MÁGIÁK KÖNYVE MÁSODIK KÖTET elso resz

                         SZEPES MÁRIA

                         MÁGIÁK KÖNYVE

                         MÁSODIK KÖTET

     ÉDESVÍZ KIADÓ BUDAPEST

     ISBN-13: 978 963 529 015 4 ISBN-13: 978 963 529 016 1 ö

                           TARTALOM

AZ ÁLOM MÁGIÁJA    

Bevezetés

Vizualizáció  

A megvalósulás Prima Matériája    

Irányított álmodás 

Ideálok megvalósítása   

A célok testet öltésének fokozatai

A megvalósulás szimbolikus akadályai   

Karma és a Küszöb Őrzője

Szimbolikus álomáldozatok    

Gátszimbológia és feloldási technika   

A vágyálmok értelmezése 

Álomdiagnosztika   

Álomterápia   

Kislexikon    

Hányféle álom van? 

Álmok világnyelve  

Az álom szimbológiája   

A négy képtér jelentősége    

A geometriai formák szimbológiája 

A hangok szimbológiája  

Álomanalízis  

Álomszótár    

Források 

A SZERELEM MÁGIÁJA 

Előszó   

Nemi ösztön, hatalomvágy, metafizikai éhség 

A mágikus definíció

A nemiség gyökerei 

Narkózis, mámor, kéj, eksztázis   

Aszkéták és pervertáltak

Duálteória és a valóság 

Nemi viszony, szerelem, házasság  

- A harmonikus együttélés feltételei és mantrái  

Állat, démon és kerub   

A HŰSÉG MÁGIÁJA    

Szerelmi bájital   

A férfigéniusz legyőzhetetlensége 

Szómagyarázat 

A SORS MÁGIÁJA

Előszó   

Kozmikus látogató

A siker varázsformulái  

A lélek sikátorai  

A jellem örök szimbólumbeszéde    

Sorsunk irányításának művészete

A mágikus ember valódi életkora   

A CSODA MÁGIÁJA    

A csoda természetrajza  

Elemi erők    

Az auralátás első fázisának elmélete és gyakorlata    

A szenzitivitás

Az auralátás eszköze    

Az OD    

A pszichéből kiáramló plasztikus szimbólumok érzékelése    

A szellemből kiáramló plasztikus szimbólumok érzékelése    

Az élet öröktüze   

A Föld jajkiáltása 

Szóvarázs

Beavatottak és szélhámosok   

A NEVEK MÁGIÁJA    

Előszó   

A teomágia értelme 

A négy kabbalista erény 

Az egyiptomi agyagtáblák üzenete

(Beszélgetés Viktor fivéremmel)   

Adeptusok hegye - Az örök jelen misztériuma 

Az ember és a fa   

A misztikus tavaszpont  

Nyári napforduló   

A visszatérő Aranykor misztériuma 

Kristályéj - A téli napforduló ünnepe  

Nevek mágiája 

A kozmikus morál   

Csillagok balladája

A héthúrú Ízisz-lant    

A föld magasabb civilizációjának titkos krónikája

Tsöd - Tibeti misztérium

Teremtő ideák - Kérdések önmagunkhoz   

Sorsultimátum - Szutrák 

A nem-én mámora    

Lüktető lét   

                        AZ ÁLOM MÁGIÁJA

                           Bevezetés

Az álomélet titkai minden időben foglalkoztatták az emberi

képzeletet, de legerősebben a letűnt nagy szellemi korszakokban,

melyeknek kultúrája a lelket gazdaggá, a testet szegénnyé tette.

A későbbi, a lelket elsorvasztó és a testiséget oltárra helyező

civilizáció az álmok jelentőségének értékelésétől is

eltávolodott. A XIX. század anyagelvű fanatizmusa minden szellemi

irányt, misztikus működést, metafizikai élményt a babonák és a

dajkamesék területére utalt, s roppant elégültséggel állította,

hogy sikerült örökre mentesítenie tőlük a tudományos

gondolkodást. E mindent elintéző pozitivista dogmák ismeretében

valóban bámulatosnak tűnik, hogy éppen a tudomány milyen messzire

távolodott tőlük az utóbbi évtizedekben, sőt években. A biológia

ma már az anyagot szervező intelligens életerőről beszél, de az

ember szervezete és a kozmosz analógiája is felmerült előtte új,

valójában igen régi csodaként. A kabbala például a kozmoszt

kitárt karú emberrel ábrázolja. Az atomfizika gyakorlatilag

igazolta az alkimisták legfőbb tételeit. Az orvostudomány a jóga

meglepő eredményeiről értekezik. A modernebb történelemkutatás

prehisztorikus, úgynevezett mágikus kultúrákat rekonstruál, igen

szellemes számításokkal. Az asztronómia kezd ráébredni a kozmikus

hatások és a Föld közötti szoros összefüggésekre, s ezzel

veszedelmesen közeledik immár a lemosolygott asztrológiához. A

pszichológia pedig szorgalmasan gyűjtögeti egy álom-szótár

kulcsszavait. Itt tartunk tehát.

A modern pszichoanalízis óriási úttörő munkát végzett e téren.

Pácienseit megtanította az álmokra figyelni. Számtalan kitűnő

álomfogalmat hozott fel-színre, és kinyomozta az Amentiben, az

alvilágban bolyongó csuklyás altudatot, amely indulatok,

sóvárgások szálait tartja a kezében odalent, és sötét

bábjátékosként rángatja velük az embert. Persze e figyelés,

álomanalizálás közben másfajta csodálatos szálakra is rá kellett

bukkannia, melyek nem le-felé, hanem felfelé vezettek. A minden

nappali teljesítménynél nagyobb teljesítményekre képes,

természetfeletti tehetségekkel rendelkező álomzsenihez, akit

elnevezett tudatfelettinek. Íme megint egy érdekes találkozás a

hosszú ideig két párhuzamos vonalnak tűnő metapszichika és a

tudomány között. A tudatfelettit az ősi hagyományok Felsőbbrendű

Énnek, Isteni Énnek nevezik.

Az okkult tudomány szerint az álom olyan képsorozatokból áll,

amelyek-nek éppen úgy, mint a hieroglifáknak, három értelmük van.

Egyik a fizikai világra vonatkozik, másik az érzelmi életre,

harmadik a szellemi síkra. A szenzitív, álmaira figyelő ember és

a pszichoanalitikus sok csodálatos felfedezést tettek már együtt

az első két síkon. Rájöttek, hogy az álom határtalan

ego-birodalmában minden impulzus azonnal megvalósul. Az álmodót

nem kötik az idő és a tér s a sűrű anyag bilincsei.

Annak bizonyítékára, hogy az álomvilágban az időnek és a térnek

mennyi-re másfajta törvényei uralkodnak, álljon itt példaként egy

különös eset. Férfival történt. Ebéd után leült egy kényelmes

karosszékbe olvasni, szemben egy nagy számlapú díszórával. Az óra

járt. A férfit álmosság nyűgözte le, szeme elkalandozott a

könyvről, és az óra számlapján pihent meg, a fürgén nyargaló

másodpercmutatót követve. Az óra pontosan három óra egy percet

mutatott, amikor emberünk álmosságtól súlyos szemhéja

lehunyódott, és tudata alámerült egy szövevényes, nagyon intenzív

álomba. Furcsa, régies környezetben gyermeknek érezte magát.

Lassan vánszorgó időben, különféle emberek között, akikkel szoros

kapcsolatban állt, növekedett. Ennek az álomnak minden,

hihetetlenül aprólékos részletére itt nem lehet kitérni, de úgy

szövődött a hét-köznapok perceiből, mint maga a valóságos élet.

Néha kihagyások történtek. Például a kamaszkor hideglázas

feszültségeivel, élet- és halálvágyával telített állapotából

kiugorva egyszerre érett férfinak tudta magát, aki ágyban fekszik

valami bénulásos betegséggel és hosszadalmas heteken, hónapokon

keresztül a napfény vonulását lesi a szobán keresztül, hajnaltól

a fény eltűnéséig. Az időnek ez a tömörsége, sűrű rétegződése

volt a legerősebb érzése álmában, az, hogy be van zárva ólmos

percek börtönébe, és nem talál kiutat belőle. Látogatók merültek

fel, szavakat őröltek, aztán elmosódtak. Reménykedés támadt

benne, amelyet mély csüggedés hervasztott üres kietlenséggé.

Megint kihagyás következett. Majd sokkal öregebben ült egy magas,

ferde íróasztalnál, előtte sárga lapú, vastag könyv,

számoszlopokkal. Újra és újra érezte a boszszúságot a papírról

a tollába akadó szálacska miatt, amelytől a számok ösztövér hasa

megtelt sötétzöld tintával. E monoton kép egy keskeny, hosszú,

csak-nem üres szoba képévé változott, amelynek rongyos

vászonredőnye mindig félig lehúzva lengett a poros ablaküvegek

között. A szoba hideg egérszaga alig elviselhető súllyal

nehezedett rá. Nyirkos esték hunyták le sárga gyertya-szemüket,

és szürke, kedvetlen, csonthűtő hajnalok csurrantak be a

légypiszkos ablakon. Magányos, robotos évek sorakoztak mögötte,

örömök, ijedelmek, csalódások; teste száradó, öreg fává

kérgesedett az idő mély évgyűrűivel. Az-tán megint ágyba került.

Az ágy fölött elmosódott olajnyomat gáláns rokokó jelenetet

ábrázolt: selyemnadrágos, parókás férfi csinos szobalány

kamrájába nyomul be, s a tiltakozó lánynak csókkal tapasztja be

a száját. Ennek a képnek szemléletében homályosodott el

öntudata... ekkor egy külső zajra felriadt kínzó álmából. Első

pillantása újra az óra számlapjára esett, amely pontosan három

óra két percet mutatott. Tehát abban az egyetlen álompercben,

amely elalvása és ébredése között eltelt, benne volt egy egész

hosszú élet percről percre rétegződő története, két kihagyással,

gyermekkortól aggastyánkorig.

A nappal fojtott indulatok, vágyak az álomban gátlástalanul

beteljesednek. A hiányérzetek megteremtik tárgyukat. A képzelet

a legbizarrabb formákban tombolja ki magát. Álomország

alattvalója nem ismeri a halált sem. Élő személyeket és önmagát

holtnak látja ugyan időnként, de a jelképes aktus után életük

zavartalanul folytatódik, míg elhunyt hozzátartozói, barátai,

ismerősei olyan tökéletes életteljességgel mozognak, beszélnek

hozzá álmában, mintha soha nem váltak volna el tőle. Távolság

nincsen. Földrészek messzesége mit sem számít egy-egy

álomrandevúnál. S az álmodó képességei határtalanok. Ha nappali

életében nem is ért hozzá, álmában tökéletesen játszik

hangszere-ken, regényt, verset ír, idegen nyelveken beszél,

színdarabok főszerepét játszsza el, hadsereget vezet, hőstetteket

visz véghez, államfőkkel parolázik, korlátlan hatalmat birtokol.

Hosszú, értelmes beszélgetéseket folytat állatokkal, tárgyakkal,

melyek eközben anélkül, hogy meglepődnék rajta, emberekké

változnak, apró maggá zsugorodnak, vagy óriássá nőnek. Nehéz

matematikai és filozófiai problémákat fejt meg. Víz alatt és

vízen jár. Felhőkön utazik, és a világűrben kalandozik. E fénylő,

szédítő arányok között ott kísért azonban minden fény árnyéka,

a kataklizmák, a szenvedés és a halál nappalokból át-sugárzó

emléke is, amely megteremti az álom asztrálanyagából a szorongás

és a bűntudat szörnyeit, káprázatfalait, képzeletbörtöneit,

bíráit és hóhérait. Néha valamiképpen ráhibáz arra is, hogy ezek

a képzetek csak addig szorongatják, míg ki nem mondja valódi

nevüket, vagyis azt, hogy e rémképeket ő teremtette meg, álmodja

őket, valójában nincsenek.

Persze kínos beismerésekre is kényszerül, legalábbis önmaga

előtt. Akár-milyen becsületes sznob nappal, éjszaka álmában

bizony gyakran előfordul, hogy nem is sejtett vagy kínosan

titkolt kriminális ösztönöket, szexuális kívánságokat elégít ki

fantasztikus partnerekkel és elképesztő körülmények között. Öl.

Vérrokonait, barátait, szerelmét gyilkolja le, lop, betör és

csal. De másfajta furcsa, töprengésre késztető álomélményeket is

őriz. Jósálmokat, amelyek beteljesedtek, betegségre, veszélyekre

figyelmeztettek. Sajátos viszszatérő álmokat, amelyeknek

jelentésére magától jött rá lassan, mintha tagol-tan újra és újra

ismételt szavai lettek volna egy ismeretlen nyelvnek. Iskola- és

vizsgaálmai például rendszerint valamely bonyolult helyzetet

előznek meg. Nyers hús, bizonyos gyümölcsök, eső, hó

megpillantása, zord, szürke vízben való fürdés, állatokkal való

viaskodás betegséget, érzelmi krízist jeleznek. A

pszichoanalitikus a valóságnak teljesen megfelelő magyarázata

szerint e betegség vagy krízis feszültsége benne lappang a

szervezetében, és ilyen személyi vonatkozású szimbólumokban

fejeződik ki.

Van azonban a visszatérő álmoknak egy sokkal különösebb fajtája

is. Az álmodó tájakat, városokat, házakat, szobákat, embereket,

tárgyakat lát viszont az ismerősség örömével vagy szorongásával,

amelyekkel semmi dolga nem volt nappali életében - de álmában

újra és újra hazaérkezik hozzájuk. A városnak, melynek utcáin

vándorol, minden hangulata, fénye és árnyéka beleivódott. Nemcsak

zárt, néma formáit látja, hanem mögéjük sejt. Ezekről a

vissza-térő álmokról néha évekre megfeledkezik, álmában azonban,

mikor újra ott jár, pontosan tudja, hogy ez megint a régi

álomváros vagy álomtáj, amely rá várakozik változatlanul egy

másik dimenzióban, tele személyes, mégis névtelen emlékekkel és

titkokkal. De minél inkább elmerül álmai színes, káprázatos

tűzijátékában, növekszik zavara, tanácstalansága. Be kell

vallania, hogy a kétsíkú magyarázatok mellett az álom még mindig

végtelen, mérhetetlen mélységű tenger marad, amelynek mélyebb

vizein már nem ér talajt a magányos kutató mérőónja sem. S ez így

igaz. Az álomtenger a psziché sajátos törvényei alá tartozik,

megoldása a harmadik, a mentális síkon van, tehát egészen másként

kell megközelíteni, hogy lényegéhez hozzáférhessünk. A mód-szer,

mellyel az okkultisták álmot fejtenek, egy bizonyos

szimbólumábécén alapul. Erről szól a könyv. Mielőtt azonban

rátérnénk a szimbólumábécé részletes tárgyalására, előre kell

bocsátanom a következőket:

Az álom és a valóság síkjai a pszichikai és a logikai szemlélet

gyökeres különbsége miatt alapvetően eltérnek egymástól. A

nappali tudat koncentratív (összpontosító) és észleletszűkítő

mechanizmusok együttese, mely a dolgokat csak a tér bizonyos

pontján, egymásutánjuk sorrendjében tudja világossá tenni. Ezek

a részletes látás analitikus (elemző) észrevételei, míg a psziché

az álomban az univerzális látás szintetikus (összegező)

élményében részesül. A lélek tehát nem kauzalisztikus (oksági),

hanem szintetikus appercepcióval (felfogással) rendelkezik, az

intellektus pedig kauzalisztikus és analitikus látással. A

következőkkel kívánom ezt pontosabban megvilágítani:

Az ember képekben, szimbólumokban álmodik. Álmában birtokában van

így egy képességnek, amely a legújabb történelmi kutatások

feltevése szerint évtízezredekkel ezelőtt teljes tulajdona volt.

E történelem előtti ember a nyújtott fejű homo-mágus, aki a

nagyagyvelő kifejlődése előtt a homlokán egy harmadik szemet

viselt. A harmadik szem a mágikus képességek, a lényeglátás

titokzatos szerve volt, s emlékét ma már csak a tobozmirigy

csökevénye s az ősrégi domborművek, szobrok, ázsiai istenalakok

homloka közepén világító drágakövek őrzik. Az egyiptomi kígyós

homlokpánt, a hercegek és a hercegnők fejének mesterséges

deformálása is erre utal. Ez a harmadik szem valóban látott. A

formák nem zárt kapuk voltak előtte, hanem három értelmű

pantagramok (mentális ábra, összetett jelkép), amelyek önvalójuk

titkát is feltárták. A homo-mágus két világ nyitott szemű polgára

volt. Értette az életet, a természet legmélyebb összefüggéseit,

és tudta a halhatatlanságot. Ennek a titánnak mágikus kultúrája

elpusztult egy hatalmas kataklizmában, amely után a különféle

hagyományok szerint a "közönséges", vagyis később általánossá

lett vad, műveletlen, primitív színvonalú ember, a mi negyedkori

ősapánk vette át az uralmat a földön. Az ótestamentumi mítosz így

beszél erről: "Énok idejében... az emberek olyanok lettek, mint

a majmok." A saisi pap Platónnál azt mondja róluk: "...az

özönvizek pusztításai után csak a hegyekben lakó félvad vadász

és pásztoremberek maradtak fenn. Ha az ég áradata újból reátok

tör majd és csak az írástudatlanokat, műveletleneket hagyja

életben, akkor mindig újból hasonlóképpen fiatalok lesztek, és

semmit sem fogtok tudni a mi vagy a ti régi történelmetekből."

Az természetesen nem tartozik ennek a könyvnek a keretébe, hogy

vajon nem az atomerő okozta-e mindig a fejlődés legmagasabb

fokáig kiteljesedett történelem előtti kultúrák pusztulását. Az

álom szimbológiájához csak annyit kell tudnunk, hogy az ember,

mikor kiűzetett a mágikus tudás paradicsomából, elvesztette

homlokszemét. Megvakult. Halálfélelemtől sújtott rabbá vált, a

múlandóság és az anyag rémképeinek foglya lett. Az érthetetlen,

torlódó, fenyegető dolgok közötti tájékozódásra lassan

kifejlesztette a nagyagyvelőt, amellyel a vak ujjaihoz hasonlóan

okról okra tapogatózva analizálja és fedezi fel a világot,

mérhetetlenül szegényesebb következtetésekre jutva így, mint

mágikus képességek birtokában levő elődje, aki közvetlenül látta,

ismerte a természet és a szervezet erőit. A hipnózis, a

gondolatátvitel és -olvasás, a távolba, a jövőbe, a múltba látás,

a távolba hatás és cselekvés, a súlytalanítás (levitáció,

telekinézis) az életfolyamatok önkéntes megszüntetése és

felébresztése, a testi erő megsokszorozása, azután az állati

mágia: a földrengés, a napfogyatkozás, a halál megérzése ma is

kétségtelenül meglevő képességei az emberi szervezetnek, bár

elkorcsosult, csökevényes, mégis nevelhető, gyakorolható módon.

A tibeti mágusok szabályszerű tanfolyamokon nevelik ki ezeket a

képességeket tanítványaikban, a hindu jóga szintén pontosan

kidolgozott módszereket nyújt elérésükre, de kivétel nélkül

minden ember korlátlanul rendelkezik ezekkel álmában.

Ha látszólag ellentmondásnak hangzik is a szellemmel kapcsolatban

idő-ről beszélni, mégis kénytelen vagyok azt mondani: a szellem

idősebb, mint a kozmosz. Az emberi psziché mindent, a legmélyebb

teremtési titkokat is feljegyezte. Mindenre emlékszik, és minden

képességét - a szintetikus látás képességét is - megőrizte. Ennek

a mindentudó, időtlen és halhatatlan pszichének a birodalma az

álom. E birodalomban a psziché lát és néz nyitott, harmadik

szemével. Plasztikus, színes, élő, gazdag teljességet szemlél.

Nem tapogatja végig az ok és okozat Braille-írássorát, nem állít

tézist és antitézist, hogy a szintézishez eljusson. Egyszerre és

egészként látja a magasabb rendű valóság képét. Nappal, amikor

az élettan funkcióinak uralma alatt a feltudat ideaköre

érvényesül, az ember elfelejti másik életét. Éjjel azonban a

para-szimpatikus idegrendszer veszi át a szervezet kormányzását,

és énje visszatér a pszichikai síkra, hogy ott régi, sziderikus

(asztrális, túlvilági) életét folytassa. Az ébredésnél egy

biológiai beidegzés következtében csaknem minden emlék kizáródik,

vagy töredékesen, összefüggés nélkül marad meg, néha nem is kép,

hanem valami nyomasztó vagy örömteljes érzés formájában. Pedig

kivétel nélkül minden ember altudata megőrzi az álmokat

felébredés után is, és hipnotikus befolyás alatt, amikor a

feltudat korlátozó mechanizmusa kikapcsolódik, meglepően hosszú

élménysorozatok kerülnek felszínre azoknál is, akik azt állítják,

hogy aznap nem álmodtak semmit.

Az álmok ura, a tudatfeletti Isteni Én állandóan ontja hívó,

figyelmeztető, felvilágosító közléseit az anyag vak álmába

süllyedt ember felé. Az az ember, aki egyáltalában nem figyel

áloméletére - vak. A világ legcsodálatosabb könyvtárában vakként

botorkál. A szenzitív ember, aki már felfigyel álmaira, tűnődik

rajtuk, műkedvelőként találgat, szorongva megsejt mögöttük

valamit, látja a könyveket, de nem tudja elolvasni őket. Az az

ember azonban, aki bizonyos gyakorlatokkal lecsökkenti az ébredés

álomképrabló megrázkódtatását annyira, hogy egyre több emléket

hoz át gazdagabbá, boldogabbá váló nappali életébe, aki megtanul

irányítva álmodni és megtanulja a szimbológia háromsíkú nyelvét,

az birtokába kerül az egyetemes tudásnak.

E tevékenység alatt a tudatfeletti, az Isteni Én félúton mindig

ott van. Igyekszik magára vonni a figyelmet. Kísérletezik, hogy

megteremtse a másik oldallal az összeköttetést. Olyan ez eleinte,

mint egy primitív nyelvlecke. Az álomzseni, vagyis a

tudatfeletti, válogat a tudat szegényes képraktárában, és a

jelbeszéd segítségével megpróbál érintkezést találni vele.

Furcsa, bantu néger-misszionárius párbeszéd ez. Csaknem minden

tárgynak, amit a tudatfeletti felmutat, szubjektív jelentősége

van, hiszen az ember legsajátosabb emlékképei, az ő élményeinek

tartalmával telt fogalmai azok, amelyeket felhasznál. Közös

nyelvet akar így teremteni, amellyel majd megértik egymást. A

miszszionárius sem fog a bantu négerrel való beszélgetésében

szakkifejezéseket használni, hanem az ő sajátos, egyszerű

fogalmait alkalmazza. Ha például a tudatfelettinek és az

álmodónak sikerül közös megegyezésre jutniuk abban, hogy a

vonaton való utazás az álmodónak mindig a várt, sürgetett dolgok

elodázását, halasztást, közbejött akadályt jelent, akkor a

tudatfeletti ezt a köz-lését mindig vonattal fogja kifejezni.

Lehet, hogy ugyanez a tartalom másvalakinél a hajóhoz fog

kapcsolódni, akkor nála a hajót mutatja fel ebből a célból.

Ugyanígy az örömöt, a meglepetést egy olyan rokonszenves

személlyel ábrázolja, aki az álmodó nappali életében az örömöt,

a meglepetést jelenti. Aki nappal retteg a kutyától vagy

iszonyodik a macskától, annak álmában ezek rossz dolgokat

közölnek. Másnál viszont, aki elragadtatott állatbarát, kedves,

vonzó tartalommal jelentkeznek. Minden egyes egobirodalomnak

ilyenformán külön nyelve van, s az álmok anyagának

feldolgozásánál sohasem lehet általánosítani, hanem ki kell

nyomozni a szereplők és a tárgyak valódi viszonyát az álmodóval.

Ez a primitív ábécé persze csak a legfelületesebb rétege,

előszobája a mikrokozmosznak, amelyben a belső világegyetem erői,

érzelmei és mentális titkai örvénylenek. Az okkultista számára

a bölcseleti, etikai tartalmú álmoknál kezdődik az a terület,

amelyekből lecsapolhatja a psziché mélységes misztériumait. De

ehhez meg kell szereznie az egyetemes szimbólumkulcsokat.

A hermetikus filozófia szerint a halál nem valami különleges

állapot, hanem a mindennapos mély alvás ikertestvére. Az ember

egyidejűleg él két világban, a fizikai és a szellemi síkon. A

halál nem jelent lényeges változást életében, hanem régóta ismert

területre visz át, ahol azelőtt is mindennapos vendég volt. A

túlvilág mindenütt jelen van, s térbeli meghatározással

megközelíteni nem lehet. A fizikai világ és a túlvilág közötti

különbség mindössze szemléleti. Amit léleknek nevezünk, most is

állandóan ott van, ahol születése előtt volt, de a fizikai síkon,

feltudatunk megvilágításában, úgy tűnik előttünk, mintha az

agyban volna a székhelye, s az anyagi tárgyak lennének a valóság

abszolút hordozói. A dolgok ilyen beállítása pusztán optikai

csalódás, mert az elementális világnak semmivel sincs több

realitása, mint a pszichikumnak. A csalódás alanya, a lélek

másodlagos képviselője, a feltudat. A lélek tehát a születés

alkalmával sem hagyja el eredeti tartózkodási helyét, hanem az

emberi tudat tökéletességénél fogva időnkénti kábulatban, amely

a lélek szempontjából biológiai tevékenység, megfeledkezik valódi

rendeltetéséről, és egy számára idegen világban folytat átmeneti

munkát. Amit mi túlvilágnak nevezünk, nem más, mint a mentális

sík, ahová a lélek visszavonul, mihelyt a fizikai test

fenntartásának fáradozásai után a kapcsolat akár időszakosan,

akár véglegesen megszakad. Mindenekelőtt az álom az az időszak,

amelyben a lélek átmenetileg a túlvilágon tartózkodik.

A két világban egyidejűleg élő lélek épp oly valóságos,

megfogható életet folytat odaát a pszichikai síkon, mint a

fizikai síkon testébe zárva. Meghatározott régióban lakik, mint

abban az országban, ahol született. Barátai, hozzátartozói,

testvérei vannak. Aki asztrális énjében erősebb, az nem találja

helyét a földön. Tudatalatti visszaemlékezések gyötrik, és alig

várja az időt, hogy újra odaát legyen, igazi elemében. Vannak,

akik párjukat, élettársukat nem találják. Hiába akadnak kedvező

alkalmak, képtelenek megnősülni vagy férjhez menni. Univerzális

tudatukban valami nagyszerűre, összehasonlíthatatlanra

emlékeznek, amely azonban nem erről a világról való. Ezek

magukkal hozzák odaátról, az álom síkjáról a tökéletes partner,

a nagy Anima vagy Animus alakját, és nem tudnak megalkudni a

szürke valósággal.

Hasonló körülmények gyötrik a legtöbb művészt. A soha nem látott

elképzelések hajszolása, az elérhetetlen utáni sóvárgás, a

színek, hangok, formák, élmények megjelenítése - ami a művészi

munka lényege - mind az asztrálsík leplezett emlékeinek földi

nyelvre való átültetése. A művész lelke sokkal mélyebben

gyökerezik az asztrálisban, mint a másfajta emberé, innen örök

elégedetlensége a fennálló viszonyokkal, partnereivel és

önmagával.

Nyugodtan mondhatjuk, hogy a homlokszem eltűnése óta az emberek

a skizofrénia, az énhasadás betegségében születnek. Reggel

magukra öltik egy jellem, egy név és bizonyos körülmények

fikcióját. Este, amikor elalszanak, felébrednek másik otthonukban

és más néven, más körülmények, más-fajta dimenziók között tovább

szövik másik énjük életét.

Valamikor, az elfelejtett korszakokban tárva-nyitva álltak a

kapuk e két világ között, amelyek harmonikusan átszőtték egymást.

Az ember életének nagy részét ma is az álom síkján tölti, amely

minden titkok megoldását magában rejti. Érdemes tehát kiemelni

és újjáépíteni a múlt vizeibe zuhant hidat a lélek és a test, a

szintetikus látás és a logikai szemlélet között. Nem kevesebb

történik ezáltal, mint hogy véges, nyomorúságos, vak

esetlegességek között hányódó életünkhöz hozzácsatoljuk a

végtelenség birodalmát.

                         Vizualizáció

Az álom nyersanyaga azért vált annyira fontossá a modern

pszichológus kezében is, mert gyakorlati megfigyelések alapján

rájött, hogy az ember pszichikai erőegyensúlyára nézve nemcsak

kulcsokat, hanem bizonyos arkánumokat is tartalmaz. A lélekben

lüktető energiáknak - amelyek lényegükben mindig alkotó energiák

- valamelyik síkon érvényesülniük kell, hogy ott műveket hozzanak

létre. Ha a megvalósulást illetően túl sok akadállyal kell

megküzdeniük, akkor torz, zavaros és mérgezett műalkotásokat

teremtenek. Ezek a különféle testi és lelki betegségek.

Az álom síkjának határtalan, bár legtöbb esetben kontroll nélküli

lehetőségei valami olyasféle alkalmat nyújtanak az ember

dinamikus, örökké kiélést és megvalósulást kereső alkotóerőinek,

mint a hód számára az erdő fái. A hód-nak is szüntelenül rágnia,

őrölnie kell rohamosan növekvő fogainak lecsiszolása miatt,

különben felborul létének fizikai egyensúlya.

Az ébrenlét erői - nagyrészt gátolt, ki nem elégült erők - álomba

vetítődnek. Ismételten elképzelt álmok bizonyos feszültségek

kisebb-nagyobb mértékben való lereagálását jelentik, legtöbbször

azonban nem oldják fel a problémák gyökerét, amelyekből

vetítődnek. Ahhoz, hogy ez megtörténjék, ismerni kell az álmok

mágikus irányításának módszerét.

                A megvalósulás Prima Matériája

Mivel az álmok tartalma asztrálanyag, a törvényei

transzcendentális tör-vények, ugyanazok a jelenségek

érvényesülnek benne öntudatlanul, mint amelyeket a mágus, a jógi,

a tibeti varázsló vagy a gyakoroló okkultista tudatosan hoz

létre. A különbség még abban is megmutatkozik, hogy míg az álmok

mozgató energiája a vágydinamika, addig a különféle praxisok

mögött irányított, mentális erők és felismert, transzcendens

célok állanak. De mind-kettő életre keltett fantazmákat,

külkhórokat épít.

Az álmodó vágyai, hiányérzetei portréját formálja meg először

asztrálanyagból, hogy e képzeletteremtés, ha egyre több

pszichikai vágyplazma koncentrálódik, sűrűsödik össze benne,

létrehozhassa a mágia szilárdabb mását a nappalban, a fizikai

létsíkon is.

Mert az okkult törvényt, hogy a dolgoknak először ideában kell

mágikus erővel megformálódniuk ahhoz, hogy a matériában is

valósággá legyenek, az ember nemcsak tudja, hanem éli is álmában.

Olyan természetesen és reflex-szerűen cselekszik, mint ahogy

fizikai testében lélegzik. Az okkultista viszont magasabb céljai

fonalán, a karmaösszevonás, a sűrített megvalósítás operációjában

épít külkhórokat, amelyek nem mások a folyamatban, mint lényének

több dimenzióba, több létsíkra való kiterjesztése egyidejű

tapasztalatok szerzésére.

                      Irányított álmodás

Lényeges különbség az álmától tehetetlenül lenyűgözött ember és

a tudatosan operáló okkultista között az álmok irányításának

ténye. Az ember általában nem tudja, mi az álom, mi történik vele

napjainak nyolc órájában, s e rejtélyes amnézia alatt miféle

fárasztó, ijesztő vagy gyönyörűséges dolgokon sodorja át egy

ismeretlen erő. Az okkultista tudja, mi az álom, ismeri

törvényeit, s igyekszik gyakorlataival önmagában életre kelteni

azokat a lappangó érzék-szerveket, amelyek mindkét, sőt mindhárom

életében képességei teljes birtokába helyezik. Igyekszik

megszüntetni önmagában a skizofréniát (tudathasadás), az amnéziát

(emlékezetkihagyás), az asztrál- és mentáltestével összekötő

szervei bénultságát.

Ha ezt sikeresen véghezviszi, különös, hároméltű lénnyé változik,

aki pszichikai "kopoltyúkkal" lélegzik az asztrálvizek mélyén,

normálisan jár a földön, és tüdővel szívja be a levegőt, de

titkos kerubi szárnyakon szédítő magasságokba is felemelkedik,

hogy ott is tudatosan folytassa egészséges éle-tét. E

hároméltűség alapja azonban az, hogy mindhárom közegben

irányítani tudja lényét. Oda hatol el, ahová akar, és azokat a

veszélyzónákat, örvényeket, csapdákat kerüli el, amelyeket

károsnak ítél.

Ennek a magasabb rendű állapotnak a lehetőségei csodálatosak,

eredményei szintén, s a segítség, amelyet az emberi fejlődésben

nyújtanak, felmérhetetlen. Kételyek, félelmek, neurotikus

lenyűgözöttség, tudatlanságból, meghasonlottságból eredő

szorongások végképpen feloldódnak és eltűnnek benne. Elsősorban

megszűnik a halál borzalma, hiszen az álmodó a pusztulás

kuliszszák mögé kilépett szereplőivel zavartalanul érintkezni

tud. Meggyőződhet életük végtelen folyamatosságáról. Erkölcsi

megnyomorodás, démoni gátak is illuzórikussá válnak a tudatosan

irányított háromsíkú dimenzió-utazások alatt, mert minden

kapcsolatra, célra, viszonylatra három irányból vetül fény, s a

dolgok új, erőt adó, kibékítő értelmet nyernek annak ellenére,

hogy azt, aki ilyen plasztikusan lát, nem lehet ámítani többé.

A szimbólumok nem hazudnak, s leleplezik a fizikai sík

legügyesebb szemfényvesztéseit is.

                     Ideálok megvalósítása

"Minden dolognak kettős léte van, először eszmében, azután

valóságban" - mondja Platón. Ha az ember lénye mágikussá válik,

nem várja be, hogy a dolgok önmagukat alakítsák benne, s olyan

ideák szállják meg, amelyeket szellemi ragályok juttatnak

lelki-szellemi szervezetébe, hanem maga teremti meg ideáljait,

hogy maga teremthesse sorsát.

              A célok testet öltésének fokozatai

Céljait csak olyan ember érheti el, aki ismeri a megvalósulás

természetét, s elegendő önfegyelme, türelme van hozzá, hogy a

látszólagos stagnálás állapotait kivárja. Ehhez az kell, hogy

objektíven fel tudja mérni egy dolog fejlődésének fázisait.

Szükségszerű s a jelenségek ritmusához tartozik a pozitív

időszakok negatív időszakkal való váltakozása. Minden cél

lépcsőzetesen valósul meg. Veszteglésnek tűnő periódusok

közepette négyes ütemben halad a beteljesedés felé. Éppen ezért

értelmetlen dolog az első lépcsőfokra való fel-jutás után

elcsüggedni azért, mert egyszintű szakasz következik. A

továbbhaladás üzemanyaga az a benső magatartás, amely azt a

szakaszt egy magasabb fennsíknak tekinti a megelőző után: olyan

pihenőnek, amely alatt erőit gyűjt-heti a következő lépcsőfok

legyőzéséhez. Elérhetetlen célok nincsenek - ha azok valóban

mágneses gócok, vagyis olyan élményanyaggal telítettek, amelyek

megismerése és átélése szükséges a lélek fejlődéséhez. Csak a

feléjük haladás természete, az ember és célja közötti távolság

áthidalása függ a tudatos vagy tudattalan megközelítés módjától.

Aki tudatosan közelíti meg célját, a feltételeknek eleget téve,

amelyek a haladást szolgálják, az légvonalban érkezik meg. Akit

csak a vak vágyerők sodornak, az téveteg csapongás, sokszor

életeken és halálokon át való keringés után hull bele mágneses

célja tűztorkába. Akit a fizikai sík elementáris akarata hajszol

célja felé, az a leghosszabb úton, szaturnuszi terheket cipelve

vánszorog az anyag útvesztőiben, míg eléri azt, amit ösztönei

elébe tűztek.

             A megvalósulás szimbolikus akadályai

Minden belső folyamat hű tükrözőjeként, az álomélet a

legrejtettebb árnyalatig megmutatja a hibákat is, amelyek célunk

felé való haladásunkban gátolnak bennünket. S éppen az rövidíti

meg a tudatos, vagyis a megismerés birtokában levő ember útját,

hogy érti azt a nyelvet, amellyel az álom a maga fontos közléseit

kifejezi. Ez a nyelv a szimbólumok különös, csodálatos

jelbeszéde. E szimbólumokat nem elég azonban csak érteni,

elégedett fejbólintással tudomásul venni, mert az anyaggá

sűrűsödött életet nem lehet pusztán álmokkal megoldani. Az álmok

legfeljebb a diagnózist, a kulcsokat, a módszert és inspirációt

adják hozzá. Ha tehát az álmok gátló, fenyegető szimbólumokat

mutatnak például arra nézve, hogy valaki túl vakmerően,

esztelenül, erőszakosan igyekszik célja felé, s ezzel

veszélyezteti eredményeit, akkor természetesen a fizikai

magatartáson változtatni kell ott, ahol az illető a hibákat

elkövette. Az álom a rossz tendenciák tudatosításához segít hozzá

bennünket azért, hogy ezeket az anyagi síkon is leküzdjük

magunkban.

                   Karma és a Küszöb Őrzője

Az ember nappali állapotában csak érzi, valami névtelen, benső

bűntudattal sejti karmikus terheit. Álmában azonban látja őket.

Gyakran viaskodik elmúlt konfliktusok fel nem oldott

kísérteteivel. Újra és újra odatéved tilos küszöbökhöz, amelyek

előtt régi bűnökből sűrűsödött Cerberusz, félelmetes Küszöb Őre

áll, hogy elriassza a behatolástól. Ha mégis áttör egy-egy ilyen

veszélyes kordont, abból verejtékes lidércnyomás lesz, mert a

karmacsomópontokkal s a Küszöb Őrével való leszámolásnak nem ez

a módja.

Ezek a komplexumok a fizikai síkról vetültek át az asztrálsíkra,

s gyökerük most is ott kapaszkodik az ember fizikai lényének és

jellemének torzulásaiban. Az ilyen asztrálhurkok kioldásához

hármas operációt kell végrehajtani: a mentális felismerés, a

pszichikai megtisztulás, és az anyagi tendenciák mágikus

áthangolásának operációját. Mert aki karmáját magasabb síkra

kívánja átemelni, s le akar számolni a Küszöb Őrével, annak

értelmileg, jellemileg és akaratában is úgy kell felkészülnie

erre, mint egy Istennek a világ újjáteremtésére, a mágusnak a

démonvilág legyőzésére vagy a tibeti beavatottnak a külkhór

életre keltésére. Ezt az operációt csak úgy lehet sikeresen

elvégez-ni, ha az operátor lényege teljességét beleveti. Ez

annyit jelent, hogy minden ereje, tehetsége és gyöngesége,

tévedése, jellemének torzulása és tudásának homályfoltjai is

belevetülnek művébe, abban életre kelnek, és ellene fordulnak.

Az ember mai nyomorúságos állapota sikertelen mágikus operációnak

rá visszaható reakciója. A mágikus kultúra titánja látott,

tudott, és hatalmának teljében elbukott, mert híjával volt a

szenvedésről való individuális tapasztalatoknak. A mai ember vak,

tudatlan és tehetetlen - de szenvedéseibe és sűrű létének

csődjébe veszve közelebb van a megváltáshoz, mint isteni őse, a

könyörtelenül zseniális és érzéketlenül hatalmas kísérletező.

Többlete a húst átszövő idegeken, kiömlő véren, sebeken,

halálkínon át szerzett tapasztalat: a pokol élménye. A pokol

pedig nem feneketlen mélység: tendenciája a legmélyebb ponton

újra emelkedésbe lendül. Aki egyszer alámerült az alvilágba, s

felszínre került belőle, abból kiégett a pokol megteremtésének

lehetősége.

                   Szimbolikus álomáldozatok

Annak ellenére, hogy az asztrálanyag, tehát az az állag, amelyből

az álmok szövődnek, mérhetetlenül elasztikusabb a fizikai

matériánál, az anyagi sík jelenségei sokkal inkább elleplezhetik,

mint a pszichikai régiók szimbólumai. Az ember testi hiányait az

ortopédia számtalan eszköze korrigálhatja: műláb, műkéz,

üvegszem, hamis fogsor, ortopédiai betétek, fűzők, smink stb.,

s kriminális ösztöneit csiszolt módon udvarias szavak álarca mögé

rejtheti, pszichikai lénye viszont leplezetlen szimbólumokban

mutatkozik meg az asztrálsíkon. A valóban avatott karakterológus,

a pszichének fizikai síkra átvetült, rejtett jelképeit olvassa

el az írás betűinek erővonalaiból, ábráiból, a tenyér

tendenciáiból, a horoszkóp hieroglifáiból s főleg az álomélet

képsorozataiból és sürgető üzeneteiből.

Ezért tanulmányozott korunk egyik legnagyobb pszichológusa, Jung,

több mint 200 000 álmot, s legragyogóbb diagnózisát ezek

segítségével állította fel. A jungi irányt követő modern

pszichológusok gyakorlatuk alapján rájöttek, hogy ha egy traumát,

fóbiát, súlyos, szövevényes komplexumot rejtő szimbólum

képsorozatát az orvos - megfelelő ráhatással - át tudja

változtat-ni, akkor a kötések megenyhülnek, a feszültség oldódik,

s az, ami lehetetlen volt a fizikai síkon, egyszerre lehetségessé

válik. Például a páciens álmában vagy féléber, meditatív

állapotában iszonyodik átlábalni egy vizesárkon, amelyben piócák

nyüzsögnek, noha a másik parton ott várja őt az a valaki, akivel

életét megrontó és megkeserítő, bonyolult érzelmi viszonylatok

kötik össze. Ha a pszichiáternek az "irányított álmodás"

módszerével sikerült a beteget átjuttatni azon az árkon, és

véghezvitetni vele azokat a képletes gesztusokat, amelyek a

viszonylat elrendezésének szimbólumai, akkor ez a reláció a

valóságban is rendbe jön, s a beteges irritáció megszűnik a két

egyéniség között.

A szimbolikus álomáldozatok ennek a módszernek tudatos,

öngyógyító tendenciával való bevetését jelentik. Az ember minden

elintézetlen ügyét, megromlott viszonylatát, gátlását,

szorongását, kínzó bűntudatát, látszólag feloldhatatlan

akadályának kristallizálódott neurózisát megszüntetheti oly

módon, hogy művészi intenzitással, nagy lélektani óvatossággal

megkonstruált szimbólumsorozatban kivetíti, azután megfelelő

ellenképekkel, ellen-szimbólumokkal lebontja egészséges

fejlődésének akadályait.

Az ellenképek, ellenszimbólumok itt mindig áldozatot, önzetlen

erőfeszítések képletét, kerubi tendenciák személytelen

szolgálatát kell, hogy tartalmazzák, mert a lekötött, elsötétült

erők csak így alakulnak át fénylő, egészséges, tehát halhatatlan

energiákká.

Az ily módon lejátszott álomáldozatok nem azt jelentik, hogy az

egész komplexum most már az álomsíkon marad. Döntő gyógyereje

abban áll, hogy a benső rituálé végrehajtója új, oldott

lendületet nyer arra, hogy önmagát a fizikai síkon is kiemelje

a bénító gátak közül.

             Gátszimbológia és feloldási technika

Ismételt elképzeléseken át az ember megszabadulhat olyan

gátlásoktól is, amelyek ideáljának megvalósítása útjába épültek.

A destruktív, úgynevezett "gátszimbólumoktól". E visszariasztó

küszöbképzetek félelemmé alvadt, fel-oldhatatlan

tapasztalatgócok, amelyek rengeteg energiát tartanak lekötve, s

ezek a lekötött erők teljesen elvértelenítik, megbénítják az

asztromentális szervezet cselekvőerejét, tehetségét, törekvését.

Az oldást itt is a romboló-szívó örvényként ható

gátláskomplexumot felszabadító energiaképzetekkel kell oldani és

áthangolni, majd újra birtokba venni. A gátszimbólumok lényege

a sötétség, a tudattalan homály, a démoni indulatok önkívülete

s a halálos szorongás görcsállapota.

A feloldási technikák szimbólumai a tudatfelettiből, a szattva

(értelem tiszta fénye) síkjáról érkeznek. Ezért minden

akadályoztatás démoni-karmikus jelentőségű és minden liberációs

(felszabadítási) kísérlet kerubi-szattvikus természetű. A

beteljesülést megelőző álomsorozatok általában a kerubi létre

emlékeztető repülés érzetével, a lebegés, a levegőben úszás

jelképével adnak hírt az elkövetkező misztériumról.

                    A vágyálmok értelmezése

Az álom az ösztönös műalkotás, megvalósítás, kiélés egyik fontos

síkja az embernél. Olyan biztosítószelep, amelyen a leghevesebb

elfojtásokban élő karakter is lereagálja feszültségeit. Éppen

ezért ma már a modern elmegyógyászok és pszichológusok is

felismerik az elmebaj és az álom analógiáját. Azt, hogy az

elmebeteg úgy gondolkozik és cselekszik, mintha egy bizarr

álomfolyamatban élne, gátlástalanul megvalósítja ingereit,

rögeszméje gócából félelmetes vagy nagyszerű víziók varázskörét

vetíti maga köré, és e szubjektív misztériumban olyan megrendítő

tapasztalatokhoz jut, amelyek számára egy irracionális, mégis

hiteles és intenzív valóságot jelentenek. Az őrült ezen a módon

a végletekig juttatja, kiéli tévképzetét. Az álmodás is

ugyan-ilyen motívumok alapján vetíti ki fantazmáit. S a kettő

abban is analóg, hogy sem az őrült, sem az álmodó nem irányítja

tudatosan képzelete zsarnoki teremtő munkáját, hanem ki van

szolgáltatva neki. Intelligens erők és ösztönök érvényesülnek

rajta át. Játszanak vele, rémítik, összetörik, halálosan

kimerítik anélkül, hogy tehetne ellenük valamit. Transzmédiuma

hatalmas áramuk-nak. Mint ahogy a képzelet zsenije, a hisztériás

is csak szenvedélyszálakon rángatott bábja önpusztító

képzelgéseinek.

Az őrült és a hisztériás ott tér el az álmodótól, hogy műve - bár

végcéljában transzcendentálisan gyógyító szándékú - eszközeiben

csaknem mindig ijesztően pusztító. Erőszakos. Az álmodó művei

viszont igen sokszor ösztönös, tudattalan módon is építőek.

Fölöslegeket csapolnak le. Megvigasztal-nak, figyelmeztetnek.

A pszichológia ibolyántúli klinikai laboratóriuma az álom síkja.

A pszichoterápia tudománya sajátos lélektani elixírjének

lepárolásához nagymérték-ben támaszkodik az álmok beható

vizsgálatára, s tartalmukat - mint egykor az ősi idők mágikus

embere - az egyetemes és individuális szimbólumnyelv kulcsaival

fejti meg. Számon tart univerzális jelképeket és olyan sajátos

ego-hieroglifákat, amelyek minden egyén számára külön értelmet

rejtenek. Nem szorítkozik azonban puszta ténymegállapításokra,

hanem a lelki élet zavarai-nak vakcináit a kivetülő kórképek,

kórszimbólumok anyagából párolja gyógyító, oldó ellenjelképekké.

Minden kórképző folyamat eredetileg szellemi-lelki pozitúrákban

gyökerezik. E pozitúrákhoz pedig csak keletkezésük síkján lehet

eredményesen hozzáférni. Az álomjóga építő pozitúramágiájának

ezért óriási a jelentősége. Az "irányított álmodás", irányított

meditáció előre megkomponált képsora és pozitúrái a

lélekgyógyászat legnagyobb arkánuma.

                       Álomdiagnosztika

Testi-lelki-szellemi állapotának pontos diagnózisát időről időre

megkapja minden egyes ember, álmában. Valamennyi tünetet és

orvosi véleményt meg-előzően veszélyt jelző figyelmeztetések

vetülnek elé, ha kóros folyamatok lobbannak fel és lappanganak

szervezetében. A hermetikus szimbólumkulcsok birtokában levő

okkultista és az átlagember között mindössze az a különbség, hogy

az okkultista nemcsak elolvassa és megfejti, hanem szükség

szerint előhívja, irányítja is a saját vagy másvalaki problémáira

vonatkozó álomdiagnózist.

A probléma behangolására a beteg karakterének megfelelő

szimbólummal lefekvéskor behangolja a kérdést, mintha

rádiótárcsát fordítana a megfelelő hullámhosszra, s a jelképes

diagnózis - sőt a terápia is - biztosan feltárul előtte. Ez is

egyik felmérhetetlen haszna a jól begyakorolt álompraxisnak,

amely lehetővé teszi, hogy a megidézett álmot az álmodó áthozza

a nappalba a szimpatikus idegrendszer zárlatain. És ha áthozta,

meg is tudja fejteni tartalmukat.

A betegségálmok e tekintetben talán a legkönnyebben érthetők,

mert szimbólumaik annyira beszédesek, hogy még a laikus is

felfigyel rájuk.

A terápia elolvasása vagy az elvont problémák, válságok

figyelmeztetései-nek megfejtése már sokkal bonyolultabb dolog,

s nagy gyakorlatot, szimbológiában és okkult filozófiában való

jártasságot igényel.

                          Álomterápia

Az álmok sokszor nagyon fontos jelzéseit tehát nem kell

szükségképpen passzívan elfogadnunk. Éppúgy, ahogy nem érjük be

azzal, ha egy orvos megállapít nálunk valami betegséget, azután

elköszön tőlünk anélkül, hogy megfelelő gyógymódot ajánlott volna

ellene.

Vannak betegségek, melyek anyagát magából a kórból lehet kivonni.

Ezek közé tartoznak jelentős álmaink is. Ezzel a módszerrel

gyógyít az a francia pszichológuscsoport is, amelyet egykor

Alexis Carrel, a jeles pszichológus-író gyűjtött maga köré. Az

ő módszerük - saját elnevezésük szerint - az "irányított

álmodás".

A legtöbb embernek vannak nyomasztó és gyakran visszatérő álmai.

Az általában szorongásos neurózisban szenvedő páciensekkel a

pszichológusok - persze az ellenőrzésük alatt - lehunyt szemmel

felidéztetik e baljós álmokat, és halk szóterápiával ráveszik

betegeiket arra, hogy képzeletben újra átéljék a visszatérő

helyzeteket, és fokozatosan átdramatizálják bennük mindazt, ami

félelemmel tölti el őket, kioldják belőlük a görcsös, taszító

elemeket. Kísérleteikkel igen sikeres eredményeket értek el.

Mivel engem mindig nagyon érdekeltek az álmok, évtizedek óta

gyűjtöm őket, sokan fordultak hozzám problémáikkal, furcsa

álmaikkal, s én némi változtatással kipróbáltam a francia

pszichológuscsoport módszerét. Meglepően eredményes

tapasztalatokat szereztem. E fejezetnek "Az álom mágiája" címet

adtam. Ezért itt is szeretném pontosan értelmezni a mágia sokak

által félreér-tett fogalmát. A mágia erőt jelent. A képzelet

önmagát megvalósító varázserejét. S a meghatározás teljes

mértékben megegyezik a modern orvostudomány felismerésével

bizonyos betegségtünetek, sőt organikussá váló kórok

pszichoszomatikus - idegi - eredetével kapcsolatban. Egyre több

bántalomról állapítják meg, hogy pszichózisok, feszültségek,

félelmek indították el folyamatukat, ahogyan a bőrünk egy részére

irányított tartós ingerület előbb-utóbb gyulladást okoz ott. A

gondolatok, szorongásos félelmek, izgalmak sugár-nyomása is ilyen

inger, amely először tüneteket, majd szervi elváltozásokat teremt

az organizmusban. Ezek közé tartozik többek között a

gyomorfekély, a strúma, a szívrendellenességek, az allergiák, az

úgynevezett "idegcukor", amelyet menedzserbetegségnek is

emlegetnek, a különféle mirigyzavarok és depressziós állapotok.

Mindegyik mögött önmérgező fantazmák, szorongásos képzetek

állnak. De ha a rossz képzetek, amelyek félelmet keltő vagy

figyel-meztető álmok formájában is belénk vetülnek, reális

tények, miért ne küzdhetnénk ellenük jó képzetekkel?

Az álmok átdramatizálása ezt a célt szolgálja. Sok esetben komoly

eredménnyel. Magam is meggyőződtem róla.

Alexis Carrel csoportjában egy allergiás, ideges szív- és

gyomortüneteket produkáló, súlyosan neurotikus asszonyt

gyógyítottak ki a szervezetében nem kimutatható, de már az

idegösszeomlásig jutó állapotából, állandóan vissza-térő álmai

segítségével. A nő lelki zavarának legfőbb oka a bűntudat, a

férjétől való rettegés volt, akihez nagyon ragaszkodott. Nem

vallotta be neki egy botlását, amiért mély vallásosságában

elítélte önmagát, s görcsös önkínzással attól tartott, ha

élettársa megtudná, amit elkövetett, kitaszítaná őt a közös

ott-hon biztonságából. Amint elaludt, mindig ugyanaz az álom tört

rá. Egy szemetes, kopár mező szakadékszerűen mély, undorító

hüllőkkel teli vizesárkán túl a férje állt fekete csuhában. Ő

szeretett volna odamenni hozzá, de nem mert. A kezelés folyamán,

lehunyt szemmel, felidézte ezt az álmot, és az orvos halk

szóterápiájának segítségével lassanként feltöltötte a hüllőktől

hemzsegő árkot. A helyén színes virágok nőttek. Azután odalépett

a férjéhez, és meglepett örömmel vette észre, hogy a férfi fekete

csuhája fehérré változott, komor, szigorú arca kisimult.

Biztatóan rámosolygott. Ez annyira boldoggá tette az asszonyt,

hogy felnevetett, és megölelte a férjét. Minden félelem lehullott

róla. Egyszeriben tudta, hogy a férje szereti, és meg fogja

érteni őt. Ez az oldott állapot rávette arra, hogy a valóságban

is feltárja férje előtt sebeit, bevallja régen megbánta "bűnét".

A férje megbocsátott neki. Allergiás tünetei, szívvágtái,

gyomorpanaszai megszűntek. Visszatérő álma sem jelentkezett

többé.

A módszer, amelyet én alkalmaztam, annyiban tér el Alexis Carrel

csoportjának mindig ellenőrzés alatt, sokszor hónapokig elhúzódó

kezelésétől, hogy az álmodók, irányított meditációban, egyedül

dramatizálják át visszatérő ál-maikat, miután - beszélgetésünk

nyomán - megértették jelképes üzenetét. Ebben a megértésben kíván

segíteni ez a kötet.

                          Kislexikon

Szeretnék világossá tenni bizonyos fogalmakat azok előtt, akik

még nem ér-tik, de élni szeretnének az "álom mágiájának" gyógyító

arkánumával. Természetes, hogy e területnek éppúgy megvan a maga

sajátos fogalomnyelve, mint bármelyik más tudományos vagy

művészeti ágnak, szakmának. S ezeket a fogalmakat is meg kell

ismernie annak, aki gyakorlati módon kívánja felhasználni őket.

ARKÁNUM: Gyógyszer. Az alkimisták szerint minden ártalmat, kórt,

betegséget legyőző, sőt az életet meghosszabbító csodaszer.

ASZTRÁLTEST: Még anyag, de az anyagnak az emberszem előtt

láthatatlan rezgése. Hasonló az ibolyántúli sugárzáshoz, és

éppúgy észlelhető, sőt mérhető is. Többek között Durville és dr.

Baraduc kísérleteztek vele - rend-kívül érdekes eredménnyel.

HÁROM SÍK: Minden emberben megtalálható hármasság: 1. A fizikai

sík: az anyagvilág, az ember teste, testi élete, reflexei. 2. Az

asztrálsík: az érzelemvilág; az altudat mélyrétegeitől a

legmagasabb rendű művészi impulzusokig. 3. A mentálsík: A szellem

területe; a hűvös kritikai vénától, az elemző értelemtől az

intuíció misztikus szárnyalásáig.

HERMETIKUS FILOZÓFIA: Alapja Hermész Triszmegisztosz, "a

háromszorosan hatalmas" Smaragdtáblája: "Amilyen a makrokozmosz,

ugyanolyan a mikrokozmosz." A párhuzamoknak ezt a tanát ma már

nemcsak az asztrofizika bizonyítja távcsövek és

elektronmikroszkópok segítségével, amelyek kimutatják a külső

kozmosz és az emberi szervezet - a kis kozmosz - azonosságát,

hanem mindazok a természettudományok, amelyek párhuzamos

jelenségeken alapuló kísérleteket végeznek. A hermetikus

filozófia nem zárt, hanem nyitott gondolkodási rendszer, amely

minden jelenségben az egymást kiegészítő összefüggéseket keresi.

KABBALA: A zsidók szent tudománya, amely szerint a látható világ

számok csontvázára épült, a számoknak döntő jelentősége van a

természetben és az ember sorsában. A természettudomány immár sok

tételét igazolta, például azt, hogy a számoknak nagy szerepe van

a természet ritmusaiban.

KARMA: Tettet jelent, de jelenti a sorsot is, mert a tettekből

szövődik a sors. A tettek karmacsírákat termelnek, s ezeknek ki

kell fejlődniük vagy még ebben az életünkben, vagy az

újjászületések során. A karma tehát a tettek

sorsszerű következményeinek a törvénye.

KERUB: Az ezoterikus fogalomrendszer szerint az emberi test,

lélek és szellem egysége. Az ember kerubi, "szellemteste" a múló,

rész jelenségekre szakadt, beszűkült észlelés helyett az egész

összefüggéseit látja több kiterjedésben, és beleépíti a lét

valódi értelmének megismerésébe.

KLAUZÚRA: Zárlat. Metafizikai és teológiai elemzések szerint

lehet önkéntes elvonulás is a világtól, remeteség, de lehet a

sors kényszere is, amely ágy-hoz, tolószékhez láncolja vagy

börtöncellába zárja az embert.

KÜLKHÓR: Tibeti gyakorlat. Valamely istenszobor vagy festett

ábrázolás eleven életre keltése pusztán akaraterővel.

Felidézőjének, teremtőjének azonban le is kell bontania a

külkhórt, különben az lesz úrrá rajta.

KVINTESSZENCIA: A végső igazság, a dolgok sűrített, mágikus erejű

lényege. A Bölcsek Köve, a mindent gyógyító és átalakító ötödik

elem.

LIBERÁCIÓ: Felszabadulás. Szintén többrétegű fogalom, mert éppúgy

jelenti az ember bénító kötésekből, szenvedélyekből való

kiemelkedését, mint a messianizmust, a haláltól való megváltás

misztériumát.

OD: Az élő anyagból, így az emberi testből is áradó sugárzás,

mert az ember sem "a bőrénél végződik". Ma már nem puszta

feltevés, hanem bizonyított, tudományos tény: az úgynevezett

"Kirlián-effektus", amelyet a nevezett tudós házaspár igazolt

ultravörös fotókkal. Ezeken a felvételeken például a

kettészakított falevél letépett, hiányzó része is sugárzik, s az

emberi kezet sokszínű fénykör veszi körül.

OKKULTIZMUS: Valójában a még rejtettet jelenti. Minden

misztifikálás és babona ellenére éppúgy az ismeretlen jelenségek

okait kutatja, mint a tudomány.

OPUS MAGNUM: Az alkimisták "Nagy Műve", a "Bölcsek Köve", az

"Iható Arany", az "Örök Élet Elixírje". Valódi célja nem a test

halhatatlansága, nem is az aranycsinálás, hanem az "ember-ólom

ember-arannyá" változtatása; vagyis az, hogy általa az alkimista

visszanyerje a múlandó létben ki-vérzett erőit és szelleme

halhatatlanságának bizonyosságát.

ORPHIKUS MISZTÉRIUM: Ógörög beavatási szertartás, amikor is a

jelöltet egy éjszakán át vezették Thesszáliában, a Tempe

völgyében különféle jelképes hatások, kísértések között, míg

végül elérkezett a felkelő Nap templomához, ahol a természet

elemein uralkodó, istenként imádott Mester, Orpheusz köszöntötte

lantjával és szavaival.

PRIMA MATÉRIA: Az alkimisták elsődleges anyaga. Fizikai

értelemben a szűz földet értették alatta, amely magában hordozza

az élet változatainak vala-mennyi csíráját. Pszichikai síkon a

Prima Matéria a lélek, szellemi síkon a minden jelenséget átfogó

értelem.

SZAMSZÁRA: Az inkarnációk - újraszületések - tüzes körforgása a

keleti filozófia szerint; a vágyakozások örvénye, amelyből csak

a szenvedélyek megtisztulása - katharzis - és szenvedések árán

szabadulhat ki a szellem.

SZATTVA: Az értelem, a megismerés "tiszta fénye" a mulandóban az

elmúlhatatlan lényeg, az "önvaló", amelyet a keleti filozófia

"Atmánnak", Kant "Ding an Sich"-nek nevez. A ráció csak azért nem

hatol el hozzá, mert az csak a felületi jelenségeket észleli, s

így csupán a lélekben és a szellemben rejlő tudattalan skála

egytizedét ismerheti meg.

SZEFÍRA: A "szellemi test" erőközpontjai, amelyek

összeköttetésben állnak a "lelki test" csakráival és a fizikai

test mirigyrendszerével.

TAROT: A kártyák eredetével foglalkozó, kabbalisztikus tudomány.

Az eredetileg 72 lapból álló csomag huszonkét kártyáját nevezik

"Nagy Arkánumnak". Ezek azt a huszonkét szerepet jelentik,

amelyeket a szellemnek számos élete során át kell élnie ahhoz,

hogy kiszabaduljon a halál kötéseiből. A kártyák keletkezésének

ideje nem megállapítható, de valamennyi későbbi kártyafajta őse

és gyökere a Tarot. Sok híres könyv szól róla.

TRANSZCENDENS: Az öt érzék fölötti tudatélmények meghatározása.

                      Hányféle álom van?

Az álmok természete és lényege értelmes emberek előtt ismeretes.

A szimbolikus logika számára teljesen nyilvánvaló: fontos

mindegyik, és legtöbbször nagyon jelentős üzeneteket tartalmaz

az álmodó számára.

Elsőként az ingerálmokat említem, amikor a mélyen alvó embert

fizikai kényszer vagy hiányérzet zavarja. Hólyagja feszül.

Anyagcseréje sürgeti. Ilyenkor vécék körül bolyong, üvegfalú

helyiségekbe nyit be vagy olyan nyilvános helyekre, ahol az ajtón

nincs zár, több ember van jelen, vagy egyéb furcsaság

akadályozza. Ilyenkor tudattalan gátlásai szűrődnek át, különben

valóban engedne a kényszernek, és megtörténne a szégyenteljes,

kellemetlen "kielégülés" - nem a megfelelő helyen. Ilyenkor

felébred.

Az ingerálmokhoz tartoznak az erotikus álmok, amelyeket az

elfojtott, ki-elégületlen érzékek vetítenek erkölcsi gátlásokat

áttörő, az alvó nappali meg-győződésének ütköző, számára

szégyenteljes, elborzasztó, mégis vad kéjt okozó módon. Az ilyen

álom férfiaknál magömlést okoz. Nőknél néha a tudattalanban

rejtőző vérfertőzés képeit dobja a felszínre; az apjával, a

gyermekével, esetleg állatokkal való közösülés iszonyodó

gyönyörét. A beidegzett, dogmatikus tiltakozás az ilyen

álomkicsapongásokat erőszaktételként mentegeti. Az "áldozat" nem

tehet semmit, lekötözik, többen brutálisan lefogják, esetleg

ájult állapotban használják a testét, noha az ő érzékei is

alaposan részt vesznek az orgiasztikus aktusban. Ez természetesen

lehet visszatükröződése előző életei kapcsolatainak

családtagjaival, akikkel ebben az életben más viszonylatokba

került.

Sértett, gyönge, megalázott emberek gyakran állnak bosszút

álmukban. E szadisztikus álmok diadalmas elégtétellel töltik el

őket. Magam is feljegyeztem ilyen álmot valakiről. Korai, rossz

házasságot kötött fiatalember ismerősömnek a nála idősebb nőtől

három gyermeke született egymás után. Egzisztenciája nem volt.

Gőzös konyhában szorongott ingyen, kegyelemből, családostól. Az

asszony elhanyagolt, izzadt, robotoló némberré alakult át a

kívánatos, csábító, kezdő színésznőből, dőlt belőle a

szemrehányás, a szidalom. Maga volt a lehangoló szürkeség és

próza. Ez a szerencsétlen fiú - férjnek még szinte gyermek -

álmában feldarabolta az egész családját, imádott gyermekeit is.

Vájkált, úszott a vérben. Olyan intenzív álom volt, hogy alig

tudott felébredni belőle, s világosan emlékezett minden

részletére. Annyira elszörnyedt álmában véghezvitt tettétől, hogy

zokogógörcsök között mesélte el nekünk, a mellét verve gyónta

meg, mit tett, és bevallotta, hogy élvezte. Ujjongott, hogy

szabad lesz megint. Az álom után családját hamarosan elhagyta.

A telepatikus álmok különféle fajtái szintén gyakoriak. Mikor a

történéssel egy időben az alvó úgy él végig valamely, sokszor

tragikus eseményt, mintha maga is jelen lett volna ott. Ebbe a

kategóriába tartozik valamilyen rokon vagy távoli ismerős

halálának "megálmodása". Az egyeztetett idő is kétségtelenné

teszi, hogy az álmodó ugyanakkor fogta fel a végzetes pillanatot,

amikor az a valóságban megtörtént, tőle távol, esetleg más

országban, akár a tengeren túl. Rengeteg ilyenfajta élményt

jegyeztek fel.

A figyelmeztető álmok szintén átszövik a legtöbb alvásba merült

éjszakáit. Valami közeledő bajt, élményt jeleznek, de sokszor

olyasmit is, ami a világ sorsára vonatkozik: háborút,

szerencsétlenséget, földrengést, egyéni, közösségi

konfliktusokat. A tanítványaim között akadtak olyanok, akik egy

óriási, piros csillag lehullásával álmodtak Sztálin halála előtt,

amelyről akkor még nem lehetett tudni, a sajtó sem jelezte, hogy

bármi baja lenne. Mások vulkán-kitöréssel, vérpiros tengeri

viharral álmodtak háborúk kirobbanása előtt. Sorolhatnám a

végtelenségig, de erre itt nem akarok kitérni. Persze vannak

álmok, amelyek sikerről, teljesülésről is hírt adnak. Sőt a képek

tartalma, színe azt is elárulja, hogy rövidebb, hosszabb

örömökről van-e szó.

Vágyálmok is megjelennek olyan teljesülések pazar képeit mutatva,

amelyekhez az alvónak nappalában sem külső, sem belső

lehetőségei, képességei, adottságai nincsenek. Óriási tapsvihart

arat valamely színházban álomszereplőként. Magas rangú vezetőnek

látja, érzi magát, katedrán állva, idegen nyelven - amelyet

nappalában nem beszél - lenyűgöző szónokként előadást tart az

ünneplő tömegnek. Előkelő személlyé, uralkodóvá alakul álmában,

aki pazar jelmezt, esetleg koronát visel, s trónon ülve fogadja

alattvalói hódolatát. Kincsekben dúskál. Tükrök előtt páváskodik.

De aki visszanéz rá, az olyan csodálatosan szép, mint egy

világsztár. A vágyálmok között gyakori, hogy az álmodó elkezd

aranypénzeket találni. Szedegeti, de se vége, se hossza az eléje

táruló vagyonnak. Ha gyámoltalan és félszeg, akkor pasává

változik, aki háremében meztelen, gyönyörű nőkkel bujálkodik. Az

ilyenfajta vágyképek-nek számtalan egyéni változata van a

lakomától a cudar gyönyörökig.

A visszatérő álmok sokszor nyomasztó környezetbe kényszerítik az

álmodót, amelyre mindig "ráismer". Tudja, valami szörnyű történt

vele ott, sikátorokban jár, bordélyok mocskában, nyomortanyákon,

ahol kínzások, perverz bűnök, gyilkosságok történtek, s neki köze

volt ezekhez. Részben áldozat-ként, részben elkövetőként.

Börtönben, tébolyda párnázott cellájában sínylődik, egy másik

idő-tér törvény fogságában, mert tökéletesen bizonyos benne, hogy

hosszú évek múltak el fölötte e szörnyű, reménytelen zárlatban.

Az ilyen visszatérő álmok rendszerint reinkarnációs emlékek

töredékei, mert fényes környezet, ismerős táj is felrémlik

bennük. Olyan emberekkel találkozik, be-szél régi ismerősökként

vagy szoros hozzátartozóként az álmodó, akiket mai jelenében,

nappal nem ismer.

Repülő álmokat úgyszólván mindenki átél. Ha üldözik például,

egyszerre "emlékezni kezd rá", hogy fel tud repülni. Hogyan is

felejthette el? S valóban olyan csodálatos mozdulatokat végez,

amelyeket csak álmában ismer. És egy-szerre boldogan felszárnyal,

kering, úszik, csapong a levegőben, házak, mélységek, vizek,

hegyek fölött, mint a madár.

A zuhanás álmai kínosabbak. Talajvesztettsége megrémíti az alvót,

de nem tehet ellene semmit. Nem ér talajt, csak zuhan, egyre

zuhan. Esetleg fennakad egy kiálló faágon, s rajta vesztegel

reménytelenül, amíg az le nem törik alatta, és folytatódik zuhanó

útja a mérhetetlen, talaj nélküli mélységbe.

A talajvesztettségnek természetesen az álmodó sorsában nagyon

jelentős lélektani értelme van, amelyen néha a könyvben megadott

álompraxissal, át-dramatizálással segíteni lehet. Itt

hangsúlyozom újra, hogy ez a gyakorlat nem a külső körülményeket

változtatja meg, hanem a válságaiba belebonyolódott ember

viszonyát a problémáihoz, amelyeket majdnem mindig a saját

helytelen magatartása idézett fel.

A halál és feltámadás álmok az alvó magasabb énjének több

kiterjedésébe ágazó kísérlete arra, hogy az álmodóval kontaktust

teremtsen, és megértesse pontos üzeneteit arról, hogy örökké él.

Mert ha álmában az alvó vagy kedves hozzátartozója meghal, újra

életre támad. A felsőbb én az álmodó tudatára akarja adni, hogy

az álom, éppen úgy, mint a nappal, átutazás az anyagban, nem

ismeri a halált, csak az átváltozást. Hiszen az álmodó elhunyt

hozzátartozóit viszontlátja, beszél velük. Haláluk ténye meg sem

jelenik az emlékezetében. Azt találja természetesnek, hogy élnek,

fiatalok, boldogok együtt. Maga is felkel a ravataláról, kikel

a koporsójából, és tovább tevékenykedik célja, hivatása szerint.

Alakját is változtatja. Kisgyerek, kamasz, felnőtt, öreg vagy

férfiból nővé, nőből férfivá alakul át. Az álom anyaga

fantasztikusan képlékeny, a láthatatlan, teremtő isteni szobrász,

a képzelet formálja az elképzelés pillanatában, és megjeleníti.

A betegségeket jelző álmokról, a szervezetben lappangó kórok

"álomdiagnózisáról" már írtam. Ezek jóval megelőzik az orvos

által megállapítható bajt.

Az álomszótárral kapcsolatban újra nyomatékosan figyelmeztetek

mindenkit, hogy a könyvemben közölt álomszótár csak minta.

Kivétel nélkül valamennyi alvónak külön, egyedi álomszótára van!

Kivéve természetesen azokat az ősképeket, amelyeket az emberi

szellem egyetemes emlékezete őriz. (Ilyenek például az életfák,

a kereszt, a hegyek, a piramisok, a zavaros, viharzó vizek, a

vulkánkitörések, az orkánok, a jégmezők, a kabbalisztikus számok

stb.)

                       Álmok világnyelve

Múltra emlékező, jövőbe villanó, figyelmeztető jósálmok,

visszatérő, reinkarnációs álomjelképek

Azért szólok bizonyos álmok érdekes eseteiről külön, mert a téma

körül sok a zavar, nagy a tudatlanság, fanatizmus, öncsalás és

nem utolsósorban a pénz-re kacsintó sarlatanizmus.

A reinkarnáció - tehát a világért sem a "lélekvándorlás" -

lényege a kar-matan, a keleti filozófia egyik legbölcsebb, létünk

értelmét tartalmazó, logikus magyarázata, kulcsa. S nem pusztán

sok százmillió ember hite, meggyőződése, bizonyossága, hanem egy

nagyszerű törvény, gyakorlati módszereket kínáló s minden

gondolkodó embernek megközelíthető érték.

Amint már említettem, a karma tettet jelent. A tettek

következményeinek törvényét. Aranyfedezete a szellem kultúrájának

koronája, a legmagasabb rendű erkölcsi tétel: "Tat tvam aszi":

Te is AZ vagy, Te is Isten vagy. Te is én vagyok. Lényege: ha

megcsalok, meglopok, megkínzok, legyilkolok egy másik embert,

benne magamat gyalázom, gyötröm meg, pusztítom el. Saját magamra

uszítom így "a karma vérebeit" - tetteim következményeit. Mert

át kell szenvednem, véreznem, könnyeznem mindazt, amit okoztam.

Saját szájamból kell, hogy feltörjön az általam kiváltott hörgés,

könyörgő jajszó, rémült halál-ordítás. A keresztény, kánoni

evangéliumokban és több ősi kinyilatkoztatásban megtalálható

ugyanez a párhuzam: "Ahogy te teszel másokkal, ugyanúgy tesznek

véled." "Ne ítélj, hogy ne ítéltessél." "A gyilkos önmaga

áldozata." "Minden titokban végrehajtott bűn az idő kőtáblájába

vésett bűnjel." "A külső törvényt megcsalhatod, benső

vészbíráidat soha."

A reinkarnáció - újraszületés - tana számtalan bizonyítékot nyújt

annak, aki kitartó erőfeszítéssel foglalkozik vele. A keleti

ember sem vakon hiszi, hanem tudja a halhatatlanságot. Megtanult

"emlékezni" előző születéseire, ahogyan Buddha hatolt a

mélymúltjába, a szent Bodhi-fa alatt meditálva. Előző inkarnációi

sorozata úgy tárult fel előtte, ahogyan az egyik terem nyílik a

másikba. Ez a misztérium tette őt "örökre felébredetté".

Keleten az alvást kishalálnak, a létéjszakát, a "hosszú

éjszakát", a bardót álmoktól terhes alvásnak nevezik, amely után

szintén ébredés következik.

Ma már a nyugati "jóléti" társadalmakba is beszivárogtak a keleti

tanok. Köztudott, hogy a Dalai Láma a tizennegyedik inkarnációját

éli folyamatos tudatossággal. Ezt a tényt "a világ tetején", a

Potala lámapalotában bizonyítania kellett. S nem akárhogyan.

Amikor az öreg Dalai Láma testi halála közeledtét érezte,

elrejtette a használati tárgyait, írásos üzenetét. A

rejtekhelyről rajta kívül nem tudhatott senki. Morális kötés ez,

amelyet követői nem szeg-nek meg, mert törvénye erősebb minden

emberi szabálynál. Az öreg Láma halála után a tanítványai

kiszámították, hol született meg újra. A most élő Láma

tizennegyedszer egy távoli kis falu parasztházában látott

napvilágot.

Kétéves korában vitték a Potala palotába. Amikor eljött az ideje

- tizen-éves volt akkor -, tétovázás nélkül rá kellett találnia

az öreg Dalai Láma által elrejtett holmikra és üzenetre. A fiatal

fiú határozott emlékezettel lelt rá azonnal minden tárgyra és

neki szóló írásra. Az újraszületés nem a lámák, a boncok vakhite,

hanem "visszaérkezett" vezetőjük azonosságának cáfolhatatlan

bizonyítéka volt.

Az úgynevezett tulku lámák rendtagjainak háromcsúcsú fövege is

azt jelzi, hogy ismerik előző életüket. Szívós, hosszas

gyakorlatok erejével nyitják fel tegnapjaik kapuját.

A modern, nyugati ember is áthoz néha zavaros töredékeket előző

életeiből, legfőképpen az álmaiban, amelyek értelmét azonban nem

tudja megfejteni, mert már elfelejtette a "képek nyelvét". Hályog

borult benne a szimbológia tudományára, amely valamennyi jelenség

kulcsát tartalmazza. A modern társadalomnak s a technikai,

tudományos civilizációnak ez az egyik legnagyobb, legveszélyesebb

vesztesége, mert a jelképek, analógiák ismerete nélkül sem

önmagát, sem a világot s főként a kozmosz valamennyi, élettel

összefüggő törvényét nem értheti meg. Ezért fordult szembe a

szüntelenül megújuló természet biomágiájának transzcendens

logikájával, zsenialitásával. Ezért babrál bele tudatlan

bűvészinasként abba az egyetemesen összefüggő bioláncba, amely

nem ismer halált, csak átváltozást. "Harmadik szeme" megvakult;

pedig az ember valamikor még látta, tudta, hogy ő maga is a

világmindenség szerves része. E "felejtése" űzte ki a szellemi

kultúra örök édenéből. Gépei, külső protézisei pótszerei csupán

valamikori benső hatalmának, kontaktusai-nak. Ez a beszűkülés a

"sötét tudás" gyümölcse, amely a halhatatlanság helyébe a halált,

a megismerés helyébe az anyagot anyaggal vakon tapogató

kísérletek Braille-írását helyezte. Az ember intuíciójának

szárnyai lebénultak. Az elemek és a saját teste-lelke fölötti

hatalma megszűnt. Mohó kapzsisága, eszelős hatalomvágya fekete

képzeteivel megteremtette a nagy fény sátánisztikus árnyékát. Az

Iható Arany Arkánuma helyett az alvilág felé tántorító

kábítószerektől zuhan pusztító mámorba. A kéj síkos

labirintusában bolyong, kéjtárgyai között magányos onániát

folytatva, egyre tehetetlenebb, nimfomániásabb

szenvedélybetegként, s eksztázisnak véli biblikus nemi

kórságokkal való ölelkezését. A megváltó, örök eszméknek hátat

fordítva vért, erőt szívó bálványt emelt: Mammont, amelyet az

önnön és a gyermekei nedveivel, könnyeivel éltet, s növel egyre

könyörtelenebb zsarnokává. Imái hozzá a pusztulás, a romlás

zsoltárai, noha akit imád, valójában nincs. Rémlátomás.

Eltorzult emberi agyak rögeszméje. Mert csak az őrült pusztítja

el rikácsoló vihogással a saját szervezetét, egész létformáját.

Rudolf Steiner, a zseniális "Neptun-látnok" módszereit, a

retrospektív - visszahatoló - meditációt előző inkarnációinkba

nem mindenkinek ajánlom, noha kitűnő eredményei lehetnek.

Kipróbáltam. De a gyönge idegzetű, zavaros érzésvilágú

egyéniséget alaposan megzavarhatja, ha megtudja, milyen

viszonyban állt "tegnapjában" a hozzátartozóival, akikkel

érzelmek, indulatok mágnese hozta össze új létesülésében. Sokat

foglalkoztam elmebetegekkel is. Tudom, hány elborult agyú

szerencsétlen sínylődik közöttük, akik a kockázatos kirándulásról

nem tudtak visszatérni többé a jelenükbe. Múltjuk beszakadt

alattuk. Pszichografológiáról szóló művemben több ilyen őrült

írásképét mutatom be.

Persze a legtöbb ember átél bizonyos "déja vu"-ket ("volt

egyszer") is. Idegen városban például úgy érzi, már járt ott

valaha. Ráismer mindenre, mintha amit tapasztal, az "megtörtént

volna vele egyszer". A visszatérő, inkarnációs, jövőbe villanó

álmok azonban színesebbek, gyakoribbak, s rendszerint fontos

üzeneteket tartalmaznak. De mivel "képnyelven" beszélnek, a

szimbólumok világnyelvén, figyelmeztetéseiket meg kell fejteni.

Ilyenfajta álmokból mutatok be néhány nagyon érdekes esetet

magyarázatokkal, a megfejtésükkel együtt. Magam gyűjtöttem őket,

s az álmodó segítségével jutottunk el a kódolt üzenetük

rendkívüli mondanivalóihoz. Nélküle nem sikerülhetett volna, mert

amint már írtam, minden ember öntörvényű karakter, akinek külön

"álomraktára " van, amelyben valamennyi személy, fiatal vagy

öreg, nő, férfi, gyerek, állat, tárgy, színhely, elementáris

megnyilvánulás csak rá vonatkozik, egyedi jelentőségű, ahogyan

a hozzájuk kapcsolódó érzéstartalom is. Ezenkívül számításba kell

venni tudattalanja görcseit, emlékvilágát, homályba menekülő

rejtőzéseit saját erkölcsi "bírái" elől.

Néhány jósálomról is szólni fogok, amelyeknek az a

jellegzetességük, hogy szimbolikus szószedetüket megértettük

közvetlenül az álom után, ahogyan a szótár szavait olvassa az

ember, amelyek értelme még nem adja meg valamely történés

világos, összefüggő szövegét. Egy idő múlva, sokszor évek után -

 azonban bekövetkezik valami, s akkor teljes bizonyossággal tudni

lehet, hogy pontosan arról szólt az egykori álom. Alig ismerek

szellemesebbet a szimbolikus álomlogika kifejezésmódjánál. Ennek

illusztrálására egy két példát említek bevezetőül.

Nagyon intelligens, tehetséges barátnőm álmodta. Templomban állt,

egyedül. Hófehér köntöst viselt. Lenézett ruhájára, és látta,

hogy elől, az ivarszerve tájékán nagy menstruációs vérfoltok

terjengenek. Felpillantott, és meg-rémült. A templom kapuján

Krisztus lépett be, s gyorsan közeledett hozzá. Már nem tudott

semmit tenni, szinte megbénult a szégyenkezéstől. Krisztus

megállt közvetlenül előtte, egyenesen a vérfoltokra nézett

végtelen szánalom-mal, s azt mondta: "Te szegény. Mennyit fogsz

szenvedni!"

Barátnőm már akkor is tisztelte mindenki felfogását, de ő maga

kívül maradt valamennyi irányzaton. Vallásos sem volt a szó

formai értelmében. Nyitottan, de erős kritikával szűrte meg az

irodalom, a filozófia, a tudomány kínálatait. Egzaltáció,

fanatizmus nem élt benne. Aktív művészként rengeteget olvasott,

érdekelte a transzcendentum is; de csak passzív szemlélője volt,

bár élvezte a témát. Nehéz anyagi körülmények között küzdött

szintén értelmes, de nála sokkal felületesebb férjével együtt,

akinek nagyszerű támasza, munkatársa volt, s később, amikor az,

éppen a felesége segítségével, nagy karriert csinált, ő fogta

össze férje szétszórt, kedvesen fecsegő, pontatlan természetét.

Kilenc éven át, a nyomor idején a férfi hűséges volt feleségéhez.

Élvezték egymás társaságát. Közös témákról beszélgettek, s remek

partnerek voltak az ágyban is. Az álma idején fel sem merült a

barátnőmben, hogy a viszonyuk megváltozhat. Férjének pályája

azonban kezdett meredeken fölfelé ívelni olyan hivatásban, amely

igen vonzó volt a csinos, becsvágyó nők szemében. A sikeres férfi

alaptermészete poligám volt. Az asszonyé monogám. Szokáslény

volt. Megszokta, beszőtte partnerét, akinek szalmaláng

fellobbanásai úgyszólván semmit nem jelentettek. Hevületei néhány

napi, heti beteljesülése után már a nevét is elfelejtette annak,

akivel kielégült. A nők viszont, akik elsősorban érvényesülést

reméltek tőle, de izgalmasnak találták mint fér-fit, úgy feküdtek

el a férfi lába előtt, mint az egymás mögé állított dominó-kockák

megbillent sora. Voltak közöttük agresszívabbak, jelentősebbek,

birtoklóbbak, akik az ősi női mesterség valamennyi manipulációját

bevetették, hogy "kizárólagos" rangot nyerjenek nála. Sőt akadt,

aki szenvedett is érte. Hiába. Legalábbis mindegyikből

kikapaszkodott, néhányszor vissza is könyörögte magát igazi

élettársához, aki egyre dúltabban, sértődöttebben zárkózott el

tőle. Ez már nem szerelem volt, hanem az önérzet sérültsége, a

sorozatos botrányok okozta háborgás az együtt töltött huszonkét

év egymásra rakódó emlékrétegén. Az asszony nagyon szenvedett.

Óceánnyi mélységű tudattalan-ja egész skáláján végigömlő

gyötrődése fölött már nem volt uralma, mert a nő érzelmileg

mindig érintett az ilyen kapcsolatban. A férjének azonban - mint

igen sok férfinak - az érzelmi mélysége alig néhány centis volt.

Sekély. Végül beleakasztotta a horgát egy nagyon fiatal, elszánt

kis póknőstény, aki elhatározta, hogy feleségül megy a férfi

pozíciójához és kitüntetéseihez. Harminc évvel volt fiatalabb

gyengébb, megbénult zsákmányánál, aki már biológiailag is kevésbé

bírta ezt a csapdát és főleg a küzdelmet az ügyesen adagolt

rajongás és a szívszaggató, könnyes ragaszkodás vénába spriccelt

drogja ellen. Helyzetük a megigézett nyúl és az óriáskígyó

viszonya volt. Megbénították, noha a válás előtt tett néhány

kétségbeesett kísérletet. Az utolsó tárgyalási napon még

telefonon könyörgött a feleségének, ne engedje, mentse ki "fekete

mámorából". De barátnőm elengedte. Azt mondta neki: "Vedd csak

feleségül. Ha én megakadályoznám, amit magad is őrültségnek

érzel, egész további életedben azt hinnéd, valami gyönyörű, nagy

szenvedélyt vettem el tőled. Megfosztottalak életed egyetlen,

igazi szerelmétől."

A válás után sor került a házasságkötésre a fiatal leányzó és

"nagyapja" között, ahogy az egész baráti kör jellemezte ezt a

természetellenes nászt. A férfi elköltözött lakásából, s egy

panzióban húzta meg magát az "unoka-nej" zavaros, szeszélyes

szokásaival, amelyek elképesztő módon egyeztek a férfi ugyanilyen

szokásaival, tehát ütköztek vele. Barátnőm volt férje két hét

múlva háborgó, önsajnáló elképedéssel bekopogott "igazi"

partneréhez, s ki-tört belőle: "Te! Én feleségül vettem a saját

karikatúrámat!"

Barátnőm másik "figyelmeztető" álma. Igen tehetséges, irányító

álmodó volt. Még szkeptikus, szemlélődő, passzív korszakában

vetítette eléje ezt az álmot okosabb áloménje. A forgalmas

Erzsébet körút járdáján feküdt kényelmesen a tolongva siető

járókelők között. Fejét nagy, vastag könyveken nyugtatta.

Nézelődött. E szellemes kép álomlogikája sem téveszthető össze

kiagyalt képekkel. Abszurditásában tömény, zseniális diagnózisa

a belőle kivont gyógyszert is tartalmazta. Barátnőm passzivitása

éppen annyira nem volt fenntartható, ahogy a valóságban épeszű

ember nem fekhet a körút forgalmas járdáján, a feje alatt vaskos

kötetekkel, amelyeket elolvasott, de szellemi arkánumukat nem

élte, nem szőtte a sorsába. Sok szenvedéssel, töprengéssel,

felismeréssel később persze megtette. A "Bölcsek útjának", a

tűzben az ólmot arannyá érlelő mentális alkímia Királyi

Művészetének legaktívabb tanulója, majd tanítója lett.

Egy gyereklánykori saját álmom rövid villanását is ide iktatom,

sokrétegűen mély tartalma miatt. Jósálom.

A Parlament előtti tér mellett álltam. A teret hirtelen elöntötte

a gyorsan emelkedő víz. De hiszen ez a Duna! - gondoltam.

Egyszerre láttam, ahogy a Parlament bejáratához vezető lépcsőket

fokról fokra elönti, azután behatol a szélesre tárt kapun.

Bizonyos voltam benne, hogy a víz emelkedése nem áll meg. Az

összes helyiséget víz borítja.

Az álom idején nem lehettem több 14-15 évesnél. Még nem

foglalkoztam asztrológiával. A fogalom, hogy "Vízöntő" meg sem

fordult a fejemben. Pedig kétségtelenül azt az új korszakot

jelentette, amely Bosznia-Hercegovinának az Osztrák-Magyar

Monarchia általi annektálása és az első világ-háború kitörése óta

olyan gyorsuló, uránikus erővel díszletezi át a világot. Trónokat

döntött romba. Határokat változtatott meg. Diktatúrákat,

gátlástalan diktátorokat termelt, forradalmakat,

ellenforradalmakat robbantott ki. Fanatikus terroristák,

anarchisták vírusával fertőzte a világot. Merénylet merényletet

követett. Ostoba békekötések nyomán csillapíthatatlan háborús

tűzfészkek lobbantak fel bolygónk testén rákos áttétekként. A

tudományos-technikai civilizáció nagyszerű részeredményei mellett

ökológiai kataklizmát indított el. A pénz és a hatalom önpusztító

veszettségével feláldozta gyermekei jövőjét, s ezt teszi

mindmáig. Parlamentünket, ahogyan a többi világrész, ország

"vezérlőpultjait" elöntötte a Vízöntő korszakának váltakozó

ideológiai irányai, a nép feje fölött a volánért egymással

marakodó politikusai. Nyilván vannak közöttük olyan emberek is,

akik tudják, második évezredünk végén, pillanatnyi

függetlenségünkben, de nagyon nehéz anyagi helyzetünkben

országunknak egyetlen kiútja lehetne: a nemzeti összefogás. Égő

problémáink közös oltása, tekintet nélkül arra, hogy melyik párt

s igen kevert fajtánk milyen eredetű magyar állampolgára tartja

a fecskendőt, s menti az élhető életet. De hogy ez sikerülni

fog-e, s a civilizáció abszolutizmusát kiegészíti-e a szellemi

kultúra, ki tudja?

Most pedig rátérek barátnőm valóban rendkívüli magánéletére

vonatkozó álmaira, amelyeket óriási megpróbáltatások között is

szűrt, éles kritikával elemzett. Mindmáig a legtávolabb állt tőle

az öncsaló, hiszékeny egzaltáció. Erős egyéniségének a

vezérmotívumát (születési jele a Skorpió: aszcendense, értelme

a Bak töprengő, elmélyült, "öreg" viszonya minden jelenséghez)

az őt jellemző szútrával fejezhetném ki: "Jó az igazság akkor is,

ha én belepusztulok." Állandóan gyötrelmes gondolataival élt.

Barátnőmnél, magánélete kínpadján, a pusztulás hajszál híján be

is következett. Lelki gyötrelmei súlyos betegséget hívtak elő

nála, amely szervi kórrá vált. S éppen az érzelmek (gyomor,

belek) jelzőrendszerében. Fekélyt kapott, amely olyan mértékben

hatalmasodott el nála, hogy nyelni sem tudott. Csupa seb,

gyulladás, torlódó duzzanat volt belül; hű képe éveken át tartó

és akkori lelkiállapotának. Nehéz operáción esett át, amely

elkerülhetetlen volt, hiszen éhen halt volna, fokozódó fájdalmak

között. Gyomrának kétharmadát ki kel-lett venni. Csonttá fogyott.

S amikor enni kezdett, megmaradt, "összedrótozott" kis

gyomortöredéke nem fogadott el egyetlen falatot sem. Amire az

orvosi tudomány képes volt, mindent megpróbáltak vele. Nem

használt. Ötször esett vissza. Fogyott, gyengült, éhezett, s úgy

látszott, hamarosan átzuhan a halálküszöbön. S akkor következett

el a csoda, amikor teljes fizikai leromlása fölött lelki-szellemi

ereje győzedelmeskedett. Mert élnie kellett. Valaki tudta benne -

 nem a teste -, hogy szinte a klinikai halál és az újjászületés

"be-avatásán" kell keresztülmennie, mert dolga van itt, ebben a

legfontosabb inkarnációjában. S ez a Valaki azért akart élni

benne. Tudta, újjászülető lényé-nek fontos hivatása van. Először,

önmagát meggyőzve, szolgálat vár rá, amelyhez különleges

képességei vannak. Saját "belső orvosa" sietett a segítségére,

akinek szövetsége nélkül minden külső orvos és a legszeretőbb

baráti sugárzás is tehetetlen. Ez a szinte emberfeletti akarat

segítette hozzá ahhoz a nagyszerű, ezoterikus "pszichoterápiás"

gyógymódhoz, amelyet el tudott és el akart fogadni attól a

barátjától, aki a legjobban ismerte, szerette őt. Időtlen

összetartozás varázsereje keringett közöttük évtizedek óta.

Egyedül ő lehetett a közvetítője annak a rejtélyes, hatalmas

gyógyerőnek - arkánumnak -, amelyet tőle, csak tőle, kétely

nélkül, minden bizalmatlanságát feladva, el tudott fogadni. Ez

a kapcsolat érdek nélküli, tiszta és nagyon fontos, valódi

szövetség volt. Mert a transzcendentális műhöz két ilyen pólus

kellett. A páciens segítő, "hegyeket mozgató hite" és lelke

orvosának a bizonyossága abban, hogy a felidézett kontaktuson át

a közvetített energiák legyőzik a halált. Így is történt. A

végsőkig legyengült test valósággal szürcsölve itta, fogadta be

az emberfeletti, gyógyító Fényt, amely erővé vált benne.

Pillanatnyi megrendülés nélkül érezte, hogy mindhárom síkba

szövődő lénye regenerálódik tőle. S ahogy lassan épült, erőre

kapott, úgy olvasott mind többet. Megismerése egyre nagyobb

összefüggéseket borított világosságba benne. Gyakorolt is.

Mágikus képessége főleg az álompraxis felé fordult, mert különös

előérzet uralkodott el benne, mintha közelednék valami döntő fény

felé, amelynek nevét még nem tudta, de egyre sürgetőbbé,

bizonyossá vált benne, hogy léte legfontosabb beavatásának

heroldjai, előhírnökei. S ezek az álmok, amelyeket hoztak,

valóban beváltották a bennük rejlő ígéretet. Barátnőm elérkezett

nagy "örökké-valóság-élményéhez", amely megváltoztatta egész

életét. Ennek a metafizikai élménynek a nagyszerű leírása

megjelenik majd saját kötetében, valószínűleg még ebben az évben,

ezoterikus iskolánk tananyagának módszerével, az Akadémia Okkulta

egyik legsikeresebb illusztrációjaként.

Addig is ízelítő a barátnőm álmaiból és ezek megfejtéseiből.

TŰZÁLOM (1950)

Tüzet raktam a konyhában. A tűz égni kezdett, s a lángok fölül

kicsapkodtak a cserépkályha tetején. Fölötte mintha mindjárt a

tető kezdődött volna, és a lángok hegye a tetőgerendákat érte.

Megijedtem, hogy meggyullad a tető, és locsolni kezdtem a

gerendákat, amelyeket a lángok egyre jobban elértek és

körülfolytak. Láttam, hogy így előbb-utóbb rám gyullad a ház, hát

eloltottam a kályhában a tüzet. Így meg egyszerre hideg lett

körülöttem és barátságtalan sötétség. Fáztam. Újra meggyújtottam

a tüzet, amely rózsás aranyizzással megéledt és lángolni kezdett.

A kályha, a lakás eltűnt, csak a tűz maradt, egy-re jobban égett.

Gyönyörű, szikrázó tűzeső lángolt ki ferdén felfelé a sötétkék

égre, a csillagok közé, olyan erős, fújó lánggal, mint a

forrasztólámpáé, de egyméteres átmérőjű kévében, vagy százméteres

hosszúságú lánggal. A rózsásarany láng körül kék és lila gázok

égtek. Szép volt a látvány. Gyönyörködve néztem, és közben arra

gondoltam: "De ez még nem AZ. Ez csak egy hétig tart. És azután?"

Erre változott a kép, a tűzkéve eltűnt, és kiláttam a

szurokfekete égre, amelyen sugártalan, vörös-arany napkorong

izzott. És akkor azt gondoltam: "Ez AZ."

Tűnődve, bizonytalan érzésekkel ébredtem, inkább megterhelten,

mint meg-nyugodva. És hogy álmomban mit értettem "AZ" alatt,

egyáltalán nem tudtam.

Ez az álom már szenvedése máglyáját jelzi, s azt a névtelen

valamit, a csodát, amely végül is elérkezik hozzá élmények,

gyötrelmek sorozatán keresztül. Még nincs neve, metafizikai

rejtély: AZ. Nem hasonlít tűzijátékszerű, látványos mutatványhoz.

Napja, amely asztrológiai képletében őt magát, az énjét jelen-ti,

sugártalanul izzik a magányos, szurokfekete égen. Hiszen meg

kellett járnia a poklot, hogy az igazi Nap: Örök Önvalója

felkeljen benne.

HÁZIÜNNEPSÉG-ÁLOM (1951)

Az ezoterikusok néhány tagjával vagyok együtt. Négyen-öten

vagyunk, és Dubravszky az előadó. Valami csendes kis házi

ünnepség ez. Dubravszky furcsa formájú, nagy kalapokat oszt szét

közöttünk mint szellemi előrehaladásunk jutalmát vagy a további

haladás eszközét. A kalapoknak nincs tetejük, csak lyuk a

közepükön, amely a fejre illik és akkora nagy, tölcsérszerűen

álló szélük van, hogyha az ember a fejére teszi a kalapot és

lekuporodik, kis szalmakunyhóban ül. Én rögtön felteszem az

enyémet, és alákuporodom, mi-közben Dubravszky mosolyogva azt

mondja nekem: "Na ugye, hogy lehet erőltetett menetben is

haladni?"

Én bólintok, hogy lehet, ő továbblép a többiekhez, de még egyszer

vissza-fordul felém:

- A maga születésnapja február...

Hogy hányadikát mondott, arra nem emlékszem, mert közben arra

gondoltam, hogy a február jó, mert Vízöntő vagy Halak. De volt

egy olyan homályos érzésem, hogy nem Vízöntő jelben születtem,

hanem valami másban.

Dubravszky asztrológus. Tanít. Tehát ebben az álomban a

kozmosszal, a csillagokkal való kapcsolatot jelenti. A két jel,

amelyről a " csillagjós" beszél, barátnőm újjászületését

"jövendöli", azt az istenélményt, amely kiemelte jelen születése

determinációjából. A Vízöntő és a Halak a "misztikus házaspár".

Az új korszak a fanatizmust, az érzelmi vakhitet felváltó

megismerést emeli vezérmotívumává. A vizionárius, óceánikus Halak

a mindenség-tenger, a kozmosz tükre. A földön milliónyi életforma

magzatvize. A kalap, amelyet az asztrológus szétoszt az

ezoterikus iskola tagjai között, a fizikai test védelme, de

felül, tehát fölfelé nyitott, a magasabb világok szellemi Fényét

nyitottan be-fogadó felvevőantenna.

VÁDLOTTÁLOM (1951)

Valamivel vádoltan kihallgatásra visznek. Egy civil ruhás férfi

kísér, a karom-nál fogva vezet, és halkan a fülembe súgja:

- Ne féljen. Minden rendben lesz. A hirtelen felvillanó fénytől

se féljen.

Én próbálok bízni ezekben a suttogó ígéretekben, de közben tudom,

hogy van mitől félnem, hiszen a bűnjel ott van a számban.

Fogammal, nyelvemmel tapogatom titokban ezt a bűnjelet. Valami

gumiszerű anyag ez, és közben megyünk felfelé egy balra csavarodó

csigalépcsőn, koromsötétben. Tudom, hogy ha ezt a bűnjelet

megtalálják nálam, akkor szimpla tanúból vagy jelentéktelen

bűnrészesből fővádlottá lehetek, és ki tudja, mi vár rám. A

csigalépcső korom-sötét, az orromig sem látok, csak a kísérőm

irányító kezét érzem a karomon, s közben azon gondolkozom, hogy

most, amíg ilyen sötét van, kiveszem a számból azt a valamit, és

észrevétlenül eldobom. Ebben csak az akadályoz, hogy félek a

hirtelen felvillanó fénytől, amelyet valami erős villanylámpának

gondolok álmomban, és amelyet biztosan éppen akkor fognak

bekapcsolni és rám irányítani, amikor meg akarok szabadulni a

bűnjeltől. Így megyünk tovább, fel a lépcsőn, és felérünk valami

ragyogásba. Egészen más ragyogás ez, mint amit a "hirtelen

felvillanó fény"-től vártam. Halk, előkelően sima dísz-terem,

óriási ablakokon beömlő napfény. Most már azt is tudom, hogy a

király elé visznek. Csupa drukk és bizonytalanság vagyok. Azután

egyszerre azzal az elnyugodott jóérzéssel ébredek, hogy a

kihallgatás megtörtént, és hogy valóban minden rendben volt.

A szájában lévő bűnjel a szó romboló-építő varázsereje. " A jókor

kimondott szó világokat építhet. A rosszkor kimondott szó

világokat dönthet rommá." Barátnőm a szenvedéseit előre jelző

álomban jól vizsgázott, a helyes szót mondta ki, s élete végül

jól elrendeződött. A "Király" valóban felmentő ítéletet hozott,

a Király önnön magasabb énje.

ZSENDÜLŐERDŐ-ÁLOM (1952)

Álmomban arra ébredek, hogy erdő zsendül körülöttem. Égően zöld

csemeték, amelyek szinte most bújnak ki a földből, és duzzadozva,

hajladozva nyúl-nak egyre feljebb, annyira élettől áradóan,

ringatózva, hogy szinte zenei hatása van ennek a képnek. Aztán

már nagyok a fiatal fák, és nyár van. Aztán őszi lombok

pirosodnak az ágakon. Aztán a fák közül egy az asztalon áll, mint

valami kísérleti mintafa, hull róla a sárga, őszi lomb, és az

ágak magokkal van-nak tele. Azok is hullanak, és beterítik az

asztal tetejét. Már a férjem is ott áll velem, és gyengéden

veregeti, rázogatja az ágakat, hogy siettesse a magok hullását.

Úgy látszik, már minden mag lehullott, terítve van velük az

asztal te-teje. Lassan megszürkülnek a kövér, fekete magok,

megszáradnak, terméket-lenné válnak. A férjem azt mondja, ezek

már nem magok. Én kettéharapok egyet, és úgy találom, hogy van

még benne élet. A férjem kedvetlen, hogy ilyen maggal nem lehet

nemesítési kísérletet végezni. Én kutatni kezdek a fa száradó

ágai között, és találok egy egészen zöld, erőtől duzzadó

maghüvelyt, magokkal tele. Leveszem, a bal kezembe szorítom, és

elhatározom, hogy ezzel megcsinálom a kísérletet.

A férjének valóban nem sikerült megújítania az életét. A

sikerébe, a válásába belebetegedett. Meg is halt. Barátnőm

megmenekült. A magok, amelyekre rátalált, kikeltek benne.

Megértette, mi az igazi célja. Kitűnő szellemi képességei

kibontakoztak. Súlyos betegsége halálküszöbéről visszafordult.

Újjászületett. (Kati 94 éves koráig élt.)

ÉLETFAÁLOM (1954)

Színfalak között, jövő-menő emberek lármájában, nyitott ajtajú

öltözőasztalnál ülök és firkálok. Margit néni lép a hátam mögé

és megkérdezi, mit csinálok.

- Semmit - mondom -, csak firkálok. A rajzom fölé hajol és azt

mondja: - De hiszen ez nagyon jó!

Megnézem jobban a rajzot. Barna ceruzával rajzolt férfialak,

nyolc-tíz különféle mozgásfázisban. Ugyanaz a barna ruhás, barna

kalapos férfi, amint köszön, amint nyújtózkodik, amint meglát a

lába előtt valamit és lehajol érte stb. Most veszem észre, hogy

a rajz és az ábrázolt mozgások csakugyan nagyon jók.

- Hát ez? - mutat Margit néni egy másik papírra.

-    Az is csak firka - mondom. A papíron odavetett vonalakkal

egy fenyő áll, mögötte másfajta fák.

- Add ezt nekem.

-    Tessék, Margit néni.

Margit néni elmegy a rajzzal. Azután színfalak között

csetlek-botlok, egy kis fülkéből rám szólnak, hogy hangpróba van,

ne recsegjek itt. Odébb somfordálok díszletezők, színészek,

statiszták között. Valahogy nincs mit csinálnom, és nem tartozom

sehová. Egyszer csak megint elém kerül Margit néni, és egy rajzot

mutat.

- Ezt most kaptam X-től - mondja, és egy híres festőt említ,

mintha azt mondaná, Szőnyi Istvántól. - Mit szólsz hozzá?

A kép egészen sötét tónusú. Jobbra lent valami szűk földvájatnak

a keresztmetszete, amelyben egy ember kúszik, mint valami

vakondok. A föld fel-színe felett, a kép hátterében mozdonyok,

szemaforok, jelzőlámpák állnak. Udvariasan azt mondom, hogy a kép

nagyon érdekes.

-    Most nézd meg a saját rajzodat ebben a világításban. - Ezzel

elém tart-ja a fenyőfás képet. A fenyő most teljesen plasztikus

és szinte lélegzően élő a kép közepén. Ott áll könnyű, kék

párában, mint a Szépség és mint az Élet. Mögötte csodálatos

perspektíva a kép mély hátterében álló halvány, lágy vonalú

fákig.

-    De hiszen ez remekmű! - üt belém a felismerés, és

meghökkenve nézek Margit nénire, aki a bal oldalamnál áll, tartja

elém a képet és titokzatosan mosolyog.

Barátnőm kezdte visszanyerni az önbizalmát. "Életfájának" ősképe

gyönyörű remekművé alakult. Anyámat (ő Margit néni) jobban

szerette, mint az édes-anyját. A sok segítségen túl, amelyet

kapott tőle, valamiféle szibillait érzett benne. Anyám szavai

"varázsszavak" voltak számára. Anyám 1953. október 23-án halt

meg. Tehát már "szellemként" jelent meg az álmában. Azért állt

a bal oldalra, a múlt és a túlsó part terében. Barátnőm egyre

inkább közeledett élete legnagyobb élményéhez.

KUTYÁS ÁLOM (1957. SZEPTEMBER 11.)

(Párbeszéd az álom-énnel. Nappali, racionális problémámra

álom-énemtől kértem választ)

Kérdés: Megérzés? Vagy számításból eredt-e a felbukkanó gondolat,

hogy vissza kellene állítani a status quót a férjemmel? A

jelenlegi életforma mind-két fél részéről törvénytelen-e?

Válasz: Megtudom, hogy fontos és nehéz szerepet kell eljátszanom

vala-melyik főszínházban, az Operában vagy a Nemzetiben, méghozzá

próba nélkül, rögtön, mert próbára nincs idő. Az előadás már

kezdődik is. Én drukkolok, mert talán meg sem tudok felelni a

feladatnak. A szerep fontos és nehéz, de büszke vagyok rá, hogy

ezzel a feladattal megbíztak, és magam is feszülten várom, mit

tudok majd produkálni. Ebben a várakozásban ébredek.

Elgondolkozom az álmon, vajon ez volt-e a feladat. Közben

elalszom. Tirnauer Jancsi áll elém, és azt kérdezi: "Nos, meg

vagyok értve?" Én úgy érzem, hogy az álom meg van értve, és

tartalmazta a választ, de ezzel meg is érkezem egy végállomásra.

Nincs tovább sín, felhajlított ütközőnek koccan a vonatom. Ezen

az állomáson én vagyok az állomásfőnök, és a vonattal is én

érkezem mint utas, a Beller család társaságában. Jancsival,

Icával, Lacival. Elindulunk valami új házhoz, hogy azt majd mi

rendbe tesszük. A ház rendet-len és felforgatott, mint ahonnan

most költöztek ki. Emeletéről lejövök Jancsival egy vas

csigalépcsőn. Egy-két csavarulat után sima vaslap zárja el

előlünk a további fokokat. Egymást húzva-tolva, nehezen

kecmergünk át az akadályon, végre sikerült, továbbmegyünk a

lépcsőn, le a pincébe. Itt Jancsi furcsa formájú üveglopóban

aranycsillogású bort tart elém, hogy nézzem csak, amit ő régen

eltett, még most is milyen tiszta. Azután felmegyünk egy ősziesen

napsütötte udvarra, ahol leterített kabáton vagy pokrócon nagy

szőrű, kedves, szürke kutya ül. Itt megint előkerülnek Ica és

Laci is, és fitymálva azt mondják, hogy ez korcs kutya. Én

védelmembe veszem, azt mondom, nem igaz, most vettem ezt a

kutyát, szürke puli. A puli várakozón ül a kabáton, kedves,

koloncos, szürke szoknyában, félig háttal nekünk, csak a fejét

fordítja vissza felénk, és néz ránk kicsit idegenül, kicsit

várakozóan és kicsit szomorúan.

Ehhez a kitűnő álompraxishoz néhány fontos magyarázat tartozik.

Barát-nőm kérdése a válságos házasságra vonatkozott. A szerep,

amelyet álmában el kell játszania, Tarot-szerep.

Tirnauer Jancsi közös orvos barátunk, nagy híve az ezotériának.

Ez eset-ben azonban a barátnőmben, de a minden emberben élő,

saját orvost jelenti. A nívós "nagyszínház", Opera vagy Nemzeti

mindig az ősi misztériumokra utal, amelyekben valamennyi későbbi

színjáték gyökerezik. A család - a férje családja -, amelynek

valamennyi tagja mindvégig szeretettel kitartott és kitart

mellette. A kutya az ő hűségüket, de végül is a férjét is

szimbolizálja, mégpedig az álomlogika nagyszerű szellemességével.

Ott van, szürke, loboncos, de elfordul, és szoknya van rajta. A

status quo nem jött létre barátnőm és a férje között, de

kapcsolatuk végig tartott, a férje haláláig, noha a szoknya (egy

másik nőé) közöttük volt. Soha többé nem éltek együtt, noha a

férje többször kérte barátnőmet, házasodjanak össze a magas

nyugdíj miatt. Barátnőm nemet mondott. A nyugdíjat mégis

megkapta. Őt illette meg.

"KIISTENÍTVE SORSÁBÓL" (1957)

Aggodalmaimról beszélgetek Máriával (velem). Valamilyen, ma még

a jövő-ben rejlő, de közeledő nagy szenvedéstől félek, és választ

kérek rá. Mária egy nagy könyvben lapozgatva keresi a választ.

Meg is találja és felolvassa nekem. A szöveg nagyjából, mivel

pontosan csak az utolsó kitételére emlék-szem, így hangzik:

- Nem kell félnie. Ki van emelve a szabályok alól... "KIISTENÍTVE

SORSÁBÓL."

Barátnőmmel valóban megtörtént a " saját csodája". Egész élete,

lénye megváltozott tőle. "Kiistenítették sorsából."

VILÁGÍTÓTORONY (1958)

Az egyetem épületében vagyok, az utolsó szigorlatom van ma. A

vizsgáztatóterem felé indulok, nagy, masszív kő csigalépcsőn

lefelé. A fokok szélesek és mélyek, és minél lejjebb érek, annál

sötétebb van körülöttem. Már nem látok semmit, csak lépteim

beidegzett mértéke visz tovább határozottan és bátran a teljes

sötétségben. Amikor leérek, akkor látom, hogy fölértem a legfelső

emeletre. Kör alakú szoba, olyan, mint egy világítótorony felső

szobája. Körben üvegfalak, fény, minden irányban messze látni.

Beller Jancsi - a sógorom - ott van velem a szobában, és valahogy

az unokaöcsémet, Ivánt is ott sejtem magam körül. Jancsi egészen

kopaszra van borotválva, véres sérülések nyomaival, hosszú,

rászáradt vércsíkokkal a fején. Olyan a feje, mint egy elrepedt

tojás. A padlón, szép formájú kristályserlegben vér áll.

- Ez az a vér, amely a Jancsi fejsebéből folyt ki - gondolom, és

szánalommal nézem a szótlanul ott álló Jancsi sebzett, repedt,

kopasz koponyáját, de itt jó helyen van, majd itt kipiheni magát.

A sötétben, spirálon lefelé menés, a vizsga valamiféle beavatást

jelent. A legfelső emeletre, a fénybe való megérkezés nyilván a

vizsga sikerét jelenti. A serleg a vérrel a padlón állt, a nagyon

magas Jancsi vérnyomos tojásfeje meg csaknem a plafont verte,

tehát ez valami lent és fent kérdés. A vér az élet anyaga, de a

szenvedés jelképe is. Lent volt, tehát a fizikai síkon. Viszont

szép kehelyben, tehát értékelve, megbecsülve, szimbólummá emelve.

Azért eléggé talányos volt az egész. Később persze nyilvánvalóvá

lett, hogy barátnőm a szenvedései, a gyógyulása, a megtisztulása

misztériumát álmodta meg. Mindez a megismerése "Grál-kelyhébe"

gyűlő, nagyszerű esszenciává lett benne.

DIÓTÖRŐÁLOM (1960)

Azt álmodom, hogy a kis házi oltárom előtt ülök, és meditálok.

Meditációm tárgya egy diótörő. Csinos kis nikkel szerszám, ott

fekszik előttem az oltáron, a jógiszobor és a gyertyák között.

Amikor hozzáfogok a gyakorlathoz, surrogó nesz indul valahonnan,

s ezzel egyszerre rám fordul egy erős fényű reflektor. Furcsa,

fájó fény sütött keresztül rajtam. A fénnyel együtt átjárt a

félelem és valami óriási, széttépő erő is, amely alig volt

elviselhető. Tudtam, hogy ez az az erőáram, amelybe a meditációm

alatt mindig megpróbálok bekapcsolódni, s most végre sikerült.

Nem szabad megrémülnöm, és ki kell bírnom legalább addig, amíg

megvilágosodik előttem a diótörő értelme, de az erő crescendója

oly erős volt, és a csontom velejéig átjáró, kegyetlen fény olyan

elviselhetetlen, hogy hiába próbáltam kitartani, koncentrálni,

elsöpört, széttépett, és nekivágott az ébredés falának.

Olyan hirtelen zökkenéssel ébredtem, mint akit kidobtak

valahonnan.

Barátnőm a beavatása, az alig elbírható problémái, szenvedései

" dióját" valóban feltörte, de amit átélt, abba csaknem

belepusztult.

RABLÓS ÁLOM (1968)

Olyan álom ez, amelynek látszólagos blődségén előbb két napon át

hol nevettem, hol bosszankodtam, mielőtt a megfejtése váratlanul

fölbukkant bennem. Így festett:

Tárva-nyitva találom a lakás külső ajtaját, mint ahová betörtek.

Rémülten besietek, rendetlenség, felfordulás. A földön, szétszórt

bizsuk között megtalálom a szebbik briliánsgyűrűmet. Felveszem.

Kicsit megnyugtat, hogy a betörők nem minden értéket vittek el.

Egyszerre már ott áll Latinovits is, tőlem balra, és hetvenkedve

meséli, hogy ő hogyan küzdött a betörőkkel, s az izmait

mutogatja. Azután megpillantom Kiss Manyit is, tőlem jobbra, aki

egy nagy halom foltozni való fehérneműt válogat. A két színész,

hogy megvigasztaljon a lakás kifosztásáért, vidám, aktuális

strófákat kezd rögtönözni. Én is bekapcsolódom, és szintén

rögtönzök valami aktuális strófát. Igyekszem, hogy poénos és

szellemes legyen, le ne maradjak az ő produkciójuk mögött. Akkor

már mindhárman a szabad ég alatt vagyunk, válogatjuk a szakadt

lepedőket, és vígan danolászunk.

A férjem jön arra két rossz arcú alak kíséretében, és rendes,

modern ruhájához Napóleon-kalap van a fején.

-    Engem kiraboltak - mondja nekem panaszkodva, és szemével két

rossz arcú kísérője felé int, hogy azok rabolták ki.

-    Engem is - mondom -, de azokat már elfogták. És ezek sem

jutnak messzire - mutatok a két rossz arcúra.

Egy pillanatra meglep a saját kijelentésem, mert honnan tudhatom,

hogy az én betörőimet már elfogták. De azzal, hogy kimondtam, már

ténnyé is vált, s az, hogy az ő rablói sem jutnak messzire,

valahogy szintén tőlem függött.

A két rossz arcú erre a jóslatra futásnak eredt, és otthagyták

a férjemet szabadon.

Érzelmeim valamelyik síkján még mindig nyitott, támadható és

feldúlható vagyok. De az újabb dúlás is meghagyja a kötést a

Földön. (Briliánsgyűrű.) Értékes kötés, a kötések legjava: tiszta

barátság, jóindulat, segítség, szánalom. De csak a Földön. Tovább

nem jön velem ez a kötés. Lényem rámenős, a szenvedésekkel

szembeszálló és küzdő része (Latinovits) úgy érzi, hogy mindent

megtett a belső rossz elhárítása érdekében, és büszke is erre.

Közben lényem vén ripacs másik része (Kiss Manyi) a tapasztalatok

maradék foszlányait válogatja további hasznosítás céljából, de

közben "szerepel", és élvezi a szereplést. (Kis stréberség az

okkult munkában, mutatós dolgozatok megírása és az értük kapott

elismerés bezsebelése.) Ugyanakkor lényem mindhárom része nekilát

a tapasztalatok szétválogatásának, feldolgozásának, és teszi ezt

derűsen, készséggel, mit sem törődve a betörők okozta dúlással.

Tehát nem melengetem a tapasztalások okozta sérelmeket.

Most színre lép a negyedik réteg, a panaszkodó önsajnálat az

élettárs, a partner alakjában és a bukott diktátor kalapjával a

fején. Ez másodvonalon jelenti őt magát is, jelének két rossz

arcú vagánya: a Felszínesség és a Sodor-hatóság kíséretében. Ez

a két kísérő valóban kirabolta őt, és kifosztottságában hozzám

jön erről panaszkodni. A nagy hódító fövege idejétmúltan és kissé

komikusan áll rajta, de ezt csak valódi énem konstatálja, az

igazi, a felsőbb-rendű, aki előtt az önsajnálat mulatságosnak

tetszik.

- Engem kiraboltak - mondja panaszosan.

- Engem is - feleli harmadik énem, az igazi, akivel az álmomban

végig azonosítottam magam, ellentétben a többi alakkal. - De a

rablóimat már el-fogták.

Értsd: azok a feldúló, kaotikus, az életet valódi értelméből

kiforgató érzések már kontroll alá kerültek, féken vannak tartva

bennem. Az álom külső rétegei mit sem tudhattak arról, hogy a

lakásban járt betörőket már elfogták. Csak a harmadik, a belső

ÉN, aki mindent tud, ami a külső történések mögött lejátszódik.

- És ezek - mutatok az ő két kirablójára -, ezek sem jutnak

messzire.

Értsd: nem kísérhetik és nem fosztogathatják már sokáig egyébként

sok pozitív, jóságot, megértést mutató jellemét, mert az élete

vége felé halad, s az-után átszületik egy másik jelbe, más

hajlamosságok közé. (Nem utolsósorban a velem való hosszú

együttlét következményeképpen.)

Mintegy ennek az utólagos magyarázatnak igazolásául a két rossz

arcú futásnak eredt.

A magyarázat logikus összefüggései egymás után, mint kis petárdák

robbantak fel az értelmem előtt.

SZÁMKABBALÁS ÁLOM (1969. JANUÁR 26.)

Kérdés: Mi lesz a volt férjem kezdeményezte új elképzelésből?

Válasz: Attól félünk, hogy férjemet valami vétségéért

felelősségre vonják, lecsukják vagy elhurcolják. Nem tudjuk, a

vétséget a hatóságok mennyire súlyosnak ítélik, csak

kihágásnak-e, vagy valami nagy baj lesz belőle. Menekülve,

bujkálva futunk néptelen utcákon, olyan sebesen, mintha légpárnán

repülnénk a kövezet fölött. A futás irányát én mutatom azzal a

szándékkal, hogy őt megmentsem a felelősségre vonástól. Nekem

tulajdonképpen semmi közöm az ügyhöz, engem nem fenyeget semmi.

Nagy ívben jobbra kanyarodó utcán röpülünk tovább, majd be egy

széles kapujú átjáróház udvarába. Itt megállunk, hogy gyorsan

megbeszéljük, mit helyes tenni. Elbújni-e vagy inkább

jelentkezni, hátha nem is olyan súlyos dolog. Közben kint a kapu

előtt megáll egy rabomobil (elzárja a kijáratot), orosz katonák

rabokat szállítanak le róla és beterelik őket az udvarba. (Most

látom, hogy ez fogdaudvar.) A rabok, főleg nők, arról beszélnek

egymás között, ki mennyi büntetést kapott. Velünk nem törődik

senki. Kikukucskálok, és látom, hogy a rabomobil tetején sorban

felfűzött óvszereket lebegtet a szél. Azt gondolom, milyen

hülyeség - bár lehet, hogy bűnjelek. Az egyik nő felsóhajt, hogy

bárcsak már hétfő lenne, akkor szabadul, csak három napot kapott.

A férjem fellélegzik, hogy ilyen piti büntetéseket szabnak ki.

Hiszen akkor ő is csak három napot kaphat.

- Tehát jelentkezel? Vagy elhalasztod? - kérdezem. Ő nem felel,

de köz-ben megyünk kifelé az átjáróház másik, nyitott kapujához,

mintha mégis úgy döntött volna, hogy inkább elkerüli az

igazságszolgáltatást. A kapubolt alatt egy székre ültetett női

holttest mellett megyünk el. Megrémülök, benézek egy kis

elkerített udvarrészre, ahol az orosz katonák gyorsan és

szakszerűen, slagokkal mossák le a keramitkockákról a frissen

megölt nő vérét. Elszörnyedve gondolom, hogy itt, úgy látszik,

súlyos ítéletek is vannak, és azokat nyomban végre is hajtják.

Közben kilépünk az utcára. Nem áll az utunkba senki.

Nyomasztó, rossz érzéssel fölébredek, aztán hirtelen nagy

nyugalom árad el bennem, a probléma megoldásának érzete.

Elalszom, és a Filmklubban vagyok, valakinek filmkönyv formájában

kínálom az álmot, és magyarázom, hogy teljesen szürrealista módon

kéne megcsinálni, úgy, mint egy álmot.

- Ki írta?

Ránézek a forgatókönyvre, és elolvasom: GÁL. De ez a három betű

úgy is olvasható: 6-2-5. Milyen érdekes - gondolom -, ezt,

számkabbala szerint kell megfejteni.

- De nincs benne bölcsesség - hallom Kálmán hangját. Erre végleg

fölébredek.

Kálmán kitűnő, okos barátunk, munkatársunk. A számok

kabbalisztikus értelme: Szeretet, Dualitás, Unió Misztika

(Egyesülés a Mindenséggel). Az 5-ös a Tarot Hierophantja,

Főpapja, a bennünk élő Isteni Önvaló, Atmán, a hal-hatatlan

szikra. Összeadva 13. Az okkult tudomány. A halálból szüntelenül

feltámadó, megújuló élet. Kálmán is Skorpió szülött, mint

Barátnőm, a kételkedő (főleg önmagában). Végül is a Főpap győzött

benne. Sok szenvedéssel később. Ha a 13-at összeadjuk, a négyes

szám egyszerre Jupiter, a "nagy Jó-tevő" és a négy kabbalisztikus

erény: Tudni, Merni, Akarni, Hallgatni. Ez gyúlt ki barátnőmben

a transzcendens fejlődés időtlen kulcsaként. Barátnőm valóban

megszerezte, életébe szőtte e kulcsokat. És a saját meggyőző

csodáit is átélte általuk.

Most egy másfajta álomsort nyújtok át az olvasónak, amelyet igen

érdekes-nek, különlegesnek és elgondolkoztatónak találok. Egy

rendkívüli asszonyról beszélek, akinek álmai, képességei is

rendkívüliek. Már nem fiatal. Vidéken él. Körülményei olyan

értelemben korlátozottak, bár rendezettek, hogy nem volt módja

kimozdulni determinált sorsából. Természetes intelligenciáját nem

fejleszthette eléggé. Nem jutott diplomához. Nem utazhatott

sokat, noha ösztönös, artisztikus vénája nemcsak környezetében,

írásában, intenzív érzelmi, szellemi életében mutatkozik meg,

hanem lénye kisugárzásában is, amellyel úgy vonzza magához az

embereket, akár a sötétben izzó lámpa a bogarakat. Valójában

olyan, mint egy száműzött uralkodónő, aki több halálküszöbön is

átmentette koronáját, trónja, birodalma emlékét. Nagyon

becsületes, tiszta, jóakaratú ember. Nem illik rá a szó, hogy

"jósnő", noha sokszor meglátja a jövőt. Csakhogy a szónak

általában pejoratív értelme van, mert sok közöttük a csaló.

Inkább Szibillának, Tisztánlátónak nevezném a szó mitikus,

időtlen értelmében. Mert amit csinál, nem érdekből teszi. Néhány

érzékszervvel többje van, mint a legtöbb embernek. Mintha egy

harmadik szemmel tekintene rá minden jelenségre. Ezért a múlt,

a jelen és a jövő kiterjedései nem zárt falak előtte. Képekben

lát, képekben álmodik, s írása is tele van szimbólumokkal. A

legelvontabb jelképeket is rögtön megérti, mert érzi: valójában

az az anyanyelve. Ha elolvassák az álmait és azok magyarázatát,

érteni fogják, miért közlöm őket ebben a könyvben.

SZIBILLAÁLOM (1992 ELEJE)

Állok a lakótelepen, ahol lakom, két ház között. Éjszaka van, de

gyönyörű sötétkék az ég. Jön ugyan egy sötét felhő, de ezen is

átragyognak a csillagok. Majd elindulnak összevissza az égen.

Háborognak, nagy csillaghullás kezdődik. Ahogyan földre érnek,

mind csillagszóróként szikrázik. Érzem, valami baj lesz. Közben

virradni kezd, nézem az égen ismét a csillagokat. Sorban

pattannak ki, gyönyörű virágok bontakoznak ki belőlük, millió

színben szik-rázva. Kivirágzik az ég.

Két ház között áll, ez a kvadrátot, a sors kényszerű zárlatát

jelenti. Nehéz helyzetet. Olyan eseményeket jövendöl, amelyek

bizonyosan megtörténnek majd. A csillaghullás vezetők, fejek,

diktátorok "lehullását", bukását jelzi, de legalábbis nagy

zűrzavart a világban. Az égen viszont virágok nyílnak. Az égi

kibontakozás tehát szintén adott. Az álmodó magasabb énje üzent

általa: keresd a Megismerés útját, az égi boldogulást. A

csillagok összevissza kavarodása politikai káoszt, népek

kapcsolatának összekuszálódását jelenti. Az égi kivirágzás pedig

azt, hogy az élet örök. (Lásd az álom dátumát és az eseményeket

országunkban és az egész földön.)

AKVÁRIUMÁLOM (1992 SZEPTEMBERE)

Hatalmas akvárium volt a világ. Kristálytiszta vízzel. Egy

gyönyörű kígyó tekergett benne, növények közt. Akármerre néztem,

mindig engem nézett. Azon meditáltam, vajon gyógyszertári,

temetői, avagy paradicsomi kígyó-e? Sok kövér tehén is volt a

vízben. Gyönyörűek. És nagy, ugyancsak kövér békák is. Ezek is

szépek voltak, bár nappali életemben nem szeretem őket. Azon

töprengtem, hogyan is élhetnek ezek a vízben, amikor én a parton

vagyok?

Az Élet Vize tárult ki az álmodó előtt az Ősszimbólumokkal. A

kígyó - a teremtő erő jelképe. De gyógyszer is. A paradicsomi

kígyó pedig az, amely az embert a halálvilágba csábította.

(Szaporodás, az Édenből való kiűzetés.) Ezért változik temetői

kígyóvá. A tehén szent állat Indiában. Ez a mozzanat inkarnációs

emlékezés lehet. A szent tehén az indiai. filozófia panteisztikus

mélyét tartalmazza. A békák kétéltűek. Az álmodó tehát két síkon

szemlélte - az Élet Vizében - az élet jelentőségét. Látta azt,

ami a legtöbb ember előtt rejtve marad.

EMBRIÓÁLOM (1993 JÚLIUSA)

Krumplit pucoltam, szép nagyokat. Észrevettem, hogy az egyik

hibás. Ketté-vágtam, hogy kivegyem a romlott részt. Ám a

krumpliban egy embrió volt, azaz egy hernyónyi, kicsi ember,

akinek minden része tökéletesen megvolt. Beletettem a tenyerembe,

nézegettem, milyen kis csinos. Vajon mit keres itt ez a gyerek?

Szinte égette a tenyerem közepét - még másnap is éreztem.

Becsomagoltam a gyereket egy szalvétába, s elvittem a sebészetre,

ugyan ál-lapítsák már meg, fiú-e vagy lány, s mit keresett a

krumpliban, és miért volt olyan, mint az égő parázs?

Honnan veszik ki a krumplit? A földből. Mi van a föld alatt? A

gyökér, a tudattalan. Ez a kis, tüzes embrió az álmodó

tudattalanjában rejlik. Azt jelenti, hogy a gyökerei nagyon

erősek. Van egy csomó képessége, de bezárva (a krumpliba). Ám a

tudatalattijában ott parázslik mélymúltja, a titok. Az embrió ő

maga. Még nem tud vele mit kezdeni. Időemigráns ő, rendkívüli

képességekkel, aki zárlatba került, mert a képességeit egykor

nyilván rosszra használta. Isten megjelölte, de e stigma nem

születhet meg benne, noha már égeti. Készülődik rá. A krumpli

hétköznapi eledel. Az álmodó képességei egyelőre hétköznapi

körülmények közé száműzött, prózai " eledelt" , táplálékot

jelentenek másoknak. Még nincs a helyén. Elrejteni ezt a tudást

viszont nem lehet, mert örök tűz ég az álmodóban, s egyre

gyakrabban mozdul, ad jelt magáról, feszíti a zárlatát.

ÓCEÁNÁLOM (1993 AUGUSZTUSA)

Hatalmas víz volt az egész világ. Egyetlen tenger. Ezen a vízen

kenyeret kel-lett volna átvinni a túlsó partra az emberiségnek,

de senki sem vállalta. Én beleálltam a vízbe, az egyik kezemmel

feltartottam a kenyeret, a másikkal pedig mintha úsztam volna,

de valójában a lábam járt, tehát mentem a vízen. Nagy sokára

átértem, már vártak, s bár csak egy kenyeret vittem, jutott

belő-le mindenkinek.

Sem a ruhám, sem a lábam nem lett vizes. De elfáradtam, bár

nagyon boldog voltam, hogy jutott mindenkinek az "élet

kenyeréből".

A víz az indulatok óceánja. Az élet kenyerét át kell vinni

valakinek, hogy meg-maradjon a föld éhezői számára. Biblikus,

költői álom. Ha csak egyetlen ember vállalkozik arra, hogy minden

nehézség ellenére segítséget nyújt, abból nagyon sokan

meríthetnek, mert a segítség, a szeretet ereje mindig

megsokszorozódik. És ő is felmagasztosul, mint a három halból,

öt kenyérből éhező tömegeket jóllakató Messiás egykor.

Az álmodóban megvan a Látónak, a Lélek Orvosának képessége erre

a transzcendens szolgálatra.

BOSZORKÁNYÁLOM (1994 MÁRCIUSA)

A menyem feljött hozzám. Nálam éppen jövendőmondó volt, fekete

kendős nő. A menyem hozzá akart lépni, hogy a nő mondjon neki

valamit. Leült. Én a másik helyiségből kiabáltam: "Nem tudod az

ajtót betenni magad után?" Ő meglepődve válaszolta: "Nyitva

hagytam?" Én bezártam volna az ajtót, ám láttam, hogy előtte

hatalmas, fekete macska ül, és néz befelé. Zöld szeme rám

villogott.

- Nem jöttél egyedül? - kérdeztem a menyemtől.

- Mi az, hogy nem jöttem? Ugyan ki kísért volna el? - válaszolta.

Ekkor elkergettem a macskát, de tudtam, bántani nem fogom, mert

állatot nem ütök meg.

A menyem meg közben vinnyogott bent a szobában, mintha legalábbis

őt zavarásztam volna. Még meg is kérdeztem tőle: "Hát téged meg

mi lelt?"

Ebben az időemigrációban az álmokat jósnőként tartották számon.

Az álom egy előző életbéli viszonyát jelzi, amikor boszorkány

volt. Ehhez hozzátartozik a macska. Azért akarta becsukni az

ajtót, mert el akarja felejteni múltjának e sötét mozzanatát.

Próbálja elzavarni az asztrális-animális valamit, amit a macska

jelent. A menyével valami régi, karmikus kapcsolata van, de

"álompantomimjában" a meny is ő maga. Lehet, hogy megkínozták

asztrális " vajákossága" miatt, ezért vinnyogott. Valószínűleg

valós történet elevenedett meg a "boszorkánysága" idejéből.

Vélhetően évezredek óta megvan a "látó" képessége.

VONATOS ÁLOM (1994 ÁPRILISA)

Nagy vendégség volt nálam. Különböző korú és lelki beállítottságú

emberek voltak a vendégeim. Igen magasan volt a lakásom, és

furcsa módon hosszú, ablakhoz támasztott létrán jártunk le és

fel. Elég jól megvoltam ezekkel az emberekkel. Beszéltek hozzám,

és én is beszéltem velük, mégis kívülről néztem őket. Átláttam

rajtuk, és azon tűnődtem, milyen jól érzik magukat. Különben sem

a szórakozásukban, sem az étkezésükben nem vettem részt.

Állandóan az a gondolat foglalkoztatott, hogy le ne késsem a

vonatot.

Összeszedtem magam, otthagytam a vendégeket, és siettem az

állomásra. Nagyon sok utas volt, a vonat már elment, de tudtam,

jön a másik.

Meg is érkezett, de olyan nagy embertömeg volt, hogy ismét

lemaradtam. Továbbra is várakoznom kellett. Sűrűn jöttek a

vonatok, tele utasokkal, de meg sem álltak, iszonyatos

gyorsasággal robogtak tovább. 25-30-an lehettünk, akik

lemaradtunk, és ott vesztegeltünk. Vártuk a mentesítőt, amelyről

az állomás gondoskodott. Jött is. Csupán egy kocsiból állt, nem

volt mozdonya sem. Jó páran felszálltak rá, de az ajtó

becsukódott, ismét lemaradtam. Már az ajtó alatt is be akartam

bújni, de nem tudtam. Éreztem, hogy beszorulok. Jött egy másik,

ugyanilyen kocsi, de már nagyon besötétedett. Alig lehetett

látni. Késő este volt. Már mindenki felszállt, s én még mindig

az ajtóval küszködtem. Fájt a szorítás, meg féltem is, hogy ismét

lemaradok, és egyedül leszek a sötétben az állomáson.

Kiabáltam befelé a kocsiba: "Mária, ott vagy? Fent vagy? Nem

tudom kifeszíteni az ajtót!" Hogy ki volt ez a személy, nem

tudom, de nagy küzdelem árán végre bekerültem a kocsiba. Belül

bőrüléses kanapék voltak körben a fal mellett. Szerettem volna

leülni, s ennyi viszontagság után kényelmesen utazni. Akkor

vettem észre, hogy a vonat beázik. A bőrülésen víz áll. Nem

tudtam letöröl-ni, és nem tudtam leülni. Az út hosszú lesz - járt

a fejemben. A pad szélére le-kuporodtam félig, ami igen

kellemetlen volt, de már azt sem bántam. Örültem, hogy végre ott

vagyok. Ahogy körülnéztem, láttam, milyen kevesen vagyunk ezen

a vonaton. Találkozott a tekintetem egy szőke kislányéval.

Hét-nyolc éves lehetett. Odajött hozzám. Szeretettel nézett rám.

Aranyszőke, gyönyörű, hullámos haja volt. Lenyűgözött a gyerek

szépsége, vonzódása. Simogattam a szép haját, csodáltam és

gyönyörködtem benne. Megszólalt a gyermek édesanyja: "Engedd meg,

hogy tegezzelek! Látom a gyermek vonzódásából, hogy te nagyon

szereted." Ettől is meghatódtam, mert olyan rangos és előkelő

volt a gyermek s a mama is. Én nem éreztem méltónak magamat arra,

hogy tegezzem. A boldogság érzete járt át tőle. A mama elment,

a gyermek az ölembe ült, és velem maradt. Kezdett virradni. Már

azt sem tudtam, hol járunk. A gyermek haját cirógattam,

gyönyörködtem, és erre fel is ébredtem.

Vendégség volt a magasan lévő lakásában. Ez azt jelenti, hogy

valamelyik előző életében magas pozícióban bukott bele bizonyos

okkult manipulációkba. Az emberek, akik nála voltak, azok,

akikkel dolga volt, vagy őt magát jelzik különféle szerepeiben,

hiszen vélhetően sok megélt élet áll mögötte. A lét-ra - Jákob

lajtorjája - a fejlődés fokozatait jelzi. A már megszerzett

okkult képességeit senki nem veszítheti el többé.

A vonat - az élet állomásai. Aki fölszáll rá, annak le is kell

szállnia róla. De ő nem jut föl, az ajtó zárva van előtte. Mária

ebben az esetben azt az embert jelenti, akitől sokat kapott, aki

által sok tudnivalót megsejtett. A mozdony azonban, amely

továbbvinné, még nincs " rákapcsolva" a vonatára. Tehát az egyik

következő életében fogja az eddig megszerzetteket igazi tudássá

változtatni. Ebben az életében idáig is nehezen érkezett el.

Bent a vonatban víz áll. Beázás. A nedvek mindig az

érzelemvilágot jelen-tik. Az álmodó mai sorsa telítve van érzelmi

elintézetlenségekkel. A kislány nemcsak szép, "előkelő" is.

Magasabb rangú az álmodónál. Pedig valójában "újszülött" önmagát

tartja az ölében. Az aranyló, hosszú haj rengeteg erőt jelent,

amely még hiányzik mai képességeiből, lehetőségeiből. De már

bizonyos, hogy ez az álmodó újra fogja "szülni" önmagát a

következő életeiben.

                     Az álom szimbológiája

A SZIMBÓLUM ESSZENCIA. Olyan szellemi erőcentrum, amelyet a

logikai kifejezésmód rengeteg körülíró szóval oldhat fel, de soha

nem meríthet ki egészen. A szimbólumnyelv a teljes valóság

nyelve.

Ott, ahol az emberi szavak csődöt mondanak, a szimbólum csodát

tehet. Minden akciónak, legyen az társadalmi megmozdulás vagy

okkult mozgalom, valamely szimbólum jegyében kell történnie,

különben nincsen átütő ereje, szívóssága, kitartása a célba

jutásig. Ez univerzális, misztikus törvény.

A magasabb rendű, háromsíkú szimbológiát más szóval az erővonalak

tanának nevezhetjük. A vonalak - akár hieroglifák, élőképek vagy

geometriai ábrák vonalai - térbeli irányuk és elosztásuk szerint

bizonyos tendenciákat rejtenek. Ezek a tendenciák a fizikai,

érzelmi és szellemi élet minden területére érvényesek, tehát

mindenütt hasonló jelentőségű törekvéseket fejez-nek ki.

A szimbólumoknál először a kép térelosztását vesszük figyelembe

olyan formán, hogy a teret négy részre osztjuk be. Ezt a

beosztást legjobban a kereszt a négyzetben fejezi ki:

Eszerint tehát minden képnek van egy alsó, egy felső, egy jobb

és egy bal oldali képtere. Az alsó rész jelenti az ösztönéletet,

a szexuális, indulati, tudatalatti síkot.

A jobb oldali rész a dinamikát, az erőhatásokat, a tempót.

A bal oldali rész a világtól való elfordulást, a gátlásokat, az

akadályokat. A felső rész jelenti az értelmi, szellemi síkot.

Minden emberi törekvés vagy tulajdonság beosztható e négy térbeli

kategória valamelyikébe. Minden tulajdonságnak meg is van a maga

sajátos jegye, amely például a grafológiában pontosan a megfelelő

térzónában jelentkezik. Egy erővonal mindig vagy felfelé irányul,

vagy lefelé esik, vagy lendületesen jobbra tör, vagy

visszakanyarodik, azaz balra dől. Ugyanez a négy tendencia

mutatkozik meg az ember testalkatában, koponyaalkatában,

arcvonásaiban, tenyérvonalaiban és mozdulataiban - de éppen így

az állat- és növényvilágban, a kőzetekben, a szí-nek és a hangok

skálájában, az évszakokban, a föld egész arculatán és a

világegyetemben is.

                   A NÉGY KÉPTÉR JELENTŐSÉGE

Mit szimbolizál a képtér bal oldala?

A gátlásokat, akadályokat, ellenségeket, féltve őrzött titkokat,

fogyatékosságokat, szégyellt emlékeket, jellemhibákat, a

társa-dalomtól elkülönülő, aszociális ösztönöket. Szűkebb

értelem-ben az egót, az egyént, szemben a társadalommal. A bal

oldal természete a rejtett, a rejtőző, a titkos. Jelenti az

éjszakát is, az álarcot, a bűnöző hajlamot, a félelmet és a

megfélemlítést, a rosszindulatot, alattomosságot, betegségeket,

fekete mágiát, és jelenti a karmát, valamint a

jóga-praxist is. A Kozmoszban, amelyet Adam Kadmon, a kitárt karú

ember szimbolizál, jelenti a bal kart, a rombolást, bontást,

börtönt, klauzúrát, a forradalmat bármilyen fennálló világrenddel

szemben. A láthatatlan világban jelenti a bukást, az anyagba

süllyedést. Az évszakok közül az őszt, az elemek közül a földet

és a vizet.

Mit szimbolizál a jobb oldali képtér?

Az élettől duzzadó erőt, lendületet, tempót, támadókedvet, a

közösségi érzést az önössel szemben, a külvilágot, a

társadalom-építő erőket, a külpolitikát, de a sovinizmust és a

háborút is. Ide tartoznak a társas üzleti vállalkozások, a

testkultusz, a sportok, a nyilvánossággal kapcsolatos

cselekvések, a színjátszás, a siker, az alkalmazkodás, a

szerelem, a művészet, a tanulékonyság, a kereskedelmi érzék, a

mozgékonyság, a rugalmasság, a találékonyság, az izomerő és a

házasságra való alkalmasság is. A kozmikus ember, Adam Kadmon

jobb karját, az alkotóerőt, a tettet, a felépítést, az

összműködésre irányuló törekvést, az évszakok közül a tavaszt

jelképezi.

Mit szimbolizál a képtér alsó része?

A keletkezést, az ösztönéletet, a szexualitást, a szaporodást,

a ne-mi perverziókat, az indulatokat, a faji ösztönt, a bénító

betegségeket, a földet, a természetet, anyagot, bázist, a föld

népét, mindenfajta magot, petét, a halál misztériumát, a

pusztulást, szakadékot, a keletkezés és elmúlás egybefonódó

ritmusát, a szerencsétlenségeket, baleseteket, zuhanásokat. A

kozmikus ember, Adam Kadmon lábait, vagyis az anyagot, az

évszakok közül a telet jelképezi.

Mit szimbolizál a képtér felső része?

Az értelmet, a szellemet, az intelligenciát, az ideákat, a

fantáziát, a médiumitást, az intuíciót, az Isteneszmét, a

prófétákat, a messiásokat, a tisztánlátást, az etikát, a

filozófiát, a misztikát, az asztrozófiát, az asztrológiát, a

tudományokat, az internacionális gondolatot, a humanitást, a

szellemi szabadságot. Az emberi közösségben jelenti a szellemi

elitet, a szintetikusan gondolkodó koponyákat, a zseniket. Eleme

a tűz és a levegő. A kozmikus ember, Adam Kadmon fejét, a teremtő

ideákat, az elsődleges eszmét, az évszakok közül a nyarat

jelképezi.

Az idő szempontjából a térelosztás bal oldala és az alsó része

jelenti a múl-tat, a jobb oldali és a felső képtér a jövőt. A

misztikus középpont, amelyen a kereszt két vonala metszi egymást,

jelenti az örök, a rögzíthetetlen és láthatatlan, téren és időn

kívül álló jelent.

               A GEOMETRIAI FORMÁK SZIMBOLÓGIÁJA

A pont

Minden erőhatás kezdete pont.

Aszerint, hogy a térelosztás melyik helyén található, jelenthet

Istent, embert, szellemet, állatot, démont. Magasabb értelem-ben

a pont az az ajtó, amelyen át a láthatatlan világ erői belép-nek

a látható világba. Ezért a mag, a sperma szimbóluma is.

Minden későbbi fejlemény a pontból indul ki. A pont az ősi

egység, amelynek sokszorozódása, bővülése, mozgása hozza létre

a látható dolgokat. A pont még nem erővonal, csak a szunnyadó

erők áttörésének kapuja.

A vonal

A már elindult erők útját jelzi. Tendenciáját aszerint ítéljük

meg, amint jobbról balra, balról jobbra, alulról felfelé vagy

felülről lefelé tart. Jelentősége a térelosztás helyei szerint

változik. A balról jobbra haladó vonal a jövendőt jelenti, és a

térelosztásnál felsoroltak erre is vonatkoznak. A jobbról balra

tartó vonal a múltat jelenti, s erre a bal oldali térelosztásnál

felsoroltak érvényesek.

Ugyanígy az alulról felfelé tartó vonalak a felső rész, a

felülről lefelé tartó vonalak az alsó rész kulcsaival

magyarázhatók meg. Az átmeneti vonalak, mint amilyen a ferde

vonal, a két térzóna segítségével fejthetők meg. Figyelni kell

azonban még arra is, vajon a vonal középről indul-e ki, ami a

jelent, vagy alulról, ami a múltat, vagy felülről, ami a jövőt

jelképezi.

Háromféle vonalat különböztetünk meg: az egyenest, a cikcakkost

és a hullámvonalat.

Az egyenes vonal akadálytalan erőkifejtést jelent. Azok az erők,

amelyeket az egyenes vonal jelez, félbeszakítás és szem-beszegülő

ellenhatás nélkül érkeznek el céljukhoz. Az élettanban az egyenes

vonal a szabad, gátlásmentes kiélés szimbóluma.

A cikcakkos vonal azt jelenti, hogy valamely hatalmas

törvény-szerűség gátat vet az erőkifejtésnek. Az az eszme, melyet

ez a vonal jelképez, rövid életű, és nagy ellenállásba ütközik.

A hullámvonal a szabályos, ritmikus terjedés jelképe. Ez az élet

ritmusa, a dolgok egységes pulzusa, az éj és a nappal

váltakozása, a szív lüktetése, az óra ketyegése, a kozmikus

periodicitás. Minden, ami keletkezik, él és működik:

hullámvonalban halad.

A kereszt

Két erővonal metszéspontja. Egy balról jobbra tartó és egy

felülről lefelé tartó erővonal metszi, két ellentétes törekvés

köti és akadályozza egymást. Törvénye így hangzik: Ahol két

ellentétes erővonal metszi egymást, ott körforgás támad. A

körforgás sűrűsödést idéz elő, tehát anyagot hoz létre. Ha

azonban a forgás iránya megváltozik, és ellentétes, akkor az

örvénylés ellenkező hatást idéz elő, vagyis felbontja a matériát.

Ahol nincs kereszt, ott nem jöhet létre forgás, tehát nem jöhet

létre szenvedés, tapasztalás és fejlődés. Aki a kereszt jelével

védekezik - aki felveszi az ő keresztjét -, azt az örvény nem

sodorja el.

A kereszt egyébként az érvénytelenítés, a megsemmisítés jelképe

is. Gondoljunk csak a szólásmondásra: "arra már keresztet

vethet", tehát útjára enged valamit, lemond róla, elveszettnek

tekinti. Ha ennek a két egymást metsző erővonalnak, amely

kultúránk hatalmas szimbólumává emelkedett, mélyrétegébe

hatolunk, felismerhetjük benne a karma megsemmisítésének kulcsát

is. Krisztus az emberiség szeme láttára mutatta be a kereszt

szörnyű és felemelő misztériumát. A keresztet fel kell venni.

Kínok véres verejtékével, összeroskasztó súlyát cipelve kell

felhurcolni a Golgotára, hogy testünket, a bűnök-nek, a

szenvedélyeknek és a halálnak ezt a rabszolgáját rajta

megfeszítsük. Mert csak a megfeszítés után következhetik el a

végső szabadulás: a feltámadás!

A felfelé mutató háromszög

Ez az ábra minden kor szimbológiájában ott szerepel. Az istenség,

a tűz, a levegő, a szellem, a felfelé törekvés hatalmas

szimbóluma. A magasabb rendű dolgok betűje. A külső és a belső

templom és a piramis jelképe. A piramis a tudományok és a

gondolatművészet csodálatos gyűjtőlencséje, kozmikus jelentőségén

és összefüggésein túl a meditáló ember testi, lelki és szellemi

alkatát rejti magában, háromsíkú megpróbáltatását és

lehetőségeit.

A lefelé mutató háromszög

A föld, a víz, a sötétség, az anyagba törekvés, a sátáni elv

ábrája. Míg a felfelé mutató háromszögnél az erők megtisztulnak,

illetve az átszellemiesülés felé tartanak, itt az erők

sűrűsödésé-ről, materializálódásáról van szó. A felfelé mutató

háromszög csúcsa a szabadulás kapuja, a megfinomított anyag felső

pontja. A lefelé mutató háromszög csúcsa a lappangó, dermedt

szellemi erők végső foka, a mélypont.

A hatágú csillag

Egy felfelé és egy lefelé mutató háromszög egymásba illesztve.

Jelenti a kozmikus egyensúlyt, általában az egyensúlyt, a felsőbb

világok és az alvilág találkozását, vagyis az embert. Benne van

meg minden irányban minden lehetőség mindhárom síkon, egyszerre.

Benne él, cselekszik, hat egyidejűleg a fizikai lény, az állat,

a vaskos indulatok és a kifinomult, művészi érzések sajkáján

hányódó asztrállélek és az Isten lényegéből való szellemi elv.

Benne van egyidejűleg minden geometriai ábra, minden szín és

minden analógia. Benne van a véges és a végtelen, az élet és a

halál.

Az ötágú csillag felfelé mutató csúccsal

A kvintesszencia jele, minden dolog legtisztább lényege, az

alkimisták célja. A híres Pentagram. A mágia egyetemes

szimbóluma. Felső csúcsa megfelel az ember fejének, a két felső

ki-szögellése az ember két kitárt karjának, a két alsó

kiszögellése a két lábának. Az uralom, a harmónia, a jó célok

érdekében fel-használt erők jelképe.

Az ötágú csillag lefelé mutató csúccsal

Sátáni jel. A fekete mágia, a rossz célok érdekében felhasznált

erők, a bukás jelképe. A fekete bak fejét szimbolizálták így:

pofáját, két szarvát, pofaszakállát és állát. A fekete bak a

fajtalankodó éjszakai boszorkányorgiák vezére, az ördög volt.

A négyzet

Fogságot, börtönt, zárt helyet, korlátozást, megmerevedést,

ásványi nívót, kőzeteket jelent. Egyik kiegészítő jele a

klauzúrának, és egyben jele az időben korlátozott térnek is. Az

élettel szemben ellenséges, de minden élet számára mégis

szükséges jel. Értelme: mindennek, ami él s egy bizonyos irányba

tör, tér-re, anyagra van szüksége, szenvedésre és klauzúrára az

átváltozáshoz. A gúla alapzata is négyzet.

A kör

A legegyetemesebb szimbólum.

Az élet jelenségeinek mindenben visszatérő törvényét fejezi ki.

Az univerzális analógiák sorában nincs olyan kép, amelyben a kör

elő ne fordulna. Számtalan értelmezését nem is lehet részletezni,

mert az értelem jellegét mindig a vele együtt feltüntetett jelek

határozzák meg. A végtelenséget is körrel ábrázolják, az örökké

megújuló és körbefutó létet, de a molekulától, a sejtmagtól

kezdve a mérhetetlen tejútrendszerekig mindenben felismerhetjük

a kör törvényét.

A hármas kör

A testet és a szellemet jelenti s a kettőt összekötő lélek

hídját. A belső kör a szellem, a külső a test, a középső a lélek.

Ezen-kívül a három sík, az anyagi, az asztrális és a szellemi

világ szimbóluma. Ugyanezt az eszmét fejezi ki a körnél is

régebben használt hieroglifa, amely a vonalat használja fel a

síkok érzékeltetésére.

Káldeában és Egyiptomban alkalmazták ezt a szimbólumot annak

jeléül, hogy azt a kőtáblára vésett írást, melyen ez a jel

szerepel, három síkon kell értelmezni, mert jelentése hármas. Ha

két vonal szerepel a kőtáblán, az kettős értelemre utal. Gyakori

jelek ezek a káldeai és az egyiptomi sírfeliratokon.

Az egymásba kapcsolódó két kör

A dualitás és a szövetség jele. Ha az ember feje fölé rajzolják,

akkor azt jelenti, hogy annak az embernek a fejlődése az

asztrálsíkig terjed, a pozitív és a negatív ikerhatásig. A vonzás

és a taszítás hullámzó, színes, sokszor meglepően hatásos,

lángolóan gyöngéd és kifinomult művészetéig - de nem tovább.

A három egymásba kapcsolódó kör

A három sík - a fizikai, az asztrális és a mentális - szükséges

összműködését jelenti, de jelent minden hármasságot, amely

áthatja egymást: a negatívot, a semlegest és a pozitívot. Az

ér-telem, az akarat és az érzelem hármasságát. Istent, az Igét

és a testté lett igét, a Világmindenséget. Ugyanennek egyiptomi

köntöse Ozirisz, Ízisz és Hórusz hármassága. Az ősi törvény

kinyilatkoztatásának különféle formába öltöztetett lényegét

egyébként csaknem minden népfaj hagyományai között

megtalálhatjuk.

A spirál

Az örvénylés jele. A kozmikus méhben való keletkezés szimbóluma.

Ha egy pont a térben keringeni kezd, akkor maga körül örvénylést

támaszt, és az örvénylés létrehozza a spirált. A spirál az a

tölcsér, amelyen át a transzcendens világból erők szűrődnek a

látható világba. A jobb felé irányuló örvénylés keletkező,

teremtő mozgás. A bal felé irányuló örvénylés pusztító, romboló

mozgás. Ez pontosan megfigyelhető a bolygók és a napok

születésénél, pusztulásánál és újraszületésénél. A Kozmosz

spirálködei hatalmas égi táblára felrajzolt ábrái ennek a

törvénynek.

A kerék vagy a körben lévő kereszt

A körforgás szimbóluma. Jelenti azt a mozgást, azt az erőt, amely

a spirált elindítja. Ebből alakul ki a szvasztika. A jobb

felé irányuló mozgású szvasztika építést, a bal felé irányuló

mozgású szvasztika rombolást jelent. Ábrája a négy körbefutó

lábnak, az időben és a térben való fárasztó, szenvedésteljes

körberohanásnak: a szamszárának. Jelenti még az örökké áradó

anyagot, a végtelen ismétlődést, a generációk sorát, a vágyakozás

és a ragaszkodás cölöpjéhez kötözött lény keringését a fókusz

körül.

A Tau

Eredete ködbe vész. Már Egyiptom és Káldea legrégibb emlékei

között is megtalálható. A vízszintes felső vonal az eget

szimbolizálja, a függőleges az ég kapcsolatát a földdel. A

szimbólum értelme: az ég erői a földre érkeznek, és azt

megtermékenyítik. Egyiptomban a királyi halottak múmiamaszkja alá

különféle talizmánok és amulettek közé megfelelő anyagból

kifaragott T be-tűt helyeztek a papok. Ennek a jelképnek az

értelme az volt: Az Út. Mintegy titkos ösvény térképéül szolgált,

mely az égből a földre vezet, s melyen át a lélek magasabb

régiókba juthat. Vagyis ezzel a jellel adták át az eltávozó

léleknek a mennyei titkos út kulcsát.

Az egyiptomi kereszt, a Nílus-kulcs, az Ankh

A halottról és a halál misztériumáról szóló egyiptomi

sírfeliratokon és domborműveken rendszerint fellelhető a

lélekmadár, csőrében ezzel a jellel. Az Ankh az élet szimbóluma,

Ízisz, a nagy Anya jelvénye. Az ő méhéből ömlik elő a

megnyilvánult élet fényből és árnyból, gyönyörből és kínból,

mélységből és magasságból összegyúrt szövevénye, a látható és a

láthatatlan természet a véres harctól a leggyöngédebb,

legzseniálisabb gondolatig. A lélekmadár az életet viszi szárnyán

a magasba, az életet és a kulcsot, amely a szabadulás kapu-ját

nyitja. Az Ankh jelének alapja a "T". A kör hozzáadása a

vízszintes vonalon, vagyis a legfelsőbb égi síkon, a legmagasabb

rendű Isteni Ideát, az Eszmét, a mentálsíkon is a végső

magasságot, a harmadik fokozatot, az agyat, a homlokot, a

harmadik szemet jelenti. Az Ankh a kitárt karú embernek, Adam

Kadmonnak is ábrája. A lélekmadár az Ankh jelét a karikánál

fogja, és felfelé mutat vele. Ízisznek a bal kezében van, és

hegyes végét az ember felé tartja, vagyis hívja, vonzza, és

mutatja vele az utat.

Az egyszerű sugaras forma

A központból minden irányba kisugárzó vonalak egyenletes

erőelosztást jelentenek, és azt, hogy a középpontban erőfelesleg

van. Ennek az ábrának a karaktere pozitív. Ez a természet-ben

például a sugárállatok jellege. Más korallállatoknak a váza

támaszkodást, kívülről való erőelvonást, szívást fejez ki, tehát

ezeknek a lényeknek a karaktere negatív. De negatív vagy pozitív

egy lény aszerint is, hogy védekezést vagy támadást fejez ki.

Ezek a kis állatok ugyanis vázukat olyanformán építik fel, hogy

az pontos, szilárd héja alaptermészetüknek, karakterüknek.

                    A HANGOK SZIMBOLÓGIÁJA

Ugyanaz a törvény vonatkozik rájuk, mint az erővonalakra és a

színekre. Van-nak mély, középtónusú és magas hangok. E hangok

tónusa is különféle. Van modulálatlan, durva, támadó, mély hang,

van tompa, fénytelen, fáradt mély hang, és van érzelmektől izzó,

melodikusan zengő, csellóhoz hasonló mély hang. A középtónusú

hang ugyanígy elemezhető, primitív, agresszív, fásult, monoton,

unalmas vagy csengő, kiegyensúlyozott, a középút nyugalmát

árasztó kulturált hangként. A világos, magas hangok fokozatai a

rikácsoló, éles, az infantilisan vékony és az ezüstösen szárnyaló

zenei hang. Ha most még a térelosztás és az erővonalak

szempontjából vizsgáljuk meg a hangot: ujjongóan felcsattanó-e,

mint a felfelé törő vonal, vagy panaszosan csüggeteg-e, mint egy

lefelé hanyatló végvonal stb. - akkor megkapjuk a hangok ősi és

univerzális kifejezési formájának a kulcsát, így megérthetjük az

álmokban felcsendülő hangok titkos értelmét és a természet

rejtett közléseit: a madarak, a bogarak, az állatok

mondanivalóját, a fák, a szél, a vihar, a vizek, az eső hangját,

a kristályok, a fémek panaszát és a légiessé munkált üveg elvont

csengését.

A szimbológia segítségével történő álomfejtés technikájának

megértéséhez a következő fejezet néhány kielemzett példát tár az

olvasó elé.

                         Álomanalízis

Az álmok tartalmuk és jellegük szerint a következő hét csoportra

oszthatók:

1. INGERÁLMOK: Ezek a fizikum hiányérzeteiből, feszültségéből

vagy külső ráhatásokból keletkeznek. Például ha valaki hideg

szobában kitakarja a lábát, akkor jeges, piszkos vízben gázol

álmában. A vizelési és a székelési inger létrehozza a kínos

WC-álmokat. Ennek az álom WC-nek rendszerint nincsen ajtaja,

ablaka nyitva áll, és azon beles valaki; teljesen átlátszó

üvegből készült, esetleg többen tolonganak benne, és így nem

lehet használatba venni. Minden felmerülő akadályt az

automatikusan működő, beidegzett erkölcsi és értelmi kontroll

vetít ki, hogy megakadályozza egy ilyenfajta álom kellemetlen

következményeinek beteljesedését. Az éhség étel-, a szomjúság

ital-, a nemi feszültség érzéki fantomokat szül. Minden terhelés,

fájdalom, hang, illat, légáramlás megteremti a maga intenzív

álomvízióját.

2. VÁGYÁLMOK: Mindazok a kielégületlenül maradt impulzusok,

amelyek a külvilággal való érintkezésből, összeütközésekből,

feltámadó sóvárgásokból, felvillanó vagy rejtett kívánságokból

születnek, az álomban hosszú képsorozatokká teljesednek ki. A

nappal utólag szemlélt és alig tudatosított motívum éles és

felnagyított fantommá növekszik. Pillanatnyi bosszúság

vérengzéssé, kis, érzéki reflex feketemisévé fajul. Az élet

szürke mellékszerep-lője királyi palástba bújik, és a dadogó,

félszeg dilettáns főszerepben aratja a tapsokat. Az életről

készült szubjektív nappali negatívot tehát az álom színes

pozitívvá hívja elő, és kivetíti Morpheus hatalmas vásznára.

3. BETEGSÉGÁLMOK: Ezek a testben lappangó betegséget leplezik le,

s rendszerint a vizet, a sarat, az ingoványt, a havat, a jeget,

a nyers húst, a mérges fekete vagy vörös színű állatokat, az

éretlen, férges gyümölcsöt használják fel jelbeszédül.

Ugyanezeknek a képeknek azonban már a transzcendens dimenzióba

mélyül az értelmük akkor, ha egy, a jövőben bekövetkező balesetet

jelentenek előre, mégpedig oly módon, hogy az állat harapása ott

éri a testet, ahol a külső sérülés történik majd. Ezeknek az

eseteknek is igen nagy statisztikája van.

4. KRÍZISÁLMOK: Gyakran iskola, vizsga, érettségi, verseny,

cirkuszi, szín-padi fellépés képeivel kapcsolódnak a szubjektív

élménytartalom szerint akkor, ha súlyos felelősség terheli az

álmodót, vagy nehéz helytállás vár reá. Az erkölcsi krízisnek

bíróság, akasztófa, csúf kiütések, ragály, láz, veszélyes

operáció a kivetített fantompozitívja.

5. VISSZATÉRŐ ÁLMOK: Jelentős változást előznek meg, vagy

erkölcsi kisiklást jeleznek. Színesek, élesek, feszült töltésűek,

s furcsa, erős hangulattartalmat hagynak hátra, amely átszövi a

nappalt is. Ide tartoznak az előző életek képtöredékei, a

sejtemlékezés és a személyes, transzcendens fejlődés múltbéli

környezeteinek jelentkezése, álomba való átvetülése. Minden ember

lelkében megvannak az előző életek lappangó tendenciái,

következmények, megszerzett erények, szorongások, súlyos,

névtelen élménytartalmak. A nappali életben ez bizonyos dolgoktól

való menekülő elfordulásban, izzó rokonszenvben, és

leküzdhetetlen ellenszenvben nyilvánul meg. Rejtélyes

választásokban és még rejtélyesebb elutasításokban. A jellem

fajsúlyában, finomságában vagy durvaságában. Az ízlés

csiszoltságában, a leküzdhetetlen hajlamokban, a részvétben és

a részvétlenségben. A szomjas szellemi érdeklődésben vagy annak

hiányában. Egy különös, dekadens, kétellyel telített, mindentől

félrehúzódó belső fáradtságban, amely annyi fiatal lényben

meg-található; vagy a naiv, friss életmohóságban, amely a

kölyökállatok szomjas tudatlanságával veti magát veszélyes és

kétes kimenetelű átélésekbe. Mindezt lemérve a jó lélekelemző

kitapinthatja és felismerheti a másikban a fejlődési állapot

diagnózisát, azt, hogy miféle tapasztalatok feszülnek az illető

mögött, hosszú utat tett-e már, sok égési seb nyomát viseli-e,

"öreg" szellem-e fiatal testében, aki lelkének magasrendű

érzékenységével és kultúrájával kinőtt a föld harcos

kamaszkorából, vagy kegyetlen gyermek még, akit nem riasztanak

vissza saját testi és lelki kínjainak réteges, évezredes emlékei

a mások fájdalmával űzött kegyetlen játékoktól. Itt kell kitérnem

az örökléstanra is. Az elődöktől, a szülőktől, a fajtától kapott

testi és lelki alkatra. Az idegzet materiális terheléseire. Ez

mind igen fontos, de sorrendi kérdés. Ma már nemcsak az

okkultisták állítják, hogy az anyagi tényezők másodlagosak. A

tudomány szerint is a szellemi elv, az anyagot szervező,

intelligens életerő a primer lényeg. Ezt a tételt pedig mintegy

szükségszerűen következő, matematikai eredményként egészíti ki

a dolog szintézise: a szellem választja meg feltételeit, illetve

a benne lévő adottságok kapcsolódnak a megfelelő körülményekhez,

fajtához, elődökhöz, szülőkhöz.

Az előző életek eredményeinek összessége tehát minden emberben,

testé-nek sejtjeiben, lelkének rétegeiben, szellemében jelen levő

valóság. A keleti jóga és a nyugati misztika bizonyos gyakorlatai

az életre keltett harmadik szem mentális kondenzátorával e

lappangó tartalmat képekké alakítják át, s e tanok beavatottjai

így jutnak hozzá előző életük emlékeihez. Az álom azonban

-    ahogyan az előzőekben ezt ismertettük - a psziché birodalma.

Ott a múlt -   éppúgy, mint a jövő is - nyitott dimenzió, és a

téveteg álmodó ezen a mohos, kísérteties úton visszasodródik néha

a múlt egy-egy erős, furcsa élményéhez, újra és újra odavonzódik,

mint a gyilkos a tett színhelyére. Régi szobákba tér meg egy

napfolthoz, amely színes szőnyegmintát villant fel, ősi város

utcarészletéhez, egy tájhoz, egy archoz, s e töredékek néha

történetszakasszá szövődnek össze, de gyakran csak bús, halálos,

súlyos érzéstartalom zeng bennük, összefüggés nélkül.

6. FIGYELMEZTETŐ ÁLMOK: Érzelmi és szellemi állapotra, ezzel

kapcsolatos veszélyekre utalnak. Például ha valaki egy fa

gyökerét látja álmában, amelyen férgek nyüzsögnek, akkor

elsősorban vegyük fontolóra a fának az emberi testtel való

analógiáját. A fa koronája az ember feje, az értelem és az akarat

szimbolikus tere. A fa törzse az ember törzse, az emésztő-,

vérképző, átvezető szervek helye. A fa gyökere az ember rejtett

ösztönélete, a föld mélye az anyaméhben végbemenő szaporodási

misztériumok síkja, az altudat otthona. A fa tehát, amelynek

gyökerén férgek nyüzsögnek, az ösztönvilág beteges állapotára

utal, arra, hogy az altudat felderítésre, nagytakarításra szorul.

A következő álom szemléltetően tükrözi egy képsorozat három síkra

vonatkozó értelmét. Férfi álmodta.

Hatalmas, füves teret látott álmában, amelynek közepén kis,

csúcsos tetejű templom állt. Úgy festett az épület, mint egy nagy

A betű. A templom alapzata lépcsős négyzet volt. A tér fűágyásait

úgy nyírták, hogy a templomhoz négyzet alakú, fehér kaviccsal

beszórt tisztások vezettek. Az álmodó szeretett volna bemenni a

templomba. Tudta, hogy kedves, derűs, pihentető hely, csupa

napfény. Mintha emlékezett volna a fénynyalábokra, amelyek

beömlenek magas, színes ablakain. Azt is tudta, hogy öreg

orgonista játszik a karzaton, egyszerű, bölcs ember és nagy

művész. Szomjas volt a templom békés derűjére, a valamikor,

elfelejtett körülmények között hallott, megrázóan szép muzsikára

- de amikor elindult a bejárat felé, visszatorpant. Észrevette,

hogy a tisztásokon komoly, ünnepélyes külsejű, cilinderes urak

állnak szorosan egymás mellett, négyzet alakban, és

eltorlaszolják az utat. Csak úgy jut-hatna a templomhoz, ha

megszólítaná őket, és helyet kérne közöttük. Azt pedig

szégyellte. Hirtelen orgonaszó szárnyalt a fülébe a templomból.

Annyira megrázó, fájó és leküzdhetetlenül vonzó volt ez a zene,

hogy rászánta magát: mégis áttöri a kordont, és odamegy. Akkor

egyszerre azt érezte, hogy vízben, egy kör alakú medencében áll

bokáig, és mezítláb van. A vízben kígyók és ha-lak úsznak el

meztelen lába mellett. Nevetést hallott a háta mögött.

Megfordult. Három fürdőruhás nő ült a medence szélén, és gúnyos,

nevető, kihívó arccal nézték őt. Most már biztos volt benne, hogy

nem fog bemenni a templomba mezítláb és ezeknek a szeme láttára.

Fizikai síkon ebben az álomban egy átmeneti testi indiszpozíció

érződik. Érzelmi síkon tele van szexuális vonatkozású, titkos

bűntudattal. A láb mindig az alsó zónát, a szexuális életet

jelenti. S a víz is, amelyben kígyók és halak úsztak. A kígyó

különben egyike a leggazdagabb jelképeknek. Érdekes, hogy az ősi,

keleti gondolat a kígyó szimbólumban is összetalálkozott a modern

pszichológiával. A hindu filozófia a kígyót kundalininek nevezi.

Kundalini a szexuális energia. Az ember ágyékában fekszik

összecsavarodva. A jógi azonban gyakorlataival felkényszeríti a

kundalinit a hátgerinc létráján át az agyba. És akkor a kundalini

ereje, a szexuális energia alkotóerővé válik. Így a kígyó az

álomban is a térben elfoglalt helye és más tárgyakkal való

viszonylata és színe szerint a folyamat valamelyik stádiumát

jelenti.

Most nézzük meg ezt az álmot a harmadik, a mentális sík

értelmezésében. Füves térségen csúcsos tetejű templom, amelyik

úgy hat, mint egy nagy A be-tű. Ez a templom tehát a felfelé

mutató háromszög geometriai ábráján keresztül beszél hozzánk,

amely a piramis jele is. Minden kor szimbológiájában ott

szerepel. Az istenség, a tűz, a levegő, a szellem, a felfelé

törekvés hatalmas szimbóluma. Jelenti a védett helyet, a sátort,

a külső és a belső templomot is.

Ennek a templomnak, mint ahogy a tudományok és gondolatművészet

csodálatos gyűjtőlencséjének, a piramisnak is, az alapzata

négyzet. A kvadrát, amely a szimbológiában mindig fogságot,

börtönt, zárt helyet, akadályt, meg-merevedést, szenvedést

jelent. Egyik kiegészítő jele a klauzúrának, és egyben jele az

időben korlátozott térnek is. Értelme: mindennek, aki él és egy

bizonyos irányba tör, térre, szenvedésre, klauzúrára van szüksége

az átváltozás-hoz, így emelkedik ki a négyzetből azután a gúla

felfelé mutató háromszöge, a misztikus kikötő ábrája, amelyből

a szellem útra kél a Kozmosz felé. A tisztások, amelyeken a

közvélemény tekintélyes, nagyképű, cilinderes urai vontak

kordont, szintén négyzet alakúak voltak, és az álmodónak át

kellett hatolnia ezen az akadályon, hogy a templomhoz juthasson.

A medence, amelyben állt, kör alakú volt. A kör a legegyetemesebb

szimbólum. Az élet szüntelenül ismétlődő jelenségeinek törvényét

fejezi ki. Az univerzális analógiák sorában nincsen olyan kép,

amelyben a kör elő ne fordulna. A végtelenséget, az örökké

megújuló és körbefutó létet is körrel ábrázolják, de a

molekulától, a sejt-magtól kezdve a mérhetetlen tejútrendszerekig

mindenütt felismerhető a kör törvénye. A hinduk a hiábavalóság

áradatában való sodródást, az újjászületések láncolatát, a vágy,

a szenvedély és szenvedés tüzes örvényét szamszárának, a lét

körforgásának nevezik. Az álmodó tehát egyetlen álomképsorozatban

meglátta testi, lelki és szellemi állapotát. S ennek az álomnak

harmadik, legmagasabb rendű értelme már szédítő, kozmikus

dimenziókat mutat. A szellem a lét körforgásának foglya.

Ösztönvilága alámerült az asztrális ősanyagba, a vízbe, amelyből

az állati élet ömlik elő. Szelleme látja már a templomot, az égi

tűz, az istenség jelét, benne sajog a nosztalgia az

átmenetiségből, a mulandóság otthontalanságából a szellem igazi

otthonába, az egyetlen védettség-be, az örökkévalóságba való

megérkezés után, elhatol hozzá a bölcsesség megrázó, jólesően

fájó, leküzdhetetlenül vonzó melódiája is, de az anyag, a

szenvedéstől, a nevetségességtől való félelem, a hamis

tekintélyek tisztelete, az érzéki káprázatok visszatartják. Nem

mer bemenni tőlük a templomba. S hozzá kell tennem, hogy ez

visszatérő álom volt.

Egy egészen végzetes élettendenciát magába foglaló, rendkívül

érdekes figyelmeztető álmot hallottam egy játékostól, akinek

sorsát ez a veszedelmes szenvedély irányítja és formálja. Gyakran

jelentős álmokat lát, amelyek mindig életének válságait jelzik.

A legtöbbjét meg is érti, pedig távol áll attól, hogy mélyebben

foglalkozzék velük. Álmai azonban nyugtalanítják. Nyers, kifejező

szimbólumokban álmodik, és nyomasztó érzéstartalmukat napokig

magával cipeli. Megfigyelte - ma már nyolcvanéves -, hogy az

álmokat követően legfeljebb két héten belül bekövetkezik sorsában

az a változás, amelyet az álomképek jeleztek. Ezt a

legjelentősebb álmát egészen csodálatos módon nem értette, vagy

inkább tudattalan védekezéssel nem akarta megérteni, pedig szinte

giccsesen sugározza jelentését. Monte-Carlóban álmodta. Olyan

pénzzel utazott oda, amelyet családjától kapott egy nagy otthoni

letörés után, persze nem azért, hogy kártyázzék, hanem hogy

külföldön új életet kezdjen. Szorongva, görcsös akarattal

játszott - tehát vesztett. Egy ilyen kétségbeesett, eredménytelen

nap után azt álmodta, hogy vad, szakadékos tájon óriási

sebességgel rohanó vonaton ül. Lenéz az ablakból, és szédülés,

retten-tő ijedelem fogja el, mert látja, micsoda szakadék szélén

haladnak. Éppen éles kanyar következik. A mozdony úgy hajlik a

mögéje kapcsolt személykocsik közelébe, hogy ő belát a vezető

helyére, amely üres. A vonat tehát vezető nél-kül száguld a

szakadék szélén.

Ennek az álomnak az értelme, úgy hiszem, eléggé világos.

7. PROFETIKUS ÁLMOK: A legkülönfélébb módon jelentkeznek a

burkolt, egészen elvont szimbólumoktól a világos, részletes

képekig, amelyek hajszálnyi változás nélkül, pontosan

lekopírozódnak később a valóságban.

Egy férfi - aki az elmúlt korszak üldözöttjei közé tartozott -

1944-ben, közvetlenül a németek bejövetele előtt ugyancsak

vonatot látott álmában alagútból kifutni, s aztán hirtelen

megszakadtak a sínek. Göröngyös, hepehupás talaj következett. Ő

halálosan megrettent ettől. Családjának tagjaival a vonat végéhez

állt, és tolni kezdte. A vonat továbbindult. Óriási

zökkenésekkel, ide-oda dülöngélve lassan haladt előre, minden

kilengésével szúró aggodalmat keltve az álmodóban. Hosszú, kínos,

ijesztő vánszorgás után újra előbukkantak a sínek, a vonat rájuk

siklott és könnyedén, gyorsan folytatta út-ját. Ezt az élénk,

színes álmot azonnal ébredés követte. Olyan felszabaduló örömet

és izgalmat hagyott hátra, hogy az illető felugrott, és közölte

álmát hozzátartozóival, akikre szintén valami érthetetlen öröm

és biztonság ragadt át tőle. A férfinak ezt megelőzően nem voltak

álomélményei. Azok közé tartozott, akik azt mondják, "én nem

szoktam álmodni", vagyis ébredésnél minden álomkép kizáródott

nála. A németek bejövetelével az ő sorsuk is - mint annyi

sorstársuké - lekerült a törvény síneiről. Hátborzongató, ijesztő

helyzetekbe sodródtak. A Gestapo fogságába estek. Otthonukat,

egzisztenciájukat, testi épségüket, életüket olyan végzetes

veszélyek fenyegették, melyeknek töredékébe százezrek pusztultak

bele. Ám az ő helyzetük mindig megoldódott, a törvénytelen, sín

nélküli, göröngyös, hepehupás talajon is át tudták küzdeni

magukat. A segítség mindig kívülről jött, de ahhoz, hogy ők

hallatlan hittel, bizakodással, nagy lelkierővel tudták elviselni

a legnagyobb válságokat, erősen hozzájárult ez a transzcendens

álomajándék is. A férfi, aki egyébként nagy lelki kultúrájú

okkultista, egy pillanatig sem rendült meg abban a

meg-győződésében, hogy épségben kerülnek ki a bajokból, hiszen

az álom - a képeken túl - oly erős szuggesztióval telítette. De

arra nézve, hogy ez a megmenekülés nem pusztán önszuggesztió

eredménye volt, bizonyíték, hogy a meg-oldás mindig a

legbizarrabb külső láncolatokon keresztül érkezett el hozzájuk.

Van a jósálmoknak egy egészen megdöbbentő fajtája is.

Schopenhauer jegyzett fel egy ilyen álmot a Parerga és

Paralipomenában.

Schopenhauer egy alkalommal véletlenül leverte íróasztaláról a

tintatartót. Az üveg eltört, és a tinta szétfolyt a padlón.

Kikiáltott a házvezetőnőjének, hogy hozzon be egy törlőrongyot.

Amikor az asszony bejött, megtorpant a folt előtt, és

zavarodottan, sápadtan nézte. Meghökkenése, meredt szótlansága

olyan különös és feltűnő volt, hogy Schopenhauer rámordult: Mi

baja van? Az asszony hebegve, elhűlve kezdte magyarázni, hogy

éjszaka álmában gazdája leverte íróasztaláról a tintatartót, az

üveg eltört, a tinta szétfolyt a padlón, és a folt formája, amely

élesen belerögződött, ugyanaz volt, mint amit most lát maga

előtt. Álmát reggel elmondta a házbeli másik szolgálónak is. A

szkeptikus Schopenhauer persze rögtön behívta a szolgálót, és

nekiszegezte a kérdést, mit mesélt neki álmáról a házvezetőnő.

A lány gyanútlanul, az előzményekről mit sem sejtve, pontosan

elmesélte a fent leírt álmot.

Ez a jelentéktelennek tűnő álom lényegében igen jelentős, hiszen

a jövő dimenziója tárul fel benne: a jövőé, amely az idő

káprázatfüggönyén túl részletekben is készen áll előttünk, s a

psziché úgy pillantja meg az álom birodalmában, mint az alatta

elterülő tájat a hegyen álló.

Ugyanezt bizonyítja egy másik jóslásom is, noha itt bizonyos

körülmények szubjektív szimbólumokban rejtőznek, de a lényeg

világos és meglepő.

Ezt az álmot az 1938-as háborús feszültség idején álmodta valaki.

Éjszakánként légvédelmi gyakorlatokat tartottak. Az emberek

idegzete és a hírek szinte a következő pillanatokra jelezték a

háború kirobbanását.

Az illető álmában egy nagy bérházban volt, ahol feszült izgalom

uralkodott. Szorongó, rossz izgalom volt ez. Az udvart emberek

töltötték meg zsúfolásig, és emberek nyüzsögtek a felső

körfolyosókon is. Az álmodó tudta, hogy fél négykor

bombamerénylet történik. A robbanás elkerülhetetlen. A többi

ember is tisztában volt ezzel. Megnézte az óráját. Három perc

híján fél négyet mutatott. Pontban fél négykor sziréna sivított,

de a riadó végét jelezte. Az udvaron többen kiáltozni kezdtek.

A tömegbe kívülről jött emberek furakodtak. Az álmodóhoz is

odaférkőzött egy. Arcán egzaltált öröm sírása vonaglott: "Nem

lesz merénylet!" - kiáltotta. "Elhalasztották!" "Mennyi idő-re?"

- kérdezte az álmodó. "Nem tudom" - zihálta a másik. "Nem is

fontos! A mi időnkre!" Reggel az álmodó elmondta hozzátartozóinak

a színes, nagyon élénk álmot. S még aznap kipattant a hír, hogy

Chamberlain váratlanul Berchtesgadenbe repült Hitlerhez. Mikor

hazaért erről az útjáról, a londoni utcákon ünneplő tömegnek nagy

felindulással odakiáltotta a már tragikus történelemmé vált

mondatot: "Peace in our time!" - Béke a mi időnkre!

A jelentős álmok, különösen a profetikus álmok mindig égő, szinte

irreális színekben ragyognak, és ezekre vissza is emlékezik az

álmodó.

A módszer, amellyel álmainkat átmenthetjük az ébredés

megrázkódtatásán, egy bizonyos önszuggesztió-tornán alapul. Ennek

gyakorlása nem bonyolult, csak nagy kitartást követel.

Sokan tapasztalták már, hogy este, elalvás előtt az önmaguknak

adott meg-bízatást - például azt, hogy reggel hat órakor akarnak

felébredni - milyen pontosan végrehajtja valamilyen titokzatos,

álmunkban is ébren működő erő. Vannak, akik bármilyen szokatlan

időpontot beállíthatnak így, tudják, hogy minden keltegetés,

ébresztőóra nélkül nyugodtan rábízhatják magukat erre, mert a

láthatatlan belső szolga egyetlen percet sem késik. Ezt a

lappangó, rejtett képességet, ezt a különleges tudatrészt kell

tornáztatni, nagy türelemmel begyakoroltatni bonyolult folyamatok

elvégzésére. Minden este kitűzünk neki egy feladatot. Először

csak azt, hogy reggel, felébredéskor emlékezni akarunk álmainkra.

Ezt a gondolatot koncentráltan, többszörös nyomatékkal

beidegezzük. Persze sokszor hónapokig eltart, amíg számottevő

eredményhez jutunk. Ha azonban már megvan az eredmény,

elkezdhetjük álmaink irányítását. Kérdéseket adhatunk fel a

zseniális feltudatnak, s reggelre tiszta szimbólumokba burkolva

megérkezik rájuk a válasz és a megoldás. Kirándulhatunk a múltba,

a jövőbe - fényévek távolságába. Együtt lehetünk halottainkkal

és a világrészek messzeségében lévő kedveseinkkel - tudatosan,

és sóvárgott értesülésekhez juthatunk általuk.

                          Álomszótár

     A

     Sátor

     Védelem

     Templom

ABLAK: Nyílás a fény, a külső világ felé. Zárt ablak: védettség,

de magány is.

Zárt ablak függönye mögül kilesni a forgalmas utcára: félénkség

mögött rejtőző sóvárgás a külső örömök után. Önáltatás. Nyitott

ablakokon át ki-hajolva festői tájat szemlélni: kivágyakozás a

környezetből. Elégedetlenség. Nyitott ablakból kilesni és

sokemeletnyi mélységbe alázuhanni: a lélekben megérett egy

változás annyira, hogy a teljes bizonytalanságot vállalva,

talajvesztettség árán is kilépjen jelenlegi helyzetéből (a többit

lásd: zuhanni). Az ablak szubjektív tartalma természetesen

egyénenként még mást is jelenthet, mint ahogyan egyetlen képet

sem meríthetünk ki általánosságban. Mentális értelmezés szerint

az ablak egy magasabb síkra nyíló kilátást, közvetítőszervet

jelent a fizikai és a szellemi világ között. Formájára nézve a

szimbológia fejezet négyzet vagy kör ábrája ad felvilágosítást.

AGANCS: A köztudatba beidegződött és hozzátársított fogalmakat,

felszarvazottságot, ördögi jelképet, vadásztrófeát jelent.

Féltékeny bizalmatlanság sugallta álomban, ha az álmodó önmagát

látja e jelképpel feldíszítve: el-nyomott, szorongása alakult

képpé, hogy elé tárja belső állapotát.

Ha másnak a fején látja - rokon, barát, ismerős az illető -,

rejtett, ördögi tulajdonságokat, romboló szándékot jelenthet az

álmodóval szemben, melyet nappali tudata nem, de a lelke

megérzett és meglátott. Mint vadásztrófea: becsvágyat és

olyanfajta anyagi eredményt jelent, amelyhez valami élőlénynek

a fájdalma, vesztesége tapad. Az ösztönvilágban a védekezés

ábráját jelenti, de a hím díszét, potenciáját is. Szellemi síkon

az erő és az uralkodás szimbóluma (korona).

AGY: A szellem precíziós műszere, közvetítőszerve. Az egész

szervezet diktátora és össztudata. Minden elváltozás, operáció,

sérülés, hiány vagy túl-tengés, amit az álom az aggyal

kapcsolatban elénk vetít, e legfontosabb szerv állapotáról közöl

fontos útmutatásokat. Mivel az ész a kontroll szék-helye is, az

álomban a kritikát, a józan mérlegelést, az értelmet képviseli.

Szellemi síkon az agy a Teremtőt, a halhatatlan Ideát

szimbolizálja.

AGYAG: Kötőanyag, de az állandóságnak álcázott mulandóság, az

erőnek tű-nő erőtlenség jelképe. Álmunkban agyagból építkezni

annyit jelent, hogy a mindentudó lélek megállapítása szerint

nappali életünk tevékenysége nem időálló, hanem romlandó,

ideiglenes. Az érzelmi és a szellemi síkon az agyag egyike a

leggazdagabb szimbólumoknak: jelenti az időt, a Prima Matériát,

az étert, amelyből az élő formák kialakulnak, az ősködöt.

AKASZTÁS: Önmagunkat felakasztva látni: titkos bűntudat, s e

bűnért egy kér-lelhetetlen Bíró, a bennünk lakozó másik Én hajtja

végre rajtunk az ítéletét. Az akasztófa általában fenyegető

dolgok előérzete. Érzelmi síkon az ember akaratával ellentétes

erő kiteljesedését s az egyéni karmát jelenti. Az akasztott ember

egyike a legmélyebb és a legszebb mentális szimbólumoknak. A

kabbala Tarot-kártyájának ismert figurája az egyik lábánál

fel-akasztott ember, akinek zsebeiből különféle tárgyak hullanak

ki. E kabbalisztikus kártya értelme szerint a megismeréssel bíró

ember, áldozatul dobva anyagi érdekeit, megfeszíti az anyagot,

és kemény, belső harcokban felszabadítja szellemét az idő

rabszolgaságából. E transzmutáció végrehajtása után megfordul

számára a gravitáció törvénye. Lába az égben jár, és a földön már

csak kutató értelme fürkészi a jelenségek okát.

AKNA (BÁNYÁBAN): A föld mélyében rejlő kincsek lelőhelye.

Leszállni belé veszedelmes és fárasztó, s az út a sötét alvilágba

vezet. A lélek felderítet-len, belső területét jelzi, s a benne

lejátszódó történések e fontos hely titkait, hiányait tárják fel.

Érzelmi síkon az altudat, szellemi síkon a kozmikus múlt

szimbóluma. Harcászati akna: létünk alapját megsemmisítéssel

fenyegető veszély.

AKROBATA: A szédítő veszélyek között egyensúlyozó, emberfeletti

teljesítményekkel kérkedő, a többi ember feje fölött lebegő

kirakatlény szimbóluma. A kitűnni vágyás, a megnézetés igényének

kivetülése. Ha magunknak kell kötélen végigtáncolnunk: lehet,

hogy kényes helyzet bukkan elénk a közeljövőben, amelyet

rendkívüli ügyességgel kell megoldanunk.

ALABÁSTROM: A legtisztább, a legművészibb anyag. A formának, amit

ábrázol, az idealitását jelzi, azt, hogy az álom az eszmei síkra

vonatkozik.

ALKIMISTA: A legtöbb ember előtt még mindig a kuruzslás, a

sarlatanizmus vagy a jámbor bolondság jelképe. A tudomány

legújabb felismeréseinek birtokában lévők közül ma már sokan

vannak, akik olyan beavatottat lát-nak benne, aki messze

megelőzte korát. Nekik a rendkívüli titokzatos embernek, a

Bölcsek Köve birtokosának, a Mágusnak szimbólumát jelenti, akinek

közlései az ember legmagasabb tudatának üzeneteit közvetítik.

Alakja ilyenformán figyelmeztetést, rendkívüli eseményeket jelez.

ALKONYAT: Az éjszaka közeledtét, valamely helyzet végét,

nehézségeket, esélyek gyöngülését, ellanyhulást jelent.

ALUDNI: A lélek éberségének hiánya. Stagnálás.

ANGYAL: Mélyen vallásos embernél vallási jelentősége van, számára

a magasabb rendű szellemi közlések ebbe a formába öltöznek.

Angyal lángpallossal: erkölcsi megtorlás.

ANYA: Jelentése teljesen az álmodó és az anya közti viszonytól

függ. Az anya és a gyermek kapcsolatának hatalmas skálája van,

a legmélyebb lelki összetartozástól az ijesztő, romlást hozó

ellentétig. Akinek életét, hite szerint, az anyai erőszak

rontotta el, az álmában minden erkölcsi konvenció ellenére az

erőszak, a vak önzés megtestesítőjéül fogja kivetíteni az anyja

alakját, míg az anyához infantilis szerelemmel rögzített fiú nemi

partner-ként. Így az áldozatos életű, tiszta anya a jó események,

az agresszív, egoista anya a sötét események hírnöke az álomban.

Az ösztönök síkján a természetet, az ősi erőt, az élet anyaméhét

jelenti. Mentális meghatározása: a negatív pólus.

ANYÓS: Ugyancsak többféleképpen értelmezhető, mint az anya

alakja, de legtöbbször a rivalitás rejtett indulata társul hozzá,

s ezért gyakran sötét tónusú, harmóniátlan jelentőségű figura.

Sokaknak a nappali ellenségeskedések vonatkozásaképpen

kellemetlenségeket jelent.

APA: Általában markánsabb, aktívabb jelentőségű szimbólum, mint

az anya. A fiú gyakran erősebb, sikeresebb versenytársát,

önérzetének megsebzőjét, a leány ideálját látja benne. Az apával

a fiú harcolni szokott álmában, sőt meg is öli, a lány feleségül

megy hozzá. Az érzelmek síkján a személyes, antropomorf istent,

szellemi síkon az első okot, az első mozgatót, az egyes számot

szimbolizálja. Mentális meghatározása: a pozitív pólus.

APÁCA: A problémák elől való kitérés, a megoldás elodázásának

jele. De sokszor valami kielégülésről való lemondás követelése

is. A gyakorlat szerint betegséget, csalódást is jelent.

APÁLY: A fogyatkozó erő jele.

APOSTOL: Az ember metafizikai igényének jelentkezése. Intés a

lélek dolgai felé való fordulásra. A Felsőbbrendű Én szimbóluma.

APRÓD: Infantilis szolga. Alkalmazkodás. Önállóság hiánya.

Kicsinyesség. Lényünknek vezetőre, irányítóra volna szüksége.

ARANY: Fizikai síkon egyértelműen az anyagi javak gyűjtőfogalmát

jelenti. A kincset, a meggazdagodást, az élet aranyfedezetét. Az

ösztönök a vérrel táplált Mammont félik és sóvárogják benne. A

szellemi megismerés a salak-mentes, tiszta anyagot látja az

aranyban, a ritka nemesfémet, a bölcsesség el-vont szimbólumát.

Mindenképpen előnyös jelentőségű álomszimbólum.

ARATNI: Az eredmények betakarításra várnak.

ARC: A lélek szeizmográfja. Színe, részletei, kifejezése szerint

jelent jót vagy rosszat, biztatást vagy fenyegetést.

ASSZONY: Ha öreg: fáradt alkonyat, dermedt tél, sikertelenség.

Fiatalasszony: termékenység, lendület, kezdeményezés.

ASZTALTÁNCOLTATÁS: Kívülről várt segítség, csodasóvárgás.

ATOMBOMBA: A legmodernebb álomfogalom. A végső pusztulás, a

megállít-hatatlan kataklizma jelképe, a hozzáfűződő képzetek

miatt. Szellemi síkon a felszabadulás szimbóluma.

AUTÓ: Türelmetlenség, luxusvágy. Belső elégedetlenségből fakadó

helyzet-változtatási inger. Sorsirányítás jó vagy rossz irányba,

a vezetési technikától függően.

AVAR: Valami eleven dolog végképp múlttá vált bennünk.

ÁBÉCÉ: Hiányosak az élet alapfogalmai. Valamit meg kellene

tanulni - elöl-ről és alaposan.

ÁG: Lásd: fa.

ÁGASKODNI: Túlnyújtózunk kereteinken.

ÁGY: A nász, a születés, a betegség és a halál tégelye. Az álmok

kikötője. Vonzó és pihentető menedék. Az anyaméh jó védettsége

a felnőtt embernek is. Álomban sokszor a fáradtság és a küzdelmek

elől való menekülési vágy vetíti ki. Sokszor szexuális kívánság -

 attól függ, ki fekszik az ágyban.

ÁGYÉK: Nemi éhség. Aktivitás. Termékenyítő erők jelenléte.

Asztrális és mentális síkon szintén a természet és a Prima

Matéria szimbóluma.

ÁGYÚ: Ha felénk irányul: veszély. Ha csak a dörgését halljuk:

baljós és meglepő hírek.

ÁJULÁS: A tehetetlenségünk miatt reánk zúduló következmények elől

szeretnénk elmenekülni.

ÁLARC: Ha rajtunk van: szándék valódi lényünk leplezésére.

Önuralomhiányt is jelent és zavart, valamint a rejtőzés miatti

kínt. Álarc másokon: félelem, bizalmatlanság - mégis függés a

külvilágtól. Esetleg a környezetünkben lévő emberek alakoskodását

jelzi irányunkban.

ÁLDÁS: A személytől függ, aki által történik, és attól, hogy az

illető mit jelent az álmodónak. Krisztusi, prófétai, papi, anyai,

apai, testvéri áldás; legtöbbször jó erők beáramlását, szellemi

segítséget, biztatást jelent. Kedvező események hírnöke is lehet.

ÁLL: Az akarat és az akaratosság szimbóluma. Ha az álomban egy

erős áll domborodik ki, akkor az álmodónak akaraterőre volna

szüksége valami-nek a véghezvitelére.

ÁLLÁS: Az elnyert magas pozíció éppúgy lehet vágyálom, mint egy

kitüntetés vagy valóban bekövetkező eset előhírnöke. Sok függ az

álom színétől és érzéstartalmától.

ÁLLAT: Állatokkal való találkozás, viaskodás, de még állatok

becézése is az évszázados gyakorlat szerint betegséget, érzelmi

válságot, veszélyt jelent. Persze nem minden állat és nem minden

esetben. Fehér bárány, fehér galamb a szelídség és a béke erősen

beidegződött jelképei, tehát jelentőségük is ennek megfelelő

éppúgy, mint ahogyan a fehér, jámbor kutyához a hűség fogalma

társul. A különféle állatok igen gazdag, mély és ősi jelképek.

Az egyiptomi hieroglifákon az állatok bizonyos tulajdonságokat

fejeznek ki. Ha behatolunk egyes állatok egyéniségébe, rá kell

jönnünk, hogy az őket átható alapösztön a mi ösztönvilágunkban

is megtalálható. A fekete, mérges kutya, a veszett kutya, a

farkas, a vérengző tigris, a lappangó, éhes sakál, a vadmacska,

a görény, a patkány, a polip, a mérges kígyó, a dögkeselyű mind

az ellenséges, immorális, kriminális indulatvilág tényezői,

melyek az értelmes etikának alávetett, építő egyéniség ellen

törnek. A szervezet romboló erőit is jelenti: gyulladások,

bomlás, fertőzés eluralkodását, sőt a jövőben történő baleseteket

is.

Bak: A boszorkányszombat szakállas fekete bakja, az üzekedő, vak

természet, a férfierő, a Pán, a beteges vágyakozás, az elfojtott

érzékiség kivetülése. Jelenti még a férfias erőt, a hímet, sötét,

rossz következményű teljesülést.

Béka: Kis, felületes öröm, inkább személytelen, derűs élmény.

(Lásd még: varangy.)

Bika: Jót és rosszat is jelent. A kitartás, a munkaerő, az

egészség mellett a dühödt, vak indulatok jelképe is, s ezért

gyakran veszélyt jelez. Denevér: Az éjszaka. Titok. Az

asztráltest szimbóluma. Sokan a szerencse előjelét figyelték meg

benne.

Disznó: Alacsonyrendű állati érzékiség, de természetesen

szerencse is, mert a legtöbb emberben ez a fogalom társul hozzá.

Egér: A szürke, jelentéktelen, őrlő hétköznapok, a hiábavalóságok

jel-képe.

Egyszarvú: A mitológia költői állatalakja. A Nap jelképe.

Elefánt: A bölcsesség emblémája. Aszerint, hogy milyen

tevékenységet fejt ki az álomban, jelent erőtöbbletet,

segítséget, emelkedést. Farkas: Kegyetlen ellenség.

Gyík: Illanó öröm, derűs élmény.

Halak: Érzéki kielégülést, vidámságot, az élvezeti életet

jelenti. A fekete támadó hal azonban sokakat betegségre,

kudarcra, veszélyre, sőt halálra figyelmeztet.

Angolna: Elektromos hal. Óvatosságra int valamely érzelmi üggyel

kapcsolatban, melyre ráfizethetünk.

Bálna: Hasonló, mint a cápa, de sokszor anyagi természetű

előnyöket, javakat jelent, amelyek elállatiasítják az embert.

Cápa: Lesüllyedés, eldurvulás. Az anyag elnyeli a szellemet.

Kentaur: Kettősség. Az emberben rejlő állat. Egy alacsony- és egy

magasrendű princípium keveredése.

Kígyó: Egyike a leggazdagabb jelképeknek. (Lásd: Kundalini.) Így

a kígyó az álomban a térben elfoglalt helye, más tárgyakkal való

viszonylata és színe szerint értelmezendő.

Krokodil: Vérengző hajlamok, kegyetlenség.

Kutya: Ha veszett: jó barát ellenséggé változik. Fekete kutya:

betegség. Buldog: szívós kitartás. Komondor: hűség.

Ló: Olyan munkát jelent, amelyből annak, aki csinálja, csak a

fáradság jut ki. Másként értelmezendő természetesen a csődör és

a kanca, mint az igavonó ló. Rohanó, megvadult csődör romboló

szenvedély eluralkodását, terhes kanca készülő, elkerülhetetlen

bajt, kellemetlenséget jelent.

Macska: Fekete macska a legtöbb embernek bosszúságot, tarka

házi-macska hamisságot jelent. Az asztrálvilág és a női

princípium jelképe, de a mindentől és mindenkitől független,

betörhetetlen individualizmusé is. Néha a magányosság,

társtalanság érzete vetíti ki az álomban.

Majom: A nevetségességtől való félelem, gúny, pletyka. Ősi

ösztönök feltámadása.

Oroszlán: Büszke királyi vad, magányos, betörhetetlen. A becsvágy

teljesülését jelezheti. Az uralkodás szimbóluma.

Őz: Szép élményt jelez, esetleg valakinek a félénk, titkolt

gyöngédségét irántunk.

Patkány: Az alkalmazottak rosszindulata. Egy alárendeltünk

ártalmunkra tör.

Róka: A ravaszság fogalma társul hozzá ősidők óta.

Alattomosságot, kiszámíthatatlan eseményeket, üzletileg ravasz

kijátszást jelenthet. Sakál: Rosszindulatú, kicsinyes, hátunk

mögötti áskálódást jelent. Sárkány: A tűz szimbóluma. A küszöb

őrzője. A félelem. Tornyosuló akadályokat jelent.

Szamár: Körülményeiben csökönyösségét jelent. Mint ősi jelkép a

köz-hiedelemmel ellentétben az észt, az intelligenciát ábrázolja.

Tehén: Termékenység. Eredményes üzleti vállalkozás.

Teknősbéka: Hosszú élet. Bölcsesség.

Tigris: A személyi bosszú, a céltalan kegyetlenség szimbóluma.

Triton: Az őselem termékenysége. A hímnemű érzelemvilágot

jelenti.

ÁLLOMÁS: Vasúti állomáson várakozni a legtöbb embernek

hátráltatást, veszteglést jelent.

ÁLLVÁNYZAT: Támasztékkeresés. Reménytelen helyzetben váratlan

segítséget, külső támogatást is jelent.

ÁPOLNI: Olyan helyzet elé kerülünk, amely áldozatot követel

tőlünk erkölcsi valónkon, részvétünkön keresztül.

ÁRADÁS: Valamely helyzetben bűvészinasokká lettünk. A felidézett

erők ki-törtek medrükből, és katasztrófával fenyegetnek.

ÁRAM: A titokzatos belső mozgatóerők, a fény és a hő láthatatlan

lelke, de sújtó és gyújtó veszedelem is. Az álomban ennek

megfelelően értelmezhető mozgatóerőnek, megújult életerőnek, de

baljós feszültségnek is, amelyet óvatosan kell kezelni.

ÁRKÁD: Lásd a "Szimbológia" fejezet árkádvonalát.

ÁRNYÉK: A fény ellentéte, de makacs kísérője is. Jelenti a

következmények törvényét, azt, hogy minél nagyobb a csillogás,

annál sötétebb az árnyéka. Az álomban megjelenő árnyékot sokszor

csak a szorongás vetíti ki, de lehet valamely sötét esemény

előrevetülése is. Az árnyék az asztráltest, a lélek ősi

szimbóluma. A régi legendák sátáni szerződéseinél mindig az ember

árnyéka, vagyis a lelke volt az alku tárgya.

ÁRNYÉKSZÉK: A félreeső hely, a legszégyelltebb magányügyek

klauzúrája. Rendszerint ingerálom.

ÁROK: Kis, bosszantó veszteglés, a félretettség jele.

ÁRVERÉS: Anyagi természetű félelmek képnyelvre fordítása, bár

gyakran a fel-számolás jele is egy sorsfordulat előtt.

ÁSNI: Nagy munka előtt állunk. Az eredményekért nehezen kell

dolgoznunk, magunknak kell megteremtenünk minden előfeltételt.

ÁSVÁNY: Valamely állapot megszilárdul. Az ásvány színe és formája

szerint jelent ez beteges megmerevedést, bénulást, vagy

egészséges, szilárd állandóságot.

ÁSZ: A szerencse jele.

ÁTOK: Belső vádló fenyegetés valamely tett miatt, amely nem áll

összhangban az álmodó erkölcsi énjével.

ÁZNI: Testi indiszpozíció. A szervezetben hűlés lappang.

     B   

     Egyesülés

     Házasság

     Viszony

BABA: Az önállótlan, felelőtlen, játékos gyermekkor

visszasóvárgása.

BÁB: Zárlat. Klauzúra egy nagy változás előtt.

BÁBJÁTÉK: Hatalomvágy. Az emberek lebecsülése. Olyan helyzetet

is jelenthet a jövőben, amely mások sorsának kulisszák mögötti

irányítását teszi lehetővé.

BABÉR: A siker szimbóluma.

BAJNOK: Váratlan, nagy, de mulandó eredmény. Pünkösdi királyság.

BAJUSZ: Fontoskodás, álszenteskedés, a hiúság rendellenes

kinövései. Egyéb-ként kifejezetten erotikus jelkép.

BÁJITAL: Minden reménytelen szerelmes és telhetetlen fantaszta

vágyálma. Érzelmi készenlét egy új szerelemre. Nagy érzelmi

élményt jelent.

BAKTER: Az éberen virrasztó lelkiismeret szimbóluma.

BAL: Lásd a "Szimbológia" fejezet bal oldali képtérről szóló

fejtegetését.

BÁL: Menekülési vágy a hétköznapoktól. Álarcosbál: a külvilág

előtt való alakoskodás. Talmi esélyek és élmények.

BALTA: A rombolás, támadás ösztönét, kedvelését jelképezi.

BÁLVÁNY: Hamis eszményekért hozott áldozat.

BALZSAM: Enyhülés valamely fájdalmas testi vagy lelki

betegségben.

BANDITA: A kriminális ösztön éjszaka garázdálkodik, mert nappal

a megtagadott altudat sötét alvilágában sínylődik. Néha a

Felsőbbrendű Én, a tudat-feletti azért idézi elő börtönéből, hogy

valami veszteséget jelentsen be vele az álmodónak.

BÁNKÓDNI: Az ember örök hiányérzete, bizonytalan átmenetisége

születés és halál között teljesedik ki egy álom alapérzésévé.

Honvágy ez a biztonság és a halhatatlanság után.

BÁNYA: Aranybánya: nagy üzleti lehetőség. Szénbánya: nehéz

munkával elért tartós eredmény.

BÁNYÁSZ: Az analitikus Én. A kutató értelem.

BARACK: Lásd: gyümölcs.

BARÁT (SZERZETES): Istenkeresés. A belső ösvény. Lemondás.

Önmegtartóztatás egy nagy cél érdekében.

BÁR: Dekadencia. Triviális örömök. Narkotikum hajszolása valamely

sürgető, belső parancs elhallgattatására.

BÁRD: Hasonló a jelentése, mint a baltának, de még drasztikusabb,

véresebb, szadisztikusabb tartalmú álomszimbólum.

BARKA: Tavasz. Enyhülés. Reménység.

BÁRKA: Az élet hordozója a vízözönben. Veszélyből való

megmenekülés. Védelem. Segítség.

BARLANG: Hegyen: szellemi magány. A föld mélyébe vezető barlang:

az altudat. Sötét mélységek, felderítetlen felületek az

ösztönvilágban. Titok.

BÁRSONY: Reprezentatív, de komor pompa. A fekete bársony gyászt

is jelent.

BÁSTYA: Zárkózott ellenszegülés. Fanatizmus. Önző elkülönülés.

De biztos bázist, védelmet is jelent, valami veszéllyel szemben.

BATYU: Gondok. Változás.

BETEGSÉG: Legtöbbször megelőz egy betegséget, de jelent egy beteg

ügyet: érzelmi kapcsolatot vagy üzleti vállalkozást is.

BIBLIA: Az Élet könyve. Jelentése az álomban egyértelmű: a

Felsőbbrendű Én minden probléma megoldását, a legtisztább igazság

forrását tárja az álmodó elé.

BÍBOR: Erőszakos eszközökkel megszerzett hatalom szimbóluma.

Földi dicsőség.

BICEGNI: Az egyéniség egyensúlytalansága. Harmóniátlanság. Egy

vállalkozás nem sikerül.

BICSKA: Alattomos szándék irányul ellenünk.

BILINCS: Valamely hamis képzet vagy szenvedély rabságában

vagyunk. Kény-szerhelyzet. Akadályok.

BIRKÓZNI: Le kell győznünk egy szorongató körülményt.

BÍRÓ: A belső bíró.

BÍRÓSÁG: A belső ítélőszék.

BIRTOK: Munkaterület nyílik előttünk.

BOGÁR: Lásd: rovarok.

BOHÓC: Nevetségessé tesszük magunkat. De jelenti a

nevetségességtől való félelmet is.

BOLDOGSÁG: A teremtő képzelet néha az álomban beteljesíti azt,

amivel nappal adós maradt. A lélekben elárad a zavartalan

boldogság, hiszen az álomtudat bölcsebb a nappali tudatnál, és

tisztában van vele, hogy a fizikai lét történései inkább mulandó

képzetek, mint az álomvilág eseményei. Az asztrálsík magasabb

régióival való összekapcsolódás is létrehozza ezt az eksztázist,

amely képek nélkül is még sokáig visszarezeg az idegrend-szerbe.

BOLOND: Lázadás a józanság és az önfegyelem béklyója ellen. A

lélek tüntetése a nagyképű konvenciók ellen. Arra is

figyelmeztet, hogy felelőtlenül, könnyelműen nevetgélve és

táncolva a vesztünkbe rohanunk.

BOLY: Lásd: rovarok.

BOLYGÓK: Az emberi lélek alkotóelemeinek jelképei. A bolygók erői

kivétel nélkül minden lélekben megvannak, és hatnak. Ez esetben

tehát pusztán lélektani megjelölések az antik, mágikus lélektan

szignatúrái, melyekkel pontosabban lehet kifejezni a psziché

bizonyos állapotait. Sajátos kulcsfogalomként használjuk őket.

A modern pszichoanalízis szerint az altudat ezeket a

kulcskomplexumokat vetíti ki jelentékeny események előtt.

Nap: Életerő, megújulás, termékenyítő hő, fény, győzelem, siker,

az Istenség, a Logosz, a hímnemű elv. Pozitív jel.

Hold: A nagy közvetítő, mozgékonyság, változás, az érzelmi élet,

a folyékonyság halmazállapota, a nőnemű elv. Negatív elv.

Vénusz: Szépség, művészetek, termékenység, érzékiség, szerencse,

játék.

Merkúr: Az értelem, diplomáciai érzék, szárnyas vezető,

gyorsaság, ügyesség, technika, üzleti mozgékonyság.

Mars: Harc, akaraterő, kegyetlenség, erőszak, indulat,

szenvedély. Szaturnusz: Bölcsesség, nehézkesség,

megpróbáltatások, klauzúra, szívósság, koncentráció, hosszú

lejáratú ügyek.

Jupiter: Hírnév, szerencse, siker, nagylelkűség, nagyvonalúság,

igazságérzet.

Uránusz: Eredetiség, találékonyság, szuggesztivitás,

individualizmus, hirtelen változások.

Neptunusz: Médiumitás, érzékenység, különcködés, intuíció.

Plútó: Az altudat, az individuális lét küszöbének őrzője, a

háromszemű homo mágus emléktára. Az atlantiszi titánok, a

történelem előtti mágikus kultúra erőközpontja, kapcsolótáblája.

BOMBA: Támadás, újdonság, hír. Egy törekvés teljes megsemmisülése

vagy átütő sikerek.

BONCOLNI: A Felsőbbrendű Én valami belső, szerkezeti hibára

akarja rávezetni az álmodót, hogy kutassa, analizálja, ismerje

meg önmagát.

BOR: Felvillanyozó, de narkotizáló esemény, amit kijózanodás

követ. Bor vízzé válik: csalódás. Víz borrá változik: váratlan

nyereség, meglepetés. De jelent még hamis eksztázist, lelkesedést

is méltatlan ügyért.

BORDÉLY: Szexuális mélypont. A minden idealitás nélkül való

kiélés levezető csatornája. Rossz társaság, mélységbe húzó

befolyások.

BOROGATÁS: Enyhülés egy belső forrongásban.

BOROSTYÁN: Hírnév, siker.

BOROTVA: Kiélezett, veszélyes helyzet. Krízis, feszültség.

BORS: Csípős szavak fölötti bosszúság, de valamely pikáns,

szórakoztató helyzet is.

BORULAT: Pillanatnyi anyagi nehézségek miatt a hangulatban, a

helyzetben is borulatot jelent.

BORZADNI: Mindenféle ijesztő helyzet, tett vagy szörnyalak saját

belső ösztönvilágunk, állapotunk kivetülése, tehát mindenképpen

a bennünk lévő indulatokon és kísértetjáráson szörnyedünk el.

BOSZORKÁNY: A rontó erők jelképe. Óva int a rossz befolyásoktól.

BOSSZANKODNI: Képzeletjáték. Saját álomfantáziánkkal borsot

törünk saját orrunk alá, és megsértődünk rajta. Éppen úgy, mint

nappali életünkben.

BOSSZÚT ÁLLNI: A nappal elfojtott indulatok kielégítése. A

tehetetlenség negatívumának képzeletpozitívja. Ha rajtunk állnak

bosszút: titkos lelkiismeret-furdalás, erkölcsi aggályok.

BOT: Támaszkeresés. Támasz. Rövid út.

BOTLANI: Bosszantó kis tévedésért megszégyenülünk.

BOTRÁNY: Az altudat lázadása és fenyegetése. De jelentheti egy

szégyellt ti-tok kipattanását is.

BOZÓT: Harmóniátlan belső élet. Önáltatás. Hazugságok.

BÖJTÖLNI: Vezeklési vágy.

BÖLCS: Az Isteni Én képviselője. Életfontosságú személyeket

jelent be.

BÖLCSŐ: Események indulása, tervek, remények.

BŐRÖND: Teher, gond, utazás.

BÖRTÖN: A test. Szorító helyzet. Tehetetlenség.

BRAHMIN: Ugyanaz a jelentése, mint a papnak.

BUDDHA: Vágy a szenvedés világától való megváltás után. A szellem

legmagasztosabb régióinak feltárulása.

     C        

     Nyitott kör

     Lehetőség

     Munkaterület

     Vágyakozás

CIRKUSZ: A külvilág minden színével, követelményével és hamis

ragyogásával. Porond, amelyet kíváncsi, részvétlen nézőközönség

ül körül. A szereplőknek a tapsért sokszor veszedelmes

mutatványokat kell végrehajtaniuk, és nem hibázhatnak, mert

nyakukat törik, vagy kifütyülik őket.

COITUS: A nemi aktus mindig önmagát jelenti, vagyis a lét

legtitokzatosabb folyamatát, eksztázist, amelyből az élet fakad.

Saját neműekkel, gyerekek-kel, öregekkel, vérrokonokkal,

állatokkal való fajtalankodás a szexuális energia

mellékútkeresését mutatja. Azt a tényt, hogy ezt a hasznos építő

erőt az álmodó nem használja fel helyesen, nem alakítja át alkotó

energiává, hanem engedi céltalanul elömleni az alsó zónák

kanálisaiba.

CÖLÖP: Vízben: az ösztönvilág mélységéből felnyúló jelző- és

rögzítőoszlop. Mérsékletre, önfékezésre int az indulatéletben.

CUCLI: Infantilis emlék és rejtett, perverz kívánság.

CUKOR: Hiányérzet. Múló öröm.

CUKRÁSZDA: Felületes szórakozás.

CSAJKA: Csökkent értékűségi érzet. Elégedetlenség. Hivatalos

ügyekben kis eredmény.

CSÁKÁNY: Nehéz helyzet.

CSALNI: Kártyán: a sors erőszakos korrigálása. Más kárán anyagi

előnyökhöz jutunk.

CSAP: Ha folyik: erő ömlik el valamerre haszontalanul.

CSAPDA: Óvatosságra int valamely vállalkozással, emberrel,

érzelemmel kapcsolatban.

CSÁRDA: Útszéli élvezetek. Ideiglenesség. Átmeneti lehetőségek.

CSARNOK: Sportcsarnok: valami versengésben nagy teljesítményeket

kell fel-mutatnunk. Esély. Siker. Vásárcsarnok: bőség.

CSÁSZÁR: Az élet uralkodó irányát, becsvágyát, esetleg

kitüntetést jelent.

CSATA: Küzdelmek. Viharos időszak előtt állunk.

CSATORNA: Az emberi élet salakjának levezetője. Elfojtott

ösztönök jelentkezését, lappangó nyugtalanságot, elintézetlen

érzelmi ügyeket jelent.

CSEKK: Nyereség.

CSEMPE: Színek szerint értékelhető. (Lásd: színek.) Mindenképpen

sterilitást jelent.

CSEMPÉSZ: Tilos, veszélyes dolgok kerülnek észrevétlenül

életünkbe. Kísértés.

CSÉPELNI: Küzdelmes úton eredményhez jutunk. Az üres

szalmacséplés fogalma közismert: híg, értelmetlen időtöltést

jelent.

CSEPP: Egyenletesen hulló vízcseppek: kínzó egyhangúság.

CSERÉLNI: Változás.

CSERÉP: Virággal: kellemes, átmeneti lekötöttség.

CSERKÉSZ: Idealizmus. Jó hírnök.

CSERMELY: Nem bőséges, de nyugalmas megélhetés.

CSIHOLNI: Tüzet: meddő próbálkozás. Ha a szikra lángra gyúl:

fárasztó kísérletezés után eredmény születik.

CSILLAGHULLÁS: A néphit a kívánságok teljesülésével azonosítja,

tehát azt is jelenti. Elvont értelme nem ilyen kedvező: egy

ragyogó pályafutás végét, esetleg halálesetet jelent be.

CSILLÁR: Jólét.

CSIPESZ: Kényes helyzet.

CSIPKE: Konvenciók alá rejtett exhibicionizmus. Kacérság.

CSÍRA (ÉLETCSÍRA): Valaminek a kezdete. Hogy jó vagy rossz

dolognak-e, azt az álom más képeivel való összefüggése mutatja

meg.

CSIRIZ: Hosszadalmas, utált ügy.

CSISZOLNI: A jellem csiszolásának szükségessége.

CSODATÉTEL: Reménytelen ügyben kétségbeesett reményvárás. De a

hihetetlen teljesülését is jelentheti.

CSÓK: A nemi aktus előszobája. Szexuális vágy. Kivétel ez alól

a homlokcsók, amely inspirációt, elvont gyöngédséget, barátságot,

esetleg búcsút jelent.

CSOKOLÁDÉ: Lásd: cukor.

CSOKOR: Apró kitüntetés. Kellemes bók. Alaptalan hízelgés.

CSOMAG: Meglepetés. Csomagot cipelni: gond.

CSOMÓ: Akadály. Felvetődő gondok. Megoldatlan kérdések.

CSÓNAK: Szerelmi kalandozás. Érzelmi depressziók elleni küzdelem.

Kormány és evező nélküli csónak: veszélyes szenvedély. Fekete

vízen erőlködve evezni: nehézségek, melyekhez testi rosszullét

járul.

CSONK: Veszteség.

CSONT: Törés: saját erőszakosságunk miatt bajba kerülünk. Csont,

amelyen kutya rágódik: szűkös időszak.

CSONTVÁZ: A halált ábrázolják vele.

CSORDA: Közönséges, alacsonyrendű indulatok. Ha mi tereljük:

pozíció, siker, amely a tömegízlésen épül fel.

CSŐ: Jól felhasznált, észben tartott erő.

CSŐD: A Felsőbbrendű Én egy életirány fiaskóját adja tudtul.

CSŐSZ: Az Őrző. Kártevőktől óvja a lélek nemes növényzetét. A

Felsőbbrendű Én szimbóluma.

CSÚCS: Karrier. Magány.

CSUHA: Lemondás. Kemény élet. Önbüntetés.

CSUKLYA: Rejtőzés, alakoskodás. Felénk irányuló alattomos

szándék.

CSÚNYASÁG: A jellem valamely torz tulajdonságát jelképezi.

CSÚSZNI: A földön: lealacsonyodás, lemondás az ember magasabb

rendű céljairól. Lecsúszni valahonnan: önként elárulja értelmét,

a képnyelv mód-szere szerint: lemaradást jelent.

CSÚZLI: Ha felénk irányul: bosszantó támadás. Ha mi csúzlizunk:

gyerekes okból kárt teszünk valakiben.

CSŰR: Ha üres: szükség. Ha tele van: nagy eredményeket takarítunk

be.

     D

     Zárt hely

     Determináció

     Börtön

DADOGNI: Félelem a helytállás pillanatában beálló gátlásoktól.

Kínos helyzet.

DAGÁLY: Felgyülemlett erő. Pozitív időszak. Sikeres tevékenység.

DAGANAT: Egyensúlytalanság, lappangó gyulladás a szervezetben.

Anyagi téren beteges túlméretezettség.

DAGASZTANI: Kenyértésztát: egy még nyers állapotban lévő, de

biztató kimenetelű tevékenységet jelent.

DAJKA: Függés. A felelősségtől való szorongás. Támogató.

DÁRDA: Támadás vagy megtámadtatás.

DARÓC: Durva élmények.

DÉDANYA: Az ősi hajlamok. Lappangó ősi emlékezet. A múlt.

DEKA: Kis, súlytalan gondok.

DELEJTŰ: Az iránymutató. Ha észak felé mutat: baljós események;

ha kelet felé: jólét, új ideák; ha nyugat felé: befejeződés,

nyugvópont; ha dél felé: nagy szenvedélyek, érzelmi viharok

fellobbanása, bonyodalmak. DÉLIBÁB: Hamis remények.

DÉMON: A démonalakok az asztrálvilág szörnyei, az ember

indulatainak meg-testesülései, lázadó, sötét képzeleterők,

amelyek mindaddig uralkodnak az emberen, amíg hatalmat nem nyer

indulatai, szenvedélyei, ösztönei fölött. Nem úgy, hogy elfojtja,

hanem megismeri őket, "kimondja valódi nevüket", megtisztítja és

hasznos, építő energiává változtatja át lényegüket. A démonalak

feltétlenül figyelmeztetést jelent, valamiféle indulat vagy

ösztön túltengésére hívja fel a figyelmet; aszerint, hogy milyen

testrésze torzul el, teng túl. Ha a feje túlméretezett, akkor a

racionalizmus száraz, fojtogató, lélekölő elfajulását,

diktatórikus uralkodási hajlamokat s azt jelenti, hogy az álmodó

"feje" akar lenni mindennek. Ha a törzs teng túl, te-hát a has

dominál, akkor az falánkságra, mohóságra utal. A nemi szervek

rendellenes nagysága beteges bujaságot leplez le. Ha ez a

túltengő nemi szervű démon ég, akkor a vér megbetegedése

valószínű. Kezek, karmok túltengése: kapzsiság stb. Tehát azok

a tulajdonságok, amelyeket az ember egyes szervei szimbolizálnak,

jelennek meg így démonalakban. A démon szárnyai az ösztönök

korlátlan, féktelen csapongását fejezik ki.

DÉR: Szomorúság. A mulandóság érzete.

DERVIS: Fanatizmus. Makacsság. Különc, egyéni akciók és szokások,

amelyek idegenkedést váltanak ki az emberekből.

DETEKTÍV: A gyanú kivetülése és egyben a bűntudaté is.

DIADALÍV: Dicsőség. Diadalszekér: győzelem.

DIÁK: Tudásszomj. Valami tanulság a jövőben.

DIKTÁTOR: Az ösztönös, indulatos, önző, gátlástalan és törvényen

kívüli én erőszaktételét jelenti az erkölcsi énnel szemben (Lásd

még: démon.)

DÍSZFELVONULÁS: Szokatlan esemény.

DÍSZÍTENI: Meglepetés, öröm.

DÍSZRUHA: Kitüntetés, előléptetés.

DÍSZSZEMLE: Dicséret. Alkalom bizonyos képességek és erények

előnyös be-mutatására.

DIVATBEMUTATÓ: Külsőséges törekvések.

DOB: Hír.

DOBNI: Valakit megdobni: kellemetlen affér, amely belőlünk indul

ki. Valamit eldobni: a tárgy szerint, amelyet elhajítunk, jelenti

értékes vagy értéktelen dolgok elvesztegetését.

DOBOZ: Valaminek a csomagolása, kerete, klauzúrája. Jelentése

attól függ, milyen alakú, milyen színű, milyen anyagból van, és

mit tartalmaz. (Ezekre nézve lásd a szimbológia fejezet

geometriai ábráit és a színeket.)

DOHÁNY: Szilárd anyag, amely füstté válik, és a rövid élvezet

után, amit okoz, semmivé foszlik. Az élet minden javának,

gyönyörének szimbóluma.

DOMB: Apró nehézségek.

DÖNGETNI: Kaput: cél előtti stagnálás. Türelmetlenség.

DROGÉRIA: A kozmetikának, az illatoknak, a színeknek, a test

szexuális fegyverzetének és a higiéniának a szimbóluma. Ezek

szerint jelent tehát hódítási terveket vagy egy belső higiénia

szükségességét.

DRÓT: Villanydrót: feszültség. Sürgönydrót: értesítés. Szögesdrót

kerítésen: barátságtalan elkülönülés, magány.

DÚC (GALAMB): Ha üres: lélektelen, tartalmatlan élet. Ha fehér

galambok sürögnek benne: gazdag belső élmények, lelki béke.

DUDVA: A jellem hanyatlását, a hibák erősödését, a gyöngeségek

eluralkodását jelzi.

DUNYHA: Akadály, gond, teher.

DZSUNGEL: Belső állapot. Az altudat. Az ösztönök és indulatok

felderítetlen erdeje. Veszély.

     E

     Hold

     Mozgás

     Változás

     Vonzás

     Periodicitás

     A 7-es szám

ECSET: Attól függ, milyen színeket fest. (Lásd: színeknél.)

EGYETEM: A magasabb tudományok székhelye. Képesítés. Szellemi

emelkedést jelent.

EKE: Termékeny időszak előtti fájdalmas megpróbáltatás.

ELIxÍR: Az Örök Élet Itala. A Bölcsesség esszenciája. A

megismerést szimbolizálja, amely megvált a haláltól.

EMELET: Jelenti az osztályokat, a pozíciót, a fizikai és a

szellemi fokozatot. Az emeletek száma és az álom többi történése

határozza meg a pontos értelmét. (Lásd még: számok.)

EMELNI: Nehéz feladat.

EMLŐ: Öreg, hervadt: terméketlenség. Fiatal, szép: remények.

Életéhség. Szoptatós asszony súlyos, nagy melle: bőség.

Termékenység.

ENNI: Fizikai, de a lelki éhség jele is. Nyers húst enni: durva

kívánságok. Sokszor az emésztőszervek zavarai. Zöldfőzeléket,

gyümölcsöt enni: a szervezetben ilyenfajta hiányok vannak, de

gyarapodást, eredményt is jelent.

EPE: Elsősorban önmagát, az epeműködés rendellenességét jelenti.

Egyébként az indulati élet túlfokozottságára utal.

EPILEPSZIA: A "szent betegség", a félelmetes megszállottság. Ha

magunkat látjuk egy roham közben: meghasonlottság, félelem a

romboló érzelmiségtől és a lázadó idegektől. Idegen epileptikus

az utcán: ijesztő élmény.

ERDÉSZ: Lásd: csősz.

ERDŐ: A belső világ, a belső állapotok. Aszerint értelmezhető,

hogy milyen fákból áll az erdő, és milyen évszakban látjuk.

ERKÉLY: Kis, nyitott ketrec a magasban. A látó, de az anyaghoz

kötött ember helyzetét jelenti.

ERNYŐ: Védekezés. Védelem. Kis kellemetlenség, amit sikerül

elhárítani.

ERŐD: Lásd: bástya.

ERSZÉNY: Ha üres: szükség. Ha telt: nyereség.

ESKÜVŐ: Egyesülés. Az eredményhez szükséges feltételek jelenléte.

Egy nagy cél elérését jelenti. Mélyebb, alaposabb értelmet a

"Szimbológia" fejezet alapján elemezhetünk ki. Egyike a legősibb,

leggazdagabb jelképeknek.

ESNI: Lásd: zuhanás.

ESŐ: Lásd: ázni.

ESZELŐS: Az önuralom alól kitört indulat. Óvatosságra int, nehogy

egy fontos helyzetben az értelem helyett az indulat irányítson

bennünket.

ETETNI: Gyereket: az elfojtott, elnyomott, derűs szabadság után

vágyakozó gyermek éhezik bennünk. Állatot etetni: hiányérzet az

ösztönvilágban.

EZÜST: A Hold erőit tartalmazza. Rejtett analógiája a kauzális

értelem. A mulandó ént, a változást jelenti.

ÉDENKERT: A magasság, a menny jelképe.

ÉGBOLT: Amelyen felhők vonulnak: gyors változások. Felhőtlen

égbolt: derűs, nyugalmas időszak. (Az égbolt színének és a rajta

látható bolygók jelentőségének értelmét lásd a színeknél, a

bolygóknál.)

ÉGNI: A szenvedély szimbóluma. Papírt égetni: gyorsan ellobogó

érzés vagy ambíció. Száraz füvet, hervadt leveleket égetni:

leszámolás a múlttal. Szemetet égetni: megtisztulás. Tabula rasa

egy változás előtt. Fahasábot éget-ni: az élet egyenletes hőjét,

égési folyamatát jelenti.

ÉHSÉG: Testi és lelki hiányérzet.

ÉK: Titkos sérelmek miatt zavar áll be egy szerelmi, rokoni vagy

baráti kapcsolatban.

ÉKSZER: Lásd a megfelelő fémnél és drágakőnél.

ÉLÉSKAMRA: A belső ökonómiát jelképezi. Üres éléskamra: szűkös

időszakot, de azt is jelenti, hogy az álmodónak nincsenek

szellemi bevételei, élmények, tapasztalatok, konzekvenciák

nélkül, kifosztottan, üresen várakozik. Jól felszerelt éléskamra:

fizikailag bőséges, szellemileg alaposan felhasznált időszakot

szimbolizál.

ÉNEKELNI: Lásd: hangok.

ÉPÍTENI: Építő, alkotó munkát, termékeny időszakot jelent.

ÉR: Ütőér: az élet szimbóluma, tehát minden vele kapcsolatos

sérülés, gátlás, inzultus magára az életre vonatkozik.

ÉREM: Kitüntetés. Lásd még a fémeknél.

ÉRVÁGÁS: Megkönnyebbülés, esetleg anyagi veszteség.

ÉVGYŰRŰ: A múlt. Az altudat rétegei. Sejtemlékezés. (A gyűrűk

száma szerint lásd a számoknál.)

     F

     (Az F betűnél mindenki az önmagára leginkább jellemző

     mentális jelképen meditál.)

FA: Az élet szimbóluma. Magában rejti a különféle korszakok, az

emberiség, a család és az egyén analógiáját is. A fa gyökere

jelenti az anyaméhben eltöltött időt, az ifjúkort, de az altudat

otthonát is, a rejtett ösztönéletet, a föld mélyében és az

anyaméhben végbemenő szaporodási misztériumok folyamatát. A fa

törzse az élet dereka, az ember törzse, az emésztő-, a vér-képző

szervek helye. A fa koronája az érett kiteljesedés, az ember

feje, a szellem, az értelem és az akarat jelképe. A fákat a

különféle bolygók szerint osztályozhatjuk, amelyeknek hatása alá

tartoznak, és ilyenformán ezeket a bolygóerőket szimbolizálják.

A gyümölcsfákról általában megjegyezhetjük, hogy mindig

valamilyen terhelést, de eredményt is jelentenek. Fűz:

Szaturnusz. Fenyő: Jupiter. Gesztenye: Rák, Hold. Olajfa: Mars.

Tölgy: Oroszlán, Nap.

FAGY: Veszély. Ridegséggel viszonzott bizalom. Csalódás.

Megfagyni: a hő, a szeretet hiánya. Dermesztő külső és belső

körülmények.

FAKÍR: A Felsőbbrendű Én. Önkínzás, önmegtagadás, önlegyőzés egy

célért.

Akaraterő. Különös, nagy teljesítményeket követelő esemény a

jövőben.

FÁKLYA: A szellemi fény. Az irányt mutató. Attól függ, mit

világít meg.

FAL: Akadály.

FALKA: Üldöztetés. Hajsza.

FALU: Félreállás, esetleg félretétel. Nyugdíj vagy pihenés,

kikapcsolódás. (Természetesen másként értelmezhető, ha falusi

ember mint saját otthonát, munkaterületét látja.)

FARAGNI: Valamit saját erőnkből kiformálni. Munka és eredmény.

FAROK: Emberen: az állati elem túlsúlya. Megszégyenüléstől való

félelem egy rendellenesség leleplezése miatt. Az állati múlt

szimbóluma. Mindig vala-mi kísértést, atavisztikus, erős,

kiélést, durva élményt, de utána megszégyenülést, csömört jelent.

FARSANG: Felelőtlen kicsapongás. Jelmezes, hazug pillanat. Vidám,

mámort kereső időfecsérlés, amelyet kijózanodás, megbánás követ.

FÁTYOL: Megsejtett titok, amely feltárást sürget. Szellemi síkon

a Tejút, a Kozmosz, az ősködök szimbóluma.

FAUN: A keresztény mitológia ördögalakjának pogány inspirálója.

A természet pozitív őserejének, az állati üzekedésnek, az

önmagáért való kéjnek a szimbóluma. Nagy energiát, lendületet,

egészséges, de vad és felelőtlen kiéléseket jelent.

FAZÉK: Üres fazék: nehézségek, fennakadás a megélhetésben. Tele

fazék: bőség.

FÁZNI: Legtöbbször fizikai inger váltja ki. Egyébként magányt és

társ utáni vágyakozást jelent.

FEGYENC: A test börtönében raboskodó lélek. Egy helyzet zárlatát,

a karma ítéletét jelenti.

FEGYVER: A mi kezünkben: nagy, de veszélyes helyzetű energia.

Óvatosságra int. Ellenünk irányuló fegyver: megtámadtatás. Kényes

helyzet. Az asztrálsíkon a fegyver az akaratot szimbolizálja.

FEJ: Az értelem székhelye. Az irányító központ. A hatalom és az

uralkodás jel-képe.

FEJNI: Megnyíló lehetőségek. Nyereség.

FÉK: Figyelmeztetés. Anyagi vagy érzelmi téren veszedelmes,

túlfokozott tempót jelent.

FEKÉLY: A lélekben rágódó betegség. Pszichikai, de lehet fizikai

fertőzés jele is.

FEKÜDNI: A veszteglés állapota.

FELDARABOLNI: Állatot: szadisztikus hajlamok kivetülése. Embert:

a legsötétebb, démonikus ösztönök álomban való kielégítésén kívül

a mindenséggel szemben lobogó, sötét, sértődött bosszúvágyat

jelent. Feldarabolni önmagunkat: önkínzó áldozathozatal,

meghasonlottság.

FELESÉG: Ha valóban a kiegészítő másik felet jelenti, akkor

harmónia, az egyensúly szimbóluma. Mint minden más

hozzátartozónak, a feleség alakjának is teljesen egyéni tartalma

van, aszerint, hogy miféle érzések kötik hozzá az álmodót.

FELHŐ: Átmeneti gondok.

FELKAPASZKODNI: Falra: hiábavaló erőfeszítés. Hegyre: nagy

fáradság, nehéz munka után kimagasló eredmény és siker.

FELLENDÜLNI: A levegőbe: valószínűtlen dolgot oldunk meg egy

teljesen eredeti ötlettel. Minden tekintetben a fellendülést

szimbolizálja.

FÉLNI: A halandó ember egyik ősi alapérzése, mélyén mindig a

halálfélelem lappang. Semmi más nem vethet véget neki, mint a

magasabb rendű meg-ismerés, amelynek birtokában Pál apostol így

kiáltott fel: "Halál, hol a te fullánkod?!" A keleti filozófia

szerint a félelem megszűnése az élet kezdete. A nyugati és a

keleti megvilágosodottak és bölcsek sohasem hittek a halálban,

mert tudták - amit ma már a tudomány is kezd elismerni -, hogy

a szellem halhatatlan, és az élet örök. Az okkult bölcselet azt

állítja, hogy félni valamitől annyi, mint mágnessé válni a

félelem tárgya számára. Ezt a gondolatot szinte kiegészíti a

pszichoanalízis megállapítása, mely szerint a félelem néha

titkos, mazochisztikus kívánság, mintegy vonzza a félelem

tárgyát, hogy benne kiegyenlítődhessék.

FELTÁMADNI: Dermedt letörtségből való kiemelkedés. Megújulás. Új,

termékeny életszakasz.

FÉLTÉKENYSÉG: Önmagát jelenti. Rendszerint titkolt, nem

tudatosított módon lappang a lélekben, és a belső, mindentudó

orvos azért vetíti ki az álomban, hogy az álmodó felismerje,

szembenézzen vele, és legyőzze.

FENÉK: Anyagiasság. Szellemi mélypont. Durva, vaskos élvezetek.

FENNSÍK: Tartós megpihenés egy szép pozícióban.

FÉNY: Valami megvilágosodik. A sötétséget fény váltja fel.

Kívülről jött támogatást, váratlan segítséget, nagy örömöt

jelent.

FÉREG: Erőt, egészséget apasztó élősdi, amely legtöbbször a

növényi, emberi vagy állati szervezet belsejében él

észrevétlenül, és pusztítja az életet. A földigiliszta és a

hullaféreg mégis a természetet szolgálja, mely a halál

trágyájából új életet fakaszt. Hernyó: kár. Kukac: alattomos,

belső zavarok, lappangó válság. Hanyatlás. Bomlasztó képzetek.

Az ellenséges altudat. Pióca: vámpirizáló befolyások. Veszteség.

FÉRJ: Lásd: feleség.

FERTŐTLENÍTENI: Elővigyázatra int, valami ártalmas hatással

szemben.

FESTŐ: A színes, tervező képzelet. További értelme a színektől

és a formáktól függ, amiket fest.

FÉSŰ: A rendezés szükségessége. Esetleg egy modorbeli

hiányosságra vagy elkövetett hibára figyelmeztet.

FESZEGETNI: Zárat: tilos irányt, a sors által lezárt kapukat

feszegetünk.

FÉSZEK: Otthon, védettség. Fészek madártojásokkal: valami

kezdődik. Fészek madárfiókákkal: korai, biztató eredmények.

FESZÜLET: Megpróbáltatás, de belső erő és a fájdalmakon átsegítő

misztikus vigasz jelképe is. (Részletes elemzését lásd a

"Szimbológia" fejezet keresztábrájánál.)

FICAM: beteges kibillenés az egészséges irányból.

Egyensúlytalanság. Per-verzió.

FILLÉR: Kicsinyes, szűkös körülmények.

FIÓK: A tudatalatti emlékek tára.

FIZETNI: Sokszor vezeklést jelent.

FOG: Az életerő, a kapacitás, az akarat, a pszichoanalízis

szerint a férfi ivar-szervének egyik jelképe. Odvas foggyökér:

csökkentértékűségi érzet. Nyugtalanság. Erőtlenség. Foghúzás:

szorongás. Veszteség. Mozgó fog: felnőttnél halálfélelem.

Férfinál: potenciazavarokat jelenthet.

FOGASKERÉK: Alárendelt, de fontos pozíció. Kötöttség.

FOGÓ: Nehéz feladat.

FOGOLY: Lásd: fegyenc.

FOJTOGATÁS: A lidércnyomás gyakori kísérője. A lélek és a test

közötti kapcsolat zavara, amit egy fizikai körülmény -

gyomortúlterhelés, hűlés - is előidézhet. E védtelenségben azután

misztikus, asztrális támadások történhetnek a bénító félelem

sötétségében. A szörnyalak, amely a tehetetlen álmodót ilyenkor

megkínozza, természetesen a képzelet által kivetített saját

indulat és gondolaterő, de valósága ebben az állapotban éppolyan

kézzel-fogható, mint nappal az anyagvilág bármely formakáprázata.

FOLT: Kis megszégyenülés.

FOLYAM: Az élet folyama. Az erők áradása. Az idő. A sors. A folyó

sodrával ellentétes irányba evezni: hiábavaló küzdelem,

sikertelenség, kudarc. A folyó sodrának irányában haladni:

akaratgyöngeség, kiszolgáltatottság, de néha megoldás, külső

segítség is. Folyón átkelni a víz sodrását kihasználva:

küzdelmes, de eredményes életszakasz. Folyó partján várakozni:

paszszivitás, bátortalanság, veszteglés.

FOLYOSÓ: Átmenet. Kis változás.

FORMÁLNI: Szobrot: művészi, alkotó munka. Jellemalakítás.

Valaminek a ki-fejtése a nyers formátlanságból. Mindenképpen

építő, pozitív tartalmú szimbólum.

FORRADALOM: A belső erők lázadása. Életmód-változtatás

szükségessége. Né-ha azonban, ha az álom irreálisan színes, éles

és erős maradandó érzést hagy vissza, akkor profetikus tartalma

van, és az eljövendő eseményeket jelenti be.

FÖLD: A bázis. Az őstermészet. A Prima Matéria. Földet enni: nagy

erőgyarapodás.

FURUNKULUS: A lélek kivet magából valami irritálót, mérgezőt, de

akut helyzeteket és krízist is jelent.

FUTNI: Versenyt: becsvágy. Befutni a célba: siker. Futni valaki

elől: lelkiismeret-furdalás.

FUVOLA: Lásd: a hangszerek és hangok.

FŰ: Tavasz. Ifjúság. Lendület. Életerő.

FÜGGÖNY: Leplezés.

FÜL: Hír.

FÜRDENI: Legtöbbször exhibicionizmus, néha azonban egy kínos

helyzetből való megszabadulás, a megtisztulás kívánsága. Piszkos,

hideg vízben fürödni: betegség. Kellemes, meleg víz: asztrálsík.

FŰRÉSZ: Intrika.

FÜST: Egy elmúlt, kellemetlen élmény utóhatása. Fájdalmas, nagy

érzések, indulatok visszarezgése. Keserű emlékezés. A mulandóság

jelképe.

FŰSZER: Pikáns helyzet. Humor, kis bosszúság.

     G

     Föld

     Termékenység

GÁLIC: Óvószer, de méreg is. A kezünkben lévő lehetőségre utal,

amely hasznos, de ártalmas hatású is lehet megfelelő mérséklet

és óvatosság híján.

GANAJ: Az állati test salakja, ugyanakkor termékenyítő trágya.

Valami alacsonyrendű, megalázó, látszólag értéktelen lehetőséget

jelent, amely meg-felelően felhasználva szerencsét, eredményt

hozhat.

GARABONCIÁS: A fekete Mágus, a sötét hatalmakkal cimboráló

boszorkány-mester népies alakja. A világvándor. Az úton lévő. Az

íródeák. Bajt, veszteséget, esetleg betegséget jelent, de

segítséget is.

GÁT: Akadály, de védőberendezés is. Gátat átugrani: legyőzött

akadály.

GÁZOLÁS: Más életén, érdekein átgázoló erőszakosság, amely

következményeiben visszahat arra, aki elkövette.

GEJZÍR: Forrongó belső erő. Szenvedély. Türelmetlenség által

felidézett veszély.

GENNY: A test vagy a lélek védekezése valamely idegen, mérgező

dolog be-tolakodása ellen.

GÉP: Lélektelen mechanizmus, a szellem eszköze, amely önmagában

tehetetlen. Elgépiesített, könyörtelen életformát jelent és azt,

hogy az álmodó összetéveszti az eszközt a céllal, a lényeget a

formával. A test képlete is. Mozdulatlan gép: veszteglés. Üresen

zakatoló, mozgó gépezet: céltalan erőpazarlás. Perpetuum mobile:

a lét körforgása, a lélek.

GEREBLYE: Belső rendetlenség.

GERINC: A jellem. Minden vele kapcsolatos dolog a jellem

állapotára utal.

GLECCSER: Gőgös magány. Elkülönülés. Nagy, rideg és félelmetes

eredmények.

GOLYÓ: Lásd: a "Szimbológia" fejezet körábráját.

GOMBA: Kétes fizikai vagy lelki táplálék.

GÓRCSŐ: A felület és a látszat mögötti valóság kutatóeszköze és

az ilyenfajta kutatásra való ösztönzés is. Szokatlan ideákat és

eredményeket jelent.

GÖDÖR: Váratlan akadály. Bosszúság.

GŐZ: Feszültség. Feszülő erő. Tevékeny időszak.

GRÁNÁT: Fel nem robbant gránát: lappangó veszély. Robbanó gránát:

botrány, ijedelem, megdöbbentő újdonság.

GRÁNIT: Valaminek a tömörségét, keménységét jelzi attól függően,

hogy milyen formát ábrázol.

GUMI: Az elaszticitás, a nyújthatóság jelképe. Hajlékony, szívós,

de hosszadalmas folyamatot szimbolizál.

GYALU: Simító-, csiszolóeszköz. A jellembeli érdességek várnak

lecsiszolásra.

GYÁR: Termelőüzem. A belső kapacitás, termelőképesség és

erőállapot jelképe. Gyár teljes üzemben: aktív időszak. Üres,

elhagyott gyárépület: a belső energiák kimerültsége. Csüggeteg,

passzív időszak.

GYÁSZOLNI: Rezignált lezárása, befejezése egy érzésnek vagy

irányzatnak.

GYÉMÁNT: Az intellektus jelképe. Nagyon ritka, különleges érték.

Hideg fény.

Mentálsíkon: "drágakő a lótuszkehelyben" (a keleti meditáció ősi

témája, az Óm Mani Padme Hum). Az Isteni Én szimbóluma.

GYEPLŐ: Az ösztönvilág értelmes vezetésre, fékezésre, irányításra

szorul. Vezető állást is jelenthet.

GYEREK: Asszonyok álmában: érzelmi hiányérzet. Lányok álmában:

pletyka, megszégyenülés. Férfiak álmában: gond. De a gyerek

ezenkívül mindig az álmodó rejtett, infantilis énjét, a játékos,

csodaváró, hívő, örök gyermeket jelenti.

GYERTYA: Az ünnep, a gyász és az emlékezet élő lángja. Színe,

száma, nagysága szerint értelmezhető. Hétágú gyertyatartó a hét

bolygó jelképe. (Továbbá lásd: a bolygóknál, a színeknél és a

számoknál.)

GYILKOLNI: Sötét ösztönök kiélése. Jelezheti valami lehetőség,

szellemi vagy érzelmi kapcsolat elpusztítását is.

GYÓGYSZER: Külső segítség egy anyagi vagy szellemi válságban.

GYOLCS: A tisztaság, az egyszerűség szimbóluma.

GYOM: Lásd: dudva.

GYOMOR: A fizikum háztartása, de a lélek emésztőrendszerének is

a szimbóluma. Aszerint értelmezhető, hogy miféle zavar vagy

inzultus éri a gyomrot az álomban.

GYÓNNI: A lélek sötét tehertől kíván megszabadulni, de a nappali

életben nem talál rá módot, mert a félelem és a bizalmatlanság

visszatartja. Éjszaka megteremti tehát egy másik önmagát, és gyón

neki. Így labdázik a meg-emésztetlen problémával, addig görgeti

önmagáról önmagára, amíg a belső, magasabb fórum megadja rá a

megoldást és a feloldozást.

GYÖKÉR: Lásd: fa.

GYÖNGY: Könnyekből, fájdalomból megszilárdult érték. A néphit

szerint a könnyek jelképe.

GYUFA: Tűzkonzerv. Ha fellobban, apró, gyorsan ellobbanó láng.

Hasznos eszköz, de tűzvészt is okozhatunk vele. A tűzben, a

legkisebb magjában is, mindig az élet és a veszély lappang. Apró

fellobbanást, rövid örömöt jelenthet.

GYÜMÖLCS: Az eredmények szimbóluma, és aszerint, hogy milyen

gyümölcsöt látunk, jelenti azt az időpontot, amikor hozzájutunk

ehhez az eredményhez. Férges gyümölcs: betegség, rossz

befolyások. Alma: a kísértés és a legnagyobb diadal jelképe a

Biblia és a mitológia alapján. Mint erotikus szimbólum a női

mellet, magát a nőt mint nemi birtokot jelenti. Szilva: a másik

kifejezetten szexuális jelkép. A nő nemi szervét, erotikus

hiúságát és éhségét jelenti.

GYŰRŰ: Lásd: a "Szimbológia" fejezet körábrájánál és a megfelelő

fém vagy drágakő fogalmánál.

GYŰSZŰ: A kis, a csekély, a legapróbb űrmérték népies jelképe.

Az álom egyéb történéseiből és összefüggéseiből adódik, hogy mire

vonatkozik.

     H

     Od

     Isten lélegzete

     Lélek

     Ideogenezis (a szellem kozmikus eredetét kutatja)

HAB: Könnyű, felületes, tartalmatlan szórakozás.

HÁBORÚ: Az egész mindenséget átható harc, fény és árnyék, az

indulatvilág és az értelem, a sötét ösztönök és az erkölcsi

megismerés között. Belső és külső küzdelmeket jelent.

HÁGCSÓ: Megoldás. Szokatlan lehetőség.

HÁGÓ: Fáradalmak, nehézségek árán elért eredmény.

HAJ: A vitalitás, a szellemi erőállapot jelképe. Híd a

szellemvilágok felé. Takarja és nyitja az eget. Színe szerint

értelmezhető. (Lásd: színek.)

HÁJ: Beteges túltengése valaminek. Gazdagság.

HAJNAL: Kezdet. Reményteljes indulása valaminek.

HAJÓ: Átmenetiség. Hátráltatás.

HAJTANI: Lovas kocsit: önfegyelem szükségessége. Lovat ostorral:

türelmet-lenség, erőszak.

HALÁL: Az élet nagy ellentéte, kiegészítője. A misztikus

átváltozás képlete. A lét körforgásának láthatatlan félköre. Az

okkult bölcselet évezredes alaptétele szerint ahhoz, hogy valami

feltámadjon, meg kell halnia, el kell rothadnia előbb. E

hihetetlennek hangzó tételt éppen a modern tudomány igazolja a

halálból, a rothadásból feltámadó élet számtalan tényével. A

halál tehát sohasem végleges befejeződést, hanem a lappangó,

feltámadásra várakozó Élet egyik állapotát jelenti, a hosszú

álmot.

HALÁLFEJ: Figyelmeztetés.

HÁLÓ: Csapda. Veszély.

HALOTT: Attól függ, ki az. Elvont értelmét lásd a halálnál.

Egyébként különös módon az esős, nyirkos idő idézi fel

halottainkat.

HANGOK: Lásd: a "Szimbológia" fejezetet.

HANGSZEREK:

Brácsa: Feminitás. Női vonzás.

Dob: Az ősi ritmus, az atavisztikus ösztönök jelképe.

Fagott: Mefisztói gúny. Intrika. Nevetségesség.

Fuvola: Idealizmus.

Gordonka: Szenvedélyes érzelmesség. Szexuálmágia.

Hárfa: Éteri elvontság. Emelkedett állapot.

Hegedű: Prímhegedű: domináló szerep. Másodhegedű: alárendelt

szerep.

Klarinét: A nép mulatsága. Majális. Vásár.

Kürt: Vadászat. Sport. Szabadtéri szórakozások.

Lant: Éppúgy, mint a líra, a szerelmi poézis jelképe.

Nagybőgő: Maszkulinitás. A férfi.

Oboa: Pásztorsíp. Idill. A természet varázsa.

Orgona: Vallási misztériumok. Vallási élmények hangszere.

Szaxofon: Az ösztönvilág. Ingerek. Indulatok. Érzéki értelmesség.

Atavizmus.

Trombita: Katonai jelleg. Csatazaj. Zord, harci kedvtelések.

Zongora: Az egész zenekar szintézise. Az élet jelképe.

HANT: Emlékek. A múlt.

HÁNYNI: Elviselhetetlen élmények. Meghasonlottság. Csömör.

Lázadás a körülmények ellen.

HARANG: Ünnepi esemény, de valami veszély és veszteség jele is,

ha az álom tartalma egyébként szorongást keltő.

HARAPÁS: Állat harapása: csaknem minden esetben betegséget vagy

balesetet jelent be. Az emberi harapásnak mindig erős és

komplikált nemi inger az alapja.

HARMAT: Öröm. Friss egészség. Ifjúi lendület.

HARSONA: Nagy kavarodást okozó hír. Meglepő sorsfordulat.

Bejelentés, fel-kiáltójel az álomban.

HATÁRKŐ: Életünk egyik döntően fontos állomásához érkezünk.

HÁZ: Otthon. Védett hely. Az én boszorkányköre, szigete.

Klauzúrát, vissza-vonultságot, termékeny magányt is jelent.

HEG: Fájdalmas emlékek. Egy belső sérülés helye felsajog.

HEGY: Hegyre felmenni vagy felmászni: nehézségek.

Megpróbáltatások. Fárasztó munka. Hegycsúcson állni: karrier,

szellemi felülemelkedés az átlagon. Hegyről lefelé haladni: egy

nehéz helyzet megoldódik.

HERCEG: Becsvágy.

HERE: Haszontalan veszteglés. Belső renyheség. Kasztráció:

akcióképtelenség.

HERMAFRODITA: Minden férfiban és minden nőben megvannak a másik

nem-nek bizonyos arányú sajátosságai. Egyiknél fizikai, a

másiknál érzelmi vagy szellemi tekintetben. Tehát minden embernél

egy különös, lappangó kétneműségről beszélhetünk. Magában a

testben is benne rejlik ez a titokzatos utalás valamely ősi

állapotra. Ilyen például a férfi mellbimbója. Az okkult

hagyományok és az ótestamentumi mítosz szerint a földön élt már

kétnemű emberfajta is, valamilyen történelem előtti korszakban.

A férfi és a nő közötti ellenállhatatlan vonzás és az egymással

való szenvedélyes ki-egészülési vágy - a természet célján, vagyis

a szaporodáson, a fajfenntartáson túl is - valamilyen szakadásra,

az ősi egység megbomlására mutat. A hermafrodita tehát a

kiegészülést, a harmóniát jelenti.

HERVADÁS: Csalódás, sikertelenség.

HÍD: Nagy változás.

HIGANY: A szellem. A lepárlás. A mozgás kvintesszenciája.

HÍMES TOJÁS: Szép ígéretek. Tervek, nagy elképzelések.

HÍMEZNI: Passzív vágyak.

HIMLŐ:  Kínos feszültség. Kellemetlen ügy. Eltitkolhatatlan

válság.

HÍMPOR: Termékenyítő külső hatások. Beteljesedés.

HÍNÁR: Alattomos bonyodalmak.

HINTA: Kétlakiság. Határozatlanság. Valamely helyzetben nem

tudunk dönteni.

HINTÓ: Kényelemvágy. Passzivitás.

HIPNOTIZÁLNI: Erőszakos törekvések. Csodavárás.

HISZTÉRIA: Önközpontosítási vágy. Szexuális elégedetlenség. A

megtagadott, de meg nem fékezett ösztönvilág lázadása.

HÍZNI: Anyagi gyarapodás, de az önteltség gyarapodása is.

Védekezés a kül-világgal és a kísértésekkel szemben.

HÓ: Hűlés.

HÓHÉR: A végrehajtó hatalom. Bűntudat. A karma beteljesedése.

HÓLYAG: A felfuvalkodott üresség jelképe. A sokat ígérő semmit

jelenti.

HOMOK:  Lásd: föld.

HÓNAPOK:

Január 20-ig: a Kőbak hava. Bolygója a Szaturnusz. A nehézkes,

akadályokkal küszködő, csüggeteg, de alapos és spekulatív

egyéniségek születési jele. A Kőbak szülöttei mindig a sors

operálóasztalán fekszenek égető problémák, súlyos

megpróbáltatások között. Ennek a jelnek is van egy vészkijárata

felfelé. A metafizika a szellemi konzekvenciák magasságába

emelheti és megválthatja szenvedéseitől a Szaturnusz fogságába

esett vezeklőt.

Január 21 február 19.: a Vízöntő hava. Bolygója az Uránusz és a

Szaturnusz. Ebben a jelben lépnek a világba a zseniális

feltalálók, a technikai kultúra építői, de a meghasonlott

különcök is. Mindig eredetiek, találékonyak, ötleteik, eszméik

hirtelen robbannak elő az intuíció erő-feszültségéből, de

sorsfordulataik is hirtelen törnek rájuk, nagy eredményekhez

juttatva őket, vagy ijesztően felkavarva, megváltoztatva egész

életüket. Sokan közülük a sebesség megszállottjai, és így gyakran

esnek ilyen balesetek áldozatául.

Február 20-március 20.: a Halak hónapja. Bolygója a Neptunusz és

a Jupiter. A valóban hivatott, szenzitív, különleges

képességekkel meg-áldott médiumok, misztikusok, de a zavaros

fejű, fanatikus képzelgők jele is. Magasabb színvonalon, bár nagy

értelmesség társul hozzá, még-is a megérzések, érzelmek, a

vonzódás és a taszítás ösztönzései a döntők az ilyen egyéniség

tetteinél és elhatározásainál. Jellemző rájuk még a mások

ügyeiben való önzetlen részvétel és önfeláldozás.

Március 21-április 20.: a Kos hava. Bolygója a Mars. Indulatos,

harcias, akadékoskodó, összeférhetetlen, önfejű, de nagy

vitalitású és vállalkozó kedvű egyéniség jele. Mindent

lendülettel, vad szenvedéllyel, zajjal csinál, és békétlenség

kavarog körülötte. Nyugtalan és nyugtalanító. Diktátorok és nagy

mágusok jele.

Április 21-május 20.: a Bika hava. Bolygója a Vénusz. Kitartó,

szorgalmas, de anyagias és önző emberek jele. Magasabb nívón

eszességük, megbízhatóságuk mellé annyi kényelemszeretet, élvvágy

és olyan erős pénzszerzési ösztön társul, hogy lefogja

lendületüket a magasabb rendű szellemi célok felé. A művészetre

is inspirál (éneklés, szobrászat).

Május 21 június 20.: az Ikrek hava. Bolygója a Merkúr. Sima,

kellemes, mozgékony, diplomatikus, könnyen teremt kapcsolatot,

élelmes, de valamilyen szempontból megbízhatatlan életművész

jele. Megbíz-hatatlansága sokszor csak abban nyilvánul meg, hogy

az egyik pillanatban teljesen benne van valamiben, együtt

sodródik vele, lelkesedik érte, hogy a következő pillanat

másfajta hatásaiért tökéletesen feladja, elfelejtse. Kitűnő

szerető, de legtöbbször nyugtalanító élettárs.

Június 21 július 22.: a Rák hava. Bolygója a Hold. Érzékeny,

nyugtalan, változékony, szeszélyes lelki alkat jele. Örök

szomjúsága, elégedetlensége, ellentmondó sóvárgásai

diszharmonikussá, de érdekessé teszik. Csupa álarc és útvesztő.

Még önmagával sem teljesen őszinte. Minden érdekli, és mindenbe

hamar belefárad. Névtelen nosztalgiák és névtelen félelmek

martaléka. Szenvedélyes, tehetséges, túlfokozott fantáziájú.

Mozgékonysága a férfiaknál nagy élelmességgel párosul.

Július 23-augusztus 22.: az Oroszlán hava. Bolygója a Nap. A

vezető egyéniség, a minden körülmények között élre törő uralkodó

típus jele.

Nagyvonalúsága, nagylelkűsége, erőt, biztonságot, győzelemtudatot

sugárzó fellépése teszi alkalmassá erre a szerepre. Rossz

aspektusok mellett azonban ezek az adottságok zsarnoki

uralomvággyá, erőszakossággá, törtetéssé torzulnak. Az Oroszlán

típus útját nagy barátok, jó-akarók és veszélyes ellenségek

kísérik.

Augusztus 23-szeptember 22.: a Szűz hava. Bolygója a Merkúr, mely

a földies jellegű Szűz jelében más színezetű, mint a levegős

Ikrekben. Tudásszomj, szorgalom, kitartás, rendszeresség jellemzi

az e hóban született embert.

Szeptember 23-október 23.: a Mérleg hava. Bolygója a Vénusz. Nagy

belső labilitás, egyensúlytalanság jele. A művészettel, ha

passzív ér-telemben is, erős kapcsolata van. Élvező, luxusimádó

típus, a színek, a formák rajongója. Nagy zenebarát. Erősen

érzéki.

Október 24-november 21.: a Skorpió hava. Bolygója a Plútó és a

Mars, amelynek itt inkább a szenvedélyes jellege kerül előtérbe.

A Skorpió szülött csípős nyelvű, sokszor rosszhiszemű, kritizáló

hajlamú, jó meg-figyelő, s szeret mások rovására mulatni. Éles

eszű. Önmagát és a kül-világ minden jelenségét állandóan

analizálja, ízekre szedi. Kételkedő, és sokszor rombol ott is,

ahol már valami konstrukciónak kellene következni. Humorában

kegyetlen és gyilkosan gúnyolódó, de önmagával szemben sem ismer

irgalmat. Önmarcangolása már szinte mazochizmus. Szenvedélyesen

féltékeny, rossz aspektusok mellett betegesen irigy.

November 22-december 21.: a Nyilas hava. Bolygója a Jupiter.

Csupa lendület és intuíció. A Jupiter szülött megbízható barát,

igazságszerető, nagyvonalú, sokszor könnyelmű és nagyon hiú.

Rossz aspektusok mellett - különösen nőknél - egyeduralkodóvá

válhat az érzéki szenvedély. Sok hírhedt, nagy kokott született

ebben a jelben. A művészeknél alkotóerővé alakul át ez a hatalmas

érzéki energia.

HORGANY: A Jupiter fémje.

HORGÁSZ: Az ösztönvilágra való koncentrálást jelenti.

HORGONY: Beérkezés. Állandóság.

HOROG: Veszélyes lehetőségek.

HULLÁM: Az élet ritmusa, a szüntelenül áramló, váltakozó mozgás,

amely hol magasba lendül, hol a mélybe zuhan. Az ember fizikai

és szellemi erőinek, de sorsának is a szimbóluma. Nagy HULLÁMOK:

nyugtalanság, ellentétek között hányódó események.

HUROK: Veszély. Támadás.

HÜVELYKUJJ: Az egyéniség jele.

     I  

     Kard

     Kormánypálca

     Fal

     Láthatatlan erő

IGA: A sors terhei. Megpróbáltatások. Szolgaság.

IKER: Kettős hatást, kettős eredményt vagy kettős megpróbáltatást

jelent az álom egyéb képei és érzéstartalma szerint.

IKRA: Termékenység. Jólét. Gazdag lehetőségek.

IMÁDKOZNI: Mágikus tevékenység. Kapcsolatkeresés a felsőbb

régiókkal. Erőgyarapodás.

INAS: Uralomvágy. Előnyök egy alulértékelt irányból.

ING: Kínosan titkolt magánügy. Ingben megjelenni az utcán vagy

elegáns tár-saságban: csökkentértékűségi érzés. Nevetségességtől

vagy szegénységtől való félelem. Megszégyenítés.

INGA: Határozatlanság.

INGOVÁNY: Lásd: hínár.

INNI: Ingerálom.

ISKOLA: Mindazoknál visszatérő, szorongásos álomkép, akik

különféle lelki sérüléseket szenvedtek el iskolás korukban a

külvilággal való első össze-csapások, küzdelmek, az első

teljesítmények és helytállások harcai köz-ben. Az időtlenné

konzerválódott álomiskola feszült légkörével, minden pillanatban

váratlan követelményeivel, megszégyenítéseivel, fenyegető,

részvétlen nyilvánosságával mindannyiszor felbukkan az álomban,

vala-hányszor komoly helytállás, nehéz feladat, megoldhatatlannak

látszó probléma vagy érzelmi válság elé kerül a kisebbségi

érzéssel küzdő álmodó. De nemcsak a már meglévő vagy tudatosan

várt akciók közben jelentkezik ilyen iskolaálom, hanem néha

jósálomként előz meg valamely később kialakuló helyzetet.

IVARSZERVEK: Erotikus jelentőségükön kívül a megnyilvánult lét

alaptényezőjét, a pozitív és a negatív erőt, a teremtés misztikus

feltételeit, a szintézist létrehozó tételt és ellentételt, az

örök Egységgel való egyesülés eksztázisának sötét árnyképét

szimbolizálják.

IzoM: Fizikai erő és teljesítmény.

IZZADÁS: A szenvedély, a magas fokú indulat és a teljes

intenzitás állapota. Valaminek a forrpontját jelenti.

     J

     Evolúció

     Fokozatosság

     Hurok

JÁSZOL: Az újszülött Krisztus bölcsője. Az állati táplálék helye,

de a csoda kelyhe is. Az alacsonyrendű ösztönök istállójában

sínylődő szellem éhségét jelenti a magasabb rendű táplálékra.

JÁTSZANI: Elodázása egy komoly feladatnak. Menekülés a

felelőtlen, felületes, gyermeki állapotba valamely nehéz

helytállás elől.

JÉG: A látens érzelmi világ. Dermedt, konzervált ösztönök.

Aszkézis. Részvét-lenség. Közöny.

JEGY: Megnyíló lehetőségek.

JÓGA: Az anyag legyőzése a szellemi erők felszabadítása által.

JÓGI: Az ember lelkében benne szunnyad a teremtés, a kozmosz

minden titka, a legnagyobb hatalom és a korlátlan tudás

lehetősége. A jógi birtokába - sikeres gyakorlatokkal

felszabadított belső erők által - az atomerőnél hatalmasabb

energia kerül. Ezek az erők azonban többé nem kifelé hatnak,

hanem legyőzve a lét káprázatát, egyesülnek az isteni Valósággal.

JÓSNŐ: Az, amit jövendöl, rendszerint szimbolikusan magában rejti

a közeljövő jelentéktelenebb eseményeit.

JÖVŐ: Az álomvilágban nyitott dimenzió. A jósálmok legtöbbször

égő színűek, és erős érzéseket hagynak hátra.

     K

     A harc és a rombolás princípiuma

     A pozitív pólus elsőbbsége

     Mágikus támadás

     Győzelem

KAGYLÓ: Zárlat. Titok. Lélekterhesség.

KALÁCS: Jólét.

KALAP: A világban elfoglalt szellemi pozíció. Konvencionális

kapcsolatok. Az ember külső egyénisége. Cilinder: társadalmi

érvényesülés, hiúság, becsvágy, nagyképűség.

KALAUZ: Hivatalos ellenőrzés.

KALITKA: Ha madár van benne: a lélek rabsága. Aszerint, hogy

milyen madár van a kalitkában, arra a komplexusra jelenti a

zárlatot. Lásd: madár.

KALODA: Megszégyenülés.

KALÓZ: Veszély. Veszteség.

KÁLYHA: A házi tűzhely. Az otthon érzelmi intenzitása.

KÁMFOR: Tűnő remény.

KANDALLÓ: Lásd: kályha.

KÁNIKULA: A hő túlfokozott feszültsége. Az érzelmiség túlsúlya.

KAPA: Valamely hiba kiküszöbölésének szükségessége.

KARÁCSONY: Az esztendő szíve, a magasabb rendű idea születésének

ünnepe. Örömöt, meglepetést, szép teljesülést jelent.

KARD: Az akarat szimbóluma.

KARNEOL: A vér és a szenvedély jelképe. A Mars és a Jupiter

bolygók hatása alatt áll.

KARÓ: Támaszkeresés. Külső támasz. Fenyegető helyzet.

KAROM: Kapzsiság.

KÁRTYA: Kétes szerencse - veszteséges kimenetellel.

KARZAT: A közvélemény.

KAS: Szorgalmas munka után szép eredmények.

KASTÉLY: A képzelet fellegvára, a szépségvágy, a meseösztön

kielégítése. Ha nappal sohasem látott, mégis ismerős kastélyban

járunk, s ez az álom többször visszatér, lehet, hogy egyik előző

életünk színhelyét keressük fel a múlt dimenziójában, ahol

elintézetlen ügyeink maradtak. Ez azonban csak egy lehetőség a

számtalan közül. A kastély mindenesetre valóság valahol: vagy a

múltban, vagy a jövőben, vagy a képzeletbirodalomban, mely épp

olyan realitás, mint az anyag egyéb realitásai. Szimbólumként

valamely remény beteljesülését jelentheti.

KASZA: Az élet betakarítója. A halálnak, de az aratásnak is a

jelképe.

KASZÁRNYA: A törvény. Terhes szolgálat. Kiszolgáltatottság.

KATLAN: Tűz és katlan: szenvedély és szenvedés.

KATONA: Személytelen szolgaság.

KÁTRÁNY: Nehéz, sötét helyzet.

KÁTYÚ: Rossz irány. Zsákutca. Veszteglés.

KÁVÉ: Rövid felfrissülés.

KAVICS: Apró gondok, bosszantó kis terhek.

KAZAL: Tartalék. Anyagi kitartás.

KAZÁN: Befűtött kazán: nagy tevékenység. Kedvező időszak.

KEHELY: Az élvezet, az életöröm, az érzelemvilág, de a szeretet

jelképe is.

KELEPCE: Alattomos fizikai vagy szellemi csapdára figyelmeztet.

KÉM: A közvetlen környezet valamelyik tagjából áradó ellenséges

szándék intuitív megérzése. Fokozott óvatosságra int a

külvilággal szemben.

KEMENCE: Békés, eredményes időszak.

KÉMÉNYSEPRŐ: A néphit a szerencse jelének tartja.

KÉN: Ördögi jelkép. Kísértés. Az alkímiában a tűz szimbóluma. A

modern gyógyszerészeti kémia egyik fontos vegyszere.

KENŐCS: Boszorkánykenőcs: utalás az altudat mágikus erőire.

KENYÉR: Megélhetés.

KÉP: A képzelet nyersanyaga. Attól függ, hogy milyen színű és mit

ábrázol.

KERÉK: A mozgás, a körforgás, az idő és a tér jelképe.

KERT: A lélek belső munkaterülete. Az érzelmek faunája. Az

önmegismerés eredményei. Aszerint értelmezhető, hogy milyen

növények nőnek benne, és milyen a kert állapota.

KÉS: Mindig kettős, romboló és építő célokat szolgáló eszköz.

Jelentheti az akarat által az értelem parancsára keresztülvitt

fájdalmas, de gyógyító fizikai vagy lelki operációt, de jelenthet

az erőszakos indulatosság által ejtett halálos sebesülést is.

KETREC: Az altudat indulatbestiáinak börtöne.

KÉVE: Betakarított eredmények. Gazdagság.

KÉZ: A tevékenység jele. Az emberi fokozat emblémája. Durva,

nagy, vörös kéz: alacsonyrendű, fenyegető indulatok, brutalitás.

Hófehér, húsos, gödrös kéz: bujaság, luxusvágy. Hosszú,

elkeskenyedő, hegyes ujjú kéz: befolyásolhatóság, önzés,

finomkodás. Túl apró kéz: jelentéktelenség. Jól formált, arányos

kéz: kiegyensúlyozottság.

KILINCS: A legális bejutás lehetősége valahová.

KINCS: Nagy nyereség, váratlan öröm.

KÍNPAD: A karma ítélete. Megpróbáltatások. Vezeklés.

KIRÁLY: A belső mikrokozmosz, az Ego-világegyetem uralkodója,

össztudat, a legfelsőbb fórum, s mint ilyen, döntései, közlései

és a vele történő dolgok alapvető fontosságúak és mindig

jelentősek.

KÍSÉRLETEZNI: Laboratóriumban: útkeresés. Új módszerek,

aktivitás.

KÍSÉRTET: Nyugtalan emlékek, elintézetlen ügyek.

KÍSÉRTETVÁR: A múlt.

KÓC: Tartalmatlan ügyek és kapcsolatok.

KOCKA: Lásd: a "Szimbológia" fejezet négyzetábráját.

KOCSI: Gyerekkocsi: egy folyamatban lévő ügy éretlen, tehetetlen,

gyámolításra szoruló stádiumára utal. Lovas kocsi (ló nélkül):

kimerültség.

KOCSMA: Alacsonyrendű narkózis keresése egy nehéz, örömtelen

helyzetben.

KOFFER: Utazás. Gond. Teher.

KOHÓ: Megpróbáltatás. Átalakulás a szenvedés folyamatán

keresztül.

KOKOTT: Sok elfojtott ösztönéletű, kielégületlen, passzív nő

kivetített fantázapozitívja. Egyébként minden tekintetben a kívül

kendőzött, illatosított, csillogó, de lényegében romlott

prostitúciót, értékek elárulását, lealacsonyodást jelent.

KOKSZ: Látens energia. Lekötött, értékes erők.

KOLDUS: Titkos szűkölködés valamiben. Kirekesztettség. Részvét-

és érzeleméhség.

KOLOMP: A nyájat összetartó eszköz. Kolompszó: a vezérhang. A

demagógia. A nyájösztönre apelláló propaganda. Feketemágia.

Veszedelmes, romlásba sodró, erős külső befolyást jelent.

KOLOSTOR: Elvonulási vágy. Belső fáradtság. Istenkeresés.

Szembefordulás a világgal. Sürgetővé érett szellemi problémák.

KOMP: Változás.

KONC: Becstelenül szerzett, nívótlan előny.

KONKOLY: Ártalmas eszmék.

KONTY: Konzervativizmus.

KONYHA: A belső vegykonyha: gyomor, epe, máj, vese szimbóluma,

de jelen-ti a szellemi táplálék feldolgozásának folyamatát is.

KOPASZSÁG: Szellemi elerőtlenedés.

KOPORSÓ: A halál és a feltámadás klauzúrája. Az újjászületés

hídja. Nagy át-alakulást, elhalást és megújulást jelent.

KORALL: Az életerő és a vér szimbóluma. A Jupiter és a Mars

bolygó hatása alatt áll.

KORBÁCS: Hajszoló ösztönök, indulatok. Szenvedély, mely

szenvedést okoz.

KORCSOLYA: Lendület. Mostoha körülményeken átsegítő sorsszerű

támogatás.

KORDÉ: Nehézkes előrejutás, lassú ügymenet.

KÓRHÁZ: Válság, hátráltatás, nehézségek.

KORLÁT: Akadály, tilalom, elrekesztett irány.

KORMÁNY (KERÉK): A kontroll szükségessége. Az értelem vészjele

az ösztönök eluralkodása miatt.

KOROM: Lásd: színek.

KORONA: Egy folyamat sikeres betetőzése. Öröm. Emelkedés.

Beteljesedés. Az uralkodó szellem szimbóluma.

KORPA: Rossz társaság. Alacsonyrendű kedvtelések. Veszély.

KOSÁR: Visszautasítás.

KOSZ: Belső tisztátlanság.

KOSZORÚ: Mirtusz: szerelmi beteljesülés. Babér: siker.

Sírkoszorú: késői elismerés.

KOVÁCS: A fájdalom tüzével és a körülmények pörölyével

vaskeménységű jellemet formáló sors jelképe. Mint ilyen, a

Felsőbbrendű Ént is jelenti.

KOVÁSZ: Erjesztő szellemi hatások.

KŐ: Keménység. Látens állapot. A fejlődés mélypontja.

KÖD: Tudatlanság. Rejtőzés. Hazugságok.

KÖLDÖK: A test középpontja. A külvilággal való kapcsolat és az

egyéni lét küszöbe. Az alsó és a felső zónák határköve.

Köldökzsinór: önállótlanság.

KÖNNY: Konzekvenciák. Feloldódás. Megoldás.

KÖNYÖK: Erőszakos eszközökkel való érvényesülés.

KÖNYV: A szellem kapuja a pokol, a menny és a végtelen felé.

KÖRÖM: Ellenséges hatások. Bosszúság.

KÖTÉL: Kötés, megerősítés.

KÖVÜLET (FOSSZÍLIA): A múlt. Fel nem dolgozott, fel nem oldott

emlékek, érzésélmények mint a fejlődés és a belső egészség

akadályai.

KÖZÖNSÉG: Exhibicionizmus. Külső véleményektől való függés.

Nyilvánosság.

KÖZÖSÜLÉS: Lásd: coitus.

KRÉTA: Ha színes, értelmét a színe határozza meg. Krétakör: a

"boszorkány-kör", démoni hatások és támadások elleni védő

klauzúra. A transzcendens védelem jele.

KRISTÁLY: A tisztává, makulátlanná lényegült idea jelképe.

Jóskristály: a harmadik szem, a lényeglátás, a tisztánlátás

szimbóluma.

KRISZTUS: A megváltó, felszabadító, messianisztikus eszme, minden

építőerő, a transzcendens valóság, az Isteni Én és a Szeretet

szimbóluma.

KULCS: Valamely fizikai vagy szellemi probléma nyitja.

KUNYHÓ: Igénytelenség. Szűkös körülmények.

KUPOLA: Lásd a "Szimbológia" fejezet árkádábráját.

KURUZSLÓ: Kétes tanácsok és módszerek.

KÚT: A belső életforrás. Kiszáradt kút: terméketlen, bénult

lelkiélet. Fizikai és szellemi pangás. Hiányok. Nélkülözés.

KÜLFÖLD: A külső világ ismeretlen, fizikai és szellemi tényezői.

Az idegenség, a messzeség jelképe.

KÜSZÖB: Határvonal. Mindig változást jelent. A legtöbb küszöböt

láthatatlan, de erős Cerberus védi. A küszöb őrzője a félelem.

Csaknem minden ember szenved, szorong az ismertből az újba, az

ismeretlenbe való átlépéstől. Ez az úgynevezett küszöbszorongás.

Egy nagy feladat előtt, amely előbbre vinné az embert, a régi

egyéniség előítéletei, a megrögzött szokások, gyöngeségek

akadályként jelentkeznek, s ezeket le kell győzni. Ha okkultista

látja álmában a küszöb megtestesült őrzőjét, az a fejlődés új

fokozatába való belépését jelenti súlyos áldozatok meghozatala

árán.

     L

     Fal

     Akadály

LÁB: Alsó zóna. A "gyökér" analógiája. Mozgás. Erő. A matériához

való viszony. Vastag tönkláb: anyagiasság. Természetellenesen

vékony pókláb: egzaltáció. Kapzsiság.

LABDA: Ruganyosság.

LÁDA: Klauzúra. Nehéz feladat.

LADIK: Lásd: csónak.

LAKÁJ: Lásd: inas.

LAKAT: Tilalom. Helytelen irány erőszakolása.

LAKK: Csillogó, felszínes máz. Utalás valamely értéknek hitt

dolog értéktelenségére.

LAKMUSZPAPÍR: A hamis és a valódi érték leleplezője. Analizáló

értelem. A Felsőbbrendű Én. A kritika, a megkülönböztetés

művészetének kifejlesztésére inspirál.

LAKODALOM: Lásd: esküvő.

LÁMA (TIBETI): Áldozathozatal, lemondás egy magasabb cél

érdekében. A szellemi irány. A szomjazó lélek. A metafizikai

szükséglet jelentkezése.

LÁMPA: A dolgokat megvilágító, valódi színükben és formájukban

leleplező fényforrás. Az intuíció. Égő lámpa: megvilágosodás.

Valami felderül, fénybe borul, örömmé lobban fel.

LAMPION: A messzeség színes, sejtelmes varázsa. Távoli ígéret.

Vágyakozás.

LÁNC: Az egymásból folyó következmények törvénye. A kauzalitás.

Széttörhetetlen tények. Szorító körülmények. Fizikai vagy

szellemi rabság.

LÁNG: Az élet. Szenvedély. Lásd még: égni.

LÁP: Lásd: ingovány.

LAPÁLY: Egyenletesség. Biztonság, de sivár egyhangúság.

LÁRVA: Látens állapot utáni változás.

LATOR: A keresztfán: nagy megpróbáltatások, szenvedések saját

tetteink következményeként.

LÁVA: Óriási belső feszültség. Az elintézetlen indulatok és

szenvedélyek a ki-törés kataklizmájával fenyegetnek.

LAVINA: Meglóduló, feltartóztathatatlan, baljós események.

LÁZ: Védekezés egy fizikai vagy lelki fertőzés ellen. Krízis.

LEBEGNI: A dolgok fölött lenni. A szellemi szárnyak

kibontakozása. A bölcsesség rövid időre úrrá lesz a végzeten.

Öröm. Emelkedés. Felszabadulás.

LEGELŐ: Nyájjal: közhelyekből való táplálkozás. Csordaösztön.

Szellemi igénytelenség.

LÉGGÖMB: Alaptalan, tartalmatlan sikerek. Blöff.

LÉGHAJÓ: Uralt szellemi képességek. Karrier.

LEGYEZNI: Hízelgés.

LÉGYOTT: Titkos és tilos utak.

LEKVÁR: Konzervált eredmények.

LELTÁROZNI: Értékeink, eredményeink és gyöngeségeink

számbavételének szükségessége.

LEMEZ: Önállótlanság. Reflexlét. A Felsőbbrendű Én a befolyások

alól való felszabadulásra, szellemi függetlenségi harcra buzdít

vele.

LÉPCSŐ: A fizikai és a szellemi fokozat jelképe. Lépcsőfokok

száma és iránya szerint értelmezhető. Lásd még a számok és a

szimbológia fejezet térelosztással foglalkozó részét.

LEPEL (VALAMIN): A jelenben rejlő és abból kibontakozó jövő

körvonalai.

LEPKE: Rövid gondtalanság. Felvillanó öröm. Szárnyas pillanat.

LÉPVESSZŐ: Kívánatos dolgokon át közelítő veszély.

LÉTRA: Lásd: hágcsó és lépcső.

LEVÉL: Hír.

LIDÉRCFÉNY: Hamis ideálok kergetése. Rossz befolyások. Szakadékba

csalogató káprázat. Veszély.

LIFT: Lefelé süllyedni vele: valami gyorsan, simán megoldódik.

Lifttel felfelé emelkedni: külső segítséggel történő hirtelen

emelkedés.

LIGET: Rövid megpihenés. Békés időszak.

LOCSOLNI: Hiányérzet. Belső szomjúság.

LOPNI: A törvényen kívüli ösztön-én ultimátuma. Lázadás a

világrend ellen. Elégedetlenség. A kereteken túl törekvő vágyak.

LOVAS: Megnyergelt szenvedély. Szerszám nélküli, megvadult lovon

ülni: elszabadult, ámokfutó indulatok.

LŐNI: Célba és beletalálni: nagy eredmény. Hangos siker.

Feltűnés. Lelőni valakit: egy gáncs eléri célját. Céltalanul

lövöldözni: levegőbe pufogtatott energia.

LÚG: Maró, de tisztító élmények.

LUGAS: Kellemes, átmeneti állapot.

LYUK: Erotikus jelentőségén túl mindig a bejárata valamely

felderítetlen iránynak.

     M

     A női princípium

     Negativitás

     Anyaság

     Gravitáció

MADARAK: A lélek és a szellem jelképei. Szellemi tulajdonságokat

szimbolizálnak.

Bagoly: Ész, műveltség, bölcsesség. Bagolyhuhogás: veszély.

Csalogány: Szerelmi élmény.

Daru: Utazás.

Fecske: Csapongó vidámság, tavaszi derű.

Főnix: Misztikus élmény. A megvilágosodás, a lelki újjászületés

szimbóluma.

Gerle: Lásd: csalogány.

Gólya: Terhesség, de lehet a lélek terhessége is.

Harkály: Hasznos kíváncsiság.

Holló: Rossz hír.

Kanári: Hiúság.

Kakas: Pletykából eredő viszály. A pletyka rendszerint szexuális

vonatkozású.

Kakukk: Törvénytelen gyerek. Haláleset.

Papagáj: Pletyka.

Páva: Hivalkodás. Exhibicionizmus.

Pulyka: Veszekedés.

Sas: A magasan szárnyaló, analitikus értelem emblémája, amely

azonban pusztító is lehet. A nagyra törő becsvágy, a magasan

szárnyaló tervek szimbóluma.

Strucc: A felelősség elodázása. Az ostoba "struccpolitika"

jelképe; példázza azt, aki a fejét a homokba dugja a veszély

elől, míg testét szabadon kiszolgáltatja minden támadásnak.

Tojóstyúk: Eredmények.

Varjú: Baljós előjel. Kellemetlenség.

Veréb: Ugyanaz a jelentése, mint az egérnek.

MAG: A misztikus életcsíra méhe. A klauzúrába vont idea. A látens

Ige. Reményt, kezdetet, bőséges eredmények ígéretét jelenti.

MÁGLYA: Lásd: égni.

MÁGNES: A természet vonzása. Állati magnetizmus. Gyógyerő.

Láthatatlan befolyás. Az asztrálvilág hatásai. A determinációt,

a megfellebbezhetetlen sorstörvényt, a kiszabott életutat is

jelenti.

MÁGUS: Fekete mágus: a sötét tudás. Az altudat. Az önös célú

akarat. Az etika nélküli hatalom. A kísértő, romlást hozó

varázserő. A fekete mágus Hadész mélységeinek uralkodója, de

bűvészinas is, akit végül mindig elpusztítanak saját felidézett

démonai. Fehér mágus: személytelen szolga, a magas-rendű szellemi

ideák közvetítője. Az Isteni Én.

MAGZAT (EMBRIÓ): Fejletlen, önállótlan, más szervezettől függő

élet. A kezdeti stádium. A fejlődés alsóbb fokozatai. Közelgő

változást, megvalósulást jelent.

MALOM: Az őrlő idő. Súlyos események előjele.

MANKÓ: Támaszték. Ép testtel mankóval járni egészségtelen függés

a külső körülményektől.

MANNA: Égi táplálék. A külső és a belső vallás.

MANÓ: Kis asztrálelementál, fantáziából, gondolaterőkből

teremtett mesefigura, mégis éppoly "valóságos" élete van valahol,

mint nekünk az anyag-világban. Furcsa, váratlan eseményeket, néha

bosszúságot, de néha szerte-len, csúfondáros vidámságot jelent.

MÁRTÍR: Önfeláldozás egy magasrendű célért. Mazochizmus.

Fanatizmus. Néha azonban áldozatokkal való zsarolást is

jelenthet.

MÁRVÁNY: A művészek nemes építőanyaga. A lenyűgözött idea. A

művészi munkaterületen szép, de nehéz feladatokat jelent.

MÁSODÉN: Döntő sorsfordulatok, megpróbáltatások, sikerek előtt

és erkölcsi dilemmák közben sokszor találkozunk vele álmunkban.

Legtöbbször a Felsőbbrendű Én ölti fel ilyenkor saját testünk

hieroglifáját, hogy óva intsen, figyelmeztessen valami nagy

veszélyre, kísértésre, elbukási lehetőségre. Az is előfordul,

hogy alteregónkban az alacsonyrendű indulat-én akar rossz irányba

befolyásolni bennünket. Az álom más történéseitől, színeitől,

érzéstartalmától és a másodén mondanivalójától függ, hogy melyik

énünkkel van dolgunk.

MATRÓZ: Átmeneti kapcsolat. Gyökértelenség.

MÉCSES: Az emlékezet. A fájdalmasan megszépült múlt kultusza.

MEDENCE: Formája szerint értelmezhető. Mást fejez ki, ha kör és

mást, ha négyzet alakú. (Lásd a szimbológia fejezet mértani

ábráit.) A víz, amely a medencét megtölti, mindenképpen az

asztrálvilágot szimbolizálja. Ha sötét, sűrű és zavaros, akkor

szenvedélyt, indulatokat, tisztátalan ösztönöket, ha tiszta és

áttetsző, a finomult érzelmességet, művészi impulzusokat jelenti.

MEDER: Az időben és a térben tovahömpölygő élet kerete. A

determináció. A törvényszerű út, amelyből kilépni káros és

veszedelmes.

MECSET: Lásd: templom.

MÉDIUM: A Hold jele alá tartozó közvetítő. Személytelen, de

sokszor öntudatlan szolga. Transzcendens hatások transzformálója,

de esetlen szellemi bacilusgazda is, mert erős belső kontroll

híján a mélységből éppúgy köz-vetít, mint a magasságból, ezért

kettős jelentése van. Jelenti a természet-feletti befolyásokat,

de a befolyásolhatóság veszélyét is.

MELL: Lásd: emlő.

MENYASSZONY: Hiányérzet. A negatív pólus készenléte. Nyitott

kérdések. Asztrális hívás. Az életigenlő természet. A fátyolos

Ízisz. A megtermékenyítésre váró anyaméh. A lét kíváncsisága. A

külön út. Közelgő változást, új kapcsolatokat, új életirányt

jelent.

MENNYEZET: A szellem földi korlátai. Az emelkedés anyagi gátjai.

A felszabadulás előtt emelkedő fal. Ezért az alacsony mennyezet:

nyomasztó, leverő hatásokat és szorító körülményeket, a nagy

magasságban lévő mennyezet tágas, nagyvonalú, de mindig korlátok

közt mozgó lehetőségeket, az ég-bolt felé szétnyíló mennyezet

szellemi és fizikai felszabadulást jelent.

MENNYORSZÁG: Az emigrációba vonult képzelet menedéke. Változatai

kimeríthetetlenek. Annyi mennyország van, ahány ember él a

földön, mert hiszen lényegében állapotot és nem helyet

szimbolizál. De az álomban kivétel nélkül mindenkinek a boldogság

végső fokozatát, az egyéni felfogásnak, igényeknek megfelelő

beteljesülést jelenti.

MEREDEK: Nehézségek.

MÉREG: Rossz befolyások. Helytelen életmód.

MERÉNYLET: Az altudatból előtörő anarchista indulat. A világgal

meghasonlott romboló ösztön megnyilvánulása, amely az erkölcsi

ént meg akarja semmisíteni, hogy e pusztulásból létrehozhassa az

őrület káoszát. Az érzelmi élet válságát jelenti.

MÉRLEG: Üresen: egyensúlykeresés. Szélsőséges hangulatok. Mérleg

nagy súlyokkal: az élet terhei. A karma kötése. Megpróbáltatások.

MÉRNI: A tettek bírálata. Az önkritika szükségessége.

METEOR: Elragadtatás. Nagy, feltűnést keltő, de mulandó siker.

MÉZ: Az édesség esszenciája. A szerelem teljes intenzitása,

zenitje a jelenben.

MEZŐ: Szabadság. Gondtalanság. Virágos rét: az ifjúság

felelőtlen, tünékeny derűje.

MEZTELENSÉG: Erotikus érzéstartalommal: exhibicionizmus. Az

utcán, kínos érzéstartalommal: megszégyenítéstől való félelem.

Megszégyenülés.

MIRTUSZ: Tisztaság. Érintetlenség.

MISE: Emlékek kultusza. Önvád. Késő bűnbánat.

MISZTÉRIUM: Az álomvilág történései tulajdonképpen szintén

megrendezett misztériumok, inspirálójuk az Isteni Én, vagy az

altudat sötét erői. A misztériumok művészete a hatalmas,

fenséges, kozmikus távlatokat magában rejtő ősforrás, amelynek

éppoly korcs csökevénye ma a színpadi játékok túlnyomó többsége,

mint a valóságlátó harmadik szemnek a tobozmirigy, a kétszemű

ember tétován fel-felderengő, de inkább vakon tapogatózó

transzcendens képességei. Csaknem minden ősvallás megrendezte a

maga csodálatos, megrázó szépségű beavatás-misztériumait, amelyek

a résztvevők lelkébe elmúlhatatlan eksztatikus élményként

beleégették a szellemi valóságot, feltárták a hozzá vezető út

veszélyeit, csapdáit, fáradalmait, s egy hajnali megérkezés

ujjongásában, a napkelte kinyilatkoztatásában örök tűzzé

izzították fel az individuum belső szentélyében a haláltól való

felszabadulás sóvárgását. A legismertebbek az egyiptomi és az

ógörög misztériumok. Orpheusz és Püthagorasz teremtő szellemének

hatása alatt virágoztak ki teljes tisztaságukban és művészi

szépségükben. A két nagy Beavatott halála után azonban

hanyatlásnak indultak, végül triviális szín-padi aktualitásokká

züllöttek. Misztériumokat álomban végigélni: az élet-irány

megváltozását, misztikus hivatást, sorsszerű megbízatást jelent.

MITOLÓGIA: A mítosz a népek transzcendens emlékezete és

nosztalgiája az el-veszített magasabb rendű állapot és szellemi

szabadság után. Fizikai síkon csaknem minden ősmondának van egy

valóságmagva is, amelyet a legmodernebb történelemkutatás kezd

most már kifejteni az ékes és szimbolikus meseszövevényből.

Csodálatos egyezésekre bukkantak így rá, s ezekből más

tudományágak ellenpróbáival rekonstruálni tudtak bizonyos

elsülylyedt, történelem előtti kultúrákat. Asztrális, vagyis az

érzelmi ösztönök síkján a mitológia alakjai bizonyos vágyakat,

szenvedélyeket, indulatokat és elementáris erőket fejeznek ki.

Mentális, tehát szellemi síkon azonban már kozmikus tartalommal

telnek meg s magukban rejtik a legmélyebb teremtéstitkokat.

Álomban tehát egy-egy mitológiai alakban mindig keressük meg a

ködbe veszett múltat, érzelmi világunk, különféle tulajdonságaink

képletét és a magasrendű ideát. E három tényezőből

megállapíthatjuk, mit akar közölni velünk múltunkra, jelenünkre

és jövőnkre vonatkozóan.

MOCSÁR: Talajvesztettség. Ellenállás hiánya végzetes

befolyásokkal szemben.

MOHA: Mulandóság.

MOSNI: Belső tisztátalanság. Megbánás.

MOTOR: A mechanizmus lelke. Az energia, a mozgás jelképe.

MOZAIK: Aprólékos tevékenység, mely látszólagos kicsinysége,

részletező értelmetlensége ellenére szép és összefüggő egésszé,

eredménnyé áll össze.

MOZDONY: A vezérgép. A vonat mozgatója és szolgája. Kocsik nélkül

rohanó mozdony: különc, fanatikus eszmék, haszontalan fáradozás.

Hátrafelé haladó mozdony: hátráltatás, akadályok.

MOZI: A képzelet varázstükre. Egy másik dimenzió négyzetes

vászonkapuja. Idegen, mozgalmas életek, titkok, érzelmek, tájak

világa, amely felé nem kell közelíteni, azok sietnek felénk, és

a képek jelbeszédével vallanak ön-magukról. Az álomélet mindenki

magánmozija, de tökéletesebb technikával működik, mint külső

másolata. Magunk vagyunk egy személyben a vetítőkészülék, a

vászon, a közönség, az író, a zeneszerző, a rendező, a színészek

és a technikai stáb. S a belső filmpalotában sokkal színesebb,

bizarrabb, művészibb és mélyebb értelmű filmeket vetítünk -

méghozzá plasztikusan -, mint amilyeneket a moziban láthatunk.

Az álomvásznon pergő cselekményeknek nincsenek korlátaik, a múlt

és a jövő nyitott dimenziók. De a végtelen nagy és a végtelen

kicsi, a fölmérhetetlen távol és az észrevehetetlen közel, a

hallhatón túli hang és a láthatón túli szín, a halálon innen és

túl is megmutatja magát a történések közben. Ám az ébredés

kapujában a szigorú cenzor, a Felsőbbrendű Én ezeket a veszélyes

emlékeket csaknem mindig elszedi az éretlen nappali tudattól,

mintha meztelen rádium vagy atomerő lennének. A mozi az álomban

mindig váratlanságot, újdonságot, fantomszerű, megfoghatatlan,

irreális eseményeket jelent.

MÚLT: Mint a jövő, szintén nyitott dimenzió az álomvilágban. A

múlt dimenziója a fizikai és az asztrális síkon a sejtemlékezést,

a faj történetét tartalmazza határtalan mélységekig, szellemi

síkon az előző életek és életformák emlékeit. Bizonyos

gyakorlatokkal, az irányított álmok folytán el lehet hatolni

tehát az előző életek emlékeihez.

MÚMIA: Mágikus erőkonzerváció. A haláltól zsákmányolt halasztás,

de valójában a halál időleges győzelme, állandó jelenné

rögzítése, mert a rothadás már élet, mozgás, átváltozás,

feltámadás. A múmia mindig mágikus töltésű varázsformula, s aki

széttöri ezt a formulát, esetleg démonikus erőket idéz fel.

Álomban ősi titkokat, veszélyes, tiltott tudást, különös

próbákat, bizarr feladatokat és lappangó, okkult erőket jelent.

     N

     Erők egyensúlya

     Kozmikus periodicitás

NAPLÓ: Lereagálás, áttekintés szükségessége egy benső ügyben.

NAPOK: Hétfő: Hold-nap. Kedd: Mars-nap. Szerda: Merkúr-nap.

Csütörtök: Jupiter-nap. Péntek: Vénusz-nap. Szombat:

Szaturnusz-nap. Vasárnap:

Nap-nap.

NÉGER: Mint egzotikus "fekete ember" a földgömbnek ezen a felén

az idegen-szerűt, az ismeretlent, a teljességgel felderítetlen

ösztön-én dzsungelét jelenti. Önmagában azonban ez az erős,

egészséges, tehetséges fajta - mely bámulatosan jelentős dolgokat

alkot ott, ahol tere nyílik rá - a kirekesztett, megalázott,

árnyékban élő, színének klauzúrájába zárt sorsfoglyot

szimbolizálja. "Isten mostohagyermekét", vagyis a vezeklő,

missziót teljesítő, esetleg lázadó, keserűségében hatalmas erőket

koncentráló embert, akit ez az ál-lapot nagy teljesítményekre

tesz képessé. A néger az álomban tehát mindig valami válságot,

nyugtalanságot, kötést, erjedést, az árnyékos oldalt jelenti.

NÉMA: Gátoltság.

NEMI AKTUS: Lásd: coitus.

NÖVÉNYEK: Formájuk, színük, állapotuk szerint értelmezhetők, de

általában a mulandó földi eredményt és a gyorsan hervadó örömöket

jelképezik. A gyógynövények vagy a mérget tartalmazó növények

azonban kivételt jelentenek, és tartalmuk értelmében valamilyen

gyógyulási folyamatra vagy mérgező hatásra utalnak.

NYÁJ: Csordaösztön. Befolyásolhatóság. Önállótlanság.

NYELV: Az embernél a modulált beszéd eszköze és a szó fegyvere,

de az ízlelés szerve és az ízlés jelképe is.

NYERS ÉTEL: Lappangó betegség.

NYESNI: Fájdalmas, de hasznos, nevelő hatású élmények,

tanulságok.

NYÍL: Koncentrált akarat. Fehér nyíl, amely balról jobbra vagy

felfelé repül: építő, hasznos etikai tartalmú és sikeres

tevékenység. Fekete nyíl, amely jobbról balra vagy lefelé repül:

sikertelenség. Hanyatlás. Romboló irány. (Lásd: erővonalak a

szimbológia fejezetben.)

     O

     Klauzúra

     Mágikus kör

     A természet hármas birodalma

OKKULTIZMUS: Filozófia, amely vallás és természettudomány is.

Célja, hogy a magasabb rendű tudás Nagy Arkánumával kigyógyítsa

az embert a halálból. Okkult könyvek: a transzcendens gondolat

hívása. Okkultista: a belső mester jelentkezése. Szavai vagy

mozdulatai, a tárgyak, amelyeket fel-mutat, mindig mély és nagy

fontosságú szimbólumokat tartalmaznak.

ÓL: Állatokkal: a triviális, aljas ösztönök klauzúrája.

OLAJ: Sima, zavartalan folyamat.

OLLÓ: Valamely probléma elhatározást, megoldást sürget.

ÓLOM: A jellem megmunkálatlan nyersanyaga, melynek önismerettel,

önjavítással, a megpróbáltatások konzekvenciáival a megismerés

tüzében tiszta arannyá kell átváltoznia. Ez a földi élet értelme

és célja.

OLTANI: Tüzet: figyelmeztetés egy indulat vagy szenvedély által

felidézett veszélyre.

OLTÁR: A legmagasabb rendű ideál. Attól függően, hogy mi van az

oltáron - festmény, szobor, virág, bálvány, ábra, állat, hány

gyertya, mécses, lámpa vagy füstölő ég s milyen más

kultusztárgyak láthatók rajta -, kell az álmot elemezni.

ÓNIX: A Szaturnusz erői uralják. Általában balszerencsét hozó

kőnek tartják.

OPÁL: A Szaturnusz és a Hold hatása alá tartozik. A könnyek köve.

ÓRA: A múló idő. Figyelmeztetés. Annak is külön jelentősége van,

hogy az óra mennyi időt mutat. (Lásd: számok.)

ORBÁNC: Káros szenvedély. Lappangó kór.

ORGYILKOS: Félelemárny. A bűntudat vetíti ki.

ÓRIÁS: Túlméretezettsége valaminek.

ORKÁN: A külső események elementáris ereje. Az ismeretlenből

előtörő sors erőszakos érvényesülése. Nyugtalanító, baljóslatú

társadalmi áramlatokat jelent.

OROM: Lásd: csúcs.

ORR: Az egyéniség, férfinál a nemi szerv jelképe. Kis orr:

jelentéktelen, színtelen, elmosódó, súlytalan egyéniség. Nagy

orr: erős akarat, uralmi törek-vések, markáns tulajdonságok, nagy

potencia.

ORVOS: Segítség, megoldás egy válságban.

OSTOR: Lásd: korbács.

OSTROM: A legtöbb európai ország lakosságának nagy részébe

lápisszal be-égetett élménygyűjtemény. Kinek milyen emléke

fűződik hozzá, olyan természetű, tartalmú dolgot, de mindenképpen

veszélyes, baljós eseményeket jelent.

OSTYA (SZENT): Bűnbocsánat, feloldozás, az isteni lényeggel való

misztikus egyesülés jelképe.

OSZLOP: Támaszték. Kidőlt oszlop: valamely tartóerő, fizikai vagy

szellemi támogatás megszűnése. Egy markáns, fontos, jelentékeny

egyéniség halálát is jelentheti.

OSZTÁLY: Lásd: iskola.

OTTHON: A belső világ. Belső munkaterület és menedék. A sziget,

melyet ostromló, jeges vízárként a külvilág hullámai örvénylenek

körül. Mindig ennek a belső bázisnak szilárdságától,

harmóniájától függ az egyénnek a külvilággal szemben való sikeres

helytállása vagy kudarca.

ÓTVAR: Valami lappangó bajnak, visszataszító hibának a

leleplezése. Megszégyenülés.

ÓVODA: Éretlen állapot. Szellemi fejletlenség. A gyámkodó vezetés

sóvárgása.

ÖBÖL: Pihentető, békés időszak.

ÖKÖL: Erőszak, fenyegetés.

ÖL: A természet. Termékenység.

ÖLELNI: Egocentrikus kisajátítás. Az ego boszorkánykörébe vonása

valaki-nek, ha erotikus inger kíséri a birtoklás vágyát, ha

azonban gyöngéd, elvont érzések sugallják, akkor a megosztódást,

az énnek részleges feladását jelenti a Te kedvéért.

ÖLNI: Lásd: gyilkolni.

ÖLTÖZÉK: A külső megjelenés. A test. A világ felé mutatott

egyéniség. Minél díszesebb az öltözék, annál erősebb hiúságot,

nagyobb reményeket, esetleg beteljesülő kirakatvágyakat jelent.

ŐR: Kontroll. Az értelem. Óvatosságra int.

ÖRDÖG: Az antipólus. A sötétség. A romboló erők, ösztönök,

indulatok. Mind-az, ami elválasztó, elkülönítő: a gyűlölet. A

tudatlanság tévképzetei. A halál fikciói. Ugyanakkor a fény

makacs árnyéka. Az örök kísértő. Ám csak azt váltja ki, ami a

lélekben lappang. De mivel az árnyék a fény makacs kísérője, a

bűn intenzitása felidézi a szenvedés intenzitását, amelyben

előbb-utóbb mindig fellobban a konzekvenciák igazságának

fényessége, és megváltja az embert az ördög rabságából. Az ördög

tehát tulajdonképpen egy tragikus szolga, mert mindig vesztes

marad, és sötét zsenialitásának nincs olyan variációja, mely az

áldozatot végül is Istenhez ne terelné. Az ördög az álomban

valamilyen nagy erkölcsi dilemmát jelent be.

ŐRÜLT: Ösztönfantom. A kontroll alól kitört ösztönvilág. Egy

szenvedély vagy veszedelmes indulat fenyegetése.

ÖRVÉNY: Buktató, mélybe húzó szenvedély.

ÖSVÉNY: A járható út. A jó irány.

ŐSZI IDŐ: Szomorúság.

ÖTVÖS: A már nemesfémmé transzmutálódott jellem elmélyítője,

kialakítója. A Felsőbbrendű Én.

ÖV: Az alsó és a felső zóna határvonala. A konvencionális erkölcs

tilalma.

ÖZÖNVÍZ: A kultúrát, a tudatos emlékeket elmosó kataklizma, a

titáni Tabula Rasa, mely újra és újra megismétlődik, valahányszor

egy faj eljut a kiteljesedéséhez, vagyis létrejön benne a

kiválasztódás, mely egyéneit két élesen elhatárolt csoportba

különíti. Az egyik csoport a sötét tudás, a démoni erők

klauzúráját vonja maga köré, a másik csoport egy magasabb rendű,

isteni ritmushoz kapcsolódik, és szellemi fejlődésében maga

mögött hagy-ja a földet. A sötét tudás fekete mágusai azután

valamilyen módon elindítják a rombolás erőit, melyek végül őket

is elpusztítják, és az emberiséget visszavetik a primitív

ősállapotba. Ez a kiűzetés a tudás és az emlékezet paradicsomából

a tudás fájának gyümölcsével való visszaélés miatt. E

kataklizmában hatalmas tisztult erők szakadnak ki a földből, más

erők viszont megsűrűsödnek, és a lefelé irányuló erőörvénybe

démoni energia-tömegeket szívnak be a kozmoszból. Létrejönnek az

új életforma súlyos feltételei. A magas hegyek barlangjaiból

megint előbújik a tudatlan ember, és elindul a fejlődés

lépcsőfokain. Az özönvíz az álomban a kozmikus Büntetés

fenyegetését vetíti az emlékezősejtekből valamilyen nagy szellemi

válság és erkölcsi dilemma idején.

     P   

     Hímnemű elv

     Hűség

     Phallosz

     Pozitív pólus

     Fény

     Aktivitás

PACA: Folt. Hiba. Ha formájával kapcsolatban valamilyen képzet

felmerül, akkor abban az értelemben magyarázható, természetesen

a hiba fogalmából kiindulva.

PAD: Ha felnőtt ember iskolapadba álmodja vissza magát, az

szorító körülményeket, szorongó felelősségérzetet, nehéz

feladatot, gátlásokat jelent. (Lásd: iskola.) Utcai pad:

pillanatnyi nyugvópont az áramló, zajos események közepette.

Kerti pad: csendes időszak, kellemes intermezzo.

PADLÁS: A múlt lomjainak raktára. Ha rendetlen, poros, pókhálós

és zsúfolt: fölösleges dolgokhoz való ragaszkodást,

konzervativizmust, ha rendezett és tiszta: jól feldolgozott

emlékanyagot, hasznos konzekvenciákat jelent.

PÁHOLY: A kiváltságosak helye. Kivételes helyzetet, elkülönülést,

sokszor önző és kényelmes részvétlenséget, hivalkodást jelent.

Szabadkőműves-páholy: eredetileg az ősi, okkult testvériségnek

egyik ága, amelynek fő célja szintén a magasrendű, transzcendens

tudás és etika megismerése és meg-valósítása volt. Később a

szabadkőműveseknél világibb, de mély humanitással áthatott célok

kerültek előtérbe, és bár az ősi, ezoterikus hagyományokkal való

kapcsolatot csaknem teljesen elvesztették, a magasrendű tartalom

mindmáig élő, vezető ideáljuk maradt. Szabadkőműves-páholy

szertartásán jelen lenni álmunkban: magasabb hatalom

beavatkozását jelenti sorsunkba.

PAJZS: Védekezés és védelem valamilyen veszéllyel szemben.

PALACK: Vízben: váratlan hír.

PALÁNTA: Eredmény, amely kényessége, gyöngesége miatt óvatos

bánásmódot igényel.

PALÁST: Önmagunkon: önimádat, megtiszteltetés, kiváltság. Máson:

kritika nélküli tekintélytisztelet.

PÁLCA: Varázspálca: koncentrált és irányított belső erő. Az

akarat. Szellemi hatalom önmagunk kézbentartásán keresztül mások

fölött. Nagy változást, különleges eseményeket, váratlan,

csodaszerű eredményeket jelent.

PALLÓ: Szakadék fölött: áthidalt, de még teljesen le nem győzött

veszély. Víz fölött: óvatosságra int egy érzelmi ügyben.

PÁLMA: Győzelemmel szerzett békesség. E győzelem sokféle lehet,

de valódi békesség rendszerint az önmagunkon aratott győzelmet

követi.

PÁLYAUDVAR: A külvilág. Az életnek egy-egy átmeneti állomása. Az

indulás, az átutazás és a megérkezés helye. Mindig izgalmas,

szomorú vagy reményteljes várakozás két dolog között. Az álom

egyéb részletei, színei szerint valamiben való hátráltatást,

szerencsés továbbjutást vagy megérkezést jelent. Lásd: vonat.

PÁN: A természet ősereje. Nyers, életigenlő sóvárgás. Vad tavaszi

öröm. Üzekedés. Mámor. Az asztrálsík elementáljait átható

vágyenergia. A nagy lét-csapda. Az ezerarcú szépségbe burkolt

érzékiség. Pán sípja: a Természet üzekedésre hajszoló

varázshangszere, melyből a vágy varázsigéi ömlenek elő. Az

anyagba húzó csábítás, e hét mágikus hang színe kísért meg minden

embert a hét érzékszervén keresztül.

PÁNCÉL: Lovagi: védekezésre, veszélyes külső hatások elleni

felvérteződés-re int.

PÁNT: A homlokon: az agy feszültsége. Egyiptomi kígyós homlokpánt

a harmadik szem, a transzcendens képességek életre keltésének

eszköze. A gondolatátvitel készüléke. Az ősi Egyiptomban az

egymástól távol fekvő városok és tartományok közötti

hírszolgálatot ily módon bonyolították le az e célra kiképzett

telepatikus médiumokon, papokon és papnőkön keresztül. Álomban

a távolról érkező gondolatokat, különös szellemi összeköttetést

jelent.

PAP: Általában az Isteni Én szimbóluma. A belső szentély őre. A

metafizikai szükséglet jelentkezése. Természetesen szubjektív

tartalma is van aszerint, hogy kinek mi a viszonya az egyházhoz

és a papokhoz. De a pap megjelenése az álomban mindig különleges

eseményekre vagy erkölcsi dilemmára figyelmeztet.

PÁPA: A főpap. A szellemi hierarchia feje. Megjelenése, szavai,

gesztusai mindig súlyos mondanivalókkal, figyelmeztetésekkel

terhesek. Az álmodónak különös elhivatást, megtiszteltetést,

életében nagy változást jelent.

PAPÍR: Üres, tiszta papírlapok: szellemi akciót sürgetnek egy

stagnáló állapotban. Szélben szállongó papírlapok: ernyedten

elengedett, elmulasztott lehetőségek. Sűrűn teleírt papírlapok:

felgyűlt energia, intenzív szellemi erőfeszítés. Apró darabokra

tépett papír: a múlt sértődött megtagadása. Bizonyos emlékektől

szeretnénk megszabadulni.

PAPLAN: Leplezés. Könnyű teher. Kis hátráltatás.

PAPUCS: Az otthon testi kényelmességei. A házasság

kompromisszuma. A néphit az asszony által uralt passzív, feminin

típusú férfi jelképének tartja.

PARASZT: A föld. Nehéz munka. Komoly, megalapozott anyagi

eredmények.

PARÁZS: Hamu alatt: egy lappangó szenvedély vagy indulat

veszélye. Eleven parázs: a szerelem tartós intenzitása.

PARK: Kellemes átmenet. Pihenő időszak.

PÁRNA: Tiszta, nagy, dagadó párnák: anyagi jólét, kényelem.

PARÓKA: Idegen szellemi javakkal való kérkedés. Szellemi

sznobizmus.

PART: A rév. A kikötő. A megérkezés helye. Partra szállni, partot

érni: karrier, beérkezés.

PÁSTÉTOM: Valami különlegesen kívánatos ínyencség utáni sóvárgás,

esetleg ennek teljesülését jelenti.

PÁSZTOR: A nyáj, az ösztönhorda őrzője. Az értelmi kontroll. A

Felsőbbrendű Én egyik jelmeze.

PATA: Az ördög jelképe.

PATAK: Lásd: víz.

PATIKA: Fizikai vagy lelki kórságra való figyelmeztetés.

PATKÓ: A néphit a szerencse jelének tartja, tehát általában ez

a tartalma.

PECSÉT: Valaminek a bevégzése, lezárása.

PEHELY: A könnyűnek, az illanónak a jelképe.

PELENKA: A gyámoltalanság szimbóluma.

PELLENGÉR: Megszégyenítés.

PELYVA: Értéktelenség.

PENÉSZ: A belső hanyatlás, romlás, erjedés kivetülése.

PENGE: A csiszolt, de támadó, sebző értelem.

PÉNZ: Ősi bálvány. A fekete mágiával életre keltett, évezredek

óta vérrel és könnyel táplált szimbólum, fikció, mellyel a

bölcsek, a megvilágosodottak szellemi javain kívül minden emberi

érték megvásárolható. Álomban mindig az anyagi értékmérőt

jelenti, a matéria örömeit vagy reménytelen sóvárgásait.

PERGAMEN: Írással: a múlt nemes hagyományai. Üzenet a múltból.

PERSELY: Kis, kötelező áldozathozatal.

PERVERZIÓ: Elfojtott ösztönök. Hiányérzet. Az erotikus képzelőerő

játékai.

PESTIS: A tömeghatás veszélye. Rossz befolyások. Pszichikai

fertőzés.

PETREZSELYEM: Magány. Érzelmi elhagyatottság.

PETRÓLEUM: Felhasználatlan, parlagon heverő energia.

PILLÉR: Valaminek az alapja, tartóereje.

PILÓTA: A lélek, amely azonban a testhez, a mechanizmushoz van

még kötve.

PINCE: Az alsó zóna. Az ösztönök tere. Az altudat.

PLAKÁT: Színeitől és szövegétől függően - annak megfelelő -

meglepő hatású értesülést jelent.

PLATINA: A Plútó bolygó hatása alatt álló fém.

PLÉH: Valaminek az értéktelenségére utal.

POCAK: Egészségtelen anyaghalmozás.

POCSOLYA: Testi vagy lelki indiszpozíció. Kis kellemetlenség.

POFON: Pontosan azt a hatást jelenti valamely eseménnyel

kapcsolatban, amit egy váratlan pofon vált ki az emberből.

POHÁR: Amelyből víz csurran ki: valamilyen helyzetben betelt a

mérték. Üres pohár: testi vagy lelki szomjúság. De ugyanilyen

ingert jelent, ha egy tele pohár vizet valami miatt képtelenek

vagyunk meginni.

POJÁCA: Nevetségesség.

POKOL: Szintén állapot, mint a mennyország, és annyiféle, ahány

ember él a földön. A pokol állapotát a lélekben a kielégületlen

vágyak, indulatok, testi fájdalmak s főleg a megismerés hiánya,

az élettől és a haláltól való vak félelem hozza létre minden

rémalakjával együtt.

PÓLYA: Önállótlanság.

POR: Bútorokon: belső elhanyagoltság. Országúton: a céltalan,

fásult átmenetiség érzete.

PÓRÁZ: Állat nyakán: féken tartott ösztönök. Emberen: valaki vagy

valami uralkodik rajtunk, önálló akaratunkat megkötve irányít

bennünket.

PORKOLÁB: A karma őre. Sorsunk tilalmai.

POSTA: Hír.

PÖRÖLY: A sors jellemformáló, súlyos megpróbáltatásai.

PRÉM: Atavisztikus ösztönök. Luxus- és kényelemvágy. Valami élő,

értékes dolog feláldozása árán szerzett anyagi eredmény.

PROSTITUÁLT: Lásd: kokott.

PÚDER: Hamis látszat. Valaminek a felszíne. Apró kis elhitetés,

tűnő illúzió után csalódás.

PÚP: Torz kinövés a jellemen.

PUSZTA: Nomád szabadság, de elhagyatottság.

PÜNKÖSD: A tüzes nyelvek, a Szentlélek ünnepe. Valami nagy,

termékenyítő inspirációt, új hivatást jelent.

     R

     Tűz

     Távolbahatás

RAB: Lásd: fogoly.

RABBI: Lásd: zsidó.

RÁCS: A körülmények zárlata. Tehetetlenség. Esetleg fogság.

RÁDIÓ: A láthatatlan rezgés a központból küldött hang felfogó-

és leadószerkezete. Az agy. Mentálsíkon a harmadik szem

analógiája. A gondolatok éppen így küldhető és felfogható erők.

A felfogószerkezetnek, az intellektus-nak finomságától függ,

milyen messzeséget, milyen síkokat képes behangolni. A próféták

és a zsenik a Kozmoszba hallgatóznak, s a Nagy Központ leadását

veszik fel az ember számára, innen az örök eszmék azonossága az

időnek és térnek bármely pontján. A rádió álmunkban távolról

érkező híreket, különös, váratlan üzeneteket jelent.

RÁSPOLY: Érdes felületek lecsiszolása, valami keménynek,

ellenállónak szívós, lassú munkával való lemorzsolása szükséges.

RAVATAL: Üresen: valami halni készül bennünk. Halottal: egy

életperiódus lezárult, de még nem temettük el, még siratjuk.

REDŐNY: A külvilágot kirekesztő válaszfal. Magánügy, titok,

rejtőzés.

RÉGÉSZ: Az elsüllyedt, eltemetett múlt rétegeit, vonatkozásait

firtató, vizsgáló értelem, a fejlődési vonal hiányzó láncszemeit

plasztikus egésszé szövögető tudós, aki a szintézist, a nagy

összefogó konzekvenciát keresi. A Felsőbbrendű Én egyik

megjelenési formája.

REJTEKHELY: Bűntudat. A felelősség elől való menekülési vágy.

Csökkentértékűségi érzet.

REMETE: Az élet értelmén meditáló bölcs. Az Isteni Én. Termékeny

magány.

RENDŐR: A külső törvény.

REPÜLNI: A szárnyaló lélek magára eszmélése. Boldog

felszabadulás.

REPÜLŐGÉP: Mint szimbólum, a modern ember lélekmadara. A testbe

zárt lélek kísérlete, hogy a testet magához emelje,

megajándékozza szárnyakkal, amelyeket ő maga visel. E gép azonban

anyagból készült, s így ingatag, mulandó, sebezhető és veszélyt

rejtő árnyéka az eredeti képességnek és ideának. A repülőgép

álmunkban valamilyen helyzeten való felülkerekedést, megoldást

jelent.

RETESZ: Elzárkózó körülmények. Tilalom.

RÉV: Beérkezés. Nyugalmas időszak.

RÉZ: A Vénusz bolygó fémje.

RICINUS: Valami romlott, erjedő belső terméktől való gyors

szabadulás szükségessége.

RIKKANCS: Felfújt külső szenzáció.

ROBBANÁS: Ijesztő hír. Újdonság. Hirtelen nagy változás.

ROKKA: Lassan, egyenletesen szövődő hétköznapok. Hasznos, de

sivár egy-hangúság.

ROKKANT: Valami gyógyíthatatlan fizikai vagy lelki sérülés

ábrája.

ROM: A nappali benyomások éjszakai kivetülésén felül

eltakarítatlan, megoldatlan emléktorlaszokat jelent a lélekben.

ROMBOLNI: Házat, gépet, virágágyást: elégedetlenség a

külvilággal, a fennálló renddel, végeredményben önmagunkkal. A

meglévő lerombolásának és egy új világkép felépítésének

sóvárgása.

RONCS: Géproncs: az akarat által létrehívott, materializált, de

megunt, elhasznált tervek, ideák, helyzetek, melyekből kivonult

a teremtő, mozgató érdeklődés, de még eltakarítatlanul ott

rozsdásodnak lelkünkben vagy élet-utunkon. Kudarcot, nagy

fáradsággal létrehozott, de hasznavehetetlen konstrukciót jelent.

RONGY: Szegénység.

ROTHADÁS: Valami feloszlik, vagyis a változás állapotába lép.

ROVAROK:

Bolha: Élősdi. Adó. Apró kellemetlenség.

Bögöly: Rosszindulatú rágalom. Veszteség.

Cserebogár: Kár.

Darázs: Veszekedés.

Dongó: Pletyka.

Hangya: Szorgalom. Hangyaboly: ipari tevékenység.

Katicabogár: Kellemes, személytelen élmény. Békesség.

Légy: Apró, de állandó kellemetlenségek feletti bosszúság.

Pillangó: Csapongó, könnyű öröm. Szép jelen. Múló pillanat.

Férfinak csinos, vonzó, de felületes, megbízhatatlan nőismerőst,

nőnek szenvedélyes, szórakoztató, de hűtlen partnert jelent.

Pók: Szerencse, de idegen befolyás veszélye. Pókháló: a múlt.

Poloska: Kínzó gondok.

Sáska: Nagy üzleti veszteségek. Dekonjunktúra.

Skarabeusz: A bölcsesség jelképe.

Skorpió: Rosszmájú kritika. Éles értelem. Analízis. Kétely.

Féltékenység. Irigység.

Szöcske: Vidámság, egészség.

Szúnyog: Bosszantó, apró akadályok miatt elmarad egy kellemes

élmény. Lázas betegség.

Tetű: Megszégyenítés.

RÓZSA: Fizikai síkon: a szerelem, asztrálsíkon: a szeretet,

szellemi síkon: az ezotéria, a titok jelképe. Rózsa a kereszten:

mint az ajakra tett kéz, titok-tartásra, hallgatásra int.

ROZSDA: Valamit ernyedten, erőfeszítés és ellenmozgás nélkül

átengedünk az őrlő időnek.

RÖPIRAT: Titkos figyelmeztetés vagy titkos rágalom.

RUBIN: A Jupiter bolygó hatása alá tartozó drágakő.

RUGÓ: A mozgatója, a lelke valaminek. Lendületes, pozitív

időszakot jelent.

RUHA: Lásd: öltözék.

RÚZS: Lásd: színek.

RÜGY: Reményteljes indulás. Egy folyamat derűs tavasza.

RÜH: Valami lappangó dolog felszínre vetődik. Egy rejtegetett,

szégyellt gyöngeség kiderül.

     S

     A kígyó

     Mysterium Magnum

     A Nagy Ágens

SÁFRÁNY: A Vénusz bolygó hatása alá tartozik, tehát aszerint

értelmezhető.

SAKK: Mikrostratégia, s mint ilyen, a vértelen, eszmei háború

jelképe. A figurák színe, helyzete s a parti állása szerint

jelent egy már meglévő vagy csak a jövőben felmerülő problémát

és esetleg annak megoldását is. Azon-kívül a belső erő

egyensúlyára, a jellem állapotára is kulcsokat tartalmaz,

Kétségtelen például, hogy sakk-mattot adni győzelmet, mattot

kapni le-győzetést jelent valamilyen fizikai vagy szellemi

pozícióban, és ehhez hasonlóan minden állás kielemezhető a

folyamatban lévő ügyeinkkel kapcsolatban.

SÁNC: Bizalmatlanság. Egocentrikus elkülönülés.

SÁNTÍTANI: Belső egyensúlytalanság.

SÁR: Rossz közérzet, lappangó betegség.

SARLÓ: A Szaturnusz szerszáma.

SAROK: Utcasarok: nőnél az erkölcsi züllés mélypontját, férfinál

a hivatásban való hanyatlást, a bukást jelenti.

SÁTÁN: Lásd: ördög.

SÁTOR: A védelem ábrája. Lásd még a szimbológia fejezet csúcsával

felfelé mutató háromszögét.

SEB: Fizikai vagy lelki sérülés.

SEBÉSZ: Fájdalmas, de hasznos élmények.

SEJT: Az élet alapegysége. A kiindulópont.

SELLŐ: Az asztrálsík lakója. Az ember tragikus kettősségének

jelképe. Ennél is, mint a Szfinxnél, a Faunnál, a Kentaurnál az

alsótest az állati és a felsőtest az emberi zóna. A sellő sem

tartozik teljesen az egyikhez, sem az éghez, sem a földhöz,

felemás teste az állati ösztönök és az égi impulzusok küzdőtere.

Ezért ilyen válságokat és kísértéseket jelent.

SERLEG: Lásd: kehely.

SERPENYŐ: Parázzsal az áldozati tűz jelképe.

SIELNI: Tiszta, fehér havon könnyedén, nagy örömmel lesiklani:

valami könynyen, gyorsan megoldódik. Felfelé síelni, gyorsan,

megerőltetés nélkül: a megszokottól eltérő, új módszerekkel elért

nagy eredmény.

SIKÁLNI: Alapos belső tisztítási folyamat szükségessége.

SIKÁTOR: Gyanús, veszélyes mellékút.

SIKER: Legtöbbször vágyálom, természetesen ez sem szabály.

Valóban lehet a siker előjele, de annál, aki kétkedő

alaptermészetével úgy idegezte be magába, hogy minden jó álomnak

az ellenkezője igaz, annál kudarcot is  jelent.

SINTÉR: A kóbor ösztönök büntető fóruma, a félelmetes, józan

kontroll. Vala-mely indulattal vagy szenvedéllyel kapcsolatos

bosszúságot, ijedtséget jelent.

SÍP: Egy akció elindul, hirtelen lendületet nyer.

SÍRBOLT: Ünnepelt, megszépült emlékek.

SÍRFELIRAT: Ha saját nevünket látjuk a fejfán: valami lezárul,

befejeződik bennünk vagy körülményeinkben.

SÍRHANT: Rezignáció alá temetett vágyak és tervek.

SÍRNI: Mindig önmagunk siratása egy olyan vetületből, amelyből

többet látunk és értünk meg életünkből, mint nappalainkban.

SISAK: Küzdelem.

SIVATAG: Sivár, nélkülözésekkel teli időszak.

SMARAGD: A Vénusz bolygó hatása alá tartozó drágakő.

SÓ: "Az élet sója", nélküle ízetlen, élvezhetetlen minden étel,

de túlsúlya épp-úgy megrontja a dolgokat. Az értelem, a kritika

jelképe.

SOROMPÓ: Leeresztett sorompó: sorsszerű tilalom egy helyzetben

a jövendőből elődübörgő veszély miatt, amelyről csak később

szerzünk tudomást. Felemelkedő sorompó: kitáruló lehetőségek, a

lezárt utak megnyílnak.

SOROZÁS: A külső törvény futószalagjára kerülünk, ahol

kipróbálnak, osztályoznak, beosztanak bennünket, egy olyan

helyzetbe, melyben nem saját akaratunk érvényesül. Aki azonban

nem felel meg a sorozáson, az kisebbrendűségi érzését, önmagával

való elégedetlenségét vetítette ki álmában önkínzásképpen, azt

az érzetet, hogy ő az élet minden helyzetében "untauglich"

(alkalmatlan). Ez kóros állapot, amit gyógyítani kell.

SÖR: Triviális, butító mámor. Olcsó, alacsonyrendű élvezet.

SÖRÉNY: Sűrű ló- vagy oroszlánsörény: a vitalitás, a testi

egészség jelképe.

SÖVÉNY: Élő, zöld sövény: önmagunk által emelt tilalmak,

akadályok, válasz-tóvonalak.

SUGÁR: Amire ráesik, azt megvilágítja, a szellem, a magasabb

megismerés fényébe helyezi. Új eszméket, magasabb impulzusokat

jelent.

SÚLYZÓ: Erőpróba.

SÜRGÖNY: Váratlan hír.

SZÁJ: A táplálék, a csók, a szó kapuja. A szellem szimbólumának,

a fejnek alsó zónája, legmateriálisabb része. Jelentése általában

nem jó: pletykát, rágalmat, árulást tartalmazó álmokban jelenik

meg a leggyakrabban.

SZAKÁCS: Az ízek keverője, a kalóriák adagolója, a belső

vegykonyha főnöke, a fizikai és a lelki háztartás egyensúlyban

tartója. Az értelem. Az analizáló, de a matériához kötött én.

SZAKÁLL: Az akarat, a patriarchális erények, a tekintély, de az

erőszak, az akaratosság szimbóluma is. Bizonyos kedvezőtlen

tulajdonságok, vagy a potencia leplezésére növesztik meg gyakran,

ernyedt állú vagy áll nélküli emberek is sokszor keresnek

kiegyenlítést a szakállban. Keleten a bölcsesség szimbóluma.

Színe, formája, sűrűsége szerint értelmezendő.

SZALAG: A fejen: színe szerint derűs időtöltést, hiú megnézetési

vágyat vagy csalódást jelent.

SZÁLKA: Kicsi, de fájdalmas kellemetlenség.

SZÁLLODA: Az élet átmenetisége. A nyilvánosság. Az állandóság

hiányát, közeli változást jelent.

SZALMA: Üres, felületes, tartalmatlan tevékenység.

SZÁMOK: Az Idő és a Tér, a kauzalitás világának törvényszerűségét

fejezik ki.

1: Az isteni lény. Minden erő forrása. Az egység. A kiindulópont.

A keletkezés. Az őskezdet. A szellem létbelépésének kapuja. Az

első kreatúra. Mentálsíkon: a világlélek. A Kozmoszban: a Nap.

Az elementáris világban: a kvintesszencia. A Bölcsek Köve.

2: A szakadás. A nemek kettéválása. A dualitás. A szaporodás. A

sok-szorozódás. Az emberi lélek. Az agy. Az örök ritmus. A lét

egyensúlya. A szüntelen váltakozás. A végletek összefüggése. A

mikrokozmoszt és a makrokozmoszt átható, fenntartó ikererők. A

keletkezés és az elmúlás, az élet és a halál törvénye.

3: Az első nem összetett szám. A szent szám. A Szentháromság:

Atya, Fiú, Szentlélek. Szellem, érzelem, akarat. Mentális,

asztrális, fizikai sík. Minden dolog hármas értelme. Az

ezoterikus tanítások lényege, éppúgy, mint maga az élet, csak a

hármasság alapján fejthető meg. Egy folyamat szintéziséhez csak

a kezdet, a közép és a vég, a múlt, a jelen és a jövő plasztikus

áttekintése által lehetséges hozzájutni.

4: A tökéletesen befejezett ciklus. A négy Szeráf. A négy okkult

erény: a tudni, merni, akarni, hallgatni. A négy őselem: tűz,

víz, levegő, föld. A négy misztikus állat: kerub, oroszlán, sas,

bika. Az apostolok négy csoportja. A négy evangélium. A négy

kardinális égi jel. A négy évszak. A természet négyes birodalma:

állatok, növények, fémek, kőzetek. A négy temperamentum:

kolerikus, szangvinikus, melankolikus, flegmatikus. A négy

világtáj. A kabbalista tűz. A kvadrát. A só. Mindig korlátozást,

akadályokat jelent.

5: Az első páros és az első páratlan szám összetétele. Van egy

hímnemű és egy nőnemű része, és mint ilyen, az első szintézis.

A jó és a rossz tudás, a pentagram, a Vörös Oroszlán, a hatalom,

a Mágia szimbóluma.

6: Egyensúly. Párosodás. Munka. A teremtés hete. Vallás.

Házasság. A hatágú csillag. (lásd a "Szimbológia" fejezetnél)

7: A fizikai világ kulcsszáma, a szellem és a forma emblémája.

A sejtek hétéves periódusok alatti cserélődése, betegségeknél a

hetedik napon beálló krízis, a Hold hétnaponként változó fázisa

éppúgy a misztikus szám értéke alá tartozik, mint a hét

kabbalista bolygó, a hét kabbalista fém, a hét kabbalista angyal

és a hét drágakő. Hatalmas töltésű, erjesztő, kényszerítő

mentális ábra, száma a bosszúnak és a felszabadulásnak is.

8: Az igazságszolgáltatás, a halál, a karma, a tarotban az ész,

az erő a végtelenség jelével.

9: A beavatás. A bölcsesség. A titkos tanítás.

10: Isten és a világ dualitása. A látható világ. A

szerencsekerék. A tíz kabbalista erőcentrum. A tíz szefíra.

11: Az erő, ugyanakkor a küzdelem, a bűnözés és a vezeklés száma

is.

12: A tökéletesség. Az áldozat. A beteljesedés. A keresztre

feszítés. Az anyag bilincseiből felszabaduló szellem. A tökéletes

ciklus. A tarotkártya Akasztott Embere. Az Opus Magnum. A

Zodiákus tizenkét jegye. A tizenkét próféta. A tizenkét apostol.

Az orphikus misztériumok tizenkét istensége.

13: Az árulás, a balsors száma. A halál, az újjászületés, a

transzmutáció, az átváltozáson keresztül elért halhatatlanság

szimbóluma.

SZÁMLA: A sors behajt rajtunk egy adósságot.

SZÁN: Könnyen, kellemesen megoldott feladat. Gyorsan elröppenő,

gondtalan életszakasz.

SZÁNTANI: Egy nagyszabású munka előkészülete. Fárasztó, de

termékeny el-foglaltság.

SZAPPAN: A tapadó szenny érzete, erkölcsi elégedetlenség.

SZARV: Lásd: agancs.

SZAVAZNI: A fennálló külső vagy belső állapotokkal való

elégedetlenség. Változásra érett helyzet.

SZEÁNSZ: A spiritiszta kör szellemidéző formula akkor is, ha a

szavakkal nem idéznek benne szellemet, csak várják, hogy önként

megnyilvánuljon. Különös kapcsolatokat, szokatlan irányból eredő

beavatkozást, de kétes, fel-derítetlen befolyásokat is jelent.

SZEG: Erőszakos megerősítése valaminek.

SZEKÉR: Lásd: kocsi.

SZÉL: Láthatatlan indulathullámok elementáris hatása.

Felkorbácsolt tömeg-szenvedély. (Lásd: orkán.)

SZELENCE: Lezárva: formája, anyaga, színe szerint jelenti a

jövőben várakozó jó vagy rossz dolgok rejtekét.

SZELEP: A feszítőerők vészkijárata. A jó kompromisszum. Egy

válság robbanás nélküli levezetődése.

SZELLEM: Az élet primer hordozója. A szabad és halhatatlan, a

teremtő isteni lényeg. Az egyedüli örök valóság, az anyag minden

megnyilvánulásában, az embertől a kőzetig. Megjelenése álmunkban

bármilyen formában az Isteni Én figyelmeztetését jelenti döntő

események előtt.

SZEM: A látás, a felismerés szimbóluma. Egy harmadik szem a

homlok közepén a tisztánlátás, a magasabb intuíció, a

transzcendens képességek feléledésére utal.

SZEMÖLCS: Zavaró kis belső szépséghiba kivetülése a bőrre.

SZEMÜVEG: Valamilyen irányú elfogultságra, homályra, kritikai

zavarra figyelmeztet, arra, hogy túl messziről, túl közelről vagy

elferdült nézőpontból szemléljük a dolgokat.

SZÉN: Lappangó energia. Egy akció készen várakozó üzemanyaga.

SZENT: Az anyag legyőzője, aki a szenvedések poklán és a belső

misztikus át-élések mennyországán át eljut az egyesülésig

Istennel. A Szent az álomban mindig a megváltásért sóvárgó lélek

vészjele, a titkos belső templomból, a helyes ösvényről való

letérés veszélyének ideje.

SZEPLŐ: Hiú érzékenység. Védekezés a kritika éles világossága

ellen.

SZÉPSÉG: Az útját tévesztett lélek halálos nosztalgiája az örök

ideál, a teljesség után. Ezért formál anyagból mulandó szárnyakat

szárnya pótlására és szépséget az Igazság halhatatlan szépségének

pótlására, de matériából mindez csak tűnő visszfény, mely

sötétséggé, halállá, rothadássá omlik össze, ha a szellem

sugárzása elillan belőle.

SZEREP: Körülményei, testi, és lelki adottságai mindenkit egy

bizonyos szerepkörre kényszerítenek, melyet legjobb tudása

szerint kell betöltenie egy, a bölcsőtől a sírig terjedő felvonás

éles rivaldafényében. A felvonás nem az első és nem az utolsó.

Akciók közepébe lép be, és a felvonás végén nem fejez be semmit.

Szerepe majd folytatódik a következő felvonásban. Tovább szövik

sorsának fonalát, a cselekmény akkori helyzetének megfelelő

jelmezben és megfelelő díszletek között. A jelmez mögötti

szereplő, a lélek ismeri az összefüggéseket, és tudja a

végszavakat. Az újra színre lépő színész jellemének, ízlésének,

hajlamainak mentális kondenzátoráról olvassa le további szerepét.

E mentális kondenzátor őrzi az egész színdarab részletes anyagát.

Innen csapolhatja le és fordíthatja át emlékképpé minden ember

előző életének emlékeit, retrospektív meditációban vagy

irányított álmai alatt.

SZÍNÉSZ-SZÍNÉSZNŐ: Lásd: szerep.

SZÍNEK:

Piros: Az élet és a vér, a szellem, a vonzás, a melegség, a

keletkezés, az asztrálsík színe. Árnyalatai szerint elemezzük a

rózsaszínű derengéstől a sötét, mélyvörös izzásig. Ez megfelel

a gyöngéd, halk, tavaszias érzelmességtől a vad, drasztikus

indulatig és szenvedélyig terjedő érzelemskálának.

Sárga: Szintén meleg szín. A Nap, az értelem, az intelligencia,

a magasrendű ideák, a szellemi lelkesedés színe. Sötétülő

árnyalatai ezt is lefelé fokozzák.

Zöld: Az okkult erők és képességek színe. Világos árnyalatai a

tisztult szellemi régiók felé törő irányzatot jelentik. Mély

mocsárzöld, feketés árnyalatai a sötét törekvéseket, a fekete

mágiát, az önös célokra használt okkult erőket jelképezik.

Kék (különösen a világos, levegős árnyalatai): Hideg szín. A

testetlen elvontságok, az abszolút ideák, a hűvös emelkedettség,

a békés és bölcs mozdulatlanság, a szenvedélytelen kontempláció

színe. Haragos, mély-kékbe sűrűsödő árnyalata a közönyt, az

érzéketlenséget, az elutasítást s a kapcsolódásra való

képtelenséget jelenti.

Ibolya: Leheletgyöngéd pasztellárnyalatában a szellem színe, már

nem a földi koordinátarendszerbe tartozó lényeké, s természetesen

mély lilába sötétülő árnyalatai a földön az öregség, a gyász, a

papi ruhák pompáját emelő színek, amelyeket a primitív ember

baljósnak és életellenesnek érez, elkerül, előle babonákba

burkolózik, szerencsétlenséget hozónak tartja, éppen úgy, mint

az áttetsző ametisztkövet.

Barna (téglavöröstől a feketéig): A föld színe, az agyagos,

ólmos, súlyos és bénító földé, a természet szüntelenül nemző és

foganó kétnemű méhének, a lények újra és újra megnyíló

sírkamrájának a színe. A nagy alkimista tégely erjedésének

váltakozó színárnyalatai a születés, az élet, a halál, a rothadás

és a rothadásban megfoganó élet misztériumának folyamata közben.

SZÍNHÁZ: A hétköznapokból kilépő előgyakorlatok, próbák után

következő teljesítmény, ünnepi helytállás színhelye: a

nyilvánosság. E produkció sikerétől vagy kudarcától függ anyagi

helyzetünk, további helyünk a nap alatt.

SZERTARTÁS: Valaminek a kultusza. Kultusz nélkül semmiféle ideál

nem marad élő bennünk. Az eszme, amelyben hiszünk, e táplálékért

termékenyítő erőkkel fizet. A szertartás álmunkban tehát

valamiféle szellemi kapcsolódás, áldozathozatal szükségességére

utal.

SZERZETES: Lásd: barát.

SZERZŐDÉS: Elkötelezzük magunkat. Valami létrejön,

megpecsételődik.

SZOBOR: Valami, ami élő volt, kihűl, tisztelt, de hűvös emlékké

merevedik.

SZOBRÁSZ: A formátlan nyersanyagból remekművet kifejtő művész a

jellem- formáló sors szimbóluma.

SZOLGA: Lásd: inas.

SZOMJAZNI: Ingerálom.

SZÓNOKOLNI (MAGASLATRÓL): Erőszakos hatáskeresés. Hatalomvágy.

SZOPTATNI: Szeretetből hozott áldozat.

SZORONGÁS: Lásd: félelem.

SZÖKŐÁR: Egy mindent elborító, magával sodró szenvedély

kataklizmája.

SZÖKŐKÚT: Az égre törő, de a földre mindig visszahulló anyag

tragikus emblémája.

SZŐNYEG: A sors szálszövevénye, amely sokszínű fonalak kusza

tervszerűt-lenségének tűnik a készülés folyamata alatt, s csak

akkor adja ki a szintézis harmonikus mintáját, ha már elkészült.

Konzekvenciát, teljességet, összefoglaló eredményeket jelent.

SZŐR: Az állati vitalitás, bujaság, nagy potencia jele.

SZŐRME: Lásd: prém.

SZÖRNY: A képzelet teremtette asztrálalak, mint a démon. Teste

félelemből, indulatból, szenvedélyből szövődött, és az ösztönök

zsarnokságában sínylődő ember félelme és hite telíti élettel,

mert csak addig él, amíg félünk tőle és hiszünk benne.

SZFINX: Szintén az ember tragikus kettősségének jelképe, mint a

sellő, a kentaur és a faun, mégis magasabb rendű náluk, mert

megindult benne az átváltozás misztériuma, megjárta a szentélyt,

beavatott. Tudja a titkot: a testi kéj helyett a szellem

extázisát kell keresnie. Ő a kis szentély Őrzője, a még

rab, de már kiábrándult, a szabadság és a megváltás után sóvárgó

Ízisz.

SZÚ: Az őrlő idő.

SZULTÁN: Lásd: király.

SZÜLNI: Valamit fájdalommal létrehozni. Nagy szenvedést,

erőfeszítést, de fényes, élő eredményt jelent.

SZÜRET: Siker, Jólét. Dús eredmények betakarítása.

SZŰZ: A tisztaság, az érintetlenség, a tapasztaláson innen lévő

naivitás, a fel-töretlen pecsét jelképe.

     T

     Ember

     Isten

TÁBLA: Fekete tábláról írást letörölni: a Tabula Rasa jelképe.

Valami tökéletesen befejeződött, mindent elölről kell kezdeni.

A táblára rajzolt krétaírás egyébként a szöveg vagy ábra szerint

értelmezhető, abból az alapból kiindulva, hogy a tábla mindig a

lecke, a nyilvános helytállás, a kirajzolódó sors, tetté vált

eszme területe.

TÁBOR: Cserkész-, katonai, cigány-, cirkusztábor: átmeneti

megállapodás. Ideiglenesség. Változás.

TAKARÉKKÖNYV: Az erők tartalékolásának szükségessége.

TAKARÍTANI: Lelki rendetlenség érzete. A belső háztartás

rendezésre szorul.

TALÁR: A bíró, a bíráskodás jelképe.

TALIZMÁN: A transzcendens védelmet vagy a mágikus ráhatásokat

szolgálja. Anyaga, formája, színe a rajta lévő szöveg vagy ábra

szerint értelmezhető.

TÁLYOG: Felgyűlt, mérgező, rossz erők a testben vagy a lélekben.

TANÁR: A magasabb rendű szellemi fórum jelentkezése, feltéve, ha

másfajta szubjektív élmények nem fűződnek az álomban jelentkező

tanár személyéhez.

TÁNCOLNI: Legtöbbször az egészséges egyensúlynak, a lélek könnyed

derűjének kivetülése, néha azonban a belső feszültség, elfojtott

elégedetlenség és nemi kielégületlenség lereagálása.

TAPS: Hiú becsvágy. Siker.

TAROKK: Éppoly elfajulása a kabbala meditációt, magas rendű

szellemi koncentrációt szolgáló tarot-kártyájának, mint ahogyan

a színházi játék az antik misztériumok elfajulása. A tarot a

legjobb szellemi tulajdonságok felszabadulását, kiteljesedését,

a tarokk, mint a hazárdjátékok általában, a legrosszabb ösztönök

felszabadulását és kiélését segíti elő. Az álomtarokk romlást

hozó, gonosz szerencsét jelent.

TÉBOLYDA: A kontroll nélkül tomboló ösztönvilág deportációs

lágere, elzárt, erőszakkal féken tartott, de megoldatlan érzelmi

problémákat jelent.

TÉGLA: Az épület legkisebb egysége, részlet, mely nélkül nem

jöhet létre az egész. Türelmes, rendszeres munka szükségességére

utal.

TEHER: A valóságban is megterhelést jelent.

TEJ: Állati termék. A föld tápláló javai. Az életerő forrása.

Ilyen értelmű eredményt, gyarapodást szimbolizál.

TEKNŐ: Megpróbáltatások, nehéz munka árán való megtisztulási

folyamat.

TEMETNI: Keserű lemondás.

TEMPLOM: Az embernek a valláshoz, metafizikához való viszonyának

a jelképe. A fizikai síkon lévő templomon kívül mindenkinek van

egy belső temploma is, amelyből a szellemi felszabadulás kapuja

nyílik. Ez a templom sokszor csaknem teljesen sűrű iszapréteg alá

süllyed, vagy útjain át-hatolhatatlan bozót burjánzik. Nincs

bejárata, de ha mégis, nehéz, megvasalt kapujának elveszett a

kulcsa. Előfordul az is, hogy az álmodó utak szövevényének

közepén látja a templomot, de amikor feléje indul, az utak

labirintusba kanyarodnak előtte, s ő nem talál oda. Mindez az

ember hitéhez, belső megvilágosodásához, szellemi egészségéhez

való viszonylatát festi le hűen, a szimbólumok nyelvén.

TENGELY: Valaminek a lényege, lelke az, amely körül minden forog.

TENGER: Az asztrálóceánnak, a kozmikus altudatnak jelképe.

Titokzatos lét-spóráktól nyüzsgő, fölmérhetetlen nyersanyag, a

föld méhének magzatvize, melyben az élet kialakul. Zöld, sötét,

viharos tenger: szédítő érzelmi veszélyt, rejtélyes válságot, az

értelem gátjait elmosni, feloldani igyekvő kísértést jelent.

Napsütötte, sima tengerszint: az érzelemvilág nyugalmi állapota.

TENYÉR: Két, erőt sugárzó és erőt szívó kis bolygó a

transzcendens fejlődés, a múlt, jelen és jövő pontos

vonaltérképével. A bal tenyér a múltban megtett utat, a jobb a

jelent és a jövőt árulja el annak, aki olvasni tud benne.

Ilyenformán álomban a bal tenyér a múltat, a jobb a jelent és a

jövőt szimbolizálja. A tenyér kifordított, kérő, elutasító, áldó

vagy delejező mozdulata leplezi le azután - a vonalakon kívül,

melyekre nézve egy tenyérjóslásról szóló könyv adhat részletes

felvilágosítást - a világtól várt vagy a világnak nyújtott akciók

szükségességét, mert a tenyér, illetve a kéz az akarat kivitelező

szerve, az aktív kapcsolat, a fizikai híd ember és a világ

között.

TERASZ: Lásd: erkély.

TERHESSÉG: Valami megfogant, él, a kialakulás állapotában van,

de ahhoz, hogy megszülessék, az álmodónak még nehéz

megpróbáltatásokon kell keresztülesnie.

TETOVÁLNI: Lélekbe égetett, eltörölhetetlen élmények.

TETŐ: Házat betetőzni: szerencsésen befejeztünk egy művet vagy

akciót.

TÓGA: Nagyképűség.

TOJÁS: A klauzúrában szunnyadó idea, az élet bölcsője, mint az

anyaméh. Látens állapotban lévő, de már élő eredményeket jelent.

TOLL: Madártoll: könnyű, elröppenő időszak. Írótoll: fontos

bejegyzés készül sorsunk könyvébe.

TOLMÁCS: Az idegen, érthetetlen külvilág és az ember közötti

személytelen közvetítő, valamely ismeretlen, de fontos

szimbólumszöveg értelmének megfejtését sürgeti az álmodónál,

amely egy probléma kulcsát tartalmazza.

TOMBOLA: A számok csoportosítása szerint értelmezhető valamely

nyereségre.

TORNÁZNI: Ernyedt, erőtlen állapot kivetített ellenképe, a külső

és a belső fel-frissülés és mozgásigény jelentkezése.

TORONY: Az átlagdolgok fölé emelkedő magasság jelképe.

TORPEDÓ: Alattomos külső támadás.

TORTA: Ünnepi esemény.

TORZSZÜLÖTT: A szellem valamely életképtelen torzképződményére

figyelmeztet.

TÖMEG: Nagy súllyal jelentkező erő és hatás. A társadalom

körülöttünk feszülő determinált energiái. A külső világ

megmásíthatatlan tényezői és tör-vényszerűsége.

TÖMJÉN: Dicsőség, hódolat, hízelgés.

TŐR: Az akarat jelképe.

TÖRPE: Csökevényes, visszamaradott, beteges belső állapotok.

Primitív szem-pontok. Kicsinyesség.

TÖRVÉNYSZÉK: A karmatörvényt, azt a belső ítélőszéket jelképezi,

melyet egyet-len ember sem kerülhet el. E fórumon felmérik,

árnyalatokig kielemzik mindazokat a cselekedeteket, melyek a

külső törvény előtt ismeretlenek és büntetlenek maradnak.

Sorsszerű események által való vezeklést jelent.

TÖVIS: Állandóan sajgó sérelem.

TŐZSDE: A gazdasági élet gépháza, a pénz boszorkánykonyhája.

Hazárd vállalkozásokat, veszélyes anyagi nyereségeket és

veszteségeket jelent.

TRÁGÁRSÁG: Ott jelentkezik az álomban bőven és vaskosan, ahol a

nappali élet csupa elfojtás, finomkodás, rejtőzés, önáltatás.

TRÁGYA: A mocsok, a salak, a rothadás szimbóluma, amelyből

azonban az élet születik. Fizikai síkon termékenységet,

asztrálsíkon spermát, váladékot, szellemi síkon a

konzekvenciákhoz vezető szenvedést jelenti. TRIBÜN: A

nyilvánosság. A közvélemény.

TRÓN: A legelső hely. Önhittség. Önimádat. Kitüntetés.

Felmagasztalás. Minden más ember fölé kerekedés vágya. Esetleg

nagy megtiszteltetést jelent.

TUS: Kézi, tusolófülkében lévő vagy kád fölötti tus, amelyből víz

zuhog ránk: meglepetés. Hirtelen ijedtség. Váratlan személy.

TÚSZ: Eleven zálog. Zsarolást, erőszakos követelést, fenyegetést

jelent.

TUTAJ: A cseppfolyós állapotban lévő ösztönvilágra, az Időre

épült átmeneti bázis. Az átmenetiség, a változás, a változékony

körülmények jelképe.

TŰ: Apró bosszúság.

TÜKÖR: Önmagunk képe a külvilágból visszaverődve. E tükör nélkül

a legtöbb ember körvonaltalan, szétfolyó ködfoltnak érzi magát,

görcsösen lesi az önmagáról szóló értesüléseket mások

véleményének tükrében. A kép, mely mozaikokból tevődik össze

ilyenkor, eléggé bizarr. Néha olyan, mintha nagyító tükörben

nézné magát, mely megnöveli eredményeit - ezek az elfogult

szeretők szemei. Néha kicsinyítő tükörbe bámul, melyben szürke

ponttá zsugorodik - ez a közönyös külvilág hideg pillantása. Néha

homorú vagy domború tükrök nyújtják meg, lapítják szét alakját,

míg fel nem leli az egyetlen valóságot tükröző varázstükröt

belül, önmagában. A tükör mindig önmaga megismerésére, a rejtett,

belső varázstükörbe való bepillantásra unszolja az álmodót.

TÜNDÉR: Égi tünemény, a megmutatkozó ábra és annak színe szerint

értelmezhető.

TÜRKIZ: Vénusz-kő.

TŰZ: Ahol nincs tűz, ott nincs mozgás, fejlődés, átváltozás.

Fizikai síkon a természet, asztrálsíkon a szenvedély, szellemi

síkon az élet jelképe.

     U

     Csapda

     Szakadék

     Földi élet

     Anyaméh

UDVAR: A közvetlen környezet, a család klauzúrája. Formája és

állapota szerint értelmezhető.

UGRANI: Rendkívüli erőfeszítés egy belső sürgetés vagy külső

kényszer hatására.

UJJAK:

Hüvelykujj: Mars-ujj. A jellemet jelenti.

Mutatóujj: Jupiter-ujj. A személyiség jelképe.

Középső ujj: Szaturnusz-ujj. A metafizikához való viszonylat

leleplezője.

Gyűrűsujj: Vénusz-ujj. A művészetek, az érzelmiség szerepét

árulja el az egyén életében.

Kisujj: Merkúr-ujj. Az értelmi képesség, a szellemi tehetség

kifejezője.

USZÁLY: Ruhán: hozzánk nőtt konvencionális szokások fölösleges

anyagcsökevénye, természetellenes, terhes és groteszk akadály,

melyet hamis elő-ítéletek miatt magunkkal hurcolunk.

ÚSZNI: Testi vagy szellemi vagy lelki indiszpozíció. Lappangó

betegség. Nyugtalanság. Idegfeszültség. Ár ellen úszni: az

elementáris, sorsszerű hatások ellen való meddő küzdelmet, árral

úszni, az eseményekkel való vak, ellenállás nélküli sodródást

jelképezi. Az úszásnak csak abban az esetben van jó tartalma, ha

kristálytiszta, csillogó vízben lebeg az álmodó. Ez a lélek

derűje, saját elemével való egyesülését, erőgyarapodást jelent.

ÚT: Az Időnek és a Térnek, a formavilág átmenetiségének

szimbóluma. Minden ember úton van, születése percétől kezdve

megállíthatatlanul halad előre halála perce felé. Az ember utas

tehát - mégpedig átutazó -, mert állandó letelepedésre nincs

módja. Akármilyen hatalmas, gazdag épületet emel magának útközben

az állandó otthon fikciójául, a meghatározott idő-pontnál

egyetlen pillanattal sem késlekedhetik benne tovább, el kell

hagynia a fizikai lét határállomását. Az út álmunkban ezt az

átmenetiséget, változékonyságot fejezi ki, s aszerint, hogy az

út lejt, simán fut vagy emelkedik, jelenti a következő könnyebb

vagy nehezebb életszakaszt.

UTAZNI: Lásd: út, vonat és pályaudvar.

UTCA: A közönyös külvilág.

ÚTONÁLLÓ: Váratlan támadás, indulatainkból, ösztönvilágunkból

ránk törő veszély.

UZSORÁS: Egy elkövetett tévedés kényszerkamatokat zsarol ki

belőlünk.

ÜGYÉSZ: A belső vád képviselője. A megvesztegethetetlen,

könyörtelen lelki-ismeret.

ÜLDÖZTETÉS: Bűntudat. Nyugtalanság. Önmagunkkal való

elégedetlenség.

ÜNNEP: Esemény, mely kiemelkedik a hétköznapok megszokottságából.

ÜRÜLÉK: A szervezet salakja, a fölösleg, amit a test kivet

magából, s mint ilyen, egy belső terhelésre, a salaktól való

megszabadulás szükségességére figyelmeztet. Vannak, akiknek

szerencsét, vannak, akiknek betegséget jelent.

ÜTNI: Indulatreflex, az elutasítás, taszítás, megsemmisítés

ösztöne.

     V

     Bűn

     Rosszindulat

     Fekete nyíl

     Szakadás

     Nyitottság az ég felé

VADÁSZNI: Attól függ, milyen állatot vettünk célba, és

eltaláltuk-e? Egy szelíd őz leterítésének egészen más értelme

van, mint egy veszedelmes vadállat elejtésének. Őzet kivégezni

durva rombolást, egy gyöngéd, finom érzés megsemmisítését,

vadállatot elpusztítani valamely indulat vagy szenvedély sikeres

legyőzését jelenti.

VÁGY: A teremtő képzelet hajtó és irányító energiája. A létcsapda

édes, mérges, szörnyű csalétke, mely gyönyörteljes kielégülést

ígér, de szenvedést, halált nyújt helyette. A vágy hajszolja az

embert a fájdalmas tapasztaláson át a konzekvenciáig, s ezért,

mint minden sátánelv, a legnagyobb, leghasznosabb tanítómester,

a transzcendens evolúció nélkülözhetetlen tényezője. Álmunkban

a vágyakozás tárgya szerint jelenti az abban az irányban történő

szellemi fogantatást, azt, hogy egy eszmei folyamat elindul,

amely megteremti majd a teljesülés feltételeit a formavilágban

is.

VAJ: Fizikai javak. Anyagi gyarapodás.

VAJÚDNI: Élő, nagy eredmények előtti súlyos küzdelem.

VAK: Valamit nem látunk meg magunk előtt, ami fontos és

nyilvánvaló.

VÁLTÓ: Súlyos erkölcsi kötelezettség.

VALUTA: Idegen értékek. Külső segítség.

VÁM: Kényszerű áldozat. Bosszús lemondás.

VÁMPÍR: Egy szenvedély, amely a mi rovásunkra, a mi vérünkből él,

és belőlünk zsákmányol erőt magának. A vámpírt az ősi rítus

szerint kiássák sírjából, ahol koporsójában élettől, vértől

duzzadóan fekszik, és átdöfik a szívét. A modern tudomány

nyelvére lefordítva ez annyit jelent, hogy az ösztöndémont fel

kell kutatni az altudat mélyrétegeiben, és nevének - vagyis

lénye-gének - megismerésével, az értelem és az akarat tőrével ki

kell végezni.

VARANGY: A csúnya, a mérges és a gonosz fogalmának szimbóluma.

VARÁZSKÖR: Lásd: kréta, krétakör.

VARÁZSLÓ: Minden emberben lakik egy varázsló, de kevesen tudnak

róla, s csak egyesek szabadítják fel erőit jó vagy rossz irányba.

Ezek a fehér vagy fekete mágusok. A jóga és a különféle nyugati

okkult módszerek az emberi lélek építő, magasrendű fehér erőit

igyekeznek tudatosítani, hatalomhoz juttatni, azokat az erőket,

melyeket Krisztus így jellemzett: "Ha-csak annyi hitetek volna,

mint egy mustármag, hegyeket mozdíthatnátok meg vele." A fekete

mágia hatását láthattuk az elmúlt években a világot vérbe borító

gyűlölet s a tömegeket pusztulásba hajszoló propaganda sötét

varázslatában. Az álomvarázsló a belső, transzcendens erők

jelentkezése, és a köréje csoportosuló képek, színek s az álom

érzéstartalma szerint jelenti ezeknek az erőknek a jó vagy rossz

tendenciáját.

VARÁZSVESSZŐ: Lásd: pálca, varázspálca.

VARÁZSTÜKÖR: Zöld, homorú tükör, vagy bekormozott, matt felület,

melyre a szellemi projekció segítségével átvihetjük,

kivetíthetjük a magasabb rendű tudat értesüléseit. A fekete, matt

felület tulajdonképpen az éjszaka egy darabja előttünk, amelyben

az álom történéseit tudatosan szemlélhetjük. S mivel e tükörben

a lélek törvényei uralkodnak, valóságosan vagy bizarr

szimbólumokba rejtve éppúgy megmutatkoznak benne a távolban, a

múltban és a jövőben lejátszódó események, mint az álomban. Az

álom-varázs-tükör mindig jelentős képeket mutat, és fontos

figyelmeztetéseket közöl. A jóskristály szerepe és lényege

ugyanez.

VÁR: Az Ego erődje. Gőgös elkülönülés. Magány.

VÁRKISASSZONY: A valóságból emigrált, sértődött, érzékeny és a

lehetetlen után sóvárgó érzelmesség jelképe.

VARRNI: Építő, de lassú és őrlő munka, mellékszerep az életben.

VAS: A Mars fémje.

VÁSÁR: Kedvező alkalom, jó lehetőség. Triviális, de hasznos és

vidám átmeneti időszak.

VÉKA: Konzervatív értékmérő. Idejétmúlt kritikai mérték.

VENDÉG: A kívülálló, az átutazó, a vérségen, érzelmeken,

barátságon kívül álló, de azért jóindulatú, udvarias idegen, a

külvilág emberének jelképe. A vele kapcsolatos akciók a

külvilágból érkező dolgokat szimbolizálják.

VÉR: Az élet üzemanyaga.

VEREM: Érzelmi csapda. Jégverem: az altudatba süllyesztett,

konzervált, de elintézetlen érzelmi ügyek.

VERÍTÉK: Nagy fizikai erőfeszítések váladéka, nehéz munkát

jelent.

VERNI: Lásd: ütni.

VERS: Az érzések szublimációja. Valamely vágy idealitását

szimbolizálja.

VERSENY: Hajszoló társadalmi és hivatásbeli becsvágy. A verseny

eredményei szerint jelenti ennek teljesülését vagy kudarcát.

VÉSNI: Súlyos, figyelmeztető élmények, melyek mélyen, alaposan

benne maradnak a lélekben.

VESZEKEDÉS: Feszültség. Elégedetlenség.

VETÍTENI: A belső projekció működése. Lásd: varázstükör és mozi.

VETKŐZNI: Exhibicionizmus. Megmutatkozási, önleleplezési vágy.

Az álmodó szabadulni igyekszik egy kénytelenül hordozott

személyiségjelmez terhétől és látszatától.

VETNI: Bizonyos akciók magjának elültetése után a várakozás, a

reménykedés, az eredmény előtti átmeneti idő feszültségét

jelenti.

VEZÉNYELNI: Zenekart: vezető szerep. Lásd még: hangszerek.

VIASZ: Befolyásolhatóság.

VIHAR: Valami kirobban, félelmet kelt, de baj nélkül lezajlik és

enyhülést hoz.

VILLÁM: Egy titok hirtelen, ijesztő fényességben megvilágosodik,

lelepleződik.

VILLAMOS: Egy ügy folyamatának zavartalan menetét vagy akadályait

szimbolizálja, aszerint, hogy a villamos simán halad, áll,

kisiklik, mellékvágányra tér, zsúfolt vagy üres.

VILLANY: A fény, a kritika, a megvilágítás szimbóluma.

VIRÁG: A hirtelen kiviruló, de gyorsan hervadó érzelmi örömöket

jelenti, éppen ezért magában hordja az elmúlás szomorúságát is.

A virágok szerelmi jelbeszéde beidegződött a köztudatba, ősi

nyelv, s mint ilyen, a fizikai síkon aszerint értelmezhető.

Árvácska: Szelíd báj.

Bogáncs: Szúrós, rossz természet.

Búzavirág: Naivitás.

Gyöngyvirág: Édes, de mérgező hatás.

Ibolya: Szerénység.

Liliom: Szűziesség.

Lótusz: A lélek jelképe.

Margaréta: Szép, hideg fény.

Mályva: Bujaság.

Mák: Mámor.

Mimóza: Érzékenység.

Napraforgó: A Nap virága.

Nárcisz: Képzeletben kiélt érzékiség.

Nefelejcs: Örökké emlékező hűség.

Orchidea: Kegyetlen szenvedélyesség, luxusvágy.

Orgona: Egy érzés tavasza.

Pipacs: Heves, de mulandó fellobbanás.

Rózsa: Piros rózsa: szerelem. Fehér rózsa: szeretet. Lásd még:

az R be-tűnél.

Szegfű: Ugyanúgy színe szerint értelmezik, mint a rózsát.

Tulipán: Szelíd, polgári erények.

VIRGÁCS: Kis büntetés.

VIRRADAT: Egy sötét sorsperiódus végéhez érkezik. Új és jobb

életszakasz dereng fel.

VISKÓ: Szegénység.

VITUSTÁNC: Pszichikai fertőzés. Az ösztön-csőcselék puccsszerű

betörése és uralma az idegpályákon. Az önuralom és a kritika

hiányát, jellemgyöngeséget, külső befolyások kényszerét,

egzaltációt jelent.

VIZELET: Ingerálom.

VIZSGA: Megoldásra váró feladat. Helytállást kívánó nehéz próba

a nyilvánosság előtt.

VONAT: Az Idő és a Tér kiszabott sínpályáján tovagördülő sorsunk

s a vonatot érő bajok, útjába gördülő akadályok életünk menetére,

gondjaira utalnak.

VONYÍTÁS: Baljós figyelmeztetés. A néphit szerint halálesetet

jelent.

VÖLGY: Terméketlen, sziklás, zord völgy: anyagi vagy lelki

mélypont. Termékeny, napsütötte völgy: védett állandóság.

     Y

     Koncentráció

     Unió Misztika

     Megváltás

     Z

     A győztes

     A szellem és a forma

     A szamszára

ZACSKÓ: Pénzeszacskó: az anyagi természetű szerencse köztudatba

idegződött szimbóluma, de a kapzsiság, a haszontalanul

felhalmozott értékek jel-képe is.

ZAFÍR: Vénuszkő.

ZÁLOGHÁZ: Értékeinket elkótyavetyéljük. Aprópénzre váltjuk.

ZÁPOR: Lásd: vihar.

ZÁR: Tilalom. Zár, amelyben kulcs van: egy helyzet vagy probléma

nyitja, megoldása a kezünkbe kerül.

ZARÁNDOK: A benső önmagát, a lelki ösvényen a felszabadulást és

Istent kereső ember szimbóluma.

ZÁRDA: Az önkéntes szüzességnek, a szenvedély megtagadásának

klauzúrája.

ZÁSZLÓ: Színes zászló: ünnepi esemény, öröm. Fekete zászló:

gyász.

ZÁTONY: Fizikai vagy lelki csőd.

ZUHANNI: A modern pszichológia szerint a sejtemlékezés, a

filogenetikus fejlődés fán lakó periódusának visszarezgése.

Szellemi síkon egyike a legrétegesebb, legmélyebb szimbólumoknak.

A zuhanás a talaját vesztett lélek pánikképzete. Öngyilkos

menekülési vágy a körülmények rabságából, saját személyiségének

börtönéből, a karma húsba vágó láncai közül. Legmagasabb

értelmezésében, ahogyan a repülés a szeráfi múlt, úgy a zuhanás

a szellem bukásának sötét emblémája. Az álomban való zuhanás

mindig testi és lelki indiszpozíció, elégedetlenség, és a jövőtől

való szorongás állapotában jelentkezik.

ZUHANYOZNI: Lásd: tus.

ZÚZMARA: Jeges szépség. Csöndes, szenvedélytelen időszak, melynek

hűvös tűnődéseibe az elmúlás rezignációja vegyül.

ZSÁK: Nehézségek, melyeknek fenyegetése nagyobb, mint a súlya.

ZSÁKUTCA: Téves út. Egy akciót teljesen elölről és egészen más

irányba kell elindítanunk.

ZSEB: Rongyos, üres: szegénység. Tömött zseb: anyagi gyarapodás.

ZSIBÁRUS: Ócskaságok, elnyűtt dolgok, az élet hulladékainak

összehalmozója. Az álmodó lényegtől való eltávolodását, hamis

értékelést, a haszontalan eszmei lomlabirintusban való

tévelygést, rossz anyagtorlaszt jelent a lélekben.

ZSIDÓ: Az évezredek tégelyébe vetett, üldözött és kiválasztott

fajta, a nyugtalan és nyugtalanító, vegyülhetetlen, áldott és

átkozott szellemi erjesztő-gomba. "Az élet sója", melynek

váteszét Mózes, az egyiptomi Mágus rettentő látomása lódította

meg, s amely azóta szétszóródva, kínpadokon, pogromokon,

megaláztatásokon, alig elbírható szenvedéseken, a gyűlölet

kohóján át elpusztíthatatlan szívóssággal és megállíthatatlanul

tör misztikus célja felé. Ezt a célt azonban az ősi hagyományok

okkult értelme szerint csak akkor valósíthatja meg a világban,

ha szörnyű megpróbáltatásokon át önmaga ideáljává tisztul fel.

Az álmodónak a zsidó, különösen a zsidó rabbi, e nagy és

borzasztó sors árnyékát, megpróbáltatást, áldozat-hozatalt,

különleges megbízatást, és titokzatos, váratlan anyagi segítséget

jelent mindig.

ZSILIP: Az értelem és az akarat szolgálatába állított, uralt

ösztönvilág jelképe.

ZSINAGÓGA: Lásd: templom.

ZSINAT: Szavakon való nyargalás. A lényeg feláldozása a formáért.

Terméket-len szofizmaháború, a holt betűk uralma.

ZSÍR: Gazdagság. Bőség. Tömény anyagiasság.

ZSOLTÁR: Kapcsolatkeresés Istennel a szellemi szférák felé

szárnyaló hangok létráján át.

                           FORRÁSOK

Agrippa ab Nettesheym: De Philosophia Occulta.

Abraham, K. Dr.: Traum und Mythus.

Adler, A. Dr.: Skmtliche Werke.

Aram, K.: Magié und Zauberei in Altertum.

Bischoff, E.: A kabbala. Ford. Ladányi Lóránd. Miskolc, 2000,

Hermit. Carrel, A.: Az ismeretlen ember. Ford. Fülöp Zsigmond.

Budapest, 1941, Révai.

Charon, W.: Emlékezés előző életekre.

Ennemoser J. Dr.: Geschichte der Magié.

Franck, A.: La Cabbale.

Freud, S.: Álomfejtés. Ford. Hollós István. Budapest, 2003,

Helikon.

Hartmann, F. Dr.: Die Rosenkreutzer.

Hartmann, F. Dr.: Secret Symbols of the Rosicrucians.

Havelock, E.: Die Welt der Trume.

Jung, C. G.: Sőmtliche Werke.

Kiesewetter, C: Die Geheim Wissenschaften.

Papus: Traité Elémentaire de Magié Pratique.

Rank, O.: Symbols Schichtung im Wecktraum. Scherner, R. A.: Das

Lében des Traumes.

Schubert, G. H. v. Dr.: Die Symbolik des Traumes.

Silberer, H.: Kategorien der Symbolik.

Silberer, H.: Symbolbildung.

Steckel, W. Dr.: Sprache des Traumes.

* * *

                      A SZERELEM MÁGIÁJA

Benned él párod sajgó negatívja.

Várod, hogy a varázsszót kimondja:

"Én vagyok Te", amely örök sebedet gyógyítja.

                            Előszó

Mágikus kirándulásra hívom meg kedves olvasóimat szeretettel e

könyv-ben. A varázslatos táj, ahova megyünk, nem hely, hanem

állapot, amelyben a szerelem sohasem válik unalmassá. Az

együttélés állandóan új színekkel gazdagít. Nem ismer szürke

megszokást, amelyet folyton "új hússal", futó kalandokkal,

hűtlenkedéssel kell elviselhetővé tenni. Sajnos az utat kevesen

tudják e szépséges kiterjedéshez, mert nem ismerik a zárnyitó,

viharzó indulatokat, lázongó elemeket lecsillapító aranykulcsokat

és jelszót hozzá.

Pedig e bűvös, lebegő állapot valóban van. Méghozzá bennünk.

Mindenki létrehozhatja, aki igazán akarja, ahogy én megidéztem.

Csak egy kis önzetlenség, okosság és nagyon nagy szeretet kell

hozzá. És őszinte áldozatkészség. Attól megszelídülnek az

objektív önimádat, sértődött hiúság vadászai is. Elmúlnak az

önzés okozta depressziók, s képzeletünk mitikus tájain felragyog

egy olyan szerelem szárnyas napja, amelyben nem tehet kárt a

relatív idő. Nem homályosít el a kor. Minél többet adunk belőle,

annál inkább gyarapszik, eléri a csillagos eget. Tanú rá az én

56 éven át tartó, gyönyörű házasságom az első és egyetlen

férfival, aki testi halála után is bennem, velem maradt, és

csodák forrásában merít meg naponta.

Ezt a lehetőséget, módszereket kínálom a "Szerelem és Hűség

Mágiájában" mindazoknak, akik elfogadják. Nagyon nagy segítség

volna számukra, ha megtennék! Problémáik megoldódnának. Lényükben

harmónia, nyugalom áradna el, s egész környezetükre kisugározna.

Persze ez csak szelíd kínálat részemről, távolról sem prédikáló

erőszak. Jó erőszak nincs! Bizonyos azonban, hogy egy hosszú élet

megélt tapasztalata, aranyfedezete rejlik mögötte.

Akik beleéltek az életünkbe, látták és tudják, hogy sorsom

végtelenül szeretett társával, Szepes Bélával több mint fél

évszázadon át még csak egy vitánk sem volt. Pedig véleményünk nem

mindenben egyezett. De elfogadtuk, hogy a másiknak joga van saját

ízléséhez, érdeklődéséhez. Igaz, hogy mi még egymás gyöngeségeit

is szerettük. Remekül szórakoztunk együtt. Közös témáink

kincseskamrája kimeríthetetlen volt. Egész életünket

átbeszélgettük. S ami a hűséget illeti? Az udvarlóját,

vőlegényét, szeretőjét, férjét megcsal-hatja az ember, de a

legjobb barátját soha! Mélységes összetartozásunkat

megkönnyítette, hogy mindketten alkotó emberek voltunk. Férjem

sportember, olimpikon, grafikus művész, az Ullstein lapok

sztárkarikatúristája, világ-lapok munkatársa, mellesleg Pest

legjobb táncosa. Csinos, elegáns daliaként bolondultak érte a

nők. Magam színészcsaládból származó, koldusszegény, vézna, akkor

még nem tudtam, hogy egészen helyes, színes "okos kislány",

akinek a kelengyéjét is barátok adták össze.

Őszintén csodálkoztam rajta, miért éppen engem választott a sok

elegáns, dúsgazdag, szép, bálozó, sportoló, zsúrozó, fölényes

önbizalmú leány és aszszony közül, s miért engem vitt magával

Berlinbe karácsonyi házasságunk után? Ráadásul kivitte egész

családomat, mikor egy levelükön elsírtam magam, mert éppen nagyon

rosszul ment nekik. A színész-filmes pálya soha nem volt

megbízható életjáradék, kis hullámhegyek váltakoztak benne.

Ilyenformán öt és fél személyt vett feleségül a házvezetőnőnkkel

és a cicánkkal együtt. A "fél", persze, a cicánk is családtag

volt.

Azután megértettem. S nehéz lett volna kételkednem benne. Férjem,

emberi eszmélete utolsó pillanatáig súlyos betegen is minden nap

szerelmet vallott nekem. Azt is hallotta valamennyi barátom,

tanítványom. "Tudod, miért vagyok én a világ legnagyobb

mázlistája?" - kérdezte. "Miért?" Ezt nekem kellett kérdeznem.

"Mert Te vagy a feleségem". Mosolya napfényként sugárzott rám.

Szűz-oroszlán szülött volt.

Hogy milyen módon lehet egy ilyen szerelmes, hűséges

sorsremekművet felépíteni, arról szól ez a könyv. És arra

figyelmeztet, mi az, amivel sokan maguk rombolják le e

legfontosabb kapcsolatukat. Próbáljanak nem csupán az érzékeikkel

választani, noha az is fontos része ifjú lángolásuknak. Önmagában

azonban soha nem kötőanyag. A pszichikai-szellemi összetartozás,

közös érdeklődés nélkülözhetetlen része az egyesülésnek,

egymásban megtámaszkodó örömnek. A gyöngéd érzelmeknek és a

szárnyas képzelet hormoncseréjének legalább annyira fontos a

szerepe, mint a nemi aktusnak. Szeressenek birtoklás, fullasztó

követelések, elvárások nélkül. Ha ügyelnek rá, megérzik, mikor

kell hallgatniuk és mikor várja szelíd, jó szavukat a másik.

Legyen fontosabb a Te, mint az én. Sokszor az általunk

kizárólagosnak vélt jobbat is lehet rosszul csinálni, ha

erőszakot veszünk vele a másik természetén.

Mi jól csináltuk a jót. Nekünk sikerült.

          Nemi ösztön, hatalomvágy, metafizikai éhség

Az ember elementáris kapcsolatai közt a szerelem az, amelynél

elsősorban az észen innen és túl lüktető alapérzések

érvényesülnek a tudatos ember morális-szociális feltételeitől,

gátjaitól függetlenül. A szerelem a személyiség legállatiasabb,

legördögibb és legistenibb területe. De bármelyiket érinti ezek

közül, ott sötétséget vagy szellemi gyümölcsöket: sorsot, életet,

halált teremt.

Különös módon szinte valamennyi nagy írónak és pszichológusnak

igaza volt a szerelemről szólván, még akkor is, ha egymásnak

teljesen ellentmondó elméleteket állítottak fel róla. Mert

megérteni ezt a nagy titkot csak a lét magasabb és mélyebb

síkjain hullámzó változatainak szintéziséből lehet. Abból, ha

felismerjük, miféle szenvedélyes hiányérzet feszül a dogmatikus

moralista önkínzó aszkézise, a hatalom őrült, zsarnok szadizmusa

s a bordélyok prostituáltjainak gépies erotomániája mögött. Mit

jelképeznek az állatok, növények sokszor borzalmas, rejtélyes

nemi szertartásai, az ősi kultúrák szexuális kultuszai. De meg

kell tudni fejteni az ember különféle perverzióinak, traumáinak

és gátlásainak jelentését is. Igaza van ezért Freudnak, aki

minden emberi megnyilvánulás mögött a nemi ösztönt jelölte a

legfontosabb hajtó-erőnek. Igaza van Adlernek, aki a

kisebbrendűségi érzést ellensúlyozó hatalmi ösztönt ismerte fel

az emberi cselekvések olyan erős mozgatójaként, amely teljes

érvényesülés esetén elnyomja vagy kikapcsolja a szexuális vágyat,

s igaza van Jungnak, aki - bár a két előbbi tényezőt is beleépíti

pszichológiai rendszerébe - mégis az ember ősi, misztikus-mágikus

Isten-szomját, Isten utáni vágyát emeli uralkodó ösztönként a

többi inger és szenvedély fölé. Mert Jung szerint az ember

személyiséggé válása, megvilágosodása, át-lényegülése jelentheti

az egyedüli gyógyulást a lelki s az ebből következő testi

nyavalyákból. Jung ezt a személyiséggé válást a szó mélyen

vallásos értelmében gondolja: vagyis az ember és a kozmosz, a

lélek és a mágikus természeti erő, szellem és Isten kapcsolatának

tudatosítását és helyreállítását sürgeti. Bizonyos, hogy a három

nagy tudós együtt végre megadta és vissza-adta az emberiségnek

azt a lényeges eszmét, amelyet évezredekig nélkülözött. Mert a

szerelem teremtő és pusztító szenvedélye az állati

sajátosságokkal rendelkező testben kétségtelenül Freud nemi

ösztöneként, a lélekben Adler hatalmi vágyaként és az élet-halál

kérdéseivel viaskodó szellem égi síkján a teljes tudásba való

beavatás szomjaként, tehát a Jung által kifejtett Isten utáni

vágy-ként jelenik meg. De mindhárom mögött ugyanaz az isteni

ősenergia: a teremtés szüntelen mozgásban levő árama lüktet csak

különböző létsíkokon.

                      A mágikus definíció

A kérdést először a nemi ösztön, szenvedély, szerelem, közösülés,

kielégülési vágy s a szerelmi halál fogalmának pontos

meghatározásával kell megragadni.

Egy fogalom hiánytalanul tömör megfogalmazása varázsigévé válik

abban, akiben a definíció megszületett. Mert a teljes

személyiséget bevilágító SZÓ igazsága törvénnyé lesz: Logosszá,

amely az intellektuson át feloldja a valótlan képzeteket, s a

régi helyén új világot teremt. Ennek következtében megváltozik

az egyén magatartása, melynek hatását és hatalmát már minden-ki

tapasztalhatta, aki kísérletezett vele.

Az élet nemzője a teremtő képzelet. A képzelőerő (mintegy

közösülésként) megvalósítja, kiformálja saját képzetsorát a

feminin ősanyag örök állagából. Ez az ősképe minden későbbi

aktusnak, amelyből ideaformák, asztráljelképek, anyagi

szerkezetek születnek. E misztikus első feszültség

megnyilatkozási kényszere, mámora, részegült, diadalmas

elvakultsága benne lüktet a "kettő nászában" valamennyi létsíkon.

A szerelem ezért a teremtő extázisa az élőlényben. A végtelenből,

a megismerhetetlenből tört be a véges látható világba. Lényege

a heves kitörés, a mozgás, a hódítás. Van benne valami

csillapíthatatlan, rögzíthetetlen, rohanó, lüktető, mint a

tűzben, mint a robbanás energiáiban, mint a táguló világegyetem

száguldva szétterjedő pólusaiban. Az energia szédülten szétrepülő

szikrái rövidebb-hosszabb izzás, lángolás után hamuvá lesznek,

de maga az erő él! Átfut a világon, és eltűnik az

örökkévalóságból örökkévalóságba vezető útján.

                      A nemiség gyökerei

A hermetikus filozófia a szexualitás kérdését sokkal jelentősebb

okokkal magyarázza, mint a modern mélylélektan, amely nagyrészt

inkább csak jelenségeiben és működésében regisztrálja. Az okkult

szemlélet itt is a láthatatlan okot ragadja meg, amikor

visszahatol a nemek kettészakadásának misztériumához, amelynek

emlékét nemcsak mítoszok és hagyományok, hanem maga a természet

is őrzi eleven szimbólumaiban: az élőlények organizmusában. Az

emberi szervezet bizonyos csökevényei, a távoli ősökre

visszautaló hermafrodita alkat, az egész univerzum látható és

láthatatlan váza az egymást kereső, egymással harcoló ellentétpár

rejtélyére utalnak.

A mindenségben valamennyi élő forma női és férfienergiák egymásra

hatásából keletkezik. S mivel a világ Dyas nászából született,

e két végletes princípiumot hordozza léte gyökerében. A kettő

hasadása és csillapíthatatlan sóvárgása egymásért az élet

fenntartója. A teremtés aktussal jár együtt. A férfilogosz

terhessé teszi a nagy Matert, az ősanyagot. Nászuk ábrája a

közép-pontokba sűrítő, formateremtő örvény. Az androgin valójában

egy más idő-síkban történő nemi aktus ábrája.

A törekvés, amely a két ellenpólust semleges, nemek fölötti

állapotban tar-tósan egyesíteni kívánja, bizonyos idő után mindig

kudarcot szenved az anyagba merült világban.

A nemi energia az élőlények szervezetében kitörésben lévő teremtő

potencia. Azért olyan elementáris. Irányítása, megtisztítása a

lét legnagyobb problémája. Állandó dinamizmusa annyira erőteljes,

hogy ha nem építhet, akkor rombol. Mindenképpen fel kell tehát

használni. A Bhagavad-gítá így fogalmazza meg e kényszert: "Senki

sem maradhat tétlen egy percet sem, mert akarja bár vagy sem, a

természet tulajdonságai tevékenységre kényszerítik." Nem mindegy

azonban, hogy a tevékenységből halált nemző örvény támad-e vagy

Unió Misztika, Misztikus Egység.

                Narkózis, mámor, kéj, eksztázis

Az ember racionálisan megismerhető szervezetén, ösztönvilágán,

ingerein, fizikai-pszichikai szükségletein kívül a boldogság

olyan követeléseit is magában hordozza, amelyet hiába óhajtana

a pszichológia, filozófia és szociológia különféle elnevezéseinek

szűk medrébe szorítani, mindegyiken túlnő. Faj-fenntartási

ösztön, libidó, hatalmi mámor, ezek legfeljebb pillanatokra

villantják fel a sóvárgott örömélményt, inkább csak azért, hogy

a lobbanás nyomában lezúduló árnyak nagyobb hiányérzetté

mélyüljenek el a lélekben. Születésétől haláláig az ember

mindenféle fedőnév alatt e követelés után fut. Amint évei,

reményei fogynak, egyre keserűbbé, csalódottabbá válik. Úgy érzi,

becsapták. Az ígéretet, amely minden sejtjében, ösztönében,

sejtelmében és vágyakozásában ott izzott, nem tartották be. Az

egyetlent, a dolgok valódi értelmét és ízét, azt, amiért

született, elsikkasztották előle. Az egész élete gyümölcstelen,

üres héj maradt, csak néha, amikor szeretkezett, ivott,

sikerhullám dobta magasra, vagy a narkotikumok félelmetes

pótszeréhez nyúlt, akkor érezte magát közel ahhoz, aminek hiányát

érzi. S erről a beépült lehetőségről határozott tudomása van

emlékképek nélkül is, minden szürke álvalóságnál intenzívebb

valószerűséggel. Olyan per ez az élettel szemben, amelyet

éhség-nél, szomjúságnál kínzóbb vágy kényszerít az emberre. S

mivel ez a minden más ösztönnél hatalmasabb nosztalgia

cáfolhatatlan tény, valahol, valamikor, múltban, jövőben vagy

időtlen jelenben realitásként kell, hogy éljen. Külön-ben nem

képezné lénye láthatatlan gerincét.

Az ember valóban emlékezik a tartós, intenzív öröm eksztázisára,

az "Önkívületre", amely a személyiség börtönébe zárt életérzést

egyetemes, határtalan ujjongássá tágította benne. Emlékszik az

állandó jó érzésre, amely létének természetes állapota volt

egykor. Most azonban csak pillanatokra juthat hozzá. De mivel

édeni életformájának élménytömege hiánytalanul ott rejtőzik

tudatának mélyén, sohasem nyugodhat bele nyomorúságának

állandósult lidércnyomásába, amelyet fizikai létnek neveznek.

Ezért nem tud tartósan ébren lenni, vagyis kizáródni a

hétköznapokból. Ezért keresi különféle narkotikumokban, italban,

kéjben, szórakozások szánalmas papírdíszletei között

cintányércsattogásban, dobpufogásban, szaxofonvonításban az

ünnepet, a meg-színezettet, az átmeneti önkívületet, különben

elpusztulna, kiszáradna, kővé dermedne belül.

Az áruló jelenség azonban, hogy meghasonlottságában mégis itt

van, kétségtelenné teszi: ez a sötét, korlátozott létforma

elkerülhetetlenül szükséges bizonyos tapasztalatok átéléséhez és

"rögzítéséhez". Mert a mágikus kultúrák látnokai képtelenek

voltak olyanfajta koncentrációra és tájékozódásra, mint a ma

embere. Ez különös módon a gyermekkorban, tehát az archetípusos

élmények és reflexek érzékeny tükrében és érzelmi

megszállottságok állapotában mutatkozik meg erősen, mert a modern

személyiség olyankor zökken vissza édeni felelőtlenségébe.

Figyeljük meg például a részeg embert, micsoda veszélybe

támolyoghat mámoros, ordítozó önkívületében. Télvíz idején

levetkőzik az utcán, és halálra hűl. Összevissza töri, sebzi

magát, szerencsét-lenségeket idéz elő, mert képtelen kívül

helyezkedni a szubjektív vízión, amelybe az alkohol zárta. A

szenvedély, szerencsejáték, kábítószerek, sőt bizonyos mértékig

a siker és hatalom élvezőin ugyanezt a furcsa, réveteg, minden

veszélyt semmibe vevő részegültséget tapasztalhatjuk. Az önmagát

így becsapott teremtő képzelet feltarthatatlanul sodródik a

veszélyes irányba. A Mája-színjáték elsötétül, erkölcstelenné

válik, zsarnoki képzeletlények uralma alá kerül. E felelőtlen

teremtés önnön művei mindig bonyolult, aszociális viszonylatokat,

örvényt hoznak létre. A mágikus kísérletezés e feloldhatatlan

csődtömegében, amelyben maga a mágus is foglyul esett, nem

megfelelő többé a látomás állandó jó érzésének fenntartására.

Veszélyes. Rettentően fájdalmas. Mert tele van idegekkel átszőtt

csapdákkal, sebeket nyitó ütközési lehetőségekkel, buktatókkal.

Ezek elkerüléséhez nem elegendő a "víziószem" derengő

egységlátása, ködös, kábult, változó csillagjáték a hullámzó

erőkkel és formákkal; ki kell gyújtani hozzá az elemzés és

összpontosítás fényes reflektorát, amely a körkilátás halványan

rezgő képét eltünteti ugyan, de meg-mutatja a szakadékot, amelybe

bele lehet zuhanni.

Más kérdés azonban, hogy a saját élvezetét kereső, önös mágia

megszüntetéséhez nélkülözhetetlen az eksztázis feloldó,

megtisztító hője. S a mélységből visszavont erők felfelé törekvő

iránya tűzlajtorján vezet ki a testkoporsóból. A nemi energia

megtisztító erejének e lázvonalát kíséreljük meg a következőkben

felrajzolni a narkotikumok, kéj és eksztázis fokozatain át.

                   Aszkéták és pervertáltak

Az involúció áramában való sodródás után a megtisztítási folyamat

azzal veszi kezdetét az egyénben, hogy szexualitása

problematikussá válik. Kielégülésének furcsa feltételei és gátjai

támadnak. A gátak részben elrekesztik, részben más irányba

terelik szüntelenül mozgásban levő energiáit. Ezeket a

különbözőségeket két fő csoportra oszthatjuk. Az elsőbe tartoznak

az aszkéták, a másodikba a pervertáltak. Mindkét szélsőség

tudattalan gyökere azonos: a fizikai nemi aktus, a materiális

teremtés elodázása vagy megkerülése.

Mind az aszkézis, mind a perverziók mögött megfélemlítő

tapasztalatok rejtőznek. Az aszkéta is az erőszakosan

érvényesülésre törő nemi árammal próbál szembeszegülni. A

pervertált gyerekes, fejletlen állapotban ragad meg, és szexuális

energiáit megpróbálja mellékmederben levezetni, hogy kielégülése

ne járjon következményekkel, és ne terhelje felelősséggel. Ezért

behelyettesít. Játszik.

Noha e két elágazás már a nemi energia irányának megfordulását

jelenti, de ilyen stádiumban mindkettő beteges reakciókat szül.

Az aszkétában meg-erjednek az elfojtott erők, és felrobbannak.

A cölibátus (nőtlenség) időszakait vad kicsapongások, romboló

indulat- és idegrohamok követik. A szektariánus rajongástól az

anarchista merényletig a kihágás üzemanyaga a bebörtönzött Erósz.

A pervertált viszont erőbevételek híján elvérzik. Legyengül.

Neuraszténiássá lesz. Potenciája elapad. Önbizalma kórosan

labilissá válik. Asztrálzónáiban bizarr szeretkezéseiből

született zsarnoki magzatok vámpirizálják, rettentő

lárvacsecsemők, az incubus- vagy succubusembriók szívják el

idegsejtjeit.

Az aszkétánál viharos energiadagály, a pervertáltnál erőapály áll

be.

E végponton mindkettő klauzúrába: kolostorokba, betegágyakba

menekül, míg a pszichikai régiókban létrejön valamiféle

egyensúly. A túlcsorduló energiák lecsapódnak, az apályban levők

feltöltődnek. S az asztrálsíkon, a lát-hatatlan lélek tengelyében

megtörténik aztán a döntő aktus. A teremtés késztetése harcra

lendíti, karakterek feltöltésére, sorsok alakítására ösztönzi az

embert, képzeletét színvarázzsal, formák rejtjeles szépségével

csalogatja, bűvöli.

Az elementáris nemi energia utazása elkezdődik felfelé. A

léleknek szárnyai nyílnak. S mialatt emelkedik, nem veszít többé

erőt, hanem telítődik, óriási energiájú mágneses pólussá

összpontosul a magasabb létsíkon. Így alakul ki egyesülése a

személyiségben.

                     Duálteória és valóság

Egyes népek és okkult szekták legvitatottabb és legnépszerűbb

tétele a duálteória. Naiv, zavaros formában, de annál hevesebb

meggyőződéssel, fanatikusan hirdetik, esküsznek rá, élnek, sőt

visszaélnek vele.

A tétel alapja, a kiegészülés sóvárgása letagadhatatlanul ott

lakozik mindenkiben. Igen gyakori eset, hogy az erős ingertől

lenyűgözött hívők misztikus sorserőkre hivatkozva átcserélik

megunt partnerüket a "duáljukra", E csodálatos kegyelem

ismertetőjele, hogy a "duál" sokkal frissebb, erősebb kívánságot

s izgalmasabb gondolatokat ébreszt a másiknál, tehát

kétségtelenül ő az "igazi". Persze véletlenül sem fordulhat elő,

hogy az új választott idősebb és előnytelenebb külsejű lenne,

mint az, akit elhagynak miatta.

A valóságmag ellenére igen sok a tévedés ezen a területen. Ha

valaki érzékileg és érzelmileg erősen vonzódik valakihez, és

ezért azt hiszi, a duáljával találkozott, általában messze jár

az igazságtól. A pszichikai érzelemskála ilyenfajta benyomásai

csaknem minden esetben a személyiség aktuális hiány-érzetéből

születnek a fizikai síkon. Gyöngeségek, homályos ösztönök,

tévképzetek vagy érdekek és elfajulások keresnek átmeneti társat.

S ha az állandó változásban forrongó személyiség és jellem

átalakul, az alkalmi szövetkezés elveszti tartalmát, kiürül,

kihűl. A "duál" egyszerre idegenebbé válik a világűr távoli

csillagainál.

A duálkapcsolat a változó, rögzíthetetlen, felszíni

viszonylatoknál sokkal mélyebb, mágikusabb vonzás. Eredete nem

földi természetű, s beteljesedése nem az emberlét mulandó

jelenségei között megy végbe. A múzsák mítosza s az

őrangyallegendák mind a tudattalan bizonyosságából röppennek fel.

Az ember - mai bonyolult nemi állapotában - az elmerült múlt és

az új köntösben feltámadó jövendője között gyötrődik a kiúttalan

szenvedélyek senkiföldjén. Már nem androgin. De magában hordozza

a szakadás egyen-súlytalanságát és halálos egyedüllétét. S még

nem teremtette meg tudatos kapcsolatát másik felével, tehát nem

hozta létre a tapasztalatokon átégett, gazdagabb teljességet, az

utópisztikus androginitást, amelynek nosztalgiája lázként égeti.

Mert tudattalanul emlékszik arra, ami volt, és érzi, hogy azzá

lesz újra.

A lények állapota létük egy-egy szakaszában mindig androgin. Ami

szét-hull bennük a világ kettősségének egyéni ábrája alapján, az

énjük elvont lényege, ami minden személyiségben egyetlen és

sajátosan reá vonatkozik: a titkos név. A mantra, ami az

egyéniség egész egzisztenciáját meghatározza a lét hajnalától a

világ alkonyáig. E mély, lényegi egység széttörése okozza az örök

sajgást az emberben. S ezt nem lehet nemi aktussal vagy érzelmi

hevülettel összekovácsolni a földön, mert csak ott forrhat össze,

ahol kettészakadt: a szellemi síkon. Fizikai kéj, démoni

szenvedély vagy regényes elragadtatás nem vonzza közelebb

egymáshoz az elkülönült részeket, hanem inkább elválasztja a

másiktól. Magányosan végigjárt létállomások élményeiből

rétegzett, magas gátat emel közéjük. A kettő egyesülésének

feltétele éppen e külön nemi-érzelmi konstrukciók, szokások,

ingerek, képzetek lebontása. A bennük lekötött erők

megtisztítása.

A töredékké vált énmozaikok esetleg egymástól távol eső

létsíkokon tevékenykednek. Váltják egymást, mint az éj és a

nappal. Egyik a látható, másik a láthatatlan világban szenved,

alakítja sorsát. De szellemi alkatában - a szakadás erővonalaiban

- mindkettő magában hordozza társa negatívját. Ez a szellemi seb

sohasem forr be. A két pólus rejtélyes kapcsolatban van

egy-mással, folyamatosan inspirálják egymást. Amilyen mértékben

kibontakozik valaki az anyagi inger-indulat szövevényéből és a

démoni szenvedély kígyó-szorításából, úgy erősödik, tudatosodik

benne a duáljával való kapcsolat.

               Nemi viszony, szerelem, házasság

E három kapcsolat, amely közös gyökérből fakadva előbb-utóbb

nagymérték-ben elhajlik egymástól, s gyakran szinte kizárja a

másikat, szintén csak a három sík és három érzelmi korszak

megvilágításában nyerhet kibékítő értelmet. A zavart és

ellentmondást közöttük a plasztika nélküli egysíkú szemlélet

okozza.

A nemi viszony, a hormoncsere biológiai szükséglete kétségtelenül

a fizikai sík jelensége. A pubertás, majd a fordított pubertás,

a klimax vulkanikus ingerkitöréseiben a leghevesebb igény. Nemi

viszonyt, elszigetelten biológiai vonatkozásban, inkább férfiak

folytatnak személytelen érzelmi-értelmi kapcsolat nélkül. Ha

nőnél válik öncélú gyakorlattá, az már rendszerint prostitúció,

beteges erotománia vagy a férfielem túlsúlya az egyéniségben.

Mert nőies nő különben nem tudja elválasztani nemi élményét az

érzelmi irányultságától.

A szerelem általános emberi értelemben inkább a szenvedéllyel

átfűtött képzelet ügye. A mélylélektan igen találó kifejezést

alkalmaz a már perveltáltnak nevezhető érzelmi megszállottság

egyik szélsőségének megjelölésére: "Distanzliebé"-nek, távolsági

szerelemnek nevezi. Különös, extrém példáját mutatja a

Distanzliebe bizarrságának Csajkovszkij esete egy előkelő,

művészetrajongó, sokgyermekes asszonnyal, akivel személyesen

úgyszólván sohasem találkozott, bár legszenvedélyesebb műveit

neki írta. Éveken át intenzív levelezésben álltak; az asszony

Csajkovszkij minden művét, gondola-tát, érzését ismerte. Nemcsak

szellemi kapcsolat volt ez, hanem beteges szerelem,

fétisimádókként kötődtek egymáshoz. Fantáziájuk heves lángolása

azonban a legzsarnokibb módon igényelte a testi távollétet. Ha

Csajkovszkij meglátogatta az asszonyt fényűzően berendezett

lakásában, ahol egy csomó tárgy, kotta, fénykép, könyv, festmény

a művész iránti rajongás kultuszáról árulkodott, a ház úrnője

elment hazulról. Csajkovszkij lassan végighaladt az üres lakáson,

az asszony használati tárgyaiból szívta magába óriási, misztikus

érzelmi feszültségben barátnője lényének, gondolatainak,

érintésének kisugárzását.

Az izzó szerelem, a másik lénye utáni halálos szomjúság ellenére

is, tudattalanul vagy tudatosan felveti a Distanzliebe

nosztalgiáját. Ady Meg akarlak tartani című versét idézem a

szinte felsorolhatatlanul sok más, távolsági szerelemről szóló

mű közül, amelyekben ugyanez a kívánság merül fel mintegy

kulcsként a legeksztatikusabb emberi érzés mulandóságból

örökkévalóságba való emelésére. Ady szövegezése azonban izzóan,

meztelenül, követelően egyértelmű:

        Őrjít ez a csókos valóság,

        Ez a nagy beteljesülés,

        Ez a megadás, ez a jóság.

        Öledbe hullva, sírva, vágyva

        Könyörgök hozzád, asszonyom:

        Űzz, kergess ki az éjszakába.

        Mikor legtüzesebb az ajkam,

        Akkor fagyjon meg a tied,

        Taposs és rúgj kacagva rajtam.

     Hóhérok az eleven vágyak,

       Átok a legszebb jelen is:

       Elhagylak, mert nagyon kívánlak.

       Testedet a kéjekre gyúltat,

       Hadd lássam mindig hódítón,

       Illatos vánkosán a múltnak.

       Meg akarlak tartani téged,

       Azért választom őrödül

       A megszépítő messzeséget.

       Maradjon meg az én nagy álmom

       Egy asszonyról, aki szeret

       S akire én örökre vágyom.

Ady is, mint annyi költőtársa, a szerelem minden változatára

ráhangolt sej-telemmel, tapasztalattal tudta, hogy akármilyen

heves az ilyen ünnepi érzés, a realizációban rövidebb-hosszabb

idő alatt elégeti önmagát. Csak ha volt igazi barátságtartalma,

az esetleg megmarad belőle a szenvedély ütötte keserű sebek

gyógyulása után erotikamentes szövetségnek. S ez az eszencia, ha

sikerül belőle minden mérget kivonni, igen értékes elixír.

Ady versének képei és érzéstöltése félreismerhetetlen önkínzó

irányt mutatnak. A szadizmus és a mazochizmus fogalmát röviden

érintenünk kell itt, mert a fejlődés két legfőbb megnyilvánulása

rejlik benne. Két olyan hatalmas, legnagyobbrészt tudattalan

energiaáramról van szó, amely bizonyos mérték-ben minden egyes

embert döntő módon áthat és irányít. A kettő gyakran keveredik

az egyéni lélek bonyolult rendszere szerint. Mert a kínokozás

sötét kéje vagy a fájdalom elszenvedésének gyönyöre a fejlődés

és a visszafejlődés irányának finom árnyalatait tükrözi. A

visszafejlődés lavinájában lefelé zúduló teremtő erő a

mélyponton, az anyag sűrűjében, ahol már gátakkal kell

meg-küzdeni, szadizmusként jelenik meg az ember nemiségében. A

szadizmus a le-nyűgözött, bosszúszomjtól égő hatalomvágy őrülete.

Az életnemző férfierő elfajulása akkor is, ha nőben mutatkozik

meg. Tudat alatti gyökere ugyanaz, mint az aszkézisé vagy a

perverzióé. A teremtő gyönyör kudarca. A halál el-len lázad. Szét

akarja zúzni a törvényt, amely az én szabadságát korlátozza,

megtorlással fenyegeti. Ezért a szerelmi szenvedély helyébe a

gyűlölet, az odaadás mámora helyébe az erőszak s az életadó

gyümölcsözés helyébe a pusztítás kerül. Kiteljesedésének

végpontján a szadizmus nem más, mint a teremtés zsákutcája és

cáfolata. E mélypont kataklizmasorozatában azonban feltétlenül

bekövetkezik a fordulat. A teremtésnek mélységbe vetült

antitézise, ugyanakkor párhuzama világosan megmutatkozik a

szadizmusban. A teremtő - elragadtatásában - szüntelenül

sokszorozódik. A szadista - haláltól sértődött tomboló

életszomjában - gyilkol. Gyilkol, mint a rovarvilág nyomorult

kéjgyilkosai, amelyekben szintén a szexuális energia elsötétülése

dramatizálja a nemi aktust, a "szerelmi halál", vagyis az Unió

Misztika, a Misztikus Egység borzalmas paródiájává.

A mazochizmus a fejlődésben levő ember tudattalan, passzív

vezeklési vágya. Feminin energia. Férfiban is az. A mazochistában

névtelen bűntudat feszültsége ég. Ezért keresi a kemény,

kegyetlen partnert. Érzi, hogy az elviselhetetlen feszültséget

csak a szenvedés hője olthatja ki. A mazochizmus szintén csak

behelyettesítő tünet, mivel a kín, megaláztatás, mártírium

alkímiai hőenergiáját a lét alsó zónákban használja fel, s démoni

fantazmákat szaporít vele. E fantazmák pedig egyre zsarnokibb

módon uralkodnak rajta, a leplezett, borzalmas kielégülési igény

szenvedélye által. A mazochista halálos bűnnek érzi, de

leküzdhetetlenül sóvárogja a kéjt. S mivel újra meg újra

"elbukik" benne, egyre könyörtelenebb módon bünteti magát érte.

Vérével, maró könnyekkel, összetört húsával fizet érte.

A szadizmus és mazochizmus együttes jelenléte a kettős szerelmi

öngyilkosság aktusában tetőzik. Az ilyenfajta "Liebestod" minden

elemet magába foglal. A korlátozott hatalomvágy bosszúját, mert

partnerét megöli. A vezeklési ösztönt, mert önmagát is

elpusztítja. Az ősi egység homályos nosztalgiáját, mivel a

gyilkosság és öngyilkosság elkövetése előtt vagy alatt

partnerével nemi aktusban egyesül.

A szerelem jelzője a romantika. A regényes, tehát nem hétköznapi.

Az ünnep. A kivételessé emelt, dramatizált, illattal, virágokkal,

színekkel fűtött képzeletvarázs. Borzad a vaskos prózától. Mája

tükrét tartja minden érzék-szerv elé, s a fizikai sík

realizációját, mint költői mámora hóhérját, elutasítja. Ebből az

ösztönös belső magatartásból ered a sok rezignált vagy gúnyos

kifakadás a házasság ellen. Mert e nézőpontból a díszletek,

rivaldafény nélkül való házasság küzdelmes, percekbe fakult

szürkesége és meztelensége a romantika, az illúziók, tehát a

szerelem "halálát" jelenti. Általános tapasztalat szerint az

érzékek összecsendülése és kellemesen kialakult közös nemi

szokások esetén a jó szexuális kapcsolat sokkal tovább fennmarad

a házasságban, mint a romantikus, szédülettel ég és pokol között

táncoló szerelemben.

E rideg valóságtól menekülő öntudatlan szerelmi viselkedésnek

persze éppúgy szimbolikus valóságtartalma és más

megvalósulásrégiókba tartozó magja van, mint az imádkozó sáska

vagy a póknőstény szörnyű "Liebestod"-rítusának a közösülése

alatt, s a méhek halálos végű nászrepülésének, létük érzelmi

intenzitásának csúcspontján. Ez a tűzpillanat annyira erős és

elementáris, hogy testükön szárnyat pattant ki, fizikailag olyan

létsíkra emeli őket, amelyet nem ismertek eddig. Mert a nász

teremtő céljának energiatöltése, tendenciája fölfelé hajszol, ki

a sötét, nyirkos alvilágból a szilárd föld, földbe gyökerezett

növények, elfekvő vizek, lomhán nyújtózkodó dombok fölé, a levegő

éteri elemébe. S a legmagasabb ponton, az egyesülés lázában

vég-bemegy a szörnyű aktus, amely a faj tovább éltetésére

alkalmas legerősebb nőstény kivételével valamennyi méhet

elpusztítja, de a jövendő nemzedék királynőjét a hím magához

zsákmányolt ivarszerve birtokában egy időre androginná teszi.

Ennek az ősi, elveszett értelmű szerelmi misztériumnak kulcsa is

a transzcendentális síkon rejlik, a "Kémiai Nász" extatikus

beteljesedésében. A másikba való megszűnés, az én tüzes

gyönyörben való feloldása, a kettős szerelmi viaskodásából

keletkezett örvény elnyugvása a titokzatos jelen csillagok

fölötti békességében rejlik ez az állapot, amelynek nosztalgiája

átsüt minden időben történő mozgáson, térben alakuló formán,

gyönyörök zajló hullámverésén, szenvedélyek vulkánmoraján. Ez a

megfoghatatlan, mégis nélkülözhetetlen elem keveri a névtelen

elégedetlenség keserű utóízét a legizzóbb szerelmi párharcba, de

jelt ad magáról, semmi máshoz nem hasonlítható boldogsággal. Ez

a boldogság pedig abból a gyöngéd megnyugvásból ered, amely két

embert a szexuális szélcsend rövid átmenetében néha lenyűgöz. A

kettő, aki minden erotika nélkül az egymás melletti jelenlét

kristályában eggyé zárul, hirtelen csodálkozva eszmél fel arra,

hogy ez nem a kéj ellenmozgása, hanem a teljesség.

A sokat becsmérelt, analizált, legtöbbször tehertételnek,

börtönnek, az egyéni szárnyalás szabad, boldog

improvizációgátjának nevezett házasság valóban különös és

megkerülhetetlen törvénye az emberi együttélésnek. Drámák,

ütközetek színtere, csalódások kútforrása, a gyűlölet iskolája

gyakrabban, mint a barátságé. Gúnyos, tragikus beismerések,

kísérteties leleplezések leselkedő résein át ijesztő, szánalmas,

nevetséges mozzanatokat látunk: nevetünk, szörnyülködünk vagy

sírunk rajta. Az emberek csillagaik szerint kísérleteznek,

harcolnak, szenvednek, megalkusznak vele. Ha bátortalanok,

áldozattá, ha lázadók, botránykővé lesznek. A titkolt,

hallgatólagos vagy brutálisan kikiáltott kudarcok mellett a

sikerült, harmonikus házasság egyenesen szabályerősítő kivételnek

látszik. Mégis, nemcsak a ritka kivételekben, ha-nem a házasság

mindhárom síkban megmutatkozó jelképrendszerében a fejlődésnek,

tapasztalásnak, kiegyenlítő és csiszoló erőknek olyan hatalmas

konstrukciója lüktet, hogy a saját távlatait látó ember nem

ismerheti félre.

Amikor valaki nemi viszonyt alakít ki, kétségtelenül egyedül a

kellemes pillanatokra gondol. Ilyen értelemben Erósznak valóban

csak jelene van. Sem felelősségérzet, sem rögzítésvágy nem társul

hozzá. A teremtés ideája fel sem merül, legfeljebb mint

bosszantó, elodázandó mellékkörülmény, ami ellen minden eszközzel

védekezni kell. Egy ilyenfajta nemi viszonyra senki sem akar

berendezkedni, vagy otthont építeni köré.

A szerelem szintén valami irreális idődimenzióban hullámzik a

képzelet síkján, ahol regényes történései zajlanak, szintén nem

vetítenek keretéül templomot, gyerekszobát, munkahelyiséget és

bizonyos mellékhelyiséget.

A házasság, legalábbis kezdeti szakaszában mindenre igényt tart,

ami az emberi élet testi-lelki-szellemi tapasztalatának skáláján

felmerülhet. Mindkét fél azzal akar egyesülni, akit testileg

megkívánt, de önmaga megsokszorozására, családalapításra,

otthonépítésre, közös küzdelemre szövetkezik vele. Éppúgy várja

érzéseinek tükröződéseit, inspirációját, mint azt, hogy szellemi

érdeklődésében és értékeiben osztozzék. Egész életre szóló

tervéhez - misztikus sejtelemmel és szorongással - magasabb erők

közreműködését is meg akarja nyerni, ezért legtöbbször rituálé

keretében pecsételi meg a kötést. Fogadalmat tesz.

Kötelezettséget, azonos sorsot vállal. Nevet ad vagy nevet

cserél. Magára idézi égi és földi törvények kényszerét.

Összevegyült erők, vágyak, célok körül tégelyt zár össze

valamiféle tudatos vagy tudattalan MŰ létrehozására. Hogy ebből

a Műből mi valósul meg? Rendszerint csak egy-egy részlet. A

tégelybe zárt Prima Matéria átég valamely alkímiai stádiumon,

amely sokszor éppen az erjedés állapota. A szenvedésé és

szenvedtetésé. De a végzetes összezártság koncentrációjában

mindenképpen döntő folyamatok indulnak meg. Az erő ellenállásba

ütközik. A gyöngeséget szüntelen támadások érik. A névtelen nevet

kap. A formátlanul rejtőzőt a kritika könyörtelen fénye leplezi

le. Az önmaga méreteiről, torzulásairól homályosan képzelgőt

tükör elé állítják. S az ellentétpár harcának törvénye a nyers

felületek csiszolókorongjává változik. Mert a viszonylat

szétválaszthatatlan egysége az állandó készenlét és elernyedés

ritmusától lüktet. Atmoszféráját a birtoklás szenvedélye s a

gyanú, a féltékenység kígyómérge hatja át, maláriaszerűen

visszatérő válságig hevíti. Bár szétválaszthatatlan megérzés,

közös idegnedvkeringés lüktet e "kéthátú" lényben, a gondolatok

és szavak tehetetlenül visszatorpan-nak ott, ahol oldaniuk,

gyógyítaniuk kellene. Pedig a láthatatlan köldökzsinór a két

pólus közötti távolságon, hazugságokon át is közvetít, erőt szív

és erőt ömleszt. Félelmetes misztérium rejlik itt. Azért, mert

minden dolog minden jelensége "nem más, mint egy-egy szimbólum

porba öltöztetve". S a szimbólumok "formákhoz kötött mágikus

erők". Mindegyikben a teremtés alapkonfigurációi és idézőformulái

élnek. A házasság pedig a lét legnagyobb szentségét, a háromsíkú

menyegző transzmutációját, teremtésdrámát és

megváltás-misztériumot idéz. Sohasem könnyű idill, hanem tudatos

és tudattalan sors-terhesség vállalása. A bonyolult

hiányérzetben, amely létrehozza, nemcsak a boldogság és gyönyör

sóvárgása, hanem felelősségérzet, vezeklésvágy és az

áldozathozatal igénye lappang. "Üdvházasság" ezért az úgynevezett

rossz házasság is, mert pokla nem örök kárhozat, hanem

salakemésztő tisztítótűz. Még akkor is, ha a fizikai síkon

csőddel, szakadással, tragédiával végződik. A "jó" házasság

viszont a viharos létformában is ritka oázisa az emberi

együttélésnek. A fejlődés olyan sarkalatos pontja, amelyet két

egyéniség sajátos összetétele hoz létre különleges célok

megvalósítására. E támaszpont varázskörén belül ritkán találunk

emésztő szenvedélyt, hőfoka egyenletes. Nem lángol, de nem lobban

el. Az idő emelkedő özönvizéből hiánytalanul magával menti minden

értékét a "Szent Hegyre". Tüzének piros magva fokozatosan

rózsaszínűvé, majd fehérré izzik, és egyre nagyobb távlatokat

világít be. E kapcsolat nem harc, hanem szövetség. A két lény a

szövetségben minden kontaktust kereső tapogatójával összefonódik,

mert tudattalanul tudja, hogy a mitikus nyomorékság, magány,

egyensúlytalanság, amelybe egyénisége magjának kettészakadása

döntötte, csak a háromsíkú összeforrottság "Égi Menyegzőjében"

gyógyul meg.

Az anyagi sík szürke, szentségtelen pocsolyába züllesztett

házasság eredetében éppolyan szent, mint a kozmosz

csillagforrásait és az örökkévalóság üzeneteit közvetítő

misztériumok, amelyekből kabaré, revüszínház, mozi és televízió

lett. Legtisztább formájában az ősvallások legendái őrzik. Ízisz

és Ozirisz házassága például. Ízisz és Ozirisz "születésük előtt

ikrek voltak egy anyaméhben". Ízisz Ozirisznek testvére, anyja

és felesége. Az őstörténet rejtélyes hagyományaiban és az

ősvallások titkos rítusaiban felmerülő kétneműség- és

vérfertőzésmotívum. Ez a "legtisztább" házasságban, mint a lét

alap-formáinak különféle fénytörésekben kivetülő ábrája jelenik

meg. A hagyományok istenei alapjában nem mások, mint őskori s

ezért csodálatos biológiai funkciókkal bíró ősi emberek. S mivel

ősrégiek s a világ kezdetén állnak, ezért olyan gyakran

kétneműek. "Zeusz egy férfi, Zeusz egy halhatatlan leányzó", aki

önmagát termékenyíti meg, s így szüli világra Athénét a fejéből.

Zew női mellet visel. Yair, a kétnemű óriás önmagával közösül.

A szakállas Vénusz, a babiloni földanya androgin; a harcias

Athéné félig férfi, a sokkeblű Apolló Musztangetosz félig nő. Az

ősárják azzal hivalkodtak, hogy biszexuálisak, s többé-kevésbé

minden mitológiai írás hasonló célzásokat tesz. A per-zsáknál a

korai ember kétnemű gyümölcsként hull le az élet fájáról. A

hinduk négy karral ábrázolják. Platón Lakomájában Zeusz előveszi

az embert, és két részre vágja. S amint így kettéválnak,

mindegyik félben sóvárgás támad önnön másik fele után. Mindkét

fél karja átöleli a másikat. Testük összefonódik, és megkísérlik,

hogy újra összenőjenek egymással, s csaknem belepusztulnak a

vágyakozásba. "Zeuszban ekkor feltámadt a szánalom az emberfaj

iránt, és új módot teremtett vigasztalásukra azzal, hogy

ivarszervüket kívülre helyezte, és megengedte, hogy nemzzenek

egymással és egymás által szülessenek. Azóta szaporodnak az

emberek oly módon, hogy a férfi meglátogatja az asszonyt."

Itt van tehát a kétnemű ember fogalma, amely érinti azonban a

vérfertőzés-motívumot is. S ez a Genezisnek mindjárt az első

fejezetében igen határozott formában nyer kifejezést. Mivel Éva

az androgin Ádám önmagával nemzett, önmagából támadt leánya: "Tag

az én tagomból, hús az én húsomból", s ez a lány lett apjának

asszonyává.

A vérfertőzésnek a régi időkben egyáltalában nem volt még bűnös

mellék-íze. Ellenkezőleg. A fivér és nővér közötti kapcsolat, a

testvérházasság a nemes kasztok kiváltsága, az istenek és

királyok legmagasabb előjoga. A legrégibb emberi családfa, az

istenek családfája, a királyi családfák a "Szent Házasságban",

a testvérházasságban gyökereznek. Zeusz nővérével, Hérával

házasodik össze. Nanu, az indiai Isten saját lányát ejti teherbe,

az emberiség ősanyjává avatja így őt. A svéd királyi Ingling

nemzetség Njörd isten saját testvérével kötött házasságából

származik. A perui inkák, a perzsa nagy királyok mind a

legkedvesebb testvérüket vették feleségül, hogy "maguk elfajzását

megakadályozzák".

A Ptolemaioszoknál a testvérházasság egészen Kleopátra idejéig

szokásban volt, mégpedig a királyok számára fenntartott

kivételként, mert a köznépet szigorú tilalom zárta el tőle.

Az új időkkel, új erkölcsökkel - nyilván annak megfigyelése

következtében, hogy a vérrokonok közötti házasság

feltartóztathatatlanul a degenerálódáshoz vezet - az ilyen dolgok

megbotránkoztató cselekedetekké változtak, Az istenek legtisztább

morális tételeiből szégyenteljes bűn, a szent házasságból

vérfertőzés lett. A testvérházasság alapértelméből a kétneműség

emlékezete, a kettészakadt részek "azonos vércsoportból, azonos

anyagból való" szimbolikus összeépítése sok más rituáléval együtt

elmerült a múltba. De az antik beavatásokon a férfiak még női és

a nők férfiruhát öltöttek. S a természet feljegyzései

hiánytalanul megmaradtak az élőlények szervezetében. Az emberi

szexualitás eredetére jellemző, hogy az embrió nemi mirigye,

kivezető csatornái, ivarszerve kezdetben mindkét nemnél azonos.

A vérfertőzés a "belső fajtán belüli" megtermékenyítés, különös

módon valóban az ikerképződést segíti elő. Az egyesülés ilyen

értelemben való megvalósítása a fizikai síkon azt bizonyítja a

minden esetben való elfajulással, hogy nem a vér és hús

öszszevegyítése a cél. Sőt. Minél közelebbi a materiális

rokonság, a belső nemzésből származó utódok annál

egészségtelenebbek. Az egyesülés után sóvárgó részek között

emelkedő gát a sűrű anyag. Az egymást kereső potenciáknak

lélekké, szellemmé kell tisztulniuk, hogy e gáton átröppenjenek.

Oziriszt, a szétszaggatott istent Ízisz határtalan, önfeláldozó

szerelme forrasztja újra egésszé, s ez a misztérium minden

asszonynak, aki a kapcsolat végső megoldását keresi, utat mutat.

         A harmonikus együttélés feltételei és mantrái

Minden emberi társulás egyszeri és egyéni feltételek

kombinációja. A nemi, szerelmi, házassági együttélésnek azonban

minden esetben vannak olyan fel-tételei, amelyek tiszteletben

tartása vagy megsértése döntően befolyásolja a kapcsolatot.

Bizonyos tettek, kimondott vagy ki nem mondott szavak és

mulasztások fokozatosan elhervasztják, szétmarják két ember

kapcsolatát. Ezért kell tudatosítani előremutató gondolatok,

pozitúrák és mantrák soha nem mellőzhető rituáléit, amelyek a

társulást egyre szilárdabb menedékké konzerválják.

A harmonikus együttélés feltételeit és mantráit két csoportban

elemezzük:

Az első csoportba tartoznak a negatív magatartás tézisei. Azok

a dolgok, melyeket a kapcsolat kötőanyagának és jó

atmoszférájának megőrzése érdekében sohasem szabad elkövetnünk.

A másik csoport a pozitív elemeket sorol-ja fel, azokat a

tennivalókat, külső és belső magatartást, amelyek a vonzódás, jó

szándék és intelligencia kedvező alapanyagából felépíthetik a

kozmikus házasság nagy művét.

Amit soha ne kövessünk el:

1. A negatív elemek felsorolása egy "közhellyel" kezdődik;

gondoljunk azonban arra, hogy a legmindennapibb betegségbe is

bele lehet pusztulni, ha elhanyagolja valaki. A közhely így

hangzik: ne higgyük, hogy a viszony, a szerelem vagy a házasság

"happy end"-je egy csomó rendkívüli erőfeszítés végét jelenti.

Sokkal inkább kezdetnek fogjuk fel. Egy nagy és szép verseny

startjának, amelytől kezdve minden pillanatban maximális

lendülettel törekednünk, felismernünk, alkalmazkodnunk, áldoznunk

és helytállnunk kell. A célba való érkezéshez legfeljebb annyiban

jutottunk közelebb, hogy elindultunk feléje. Az ember és ember,

lélek és lélek közötti szédítő távolságot azonban csak úgy tudjuk

áthidalni, ha szüntelenül egymás felé hatolunk, mégpedig a fény

terjedési sebességével.

2. Sohasem feledkezzünk meg a szavakban rejlő romboló-építő, kötő

és oldó erőkről: a szavak hatása gyakran ártalmasabb a

kígyóméregbe mártott, húsba fúródó nyílnál. Gonosz, maró,

kegyetlen szavak gyógyíthatatlanabb sebet, veszedelmesebb

mérgezést okoznak a durva fizikai sérülésnél. Az egyszer kiejtett

szót soha többé nem vonhatjuk vissza! Bántó, kíméletlen, a másik

gyöngeségeit könyörtelen kritikával ostorozó szavak görcsöt,

sokkot, titkon gennyedő fekélyt okoznak a lélekben, gyógyulást

soha! De nemcsak az indulatból, sértett hiúságból, féktelenségből

a másik lényébe döfött szavak a veszedelmesek. A játékos

meggondolatlanságból kiejtett baljós tartalmú megjegyzések is

mélyre hatolnak és megfogannak egy feszült pillanatban. A válást

például még tréfából se emlegessük soha! Mert e szónak igen erős

és rossz töltése van. Olyan szuggesztiója, amely a tudattalant

izgatja, s ott negatív folyamatot indít el. S amikor az

ilyenfajta "víz alatti" burjánzás a felszínen is hírt ad magáról,

akkor már nehéz segíteni rajta.

3. Soha ne kicsinyeljük le partnerünk képességeit, s a világért

se nevessük ki esetleges ügyetlen, de jóindulatú erőfeszítéseit.

Főleg mások előtt ne mulassunk a rovására, mert megtorpedózzuk

vele önérzetét, és ez kiszámíthatatlan következményekkel jár. Az

ilyen sérült ember gyakran követ el őrültséget csak azért, hogy

hangzatosan feltűnővé, félelmetessé, hírhedtté tegye, komolyan

vétesse magát, hogy bizonyítsa fölényét és bosszút álljon azokon,

akik lekicsinyelték.

4. Sohase bocsátkozzunk bele komoly érzelmi viszonyunk fölött

cinikus, közönséges gúnyolódásokba. Ne vegyük át mások szövegeit.

Ne ismételgessük, mert undorító, romlott csiganyomot hagy hátra

érzés- és gondolatpályánkon. Küzdjük le az ilyenfajta "jópofaság"

és hősködés kísértését.

5. A külvilág véleményétől való félszeg függés a szerelmi,

házassági szövetséget is veszélybe sodorhatja. Amikor például

valaki azért, nehogy cimborái vagy barátnői lenézzék, kinevessék,

saját jobb meggyőződése ellenére ostoba, bonyolult helyzetekbe

bocsátkozik, ha nem is fizikai értelemben, de bizonyos

magatartásbeli hűtlenséget követ el partnere ellen. Férfiak késői

kimaradásának, elkülönült szenvedélyeinek, önmagukra is ártalmas

szokásainak mélyén sokszor rejlik ilyenfajta motívum. Nők inkább

hálószobatitkok kifecsegésével, férjük vagy nemi partnerük furcsa

kívánalmainak, hiányosságai-nak barátnői körben való

megtárgyalásával követik el ezt az indiszkréciót, ami még akkor

is veszélyezteti az együttélés jó atmoszféráját, ha a partner a

tudat felszíni síkján nem érzékeli. Mert a szavakban,

gondolatokban rejlő erők mindenképpen kifejtik hatásukat.

6. Sohase mondjunk le bizonyos esztétikai, érzelmi, szellemi

illúziók fenntartásáról. Betegségek kényszerű lenyűgözöttségében

esetleg, de egyébként soha ne mutatkozzunk egymás előtt

ápolatlanul, rendetlenül, durván. Külsőnk és belsőnk mindig

legyen rendezett. Ahogy a mocskos, mosdatlan, közönséges szavak,

úgy a gusztustalan megnyilatkozások is kórokozó vírusai az

együttélésnek.

7. Ha társunk valami botlást követ el, ne változzunk át vérbíróvá

mellette, aki vízcsepp-szisztémával bünteti a szerencsétlen

bűnöst, s a szemrehányásait szünet nélkül addig csöpögteti a

fejére, amíg annak minden megbánása, gyöngéd érzése belepusztul.

Ha a kapcsolat túljut egy-egy válságon, vigyázni kell, nehogy

éppen a bizalmatlanság és keserű jelenetek láncreakciója okozzon

benne halálos szövődményt.

8. Ha lehetséges, soha ne zárjuk a napot "haragban" egymással.

"Beszéljük ki" a dolgot őszintén. A sok lábujjhegyen járás,

elhallgatás végül áttörhetetlen fallá növekszik két ember között.

Ez persze nem azt jelenti, hogy feltétlenül minden esetben

erőltessünk valamely kínos és kényes témát. Ha nem vezet

bennünket elvakult indulat, amely támadásra, civakodásra uszít,

biztosan megérezzük, mikor kell hallgatnunk és várnunk a

megfelelő pillanatot. Ilyen esetben egyetlen gyógyszer a türelem.

Amikor a tapintatos, szelíd várakozásban oldódni kezd a görcs,

észre fogjuk venni a közeledés, hívás halvány áramlását, a

kinyíló lélekrésen felénk nyúló fényt s finom légrezdülést. A

türelmes várakozás gyógyító időszaka után azonban vissza kell

kanyarodnunk a vallomáshoz, nehogy elnémított sérelmek,

félreértések kórképző góccá legyenek bennünk. Addig beszéljünk

tehát róla, amíg elpárolog minden indulat-sav, gyúanyag és

keserűség belőle.

Egy emberpár kapcsolatának sokszínű, minden síkra kiterjedő

bizalmasságához semmi más viszony nem hasonlítható. Több a gyerek

és szülő, a tanítvány és tanító, hívő és pap, páciens és orvos,

barát és barát közötti kontaktus-nál, mert mindegyiket magába

foglalja, de azonkívül rejtélyes plusz vegyül hozzá, amely csak

a kettő érzéki-érzelmi közösségéből esszenciálódik. Kinek

gyónhatnánk tehát nagyobb bizalommal nyugtalanságainkról, kínzó

képzeteinkről? Ki más oldhatná fel teljesebben e képzetek

bilincseit?

9. Együttléteinket - éppúgy, mint a barátságban - a szerelemben

és a házasságban se tegyük fülledt kényszerré: tudatosan, önként

"lazítsunk" időnként. Hagyjuk menni a másikat. Várjuk meg, amíg

új kívánság születik benne az együttlétre. A távollét legtöbbször

sokkal inkább kitermeli ezt az óhajt, mint a tapadó, súlyos,

tolakodó jelenlét. Birtokló, gyanakvó testi jelenvalóságunkkal

úgysem fogjuk megkötni a másikban szabadulni kívánó csapongó

képzeletet. Nem saját ritmusunk, igényeink, feltételeink,

ingereink rákényszerítése köti hozzánk a másikat, hanem az ő

ritmusának felvétele. Az ő vágyához, hangulatához, érdeklődéséhez

való alkalmazkodás.

10. Ne szőjünk külön kapcsolatokat. Ne építsünk külön baráti

kört. Ne teremtsünk külön érdeklődési zónát, ahol társunk nem

érzi jól magát; unatkozik vagy bosszankodik. Ilyen tendencia

biztos hasadáshoz, majd szakadáshoz vezet. Amikor a házasfelek

"ágytól-asztaltól" elváltak, az már csak okozata, kiteljesedése

az okok láthatatlan síkján végbement lelki-szellemi szétesésnek,

Amint valahol - esetleg szükségszerűen - megindul a folyamat,

biztosak lehetünk benne, hogy a teljes elhidegülés és válás

előbb-utóbb bekövetkezik.

Nem hagyható persze figyelmen kívül az olyan eset, amikor a

házasfelek, akik fejlődési korszakuk valamely korai időszakában

kötötték össze sorsukat, annyira "kinövik" egymást, hogy

semmiképp sem maradhatnak együtt, mert éppen egyéniségük

kibontakozásában bénítanák meg a másikat. Ez már azonban

választás és pszichikum kérdése.

A párválasztás eleve elrendeltségét vakon elfogadni éppoly

tévedés, mint minden kudarcot a könyörtelen sorserőkre hárítani.

A módszer megmutatja, hogy két egyéniség vagy egymást kiegészítő,

vonzó elemeiből tevődik össze, vagy tulajdonságaik, "csillagaik"

kibékíthetetlenül harcolnak egymás ellen. Ha következetesen

alkalmazzuk e csalhatatlan mértéket, elkerüljük a biztos

bonyodalmakat.

A két karakterkép több szempontból való összehasonlító elemzése

oly egyszerű, világos és törvényszerű végösszeget eredményez,

mint egy-egy elemi számtani művelet. Íme, néhány példa:

a) Két becsvágyó, diktatórikus hajlamú, ugyanazon a síkon

egyformán érvényesülésre törő karakter a házasság klauzúrájában

feltétlenül békét-lenül fog élni egymással, s előbb-utóbb

eluralkodik közöttük a szembe-fordított pozitív pólusok

taszítása.

b) Közös szellemi érdeklődés hiánya még akkor is szakadékot nyit

két ember között, ha egyik közülük szelíd, passzív és

alkalmazkodó.

c) A párválasztás akkor a legszerencsésebb, ha a kettőben

kiegészítő elemek találkoznak. Tehát, ami egyikben - (mínusz)

vagy semleges, az a másikban + (plusz) tendencia. A képletet

legegyszerűbben az energiajelleg három síkon való összevetésével

állíthatjuk fel. Tévedések elkerülése végett még hozzá kell

tennünk: nem intelligenciaszintről, hanem kizárólag negatív vagy

pozitív erőállapotról van szó. Ha például a férfi szellemileg

kreatív, kirobbanóan aktív, kezdeményező, szuggesztív egyéniség,

érzelmileg viszont passzív, gátolt, fizikailag is visszahúzódó,

bizonytalan, népszerű kifejezéssel élve: "élhetetlen", akkor egy

szellemileg inkább passzív, elfogadó, tükröződő női intellektus

való mellé, aki ugyanakkor érzelmileg aktív, kezdeményező,

fizikai síkon pedig ötletes, bátor és élelmes. Néha a nemek közt

éppen fordított a képlet. A nő agya masculin, és a férfi az

elfogadó, tükröző fél. De számtalan változatban variálhatjuk a

viszonylatokat. A következő ábrák jó kapcsolatokat mutatnak:

              F N F N F N F N

  Mentálsík   + -   + +     +          

  Asztrálsík  - + + - + - - +           

  Fizikai sík + - +     + - +            

A most következő kapcsolat viszont már némi bonyodalommal

fenyeget. Sok vitát, különvéleményt mutat szellemi síkon, s a nő

akarati energiái következtében esetleg szakadást a fizikai síkon.

Ugyanakkor azonban titkos szenvedést és megbánást érzelmi

vonatkozásban:

              F N

  Mentálsík   + +

  Asztrálsík  + -

  Fizikai sík + +

Egy másik képlet heves indulatoskodásra és hűtlenségre enged

következtetni mindkét fél asztrális-fizikai aktivitása miatt:

              F N

  Mentálsík   +

  Asztrálsík  + +

  Fizikai sík + +

Az egészen rossz összetétel ilyen képet mutat:

              F N F N

  Mentálsík   + + + +

  Asztrálsík  + +

  Fizikai sík + + - -

- mert mindhárom síkon kirajzolja az éles szembenállást vagy

azonos ernyedtséget.

E néhány példa csak utalni kíván arra, hogy a párválasztás külső

feltételei mennyire megtévesztők sokszor. Hagyományos szabályok

egyáltalán nem alkalmazhatók rá, legfeljebb ritka kivételként.

Minden képlet teljesen egyéni, és nem felszínes, hanem a

tudattalanban kirajzolódó hiányérzet vagy kóros túlsúly

erővonalaiban mutatkozik meg. S ha ezek az erőtendenciák egymást

kiegészítik, akkor jó a kapcsolat. Ha diszharmonikusak egymáshoz

és ütköznek, akkor nem jöhet létre jó kapcsolat. Az emberek e

titkos, teljesen személyes erővonaltérkép alapján vonzódnak a

náluk jóval idősebb vagy mindenki más-nak esetleg terhes

tulajdonságokkal bíró, bőbeszédű, szeszélyes, akaratos,

nyugtalan, előnytelen külsejű, talán torz partnerhez, és remekül

érzik magukat vele. Mert ahol bennük koilon van (s ez nemcsak a

freudi szexszimbolikára vonatkozik), azt a másikból előrajzoló

lelki-szellemi phalloszábra kitölti.

d) A legideálisabb kapcsolat feltétele az egymást mindhárom síkon

kiegészítő és kielégítő energiák találkozása. Ez azonban ritka

dolog, szinte rendhagyó kivétel. Az összetartozás kötőanyaga

azonban igen erős, sőt szétszakíthatatlan lehet akkor is, ha a

kontaktus szellemi-érzelmi síkon maximális intenzitású. Ez több

esetben inkább kizárja, mint elősegíti a kielégítő szexuális

kapcsolatot, mégsem vezet szakadásra. A kizárólag ösztönszintű

kötőanyag a mentálisan gazdátlan felet veszélyes kísértésnek

teszi ki. Mert nemcsak a fizikai és asztrál-, hanem a mentáltest

is állandóan kontaktust keres. Míg a csak szexuális hiányérzet

a magasabb síkok számára elégtelen kapcsolatokra talál, addig a

szellemi indíttatás megidézhet olyan kapcsolódást, amely elemi

erővel tépi szét az alacsony régiókban létrejött kötést.

Most nézzük meg a karma szerepét az érzelmi válságok szakadással

végződő eseteiben. Vitán felül áll, hogy az elkerülhetetlen

szükségesség ellenére mindkét fél minden sebért, amelyet okozott,

megfizet az utolsó fillérig. Az is igaz, hogy a botránkozások

szükségesek, de "jaj a botránkoztatóknak". A valóságban azonban

ez sem pörölyként lecsapó merev és könyörtelen tör-vényszerűség.

Semmi esetre sem, főleg akkor, ha ismerjük és élővé tettük

magunkban a sorsalakítás mágiáját. Mert a tudatosítás stádiumában

meg lehet választani az adósságtörlesztés módját és síkját a már

több szempontból kifejtett gyakorlattal összhangban.

11. Ne tartogassuk rosszkedvünket, kellemetlen tulajdonságainkat

kizárólag partnerünk, házastársunk számára. Ez a fajta

"bizalmasság" felőrli a kapcsolat minden szépségét, gyöngédségét.

Két ember együttlétének idealitását éppen az jelenti, ha a

világon az egyedüli állapotnak érzik, amely a külvilággal való

harcok ingerült nyugtalanságát harmóniába oldja. Csillapít,

ugyanakkor jó erőkkel, reménnyel tölt fel. A helytől függetlenül

az egymásban való "otthonlét" meghittségével gyógyít. Amikor ezt

az egyetlen menedéket indulatok, panaszok, kellemetlen hangulatok

pszichikai széndioxidjával telítjük, egyszerűen nem marad hol

felüdülnünk, megpihennünk, léket ütöttünk a járművön, amely

személyiségünket a zátonyok és viharok között a célja felé viszi.

Férfiak inkább sérelmeiket, haragjukat, sebzett önérzetüket

viszik magán-életükbe úgynevezett "piszkálódásokkal", apró ügyek

nyomán kirobbantott civakodásokkal, rabiátus gáncsoskodással, s

tudattalanul úgy érzik a pillanatnyi megkönnyebbülés

illúziójában, hogy legalább otthon "elégtételt" kaptak azért,

amit a világban - egzisztenciájuk védelme érdekében -

megtorlatlanul hagytak. A nők viszont betegséggel, vég nélküli

panaszokkal büntetik, zsarolják élettársukat ösztönös,

legtöbbször szexuális és hiúsági sérelmeikért,

kielégületlenségükért, az érzelmek hőfokának lehűléséért. Azért,

mert elmulasztja a figyelmességeket, hódolatteljes rituálékat.

Vagy egyszerűen, mert a másik olyannak bizonyult, mint amilyen.

Legtávolabbról sem hasonlít ahhoz az izgalmas, regényes figurához

az ágyban, egzisztenciális helytállásban és az élet síkjának

mutatós eredményeiben, mint akit elvárt az élettől. Nem

kiemelkedő hős, felesége nem lehet büszke rá, nem nézhet fel rá

stb. Ezért tehát, amikor szerencsétlen tele van igyekvő,

bocsánatkérő tapintattal, szánakozó gyöngédséggel, partnere

büntetésből legfőképpen és mindig csak neki beteg. Sohasem friss,

sohasem jókedvű. Az ágyban is fanyalogva, kelletlenül,

áldozatképpen teljesíti sanyarú "kötelességét", de alaposan

megfizet érte egy csomó viharos kórtünettel, később azonban

valódi betegséggel is, amikor az állandó gyakorlat már szervi

elváltozásokat hozott létre.

Tehát vigyázzunk! A valóban tragikus kényszerítő eseteket kivéve

ne játsszuk a zord, akadékoskodó, veszekedő házi zsarnok hálátlan

szerepét, mert csupa ellenséget, lázadót, forradalmárt nevelünk

magunk körül ott, ahol mindennél fontosabb volna szövetségest

találnunk. E tétel főleg férfiakhoz szól, bár férfias

temperamentumú és férfipozíciót betöltő nők is gyakran el-követik

ugyanezt a hibát. Az asszony pedig, ha nem akarja tönkretenni

önma-gát és házasságát, ne legyen mindig beteg a férjének. Ne

sajnáltassa magát folyton. Az érzelmi zsarolásnak, az

elégedetlenség diszharmonikus jelbeszédének igen veszélyes

következményei vannak az azt elindító személyre is. Egyrészt a

partner halálosan elunja a dolgot, és ürügyet csinál belőle

önmaga felmentésére, és új kapcsolatot keres magának, másrészt

a pantomim alakító-ja áldozatul esik saját képzetének.

A téma tudatosításához hozzátartozik az is, hogy kitérjünk itt

egy másik végletes magatartás veszélyére. Ez pedig a valódi,

súlyos válságok, szenvedések és betegségek részvétlen

semmibevétele a partner részéről. Egy olyanfajta szubjektív

érzéketlenség, amely kivétel nélkül minden panaszt és minden

fizikai-érzelmi szenvedést puszta képzelgésnek, kényeskedésnek

minősít, mert hiszen ő maga nem érzi. Nála nem így van. A

segélykérő panaszt türelmetlenül leinti. Ingerülten, dühösen

támadja vagy elmenekül előle kellemesebb időtöltések közé. Mert

"hogy jön ő ahhoz", "mennyiben köteles ő elviselni ezt az örökös

nyavalygást?" stb. S éppen az ilyenfajta durvaság mögött gyakran

olyan bajok rejtőznek, mint a feleség gyerekszülésből, alkati

zavarokból eredő betegsége. Tehát a baj valójában közös

szerzemény. Mint ahogy a házasság maga szenvedésekben,

áldozatokban izzó közös tégelye a megváltás művének.

12. A negatív csoportban utoljára hagytuk a féltékenység

leírását, amely a legkínzóbb, legáltalánosabb tünet, könnyű

megbetegedése, váltóláza vagy halálos nyavalyája a viszonynak,

szerelemnek, házasságnak. Van, aki harsány exhibicionizmussal,

az őrület szégyentelen gátlástalanságával ad kifejezést

féltékenységének, és van, aki némán küzd vele, mint az óriás

polippal, amíg meg nem fullad a hüllőcsápok szorításában. Egyik

halálosan szégyenli, tagadja, rejtegeti, másik fűnek-fának

kiteregeti, mindenkit be akar szervezni rögeszmévé fajult

féltékenysége szolgálatába. A kettő között persze nagy árnyalati

skála húzódik, főleg a féltékenység motívumait illetően. Mert a

féltékenység is annyiféle, ahány ember van. Számtalan titkos

rugója, névtelen gyökere, rejtett indítóoka lehet. Alapja azonban

mindig a teljes, mindenki mást kirekesztő, abszolút birtoklás

szenvedélye, a "boszorkánykör" klauzúrája, amely a kettőn kívülre

zárja a világot. E reménytelen és betegessé fajuló küzdelem a

fizikai-érzelmi síkon persze ugyanolyan szimbólumvetítés, a

magasabb történések és célok futóhomokból, hóból való

kiformálása, mint minden egyéb életjelenség. Valójában a teljes

összeforrás, kiegészülés nosztalgiája a kettőben. Az ősi

varázskör, az anyaméhtengely analógiája és sóvárgása, ahol

ikrekként éltek együtt, mint Ízisz és Ozirisz, de az újjászületés

megváltó átalakulásában egyetlen lényként támadnak fel.

A féltékenység motívumai között első helyen áll a hiúság, az

elviselhetetlen pellengértudat. A szánalmas szerep a világ szeme

előtt reflektorfényben. A gúny- és nevetőkórus üldözési képzetei.

Ez a sérülés sokszor annyira erős, hogy megszállottja nem is jut

el az intim részletek kínzókamrájáig. A másik motívum a hatalom

megosztásának gyötrelme, a megszerzett terület kényszerű

átengedésének kudarca. A trónfosztott uralkodó sértődöttsége. De

van olyan egyéniség is, aki a diszkrét hűtlenséget nem bánja,

csak attól dühödik meg, ha kiderül, hogy ő maga a nemi párharcban

nem bizonyult minden más vonzást kirekesztő jelenségnek. A

mazochistát izgatja a féltékenység, a szadistát gyilkossá teszi.

Az árnyalatok szinte kimeríthetetlenek.

Azon valóban nincs semmi szégyellnivaló, ha valaki félti azt,

akit szeret, Általános tünet, hogy a szerelmes embert az egész

lényét betöltő érzés átmenetileg bizonytalanná teszi. A másikat

rajongásában túlértékeli, önmagát pedig alábecsüli. Attól tartva,

hogy nem elég a partnerének, hogy nem érdemli meg. Annyira

belevész és oly mértékben azonosul vele, hogy az ő szemszögéből

önmagára tekintve nem tudja elképzelni, hogy az irreálisan

kiszínezett, felmagasztalt ideál miképpen érheti be vele. Ilyen

és más valódi válságponton fellángoló féltékenység (ami nem más,

mint az életszükségletet jelentő másik elvesztésétől való

kétségbeesett félelem) - az emberi kapcsolatok e

legküzdelmesebbjén - szinte természetesnek mondható. Vannak

azonban olyan esetek, sajnos gyakoribbak, mint az előbbiek,

amikor a féltékenység súlyos betegséggé, traumává, üldözési

mániává fajul, ön- és közveszélyessé válik.

Ilyen kóros állapotnál, feltéve, hogy megvan a szellemi képesség

és szándék a gyógyulásra, gondolatmágiával és asztráltornával

lehet eredményesen operálni.

Elemezzük végig kapcsolatunk pozitív elemeit, s vizsgáljuk meg

erős, asztromentális kötőanyagát. Mindazt tehát, amiben nincs

konkurenciánk. Szabályos, részletes, pontos táblázatot állítunk

fel, mégpedig három síkon. Első rubrika a szellemi síké. Mi az,

ami mentálisan összeköt bennünket? Vannak-e közös érdeklődéseink?

Közös célunk? Közös munkánk? Intelligens, kreatív, egymást

szerető embereknél, akik már hosszabb időt töltöttek együtt, a

válasz e kérdésekre rendszerint igenlő.

Ezután következik az asztrálsík, az érzelmek közösségének

számbavételéről. A gyöngédség, barátság, áldozatkészség,

lojalitás és meghitt hangulat-összeköttetés lemérése igen fontos

pszichokémiai művelet: a két embert összetartó elementáris vonzás

ellenőrzése. Annak objektív felismerése, hogy a kötőanyag mennyi

terhelést bír el.

Végül alámerülünk a pirosra gyúlt "veszélyzónába", a fizikai

síkra, amely-nek a láza ilyenkor negyvenkét fokos. Az érdekek,

a megszokás és általában a szokások közössége körül rendszerint

nincs nagy hiba. De hogyan is állunk egymással érzékileg? Nos...

ez a kapcsolat az évek folyamán megfakult némileg. Elillant

belőle a kíváncsi, fullasztó izgalom, a szédület és a szépség,

az ismeretlenség illúziója és varázslata, a mámor, ahonnan a

tökéletes, a folyamatos csoda teljességét várja a libidó. A sok

kellemes, sőt nagyszerű megvalósulás mellett kiderül, hogy

semmiféle tündérmese nem vált valósággá. S az is bizonyos, hogy

az érzéki területek faun-nimfa kölykei, akik minden ember

lényében ott csörtetnek a mitikus asztrálligetek mélyén, nem

nyugodtak bele a csalódásba, a kiélés lassú hullámverésébe. A

kísértés tehát állandóan fenn-áll az érzékek vonalán, a pogány

és telhetetlen szexrégiókban, ahol csak a teljes intenzitású

erotikus érzés szünteti meg átmenetileg a gazdátlanság kereső,

páridéző állapotát. Viszont a "nagyobbik rész" - az értékesebb

súlypont rögzített. Összeszövődött, összenőtt. Nem pótolható

mással. A viszonylat az évek folyamán közös organizmust

fejlesztett, s ebben a szervezetben az agy, szív, tüdő és gyomor

is közösen, zavartalanul működik. Csak a nemi mirigyek és

ivarszervek kerültek válságba. Férfiaknál felmerült a

potenciazavar, a nőnél-férfinál egyaránt esetleg a "kapuzárási

pánik" kérdése.

A fizikai síkon gyengülő férfierő, ha nem vezethető le tudatosan

és kielégítően szellemi becsvágyakban, akkor a változatosságban

keres életadó izgalmat. Mit jelent azonban egy olyan egyéniség

számára, aki lénye túlsúlyával már máshová rögződött, egy ilyen

bátortalan kísérlet? Nem többet az idegen asztalnál elköltött,

lelkiismeret- és anyagcserezavart előidéző vacsoránál.

Minden házasság keresztülesik néhány nagyobb válságon. Az ötvenes

évek férfiklimaxa éppúgy meghozza az érzéki-érzelmi krízist, mint

a harmincas évek vége felé kezdődő női praeklimax, majd a

fokozódó őszi szorongás, amely áthevíti a negyvenes, sokaknál az

ötvenes éveket is. Mindkét nem általában ilyenkor eszmél rá arra,

hogy élete adós maradt azzal a bizonyos "nagy szenvedéllyel". A

mirigyek lázadozva, telhetetlenül követelik az ifjító, megújító

"ellen"-hormont, s ha valakiben nincs elegendő életbölcsesség,

íz-lés, fegyelem és önkritika, kínosan, szánandóan nevetségessé

teszi magát, vagy erre az életre jóvátehetetlen

meggondolatlanságot követ el. Veszélyes kalandokba bonyolódik,

önpusztító vaksággal eltépi magát asztromentális

lét-feltételeitől, közös emlékekkel átszőtt humuszától. S azzal,

hogy a megfelelő társ mellől átlendül egy saját szellemi és

biológiai életritmusa szempontjából távoli bolygóra, halálos

idegenségbe záródik ki, és hanyatló éveire szerencsétlenné válik.

Az ilyen válságok a házasság nagy művének beavatási próbái. Ahol

valóban megvolt az összhang a magasabb síkokon, a kettő

zavartalanul együtt haladt, ott a másik félnek végsőkig ki kell

tartania posztján, nemcsak önmaga, hanem partnere érdekében is.

Az asszonynak ilyenkor kell anyává, nő-vérré, gyóntatóvá és

feloldozó pappá, de orvossá is átalakulnia, háttérbe szorítva

önmagában a sértődött, féltékeny, megalázott nőt. A férfipartner

nehéz szerepe is a megértő jó barát, a fivér magatartását

kívánja, ha ő marad kívül a veszedelmes varázslaton. Mert ezt a

mirigymérgezést, potenciapánikot, önérzetgyulladást csak türelmes

és főleg jelenetmentes gyógymóddal lehet átvészelni.

Ennek a terápiának persze szinte emberfeletti nehézségei

támadnak. Óriási önfegyelmet, nagyvonalúságot, megértést kíván

akkor, amikor az, akinek véghez kell vinni, rendszerint úgy

gyötrődik belül, mintha izzó parazsat szorítana meztelen mellére.

Mert a láthatatlan lelki-szellemi köldökzsinóron át a krízis

lázában izzó társából az ő lényébe is átcsap a fertőzés, és

fájdalmas gyulladásba hozza a közös érzéki-érzelmi élmények egész

anyagát. S ilyen állapotban ezerszeresen nehéz elviselni a másik

pszichikai delíriumának támadó reflexeit. Szavait, tetteit,

elhallgatásait, megérzett fantáziáit, rejtőzését és hazudozásait.

És nem is lehet ezen túlemelkedni akkor, ha valaki társa

maga-tartását előbbi viselkedése folytatásának tekinti, és úgy

pillant rá, mintha még mindig azonos lenne régi önmagával. A

gondolatmágia legradikálisabban és alapvetően a partnerhez való

átmeneti viszonylatot változtatja meg. Egy más-fajta realitás

alapján többé nem felelős, értelmes, egészséges emberként tekint

rá e vonatkozásban, hanem úgy, mint egy morális biztonságából,

egyensúlyából kibillent betegre. Mert valóban az! Részvevő,

megértő embernek eszébe sem jutna szeretett hozzátartozójára

keserűen, sértődötten haragudni, őt szemrehányásokkal illetni,

vádakkal, tragikus, indulatos kirobbanásokkal elhalmozni azért,

mert lázrohamában kiugrik az ágyból, ápolójával dulakodik,

meztelenül fel-alá szaladgál és zavaros, üldözéses vádakat,

szemérmetlen trágárságokat kiabál. Éppen így a szerencsétlen,

érzelmi mérgezést szenvedett társra sem helyes és alapjában nem

is lehet másképp ránézni, mint szánakozó, segíteni kész

megbocsátással. Mert erkölcsileg felháborító, hűség és jó ízlés

ellen elkövetett megnyilatkozásai pontosan megfelelnek egy

szeretett beteg önkívületében kirobbanó visszataszító

reflexeinek. Itt már természetesen az asztrális tornára is

szükség van.

A megváltozott belső gondolat, érzés, viszonylat döntő

jelenségének plasztikussá tételére képzeljük el, micsoda

magatartáscserét, oldást jelentene feszült, türelmetlen családi

viszonylatainkban az, ha - mondjuk - szegény, maradi, környezetét

halálosan fárasztó, szenilisen piszkálódó, magatehetetlen

édesanyánkra még élő állapotában úgy tudnánk tekinteni, olyan

türelmes, hálás odaadással tudnánk szeretni és szolgálni őt,

ahogyan halála után már öt perccel boldogan megtennénk! Azzal a

marcangoló önvádtól fűtött, gyötrődő gyöngédséggel. A

jóvátehetetlenül befejeződött dráma vezeklést sóvárgó

bűn-tudatával. Ezt a relációváltoztatást azonban nem kell

szükségképp a könyörtelen sorserőkre bízni, mert azok legtöbbször

elkésnek vele. Tudatosan és ön-ként magunk is végrehajthatjuk.

Az asztrális torna lényege az, hogy az egész képzet-érzet

folyamatot végletekig feszítjük. Karikírozva végiggondoljuk,

kiéléshez juttatjuk, eltorzítjuk, azután a megfelelő síkra

juttatva jelentéktelenné hangoljuk. Tehát nem engedjük, hogy

hatalmassá duzzadva egész belső világunkat betöltse, és maró

savval telítse; nem engedjük, hogy féltékenységi mantrák

monomániás ismételgetésével elvegye józanságunkat, és fokozatosan

megőrjítsen. Ezért erős érzetek és képek ellenében még erősebb,

sőt nevetséges, parodisztikus érzeteket, képeket vetítünk.

Felhasználjuk az analógiák törvényét is, és az egész problémát

anyagcserezavarnak tekintjük, mert hiszen az is. Különösen

férfiaknál sugárzik át ez az energiaváltás a jellemsíkra, mert

szerepe a nemi kapcsolatban is aktív helytállást, látványos

teljesítményt kíván, s kudarca nem titkolható úgy, mint a passzív

szerepet játszó nőnél, aki frigiditását minden nehézség nélkül

el tudja leplezni. Férfinál az ifjúkorban oly dinamikus potencia

gátolttá, "renyhévé" válik. A változatosság, az erősebb

indíttatás keresése nem egyéb, mint amikor kínos székrekedés

elleni hajtószert vesz be valaki. Érzéseinek, meggyőződésének,

ideáljainak s főleg megbonthatatlan hovatartozásának semmi köze

sincs hozzá. Szakítástól legfeljebb - s kizárólag - akkor kell

tartani, ha a válságban levő partner egyéb területen is

elnyomottnak, megalázottnak, gazdátlannak érzi magát; mert akkor

komolyan veszélyessé válik az ilyenfajta keresés.

Itt persze most nem arról van szó, hogy eleve és előre erkölcsi

felmentést ad-hatunk a nemi hűtlenség bármely formájára akkor,

amikor a régi házasfelek például egymás gyöngéden szerető

szövetségesei, legjobb barátai. Morális szem-pontból igen kevés

mentség van arra, ha valaki éppen a legjobb barátját "csalja

meg". A valóságban azonban ez a kérdés nem ilyen egyszerű. S

ezért nem tör-hetünk pálcát fölötte merev, emberellenes,

külsőségeket megvető magatartással, mert ezek a dolgok kitörnek

minden ellenőrzés alól és megtörténnek, gyakran a főszereplő

legnagyobb megdöbbenésére és szégyenkezésére. Elementáris erőt

vesznek rajta, mint a nátha vagy valami más betegség, amely

ragályos. Elemzésünk tehát korántsem előre vásárolható bűnbocsátó

cédula, hanem létre-jött tények jó szándékú, gyógyító célú

megállapítása. Ebből a szempontból az is kérdésessé válik, hogy

ami ilyenkor történik, kórtünet-e, hűtlenség-e.

A betegséggé fokozott féltékenységnek a gondolatmágia és az

asztrális torna alapterápiáin kívül mindig vannak egészen egyéni,

egyszerű megoldásai. Feltesszük a nyugodt, szuggesztív kérdést: -

 "No és ha megtette?!" - úgy, ahogy egy igen természetes, heves

szükséglete felmerülésekor bement volna egy utcai helyiségbe! Oda

sem követjük. Annak az állapotnak nyomorúságos magánügyében sem

osztozunk!... S e ponton részünkről lezárjuk az ügyet az emberi

összetartozás legcsodálatosabb mantrájával. Ha e varázsige

megfogan bennünk, és áthatja zaklatott lényünket, életünk talán

legnagyobb feladatát oldottuk meg. A mantra így hangzik: "Akit

szeretsz, azt hagyd menni! Engedd a saját útjára!"

A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy nem kérdezősködünk,

nyomozunk, szimatolunk többé utána, még szorongó, feszült

érzéseink és képzeletünk csápjaival sem. Nem csinálunk

jeleneteket! Mert az a betegséget csak súlyosabbá teszi ebben a

fázisban. Olyan, mintha egy gyulladt sebet dörzsölnénk vagy

gennyedő tüskét ütögetnénk mélyebben a bőr alá. De nem is

tüntetünk megvető bizalmatlanságunkkal, mert ez a magatartás a

legbűntudatosabb, legigyekvőbb partnerben is megszüli az újabb

okot a bizalmatlanságra.

A harc megnyerése, a gyógyítás és gyógyulás attól függ, mennyire

tudjuk elhatárolni magunkat saját fantáziamalmunk őrlő kínjaitól.

S ez csakis akkor sikerülhet, ha átcsúszunk, átkapcsolunk egy más

irányú, magasabb feszültségű érzelmi-szellemi tartalomra.

Különben problémánk mindig újra visszahúzódik hozzánk, és

szorosan ránk tapad, mint mágneshez a vasreszelék. Bele kell

tehát vetnünk magunkat alkotó, izgalmas érdekességű gondolatok,

kreatív tevékenységek áramába, hogy megszűnjék a ragályidéző

vonzás. Csak színes, kezdeményező, ötletes, pozitív ember

társaságát keressük, s főleg kezdjünk valami minden

érdeklődésünket, erőnket magába gyűjtő munkába, hogy hiábavaló

gyötrődésre ne maradjon energiánk. Tépjük ki magunkat az

ernyedtségből, oktalan önkínzásból, romboló önbüntetésből, és

öltsük fel a helyes, épülésünket szolgáló magatartást; még akkor

is, ha beteg részünk tiltakozik ellene. Ne törődjünk vele, hogy

még nincs meggyőződésünk. Hamarosan megindul bennünk a jó

tendenciák áramlása, és igazolja erőfeszítéseinket.

A módszer következtében társunkhoz való kapcsolatunkból elillan

a görcsösség, s rövidebb-hosszabb idő alatt önmagától megoldódik.

Az ilyen sikeresen megoldott válságból mindkét fél gazdagabban

kerül ki, s a közös mű is erősödik, érik általa. A válságon

átesett félben társa megértő, nagylelkű segítsége hálát és

nagyobb gyöngédséget termel. Abban pedig, aki nem tomboló,

bosszúálló fúriaként őrjöngte végig az esetet, hanem részvéttől

izzó barát és orvos tudott maradni, a helyes magatartás sikere

rengeteg erőt, élményszerű meggyőződést, biztonságot és harmóniát

támaszt életre.

Amit soha ne mulasszunk el:

1. Ne higgyük, hogy elegendő, ha mi magunk átérezzük és

elgondoljuk mindazokat a szép és gyöngéd dolgokat, amelyek

társunk iránt eltöltenek bennünket. Feltétlenül tudtára kell

adnunk, valamilyen formában neki is, különben nyugtalanná,

bizonytalanná válik, érzelmileg fázni kezd mellettünk. Mert az

érzelmi függés, bármilyen intuíció és telepatikus összeköttetés

kíséri is, rejtélyes kisebbrendűségi érzéssel jár együtt, amely

a másiktól várja biztosítékát, nyugtató s csillapító gyógyszerét.

Olyanféle állapot ez, amikor plasztikai operációnál a hiányos

részre egy másik testrésztől varrnak kiegészítést. Az ép

bőrfelületet mindkét helyen fel kell nyitni, s ez átmenetileg

érzékennyé, sebesültté, fájdalmassá változtatja a két rész

összeforrásának hosszadalmas folyamatát.

2. Ha szeretetet, figyelmet kívánunk partnerünktől, akkor előbb

adjunk mi ne-ki. Finom, tapintatos pantomim ez, az erők

egészséges keringésének módja. Olyan labdajáték, amelyben

kezdetben a mi kezünkben van a labda, s társunk csak úgy dobhatja

vissza, ha előbb mi odadobjuk hozzá.

3. Az érdeklődést hogylétünk, érzéseink, gondolataink, ügyeink

és kívánságaink iránt csak úgy várhatjuk el, ha mi sem siklunk

át szórakozottan partnerünk dolgai fölött. Ne rázzuk le tehát

bokros teendőink és a személyünkkel való izzóan fontos

foglalkozás közben a kérdést azzal, hogy a másik ügyei, érzései,

gondolatai úgyis rendben vannak, megszokott síneken futnak, és

alaposan is-merjük őket. Ne legyünk lusták kérdezősködni!

Egyetlen napot se hagyjunk úgy elrohanni, hogy nem koncentrálnánk

partnerünk lényére azzal a figyelemmel, amely számol a percről

percre változó, új variációkat felvető emberi lélek és szellem

misztériumával. Ha nem így teszünk, előfordulhat, hogy az, akit

ismerni vélünk, régi nevén szólongatunk, észrevétlenül valaki

mássá alakult át, külön világba zárkózva teljesen elidegenedett

tőlünk.

4. Az életérzés hőfoka, ereje nemcsak a megfelelő fizikai

tevékenységtől, ha-nem attól is függ, hogy milyen

filozófiai-esztétikai intenzitásban tudunk élni, Micsoda

mélységig és magasságig tudunk megrezdülni a jelenségek

titokzatosan szép, rejtélyesen összefüggő kisugárzásaira. Az

elemzésnek, észre-vevésnek ez a gazdag skálája nemcsak

visszatükröződik azon, aki benne él, hanem át is hatja, frissíti,

gyógyítja egész lényét. Ha két ember minden szép és jó reflexét

megosztja egymással, csodálatos anyagból szőnek kötőanyagot,

különböző egyéniségük között. S ez a szálszövevény lassanként

mágikus szövetséggé válik. Ahogy a közös vér, közös nedvek

összevegyüléséből született gyermek a házasfeleket a fizikai

síkon a szó valóságos értelmében "vérrokonokká" avatja, az

asztromentális képzet- és érzetcsere létrehozza a legmélyebb

összetartozás közösségét, amely a kettőt "két testben egy

lélekké" teszi.

5. Soha ne fukarkodjunk kedves, dicsérő szavakkal, ha partnerünk

valóban rá-szolgál, vagy önmagának bizonyságul igényli. A

biztató, vigasztaló, elismerő szavak igazán nem kerülnek pénzbe,

s annyi energiába sem, mint az ingerült, barátságtalan jelzők,

indulatszavak elgondolása. A jó szóvarázs több irányban indít el

építő energiákat; szimpátiamagokat ültet el, érdeklődés- és

hálaáramot kapcsol be, barátságkontaktust teremt. S mint minden

akciónk, ez is töltése szerint gyümölcsözik számunkra.

6. Az apró szolgálatokat, figyelmességeket soha ne hagyjuk

köszönet, örömünk kinyilvánítása és elismerés nélkül! A közönynek

tűnő hallgatólagos tudomásulvétellel elkedvetlenítjük

partnerünket, és leszoktatjuk a finom gesztusokról.

7. Ne feledkezzünk meg közös kis ünnepeinkről. Ezek olyan

rituálék, amelyek ébren tartják kapcsolatunk szellemi-érzelmi

tüzét a titkos belső templomban. Egyetlen emberi cél sem

valósulhat meg kultusz nélkül. Tanuljunk meg ünnepelni mindhárom

síkon! Az ünnep formáit és tartalmát megteremte-ni mindig egyéni

műalkotás. A találékonyság meglepő vonásait ismerjük fel

magunkban. A hosszabb készülés, tervezés, várakozás már maga is

teljes örömfedezettel rendelkezik minden fáradozásunkért. És az

ilyen ünnepen soha nem a drága ajándékon van a hangsúly, hanem

a kreatív ötletek szellemességén, gyengédségén és a szertartás

hangulatán. Ezek az élmények soha nem halványulnak el, mert az

emlékezés fénye a lélekben mindig örömtűzzé válik.

8. Ne csak gondjainkat, hétköznapjainkat, küzdelmeinket,

problémáinkat osszuk meg egymással, hanem tegyük színessé

együttléteinket azzal is néha, ami édenien gyermeki, örökifjú és

játékos bennünk. Az ilyen elixír rengeteg bénító gátat old ki két

ember között, mert nem zárja börtönbe, nem teszi sértődötten

gonoszkodó titkos rabbá tudattalanunkban a pogány kisdedet, hanem

beépíti a közösségbe, neveli és kontroll alatt tartja.

9. Ha társunknál valami tartós, görcsös állapotot ismerünk fel,

amelyet nem tudunk szavakkal megközelíteni, ne mulasszuk el

kitartó, gyöngéd érzésekkel és gondolatokkal való fölkeresését,

amikor alszik! Minél élesebb, tisztább képekkel tudjuk

megjeleníteni magunkban a folyamatot, ahogy az ágyára ülünk,

fölébe hajolunk, belévetítjük csillapító, biztató, gyógyító

energiáinkat, annál hamarabb áll be állapotában és kettőnk

kapcsolatában is a teljes változás.

Mindezek az erőfeszítések, percről percre, óráról órára, napról

napra végrehajtott kísérletek, látszólag haszontalanul hozott

áldozatok, csalódások és szenvedések csak akkor hoznak olyan

eredményt egy életen belül, amelyet várunk tőle, ha

kapcsolatunkból valóban nem hiányzik az erős érzelmi-szellemi

kötőanyag! Ha csak érzéki érdeklődés vagy egyéb érdek alapján

kerülünk öszsze, akkor a kontaktus - másutt meg nem szerezhető

fontos tapasztalatok és tanulságok után - lényegében szétesik.

Még akkor is beáll a szakadás, ha meg-született a gyermek, és

egzisztenciális okok hosszú időn át azután is összezárják a két

embert egy formális házasság poklában.