szó.
Tálán emlékszel még Illés prófétára, és az ő tüzes
szekerére, amely elragadta? Ez volt az, amit a körülötte állók
láthattak. Ülés valójában úgy feltöltődött Fénnyel, hogy földi
szemmel adott pillanatban láthatatlanná vált. Bár ezeket a
jelenségeket az emberek csodának nevezik, valójában a lelki
erő ezen demonstrációi az ember isteni természetéből és isteni
erejéből fakadó törvényszerű jelenségek. Számíthatunk arra,
hogy a közeledő Vízöntő korszakban az ilyen
megnyilvánulások gyakoribbak lesznek. (White Eagle)
Nos, ebből a szemszögből nézve már nyilvánvaló, hogy
nem egy külső kígyóról, egy állatról van szó, hanem egy
belső, kígyó formában elhelyezkedő energiaáramról,
amelynek felébresztése és aktiválása valóban egyenlő lehet az
isteni tulajdonságok és képességek elérésével. Az is kiderül,
hogy miért nem lett volna szabad az embereknek a teremtés
hajnalán hozzáférniük a Tudás almájához. Kellő spirituális
tudatossággal, bölcsességgel és szeretettel kell rendelkeznie
annak, aki az isteni erőt szeretné használni. Ez a szint senki
számára nem elérhetetlen, de ha túl korán szeretnénk
megszerezni, csak árthatunk vele magunknak. Az Atya
bölcsessége nyil59
vánul meg a korlátozásban. A gyermekeink nevelése is
hasonló módon történik. Minden szülő tudja, hogy „kés, villa,
olló, gyermek kezébe nem való". A bölcs szülő nem ad olyan
eszközt gyermeke kezébe, amelyet a gyermek még nem képes
a megfelelő módon és a megfelelő célra használni. Miért
feltételeznénk mást a Teremtőről? Nem a Tudástól zár el
bennünket, csak a tudás átadásának idejét köti bizonyos szintű
lelki fejlettséghez.
Más szóval: az embernek csak akkor válik hasznára a
„kígyó-erő", ha gondolatait, szavait és cselekedeteit a szívcsakra
irányítja, és nem az alacsonyabb rendű
energiaközpontok.
60
KARMÁD FELGYORSULHAT
Lehet, nem találunk rá logikus magyarázatot, hogy miért is
lenne számunkra jobb az, ha többet adunk, mint amennyit
kapunk. Ez az univerzum lényegének és működési módjának
felismerése nélkül valóban érthetetlen. Egyedül a spirituális
fejlődés az, ami lehetővé teszi, hogy az Univerzum törvényeit
felismerjük, de maga a felismerés még nem hoz igazi
megoldást. Az univerzumban hibátlanul működő Ok és
Okozat Törvénye szabályozza az életünket. Amíg ezt nem
ismerjük fel, addig olyanok vagyunk, mint egy sötét
labirintusban botorkáló ember, aki hol az egyik, hol a másik
falnak ütődik neki, és csak sok szenvedés után, zúzódásokkal
gazdagon tarkítva találja meg a kivezető utat.
A spirituálisán öntudatra ébredt ember már másként közelít
a dolgokhoz. Ismeri a törvényt, de ébredésének kezdeti
szakaszában még nem biztos benne, hogy a világ valóban így
működik. Vannak ismerőseim, akik elméletben már mindent
tudnak, de a gyakorlati életben régi megszokásaik, apró
csirkefogó húzásaik rabságában élnek. A sorozatos kudarcok
és szenvedések persze elvezetik őket a tudatosodás magasabb
szintjére, már csak azért is, mert az, aki a törvényt ismeri, már
nem tekinthető gyermeknek. A magasabb világokból érkező
útmutatás és gondviselés pedig minden esetben tesz arról,
hogy a lelki törvényt ismerő, de azt szándékosan megszegő
ember a lehető leghamarabb szembesüljön cselekedeteinek
61
következményeivel. Az elméleti tudás ugyanis csak annyit ér,
amennyit át tudunk ültetni belőle hétköznapi életünk
gyakorlatába.
Valamikor - mintegy tíz évvel ezelőtt - jómagam is
„teszteltem" a törvényt. Akkor még Svédországban éltem, de
gondolatban egyre többet foglalkoztam azzal, hogy valójában
Magyarországon volna a helyem. Ezért - a gyö-kércsakra
irányításának engedelmeskedve - hozzákezd-tem
összegyűjteni valamit abból az „anyagi háttérből", amire úgy
gondoltam, szükségem lesz. Abban az időben közel
dolgoztam egy Álmhult nevű városkához, és ebédelni
mindennap bejártam a városba. Maga a város arról nevezetes,
hogy itt van egy ismert svéd bútoráruház központi raktára, és
itt van a legnagyobb részleg, ahol sérült csomagolású,
leértékelt termékeket lehet vásárolni. Központi raktár és
áruház lévén, az ország egész területéről ide hordják a sérült,
vagy csak vastagon beporosodott csomagolású bútorokat, de
olyan mennyiségben, hogy azt még a központi raktár is
képtelen volna folyamatosan befogadni, hacsak nem
csökkentenék le az ilyen cikkek árát a minimumra. Az ár
gyakran az eredeti, üzleti árnak csupán 10-15%-a. Nos, ebből
az árelőnyből kiindulva, és felismerve azt, hogy az árunak
leggyakrabban csak a csomagolása sérült, de maga az áru
nem, kinéztem magamnak azokat a bútorokat a katalógusból,
amelyeket szerettem volna megvásárolni. Természetesen
10%-os vagy 15%-os áron. Tudtam, arra kevés az esély, hogy
mondjuk egy szekrénysor minden darabja és csomagja
egyszerre kerüljön be a raktárba sérült csomagolással, de a
türelem nem csupán rózsát teremhet. Minden ebédszünetemet
az áruház vendéglátói részén töltöttem, és ebéd után
végigjártam a leértékelt áruk rész62
legét. Mintegy hat hónap alatt sorra beérkeztek azok a
dobozok, amelyek a teljes szekrénysort kiadták, és kivétel
nélkül mindegyiket 10%-os áron sikerült megvennem. Már
csak egy darab üveg vitrinajtó hiányzott.
És ekkor megtörtént az elképzelhetetlen.
Megjött a csomag a vitrinajtóval, de az ára az eredeti ár
50%-val volt feltüntetve.
Valósággal megsértődtem.
Úgy éreztem, ez csakis valami tévedés lehet, vagy a sors
rosszindulatú fintora. Sehogy sem akaródzott többet fizetni
ezért a vitrinajtóért, mint a másik kettőért. Egy darabig
sündörögtem a csomag körül, majd gyors elhatározásra
jutottam. Az árcímkéket már jól ismertem, vonalkód nem volt
rajtuk, így hát kerestem egy olyan árucikket, amelyen az
általam megfelelőnek tartott ár volt feltüntetve, óvatosan
levettem a dobozról, és áttettem a vitrinajtóra, a vitrinajtó
címkéjét pedig ügyesen levettem. Ezzel az egyszerű
művelettel a kiszemelt bútortartozék máris mintegy 200 svéd
koronával, azaz kb. 5000 forint értékkel olcsóbb lett. Azután
vásároltam még ezt-azt, többek között egy barátnőmnek egy
konyhai polcot, amire ideadta a pénzt, és elindultam a kijárat
felé. Kicsit izgultam a pénztárnál, hogy észreveszik-e a
huncutságot, de minden simán ment.
Kint éppen tél volt, nagy hó esett és csak a lámpák
fényénél lehetett látni valamit. A megrakott kocsival odaküzdöttem
magam az autóhoz, és elkezdtem bepakolni. Nem
volt egyszerű, ki kellett találni a sorrendet, hogy minden
beférjen, ezért aztán volt olyan árucikk, amit ideiglenesen
letettem a kocsi mellé, amíg sorra került. Amikor mindennel
végeztem, elégedetten csuktam be az ajtókat, és elindultam
hazafelé. Talán két-három kilómé63
tért tehettem meg, amikor bevillant a tudatomba: a konyhai
polc! Nem emlékszem, hogy betettem volna a kocsiba.
Odatámasztottam a kocsi oldalához, és... minden bizonnyal
ott is maradt.
Irány vissza. Hátha még ott lesz a nagy hóban...
Nem volt ott.
Körülnéztem, bementem az üzletbe, érdeklődtem, hogy
valaki adott-e le valami talált csomagot. Semmi. A polc
eltűnt.
Mit volt mit tenni, visszamentem az áruházba, és
megvettem még egyszer, hiszen a barátnőm kifejezetten erre
adott pénzt. A polc ára 200 svéd korona volt.
Azonnal megértettem a történtek spirituális üzenetét.
Később gondolatban visszapörgettem életem korábbi
eseményeit is, amikor szintén vétettem a törvény ellen, és
rájöttem, hogy valójában minden tévedésemért meg kellett
fizetnem. Még szerencse, hogy nem volt sok „tartozásom". Ez
az esemény azonban oly nyilvánvalóan, oly gyorsan
prezentálta a cselekedet következményét, hogy egy életre
elment a kedvem a törvény „tesztelésétől".
64
A TEST-ELEMENTÁL ÉS
AZ ÚJÉVI FOGADALOM
Amikor a különböző iskolák tanításai felsorolják az aura
rétegeit, a lehető legritkább esetben tesznek említést a testelementálról.
Való igaz, a test-elementál nem olyan auraréteg,
mint a többi, hatását azonban nagy tévedés volna figyelmen
kívül hagyni. De miről is van szó?
Ha sorra vesszük azokat az aurarétegeket, amelyek a testet
körülveszik és átjárják, mindjárt az étertesttel vagy aurával
kell kezdenünk. Ennek egy része annyira sűrű, hogy szinte
mindenki szabad szemmel is láthatja. Ez az a pár centiméter
széles kékes csík, amelyik a fej körül és a test körül látható,
de látható a növények és állatok körül is. Ezt követi az
asztrális aura, majd a mentális és kauzális aura. amelyek
lényegében mind az isteni szikrának, az emberi szívben
lakozó Fénynek vagy Léleknek a ruhái. Az Is tudott dolog,
hogy a magasabb szférákban létező élettel csakis a
hozzátartozó auraréteg közvetítésével vehetjük fel a
kapcsolatot.
A test-elementál ilyen értelemben valóban nem tartozik az
aurához, hiszen a fizikai világgal való kapcsolatteremtéshez
ott van maga a fizikai test. A test-elementál - lényegét
tekintve - gondolatforma, amely összesíti mindazon sokat
ismételt gondolatokat, érzéseket és cselekedeteket,
amelyekkel nap mint nap együtt élünk.
Néhány példa arra, hogy miből is állhat össze a
testelementál:
65
1. Az egyik az édességfogyasztás gondolata. Nyilván nem
az időnként, kis mennyiségben elfogyasztott édességről van
szó, hanem arról a belső késztetésről, amelyik szinte
mindennap többször is rávesz bennünket, hogy elővegyük a
csokis dobozt.
2. A dohányzás gondolata. Szinte minden dohányos
keserűnek, köhögtetőnek, fanyarnak érzi élete első
cigarettáját, de lehet, hogy a másodikat és a harmadikat is.
Mégis, mintha a cigaretta helyettesíthetne valamit, hol a
társaság kedvéért, hol a kávé kedvéért, vagy akár csak azért,
mert a szülők tiltották, az ember fokozatosan hozzászoktatja
ízlelőbimbóit, szervezetét ennek a méregnek a befogadásához.
Később már maga a mozdulat, a rágyújtás apró szertartásai, az
első füst elégedett leszívása is hozzájárul ennek a gondolategyüttesnek
az állandó erősítéséhez.
3. Az alkoholfogyasztás gondolata. Mint minden egyébnél,
itt is a mennyiség számít, hiszen amíg egy pohár bor
kifejezetten jótékony hatást gyakorolhat, addig egy üveg
konyak kiűzheti még az éteri testet is a fizikaiból. Ennek
egyenes következménye a delírium tremens, amikor az aura
az alacsony asztrális világokból „közvetít" rémes jeleneteket
az agy számára. A kezdeti és a végső stádium között azonban
ott van a kellemes mámor állapota, a felszabadultság érzete, a
gátlásoktól mentes, könnyebb kommunikáció lehetősége vagy
a könnyelmű nagyvonalúság. De ott lehet mindaz az
agresszió, elutasítottságtól való félelem és önsajnálat is,
amivel az ember józan állapotában nem kíván szembenézni.
Az alkohol csak pillanatnyilag és átmenetileg juttatja el az
embert abba az állapotba, amelyben mindig élni szeretne, de
ezért a pár pillanatnyi illúzióért sokan kemény árat fizetnek.
66
4. A kábítószer-fogyasztás, az alkoholhoz hasonlóan,
vágyott állapotok elérésének segédeszköze. Ezek az állapotok
azonban belső lelki tartás és fejlődés hiányában még egyre
növekvő kábítószer-adagok segítségével sem tarthatók fenn. A
következmény a fizikai test elgyengülése, leromlása, és - ami
sokkal súlyosabb - olyan gondolatok áradata, amelyek
kizárólag az újabb adag bármilyen áron való megszerzésével
vannak lefoglalva. A „bármilyen ár" következményeit tekintve
rendszerint súlyos karmát, nagyon nehéz életkörülményeket és
hosszan tartó szenvedést jelent. A lefelé vezető utat előbbutóbb
felfelé is meg kell majd tenni, mert az ÉLET-böl nincs
kiszállás. Az élet örök, vagy - ha úgy tetszik - időn kívüli,
időtlen. Az idő érzetét tudatunk teremti. Ebből adódik az is,
hogy rövidnek tűnik minden olyan idő, ami kellemesen telik,
és hosszúnak tűnik a szenvedés, holott órával mérve lehet,
hogy másodpercre egyenlő intervallumokról van szó.
5. Minden étkezési rendellenesség a test-elementált alkotó
gondolatok és érzések újabb összetevője lehet, függetlenül
attól, hogy valami, a külvilágtól való védekezési kényszer hajt
a mértéktelen zabálás felé - mintha a zsírpárna vagy
„úszógumi" bármitől is megvédhetne -vagy, a másik irányba
tekintve, a saját testalkattal való elégedetlenség. A csinosság
hajszolása annyira torz gondolati képet eredményezhet, amely
már nem vesz tudomást a környezet visszajelzéseiről. Az
egyetlen mérce a belső elvárás lesz, a bulimia és anorexia
minden káros következményével. Különösen erős gondolati
elementál építhető fel ilyen módon, amikor a csinosság
hajszolása kóros soványsághoz, szőrösödő, bundásodó bőrhöz
vezet, és az egyetlen örömet az életben az a szám jelenti, amit
a mérleg esetenként mutat.
67
6. A játékszenvedély. Mozgatórugója a „kevés pénzzel
sokat nyerni, és hirtelen meggazdagodni" nevű vágyálom. Ez
a gondolkodásmód nagyon sok embernél fellelhető, főként
olyanoknál, akik az univerzum spirituális lényegét még nem
ismerték fel, és nem értették meg. Az ilyen emberek bíznak a
véletlen szerencsében, holott az univerzumban minden
törvény által szabályozott. Véletlenek nincsenek. A gondolat
ereje, és különösen a tudatalattiba mélyen beágyazott
hitrendszer minden körülmények között meg fogja határozni,
hogy az egyén mihez juthat hozzá, és mihez nem.
Magyarországon - de talán máshol is a világon - rendkívül sok
embert tart lázban egy esetleges lottónyeremény. Különösen
felfokozott ez az izgalmi állapot, amikor a nyeremény
várhatóan meghaladja a milliárdos nagyságrendet. Barátok és
ismerősök egész sorával találkoztam, akik arra számítanak,
hogy életüket egy lottónyeremény fogja rendbe hozni.
Ezzel kapcsolatban nem árt tisztázni néhány alapvető
tévedést.
Az egyik az, hogy talán úgy gondolod, a
lottónyereményhez nem kell semmi más, mint véletlen
szerencse. Csakhogy ilyen nem létezik. A Szeretet
Törvényének irányítása alatt, a gondolati tevékenységünk által
meghatározottan az történik velünk, amit gondolunk, és amit
hiszünk. A tudat mélyén rejtőzködő szűk-ség nem képes
hirtelen, mintegy véletlenszerűen bő-séggé változni. A
szerencsejátékoknak egyetlen biztos nyertesük van, éspedig
minden esetben az a vállalat, amelyik a szerencsejátékot
üzemelteti. A játékosok közül, aki nyer, nem véletlenül nyer.
Korábbi cselekedeteid, korábbi gondolataid, a mélytudatban
megbúvó programjaid fogják meghatározni, hogy milyen
számokat írsz a szelvényre, miközben
68
az idő illúziójában élve úgy gondolod, hogy a húzás „később"
lesz. A szerencsejáték lényegében nem más, mint egy önként
befizetett adó, mégpedig több milliárd forint hetente, ami az
államkasszában köt ki. Ha bölcsebbek lennénk, ekkora
összeggel nagyon sok jót tehetnénk.
És most tegyük fel, megtörténik a csoda, és tiéd a lottó
ötös. Olyan mennyiségű energia áramlik be az életedbe,
amelynek kezelésére nem vagy felkészülve. Mint ahogy arra
sem, hogy a kundalini- vagy kígyó erőt megfelelő lelki
fejlettség hiányában a javadra fordítsd. Mihez fogsz hát
kezdeni a nyereménnyel? Ez teljes mértékben attól függ, hogy
lelki fejlődésedben meddig jutottál el, és melyik
energiaközpontnak az irányítása érvényesül az életedben.
Alapvetően azt lehet mondani, hogy a beáramló energiát -
jelen esetben pénzt - mindenki annak a csakrának a szintjén
fogja elégetni, vagy átalakítani, amelyik szintig eljutott, és
amely pillanatnyilag meghatározza az életét. Ha valakinek az
URAD-ALMA szintjén vannak kielégítendő vágyai, akkor
első gondolata lehet a ház és a kocsi. Ha valaki a LAKODALMA
szintjénél tart, akkor szexuális örömök keresése
emészti el az összeg jelentős részét. Ki ne hallott volna olyan
férfiakról vagy nőkről, akik egész vagyonokat költöttek
kedvesükre? Amennyiben a VÍG-ALMA irányít, a
szórakozás, az utazás és a luxus különböző megnyilvánulásai
lesznek a legfontosabbak. És pontosan ez a három az,
amelyeknek esetében „ a kígyó a sarkadat veszi célba".
Érdemes egy kicsit utánanézni, mi is történt azokkal az
emberekkel, akik váratlanul nagy nyereményhez jutottak. Alig
találni közöt-tük olyat, akinek a nyeremény örömet és
boldogságot hozott volna.
69
A titok nyitja - mint mindig - most is a FOGAD-ALMA, a
szívósakra szintjén található. Csak az számíthat a nyeremény
áldásos hatásaira, akinek az útját már nem az önzés, hanem a
szolgálat és a szeretet irányítja.
Ezeken kívül természetesen számos más erős gondolat és
az azokhoz kötődő érzések-érzetek alkothatják ezt a
„csomagot", amit test-elementálnak nevezünk. Az ösz-szetétel
személyre szabott, és rendkívül változatos. Egy valami
azonban mindannyiunk számára közös benne. És ez nem más,
mint egy lefelé húzó erő, amelyik a legnemesebb
szándékaink, célkitűzéseink és ideáljaink útjába áll.
Sokan azt kérdezik, miért sokkal nehezebb a szívvel és
értelemmel felismert „jó" irányba mozdulni, és miért
könnyebb a lefelé húzó erőknek engedelmeskedni?
A lefelé húzó erők gondolataiba sokkal több energiát
fektettünk, sokkal többet gondoltunk testi vágyainkra,
szükségleteinkre, vélt vagy valós sérelmeink elrejtésére vagy
megbosszulására. És sokkal kevesebbet törődtünk
gondolatban azokkal a bizonyos „jó" dolgokkal - gondolok itt
elsősorban a szeretetre, önmagunk és mások elfogadására, a
türelemre és az embertársainknak nyújtott segítségre -,
amelyek az anyagi világ terheit könnyít-hetnék.
Hát ezért.
Ezért könnyebb a „rossz", mint a „jó". Gondolatokból
lefelé húzó, hatalmas erőteret építettünk magunk köré, és
csodálkozunk, hogy egy jóval gyengébb, jóval ritkábban
megerősített gondolat miért is nem képes bennünket ebből
kiragadni. Olyan ez, mintha azt kérdeznénk, miért nem tud
felemelni bennünket egy pillangó, amikor derékig benne
állunk az iszapban?
70
Bár úgy tűnik, hogy a test-elementál, lefelé húzó ereje
miatt, csak nehézséget és bonyodalmakat okoz, hiba volna
rossznak tekinteni. A test-elementál biztosítja ugyan
alacsonyabb énünk megismerési vágyát, gazdagítja
tapasztalatainkat, de előbb-utóbb kénytelenek leszünk
változtatni gondolatainkon és hozzáállásunkon, hiszen
felismerjük, hogy ez az út szenvedéshez vezet. Ha egyszer már
sikerült kimászni a gödörből, még egyszer nem fogunk
beleesni, mert tudjuk, hogy melyek azok a gondolatok,
amelyeket kerülni kell.
A felsorolt lefelé húzó erők közül nekem csak a
dohányzással kapcsolatban van személyes tapasztalatom.
Azért szeretném ezt megosztani, mert különös módon, végül
pontosan a cigaretta segítségével sikerült leszoknom e káros
szenvedélyről.
Diákkoromban, amikor az osztálytársaim cigarettázni
kezdtek, ezzel is mutatva, hogy ők már „felnőttek",
határozottan elutasítottam a cigarettát. A szülőktől kapott
minta azonban mélyebben bennem lehetett - édesapám nagy
dohányos volt -, mert az egyetem évei alatt a szünetben a kávé
mellé néha rágyújtottam. Azzal vigasztaltam magam, hogy ez
nem igazi dohányzás, hiszen csak néha szívok el egy-egy
szálat, és azt is csak a kávéhoz...
Aztán jöttek a vizsgák, az éjszakába nyúló tanulások, és
egyre több kávé. És persze minden kávé mellé egy cigi. Majd
elmúlt a vizsgaidőszak, de fura módon maradt a napi négy-öt
kávé, és hozzá mindig a cigi. Később rájöttem, hogy semmi
értelme annyi kávét inni, ha cigarettázni akarok. Akkorra a
cigaretta már test-elementál mivoltában volt jelen. A napi egy
csomag természetes velejárója lett az életemnek. Egy ideig
rendben is volt minden.
71
Pár év múlva egy alkalommal úgy adódott, hogy nagyot
szaladtam egy autóbusz után. Döbbenten vettem észre, hogy
alig kapok levegőt. Ilyesmi korábban soha nem fordult elő.
Nem volt kétségem felőle, hogy a dohányzás miatt jutottam
ide, és úgy döntöttem, leteszem a cigarettát. Van ám nekem
akaraterőm, gondoltam. Ha nem akarok, akkor nem gyújtok
rá.
Egy hónapig minden jól ment cigaretta nélkül. Azután úgy
gondoltam, én már úgysem dohányzom, ugyan mi bajom
lenne tőle, ha elszívnék egyet. (Persze ezt nem is én
gondoltam, hanem a test-elementál).
Rágyújtottam. És másnap reggel ismét. Pár nap múlva ott
tartottam, ahol abbahagytam.
Később ismét megpróbálkoztam ezzel a módszerrel, de az
eredmény szóról szóra ugyanaz lett. Az akaraterőm kevésnek
bizonyult a jól bejáratott test-elementál gondolati erejéhez
képest.
És ekkor megszületett a megoldás.
Úgy döntöttem, hogy gondolati erővel csakis egy másik
gondolati erő veheti fel eredményesen a harcot. Pontosabban,
ha a dohányzásra vonatkozó gondolatokat nem erősítem, nem
táplálom, és közben olyan gondolatokat ismételgetek
magamban, amelyek távol tartanak a cigarettától, talán
sikerülhet. Úgy döntöttem hát, hogy -kutyaharapást szőrével -
a cigaretta segítségével fogok lemondani a dohányzásról.
Akkor gyújtok rá, amikor akarok, és naponta annyiszor,
ahányszor megkívánom. De minden alkalommal, amikor
rágyújtok és rágyújtás után minden leszívott füstnél
elismételem magamban -gondolatban -, hogy
„NEM KÍVÁNOM A CIGARETTÁT ÉS NEM
CIGARETTÁZOM".
72
Nem voltam biztos benne, hogy sikerül, de megpróbáltam.
Nem mondom, kellett hozzá kitartás, de egy idő után valahogy
szokássá, automatikussá vált. Pár hónapig nem történt semmi.
Ugyanúgy cigarettáztam, mint korábban, és még azt sem
mondhatom, hogy akárcsak egy szállal is kevesebbet szívtam
volna. Egy csomag volt a napi adag, és estére mindig el is
fogyott. Lelkiismeret-furdalásom sem volt, hiszen úgy
éreztem, saját magammal kötött egyezségemnek eleget teszek,
és ezzel a gondolatban ismételt mondókával talán a
leghatékonyabban dolgozom egy káros szenvedély
leküzdésén.
Mintegy fél év elteltével azon vettem észre magam, hogy
este marad pár szál cigaretta a dobozban. Később egy csomag
három napra is elég volt, majd olyan napok következtek,
amikor a cigaretta ott volt a zsebemben, de nem gyújtottam rá.
Amikor egyik kollégám megkínált, a szemébe néztem, és a
világ legtermészetesebb módján azt mondtam neki:
Köszönöm, én nem cigarettázom.
Nagyon meglepődött. „Hogy létezik? Hiszen pár nappal
ezelőtt még szívtad!"
Hát így. Gondolattal. A gondolat erejével.
Különben gyakran látom a cigarettás dobozokon feltüntetett
figyelmeztetéseket. Vastag betűkkel, szembetűnő
módon ott van mindenki előtt a „program". íme néhány, amit
cigarettásdobozokról másoltam ide:
A dohányzás lassú és fájdalmas halálhoz vezet.
A dohányosok korábban halnak.
A dohányzás öregíti a bőrt.
Megannyi jelen időben megfogalmazott állítás, ami
önmagában rendelkezhet ugyan igazságtartalommal, de ha
beépül a tudatalattiba, akkor sokkal többet árt, mint
73
maga a cigaretta. Valamikor talán eljutunk oda, hogy ne
ijesztgessük egymást, ne próbáljunk félelmet és szorongást
kelteni egymásban. Ha valaki - pénzt nem kímélve - már
amúgy is rendszeresen mérgezi a testét, ne tetézzük a bajt
romboló, tudatalattiba beépülő programokkal. Természetesen
ehhez is, mint mindenhez, ami szép és jó az életben, lelki
fejlődés szükséges.
74
A TUDATALATTI ÉS A RÁK
Korunk egyik mumusa a nehezen és ritkán gyógyítható,
váratlanul megjelenő rák. Az utóbbi években sokan
felkerestek, tanácsot, lelki vigaszt és gyógyulást keresve, és
minden segítségkérő esetében igyekeztem felderíteni azokat a
lelki-szellemi okokat, amelyek a daganatos megbetegedéshez
vezettek. Ha valakinek gyomorfekélye van, saját maga is
könnyen felismeri, hol tévedett, miért és mikor idegeskedett
annyit, hogy idejutott. Még egy autóbaleset kapcsán is könnyű
rávilágítani arra a belső konfliktusra, amelyet a balesetet
okozó vagy elszenvedő egyén hosszú ideje magában hordoz.
A baleset csak a belső konfliktus külső megjelenési formája.
A rákkal kapcsolatban azonban más a helyzet. Járt nálam
alig negyvenéves apuka, aki éjt nappallá téve dolgozott a
családjáért, anyuka, aki mindig mindent megtett a
gyermekeiért és az unokáiért, és a sort bátran folytathatnám.
Azt mondhatom, hogy kivétel nélkül olyan emberek voltak,
akik példásnak nevezhető önzetlenséggel, kifejezetten
másokért éltek, mások boldogulását igyekeztek segíteni.
Egész életükben adtak, adtak, és ismét csak adtak. Saját
magukról szinte megfeledkeztek, sokszor a pihenést is
elhanyagolták csak azért, hogy mások szolgálatában
lehessenek. Ilyen életvitel után természe-(es az, ha döbbenten
veszik tudomásul, hogy a testükben daganat van kialakulóban.
Szinte közhelynek számit már a gyakran ismételt
megállapítás, hogy „Mindig
75
a jó emberek kapnák rákot." Magától értetődő a kérdés is,
hogy az ilyen ember vajon nem a szív útját járja? Vajon nem
érdemelne valamilyen kompenzációt az univerzum Ok-
Okozati törvénye szerint? Vagy mégis tévedett valamiben?
Ahhoz, hogy a problémát - pontosabban a megoldandó
feladatot - világosabban láthassuk, érdemes felidéznünk
White Eagle tanítását (Lelki fejlődés I.), miszerint mindig
mindenben a középút az, ami célra vezet.
Tegyük fel hát magunknak a kérdést, hogy lehet-e mindig
adni, adni és adni anélkül, hogy közben feltöltődnénk,
anélkül, hogy elfogadnánk az élet ajándékait?
Miért is vagyunk a Földön?
Lelki fejlődés és tudatosodás céljából. A harmonikus
létállapot kialakítását tanuljuk, ami azt jelenti, hogy a
kilégzéshez és belégzéshez hasonlóan engedjük, hogy
bizonyos dolgok az életünkbe beáramoljanak, majd
kiáramoljanak.
Azok a rákos betegek, akik hozzám ellátogattak, kivétel
nélkül mind csak adni akartak, anélkül, hogy képesek vagy
hajlandók lettek volna másoktól bármit is elfogadni. Márpedig
mindig csak kilélegezni lehetetlen. Ugyanígy lehetetlen
mindig adni, és sohasem feltöltődni.
A probléma ott van, hogy ezek az emberek nem tudatosan
cselekszik, amit csinálnak. Egyfajta belső késztetés, bizonyos
esetekben szülői „ösztön" hatására igyekeznek segíteni és
adni. Ugyanígy önértékelésükbe is valami hiba csúszhatott a
nevelés vagy az önnevelés során, mert alig mernek
megszólalni a saját érdekükben. Gyakran tartanak attól, hogy
mit szólnának mások, ha csak egyszer is önző módon
viselkednének. Belső természetüktől idegen az önzés, de
ugyanilyen idegen lehet az is,
76
hogy saját magukra szeretettel és elfogadással gondoljanak.
Ilyen feltételek mellett pedig a spirituális fejlődés egy időre
elakad. Csakhogy azért születünk a fizikai világba, hogy
spirituális fejlődésünket biztosítsuk, és egyre tudatosabbá
váljunk. Ha ez a belső vágy nem valósul meg, és mindig
lemondunk magunkról valaki másnak az érdekében, akkor a
fejlődési igényünk áttevődhet a fizikai test szintjére, és
daganatként jelenhet meg. Ilyenkor a beteg figyelme
kénytelen-kelletlen önmaga felé fordul, tehát a tünet segít
abban, hogy a sokáig elhanyagolt és háttérbe szorított énjével
foglalkozzék. Nem mindegy azonban, hogy miként
foglalkozik vele. Amennyiben idejében megtalálja a kiutat, és
sikerül megváltoztatnia az élethez való hozzáállását, a fejlődés
ismét megindul a lelki-szellemi síkon, és a daganat
visszahúzódik.
Hogy a modern orvostudomány milyen gyógymódokat
használ a daganatos betegségek kezelésére és milyen
eredménnyel, abban nem vagyok járatos, egy valami azonban
egészen biztos:
Bármiféle kezelés, amely segíti a szervezet egészségének a
helyreállítását, csak akkor lehet hosszú távon sikeres, ha
közben sikerül „felülírni", kicserélni a régi beidegződéseket,
szokásokat, gondolkodásmódot.
Amennyiben ezt nem tesszük meg, vagy csak
elhanyagolható részben sikerül megvalósítani, ne feledjük:
hasonló gondolatok és érzések hasonló fizikai tünetekhez
vezetnek.
Járt nálam egy kedves hölgy, akinek kis daganatot fedeztek
fel a mellében. Később kiderült, hogy öt évvel korábban a
méhében volt egy kis daganat, amit „idejében" eltávolítottak,
és gyógyultnak nyilvánították. Igen
77
ám, de a műtéti beavatkozás a gondolkodásmódján alig
változtatott valamit.
Gyakran mondják, és igaz is, hogy a szeretetnek gyógyító
ereje van. Aki önmagára szeretettel tud gondolni, alapjáraton
sokkal jobb egészségnek örvend, mint az, akit sötét
gondolatok és félelmek kínoznak. Nem lehet elvárni az
orvosoktól, hogy pusztán a fizikai test kezelésével
helyreállítsák az egészséget, ha a beteg saját maga is aktívan
nem vesz részt a gyógyulás folyamatában.
A rák esetében a gyógyulás egyik útja a belső egyensúly
helyreállítása az adok-kapok között. Más szóval -és lehet, ez
most sokak számára nagyon furcsán hangzik - meg kell
tanulni bizonyos fokig önzőnek lenni! Meg kell tanulni néha
nemet mondani, és meg kell tanulni pihenni, feltöltődni,
szórakozni, még akkor is, ha a legkedvesebb aranyhajú unoka
könyörög valamiért. Meg kell tanulni elfogadni bizonyos
dolgokat, ajándékokat, segítséget vagy pénzt. Meg kell tanulni
továbbá szót emelni a saját érdek sérülése esetén, és le kell
mondani a korábbi sérelmek következtében kialakult
neheztelésről. A rákos betegnek kifejezetten nehezére esnek
ezek a dolgok, pontosan azért, mert tudatalattijában egészen
más program fut. Nagyon szeretne megfelelni a külső
elvárásoknak, ám ezek az elvárások gyakran nem is külsők.
Leggyakrabban a betegnek saját magával szemben támasztott,
belső elvárásaival találkoztam, és a segítségkérőknek még
gondolatban is nehezükre esett, hogy ezen a hozzáálláson
változtassanak. Az egyensúly tehát alaposan felborult. Ezen
egyensúly helyreállításában segít a mellékelt CD rendszeres
hallgatása. Az új program viszont -legalábbis eleinte -
összeütközésbe kerül a „korábban telepített, már futó"
programmal, és ilyenkor bizonyos ki78
jelentések hallatára belső ellenérzés vagy elutasítás lesz a
reakció. Akkor lehet sikeresnek tekinteni az egyensúlyi
állapot helyreállítását célzó új „programot", amikor az
ellenérzés teljesen elmúlik, és nemcsak az „adok" szó tűnik
természetesnek és magától értetődőnek, hanem a „kapok" is.
Ha ezzel kapcsolatban valakinek még mindig volnának
kételyei, kérem, gondoljon arra, hogy van egy cső, amelyiken
van két csap. Az egyik beengedi a vizet a csőbe, a másik
továbbengedi. Ha csak azt a csapot nyitja meg, amelyik
továbbengedi a vizet, és a bemeneti csap zárva marad, egy idő
után az áramlás leáll, a tartalékok elfogynak. Ha többet
szeretne adni, ahhoz lehetővé kell tennie azt is, hogy többet
tudjon befogadni. Ha többet tud befogadni, spirituális
fejlődése ismét biztosított, és a testi tünet - mivel feladatát már
elvégezte, és további gondolati-érzelmi utánpótlást nem kap -
visszahúzódik. Hasonló gondolatok és érzések hasonló
tünetekhez vezetnek. Megváltoztatott gondolatok és érzések
meg fogják változtatni a test összetételét, működését, a
sejtekben lévő víz szerkezetét, az anyagcserét, az
információáramlást, egyszóval: mindent.
Kivéve, amikor nem. Találkoztam már olyan nővel, akiben
az adok-kapok egyensúly látszólag rendben volt, és spirituális
fejlődését sem hanyagolta el. Amikor megtudtam, hogy rákos,
először úgy gondoltam, csupán próbatételről van szó, és
minden bizonnyal sikerül is legyőznie a betegséget.
Kezdetben valóban minden jel erre mutatott. Végül mégis a
rák győzött. Csak később, tanítómesterem segítségével
értettem meg az összefüggéseket. A probléma ugyanis nem
ebből az életből származott. Mint azt tanítómesterem
elmondta, meditációban visszatekintett a hölgy előző életeire.
Látta őt, mint háromgyer79
mekes anyát, akinek a férje a családot hátrahagyva, pusztán
virtusból elment katonának. A harcban ott is hagyta a fogát. A
nő élete rendkívül nehézzé vált a három kiskorú gyermekkel.
Talán ezek a nehézségek okozhatták, hogy halála és
újjászületése után, a következő inkarná-cióban zárdába
vonult, és apácaként kívánta leélni az életét. Sajnos ez sem
úgy sikerült, ahogy tervezte. Szerelmes lett az egyik papba, és
a szerelemből gyermeke született. Ezt azonban zárdatársai
elől sikerült eltitkolnia, és a gyermeket közvetlenül a szülés
után megfojtotta, és a kolostor pincéjében elásta. A
lelkiismeret hangja azonban több életen át elkíséri az embert.
A hölgy következő életében Svédországban született meg, és
férjhez ment ahhoz az emberhez, aki két élettel ezelőtt is a
férje volt. Ismerem a férjét. Mai napig katonatiszt
Svédországban. Úgy tűnik, korábbi életében szerzett
tapasztalatai még nem vették el a kedvét a katonáskodástól.
Három kicsi gyermekük volt, amikor a nőről kiderült, hogy
rákos. A legkisebb alig múlt egy éves. A hölgy az előző
életben megfojtott gyermek miatti vezeklésként a
szenvedésnek ezt a formáját választotta, beteljesítve ezzel a
férje karmáját is. Ez alkalommal ugyanis a férj maradt
egyedül a három kiskorú gyermekkel.
Nyilván felmerült bennem a kérdés, hogy a gyermekek
ebben a helyzetben mit vétettek, hogy hol apa, hol anya nélkül
kellett felnőniük, de tanítómesterem felhívta a figyelmemet,
hogy az univerzumban semmi sem történik véletlenül. Az Ok
és Okozat Törvénye csalhatatlanul működik. A gyermekek
sorsának elemzése csupán egy további láncszem volna, és
ugyanúgy megtalálhatók lennének az összefüggések, a
karmikus adósságok és törlesztések, mint a szülők esetében.
80
Szolgáljon vigaszul, hogy az ilyen és ehhez hasonló esetek
ritkák. A leggyakoribb a belső megfelelési vágy és az adokkapok
egyensúly felborulásából adódó megbetegedés. Ezért
egy pillanatig sem kellene azon töprengeni, hogy vajon több
életre visszanyúló karmikus adósságról van-e szó?
Sokat segít, ha a beteg azonnal hozzákezd a tudatos
gyógyuláshoz és a tudatalatti kitisztításához, mihelyt a fizikai
tünetekről tudomást szerzett. Belátom, ez nagyon nehéz,
hiszen az első reakció az elutasítás. Ezt követi a rémület és a
kétségbeesés. Van, aki ilyenkor teljesen lemond az életéről és
a lelki fejlődéséről, és a diagnózist egyértelmű halálos
ítéletnek tekinti. Marad a gyógyulásba - pontosabban az
orvosok hozzáértésébe és a gyógyszerek hatásába - vetett
remény. Fordultak hozzám olyan segítségkérők is, akik csak
utolsó szalmaszálként, „hátha ez még segíthet" alapon
igyekeztek menteni amit lehet, sokszor csak napokkal a test
halála előtt.
Vannak azonban olyanok, akik összeszedik magukat, is
megteszik mindazon lépéseket, amelyeket eddig
elhanyagoltak.
A mélytudatban rejlő gondolati minták megváltoztatásához
azonban idő kell. A beteg aktív részvétele nélkül az orvosok
minden tudása és gyógyszere elégtelennek bizonyulhat.
Örömömre szolgál, hogy olyan segítségkérő is akadt, aki a
fent leírt módszerek segítségével, rostos növényi
táplálkozással, egészséges szervek egészséges működésének
vizualizálásával, stb. mindössze három hó-nap leforgása alatt
- kemoterápia és sugárkezelés nélkül tökéletes egészségi
állapotnak megfelelő véreredményekel tudott felmutatni,
kezelőorvosának nem kis meglepetésére.
81
Ezen és ehhez hasonló sikerek láttán felmerül a kérdés,
hogy létrehozható-e egy olyan daganatos betegségeket
gyógyító központ, ahol a hagyományos orvosi kezelés
kiegészítéseként a szakemberek a beteg gondolat-és
érzelemvilágának megváltoztatásával, a rossz beidegződések
kiigazításával, pozitív gondolatokra és érzelmekre való
hangolással is hozzá tudnak járulni a gyógyulás
folyamatához. Talán még a gyógyszergyártók érdekeit sem
sértené, ha a kezelés eredményeként a beteg meggyógyulna,
és még évtizedekig fogyaszthatná a gyógyszeripar egyéb
kitűnő termékeit.
Ez úton is kérem mindazokat, akik egy ilyen ügyet
támogatni szeretnének, hogy az alábbi e-mail címre bátran
küldjék el javaslataikat, ötleteiket.
bela@lords.com
82
A TUDATALATTI ÉS A MÉDIA
Korunk egyik veszélye - bár kevesen tekintik annak -a
televízió által sugárzott adások programozó erejében rejlik.
Amikor tájékozódni szeretnénk bizonyos adások tartalma
felől, megnézzük a rádió-, vagy a TV-műsort. Külföldön TVprogramnak
hívják. Nicsak, már a nevében is benne van, hogy
micsoda!
Először Svédországban figyeltem fel néhány különös
dologra ezzel kapcsolatban. Azt vettem észre, hogy kivétel
nélkül minden este, a híradóban bemondtak egy gazdasági
természetű hírt, amelynek az volt a lényege és a nézők
számára továbbított üzenete, hogy holnaptól az életed anyagi
szempontból drágább, és ezzel együtt bizonytalanabb lesz. Az
ilyen és ehhez hasonló tartalmú hírek, nap nap után ismételve,
elvégzik az ember tudatalattiján a munkát, ugyanakkor
azonban megakadályozzák azt is, hogy - ha csak néhány
pillanatra is - felemeljük fejünket, és az anyagi dolgok helyett
a spiritualitás-sal foglalkozzunk.
A híreknek egy másik csoportja - amire szintén
Svédországban figyeltem fel - a bevándorlók által elkövetett
törvénysértések, és azok bemutatási módja. Svédországban
ugyanis - elméletileg - nincs diszkrimináció, és az embert nem
a bőrének a színe alapján ítélik meg. Ezzel szemben,
valahányszor bevándorlók által elkövetett törvénysértésről
volt szó a TV Híradóban, a háttérben mindig egy vagy több
sötét alak körvonala kísérte a bemon83
dott szöveget. A tudatalatti hosszú távon ezt úgy értelmezi,
hogy a bevándorló egy sötét alak, sötétbőrű, gyakran bűnöző,
és semmilyen körülmények között sem tekinthető
egyenrangúnak velem, a szőke, kékszemű, becsületes svéddel.
Egyetlen oka van annak, hogy idejött, és az csakis gazdasági
lehet. Kultúrája rendkívüli módon eltérő a miénktől,
részesülni szeretne a svéd jólétből, de közelebb áll hozzá a
bűnözés, mint másokhoz általában. Ismétlem, ez nem a
tudatos gondolkodásra jellemző, hanem arra, ami a képi
programozás útján a mélytudatra hat.
Amikor 1987-ben megérkeztem Svédországba, és
bekerültem Alvestára, a menekülttáborba, még nem voltam
tisztában azzal, hogy a svéd lakosság tudatalattijában milyen
program fut a bevándorlókkal kapcsolatban. Ezért aztán
rendkívüli módon meglepődtem, amikor odaérke-zésünk
napján ágyneműosztáskor megkérdezte tőlem a tábor
alkalmazottja, hogy láttam-e már ágyneműt, és tudom-e,
hogyan kell használni? A kérdés jóindulatúan, barátságosan,
segítőkészséget sugallva hangzott el. Ezzel együtt olyan volt
számomra, mint egy jól irányzott pofon.
Amikor egy évvel később munkát kerestem, fogadott egy
nagy építkezési vállalat helyi főnöke. Kifaggatott, hogy
honnan jövök, milyen nyelveket beszélek, miért jöttem, és
milyen iskolát végeztem. Miután elmondtam - természetesen
svédül - hogy Kolozsváron végeztem a Műszaki Egyetem Út-,
Híd- és Vasútépítő szakán, és beszélek magyarul, románul,
angolul, és valamennyit konyítok a franciához, azt kérdezte:
- Olvasni tudsz?
Mindezt csak azért írom le, hogy érthetőbbé tegyem,
milyen hatalmas erővel dolgozik az emberben a tudatalat84
tijába rögzült kép vagy meggyőződés, és milyen mértékben
képes ez a meggyőződés eltakarni a szem elől is azt, aminek
bizonyos esetekben nyilvánvalónak kellene lennie.
Amikor 1999-ben úgy döntöttem, hogy magam mögött
hagyom Skandináviát, és Budapesten fogok letelepedni, kész
felüdülés volt bekapcsolni a TV-t, és meghallgatni a híradót.
Azonnal feltűnt, hogy hiányzik belőle az a módszeres
mélytudat-szennyezés, amit svédországi tartózkodásom idején
nap mint nap tapasztaltam.
Hat év alatt azonban nagyot változott a helyzet.
Ha más tekintetben nem is, ebből a szempontból nemcsak
hogy sikerült utólérni a nyugati világot, de alaposan magunk
mögött is hagytuk. Ma már nálunk is rendszeresen lefelé, az
anyagiak és az anyagi világ felé terelik a lakosság figyelmét,
azzal a különbséggel, hogy a napi egy - bizonytalanságérzetet
keltő - hír helyett mindennap legalább kettőt-hármat
jelentenek be.
A stratégia lényegében egyszerű. A lakosságot egyrészt
olyan fogyasztási cikkek megszerzésére kell ösztönözni,
amelyeknek fenntartása és üzemeltetése időben meghaladhatja
az eredeti termék árát is.
Másrészt a lakosság nagy részét el kell adósítani. Ez a
lakásvásárlás kapcsán megy a legegyszerűbben.
így könnyen elérhető, hogy mindazok, akik ebben a
mókuskerékben vannak, figyelmüket főként az anyagi világ
felé fordtítsák, és teremtő gondolataik erejét ne használják
másra, mint a földi léten való átvergődésre. Ilyen helyzetben
nagyon könnyű ijesztgetni és irányítani az embert.
A mélytudat-szennyezés másik szomorú példája a
terrorizmus és a terrorizmus elleni harc. Amióta
nemzetközileg összefogtunk a terrorizmus ellen, nagyon
bizony85
talanná vált a világ. Elméletben mindenki tudja, hogy az
erőszak erőszakot szül, és tanítással, együttműködéssel sokkal
többre lehet jutni, mégsem ezt tesszük. Úgy tűnik, ellenségre
nagy szüksége van - a fegyveriparnak.
Az arabok pedig szinte hivatalból terroristának
tekintendők, olyannyira, hogy még magas politikai
pozícióban lévő vezető is akadt, aki nyilvánosan „elszólta"
magát, és a szaúdi focistákat terroristáknak nevezte. Pedig
nem tehet róla. A tudatalatti program átírja a józan ész
döntéseit, és ez mindenkivel így van. Komoly és rendszeres
erőfeszítésbe kerül, ha valaki nap mint nap újra tudatosítani
szeretné magában, hogy egy megszállt ország védekező
lakossága túlnyomó többségben nem terroristákból, hanem
szabadságukat, életüket és életmódjukat védő, és ezért nem
ritkán életüket feláldozó hazafiakból áll, akik szívvel lélekkel
hisznek az ügyben, amiért harcolnak. Ezt a hitet és belső
meggyőződést nem írja felül a katonai jelenlét és a
haditechnika.
A média által közölt hírek másik - szintén bizonytalanságot
keltő és sugalló csoportja - a halálos balesetekről történő
beszámoló. Nem tudom, észrevették-e a nézők, hogy
bizonyos típusú balesetek mindig csoportosan jelentkeznek.
Ha a médiában szárnyra kap egy hír egy repülőgép
lezuhanásáról, azt rövid időn belül másik három vagy négy
hasonló típusú, de mindenképpen repüléssel kapcsolatos
baleset követi. Ha autóbuszszerencsétlenségről számolnak be
a hírek, szinte biztosra vehetjük, hogy hasonló balesetek
egész sorozata következik. Ha pedig netán egy vonattal
történik valami, akkor bizonyos időszakon belül a vasúti
szerencsétlenségek lesznek a hírek főszereplői.
Vajon miért?
86
Tudott dolog, hogy a hírügynökségek ellátják egymást
híranyaggal, és kisebb-nagyobb eltéréssel minden csatornán
ugyanazok a hírek kerülnek bemutatásra. Nem csak az
országon belül, de nemzetközi viszonylatban is.
Na már most, ahova a gondolat megy, oda energia megy,
mégpedig nem is kevés. A gondolatnak pedig teremtő ereje
van. Ha a média egy bolygó lakosságának nagy részét eléri
egy repülőszerencsétlenség hírével, nagyon sok ember fog
repülőszerencsétlenségre gondolni.
És ennek meg is lesz a hatása.
Nyilván nem arról van szó, hogy bizonyos emberek halálát,
vagy a földi létből való távozását mi közösen idézzük elő,
hiszen a test elhagyásának időpontját a felsőbbrendű Én
kezeli. A baleset módjára viszont - közös gondolati erővel -
óriási hatást gyakorolunk anélkül, hogy ezzel tisztában
lennénk.
Ezért áldásos hatást gyakorolna a világra, ha a média közös
gondolatainkat a szépnek, a jónak, a humoros dolgoknak és az
építőjellegű dolgokank az irányába terelné. És - ha valaki azt
kérdezné, hogy egy ilyen irányváltáshoz mi szükséges - a
válasz az, hogy egyénileg és kollektíven felül kell tudnunk
emelkedni a gyökércsakra irányításán, túl kell lépnünk a
halálfélelem okozta korlátainkat, és sokkal több teret kell
engednünk mindannak ami szép, ami jó az életben.
A pozitív gondolkodás nem csupán divatos fogalom.
Gondolataink nyomán szavak és cselekedetek születnek. Az
egész bolygó átalakításának, kiépítésének - vagy mértéktelen
kizsákmányolásának, és az ezzel együtt jelentkező
klímaváltozásnak - a hátterében a gondolataink ereje áll.
Igyekeznünk kellene hát szépet és jót gondolni, mert az építő
gondolatok, az egymást segítő, báto87
rító gondolatok ugyanúgy megvalósulnak, mint a negatív,
félelemkeltő vagy a környezet kárára történő, mértéktelen
meggazdagodást célzó gondolataink.
Ugyanakkor jó volna végre felismerni, hogy bizonyos
gondolatok csak az egyéni érdekek fényében tűnnek szépnek
és hasznosnak, miközben a közös jót figyelembe sem veszik,
vagy egyszerűen csak szem elől tévesztik.
A bolygó változik. Ezt ma már mindenki beláthatja. A
klíma változik. A felszín változik.
Mi is változunk. Ha önszántunkból nem, hát a kényszerítő
körülmények hatására. De nem mindegy, hogy milyen irányba
változunk.
A legtöbben úgy szeretnének élni, hogy az nekik jó legyen.
Ez ma már nem elég. Nem tudjuk függetleníteni magunkat
a világ eseményeitől. Bárhol következne be valami
komolyabb katasztrófa, szinte azonnal kihat a Föld minden
lakosára, akár felismerjük ezt, akár nem.
Összetartozunk, és ahhoz, ami a bolygóval és velünk
történik, gondolkodásunk révén nap mint nap mindannyian
hozzájárulunk.
Jó volna felismerni, hogy a tartós jót csak akkor érhetjük
el, ha egymást támogatva és segítve úgy szeretnénk élni, hogy
az mindenkinek jó legyen.
88
SZEBB ÉLET VÁR
Mint látod, kedves olvasó, nem kívánom azt sugallni, hogy
pusztán egy CD gyakori meghallgatásától egy csapásra szebbé
és jobbá válik az életed. Bizonyos területeken mindenképp
lényeges és érezhető változást fog hozni, de szinte biztosra
veheted, hogy lesznek olyan területek, olyan tulajdonságok,
amelyeknek csiszolásán még dolgoznod kell. Valóban szebb
és jobb élet vár, ami azt jelenti, hogy valahogy el kell jutnod
odáig. A legkülönösebb mégis az, hogy ennek a szebb életnek
a lehetőségét magadban hordod, és te magad döntheted el,
hogy milyen gyorsan vagy hajlandó elfogadni és követni a
Törvényt, ha már felismerted.
A tudatalatti tízparancsolata című CD rendszeres
hallgatása mindenesetre hatalmas tehertől szabadíthat meg, A
rossz beidegződések, a gyakran ismételt - saját magadra vagy
másokra vonatkozó - elmarasztaló gondolatok, az oktalan
haragtartás és a panaszkodás terhétől.
Gondolataid teremtő erővel rendelkeznek.
Teremts jót! Teremts szépet!
A jó gondolatokból előbb-utóbb jó dolgok születnek.
Lehet, észre sem veszed, amint belül változni kezdesz, de azt
észre fogod venni, hogy megváltoznak körülötted az emberek.
Másképp viszonyulnak hozzád rokonaid és regi ismerőseid, új
arcok, új barátok vesznek körül, új lehetőségek nyílnak.
Élj velük boldogan!
89
A TUDATALATTI
TÍZPARANCSOLAT
A
„Hatalmas energiák szabadulnak fel az emberi életben akkor,
amikor nincs eltérés abban, ahogy gondolkodunk, amiben
hiszünk, és ahogyan élünk."
J. Krishnamurti
Most pedig arra kérlek, olvasd át alaposan a szöveget,
amely a CD tartalmát alkotja. Vizsgáld meg mélyrehatóan,
gondold át, és tedd fel magadnak a kérdést, hogy el tudod-e
fogadni azt, ami elhangzik. Szeretnéd-e, hogy az életed ezen
új vagy részben új paraméterek irányítása alatt működjék?
Biztosan lesznek olyanok, akik mindezt „agymosás"-nak
neveznék. Én inkább mélytudat frissítésnek, mélytudat
tisztításnak tartom. Mint ahogy rendszeresen tisztálkodunk, és
ruháinkat is rendszeresen kimossuk, ugyanúgy kellene
vigyáznunk arra is, hogy az életünket alapvetően meghatározó
gondolatok a szépséget, a jót, a tisztát juttassák kifejezésre.
Egészen biztos, hogy lesznek e könyvnek olyan olvasói is,
akik A végső valóság c. könyvet még nem olvasták. Ezért
előfordulhat, hogy számukra bizonyos kijelentések furcsának,
vagy éppenséggel értelmetlennek tűnnek. Mondhatnám, hogy
„kérem, higgyék el, nem azok", de ez ellenkezne saját
természetemmel, hiszen én sem hittem el semmit, amíg ki
nem próbáltam és meg nem győződtem róla. így csak azt
mondhatom: ne hidd el. Nézz utána, próbáld ki, győződj meg.
Hinni bármit lehet, és
90
mindaddig, amíg a hit nem kerül összeütközésbe az
univerzum törvényeivel, működik is. A hit a mély tudat
gondolati ereje, amely teret, időt és formát teremt. Ahol a hit
nem működik, ott már nagy szükséged lesz a biztos belső
tudásra, ha tovább szeretnél lépni.
Soha ne feledd: minden gondolatodnak teremtő ereje van!
Nem mindegy, mit gondolsz, nem mindegy, mit teremtesz.
Kigyógyulhatsz minden betegségből, kilábalhatsz a szűkségből,
élhetsz sikeresen és boldogan, megtalálhatod ideális
társadat.
Soha ne hidd el, ha valaki az ellenkezőjét állítja.
Egyedül tőled függ.
És attól, hogy mennyire engeded át az irányítást a
szívedben lévő isteni Fénynek...
1. EGYSÉGTUDAT
Az élet végtelen körforgásában, ahol most vagyok, minden
teljes, egész és tökéletes.
Felismerem, hogy az egyetemes teremtő erő és intelligencia
elválaszthatatlan részeként létezem.
Lélek és tudatformájában bennem van az egyetemes erő és
értelem. Harmónia, egészség, békesség, öröm, bőség, igaz szó
és ihlet formájában áramlik át rajtam.
Felismerem, hogy gondolataim teremtő erővel
rendelkeznek.
Az történik velem, amit érzek, és azzá válok, amit
elképzelek. Mindenfontos lépésemet az egyetemes bölcsesség
irányítja.
Ha bármikor félelem vagy aggodalom uralkodna el a
tudatomon, azonnal azt gondolom: most az egyetemes
91
bölcsesség vezérel engem, és az egyetemes bölcsesség a
legjobb megoldást választja.
A bennem lévő teremtő erőt szabadon használhatom.
Teremtőerőmet a közösség javának szolgálatába állítom
Amint ezeket az igazságokat érzem, és gondolom,
megteremtem a tudatosság új ciklusát, és átalakul az életem.
Az egységtudat és öröm természetes lelkiállapotom.
Világomban minden rendben van.
2. MEGBOCSÁTÁS
Szeretem magamat, ezért a régi sérelmeket elengedem és
megbocsátom.
Kivétel nélkül mindenkit elengedek, aki valaha megsértett
engem, és mindannyiuknak egészséget, boldogságot, és az élet
minden örömét kívánom.
Valahányszor eszembejut a neve valakinek, aki bántott, ezt
gondolom: „Elengedlek. Az élet minden öröme a tiéd. Szabad
vagy, és én is szabad vagyok."
A megbocsátás után szeretet, béke és nyugalom költözik a
szívembe. Teremtő erőm felszabadul, és építő módon
használhatom.
Együttérzéssel és megértéssel fordulok mindazok felé, akik
lelkileg, szellemileg és testileg betegek.
Örömmel tölt el, ha másokért valamit tehetek.
Világomban minden rendben van.
92
3. ELFOGADÁS
Embertársaimat teljes szívvel elfogadom, és tartózkodom
az ítélkezéstől gondolatban, szóban, és cselekedetben.
Felismerem, hogy minden emberben a világegyetem végtelen
intelligenciája dolgozik, és ennek az intelligenciának
végtelenül sok, egymástól különböző megnyilvánulási
formájával találkozhatom. Ezen erő, intelligencia és szeretet
minden megnyilvánulását ítélkezés nélkül elfogadom. Ha
valaki idegesít vagy zavar, annak okát elsősorban magamban
kutatom.
Saját világom egyetlen gondolkodója én vagyok.
Én felelek azért, amit az embertársaimról gondolok.
Egészséget, sikert, lelki békét és boldogságot kívánok
minden embernek, akivel közelebbi vagy távolabbi
kapcsolatba kerülök. Jókívánságaim őszinték, hisz mindezt
szívem szeretetéből sugárzom.
Világomban minden rendben van.
4.JÓVÁTÉTEL
A változás életem természetes rendje. A változást örömmel
fogadom.
Kész vagyok megváltozni. Kész vagyok változtatni
nézeteimen, kész vagyok változtatni beszédemen.
Ha felismerem, hogy valakit megbántottam, kész vagyok
bocsánatot kérni. Könnyen rászánom magam, hogy
bocsánatot kérjek, mert tudom, hogy ezzel a bennem lévő
feszültséget is feloldhatom. Mindig megkérdezem, van-e
lehetőség arra, hogy tévedésemet jóvátegyem.
Amint ezt megteszem, magamnak is megbocsátok.
93
A régitől az új felé könnyű szívvel haladok. A változást egyre
jobban érzem magamon. Örömmel élem át a jelen perceit.
Életemben mind gyakoribb a belső béke és a nyugalom.
Világomban minden rendben van.
5. EGÉSZSÉG
Szeretem magamat, ezért testemnek szeretettel gondját
viselem. Tápláló ételekkel és italokkal látom el, szeretettel
ápolom és öltöztetem.
Figyelek a jelekre, amelyekkel testem üzen nekem, és
üzeneteit mindig figyelembe veszem.
A testem szeretettel viszonozza gondoskodásomat.
Egészségtől és energiától duzzad.
Tudom, hogy testem minden sejtjére kihat minden
gondolatom. A panaszkodástól minden körülmények között
tartózkodom. Önmagamról és másokról mindig jót gondolok.
Tudom, hogy a jó gondolatok, a belső béke és a szeretet
mindig egészséges testet teremtenek. Gondolataim
teremtőerővel rendelkeznek, ezért valahányszor a testemre
vagy annak valamely részére figyelek, gondolatban mindig
egészségesnek, teljesnek, és tökéletesnek látom.
Az egészséget és szabadságot választom.
Az engem is megalkotó erőnek a gyógyító szeretete most
felold és eltávolít minden üledéket a testemből.
Bízom tiszta gondolataim teremtő erejében és bízom a
változásban.
Boldog vagyok, mert felismerem, hogy testem tisztuló
gondolataim és érzelmeim tükörképe.
Világomban minden rendben van.
94
6. IDEÁLIS TÁRS - Csak saját felelősségre!
Most becsületes, őszinte, lojális, hűséges, boldog és sikeres
társat vonzók tapasztalataim körébe.
Ezek az értékes jellemvonások máris részemmé válnak, és a
tudatalattimba merülnek.
Azt vonzom, amit tudat alatt igaznak hiszek.
Ismerem a vonzás egyetemes törvényét, és a tudatalatti
hitemnek megfelelő társat magamhoz vonzom.
Tudom, hogy ideális társam békéjét és boldogságát
gyarapíthatom.
Szereti eszményeimet, és az övéit én is szeretni tudom.
Kapcsolatunkat kölcsönös szeretet, szabadság és
nagyrabecsülés jellemzi. Az isteni szeretet olyan valakinek a
személyiségén keresztül ragyog rám, akivel tökéletesen
kiegészítjük egymást.
Ideális társamat megérdemlem és elfogadom.
Érzem, és hiszem, hogy életét teljessé és hiánytalanná
teszem.
Világomban minden rendben van.
7. SIKER
Szeretem magamat, ezért olyan munkát végzek, amiben
örömömet lelem, amiben tehetségemet és alkotóképességemet
szabadon kamatoztathatom.
Olyan emberekkel és olyan emberekért dolgozom, akiket
szeretek, és akik szeretnek engem, munkámért pedig bőséges
ellenszolgáltatás a jutalom.
Tudom, hogy mindazt, amit embertársaimfelé nyújtok,
megsokszorozva visszakapom.
95
Mindig kedves emberekkel találkozom, hisz bennük saját
magamat látom.
Tehetségem és alkotóképességem birtokában olyan
dolgokat teszek, amelyek belső igényeimet kielégítik.
Mindig vannak emberek, akik az én szolgáltatásaimat
keresik.
Szükség van rám, ezért a felkínálkozó lehetőségekből
életkoromtól függetlenül kedvem szerint válogathatok.
Munkámmal és jövedelmemmel elégedett vagyok.
Örömöm telik abban, amit csinálok.
Egy vagyok a hatalommal, amely megteremtett.
A siker feltételei eleve adottak bennem.
Akaratom erejével, gazdag képzelőerőm segítségével és
kitartásommal életemet boldoggá és sikeressé teszem.
Bármire szól is a küldetésem, sikerre viszem.
Minden élményből tanulok.
Sikerről sikerre haladok.
A múltnak nincs hatalma fölöttem, mert az új befogadására
és a változásra gondolatban és tettekben kész vagyok.
Világomban minden rendben van.
8. BŐSÉG
Azért születtem a világra, hogy egész életemet bőségben,
boldogságban, szabadon és sugárzó módon éljem.
Arra születtem, hogy lelkileg, szellemileg és anyagilag
növekedjem, fejlődjem, kibontakozzam, és életem minden
területén tökéletesen kifejezzem és megvalósítsam önmagam.
Tudom, hogy külső világom gazdag tudatom tükörképe, és
bármikor újrateremthetem, vagy megváltoztathatom.
96
Szeretem magamat, ezért kényelmes otthonban élek, amely
kielégíti igényeimet. A hazatérés gondolata mindig örömmel
tölti el szívemet.
Otthonomban szeretet és harmónia uralkodik, ezért aki
csak belép, részesül a szeretet gyógyító erejében.
A világegyetem határtalan gazdagságából korlátlan
mennyiségben részesedem. A szépség és a bőség életem
természetes része. Az élet ajándékait hálásan fogadom.
Szívből örvendek a mások sikerének, mert tudom, jut bőven
mindenkinek.
Kedvelem a pénzt. Szeretem a pénzt. Tudom, hogy a pénz a
rajtam keresztül áramló energia része. Ezt az energiát bölcsen
és építően használom.
A pénz folyamatosan áramlik életemben. Élvezettel
osztogatom, és csodálatosan megsokszorozva visszakapom.
Olyan célokra fordítom, amelyek a szépség és jóság
gyarapodását segítik.
Minden döntésem a javamra válik. Saját értékemnek
mindig tudatában vagyok. Bő kézzel mérem képességeimet, és
bőséges anyagi áldás a jutalmam.
Jólétemért, és elmém teremtő gazdagságáért hálás vagyok.
Világomban minden rendben van.
9. BÉKE ÉS HARMÓNIA
Lényem középpontjában a szeretet végtelen forrása van,
ezért békében és harmóniában élek mindenkivel, akit ismerek.
Ez a szeretet megtölti a szívemet, a testemet, a tudatomat,
egész lényemet.
97
Szétárad belőlem minden irányba, majd visszatér hozzám
megsokszorozva.
Akkor érzem jól magam, ha szeretek.
Szeretem magamat, ezért teljesen a jelenben élek, minden
perc szépségét felismerem. A szeretet törvényét betartom és
tisztelem.
Az univerzum szeretett gyermeke vagyok, ezért a jövőmet
fény esnek, boldognak, biztonságosnak tudom.
Segítek magamon, és az élet is megsegít.
Rajtam kívül, akárcsak bennem, az egyetemes rend
működik.
Mindent szórakozva tanulok.
Hálás szívvel, vidáman kezdem a napot. Lelkesen várom a
mai eseményeket, hisz tudom, hogy életemben csak a jó
kaphat helyet. Szeretet, békesség és tökéletes egészség tölti el
a tudatomat és a testemet.
Szeretem azt, aki vagyok, és amit cselekszem.
Lényemmel, szeretetemmel az élet szépségét hirdetem.
Világomban minden rendben van.
10. BÖLCSESSÉG
Az élet végtelen körforgásában, ahol most vagyok, nincs
kezdet, és nincs vég, csupán az anyag és a tudat állandó egy
másba fordulása.
Életem téren és időn kívüli létező, tudatom teret és időt
teremtő.
A szeretet törvényét szívemben ismerem.
Biztonságos magamba néznem.
Biztonságos a múltba tekintenem.
Örömmel tölt el, ha a határtalan élet elém tárul.
98
Folyton megújul az életem.
Minden pillanata új, friss, és eleven.
Pozitív gondolkodással érem el mindazt, amit akarok.
Tudom, hogy elmémet egyedüli irányítóként bármire
használhatom.
Életemet magam irányítom.
Mindenben a szépet és a jót keresem.
Gondolataimmal a szépet és a jót erősítem.
Új valóságom új gondolkodásom tükörképe.
Bízom az egyetemes erőben, bölcsességben és szeretetben,
hisz tudom, hogy bármit szeretnék is tudni, feltárul előttem az,
bármire van is szükségem, megkapom azt a megfelelő helyen,
időben és összefüggésben.
Világomban minden rendben van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése