DAVID R. HAMILTON Az elme gyogyito ereje

DAVID R. HAMILTON
A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:
David R. Hamilton / How Your Mind Can Heal Your Body
Hay House Inc., USA, 2008
Fordította
Kozma Gyula
Szerkesztette
Besenyő Viktória
Copyright © David R. Hamilton, 2008
Hungarian translation © Kozma Gyula, 2011
Hungarian edition © Neemtree Corporation AG, 2011
Cover design © Neemtree Corporation AG, 2011
Minden jog fenntartva.
A könyv - a kiadó írásos jóváhagyása nélkül - sem egészében,
sem részleteiben nem sokszorosítható vagy közölhető,
semmilyen formában és értelemben, elektronikus vagy mechanikus módon,
beleértve a nyilvános előadást vagy tanfolyamot, a hangoskönyvet,
bármilyen internetes közlést, a fénymásolást, a rögzítést
vagy az információrögzítés bármely formáját.
ÉDESVÍZ KIADÓ, BUDAPEST
Felelős kiadó Nóvák András igazgató
Főszerkesztő Molnár Eszter
Műszaki vezető Erdélyi Anna
Tipográfia Alinea Kft.
Borítót készítette Decoflex Kft.
Borítófotó Shutterstock
Nyomta Reálszisztéma Dabasi Nyomda Zrt.
Felelős vezető Vágó Magdolna vezérigazgató
ISBN 978 963 529 098 7
Ryannak, Jake-nek és Ellie-nek.
Hatalmas örömöt hoztatok a családba.
Csak azok tudnak elérni csodálatos dolgokat,
akik veszik a bátorságot a meggyőződéshez,
hogy valami bennük felette áll a körülményeknek.
BRUCE BARTON
Köszönetnyilvánítás
Először is szeretnék köszönetet mondani páromnak, Elizabeth
Caproninak, kitartó szeretetéért és bátorításáért. Elizabeth
segített, hogy hinni kezdjek önmagamban, és csak ezáltal
váltam képessé arra, hogy a jelenlegi színvonalon írjak és
beszéljek.
Amennyire csak vissza tudok emlékezni, Anya és Apa mindig
bátorított, hogy azt tegyem, amit tenni akarok, és abban
higgyek, amit hinni tudok. Anya és Apa, azóta is így csinálom!
Köszönöm nektek!
Szeretném kifejezni hálás köszönetemet mindazoknak, akik
megosztották velem személyes történetüket, amelyek ebben
a könyvben olvashatók, és azoknak is, akiknek a története végül
nem került bele a könyvbe. Hiszek abban, hogy a személyes
történetek lelkesítik a többi embert. Mindazok, akik
vették a bátorságot, és elmesélték saját történetüket, függetlenül
attól, hogy az bekerült-e a könyv végső változatába, soksok
embernek adtak hitet, hogy ők is képesek meggyógyítani
magukat. Nem lehet szavakkal kifejezni, milyen fontos ajándék
ez.
Szeretnék köszönetet mondani Kevin Dohertynek a könyv
szerkesztésekor végzett kiváló munkájáért, valamint Lizzie
Hutchinsnek a szakavatott tanácsaiért. És, mivel ez a harmadik
könyvem a Hay House kiadónál, szeretnék köszönetet
mondani az összes jelenlegi és egykori munkatársnak a Hay
House-nál a kedvességükért, és azért, hogy azt érezhettem, része
vagyok a Hay House családnak.
Szeretném továbbá megköszönni Kevin Waite barátomnak,
hogy (kétszer is) elolvasta a könyv kéziratát, hasznos tanácsokat
adott, és pompás vizualizációkat talált ki, amelyek mindegyike
segített abban, hogy a könyv elnyerje végső formáját.
Szeretném megköszönni Bryce Redford barátomnak a bátorítást,
a lelkesítést és a motivációt.
A könyv több fontos pontjánál szakértőktől kértem segítséget,
hogy tisztázzunk bizonyos kérdéseket. Köszönet ezért
Barbara Andersennek, Fabrizio Benedettinek, Lyn Freemann-
nek és Stephanie Wai-Shan Louie-nak, és azért is, hogy
fontos kutatási eredményeket osztottak meg velem, vagy rámutattak
olyan lényeges információkra, amelyekkel nem voltam
tisztában.
Legtöbbször kávéházakban szoktam írni, olyannyira, hogy
a leggyakrabban látogatott kávéházaimat irodának hívom.
Ezért végül, de nem utolsósorban szeretnék köszönetet mondani
a windsori Starbucks és a Caffé Nero személyzetének,
amiért megteremtették az íráshoz szükséges tökéletes feltételeket.
Tartalom
Bevezetés 11
I . RÉSZ: AZ ELME KÉPES MEGGYÓGYÍTANI A TESTET
1. A pozitív gondolkodás ereje 19
2. A hit ereje 34
3. A gyógyszerek azért hatnak, mert hiszünk bennük 45
4. A képlékenység hatalma 57
5. Az elme képes rá, hogy meggyógyítsa a testet 65
6. A vizualizáció ereje 77
7. Stresszeim vagy nem stresszeim? 95
8. Hogyan vizualizáljunk? 103
9. A pozitív megerősítés hatalma 117
I I . RÉSZ: IGAZ TÖRTÉNETEK
Bevezetés 125
10. Rák 127
11. Szívbetegségek 147
12. Regeneráció 153
13. Fájdalom, krónikus fáradtság 159
14. Vírusok, allergiák, autoimmun betegségek 166
15. Testúlycsökkenés 181
III. RÉSZ: BEFEJEZÉSÜL
16. A szeretet ereje 187
I. függelék: Kvantummezős gyógyítás 200
II. függelék: Vizualizációk 212
III. függelék: DNS-vizualizációk 273
Hivatkozások 277
Bevezetés
Ez a könyv arról szól, hogyan használjuk az elménket gyógyításra.
Első könyvem, az It's the Thought that Counts megírása
után, amelyben a test-elme (és az elme-világ) kapcsolatot írtam
le, az olvasók kérdezgetni kezdték, hogyan lehetne mindezt
arra használni, hogy meggyógyítsák magukat. Beszélgetéseink
közben elmondtam ezt másoknak, workshopokon pedig
tanítottam is. Az egyik workshopomon egy hölgy megkérdezte,
tervezem-e, hogy írok róla. Másnap már el is kezdtem
ezt a könyvet.
Ez a könyv gyakorlati tanácsokat ad arra vonatkozóan, hogyan
gyógyítsunk meg egy sor egészségügyi problémát. Tíz
évvel ezelőtt még azt kellett volna mondanunk, hogy nem sok
tudományos tény támasztja alá az elméletet, miszerint az elme
meg tudja gyógyítani a testet, jóllehet számos bizonyíték ebbe
az irányba mutatott. Mára azonban minden második héten
napvilágot lát egy-egy tanulmány, amely elég erős bizonyítékokat
szolgáltat ahhoz, hogy elismerjük: korábbi meggyőződéseink
- vagyis, hogy az elme nem tudja meggyógyítani
a testet - nem állják meg a helyüket.
A vizualizáció 2006 óta már pozitív eredményeket produkált
a stroke és a gerincsérülés rehabilitációja terén, valamint
segítségével javítani tudtuk Parkinson-kóros betegek mozgását.
A betegek egyszerűen elképzelik, hogy normálisan mozognak,
és miközben ezt teszik, a képzeletben mozgó kar vagy
láb mikroszkopikus szinten stimulálódik, és stimulálódik az
adott karhoz vagy lábhoz tartozó agyterület is. Ez azt eredményezi,
hogy idővel a mozgásuk javulásnak indul. Stroke esetében
még egyes agyterületek is regenerálódni kezdtek.
A placebo-hatás évek óta arra tanít minket, hogy a hit ereje
egy egész sor betegség vagy egészségügyi állapot kimenetelét
képes megváltoztatni, mint amilyen például az asztma, a szénanátha,
a fertőzések, a fájdalom, a Parkinson-kór, a depreszszió,
a pangásos szívelégtelenség, az angina, a magas koleszterinszint,
a vérnyomásproblémák, az ízületi gyulladás, a krónikus
fáradtság, a sportteljesítmények, a fogyás, a gyomorfekély
vagy az álmatlanság, sőt még az immunrendszerre vagy
a növekedési hormonok koncentrációjára is hatást gyakorol.
A legújabb kutatások pedig azt is bebizonyították, hogy ha
valaki placebót szed, de azt hiszi róla, hogy gyógyszer, akkor
a meggyőződésének megfelelő kémiai változások következnek
be az agyban. Ma már kétségbevonhatatlan tény, hogy
gondolataink, érzelmeink és meggyőződéseink nem pusztán
szubjektív képzetek az elménkben, hanem valódi kémiai
és fiziológiai változásokat idéznek elő az agyban és az egész
testben.
Jókora ugrásnak kell tekintenünk tehát, hogy ebben a
könyvben annak a véleményemnek adok hangot, miszerint
szinte minden betegség meggyógyítható az elme erejével, de
legalábbis javulást érhetünk el általa. Tisztában vagyok azzal,
hogy ez nem jelentéktelen állítás, de úgy gondolom, hogy ha
emberek egészsége, sőt élete forog kockán, nem várhatunk tíz
évet, mire a tudomány utoléri magát, publikálja az eredményeit,
és bebizonyosodik, hogy amiben olyan sok ember hisz
- vagyis hogy az elme képes meggyógyítani a testet -, konkrét
betegségekre is igaz. Nem mindig van ennyi időnk.
Nagyobb hiba lenne, ha azt írnám, hogy az elme nem képes
meggyógyítani a testet, legalábbis addig, amíg a tudomány
nem bizonyítja az ellenkezőjét. Ma még épp csak az emberi
képességek felszínét kapargatjuk. Einstein azt mondta: „Ma
még százezred részét sem értjük annak, amit a természet elénk
tárt." Meg vagyok győződve róla, hogy meg kell barátkoznunk
a gondolattal: a sok-sok, mindeddig nem bizonyított dolog
között van az is, hogy az elme a test szinte minden baját
gyógyítani tudja.
Biztosan lesznek majd, akik azt mondják, hamis reményekkel
kecsegtetem az olvasóimat, de szerintem ez nagyon negatív
hozzáállás. John Lydgate, a költő így írt erről: „Vannak olyan
emberek, akiknek minden időben a kedvére tudsz tenni, és
vannak olyan idők, amikor minden embernek a kedvére tudsz
tenni, de olyan nincs, hogy minden időben minden embernek
a kedvére tudnál tenni." Én inkább reményt adok az embereknek,
és figyelem, ahogy azt egészségre váltják, mint hogy
elhallgassam előlük a lehetőségeiket, attól való félelmemben,
hogy nem érik el a kívánt eredményt.
Emlékszem, amikor kutatóként dolgoztam a gyógyszeriparban,
szerettem a virágokat nézegetni a húszfős irodában.
Legalább harmincféle növény volt ott, ami segített fenntartani
a jó hangulatot. Az ablakpárkányon is sok kis virág állt, ami
azt jelentette, hogy amikor reggelente az ember megérkezett
az irodába, a virágokat látta meg elsőnek. Szemet gyönyörködtető
látvány volt.
Egy nap, amikor már egy éve dolgoztam abban az irodában,
valaki véletlenül lelökte az egyik virágot az ablakpárkányról, és
az majdnem a lábán landolt. Nem esett rá, de csak egy hajszálon
múlt. Másnap az egész osztályt értesítették, hogy tilos virágokat
tartani az ablakpárkányon, nehogy valaki egy leeső virágcserép
miatt megsérüljön, és amíg én ott voltam, már nem
is engedélyezték újra.
Nem lett volna szükség arra, hogy betiltsák a virágokat az
irodában - elég lett volna, ha egyszerűen mindenkit figyelmeztetnek,
hogy legyen óvatosabb. Szerintem túl sokat koncentrálunk
a negatív dolgokra, és különösen akkor vagyunk
kishitűek, ha a céljainkról van szó. Mintha attól félnénk, hogy
túl nagy fába vágjuk a fejszénket.
Ezzel a könyvvel szándékosan vágtam nagy fába a fejszémet.
Meg vagyok győződve arról, hogy az olvasók nagy része
talál majd benne valami hasznosat, de tudom, hogy nem tudok
mindenkinek a kedvére tenni. Ha nem éred el a kívánt eredményt,
akkor is tudnod kell, hogy az az őszinte szándék vezérelt,
hogy segítsek, és hiszek abban, hogy minden embernek
vannak rejtett tartalékai.
Jómagam mindig erősen motivált személyiség voltam. Kamaszkoromban
mindig segítettem másoknak, hogy elérjék a
céljaikat, és higgyenek magukban. Húszas éveimben atlétikaedző
voltam. Legtöbbször jó, gyakran egyenesen kiváló eredményt
értem el. Néha azonban külső megfigyelők azzal a kritikával
illettek, hogy hamis reménnyel kecsegtetem a sportolóimat,
és jobb lenne, ha lejjebb tenném a lécet, és „realistább"
lennék. De mit jelent az, hogy reális? Az is csak valakinek
a véleménye. Nem tény.
Persze értettem én, miből erednek az ilyen kritikák, még ha
nem is értettem egyet velük. Nekem is fájt, amikor láttam,
mennyire elkeseredett egy hármasugróm, amikor nem sikerült
olyan nagyot ugrania az 1999-es országos junior atlétikai bajnokság
döntőjében, mint szeretett volna, különösen, mert én
magam csepegtettem belé a hitet, hogy meg tudja szerezni az
aranyérmet. Szerintem viszont e nélkül a hit nélkül az esélye
az aranyéremre a nullával lett volna egyenlő. Azzal, hogy elhitte,
tényleg képes volt rá, hogy megnyerje.
Igazság szerint az egyik ugrásával, amelyet érvénytelenítettek,
mert egy millimétert belépett, több mint 30 centivel megnyerte
volna az aranyérmet. Ennek ellenére nagyon sajnáltam,
mert láttam, hogy mélyen elkeseríti, amiért nem tudott olyan
jól teljesíteni, ahogyan szeretett volna. A hit nélkül viszont
még a döntőbe se jutott volna be, és közel sem válhatott volna
olyan képességű távolugróvá, mint amilyen végül lett belőle.
Ugyanez a helyzet az elme gyógyító erejével. Hiszem, hogy
ha valami nagy célt tűzünk ki magunk elé, és bízunk abban,
hogy teljesen meg tudjuk gyógyítani magunkat, akkor nagy
dolgokat leszünk képesek véghezvinni. Ha meg sem próbáljuk,
soha nem tudjuk meg, mire lettünk volna képesek.
MarkTwain írta: „Ügy táncolj, mintha nem látna senki; úgy
szeress, mintha még sose bántottak volna. Ügy énekelj, mintha
senki se hallaná; úgy élj, mintha a föld a mennyország lenne."
Az elme gyógyító erejének kihasználása nem új keletű.
Az emberek évezredek óta gyógyítják magukat az elme erejével.
A több mint 3000 éves védikus tanítások például a meditáció
útján használják ki az elme gyógyító erejét.
Ez a meggyőződés - vagyis, hogy az elme szinte minden
betegségre képes hatást gyakorolni — vezetett engem oda,
hogy egy ábécérendbe szedett listát csatoljak a könyvhöz különféle
betegségekről és egészségügyi állapotokról, és egy vagy
több vizualizációt társítsak hozzájuk, amelyek egyenként leírják,
hogyan tudjuk meggyógyítani vagy kedvezően befolyásolni
őket.
Első, a témába vágó könyvemet, Walter M. Germain The
Magic Power of the Mind című kötetét tizenkét éves koromban
olvastam. Az elme erejének kutatása az elmúlt huszonhat évben
azt tanította meg nekem, hogy az emberek ösztönösen
tudják, hogyan gyógyítsák meg magukat. Tudjuk, hogy meg
kell nyugodnunk, és meg kell szabadulnunk a stressztől. Azt is
tudjuk, hogy pozitív hozzáállást kell magunkban kialakítanunk.
Tisztában kell azonban lennünk a vizualizáció gyakorlati
alapelveivel.
Ezt megerősítendő, összegyűjtöttem jó néhány történetet
a világ minden tájáról, olyan emberekről, akik súlyos betegségektől,
például ráktól vagy cukorbetegségtől, illetve kevésbé
súlyos bajoktól, például szénanáthától vagy fájdalmaktól szabadították
meg magukat. Miközben ezeket olvasgattam, felfedeztem
bennük egy megdöbbentő közös vonást. A betegek
mind ugyanazokat az elveket követték, mintha ösztönösen
a tudatukban lettek volna, és én magam is ezeket az elveket tanítom,
és ezekről van nekem is ösztönös tudásom. A könyv első
része ezeket az elveket ismerteti, míg a második részben
működés közben figyelhetjük meg őket.
A könyv három részből áll. Az első rész a gyorsan fejlődő
test-elme kutatásokba enged bepillantást. Néhány bizonyítékot
is felsorakoztatok a pozitív gondolkodás és a placebo-hatás
ereje mellett. Ismertetem a naprakész kutatási eredményeket
azzal kapcsolatban, hogy gondolataink és érzelmeink mikroszkopikus
változásokat idéznek elő az agyban, és arról is, hogy
miként gyógyítja meg az elme a testet.
A könyv második részében valós történeteket közlök, amelyeket
olyan emberek írtak, akik meggyógyultak a betegségükből.
Ezek az emberek úgy döntöttek, másokkal is megosztják,
hogyan használták az elméjüket arra, hogy meggyógyítsák magukat.
Leírták, milyen képeket idéztek maguk elé, és milyen
gyakran vizualizáltak. Azt remélik, hogy személyes utazásuk
arra ösztönözhet másokat, hogy ők is higgyenek a gyógyulásban,
emellett gyakorlati információkat is nyújtanak annak
módjáról.
A harmadik rész a legrövidebb, de sok szempontból a legnyomatékosabb:
a szeretet erejéről van benne szó. Mindig is
azt vallottam, hogy a szeretetnek gyógyító hatalma van.
A könyvhöz három függelék tartozik. Az első egy gyógyító
technika, amelyet kvantummezős gyógyításnak neveztem el, a
második egy sor betegséget és hozzájuk tartozó vizualizációkat
sorol fel, a harmadik pedig két DNS-vizualizációt ír le.
A könyvben folyton azt javaslom, hogy ha úgy döntesz, elkezdesz
valamilyen vizualizációt, mindenképpen folytasd azt
a kezelést is, amit jelenleg kapsz. Én csak annyit mondok,
hogy a vizualizációt is próbáld ki. Abból indulok ki, hogy ha
gyógyszert szedünk, muszáj valamit gondolnunk róla. Tehát
vannak gondolataink. Ez a könyv irányt ad ezeknek a gondolatoknak,
és ötleteket nyújt, miről is kellene gondolkodnod,
hogy segítsd a saját gyógyulásodat.
Remélem, élvezni fogod a könyvet, és találsz benne magadnak
valami pozitív dolgot.
Meleg üdvözlettel:
David Hamilton
2008. november
I . R É SZ
AZ ELME KÉPES
MEGGYÓGYÍTANI
A TESTET
A pozitív gondolkodás ereje
„A pesszimista a nehézséget látja minden lehetőségben;
az optimista a lehetőséget látja minden nehézségben."
WINSTON CHURCHILL
A.z optimisták tovább élnek, mint a pesszimisták! Ezt a Mayo
Klinika kutatóinak harminc évet átfogó, 447 személy bevonásával
készült vizsgálata állapította meg. Az eredmények szerint
az optimistáknál átlagosan 50 százalékkal kisebb a korai halandóság
kockázata, továbbá „.. .a test és a lélek összefügg, és a
hozzáállásnak fontos szerepe van a végkifejletben: a halálban".
Megdöbbentő statisztika! Az optimistákról az is kiderült,
hogy kevesebb testi-lelki egészségi problémával küzdenek,
fájdalmaik kisebbek, viszont több az energiájuk, és általában
véve békésebbnek, boldogabbnak és nyugodtabbnak érzik
magukat, mint a pesszimisták.
AzArchives of General Psychiatry című tudományos folyóirat
egyik 2004-es cikkében hasonló eredményekről olvashatunk.
Ebben az áll, hogy „.. .az optimizmus és az időskori, bármely
okból bekövetkező elhalálozás között védelmi viszony áll
fenn". Az optimizmus megvéd a betegségtől.
A kutatók 999 holland férfi és nő (65-85 évesek) válaszait
elemezték, egyebek közt az alábbi állítások tekintetében:
„Gyakran érzem, hogy az élet tele van ígéretes
lehetőségekkel."
„Még most is pozitív elvárásaim vannak a jövőmmel
kapcsolatban."
„Sok boldog pillanat van az életemben."
„Már nincsenek terveim."
„Gyakran nevetek boldogan."
„Még ma is sok célért küzdök."
„Általában jó a hangulatom."
Megdöbbentő eredmények születtek. Azok körében, akik
magas szintű optimizmust árultak el, vagyis valószínűleg
egyetértettek az első állítással, 45 százalékkal alacsonyabb volt
az általános halálozási kockázat, és 77 százalékkal kisebb esélylyel
haltak meg szívbetegség következtében, mint azok, akik
magas szintű pesszimizmust tanúsítottak.
Egy másik vizsgálatban 180 katolikus apáca önéletrajzát tanulmányozták,
amit akkor írtak, amikor beléptek a rendbe.
A kutatók hatvan év múltán megvizsgálták az önéletrajzokat,
és megállapították, hogy azok az apácák, akik belépéskor pozitívabban
írtak maguktól, sokkal tovább éltek, mint azok a társaik,
akik negatívabbak voltak.
A pozitív hozzáállás egyebek közt azért olyan fontos, mert
serkenti az immunrendszer működését, ezáltal könnyebben
tudjuk felvenni a harcot a betegségekkel. A Carnegie Mellon
Egyetem egyik 2006-os kutatása azt vizsgálta, milyen hatással
van a nátha és az influenza vírusa a különböző beállítottságú
egyénekre. Arra kértek 193 egészséges önként jelentkezőt,
hogy számoljanak be, milyen erősségű pozitív és negatív érzéseik
vannak általában, majd orrcsepp segítségével megfertőzték
őket valamelyik vírussal. Kiderült, hogy a pozitív szemléletű
emberek sokkal ellenállóbbak a vírusokkal szemben, mint
a negatív beállítottságúak.
Ahogy öregszünk, hozzáállásunk egyre inkább befolyásolja,
hogyan reagálunk a vírusokra, baktériumokra és más kórokozókra.
A pozitív, optimista életszemlélet a lehető legjobb dolog
az általános egészség és a hosszú élet szempontjából.
Az egyes élethelyzetekkel is máshogyan birkóznak meg az
eltérő beállítottságú egyének. A pozitív hozzáállás segít leküzdeni
a nehézségeket, sőt akár lehetőséget is láthatunk bennük,
ami végeredményben jót tesz az egészségnek.
A Chicagói Egyetem egyik kutatásában kétszáz telekommunikációs
adminisztrátor hozzáállását és egészségi állapotát vizsgálták,
akiket érintettek a vállalati leépítések. Kiderült, hogy
azok, akik a leépítésben a lehetőséget látták, egészségesebbek
voltak, mint azok, akik féltek tőle. A pozitív hozzáállásúak közül
kevesebb mint minden harmadik lett beteg a leépítés alatt
vagy után, ellenben a negatív hozzáállásúaknak több mint 90
százaléka betegedett meg. Más szavakkal: óriási különbség van
az egészségünkre gyakorolt hatás tekintetében aközött, hogy
egy bizonyos eseményt pozitívnak vagy negatívnak tartunk.
Leggyakrabban a beállítottság szívre gyakorolt hatását tanulmányozták.
A John Hopkins Egyetem kutatóinak egyik,
586 ember bevonásával készített tanulmánya szerint a pozitív
hozzáállás a szívbetegségek megelőzésének legjobb módja.
A Duke Egyetem Egészségügyi Központjának kutatói 866
szívbeteg vizsgálata után azt állapították meg, hogy azok a páciensek,
akik napi szinten éltek át pozitív érzelmeket (például
boldogságot, vidámságot vagy optimizmust), tizenegy évvel
később 20 százalékkal nagyobb eséllyel voltak még életben,
mint azok, akik negatívabb érzelmekről számoltak be.
Végül: a Harvard tudósai 2007-ben az „érzelmi vitalitást"
tanulmányozták, amit így határoztak meg: „A pozitív energia,
az érzelmek és a viselkedés uralmának képessége, valamint az
elkötelezettség érzése." A vizsgálat 6265 önként jelentkező
részvételével zajlott, és azt az eredményt hozta, hogy a magas
érzelmi vitalitással rendelkező személyek 19 százalékkal kisebb
eséllyel szenvednek szívkoszorúér-betegségben, mint akiknél
alacsonyabb ez a szint.
A K E M É N Y H Á Z A S S Á G M E G K E M É N Y Í T I
A S Z Í V E T
A fenti cím egy folyóiratból való, amely a Utahi Egyetem munkatársainak
egyik, 2006-os tanulmányát taglalja, miszerint
a házaspárok beállítottsága jelentős hatást gyakorol a szívre.
A kutatók 150 házaspárról készítettek videofelvételt, akik
házassági témákról beszélgettek, és aszerint osztályozták őket,
milyen volt a viszony közöttük. A kutatók megállapították,
hogy az egymást erősen támogató pároknak egészségesebb
volt a szívük. Azoknak viszont, akik nagyon ellenségesen viselkedtek
egymással, keményebbek, rugalmatlanabbak voltak az
artériáik. A kemény házasság megkeményíti a szívet!
Ha támogatjuk a párunkat, az sokkal jobb a szívnek, mint
ha keserűséget, haragot táplálunk iránta, és folyamatosan bíráljuk
őt.
Egyes kutatók úgy definiálják az ellenségességet, hogy ellenséges
az, aki kitér a kérdések elől, és ingerlékennyé, kötekedővé
válik, ha kérdeznek tőle valamit. Más kutatók cinikus
meggyőződéseken és bizalmatlanságon alapuló hozzáállásként
határozzák meg. Megint mások szerint az ellenséges ember
agresszív és kihívó. Egy huszonöt évig tartó vizsgálatban a fentiekhez
hasonló kitételek alapján próbálták meghatározni az
ellenségesség szintjeit, és azt állapították meg, hogy a legellenségesebb
embereknél ötször akkora eséllyel alakult ki koszorúér-
betegség, mint azoknál, akik nem ellenségesek, hanem
megértők és kedvesek.
A beállítottság és a szívbetegségek között olyan egyértelmű
a kapcsolat, hogy egy huszonöt évig tartó vizsgálat eredményei
szerint, amelyek 2003-ban az Amerikai Orvosok Szövetségének
szakfolyóiratában láttak napvilágot: „... a szívkoszorúérmegbetegedés
kockázatának egyik legmegbízhatóbb mutatója
az ellenségesség."
A tudósok meglehetős bizonyossággal meg tudják határozni
egy adott személy esetében a koszorúér-betegség kockázatát,
ha megvizsgálják az étrendjét és az életvitelét - milyen
ételeket eszik, mennyit mozog, iszik vagy dohányzik-e. Általában
az van a legnagyobb kockázatnak kitéve, akinek az étrendje
sok zsírt és koleszterint tartalmaz, aki nem mozog eleget,
sokat iszik és dohányzik. De a tudósok ugyanilyen pontosan
képesek meghatározni a kockázatot a hozzáállás alapján is
- attól függően, mennyire pozitív vagy negatív valakinek a beállítottsága,
mennyire ellenséges másokkal szemben. A jó hír
az, hogy az étrendhez és az életstílushoz hasonlóan a hozzáállás
is megváltoztatható. Minden rajtad múlik.
Természetesen előfordulhat, hogy a körülmények annyira
próbára tesznek bennünket, hogy valamilyen szinten elkerülhetetlenül
„megkeményedünk", de bármilyen is a helyzet,
mindig van választásunk. Én óriási ösztönzést merítek Viktor
Franki holokauszt-túlélő történetéből. Az auschwitzi haláltábort
megjárt író ezt írj a ./íz ember az értelemre irányuló kérdéssel
szemben című, 9 millió példányban elkelt bestsellerében:
E L É G E D E T T S É G
A finnországi Kuopioi Egyetem kutatóinak 22 461 személy
bevonásával végzett kísérlete szerint azok élnek a legtovább,
akik a legelégedettebbek az életükkel. Az elégedettséget így határozták
meg: „érdeklődés az élet iránt, boldogság, és általában
könnyed hozzáállás az élethez". Eredményeiket az American
Journal ofEpidemiology szakmai folyóirat egyik, 2000-ben megjelent
számában tették közzé: azok a férfiak, akik a legelégedet-
Franki szavai azt a reményteli üzenetet hordozzák, hogy
bármi is történik, hozzáállásunkat mindig magunk választjuk
meg. Ha a lelkünk legmélyére tekintünk, mindig meg tudjuk
hozni a legmagasabb értékű döntést; azt, ami szívből jön, azt,
ami segít másoknak, hogy megvigasztalódjanak és megtalálják
a boldogságot, azt, amitől egészségesebbé válunk.
lenebbek voltak az élettel, háromszor nagyobb valószínűséggel
haltak meg valamilyen betegségben, mint a legelégedettebbek.
Elsősorban nem az határozza meg egészségünket és boldogságunkat,
hogy mi történik velünk, hanem az, hogy mit
kezdünk mindazzal, ami történik velünk. Ha egy szép házban
élsz, és azt látod, hogy valakinek még szebb háza van, akkor
vajon elégedetlenkedsz amiatt, hogy a te házad nem elég jó,
vagy inkább arra gondolsz, hogy mi az, amit szeretsz a saját
otthonodban és azokban az emberekben, akikkel együtt élsz?
Azt mondják, a szomszéd kertjében mindig zöldebb a fu, de
ha inkább a saját pázsitodra figyelsz, és nem a mások füvével
törődsz, több boldogságban és jobb egészségben lesz részed. Az
a legfontosabb, hogy te mire figyelsz. A te hozzáállásod számít.
P A N A S Z K O D N I VAGY N E M P A N A S Z K O D N I ,
EZ ITT A K É R D É S
Milyen gyakran szoktál panaszkodni? Will Bowen Panaszmentes
világ című inspiráló könyvében arra biztatja olvasóit,
hogy próbáljanak huszonegy napot kibírni panaszkodás nélkül,
vagyis tartsák vissza magukat a panaszkodástól, a kritizálástól
és az igazságtalan vádaskodástól. Azt javasolja, hogy
húzzunk egy lila karkötőt a csuklónkra, és valahányszor panaszkodáson
kapjuk magunkat, tegyük át a másik karunkra.
Ez a próba felnyitja a szemünket: a legtöbb embernek eleinte
naponta több mint hússzor meg kell cserélnie a karkötőt. Ez
a módszer nagyszerűen tudatosítja bennünk saját viselkedésünket.
Hamarosan azonban képessé válunk rá, hogy négy-öt
napot is könnyedén végigcsináljunk egyetlen panasz nélkül.
Ez már óriási különbség, és véleményem szerint az egészségnek
is rendkívül jót tesz.
A panaszkodás és a kritizálás olyannyira az életünk részévé
vált, hogy észre sem vesszük, milyen gyakran panaszkodunk.
Rossz szokás lett belőle. És leginkább nem bizonyos dolgok
miatt panaszkodunk, hanem amiatt, amilyennek látjuk őket.
Ugyanaz a dolog valaki másnak egész mást jelenthet. Képzeljük
el például, hogy egy várva várt csomag nem érkezik meg
időben. Panaszkodhatunk amiatt, hogy ez elrontotta az egész
napunkat, és nem tudunk miatta haladni a munkánkkal.
Stresszelünk, ami a testünkre is rossz hatással van. Másvalaki
viszont hasonló esetben talál más teendőt magának, amivel a
csomag nélkül is tud haladni, és végül azt fogja tapasztalni,
hogy a késés miatt még jól is járt. Na már most, akkor a késés
jó dolog vagy rossz? Csak rajtunk múlik. De akárhogy is döntünk,
hatással lesz az egészségünkre.
A panaszkodás a környezetünket is érinti. Ritkán vesszük
észre, de az ember úgy működik, mint a hangvilla. Ha megütjük
a villát, a környező dolgok is rezgésbe jönnek. Ugyanez
történik, ha folyton panaszkodunk mások társaságában - őket
is panaszkodásra ösztönözzük. Hirtelen ők is hibákat kezdenek
keresni az életben és a világban. A panaszkodás olyan,
mint valami baktérium, amit mindenhová magunkkal hurcolunk,
és megfertőzzük vele azokat, akikkel találkozunk.
Cselekedeteinket gondolkodásunk és hozzáállásunk vezérli,
és tetteink teremtik meg a világunkat. Tehát gondolkodásunk
és hozzáállásunk teremti a világunkat. Te milyen világot választasz?
Will Bowennek az a véleménye, hogy ha abbahagyjuk
a panaszkodást, elkezdhetünk jobb világot építeni magunknak.
Ugyanakkor testi egészségünknek is jót teszünk vele.
Panaszkodás helyett próbálj meg arra összpontosítani, amiért
hálás vagy. A hála hálát szül. Minél több olyan dologra
koncentrálsz, amiért hálás vagy, annál több dologról veszed
majd észre, hogy hálás vagy érte. Ez pedig jót tesz a szívnek.
PÉNZEN I S V E H E T S Z B O L D O G S Á G O T —
H A M Á S O K R A K Ö L T Ö D
Ez volt a témája a kanadai British Columbia Egyetem 2008.
március 20-án kiadott sajtóközleményének. Az írásban az áll,
hogy egy kutatás szerint azok az emberek, akik másokra költik
a pénzüket, boldogabbak, mint azok, akik kizárólag magukra
gondolnak.
A kutatást a British Columbia Egyetem munkatársai végezték,
és eredményeit 2008-ban a Science folyóiratban tették
közzé. Az eredmények azt mutatták, hogy azok, akik a pénzük
egy részét „közösségi" módon költötték el, vagyis ajándékokat
vettek rajta, vagy adományokra fordították, ahelyett, hogy
az egészet magukra költötték volna, boldogabbak voltak.
A felmérésben 632 ember vett részt, akiket arra kértek,
hogy értékeljék általános boldogságukat, és röviden vázolják
fel havi bevételeiket és kiadásaikat (beleértve a számlákat,
a maguknak és másoknak vásárolt ajándékokat, valamint az
adományokat és jótékonykodást). A kutatók arról számoltak
be, hogy „a bevétel mértékétől függetlenül azok, akik másokra
is költöttek pénzt, nagyobb boldogságról számoltak be,
mint azok, akik nem".
Azok voltak a legboldogabbak, akik adtak a pénzükből. Ez
épp az ellenkezője annak, amit a legtöbben hisznek - hogy az
összes pénzünket félre kell tennünk magunknak, hiszen bármi
megtörténhet, és minél több pénzt teszünk félre, annál boldogabbak
leszünk. Pedig nem is kell nagy összegeket költenünk
másokra.
A kutatók tesztelni akarták a fenti elméletet, ezért 5, illetve
20 dollárt adtak 46 önként jelentkezőnek, és arra kérték őket,
hogy aznap délután öt óráig költsék el. A résztvevők egyik felét
arra kérték, hogy magukra költsék a pénzt, a másik felét pedig
arra, hogy másokra. Azok, akik másokra költötték a pénzt, boldogabbnak
érezték magukat a nap végére, mint akik magukra
költötték. A kutatók szerint: „Az eredmények azt mutatják,
hogy ha akár csak 5 dollárt költünk másokra, az elég, hogy valóban
boldogabbnak érezzük magunkat egy adott napon."
Mi lenne, ha még ma eldöntenéd, hogy adsz valamit valakinek,
akinek csak akarsz, és úgy, ahogy akarod?
Sok más tanulmány is azt állapította meg, hogy bár bevételeink
és nélkülözhető bevételeink magasabbak, mint ötven
évvel ezelőtt nagyszüleinknek voltak, mégsem vagyunk boldogabbak,
mint ők. Ami azt illeti, egyes felmérések szerint
kevésbé vagyunk boldogok, mint az ötven évvel ezelőtt élt
emberek.
A British Columbia Egyetem kutatása azt mutatja, hogy
nem annyira a bevétel nagysága számít, mint inkább az, hogy
mire fordítjuk. Ha az alacsony fizetés nagylelkűséggel párosul,
nagyobb boldogság a jutalmunk, mint ha milliókat keresnénk,
de mindet magunkra költenénk. Nem a pénz számít. Lehetsz
gazdag és boldog, de lehetsz szegény és boldog is. A boldogság
azon múlik, mit kezdesz azzal, amid van. Tőled függ minden!
A kutatás részeként a kutatók egy bostoni cég tizenhat alkalmazottjának
boldogságszintjét mérték fel azt követően,
hogy azok 3000-8000 dollár jutalékot kaptak a cég profitjából.
A kutatók megállapították, hogy boldogságuk nem állt
összefüggésben a jutalék mértékével, inkább attól függött,
hogy mire fordították. Azok az alkalmazottak, akik többet
költöttek ajándékokra és jótékonykodásra, boldogabbak voltak,
mint akik az egészet magukra költötték.
A Z Ö R E G E D É S H E Z I S V I S Z O N Y U L H A T S Z
P O Z I T Í V A N
Beállítottságunk arra is hatással van, hogy milyen gyorsan
öregszünk. Mi több, a pozitív emberek tovább élnek! Ezt a következtetést
lehet levonni a Yale Egyetem kutatóinak vizsgálataiból,
akik 660 személynek egy kérdéssorra adott válaszait értékelték,
amelyek között effélék szerepeltek: „Ahogy öregszik
az ember, egyre kevesebb hasznát lehet venni. Egyetért vagy
sem?" Azok, akik általában nem értettek egyet az ilyen állításokkal,
következésképpen pozitívabban viszonyultak az öregedéshez,
átlagosan hét és fél évvel tovább éltek, mint azok, akik
egyetértettek ezekkel, vagyis negatívan álltak az öregedéshez.
A Yale tudósai azt is megállapították, hogy a hozzáállás
többet nyom a latban az élettartam tekintetében, mint a vérnyomás,
a dohányzás, a testsúly vagy a testmozgás.
A Texasi Egyetem kutatói 2006-ban 256 hatvanöt év feletti
mexikói-amerikai vizsgálata alapján úgy találták, hogy a pozitív
érzelmek csökkentik a vérnyomást. Azt is megállapították,
hogy még az időskori csontritkulásnak is köze van a hozzáálláshoz.
A mexikói-amerikai közösségből 1558 idősebb
embert vizsgáltak meg, és a törékenység meghatározásához
megmérték a súlycsökkenést, a kimerültséget, a járás sebességét
és a marok szorításának erejét. Kiderült, hogy a legpozitívabb
hozzáállású emberek esetében a legkevésbé valószínű,
hogy csontjaik idővel törékennyé váljanak.
A korábban említett, elégedettséget vizsgáló kutatáséhoz
hasonló eredményt hozott az a 2006-os felmérés, amely szerint
a nyolcvan évnél idősebbek tovább élnek, ha elégedettebbek
az életükkel. A finnországi Jyváskylái Egyetem tudósai
a The Journal of Geronotology című folyóiratban tették közzé
annak a kutatásnak az eredményeit, amely során 320 önkéntessel
töltettek ki elégedettségi kérdőívet. Azok, akik a legelégedettebbek
voltak az életükkel, feleakkora valószínűséggel
haltak meg a következő tíz évben, mint akik kevésbé voltak
elégedettek.
Lényegében tehát, ha pozitív a hozzáállásod, és megőrzöd
testi-szellemi aktivitásodat, hosszabb ideig maradsz egészséges,
és ha meg is betegszel, gyorsabban meggyógyulsz. Szellemi
és fizikai képességeid is tovább megmaradnak. Erre engednek
következtetni azok a jelenleg is zajló kutatások, amelyek
a beállítottság és az öregedés összefüggéseit vizsgálják.
Nem szükségszerű, hogy olyan hamar megöregedjünk, mint
hisszük.
Sokak meggyőződése, hogy a kor előrehaladtával testünk és
elménk hanyatlásnak indul, és ezzel magyarázzák, miért felejtenek
el bizonyos dolgokat, miért nem képesek néha tisztán
gondolkodni, és miért érzik magukat merevnek felkelés után.
Elismerem, hogy az agy és a test változik. De az, hogy ez milyen
gyorsan történik, az tőlünk is függ.
F I A T A L Í T S D M E G A Z A G Y A D I
Egy agytréninggel foglalkozó vállalat, a Posit Science Corporation
egyik legutóbbi tanulmánya kimutatta, hogy az öregedéssel
járó szellemi hanyatlás visszafordítható. A szellemi és
testi hanyatlás legfőbb oka a használat hiánya. Amit nem
használsz, tönkremegy, tartja a mondás, és ez ebben az esetben
is igaz. Ha egy izmot nem használunk, elsorvad, elgyengül. Ha
újra használni kezdjük, megint megerősödik. Ha a használat
hiánya miatt egy izom elsorvad, rendszeres testmozgással még
akkor is sok funkciója visszanyerhető. Ugyanez a szellemi képességekre
is igaz. Ha időskorunkban is használjuk az agyunkatjobban
működik.
A tudósok a vizsgálathoz egy olyan tréningprogramot fejlesztettek
ki, amely javította a neuroplaszticitást, vagyis az agynak
azt a képességét, hogy fejlődni, változni tud. Mint ahogy
majd ebből a könyvből is kiderül, az agy nem egy bedrótozott,
behuzalozott anyaghalmaz, ahogy valaha gondolták, hanem
valami olyasmi, ami a tapasztalatokra adott reakciók eredményeképpen
folyton változik.
A kutatók az amerikai Proceedings of the NationalAcademy of
Sciences című folyóiratban publikálták eredményeiket. Ezek
szerint az idős felnőttek memóriája a tréninget követően jelentős
mértékben javult. A kísérletben részt vevő 60-87 éves önkéntesek
egy 8-10 hetes memóriatréninget végeztek el, amely
során hetente öt napon, naponta egy órán át hallgatták az
anyagot. A tréning végére a memóriájuk olyan mértékben javult,
hogy elérte a 40-60 évesek szintjét. Szellemi képességeik
húszévnyit j avultak!
A Harvard munkatársai 1989-ben formabontó kísérletbe
fogtak. Néhány hetven év feletti önkéntest elvittek egy elzárt
helyre, és arra kérték őket, egy hétig viselkedjenek úgy, mintha
1959-et írnánk. A központot az 1950-es évek stílusában rendezték
be, 1959-es zenék szóltak, az önkéntesek korabeli ruhákat
viseltek, még a tévében is 1950-es évekbeli műsorok
mentek, felvételről. A résztvevőknek úgy kellett társalogniuk
egymással, mintha 1959 lenne, vagyis akkoriban aktuális eseményeket
és témákat vitattak meg.
A kísérlet kezdetekor a tudósok felmérték a résztvevők testi
adottságait, magasságukat, ujjaik hosszát, testi erejüket, mentális
képességeiket, látásélességüket. Tíz nap múlva ismét elvégezték
a méréseket, és úgy találták, hogy a résztvevők testileg
éveket fiatalodtak, csak azért, mert úgy viselkedtek, mintha fiatalabbak
lennének. Megnőttek, ujjaik megnyúltak, szellemi
képességeik javultak, látásuk élesebb lett. Egyesek szellemileg
és fizikailag huszonöt évet fiatalodtak.
Ez azt mutatja, hogy nem mindegy, hogyan és milyen
gyakran használjuk az agyunkat. Fiatalkorunkban folyamatos
szellemi tevékenységet végzünk. Ahogy idősödünk, egyre ritkábban
használjuk az agyunkat. Karrierünk kezdetén még nagyon
aktívak vagyunk, de az idő előrehaladtával szellemi tevékenységünk
csökken, csakúgy, mint testi aktivitásunk. Ez
azonban nem szükségszerű. Egyszerűen arra van szükségünk,
hogy más elfoglaltságokat találjunk magunknak. Sok ember,
aki még a kilencvenes éveiben is egészséges életet él, az utolsó
napjaiig aktív marad szellemileg.
A legfrissebb neurológiai kutatások kimutatták, hogy felnőttkorban
az agyunk edzésének egyik legjobb módja a nyelvtanulás.
Nem kell folyékonyan beszélnünk, még az adott országba
sem kell ellátogatnunk (bár ha egy kicsit már tudunk az
ország nyelvén, érezhetünk rá késztetést), csak az agyunkat
kell használnunk a nyelv megtanulására. A kutatások eredménye
szerint ez még az Alzheimer-kór kockázatát is csökkenti.
A Journal of the American Medical Association egyik cikke szerint
„elmondható, hogy egy olyan személy, aki gyakran végez
szellemi tevékenységet... átlagosan 47 százalékkal kisebb valószínűséggel
lesz Alzheimer-kóros, mint az, akinek alacsonyabb
a szellemi aktivitása".
Nagyon sok felnőtt hiszi azt, hogy az öregedéssel az agy
szükségszerűen hanyatlásnak indul, ezáltal viszont egy önmagát
gerjesztő spirálba kerülnek - ami olyan, mint egyfajta negatív
placebo-hatás -, és ez megváltoztatja a viselkedésüket.
Elkezdenek úgy viselkedni, mint az öregek, ahelyett hogy lélekben
megmaradnának fiatalnak. Ez azonban részben abból
fakad, hogy ilyen viselkedésmintákat látnak maguk körül.
Egyes barátaink vagy kollégáink idősebbként viselkedhetnek,
mások azonban hasonló koruk ellenére fiatalabbként. Viselkedésünknek
azt kell tükröznie, ahogyan érezzük magunkat,
nem pedig azt, amit szerintünk elvárnak tőlünk.
Olyannyira hiszünk már az öregedésben, hogy mélyen beleégett
a lelkünkbe, hogy szerintünk miként kellene viselkednünk.
Egyes szerzők azonban már rámutattak, hogy az öregedés
kultúrafüggő. Olyan ütemben öregszünk, ahogyan hiszszük,
hogy öregednünk kell, méghozzá az idősödés félreértése,
az előítéletek, a néphagyomány miatt. A Magicai Mind,
Magicai Body című audioprogramjában dr. Deepak Chopra
azt mondja: „Az egyik dolog, ami az öregedéssel kapcsolatban
egyre világosabb, hogy amit normális öregedésnek tekintünk,
valójában lehet, hogy idő előtti kognitív elkötelezettség.
.. az emberi faj elkötelezi magát az öregedés egyfajta valósága
mellett."
A Journal ofPersonality and Social Psychology egyik tanulmánya
jól rávilágít erre. Ebben a kísérletben az alanyoknak egy
néhány szóból álló listát adtak, azokból kellett mondatokat
alkotniuk. De valójában két lista volt. Néhány résztvevő szólistájához
ugyanis hozzáírtak még pár szót, az „öreg", a
„ránc" és a „magányos" kifejezést - vagyis olyan szavakat,
amelyeket az öregséghez társítunk. Az ilyen kísérletet tudományos
szóval előfeszítéses (priming) kísérletnek nevezik, és
az a lényege, hogy egy előzetes ingerrel előhangolják, előfeszítik
a következő inger feldolgozását. Ennél a konkrét kísérletnél
a résztvevőket a fenti szavakkal hangolták elő.
Miután a résztvevők végeztek a maguk feladatával, ki kellett
menniük a teremből, végig a folyosón, a kijáratig. Az egyik
kutató a folyosón ült, és észrevétlenül lemérte, mennyi idő
alatt jutnak el az egyes résztvevők a teremtől a folyosón elhelyezett
jelig.
Azok, akik a normál szavakból álló listát kapták, átlagosan
7,3 másodperc alatt értek el a jelig. Azok viszont, akiknek
használniuk kellett az „öreg", „szürke", „ránc" és „magányos"
szavakat, 8,28-13,4 másodperc alatt tették meg ugyanazt
a távolságot. Lassabban is mentek, ahogy az öregek szoktak,
és ha közelebbről is megfigyelték volna őket, valószínűleg
feltűnik, hogy hátuk hajlott, vagy fájó testrészeiket dörzsölgetik
a hosszú ülés után.
Ennek a kísérletnek az egyik tanulsága, hogy az öregedés
mértéke fejben dől el. Ügy viselkedjünk tehát, ahogy érezzük
magunkat, és ne úgy, ahogy szerintünk elvárják tőlünk.
Billy Connolly, a híres komikus egyszer úgy megnevettetett,
hogy nevetőgörcsöt kaptam. Azt mondta, akkor jött rá,
hogy megöregedett, amikor észrevette, hogy nyögdécsel, miközben
feláll a székről. Néha ezt megszokásból tesszük, vagy
egyszerűen csak azért, mert mások is így csinálják. Öntudatlanul
is felvesszük a szokásaikat, és úgy viselkedünk, ahogy
„kell". Észrevettem, hogy négyéves unokaöcsém is így nyögdécselt,
amikor látta, hogy néhány idősebb felnőtt éppen feláll
a székből. Meg kellett őt erősítenem abban, hogy ő még sokkal
fittebb, mint azok az idősek, és fel tud ugrani a székből anélkül,
hogy bármilyen hangot kiadna. Azóta nem csinálja.
Egy másik előfeszítéses kísérletben, amelyet az Észak-Karolinái
Állami Egyetem tudósai végeztek, és amelynek eredményeit
2004-ben publikálták a Psychology andAging című folyóiratban,
153 személlyel végeztettek el egy memóriatesztet,
miután bizonyos szavakkal előhangolták őket. Az egyik csoport
a „zavart", a „dilis" és a „szenilis" szavakat kapta, a másik a
„kiváló", az „aktív" és a „méltóságteljes" kifejezéseket. Amikor
aztán sor került a memóriatesztekre, azok az idősebb
résztvevők, akiket az öreges szavakkal prekondicionáltak, sokkal
rosszabbul teljesítettek, mint akik a pozitívabb szavakat
kapták. A tudósok értelmezése szerint „ha az idősebbeket
úgy kezelik, mint a társadalom értékes, produktív tagjait, akkor
úgy is teljesítenek".
Nemcsak a saját hozzáállásunk a fontos, vagyis az, hogy
miként bánunk önmagunkkal, hanem az is, hogyan bánunk
a többi emberrel. Ha valakit úgy kezelünk, mint egy öreg, bizonytalan
embert, feltehetőleg nemcsak idegesíteni fogja, hogy
úgy beszélünk hozzá, mint egy gyerekhez, de ez lassan fel is
őrli, és elhiszi, hogy úgy kell viselkednie, ahogyan az a szavaink
alapján elvárható tőle.
Nekem az a véleményem, hogy ha az emberek elhiszik,
hogy a kilencvenes éveikben is fittnek és aktívnak kell maradniuk,
és a fiatalabbak úgy kezelik őket mint a bölcsesség,
a tapasztalat és a régi történetek forrásait, akkor társadalmunkban
sokkal több testileg és szellemileg aktív 80-90 éves
lesz, mint ahánnyal manapság találkozhatunk. Tényleg csak
rajtunk múlik.
Minden a hozzáálláson múlik, szokták mondani. Én egyetértek
ezzel. Ha megtanuljuk a dolgok jó oldalát szemlélni, akkor
hosszabb, egészségesebb, boldogabb életnek nézünk elébe.
Ennek az egyik legjobb módja, ha abbahagyjuk a panaszkodást,
és elkezdünk hálát érezni.
A következő fejezetből megtudhatod, miként lehetséges,
hogy amiben hiszel, az olyan erős lehet, hogy még a gyógyulásra
is hatást gyakorol.
A hit ereje
„Egy ember életének külső körülményeiről mindig kiderül,
hogy belső hitét tükrözik."
JAMES ALLÉN
Képzeld el, hogy a tudósok feltalálnak egy új gyógyszert, ami
a legtöbb ismert betegséget meg tudja gyógyítani, vagy enyhíti
a tüneteit - egyetlen pirulával! Vajon nem lenne vezető hír az
egész világon, mellesleg minden idők legkelendőbb gyógyszere?
Márpedig ez a dolog létezik. Hadd mutassam be, úgy hívják:
placebo!
A placebo egy álgyógyszer, amit úgy készítenek, hogy teljesen
olyan legyen, mint az igazi. Orvosi kísérletekben alkalmazzák
kontrollként, hogy a valódi orvosság hatását legyen
mivel összehasonlítani. Nem tartalmaz hatóanyagot, vagyis
nem lenne szabad gyógyító hatásúnak lennie - gyakran mégis
az, mert a betegek azt hiszik, hogy igazi gyógyszert kapnak.
Az elméjük az, ami meggyógyítja őket.
A fenti szavak Fabrizio Benedetti, a Torinói Egyetem orvosi
karának neurológus professzora tollából származnak. Benedetti
a placebo-hatás világhírű szaktekintélye, a Harvard
Egyetem elmével, aggyal és viselkedéssel foglalkozó Placebo
Kutatócsoportjának tagja.
Az agyi képalkotó eljárások megjelenése óta nagy figyelem
kíséri a placebo-hatást. Ma már jól látható, hogy amikor azt
hisszük, gyógyszert szedünk, de valójában placebót kapunk, az
agy ugyanolyan képet ad, mintha tényleg gyógyszert vettünk
volna be, és termelni kezdi saját természetes kémiai anyagait.
Mindezt legutóbb a Parkinson-kórral kapcsolatban bizonyították
be. A Parkinson-kór tünetei azért jelentkeznek, mert
az agyban nem keletkezik elegendő dopamin. Ez hatással van a
mozgásra. A kutatások bebizonyították, hogy azok a Parkinsonkóros
betegek, akik placebót szednek, abban a hitben, hogy
Parkinson-kór elleni gyógyszert vesznek be, jobb mozgásra
képesek. Az agyi képalkotó eljárások azt is megmutatják, hogy
a mozgásért felelős agyterületek aktiválódnak, és valóban megindul
a dopamintermelés. A jobb mozgás nem csupán pszichológiaijelenség
- az agyban ténylegesen dopamin termelődik.
K É M I A I V E G Y Ü L E T E K AZ AGYBAN
Először 1978-ban bizonyosodott be, hogy placebo szedésekor
kémiai vegyületek szabadulnak fel: a San Franciscó-i California
Egyetem tudósai kimutatták, hogy a placebo fájdalomcsillapítás
(vagyis amikor valakinek placebo hatására enyhülnek
a fájdalmai) azért működik, mert az agy saját fájdalomcsillapító
anyagokat kezd termelni. Ezekről kiderült, hogy ópiátok,
mint a morfium, de ezek a test természetes morfiumai, amelyeket
endogén ópioidoknak hívunk. Mostanában a kutatások
kezdik kimutatni, hogy amikor bármilyen okból placebót adnak
a páciensnek, az agy olyan természetes anyagot kezd előállítani,
amely az adott betegség ellen dolgozik.
Az agyban és a testben több ezer féle természetes anyag
van. Dawson Church, a The Genie in Your Genes című könyv
szerzőjének szavaival:
„Mindannyian magunkban hordozzuk a gyógyító
anyagok megdöbbentően gazdag tárházát: a saját agyúnkat...
Maga az agy olyan gyógyító anyagokat termel, amelyek
hasonlóak az orvosok általfelírt gyógyszerekhez.
A Journal ofNeuroscience egyik 2005-ös számában Fabrizio
Benedetti így írt: „...a különféle kezelések esetén fellépő placebo-
hatások rendszerint olyan jellegűek, mint a kísérletben
velük összehasonlított aktív kezelés hatásai".
Más szavakkal: ha valaki egy betegség kezelésére valamilyen
gyógyszert kap, majd ezt titokban kicserélik placebóra, az agy
olyan természetes anyagokat kezd termelni, amelyek leginkább
ahhoz az anyaghoz hasonlítanak, amit a beteg eredetileg
kapott. Ha fájdalomcsillapítót kapott, akkor az agy természetes
fájdalomcsillapítót kezd termelni. Hasonlóképpen, a depressziót
vizsgáló tanulmányok azt valószínűsítik, hogy az agy
természetes antidepresszánsokat termel.
Agyi képalkotó eljárásokkal kimutatták, hogy ha például
a fluoxetin nevű antidepresszánst (Prozac) cseréljük le placebóra,
az ugyanazokra az agyterületekre gyakorol hatást, mint
az eredeti gyógyszer.
Az agy mindig előállítja a saját farmakonjait. Ez az elme
hatalma az anyag fölött a molekulák szintjén.
Ma már a placebo-hatást nem lehet elintézni azzal, hogy
a betegek csak beképzelik maguknak a gyógyulást. Ha elhiszel
valamit, kémiai vegyületek szabadulnak fel az agyban, és olyan
szerepet játszanak, amelynek eredményeképpen pontosan az
történik veled, amit hittél, hogy történni fog.
A kémiai anyagok egy bizonyos elmeállapot miatt termelődnek.
H I T E D S Z E R I N T
A placebo-hatást 35 százalékosnak szokták értékelni, ami azt
jelenti, hogy az esetek 35 százalékában működik. Ez azonban
nem több durva általánosításnál. A konkrét esetek függnek
a betegségtől, a klinikai kísérlet jellegétől, sőt még a gyógyszert
felíró orvos egyéniségétől is - de persze elsősorban attól,
hogy a beteg mennyire akar meggyógyulni, és mennyire hisz
abban, hogy meg is fog. A placebo hatékonysága az egyes tanulmányokban
10 és 100 százalék között váltakozik. A nagyobb
értékek azt jelzik, hogy a gyógyulás képessége bennünk
van. Egyes placebotanulmányok szerint ez a képesség egyeseknél
erősebb, mint másoknál.
Számos placebokutatás a fájdalmat vette górcső alá. Egy kanadai
kísérlet eredménye szerint, amely a hő okozta fájdalmat
vizsgálta, a placebo az emberek több mint 70 százalékának
enyhítette a fájdalomérzetét. Az agyról készült MRI képek azt
mutatják, hogy placebo hatására csökken a fájdalomérzetért
felelős agyterületek aktivitása.
A placebo-hatás közismert és általában jelentős mértékű
a szívgyógyszerek esetében is. Sok tudós úgy véli, hogy ez
az erős agy-szív kapcsolatnak tudható be. Egy gyógyszercég
2007-ben közzétette kutatásainak eredményét, amelyeket
a pangásos szívelégtelenség tárgyában végeztek. Eszerint a
gyógyszer hatására a betegek 66 százalékának javult az állapota,
ami igen jónak számít. Csakhogy a placebo a betegek
51 százaléka esetében hozott javulást.
Az amerikai National Institute of Allergy and Infectious
Diseases (Országos Allergia- és Fertőző Betegség Intézet)
1988-ban az aciklovir nevű szert próbálta ki a krónikus fáradtság
(CFS) kezelésére. Az aciklovir a betegek 46 százalékánál
volt hatásos, míg a placebo 42 százalékuknál. A hidrokortizon
nevű szteroidot 1996-ban próbálták ki a CFS gyógyítására, és
a placebo a betegek 50 százalékánál hozott pozitív eredményt.
Egy harmincas éveiben járó nő, aki súlyos krónikus fáradtságban
szenvedett, nem volt energiája, nem tudott dolgozni, és
ideje nagy részét otthon töltötte, jelentős javulást mutatott
a placebokezelés hatására.
Az efféle eredmények nem azt jelentik, hogy a betegség
nem valódi, ahogy egyesek gondolnák, hanem hogy képesek
vagyunk olyan elmeállapotba kerülni, ami azt meg tudja gyógyítani.
Egy farmakológiai kísérlet 1997-ben a prosztata jóindulatú
megnagyobbodását vizsgálta. A részt vevő férfiak több mint
felénél placebo alkalmazása után a tünetek jelentős enyhülése
volt megfigyelhető. A kutatások azt is kimutatták, hogy
ugyanazon anyag működhet placebóként és nocebóként is
(nocebo-hatásról akkor beszélünk, amikor a placebo-hatás ellentéte
lép fel, vagyis a betegeknél negatív tünetek jelentkeznek).
A Psychosomatic Medicine című folyóirat egyik 1969-es
cikke szerint 40 asztmás beteggel placebót (vízpárát) lélegeztettek
be inhalálókészülékkel, de azt mondták nekik, hogy az
olyan allergéneket tartalmaz, amelyek hörgőszűkületet okoznak.
Ezt követően 19 betegnél (48 százaléknál) jelentős mértékű
hörgőszűkület alakult ki, és közülük tizenkettőnél teljes
asztmaroham lépett fel. Amikor aztán egy másik anyagot lélegeztettek
be velük, amiről azt mondták, hogy enyhíti majd
a tüneteket, valóban enyhülés volt tapasztalható, jóllehet ez az
anyag is placebo volt.
A kísérlet egyik résztvevőjének azt mondták, hogy az inhalátor
pollent tartalmaz. Nála rövidesen szénanátha és légcsőelzáródás
alakult ki. Egy második kísérletben azt állították neki,
hogy most csak allergén van benne - akkor csak az asztma tünetei
jelentkeztek nála. A harmadik alkalommal azt mondták
a betegnek, hogy ismét pollen van az inhalátorban, és ő ismét
a szénanátha és az asztma tüneteit produkálta.
T E L J E S Í T M É N Y N Ö V E L Ő P L A C E B Ó K
Egy 2007-es tanulmány olyan kísérletről számolt be, amelyben
atlétikai versenyt szimuláltak nem profi sportolókkal, akiknek
a kísérlet érdekében rendszeresen morfiumot adagoltak. Ám
a verseny napján a morfiumot titokban kicserélték placebóra.
A verseny azonban ugyanolyan eredménnyel zárult, mint amit
akkor vártak volna, ha a sportolók valóban megkapják a morfiumadagjukat.
Más szavakkal: a sportolók ugyanolyan gyorsan
tudnak futni természetes módon, mint ha teljesítményfokozó
szereket kapnak. A test természetes módon állítja elő saját vegyületeit,
bár ezek nem anabolikus szteroidok, hanem természetes
anyagok, amelyek segítik a jobb teljesítményt.
A Harvard Egyetem egyik 2007-es tanulmánya megállapította,
hogy ugyanannak a testgyakorlatnak a végzése más-más
hatással van az egyénekre, attól függően, hogy azt hiszik róla,
árt, vagy azt, hogy használ.
A kísérletben 84 szállodai szobalány vett részt, akik munkájuk
során bőven végeztek annyi testmozgást, amennyit az
amerikai tisztifőorvosi hivatal ajánl. A szobalányok azonban
ezt nem tudták, és többségük nem tekintette magát fizikailag
aktívnak. Amikor a Harvard munkatársai megvizsgálták őket,
kiderült, hogy 56 nő azt hiszi, egyáltalán nem végez testmozgást.
Ezért két csoportra osztották őket. Az egyik csoport tagjait
a tudósok végigkísérték napi munkájuk során, miközben
súlyos eszközöket cipeltek, porszívóztak, ágyneműt cseréltek,
takarítottak és így tovább, és elmagyarázták nekik, hány kalóriát
égetnek el az egyes tevékenységekkel. Azután elárulták nekik,
hogy napi munkájuk meghaladja az amerikai tisztifőorvosi
hivatal által ajánlott testmozgás mértékét. A másik csoportnak
nem mondtak semmit.
Egy hónappal később a tudósok felmérték a nők fizikai állapotát.
Abban a csoportban, amelynek tagjai tudták, hogy elegendő
testmozgást végeznek, a nők fogytak egy kicsit, és csökkent
a csípő-derék arányuk, a testtömegindexük, a testzsírszázalékuk,
és 10 százalékkal csökkent a vérnyomásuk. Ilyen hatalmas
az elme ereje!
A hit még az egyetemi teljesítményt is befolyásolja.
A Science című folyóirat egyik 2006-os cikke beszámolt egy kísérletről,
amelyben 220 egyetemista lány matematika-pontszámát
értékelték, miután elolvastatták velük két nem valódi
tudományos kutatás eredményét. A lányok fele az egyik álhírt
olvasta, a másik fele a másikat. Az egyik álhír azt állította,
hogy a kutatók bizonyos géneket fedeztek fel az Y-kromoszómán
(ami csak a férfiaknak van), amelyek 5 százalékos előnyhözjuttatják
a férfiakat a nőkkel szemben a matematika terén.
A másik hamis tanulmány viszont azt írta, hogy a férfiak csak
azért teljesítenek 5 százalékkal jobban a matematikában, mint
a nők, mert a tanárok már gyermekkorban is sztereotípiák
alapján ítélik meg a tanulókat.
Ezután tesztelték az egyetemistákat. Az a csoport, amelynek
tagjai úgy tudták, hogy a különbség csak a sztereotípiákból
adódik, vagyis a nők alapjában véve ugyanolyan jók a matematikában,
mint a férfiak, sokkal jobban teljesítettek, mint azok,
akik elhitték, hogy genetikai hátrányban vannak.
A Z O R V O S I K Ö Z L É S E K H A T A L M A
A gyógyszerkísérletek során a placebo-hatásra gyakran csupán
zavaró tényezőként tekintenek. Emiatt egyes gyógyszeripari
vállalatok megpróbálják kiiktatni, abbéli igyekezetükben, hogy
világosabb képet alkothassanak a gyógyszerek működéséről.
A dolgok azonban nem mindig mennek terv szerint.
Egy tipikus gyógyszerkísérlet során a résztvevők vagy
gyógyszert, vagy placebót kapnak. Akinek a placebo hatására
javul az állapota, azt placebo-respondernek, vagyis a placebóra
jól reagálónak nevezik, és kizárják a kísérletből. Ezután újabb
kísérlet veszi kezdetét, amelyben már nem szerepelnek
placebo-responderek. Egyes tanulmányok azonban kimutatták,
hogy ha az első kísérletben például 35 százalék reagált
a placebóra, akkor a második fázisban, annak ellenére, hogy az
ismert placebo-respondereket már kiszűrték, újabb 35 százaléknáljelentkezik
a placebo-hatás.
Ez sok, gyógyszerkísérletet végző vállalat számára teljes rejtély.
Az efféle eredmények az ilyen kísérletekben azonban
csakis annak az egyetlen dolognak tudhatók be, ami a két kísérlet
során változatlan maradt: az orvosoknak! Ok másodszor
is ugyanazokat a dolgokat mondják el, és ugyanakkora lelkesedéssel
magyaráznak. Sokat számít az, amit mondanak, ahogy
mondják, a kezelés iránti lelkesedésük, és az, hogy miként viszonyulnak
a résztvevőkhöz.
Egy 1954-es kísérletben vérző fekélyű betegeknek vízinjekciót
adtak be, de vagy azt mondták nekik, hogy az injekciótól
meggyógyulnak, vagy azt, hogy ismeretlen hatású kísérleti szert
kapnak. Azoknak a betegeknek a 70 százaléka, akik úgy tudták,
hogy az injekciótól meggyógyulnak, kiváló javulást mutatott,
azok közül azonban, akiknek azt mondták, hogy kísérleti
szert kapnak, mindössze 25 százaléknak javult az állapota.
Egy másik kísérlet során Fabrizio Benedetti egy rejtett placebo
karfájásra gyakorolt hatását vizsgálta. Amikor a placebót
intravénás sóoldathoz adagolva titokban adták, a fájdalom
mértéke nem változott. Amikor azonban a placebo injekciót
a beteg szeme láttára adták be, és azt mondták: „Most beadok
önnek egy fájdalomcsillapítót, és pár percen belül elmúlnak
a fájdalmai. Maradjon nyugodt, helyezkedjen kényelembe, és
pár percig meséljen nekem arról, hogyan változik a fájdalma"
- a fájdalom elmúlt.
Egy 1978-as kísérletben a fogászati injekciókkal kapcsolatos
placebókat vizsgálták. A betegek egyik csoportjának az
injekció előtt placebót adtak, amelynek pozitív hatásáról
ódákat zengtek, míg a másik csoportnak azt mondták, hogy
a gyógyszer vagy működik majd, vagy nem. Azok a betegek,
akik pozitív üzenetet kaptak, sokkal kisebb fájdalmat, valamint
kevesebb félelmet és szorongást éreztek, amikor beadták
nekik az injekciót, mint azok, akiknek bizonytalan üzenetet
közvetítettek.
A British MedicalJournal című folyóiratban 1987-ben megjelent
egy tanulmány a következő címmel: „Háziorvosi betegellátás:
van értelme pozitívnak lenni?" Kétszáz beteg vett
részt orvosi konzultáción, egy részüknek pozitív, másoknak
negatív dolgokat mondtak. A pozitív konzultáció során elmondták
a betegnek, mi a baj, és azt is, hogy pár nap múlva
rendbe jön. A negatív konzultációkon az orvos azt mondta,
nem biztos abban, mi a probléma. Két héttel később a betegek
53 százaléka jelentette ki, hogy jobban van - de olyan megoszlásban,
hogy a pozitív konzultáción részt vett betegek
64 százaléka lett jobban, míg ez az arány a negatív konzultációs
csoportnál mindössze 39 százalék volt. A pozitív orvosi
közlések hatalma majdnem kétszer olyan erős volt, mint a negatívaké.
A mai orvosoknak nincs könnyű dolguk, ha tudni akarják,
hogyan adjanak át egy-egy fontos információt. Egyfelől tudják,
hogy számít, amit mondanak, másfelől viszont felelősek
azért, hogy az igazat mondják az adott gyógyszer bizonyított
hatásairól és korlátairól. De az, amit mondanak, ugyanolyan
fontos, mint az, ahogyan mondják. A legfrissebb kutatások
egyértelműen bebizonyították, hogy az empátia, a lelkesedés,
a tekintély és a bizalom sokat nyom a latban. További kutatásra
van szükség annak érdekében, hogy az orvosok nagyobb
szabadságot kapjanak a téren, hogy mit szabad és mit nem szabad
mondaniuk, és hogy megállapítsák, mi a leghatékonyabb
módja az információk közlésének. De csak rajtad áll, mit hiszel
el. A hatalom benned van.
A Z O P T I M I Z M U S H A T A L M A
Bár ezek az eredmények rámutatnak az orvos személyiségének
fontosságára, a beteg személyisége is befolyásolja, hogyan fogadja
az üzenetet, és ebből következően milyen hatással lesz rá
a placebo.
Az ohiói Toledo Egyetem tudósai 2005 és 2007 között az
optimisták és a pesszimisták placebóra adott reakcióit hasonlították
össze. A kísérletsorozatban optimistáknak és pesszimistáknak
placebo tablettát adtak, és azt mondták nekik, hogy
rosszul lesznek tőle. A pesszimisták érzékenyebben reagáltak
és rosszabbul lettek, mint az optimisták. Ezután a tudósok
mind az optimistákat, mind a pesszimistákat placebo alvásterápiában
részesítették, és azt mondták, ettől majd jobban fognak
aludni. Ezúttal az optimisták reagáltak érzékenyebben, és
jobban aludtak, mint a pesszimisták.
Az optimisták nagyobb valószínűséggel profitálnak abból,
amitől jobban lesznek, míg a pesszimisták nagyobb valószínűseggel
reagálnak arra, amitől állítólag rosszabbul lesznek.
A gyógyulás kulcsa bennünk rejlik.
K O N D I C I O N Á L Á S — A P L A C E B O - H A T Á S
B E I N D Í T Á S A
A placebo hatását be is lehet indítani. Ezt hívják kondicionálásnak.
Egy tipikus kondicionálás-kísérlet során a tudósok
néhány napig valódi gyógyszert adnak a betegnek, majd titokban
kicserélik placebóra. A beteg természetesen nem gyanít
semmit, tehát amikor megkapja a gyógyszerét (valójában
a placebót), ugyanazt a hatást várja tőle, amit a valódi gyógyszer
nyújtott neki az elmúlt napokban. És meg is kapja. Arra
kondicionálták, hogy azt higgye, minden egyes injekció vagy
tabletta hatásos, ugyanúgy, ahogy Pavlov kutyája is kondicionálódott
arra, hogy a csengőszó hallatán meginduljon a nyálelválasztása.
A vizsgálatok arra utalnak, hogy minél hosszabb a kondicionálás
szakasza, annál erősebb a hatás; minél mélyebben hat az
elme a szervezetre, annál erősebb a placebo hatása. Egyes kísérletekben
a placebo-hatást sikerült 100 százalékra felerősíteni.
Egy kísérlet során önkéntesek egy ciklosporin-A nevű szert
tartalmazó ízesített italt kaptak; ez a szer gyengíti az immunrendszert.
Valahányszor az önkéntesek ittak az italból, egyre
gyengébb lett az immunrendszerük. Néhány nap múlva az italt
lecserélték olyanra, amiben már nem volt ciklosporin-A, ennek
ellenére az önkéntesek immunrendszere továbbra is gyengült.
Ha a tudósok az első nap valamilyen italt adtak volna az
önkénteseknek, és azt mondták volna nekik, hogy gyengülni
fog tőle az immunrendszerük, akkor nem értek volna el ekkora
hatást. A placebo-hatás kisebb lett volna.
Hasonló eredményt hozott egy Benedetti által vezetett kísérlet
is, amelyben az önkéntesek placebót kaptak, és azt
mondták nekik, hogy csillapítani fogja a fájdalmaikat. Ez valóban
be is következett. Amikor viszont azt mondták az önkénteseknek,
hogy a szertől magasabb lesz testükben a növekedési
hormon szintje, nem értek el sikert.
A növekedési hormon szintjének növeléséhez be kell indítani
a placebo-hatást. A tudósok ennek érdekében a kísérleti
alanyokat egy szumatriptán nevű szerrel kondicionálták, ami
valóban megemeli a növekedési hormon szintjét. A szumatriptán
néhány napos szedése azt eredményezte, hogy az önkéntesek
szervezetében magasabb lett a növekedési hormon
szintje. Ezután a tudósok titokban lecserélték a szert placebóra.
A kísérleti alanyok növekedésihormon-szintje azonban továbbra
is nőtt.
Az első esetben a placebo-hatás nem lépett működésbe,
a kondicionálás során azonban az elme a szumatriptán szedését
összekapcsolta a megváltozott hormonszinttel, jóllehet
a résztvevők nem voltak tudatában a változásnak.
Az agyban idegi áramkörök trilliói vannak, amelyek összeköttetésben
állnak a test minden részével. Idegi áramköreinket
arra kondicionáljuk, hogy újra és újra zárjanak, ha bevesszük
a gyógyszert vagy megkapjuk az injekciót, még akkor is, ha az
placebo - ilyenkor ugyanazok az áramkörök zárnak, mint
amelyek akkor léptek működésbe, amikor valódi gyógyszert
kapunk, mert tudatalattink összekapcsolja a tablettát vagy az
injekciót az immunrendszer vagy a hormonrendszer változásaival,
ahogy azt a fenti két kísérlet is példázza.
Ha tudatosan próbálnánk hatni az immun- vagy a hormonrendszerünkre
(anélkül, hogy tudnánk, miképpen kell), nem
érnénk el túl nagy sikert. A kondicionálás beindítja a placebohatást,
más szóval az elme hatalmát. Segítségével olyan változásokat
érhetünk el szervezetünkben, amilyenekre egyébként
nem lennénk képesek. Ez azt jelzi, hogy elménkben jelentős
gyógyító erő rejlik. Nekünk csupán annyi a dolgunk, hogy
hasznosítsuk ezt az erőt.
A könyv későbbi fejezeteiből megtanulhatod, hogyan tudsz
beleavatkozni tested működésébe, és miként aktiválhatod az
elme erejét a gyógyulási folyamat rendszeres vizualizálásával.
A gyógyszerek azért hatnak.,
mert hiszünk bennük
„Ne higgy el semmit, amit hallasz,
és csak a felét hidd el annak, amit látsz."
BENJÁMIN FRANKLIN
Bizonyos gyógyszerek soha nem kerülnek forgalomba, mert
a kísérletek azt mutatják, hogy nem jobbak a placebónál.
Egyes esetekben kicsi a hatékonyságuk, más esetekben nagy.
Előfordul, hogy a placebo-hatás is nagy. Tehát megtörténhet,
hogy egy esetleg jó orvosság hatástalannak ítéltetik. Ezekből
a példákból azonban teljesen hiányzik a placebo-hatás hatalma
- a kísérletben részt vevő emberek elméjének ereje.
Gyakran áll elő ilyen helyzet az antidepresszánsok esetében.
A világ legnépszerűbb antidepresszánsai közül az utóbbi időben
nem egyet ítéltek hatástalannak azért, mert újabban kiderült,
hogy hatásuk jelentős részben a placebo-hatásnak tudható
be.
Egy 2008-as metaanalízis (több kísérlet összefoglalója) a
fluoxetin (Prozac), a venlafaxin (Effexor), a nefazodon (Serzone)
és a paroxetin (Seroxat) hatását vizsgálta 35 klinikai kísérlet
összegzésével, amelyekben összesen 5133 beteg vett
részt. A placebo-hatás a gyógyszerek hatásának 81 százalékáért
bizonyult felelősnek. Jelentős különbséget a valódi gyógyszer
és a placebo között csupán a súlyosan depressziós betegek
esetében sikerült kimutatni. Ilyen magas placebo-hatás mellett
lehetetlen bebizonyítani, hogy a szerek valóban hatásosak. Valószínűleg
azok, de a kísérletek azt mutatják, hogy sokkal erősebb
képességünk van önmagunk meggyógyítására, mint áltaIában
gondolnánk. Az, hogy ezek a gyógyszerek a világ minden
táján emberek millióinak nyújtottak segítséget, az emberi
elme erejét bizonyítja.
Elképzelhető, hogy a placebo antidepresszánsok részben
azért működnek, mert reményt ébresztenek a betegekben. Tehát
ugyanerre a placebo is képes. A beteg bizonyos megkönynyebbülést
érez attól a tudattól, hogy van valami, ami segíthet
rajta, és ez a pozitív elvárás elegendő, hogy elfojtsa a negatív
érzések egy részét, különösen, ha a gyógyszert minden nap
szedik. Bizonyos értelemben olyan ez, mintha a beteg minden
nap reménnyel töltődne fel. De a remény belülről fakad. Abból
merítjük, amiben hiszünk. Ezért a gyógyító erő nem csupán
a reményből fakad, hanem abból a képességünkből, hogy
tudunk reménykedni.
Bármit remélünk, bármiben vagy bárkiben hiszünk, az meg
tud gyógyítani minket. Am a kulcs az elme erejének munkába
fogásához az, hogy felismerjük: az számít, mire koncentrálunk,
mit gondolunk és mit hiszünk.
Mindig reménykedünk és hiszünk dolgokban, olyanokban,
amelyek jelentéssel bírnak számunkra. De megint jusson
eszünkbe, hogy a dolgoknak tulajdonított jelentés az, aminek
gyógyító ereje van, nem pedig maguknak a dolgoknak. A hatalom
mindnyájunkban megvan.
A J E L E N T É S F O N T O S S Á G A
Dániel Moerman antropológus professzor, a Harvardi Placebo
Kutatócsoport másik tagja Meaning, Medicine and the 'Placebo
Effect' című kitűnő könyvében úgy fogalmaz, hogy a placebohatás
sokszor „jelentésválasz". Azért nevezi így, mert a beteget
az a jelentés gyógyítja meg, amit a kezelésnek tulajdonít. Más
szavakkal: a gyógyító erő számottevő részét az adja, hogyan értékeljük
magunkban az orvosságot vagy az orvosi kezelést.
Moerman professzor így ír a könyvében: „A jelentésválaszok
abból erednek, hogy a beteg interakcióba kerül a gyógyulás
kontextusával - a lézer erejével a sebészetben, vagy a tabletta
piros színével, ami gyógyulásra ösztönöz. Bizonyos esetekben
hatásosabb az elvágott ujjra helyezett kötés, ha rá van
rajzolva egy Snoopy figura."
Nincs semmi orvostudományi oka annak, hogy egy képregényfigura
hatására jobban gyógyulnak a gyerekek sebei, mégis
ez a helyzet. A figura jelentéssel bír a gyerek számára, és a gyerek
gondolatai azok, amelyek gyorsítják a seb gyógyulását.
Ha valakit egy óriási géppel kezelnek, amely szikrákat és
villámokat bocsát ki, valószínűleg jobb eredményt érnek el
vele, mintha tablettát adnának neki, még akkor is, ha mind
a gép, mind a tabletta placebo. Nem a gép vagy a tabletta gyógyít,
hanem a róluk alkotott felfogásunk. Ezért a placebo hatékonyabb,
ha orvosságszaga van, ha zengzetes tudományos nevet
adunk neki, vagy ha a kezelés fájdalommal és erőteljes beavatkozássaljár.
C. G. Helman ezt állítja Placebos andNocebos: The Cultural
Construction ofBelief'című írásában:
„Az orvosi rendelő, a kórterem, a kegyhely vagy egy
hagyományos gyógyító háza olyan, mint a színház a díszletekkel,
jelmezekkel, kellékekkel és szövegekkel. A szöveg, amely
magából a kultúrából ered... mondja meg, hogyan viselkedjünk,
hogyan éljük meg az eseményt, és mit várjunk tőle. Segít
értékelni a gyógyítót és a gyógyító módszerek erejét.
A gyógyító erő jórészt bennünk magunkban rejlik, abban
a képességünkben, hogy el tudjuk dönteni, hogyan tekintsünk
a dolgokra, és milyen jelentéssel ruházzuk fel őket.
K É K É S R Ó Z S A S Z Í N
A tabletták színéről alkotott elvárásainknak is hatása van arra,
hogy mennyire hatékony egy adott gyógyszer. A Cincinnati
Egyetem munkatársai kék és rózsaszín élénkítő és nyugtató
tablettákat teszteltek 57 egyetemi hallgatón; valójában mindkét
„gyógyszer" placebo volt, de ezt az egyetemisták nem
tudták.
A kék „nyugtatók" 66 százalékban bizonyultak hatékonynak,
a rózsaszínek viszont csak 26 százalékban. A kék szín két
és félszer eredményesebben váltott ki nyugalmat, mint a rózsaszín.
Mi a kéket általában megnyugtató színnek tartjuk, de egy
másik kultúrában, ahol a kéknek más a jelentése, más hatást
várnánk el tőle. És tényleg más a hatása.
Dániel Moerman egy érdekes esetről számol be már említett
könyvében. Két olasz kísérletet idéz fel, amelyek során kék
színű placebo altatókat teszteltek. Nők esetében hatásosnak is
bizonyultak, de a férfiaknál már nem. Sőt, náluk a kék placebók
egyenesen élénkítő hatást váltottak ki. Moerman ezt azzal
magyarázza, hogy a kék Szűz Mária ruhájának a színe, ezért
Olaszországban a kékhez a nyugalom gondolata társul. Legalábbis
a nőknél. A legtöbb férfinál viszont ezt a szimbólumot
elhomályosítja egy másik jelentés: a kék az olasz labdarúgó-válogatott
színe, márpedig Olaszországban a férfiak körében a
foci nagy jelentőséggel bír.
A 2006-os futball-világbajnokság alatt volt szerencsém
Olaszországban tartózkodni (az olaszok nyerték a bajnokságot),
és tanúsíthatom, hogy mindez igaz. Pár olasz meccs idején
egy toszkán kisvárosban, Luccában voltam. Minden győztes
mérkőzést világraszóló ünneplés követett, a helyi férfiak
kék focimezt lengetve motoroztak körbe-körbe a városban,
közben énekeltek, és ész nélkül nyomták a dudát. Moerman
rámutat, hogy a férfiak számára a kék nem a megnyugvás színe,
hanem „a sikeré, a lendületé, az erőé, a sportszellemé és
általában véve az izgalomé". Ezért nem olyan hatásos az olasz
férfiaknál a kék altató, mint az olasz nőknél, hiszen a szín
mást-mást jelent nekik.
Meggyőződéseinket kultúránk határozza meg, ezért a placebo-
hatás aszerint változik, hogy hol élünk. Egy amerikai kísérletben,
amely a migrénkezeléseket vizsgálta, a placebo injekciót
kapott betegek 33,6 százalékának enyhült a fájdalma, míg
a tablettát kapott betegeknél ez az arány csak 22,3 százalék
volt. Az Egyesült Államokban tehát a placebo injekció másfélszerjobban
működik, mint a placebo tabletta. Európában más
a helyzet. Egy európai vizsgálat során a tablettát szedő betegek
27,1 százaléka számolt bejavulásról, de azoknak, akik injekciót
kaptak, csak 25,1 százaléka. Európában a tabletta hatásosabb,
mint az injekció.
Moerman rámutatott, hogy az Egyesült Államokban az injekció
sokkal hétköznapibb dolog, ezért az emberek jobban
hisznek benne, tehát a placebo injekció is hatásosabb. Nagy-
Britanniában azonban a tabletta jóval népszerűbb, ezért ott
a tablettának jobb a hatása.
Az efféle kulturális különbségek más gyógyszerek esetében
is gyakoriak. A Tagamét nevű gyógyszert egy francia kísérlet
76 százalékban hatásosnak minősítette. A placebo 59 százalékban
hatott. Brazíliában azonban a gyógyszer 60 százalékban
bizonyult hatékonynak, míg a placebo csak 10 százalékban.
Bámulatos módon Franciaországban a placebo olyan hatásos
volt, mint Brazíliában maga a gyógyszer, ami azt mutatja, milyen
óriási az elme hatalma, ha arról van szó, hogy egy gyógyszer
használ vagy sem.
J O B B VAGY R O S S Z A B B — F E J B E N D Ő L E L
A Tagamét régebben a gyomorfekély legjobb ellenszere volt,
legalábbis, amíg az 1980-as években meg nem jelent a Zantac.
Számos kísérlet azt mutatta, hogy a Tagamét 70-75 százalékban
hatásos. Amikor azonban megjelent a Zantac, amit úgy
reklámoztak, mint sokkal jobb gyógyszert, a betegek (és az orvosok)
Tagametről alkotott véleménye ingadozni kezdett. Már
nem az volt a „legjobb" gyógyszer. A Tagamét következő kísérletsorozata
már csak 64 százalékos hatékonyságot állapított
meg. Megváltozott volna a Tagamét kémiai összetétele? Vagy
esetleg az emberek biokémiai működése változott meg drasztikus
módon a két kísérletsorozat között eltelt időben? Nem.
Semmi nem változott, csupán az emberek Tagametről alkotott
meggyőződése. Érdekes, hogy ezután a Zantac lépett elő első
számú fekélyellenes gyógyszerré, méghozzá 75 százalékos hatékonysággal,
ami nem igazán különbözik a Tagamét eredeti
mutatóitól.
Az elménk még az aszpirin hatását is befolyásolja. Az angliai
Keele Egyetem munkatársai 1981-ben 835 nőt vizsgáltak
meg, és azt találták, hogy ha a tablettán valamilyen márkanév
szerepel, jelentős különbségek mutatkoznak az aszpirin hatásosságában.
A kísérletben kétfajta aszpirintablettát használtak - az
egyiket egy jól ismert márkanévvel látták el, a másikra annyit
írtak: „fájdalomcsillapító". Volt emellett kétfajta placebo tabletta
is, amelyeket hasonlóképpen jelöltek meg - az egyiket az
ismert márkanévvel, a másikat a „fájdalomcsillapító" szóval.
A nőket négy csoportba osztották, mindegyik csoportra az
egyik fajta tabletta jutott.
A kísérlet meglepő eredményt hozott: a márkanévvel ellátott
aszpirin hatékonyabb volt, mint a márkanév nélküli, jóllehet
mindkettőben ugyanaz volt a hatóanyag. A márkaneves
placebo szintén jobban csillapította a fájdalmat, mint a márkanév
nélküli, pedig ugyanaz a placebo volt. Mind az aszpirin,
mint a placebo jobban működött, ha márkanévvel látták el.
Hihetetlen, de a márkanév nélküli aszpirin nem sokkal teljesítettjobban
a márkaneves placebónál.
Én már személyesen is tapasztaltam ezt a jelenséget a paracetamol
tablettákkal kapcsolatban. A márkaneves tabletták
(Panadol), amelyek más formájúak és kialakításúak, mint az
olcsóbb, tömegesen gyártott, boltban is kapható, egyszerű pirulák,
bizony jobban működnek. Amikor rákérdeztem néhány
embernél, mint gondolnak erről, kiderült, hogy a név hangzása,
a márka, az ár és a tabletták megjelenése, csomagolása az,
ami miatt jobban bíznak a Panadolban. A közönséges tablettákról
azt mondták, olcsónak és kevésbé hatékonynak látszanak.
Emiatt aztán tényleg kevésbé hatékonyan működnek
(legalábbis az én értelmezésem szerint), jóllehet a hatóanyaguk
ugyanaz.
A gyógyszergyárak gyakran választanak olyan nevet a gyógyszereknek,
ami a kívánt hatást hivatott erősíteni. Az Advances
in Psychiatric Treatment című folyóirat egyik 2006-os számában
megjelent egy cikk, amelyben Aaron K. Vallance azt írta,
hogy a Viagra név valószínűleg hozzájárult a tabletta sikeréhez.
Hasonlóan hangzik, mint az angol „vigour" vagyis
„életerő" szó, emellett emlékeztet a „Niagara" szóra is, ami
az erő, a vitalitás képzetét teremti meg. A névválasztásnak kétségkívül
szerepe van a sikerességben. Ha például Kókadtnak
nevezik, biztos nem lesz ilyen hatásos!
Herbert Bensőn, a Harvard Egyetem orvosprofesszora,
a Timeless Healing című könyv szerzője azokat az angina ellen
használt gyógyszereket vizsgálta, amelyek az 1940-es és
1950-es években jól ismertek és hatékonyak voltak: abban az
időben a betegek 70-90 százalékán segítettek. Amikor azonban
később szigorúbb kísérleteknek vetették alá őket, sokkal
kevésbé bizonyultak hatásosnak. Attól fogva már nem működtek
olyan jól, pedig korábban hatottak. Bensőn ezt elsősorban
annak tudta be, hogy a gyógyszert felíró orvosok elkezdtek kételkedni
a gyógyhatásúkban. Emiatt, amikor felírták, valószínűleg
már nem voltak olyan lelkesek, mint eleinte.
Dániel Moerman említett könyvében erre utal, amikor
ezt írja: „A szkeptikusok a betegek 30-40 százalékát képesek
meggyógyítani hatástalan szerekkel, míg a lelkes orvosok a betegek
70-90 százalékánál érnek el eredményt ugyanazokkal
a gyógyszerekkel."
Néha nem sok különbség van két gyógyszer között, amelyeket
ugyanarra a betegségre írnak fel. A kémcsőben persze
látszik a különbség. A gyógyszereknek nagy a hatalmuk.
A gyógyszeriparban dolgozó tudósként erről magam is meggyőződhettem,
amikor ezeket vizsgáltam. Még ma is izgatottan
figyelem, hogyan lép kölcsönhatásba egy-egy gyógyszer az
emberi szervezettel. A gyógyszerek kikísérletezése és fejlesztése
fáradságos és nagyon bonyolult feladat, amihez különösen jól
kell ismerni a bánásmódot a molekulák kémiai szerkezetével.
A kémcsövekből azonban hiányzik az emberi tudatosság.
Amikor valaki lenyel egy gyógyszert, az a legfontosabb, hogy
mit gondol róla. Vagy azt fogja hinni, hogy működik, vagy
azt, hogy nem. De az, amit hisz, befolyásolja majd a gyógyszer
hatását.
Örülnék, ha ezt a tényezőt az orvostudományban jobban
szem előtt tartanák. Sok orvos figyelembe veszi, de az orvosi
egyetemeken általában nem tanítják, hogyan kellene ezt a kezelés
során alkalmazni. Sok egyetemen arra helyezik a hangsúlyt,
milyen etikai kérdéseket vet fel a placebo alkalmazása,
ahelyett, hogy a gyógyhatásúkra fókuszálnának. Néhány háziorvos
és kórházi orvos placebót ír fel, ha nem látnak valódi
egészségügyi problémát a beteg panaszai mögött. Amint az illető
megkapja a placebóját, tünetei gyakran enyhülnek.
A placebo gyógyít. Ez tény. De az igazi erő belőlünk fakad.
A placebók szimbólumok, amelyekhez reményteli gondolatainkat
társítjuk. A gondolatok azonban a sajátjaink.
V E D D B E A Z Ö S S Z E S P L A C E B Ó D !
Egyes betegségek esetében négy tabletta hatékonyabb, mint
kettő. Sok kísérlet azt is bebizonyította, hogy négy placebo
jobb, mint kettő. Az Amszterdami Egyetem tudósai 1999-ben
79 különböző kísérlet eredményeit összegezték, amelyek a fekély
kezelésére szolgáló gyógyszerek vizsgálatára irányultak, öszszesen
3325 betegnél. Összegyűjtötték az összes olyan klinikai
kísérlet adatait, amelyben a betegek naponta négyszer kaptak
placebót (1821 beteg), és azt találták, hogy a betegek 44,2 százalékának
négy héten belül meggyógyult a fekélye. Összegezték
azoknak a kísérleteknek az adatait is, amelyekben a betegek
naponta kétszer kaptak placebót (1504 beteg); náluk négy
hét múlva a gyógyulási ráta csak 36,2 százalék volt. A tanulmány
tehát azt bizonyítja, hogy négy placebo jobb, mint kettő.
A vizsgálatok azt mutatják, hogy a gyógyszerek sem hatékonyak,
ha a beteg az orvos által előirt idő előtt abbahagyja
a szedésüket. A józan paraszti ész is ezt diktálja. Mindig be
kell venni a gyógyszert, amikor az orvos mondja, és szedését
a kezelés végéig folytatni kell. A kísérletek tanúsága szerint
a placebók ugyanígy nem fejtik ki teljes hatásukat, ha szedésüket
idő előtt abbahagyják.
A klofibrát nevű koleszterincsökkentő szer egyik klinikai
vizsgálatában 1103 férfi kapta meg a gyógyszert, míg 2789-en
placebót szedtek. Öt évvel később megnézték, hányan vannak
életben. A gyógyszert szedő férfiak 80 százaléka, a placebót
kapók 79,1 százaléka volt életben.
Az adatok alaposabb tanulmányozása során azonban kiderült,
hogy az életben maradási mutatók attól függtek, hogy
a férfiak kitartottak-e a gyógyszerük mellett, vagy sem. Azokat
a betegeket, akik a gyógyszereik legalább 80 százalékát beszedték,
„kitartóknak" nevezték el. Ötévnyi gyógyszerfogyasztás
után a kitartóknak 85 százaléka volt életben, a nem
kitartóknak csak 75,4 százaléka élt. Az ember józan ésszel ezt
is várná el. Ha azonban azokat a férfiakat tekintjük, akik placebót
kaptak, esetükben öt év múlva a kitartók 84,9 százaléka
és a nem kitartók 71,7 százaléka volt életben. Bár placebót
kaptak, mégis megmutatkozott annak a hatása, hogy nem vették
be az összes tablettájukat. Ebben a konkrét esetben a saját
halálos ítéletüket írták alá.
Ugyanezt a jelenséget az antibiotikumoknál is kimutatták.
A Journal ofPediatrics című folyóirat egyik 1983-as tanulmánya
arról számolt be, hogy azoknak, akik a kezelés végéig
szedték a gyógyszereiket, alacsonyabb volt a lázuk, és esetükben
kevesebb fertőzés mutatkozott, mint azoknál, akik abbahagyták
a gyógyszerszedést, függetlenül attól, hogy placebót
kaptak vagy valódi gyógyszert. A kitartóknak 82 százaléka vált
láz- és fertőzésmentessé, a nem kitartóknak viszont mindössze
47 százaléka. A placebo csoportban a kitartók 68 százaléka vált
tünetmentessé, ami a nem kitartóknak csak a 36 százalékáról
volt elmondható. A láz és a fertőzés kétszer akkora eséllyel tért
vissza azoknál, akik nem szedték rendesen a placebót, mint
azoknál, akik igen.
Néha lustaságból azt gondoljuk, már enyhültek a tünetek,
rendbe fogunk jönni, és nem vesszük be az összes gyógyszert,
amit kellene. De néha kétségek törnek ránk, hogy ezt vagy azt
„kellene" csinálni. Az ilyen kétségek okozzák a visszaesést.
Á L S E B É S Z E T
Kísérletileg bizonyított, hogy bizonyos betegségek esetében
pusztán az a tudat, hogy megműtötték, képes meggyógyítani
bennünket, még akkor is, ha valójában a műtét nem is történt
meg, csak úgy gondoljuk. Egy kísérletben néhány beteg angináját
úgy kezelték, hogy műtéti eszközökkel néhány ütőeret
elkötöttek, így a véráramot a szív irányába vezették. Egy másik
csoport álműtéten esett át, vagyis valóban megműtötték őket,
de az artériáikat nem kötötték el.
Azok közül a betegek közül, akiknél ténylegesen elkötötték
az artériákat, 67 százalék számolt be jelentős javulásról - sokkal
kevesebb fájdalmat éreztek, kevesebb gyógyszerre volt
szükségük, és hosszabb ideig tudtak testmozgást végezni anélkül,
hogy anginás rohamot kaptak volna. Bámulatos módon
azonban az álműtéten átesett betegek 83 százaléka is ugyanilyen
mértékű javulást mutatott. Igaz, hogy a kísérletben viszonylag
kevés beteg vett részt - huszonegyet műtötték meg
ténylegesen, és tizenketten estek át placebo beavatkozáson -,
a hatás mégis világos: a betegek többségénél a műtét tudata
legalább olyan jó hatást váltott ki, mintha valóban megműtötték
volna őket.
Az efféle álműtéteket néhány hasonló kísérlet után beszüntették.
Addigra azonban több mint százezren tapasztalhatták
meg a hatását. És hogy miért hagyták ezeket abba? Mert néhány
sebész nem hitt a jótékony hatásukban. A betegek számára
azonban mégis óriási pozitív különbséget jelentett, mert
ők hittek benne.
Már az be tudja indítani a placebo-hatást, ha meglátunk
magunkon egy műtéti heget. Reumaműtéteknél a sebészek
egy egyszerű bemetszést ejtettek a térden, a betegek mégis viszszanyerték
mozgási képességük jelentős részét, és újra ugyanolyan
fájdalommentesen tudtak járni, mint akiknél valódi műtéti
beavatkozást végeztek. A kísérletek azt bizonyítják, hogy
bizonyos betegségek esetében, függetlenül attól, hogy történik-
e valódi sebészi beavatkozás, ha a páciens elhiszi, hogy
történt (és miért ne hinné), továbbá optimistán áll hozzá,
ugyanúgy meggyógyul, mintha valódi műtéten esett volna át.
A gyógyító erő ismét csak benned van.
A Z S Z Á M Í T , A M I R Ő L T U D S Z
Ilyen óriási hát a gondolatok hatalma: a műtét vagy az injekció
akkor fejti ki a legerősebb hatást, ha tudunk róla, hogy megkaptuk.
Ha egy gyógyszert titokban vagy alvás közben kapunk
meg (tehát nem tudunk róla), nem lesz olyan hatásos, mintha
tudnánk róla, hogy megkaptuk. Egy tanulmány szerint az
Alzheimer-kóros betegeknél a más betegségeikre (például magas
vérnyomásra) felírt gyógyszerek gyakran nem fejtik ki teljes
hatásukat, mert a betegek nem emlékeznek rá, hogy bevették
őket.
A kutatók 1994-ben egy, a rákbetegségekkel járó fájdalom
csillapítására szolgáló erős gyógyszert (naproxént) vizsgáltak.
A gyógyszer sokkal hatékonyabb volt azoknál a betegeknél,
akik tudatában voltak a kísérletnek. A betegek vagy gyógyszert
kaptak, amit egy nappal később titokban lecseréltek placebóra,
vagy placebót kaptak, és azt cserélték valódi gyógyszerre. A kísérlet
lényege az volt, hogy a betegek felének elmondták, hogy
lehet, hogy ezt fogják tenni velük, míg a többieknek nem.
A kísérlet eredménye azt mutatta, hogy a naproxén hatékonyabb,
mint a placebo. De mind a placebo, mind a naproxén
sokkal hatékonyabb volt, ha a betegek tudatában voltak, mi
történik velük. Az információ ismerete mind a gyógyszer,
mind a placebo hatását erősítette.
Ráadásul, bámulatos módon, azoknál a betegeknél, akik
tudtak a kísérletről, a placebo hatékonyabb volt, mint a valódi
gyógyszer azoknál a betegeknél, akik nem tudtak róla.
Más szóval, bármilyen hihetetlenül hangzik is, a placebo bizonyos
betegségek esetében jobban működik, mint a gyógyszer,
akkor, ha szerintünk placebót adnak, de titokban mégis
gyógyszert kapunk. Ahogyan Benedetti írja: „A placebo-hatás
megléte azt sugallja, hogy ki kell bővítenünk az emberi képességek
határairól alkotott fogalmainkat."
Az emberi tudat képes arra, hogy a gyenge gyógyszer is jobban
hasson, egy semleges anyag úgy működjön, mint egy erős
gyógyszer, vagy az álműtétnek olyan hatása legyen, mint a valódi
operációnak. Az elme tényleg képes meggyógyítani a testet.
A következő fejezetből megtudhatod, hogyan változik az
agyunk gondolkodás közben. Ez is azt bizonyítja majd, hogy
a gondolatnak gyógyító ereje van.
A képlékenység hatalma
„A gondolkodás nem más, mint a neurokémia gyakorlata."
DEEPAK CHOPRA
Miközben ezeket a szavakat olvasod, az agyad éppen növekszik.
A tudósok ezt a jelenséget neuroplaszticitásnak, vagyis az
agy képlékenységének nevezik. Minden, amit látsz, hallasz, érzel,
tapintasz, ízlelsz, megváltoztatja az agyad, és minden gondolat
mikroszkopikus méretű változásokat idéz elő az agy
szerkezetében. Bizonyos értelemben tehát a gondolatok fizikai
nyomokat hagynak az agyban, ugyanúgy, ahogyan lábnyomok
maradnak utánunk a homokban.
Gondolkodás közben agysejtek (neuronok) milliói lépnek
kapcsolatba egymással, és úgy formálják az agy anyagát, mint
a szobrász az agyagot. Az agysejtek közötti kapcsolatot
neurális hálónak nevezzük. Képzeljük el úgy az agyat, mint egy
óriási háromdimenziós térképet, amelyen a városokat úthálózatok
kötik össze egymással. Ahogy egyes városok terjeszkednek,
újabb és újabb utak kerülnek a térképre.
Az agyban is vannak ilyen térképek, amelyek szintén növekednek.
Ha például néhány órán keresztül csak a jobb kezed
használod, a balt nem, akkor a jobb kezedhez tartozó „térképen"
számos új út (neurális háló) épül ki. Ily módon életünk
során agyi térképeink a folyamatos terjeszkedés és visszahúzódás
állapotában vannak.
Vegyünk például egy jól ismert kísérletet, amelyet szimfonikus
zenészekkel végeztek. A Neurolmage egyik 2002-es számában
megjelent írás szerint a Liverpooli Egyetem Mágneses
Rezonancia és Képelemző Kutatóközpontjának tudósai bebizonyították,
hogy ha valaki hosszú éveken át zenél, megnő az
agyában a Broca-terület néven ismert régió, amely a beszédért
és a zenei képességekért felelős. Amikor ezt összevetették más
emberek agyával, akik nem voltak zenészek, azt találták, hogy
a zenészeknél sokkal nagyobb ez az agyterület.
Hasonlóképpen, a Braille-írást elsajátító vakok agyának
vizsgálatakor az derült ki, hogy a gyakorlás során megnő a mutatóujjuk
mozgatásáért felelős agyi térképek nagysága.
Ha továbbvisszük a térképhasonlatot, elképzelhetjük, hogy
az egyes idegsejtek olyanok, mint a fák. Az idegsejteknek is
vannak ágaik, és ezek kinyúlnak, hogy összekapcsolódjanak
más fák ágaival. Minden városban a házak helyett tehát fák
vannak, utak helyett pedig az ágak kötik össze a fákat egymással.
A G O N D O L A T O K V Á L T O Z Á S O K A T
I D É Z N E K E L Ő A Z A G Y B A N
Mint már utaltam rá, nem csak az öt érzékszerv működéséből
származó fizikai élmények változtatják meg az agyat. A gondolatok
is formálják.
Egy 2007-es tudományos vizsgálatban, amely az American
Journal ofNeuroradiology című folyóiratban látott napvilágot,
matematikusokat tanulmányoztak. Kiderült, hogy a matematikai
gondolkodásért felelős agyterület azoknál a legnagyobb,
akik a legrégebb óta foglalkoznak matematikával. Minden
egyes esztendővel, amit az illető matematikusként élt le - úgy
gondolkodott, absztrahált, elemzett, ahogyan a matematikusok-,
újabb ágak adódtak hozzá a „matematikai térképhez".
A londoni taxisofőrök nemrégiben végzett vizsgálata
ugyanezt állapította meg. Az, hogy éveken át tanulták és memorizálták
az útvonalakat, kiterjesztette az agyi térképeiket.
A tanulás nem csupán annyit jelent, hogy az agy feldolgozza,
amit látunk, hallunk, tapintunk, érzünk és ízlelünk; az is idetartozik,
hogy mit gondolunk azokról a dolgokról, amelyeket
látunk, hallunk, tapintunk, érzünk és ízlelünk. Ezek a gondolatok
pedig megváltoztatják az agyat. A tanulás tehát megváltoztatja
az agyat.
A Journal ofNeuroscience egyik 2006-os számában megjelent
tanulmány szerint a tanulók agyi térképei megváltoznak, miközben
a vizsgákra készülnek. A Regensburgi Egyetem tudósai
38 orvostanhallgatót kísértek figyelemmel, és azt figyelték
meg, hogy vizsgákra készülés közben a memóriáért és az elvont
információkért felelős agyterület szövete sűrűbbé vált.
Tehát a tapasztalataink és a gondolataink változtatják meg
az agyat. Az agy nem pusztán egy darab szerves anyag, ami genetikailag
programozott utasításokat közvetít a test felé, ahogy
ma is sokan hiszik. Az agy idegsejtek és neurális kapcsolatok
folyton változó hálózata. A változások kiváltói pedig mi magunk
vagyunk. Dr. Norman Doidge A változó agy — elképesztő
történetek az agykutatás élvonalából című könyv szerzője azt írja:
„Az az elképzelés, hogy az agy gyakorlás hatására ugyanúgy
fejlődik, mint az izomzat, nem csak metafora." Ahogy az
izomszövet, az agy szövete is sűrűbbé válik, ha használjuk.
Ha új kapcsolatok keletkeznek az agy bármely területén,
a sűrűségük miatt szét kell terülniük, éppen úgy, mint ha két
egymás mellett álló fa ezernyi új ágat növesztene, a köztük levő
tér zsúfoltabb lenne, és a fatörzseket elnyomná egymástól. Ily
módon az agy szövete egyre sűrűbbé válik, ha ugyanazt a gondolatot
ismételgetjük, ugyanazokon a dolgokon rágódunk,
vagy ugyanazokat az álmokat álmodjuk újra meg újra.
Ezek után nem nagy meglepetés, hogy a meditáció is megváltoztatja
az agyat. Egy massachusettsi kórházban 2005-ben
rendszeresen meditáló buddhistákat tanulmányoztak. Kiderült,
hogy az agyukban megnőtt a prefrontális kéreg sűrűsége
- ehhez az agyterülethez kapcsolódik a koncentráció, a szabad
akarat és az együttérzés képessége.
Amikor tehát elképzeljük, hogy testünk meggyógyul - márpedig
nemsokára ennek a vizualizációnak a módját fogjuk
megtanulni ebből a könyvből -, legelőször az agy mikroszkopikus
szerkezetében következnek be változások. A vizualizáció
nem pusztán szubjektív dolog, nem mentális képek zavaros
egyvelege, amelyek csak azért vannak, hogy kicsit jobban érezzük
magunkat, hanem olyan folyamat, amely során valódi kémiai
és strukturális változások következnek be az agyban.
A vizualizáció közben az elme szinte azonnal változást idéz elő
az anyagban.
HA N E M H A S Z N Á L O D , ELVESZÍTED —
K U T Y Á B Ó L I S L E H E T S Z A L O N N A
Ha egy héten át rendszeresen tornáztatnád a jobb karod, akkor
a jobb karhoz tartozó agyterület megnövekedne, mert sok új
idegi kapcsolat keletkezne benne. Ha azonban abbahagynád,
és a bal kezedet kezdenéd tornáztatni, a jobb karodhoz tartozó
térkép újra összezsugorodna, mert már nem használod a jobb
karod, és helyette a bal karhoz tartozó térkép indulna növekedésnek.
Norman Doidge rámutatott, hogy az agy olyan, mint egy
izom. Minél gyakrabban használsz egy izmot, annál jobban
megerősödik. Ha abbahagyod a használatát, akkor elsorvad,
összezsugorodik. Ugyanígy, valahányszor megváltozik a gondolkodásod,
a régi gondolkodáshoz tartozó idegi kapcsolatok
eltűnnek, és helyükre újak lépnek, amelyek már az új gondolkodásmódodnak
felelnek meg.
Tételezzük fel például, hogy egész életedben panaszkodtál.
Ezáltal olyan agyi térképeket építettél ki, amelyek a negatív
gondolataidat és érzelmeidet dolgozzák fel. De ennek
a könyvnek az elolvasása után elhatározod, hogy mostantól
másképp tekintesz a dolgokra. Felismered, hogy a gondolataid
hatással vannak a testedre. Elhatározod, hogy pozitívan fogsz
gondolkodni, és megtanulsz hálát érezni. Ebben az esetben új
térképeket építesz ki, amelyek az új gondolkodásmódodat dolgozzák
fel. A panaszkodáson alapuló térképek zsugorodni
kezdenek. Meglepően rövid idő múlva (számos kísérlet azt
mutatja, hogy nagyjából 21 nap alatt - ezért javasolja Will
Bowen, hogy 21 napig próbáljunk nem panaszkodni) az új, pozitív,
hálára épülő térkép mérete meghaladja a régi, panaszkodáson
alapulóét. Az idegrendszer szintjén a pozitív gondolkodás
és a hála szokássá válik. Ez az új gondolkodásmód mintegy
behuzalozódik az agyba, és tényleg más ember lesz belőled.
Nem kell azt hinnünk, hogy mi magunk nem vagyunk képesek
a változásra, vagy a szeretteink nem tudnak megváltozni.
Csak annyit kell tennünk, hogy vesszük a fáradságot, és
megpróbáljuk megváltoztatni a gondolkodásunkat. Agyunk
reagál a változásra, és idővel, ahogyan az új térképek kialakulnak,
már nem igényel akkora erőfeszítést a dolog. Az új viselkedés
behuzalozódik, megszokássá válik.
B E S Z É L J Ü K M E G !
„Ma már nem férhet kétség hozzá, hogy a pszichoterápia
észlelhető változásokat képes előidézni az agyban.
Ezek a Nobel-díjas Eric Kandel szavai, amelyekkel arra utalt,
hogy egyre több bizonyítékunk van rá, hogy a beszélgetéses terápiák
neurális változásokat okoznak az agyban (más szóval az
agyi térképek módosulnak). Ha egy jó terapeutának vagy barátnak
el tudjuk mondani, mi nyomja a lelkünket, akkor az
agyunkban változások történhetnek.
Az MRI-vizsgálatok azt mutatják, hogy a pszichoterápia
során a prefrontális kéreg idegsejtjei működésbe lépnek, a fájdalmas
érzelmekért felelős agyterületben viszont csökken az
aktivitás. A pszichoterápia segít, hogy egy emléket új megvilágításban
lássunk, és ne erezzünk fájdalmat, amikor olyasmire
gondolunk, ami korábban érzelmi stresszt okozott.
Biológiai értelemben az energia elterelődik a fájdalmas érzelmekért
felelős agyterületekről, és az agy elülső része felé irányítódik.
Új idegi kapcsolatok milliói születnek az agy elülső
részében, az érzelmi traumához kapcsolódó agyterületet viszont
kevesebb energia táplálja, ezért lassan elkezd leépülni.
Az érzelmi trauma, a krónikus stressz és a depresszió érzelmi
intenzitása olyan erős, hogy gyakran fellép valamilyen mértékű
idegi károsodás. A legújabb kutatások tanúsága szerint azonban
az agy regenerációs képessége olyan bámulatos, hogy segítségével
ki tudjuk javítani a sérüléseket.
A gyermekkori traumák számos felnőttkori, stresszhez kötődő
betegséggel összefüggésbe hozhatók. Előfordulhat, hogy
a stresszhormonok mennyisége drasztikusan megnő, és elpusztítanak
egy csomó agysejtet az emlékekért felelős agyterületen
(a hippocampusban), gyakorlatilag feloldva a sejteket.
Egyes tudósok ezt védekező mechanizmusnak tekintik. Az
idegi áramkörök szó szerint kiégnek, hogy ne tudjunk emlékezni
és újra átélni bizonyos traumatikus eseményeket. De
a legújabb kutatások azt mutatják, hogy a hippocampus idegsejtjei
regenerálhatok. Ezt a jelenséget hívják neurogenezisnek,
azaz idegsejtképződésnek. Tehát nem csupán újrahuzalozni
tudjuk az agyunkat, hanem szó szerint meg is tudjuk újítani.
Tíz évvel ezelőtt egy efféle elméletet abszurdnak tartottak
volna a tudomány világában, ma viszont már tényként kezelhetjük.
És a dolog sokkal egyszerűbb és hétköznapibb, mint
gondolnánk.
A Z I D E G S E J T K É P Z Ő D É S
Egérkísérletekből tudhatjuk, hogy azoknak a felnőtt egereknek
a hippocampusa, amelyek változatos körülmények között
élnek - van futókerekük, játékaik, együtt élnek más egerekkel,
és így tovább -,15 százalékkal nagyobb azokéhoz az egerekéhez
képest, akik nem ilyen környezetben nevelkedtek. Idegsejtképződés
történt náluk. Ugyanez az emberekre is igaz.
A kaliforniai La Jollában működő Salk Laboratories tudósai
először 1998-ban fedeztek fel fejlődő agysejteket emberi
hippocampusban. Ez volt a felnőttkori idegsejtképződés első
bizonyítéka. Az idegsejtek éppen fejlődésben voltak.
Ma már tudjuk, hogy a fizikálisan, mentálisan és szociálisan
aktív életszakaszban az agysérülések regenerálódhatnak. A kutatások
azt is bebizonyították, hogy ha új dolgokat tapasztalunk
vagy végzünk, ha izgatottak, lelkesek vagyunk, ha elragadtatottságot
érzünk, ha csodát vagy spirituális élményt
élünk át, az idegsejtképződés természetes módon jelentkezik.
A fenti állapotok leginkább pozitív érzésekhez társulnak. Tehát
a pozitív gondolatok és érzések idegsejtképződést válthatnak
ki, és valószínű, hogy ha megbeszéljük a problémákat, az
is idegsejtek képződését idézi elő.
A kísérletek bebizonyították, hogy a neurogenezis időskorban
is megmarad, egészen az utolsó pillanatig. A Salk Laboratories
tudósai nemrégiben halálosan beteg önkéntesek agyába
olyan folyadékot fecskendeztek, amely mikroszkóp segítségével
látni engedi az újonnan létrejött idegsejteket. Az eredmények
azt mutatták, hogy az idegsejtképződés az önkéntesek
hippocampusában az utolsó napjaikban is tapasztalható volt,
bármilyen öregek voltak.
A kutatásokat más agyterületekre is kiterjesztették, és idegsejtképződést
figyeltek meg a szaglásért felelős agyterületen
(a szaglógumóban), az érzelmekért felelős részben (a septumban),
a mozgást irányító agyterületben (a striatumban), valamint
a gerincvelőben is. Ez azt sugallja, hogy regenerációs képességünkjóval
nagyobb, mint azt az orvostudomány valaha
feltételezte volna. Az emberi test egy két lábon járó csoda,
amely bámulatos erővel rendelkezik, hogy meggyógyítsa és regenerálja
magát, és az egészet az elménk vezérli. A gondolatok
és az érzelmek idegsejtképződést idézhetnek elő.
A kísérletek azt mutatják, hogy ha felnőttként új dolgokat
tanulunk, képesek vagyunk az agyi térképek növelésére, és
nagy valószínűséggel neurogenezis alakulhat ki. Ahogyan az
1. fejezetben utaltam rá, nagyon jó módszer az idegen nyelvek
tanulása, ami különféle agyterületek használatát serkenti. Valaki
azt mondta, hogy ha létezne védőoltás az Alzheimer-kór
ellen, akkor az a felnőttkori nyelvtanulás lenne.
Az is változást idéz elő az agyban, ha megtanulunk játszani
valamilyen hangszeren. Jó hatással van az agyra, ha társasjátékokat
játszunk, keresztrejtvényt fejtünk, vagy szudokukat oldunk
meg, esetleg beiratkozunk egy felnőttképzési tanfolyamra,
akárhány évesek vagyunk.
A tánctanulás is kiváló, mert az nemcsak az elmét, hanem
a testet is megmozgatja. Ha azonban évek óta csak a rég betanult
tánclépéseket ismételgetjük, azzal nem jutunk előre, hiszen
nem kell új dolgokon törni a fejünket. Előnyök az új tapasztalatokból
származnak. Ha azt akarjuk, hogy agyunkat
minél több pozitív hatás érje, folyamatosan tanulnunk kell.
Ha tehát megmarad bennünk az új dolgok iránti érdeklődés,
és folyamatosan munkára fogjuk testünket és szellemünket,
bármilyen öregek vagyunk, szellemileg fiatalabbá válunk.
Az elme képes rá;
hogy meggyógyítsa a testet
„Bár a világ tele van fájdalommal, tele van olyanokkal is,
akik legyőzték a fájdalmat."
HELEN KELLER
Miközben változik az agyunk, a gondolataink vegyületeket állítanak
elő benne. Ezek között úgynevezett neurotranszmitterek
is vannak. Valószínűleg sokan hallottak már a szerotoninról
vagy a dopaminról - ez két jól ismert neurotranszmitter.
Amikor gondolkodunk, neurotranszmitterek szabadulnak fel
az egyik idegsejt ágából, és eljutnak egy másik idegsejt ágvégződéséhez.
Ez elektromos kisülést eredményez, amire azt
szokták mondani, hogy a neuron „tüzel". Amikor egy gondolat
többször ismétlődik, egy másik kémiai anyag (protein)
lép működésbe, és bejut az idegsejt közepébe (a sejtmagba),
ahol találkozik a DNS-sel. Itt számos gént aktivál (bekapcsol),
amelyek olyan anyagot (fehérjét) termelnek, amelyek új kapcsolatokat
létesítenek az idegsejtek között. Ily módon, ha
megismétlünk egy gondolatot, új kapcsolatok jönnek létre az
idegsejtek között. így változik az agy a gondolataink és tapasztalataink
hatására.
Ez a folyamat gyorsan zajlik. A gének pár percen belül aktiválódnak,
és egy idegsejt nagyon rövid idő alatt több ezer új
nyúlványt növeszthet. Az egyik legfontosabb dolog, amit itt
meg kell jegyeznünk, hogy a géneket egy bizonyos elmeállapot
aktiválja mindössze néhány perc alatt. Ez a szellem hatalma az
anyag felett a gének szintjén, és kulcsszerepe van számos csodásnak
nevezett gyógyulásban.
Egy másik vegyi anyag, a neuropeptid szintén az agyban
termelődik. Sok fajtája van, és mindegyik más-más elmeállapotot,
érzelmet, beállítottságot jelez. Ügy lépnek kapcsolatba
az idegsejttel, hogy hozzákapcsolódnak az idegsejt felületén
lévő, receptornak nevezett részhez. A receptorok lényegében
olyanok, mint a dokkok a kikötőben. Képzeljünk el egy csomó
hajót, amelyek megérkeznek a kikötőbe, ahol számos különféle
méretű és formájú dokknak kell lenni, hogy fogadni tudja
a sokféle formájú és méretű hajót.
Az idegsejtek felszíne is hasonlóan működik. Az idegsejtekben
receptorok ezrei teszik lehetővé, hogy a különféle méretű,
formájú és elektromágneses tulajdonságú neuropeptidek
megtapadhassanak rajtuk. Ezeket úgy is elképzelhetjük, mint
azt a gyerekjátékot, amelynek segítségével a gyerekek a különböző
formákat tanulják. Van egy színes doboz, amelyen kör,
háromszög, négyzet és csillag alakú lyukak vannak, és a gyereknek
a megfelelő lyukon kell bedugnia a hasonló, kör, háromszög,
négyzet és csillag alakú formákat. Ebben a hasonlatban
az egyes formák jelképezik a különféle neuropeptideket, és
az agyban mindegyiknek megvan a saját jellegzetes receptora.
De a gyerekjátékkal ellentétben az idegsejtek változtatják a receptoraikat.
Ha az agy egy bizonyos részében egy bizonyos fajta
neuropeptid termelődik újra meg újra, akkor azon az agyterületen
az idegsejteken újabb receptorok alakulnak ki, hogy
meg tudják kötni őket. Ha például endorfin (egyfajta neuropeptid)
termelődik újra meg újra, akkor az idegsejteken is
újabb endorfinreceptorok képződnek. Ha például eleinte egy
sejten száz van, később lehet belőlük akár ezer is. Ha az endorfintermelődés
csökken, akkor az idegsejtek is fokozatosan leépítik
a receptoraikat. Tehát az elme nemcsak az agysejtek közötti
kapcsolatok számát képes befolyásolni, és nemcsak a géneket
tudja aktiválni, de a sejtek felületét is át tudja alakítani.
így alakul ki a gyógyszer-tolerancia és a drogfüggés. Ha
például valaki rászokik a heroinra, akkor az idegsejteken több
heroinreceptor képződik. Hamarosan azonban, ahogy ezerszámra
alakulnak ki az agyban az újabb és újabb receptorok,
már nagyobb adag kábítószerre lesz szükség, hogy elérje
ugyanazt a hatást.
Sok neuropeptid nem marad meg az agyban. Egy csomó
bekerül a véráramba, és eljut mindenhová a testen belül, ahol
fontos feladatokat hajt végre. Tehát ebben az erős kapcsolatban,
ami test és elme között fennáll, gondolataink és érzelmeink
neuropeptideket termelnek, ezáltal hatással vannak a testre.
Sok neuropeptid egyenesen a testben termelődik, és onnan
jut el az agyba. Például bizonyos immunsejtek is állítanak elő
neuropeptideket. Ily módon viszont a test befolyásolja az elmét.
Az elme hatással van a testre, és a test az elmére! A folyamat
kétirányú.
A neuropeptidek fontos szerepet töltenek be a májban,
a vesében, a hasnyálmirigyben, a belekben, a nemi szervekben
és a bőrben. Befolyásolják emellett a vércukorszintet, a vérnyomást,
a pulzusszámot, a légzést, a testhőmérsékletet, az
endokrin rendszert, az immunrendszert, a nemi vágyat, sőt
még az étvágyat is. Az elme tehát befolyást gyakorol mindezen
szervekre és szervrendszerekre.
Vagyis az elménk nemcsak az agyunkra van hatással, hanem
a testünkre is, a sejtek szintjén.
HOGYAN B E F O L Y Á S O L J A AZ E L M E A T E S T E T ?
Dr. Joe Dispenza nagyszerű könyve, az Evolve Your Brain
azokról a valószínű változásokról szól, amelyek a test sejtjeiben
következnek be, ha egy embernek megváltozik a gondolkodásmódja.
Leírja például, milyen változások történnek egy olyan
ember testi sejtjeiben, aki régen türelmetlen volt, de megváltozott,
és türelmes lett a természete.
Ahogyan az idegsejtek újabb és újabb receptorokat képesek
növeszteni, ugyanígy a különféle szerveinkben lévő sejtjeink is
képesek megváltozni. Ha dr. Dispenza példáját vesszük, a kiindulási
állapotban a türelmetlenséggel összefüggő neuropeptidek
valósággal elárasztották az egyes szervek sejtjeit. A sejtek
ezért újabb receptorokat növesztettek a neuropeptidek számára.
Amikor az illető türelmesebb lett, a türelmetlenséggel kapcsolatos
neuropeptidek áradata megszűnt, és a türelmességgel
összefüggő neuropeptidek vették át a hatalmat. Ekkor a sejtek
lecsökkentették a türelmetlenségreceptorok számát, hiszen
már nem volt rájuk szükség, és helyettük több türelmességreceptort
növesztettek. Ha tehát megváltozik az elménk, megváltozik
a testünk is, a sejtek szintjén.
Próbáljuk meg a neuropeptidek áradatát olyannak elképzelni,
mint valami színes festéket, a véráramot pedig olyannak,
mint egy folyót. Ha megváltozik a gondolkodásmódunk, megváltozik
a festék színe, amit a folyóba csöpögtetünk. A folyóban
lévő sziklákat gondolataink különböző színűre festik.
Képzeljük el, hogy a vízben álló sziklák a testünk sejtjei. Különböző
színű festékeket öntünk a folyóba, a sejtek pedig
alkalmazkodnak a változó körülményekhez, és azok alapján
változtatják az adott színre érzékeny receptorok számát. Változtasd
meg gondolataid színét, és megváltozik a tested a sejtek
szintjén!
Amikor tehát egy türelmetlen emberből türelmes lesz, vagy
megnyugszik, vagy egyik gondolatról átvált egy másik gondolatra
- például az ebédre gondol, majd egy fára -, megváltozik
az idegsejtek közötti kapcsolat, kémiai anyagok szabadulnak
fel az agyban, és befolyásolják a test sejtjeit az összes szervrendszerben.
Egyes tudósok szerint a gondolataink csak arra szolgálnak,
hogy csökkentsék vagy növeljék a stresszt, és hogy az elme és
a test közötti kapcsolat nem több a stresszhormonok és a sejtek
közötti kapcsolatnál. Minden elismerésem, hogy erre a következtetésre
jutottak, egyetérteni azonban nem tudok velük.
A test és az elme viszonya nem fekete-fehér. A gondolataink
sem feketék vagy fehérek - nem olyan egyszerű, hogy vagy
van stressz, vagy nincs. A két véglet között számos színárnyalat
lelhető fel. Gondolatok és érzések végtelen skáláját tudjuk
produkálni. Az agy és a test kémiai anyagok ezreit állítja elő, és
ezek közül több is rendszeresen eljut a test minden részébe.
Ha az egyik lelkiállapotból a másikba kerülünk, legyen szó
akármilyen kis változásról, a gondolatainkat tükröző színkeverék
árnyalata módosul. A muzikális beállítottságú olvasó ezt
akár úgy is felfoghatja, hogy a különböző gondolatok eltérő
zenei tónusokat hoznak létre.
A türelmetlen-türelmes példában nagyon valószínűtlen,
hogy csupán egyetlen neuropeptid lenne érintett. Az egyszerűség
kedvéért egyetlen neuropeptid hatását írtam le, valójában
azonban minden lelkiállapot többféle színárnyalatot (vagy zenei
tónust) foglal magába. Egy apró, finom változás az elmében
hasonlóan finom módosulást idéz elő a tónusban, és ez
apró változásokhoz vezet a testi sejtekben. A sejtek testszerte
az elme zenéjére járják a táncukat. Következésképpen, amikor
valamilyen gyógyulásra gondolunk, többről van szó, mint a
testi sejtek működését befolyásoló stresszhormonok számának
csökkenéséről. A gondolatainknak megfelelő neuropeptidek
egész sora jut el az agyból a test különböző pontjaira, és azokat
képletesen szólva eltérő színárnyalatúra festi, különböző dallamotjátszik
nekik.
A Z E L M E ÉS A D N S K A P C S O L A T A
Az elme ugyanúgy képes hatást gyakorolni a testi sejtek DNSében
található génekre, mint ahogy hatással van az idegsejtek
génjeire. Amikor a neuropeptideket a receptorok megkötik,
üzenetek jutnak el a sejtekhez. Ezek elérik a DNS-t, ahol bizonyos
gének ki- vagy bekapcsolódnak.
A DNS-ben mintegy 25 000 gén található. Képzeljük el
a géneket színes izzókként. (A magam részéről karácsonyfaizzóknak
szeretem elképzelni őket, mert egyszerre mindig
több gén vesz részt a folyamatban.) Ha egy gén bekapcsolódik,
fehérje képződik. A fehérje részt vehet valaminek az építésében,
például egy új sejt felépítésében valamilyen szövetben,
csontban, ínban, a vérben vagy az immunrendszerben; de az is
lehet, hogy enzim lesz belőle, amely abban segít, hogy egy bizonyos
dologból valami más legyen. A pepszin nevű enzim
például azt segíti, hogy az elfogyasztott élelmiszerből olyan kisebb
egységek jöjjenek létre, amelyeket a test fel tud használni.
Még az is lehet, hogy a fehérjéből hormon lesz, amely üzenetet
szállít egy másik sejtnek. Tehát amikor a gének bekapcsolódnak,
előállítanak mindent, amire a testnek szüksége van.
A gyógyulás szempontjából ez azt jelenti, hogy bekapcsolódnak
a gének, és fehérje termelődik, amely új sejtek, ínszalagok,
bőr, csontok vagy a vér készítéséhez használódik fel.
A gének olyan fehérjét is előállítanak, amely az immunrendszerben
használódik fel, és ha például egy vágás keletkezik
a testen, olyan anyagok termelődnek, amelyek segítik a véralvadást
a seb környékén. Más gének olyan fehérjéket állítanak
elő, amelyeknek további fontos szervrendszerekben van szerepük,
tehát az egész organizmus (a test) a gyógyításra van berendezkedve.
Tegyük fel például, hogy valaki ellenséges és ingerlékeny
volt. Agyában ezért az ennek megfelelő neuropeptidek szabadultak
fel, amelyek elárasztották a testét, és megkeresték
a szervekben és szövetekben azokat a sejteket, amelyekkel kapcsolatba
tudtak lépni; azokat a sejteket, amelyeknek ugyanolyan
receptoraik voltak.
A sebgyógyulás nagyon erősen függ attól, hogy milyen a lelki,
érzelmi állapotunk. Ismert tény, hogy az ellenségesség és
a stressz lassítja a gyógyulás folyamatát. Az ingerültséghez és
az ellenségességhez kapcsolódó neuropeptidek reakcióba lépnek
a sejtekkel, és üzeneteket juttatnak el a DNS-állományhoz.
A gének aktiválódnak, és fehérje termelődik. Egyes,
a gyógyulás folyamatában fontos szerepet játszó gének csak
részben (vagy bizonyos esetekben egyáltalán nem) aktiválódnak
- mintha a fényerőszabályzós kapcsolót csak egy kicsit
tekernénk fel. Más gének kikapcsolódnak, képletesen
szólva a fényerőszabályzós kapcsolójuk lejjebb tekeredik (ilyenek
például a növekedési hormonok, amelyek fontosak a
gyógyulásban). Az ingerlékenység és az ellenségesség tehát azt
jelenti, hogy a gyógyuláshoz szükséges proteinek nem termelödnek
olyan mennyiségben, mintha egy nyugodtabb elme vezérelné
őket.
Ami azt illeti, az 1. fejezet egyik gondolatával összhangban
áll az Ohio State University munkatársainak megfigyelése,
miszerint az ellenségesség jelentős mértékben befolyásolja
a gyógyulás gyorsaságát. Egy 2005-ben, azArchives of General
Psychiatry című folyóiratban megjelent, 42 házaspár bevonásával
készült tanulmány arról számolt be, hogy a legellenségesebb
emberek gyógyulásának gyorsasága mindössze 60 százaléka
volt a legkevésbé ellenségesekének.
Egy másik 2005-ös tanulmány azt állapította meg, hogy
a stressz csökkenti a sebek környékén a növekedési hormonok
mennyiségét. A növekedési hormonok (amelyek szintén fehérjék)
akkor keletkeznek, amikor bizonyos gének bekapcsolódnak.
Az a feladatuk, hogy segítsék a gyógyulást. A kutatók
azt állapították meg, hogy a mentális és érzelmi stressz csökkenti
a növekedési hormon szintjét a sebek környékén. Ezért
a sebek lassabban gyógyulnak, ha a beteget stressz éri.
Ami az érintett géneket illeti, a tudósok felfedezték, hogy
a stressz több mint száz gén működését fogja vissza, és másik
hetven gén működését erősíti fel. Ha a villanykörte-hasonlatot
továbbvisszük, ez azt jelenti, hogy száz izzó fénye halványul el,
és hetven izzó fénye lesz erősebb. A kutatók megállapították,
hogy a száz visszafogott és a hetven felerősített gén működése
a genetikai egyensúlyt a sejtképződés helyett a sejthalál irányába
tolja el - márpedig a sebgyógyuláshoz sejtképződésre
van szükség.
Ha azonban a beteg nem stresszel, hanem nyugodtnak érzi
magát, például, mert pozitívan áll a gyógyuláshoz, vagy bízik
az orvosaiban, és hisz abban, hogy minden rendbe jön, más
gének működése csökken és erősödik fel, ami gyorsítja a gyógyulást.
A sérülés környékén több növekedési hormon keletkezik,
ami szintén előmozdítja a gyógyulás folyamatát.
Az Ohio State University egy másik tanulmányt is megjelentetett
a Psychoneuroendocrinology című folyóirat egyik,
2004-es számában. Ebben a kutatók azt mutatták ki, hogy
a szociális támasz, ami nyugalmat kelt a betegekben, gyorsítja
a sebgyógyulást.
A gének tehát az egész testben az elme utasításait hajtják
végre. Dawson Church, The Genie in Your Genes című könyv
szerzője azt írja: „Most kezdjük megérteni, hogy a tudatunk
minden pillanatban hatással van a génkifejeződésre."
Ezért amikor magunk elé képzeljük a gyógyulást - amit
ebből a könyvből majd meg fogsz tanulni -, gondolataink hatással
lesznek a génjeinkre, segítik a sérült vagy elpusztult szövetek
regenerálódását. Emellett, mint már utaltam rá, jóllehet,
a fenti példák csupán a stressz meglétét vagy hiányát említik,
a különböző gondolatok különböző árnyalatokat hoznak létre,
amelyeket nem lehet egyszerűen elhelyezni valahol a stressztől
a stressz hiányáig ívelő skálán.
A változatos gondolkodásunk sokféle neuropeptidet eredményez,
és ez számos gén működését befolyásolja. A legutóbbi
példánkban százhetven gén volt érintett. A tudósok korábban
azt gondolták, hogy „egy gén - egy funkció", vagyis minden
egyes gén egy bizonyos feladatot lát el. Ma már azonban tudjuk,
hogy minden funkciót gének csoportjai látnak el. Vagyis
a gének esetében a kép nem fekete-fehér, inkább a dallamok
harmóniába olvadása valósul meg.
Ha minden egyes gén egy szín vagy egy hang volna, akkor a
különféle lelkiállapotok különféle szín- vagy hangharmóniákat
eredményeznének. Ez a tudományterület minden bizonnyal
virágzásnak indul a következő esztendőkben.
A G É N E K K I J Á T S Z Á S A
Az elmének akkora hatalma van a génjeink fölött, hogy nem
kell félnünk a ráktól vagy a szívinfarktustól, még akkor sem, ha
a családban valakinek már volt ilyen betegsége. Ha megváltoztatjuk
életmódunkat és hozzáállásunkat, ki tudjuk sakkozni az
esetlegesen örökölt „rossz" géneket.
Tételezzük fel például, hogy valaki olyan családba születik,
ahol előfordult már szívbetegség, tehát olyan géneket örökölt,
amelyek az átlagosnál nagyobb kockázatot jelentenek számára
a szívbetegségek terén. Ez azonban nem jelenti automatikusan
azt, hogy az illetőnél feltétlenül kialakul a szívbetegség. Ha
változtat az életmódján és/vagy a hozzáállásán, akkor agyában
és testében számos gén működése is megváltozik. Ezáltal
a „rossz" gének működése kikapcsolható.
így tehát, ha az 1. fejezetben említett kísérlet szellemében
pozitív hozzáállást alakítunk ki magunkban, optimistábbá válunk,
ritkábban ellenségeskedünk, kevesebbet panaszkodunk,
elfogadóbban viszonyulunk az élethez és a többi emberhez,
azokra a dolgokra összpontosítunk, amelyekért hálásak vagyunk,
és általában véve kedvesebben bánunk az emberekkel,
akkor mindezeknek meglesz a jótékony hatása.
Az életstílus is hatással van a génekre. Az egészséges étrend,
a kevesebb méreganyag és serkentőszer valamint a megfelelő
mennyiségű testmozgás mind pozitív változást eredményez.
Ha így élsz, jó esélyed van rá, hogy a szívbetegségért
vagy a rákért felelős gének nem aktiválódnak. A te életed, a te
döntésed.
A hozzáállás, az étrend és a család életvitele ugyanolyan
súllyal esik latba, mint a gének. A jó hír az, hogy a hozzáállásunkon,
az étrendünkön és az életvitelünkön tudunk változtatni.
Ha valaki, akinek szívbetegségre hajlamosító génjei vannak,
ugyanolyan életvitelt folytat és ugyanúgy táplálkozik,
mint azok a családtagjai, akiknél kifejlődött a betegség, akkor
nagyvalószínűséggel az ő génjei ugyanúgy aktiválódnak, mint
a családtagjai esetében. Ezért aztán nála is ugyanolyan valószínűséggel
alakul ki szívbetegség, mint a családtagjainál. Sokszor
azonban ez leginkább az étrend és az életmód miatt alakul
így, és nem a gének miatt. A genetikának a legtöbb esetben
sokkal kisebb a szerepe, mint ahogy korábban gondolták.
Természetesen vannak kivételek. Vannak olyanok, akiknél
rossz génjeik, helytelen táplálkozásuk és életvitelük ellenére
sem alakul ki szívbetegség, míg másoknál nincsenek rossz gének,
és a táplálkozásuk vagy az életvitelük sem indokolná a betegség
kialakulását, mégis megtörténik. Nagy általánosságban
azonban igaz, hogy a rossz gének kijátszhatók.
Ha tehát a te családodban is előfordult szívbetegség vagy
rák, vizsgáld meg, milyen a hozzáállásod, miként viszonyulsz
másokhoz, hogyan táplálkozol, hogy érzed magad, mennyi
testmozgást végzel, mennyit iszol vagy dohányzói, és ha szükséges,
változtass ezeken a dolgokon. Fordulj az orvosodhoz, és
fogadd meg a tanácsait.
A Z E L M E É S A Z Ő S S E J T E K K A P C S O L A T A
Az a tény, hogy az elme képes befolyásolni a géneket, azt sugallja,
hogy az elme hatással van az őssejtek növekedésére, hiszen
az őssejtekben is van DNS. Az őssejtek olyan sejtek,
amelyek bármilyen sejtté képesek átalakulni - mintha fej nélküli
virágok lennének, amelyeknek csak száruk van, és bármilyen
virágot képesek növeszteni magukra. Ily módon az őssejtből
képződhet csontsejt, immunsejt, bőrsejt, szívizomsejt,
vérsejt vagy idegsejt is. Ahogy a gének aktiválódnak, az őssejtekből
az lesz, amire szükség van.
Közismertek azok az etikai viták, amelyek arról szólnak,
hogy a embrionális őssejteket szabad-e gyógyításra felhasználni.
Ha például a májba ültetünk egy embrionális őssejtet,
akkor májsejt lesz belőle. Ugyanezt a sejtet a szívbe ültetve
viszont szívizomsejtté alakul. Az őssejtek beültetése tehát
serkenti a sérült szövetek növekedését a test bármelyik
részében.
Régóta tudjuk, hogy a csontvelő őssejtjei immunsejtekké
alakulnak, és segítenek a fertőzések leküzdésében. Korábban
pedig már szóltam az idegsejtképződésről. Nos, bizonyítékok
támasztják alá, hogy azok az őssejtek, amelyekből idegsejtek
lesznek, szintén a csontvelőben kezdik az életüket. A legújabb
kutatások azt mutatják, hogy a bőrsérülések gyógyulásakor
őssejtek indulnak el a csontvelőből, és bőrsejtekké alakulnak.
Arra is van bizonyítékunk, hogy a csontvelőből származó őssejtek
szívizomsejtekké alakulnak, így regenerálják a sérült
szívizmokat.
Tudomásunk szerint az idegsejtképződést gyorsítják az új
élmények, az erős érzelmi állapotok, a spirituális tapasztalatok
és a testmozgás. Logikus tehát a feltételezés, hogy ezekben
a helyzetekben az elme hatással van az őssejtekre. Az is ismert,
hogy a stressz képes beavatkozni a sejtképződés folyamatába.
A stressz a gyógyulás folyamatát is lassítja, amiből arra következtethetünk,
hogy talán kikapcsolja az őssejtek DNS-ében
lévő géneket, amelyekre szükség van ahhoz, hogy az őssejtek
a kívánt sejttípussá alakuljanak.
Nagyon valószínű tehát, hogy az elme egyaránt képes arra,
hogy segítse, hogy az őssejtekből új sejtek legyenek, és arra,
hogy ezt megakadályozza. Ami azt illeti, annyit már tudunk,
hogy a magas stressz-szint csökkenti az endoteliális progenitor
sejtek (egyfajta őssejtek) koncentrációját, amelyekből szívizomsejteknek
kellene kialakulniuk. Minthogy a stressz hatással
van az őssejtekre, nagyon valószínű, hogy a gondolataink,
az érzelmeink és a hozzáállásunk is hatással van rájuk.
Amikor tehát valaki egy sérült testrészének gyógyítását vizualizálja,
meggyőződésem, hogy az hatékonyan befolyásolja
az őssejtek kívánt sejttípussá alakulását.
Kevés kutatás zajlik még ezen a téren, de egyre több kutató
hisz abban, hogy jó néhány látszólag csodálatos gyógyulás és
spontán remisszió (hirtelen, váratlan gyógyulás valamilyen súlyos
betegségből) valójában annak az eredménye, hogy az őssejtek
elindulnak a csontvelőből, és olyan sejtekké alakulnak,
amelyek regenerálják a sérült területet.
Ernest L. Rossi azt írja The Psychobiology of Gene Expression
című zseniális könyvében: „Az úgynevezett csodás gyógyulások,
amelyeket spirituális gyakorlatok vagy terápiás hipnózis
útján érnek el, gyakran feltehetőleg az őssejtek agyban és testben
végbemenő génkifejeződésének köszönhetők."
Az, hogy az őssejtek pontosan miként vesznek részt a sejtgyógyulás
folyamatában, még nem teljesen világos. Bennük is
van DNS, mint minden más normális sejtben. A vizualizáció
útján történő gyógyulás szempontjából valószínű, ahogyan
Rossi is feltételezi, hogy a neuropeptidek üzeneteket szállítanak
az őssejtekben lévő DNS-nek, és fehérjét állítanak elő,
amely megmondja az őssejteknek, hogy milyen típusú sejtekké
alakuljanak.
• • •
Az elmének hihetetlen képessége van arra, hogy hatást gyakoroljon
a testre. A következő fejezetben új tudományos bizonyítékokat
ismerhetsz meg arra vonatkozóan, hogy a vizualizáció
közvetlen hatással van arra a testrészre, amelyet vizualizálunk.
A vizualizáció ereje
„A vizualizáció azt jelenti, hogy célt adunk az álmodozásnak."
Bo BENNETT
Ha vizualizálunk egy testrészt, vagyis erősen magunk elé képzeljük,
azt az adott testrész megérzi. A többi nem érzékel belőle
semmit. A Psychological Science című tudományos folyóirat
egyik 1996-os cikke szerint a Connecticuti Egyetem tudósai
egy kísérlet során fájdalmat idéztek elő önkéntes jelentkezőkben.
Ha a kísérlet résztvevői azt várták, hogy egy bizonyos
ujjúkban csökken a fájdalom, valóban kisebb lett a fájdalom
a kérdéses ujjúkban, de a többiben nem. Ebben a kísérletben
56 önkéntes vett részt, mindegyikük placebo krémet
kapott, amiről azt hitték, fájdalomcsillapító hatású. Ezzel
a krémmel bedörzsölték az egyik kezük mutatóujját, de a másikét
nem. Ezután a tudósok fájdalmat idéztek elő mindkét
ujjban, de az önkéntesek csak abban érezték erősen, amelyiket
nem dörzsölték be a krémmel. Sokkal kisebb fájdalmat éreztek
ott, ahol be voltak krémezve, jóllehet, valójában csak placebót
kaptak.
Később Fabrizio Benedetti is beszámolt ugyanerről az effektusról.
O 173 önkéntes kezében és lábában idézett elő égető
fájdalmat kapszaicin befecskendezésével. (A kapszaicin az
erőspaprika hatóanyaga.) A befecskendezést megelőzően néhány
önkéntes kezét vagy lábát placebo krémmel dörzsölték
be, amit azok fájdalomcsillapító hatásúnak hittek. Az egyik
csoportnak a bal kezét dörzsölték be, a másiknak pedig a jobb
kezét és a bal lábát. Két másik csoport nem kapott semmiféle
krémet, ők alkották a kontrollcsoportot. A kísérlet eredményeit
a The Journal ofNeuroscience című folyóiratban közölték,
1999-ben. Ezek szerint az önkéntesek jóval alacsonyabb fájdalmat
éreztek a bekrémezett területeken. Akiknek például
a bal kezük volt bedörzsölve a placebo krémmel, azok a bal
kezükben alacsonyabb fájdalmat éreztek, de ugyanolyan erős
maradt a fájdalom a másik kezükben és mindkét lábukban.
Azoknál azonban, akik nem kaptak semmilyen placebo krémet,
nem tapasztalták a fájdalom csökkenését. A fájdalom
csak akkor enyhült, ha az önkéntesek azt várták, hogy enyhülni
fog.
Ha fáj valamink, és placebót kapunk rá, amit fájdalomcsillapítónak
hiszünk, akkor az, hogy a fájdalom helyére összpontosítunk,
és az elvárásunk, hogy a fájdalom el fog múlni,
együttesen azt eredményezi, hogy a fájdalom pontosan onnan
múlik el, ahová a figyelmünket összpontosítottuk, minden
más területen megmarad.
Benedetti kimutatta, hogy az endogén opioidok (amelyekről
a 2. fejezetben olvashattál) csak azon az agyterületen szabadulnak
fel, amely azért a testrészért felelős, ahol a fájdalom
enyhülését vártuk (ahová az önkéntes résztvevő figyelme összpontosult).
„Az endogén opioidok - írja Benedetti - nem a
teljes idegrendszerben fejtik ki hatásukat, hanem csak azokban
az idegi hálózatokban, amelyek az egyes elvárásokat összekapcsolják
az egyes placebo reakciókkal."
Más szavakkal: egyes agyterületeken vegyi anyagok szabadulnak
fel, és ez idézi elő azt, amit elvárunk. Ügy tűnik, tudatunk
az az irányító erő, ami meghatározza a vegyi anyagoknak,
hogy mikor és hol szabaduljanak fel.
Ezért aztán, ha valaki azt várja, hogy testének valamelyik
részében enyhülni fog a fájdalom, akkor agyának ezért a testrészért
felelős részében aktiválódnak az idegi hálózatok, és
endogén opioidok szabadulnak fel. De az opioidok nem az
egész agyat árasztják el, csak azokat az agyterületeket, amelyek
azokért a területekért felelősek, ahová az illető figyelme
összpontosul.
Valószínűleg hasonló mechanizmus lép működésbe akkor
is, ha valakinek kétfajta betegsége van, és azok egyikére placebót
vesz be, abban a hitben, hogy gyógyszert kapott. A 2. fejezetben
olvashattál arról a kísérletről, amikor egy személynek
olyan inhalátort adtak, amelyről azt hitte, allergéneket és pollent
tartalmaz, ezért mind az asztma, mind a szénanátha tünetei
jelentkeztek nála. Ezután egy másik inhalátort kapott,
amelyről azt mondták neki, hogy csak allergének vannak benne.
Ezúttal csak az asztma tünetei jelentkeztek nála. Harmadszor,
amikor megint azt mondták neki, hogy az inhalátor egyaránt
tartalmaz allergéneket és pollent, ismét kialakultak nála
mind az asztma, mind a szénanátha tünetei. Tudatával, elvárásaival
irányította, hogy mely vegyi anyagok szabaduljanak fel,
ezért valóban be is következett, amit várt. Ha tehát valakinek,
akinek asztmája és szénanáthája van, az asztmájára placebót
adunk, amit ő gyógyszernek hisz, az asztma tünetei megszűnnek,
a szénanátha tünetei azonban megmaradnak. Ezzel
szemben, ha azt mondjuk neki, hogy a placebo csak a szénanáthát
gyógyítja, akkor az ezzel kapcsolatos tünetei tűnnek el,
és az asztmás tünetek maradnak meg.
A fájdalomkísérletekhez hasonlóan, ha tudjuk, mi a baj, és
minek kellene történnie a gyógyszer hatására, ez a tudat lesz az
irányító erő, amely megmondja az agynak és a testnek, hogy
milyen vegyi anyagok szabaduljanak fel, mely gének aktiválódjanak
vagy deaktiválódjanak, hová áramoljanak a vegyi anyagok,
és hogy végül mi történjen. Képzeld el, hogy csak kívánnod
kell, és a betegség elmúlik! Érdekes gondolat...!
A Z AGY Ö S S Z E K Ö T T E T É S B E N Á L L A T E S T T E L
Testünk minden porcikája összeköttetésben áll az aggyal. Az
idegek összekapcsolják az agyat a bőrrel, az izmokkal, a csontokkal,
az ínszalagokkal és a belső szervekkel. Ez az oka annak,
hogy érzékeljük, ha valaki megérinti valamelyik testrészünket,
és fájdalmat érzünk, ha egy szerv megsérül. De az agy nemcsak
azt észleli, ha egy testrészt megérintenek, hanem azt is, ha csupán
gondolunk a testrészre. Ily módon képesek vagyunk rá,
hogy megnöveljük a kezünk hőmérsékletét, ha elképzeljük,
hogy az forró, és ez a magyarázata annak is, hogy a fájdalom
néha elmúlik, ha nem figyelünk oda rá.
Hosszú időn át mindez a misztikumok birodalmába tartozott,
és a tudósok csak legyintettek az efféle „sületlenségek"
hallatán, ma már azonban rengeteg kutatás foglalkozik ezzel
a témával. Ideggyógyászati kutatások bebizonyították, hogy ha
arra gondolunk, hogy megmozdítjuk valamelyik testrészünket,
az adott testrészt irányító agyterületen ingerület jön létre. Ha
például arra gondolunk, hogy felemeljük a kezünket, aktiválódik
a kezet irányító agyterület, a „kéztérkép".
A stockholmi Karolinska Intézetben tartják előadásaikat
a fiziológiai és orvosi Nobel-díj nyertesei. Az intézet kutatói
bebizonyították és a Journal ofNeurophysiology című folyóiratban
2003-ban közzé is tették, hogy ha elképzeljük az ujjunk,
a lábujjunk vagy a nyelvünk megmozdítását, mindig aktiválódik
az adott testrészért felelős agyterület.
Nagy a valószínűsége, hogy bármelyik testrészre gondolunk,
az azt irányító agyterület aktiválódik.
A Z E L M É N K K E L I S T U D U N K IZMOT ÉPÍTENI
Még bámulatosabb hatást érhetünk el, ha rendszeresen gondolunk
egy-egy testrészünkre. Mint az előző fejezetből megtudhattad,
egy-egy mozdulatsor ismételgetése megnöveli
a hozzá kapcsolódó agyi térkép méretét, vagy a hozzá kapcsolódó
agyterület kapcsolatainak sűrűségét. Ugyanez történik
akkor is, ha csupán gondolunk az adott mozdulatsorra.
A Harvard Medical School egyik 1994-es kísérletében önkénteseknek
egy ötujjas kombinációból álló dallamot kellett
újra meg újra lejátszaniuk a zongorán. A kombináció a következő
volt: hüvelykujj, mutatóujj, középső ujj, gyűrűsujj, kisujj,
gyűrűsujj, középső ujj, mutatóujj, hüvelykujj. Mindezt napi
két órán át kellett gyakorolniuk, öt egymást követő napon.
Önkéntesek egy másik csoportja pusztán elképzelte, hogy
ugyanezeket a hangokat ugyanígy lejátssza, szintén napi két
órában, öt napon át, miközben azt is elképzelték, hogy hallják
a hangokat. Az ötödik nap végén megvizsgálták az önkéntesek
agyi térképét. Mint ahogy az várható volt, a hangokat lejátszó
önkénteseknél az ujjakat irányító agyi térkép mérete megnövekedett,
de ugyanez történt azoknál is, akik csak elképzelték,
hogy lejátsszák a hangokat - mégpedig, bámulatos módon,
ugyanakkora mértékben.
És nem csak az agy aktiválódik. Mivel az idegek összekötik
az agyat az izmokkal, az izmok is megerősödnek, ha arra gondolunk,
hogy használjuk őket. A clevelandi Lerner Kutatóközpont
orvosbiológiai mérnöki részlegének kutatói 2004-ben
jelentős erőnövekedést mutattak ki elképzelt testmozgás hatására.
A kísérletben 13 önkéntes vett részt. Néhányan közülük
a kisujjukat edzették, míg mások csupán elképzelték, hogy
edzenek. Minden edzés során az önkéntesek 15 ujjhajlítást végeztek
- a valóságban vagy képzeletben -, majd 20 másodperces
pihenés következett, és ezt 15 percen át folytatták, heti
5 napon, összesen 12 héten keresztül. A 12 hét leteltével a tudósok
megmérték a résztvevők kisujjának erejét. Ahogyan várható
volt, a valós edzést végző önkéntesek kisujja megerősödött;
izomerejük 53 százalékkal nőtt. Hihetetlen módon
azonban a képzeletbeli edzést végző csoporttagok kisujjának
ereje is nőtt, mégpedig 35 százalékkal, jóllehet „kisujjukat se
mozdították".
Ismerek egy fiatal sportolót, egy Thomas nevű rövidtávfutót,
akinek meg kellett műteni a vállát, és orvosai azt tanácsolták,
hogy hagyja ki az edzést a teljes szezonban. O azonban
nem akarta elveszíteni az izmai erejét, ezért képzeletben lejárt
az edzőterembe, és súlyzózott, mintha tényleg ott lenne. Nem
csak a sérülésből gyógyult fel a vártnál jóval hamarabb, de amikor
visszatért a pályára, szinte ugyanolyan gyors és erős volt,
mint az operáció előtt. Fejlődése is gyors volt. Hamarosan
(életében először) a nemzetközi mezőnyben képviselhette hazáját,
Skóciát.
A legutóbbi kísérletek azt is bebizonyították, hogy ha azt
képzeljük el, hogy nehéz súlyokat emelgetünk, az agy és az izmokjobban
erősödnek, mint ha könnyebb súlyok emelgetését
vizualizáljuk. A Lyoni Egyetem kutatói 2007-ben számoltak
be arról a kísérletről, amelyben 30 önkéntes emelgetett valóságban
vagy képzeletben különböző méretű súlyzókat. A kutatók
megfigyelték, hogy az izmok mindig az önkéntes által elképzelt
súlynak megfelelő mértékben aktiválódtak. Ha például
az illető azt gondolta, hogy nehéz súlyzókat emelget, akkor izmai
nagyobb mértékben aktiválódtak, mint amikor azt képzelte,
hogy kisebb súlyokkal gyakorol.
A sportolók már régóta tisztában vannak a vizualizáció izmokra
gyakorolt hatásával. Gyakran az dönti el, hogy valaki
névtelen marad, vagy bajnok lesz belőle, hogy mennyire képes
elképzelni, hogy csúcsteljesítményt nyújt. Ma már tudományosan
igazolt tény, hogy a vizualizáció serkenti az agyat, az
agyj>edig serkenti az izmokat. Ez tény!
Én magam is távolugró voltam valaha, és gyakran cikiztek
azért, hogy milyen gyakran képzelem el magam ugrás közben.
Pedig működött a dolog, hiszen mindössze kéthavi formális
edzést követően bejutottam az 1996-os skót bajnokság döntőjébe,
amelynek magas színvonalát jelzi, hogy ott dőlt el, ki indulhat
az olimpián Nagy-Britannia színeiben. Ma már tudjuk,
milyen jótékony hatása van a vizualizációnak. Sokszor elgondolkodom,
milyen eredményeket érhettem volna el, ha ugyanolyan
intenzíven folytatom az edzést, de az edzői munka jobban
érdekelt, mint a versenyzés, ezért a következő évadban
már edzőként kezdtem tevékenykedni.
Ha elképzeljük, hogy messzire ugrunk vagy gyorsan futunk,
izmaink fejlődésnek indulnak, hogy meg tudjanak felelni elképzelésünknek.
Ha azonban - képletesen szólva - még magasabbra
helyezzük a lécet, és azt képzeljük magunk elé rendszeresen,
hogy világrekordot ugrunk vagy futunk, akkor az izmaink
ebben az irányban fejlődnek tovább.
A BBC 2008 júliusában egy egyórás dokumentumfilmet
sugárzott, amelyben Colin Jackson, a 110 méteres gátfutás
egykori világcsúcstartója is szerepelt. Colin vérét a Glasgow-i
Egyetemen genetikai elemzésnek vetették alá, és kiderült,
hogy genetikai felépítése nem különösebben előnyös, izomrostjai
vizsgálatakor azonban megállapították, hogy szupergyors
izomrostjainak aránya rendkívül nagy. Ha csupán a genetikát
tekintjük, Colinnak nem fejlődhettek volna ki ilyen
nagy arányban ezek az izomrostjai. Izmai fejlődésében valószínűleg
jelentős szerepet játszott az elszántsága, hogy mindig
a legjobb legyen.
Ha egy sportoló rendszeresen elképzeli, hogy világrekordot
hit, vizualizálja a mozdulatokat, amint kellő sebességgel mozog,
akkor izmai másként stimulálódnak és máshogyan fejlődnek,
mint ha például azt képzelné el, hogy részt vesz egy helyi
bajnokságon. Fontos, hogy mire összpontosítunk.
A Z AGY ÉS A S Z Á M Í T Ó G É P Ö S S Z E K Ö T É S E
A protetika (pótlástan) is sokat köszönhet annak a felfedezésnek,
hogy a kézmozgatás elképzelése aktiválja a kézmozgatáséit
felelős agyterületet. Az ilyen irányú kutatások egy agy-számítógép
interfészt (BCI-t) használnak, amely rögzíti az elképzelt
mozgatás okozta idegi stimulációt, majd számítógépes jellé
alakítja, ami végül utasítja a végtagot a mozdulat elvégzésére.
A Nature című folyóiratban 2006-ban jelent meg egy úttörő
kutatás eredménye. Egy mind a négy végtagján bénult személy
agyába mikrocsipet ültettek, amelynek segítségével képes volt
arra, hogy egy kurzort mozgasson a számítógép képernyőjén,
sőt, még az e-mailjeit is meg tudta nézni. Számítógépes játékokat
is játszott, robotkart mozgatott, és a tévén váltani tudott
a csatornák között, vagy fel-le tekerte a hangerőt, miközben
beszélgetett valakivel.
A Grazi Tudományegyetem tudósai pedig 2006-ban tették
közzé kutatásaik eredményeit: mozgásképtelen emberek végig
tudtak sétálni egy virtuális utcán egy virtuálisvalóság-szimulátorban.
T Ü K Ö R N E U R O N O K
A kutatások ma már azt is bebizonyították, hogy - bár hihetetlenül
hangzik - már az is hatással van az agyra és az izmokra,
ha csak figyelünk valakit, miközben testmozgást végez.
A Pármai Egyetem kutatói a European Journal of Neuroscience
című folyóirat hasábjain tették közzé egyik kísérletük
eredményeit. A kísérletben a kutatók önkéntesek agyát
vizsgálták, akik olyan embereket figyeltek, akiknek mozgott
a kezük, a lábuk vagy a szájuk. Meglepő módon a kísérleti
alanyoknak is aktiválódtak az adott testrészek mozgatásáért
felelős agyterületeik, mintha ők maguk is elvégezték volna
a mozdulatokat.
De ez még nem minden. Egy 2006-os lenyűgöző tanulmányban
(Csavard be, mint Beckham: híres sportolók motoros
képességeinek átélése) a Walesi Egyetem Klinikai és Kognitív
Idegtudományi Központjának tudósai azt bizonyították be,
hogy még csak az sem szükséges, hogy nézzük mások mozdulatait.
Elég, ha látunk egy fotót valakiről, akiről tudjuk, hogy
valamilyen kiemelkedő képességgel bír, és agyunk és izmaink
máris ingerületbe jönnek. Ha például egy híres labdarúgó fotóját
nézzük, a lábunkat irányító agyterületek aktiválódnak.
Bármilyen hihetetlen, ha egy ügyes sportolót figyelünk, mi
magunk is jobbak leszünk az adott sportágban. Ha Tiger
Woods golfjátékát nézzük, mi magunk is jobban fogunk golfozni.
Az is javítja a képességeinket - bár nem ilyen mértékben
—, ha nem egy igazi profit nézünk. Amennyiben tehát
meg akarsz tanulni valamit, a legjobb, ha olyanok társaságában
vagy, akik mesterei a dolognak. Ezért működik hatékonyan
a neurolingvisztikai programozás (NLP) egyik koncepciója,
a modellezés. Az NLP arra biztatja az embereket, hogy szakértőktől,
profiktól tanuljanak. Neurológiai kutatások bizonyítják,
hogy testünk és agyunk ilyenkor ugyanúgy stimulálódik,
mint a profiké.
Nemcsak az növeli izmaink erejét, ha elképzeljük őket működés
közben, hanem az is, ha működésben lévő izmokat nézegetünk.
Korábban már beszámoltunk egy kísérletről, amelyben
a résztvevők képzeletben a kisujjukat edzették. Egy másik,
hasonló kísérlet során az önkénteseknek nem elképzelniük
kellett az edzést, hanem végignézték, ahogyan mások edzik
a kisujjukat. Azoknál, akik ténylegesen elvégezték az edzést,
a jobb kéz kisujja (ezt edzették) 50 százalékkal erősebb lett.
Bámulatos módon ugyanakkor azoknak a jobb kisujja, akik
csak nézték őket, 32 százalékkal vált erősebbé.
A kísérlet egyik érdekes eredménye, hogy a bal kéz kisujjának
ereje is mindkét csoportnál megnőtt: az edzést elvégzők
esetében 33 százalékkal, míg az őket nézőknél 30 százalékkal.
A kisujj tényleges edzése, az edzés elképzelése és az edzés
nézése egyaránt aktivált idegsejteket a kisujj mozgatásáért
felelős agyterületeken. Ebből következik, hogy ha valaki
nem tudja tökéletesen mozgatni testének valamely részét,
de egészséges, mozgó alakokat néz (anélkül, hogy irigységet
vagy más negatívumot érezne a betegsége miatt), javulni fog
a mozgása.
A német Schleswig-Holstein Egyetemi Kórház tudósai egy
úttörő kísérlet eredményeit publikálták a Neurolmage című folyóiratban.
A stroke-rehabilitációval foglalkozó kutatók nyolc
stroke-os beteget vizsgáltak négy héten át, miközben azok
egészséges emberek hétköznapi mozdulatait nézték, ahogy kávét
főztek vagy almát ettek. A betegek ez idő alatt szokványos
rehabilitációs kezelésben részesültek. A négy hét elteltével
azok a betegek, akik figyelemmel kísérték az egészségesek
mozdulatait, sokkal nagyobb javulást mutattak, mint azok,
akik nem figyelték a mozgást. Ezen felül - hihetetlen, de
igaz - az előbbieknél MRI-vel is kimutatható volt, hogy a sérült
agyterületek regenerálódnak.
Az agy azt tükrözi vissza, amire a figyelmünket összpontosítjuk.
Ha például egy szomorú embert figyelünk, agyunk
visszatükrözi az illető arcának szomorúságát. Ha hosszú időt
töltünk a társaságában, jó esély van rá, hogy mi magunk is
elszomorodunk. Hasonlóképpen, ha vidám emberek társaságában
töltjük az időnket, agyunk visszatükrözi kifejezéseiket
és cselekedeteiket, és valószínűleg a mi hangulatunk is javulni
fog.
Azokat a neuronokat, amelyek ingerületbe jönnek attól,
amit látunk, találó módon tükörneuronoknak nevezték el.
Ezek az idegsejtek abban segítenek, hogy megtanuljuk azokat
az új dolgokat, amelyeket más emberektől látunk. Egy 2004-
ben megjelent tanulmány arról számolt be, hogy a Pármai
Egyetem Idegtudományi Osztályának kutatói képet készítettek
olyan önkéntesek agyáról, akik még soha nem játszottak
gitáron, miközben azok gitározó embereket figyeltek. A képek
tanúsága szerint a nézők agyában a tükörneuronok ugyanúgy
aktiválódtak, mintha maguk is gitároztak volna.
További kutatások során bebizonyosodott, hogy tudatunk
és agyunk olyan erős, hogy ha mozgást leíró mondatokat hallunk,
az is úgy aktiválja a megfelelő agyterületeket, mintha mi
magunk is mozognánk. A Pármai Egyetem Idegtudományi
Osztályának munkatársai megfigyelték, hogy amikor önkéntesek
kézmozdulatokról beszéltek, az agyukban aktiválódott
a kézmozgásokat vezérlő agyterület. Amikor viszont azt hallgatták,
ahogy mások lábmozdulatokról beszéltek, agyukban
a láb mozgatásáért felelős agyterület aktiválódott.
Érdekes módon a kutatások azt is kimutatták, hogy ha valakit
beszélni hallunk, nyelvizmaink is aktiválódnak, különösen,
ha tisztán halljuk az illetőt. Ha tehát egy mozgássérült ember
hallgat valakit, aki a tökéletes mozgásról beszél, mozgásképessége
javulni fog, és az izmok mozgatásáért felelős agyterület
megnő. És hasonlóképpen, ha például egy profi teniszezőt
hallgatunk, amint arról beszél, hogy mekkora ászt szervált,
a mi szerváló képességünk is javul.
Egy ízben magam is bemutattam ezt az effektust egy workshop
alkalmával. A módszert egy nagyszerű könyvből tanultam,
amelyet Róbert Masters írt. Nagyjából öt percig arról beszéltem,
hogyan mozgatjuk a jobb karunkat, hogyan forgatjuk
a jobb vállunkat. Amikor befejeztem a mondókámat, megkértem
minden hallgatómat, hogy nyújtsák ki mindkét karjukat.
A csoport tagjai legnagyobb meglepetésükre azt tapasztalták,
hogy jobb karjuk és jobb válluk sokkal lazább és ruganyosabb
volt, mint a bal. Felhívnám az edzők figyelmét: nagyon nem
mindegy, mit mondunk!
Ha ezt a gondolatot továbbvisszük, egy beteg ember gyógyulását
már az is segíti, ha egyszerűen hallja, hogy mások az
egészségről beszélgetnek, különösen, ha azt ecsetelik, milyen
csodálatos az emberi test, és milyen bámulatos a regenerációs
képessége. Betegség idején legkevésbé arra van szükségünk,
hogy környezetünk egyfolytában megerősítsen minket abban,
hogy mennyire betegek vagyunk.
Az agyunk hihetetlenül érzékenyen reagál mindenre, amire
odafigyelünk. Csak gondolnunk kell egy mozdulatra, és
agyunk máris ingerületbejön, mintha a cselekvést mi magunk
hajtanánk végre. Ugyanez történik, ha megfigyelünk egy mozdulatot,
vagy elég, ha csak hallunk róla. Már az is növeli egy
bizonyos testrész érzékenységét, ha csak ránézünk másvalakinek
ugyanazon testrészére. A Walesi Egyetem kutatói bebizonyították,
hogy ha ránézünk valakinek a kezére vagy a nyakára,
megnő a saját kezünk vagy nyakunk érzékenysége.
Ezért van az, hogy szúró fájdalmat érezhetünk, ha látjuk,
hogy valaki megsérül. Ha látjuk, hogy valaki kificamítja a bokáját,
előfordulhat, hogy hirtelen nekünk is fájdalom nyilall a
bokánkba. Ugyanezen ok miatt vagyunk képesek az empátiára,
és bennünk is fantomfájdalom vagy hasonló tünet alakulhat ki,
ha egy hozzánk közelálló ember megbetegszik. Egyes férfiak
egyenesen görcsöket éreznek, amikor feleségük szül. Ha látjuk,
hogy szeretteink szenvednek, öntudatlanul is önmagunkra
kezdünk figyelni, az idegsejtek aktiválódnak az agyunkban, és
bennünk is kialakul a fájdalom. De az, hogy efféle fájdalmat és
rossz érzést tudunk teremteni a testünkben, egyben azt is jelenti,
hogy meg tudunk szabadulni a fájdalomtól és a rossz érzésektől.
Bármelyik orvos megmondhatja, hogy rengeteg betegség
gyökere az elmében keresendő. Ezért az elmének képesnek
kell lennie arra is, hogy meggyógyítsa a bajt.
Az agy, úgy tűnik, nem tesz különbséget valós és elképzelt
dolgok között, ami nagyon jól jön, ha vizualizálni akarjuk,
hogy felépülünk egy betegségből. Ilyenkor az agy számára valóban
felépülünk, és nagyon valószínű, hogy - mint az a fejezet
elején leírt placebokutatásokból kiviláglik - a megfelelő
vegyi anyagok szabadulnak fel a megfelelő helyen, és a megfelelő
gének aktiválódnak, illetve deaktiválódnak, így aztán végül
valóban azzá válunk, amit elképzelünk.
A K A T A T IM K É P É L M É N Y
A Hong Kong-i Tai Po Kórház dolgozói 2004-ben a „katatim
képélmény" (KIP) technikáját alkalmazták a krónikus
obstruktiv légúti betegség (COPD) kezeléséhez. A KIP egy
relaxációs technika, amely során a beteget megnyugtató képek
sorozatán vezeti végig egy hangfelvétel vagy egy személy.
A kísérletben 26 beteg vett részt. Közülük tizenhármán hat
ilyen kezelést kaptak, míg a másik tizenhárom csak pihent.
A kísérlet végére a KIP-terápián átesett betegek vérében megnőtt
az oxigén telítettsége.
Indianában a Purdue-i Egyetem Nővérképző Intézetének
munkatársai 2006-ban megfigyelték, hogy a KIP jótékony hatással
van az idős nők reumás megbetegedéseire. A kísérletben
28 nő közül 14 tizenkét héten át használta a KIP-technikát,
14 pedig nem. A kísérlet végén a KIP-et alkalmazó nők életminősége
jelentős mértékben javult azokéhoz képest, akik
nem alkalmazták a technikát.
A michigani Royal Oak William Beaumont Kórházában
2008-ban krónikus húgyhólyaggyulladás kezelésére alkalmazták
a KIP-terápiát, 15 nőnél, naponta kétszer 25 percig, összesen
8 héten át. A vizualizált képek a húgyhólyag gyógyulása,
a medencefenék izmainak ellazítása és a betegségben szerepet
játszó idegek megnyugtatása köré csoportosultak. A kontrollcsoportot
15 másik nő alkotta, akik ez idő alatt egyszerűen pihentek.
Az eredmények azt mutatták, hogy a KIP-technikát
alkalmazó nők tünetei és fájdalmai jelentős mértékben csökkentek
a kontrollcsoportéhoz képest.
A Journal for the Society of Integrative Oncology című folyóirat
egyik 2008-as cikke szerint a KIP csökkenti az emlőrák
kiújulását. Ezt a megállapítást egy 34 nő bevonásával végzett,
nyolchetes kísérletre alapozták. Az eredmények szerint a résztvevőknél
csökkent a stressz mértéke, javult az életminőségük,
és javult a kortizol-ritmusuk, ami az emlőrák újbóli kialakulásának
egyik valószínűségi jelzője.
A KIP a sebgyógyulásra is hatással van. Ezt a Délkelet-Louisianai
Egyetem Nővérképző Intézete állapította meg 2007-
ben 24 olyan beteg vizsgálata alapján, akiknek kivették az epehólyagját.
Azoknál a betegeknél, akik a KIP-technikát alkalmazták,
nem csupán a szorongás mértéke és a stresszhormonok
szintje csökkent, de a műtéti heg körüli fertőzést vagy gyulladást
jelző bőrvörösség is sokkal kisebb mértékben jelentkezett.
A KIP gyakorlatilag gyorsítja a sebgyógyulás folyamatát.
A KIP a fibromialgia kezelésében is sikeresnek bizonyult.
A Norvég Műszaki és Tudományegyetem tudósai 2002-ben
a Journal ofPsychiatric Research című folyóiratban publikálták
egy kísérlet eredményeit, amelyben a „kellemes imaginációt"
(a betegek figyelmét kellemes képekkel igyekeztek elterelni
a fájdalomról) hasonlították össze a „figyelmes imaginációval"
(amely során a betegek elképzelték a belső fájdalomcsillapító
szervrendszer aktív működését). A kísérletben 55 nő vett
részt, akiknek fájdalomszintjét négy héten át mindennap követték.
A „kellemes imaginációt" végző csoportnál a fájdalomszint
jelentősen csökkent, míg a másik csoportnál nem
történt ilyen változás.
Jómagam is hasonló megfigyeléseket tettem. Néhány embernek
nehezére esik aktívan elképzelni, hogy csökken a fájdalma.
Az ilyen gondolkodás stresszt idézhet elő bennük, ami
viszont csak növeli a fájdalom mértékét.
Fontos lehet, hogy a vizualizáció mely típusát alkalmazzuk.
Bizonyos vizualizációk stresszt okozhatnak, különösen, ha
a betegnek fájdalmai vannak. Ha egy vizualizáció stresszt vált
ki belőlünk, azonnal hagyjuk abba! A kellemes képek technikájával
a mindennapos stresszt okozó képek helyét fokozatosan
átveszik a kellemesek, ezáltal pedig csökken a stressz és
a fájdalom szintje.
A vizualizáció képessége is befolyásolja, hogy mennyire sikeresen
tudjuk meggyógyítani magunkat. A Kyotói Egyetem
Viselkedéstudományi és Egészségfejlesztési Tanszékének tudósai
2006-ban publikálták egy kísérlet eredményeit, amelyben
148 résztvevő stresszhormonszintjét (kortizol) és hangulatát
vizsgálták, miután két KIP-kezelésen estek át.
A vizsgálat először is azt állapította meg, hogy az első és
második kezelést követően a nyál kortizolszintje jóval alacsonyabb
lett. A tudósok szavaival „a kellemetlen információk
- amelyek a mentális stressz lehetséges kiváltó okai - helyét
átvették a kellemes képek, és ez a változás idézte elő a kortizol
szintjének csökkenését a nyálban".
Az egyes személyek képélményeinek élénkségét megvizsgálva
az is kiderült, hogy azoknál csökkent legnagyobb mértékben
a kortizol szintje, akik a legjobban tudtak vizualizálni.
Ne ess kétségbe, ha nem vagy kiemelkedő képzelőerővel
megáldva. A képzelőtehetségért felelős agyterület gyakorlás
útján növelhető, tehát lehetőséged van fejlődni. Olyan ez,
mintha valamilyen sportágban próbálnál egyre jobb eredményt
elérni. Lehet, hogy eleinte nem a legjobbak a képességeid, de
a pozitív változás akkor is be fog következni. A gondolatok és
a szavak is stimulálják az agyat.
M E N T Á L I S K É P A L K O T Á S
Számos új tanulmány bizonyítja, hogy a stroke-on vagy gerincvelő-
sérülésen átesett emberek részben visszanyerhetik
mozgási képességeiket, ha elképzelik magukat mozgás közben.
Ennek hatására a Parkinson-kóros betegek is könnyebben
és pontosabban képesek mozogni.
A Cincinnati Egyetem Orvostudományi Karának Fizikoterápiai
és Rehabilitációs Tanszéke 2007-es kutatásában 6 héten
át alkalmazták a vizualizáció technikáját (a tudósok ezt mentalis
képalkotásnak hívják) stroke-on átesett betegek mozgásrehabilitációs
terápiájának részeként. A kísérletben 32 krónikus
stroke-beteg vett részt, 50 százalékuk vizualizációs és fizikoterápiás
kezelést is kapott. A betegek másik fele csak fizikoterápiás
kezelést kapott. Hat hét elteltével azok a betegek, akik vizualizáltak
is, sokkal jobban tudtak mozogni, mint a többiek.
A vizsgálatok megállapították, hogy a karjuk mozgáskorlátozottsága
nagymértékben csökkent, és kari mozgásfunkcióik jelentősen
javultak. Amikor a stroke-betegek elképzelik, hogy
mozgatják a karjukat, a kar mozgatásáért felelős agyterület ingerületbe
jön. Amennyiben ez a terület a stroke miatt károsodott,
az agyi térképek regenerálódni kezdenek.
A legtöbb stroke-betegek rehabilitációjának során alkalmazott
vizualizációs technikáról szóló tanulmány kimutatta, hogy
a terápia akkor a leghatékonyabb, ha testmozgással párosul.
A vizualizáció tehát nem helyettesíti, hanem kiegészíti a gyógyszert
vagy a terápiát. Mindegy, milyen gyógyszert vagy kezelést
kapunk egy adott betegségre, biztosan van róla valamilyen
véleményünk. Előfordul, hogy azt gondoljuk, a kezelés hatásos
lesz, de lehet, hogy úgy gondoljuk, nem fog hatni. A vizualizáció
a gondolkodásunkat pozitív, konstruktív irányba tereli.
Az agynak ez a regenerációs képessége minden olyan sérülés
esetén fontos, amikor a mozgás visszaszerzéséhez regenerálódásra
van szükség. Az Experimentál Brain Research című
folyóiratban 2007-ben jelent meg egy írás arról, hogy kutatók
vizualizációs technikát tanítottak gerincsérült betegeknek.
A kísérletben 10 beteg vett rész, akiknek vagy a lábuk, vagy
mind a négy végtagjuk le volt bénulva. A kutatók arra kérték
őket, képzeljék el, hogy mozgatják a nyelvüket és a lábukat -
és a betegek ettől valóban jobban tudták mozgatni a nyelvüket
és a lábukat.
A Neurorehabilitation andNeural Repair című szakfolyóirat
egyik 2007-es cikke szerint a vizualizáció a Parkinson-kóros
betegeken is képes segíteni. A kísérletben 23 beteg vett részt;
tizenegyen egyórás fizikoterápiás kezelést kaptak hetente kétszer,
12 héten át, a többiek ezen felül vizualizációs technikát is
alkalmaztak. A 12 hét elteltével a vizsgálatok kimutatták, hogy
a vizualizációs technikát is alkalmazó betegek állapota sokkal
nagyobb mértékben javult, mint azoké, akik nem vizualizáltak.
A vizualizációt sikerrel használták már az asztma kezelésében
is, segítve a betegek könnyebb légzését. Egy 70 asztmás
beteg bevonásával végzett alaszkai kísérlet során a betegek
egyik része vizualizációs kezelést kapott (elképzelték, ahogy
csökken tüdejükben a hörgőgörcs és a gyulladás mértéke -
a kutatók ezt „biológiailag célzott képalkotásnak" nevezték),
másik részük az asztma gyógyításáról szóló előadásokat hallgatott.
A 6 hetes, heti kétszer két órás kezelést követően mind
a vizualizáció, mind pedig az előadások hatására jelentős mértékbenjavult
a betegek állapota, de nagyobb mértékű javulást
értek el azoknál, akik vizualizáltak is.
Ebben a kísérletben az a legérdekesebb, hogy a legtöbb kísérlettől
eltérően itt nem a mozgatási funkciók álltak a figyelem
középpontjában. A perifériás idegrendszer az agy és a test
izmai közötti kapcsolatot jelenti. Amikor az izmaink mozgatására
koncentrálunk, azt az agyterületet aktiváljuk, amely ezeket
az izmokat vezérli. Az asztmakísérletben azonban egy belső
szerv (a tüdő) és az agy kapcsolatát vizsgálták, amelyet a vegetatív
idegrendszer befolyásol, teljesen öntudatlanul. A vegetatív
idegrendszer köti össze az agyat a szemmel, a fültőmirigygyel,
a nyálmirigyekkel, a tüdővel, a szívvel, a májjal, a léppel,
a gyomorral, a hasnyálmiriggyel, a belekkel, a vesével, a húgyhólyaggal,
a bőrrel és a nemi szervekkel. Ezeket a szerveket
öntudatlanul vezéreljük. Ahogyan azonban a tudatos elme tartalma
beszivárog a tudattalanba, tudatos gondolataink fokozatosan
hatni kezdenek a vegetatív idegrendszerre.
A placebokísérletek mellett az asztmakísérletek eredményei
is azt mutatják, hogy nem csak az aktiválja az agyat, ha izommozgásokra
gondolunk, hanem az is, ha tudatosan koncentrálunk
egy bizonyos testrészünkre. A test minden sejtjét idegszálak
hálózzák be, és összekötik őket az aggyal, ezért ha bármely
testrészünkre odafigyelünk - legyen az izom, szerv vagy
sejt -, a hozzá tartozó agyterületet is aktiváljuk. Ily módon a
perifériás és a vegetatív idegrendszer segítségével az elme a test
minden egyes részére képes hatást gyakorolni.
Kétségtelen, hogy a perifériás és a vegetatív idegrendszer
részt vesz a gyógyulásban, de valószínű, hogy az idegrendszer
magasabb központjai is kiveszik részüket a folyamatból. Ezek
a magasabb központok kötik össze gondolatainkat, szándékainkat,
elképzeléseinket, reményeinket és vágyainkat a test
különböző tevékenységeivel. A placebo-hatás leggyakrabban
a vegetatív idegrendszerre hat, de én meg vagyok győződve arról,
hogy sokszor a magasabb idegi központok is érintettek.
Ezért hát (tudatos vagy tudattalan) hiedelmeink bizonyos módon
befolyással lehetnek a test bizonyos részeire és szervrendszereire.
Az, hogy mit várunk el, hatást gyakorolhat arra, hogy
mi történik valójában.
A placebokutatásokban az a beteg, aki a placebótól meggyógyul,
nem vizualizálja tudatosan a gyógyulást. Figyelme
azonban tudatosan vagy tudattalanul arra a testrészére irányul,
amely megsérült vagy fáj, legyen az egy izom, amit a perifériás
idegrendszer köt össze az aggyal, vagy egy belső szerv, amelyet
a vegetatív idegrendszer köt össze vele. Ha valaki placebót kap,
a javulás, a remény, a megkönnyebbülés gondolatai veszik át
a betegség gondolatainak helyét. A különféle gondolatok tehát
mentálisan különbözően fogalmazzák meg a betegséget, ezért
az agy és a test egyes területei valószínűleg különbözőképpen
aktiválódnak, mint ha az illető betegnek gondolná magát.
A Z ERŐ B E N N E D V A N
Azt már tudjuk, hogy a hozzáállás milyen jelentős hatást gyakorol
az egészségi állapotunkra. A pozitív hozzáállás megvédhet
a betegségtől, különösen a szívbetegségektől, és segíthet
abban, hogy tovább éljünk. A placebokísérletek eredményei
azt mutatják, hogy amikor gyógyszert vagy placebót kapunk,
sokat számít az, hogy mit gondolunk róla. A gyógyulás velünk
kezdődik. Az elme egy hatástalan anyagból is hatékony orvosságot
tud varázsolni, ugyanakkor az orvosságot is hatástalanná
tudja tenni.
Azt is megtudhattuk, hogy gondolataink még az agyunk
szerkezetét is megváltoztatják, és gondolataink hatására vegyi
anyagok áramlanak az agyból a test minden részébe, ahol kapcsolatba
lépnek a sejtekkel és a DNS-sel.
Tudjuk azt is, hogy ha valamelyik testrészünkre koncentrálunk,
az adott testrészért felelős agyterület aktiválódik, és ez
a hozzá tartozó testrészt is aktiválja. Ennek a kapcsolatnak
a segítségével pedig, ha vizualizáljuk a gyógyulást, az valóban
be is következik.
Mielőtt azonban megtanulnád, hogyan vizualizálj, a következő
fejezetből megtudhatod, mi a stressz szerepe a betegségben.
Minden betegségnél fontos, hogy csökkentsük életünkben
a stresszt, mert az minden betegségre negatívan hat.
Stresszelni vagy
nem stresszelni?
„Ne a múltban élj, ne a jövőről álmodozz,
a jelen pillanatra összpontosítsd az elméd."
BUDDHA
llgy érzem, nagyon fontos, hogy ebben a könyvben külön fejezetet
szenteljek a stressznek, ami az egész testre negatív hatással
van.
A stresszt már számos betegséggel összefüggésbe hozták.
A hosszan tartó stressz kapcsolatot mutat például a szorongással
és a depresszióval, az alvászavarokkal, a magas vérnyomással,
a szívbetegségekkel, a stroke-kal, a rákkal, a fekéllyel,
a náthával és az influenzával, a reumás megbetegedésekkel, az
elhízással, sőt még az öregedés gyorsaságával is. A stressz elnyomja
az immunrendszert, ezáltal csökkenti a betegségekkel
szembeni ellenálló képességünket. Ezt a következtetést 293,
a stressz és az immunrendszer kapcsolatát elemző tudományos
kísérlet eredményeit feldolgozó 2004-es metaanalízis is
megerősítette: készítői arra a következtetésre jutottak, hogy
a stressz gyengíti az immunrendszert. Ha tehát sikerül csökkentenünk
a stressz mértékét az életünkben, akkor jobb egészségnek
örvendhetünk. A kutatások emellett azt is bebizonyították,
hogy ha csökkentjük a stresszt, gyorsabban felépülünk
a betegségekből.
Az Aucklandi Egyetem kutatói 2003-ban azt vizsgálták,
milyen hatással van a stressz a gyógyulás gyorsaságára. A kutatásban
36 frissen operált beteg vett részt. A kutatók mintát
vettek a műtéti sebfolyadékból, és azt találták, hogy a folyadék
kémiai összetétele aszerint változott, hogy a beteg a műtétet
megelőzően nyugodt vagy stresszes volt. A stresszes betegeknél
a sebfolyadék kevesebb sebgyógyuláshoz szükséges anyagot
tartalmazott.
A stressz a gyógyszerek hatékonyságát is befolyásolja. Az
UCLA AIDS Intézet kutatói 2001-ben azt írták a Proceedings
of the National Academy of Sciences című folyóiratban, hogy
a stressz nem csak a HIV-fertőzés terjedésének gyorsaságát
segíti, de azt is megakadályozza, hogy az anti-retrovírusos
gyógyszerek megfelelően kifejtsék a hatásukat.
A kutatók tizenhárom HIV-fertőzött vírusterhelését és
CD4 sejtszámát vizsgálták meg, akik korábban sosem kaptak
kombinált anti-retrovírusos gyógyszereket. Emellett megmérték
a vérnyomásukat, a bőr nedvességtartalmát és a nyugalmi
pulzust. A betegek ezután erőteljes antiretrovírus-terápiát
kaptak. Az ezt követő 3-11 hónapban mérték a szervezetük vírusterhelését
és a CD4 sejtszámát, majd az adatokat összehasonlították
a gyógyszeres kezelés előtti mérésekkel. Drámai
eredmények születtek. Minél magasabb volt egy beteg stresszszintje,
annál kevésbé reagált az anti-retrovírusos gyógyszerekre.
A vírusterhelés átlagosan negyvenszer nagyobb mértékben
csökkent a kevésbé stresszes betegeknél, mint azoknál, akiknél
magas volt a stressz mértéke. A szerzők megállapították: „Az
eredmények azt sugallják, hogy az idegrendszer közvetlen hatást
gyakorol a vírus szaporodására."
Egy másik tanulmányban, amely 2003-ban jelent meg
a Biological Psychiatry című folyóiratban, ugyanezek a tudósok
egy 18 hónapos, 54 HIV-fertőzött férfi bevonásával készült
vizsgálatról számoltak be. Megmérték minden beteg „stresszreakcióit,"
vagyis azt, hogy miként reagálnak a stresszes helyzetekre,
és azt állapították meg, hogy a „félénk, magas stresszválaszt
adó betegeknél magasabb a vírusterhelés".
A vírusterhelés csökkenése helyett, ami a gyógyszerek feladata
lett volna, a kísérlet azt mutatta ki, hogy a vírus tízszerszázszor
gyorsabban szaporodott a félénk, stresszes betegeknél,
mint a többieknél.
Egyes emberek, ha stresszhelyzetbe kerülnek, elmesélik
másoknak, mi nyomja a lelküket, és milyen nehézségekkel kell
megbirkózniuk. így könnyebben tudják kezelni a dolgokat,
mert van kivel beszélgetniük, és ha mindent őszintén elmondanak,
az olyan, mintha egy szelepen kiengednék a túlnyomást.
A nagy teher is könnyű, ha sokan emelik, tartja a közmondás.
Azt már tudjuk, hogy a problémák kibeszélése változásokat
okozhat az agy szerkezetében. Vannak azonban, akik
elfojtják az érzéseiket, nem beszélnek róluk senkinek, mert félnek,
hogy mások nem tartják majd elég jónak őket, vagy tartanak
a többiek reakciójától.
Számos kutatás rámutatott már az elfojtott negatív érzések
és a betegségek közötti kapcsolatra. Első könyvemben, amely
az It's the Thought that Counts címet viseli, több olyan kutatásról
is beszámoltam, amely a rák összefüggéseit tárta fel. Az
egyik tanulmány azt mutatta ki, hogy a daganatok azoknál
a legnagyobbak, akiknek „nem verbális, C-típusú" személyisége
van. Ezt a személyiségtípust az jellemzi, hogy együttműködő,
szerény, és elfojtja a negatív érzelmeket. Ez igen hasonlít
a fent említett HIV-kutatás eredményeihez: a stresszre
rosszul reagáló betegeknek magasabb a vírusterhelésük. A félénkség
gyakran társul a negatív érzések elfojtásával.
Az effajta kutatásoknak az a tanulsága, hogy problémáinkat
meg kell osztani másokkal. Nem tesz jót, ha magunkba fojtjuk
aggályainkat és fájdalmas érzéseinket, végső esetben pedig
romboló hatással lehet az egészségi állapotunkra.
Az elfojtott negatív érzések úgy dagadnak az elmében, mint
a felfúvódó luftballon. Ahogy nő a léggömb, úgy fejlődnek ki a
betegség tünetei a testben. Ilyenkor meg kell találnunk a szelepet,
ahol kiengedhetünk egy kis levegőt a stressz-lufiból.
E N G E D D KI!
Néhány kutatás bebizonyította, hogy már az is segíthet kiengedni
a levegőt a luftballonból, ha papírra vetjük az érzéseinket.
Az 1980-as években a Texasi Egyetem pszichológusa,
James Pennebaker hallgatóinak egyik felét arra kérte, hogy
négy egymást követő napon 15 percen keresztül írják le legmélyebb
gondolataikat és érzéseiket az őket ért traumatikus eseményekről,
a többieket pedig arra szólította fel, hogy egyszerűen
a mindennapos dolgokról írjanak. Évvégén összehasonlították
a két csoportot, és kiderült, hogy a diákok közül azok az
egészségesebbek, akik mély érzelmeiket vetették papírra.
Hasonló tanulmányt közölt a Journal of Consulting and
ClinicalPsychology is 1995-ben: orvostanhallgatók egyik csoportja
az őket ért traumatikus eseményekről írt négy napon át,
másik csoportja pedig mindennapos dolgokról. Az ötödik napon
hepatitis B-vakcinával oltották be őket. Amikor 4, illetve
6 hónappal később vért vettek tőlük, annak a csoportnak a tagjainál,
akik traumatikus eseményekről írtak, jóval nagyobb volt
a hepatitis B ellen termelt antitestek száma, mint annál a csoportnál,
akik csak a mindennapos dolgokat jegyezték fel.
A Psychosomatic Mediane című szakfolyóirat egyik 2004-
ben megjelent tanulmánya azt mutatta ki, hogy az érzelmi témák
papírra vetése még a HIV-fertőzöttek egészségi állapotát
is javította. A kutatásban 37 beteg vett részt, nagyjából az 50
százalékuk négy egymást követő napon át, 30 percen keresztül
írt. Akik az érzelmeikről írtak, azoknál lényegesen alacsonyabb
volt a vírusterhelés mértéke, és magasabb a CD4 sejtszám.
Egy, a Brain, Behavior and Immunity című folyóiratban
2007-ben megjelent tanulmány arról a számolt be, hogy az
Ohiói Egyetem kutatói szerint a stressz csökkentésére irányuló,
érzelmi támaszt nyújtó kezelések javítottak a rákbetegek
egészségi állapotán. A kutatásban 227 mellrákos beteg vett
részt; nagyjából 50 százalékuk kapott stresszcsökkentő kezelést.
Az egy évig tartó kutatás végén a kezelésekben részesült
nők egészségesebbnek bizonyultak a szív, a máj, a vese és az
immunrendszer működése, valamint az érzelmek területén,
mint azok, akik nem kaptak ilyen kezelést.
A korábban említett kísérletekhez hasonlóan ez a négy tanulmány
is azt mutatja, hogy ha beszélünk félelmeinkről és
szorongásainkról javul az egészségi állapotunk. És ha érzéseinket
megosztjuk valaki mással, akkor neki is lehetősége nyílik
rá, hogy segítsen rajtunk. A segítségnyújtás pedig az emberi faj
egyik legmélyebb vágya - érezni akarjuk, hogy szükség van
ránk. így nemcsak magunknak teszünk szívességet, ha kifejezzük
érzéseinket, hanem másoknak is.
L A Z Í T S !
A beszélgetés mellett a stresszoldás másik közismert módja
a meditáció. Rendszeres meditációval drámai mértékben csökkenthetjük
életünkben a stresszt. A rendszeres meditáció
megnyugtatja az elmét, könnyebben nézünk szembe az élet kihívásaival.
Amikor meditálni kezdtem, ez volt az első, amit megtanultam:
azok a dolgok, amelyek aggasztottak, amelyek miatt
szorongtam, veszítettek jelentőségükből. És mivel a legtöbb
meditációs technika központjában a légzés áll, a meditáció
gyakorlásával képessé váltam arra, hogy nyugodt állapotba kerüljek
egy-egy kemény helyzetben, pusztán azáltal, hogy tudatosan
lélegeztem. Amikor tehát olyan szituációba kerültem,
ami korábban valószínűleg stresszt váltott volna ki belőlem,
vettem egy mély lélegzetet, és ennek szenteltem minden figyelmemet.
Ezután lélegeztem még néhányat. Amint ezt megtettem,
máris máshogyan láttam az adott helyzetet. Már nem reagáltam
túl hirtelen. Megválogattam a szavaimat és meggondoltam
a tetteimet. Ügy éreztem, sokkal inkább ura vagyok
önmagamnak.
Ez az én személyes élményem, de rendszeresen meditáló
emberek milliói élnek át hasonlót. Ha meditálni akarsz, de
nem tudod, hogyan fogj hozzá, azt javaslom, csatlakozz egy
csoporthoz, olvass el egy jó könyvet a témáról, vagy egyszerűen
ülj nyugodtan tíz percig, és figyeld a légzésed. Hallgasd a légzésedet,
és érezd, hogyan áramlik ki-be a levegő az orrlyukaidon.
Ez nagyon egyszerű és hatásos meditációs technika.
A meditáció ereje olyan hatalmas, hogy ma már a klinikai
gyakorlatban is rendszeresen alkalmazzák a legkülönfélébb betegségek
kezelésében, amelyeknél a stressz súlyosbító tényezőnek
számít. Számos meditációkutatásban megjelenik az éber
figyelmen alapuló stresszcsökkentés (MBSR), ami egy buddhista
technikára épül. Ennek lényege, hogy az ember csendben
ül, éberen figyeli a légzését és bármely felbukkanó gondolatát.
Ha egy gondolat megjelenik, egyszerűen engedjük eloszlani.
Az MBSR gyakran könnyebb jógagyakorlatokkal is párosul.
Egy 2007-es tanulmány az MBSR-terápia hatásaival foglalkozott
korai stádiumban lévő mell- és prosztatarákos betegeknél.
A kutatásban 49 mellrákos és 10 prosztatarákos beteg vett
részt. A kutatók vizsgálták a hangulatukat, a stresszre utaló tüneteket,
a kortizol (stresszhormon) szintjét, az immunsejtek
számát, a vérnyomást és a pulzusszámot a kísérlet előtt, illetve
az utána következő hatodik és tizenkettedik hónapban. Úgy
találták, hogy a stressz tünetei mérséklődtek, a vérnyomás és
a kortizolszint csökkent, ellenben az immunsejtek száma nőtt.
A Thomas Jefferson Egyetem Baleseti Sebészeti Tanszékén
végzett kutatások 2007-ben bebizonyították, hogy az MBSR
sikeresen alkalmazható 2-es típusú cukorbetegeknél a glükózszint
csökkentésére. MBSR-gyakorlatok után a betegeknél
a gliko-hemoglobin (HbAlc) szintje csökkent (átlag 0,48 százalékkal),
és alacsonyabb lett a vérnyomásuk, kevésbé szorongtak,
és csökkent náluk a depresszió, valamint a stressz mértéke.
A meditáció egészséges emberekre gyakorolt hatását is felmérték.
A Duke Egyetem Orvostudományi Központjának
munkatársai 2007-ben 200 egészséges felnőttet vizsgáltak meg,
akik csoportos oktatás keretében megtanultak egy egyszerű,
mantrán alapuló meditációs technikát, amit a kísérlet időtartama
alatt naponta kétszer 20-25 percig gyakoroltak. A tanulmány
megállapította, hogy a résztvevők hangulata jelentős
mértékben javult, a szorongás és a stressz mértéke csökkent.
Az is kiderült, hogy az intenzívebb gyakorlás jobb eredményekhez
vezetett. A több meditáció eredményesebb volt, mint
a kevesebb vagy a semennyi.
A Harvard egyik 2008-as kutatása azt állapította meg, hogy
a meditáció a genetika szintjén is hat, és némileg rávilágított,
miért olyan óriási a meditáció hatása az egészségre. Nyolc hét
alatt 20 önkéntest tanítottak meg különféle relaxációs választechnikákra.
(A relaxációs válasz a fiziológiai választ jelenti az
olyan technikákra, mint a jóga, az imádkozás, a tajcsi, a csikung,
a légzőgyakorlatok vagy a katatim képélmény.) Az önkéntesek
vérének genetikai elemzése azt állapította meg, hogy
a tréning után 1561 gén fejeződött ki másként (kapcsolódott
be vagy ki); egész pontosan 874 gén működése erősödött fel,
687 pedig csökkent. És mindez csupán nyolc hét után. Azoknál,
akik a technikákat hosszabb ideig gyakorolják, 2209 gén
működésének változását is megfigyelték már.
Az érintett gének közül több is szerepet játszik a test oxidatív
stresszre adott reakciójában. Az oxidatív stressz a szellemi
és érzelmi elfojtásból ered, és negatív hatása sok betegségben
megnyilvánul. Ez egyúttal tehát azt is jelenti, hogy a relaxációs
technikáknak számos betegségre lehet jótékony hatásuk.
Az is egyértelmű, hogy a meditáció jótéteményei már rövid
gyakorlás után is megmutatkoznak. A fenti tanulmányok a genetikai
szinten bekövetkező változásokról számolnak be, de lelkiállapotunk
szinte azonnal megérzi a pozitív hatást. A Brahma
Kumaris World Spiritual University 2002-ben meghívott
egy egyhetes meditációra Rádzsasztán világtól elzárt, távoli
hegyei közé. Mindennap 45 perces meditációval kezdtük a napot,
reggel hat körül, majd fél óra csendes séta következett.
Reggeli után a küldöttek tanórákon vettek részt. Délután volt
pár óra szabadidőnk, majd újabb 45 perces meditáció következett,
a napot pedig vacsora, majd meditáció zárta.
Hazatértemkor meg kellett állapítanom, hogy az elmém
még sosem volt ilyen nyugodt. Eltűntek a folyton kavargó
gondolatok. Ezt akkor elég fura érzésként éltem meg, mintha
üresség lett volna a fejemben, de nem volt kellemetlen. Fizikailag,
mentálisan, érzelmileg és szellemileg egyaránt remekül
éreztem magam. Késztetést éreztem rá, hogy némileg változtassak
az életstílusomon, és a változások könnyen állandósultak.
Ez a rendkívül békés lelkiállapot úgy egy hónapig megmaradt,
majd lassan visszatértek a szokásos gondolataim, de az
életmódbeli változtatásokat máig megőriztem.
A stressz képes észrevétlenül a hatalmába keríteni az embert.
Dolgoztam már olyan vállalatnál, ahol meg „kellett"
tennem bizonyos dolgokat. De vajon tényleg kellett? Összedőlt
volna a világ, ha nem teszem meg? Időről időre meg kell
állnunk, és fel kell tennünk magunknak a kérdést: Mi a fontosabb,
az egészség vagy a munka? Megéri, hogy a munkára rámenjen
az életünk?
Előfordul, hogy csak akkor vesszük észre, hogy mi döntjük
el, miként kezeljük az adott helyzetet, amikor a stressz már az
egészségünket fenyegeti. Sokan vizsgálták már felül az értékrendjüket
egy szívinfarktus vagy stroke után, és új hozzáállást
tettek magukévá: „Semmi sem fontosabb az egészségemnél."
A stressz kezelése megtanulható. Csak arra van szükség,
hogy átértékeljük, mi az, ami igazán fontos. És, ahogyan ebből
a fejezetből megtudhattad, segít, ha megosztjuk másokkal az
aggodalmunkat, mint ahogy a meditáció és a pozitív hozzáállás
is hasznos.
Fel kell ismernünk, hogy a stresszt nem annyira az életünkben
bekövetkező események okozzák, hanem a saját hozzáállásunk.
Ha felismerjük, hogy a stressz abból fakad, ahogyan
felfogunk egy adott helyzetet, akkor jobban uralhatjuk a dolgokat.
Mert néha történik velünk ez-az, de hogy milyen hatással
lesz ránk, az csak rajtunk áll.
Hiszen ahogy megvan bennünk az öngyógyítás képessége,
ugyanúgy bennünk rejlik az a képesség is, hogy másképp fogjuk
fel az élet dolgait, hogy átértékeljük, mi számít, és mi nem.
Ily módon csökkenteni tudjuk a stresszt. A vizualizáció is akkor
működik a legjobban, ha kevésbé stresszelünk. Ekkor léphetünk
a valódi gyógyulás útjára - feltéve, hogy tudjuk, miként
vizualizáljunk, és hogyan alkalmazzuk ezeket a technikákat
az egyes betegségek esetében.
A következő fejezetből ezt fogod megtanulni.
Hogyan vizualizáljunk?
„A képzelet minden.
Az élet eljövendő eseményeinek főpróbája."
ALBERT EINSTEIN
Mint megtudtuk, az elme folyamatosan hatással van a test
működésére. A vizualizáció segítségével hatékonyan befolyásolhatjuk
ezt a folyamatot: irányt és célt adunk neki.
Ez a fejezet arról szól, miként használjuk a vizualizációt
bármilyen betegség leküzdésére. A 6. fejezetben olyan kutatásokról
számoltam be, amelyekben a vizualizáció szerepet
kapott. Mindeddig a legtöbb kísérlet figyelmének középpontjában
az izommozgások álltak (stroke, gerincsérülés, Parkinson-
kór, protetika). Ezen betegségek mindegyike a perifériás
idegrendszert érinti. Számos, a placebo-hatásnak köszönhető
gyógyulásban azonban a vegetatív, sőt a központi idegrendszer
is részt vesz, ami azt sugallja, hogy ha figyelmünket egy
adott testrészre összpontosítjuk, az egy bizonyos módon stimulálódik
attól függően, hogy mit várunk el tőle, vagy mit
szeretnénk tőle kapni, és egyúttal stimulálódik a hozzá tartozó
agyterület is.
A gyógyító vizualizációnak az a titka, hogy elképzeljük, miképpen
megy végbe a gyógyulás a testben. Ha figyelmünket
a beteg testrészre összpontosítjuk, aktiváljuk ezt a testrészt és
a hozzá tartozó agyterületet. Ügy gondolom, hogy azzal összhangban,
amit az ember elképzel, az agyi térképek megváltoznak,
az agyban és a testben vegyi anyagok szabadulnak fel, gének
kapcsolódnak ki vagy be, és őssejtek kapnak utasítást,
hogy milyen sejtekké alakuljanak.
Mindez könnyen megy, ha úgy képzeljük el magunkat mint
egy apró kis emberkét a saját testünkben - én ezt az emberkét
Mini Ennek hívom (ezt a kifejezést June barátom és a workshopjaimra
járó nők találták ki). A Mini Én fontos szerepet
játszik a gyógyulás folyamatában. Ha például megvágod magad,
elképzelheted, ahogy a Mini Én összehúzza a seb két szélét.
Elképzelhetsz egy kötelet vagy varázsfonalat, amelynek segítségével
olyan tökéletesen összehúzod a sebet, hogy nyoma
sem marad.
Ha így teszel, a seb környékén lévő sejtek stimulálódnak, és
stimulálódik a sérülés helyét irányító agyterület is. Minél többet
koncentrálsz erre a területre, annál jobban megváltozik az
ezért a részért felelős agyterület. Ahogy a zongorás kísérletből
és a hasonló kutatásokból megtudtuk, az agy nem tesz különbséget
valós és elképzelt dolgok között. Neuropeptidek és
neurotranszmitterek árasztják el az adott agyterületet, és gének
kapcsolódnak ki vagy be a kérdéses testrészben. A neuropeptidek
a véráramba is bekerülnek.
Szerte a testben, de különösen a sérülés környékén szintén
számos gén kapcsolódik ki vagy be. Aktiválódnak a növekedési
hormon génjei, és felgyorsítják a gyógyulást. Szintén aktiválódnak
az őssejtekben található gének, és az őssejtekből új bőrsejtek
növekszenek. A stresszel kapcsolatos gének működése
csökken, amennyiben vizualizáció közben sikerül megszabadulni
a stressztől és a feszültségtől. (A fejezet későbbi részében
el fogom mondani, hogyan lehet ezt könnyedén elérni.)
A vizualizációnak köszönhetően a gyógyulás felgyorsul. Ha
a seb záródását tökéletesnek képzeltük el, meglesz a hatása:
a seb sokkal szebben gyógyul majd, mint ha ezt nem képzelnénk
el. Ha attól félünk, hogy egy seb után heg marad, valószínűleg
afelé toljuk el a folyamatot, amit elképzeltünk.
A vegyi anyagok és gének most leírt működését a tudomány
még nem vizsgálta behatóan, és ez az elmélet eddig tudományos
folyóiratokban sem jelent meg (legjobb tudomásom szerint).
De biztos vagyok benne, hogy ez csak idő kérdése. A vizualizáció
segítségével már évszázadok óta csodákat érnek el.
Bár a tudomány csak az utóbbi évtizedben kezdte feltárni
a test és az elme kapcsolatának hatalmát, ez az erő mindig is létezett.
A tudomány ma még csak a felszínét karcolgatja annak
a kérdésnek, miként lehetségesek a csodálatos gyógyulások.
Meglehet, hogy a pontos tudományos magyarázat tekintetében
rossz nyomon járok. De ez nem is olyan fontos. Az
számít, hogy így vagy úgy, de az elme erejének hatása van
a gyógyulásra. A vizualizáció azt jelenti, hogy elménket nagyon
pozitív módon arra használjuk, hogy segítségével jobban
uraljuk az életünket. Túl gyakran történik meg az, hogy valaki
tudomást szerez a betegségéről, és elhagyja az ereje. Lehet,
hogy csak arra van szükség, hogy az illető érezze: elméje közvetlen
beavatkozásával visszanyeri az erejét. Talán a könyv későbbi
részében leírt történetek hátterében is ez áll.
Végeredményben a „hogyan" kérdése nem is olyan fontos
- milyen vegyi anyagok jutnak ide vagy oda, milyen gének
kapcsolódnak be vagy ki, és így tovább. Kevés tudás is elég ahhoz,
hogy a hit kialakuljon bennünk, és elsősorban ezért írtam
le a folyamatot. De lehetséges, hogy pusztán a mindennapos
vizualizáció nyomán növekvő remény az, ami hegyeket mozgat
meg, ahogyan a placebo-hatásnál is a remény játssza a legnagyobb
szerepet.
Ennek a könyvnek elsősorban az a célja, hogy adjon valamit
azoknak, akik használni akarják az elméjüket, valamit, amire
támaszkodni tudnak, ha betegség sújtja őket. Ez a fejezet arról
szól, hogyan érdemes vizualizálni.
GYÓGYÍTÓ J E L E N E T E K
A fent leírt vizualizációt „gyógyító jelenetnek" hívom.
Olyan, mint egy filmjelenet, csakhogy a főszereplője te magad
vagy (a Mini Én), és te irányítod a gyógyulást. Ez segít, hogy
úgy érezd, hatalmad van a betegség felett.
A vágott seb gyógyulását leíró példában úgy képzeltük el
magunkat, hogy aktívan közreműködünk a seb két szélének
egymáshoz közelítésében. Ehhez szükségeltetett némi anatómiai
tudás - tudnunk kellett, hogy a seb két széle gyógyulás
közben közeledik egymáshoz. Súlyosabb betegségeknél is jól
jön némi alapismeret. Ha például tudjuk, hogy a daganat
olyan, mint egy dudor, eköré felépíthetünk egy gyógyító jelenetet.
Elképzelhetjük például jégtömbként, amely folyamatosan
olvad. Elképzelhetjük mindezt fokozatosan, olyan folyamatként,
amely napok vagy hetek alatt megy végbe, és közben
a jég egyre kisebb lesz, de úgy is, hogy a jégtömb minden egyes
alkalommal semmivé válik. Ha kemoterápiát vagy sugárkezelést
kapunk, akkor elképzelhetjük, hogy apró hőbuborékok
oldják szét a daganatot.
Az a lényeg, hogy figyelmünket a kérdéses területre összpontosítsuk,
és a hozzá tartozó agyterület aktiválódjon. Ilyenkor
kémiai változások mennek végbe az agyban, az egész testben
és a figyelmünk központjában álló területen.
Felhívom a figyelmet, hogy mindehhez nagyon kevés anatómiai
ismeretre van szükség. Ha valaki járatos az anatómiában,
persze használhatja a tudását, ez azonban nem jelent sem előnyt,
sem hátrányt. Tapasztalataim szerint a gyógyulás leginkább attól
függ, mit hiszünk (éppen úgy, mint a placebo esetében).
Ha tudományos ismereteid alapján meg vagy róla győződve,
hogy ennek vagy annak be kell következnie a gyógyuláshoz, elképzelheted,
ha akarod. De valószínűleg semmi különbséget
nem jelent, ha nem tudsz róla. Ezt a gyógyító módszert mindenki
képes használni, nem csak a tanult emberek.
Ha például azt képzeljük el, hogy a tumor semmivé olvad,
valószínűleg ugyanolyan hatást érünk el, mintha azt képzelnénk,
hogy a tumorban a növekedési gének kikapcsolódnak,
majd az immunsejtek felismerik és elpusztítják a daganatot.
Tervezzük meg olyan elemekkel a jelenetünket, ami megfelel
ismereteinknek és tudásunknak.
Előfordul, hogy ha tudunk valamit, de tudásunkat nem
használjuk, annak negatív lesz a hatása. Önmagában semmi
jelentősége nincs, de ha azt hisszük, hogy valamit el kellene
képzelnünk, mégsem tesszük, akkor ez a hit is kihat a gyógyulásra.
Olyan ez, mintha nem vennénk be az összes placebót,
amiről a 3. fejezetben írtam.
Megfigyeltem, hogy egyes esetekben már a szimbólumok
alkalmazása is elegendő. Ha például gyorsabban akarunk felgyógyulni
az influenzából vagy a náthából, elképzelhetünk egy
óriási barlangot, ami tele van a betegséget jelképező buborékokkal.
Valahányszor a Mini Én kipukkaszt egy buborékot,
a betegség veszít az erejéből. Végül kipukkasztjuk az összes
buborékot, ami azt jelképezi, hogy a betegségnek vége.
Lehet, hogy a vizualizációnak ez a típusa - a szimbolikus
vizualizáció - bármilyen betegségnél működne. Talán még
a rák esetében is csodákat lehetne elérni azzal, hogy elképzeljük
a Mini Ént, amint „Tűnj el, rák!" felkiáltással buborékokat
pukkaszt ki a képzeletbeli barlangban. Lehet, hogy az a lényeg,
hogy ne érezzük magunkat erőtlennek a rákkal szemben,
hanem azt érezzük, hatalmunk van fölötte. De az is lehet,
hogy a tudatalatti, amelynek tudomása van a betegségről, aktiválja
a vegetatív idegrendszert, és működésbe lépnek a rák
elleni mechanizmusok. Nem a „hogyan" a lényeg. A betegnek
nem számít más, csak a tény, hogy a folyamat működik.
Hajlamosak vagyunk figyelmünket a betegségre fordítani,
vagy arra, hogy mennyire betegek vagyunk. A vizualizáció révén
valamiféle hatalmat vagy reményt érzünk, ami arra késztet,
hogy tegyünk valamit a betegség ellen. A vizualizációban
épp az a legnagyszerűbb, hogy egy nehéz időszakban segít az
elménknek a pozitív végkimenetelre összpontosítani.
Amíg gondolatainkat lefoglalja az elképzelt jelenet, addig
sem figyelünk a szenvedésre, és nem támadnak olyan gondolataink,
hogy nem fogunk meggyógyulni. És egy pillanatra el is
hisszük, amit látunk. Hiszen látjuk, ahogy a betegség elmúlik,
nem igaz? Néha az is elég, ha a reménytelenség helyét mindennap
a hit és a remény veszi át pár percre.
Vagy nem azt mondja-e a Biblia, hogy ha csak annyi hit van
benned, mint egy mustármag, hegyeket mozgathatsz meg?
HOGYAN R E N D E Z Z Ü N K M E G EGY J E L E N E T E T ?
A legfontosabb teendő, hogy eldöntsük, mit akarunk. Ha sikerült,
akkor el tudjuk dönteni, hogyan jussunk el addig onnan,
ahol most vagyunk. Ha például úgy határozunk, hogy azt
akarjuk, ne legyen rákunk, ez azt jelenti, hogy olyan jelenetet
rendezünk, amelyben eljutunk a rákos betegségtől abba az állapotba,
amikor nincs rákunk.
Ez magától értetődőnek tűnhet, gyakran azonban nem becsüljük
magunkat eléggé. Ahelyett, hogy azt tűznénk ki célul,
amit valóban akarunk, beérjük valami kisebb dologgal is. Nagy
különbség van aközött, hogy azt mondjuk: „nem is volna
rossz, ha megszabadulnék ettől a fájdalomtól", és aközött,
hogy megszabadulunk a fájdalom kiváltó okától. Ha valamitől
meg akarunk szabadulni, legyen az a célunk.
Egyik korábbi példánkban elképzeltük, hogy a daganat jégből
van, majd elolvasztottuk a jeget, így a tumor eltűnt. Ha
a tüdőnk vagy a vesénk szenved valamilyen fertőzéstől, az a célunk,
hogy megszabaduljunk tőle. Ilyenkor vizualizáljuk magunkat
Mini Énként, a fertőzést pedig, mondjuk, a szervet beborító
törött borsként. Ezután képzeletben vegyünk elő egy
porszívót, szívjuk fel az összes borsot, és figyeljük, ahogy a tüdő
vagy a vese megtisztul, és visszatér normális állapotába.
Mint már korábban kifejtettem, az anatómiai tudás hiánya
nem számít. Igaz, hogy olykor nem árt némi ismeret, mert ettől
az az érzésünk támadhat, hogy értjük is, amit csinálunk, és
ettől úgy érezhetjük, hogy nagyobb hatalom van a kezünkben.
Manapság már nem nehéz egy kis információhoz jutni.
A könyvtárak tele vannak olyan kötetekkel, amelyekben színes
ábrák mutatják, hogyan fest egy-egy testrész. Az interneten
bármilyen betegségről találunk információt, és biztos vagyok
benne, hogy a háziorvosod is örömmel elbeszélget veled a betegségedről.
Még az is lehet, hogy felébreszti az érdeklődését,
ha megtudja, hogy pozitív gondolkodással közelítesz hozzá.
De az is tökéletes, ha a gyógyulást szimbolikusan képzeled el.
Nemsokára mesélek majd a kvantummezős gyógyítás technikájáról,
amely a szimbolikus képalkotás egy igen hatékony
módja.
Ha eldöntöttük, milyen képeket akarunk alkalmazni, most
egy kis történetet kell kitalálnunk, amelyben a Mini Én segítségével
eljutunk a betegségtől a gyógyulásig. Ha például reumás
ízületi gyulladás kínoz, elképzelhetjük, hogy az adott ízületben
a két csont fájdalmasan egymáshoz dörzsölődik, anélkül,
hogy ízületi folyadék lenne közöttük. Ebben az esetben az
a célunk, hogy azt vizualizáljuk, az ízületben kenőanyag van,
így a csontok súrlódásmentesen mozdulhatnak el egymáson.
Kitalálhatunk tehát egy olyan jelenetet, amelyben a Mini Én
odasétál az ízülethez, és telefecskendezi kenőanyaggal. Ezután
elképzelhetjük, hogy a kenőanyaggal ellátott ízület immár szabadon
és könnyedén mozog.
Természetesen másképp is láthatjuk a jelenetet. Egyik
workshopomon Kevin barátom azt javasolta, képzeljük el,
hogy kis bányászok látogatják meg az ízületet, és speciális
szerszámaikkal levágják a kiálló, egymáshoz dörzsölődő, fölösleges
csontdarabokat, hogy elég hely legyen közöttük. A munkások
ezután gerendákkal támasztják ki az ízületeket, hogy a
hely meg is maradjon, és ne tudjanak egymáshoz dörzsölődni.
Ha ez kész, egy bányász (lehet a Mini Én is) egy csomó kenőanyagot
önt az üregbe, majd a gerendákat kiveszik, és a két
csontvég kényelmesen elhelyezkedik a folyadékban.
A vizualizációnál nincs egyetlen helyes megoldás. Csak az
a fontos, hogy működjön. Ha egy testrész gyógyulását úgy
képzeljük el, hogy megjavítjuk benne a sérült sejteket, akkor
olyannak képzeljük el azokat, amilyennek csak akarjuk. Egyesek
az egészséges sejtet átlátszó gömböcskének látják, kis sötét
ponttal a közepén - mint amilyenek a békapeték. Mások rózsaszín
zselés cukorkához hasonlónak képzelik, megint mások
egy gumitéglákból álló falat vizualizálnak, vagy olyan számukra
a sejt, mint egy feltört tojás a serpenyőben. Van, aki a sérült
sejtet például sötétnek, aszottnak látja, mint amilyen egy mazsola
vagy egy aszalt szilva. A jelenet során aztán elképzeli,
hogy nedves ruhával vagy kefével megtisztítja, és figyeli, ahogyan
a sejt visszanyeri egészséges formáját, színét, felületét.
Ezután jöhet a következő sejt helyreállítása, mígnem a beteg
testrész összes sejtje visszanyeri egészségét. Lehet, hogy valaki
azt képzeli el, hogy az összeaszott sejtet úgy ápolgatja, mint
egy beteget: bűvös gyógyszert ad neki, és látja, ahogy visszatér
az ereje és a színe. A tudattalan szintjén az ilyen bűvös
gyógyszer valószínűleg azt szimbolizálja, hogy a sejt megkapja
a gyógyuláshoz szükséges tápanyagokat. Ez minden valószínűséggel
úgy befolyásolja a megfelelő agyterületeket, hogy
a sejtek tényleg megkapják a szükséges tápanyagokat.
Törekednünk kell rá, hogy jeleneteink mentesek legyenek
a stressztől, és ne férjünk annyira a betegségtől, ezért időnként
nem árt, ha egy kis vidámságot is csempészünk a történetekbe.
Az iménti ízületes példánál, amikor a Mini Én befecskendezi
a kenőfolyadékot, elképzelhetjük a spriccelő hangot, sőt el is
túlozhatjuk egy kicsit, ha úgy tartja kedvünk. De az is lehet,
hogy a kenőolaj minden egyes atomját vidám arcú kis golyóként
látjuk, amelyek vidáman sikongatnak, mint egy csúszdán
lesikló gyereksereg. Ha egy kis humort vagy vidámságot viszel
a jeleneteidbe, az a saját arcodra is mosolyt csal.
Minthogy ez a te saját fantáziád, hát azt képzelsz el, amit
csak akarsz. A dolgokat varázslattal is megváltoztathatod. Miért
ne használhatnál varázspálcát? A tudattalanod és az agyad
számára úgyis csak annyi történik, hogy betegből egészségessé
változol. Rád van bízva, miképpen jutsz el eddig. Elképzelheted
például, hogy a kenőanyag örökké tart, sosem fogy el, tehát
az ízületi betegség soha többé nem jelentkezik. Még vicces nevet
is adhatsz az anyagnak, lehet mondjuk „ízületi izé" vagy
„jógamester".
Azzal is növelheted a gyógyító képességed, ha a jelenetet
minél valóságosabbnak próbálod érezni. Ez akkor is segíthet,
ha úgy gondolod, nem elég jó a fantáziád. Ehhez arra van szükség,
hogy jobban elmerülj a jeleneteidben. Figyeld meg, hogy
néz ki a környezeted. Érezd, milyen a talaj a lábad alatt, érezd,
milyen a kezedben fogni valamit. Ha például képzeletben megtisztítod
a sejteket, érezd a rongyot és a kenőanyagot a bőrödön.
Figyeld meg, milyen érzés dörzsölő mozdulatokat tenni
a karoddal. Ha kenőfolyadékot fecskendezel, figyeld meg, milyen
érzés megnyomni a fecskendőt. Figyeld meg, milyen érzés
felporszívózni a borsot (a fertőzést) valamelyik szervről. Erezd
a cső szívóerejét, és halld az áramló levegő hangját.
Ha már elégedett vagy a jelenettel, annyiszor képzelheted
magad elé újra meg újra, ahányszor csak akarod. Persze tovább
is fejlesztheted, vagy változtathatsz rajta, hajónak látod. Valahányszor
fejleszted vagy változtatsz rajta, mindig jobb lesz neked.
Előfordulhat, hogy úgy érzed, állapotod javult, és a jeleneten
ennek megfelelően változtatni kell.
MILYEN GYAKRAN V I Z U A L I Z Á L J ?
Rendszeresen végezd a gyakorlatokat. Egy apró kalapáccsal is
szétverhetsz egy sziklatömböt, ha rendszeresen ütögeted. De
ha egy sportág olimpiai bajnoka akarsz lenni, heti egy edzés
nem segít. Napi egy már inkább. Emlékszel a kisujjerősítő vizualizációra?
Annál is ugyanolyan mértékű testi és szellemi
gyakorlásra volt szükség.
Ha az orvos gyógyszert ír fel, az adagolás leggyakrabban napi
háromszor egy tabletta. Ez legyen a vizualizáció adagolása
is. Naponta háromszor vedd be a lelki gyógyszered. Vizualizálj
délelőtt, délután és este. De ha kedved tartja, akár többször is.
Meg vagyok róla győződve, hogy a rendszeres vizualizáció
ugyanazt a hatást váltja ki, mint a 2. fejezetben leírt placebohatás.
A placebóval ellentétben azonban céltudatosan avatkozhatunk
be a test működésébe. Figyeljünk hát oda, mit mond
a testünk, milyen gyakran van szüksége vizualizációra.
A vizualizációk hossza is változhat. Alkalmaként tíz perc
elég lehet, hogy alaposan végigmenjünk egy jeleneten, ami öszszesen
napi harminc percet jelent. Természetesen hosszabbra
is nyújthatod, ha szeretnéd, az ember néha teljesen elmerül
a vizualizációban. De természetesen rövidebb alkalmak is lehetségesek.
Ha egy-egy alkalom rövidebb, akkor naponta
többször is fogj neki. Ha annyira beteg vagy, hogy még a vizualizáció
is nehezedre esik, ne stresszelj miatta. Kezdd napi egy
perccel. Aztán térj át napi kétszer egy percre, és így tovább,
növeld fokozatosan, ahogyan képesnek érzed magad rá.
N É H Á N Y T I P P
Van még pár tipp és ötlet, ami hasznosnak bizonyulhat a vizualizáció
során. Nem kell mindet alkalmaznod, ezek inkább
csak irányadók, útmutatók - olyan dolgok, amelyek segítségedre
lehetnek, ha valami nehézség bukkanna fel.
Rajzold vagy fesd le, amit elképzelsz!
Ha nehezedre esik a vizualizáció, próbáld lerajzolni vagy lefesteni
a jeleneteket. Rajzolás vagy festés közben ugyanúgy
aktiválod a meggyógyítani kívánt testrészeket és a hozzájuk
tartozó agyterületeket, mintha vizualizálnál. Ha nem tudsz
ügyesen rajzolni, másold át a rajzokat egy orvosi könyvből
vagy az internetről, és így alkosd meg a jelenetet. Ezután naponta
legalább háromszor nézegesd az alkotásod, és közben
képzeld el vagy meséld el magadnak, hogy mi történik éppen
a testedben.
Ha számítógépes ismereteid lehetővé teszik, és időd engedi,
akár animációt is készíthetsz a gyógyító jelenetből.
Türelem
Ne veszíted el a türelmed, ha nem gyógyulsz meg egy-két nap
alatt. Egyes esetekben napokra, hetekre vagy hónapokra is
szükség lehet. Bizonyos betegségek gyógyulása egy évig vagy
még tovább is eltart, attól függően, hogy milyen mértékű javulásra
van szükség, és attól is, hogy tényleg hiszel-e benne. Állj
türelemmel a gyógyulás folyamatához.
Ne csüggedj, és ne hidd, hogy nem működik a dolog, csak
azért, mert egyórányi vizualizáció után nem gyógyultál meg
száz százalékosan.
Javíts az életviteleden!
Próbálj meg változtatni néhány dolgon az életedben, ami segíti
a gyógyulásod. Figyeld meg az étrendedet, a szokásaidat, az
életviteledet! Egészségesen és táplálóan étkezel? Légy őszinte
önmagadhoz! Túl sok alkoholt iszol, kábítószerezel vagy dohányzói?
Milyen a hozzáállásod a dolgokhoz? Rendszeresen
végzel testmozgást?
Kérdezd meg a kezelőorvosod, milyen mozgásformát javasol,
és fogadd meg a tanácsát. Előfordul, hogy néhány apró
változtatás az étrendben, a hozzáállásban vagy az életmódban
elegendő ahhoz, hogy drámai mértékű változást érjünk el az
egészség terén.
Kérdezd meg a tested, mire van szükségei
Néhányan ezt bizonyára butaságnak tartják, de meg tudod
kérdezni a sejtjeidet, a szerveidet vagy a testedet, hogy mire
van szüksége. Először is, lazulj el. Ellazult állapotban a tudattalan
elméddel kommunikálsz - éppen úgy, ahogy egy hipnoterapeuta
tenné -, és ezáltal képes leszel rá, hogy többet tudj
meg arról, miféle változtatásokra lenne a legnagyobb szükséged
az életedben. Lehet, hogy úgy érzed majd, csupán képzeletben
társalogsz valakivel, de ha bármit megtudsz, aminek
úgy tűnik, van értelme, bízz benne.
Egy beteg szerv például azt üzenheti, hogy egy bizonyos
élelmiszerre van szüksége, hogy megkapja a megfelelő tápanyagokat,
vagy éppen azt, hogy egyes élelmiszerek olyan
anyagokat tartalmaznak, amelyek biológiai adottságaid miatt
rosszat tesznek neked, és ezekkel jobb lenne felhagyni. Azt is
megtudhatod, hogy abba kellene hagynod a dohányzást, a kábítószerezést
vagy az alkoholfogyasztást.
Még az is lehet, hogy megérzed, ha a sejtek valamilyen
anyagot kérnek az agyadtól. Kérd meg hát az agyad, hogy állítsa
elő ezt az anyagot, és küldje oda, ahol szükség van rá. Esetleg
rájöhetsz, milyen vizualizációtípust kellene gyakorolnod.
Talán van egy bizonyos jelenet, amit el kellene játszanod.
Járj győzelmi táncot!
Ezt jómagam is gyakorlom néha a vizualizációim során, mert
egy kis vidámságot csempész az esetleges szorongató helyzetbe.
Az egész csak egy bolondos kis tánc, amellyel a jelenet sikerességét
ünneplem. Egy amerikai kórházi vígjátéksorozatban
láttam, hogy az egyik főszereplő így ünnepelte meg a győzelmét.
Megnevettetett.
Amikor mondjuk baktériumokat porszívózom, és úgy találom,
hogy már egy csomót sikerült felszippantanom, képzeletben
győzelmi táncot járok, ezzel ünneplem a sikert. Van, hogy
valóban táncra perdülök, aztán visszatérek a jelenetemhez, és
ott folytatom, ahol abbahagytam (ez főleg akkor tanácsos, ha
nincs senki a közelben, aki előtt zavarba jönnék), máskor a jelenet
végén járom el a táncot.
Táncolhatsz a zuhanyzóban, a fürdőszobában, a hálószobában
vagy ahol kedved tartja. Én gyakran vizualizálok, miközben
éppen az utcán sétálok. Leggyakrabban kávéházakban
írom a könyveimet, itt, az angliai Windsorban, ahol élek.
A kávéházig általában huszonöt perc az út. A gyógyító vizualizálás
mellett olyan dolgokat is el szoktam képzelni, amiket
szeretnék, ha bekövetkeznének az életemben. De bármilyen
vizualizációt is végzek, szinte mindig győzelmi tánccal zárom.
Egy forgalmas út mentén persze nem árt, ha az ember némiképp
visszafogottan táncolgat. Ilyenkor csak az ujjaimmal járom
el a táncot. Az utam felénél azonban egy aluljárón kell átmennem,
az úttest alatt. Ez vagy huszonöt méter hosszú, úgyhogy
van alkalmam kitáncolni magam. Reggel 6.50-kor,
amikor átmegyek rajta, rendszerint senki nincs ott rajtam kívül,
tehát alaposan kiélhetem magam. Mindig jó kedvem lesz tőle.
Egy ízben éppen néhány táncmozdulatot gyakoroltam,
amelyeket a Szombat esti lázban láttam, és terjesen elmerültem
bennük, majd az aluljáró végéhez érve felnéztem - pont egy
csapat építőmunkás szemébe. Karácsony felé jártunk, és gondolom,
egész éjjel dolgozhattak, hogy befejezzenek egy háztömböt.
Abbahagyták a reggelit, és engem bámultak.
Hirtelen kellett határoznom, és sajnos nem jól döntöttem.
Mivel a jobb kezem éppen kinyújtottam jobbra a levegőben
- ahogy John Travolta szokta -, a fülemhez emeltem, és úgy
tettem, mintha telefonálnék: „Halló!" Biztos azt gondolták,
dilis vagyok. Persze, amilyen az én szerencsém, épp, amikor
elmentem előttük, csörögni kezdett a telefonom. Lehajtottam
a fejem, amilyen gyorsan csak tudtam, elhagytam a helyszínt,
és csak akkor néztem fel, amikor már nem láttam őket. Az élmény
azonban végül mosolyra fakasztott.
A győzelmi tánc igazi ereje abban rejlik, hogy nem lehet
szorongani, stresszelni, aggódni vagy frusztrációt érezni, ha
éppen valami vicceset élünk át. Vagy ez van, vagy az. A tánc
viccessége kiszorítja helyéről az adott élethelyzetből fakadó aggodalmat.
Idővel, ha egy bizonyos helyzetre gondolsz, nem
aggódni kezdesz majd, hanem mosolyogni, mert a helyzethez
a tánc emléke társul. így aztán könnyű legyőzni a stresszt!
A V I Z U A L I Z Á C I Ó J Ó T É K O N Y M E L L É K H A T Á S A I
A vizualizáció több szinten is kifejti hatását, nem csak közvetlen
biológiai következményei vannak. A jelenetek, amellett
hogy megmondják a testednek, mit tegyen, beszivárognak
a tudatalattidba is.
Amint egy gondolat beszivárog a tudattalanba, hatást gyakorol
a viselkedésre. Ha például a piros szín kerül a tudattalanodba,
anélkül, hogy tudatosan észlelnéd, majd mutatnak néhány
színt, hogy válassz közülük, valószínűleg a pirosat választod,
anélkül, hogy tudnád, miért. Hasonlóképpen, ha a piros
színt kellene vizualizálnod mindennap többször, egyre több
piros dolgot vennél észre a környezetedben, amelyeket egyébként
nem szoktál, és az is lehet, hogy látszólag véletlenül, és
anélkül, hogy észrevennéd, mit teszel, másik úton mennél egy
bizonyos helyre, mégpedig olyanon, ahol sokkal több piros
színnel találkozol.
Ha tehát a gyógyulást vizualizáljuk, gyakran megváltozik
a viselkedésünk, anélkül, hogy észrevennénk. Olyan módon
kezdünk viselkedni, ami jobban segíti a gyógyulást, mint
a megszokott magatartásunk. Néha olyan emberek társaságában
találjuk magunkat, akik egy idő után pont azt a tudást
vagy információt adják át nekünk, amelyre szükségünk van.
Más esetben egy bizonyos ételre kezd fájni a fogunk, amiről
kiderül, hogy olyan anyagokat tartalmaz, amelyek segítik a
gyógyulást. Esetleg azt vesszük észre, hogy más termékeket
használunk a háztartásban, mint korábban. Valószínűleg azért,
mert a régiekre allergiásak voltunk, vagy más negatív hatásuk
volt ránk.
Lehet, hogy egyszer csak feltűnik, hogy megváltoztak az
életkörülményeid, anélkül, hogy ezért bármit is tenned kellett
volna. Nem ritka, hogy valakit épp a legjobbkor rúgnak ki
a munkahelyéről. Abban a pillanatban ez felkavarhatja az illetőt,
de idővel kiderül, hogy egészsége érdekében épp erre az
elixírre volt szüksége.
Megfigyeltem, hogy amikor valaki felgyógyul egy betegségből,
leggyakrabban egy bizonyos gyógyszernek, étrendváltásnak
vagy hasonló változásnak tulajdonítja a gyógyulást.
A szkeptikusok ilyenkor kijelentik: a vizualizáció nem csinál
semmit, és rámutatnak, hogy nyilvánvalóan a gyógyszer, az étrendváltás
vagy más változás vezetett a stressz megszűnéséhez.
Ez természetesen igaz is. Csak éppen azt felejtik el, hogy az illető
gyógyulás iránti vágya volt az, ami a szükséges változásokat
beindította. Minden velünk kezdődik.
A gyógyszer, a diéta, az életmódváltás és a gyógyulás iránti
vágyunk tökéletesen képes együttműködni. Ritkán fordul elő,
hogy a gyógyulás csak az egyik vagy csak a másik eredménye;
általában mindegyik közrejátszik benne. Végül pedig bekövetkezik
a gyógyulás. Tényleg olyan fontos volna, hogy miként
jutottunk el hozzá?
Ezért mondom mindig, hogy a gyógyszereket nem szabad
abbahagyni. Vegyük be a gyógyszert és vizualizáljunk, ugyanakkor
javítsunk az étrendünkön, a hozzáállásunkon és az életvitelünkön
is.
A pozitív megerősítés
hatalma
„Mindenki azt hiszi el, amit elég gyakran ismételget magának,
függetlenül attól, hogy állítása igaz vagy hamis."
RÓBERT COLLIER
A pozitív megerősítés technikáját alkalmazhatjuk a vizualizációtól
függetlenül, vagy vele párhuzamosan. A megerősítés
a rendszeres kijelentése valaminek, ami tény, vagy azt szeretnénk,
hogy tény legyen.
A megerősítésekkel kapcsolatban három dolgot kell szem
előtt tartani:
1. Ismételni
2. Ismételni
3. Ismételni
Ha valamit újra és újra megismétlünk, agyunkban idegi
kapcsolatok jönnek létre. Minél többször ismételgetjük, annál
több kapcsolat jön létre, és annál erősebbé válnak. A könyv korábbi
részéből már megtudhattad, hogy ugyanolyan kapcsolatokjönnek
létre akkor is, ha elképzelünk valamit, mint akkor,
ha tényleg meg is tesszük. A tükörneuron-vizsgálatokból kiviláglik,
hogy a beszéd esetében ugyanez a helyzet. Ha például
a kezünkről beszélünk, az aktiválja a kezünkért felelős agyterületet.
Ha tehát valamiről folyton azt állítjuk, hogy igaz, akkor
az agyunkban olyan idegi kapcsolatok jönnek létre, mintha valóban
azt tapasztalnánk, hogy a dolog igaz, és pusztán a tényt
hangoztatnánk.
Tételezzük fel például, hogy egy szendvicset tartunk a kezünkben,
nézegetjük, megtapintjuk. Ilyenkor a neuronok azokon
az agyterületeken tüzelnek, amelyek az ujjainktól érkező
érzékszervi információkat dolgozzák fel, és azokon is, amelyek
a szendvicsről alkotott gondolatainkat, a vele kapcsolatos érzéseinket
dolgozzák fel. Ha azonban semmiféle szendvicset nem
tartunk a kezünkben, csak elképzeljük, milyen lenne, hogy
nézne ki, és milyen érzés lenne megfogni, akkor is ugyanezek
a neuronok tüzelnek, ugyanakkora intenzitással, mintha tényleg
fognánk a szendvicset. És bármelyik esetben, ha megerősítjük,
hogy „szeretem a szendvicset," az agyunk ugyanazon
területei tüzelnek, függetlenül attól, hogy tényleg van a kezünkben
szendvics, vagy sem.
Sokan, akik régóta betegek, rendszeresen megerősítik ezt az
állapotot azáltal, hogy azt mondogatják: „ez szörnyű", „soha
nem fogok meggyógyulni", „olyan fáradtnak érzem magam".
Bár ezek az állítások a valós érzéseiket tükrözik, biológiai
szinten a betegséget is megerősítik, hiszen azzal, hogy stimulálják
az idegsejteket a megfelelő agyterületeken, vegyi
anyagok szabadulnak fel, és gének kapcsolódnak ki-be. A betegséggel
kapcsolatos sejtek pedig proteint és más anyagokat
állítanak elő, amelyek fenntartják a beteg állapotot.
Természetesen nem könnyű dolog mást mondani vagy gondolni,
mint amit valóban érzünk, és a sok szenvedés közepette
más sem hiányzik, mint hogy valaki folyamatosan azzal zaklasson,
hogy legyünk pozitívabbak. Egyik barátom, amikor
élete bizonyos időszakában nehézségekkel kellett szembenéznie,
azzal nevettetett meg, hogy kijelentette: „Ha még egyszer
valaki azt mondja, hogy gondolkodjak pozitívabban, esküszöm,
pofon vágom." De ha már felkészültünk - mert lehet,
hogy a betegséget jelenleg úgy éljük meg, hogy még nem állunk
készen a gyógyulásra -, akkor a pozitív hozzáállás segíteni
fog.
Ha a beteg változtat a hozzáállásán, a szavain, és egyre csak
azt ismételgeti: „meggyógyulok", „jobban vagyok", vagy a jól
ismert formulát mondogatja: „mindennap, minden tekintetben
egyre jobban és jobban érzem magam", esetleg azt, hogy
„eltökélt szándékom, hogy teljesen meggyógyulok", akkor kialakulnak
a megfelelő idegi kapcsolatok, neuropeptidek szabadulnak
fel, amelyek reakcióba lépnek a sejtekkel és a DNS-sel,
és megkezdődik a gyógyulás.
Amennyiben tisztában vagyunk a betegségünkkel, és tudjuk,
hogy mely szerveinket érinti, akkor aktiválódnak a megfelelő
neuronok, és célba veszik testünkben a megfelelő szervrendszereket.
Ha pedig „tudjuk", hogy meggyógyulunk, akkor
csökken a stresszhormonok mennyisége, és ez is gyorsítja
a gyógyulást.
K O M M E N T Á L D I
Pozitív megerősítéseket a gyógyító vizualizációk során is alkalmazhatunk.
Néha jól jön, ha egy kis szóbeli kommentárt fűzünk
a történésekhez. Ha mondjuk a gyógyító vizualizációban
képzeletbeli porszívónkkal felszívjuk a baktériumokat, hozzáfűzhetjük:
„az összes kártékony baktérium eltűnik a testemből",
vagyis rámutathatunk, mi is történik. Az agyban a megfelelő
idegsejtek ugyanúgy fognak tüzelni, mintha a baktériumok
tényleg eltűnnének a testünkből, és természetesen
valóban el is tűnnek.
A megerősítések emellett fokozott figyelmet irányítanak arra,
amit vizualizálunk, ezáltal jobban odafigyelünk az adott
testrészünkre vagy szervünkre, ami segíti az agysejtek stimulációját,
és ösztönzi a gyógyulást. Nagyon hasznos ez olyankor,
ha egy jelenet nem elég tiszta még a fejünkben.
Például ha képzeletben zöld lézersugárral égeted el a rákos
sejteket, közben ki is mondhatod: „A rákos sejtek elpusztulnak,
és a csont érintetlen marad."
Ha mondjuk, azt képzeled el, hogy bűvös kenőanyaggal
gyógyítod a gyulladt ízületet, miközben kezedbe veszed a fecskendőt,
egy kijelentéssel megerősítheted: „Ez egy bűvös, száz
százalékig hatásos, örökké tartó kenőanyag." Miközben pedig
az ízületbe fecskendezed, hozzáfűzheted: „A folyadék bejut
az ízületbe. Az ízület most már teljesen épnek látszik."
A mozgó ízületet elképzelve pedig azt mondhatod: „Az ízület
most már teljesen szabadon és könnyedén mozog." Röviden:
mindvégig kommentálhatod a gyógyító jelenetet. Annyi kommentárt
fűzhetsz hozzá, amennyit akarsz: keveset, sokat vagy
épp semennyit.
A kommentárok különösen hatékonyak akkor, ha nem túl
jó a képzelőerőnk, mert az agysejtek ezektől akkor is ingerületbe
jönnek, ha nem látjuk magunk előtt a képet. Ha például
nem tudjuk elképzelni egy ütőér belsejét, a megfelelő szavak
(egy ütőér belseje) önmagukban is úgy ingerlik a megfelelő
agysejteket, mintha látnánk a képet.
M I L Y E N GYAKRAN I S M É T E L J Ü K
A M E G E R Ő S Í T É S E K E T ?
Ha eltekintünk a kommentároktól, akkor is elmondhatjuk,
hogy a különböző emberek különböző mennyiségű megerősítést
igényelnek. Az én személyes tapasztalatom az, hogy minél
többször erősítek meg valamit, és minél nagyobb lelkesedéssel
teszem, annál gyorsabban következik be a változás. Kezdetnek
nem rossz, ha valamit reggel és este tízszer megismétlünk, vagy
bármikor, amikor csak eszünkbe jut. Egy olyan megerősítés,
mint a „gyógyulófélben vagyok", akárhányszor elhangozhat,
ha eszünkbejut, ami lehet napi húsz-harminc alkalom is.
Nem feltétlenül kell rendszert vinni a megerősítésekbe, de
attól jobban működnek. Reggel és este tíz-tíz alkalom már
rendszernek nevezhető. És ezt mindaddig megtehetjük, amíg
csak szükségünk van rá, amíg be nem következik a változás,
amit szeretnénk.
Persze ha kedved tartja, többször is ismételhetsz. Az is
rendben van, ha olyan eltökélt vagy, hogy napi ötven ismétléssel
vagy még többel akarod befolyásolni az elméd.
Én például 1994-ben orvoshoz fordultam, mert az egyik
herémen felfedeztem egy kis dudort. Nagyon meg voltam
ijedve. Az orvos szakorvoshoz küldött, ami még jobban megrémített.
Emlékszem, hogy beültem a kocsimba, és sírva fakadtam.
Aztán dühös lettem, amiért hagytam, hogy bizonyos
dolgok kicsússzanak a kezemből, és ne úgy alakuljanak, ahogy
én szerettem volna. Elhatároztam, hogy ha ezen a problémán
túljutok, drasztikusan változtatok az életmódomon, és emellett
azóta is kitartottam.
A szakorvoshoz néhány nappal később kellett mennem.
Addig is mindennap több százszor határozottan megerősítettem:
„Eltűnt!" Közben pedig egy széles mozdulatot tettem
a kezemmel, mintha levágnám a daganatot. Teljesen mindegy
volt, mivel foglalkoztam abban a néhány napban, valahányszor
egy szikrányi kétely is felvetődött bennem, hogy a daganat
még ott van, megálltam, elismételtem a megerősítést és a kézmozdulatot,
és ezt mindaddig folytattam, amíg a kételyem el
nem oszlott.
Akkoriban másodéves doktoranduszként éppen tanulmányi
gyakorlaton voltam annál a gyógyszercégnél, amelyik a tanulmányaimat
finanszírozta. Emlékszem, jó néhány érzékeny kísérleti
anyagot tönkre is tettem, mert valahányszor egy-egy kísérlet
fontos szakaszához érkeztem, valahogy mindig belém
költözött a kétely - és bizony meglehetősen drága vegyi anyagokkal
dolgoztam. De az egészségem fontosabb volt. Ami azt
illeti, az egész valamiképpen azt is szimbolizálta, hogy döntsem
el, mi a fontosabb, a munkám vagy az egészségem.
Pár nappal később a szakorvos megvizsgált, és addigra a dudor
tényleg nem volt már sehol. Lehet, hogy daganat volt, lehet,
hogy nem, de engem nem is érdekelt. Ebedül az érdekelt,
hogy már nincs sehol.
Amikor a megerősítésemet ismételgettem, legtöbbször
meggyőződéssel tettem. Tényleg komolyan gondoltam. Ha
olyan helyen voltam, ahol nem mondhattam ki hangosan, akkor
csak gondolatban mondtam ki, de határozottan. Otthon
azonban fel-alá járkáltam a szobámban, és hangosan, meggyőződéssel
ejtettem ki a szavakat.
HOGYAN F O G A L M A Z Z U K M E G
A M E G E R Ő S Í T É S T ?
Hogyan fogalmazzuk meg, amit akarunk? A megerősítés valamilyen
tény kijelentése, vagy valami olyan dologé, amit szeretnénk,
ha tény lenne. Fogalmazzuk meg tehát pozitív kijelentésként.
íme néhány pozitív kijelentés a gyógyulással kapcsolatban:
„Meggyógyulok."
„Egyre jobban vagyok."
„Jobban érzem magam."
„Javul az állapotom."
„A rákos sejtek elpusztulnak."
„ A daganat szétoszlik/elolvad."
„Elmúlt."
„Most már könnyen és szabadon tudok mozogni."
„A vérnyomásom visszaáll a normális értékre."
„A szívem egyre egészségesebb."
„A légzésem egyre könnyebb."
Az állítások tényleg legyenek pozitívak. Például:
Az, hogy „gyorsan felépülök", pozitívabb, mint az, hogy
„elmúlik a náthám".
Az, hogy „a daganat szétoszlik", pozitívabb, mint az, hogy
„ a rák kevésbé súlyos, mint volt".
Az, hogy „meggyógyulok", pozitívabb, mint az, hogy „már
nem érzem magam olyan rosszul, mint korábban".
Ne feledjük, a megerősítés a vizualizáció kiegészítőjeként
vagy attól függetlenül is működik. A könyv további részében
ilyen stratégiákat ismerhetsz meg működés közben: igaz történetek
következnek, amelyekben egykori betegek mesélnek
a gyógyulásukról és arról, hogy elméjük milyen szerepet játszott
benne.
I I . R É SZ
IGAZ TÖRTÉNETEK
Bevezetés
A most következő részben olyan emberek igaz történetei következnek,
akik betegségük leküzdéséhez részben vagy kizárólag
a vizualizáció technikáját alkalmazták.
Látni fogjuk, hogy sokan közülük a vizualizációt más kezelési
módokkal együtt használták, tehát nem a gyógyszerek
vagy a terápia helyett, hanem azok mellett.
Az itt összegyűjtött történetek mindegyikében fellehető egy
szembetűnő hasonlóság. Ezeknek a történeteknek a szereplői
sosem találkoztak egymással, mégis mindegyikük hasonló
stratégiát választott a gyógyuláshoz. Mindegyikük megrendezett
gondolatban egy „gyógyító jelenetet" - ahogy a 8. fejezetben
neveztem -, amelyben megszabadította magát a beteg
sejtektől vagy magától a betegségtől.
Nem sok könyv szól arról, hogyan kell csinálni az ilyesmit.
Immár meggyőződésem, hogy sokan mintha ösztönösen tudnák,
mit kell tenniük, mint ahogy én is megtaláltam a módját,
amikor nekem kellett gyógyító jeleneteket kitalálnom. Nem
tanítja senki, mégis mintha tudnánk, mit kell csinálni.
Egyik történetet sem erősítette meg orvos szakértő. Abban
a szellemben jegyeztem le ezeket, ahogyan elküldték nekem.
Az egykori betegek azért írták le történeteiket, mert azt remélték,
hogy tapasztalataik másokat is arra ösztönöznek majd,
hogy képessé váljanak önmaguk meggyógyítására, és elsősorban
arra, hogy elhiggyék, hogy képesek rá.
Elképzelhető, hogy a bemutatott szereplők közül néhányan
akkor is meggyógyultak volna, ha nem alkalmazzák a vizualizációt.
De ha azt állítanánk, hogy ez mindenkire igaz, azzal tagadnánk
az emberi elme amúgy is alábecsült hatalmát. Mint
már korábban is említettem, a gyógyulásban számos tényező
szerepet játszik. Ezek egyike az emberi elme, és bízom benne,
hogy ennek a könyvnek és ennek a résznek az elolvasása után
képes leszel az elmédet pozitívabb módon használni.
A következő fejezetekben az alábbi betegségek szerint csoportosítottam
a történeteket: rák, szívbetegségek; regeneráció;
fájdalom, krónikus fáradtság; vírusok, allergiák, autoimmun
betegségek; továbbá testsúlycsökkenéssel kapcsolatos témák.
Rák
I R I S TÖRTÉNETE
Képzeletben lekicsinyítem magam, és a saját vállamra ülök. A képzeletemben
létezik egy csúszda, amelyen a testem bármelyik részébe
el tudok jutni, és most azon csúszók le ahhoz a részhez, ahová menni
akarok. Már előre eldöntöttem, hogy valamilyen kényelmes helyrefogok
leülni, mondjuk egy pázsiton vagy szőnyegen álló fotelba,
ahol mindig süt a nap, és ahol nyugalom és béke van. [Ez a fu/szőnyeg
és a fotel ezentúl mindig jelen lesz a vizualizáció során.]
Szeretek hangokat és vizuális elemeket használni, mert ettől vidámabb
a dolog. Kristályokkal dolgozom, ezért mindig nálam van
az ingám, ami úgy működik, mint egy mágnes, és szinte látom,
ahogy magához vonzza a beteg sejteket az adott területről. Nagyon
jó érzés ezt látni, és közben tudni, hogy én magam vagyok az, aki
a gonosz sejteket összegyűjti, és rászórja a csúszdára, amin lecsúsznak,
és a lábujjaimon át elhagyják a testem.
Lássunk hát neki.
Amikor a vállamra ülök, azt mondom magamnak:
- Oké, Iris, kezdődik a móka. Gyerünk, csússzunk le, és nézzük
meg, min ügyködnek a gonosz sejtek.
Lesiklok a csúszdán, és közben sikongatok, mint a gyerekek.
Megkeresem a fotelt, leülök, és beszélni kezdek a sejtekhez.
- Tudjátok, mennyire szeretlek titeket, és szeretek mindennap
beszélgetni veletek, de sajnos nem maradhattok itt tovább, el kell
mennetek.
Elképzelem a sejteket, amint erre azt válaszolják:
— Mi is szeretünk téged, és megértjük. - Aztán egyszerre izgatottak
lesznek, és azt kérdezik tőlem: - Elhoztad az ingádat?
— De el ám! —felelem.
Előveszem a zsebemből, és felmutatom nekik. Az ingaforogni
kezd, és hallom a sejtek kacagását, miközben odarepülnek a kristályhoz,
mint egy mágneshez. Alaposan körbenézek, hogy megtisztult-
e a testnek ez a része, de mindig találok pár sejtet, akik elbújtak.
Odakiáltok nekik:
— Látlak ám titeket! Ha nem siettek, lemaradtok a csúszdázásról,
aztán majd szomorkodhattok!
A sejtek ilyenkor előbújnak, és majd összetörik magukat, hogy
csatlakozzanak a többiekhez az ingán.
Miközben egyre csak forognak, azt kiáltják nekem:
— Kinyitottad a csapokat a lábujjaidon?
Lehajolok, kinyitom az öt csapot, és megkérdezem:
— Kész vagytok mind?
Ekkor felviszem őket a lábszáram tetejére, lefújom őket az ingáról,
és hallom, ahogy örömükben sikongatva szánkáznak le a csúszdán,
kiröppennek a lábujjaimon, bele az anyafóldbe. Azt kiabálják:
— Szeretünk, Iris!
En meg utánuk kiáltom:
— En is titeket!
Ez azért működött, mert...
Iris hozzáállása vidám és pozitív volt, jelenetében nagy hangsúlyt
kapott a humor. Ez minimalizálta a stresszt, amit egyébként
a betegségéből eredően érzett volna. Emellett kényelmes
helyet képzelt el magának, ahol mindig nyugodt lehet.
A jelenetben Iris a ráksejtek távozását nézte végig, vagyis
azt a folyamatot, hogy a rákos sejtek helyét átveszik az egészséges
sejtek. Tudatában volt annak, hogy hol helyezkednek el
a rákos sejtek, ezért a megfelelő testrészt és a hozzá tartozó
agyterületet stimulálta. Ráadásul a jelenet annyira világos volt,
hogy látta maga előtt, ahogyan a rákos sejtek távoznak, ami
megsokszorozta a jelenet hatékonyságát, és gyorsította a várt
eredmény kialakulását.
Érdemes azt is megfigyelni, hogy Iris szeretettel bánt a rákos
sejtekkel, és azt képzelte, hogy vidáman hagyják el a testét.
Vannak, akiknek ez a megközelítés jobban tetszik, mint ha
erőszakot alkalmaznának. A szeretet hatalma óriási, és óriási a
hatás is, amit el lehet vele érni a betegségek lefolyását tekintve.
Végeredményben persze ugyanazt érjük el, ha a jelenet arról
szól, hogy a rákos sejtek helyét egészségesek veszik át.
P E T U L A TÖRTÉNETE
Több mint tíz évvel ezelőtt nem operálható mellrákot diagnosztizáltak
nálam. Az orvosok mindössze 15 százalék esélyt láttak
a gyógyulásra. A rák már továbbterjedt a nyirokrendszeremre és
a nyakamba. Kemoterápiát és sugárkezelést kaptam, hogy csökkenjen
a daganatok mérete, és ha még bármi maradt volna a mellemben,
azt műtéti úton távolították volna el.
Miközben a kezelést kaptam, egy fehér nyulat képzeltem el, akit
Jó Egészségnek neveztem el. Képzeletemben ez a nyuszi beugrott
a testembe, és lelegelte a rákos sejteket. A rákos sejtek szolgáltak
a nyuszi táplálékául, és őimádta enni őket. Neki nem okoztak kárt,
mert ez volt a természetes tápláléka. Majd kicsattant az egészségtől,
a bundája fényesen ragyogott. Amikor teleette magát, kiugrott
a testemből, elszaladt az erdőbe, és egy bizonyos helyen kiürítette
magát. Idővel ezen a helyen egy csodálatos fa nőtt. Aki csak meglátta
a fát, vagy leült alá, azt a béke és a jóllét érzése árasztotta el.
Gyógyítófának hívták.
Ezt a jelenetet képzeltem el naponta kétszer vagy háromszor, és
minden alkalommal, amikor kezelést kaptam. A kezeléssorozat végén
az orvosok csodálkoztak, milyen jól reagáltam rá. A rák eltűnt,
és nem volt szükség műtétre.
Egy másik vizualizációt is alkalmaztam. Ebben a rákos sejteket
lufinak képzeltem el, és naponta kétszer vagy háromszor vizualizáltam,
ahogy kidurrannak. A kipukkadt lufik végighaladtak
a testemen, és kiürültek belőle, majd aföldbe jutva pozitív energiává
alakultak át, mindenki örömére.
A harmadik vizualizáció során képzeletemben tiszta, gyógyító
vízsugár alá álltam. A víz a fejem tetején befolyt a testembe, végigzúdult
rajta, és kimosta belőle az összes rákos sejtet. Végül a lábfejemen
távozott, eleinte sűrű, fekete masszaként. Később fokozatosan
barnává és hígabbá vált, majd végül, amikor az összes rákos
sejttől megszabadultam, tiszta vízzé. A víz lefolyt a Föld méhébe,
ahol pozitív energiává változott. Aztán azt képzeltem, hogy tiszta,
fehér, gyógyító fény tölti ki azokat a területeket, ahol korábban
a rákos sejtek voltak.
Azóta minden este, mielőtt elalszom, azt mondom magamban:
!yA testem csodálatos, és tökéletes egészséggel ragyog. A testem minden
egyes sejtje ép, normális és tökéletes. "Azt is el szoktam képzelni,
hogy a testemet rózsaszín, gyógyító fény tölti meg, mert ezt
a színt a szeretet és a harmónia színének tartom. Még azt is szoktam
csinálni, hogy az „om" szócskát zengem a bal mellembe, és
egy bizonyos hangnál érzem, ahogy a szövet rezonál. Biztos vagyok
benne, hogy ez mind segített, hiszen még ma is boldogan élek,
pedig azóta már tizenegy év telt el. Az orvosok és a nővérek nem
győznek álmélkodni, milyen egészséges vagyok.
Ez azért működött, mert...
Petula is azt képzelte el jelenetében, ahogyan a rák helyére az
egészség lép. Figyelemre méltó, milyen kreatív volt az első vizualizációja:
a bájosan legelésző Jó Egészség nyuszi látványa
csökkentette a betegség okozta stresszt, és ettől érdekesebb is
lett a jelenet, így könnyebb volt rá összpontosítani. A Jó
Egészség név azt szimbolizálta, hogy milyennek képzelte el
magát, csakúgy, mint az, hogy a nyuszi bundája fényesen csillogott
az egészségtől.
Az is nagyon tetszik nekem, hogy a rákos sejtek újrahasznosultak.
Ez azt a tudást tükrözi, hogy mindennek van pozitív
oldala, ugyanakkor azt a vágyat is jelképezi, hogy mindenkinek
a legjobb legyen. És tudjuk, hogy a pozitív hozzáállás segíti
a gyógyulást.
Azt se feledjük, hogy Petula vizualizált és kemoterápiát kapott.
Nem kell választani a kettő között. Mivel figyelmét a rákos
területre összpontosította, stimulálta ezt a területet és
a hozzá tartozó agyi térképet, amely ettől megváltozott, és egy
sor kémiai változás következett be. Gének aktiválódtak az agyban,
a testi sejtekben, valamint a rákos daganatok környékén,
és az őssejtek génjei új, egészséges sejtek kialakulását tették
lehetővé.
A vizualizáció rendszeres ismétlése is fontos szerepet játszott
a gyógyulásban. Naponta legalább kétszer vagy háromszor
vizualizált.
A lufik is jó választásnak bizonyultak, ezek a „rákos lufi"
kipukkadását szimbolizálták a testében. A tudattalanja ezt úgy
élte meg, hogy a rák elpusztul. Ez stimulálta a megfelelő agyi
és testi sejteket, és végül valóban be is következett a rák pusztulása.
A vízsugaras kép is hatékony szimbolikus vizualizáció volt,
hiszen a másik kettőhöz hasonlóan azt a folyamatot írta le,
ahogy a rákos sejtek eltűnnek a testből. Ahogy fokozatosan
előrehaladt a vizualizációval, a víz egyre világosabb lett, amíg
teljesen meg nem tisztult. Ezzel Petula tudattalan üzenetet
küldött az agyának, hogy a rák eltűnt. Ekkor az idegrendszer
magasabb szintjei léptek működésbe, hogy mindezt valóra
váltsák.
A három különböző vizualizáció nagyon jó, mert előfordulhat,
hogy ráununk egy-egy jelenetre. A legtöbben ezért adják
fel: nem éreznek elég motivációt, hogy újra meg újra ugyanazt
a képet képzeljék maguk elé. De ha váltunk, és új jelenetet
képzelünk el, akkor megőrizhetjük a vizualizáció frissességét.
Végül pedig a megerősítések is nagy mértékben hozzájárultak
a sikerhez. Ezek segítségével figyelmét arra összpontosította,
amit el akart érni. A vizualizációkhoz hasonlóan a megerősítések
is stimulálták a testet és az agyat, ami végül elhozta
a gyógyulást.
C A T H I E T Ö R T É N E T E
Tíz évvel ezelőtt non-Hodgkin limfómát állapítottak meg nálam.
Óriási daganatok voltak a hasamban és az ágyékomban. Előjegyeztek
kemoterápiára, de azt mondták, várnom kell, mert tudni
akarták, hogyan fejlődik a betegség. Azt gondolták, hogy a lassan
növekvő típusba tartozik, de mivel a tumorok nagyok voltak, az
orvosok tartottak tőle, hogy a betegség agresszív formát kezd ölteni.
Várakozásom ideje alatt sokat olvastam, és hetente háromszor
reflexológiára jártam. Korábban reflexológusnak tanultam, ezért
tudtam, hogy ez segíthet. A reflexológusom mesélt a kemoterápia
veszélyeiről — olyan dolgokról, amikről korábban nem hallottam.
Röviden: elhatároztam, hogy nem egyezem bele semmilyen hagyományos
terápiába. Ehelyett elkezdtem bioélelmiszereket és zöldségleveket
fogyasztani, nagyokat sétáltam a természetben, és sokat nevettem
a barátaimmal. Abbahagytam a tanítást is.
Vizualizáció segítségével azonban arra összpontosítottam, hogy
a sejtjeim megszabaduljanak a ráktól. Először is arról győztem
meg magam, hogy a testem nem az ellenségem, csupán arról van
szó, hogy bizonyos sejtjeim valahogy letértek a helyes útról. Rajzoltam
egy képet, amelyen a rákos sejteket szürke, alaktalan masszaként
ábrázoltam. Ezután lerajzoltam a T-sejtjeimet, mintha kis
piráják lennének, barátságos, de koncentrált tekintettel, tűhegyes
fogakkal. A szürke masszáknak esélyük sem volt! Elképzeltem,
hogy a halak nagy darabokat harapnak ki a rákos sejtekből, amelyek
eltűnnek feneketlen gyomrukban... Nyilvánvaló volt, hogy ízlik
nekik az ennivaló... Még hallottam is, ahogy azt mondják:
„Miam, miam, miam." (Ez franciául van, azt jelenti, nyamnyam...
én ugyanisfrancia vagyok.)
Eleinte ki kellett jelölnöm azt az időpontot, amikor - naponta
többször is - elképzelem ezt a jelenetet, hamarosan azonban minden
ébren töltött pillanatomnak szerves részévé vált. Mintha egy
kis tévéképernyő lett volna az agyam szegletében, amelyfolyamatosan
ugyanazt a jelenetet vetíti. Gyakran mosolyt csalt az arcomra.
Megerősítéseket is alkalmaztam, amelyek időről időre változtak.
A legelején, amikor még sokat szorongtam a betegség és a halálfélelem
miatt, a klasszikus „napról napra minden tekintetben
egyre jobban és jobban érzem magam"formula egyik változatát ismételgettem.
Az én változatom így szólt: ,^íz immunrendszerem
nagyon erős, a sejtjeim napról napra egyre tisztábbak és egészségesebbek,
az immunrendszerem nagyon erős." Ezek az ismétlések
szükségesek voltak ahhoz, hogy a gondolat beleégjen az agyamba.
Ez működött is, mert valahányszorfelébredtem az éjszaka közepén
a pániktól, beugrott a megerősítésem, és miután párszor elismételtem,
megint el tudtam aludni. Aztán egyik éjjel ismétfelébredtem,
és szinte rögtön az után, hogy kinyitottam a szemem, meghallottam
az agyamban a szavakat, és újra elaludtam, mert
tudtam, hogy a testem alvás közben is értem dolgozik. Egy idő
után alig nyitottam ki a szemem, már hallottam is a fejemben a
megerősítést: a lemez, hogy úgy mondjam, anélkül is forgott, hogy
be kellett volna kapcsolnom a lemezjátszót. Ezek után már soha
többet nem ébredtem fel éjjel.
Napközben is játszottam a megerősítésekkel. Fogtam egy tükröt,
és úgy beszéltem hozzá, mintha társalognék valakivel: „Tudod,
az én immunrendszerem nagyon erős!" Sokszor nevetnem kellett,
ha eszembe jutott, hogy mi lenne, ha valaki rám nyitna, és meglátná,
micsoda épületes beszélgetéstfolytatok egy tükörrel.
Arra is használtam megerősítéseket, hogy bizonyos érzelmi
problémákat elrendezzek, amelyek a rákkal egy tőről fakadtak.
Louise Hay egyszerű szavai („Szeretem és elfogadom önmagamat,
minden jól van így") eleinte lehetetlennek tűntek. Képtelen voltam
rá, hogy azt mondjam magamnak: „szeretem és elfogadom
önmagam", anélkül hogy hisztériás nevető- vagy sírógörcsöt kaptam
volna. Mégis Louise Hay segített, hogy észrevegyem: a rákkal
kapcsolatos megerősítéseimet úgy élem meg, mintha mélyen meg
lennék sértve, mintha nagyon régóta haragudnék valamiért. Amikor
ezt megértettem, hozzátettem a megerősítésekhez, hogy: „Szeretettel
megbocsátok, és elengedek mindent, ami a múltban történt.
" Ezt a megerősítést a mai napig használom, és érzem, ahogy
megnyílik a szívem, miközben ezeket a szavakat ismétlem.
Negyvenötödik születésnapomon, egy áprilisi napon diagnosztizálták
a rákot, és decemberre a rákos tumorok mérete 70 százalékkai
csökkent. A következő év elejére teljesen eltűntek. Ezeket a
tényeket az olvasó is ellenőrizheti: a skóciai Leven-völgyi kórházban
megtalálja orvosomat, dr. Patrcia Clarke-ot.
Az élet nem ismer határokat!
Ez azért működött, mert...
Cathie olyan jelenetet képzelt el, amelyben a T-sejtjei felfalták
a rákos sejteket, vagyis ebben is érvényesült az, hogy a rák helyébe
az egészség lépett. Ez stimulálta a test rákos szöveteit, valamint
a hozzájuk tartozó agyterületeket, és azt eredményezte,
hogy az agyban és a rákos terület környékén jótékony vegyi
anyagok szabadultak fel, és genetikai változások mentek végbe.
Azáltal pedig, hogy megerősítette, teste nem az ellensége,
szeretettel közelített hozzá. Ha azokon a dolgokon tépelődünk,
amiket elrontottunk, és azt hisszük, valami baj van velünk,
stressz alakul ki bennünk, annak negatív hatásai pedig
közismertek. Cathie inkább azt erősítette meg, hogy néhány
sejt valahogyan letért a helyes útról. Ez megint csak szeretetről
és elfogadásról árulkodik, ami szerintem pozitívan befolyásolja
a dolgokat.
A reflexológia is segíthetett. Bár sok más alternatív gyógymódhoz
hasonlóan a reflexológia kedvező hatásait sem sikerült
még túl sok bizonyítékkal alátámasztani, én hiszek benne,
hogy ez csak idő kérdése, és hamarosan rendelkezésünkre állnak
majd a megfelelő bizonyítékok. Cathie hite valószínűleg
hozzájárult a terápia hatékonyságához.
A testmozgás, az egészséges táplálkozás, a zöldséglevek fogyasztása
feltehetőleg szintén jótékony hatást fejtett ki. Bizonyítékok
vannak rá, hogy a nagyobb mértékű zöldség- és gyümölcsfogyasztás,
a húsmennyiség csökkentése és a rák gyógyulása
között összefüggés állhat fent.
A sok nevetés csökkentette a stresszt, és elárasztotta a testet
boldogsághormonokkal, amelyek nagy valószínűséggel pozitív
szerepet játszottak a gyógyulás folyamatában. A halak jóízű
„miam, miam, miam" csámcsogása is vidám mosolyt csalt
Cathie arcára, miközben vizualizált.
Jó ötlet volt, hogy abbahagyta a tanítást, mert ezzel kiiktatott
egy lehetséges stresszfaktort, és több energiát tudott fordítani
a gyógyulásra. Nyilvánvaló, hogy nagyon pozitívan állt
a dolgokhoz, és eltökélte, hogy megszabadul a ráktól.
Cathie határozottan pozitív hozzáállását az is jelzi, hogy
sokszor vizualizált. Jelenete minden egyes éber pillanatát átszőtte,
aminek valószínűleg kedvező következményei voltak.
A megerősítések is befolyásolhatták gyógyulását, erősítették
az immunrendszerét.
Amikor ráébredt, hogy a rákos daganattal kapcsolatban úgy
érez, mintha mélyen meg lenne sértve, vagy régóta haragudna
valamiért, végre képessé vált kezelni érzelmi problémáit. Véleményem
szerint összefüggés van az ilyen elfojtott negatív érzelmek
és a rák egyes formái között, amit egy korábbi könyvemben
bizonyítékokkal is alátámasztottam.
S A R A H T Ö R T É N E T E
Nálam azt követően diagnosztizáltak non-Hodgkin limfómát,
hogy egy daganatot találtak az ágyékomban. További vizsgálatok
kimutatták, hogy a betegség már kifejlődött a testem mindkét oldalán
és a csontvelőben is. Ügy tudom, az orvosok ezt úgy mondják,
hogy a betegség a IV. fázisban van.
Elmagyarázták, hogy a kemoterápia lenne a legmegfelelőbb kezelési
mód, egy esetleges jövőbeni csontvelő-átültetés mellett. Azt
is elmondták, hogy a limfóma alacsony fokozatú, ezért egyelőre
nem kapok kezelést, csak aktívan megfigyelnek, amíg a tünetek
nem változnak. A dolgok ilyetén alakulása eleinte nagyon összezavart,
mert addig úgy tudtam, hogy a rák kezelésében akkor lehet
a legjobb eredményt elérni, ha minél hamarabb beavatkoznak.
Amikor azonban többet is megtudtam a betegségről, egyre jobban
örültem a szituációnak. Megértettem, hogy a betegség lefolyásában
lehetnek egész hosszú szakaszok, amikor csak nagyon kis változás
történik, vagy éppen semmi. Ez időt adott, hogy más utakat is kipróbáljak.
Még az 1980-as években megvettem Shakti Gawain Teremtő
képzelet - alkotó vizualizáció című könyvét, felfedeztem a meditációt,
és az életemet egy ideig a megerősítések és a vizualizációk
alapján rendeztem be. Egyszer még Shakti egyik workshopján is
részt vettem Londonban, de több okból kifolyólag életem e szakasza
azóta lezárult.
Az alternatív gyógyászat és terápia iránt azonban megmaradt
az érdeklődésem. Most tehát, betegségem kapcsán részletesebben is
elmerültem benne. Brandon Bays Belső utazás című könyve
(amely arról szól, hogyan gyógyult meg Brandon a rákból azáltal,
hogy sok-sok évnyi érzelmi fáj dalmát engedett el) már vagy egy éve
ott állt a polcomon, de nem jutottam el addig, hogy elolvassam,
ezért most ezzel kezdtem.
Az első „belső utazásra" két héttel a diagnózist követően indultam
el, és rájöttem, hogy ez az élmény az egész életemet meg
fogja változtatni. Később találtam egy holisztikus szakembert, aki
alternatív megközelítéssel viszonyult a rák kezeléséhez. Ekkor
kezdtem el meditációs és vizualizációs technikákat kifejleszteni.
Kisebb betegségek kezelésére korábban is alkalmaztam már a
homeopátiát, és mindig nagyon meg voltam elégedve az eredménynyel,
ezért most is tanácsot és útmutatást kértem egy homeopatától.
Akihez fordultam, képes volt rá, hogy támogassa minden jelenlegi,
a jólléthez kapcsolódó gondolatomat. 0 ismertetett meg a reikivel,
amiről azóta is az a véleményem, hogy a lehető legmélyebb gyógyító
módszer. Ügy vettem észre, hogy a reiki erősíti a meditációs és vizualizációs
technikákat, amelyeket használok.
Egy idő után a reiki annyira megerősítette a vizualizációs képességemet,
hogy most már csak a legelején kell tudatos erőfeszítést
tennem, hogy beindítsam a spontán vizualizációt, a többi megy
magától. Csak becsukom a szemem, és szinte azonnal jönnek az
élénk képek.
Sokféle tapasztalatot nyertem a vizualizáció, a meditáció,
a belső utazás és a reiki révén, sőt akkor is, amikor egyszerűen csak
a kutyámat sétáltattam, és meggyőződésem, hogy mindezek nagy
hatással voltak a gyógyulásomra.
Szenvedélyesen hiszem, hogy ha a rákkal diagnosztizált betegek
máshogyan kezdenének hozzáállni a betegségükhöz, az óriási
hatással lenne hosszú távú kilátásaikra. Túl sok embert hagy el
az ereje, amikor rákot állapítanak meg nála, és a legtöbben kétkedés
nélkül beletörődnek a prognózisba. Sokuk számára sajnos
ez valósággá is válik. Egy ideig engem is markában tartott a kétségbeesés.
En viszont olyan helyzetben voltam, hogy nem kellett azonnal
belevetnem magam valamilyen kezelésbe, tehát volt időm, hogy
másfelé is tapogatózzak. Két év után azt tudom mondani, hogy az
egészség nem más, mint egy lelkiállapot. Járok a terapeutámhoz,
látogatásaim azonban egyre ritkábbak, mert egészségi állapotom
most már stabil.
Azt hiszem, a vizualizáció mérhető eredményei azok, amelyek
fizikailag is érzékelhetők. 2005-ben egy vizsgálat után azt mondták,
mindkét ágyéki nyirokcsomóm láthatóan meg van nagyobbodva.
Ehhez nem nagyon kellett vizsgálat, láttam magamtól is, hogy
nagyobbak lettek. Olyan volt a tapintásuk, mintha nagy borsószemek
lettek volna a bőröm alatt. Amikor először kezdtem vizualizálni,
úgy képzeltem el a csomókat, mintha jégből volnának, és lassan
elolvadnak, majd eltűnnek. Ezt minden este megismételtem elalvás
előtt. Hat hónapon belül a bal oldali csomók mérete jelentős
mértékben csökkent, és ma már alig lehet észrevenni őket. Mára
a jobb oldali csomók is visszahúzódtak.
Mindennap gyakorlom a vizualizációt és a reikit. Emellett havonta
egyszer egy profi reiki gyógyítóhoz járok. En is végigcsináltam
az első tanfolyamot, és ma már én is egyes szintű reiki gyógyító
vagyok, így kontrollálni tudom a saját reiki energiám áramlását.
Mivel a reiki maga is a vizualizáció egyik formája, saját technikát
fejlesztettem ki, amelyben a két módszert ötvözöm egymással. Szerintem
ez erősíti a vizualizáció hatását. Először egy szándékot
szoktam megfogalmazni, általában azt, hogy tökéletesen egészséges
a testem. A vizualizáció szinte magától beindul, nem is kell nagy
erőfeszítést tennem érte.
A legemlékezetesebb vizualizációt, ami eddig megmutatkozott
előttem, a mai napig megismétlem. Ebben az történik, hogy a testem
összes rákos sejtje egy buszra vár!!!!! Végignézem, ahogy egymás
után felszállnak a buszra, majd a jármű elhúz, a kis rákos sejtek
pedig integetnek nekem, amíg el nem tűnnek a szemem elől.
A vizualizáció másik, fizikailag érzékelhető eredménye az, hogy
az általános egészségi állapotom és a közérzetem két év alatt teljesen
megváltozott. A diagnózist megelőzően gyakran voltak felső
légúti fertőzéseim, és rendszeresen szedtem rájuk antibiotikumokat.
Emellettfolyton energiahiányban szenvedtem, és örökké fáradt
voltam.
Két éve azonban nem volt ilyen fertőzésem, nagyon ritkán érzem
magam rosszul, és tele vagyok energiával.
Ez azért működött, mert...
Sarah abban hitt, hogy az egészség egy lelkiállapot, ezért arra
összpontosított, hogy képzeletét a lehető legpozitívabb módon
használja. „Belső utazása" kulcsszerepet játszott a gyógyulásában,
mert segítette az érzelmi gyógyulást, ami hatással volt
a betegségre. A reiki erősítette a vizualizációk hatását, és a
rendszeres reiki gyakorlatok kétségkívül segítettek neki, hogy
teste a gyógyulás útján induljon el. Az utóbbi időben tudományosan
is igazolták, hogy a kézrátételes gyógyítás megváltoztatja
a sejtnövekedés ütemét a bőr és a csont sejtjeiben.
Sarah jeleneteiben a megnagyobbodott nyirokcsomók jégtömbökként
jelentek meg, amelyek lassan elolvadtak a lelki
szemei előtt, a másik emlékezetes képben pedig a rákos sejtek
elutaztak egy busszal. Ezek a jelenetek is azt a folyamatot tükrözik,
hogy a tumor helyét az egészség veszi át. A vizualizáció
hatással volt a betegség által érintett agyi térképekre, valamint
magának a betegségnek a helyére is.
Mint már korábban is mondtam, nem hiszem, hogy az agy
különbséget tenne valós és képzelt dolgok között. Sarah azt
képzelte el, hogy a daganatok elolvadnak, a rákos sejtek pedig
elutaznak egy buszon, ezért valószínű, hogy az agyban felszabadult
az összes szükséges vegyi anyag, és az összes megfelelő
gén aktiválódott annak érdekében, hogy a rák a valóságban is
eltűnjön - hiszen Sarah ezt képzelte el.
PAT TÖRTÉNETE
Pat történetét húga, Carol mesélte el.
Pat nővérem egy napon arra ébredt, hogy nem tud mozogni. Elvitték
apeterborough-i kórházba, majd onnan a cambridge-i Addenbrooks
Kórházba, ahol megállapították, hogy rák alakult ki a gerince
körül, ha jól emlékszem, a harmadik és az ötödik csigolya
között. Sugárkezelést kapott, és néhány hét múlva képes volt járókerettel
közlekedni, de az orvosok azt mondták, hogy már csak hat
hete van hátra. Ez 2002-ben történt. Ma már a nővérem rendszeresen
meglátogat a saját kocsiján. Járókeretre rég nincs szüksége.
Pat, a lányom és én egy csomó barátunkkal együtt nyitottak vagyunk
a spirituális dolgokra. Amikor Patnél rákot diagnosztizáltak,
mindannyian azonnal elkezdtük a vizualizációt.
En csak azt mondhatom el, amit én magam tettem. Leültem
a földre, és belenéztem Pat hátába, mintha röntgenszemeim lennének.
Egyes napokon kékesfehér lézersugárral égettem fel a rákos sejteket,
máskor különleges, zöld savat használtam, ami csak a rákos
sejteket pusztítja el. Ezt mindennap megtettem, nagyjából egy
éven át. Amikor a nővérem is velem volt, mindig rátettem a kezem,
és azért fohászkodtam, hogy Isten küldje el neki különleges
gyógyító erejét.
Akárhogyan is, de működött, amit csináltunk. Bár az orvosok
azt mondták, hogy a sugárkezeléssel nem érik el az összes sejtet a
helyzetük miatt, a legutolsó vizsgálat során már egyetlen rákos sejtet
sem találtak. Azt mondták, teljesen meggyógyult.
Hiszem, hogy az elménk hatalma óriási, de gyakorolnunk kell,
ha meg akarjuk erősíteni. Hiszek Istenben, az angyalokban és az
ima erejében — szerintem ez a legjobb egészségügyi eszköztár.
Ez azért működött, mert...
Pat és családja együtt vizualizálták a gyógyulást. Carol jelenete
a rákos sejtek pusztulásáról szólt. Ez stimulálta a rákos testrészt
és az ezért felelős agyterületet, ami biokémiai és genetikai változásokat
idézett elő az agyban és a rákos daganat környékén.
Figyelemre méltó, hogy a vizualizáció idején Carol gyakran
nem volt a nővére közelében. A gyógyítást el is tudjuk küldeni
másoknak, csak annyit kell tennünk, hogy elképzeljük testükben
a gyógyító jelenetet.
Carol mélyen hitt az elme hatalmában, ami hozzájárult a sikerhez.
Mindez az Istenbe, az angyalokba és az ima erejébe
vetett hitével együtt valóban nagyszerű egészségügyi eszköztárnak
bizonyult.
J E A N N I N E TÖRTÉNETE
Egy kenetvizsgálat mutatta ki 2007júliusában, hogy abnormális
sejtek vannak a méhnyakamban. A betegség egyelőre enyhefokozatú
volt. Október 11-ére hívtak be hüvelytükrözésre. Sokan tudják,
hogy ez az én koromban (52 éves vagyok) nem ritka dolog, és a kezelést
gyorsan elvégzik. Bennem azonban megszólalt a vészcsengő.
Ezért az első sokk után, amit ki is írtam magamból a naplómban,
egy versformájában, és a legjobb barátaimnak is kibeszéltem magamból,
elhatároztam, hogy teszek ellene valamit.
Szeptemberben írtam Jan de Vries-nek, a Skóciában élő, világhírű
orvosnak, aki gyógynövényalapú gyógyszert (antikarcinogént
tartalmazó Indolplexet) írt fel. Napi egy tablettát vettem be, és
csak akkor tudtam meg, hogy legalább napi kettőt kellett volna,
amikor már csak két hét volt hátra a vizsgálatig.
Hiszek az elme, a relaxáció és a hasonló dolgok hatalmában.
Nagyjából két héttel a kitűzött időpont előtt arra irányítottam az
elmém, hogy kitöröljem az abnormális sejteket. Elképzeltem a sejtsorokat
(három-négy sort), minden sejten nagy fekete folttal (sokkal
nagyobbal, mint a normális), és láttam, ahogy mindegyik egészséges
sejtté változik, egyik sor a másik után, míg azt nem éreztem,
hogy az összes egészségesen néz ki. Egy radírt is elképzeltem, amivel
sorra kitöröltem a beteg sejteket, és egészségesekre cseréltem őket,
majd egészséges sejtek sorait képzeltem magam elé. Ezt minden este
megismételtem.
Rendesen megjelentem a hüvelytükrözéses vizsgálaton, ahol a
szakorvos megállapította, hogy nincsenek abnormális sejtek a méhnyakon.
A nőgyógyász még azt is mondta, hogy a hüvelyem fiatalabbnak
látszik, mint amit az életkorom alapján várni lehetne.
Fogalmam sincs, ez alatt mit érthetett.
Azt elfelejtettem mondani, hogy kétszer távgyógyításban is részesültem,
nem sokkal a diagnózis után. Az egyik egy biaurás kezelés
volt, a másik alkalommal egy biaurás barátom narancssárga
színt küldött.
Ez azért működött, mert...
Jeannine története is azt a folyamatot írja le, hogy az abnormális
sejtek helyét egészséges sejtek veszik át. A jelenet során fekete
foltos sejtek sorait látta maga előtt, amelyek egészséges
sejtekké változtak. Egy képzeletbeli radír segítségével kitörölte
az abnormális sejteket. Az agy nem tesz különbséget valóságos
és képzeletbeli dolgok között, ezért valószínűleg beindultak
a megfelelő kémiai és genetikai változások, amelyek előidézték
a gyógyulást.
Jeannine gyógyfualapú gyógyszereket is szedett, aminek valószínűleg
szintén megvolt a pozitív hatása, még akkor is, ha
nem annyit vett be, amennyit kellett volna.
Az sem mellékes, hogy verset írt, és mesélt legjobb barátainak
az első sokkról. Ez segíthette a felgyülemlett negatív
érzelmek kifejezését, ami jó hatással volt a gyógyulás folyamatára.
Mint ahogy Pat történeténél már rámutattam, távolról is
küldhetünk gyógyítást másoknak. Jeannine két ilyen kezelést
is kapott (távgyógyítás formájában), méghozzá biaura kezelést.
Az egyikben a barátja narancssárga színt küldött neki. En
rajongok a színekért a vizualizációkban. A 3. fejezetben például
említettem, hogy a kék szín nyugtató hatású. Egy kísérlet
szerint a kék színű placebo nyugtatók 66 százalékban voltak sikeresek,
míg a rózsaszín placebo nyugtatók mindössze 26 százalékban.
A narancssárga színhez leggyakrabban az öröm,
a napfény és a lelkesedés képzetét társítjuk. Sokszor az erő és
a bátorság gondolatát is felidézi. A gyógyulás tekintetében pozitív
jelentéssel bír. Jeannine vagy örömmel és lelkesedéssel
telt el a narancssárga színtől, vagy pedig hatásától erőt érzett
magában.
L I N D A TÖRTENETE
Mindig is lenyűgözött a vizualizációval történő gyógyítás. Öt évvel
ezelőtt cukorbetegséget állapítottak meg nálam, és két évig cukorbetegként
éltem. Három évvel ezelőtt elmentem az orvoshoz,
hogy asztmaspray-t írassak fel, de onnan egyenesen a kórházba
vittek, ahol vérátömlesztést kaptam. Vastagbélrákom volt. Az
egyetlen tünet a fáradtság volt, de annak köszönhetően, hogy egy
figyelmes orvos észrevette a fehér kezeimről, hogy kevés a vérem,
ma is itt vagyok.
Amíg a műtétre várakoztam, elkezdtem a vizualizációs terápiát.
Hosszú éveken át tanulmányoztam az elmét, és éppen
Mpower Mindworks nevű cégemet készültem megalapítani, amikor
ez a hír ért. A vizualizációval nagyon jól tudtam kezelni
a pánikot — ami ilyenkor eluralkodik az emberen —, no meg a kezelések
és a hosszú kórházi várakozások okozta traumát. Ilyenkor
gondolatban el tudtam menekülni egy gyönyörű helyre, és nem volt
szükségem nyugtatóra, amit szinte tömtek a többi betegbe, nehogy
klausztrofóbiásak legyenek a CT-vizsgálat vagy valami hasonló
közben. Egyszer, amikor egy negyvenperces CT-t végeztek rajtam
egy „hordóban", azt képzeltem, hogy a szabadban túrázom, és
amikor a vizsgálat véget ért, és fel kellett kelnem, úgy fájt a lábam,
mintha tényleg most jöttem volna meg egy hosszú kirándulásról.
A sebész azt mondta, a legtöbben három hónapig nem mennek
dolgozni egy olyan műtét után, mint amilyet rajtam végeztek. Azt
mondta, nálam mindössze hét nap alatt begyógyult a seb, a többit
pedig elvégezte a képzeletem. Hát ez pompás! - gondoltam. Micsoda
kihívás!
Huszonöt nap múlva már teljes munkaidőben dolgoztam, és tömegközlekedésseljártam
be a munkahelyemre.
A rák korábban már megtámadta a nyirokrendszeremet, és kemoterápiát
kellett volna kapnom, de én azt gondoltam, hogy ezt
a rákot én magam idéztem elő azzal, hogyfolyton a múlton rágódtam,
és most meggyógyítani is nekem magamnak kell a testemet.
Naponta háromszor vizualizáltam, és csak olyan ételt ettem, amit
magam készítettem, hogy ne vigyek be mérgeket a szervezetembe.
En egy olyan vizualizációt alkalmazok, amit a Silva-módszer
ihletett, amit nagyon hatékony gyógyító módszernek tartok.
A legjobb hatás érdekében lefekszem vagy leülök egy csöndes,
nyugodt helyen, bár akkor is működik a dolog, ha valami zsúfolt,
zajos helyen ülök, mondjuk a metrón. Lassan visszaszámolok tíztől
egyig (és közben úgy érzem magam, mintha egyre mélyebbre merülnék
a víz alá). A szemem balról jobbra mozgatom, és elképzelem
a hármas számot: 3... 3... 3... Majd a szemem visszafelé mozgatom,
jobbról balra, és azt ismétlem: 2... 2... 2..., majd 1... 1... 1...
Addigra teljesen ellazulok.
Akkor azt mondom magamnak, hogy kapcsolatba lépek egy felsőbb
hatalommal (Istennel, Buddhávalstb.). Látom, ahogy Isten
keze felé nyúlok, és megragadom. Érzem az univerzum rezgését,
ahogyan végigáramlik a testemen. A négy sarokból angyalokat és
arkangyalokat hívok elő, hogy megvédjenek engem.
Azt mondom magamnak, hogy el kell engednem az összes negatív
múltbéli tapasztalatot. Könnyednek érzem magam, mintha
szabadon lebegnék. Megbocsátok mindenkinek, aki valahafájdalmat
vagy szomorúságot okozott nekem. Eleinte az arcukat nagyon
közel láttam a magam arcához, de idővel a távolba vesztek, és már
az is nehezemre esik, hogy emlékezzek rájuk. A kezdeti, dühösen
közelítő arcokból mára távoli, apró pontok lettek.
Ezután azt mondom magamnak, hogy a testem és a lelkem erős
és egészséges, és tökéletes harmóniában végzi a munkáját. ,¿4 szellemem
tökéletes állapotban van, együttműködik a testem összes
szervével. A szemem tisztán lát, a fülem tökéletesen hall."
Egy képzeletbeli porszívóval kiszívom afölösleges váladékot az
orromból és a tüdőmből, mert korábban asztmás voltam, és gondjaim
voltak az arcüregemmel. A levegő szabadon áramlik a tüdőmbe,
ami örömmel üdvözli a különböző évszakok illatát.
Azt mondom magamnak, hogy a szám egészséges, erős zománc
védi a fogaimat és tisztán tudok beszélni. A testem és a szellemem
tökéletes harmóniában van, és ez lehetővé teszi, hogy a gondolataimat
tisztán kimondjam, anélkül, hogy megbántanék másokat.
Azt mondom magamnak, hogy a nyelőcsövem, a légcsövem,
a gyomrom és a beleim tökéletesen egészségesek, és jól működnek.
Elképzelek egy egészséges májat, majd a hasnyálmirigyemet és
a véremet, ahogy harmonikus munkával tökéletes vércukorszintet
teremtenek a testemnek.
Azt mondom, az epehólyagom, a húgyhólyagom és a vesém tökéletesen
működik. A szívem erős és egészséges, minden véna és artéria
tiszta és nyitott, így a vér a testem minden részébe gond nélkül eljut.
Ezután megerősítem, hogy az immunrendszerem erős, folyamatosan
harcol, megjavítja, helyreállítja, meggyógyítja és megvédi
a testemet. Néha egy kis lényt is elképzelek, aki felfalja a testemben
az idegen baktériumokat. Ezek a kis lények az egész testemben
végzik a munkájukat.
Megerősítem, hogy a nyirokrendszerem és a nyirokcsomóim nagyon
egészségesek (gyorsan át is nézem a testem). Amikor rákos volt
a nyirokrendszerem, azt képzeltem el, hogy a sejtjeim vissza tudnak
emlékezni a tizenöt évvel korábbi állapotra, amikor még erős,
egészséges és boldog voltam.
Megerősítem, hogy a nemi szervek és a szövetek egészségesek,
a csontjaim kívül-belül erősek és egészségesek, és képzeletemben
a csontjaimon belül végigjárom a testemet, a farkcsonttól kezdve
végig a gerincemen, a fejemben, a mellkasomban, a karjaimban,
a lábaimban és a lábujjaimban.
Megerősítem, hogy a bőröm sima és rugalmas. Ezután a kezemre
koncentrálok, hogy megszabaduljak a mindig visszatérő bőrrákoktól
(általában negyvennyolc órán belül el is tűnnek).
Elképzelem, hogy a fejem fölött vakító fehérfény ragyog. Afejem
tetején keresztül a testembe szívom. Ahogy lassan végighalad
a testemen, megtisztít minden betegségtől, negatív gondolattól és
elpusztult sejttől, közben pedig meleg sugárzást érzek.
Elképzelem magam betegen, és gondosan kiradírozom ezt a képet,
a lábamnál kezdve. Ezután egy szép, fehér képkeretet képzelek
el, és benne önmagamat. Amikor végbélrákom volt, azt képzeltem
el, hogy barikádot építek, a képet pedig egy nagy felirat szeli át:
„Ráknak tilos a belépés. "Erre már nincs szükség.
A keretben egy történetet látok, amelyben mindaz benne van,
amire valaha vágytam — energia, barátok, pénz, munka, kertészkedés,
utazás, tánc, és így tovább. Minden egyes gondolatot részletesen
megélek, hogy elnyújtsam a relaxációt.
Most egy valós emléket hívok elő, valami pozitív és vidám dolgot.
Újra átélek hangokat, illatokat, érzéseket, mindent olyan intenzitással,
amilyen a kedvemre való. Addig maradok ebben az állapotban,
amíg csak akarok.
Végül elszámolok egytől ötig, megmozgatom a lábujjaimat, és
azt mondom magamnak, hogy teljesen éber vagyok, és jobban érzem
magam, mint korábban.
Rendszeresen végeznek rajtam CT-vizsgálatot, és minden alkalommal
ugyanaz az eredmény: nincs jele ráknak a testemben. Az
orvosok le vannak nyűgözve. Soha életemben nem voltam még
ilyen boldog és egészséges, és sosem volt még ennyi energiám. Mindennap
húsz percet töltök vizualizációval, és indulatkezelési technikákat
tanítok tizenéveseknek egy középiskolában. A cukorbetegségem
már a múlté, és asztmaspray-t sem használok!"
Ez azért működött, m e r t -
Linda testgyógyító vizualizációja stimulálta a teste minden
egyes részét, amit elképzelt, valamint a hozzájuk tartozó agyterületeket.
Egész testének teljes gyógyulást nyújtott azzal,
ahogy szavakkal és képekkel leírta az egészséges jeleneteket.
A Linda által alkalmazott vizualizációs technika a Silvamódszeren
alapul, amely az elme kihasználásának igen hatékony
módja, amelyben én is hiszek, és amit csak ajánlani tudok.
Vizualizációi során Linda nemcsak azt képzelte el, hogy
meggyógyítja a rákot, hanem azt is, hogy hasnyálmirigye
egészséges, tüdeje és légutai pedig tiszták, váladékmentesek,
így végül a cukorbetegségből és az asztmából is kigyógyult.
Linda lelki beállítottsága erősen pozitív, ami segített teljesen
felépülnie. Hitt abban, hogy a rák azért alakult ki, mert
felhalmozódtak benne a múlt eseményeihez kapcsolódó negatív
gondolatok, ezért abban is hitt, hogy meg tudja magát gyógyítani
az elme segítségével. A vizualizációk alatt megbocsátást
érzett, így el tudta engedni a felgyülemlett negatív érzéseket.
A vizualizációk ismétlődésének is fontos a szerepe. Linda
naponta háromszor vizualizált.
Ételeit maga készítette, hogy elkerülje az adalékanyagokat,
amelyek gyakran megtalálhatók az előre csomagolt élelmiszerekben,
és negatívan befolyásolhatták volna a gyógyulását.
Linda hisz egy felsőbb hatalomban, és elképzelte, ahogy az
univerzum rezgése végigáramlik a testén. Hitt benne, hogy
hatalmas gyógyító erő áramlik belé, én pedig hiszek benne,
hogy ez tényleg így is történt.
Szívbetegségek
K E V I N TÖRTÉNETE
Befejeztem a munkám a számítógépemen, és eló'vettem a vasalódeszkát.
Hirtelen, pár másodperc leforgása alatt a jobb hüvelykujjam
teljesen bedagadt és kemény lett.
Rögtön arra gondoltam, biztos trombózis, és a legkevésbé sem
szerettem volna, ha a vérrög elmozdul és feljut a szívembe vagy az
agyamba. Azonnal a helyi kórház sürgősségi osztályára mentem.
Addigra az ujjam kékülni kezdett, amitől még jobban megrémültem.
Egy helyi háziorvoshoz irányítottak (azt mondták, ha ő utal
vissza a kórházba, az gyorsabb, mint ha ott várakozom). Nagyon
alapos volt, megvizsgálta az ujjaimat és a szememet, majd azt
mondta, lázam van, és szívzörejt is hall. Mindez együttesen arra
mutatott, hogy talán szívbillentyű-gyulladásom van, ami nagyon
veszélyes lehet, és még az is elképzelhető, hogy ki kell cserélni
a szívbillentyűmet. Elmagyarázta, hogy a szívbillentyűn meg
tudnak telepedni a baktériumok, és letörhetnek belőle kis darabok,
amelyek vérrögöket okozhatnak (azt gondolta, ez okozza az ujjam
elkékülését). Felhívta a kórházat, és azonnali szakorvosi vizsgálatomat
kérte. Addigra a hüvelykujjam már teljesen kék és kemény
lett.
Visszasétáltam a kórházba, és közben azon morfondíroztam,
mennyire meg tud változni pár pillanat alatt az életünk. Nagyon
erősen belém hasított a halandóság gondolata (ami nem feltétlenül
rossz dolog, mégis óriási szorongást és félelmet tud okozni).
A sürgősségin további vizsgálatokat végeztek, és az orvosok
megerősítették: könnyen lehet, hogy szívbillentyű-gyulladásom
van. Késő este felvettek a kórházba, és másnapra előjegyeztek
EKG-ra és mellkasröntgenre.
Nehezemre esett elaludni, folyton azokon a dolgokon járt az
agyam, amiket még akartam az élettől, és arra gondoltam, hogy
nem szeretném, ha műtétre kerülne sor, ami közben meg is halhatok.
Minél többet gondoltam erre, annál jobban megrémültem. Félelmem
magát gerjesztette, mígnem egyszer csak gondolatban azt
kiáltottam: „Elég!" Eszembe jutott, hogy van erre a helyzetre
más megoldás is. Meggyőztem magam, hogy jobb beismerni afélelmet,
mint elfojtani, de több kárt okoz, ha hagyom, hogy a félelem
örvénye magával rántson a mélybe.
Eldöntöttem, hogy nem lesz szükségem szívbillentyűműtétre, és
meg tudom gyógyítani magam. Nem fogok meghalni, és nem fogom
hagyni, hogy afélelmem negatívan befolyásolja az állapotomat.
Elkezdtem beszélni a testemhez, emlékeztettem rá, milyen csodálatos,
hatalmas és erős, és milyen bámulatos képessége van arra,
hogy meggyógyítsa magát. Arra biztattam, hogy kapcsoljon „szupergyógyító"
fokozatba!
Hirtelen egy kép villant az agyamba. Olyan spontán és tiszta
volt, hogy meglepődtem. A szívem belsejében voltam, és az egyik
billentyűmet néztem, Láttam a három részét, láttam, amint kinyílik-
becsukódik, és láttam rajta a baktériumokat.
Aztán egy vízágyút láttam a kezemben, és tudtam, hogy azzal
kell majd letisztítanom a billentyűről a baktériumokat. De akkor
a baktériumok bekerülnek a vérkeringésembe, ahol további vérrögöket
idézhetnek elő! Hirtelen nagy, zselészerű immunsejteket láttam,
amelyek a közelben védőfalat alkottak. Tudtam, hogy körbeveszik
és bekebelezik majd a baktériumdarabkákat, amelyeket elsodor
a vízsugár, így azok nem tudnak további kárt okozni.
Elkezdtem vízágyúzni. Már csináltam ilyet, tehát tudtam, milyen
érzés, amikor az erős vízsugár eltalál valamit, és a cső visszarúg.
Végigmostam a vízzel a szívbillentyűmet, és néztem, ahogy a
baktériumdarabkák elsodródnak, egyenesen az immunsejtek karmaiba.
Alomba zuhantam, de akárhányszor felébredtem (ami elég
gyakran megtörtént), újrajátszottam a jelenetet, miközben pozitív,
biztató szavakkal beszéltem a testemhez. Bátorítottam, és biztosítottam
róla, hogy bízom óriási energiáiban és gyógyító erejében.
Ereztem magamban az elhatározást, hogy egészséges és életerős
akarok lenni, nem csak most, hanem további hosszú éveken át.
Másnap reggel megvizsgált egy szakorvos és egy orvoscsoport.
Érdekes módon már nem voltam lázas, és a hüvelykujjam is kevésbé
volt bedagadva, sőt már nem is volt olyan kemény. Az EKG és
a mellkasröntgen egyaránt azt állapította meg, hogy a szívem kitűnő
egészségnek örvend. Nem volt bakteriálisfertőzésre utaló jel.
Természetesen nem lehetek benne biztos, hogy a vizualizáció
előtt szívbillentyű-gyulladásom volt. Viszont egyetlen orvos sem
tudott más magyarázatot adni, sem akkor, sem a későbbi kontrolivizsgálatokon,
hogy mi más okozhatta volna a tüneteket.
A vizualizáció mindenesetre segített, hogy pozitívabb hangulatba
kerüljek, és legyőzzem a félelmeimet. Es ki tudja, lehet, hogy
ez mentette meg az életem.
Ez azért működött, mert...
Először is arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy Kevin tökéletes
határozottságról tett tanúbizonyságot. Test-elme kutatásaim
elmúlt tizenhárom éve alatt arra jöttem rá, hogy a határozottság
sokszor társul ahhoz a jelenséghez, amit csodás
gyógyulásnak szoktunk hívni.
Kevin elhatározása egy egyszerű szóval kezdődött: „Elég!"
Ezt kiáltotta gondolatban. Eldöntötte, hogy nem figyel tovább
a félelemre, amit érez, inkább pozitív gondolatokra hangolja
az elméjét. Elhatározása nyilvánvalóvá tette, hogy az egészségnél
semmit sem tart fontosabbnak, így tudattalan elméje és
idegrendszere közvetlenül a gyógyításra tudta fordítani az
energiáit.
Jó sokat beszélt magához, emlékeztette testét a szépségére,
erejére, hatalmára, és arra a képességére, hogy meg tudja gyógyítani
önmagát. Még arra is rávette, hogy állítsa magát „szupergyógyító"
fokozatba. Mindez aktiválta a megfelelő agyterületeket,
amelyek aztán tényleg arra utasították a testet, hogy
álljon át szupergyógyító üzemmódra.
Szupergyógyító üzemmódban spontán képek bukkantak fel
Kevin elméjében. Megfigyeltem, hogy ez olyankor fordul elő,
amikor valamilyen útmutatást kérünk a testünktől vagy az
agyunktól. Ebben az üzemmódban Kevin nyitott volt bármilyen
útmutatásra, amit csak kaphatott.
Ennek eredményeképpen lelki szemei előtt egy olyan jelenet
játszódott le, amelyben a szívbillentyű-gyulladás megszűnt.
A szívbillentyűjére összpontosított, amivel aktiválta az
azért felelős agyterületeket, valamint magát a szívbillentyűt és
a körülötte lévő részeket. A jelenetet könnyednek képzelte - a
nagy immunsejtek látványa, amint bekebelezték a baktériumdarabkákat,
minimálisra csökkentette a stresszt és a félelmet.
Kevin vízágyút használt a jelenetben, ami nem volt ismeretlen
számára, mert már volt ilyen eszköz a kezében. Ezért a jelenetet
élénkebben tudta átélni, mert emlékezett rá, milyen érzés
beindítani egy vízágyút. Minél világosabban tudunk elképzelni
egy jelenetet, annál hatásosabb.
H E L E N TÖRTÉNETE
Két héttel ezelőtt közölték velem, hogy a kisbabámnak szabálytalan,
167-es a szívverése. Miután mindennap gyógyítottam őt (beléptem
a szíve sejtjeibe, és rózsaszín, angyalszárnyas szívecskéket
adtam nekik, amelyek a szeretet jelképezték, és közben azt mondogattam:
„normális, szabályos szívritmus"), tegnap azt mondták,
hogy a szívritmus lement 147-re, és most már teljesen normális és
szabályos.
Nem tudom, hogy mindez a szeretetnek és a gyógyításnak köszönhető-
e, de szeretném azt hinni, hogy ezért történt.
Ez azért működött, mert...
Helen a kisbabája szívére fókuszálta figyelmét. Erősen hiszek
abban, hogy a szándékainkat és gondolatainkat tudattalanul
megérzik azok, akik felé irányulnak. A HeartMath Intézet egy
kísérlettel igazolta, hogy két, egymástól egy kilométerre lévő
személy szívritmusa egymáshoz igazodott, amikor felidézték
az egymás iránti érzéseiket (a szerelmet). Felnőttként gyakran
megakadályozzuk, hogy eljussanak hozzánk a gyógyító szándékok,
gondolatok, de a kisbabák nem állnak ellen nekik. Ok
még nem tanulták meg azokat a szabályokat, amelyeket mi
már magunkévá tettünk.
Helen gyógyító szándékai és gondolatai gyógyító módon
stimulálták babája agyát és szívét. Óriási szeretetet vitt a vizualizációjába
(rózsaszín szívecskék angyalszárnyakkal), amihez
a normális, szabályos szívritmust társította. A szeretet jót tesz
a szívnek.
F L Ó R A TÖRTÉNETE
Úgy kilenc évvel ezelőtt elég rosszul voltam, és azt hittem, végbélrákom
van. Minden vizsgálat eredménye negatív lett, mielőtt
azonban ezt megtudtam volna, egy vérvizsgálat kimutatta, hogy
veszélyesen magas a koleszterinszintem, és az egyik artériámban
elzáródás mutatkozik. Azért voltak bélpanaszaim, mert magas
volt a koleszterinszintem!
Az egyik orvos meghallgatta a szívem és a nyakam környékét,
amit akkor nagyon furcsának találtam. Később elmondta, hogy
még Skóciában vált szokásává, hogy mindig felméri a stroke és
a szívbetegségek veszélyét. Neki köszönhetem, hogy megtalálta az
elzáródást a nyaki ütőérben. Az okozta a szédülésemet is.
Akkoriban semmit sem tudtam a koleszterinproblémákról, de
ezek után mindent elolvastam a témáról, amit csak lehetett. A koleszterinszintem
11-es volt, és gyógyszereket kaptam rá. Bár vegetáriánus
voltam, nagyon szerettem a sajtot, a vajat és a tejszínt,
amelyekkel most fel kellett hagynom, és több mint hat kilót le is
fogytam.
Nagyjából kilenc hónap múlva, amely idő alatt hiába panaszkodtam
az orvosomnak izomfájdalmakról, fáradtságról és egyéb
tünetekről, stro ke gyanújával kórházba vittek. Amikor felébredtem,
a testem bal oldalát nem tudtam mozgatni. Hála Istennek,
nem volt stroke-om, csak az izmaim bénultak meg a koleszterincsökkentőtől.
Az orvosok át akartak térni valami más gyógyszerre, de én
visszautasítottam. Nagy rajongója vagyok Louise L. Haynek és
a pozitív gondolkodásnak, ezért elhatároztam, hogy vizualizálni
kezdek.
Elképzeltem az elzáródott ütőeret. Úgy véltem, nem lenne jó ötlet
az elzáródástfelrobbantani, mert nem akartam, hogy a darabkák
a véremben keringjenek. Sok-sok évvel korábban az első számítógépes
játék, amit a lányom kapott, arról szólt, hogy egy parkőr
segítségével el kellett zavarni „dolgokat" a virágágyásokról, mert
fel akarták falni a növényeket. A „dolgok" sárga, gömbszerű izék
voltak, óriási szájjal, és elnyelték a virágokat. Elképzeltem tehát
az elzáródást, amint lassan feloldódik, és a jó sejtek, amelyek olyanok,
mint a játékban a „dolgok", előjönnek, és felfalják a feloldódott
koleszterint, majd elszállítják az ereimből, és biztonságos helyen
megszabadulnak tőle.
Ez működött. Már nincs érelzáródásom. Pozitív gondolkodás,
testmozgás és helyes étrend segítségével tartom rendben a koleszterinszintemet.
Ez azért működött, mert...
Flóra megértette a pozitív gondolkodás erejét, és elhatározta,
hogy elméjét pozitív módon fogja használni.
Jelenetében olyan képeket idézett fel, amelyek ismerősek
voltak számára. Ez mindig segít a jelenetet pontosabban elképzelni.
Látta maga előtt, ahogy az elzáródás lassan feloldódik,
és a „dolgok" bekebelezik a feloldódott koleszterint.
Mindez úgy stimulálta az agyát és a testét, hogy a folyamat
meg is történt. Vegyi anyagok szabadultak fel, gének aktiválódtak
az agyban és a test megfelelő területein.
Regeneráció
T O M TÖRTÉNETE
1996 októberében súlyos autóbalesetem volt. Egy emeletes busz teljes
erővel belerohant az autóm bal oldalába. Az ütközéstől eltört
a kulcscsontom, a bordáim, a medencém, a csípőm és a gerincem, betört
a koponyám, a térdkalácsom pedig hátracsavarodott. Három
hónapig voltam kórházban. Azt mondták, valószínűleg 75 százalékban
visszanyerem a mozgásomat, de csak nagyon-nagyon lassan.
Azonnal aztfeleltem az orvosnak, hogy márpedig én jövőre
lefutom a glasgow-i maratont, és száz százalékig visszanyerem
a mozgásom.
Az orvos nevetve azt mondta, hogy ha ez sikerül, 1000fontot
ajánlfel bármelyik jótékonysági alapítvány számára.
Minden egyes nap a gyógyulásra irányítottam a gondolataimat.
Képzeletemben egy kis gyógyító rendszert állítottam fel. Elképzeltem,
ahogy önmagam kicsiny mása belebújik a testembe, felkeresi
az érintett területeket, ahol egy hasonlóan apró emberekből álló csapat
segíti a munkáját: lecsiszolják a csontjaimat, speciális szerszámokkal
megjavítják, összeillesztik, meggyógyítják az összes sérülésem.
A hegesztő például összehegesztette a törött medencémet, az
asztalos lecsiszolta a csontok töredezett végeit, a polírozó pedig felpolírozta
őket.
Napról napra erősebb lettem. Amikor megröntgenezték a csípőmet,
az orvos meglepődve rám nézett, és azt mondta, olyan, mintha
a csontokat lecsiszolták volna!
A következő évben 4 óra 8perc alatt lefutottam a maratont, és
az orvostól megkaptam az 1000fontot, amit jótékony célra ajánlottam
fel. Teljesen el volt ámulva a gyógyulásomon.
Mind a mai napig így gyógyítom magam, ha valami baj történik
velem.
Ez azért működött, mert...
Tom jelenete teste minden porcikáját aktiválta, amit meg akart
gyógyítani, valamint a hozzájuk tartozó agyterületeket is. Ez
genetikai változásokat indított el az agyban, a sérülések helyén,
valamint az őssejtekben, és arra utasította őket, hogy fejlődjön
ki belőlük mindaz, amire szükség van.
Tom emellett eltökélte, hogy maradéktalanul felgyógyul,
ezért rendszeresen vizualizált, és ez nagy szerepet játszhatott
a felépülésében.
E D TÖRTÉNETE
Jó néhány évvel ezelőtt elszakadt a vádlimban egy izom, miközben
egy tíz kilométeres futóversenyre edzettem. A sportorvos, aki kezelt,
nagyon jó munkát végzett, de azt mondta, az az izom már soha
nem lesz a régi. A nyugati orvoslás szellemében közelítette meg
a problémát, arra alapozva, hogy hegszövetfog keletkezni.
Nekem természetesen nem igazán tetszett ez a diagnózis, de
azért beletörődtem. Es valóban, hiába pihentem, nyújtottam, amikor
elértem egy bizonyos sebességet vagy edzésintenzitást, megint
lerobbantam.
Nem sokkal később nagy élvezettel olvastam a könyvét. Hallottam
is beszélni önt, Dávid, egy „tűzjárás" alkalmával. Azt
ecsetelte, hogy egy sportoló válla a vizualizáció segítségével a vártnál
sokkal gyorsabban meggyógyult. [Ezt én is megemlítettem
a 6. fejezetben.] így hát elhatároztam, hogy a vádlim teljesen meg
fogja gyógyítani magát.
Egyre csak azt mondogattam magamnak, hogy a testem tudja,
hogyan kell egészséges szövetet létrehoznia. Tudatosan sosem gondoltam
végig, mit is csinálok, de azt hiszem, szinte láttam és éreztem,
hogy mintha apró emberkék dolgoznának bennem, és javítgatnák
az izmom. Az biztos, hogy odafigyeltem a vádlimra, és világosan
éreztem, ahogy az egészségtelen szövet lebomlik, és a helyét
egészséges szövet veszi át.
Nem vizsgáltattam meg újra a vádlimat, hogy megtudjam,
van-e benne hegszövet, de kijelenthetem, hogy száz százalékig
meggyógyult, legalábbis én úgy érzem, és ez már másfél éve így
van. Ez idő alatt heti 50—55 kilométert edzettem tíz kilométeres
versenyekre, és anélkül értem el a célomat, illetve az időeredményemet,
hogy bármiféle fájdalmat vagy kellemetlenséget tapasztaltam
volna a vádlimban.
Tudom, sok futónak és más sportolónak mondják ugyanezt, hogy
a sérüléseik nem gyógyulnak maradéktalanul. En azonban hiszek
benne, hogy igen!
Ez azért működött, mert...
Ednek meggyőződése volt, hogy a vádlija teljesen meggyógyulhat,
annak ellenére, hogy a sportorvosa mást mondott, és
annak ellenére, hogy a sérülése óta fájdalmakat érzett. Gyógyulása
ebből a pozitív hitből adódóan vált lehetségessé.
Ed rendszeresen megerősítette, hogy a teste tudja, miként
kell meggyógyítania önmagát. Kétségtelen, hogy ez a tudattalanját
arra késztette, hogy a megfelelő idegrendszeri központokat
a teljes gyógyulás felé irányítsa.
A gyógyító jelenet ezt azzal segítette elő, hogy Ed az izom
megjavításáról szóló történetet mesélte magának. Apró munkásokat
képzelt el, ami azt jelképezte, hogy a testében komoly
munka zajlik.
MARY T Ö R T É N E T E
Úgy tíz évvel ezelőtt (most hetvenéves vagyok), miközben Walesben,
a hegyekben sétáltam aférjemmel, elestem, és a térdem fájdalmasan
megdagadt. A háziorvos azt mondta, a porc sérült meg, később
pedig közölték, hogy műtéti úton kell eltávolítani egy porcdarabot
a térdemből. Előjegyeztek szakorvosi vizsgálatra.
Elhatároztam, hogy alternatív, holisztikus terápiával gyógyítom
meg a térdem. Korábban már jártam spirituális gyógyítónál és
siacukezelésen, és különféle táplálék-kiegészítőket is szedtem.
Mindennap, reggeli előtt egy óra buddhista meditációt végzek.
Időnként nagyon nyugodt állapotba kerülök, minden gondolatom
letisztul, és tökéletesen ébernek érzem magam. Ebben az állapotban
végeztem a vizualizációkat.
Azt vizualizáltam, hogy bőséges véráram jut a térdízületembe,
amiből fagociták (a külső betolakodókat bekebelező és elpusztító
immunsejtek) árasztják el a sérült sejtszövetet, és elszállítják onnan.
Aztán elképzeltem, hogy a bőséges véráram az ízülethez
szállítja a javításhoz szükséges tápanyagokat, ezáltal új sejtek indulhatnak
növekedésnek. Elképzeltem, hogy a térdízületem teljesen
egészséges, és végül láttam magam, ahogy ismét túrázni indulok.
A kitűzött időpontban elmentem a szakorvoshoz, aki röntgenvizsgálatra
küldött. Bár a porc a röntgenen nem látszik, tudni
akarta, hogy a csontvégződéseim egészségesek-e a koromhoz képest.
Az eredmény azt mutatta, hogy minden a legnagyobb rendben
van. Megmozgatta a lábam, de nem talált porcsérülésre utalójelet.
Elmeséltem neki, mit csináltam, mire azt felelte: „Nos, erről én
semmit nem tudok."
Egy kicsit még fáj a térdem, amikor meredek ösvényeken ereszkedek
le, de olyankor túrabottal támasztom meg magam.
Ez azért működött, mert...
Mary a térdízületét tökéletesen épnek és egészségesnek képzelte
el, és látta magát újra túrázni. Elképzelte továbbá, hogy
vér, tápanyagok és immunsejtek áramlanak az ízületbe, és
megadnak neki mindent, ami a gyógyuláshoz szükséges. Ezek
a rendszeres vizualizációk bizonyára beszivárogtak a tudattalanjába,
stimulálták a megfelelő agyterületeket és a sérülés helyét,
így a jelenete valósággá válhatott.
L U C C A TÖRTÉNETE
Néhány évvel ezelőtt ettem valamit, amiben szárított fűszerek
voltak, és egy kis darab fűszer beszorult afogam közé. Amikor aznap
estefogselymeztem, valószínűleg sikerült a darabkát az ínyem
alá nyomni. Másnap reggelre egy tályog alakult ki az ínyemen.
Azt hittem, elfog múlni, de csak rosszabb lett. Hamarosan hőemelkedésem
lett, és fájdalom nélkül rágni sem tudtam.
Elmentem a fogorvosomhoz, aki megnyitotta és kitisztította
a tályogot, és azzal küldött haza, hogy öblögessek sós vízzel. Antibiotikumot
is javasolt, de én nem rajongok érte, hacsak nem feltétlenül
szükséges. Pár nappal később visszamentem kontrollra. Az
orvos megállapította, hogy az állapotom rosszabbodik, és azt javasolta,
forduljak szájsebészhez. A szájsebész azt mondta, hogy be
van gyulladva a fogam, és a gyulladás már elérte afoggyökeret, sőt
az állcsontot is.
Felnyitotta és kitisztította a tályogot, majd gyulladáscsökkentőt
tett bele. A gyulladás négy nap alatt elmúlt. Az egyetlen gyógyszer,
amit kaptam, egy fájdalomcsillapító volt, csak kicsivel erősebb annál,
mint amit az ember mondjuk egy fejfájásra bevesz.
Amíg a székben ültem, a szájsebész hideg levegővel megvizsgálta,
hogy a gyökér károsodott-e, és megnézte a két szomszédos fogat
is. Az volt a véleménye, hogy mindhárom fogat gyökérkezelni
kell, és azt is elképzelhetőnek tartotta, hogy a középsőfogamat ki
kell húzni. Az íny a műtét miatt visszahúzódott, és a szájsebész
azt jósolta, hogy még tovább fog húzódni, és nem tudja majd tartaniafogat.
Nem tudtam megbarátkozni ezekkel a kilátásokkal. Nem akartam
gyökérkezelést, azt meg főleg nem, hogy kihúzzák a fogamat.
Húsz évvel korábban már sikerült meggyógyítanom a harmadfokú
égési sérüléseimet, és elhatároztam, hogy most is meggyógyítom
a fogam és az ínyem. Ugyanazt a technikát kezdtem alkalmazni,
ami egyszer már bevált.
Minden este, mielőtt elaludtam, elképzeltem, hogy mindhárom
fognak egészséges a gyökere (smaragdzöld fényt vizualizáltam
köré), és láttam, hogy egészséges, rózsaszín íny veszi őket körül.
Ha jól emlékszem, ezt egy hónapig csináltam. Az ínyem gyorsan
gyógyult, és azóta sem volt vele semmi problémám. Megmondtam
a fogorvosnak, hogy végül nem volt szükség gyökérkezelésre.
Nagyjából három hónap múlva, amikor a szokásos fogkő-eltávolításra
mentem a fogorvoshoz, megnézte, mi a helyzet a fogammal
és az ínyemmel. Megnézette az asszisztenssel a kórlapot, hogy
tényleg a jó fogat vizsgálja-e, mert a tályognak semmi nyoma nem
maradt. Az ínyem nemcsak meggyógyult, hanem teljesen vissza is
épült. A rendelőben mindenkinek meg kellett néznie a „hihetetlenül
regenerálódó fogínyt". Afogorvos azt mondta, ilyet még sose
látott, de hinnie kell a szemének.
Ez azért működött, mert...
Lucca hitt benne, hogy meg tudja gyógyítani magát. Évekkel
korábban már meggyógyította harmadfokú égési sérüléseit,
ezért tudta, hogy ez lehetséges.
Jelenetében egészséges foggyökereket és zöld fényt képzelt
el. A zöld szín egyes kultúrákban a gyógyulás, a regenerálódás
szimbóluma, kétségtelen, hogy ez is hozzájárult a gyógyuláshoz.
Emellett az ínyét is egészségesnek képzelte el.
Lucca jelenete stimulálta az agyát, az ínyét és az idegeit. Az
agyban, az ínyben és az őssejtekben gének aktiválódtak, így az
ínye képes volt rá, hogy terjesen regenerálódjon, úgy, ahogy azt
Lucca elképzelte.
L I S A TÖRTÉNETE
Hafáj a fejem, vagy valami más fájdalmam van, a szívemre összpontosítok.
Érzem, sőt látom is, ahogy dobog. Elképzelem, hogy egy
kis ragyogó fény pulzál a közepében. Pár percig erre gondolok, aztán
a pulzáló fényt oda irányítom, ahol a fájdalom vagy a kellemetlen
érzés van a testemben.
Figyelemmel kísérem, ahogy a fény energiahullámokat küld a fájdalmas
területre (ezt néha addigfokozom, amíg a fény és az energiahullámok
átjárják az egész testemet, az izmaimat, a keringési rendszeremet
és így tovább), és ezt addigfolytatom, ameddig akarom.
Nem mindig múlik el tőle teljesen a fájdalom, de mindig enyhül
egy kicsit.
Ez azért működik, mert...
Lisa a szívére összpontosít, amivel elvonja figyelmét a fájdalomról.
A lüktető fény a szeretetteljes, gyógyító szándékot
szimbolizálja, és Lisa oda irányítja, ahol a fájdalmat érzi.
Ez stimulálja a teste fájdalmas részét, valamint a hozzá tartozó
agyterületet és az idegpályákat, amelyek a fájdalomért felelősek.
Nagy valószínűséggel endorfinok szabadulnak fel
a fájdalmas testrészért felelős agyterületen, ami közömbösíti
a fájdalmat.
Lisa azt várja el, hogy a vizualizációtól enyhülnek a fájdalmai,
és ez is fokozza az endorfin kiválasztódását, ami minden
sikeres alkalomtól egyre erőteljesebb lesz.
S A S H A T Ö R T É N E T E
Néhány évvel ezelőtt súlyosan megbetegedtem, krónikus fáradtság
szindrómában szenvedtem (CFS). Korábban nagyon aktív életet
éltem, sikeres karriert futottam be az előadóművészetek terén, és
több oklevelet is szereztem holisztikus gyógyításból.
A CFS hirtelen jelentkezett, és teljesen lebénított — arra is képtelen
voltam, hogy felhúzzam a zoknimat, és úgy kellett kivenni
a fürdőkádból. De a történetem igazából nem akkor kezdődött, hanem
amikor felismertem, hogy az elmém képes rá, hogy meggyógyítson
engem.
Fontos már most leszögeznem: nem hiszek abban, hogy a CFS-t
az elme okozza. Ez egy testi eredetű betegség, amely az ideg- és immunrendszert
támadja meg. Abban viszont biztos vagyok, hogy
afelépülésben a vizualizáció és a gyógyító akarat hihetetlen ereje
segített.
Afordulópont akkorjött el, amikor egy nap az ágyban fekve különösen
rettenetesen éreztem magam. Akkoriban ilyen volt egy átlagos
napom: 20 órátfeküdtem, és csak azért keltem fel, hogy megmosakodjak,
egyek és kimenjek a mosdóba. Aznap is azt csináltam,
amit minden áldott nap, bár ezt nem gondoltam végig tudatosan.
Tudattalanul bár, de egyfolytában bizonyos gondolatokat játszottam
le afejemben, újra meg újra. Ezek mindig ugyanazok voltak:
„Ez rettenetes" „Soha az életben nem fogok meggyógyulni."„Az
életem már soha nem lesz olyan, mint régen. "De közben egy másik
hangot is hallottam a fejemben, amely azt kérdezte: Ugyan ki
az, aki ezt ilyen rettenetessé teszi?
Hirtelen minden abbamaradt, csend lett, és a hang azt mondta
afejemben: En! Egy pillanat alatt rádöbbentem, hogy bárjelenlegi
helyzetemben afájdalom elkerülhetetlen, a szenvedés nem feltétlenül
szükséges. Csendben és nyugodtan feküdtem a nap hátralévő
részében, és óriási megkönnyebbülést éreztem. Már nem voltam
a CFS áldozata, mert felismertem magamban az erőt, amivel elősegíthettem
a gyógyulásomat.
Ez volt az első lépés az egészségfelé vezető úton, és a felismerésem
olyan mélynek bizonyult, hogy tulajdonképpen hálás vagyok
a CFS-nek, amiért megtanította ezt a leckét, és megváltoztatta az
életem alakulását. Kezdtem nem úgy tekinteni magamra, mint aki
beteg, hanem úgy, mint aki gyógyul. Felismertem az akaratomban
rejlő erőt, és határozottan a gyógyulást tűztem ki célul. Elkezdtem
továbbá vizualizálni, hogy kitűnő egészségnek örvendek, és elképzeltem,
hogy az idegrendszerem és a testem minden egyes sejtje és
szerve gyógyulásnak indul. Mindennap meditáltam, finom utasításokat
küldtem az egyes testrészeimnek, hogy gyógyuljanak meg, és
pozitív energiákat irányítottam feléjük.
Közben mindent meg akartam tudni arról, ami kapcsolatban
állt az új meggyőződésemmel. Az összes szükséges gyógyító eszköz
azonnal az utamba került, mintegy véletlenül. Bruce Lipton,
Candace Pert, DávidHamilton és Donna Eden könyvei segítettek
megérteni, hogy a test és a lélek egy és ugyanaz. Olyan könyvek és
filmek irányították az utam, mint A Titok, A békés harcos útja
és a Mi a csudát tudunk a világról?, és segítettek abban, hogy vizualizáljam
a gyógyulást. Megismerkedtem az Érzelmi Felszabadítás
Technikájával (EFT) is, ami enyhítette a tüneteimet és segített
tisztázni a múltam. Emellett egy PSYCH-Knevű technikát is
alkalmaztam, amivel újraprogramoztam a tudatalattimat.
Mára száz százalékig meggyógyultam, és eztfigyelemre méltóan
rövid idő alatt értem el ahhoz képest, hogy CFS-em volt.
A munkámon is változtattam, ma már a saját vállalkozásomat
működtetem. Jelenleg olyan emberekkel dolgozom, akik CFS-ben
szenvednek, és segítek nekik, hogy akaratukkal, vizualizációval és
egészségteremtéssel túllépjék kishitűségük korlátait. Még egy könyvet
is írtam, az a címe, hogy Joyful Recovery from CFS/ME
(Örömteli gyógyulás a krónikus fáradtság szindrómából).
Végső soron az EFT és a PSYCH-K segített rajtam. A betegségetjórészt
az EFT segítségével küzdöttem le, de az eredmény még
nem volt tökéletes... Aztán részt vettem egy negyvenöt perces
PSYCH-Kkezelésen, amit úgy hívnak, Core BeliefBalance (vagyis
a belső meggyőződés kiegyensúlyozása). A kezelés elején még beteg
voltam, a végére viszont már nem! Ereztem, ahogy a túl aktív
HPA tengely [a HPA, vagyis a hipofízis-hipotalamusz-adrenalin
tengely az agyat köti össze a testtel, és a stressz szabályozásában
van szerepe, ezért működése a test számos szervrendszerére
kihat] kikapcsolt, amikor újraértékeltem azt a meggyőződésemet,
hogy a világ veszélyes hely. Érdekes, hogy a nyugalmi
pulzusom, amit egy ideje biofeedbackprogrammal követtem nyomon,
percenként 106-ról 72-re esett vissza a kezelés után, és azóta
is annyi.
Úgy érzem, a betegség legyőzése segített, hogy megtaláljam az
utamat az életben, és ennek az útnak az képezi az alapját, hogy
meg akartam gyógyulni, és el tudtam hinni, hogy ez lehetséges.
Ez azért működött, mert...
Sasha ráébredt, hogy tudattalanul egy olyan napi ritmusra állt
be, amely betegen tartja őt. A fordulópont akkor következett
be nála, amikor ezt felismerte, és rájött, hogy nem feltétlenül
kell szenvednie. Lehet, hogy két embernek ugyanaz a betegsége,
az egyik mégis sokkal jobban szenved, mint a másik. A különbség
a két ember hozzáállásában keresendő.
Sasha pozitív hozzáállást alakított ki magában, amit arra
használt, hogy meggyógyítsa magát. Elképzelte, hogy a különböző
testrészei és szervei gyógyulni kezdenek, ezáltal stimulálta
ezeket a szerveket és az őket irányító agyterületeket, amivel
a gyógyulás irányába fordította a folyamatot. Nyilvánvaló,
hogy ezzel új tudattalan ritmus alakult ki benne - „egyre jobban
vagyok", „meg tudom csinálni" -, ami nagymértékben
segíthette a gyógyulást.
Emellett érdeklődni kezdett olyan információk iránt, amelyek
megerősítették őt abban, hogy képes meggyógyítani magát.
Gyógyulás közben néha meginog a hitünk, hogy képesek
vagyunk-e teljesen meggyógyulni. De amikor pozitív információkhozjutunk,
amelyek támogatnak a hitünkben, akkor megerősödünk,
és a gyógyulás felgyorsul.
Ezenkívül Sasha energiagyógyító módszereket is kipróbált,
az EFT-t és a PSYCH-K terápiát. Magam is tanúja voltam
már jó néhány gyors és drámai gyógyulásnak olyan embereknél,
akiket ezekkel a módszerekkel kezeltek. Teljesen biztos vagyok
benne, hogy nagy szerepet játszottak Sasha gyógyulásában.
J U L I E T T E T Ö R T É N E T E
Egy sor betegségből vagyok gyógyulóban (krónikusfáradtság, fibromialgia,
idegösszeroppanás), és bár a teljes gyógyulás még hátra
van, már sokkal jobban vagyok, mint voltam. Lehet, hogy ez részben
a vizualizációnak köszönhető.
Betegségem korábbi szakaszaiban gyakran elképzeltem, hogy
víz áramlik át a testemen, és megtisztít minden betegségtől és salakanyagtól.
Néha az is segített, ha egy gyönyörű rózsát vizualizáltam.
Elképzeltem, hogy ez a rózsa a testemben van — általában
a szívemben —, és ez segített az érzelmi gyógyulásban. Azt is láttam
magam előtt, hogy rendesen és egészségesen működöm, például
kirándulok a hegyekben, amit a betegségem előtt gyakran megtettem.
Ez utóbbi vizualizáció néha kissé homályos — időnként nehezemre
esik, hogy tisztán lássam magam előtt, hiszen olyan sok változáson
mentem keresztül. Azt hiszem, sosem alkalmaztam ezeket
a képeket rendszeresen.
Fél éve olyan kezelést kapok, amely a katatim képalkotást ötvözi
a zenével, és ez igen hatásos. A zene hallatán automatikusan jönnek
a spontán képek, és én ezeket a képeket rendkívül hatásosnak
érzem mind a fizikai, mind az érzelmi testemben. Ily módon
könnyebb a terápia egész ideje alatt megőrizni afelbukkanó képek
élénkségét, és akkor alkalmazom őket, amikor erősnek kell éreznem
magam.
Az egyik leggyakoribb kép az, hogy fehér angyalszárnyaim vannak,
és a testem ragyogó fényből van. Ez spirituális értelemben
rendkívüli erőt ad, és azáltal, hogy emlékeztet rá, hogy spirituális
lény vagyok ezen a földön, és van méltóságom, értékem és lélekjelenlétem,
mindennap segít erősnek érezni magam. Gyakran elképzelem
magam a hegyek között vagy a tengerparton, egészségtől kicsattanó
testtel. Sokszor úgy érzem, hogy végtelenül szabad vagyok
— repülök, vagy ilyesmi.
Most még a folyamat kellős közepén tartok, és egyelőre kíváncsi
vagyok, hogyan fejlődöm majd, de abban már biztos vagyok, hogy
jó irányba halad az életem. Idén már eljutottam olyan helyekre,
ahová tizenkét évig nem tudtam elmenni (tengerpartra, hegyekbe),
elkezdtem többet úszni, és sokkal határozottabban kiállók magamért.
Úgy érzem, ez megadja a kellő spirituális és emocionális
erőt ahhoz, hogy tegyek végre valamit azokért a változásokért,
amelyeket már olyan régen próbálok elérni.
A terapeuta azt is szorgalmazza, hogy rajzoljam le a képeket,
mert az megerősíti és megfoghatóvá teszi őket.
Havonta egyszer kapok kezelést, a kezelések közötti időben pedig
rendszeresen vizualizálok.
A zenés képélmény-terápián egy másik kép is fel szokott bukkanni,
amit szintén sokszor használok, de csak most jutott az
eszembe. Egy unikornis. A terápián gyakran azt képzelem, hogy
egy hosszú tengerparton lovagolok rajta, és nagyon megerősödöm
tőle. A kezelések között is elképzelem néha az unikornist a közelemben,
és azt hiszem, spirituális értelemben egyfajta támogatást
nyújt.
íz azért működik, mert...
Juliette jelenetei tele vannak igen erőteljes képekkel. Az a kép,
amikor víz áramlik keresztül a testén és kimossa belőle a hulladékot
és a betegséget, beszivárog a tudatalattijába, stimulálja
az agyat és a megfelelő testrészeket, így a betegség tényleg távozik
a testéből.
A szívében elképzelt rózsa, amely a szeretetet jelképezi, kétségkívül
segít, hogy begyógyítsa múltbeli sérüléseit, amelyek
gyakran az egyik (ha ugyan nem a fő) okai bizonyos betegségeknek.
A zenés katatim képélmény-terápia szintén jó hatással van
rá. A zene gyakran segít, hogy jobban el tudjuk képzelni a képeket.
Az egyik legerőteljesebb kép, ami Julienne előtt a terápián
megjelenik, az, amelyben ragyogó fénynek látja magát.
Ez segít neki, hogy szellemileg megerősödjön, és megalapozza
benne a hitet, hogy ő is értékes, megérdemli, hogy meggyógyuljon
és kiteljesedjen. Egyes betegségek hátterében az önbecsülés
hiánya is meghúzódhat. További segítséget nyújt neki,
ha lerajzolja vagy lefesti, amit elképzel.
Az unikornis mint jelkép szintén spirituális erőt ad. Amikor
spirituálisán megerősödünk, hatalmasnak, értékesnek érezzük
magunkat, és úgy véljük, bármit elérhetünk, amit csak akarunk,
a gyógyulást is beleértve. Ilyenkor érzelmileg összeszedettebbnek
érezzük magunkat. Ezek a lelkiállapotok oly módon
stimulálják Juliette agyát és testét, hogy a gyógyulás végül
elkerülhetetlen lesz.
B A R B A R A TÖRTÉNETE
Viszonylag új nekem a tudatosfelismerés, hogy hatalmunkban áll
a tudatalatti erejét a saját szolgálatunkba állítani. Jó néhány esetben
(mostanában gyakrabban, mint valaha) fel kellett ismernem:
nem az a kérdés, hogyan bánik veled az élet, hanem az, hogy te hogyan
bánsz az élettel.
Általában véve egészségesnek tartom magam, de csak most jöttem
rá, hogy a tudattalanom ereje az, ami őrzi az egészségem — az egészséggel
kapcsolatos gondolataimat ugyanis mindig pozitívan fogalmaztam
meg. Nem engedem meg magamnak, hogy megbetegedjek.
Alapvetően távolságtartó személyiség vagyok, nem szeretem
afájdalmat és a szenvedést, ezért nem lehetek beteg. Az is jó motiváció
a betegség ellen, hogy egyéni vállalkozó vagyok.
Olyan üzletágban dolgozom, ahol közeli kapcsolatban vagyok
az emberekkel, és a kezüket is rendszeresen megérintem. Régebben
az ügyfeleim gyakran felhívtak telefonon, hogy le szeretnék mondani
a találkozót, mert elkaptak valami vírust. Ha viszont lemondják
a találkozót, az nekem bevételkiesést jelent, ezért mindig
azt mondtam nekik: „Ne törődj vele, rajtam nem fognak a vírusok.
Ha neked nem probléma, akkor emiatt ne halasszuk el. "Általában
meglepődtek a reakciómon, de amióta ezt csinálom, sosem estem
a körülöttünk keringő vírusok áldozatául. En egyszerűen nem
kapom el a náthát és az influenzát, és kész.
Biztos vagyok benne, hogy mindez annak köszönhető, milyen
üzeneteket küldök a tudatalattimnak.
Ez azért működik, mert...
Barbara hozzáállása pozitív. Óriási erő rejlik ebben a kijelentésben:
nem az a kérdés, hogyan bánik veled az élet, hanem az,
hogy te hogyan bánsz az élettel. Az ilyen hozzáállás erőt ad;
sokkal jobb, mint ha azt gondolnánk az életről, hogy nincs hatalmunk
fölötte.
Ez a hozzáállás segített Barbarának, hogy megerősítse a hitét,
miszerint ő nem kapja el a vírusokat. Ez egy nagyon hatékony
megerősítés, és erősíti az immunrendszerét, ami kordában
tartja a vírusokat.
S U S A N TÖRTÉNETE
Elég nyomorultul ébredtem, és rögtön konstatáltam, hogy megint
elkaptam valamit, talán épp az influenzát. Nem akartam, hogy
így legyen, és elképzeltem, hogy működésbe lép az immunrendszerem
— láttam minden egyes fehérvérsejtemet, ahogy szaporodnak,
mint az őrült, és felfalják az összes ronda, sötét, nemkívánatos
baktériumot, gyorsan és könnyedén. Az immunrendszeremet apró
katonáknak képzeltem (mint amilyenek az ólomkatonák a Diótörőből),
akik akcióba lendülnek, és elpusztítanak minden szemetet
az útjukból.
Aztán apró partvisokat és szemeteslapátokat fogtak, amivel
eltakarították a maradék szemetet, így semmi sem maradt, amiből
a fertőzés új életre kelhetett volna. Elképzeltem, hogy minden
sejt tökéletesen és rendeltetésének megfelelően működik, én pedig
hálát és szeretet küldtem minden egyes sejtecskének és molekulának.
Hiszek egy felsőbb hatalom létezésében, ezért tiszta, gyógyító
energiát szívtam le a mennyből a fejem tetején keresztül. Az energia
elárasztotta az egész testemet, és csak úgy tudtam megtartani
az egyensúlyomat, hogy gyökereket eresztettem a talpamból a gyógyító
Föld mélyébe.
Es hogy mi lett az eredménye? Ma már meglepően jól éreztem
magam. Bár nem gyógyultam meg száz százalékig (még!), de egy
tevékeny munkanapon vagyok túl, és itt az ideje, hogy egy finom
vacsorával, egy forró fürdővel és korai lefekvéssel kényeztessem
magam!
Ez azért működött, mert...
Susan jelenete azt ábrázolta, hogy immunrendszere felfalja
a vírusokat és a baktériumokat. Ez stimulálta a tudattalanját és
a vegetatív idegrendszerét, így az immunrendszere elég erős
lett ahhoz, hogy megbirkózzon a kórokozókkal.
Az „apró partvisok" egy kis vidámságot csempésztek a jelenetbe.
Amikor pedig azt tűzte ki célul, hogy ily módon minden
káros dologtól megszabadul, azzal gondoskodott róla,
hogy egyetlen kórokozó se maradjon a szervezetében.
Mindemellett szeretettel és hálával viszonyult a testéhez,
ami nagyon hatásos gyógyító állapot, és a sejtjei felé is ezeket
az érzéseket sugározta. Szimbolikusan - ezáltal valóságosan is
- isteni energiát merített a mennyből, ami végigáramlott
a testén, és ezzel Susan rácsatlakozott az isteni energiaforrásra.
K E V I N T Ö R T É N E TE
Egy szemölcs nőtt a jobb nagylábujjam belsőfelére. Egy kis kiemelkedés
látszott a bőrömön, fekete ponttal a közepén, ahol a szemölcsöt
okozó vírus foglalt helyet.
Kísértést éreztem rá, hogy a gyógyszertárban kapható fagyasztó
készítménnyel kezeljem magam, de a szemölcs elhelyezkedése kicsit
nyugtalanított, mert érzékeny részen volt. Úgy döntöttem, kipróbálom
a vizualizációt.
Leültem, behunytam a szemem, és ellazultam. Olyan vizualizációtakartam
elképzelni, ami megfelel aktuális célomnak.
Szinte azonnal megjelent egy éles kép a lelki szemeim előtt:
a szemölcs alatt voltam. Láttam afekete pontot afejem fölött. Hirtelen
az alsó rész egy építkezésre kezdett emlékeztetni! A szemölcs és
az alatta lévő bőr között egy kusza védőréteg alakult ki bőrszövetből.
Ez a réteg úgy nézett ki, mint egy fémszerkezet, amely körébetont
öntöttek, hogy megerősítsék. Az volt a belső akaratom, hogy
a vírus soha többé ne tudjon áthatolni rajta. Ez a réteg lassan
mozgott felfelé, és leszorította a szemölcsöt a lábujjamról.
Bár ezt csak egyetlenegyszer képzeltem el, a kép tiszta és erőteljes
volt; éreztem mögötte a szándékot.
Ügy egy héttel később, zuhanyozás után kíváncsi lettem, történt-
e valami. Csalódottan állapítottam meg, hogy a szemölcsfekete
középpontja még mindig ott volt a lábujjamon. Amikor azonban
kíváncsiságból két körmömmel megfogtam, nagy örömömre
azonnal lejött! A bőr mára majdnem teljesen meggyógyult.
Ez azért működött, mert...
Kevin jelenete azt ábrázolta, hogy bőrből védőréteg nő a szemölcs
alá, így a szemölcsöt okozó vírus nem tud többé aláhatolni.
A kép valószínűleg arra utasította az idegrendszert, hogy
ez valóban megtörténjen.
Az is nagyon tetszik, hogy azzal a szándékkal kezdett vizualizálni,
hogy olyan képet hoz létre, ami illik a betegséghez.
Ez arra késztette a tudatalattiját - amely alaposan ismerte
a szemölcsöt, tudta, mi okozta, és hogyan lehet megszabadulni
tőle -, hogy mutassa meg, mit képzeljen el. A vizualizáció tehát
a megfelelő módon úgy stimulálta az agyát és a lábujját,
hogy a szemölcsöt egyszerűen le lehessen venni. Valószínűleg
ezért volt olyan kristálytiszta a vizualizációja - pontosan azt
látta, amit látnia kellett, és semmi mást.
Érdekes, hogy Kevin csupán egyetlenegyszer vizualizált.
Előfordul, hogy néha egy alkalom is elegendő. Valószínű,
hogy ezt elősegítette az a szándéka is, hogy a megfelelő vizualizáció
jelenjen meg előtte.
T O M E K T Ö R T É N E T E
Két óriási szemölcsöm volt. A bal lábamon lévő szinte az egész
nagylábujjamra kiterjedt. Te azt mondtad, hogy vizualizációval
meg tudom őket gyógyítani. így is tettem, és tényleg eltűntek! Nem
semmi! Hehehe. Már vagy öt-hat éve megvoltak, és mindent megpróbáltam
(leégettem őket, gyógyszert szedtem, gyógynövényekkel
próbálkoztam), most meg egyszerre eltűntek. Megyek is, megmaszszíroztatom
a talpam. Hehehe.
így vizualizáltam: először is elképzeltem, hogy savval leégetem
őket. Néha savas kefével dörzsöltem át, máskor meg olyan fegyverrel
pusztítottam őket, ami savat lövell ki. Egy hét után az eredmény
lenyűgöző volt. Aztán megpróbáltam magam előtt látni
a lábamat és a lábujjaimat szemölcsök nélkül, hogy csak a szép bőr
látszik, majd azt képzeltem el, hogy égetem a szemölcsöket.
Ja, és az volt az egészben a legjobb, hogy naponta párszor rendszeresen
győzelmi táncot jártam a munkahelyi vécében vagy otthon,
esetleg az autóban. Jó móka.
Azt is megfigyeltem, hogy korábban mindig negatívan viszonyultam
a szemölcsökhöz. Valahányszor a barátnőm azt mondta,
kezdjek végre valamit velük, mindig azzal intettem le, hogy úgysem
használ semmi. Úgyhogy milliószor köszönöm!
Ez azért működött, mert...
Tomek egy olyan jelenetet képzelt el, amely a szemölcsök eltűnéséről
szólt. Ez stimulálta az agyát, a szemölcsök helyét és az
immunrendszerét, így a szemölcsök nagy méretük ellenére
gyorsan eltűntek.
Ebből a leírásból az is kitűnik, hogy Tomek jó humorérzékkel
van megáldva. Egy előadás után beszélgettem vele 2008-
ban, és ezt már akkor megállapítottam róla. Humorérzéke valószínűleg
minimálisra csökkentette a stresszt.
Tomek rendszeresen járt stresszcsökkentő hatású győzelmi
táncot. Ez segítette az agyat, hogy kialakuljanak benne Tomek
abbéli meggyőződésének idegi mintái, hogy a szemölcsök valóban
zsugorodnak, valamint arra stimulálta, hogy a megfelelő
vegyi anyagok felszabaduljanak, és mindez a valóságban is
megtörténjen.
LYNN T Ö R T É N E T E
1978 decemberében influenzás lettem. Nem örültem neki, mert
használhatatlan voltam miatta, mindenem fájt, és nyomorultul
éreztem magam. Megfogadtam, hogy én többet nem leszek influenzás!
Es nem is lettem!
Ezt vizualizációval és pozitív megerősítéssel értem el: azóta
minden évben kijelentem, hogy semmi hasznom abból, ha az influenza
ledönt a lábamról, és hogy egészséges vagyok. 1978 óta, valahányszor
azt érzem, hogy megkörnyékezett a nátha vagy az influenza,
úgy képzelem el az immunrendszerem, mintha a magánhadseregem
lenne.
A Lynn Hadsereg eleinte íjjal és nyíllal harcolt, de az évek során
fényharcosokká fejlődtek, akik vörös fénysugárral semmisítik meg a
támadó ellenséget, amit a gyógyítás kék fénye és a regenerálódás
zöld fénye követ. Magamat egy buborék belsejében képzelem el,
amelynek színe a kék és a zöld árnyalatai között váltakozik.
Ez azért működik, mert...
Lynn története azt meséli el, ahogy hadserege legyőzi a náthaés
influenzavírusok seregeit. Ez garantálja, hogy immunrendszere
erős lesz, és tényleg megtámadja a betolakodókat.
Lynn története azonban itt még nem ér véget, alább folytatódik.
Mint látni fogjuk, annak is megvannak a hátulütői, ha
az ember az immunrendszerét hadseregnek képzeli, amely
mindent megtámad. Vessük ezt össze azzal, hogy a többi történet
szereplői a vizualizációk során szeretettel viszonyultak az
elpusztult sejtekhez.
LYNN T Ö R T É N E T É N E K F O L Y T A T Á S A
Ez azonban nem készített fel egy másik betegségre, amit 2002 karácsony
estéjén diagnosztizáltak nálam. Kórházba szállítottak veseleállás
miatt, és a szövettani vizsgálat lupust állapított meg. Ez
egy autoimmun betegség, amit az okoz, hogy a szervezet immunrendszere
önmaga ellen fordul. Fellázadtak a csapataim!
Négyhónapos kórházi bennfekvésem alatt mást nem is nagyon
tudtam, mint aludni. Egy mérgező koktélt kaptam, egyebek közt
kemoterápiát, és hetente háromszor négy órát dialízissel kellett töltenem.
Lelki beállítottságom erősen spirituális, és ez idő alatt úgy éreztem,
angyalok óvnak és vesznek körül; gondolom, a tudatalattim
így értelmezte az újonnan tanult bizalmat, amit azokba vetettem,
akik törődtek velem, akiknek a gondjaira bíztam magam. Ébrenlétem
idején meg voltam róla győződve, hogy szivárványszínű aura
vesz körül, ami megvéd és gyógyít, és sosem kételkedtem abban,
hogy felfogok épülni megpróbáltatásaimból.
Amikor végre hazaengedtek a kórházból, az izomfáradtság miattjárni
sem tudtam. Gyűlöltem, hogy tolószékhez vagyok kötve,
és ez egy visszatérő álmot szült: azt álmodtam, hogy a futás szabadságát
élvezem, miközben a hajam lobog a szélben. Tekintve,
hogy a kemoterápiától az összes hajam kihullott, ezt eléggé pozitív
álomnak nevezném!
Ezzel az álommal vette kezdetét tudatos vizualizációm, amelyben
elképzeltem, hogy tudok járni, majd a valóságban is járni
kezdtem, minden héten egy kicsit többet, és végül meg tudtam szabadulni
a tolószéktől. Ma még elég messze vagyok attól, hogy a napi
15 kilométeres sétámat élvezhessem, mint a betegségem előtt, és
még most is rokkantként tartanak számon. De a vizualizáció reményt
ad, hogy képességeim időveljavulni fognak.
A lupusszal vívott küzdelem arra kényszerített, hogy átgondoljam
a vizualizációs technikámat. A lázadás annak a jele, hogy
megbomlik a harmónia a csapatok között. Másként kezdtem tekinteni
a betegségre: a betegség nevéből, a farkas" szóból indultam
ki (latinul lupus), és azt hiszem, mitológiai érdeklődésem is nagy
szerepet játszott abban, ahogyan a nyomorúságomhoz viszonyultam.
Az alábbi sorok egy cikkből valók, amit a Lupus UK hivatalos
folyóiratának, a News & Vizwsnak írtam, és amelynek A gyönyörű
belső vadállat címet adtam:
„Hosszú éveken át, gyerekkorom óta lenyűgözött
a mitológia, különösen az alakváltók legendái; ezek olyan
emberi lények, akik képesek emlősállatok, madarak vagy halak
alakjátfelölteni. Felnőtt életem legnagyobb részét valamilyen
spirituális tanulással töltöttem, végigjártam például
a sámánok útját, és tanultam az erőállatokról.
A saját erőállatommal évekkel ezelőtt találkoztam. Gyönyörű
szép, ezüstszürke bundájú nőstényfarkas alakjában jelent
meg előttem. Együtt utaztunk, és sok mindenre megtanított.
Az indiánok között a Farkas egy tanító, és Rudyard
Kipling is ezt a szimbólumot alkalmazta A dzsungel könyvében.
IttAkela az alfahím a farkasok között, aki megtalálja
az elárvult Mauglit, és saját kölykeként neveli fel.
A kelta mitológiában a farkas a mentor, Cernunnosnak,
a természet istenének és Bridgetnek, a szülés istennőjének kísérője;
mindkét isten képes rá, hogy felöltse a farkas alakját, és
így közlekedjen a világok között. A farkas számára a kommunikáció
és a közösség a legfontosabb. A csapat az alfahímet
és -nőstényt a képességei alapján választja ki, hogy tanítsák
és vezessék a többieket, ezért az együttműködés alapvetőfontossággal
bír a falka tagjainak életében. Mindezek olyan tulajdonságok,
amiket a legtöbb ember elengedhetetlennek tart
egy harmóniára törekvő társadalomban.
Számomra a bőrfarkas sokkal több mint egy betegség.
A farkas az a gyönyörű vadállat, ami bennem lakozik. Mint
minden vadállatot, őt is óvatosan kell megközelíteni; különleges
odafigyelést és bánásmódot igényel, de egy szelet húst
mindig örömmel elfogad! Ha túl sokat dolgoztattam, vonyít,
én pedig szenvedek a figyelmetlenségem miatt. Ilyenkor tudom,
hogy meg kell hátrálnom, és egy-két napig hagynom
kell, hadd pihenjen.
Néha hátralépek, és jó alaposan megnézem magamnak:
vad és kegyetlen, ugyanakkor gyönyörű és bölcs. Tudom, hogy
valami nagyon fontos tanítanivalója van számomra és
mindazok számára, akik többet szeretnének megtudni a bőrfarkasról.
Sebeim ellenére, amelyeket annak tulajdonítok,
hogy óvatlanul bántam vele, szeretem őt. Ó az én részem, én
pedig megtanultam, hogy csak akkor lépkedhetünk egymás
mellett, ha figyelembe veszem mind az ő igényeit, mind az
enyémeket.
Az, hogy betegségemet egyfajta alteregóként képzeltem el, segített
abban, hogy kezelni tudjam a bőrfarkast. Fél évvel az után,
hogy kiengedtek a kórházból, az orvosom megjegyezte, milyen jól
vagyok, ahhoz képest, hogy szörnyen beteg voltam. Ma már négy
éve nem szedek gyógyszert a bőrfarkasra, és élvezem a gyógyulást.
Ez azért működött, mert...
Lynn bizalmat és odafigyelést mutatott, és nem volt kétsége
afelől, hogy meg fog gyógyulni. Ugyanez az erős pozitív hit
jellemez számos csodás gyógyulást, és ez húzódik meg azoknak
a betegnek a gyógyulása mögött is, akik placebót kapnak
a betegségükre.
Lynn elképzelte, hogy sétál, majd a valóságban is járni kezdett,
ami stimulálta az izmait és az azokat irányító agyterületeket.
Ezért valóban képessé vált a járásra, csakúgy, mint
a 6. fejezetben említett stroke-betegek, gerincsérültek és Parkinson-
kórosok, akik mentális képek segítségével nyerték viszsza
mozgásukat.
Lynn úgy tekintett a lupusra, mintha „magánhadseregében"
megbomlott volna a rend, és ez a felismerés drámai
mértékben segítette a gyógyulást. A lupus egy autoimmun betegség,
vagyis a test immunrendszere megtámadja a testet. További
autoimmun betegség az l-es típusú cukorbetegség,
a szklerózis multiplex, a myasthenia gravis és a reumás ízületi
gyulladás.
Lynn jelképrendszere, amelynek segítségével megpróbált
megbékélni a betegségével - megtanulta szeretni a gyönyörű
belső vadállatot - végül elősegítette a gyógyulását. Ez a megfelelő
módon stimulálta az idegrendszerét, így teste minden
érintett porcikája meg tudott gyógyulni, és az immunrendszer
befejezte az ellene indított támadást.
Megkérdeztem Lynntől, mit gondol, „Lynn hadserege"
vajon nem volt-e túl agresszív, és lehetett-e valami köze a
lupushoz. Ezt válaszolta:
Ha vizualizálunk, nincs szükség arra, hogy jeleneteinkben
megjelenjen a félelem, a gyűlölet vagy az erőszak, olyan értelemben,
hogy nem kell valamit szenvedni látnunk. Rendben
van, ha azt képzeljük el, hogy a betegség elmúlik, de ehhez
nincs szükség erőszakra. Lövöldözhetünk akár lézerrel vagy
golyókkal is, mindaddig, amíg nem agresszív, gyilkos módon
tesszük. Carol például képzeletben kékesfehér lézersugár vagy
zöld sav segítségével oldotta fel a rákos sejteket, de nem tekintette
őket ellenségnek, és nem képzelte azt, hogy szenvednek.
Bizonyos értelemben ez olyan volt, mintha azt képzelte volna
el, hogy lekaparja a régi tapétát.
Amikor azonban megszemélyesítünk egy betegséget vagy
egy-egy megbetegedett sejtet, és úgy tekintünk rájuk mint
megsemmisítendő ellenségre, akkor lehet, hogy legyőzzük
a betegséget, de a belső agresszió hátba támadhat minket. Ez
nem mindig történik így, és a gyógyulás valójában mindenkinek
a személyes meggyőződésétől és akaraterejétől függ, de
mindenképpen előnyös, ha úgy próbáljuk elképzelni a takarítást,
az eltávolítást vagy a szimbolikus gyógyítást, hogy jelenetünket
mindvégig könnyed vidámság járja át.
D R E W T Ö R T É N E T E
2004 októberében betegedtem meg. Myasthenia gravisban szenvedtem,
ami az immunrendszer zavara, és gyógyíthatatlan betegségnek
tartják. A tünetek enyhítésére gyógyszereket kaptam. 2005
októberében aztán egy kétnapos vibrációs kezeléses workshopon
vettem részt az észak-skóciai Nairnban.
A második nap végére az állapotom nagyon rosszra fordult.
Szemhéj csüngés és kettős látás lépettfel, és nem tudtam mozgatni
az állkapcsomat, ezért sem beszélni, sem nyelni nem voltam képes,
és a myasthenia kezdte lebénítani a légzőizmaimat is. Egy orvos
odajött, és azt mondta: „Drew, attól félek, maga túl beteg ahhoz,
hogy utazzon. Haza kell jönnie velem, maradjon nálam, majd én
kezelem magát."
A betegségnek ebben a szakaszában az egyetlen hagyományos
kezelés a tünetek enyhítésére a szteroidok adagolása és a vérátömlesztés.
En viszont ehelyett hetente három-négy vibrációs kezelést
kaptam dr. Petrowtól, és semmi gyógyszert. A doktor holisztikus
kezelésben részesített. 2006februárjában, több mint három hónap
elteltével tértem haza Fife-ba! (Vajon hány orvos vinne el az otthonába
egy beteget három hónapra?)
2005 karácsonyának estéjén, ötven nap tehetetlenség után és
harminc kilóval soványabban részt vettem a Forreshez közeli
Pluscarden apátságának istentiszteletén, ahol a szerzetesek gregorián
dalokat énekeltek. Apádban ültem, és az éneket hallgattam,
amikor hirtelen mindkét szemhéjam felemelkedett. Rendesen láttam,
meg tudtam mozdítani az állkapcsomat, és tudtam beszélni!
Minden tünetem egyszerre elmúlt! Bár a tünetek rövidesen visszatértek,
akkor már tudtam, hogy meg fogok gyógyulni.
A 2005 novembere és 2006februárja közötti időszakban rendszeresen
vizualizáltam. A myastheniát a véráramban lévő antitestek
okozzák, amelyek kiváltják az immunrendszer zavarát. Lehet,
hogy még emlékszik rá, Dávid, hogy megkérdeztem öntől, hogyan
vizualizáljak, hogy elpusztítsam az antitesteket, és ön azt javasolta,
hogy képzeljem el, amint egy búcsúban légpuskával lövöldözök
a mozgó célpontokra (vagyis az antitestekre). Nehéz lenne megmondani,
mekkora szerepe volt gyógyulásomban a vizualizációnak,
de én azt gondolom, hogy az is erősítette az intenzív vibrációs
kezelések hatását, amiket hetente háromszor-négyszer kaptam.
Erősen hittem az orvosomban, a kezelésben, a vizualizációban,
és abban, hogy egy napon meg fogok gyógyulni. Nem tudom, honnan
származott ez a feltétlen hit, de semmi kétségem afelől, hogy
az elme erejének óriási a szerepe a test gyógyulásában.
A 2006februárja és 2007januárja között eltelt tizenegy hónapban
vér-, izom- és szemvizsgálatokat végeztek rajtam.
Amikor végül hazaengedtek a kórházból, a neurológiai osztály
vezetője azt mondta: „Mr. Pryde, maga az egyetlen ember, akiről
valaha hallottam, hogy teljesen felgyógyult a myasthenia gravisból."
Ma már jó egészségnek örvendek, és teljes, boldog életet élek. De
azért néha elgondolkozom, hogy miért pont én. Es most akkor hogy
is van ez?
Ez azért működött, mert...
Valószínűleg egy egész sor tényező működött közre Drew teljes
gyógyulásában. Ezek egyike az a feltétlen hit volt, hogy meg
fog gyógyulni. Ha meggondoljuk, hogy a myasthenia gravist
gyógyíthatatlan betegségnek tartják, ez is azt bizonyítja, milyen
erős hatással van a testre a hit ereje. Gyakran a hit áll az
úgynevezett csodás gyógyulások hátterében.
Dr. Petrow szeretetteljes törődése óriási szerepet játszott
Drew gyógyulásában, csakúgy, mint a hatékony vibrációs kezelés,
amire járt. Jóllehet, a vibrációs gyógykezelés hatásosságát
ma még kevés tudományos bizonyíték támasztja alá, nekem
az a véleményem, hogy egy nagyon erőteljes gyógymódról
van szó, amely a test mélyebb szintjein fejti ki hatását. A tudomány
világában nemritkán évekbe telik, mire a tudóstársadalom
egy-egy áttörő módszert maradéktalanul elismer. Az orvostudományban
az új technológiák úttörőit gyakran kuruzslónak
vagy sarlatánnak bélyegzik, mígnem a bizonyítékok
elhallgattatják a kritikusokat.
A vibrációs gyógykezelés azon alapul, hogy minden anyag
rezeg valamilyen frekvencián. Ezt nem túl nehéz elképzelni,
ha meggondoljuk, hogy minden atom - lényegét tekintve -
tiszta energiavibrációból áll.
A víz egyik rezgésfrekvenciáját (3300-3500 cm- 1 ) az infravörös
spektrofotometria nevű eljárás során a tudományos
kutatók többsége is felhasználja laboratóriumi elemzéseknél
egyetemi, gyógyszerészeti és orvostudományi kutatólaboratóriumokban,
szerte a világon. A vibrációs gyógyászat rezgésfrekvenciákat
generál, amelyekkel a test betegségeit igyekeznek
semlegesíteni.
A hang a vibrációs gyógyítás egyik formája, mert a hang
maga is vibráció. Drew tehát ezért tapasztalt drámai javulást,
miközben gregorián énekeket hallgatott.
Drew elképzelt jelenete is szerepet játszott a gyógyulásában.
A myasthenia gravisnál az antitestek blokkolják az acetil-kolin
receptorokat az agy egyik olyan részében, amely fontos szerepet
játszik a mozgatásban. Drew azt képzelte el, hogy ezeket
az antitesteket légpuskával ártalmatlanítja a búcsúban. Ez nagyon
hatékony szimbolikus vizualizáció volt. A jelentése valószínűleg
beszivárgott a tudatalattijába, amely olyan módon aktiválta
az idegrendszerét, hogy tényleg csökkent az antitestek
jelenléte.
Szeretném felhívni a figyelmet, hogy a fegyverhasználathoz
általában az erőszak képzete társul, Drew jelenetében azonban
szó sem volt ilyesmiről. A vásári céllövölde kedves, vidám hangulatot
teremtett. Ez a vizualizáció nagymértékben szimbolikus
volt, és nem csupán azt jelképezte, hogy az agy bizonyos
részéből eltűnnek az antitestek, de azt is, hogy megszabadítja
magát a myasthenia gravistól.
E L I Z A B E T H T Ö R T É N E T E
Eveken át szörnyű szénanátha kínozott, és naponta kellett antihisztaminokat
szednem. Úgy döntöttem, megpróbálkozom a vizualizációval,
és már egy vagy két alkalom után csak kétszerháromszor
kellett antihisztamint bevennem nyolc hónap alatt.
A nyár többi részében nem voltak allergiás tüneteim.
Egy kis „én"-t vizualizáltam, aki felkeresi az immunrendszeremet,
amit, úgy képzeltem, több száz apró emberke alkot.
Ahogy közeledtem hozzájuk, nem láttam őket rendesen, és ők sem
engem, mert elég nagy köd borított mindent. Ezért aztán az immunrendszerem
emberkéi nekem estek, mert attól tartottak, hogy
ellenség vagyok. Amint azonban a ködfelszállt, az immunrendszerem
és én már jól láttuk egymást, és én így szóltam:
- Hé, csak én vagyok az, nem kell nekem esni! Nyugodjatok
meg, és csak azzalfoglalkozzatok, ami ahhoz kell, hogy egészséges
maradjak. Ha ez megvan, a nap hátralévő részében pihenjetek.
Ekkor hallottam, hogy a csapatfőnök odakiált a katonáinak:
— Ez csak Elizabeth, őt nem kell megtámadnunk!
A katonák üdvrivalgásban törtek ki, majd egyesek teniszezni
kezdtek, mások meg kifeküdtek napozni a nyugágyakra. Megöleltem
a főnököt, és elsétáltam.
Ez azért működött, mert...
Elitabeth kapcsolatba lépett az immunrendszerével, és arra
kérte, hogy nyugodjon meg és pihenjen. Az allergia az immunrendszer
túlzott reakciója az allergénekre (vagyis olyan
anyagokra, amelyek allergiás reakciót váltanak ki). Elizabeth
arra kérte az immunrendszerét, hogy csak annyit dolgozzon,
amennyi ahhoz kell, hogy ő egészséges maradjon. Ezután azt
képzelte el, hogy az immunrendszerét jelképező alakok lepihennek
vagy teniszezni kezdenek. Ez a kommunikáció beszivárgott
a tudatalattijába, és stimulálta az immunrendszerét,
ami aztán valóban visszavett az érzékenységéből.
A köd azt szimbolizálta a jelenetben, hogy az immunrendszer
nem volt tisztában a dolgokkal, és ezért volt túl aktív.
Amint Elizabeth képzeletben eltüntette a ködöt, létrejöhetett
a kommunikáció, és az immunrendszer ismét normálisan
kezdhetett működni.
Egyes allergiák és autoimmun betegségek között biokémiai
hasonlóság van, ezért ezt a vizualizációt az is magáévá teheti,
aki autoimmun betegségben szenved. A könyv vége felé, a I I .
függelék „Vizualizációk" című részében meg is található ennek
a vizualizációnak egy módosított változata.
Testsúlycsökkenés
T A M A R A T Ö R T É N E T E
Egész életemben túlsúllyal küzdöttem. Ez volt az én biztonsági
hálóm, a védőgát, emögé bújtam, félve a sérülésektől. Aztán ünnepélyesfogadalmat
tettem, kijelentettem, hogy már nincs szükségem
a túlsúlyra, és pár hónappal ezelőtt elkezdtem egy vizualizációt,
amelyben egy Pac-man típusú lény felfalja a zsírsejtjeimet, január
óta (azaz három hónap alatt) úgy hat kilót fogytam.
Persze a fogyás nem megy egyik pillanatról a másikra, de eltekintve
azoktól a tudattalan változásoktól, amelyek bekövetkezését
néha az étkezési szokásaimon veszem észre, semmi sem változott az
életvitelemben - ugyanolyan mozgalmas életet élek, mint azelőtt.
Megkértem Tamarát, hogy meséljen kicsit bővebben a vizualizációjáról.
Ezt válaszolta:
^# Általában hetente ötször végzem, rendszerint este,
mielőtt elalszom. Néha szünetet tartok, olyankor nem meditálok.
A vizualizációmban egy Pac-man jellegű lényt képzelek
el, aki a testem bizonyos részeirőlfelfalja a zsírt, aztán
egyszer csak — mirnix-dirnix — eltűnik a levegőben.
Ekkor más lények jelennek meg, akik a zsírt a combomról
és a derekamról a mellemhez szállítják. (Fogyáskor a női testben
először a mellekről megy le a zsír, nekem viszont, amióta
ezt csinálom, fél kosárral nőtt a melltartóméretem. Hát nem
szuper?) Aztán azt próbálom elképzelni, hogy a bőröm feszesebbé
válik. Ezután végignézem-gyógyítom az egész testemet,
hogy fokozzam az anyagcserét, és megkeressem azokat
a részeket, amelyek nincsenek összhangban a többivel.
Az eddigi eredmény:
Fogyás: 9,5 kg négy és fél hónap alatt.
Az 50-es konfekcióméret is szoros volt, most a 48-as is kényelmes.
A melltartóméretem fél kosárral nőtt.
Korábban legalább nyolc óra alvásra volt szükségem, most
hat is elég, és nem vagyok fáradt.
Nem keletkeztek rajtam újabb fagyási csíkok!
Ha megéhezem, azt eszem, amit akarok, és akkor, amikor
akarom, még gyorskajákat is (nagyon elfoglalt vagyok), de
úgy tűnik, már nem érdekel a csokoládé és általában az édességek.
Amikor eszem, sokkal hamarabb jóllakom.
Az agy és az elme két bámulatos eszköz!
Ez azért működik, mert...
Tamara jelenete azt meséli el, ahogy a zsírt valami felfalja, és
ettől a teste karcsúbb és egészségesebb lesz.
Mint ahogy a 8. fejezetben is leírtam, a vizualizáció gyakran
azt eredményezi, hogy tudattalan késztetést érzünk életvitelünk
megváltoztatására. Tamara például elvesztette érdeklődését
a csokoládé és az édességek iránt. Nem ez azonban az
egyetlen oka annak, hogy fogy. A jelenete beszivárog a tudatalattijába,
ami azt eredményezi, hogy az idegrendszere előidézi
a fogyást, az anyagcseréje pedig valószínűleg szintén a megfelelő
módon stimulálódik.
M E G T U D O D C S I N Á L N I
Ezek a történetek arról tanúskodnak, hogy az elmének bámulatos
képessége van arra, hogy meggyógyítsa a testet. Tisztában
vagyok azzal, hogy lesznek, akik csak orvosi papírok alapján
hiszik el, hogy ezek a gyógyulások tényleg megtörténtek.
Én azonban azt állítom, hogy efféle gyógyulások nap mint nap
történnek a világon. Ha mindig csak annak hiszünk, amit az
orvosi papírokon látunk, csökken a képességünk, hogy nyitottan
álljunk a dolgokhoz, és elhiggyük, hogy ilyen gyógyulások
lehetségesek. Saját hitünk vagy a hitünk hiánya segítheti vagy
gátolhatja a gyógyulást. Ezért mindenkit arra biztatok, hogy
legyen nyitott, és fogadja el azt a lehetőséget, hogy az elmének
tényleg jelentős szerepe volt az eddig leírt gyógyulásokban.
Én abban hiszek, hogy az elme azokban a gyógyulásokban
is fontos szerepet játszik, amikor a betegek valamilyen gyógyszert
szednek. Ha beveszünk egy gyógyszert, az reményt ad.
A remény megváltoztatja biológiai működésünket, vagyis a
gyógyszerek hatása részben a placebo-hatásnak tudható be.
A vizualizációk változásokat idéznek elő az agy mikroszkopikus
szerkezetében: az agyi térképek megnőnek vagy összezsugorodnak.
Stimulálják a vizualizált területen elhelyezkedő
sejteket, és az agyban neuropeptidek keletkeznek, amelyek eljutnak
a megfelelő helyre. Ez kémiai változásokat idéz elő
a szervekben, valamint azon a területen, amely a vizualizáció
középpontjában áll. Testszerte gének kapcsolódnak ki és be,
a célzott területet is beleértve, ezáltal a test genetikai egyensúlya a
gyógyulás irányába mozdul el. Továbbá, mint már említettem,
az őssejtek génjeiben nagy valószínűséggel protein termelődik,
amelynek hatására az őssejtekből pontosan olyan sejtek alakulnak
ki, amilyenekre szükség van, hogy a sérült sejteket helyettesítsék.
A tudomány még nem vizsgálta ezt a folyamatot elég
behatóan, de én egészen biztos vagyok benne, hogy így történik.
Végül pedig a testünk meggyógyul, ugyanúgy, ahogy azt
fantáziánkban szimbolikus vagy valósághű módon elképzeltük.
A történelem során feljegyzett csodás gyógyulások, köztük
a betegségek spontán eltűnése mögött nem egy esetben valószínűleg
ez a folyamat áll. A csoda valójában az elmében kezdődik,
ami aztán elindítja a szükséges biológiai változásokat,
és bekövetkezik a gyógyulás.
Hiszen Jézus is azt mondta, amikor meggyógyította a vakot:
„Legyen néktek a ti hitetek szerint." (Máté 9,29)
I I I . R É SZ
BEFEJEZÉSÜL
A szeretet ereje
„Ahol nagy a szeretet, ott örökké csodák történnek."
WlLLA CATHER
Van még egy dolog, amit szeretnék megemlíteni a gyógyulással
kapcsolatban, és azt hiszem, megérdemel egy külön fejezetet,
hiszen olyan nagy az ereje a test és a lélek gyógyításában.
Ez a szeretet. A szeretet táplálja a lelket.
Aaron rettenetesen stresszes volt. Anyagi nehézségekkel küzdött.
Nem jött ki valami jól a főnökével. Minden egyes napja
olyan volt, mint egy rémálom. Egyszerűen nem tudott szabadulni
a szorongástól, a rettegéstől és a félelemtől. Aztán váradanul
szerelmet vallott neki az a nő, akibe titokban már régóta szerelmes
volt. Aaron problémái egy pillanat alatt szertefoszlottak.
Természetesen a körülmények mit sem változtak. Aaron
hozzáállása változott meg drasztikusan. A félelem, a szorongás
és a rettegés egyetlen éjszaka alatt semmivé vált.
A szeretet megváltoztatja azt, ahogyan a dolgokra tekintünk.
A csoda bennünk történik. A szeretet megérinti és felforgatja
a bensőnket. Fénye beragyogja az életünket. Hirtelen
az egész életet más színben látjuk.
Az elme és a test kapcsolatának beható tanulmányozása során
az a meggyőződésem alakult ki, hogy sok betegség hátterében
érzelmi fájdalmak húzódnak meg. Ezek azonban szeretettel
meggyógyíthatok. A szeretetnek tehát megvan az ereje,
hogy testi problémáinkat orvosolja.
A szeretettel leggyakrabban emberi kapcsolatainkban találkozunk
- romantikus, rokoni vagy baráti szeretettel. Szükségünk
van a kapcsolatokra. Ezek képezik élettapasztalataink
alapját. Nélkülük kevésbé volna értelme az életnek.
Szaotome Micugi, az uesibai aikido iskola alapítója így ír
Aikido és a természet harmóniája című könyvében:
„Ha egyedül lennél a természetben, és nem volna
senki, akivel beszélgethetnél, senki, akivel megoszthatnád a
csillagok szépségének látványát, akivel együtt nevethetnél,
akit megérinthetnél, mi lenne vajon az életcélod1? A másik
ember élete, a szeretet az, ami értelmet ad az életednek... Fel
kellfedeznünk egymás örömét, a kihívás örömét, a növekedés
örömét."
Én abban hiszek, hogy az élet legfőbb célja a szeretet minél
mélyebb átélése. Utolsó napjaiban sok ember elgondolkodik,
hogy mi volt a legfontosabb az életében. A legtöbben az
emberi kapcsolataikra emlékeznek vissza - a szeretteikkel
együtt töltött időre. Minden más jelentéktelen részletté halványul.
Miközben átéljük a szeretetet, egyúttal átéljük a test, a lélek
és a szellem gyógyulását is. Nem állítom, hogy egyszerűen csak
szeretetre volna szükség ahhoz, hogy egy súlyos betegségből
meggyógyítsuk magunkat. De a szeretet - az igazi szeretet -
megváltoztatja azt, ahogyan a betegséget megéljük. És akkor
számtalan dolog, ami korábban fontos volt, elveszti a jelentőségét.
Felfedezzük, hogy mi fontos nekünk igazán. A stressz,
ami gyorsítja a test és az elme betegségeinek kialakulását, eltűnik,
és átadja helyét a hálának és az élet minden formája iránti
mély tiszteletnek. Attól fogva pedig, ha valami konkrét dolgot
kell megtennünk, hogy elősegítsük a gyógyulást, tökéletesen
alkalmasak leszünk rá. Több lesz az energiánk, az életerőnk és
a motivációnk, mint korábban bármikor.
A szeretet megerősít minket. Többek leszünk általa. Távolabbra
jutunk vele. Azok leszünk, akik mindig is lenni akartunk.
Szeretteink sokkal többnek látnak minket, mint amit
mi látunk, ha tükörbe nézünk. És ekkor növünk fel önmagunkhoz.
Roy Croft így ír Szerelem című versében:
Szeretlek,
Nem csak azért, ami vagy,
De azért is, ami én vagyok,
Amikor velem vagy.
Az emberi kapcsolatok természetesen állandó odafigyelést
igényelnek, mint minden más. Dolgoznunk kell rajtuk. Hogyan
is jöhetne létre fejlődés, ha a dolgok nem állítanának
időnként kihívások elé minket? Molleen Matsumura így írt erről
„Édes józan ész" című tanácsadói rovatában:
Az új kenyér sütésének, a szerelem megújításának képességét
tapasztalatainkból nyerjük. Megtanuljuk, hogy időnként
félre kell tennünk a saját igényeinket a másik igényeinek kielégítése
érdekében. Ezt minden szülő tudja.
A gyerekek jólléte mindig elsőbbséget élvez. A szerelmi
kapcsolatokban, ahogy mélyül bennünk a szeretet, félretesszük
a saját igényeinket, hogy hozzájárulhassunk szerettünk igényeinek
kielégüléséhez. Erősebb lesz az odafigyelés vágya, mint az
a vágy, hogy mindig igazunk legyen. És felfedezzük az ebben
rejlő óriási örömet és gyógyító erőt.
Én megtanultam, hogy a szeretet az elképzelhető legbonyolultabb,
ugyanakkor legegyszerűbb dolog a világon: megtanulni,
mit szabad és mit nem szabad tennünk, és hogyan kezeljük a
partnerünk érzelmeit. Ez nem mindig egyszerű. De ha a szeretet
szavát követjük, egyszerű dolgunk lesz. Tételezzük fel például,
hogy mindenáron be akarjuk bizonyítani, hogy igazunk
van valamiben, mert úgy érezzük, ez életbevágóan fontos. Azt
gondoljuk, ez szolgálja partnerünk javát. Amikor azonban
csöndben maradunk, és minden figyelmünket a másiknak szenteljük,
amikor tényleg rá figyelünk, és nem azon jár az agyunk,
hogy mit fogunk mondani, felfedezzük az igazi boldogságot.
Amiről azt gondoltuk, hogy olyan nagyon fontos, gyakran kiderül,
hogy egyáltalán nem is az. A felismerést követő pillanatokban
pedig a szeretet kiárad a lelkünkből, és fénye beragyogja
szerettünk arcát, a saját szívünket és az egész életünket.
Ennyire egyszerű. Csak mi tesszük bonyolulttá.
• • •
Nem kell a romantikus szerelemre várni ahhoz, hogy átélhessük
a szeretetet. A szeretet körülvesz minket. Ott van bennünk is.
A szeretet átélése csak attól a döntésünktől függ, hogyan éljük
meg az élet pillanatait, bármilyen formában is érnek minket.
A szeretetet sokféleképpen átélhetjük. Kedvesek lehetünk
az idegenekkel. Rámosolyoghatunk valakire az utcán. Autóvezetés
közben előreengedhetünk valakit a kocsisorban. És figyeljük
meg, mit érzünk ilyenkor. Minél többször teszünk így,
annál nagyobb hatással lesz ránk. Egyre könnyebb lesz a lelkünknek
megtalálni a helyes ösvényt.
Kifejezhetjük együttérzésünket. Kifejezhetjük hálánkat.
A H Á L A E R E J E
„A boldogságot nem lehet felkeresni, birtokolni, elnyerni,
hordani vagy fogyasztani. A boldogság az a spirituális élmény,
hogy minden percet szeretettel, kegyelemmel és hálával élünk meg."
DENIS WAITLEY
Egy barátom azt mondta egyszer, hogy a hála harminc nap
alatt megváltoztatta az életét. Akkoriban már jó ideje meglehetősen
lehangolt volt. Egy napon elhatározta, hogy kipróbál
egy egyszerű gyakorlatot: mindennap felír ötven dolgot, amiért
hálásnak érzi magát. Egy teljes hónapig, azaz harminc napig
akarta ezt csinálni.
Eleinte nehezére esett, de azért mindig talált ötven dolgot.
Néha ez egy egész napig is eltartott. Reggel kezdte, felírt néhány
dolgot, majd napközben hozzáírt még párat, és mire eljött
a lefekvés ideje, mindennap készen volt a listája. Ahogy teltek
a napok, egyre könnyebbnek érezte a feladatot. Két hét múlva
már annyival jobban érezte magát, hogy naponta hetvenöt dolgot
írt fel a hálalistájára. A hónap végére új emberré vált.
Különös módon, ahogy az gyakran lenni szokott, ha belülről
kifelé változunk, a legmélyebb reményeink és álmaink kezdenek
kézzel fogható közelségbe kerülni. Barátom találkozott
álmai asszonyával és megkapta azt a munkát, amit mindig is
szeretett volna.
Mindenkinek érdemes lenne kipróbálnia ezt a gyakorlatot
harminc napig, és megfigyelni, mekkora hatással van az életére.
Lehet, hogy eleinte nehéz, főleg, ha nehézségekkel küzdünk,
de később könnyebbé válik. A hála ereje áthatol az élet
nehézségeinek fátylán, és a lélek fénye át fog ragyogni rajta.
Először is valami bizsergést érzünk a szívünk táján. Nem fizikai,
hanem érzelmi értelemben. Egyszerűen jobban érezzük
magunkat. Idővel egyre több rés keletkezik, és a fény egyre
erősebben ragyog, mígnem, mintegy varázsütésre, megváltozik
az élet élménye. Aztán pedig maga az élet is megváltozik.
V E D D A F Á R A D S Á G O T !
Windsorból, ahol lakunk, nemrégiben Skóciába autóztunk
Elizabethszel, rokonlátogatóba. Megálltunk az egyik autós pihenőhelynél,
hogy megreggelizzünk a büfében. Mindketten
fáradtak voltunk kissé, mert korán reggel indultunk otthonról,
és mivel az utazást megelőző napokban nagyon elfoglaltak voltunk,
nem sokat aludtunk.
Fáradtságunkat azonban mintha elfújták volna, amikor találkoztunk
azzal a hölggyel, aki kiszolgált minket. Egy hosszú
pult mögött állt, és kiadta az ételt, mielőtt továbbhaladtunk
a pult mellett a kasszához. Széles mosollyal és barátságos megjegyzésekkel
fogadott. Őszintén kedves és pozitív hozzáállása
olyan volt, mint egy frissítő zuhany. Gondolom, látta rajtunk,
hogy fáradtak vagyunk, mert nem csak kedvességből, de a reggeliből
is extra nagy adagot kaptunk, márpedig mindkettőből
pont erre volt szükségünk. Pár perccel később Elizabeth és én
is frissebbnek éreztük magunkat, pedig még nem is ettünk.
Reggelizés közben észrevettem az asztalon egy nyomtatványt.
A büfé kérdőíve volt, és egy új kezdeményezésről
tájékoztatott. Azt a címet adták neki: „Vegye a fáradságot!"
A nyomtatvány lehetővé tette, hogy a vendégek kifejezzék a
véleményüket, amennyiben különösen meg vannak elégedve a
személyzet egy-egy tagjának munkájával. Mi nagyon is elégedettek
voltunk, ezért kitöltöttük a papírt.
Be kellett írni az alkalmazott nevét, valamint a vásárlás idejét
és napját, de a hölgy nevét nem tudtuk, ezért kifelé menet
visszamentünk a pulthoz, és megpróbáltuk elolvasni, mi áll
a kitűzőjén. A büfé azonban lassan megtelt vendégekkel, a
hölgynek sok dolga volt, gyakran fordított nekünk hátat, ezért
nem tudtuk elolvasni a névtábláját.
Be kell vallanom, már-már arra gondoltunk, hogy távozunk,
mert elég kellemetlen érzés volt, hogy egy csomó éhes
ember között kell álldogálnunk. Annak is tudatában voltunk,
hogy biztos vannak olyan vendégek, akik azt hiszik, előre akarunk
furakodni a sorban. A szeretet azonban gyakran szétfeszíti
a korlátainkat, és lehetőséget ad rá, hogy kitörjünk a megszokott
kényelemből. Ilyenkor vagy élünk a lehetőséggel, és
minden alkalommal fejlődünk egy kicsit, vagy elsétálunk, és
megvárjuk a következő alkalmat.
Ezért aztán odakiáltottam a hölgynek, és megkérdeztem,
mi a neve. Elmondtam, hogy kitöltöttem a nyomtatványt,
mert hálásak vagyunk, amiért segített nekünk, hogy jobban
érezzük magunkat, mint amikor megérkeztünk. A hölgy arca
felragyogott, szinte fülig ért a szája. Hirtelen késztetést éreztem,
hogy a sorban állók figyelmét is felhívjam erre: „Hát
nem nagyszerű, hogy ilyen kedvesen mosolyog? Hát nem jó
érzés, ha mosolyogva szolgálják ki az embert?" Akkor már
mindenki mosolygott.
Mit tesz a véletlen, épp ekkor jelent meg a hölgy főnöke. Ha
már benne voltam a mondókámban, nem akartam abbahagyni.
A vendégek és a pultos hölgy füle hallatára elmeséltem a főnöknek,
mit írtam a papírra. Ettől a főnök is elmosolyodott.
Ügy tűnt, egyik vendéget sem izgatja, hogy feltartom a sort.
Varázslatos pillanat volt, amiben mindenki részt vett. Nem
hinném, hogy bárkinek kedve lett volna megtörni a hangulatot.
A főnök azt mondta, jólesik, hogy végre valami pozitív
visszajelzés érkezik. Ügy tűnt, mi voltunk az elsők, akik kitöltötték
a nyomtatványt. (Nem tudom, mióta volt rá lehetőség.)
Azt mondta, állandóan csak panaszt kapnak. Tényleg egyedülálló
alkalom, hogy valaki pozitív visszajelzést ad, mondta, ráadásul
ilyen személyes módon.
Biztos vagyok benne, hogy a büfében már sokan meg voltak
elégedve a kiszolgálással, csak egyszerűen nem fejezték ki. Hát
nem furcsa, hogy a legtöbb ember csak azt jelzi, ha valami negatívumot
talál? Hány ember küld vajon lapot az étteremnek,
hogy megköszönjön egy finom ebédet? És hány ember ad
hangot nemtetszésének, ha a vacsora nem felel meg a várakozásainak?
A pozitív visszajelzés hiánya miatt sokan észre sem veszik,
milyen nagyszerűen végzik a dolgukat, és munkájuk mekkora
ajándék a többi ember számára. Megfosztjuk őket attól, hogy
ennek tudatára ébredjenek. Pedig csak rajtunk áll, hogy elmondjuk-
e nekik.
Már sokszor, sok helyen elmondtam, hogy mindig azok
a leghangosabbak, akik panaszkodnak. Gyakran a dolgok olyan
irányt vesznek, ami egy kisebbségnek kedvez, mert aki panaszkodik,
nagy felhajtást csap. Azt hiszem, itt az ideje, hogy
gyakrabban mutassuk ki hálánkat a világnak. Csapjunk hűhót
a jó dolgok miatt! Legyen a hála kifejezése a leghangosabb,
hogy a dolgok jó irányba változzanak. Ügy érzem, óriási változást
érhetnénk el mind a saját életünkben, mind a másokéban,
ha vennénk a fáradságot, hogy valami jót tegyünk vagy mondjunk
másoknak. Ne csak azt tegyük szóvá, ha valami felboszszant
minket.
Észrevetted már, milyen remek érzés, ha jót teszünk egy
másik embernek? A büfés jelenet után úgy éreztem, madarat
lehet velem fogatni. Hát nem csodálatos? Képes voltam rá,
hogy gyökeresen megváltoztassam a saját hangulatomat, Elizabeth
hangulatát, és azt, ahogyan a világot látjuk, emellett jó
érzéseket ébresztettem egy kiszolgálóban, a főnökében és az
összes sorban álló emberben azzal, hogy egyszerűen csak kedves
voltam.
PÖCKÖLJ K E D V E S S É G E T !
„A szeretet meggyógyítja az embert - azt is, aki adja, azt is, aki kapja."
KARL MENNINGER
Imádok másokat kedvességgel „megpöccinteni". Például,
amikor egy forgalmas utcán sétálok, és valaki szomorúnak látszik,
elképzelem, hogy egy kis kedvesség-labdácskát pöccintek
felé. A nagyobb hatás érdekében általában pöckölök is egyet az
ujjammal, mintha egy kedvesség-galacsint röpítenék az irányába.
Időnként nagyon kreatív vagyok. Általában elképzelem
a labda színét - amilyen szín épp az eszembe jut abban a pillanatban.
Nemcsak kedvességet szoktam pöckölni, hanem mindenfélét,
amire az illetőnek szemlátomást szüksége van. Előfordul,
hogy boldogságot pöckölök, elégedettséget, szeretet,
örömet vagy megbocsátást. Csak ránézek valakire, és azt pöckölöm
felé, ami először az eszembe jut.
Néha nem egy apró galacsint indítok útnak, hanem képzeletben
megnyújtom, és egyszerre több embert is megdobok vele.
Van, hogy egy nagyobb labdacsot széttörök kis darabokra,
és az emberekre zúdítom. Máskor egy labdát gurítok végig az
utcán, és figyelem, ahogy egy csomó emberen átsuhan.
Olykor fura dolog történik. Előfordul, hogy megpöckölök
valakit, az illető pedig rám néz, és elmosolyodik. Sokszor megtörtént
már, hogy azok, akik addig szomorúnak vagy gondterheltnek
tűntek, egyszerre megváltoztak. Szeretném azt hinni,
hogy valamiféle kommunikáció zajlott le köztünk, és az illető
tényleg kapott valamit, amire szüksége volt.
De ez nemcsak rajtuk segít, hanem rajtam is. Azt szokták
mondani, hogy azt kapod vissza, amit adsz. Ha kedvességet
pöckölsz, akkor olyan lelkiállapotba kerülsz, hogy lesz is mit
pöckölnöd mások felé.
Shakespeare így írt a Rómeó és Júliában:
„Szerelmem oly nagy, mint az óceán
S oly mély, adok neked belőle, lelkem
S több lesz nekem: mindkettő véghetetlen."
(Kosztolányi Dezső fordítása)
A szeretet végtelen. Ha szeretetet adsz, bármilyen formában
teszed, visszakapsz belőle valamennyit. Bármit is pöckölsz
mások felé - kedvességet, részvétet, örömet vagy akármi
mást -, a lelked ragyogni kezd. Ezért olyan jó érzés. És hajói
érzed magad, elkezdődik a gyógyulás.
A kedvességnek természetesen megvan a gyakorlati haszna
is. Ha kedvesek vagyunk másokhoz, az nemcsak rajtuk segít,
hanem rajtunk is. Ha például jótékonysági munkát végzünk,
azzal jelentős mértékben megváltoztatjuk azoknak az embereknek
az életét, akiken segítünk. De van a jótékonysági
munkában valami rendkívüli gyógyító erő, ami épp ránk hat.
Gyakran elmúlik tőle a saját fájdalmunk. Fokozatosan átalakul
a saját szenvedésünkről szóló belső párbeszédünk. Már nem
azt kérdezzük: „Hogyan kaphatok?", hanem azt: „Hogyan adhatok?"
Sokaknak azáltal sikerült felépülniük a depresszióból, hogy
belevetették magukat a jótékonysági munkába. Néhány évvel
ezelőtt Patch Adams, akiről mozifilm is készült (Robin Williamsszel
a címszerepben), azt tanácsolta az egyik barátomnak,
Margaret McCathie-nek: „Menjen, és végezzen valami jótékonysági
munkát, meglátja, elmúlik a depressziója." Margaret
így tett, és a depressziója valóban elmúlt.
Őszintén hiszek abban, hogy a spirituális és emocionális
gyógyulás így történik. Minél több szeretetet vagyunk képesek
adni a világnak, annál egészségesebbek leszünk mi magunk is.
Az egészség szóban az egész szó bújik meg. Ha szeretetet
adunk, akkor válunk magunk is egésszé.
V Á L T O Z Z M E G , ÉS M E G V Á L T O Z I K A V I L Á G !
Gyakran beszélek arról, hogy az emberek olyanok, mint a
hangvillák. Ha megütünk egy hangvillát, a környező dolgok is
rezgésbe jönnek. Amikor rossz kedvünk van, a hangvilla működéséhez
hasonlóan a környezetünket is rosszkedvre hangoljuk.
A többi ember ugyanúgy viselkedik, mint mi magunk.
Természetesen ugyanez történik akkor is, ha boldogok vagyunk.
Ilyenkor boldogságot árasztunk a környezetünkben.
Ügy vélem, bármerre járunk, mentális és érzelmi rezgéseket
bocsátunk ki magunkból. A neurológia még csak most kezdi
megvilágítani ezt a jelenséget. Tudattalanul átvesszük mások
hangulatát, és tükörneuronjaink azt reprodukálják bennünk.
Képzeljük el a rezgéseket színekként. Bizonyos napokon
vöröset árasztunk magunkból, máskor pedig aranyszínt. Szerintem
mindenkinek megvan a saját színe, amely az általános
hangulatát tükrözi, azt, ami rá leginkább jellemző. És minél
több szeretetet adunk, színünk annál inkább hasonlít a szeretet
színéhez.
Más könyveimben már leírtam, hogy a tudomány úgy láttatja
a világot, mint kapcsolatok szövedékét - ebben a világban
valahol mélyen te és én is összeköttetésben állunk. Carl
Jung egy olyan közös tudatterületről beszélt, amely mindenkit
összeköt. Ezt kollektív tudattalannak nevezte. Minden embernek
van tudattalanja, amelyek átfedésben vannak egymással.
A kettőnk tudattalanja közötti határok sem élesek. Valahol, egy
mélyebb szinten össze vagyunk kapcsolódva, éppúgy, ahogy az
internet is kapcsolatot teremt a számítógépek között.
Ezt a kapcsolatot pókhálóhoz szoktam hasonlítani, és intelligenciahálónak
nevezem. Az érdekes ebben az egészben az,
hogy ha meg akarjuk változtatni a háló színét, csak annyit kell
tennünk, hogy mi magunk megváltozunk, és a rezgéseink végigfutnak
majd a háló szálain. Ha tehát azt szeretnénk, hogy
több szeretet legyen a világban, akkor először nekünk magunknak
kell szeretetteljesebbnek lennünk. Ha pedig azt szeretnénk,
hogy nagyobb béke legyen a világban, akkor először
nekünk magunknak kell békésebbé válnunk.
Őszentsége, a dalai láma mondta:
NEM BAJ, HA SZENVEDSZ
Megfigyeltem, hogy az ember és a boldogság közé leggyakrabban
az a szó áll, hogy: „kell". Azt gondoljuk, ezt vagy azt
meg kell tennünk, vagy valamit máshogyan kellett volna csinálnunk.
Vagy, ami még fájdalmasabb, úgy érezzük, hogy
másnak kellene lennünk. Szerintem viszont akkor kezdünk
boldogságot és békét érezni, ha megszeretjük magunkat, ha
végre azt mondjuk: „Nem baj, ha önmagam vagyok!"
Nem baj, ha most is éppen szenvedsz. Ne kínozd magad
még azzal a gondolattal is, hogy nem kellene szenvedned. Ha
nem vagy boldog, ne idegesítsd még azzal is magad, hogy megpróbálod
magad meggyőzni, hogy boldognak kellene lenned.
Azok, akik önsegítő könyveket olvasnak, gyakran úgy érzik,
nem elég felvilágosultak, nem elég szeretetteljesek, megbocsátok
vagy békések. Minden negatív cselekedetüket felróják maguknak,
és ami még rosszabb, minden negatív gondolat miatt
ostorozzák magukat. Tudom, hogy így van, mert néha én is
ilyen vagyok. De nem baj. Ez is része a felnőtté válásnak. Végül
mindannyian elérjük. Addig is, fel a fejjel, a saját érdekedben.
Egy jó barátom, Stephen Mulhearn sámán tanító, aki a skóciai
Brig o' Türkben vezeti Lendrick Lodg nevű lelki menedékhelyét,
nagyszerű humorérzékkel van megáldva. Gyakran
élcelődik azon, ahogy az emberek magukat ostorozzák. Majd
megszakadtam a nevetéstől, amikor elmesélte, hogy egyik barátja,
aki keményen próbál fogyókúrázni, a fejét csóválva, halálosan
komoly, síri hangon, mintha egy gyilkosságot vallana be,
kijelentette: „Csak egy bűnöm van: a tej."
Az is nagyon vicces volt, ahogy Stephen mindezt elmesélte.
Tehetsége van hozzá. Ráadásul el is gondolkodtatott, hogy
lám, mi magunk vagyunk önmagunk legkeményebb kritikusai.
Másoknak tulajdonképpen már nem is kell bírálniuk minket,
megtesszük azt mi magunk is, kérés nélkül.
De az egészség felé csak akkor indulhatunk el, ha elfogadjuk:
„Nem baj, ha önmagam vagyok; nem kell azonnal tökéletesnek
lennem, meggyógyulnom vagy megvilágosodnom; ma
csak az kell, hogy önmagam legyek." Ez önmagunk szeretete.
Ez az, amiből a belső béke kialakulhat.
Hermann Hesse, az 1946-os Nobel-díj nyertese így írt:
Ha megbékélünk azzal, akik vagyunk, szeretni kezdjük magunkat.
És ha már nem futunk önmagunk elől, mély, gyógyító
erőre találunk.
Végső soron a szeretet minden formája, önmagunk szeretete
vagy mások szeretete egyaránt hatékony gyógyszer. Ezért
egy lelkesítő gondolattal szeretném zárni ezt a könyvet. Nem
találtam meg a forrását, de hálás vagyok érte a szerzőnek:
„Egy bölcs orvos azt mondta nekem:
— Harminc éve foglalkozom gyógyítással, és sok-sok orvosságotfelírtam
már. De ez alatt a hosszú idő alatt megtanultam,
hogy leginkább a szeretet képes meggyógyítani az
embert. Ez a legjobb orvosság.
— Es mi van akkor, ha nem működik? — kérdeztem.
— Duplájára kell emelni az adagot —felelte.
Azt hiszem, ezzel mindent elmondtam!
I. függelék
Kvantummezős gyógyítás
„A tengeren utazóban egyre erősebbé válhat az a benyomás,
hogy az óceán inkább hullámokból áll, mint vízből."
ARTHUR S. EDDINGTON
Valaha kutató voltam a világ egyik legnagyobb gyógyszeripari
vállalatánál, de 1999-ben felmondtam. Lenyűgözött, hogy az
elme erejével milyen mérvű gyógyulást lehet elérni. Eveken át
a vizualizációval foglalkoztam, szabadidőmben az elme anyag
feletti hatalmát tanulmányoztam, és rengeteg spirituális írást
elolvastam. Tudományos hátterem és a placebo-hatás ismerete
miatt jól tudtam, milyen erősen hat az elme az ember életműködésére.
Ugyanakkor azt is nagyon szerettem volna tudni,
hogy a gondolatok milyen szinten képesek hatni az életműködésre.
Vajon a gondolat valamiféle erő, amely az idegsejtek
nyúlványai közötti résben keletkezik? Képes rá, hogy hatást
gyakoroljon a molekulákra?
Az egyetemen nagyon jó eredményeket értem el a kvantummechanikával
kapcsolatos tantárgyakban, és azóta magamtól
is rengeteg mindent hozzáolvastam. Nem hiszek abban,
hogy a gondolatokat az agyban lévő kémiai folyamatok
generálják. Még mindig nem. Természetesen a kémiai változások
megváltoztatják a gondolatainkat és az érzéseinket, de
maguk a gondolatok a sajátjaink. Es hiszek benne, hogy a kémiai
folyamatoktól függetlenül jönnek létre.
A tudomány úgy tartja, hogy a gondolatok vegyi anyagok
termékei, mert a vegyi anyagok változásokat okoznak az elmében.
De ma már azt is tudjuk, hogy a gondolatok képesek
rá, hogy változásokat okozzanak a vegyi anyagokban. Most
akkor melyik az elsődleges - a gondolat vagy a kémia? Hatnak
egymásra, de valamelyik a másik fölött áll. En hiszek abban,
hogy a gondolat az elsődleges, és a valóság legbelső
lényegére hat, azon a szinten, ahol a legkisebb elemi részecskék
keletkeznek.
Ha belenézel a testedbe, sejteket látsz. A sejtek belsejébe
kukucskálva molekulákat találsz; ezek egyike a DNS-molekula.
A DNS-molekulák még közelebbről megtekintve atomokból
állnak össze. Ha azonban belenézel egy atom belsejébe, leginkább
légüres teret találsz. A legtöbben hallottak már a protonokról,
a neutronokról és az elektronokról, vagyis az atomot
alkotó szubatomi részecskékről (igazság szerint sokkal több
ilyen részecske létezik), de annak ritkán vagyunk tudatában,
hogy azok hogyan néznek ki, és milyen messze vannak egymástól.
Ha egy protont akkorának képzelünk el, mint egy szőlőszem,
akkor az elektron a hajszál vastagságánál is kisebb, és
vagy három kilométerre van a protontól. Ekkora légüres tér
van az atom belsejében. Az emberi test pedig atomokból áll.
Ezen a „kvantumszinten" a valóság leginkább ürességből áll.
Mi magunk is leginkább ürességből vagyunk.
Ha továbbmegyünk, a dolog még furcsább lesz, mert a
szubatomi részecskék (a proton, a neuron, az elektron és a többi)
a szó szoros értelmében nem is részecskék, hiszen nem tömör
golyók. Sokkal inkább energiarezgések. A kvantumfizika
legújabb felfedezései szerint ezek a részecskék valójában apró,
rezgő húrok. Ha a húr egy bizonyos sebességgel rezeg, akkor
műszereink a rezgést valamilyen részecskének észlelik (például
protonnak), ha pedig más sebességgel rezeg, akkor más részecskének
(például elektronnak). Képzeljük el úgy, hogy az
egyik fajta rezgés piros részecskét eredményez, a másik fajta
pedig kéket.
A végkövetkeztetés az, hogy a valóság nem szilárd, hanem
energiarezgésekből áll. A tudósok szerint pedig ez a rezgés egy
nagyobb energiamezőből ered, amelyet néha kvantummezőnek
neveznek. A szubatomi részecskék tehát, amelyekből az
atomok állnak, amelyekből a molekulák állnak, amelyekből
a sejtek állnak, amelyekből az emberek (és a betegségek) állnak,
mind a kvantummezőben születnek.
Engem az érdekelt, hogy a gondolatok itt lépnek kapcsolatba
az anyaggal, azon a szinten, ahol az anyag keletkezik,
mert végső soron az elme az, ami a valóságról alkotott képünket
megteremti. Az elme az, ami anyagot láttat velünk ott,
ahol energiarezgések vannak. Ha össze tudnánk hangolni az
elménket ezzel a szinttel, gondoltam, akkor a gondolataink
sokkal erőteljesebbek lehetnének. Tudatosan formálhatnánk
a valóságot, így leszámolhatnánk a betegséggel. Ügy véltem,
hogy a tudattalan gondolataink ezen a szinten is mindig működnek,
de a valóságról alkotott számtalan meggyőződésünk
és feltevésünk eltorzítja tudatos gondolkodásunkat. Ezért van
az, hogy a gyógyulás esetében is csak azt kapjuk, amit várunk
- ha azonban van bennünk hit, vagy elhisszük, hogy bizonyos
dolgok lehetségesek vagy meg fognak történni (mint például
a placebo-hatás esetében), áthidaljuk korábbi meggyőződéseinket
és feltevéseinket, és jobban összehangolódunk a tudatalattinkkal,
ezáltal a valóság mélyebb rétegével.
Meg voltam győződve arról, hogy a hit ereje rendkívül
nagy, és a hit a magyarázat számos csodára, amit a misztikusok
és a spirituális mesterek visznek véghez. Az ő tudásszintjükön
- az ő tudatosságuk fokán - a gondolataik, amelyeket nem
zavarnak össze megszokások, meggyőződések és feltevések,
sokkal hatékonyabban befolyásolják az anyagot, mint a többi
ember gondolatai.
Néhány évvel az után, hogy otthagytam a gyógyszeripart,
egy olyan hatékony vizualizáció után kutattam, amit mindenki
képes alkalmazni, gyorsan elvégezhető, és amely szimbolikusan
összehangolja az elmét a valóság alapszintjével, ezáltal kikerüli
korlátozó hiedelmeinket és feltevéseinket. Aztán 2001-
ben egyszer arra ébredtem az éjszaka közepén, hogy egy képsorozat
fut át az agyamon. Lejegyeztem a látottakat, és ebből
lett az, amit kvantummezős gyógyításnak (Quantum Field
Healing - QFH) neveztem el.
A QFH szimbolikusan működik, a betegség forrásának
a szintjén. Lényege az, hogy a betegségre nem fizikai dologként
tekintünk, hanem energiahullámokként (vagy rezgésekként),
amelyek a kvantummezőben keletkeznek. A betegséget
tehát nem fizikai dologként fogjuk fel, hanem energiarezgésekként,
amelyeket meg lehet változtatni, éppen úgy, mint egy
kis tó hullámzását, ha követ dobunk a vízbe. Ez a kő a QFHban
a gondolat.
A K V A N T U M M E Z Ő S G Y Ó G Y Í T Á S
V I Z U A L I Z Á C I Ó S T E C H N I K Á J A
Tételezzük fel, hogy valamilyen betegséged (fájdalmad,
egészségügyi problémád) van. Képzeld el az adott testrészt
vagy szervet, aztán képzeld el, hogy behatolsz a belsejébe,
mintha egy kamerával lépnél be önmagádba, így láthatóvá
válnak a csontok, az izmok, a hús, a szalagok és az ízületek.
Most menj még mélyebbre, amíg meg nem látod a sejteket,
amelyek a szervet alkotják. Lépj be a sejt belsejébe,
és figyeld meg a fehérjéket, az enzimeket és a DNS-t. Menj
a DNS belsejébe, és figyeld meg az atomokat, amelyekből
felépül. Válassz ki egy atomot, és lépj a belsejébe. Nézd
meg a szubatomi részecskéket - a protonokat, a neutronokat,
az elektronokat és a többit. Képzeld el őket úgy, mintha
csillagok lennének az éjszakai égbolton.
A kvantummező egy energiamező, amelyből a részecskék
kicsapódnak, hasonlóan ahhoz, ahogyan az esőcseppek
csapódnak ki a felhőkből. A részecskék élete a kvantummezőben
kezdődik. Ezért ne is azt képzeld el, hogy belemész
a részecskékbe, hanem azt, hogy a forrásukat keresed
fel - magát a kvantummezőt.
A kvantummezőt úgy képzeld el, mint egy mély teret,
ahol tökéletes nyugalom uralkodik. Ezt úgy képzeled el,
ahogy csak akarod. Lehet például tökéletesen sima felületű
energiató, mint amilyen egy csendes tó kora reggel.
Most képzeld el a betegséghullámokat (rezgéseket), és
képzeletben tüntesd el őket, amivel szimbolikusan a betegséget
tünteted el.
Mondd azt gondolatban: „Mutasd meg nekem a
hullámait (vagy rezgéseit)." Mondd ki a betegség
nevét, ha ismered, vagy egyszerűen hívd betegségnek.
Arra kérd a tudatalattidat, hogy szimbolikus módon
mutassa meg neked a hullámokat. Lásd úgy a hullámokat,
ahogyan az eszedbejutnak. Én általában viharos tengernek
látom őket.
Gondolatban erősítsd meg a szándékod: „Tűnj el!" Figyeld,
ahogy a hullámok egyre kisebbé válnak és eltűnnek.
Megérkeztél a teljes nyugalom állapotába, és épp most törölted
ki a betegséget.
Most a betegség helyét új rezgéssel kell kitöltened. Képzeld
el, hogy egy kavicsot dobsz a nyugodt tóba, egy olyan
kavicsot, ami fényből van. Ez az akaratodat jelképezi. Lehet
fehér, vagy bármilyen más szín, ami az eszedbe jut.
A QFH egy magasabb éberségi szintre juttat, így nemcsak
színeket, hanem szimbólumokat is láthatsz. Én magam
egyszer-kétszer arcot láttam. Bármit elképzelhetsz kavicsként,
általános vagy konkrét dolgokat, amit csak akarsz.
En néha tökéletes egészséget vagy gyógyulást kívánok,
majd általában hozzáadok még egy-két tulajdonságot, vagyis
egy-két kavicsot. Gyakran képzelek el például olyan kavicsot,
amely a békét, a szeretetet, az együttérzést, a kedvességet
vagy a megbocsátást jelképezi, vagy bármilyen érzelmi
vagy viselkedésbeli tulajdonságot, amiről azt gondolom
vagy érzem, hogy valamilyen formában kapcsolatban áll a
betegséggel.
Képzeld el, ahogy az első kavicsot bedobod az energiatóba.
Figyelj oda, hátha hallasz valami hangot, ha mást
nem, a csobbanást. A „béke" kavicsai nálam gyakran fütyülő
hangot adnak, vagy az „om" hangot hallatják.
Figyeld, ahogy a kavics csobban, aztán lásd a színes
fényt, amint kiterjed az energiatóra. Ezek a tökéletes
egészség vagy a béke hullámai, vagy bármi másé, amit elképzeltél.
Most dobd be a következő kavicsot, és figyeld meg
ugyanezt a folyamatot. Olyan sok vagy kevés kavicsot dobhatsz
el, amennyit csak akarsz, és olyan sok vagy kevés időt
tölthetsz el ezzel, amennyit akarsz. Akárhány kavicsot eldobhatsz
ugyanazzal a szándékkal; én úgy találtam, hogy
alkalmanként két vagy három kavics elegendő. De hogy milyen
gyakran csinálod, az megint csak rajtad áll.
Most tehát eltüntetted a betegség hullámait, és az
egészség hullámaival helyettesítetted. A gyógyítás tulajdonképpen
véget ért, de én szeretem az eredményt még egy
kicsit megszilárdítani. Most fokozatosan visszatérhetsz
oda, ahonnan indultál, és közben figyeld meg, hogyan változtak
meg az út mentén lévő dolgok annak hatására, hogy
a forrásnál megváltoztak a hullámok. Ez megerősíti benned
a hitet, hogy gyógyulás történik.
Most képzeld el, hogy visszatérsz a kvantummezőből, és
látod a szubatomi részecskéket. Mondd azt gondolatban:
„Mutasd meg, hogy kész van!" Ez megerősít majd abban,
hogy a gyógyulás befejeződött. Képzelj el valamit egy kicsit
másmilyennek, mint azelőtt - lásd például azt, hogy a részecskék
már nem olyan fehérek, mint a csillagok az éjszakai
égbolton, hanem felvették az energiatóba dobott fénykavicsok
színét. Ezek a részecskék építik fel az immár gyógyult
testet. Ha kedved tartja, akár meg is állhatsz egy kicsit,
és nézheted, ahogy sziporkáznak, vagy elképzelhetsz egy
lüktető fénysávot az égen, olyat, mint az északi fény.
Most térjünk vissza az atomokhoz. Mondd azt gondolatban:
„Mutasd meg, hogy kész van!" Figyeld meg, hogy az
atomok is felvették a fénykavicsok színét. Ha akarod, megállhatsz
gyönyörködni a ragyogásukban, vagy körbesétálhatsz.
Lépj ki a DNS-hez, és mondd azt: „Mutasd meg, hogy
kész van!" Figyeld meg, hogy a DNS a fénykavicsod színeiben
ragyog. Lehet, hogy látod majd, ahogy néhány gyógyító
gén erősen felragyog.
Lépj kijjebb, a sejtekhez, és mondd azt: „Mutasd meg,
hogy kész van!" Figyeld meg, hogy a sejtek a fénykavicsaid
színeiben ragyognak.
Most lépj ki az adott testrészből, és mondd azt: „Mutasd
meg, hogy kész van!" Megint figyeld meg, ahogy a választott
színedben ragyog. Nem muszáj, hogy az egyes állomásokon
csak a ragyogó fényt lásd. Elképzelhetsz bármilyen
változást, például azt, hogy a DNS vagy az atomok
megfeszülnek, mintha egy izmot feszítenél meg. Az is lehet,
hogy a sejtek fellélegeznek, amint új életre kelnek.
Ha akarod, most elképzelheted, hogy a betegség eltűnik
- a daganat feloldódik, a vírus elhagyja a testet, egy szerv
vagy szövet regenerálódik. Alkalmazhatod valamelyik ideülő
vizualizációt a II. függelékből, vagy kitalálhatod a saját
jeleneted. Nem feltétlenül muszáj vizualizációt is használnod
ebben a szakaszban, de egyesek szeretik, mert így
lelki szemeikkel meggyőződhetnek arról, hogy a gyógyulás
teljes.
Végül képzeld el az egész tested, és mondd azt: „Mutasd
meg, hogy kész van!" Figyeld meg, hogy a testedet a választott
színeid veszik körül. Ha akarod, képzeletben meg is feszítheted
kicsit a tökéletesen egészséges tested.
Befejezésül mondd azt gondolatban: „Köszönöm. Készen
van. Készen van. Készen van."
Vegyél pár mély levegőt, és nyisd ki a szemed. Készen van!
A QFH egyik páratlan előnye, hogy kitágítja a tudatot. Abban
a pillanatban, amint belépsz egy atom belsejébe, és látod
az éjszakai égboltot, amelyen a szubatomi részecskék csillagokként
ragyognak, úgy érzed, a tudatod kitágul. Ez azt jelképezi,
hogy átlépted a tested korlátait, egyúttal a meggyőződéseid
és a hozzáállásod korlátait is. Ez egy magasabb tudatvagy
éberségszintre emel, ezáltal a gondolataid sokkal jobban
összehangolódnak a valóság alapjaival.
A QFH arra is alkalmas, hogy segítségével változtass a hozzáállásodon
és a meggyőződéseiden, vagy megszabadulj olyan
régi érzelmi sémáktól, amelyekre már egyáltalán nincs szükséged.
Ilyenkor gondolatban azt szeretnéd látni, hogy a hozzáállás,
a meggyőződés vagy az érzelem hullámai (vagy rezgései)
megszűnnek.
Összefoglalva a módszert:
1. Képzeld el a beteg testrészt.
2. Lépj bele, és figyeld meg a sejteket.
3. Lépj a sejtekbe, és figyeld meg a DNS-t.
4. Lépj be a DNS-be, és figyeld meg az atomokat.
5. Lépj be az atomokba, és figyeld meg a szubatomi részecskéket.
6. Hatolj egészen a forrásig, és képzeld el magad a kvantummezőben
— a teljes nyugalom helyszínén.
7. Mondd azt: „Mutasd meg nekem a [betegség,
fájdalom, egészségügyi állapot stb.] hullámait/rezgéseit!"
Képzeld el ezeket úgy, mintha a viharos tenger hullámai
lennének.
8. Erősítsd meg a szándékodat: „Tűnj el!" Figyeld meg,
ahogy a hullámok egyre kisebbé válnak és eltűnnek.
9. Mondd azt: „Mutasd meg a [tökéletes egészség,
gyógyulás, megbocsátás, béke stb.] hullámait!" Képzelj
el ragyogó fényből álló kavicsokat (bármilyen színben,
ami eszedbejut), amint beledobálod őket a csendes vízbe,
és figyeld, ahogy a felszín gyűrűzni kezd. Dobj be még egy
vagy több újabb kavicsot.
10. Térj vissza a szubatomi részecskékhez, és mondd azt:
„Mutasd meg, hogy kész van!" Figyeld meg, ahogy feltöltődnek
a választott színeiddel, vagy valamilyen más
módon megváltoznak (például olyanok lesznek, mint az
északi fényben ragyogó égbolt).
11. Térj vissza az atomokhoz, és mondd azt: „Mutasd meg,
hogy kész van!" Megint figyeld meg a színváltozást vagy
a sziporkázást.
12. Térj vissza a DNS-hez, és mondd azt: „Mutasd meg,
hogy kész van!" Figyeld meg a változást.
13. Térj vissza a sejtekhez, és mondd azt: „Mutasd meg, hogy
kész van!" Figyeld meg a változást.
14. Ha jónak látod, játssz le egy gyógyító jelenetet.
15. Térj vissza a testrész szintjére, és mondd azt: „Mutasd
meg, hogy kész van!" Figyeld meg a változást.
16. Térj vissza az egész test szintjére, és mondd azt: „Mutasd
meg, hogy kész van!" Figyeld, ahogy a testedet körülveszik
a választott színeid, és képzeletben feszítsd meg kicsit
a tökéletesen egészséges testedet.
17. Végül mondd azt: „Köszönöm! Készen van. Készen van.
Készen van!"
Ez a folyamat nem vesz igénybe többet öt percnél. Ha fontosnak
érzed valamelyik részt, annál tovább is elidőzhetsz. Például
minden kilégzésnél elképzelhetsz egy békekavicsot.
Bizonyos esetekben szükségét érezheted, hogy több kavicsot
is felhasználj a gyógyuláshoz, a tökéletes egészséghez vagy
a megbocsátáshoz, ezért több percig is elidőzöl ennél a résznél,
vagyis a gyógyulás nagy részét itt töltöd el, és erősen bevésed
a gyógyulást a kvantummezőbe.
Idővel, ha már profi leszel a vizualizációban, és erősen hiszel
az elméd erejében, egy pillanat alatt el tudsz majd jutni
a kvantummezőbe, és eltüntetheted a betegséget.
IGAZ TÖRTÉNETEK
A most következő részben olyan emberek igaz történeteit olvashatod,
akik sikeresen alkalmazták a QHF módszert.
Hayley története
Amikor hazaértem a workshopról, elmeséltem a partneremnek és
családjának, akik látogatóban voltak nálunk, hogy mi történt, és
éppen a vizualizációról szóló részhez értem. Pajzsmirigy-túlműködésem
van, és emiatt van egy kis golyvám is. Nem olyan feltűnő,
de számomra nagyon nagy a jelentősége, mert mindig a betegségémre
emlékeztet. Miközben a vizualizációról meséltem a családnak,
öntudatlanulfelemeltem a kezem, és megfogtam a golyvám;
gyakran csinálom ezt, amikor rágondolok vagy beszélek róla.
De nem volt ott!
Hirtelen tudatosult bennem a kézmozdulat, mert öntudatlan
mozdulatom nem a várt eredményt hozta. Egyszerűen nem tudtam
kitapintani a golyvát. Összement. Erősen hátra kellett hajtanom
a nyakam, hogy egyáltalán egy kicsit is érezzem.
A vizualizáció közben láttam, ahogy összemegy: először undorító,
rózsaszín, húsos massza vette körbe a légcsövem, majd összetöpörödött,
kiszáradt semmiség lett belőle. Ez az egész azalatt történt,
amíg hazaértem.
Sikerültfrászt hoznom a partneremre, a családjára és saját magamra.
Ok is látták, hogy valami megváltozott, márpedig a partnerem
családja meglehetősen kételkedik az efféle dolgokban.
Nagyon furcsa volt, de a Regent's College-ban (ahol a workshopot
tartották) a vizualizáció utolsó percében erős köhögési inger
tört rám. Nem történt semmi különös, csak egy kicsit megköszörültem
a torkom, de a pajzsmirigy alatti terület rettenetesen viszketett.
Mindent megpróbáltam, hogy képes legyek uralkodni magamon,
mert nem akartam másokat megzavarni, vagy kizökkenni
a koncentrációból, de végül muszáj volt köhögnöm, és úgy éreztem,
oda az összpontosításom. Köhögés közben az a furcsa gondolat futott
át az agyamon, hogy a pajzsmirigyemet köhögtem ki (szimbolikus
módon) — ma már tudom, hogy tényleg így volt.
Arra is rájöttem, hogy némileg módosítanom kell a vizualizációmon,
hiszen az a célom, hogy jól működő pajzsmirigyem legyen,
ezért ma már úgy képzelem el, hogy egészséges, és halványzöld
fényben ragyog.
P A U L I N E T Ö R T É N E T E
Voltam az egyik workshopodon, Dávid, ahol kvantummezős gyógyítást
és DNS-vizualizációt végeztünk. A gyógyító erőt (távgyógyítás
útján) a lányomnak, Chloénak küldtem, aki akkor négyéves
volt, és pár nappal azelőtt állapították meg róla, hogy asztmás.
Antibiotikumokat, szteroidokat és inhalálókészüléket kapott.
Miközben a gyógyítást végeztem, éreztem, ahogy az erő Chloe
felé áramlik, és ettől izgatott lettem. Teljesen világos volt. Láttam
és éreztem, ahogy a DNS színe és formája megváltozik, sárgává és
világoszölddé válik.
Másnap a szokásos módon ébredtem, Chloe puszijára. A lányom
szinte azonnal kijelentette, hogy már nem köhög annyira, könynyebben
lélegzik, és nincs szüksége az inhalátorra. Nem tudhatta,
hogy gyógyítást küldtem neki, de azóta (három éve) nem vett be
szteroidot, nem használt inhalátort, és nincs is rá szüksége.
Bámulatos volt a gyógyulása, én pedig azóta másokon is kipróbáltam
ezt a módszert. Náluk nem éreztem olyan erősen a gyógyító
erő áramlását, mint amikor Chloénak küldtem, de abban biztos
vagyok, hogy akihez eljut, annak valamilyen módon mindenképpen
javára válik.
R U T H T Ö R T É N E T E
Ruth barátnőm ellátogatott a workshopodra, és annyira megfogta
őt a kvantummezős gyógyítás, hogy gyakorolni kezdte, mert meg
akart szabadulni egy bőrkinövéstől a szeme alatt. Egyet már műtéti
úton eltávolítottak róla, és nem akart még egy operációt, ezért
inkább a kvantummezős gyógyításra bízta magát. Emellett azt
vizualizálta, hogy új bőr nő a kinövés alatt, a bőrkinövés pedig
lepottyan.
Pár hónappal később éppen zuhanyozott, amikor minden pont
úgy történt, ahogy elképzelte: a bőrkinövés leesett. Pedig azt mondták
neki, hogy ez biztos nem sikerül, mert ilyesmi sosem történik!
L I Z T Ö R T É N E T E
Egy nappal a DNS- és QFH-workshopod után részt vettem egy
rendezvényen, ahol egy gyertya felrobbant a szoba közepén, és
megégetett. Úgy döntöttem, kipróbálom, amit a workshopon tanultam,
és a fájdalom azonnal elmúlt.
Másnap reggel nyoma sem volt az égésnek.
Ez csak néhány példa a kvantummezős gyógyítás sikerére.
Próbáld ki te is, és figyeld meg, milyen eredménnyel jár.
A QFH ereje abban rejlik, hogy általa a gondolataink a valóság
azon szintjével hangolódnak össze, ahol minden anyag keletkezik.
Képességeinknek csak az szab határt, hogy mi mindent
tartunk lehetségesnek. Te miről hiszed el, hogy lehetséges?
II. függelék
Vizualizációk
„Éppen eléggé művész vagyok ahhoz,
hogy szabadon használjam a képzeletemet. A képzelet fontosabb,
mint a tudás. A képzelet felöleli az egész világot."
ALBERT EINSTEIN
A. most következő részben egy sor enyhébb vagy súlyosabb
betegség leírása található, és mindegyikhez tartozik valamilyen
vizualizáció. Egyes betegségekhez csak egy vizualizáció tartozik,
másokhoz kettő vagy még több. Ez azért van így, hogy
mindenki találhasson magának kedvére valót.
Sok vizualizáció egymással felcserélhető, vagy más betegségekhez
igazítható. Ha tehát olyan betegséged van, ami nem
szerepel a felsorolásban, nézd végig a többit, hátha találsz más
vizualizációt vagy bizonyos elemeket, amelyeket fel tudsz
használni, de kitalálhatsz magadnak valami egyedi dolgot is.
Igazság szerint az ebben a függelékben felsorolt vizualizációk
inkább csak irányadók. Mindenkinek azt javaslom, próbáljon
meg saját vizualizációt kitalálni magának - olyat, ami számára
nagyobb jelentőséggel bír, és azt tükrözi, hogy milyennek tartja
az adott betegséget -, vagy módosítsa úgy az itt leírtakat,
hogy megfeleljenek annak a képnek, amilyennek a betegségét,
a sejtjeit vagy a testrészeit látja.
Bizonyos betegségeket szimbolikus módon ábrázolok,
a baktériumokat vagy a vírusokat például fekete foltokként,
a gyulladást pedig felfújt lufiként. Nem számít, tudjuk-e valamiről,
hogy pontosan milyen az anatómiai felépítése, ezért
a jelképek használata megkönnyíti egy-egy jelenet elképzelését.
Azt is tapasztalni fogod, hogy egyes vizualizációk nagyon
hasonlítanak egymáshoz, és újra meg újra ismétlődnek, sok
vizualizáció pedig egy-egy variáció ugyanarra a témára. Ezt
a függeléket tehát inkább úgy kell forgatnod, mint egy lexikont:
kiválaszthatod a téged érdeklő betegséget, és olvashatsz
róla, anélkül, hogy túl sokat kellene a többi oldalon keresgélned.
A vizualizációk arra is alkalmasak, hogy segítségükkel erősítsük
más kezelések jótékony hatásait. A rák gyógyítására alkalmazott
sugárkezelés esetén elképzelhetjük például, hogy
a lézersugarak elégetik a rákos sejteket, az egészséges sejteket
pedig épen hagyják. A kemoterápia során kapott gyógyszereket
kis fénygömböknek láthatjuk, amelyek feloldják a
daganatot.
Az alábbi vizualizációkat mások gyógyítására is használhatjuk,
vagy úgy, hogy egyszerűen az illetőre koncentrálunk,
vagy úgy, hogy kézrátételt alkalmazunk. Én hiszek az ima
erejében, ezért ha másnak vizualizálsz - természetesen csak
akkor, ha ő is beleegyezik -, azt olyannak tartom, mintha
imádkoznál érte.
Bár ez a könyv a vizualizációról szól, ne feledd, senkinek
nem javaslom, hogy felhagyjon az egyéb kezelésekkel vagy
gyógyszerekkel. Sőt inkább azt mondom, hogy a vizualizációt
a kezelés mellett használd. Amikor valamilyen gyógyszert vagy
kezelést kapunk, valamit mindig gondolunk róla - vagy azt,
hogy hatásos lesz, vagy azt, hogy nem. Az elme szerepe mindigjelentős.
Miért ne állnánk akkor pozitívan hozzá? A vizualizáció
a gondolatok pozitív irányba terelésének egyik lehetséges
útja. Csak arra ügyelj, hogy vizualizáció közben ne légy
stresszes. Ha mégis stresszt érzel, hagyd abba. Próbálkozz másikjelenettel,
de az is lehet, hogy inkább a meditáció vagy a relaxáció
való neked.
Elképzelhetőnek tartom, hogy a betegség gyógyulásának
vizualizálása a jövőben talán az egyik leghatékonyabb gyógymódnak
bizonyul. Nekem az a véleményem, hogy a kutatások
ebbe az irányba mutatnak. A vizualizáció segítségével új utakon
közelíthetünk az egészség felé, amelyeket mindeddig nem
vettünk figyelembe. Talán az elmében keresendő az oka annak,
hogy miért tudnak egészséges, normális életet élni bizonyos
emberek, akiknél súlyos betegséget diagnosztizáltak.
Következzen tehát a betegségek és vizualizációk felsorolása
ábécésorrendben:
Agyhártyagyulladás
Az agyhártyák a központi idegrendszer burkai, amelyek körbeveszik
és védik az idegsejteket. Az agyhártyák gyulladását
vírus vagy baktérium okozhatja. A vírusos agyhártyagyulladás
kevésbé súlyos.
A fertőzéseknél leírt vizualizációt alkalmazd! Itt van azonban
egy másik is, amit szintén kipróbálhatsz:
Képzeld el, hogy rengeteg eszközzel szereled fel magad,
amelyekről úgy gondolod, segítségedre lehetnek abban,
hogy teljesen megszabadulj a fertőzéstől.
Képzeld el a fertőzött agyhártyát olyannak, amilyennek
kedved tartja, majd kezdj el lövöldözni, robbantgatni, porszívózni,
takarítani, permetezni, lézerezni vagy bármit csinálni,
míg teljesen nem semlegesíted a fertőzést. Kezeld
a helyzetet kellő határozottsággal. És használd ki azt a mágikus
erőt, hogy felszereléseid kizárólag a fertőzésnek ártanak,
az agyhártyára nézve ártalmatlanok.
Annyi időt tölts el ezzel, amennyi szükséges, míg a fertőzött
területek teljesen mentesek nem lesznek a kórokozóktól.
Nézz körbe, és vedd szemügyre a munkád. Ha
maradt még valami eltakarítandó hulladék, fogj szemeteslapátot
és partvist vagy porszívót, esetleg szólj egy Pacmanhez
hasonló, mindent felfaló lénynek, és tüntesd el a
maradékot.
Ha minden tiszta, be is kenheted az agyhártyát valamilyen
bűvös immunerősítő festékkel, amely megakadályozza
az újrafertőződést. Lépj hátra, és csodáld meg, milyen fantasztikus
munkát végeztél. Minden olyan gyönyörű lett!
Akiié, pattanás
A pattanást az okozza, hogy a bőr faggyúmirigyei elzáródnak,
rendszerint azért, mert túl sok faggyú választódik ki. Ilyenkor
általában genny halmozódik fel, és kialakul a mitesszer.
1. Képzelj el egy csövet vagy slagot, amiből folyik a faggyú,
olyan erővel, amit megfelelőnek gondolsz, attól függően,
hogy milyennek érzed a bőröd. Ha túl zsírosnak érzed,
képzeld azt, hogy a faggyú gyorsabban folyik a mirigyekbe.
Képzelj el egy szelepet a csövön vagy slagon. Most
zárd kicsit a szelepet, és figyeld meg, ahogy a faggyú
áramlása alábbhagy. Csökkentsd az áramlást, amennyire
csak akarod, amilyen szintet megfelelőnek érzel a bőröd
számára.
Most képzeld magad a pattanás alá, úgy, hogy fel
tudj rá nézni. Fogj egy képzeletbeli csövet, és szivattyúzd
ki belőle a gennyet vagy a megfeketedett anyagot. Erezd
a szívás erejét, és hallgasd, ahogy a genny szörcsögve
áramlik a csőben. Addig tisztítsd a pórust, amíg teljesen
tiszta nem lesz.
2. Képzelj el egy flakon savat vagy oldószert (bármilyen színűt),
és gondolatban dörzsöld vagy spricceld be vele
a pattanást. Ez a bűvös sav kizárólag a pattanásokat
oldja fel, a bőrt tökéletesen épen hagyja alattuk.
Nézd végig, ahogy a sav feloldja a pattanást. Képzeld
el, ahogy zsugorodik. Halld a hangját, amint sistereg,
mintha oldódna. Ha kész, menj tovább a következő pattanásra.
Ha a pattanás helyén marad valami szennyeződés,
fogj egy képzeletbeli porszívót, és szippantsd fel vele. Legyél
büszke arra, milyen ügyesen takarítottál: a pattanásnak
nyoma sem maradt, csak gyönyörű bőr van a helyén.
3. Az újságokban látható modellekről készült képeket számítógéppel
retusálják, hogy eltüntessék a bőrhibákat.
Te is megpróbálhatod képzeletben retusálni a bőrödet.
Gondolatban nagyíts rá minden egyes pattanásra, és
képzeletbeli radíroddal (mint amilyen a számítógépes
képszerkesztő programok radír eszköze) törölj ki minden
egyes pattanást és heget.
Képzeld el az érzést, ahogy a radír finoman dörzsöli
a bőrödet, ami olyan lesz tőle, amilyennek mindig is látni
akartad - makulátlan.
Azt is megteheted, hogy feltöltőd a számítógépedre az
egyik fotódat, és valóban elvégzed a retusálási. Közben viszont
erősítsd meg, hogy kapcsolat van az agyad idegsejtjei
és aközött, amin éppen dolgozol.
Pattanás utáni hegek esetén:
Képzeld el, hogy a hegszövet téglából vagy más anyagból
épül fel. Most fogd meg egyenként a téglákat, szállítsd el,
és a helyükön építs fel egészséges bőrsejteket. Figyeld meg,
ahogy a heg átalakul egészséges bőrré.
Allergia
Allergia akkor alakul ki, amikor az immunrendszer túlérzé
kénnyé válik bizonyos anyagokra. A pollenre adott túlérzé
kenységi reakció például a szénanátha.
Képzeld el, hogy az immunrendszered apró sejtek százaiból
áll. Ha akarod, kis emberkéknek is láthatod őket. Képzeld
el, hogy a legkisebb mozdulattól is kijönnek a sodrukból.
Amikor közeledsz hozzájuk, felugrálnak.
Menj oda hozzájuk, és mondd azt nekik:
- Hé, csak én vagyok az, nem kell nekem esni. Nyugodjatok
meg, és csak azt csináljátok, ami ahhoz kell, hogy
egészséges maradjak. Ha ez megvan, a nap hátralevő részében
pihenjetek.
Figyeld meg, ahogy a vezetőjük odakiált a katonáinak:
- Hé, ez csak [a neved], nem kell
nyugtalankodni.
A katonák üdvrivalgásban törnek ki, és teniszezni kezdenek
(vagy valami mást csinálnak, amit te is szeretsz), aztán
lefekszenek a nyugágyakra, és napoznak.
Öleld meg a parancsnokot, és sétálj el.
Aranyér
Aranyérbetegség akkor alakul ki, ha a végbélnyílás környékén
megduzzadnak az erek.
Képzeld el, hogy az aranyér olyan, mint egy levegővel teli
léggömb. Oldozd ki a léggömb száját, és figyeld meg, ahogy
kiszökik belőle a levegő. (Vicces, ha a hangját is elképzeled,
különösen azért, mert ezen a testtájékon jól ismert az ilyen
hangjelenség!) Figyeld meg, ahogy a léggömbök egymás
után leeresztenek. Képzeld el, hogy minden egyes léggömb
leereszt, egyik a másik után. Kövesd figyelemmel, ahogy
mindegyik léggömb egyre kisebb lesz, majd teljesen kimegy
belőlük a levegő.
Arc- és homloküreg-gyulladás
Az arc- és homloküreg-gyulladás (orrmelléküreg-gyulladás,
Sinusitis) oka egy bakteriális fertőzés, amit a Streptococcus
pneumoniae vagy a Haemophilus influenzae nevű baktérium
okoz. A fertőzés az orrmelléküregek (arc- és homloküreg),
vagyis az arc csontjaiban lévő, levegővel teli üregek gyulladáshoz
vezet. Emiatt elzáródhatnak az orrba vezető vékony járatok,
így a váladék nem tud szabadon távozni. Az emiatt létrejött
feszítő nyomás fájdalmat okoz a fejben vagy az arcban.
1. Képzelj el egy nagyon feszesre felfújt léggömböt. Nézd
meg jól, milyen feszes a fala.
Engedd ki belőle a levegőt. Képzeld el a kiáramló levegő
fütyülő vagy trombitáló hangját. Aztán képzeld el,
hogy a váladék újra szabadon távozik az üregekből.
2. Képzeld el, hogy a fertőzött, vörös sejtek annyira meg
vannak duzzadva, hogy elzárnak egy egész alagutat
(vagyis az orrod és az orrmelléküregek közötti átjárót),
és a folyadék nem tud szabadon áramlani.
Képzeld el, hogy a sejteken szelep van, amivel le lehet
engedni őket, mintha egy léggömbből engednéd ki a levegőt.
Nyisd ki a szelepet, és hallgasd a kiáramló levegő
fütyülő vagy trombitáló hangját, miközben a sejt visszanyeri
eredeti méretét. Ha ezt minden sejttel elvégezted,
a folyadék akadálytalanul tud átáramlani az alagúton.
Emellett vagy ehelyett megpróbálhatod azt is, hogy a fertőzéseknél
leírt vizualizációval vetsz véget a betegségnek.
Asztma
Az asztmás beteg légutai időnként összehúzódnak, és akadályozzák
a légzést.
Képzeld el, hogy valamelyik légutadban vagy, mintha egy kis
alagútban lennél. Most képzeld el, ahogy munkások kis csoportja
nekifeszül a légutaknak, és kitágítja őket. Aztán képzeld
el, hogy bűvös erősítő gyűrűkkel támasztják ki a kitágított
alagút falait, így azok nem tudnak megint összehúzódni.
Autoimmun betegségek
Autoimmun betegségek - például l-es típusú cukorbetegség,
bőrfarkas, reumás ízületi gyulladás, szklerózis multiplex - akkor
alakulnak ki, ha a test immunrendszere megtámadja a test
valamelyik részét. Cukorbetegség esetén például az immunrendszer
a hasnyálmirigy béta-sejtjeit támadja meg.
Az alábbi vizualizációk célja, hogy segítségükkel elérjük,
hogy az immunrendszer kevésbé érzékenyen reagáljon a testre.
Az első vizualizáció hasonló az allergiánál javasolthoz, mert
biológiai hasonlóság áll fenn az allergia és egyes autoimmun
betegségek között, és allergia esetén az immunrendszer hasonló
módon reagál az allergénekre.
1. Képzeld el, hogy az immunrendszered apró emberkék
százaiból áll. Feléjük sétálsz, de nem látod jól őket, és
ők sem látnak jól téged, mert elég nagy köd van. Az immunrendszered
nem lát jól, ezért megtámadja a testedet,
mert attól fél, hogy ellenség.
Most képzeld el, hogy a köd kitisztul, az immunrendszereddel
immár jól látjátok egymást. Menj oda a parancsnokhoz,
és szólítsd meg:
- Hé, csak én vagyok az, nem kell nekem esni. Nyugodjatok
meg, és csak azt csináljátok, ami ahhoz kell,
hogy egészséges maradjak. Ha ez megvan, a nap hátralevő
részében menjetek pihenni.
Képzeld el, hogy a parancsnok odakiált a katonáinak:
- Hé, ez csak [a neved], nem kell
nyugtalankodni.
A katonák üdvrivalgásban törnek ki, és teniszezni kezdenek
(vagy valami mást csinálnak, amit te is szeretsz),
aztán lefekszenek a nyugágyaikra, és napoznak.
Öleld meg a parancsnokot, és sétálj el.
2. Képzeld el, hogy az immunrendszer sejtjei, amelyek
egészséges sejteket támadnak meg, olyanok, mint az
acsarkodó kutyák.
Sétálj be a kutyák közé. Nem bántanak. Ültesd le
őket. Gondolatoddal parancsold nekik határozottan:
„Ül!"
Figyeld, ahogy mindegyik kutya abbahagyja az acsarkodást,
és leül. Majd képzeld el, hogy teljesen megváltozik
a személyiségük, és játékos háziállattá változnak -
engedelmes, szeretetreméltó kutyussokká. Simogasd és
öleld meg őket, mindet egymás után.
Álmatlanság
1. Feküdj le, és képzeld el, hogy az izmaid minden egyes kilégzésnél
lazán belesüppednek az ágyba. Közben gondolatban
nagyon lassan mondd ki: „Aaaaalszooooom."
2. Képzeld el, hogy valamilyen finom, természetes, egészséges
italt ittál, amelynek az a hatása, hogy minden egyes
lélegzetvétellel egyre jobban ellazítja a testedet, minden
egyes izmodat. Egyúttal nyugtatja az elméd, segít, hogy
félretedd a gondolataidat és az aggodalmaidat, és békés,
mély, csodálatos álomba merülj.
Bárányhimlő
A bárányhimlő egy fertőzés, amit a Varicella zoster vírus okoz.
1. Képzelj el egy bűvös oldószert (bármilyen színűt), és
fecskendezd be az egyik kiütésbe. Figyeld, ahogy a szer
beleivódik a pöttybe.
Képzeletben állj a kiütés mellé, és lásd, ahogy a pötty
feloldódik a szemed előtt, mintha savval öntötted volna
le, majd egy pukkanás kíséretében eltűnik.
Ha bármi marad utána, fogj egy képzeletbeli porszívót,
és szívd fel vele a szennyeződést. Végezd nagy gonddal
a munkát, nyoma se maradjon a foltnak, csak a tökéletesen
egészséges bőr látszódjon.
2. Fogj egy bűvös radírt, és képzeld el, hogy a kiütés sejtjeit
egyenként kiradírozod, míg teljesen el nem tűnnek.
Ha ezt a gondolatot nem találod kielégítőnek, képzeld
el, hogy Photoshopot (vagy más képszerkesztő
programot) használsz. Képzeld el az arcod vagy bármelyik
más testrészed a képernyőn, válaszd ki a radír eszközt,
és könnyedén töröld ki a foltokat. Ha kedved tartja,
ezt akár a valóságban is megcsinálhatod Photoshoppal.
Fogj magadról egy fotót, és retusáld ki róla
a kiütéseket. Közben erősítsd meg, hogy szimbolikus
kapcsolat áll fenn aközött, amit csinálsz, és az agysejtjeid,
következésképpen a testi sejtjeid között.
3. Azt is megteheted, hogy egész egyszerűen beszédbe elegyedsz
a kiütéseiddel, és megkéred őket, hogy távozzanak.
Képzeld el, hogy a sejtek egyenként leválnak a testedről,
és elrepülnek.
Megpróbálkozhatsz a vírusoknál leírt vizualizációval is.
Himlőheiyekre
A heg is egyfajta, rostokból álló szövet.
Képzeld el, hogy egyenként elvágod a szövet rostjait. Minden
vágásnál halld a hangot, ahogy a rost elpattan.
Miután a rostokat felszámoltad, képzelj el egy bűvös
bőrfestéket, amivel új, egészséges bőrréteget tudsz festeni.
Miközben egymás után viszed fel a festékrétegeket, képzeld
azt, hogy az ecset nyomán tökéletesen formába rendezett,
egészséges bőrrétegekké változnak. Fokozatosan vigyél fel
újabb és újabb egészséges bőrréteget, míg nem látod magad
előtt a tökéletesen egészséges új bőrt.
A második bárányhimlős vizualizációhoz hasonlóan elképzelheted
azt is, hogy Photoshoppal állítod helyre az arcbőröd,
és tökéletes bőrt hozol létre.
Bélférgek
A bélférgek olyan gyakoriak, hogy mintegy hárommilliárd
ember fertőződött velük, különösen a trópusi és a fejlődő országokban.
A legtöbb féreg a belekben élősködik, de egyesek
más szervekbe is eljutnak életciklusuk során.
Találj ki valamilyen színű vagy fajtájú fényt, amit a férgek
nem igazán kedvelnek. Aztán ilyen fényt képzelj a testedben
oda, ahol a férgek élnek. Most állítsd a fényt eresebbre, és
figyeld, ahogy egyre jobban ragyog. Állítsd olyan erősre,
amit a férgek már nem tudnak károsodás nélkül elviselni
(az emberek is árnyékba húzódnak a tűző nap elől). Képzeld
el, hogy a férgek elhagyják a tested.
Ehelyett azt is megpróbálhatod, hogy barátságos beszélgetést
kezdesz velük, és megkéred őket, hogy távozzanak.
Bőrfarkas
A bőrfarkas (lupus) egy autoimmun betegség. Az immunrendszer
bármilyen szervet vagy szövetet megtámadhat, de
leggyakrabban a bőr ellen fordul - a betegnek általában élénkvörös
kiütések jelennek meg az arcán.
Alkalmazd az autoimmun-vizualizációt! Mellette vagy helyette
vizualizációkkal külön-külön minden egyes testrészt
megcélozhatsz, amelyeket a bőrfarkas megtámad.
Candida
A candida egy fertőzéses megbetegedés, amit a candida nevű
élesztőgomba okoz, és gyakran hüvelyi gombás fertőzés formájában
nyilvánul meg. A candida sokszor immunhiányos betegeknél
jelentkezik.
Képzeld el, hogy a gombával fertőzött területen sétálsz, és
porszívóval vagy szívócsővel felszippantod a gombákat.
Próbáld meg érezni a szívóerőt, és képzeld el a hangját.
A fertőzéseknél javasolt vizualizációt is kipróbálhatod. Ha
meg akarod erősíteni az immunrendszered, akkor megpróbálkozhatsz
az immunrendszer megerősítéséhez ajánlott vizualizációval.
Cisztás fibrózis
A cisztás fibrózis egy genetikai betegség, amely a tüdő, a máj,
a hasnyálmirigy és a belek mirigyeit támadja meg, amelyek sűrű
váladékot kezdenek termelni. Ez oda vezet, hogy a légutak elzáródnak,
és súlyos hörghurut vagy tüdőgyulladás alakulhat ki.
Az alábbiakon kívül elvégezheted a hörghurutnál leírt vizualizációt
(a dohányzás miatti lerakódások kivételével), vagy
a tüdőgyulladásnál javasolt módszert is.
1. Acisztás fibrózis a CFTRgén mutációja miatt következik
be. Elképzelheted tehát, hogy a CFTR gén egy apró
kis emberke, aki a földön fekszik, mintha megsebesült
volna. Még azt is láthatod magad előtt, hogy CFTR felirat
van a pólóján vagy dzsekijén. Ápolgasd addig, amíg
vissza nem tér belé az élet, adj neki gyógyszert és tápanyagokat.
Figyeld, ahogy megnő, megerősödik, és
fényt kezd sugározni magából.
Ha már egészséges, képzeld el, hogy fejest ugrik
a DNS-be. Lásd, hogy a DNS duzzad az erőtől, és fényesen
vibrál. Most képzeld el, hogy a váladék elpárolog
a tüdődből és a többi fertőzött területről.
Elképzelheted azt is, hogy új genetikai programot írsz, hogy
kijavítsd a génhibát. Ebben arra utasíthatod a DNS-edet,
hogy keressen új utakat az egészséged helyreállításához. Meg
vagyok győződve róla, hogy az emberi test sokkal inkább képes
a csodás gyógyulásra, mint ahogy valaha is feltételeztük. Amikor
egy repülőgépnek meghibásodik az egyik motorja, a többi
motor ki tudja küszöbölni a problémát, és biztonságban haza
tudja vinni a gépet. Ehhez hasonlóan, ha egy gén hibásodik
meg, az emberi test gyakran képes rá, hogy egy másik genetikai
program aktiválásával, új utakon jusson el az egészségig.
2. Képzeld el, hogy egy számítógépes programot írsz, csak
éppen ez a program a DNS-t fogja utasítani, hogy találja
meg a tökéletes egészség visszaszerzéséhez vezető utat.
Miközben képzeletbeli számítógépen a programot
írod, erősítsd meg, hogy a DNS-ed, illetve a tested az
egészséget többféle módon képes fenntartani.
Képzeletbeli számítógépeden írj egy genetikai programot,
egyszerű, szöveges parancsokkal. Ilyeneket írhatsz
például:
„Alternatív genetikai program indítása a tökéletes
egészség visszanyeréséhez."
„Gyógyító gének bekapcsolása."
„A test tökéletesen egészséges állapotának helyreállítása."
„A testem teljesen egészséges."
„A cisztás fibrózis tünetei eltűnnek."
Mindezt a saját szavaiddal is megfogalmazhatod.
Képzelj el minden egyes betűt, ahogy gépeled. Képzeld
el, ahogy a szavak egymás után megjelennek a monitoron.
Miután megírtad a programot, üss egy entert a billentyűzeten,
és figyeld, ahogy a szavak leúsznak a képernyőről,
és összeolvadnak a DNS-eddel, egyik parancs
a másik után. Képzeld el, hogy a parancsok hatására bizonyos
gének felgyulladnak, mások kikapcsolódnak, így
láthatóvá válik, hogy mely gének érintettek. Képzeld el,
hogy a DNS színes fénnyel árasztja el a fertőzött területet.
Aztán lásd, ahogy a fertőzés semmivé válik, és a váladék
feloldódik.
Cukorbetegség
A cukorbetegségnek két fajtája van: l-es és 2-es típusú. Az l-es
típusú cukorbetegség egyfajta autoimmun zavar; az immunrendszer
elpusztítja a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjeit,
ezért a vércukorszint megemelkedik. A 2-es típusú cukorbetegség
inzulinrezisztencia vagy csökkent inzulinérzékenység
eredménye, ami szintén növeli a vércukorszintet. A 2-es típus
leggyakrabban túlsúlyos felnőtteknél jelentkezik.
l-es típusú cukorbetegség
Alkalmazd az autoimmun betegségeknél leírt vizualizációt!
1. Azt is elképzelheted, hogy a hasnyálmirigyedet zöld,
gyógyító fény árasztja el (a zöld szín a regeneráció szimbóluma).
Képzelj el pár félig megevett béta-sejtet, és
lásd, hogy amint elárasztod őket regeneráló zöld fénynyel,
visszanyerik teljes erejüket.
2. Elképzelheted azt is, hogy egy zöld ruhás építőbrigád újjáépíti
a sejteket. Kövesd figyelemmel, ahogy munkájuk
nyomán egymás után tökéletesen regenerálódnak a sejtek,
és a hasnyálmirigy olyan lesz, mint új korában.
2-es típusú cukorbetegség
Egyes tanulmányok szerint 2-es típusú cukorbetegség esetén
a csökkent inzulinérzékenységet a sejtek felületén lévő inzulinreceptorok
okozzák. Ennél a vizualizációnál tehát azt képzeld
el, hogy a receptorok alszanak, de te felébreszted őket.
Képzeld el, hogy a sejtek olyanok, mint a lufik, felületükön
sok-sok apró mézeskaláccsal, mindenféle színben és formában.
Ezek jelképezik a sejtek falán lévő receptorokat.
Mint már korábban írtam, a receptorok a molekulák számára
olyanok, mint a kikötői dokkok, ahol a sejtek információkhoz
juthatnak. Figyeld meg az inzulinreceptort.
Hogy néz ki? Milyen színű?
Figyeld meg, ahogyan az inzulinmolekulák megközelítik
az inzulinreceptort; képzeld el ezt úgy, ahogyan csak kedved
tartja. De a receptor alszik. Lehet, hogy még azt is hallod,
ahogy horkol.
Képzeld el, hogy egy kicsit megrázod, hogy felébredjen.
Figyelj oda rá, hátha mond valamit.
Aztán nézd végig, ahogy egy inzulinmolekula és a receptor
megöleli egymást. Kövesd figyelemmel, ahogy a molekulák
megölelik a receptorokat, majd azok eltűnnek egy lyukban.
Csonttörés
Az alábbi két vizualizációt csak az után végezd el, ha az orvos
már helyre rakta a csontokat. Bár a sebész pontosan összeilleszti
a törött csontvégeket, mindig marad köztük egy kis mikroszkopikus
rés, ahová új csontszövet nő.
1. Képzeld el a törött csontvégeket, és képzelj oda építőmunkásokat,
akik a helyreállításukon dolgoznak. Figyeld
meg, ahogy állványt ácsolnak, majd rostok százaiból
új csontszövetet építenek, és az ebből álló térhálóval
összekötik a két felületet. Ahogy egyre több és több rostot
építenek, a háló fokozatosan egyre sűrűbb lesz, végül
a munkások tökéletesen begyógyítják a törést.
Erősítsd meg, hogy a csont ugyanolyan erős vagy
még erősebb, mint a törés előtt.
A következő változat egy kicsit viccesebb, és talán jobban tetszik
majd a gyerekeknek:
2. Képzeld el a törés két végét. Most képzeld el, hogy olyan
szuperképességeid vannak, mint a Pókembernek, és fonalat
tudsz kilőni a csuklódból. Állj a törés egyik végéhez,
és lőj ki egy pókfonalat a másik végéhez. Ha megtapadt,
akkor a csuklódon lévő végét kösd ahhoz az oldalhoz,
amelyiknél állsz, hogy a két csontvég össze legyen
kötve egymással. Ez azonban nem egyszerű fonál: ha
megszilárdul, csont lesz belőle.
Száz meg száz fonalat feszíts ki a két vég között, mígnem
azok teljesen eggyé olvadnak. Közben, ha úgy tartja
kedved, szórakozásképpen néha átlendülhetsz a másik
oldalra, és onnan is lőhetsz ki fonalakat az innenső végre.
Depresszió
1. Képzelj el egy puha, zöld, rózsaszín vagy fehér fénygömböt
az agyad vagy a szíved közepén, vagy képzelj el
ugyanitt egy lángocskát. Ez jelképezi a boldogságodat.
Figyeld meg jól, mekkora.
Most képzelj el egy szabályozót, és tekerd fel. Miközben
ezt teszed, a fény egyre nagyobb és fényesebb lesz.
Erősítsd meg gondolatban, hogy ez a belső erődet és
boldogságodat szimbolizálja.
Tekerd még tovább a szabályozót, és figyeld, ahogy a
fény még nagyobb és még fényesebb lesz. Nézd, ahogy
kiárad a fejedből vagy a szívedből, és elárasztja az egész
tested. A fény végigfut a vénáidon és az artériáidon, áthalad
a szíveden és a belső szerveiden. Képzeld el, ahogy
csiklandozza a sejtjeidet és a szerveidet, azok pedig elmosolyodnak.
Kövesd figyelemmel, ahogy átfolyik a bőrödön,
és hatására mosolyra fakadnak a bőrsejtek.
Erezd, ahogy ez a hatalmas fény körbeveszi a tested,
és gondolatban erősítsd meg, hogy erőd és boldogságod
végtelen.
2. Ha tudsz, gondolj vissza azokra az időkre, amikor nagyon
boldog voltál - igazán, tényleg boldog! Egy ilyen
pillanatot ejts rabul egy kis átlátszó fénygömbben, és
vidd a szívedbe vagy az agyadba. Képzeld el, hogy a százezerszeresére
sokszorozódik, és figyeld, ahogy a gömbök
elárasztják az egész tested, telítődsz velük. Javaslom,
hogy ezután járd el a győzelmi táncot, így ünnepeld
meg a boldogságot. Ha valami vidám tánczenére csinálod,
az egyenesen fantasztikus.
3. Lásd magad előtt a kedvetlen énedet. Most sétálj oda
magadhoz, és öleld meg magad. Tedd a kezed a szomorú
éned fejére, és képzeld el, hogy gyógyító fény áramlik
bele, és eltölti a tested. Közben érezd a szeretetet és az
együttérzést. Ettől a fény magas energiájú (magas rezgésszámú)
fénnyé változik, és energiát ad depressziós
énednek.
Duh
1. Képzeld el a dühöt egy nagy, sistergő fénygömbként,
ami a fejedben van, vagy a tested bármelyik részén, ahol
a harag fészkel. (Egyesek úgy érzik, a düh testük különböző
részeiben ver tanyát.) Képzeld tetszőleges színű
csillagszórónak vagy tűzijátéknak.
Képzelj el egy számlálót, ami a dühöd szintjét mutatja,
és figyeld meg, milyen szintre van beállítva. Most tekerd
le arra a szintre, amire szeretnéd (remélhetőleg nullára).
Figyeld meg, ahogy a fény egyre kisebb és kisebb és
kisebb lesz, végül egy apró pukkanás kíséretében kihuny.
Ennek egy másik hatékony változata, ha elképzelsz pár dolgot,
amelyek feldühítenek, és akkor próbálkozol a vizualizációval.
A sistergő fényt képzeld a jeleneted közepébe. Ily módon
szimbolikusan csökkenteni tudod a dühöt, amit az egyes dolgokkal
kapcsolatban érzel, és ha a jövőben megint ilyen helyzetbe
kerülsz, már nem fogod magad dühösnek érezni. Ezt
sokszor el kell végezni egymás után (tízszer-hússzor), hogy közömbösítsd
a helyzettel kapcsolatos érzelmeidet, de megéri.
Ha egy bizonyos személy állt a dühöd középpontjában, és
már „kipukkasztottad" a haragodat, képzeld el, hogy olyasmit
mondasz neki, ami a megváltozott hangulatodat tükrözi -
például azt: „Megbocsátok."
2. Képzeld el, hogy minden dühöd egy főzőkuktában fortyog.
Figyeld meg, ahogy a harag örvénylik benned.
Most nyisd ki a szelepet, és engedd ki a gőzt. Halld
a fütyülő hangot, érezd, ahogy csökken benned a nyomás,
majd a fütyülés abbamarad, és a harag eltűnik.
3. Járd el a győzelmi táncot. Képzeld el azt a dolgot, ami
miatt dühös vagy. Próbáld meg minél tisztábban átélni
a gondolatot. Ha már érzed a dühöt vagy az ingerültségetjárd
el a győzelmi táncot.
Utána megint gondolj arra, ami feldühít, és ismét
járd el a győzelmi táncot.
Azt javaslom, hogy ezt egymás után legalább hússzor
hajtsd végre.
Ezt a módszert akkor is alkalmazhatod, ha valami miatt érzelmi
fájdalmat élsz át, sőt még nagyobb érzelmi trauma esetén
is. A Nobel-díjas Eric Kandel kimutatta, hogy a pszichoterápia
mérhető változásokat idéz elő az agyban. A győzelmi
tánccal ugyanezt érheted el, mert eltéríti a véráramot a dühért
felelős agyterületekről, és segít, hogy idegi kapcsolatok alakuljanak
ki azokon a területeken, amelyek a humorért (és a táncért)
felelősek.
Egysejtű paraziták
Bizonyos egysejtűek úgy viselkednek, mint a paraziták: megszállják
a sejteket, és megfertőzik őket. A plasmodium fajba
tartozó egysejtűek például a vörösvérsejteket támadják meg, és
maláriát okoznak.
1. Képzeld el, hogy a sejtjeidet védőbuborék veszi körül,
amely megakadályozza, hogy a paraziták hozzájuk férjenek.
Figyeld meg, ahogy azok megpróbálnak átjutni
a buborék falán, de visszapattannak róla. Lásd, ahogy
néhány próbálkozás után feladják, és elrepülnek a testedből.
2. Gondolatban ülj le beszélgetni a parazitákkal, és kérd
meg őket, hogy távozzanak a testedből, mert csak ártanak
neked. Képzeld el, hogy ők nem tudták, hogy kárt
tesznek benned. Egyszerűen csak ennivalót kerestek maguknak.
Mondd meg nekik, hogy odakinn, a külvilágban
rengeteg ennivaló vár rájuk.
Aztán képzeld el, hogy elrepülnek a testedből, majd
egy távoli erdőben egy csomó élelemre találnak, amiből
annyit ehetnek, amennyit akarnak.
Elhízás
Elhízásra ugyanazt a vizualizációt javaslom, mint amit a fogyás
címszó alatt írtam le, de az alábbi módszert is kipróbálhatod.
A túlsúllyal kapcsolatos vizualizációk akkor működnek a legjobban,
ha étrendbeli és életmódbeli változások is társulnak
hozzájuk.
1. Képzeld el, hogy a zsírsejtek úgy olvadnak el, mint a jégkockák.
Figyeld, ahogy minden egyes sejt pocsolyává
változik. Olvassz el minden sejtet egymás után. Aztán
takarítsd fel a pocsolyákat egy képzeletbeli felmosóval
és vödörrel, vagy valamilyen szívóberendezéssel.
A teltségérzetet egy leptin nevű vegyi anyag jelzi az agy felé,
de tudományos bizonyítékok támasztják alá, hogy a túlsúlyos
emberek ellenállóbak a jelzéssel szemben, vagyis nem érzik
magukat olyan jóllakottnak, mint a többiek, ezért esznek túl
sokat. Néhány embernél az OB gén (amely a leptint termeli)
hibás, ez hajlamosítja őket a túlzott evésre.
2. Ha tudomást szerzel róla, hogy hibás az OB géned, és
nem termel elég leptint, akkor elképzelheted, hogy az
OB olyan, mint egy apró emberke, aki a földön fekszik,
mintha megsérült volna. Ha akarod, azt is elképzelheted,
hogy OB felirat van a pólóján vagy a dzsekijén.
Nagy odafigyeléssel és törődéssel ápolgasd, amíg
vissza nem tér belé az élet. Adj neki gyógyszert és tápanyagokat.
Figyeld, ahogy megerősödik, és fényt kezd
sugározni magából.
Ha már egészséges, képzeld el, hogy fejest ugrik a
DNS-be. Lásd, hogy a DNS duzzad az erőtől, és egész
hosszában fényesen vibrál.
Most képzeld el, hogy a zsír elpárolog onnan, ahonnan
szeretnéd.
Ha a tested érzéketlenné vált a leptinre, tehát kevésbé képes
meghallani a teltségérzetet közvetítő üzenetet, próbáld ki az
alábbi vizualizációt. A leptin normális esetben eljut a hipotalamuszba
(az agyban), ahol a leptinreceptorokhoz csatlakozik.
A most következő vizualizációnál tehát abból fogunk kiindulni,
hogy a leptinreceptorok nem hallják meg a leptin hívását.
3. Képzelj el egy leptinmolekulát olyannak, amilyennek
csak akarod (például egy élénk színekben pompázó organikus
formának). Képzeld el, hogy fel-alá rohangál
a hipotalamuszban, és azt kiabálja: „Tele vagyok!" A receptor
azonban nem hallja őt, mert alszik. A receptort a
sejt felületére képzeld, olyannak, amilyennek akarod
(például hasonlóan színpompás alaknak, de olyannak,
amelybe a leptinmolekula beleillik).
Képzeld el, hogy odamész a receptorhoz, és megrázod,
hogy felébreszd. Hirtelen felriad, és azt mondja:
„Bocsánat, hogy elaludtam, de nem csörgött az ébresztőórám."
(Vagy valami hasonlót, ami számodra a reggeli
ébredést jelképezi.) A receptor egyszer csak meghallja,
hogy a leptin kiabál: „Tele vagyok!" A leptin közelebb
megy hozzá, majd megölelik egymást, és kezet ráznak,
mielőtt a leptin eltűnik a lyukon át a sejt belsejében.
Egy kicsit vicces, de az a jó.
4. Képzeld el magad az ideális testsúlyoddal. Kapcsolj
a képhez minden jó és vidám dolgot, ami abból származik,
hogy ekkora a testsúlyod. Képzeld el magad, miket
csinálnál, ha tényleg ennyi lenne, és képzeld el azt is, hogyan
reagálnának erre más emberek.
A képet most változtasd át valamilyen színes fénnyé,
és irányítsd a testeden oda, ahonnan le szeretnéd adni
a súlyfölösleget. Képzeld el, hogy a zsír eltűnik, és a kérdéses
testrészed felveszi a kívánt méretet és formát.
Endometriózis
Ennél a betegségnél endometrium, vagyis a méhnyálkahártya
belső feszínét borító szövet jelenik meg a méhen kívül, a test
különböző részeiben.
Ezek a szövetcsomók ugyanúgy részt vesznek a menstruációs
ciklusban, mint a méh normális nyálkahártyája, vagyis havonta
vérzésnek indulnak, ami gyulladáshoz vezethet. Ha a petefészekben
jelentkeznek, cisztákis kialakulhatnak. Sötétbarna
színük miatt csokoládécisztának is nevezik őket.
1. Ha az orvos petefészek-endometriózist állapított meg
nálad, képzeld el, hogy a petefészkeidben sötétbarna lerakódásvan.
Bármilyennek elképzelheted a lerakódást,
lényeg, hogy olyan legyen, hogy a lehető legjobban jelképezze
a betegségedet.
Most fogj egy képzeletbeli szívócsövet vagy porszívót,
járd végig a petefészkeidet, és szívd fel az összes lerakódást,
amit csak találsz, ne maradjon utánad más, csak
az egészséges és boldog petefészkek. Teljesen takarítsd
ki őket! Még azt is elképzelheted, hogy a petefészkeknek
kis arcocskája van, és vidáman mosolyognak, amiért
szép tiszták és egészségesek lettek.
Használhatsz locsolócsövet vagy autómosó slagot is,
és az erős vízsugárral is megtisztíthatod őket. Ez után
takarítsd el a maradék szennyeződést egy szívócsővel,
vagy seprűvel és szemeteslapáttal.
2. Képzelj el egy állatot, amelyik előszeretettel fogyasztja
a csokoládécisztákat. Figyeld, ahogy felfalja a csokoládé-
bevonatot, és minden darabkát teljesen eltüntet,
míg a petefészkek ragyogó tiszták nem lesznek.
Enteritisz (gasztroenteritisz)
Az enteritiszt gyakran gasztroenteritisznek is hívják, jóllehet
a gyomrot nem is érinti igazán. Mindkettőre jó azonban
ugyanaz a vizualizáció. Az enteritisz (bélgyulladás, bélhurut)
valójában a vékonybél gyulladása, amit rendszerint valamilyen
vírusos vagy bakteriális fertőzés okoz.
Képzeld el, hogy a gyulladt sejtek olyanok, mint a felfújt
lufik. Sorra engedd ki belőlük a levegőt. Hallgasd, ahogy a
levegő fütyülő vagy trombitáló hang kíséretében kisüvít belőlük,
és lásd, ahogy a felfúvódott sejtek normális méretűre
csökkennek. Dörzsöld be őket egy bűvös, hűsítő folyadékkal,
amely ragacsos állagú és hűvös érintésű.
Egyenként dörzsöld be vele a sejteket. Figyeld, ahogy lehűlnek,
és vörös színük egészséges rózsaszínbe megy át.
Mágikus folyadékodnak különleges tulajdonságai vannak.
Úgy viselkedik, mintha immunfesték lenne, amely
minden kórokozót elpusztít az érintett területen, és megakadályozza
az újrafertőződést.
Hogy ezt jobban átéld, próbáld meg felidézni, melyen
érzés, amikor hűsítő zselével kennek be. Ha van otthon valamilyen
hűsítő izomlazító krémed, kenj belőle egy kicsit a
kezedre, és érezd a hatást a bőrödön. Ha nincs, akkor egy
kis alkohollal dörzsöld be a kézfejed, és érezd a párolgás
hűsítő hatását. Az is jó, ha jéghideg vizet engedsz a kézfejedre,
és ezt az emléket idézed fel.
A fentiek helyett kipróbálhatod a fertőzéseknél leírt vizualizációt
is.
Epilepszia
Az epilepszia egy sor különböző, visszatérő agyi görcsroham
összefoglaló neve.
Képzeld el, hogy az agyad belsejében vagy. Képzelj el apró,
izgatott figurákat, akik kicsit rémülten össze-vissza ugrálnak.
Ők jelképezik az epilepsziát. Figyeld meg, mit csinálnak.
Menj oda a főnökhöz. Fogd meg a kezét, és mondd meg
neki, hogy nincs mitől félniük. Minden rendben van. Megnyugodhatnak.
Elmehetnek máshová.
Képzeld el, hogy a főnök szélesen rád mosolyog, és abbahagyja
a reszketést. Megölelitek egymást, odamentek a
többiekhez, és nekik is elmondjátok a jó hírt. Képzeld el,
hogy mindnyájan elhagyják a tested, úgy, ahogy szeretnéd.
Égési sérülések
Képzelj el egy puha ecsetet és egy bűvös, hűvös, nyugtató
„bőrfestéket". A festék kékes-zöldes árnyalatokban pompázik.
Képzeld el, hogy ezt a bűvös, nyugtató festéket finoman
bedörzsölöd a bőrödbe. Ahogy beszívódik, új bőrsejtek alakulnak
ki a seb alatt. Minél tovább festesz, annál több bőrsejt indul
növekedésnek, végül a sérülés teljesen eltűnik, és egészséges
bőr veszi át a helyét.
Érelmeszesedés
Az érelmeszesedést a verőerek elmerevedésének is szokták
hívni. A verőerek falán hegszövetek keletkeznek, és a koleszterintől
megvastagodnak, végül kalcium rakódik le bennük. Ez
akadályozhatja a vér szabad áramlását az erekben.
1. Képzeld el az egyik artériád belsejét. Ha érelmeszesedést
diagnosztizáltak nálad, elképzelheted, hogy fehér koleszterin-
gömböcskék hevernek szerteszét, mintha zsírdarabok
lennének. Vagy elképzelhetsz nagy, felhalmozódott,
sziklaszerű kalcium-lerakódásokat is, mintha csipkés
felszínű fehér sziklák meredeznének az erek falairól
minden irányba. De alkalmazhatsz bármilyen más képet
is, ami számodra az érelmeszesedést jelképezi.
Képzeld el, hogy egy lézerpisztolyt tartasz a kezedben.
Egy felirat is van rajta: „Rossz koleszterin és kalcium-lerakódás
ellen." Lőj a lézerpisztollyal, és olvaszd fel a koleszterint
vagy a megszilárdult kalciumot. Figyeld, ahogy
elolvadnak, úgy, mint amikor a forró víz felolvasztja a
jégkockát. Tisztítsd meg az artériáidat az összes rossz koleszterintől
és kalcium-lerakódástól. Fogj egy képzeletbeli
porszívót, és takarítsd el a megolvadt üledéket.
Az artériáknak rugalmasnak kell lenniük, mintha gumicsőből
lennének. Érelmeszesedés esetén a „csövek" keménnyé
és rugalmatlanná válnak.
2. Képzeld el, hogy az artériák falát alkotó sejtek olyanok,
mint a puha gumitéglák, de néhány közülük sokkal keményebb,
alaktalan és töredezett.
Egyenként vedd ki a sérült, kemény téglákat a falból,
és rakj a helyükre puha, rugalmas téglákat. Minden
egyes helyreállított érszakasz után képzeld el, hogy az artéria
rugalmas. Figyeld meg, ahogy könnyedén hajlik és
feszül.
Fájdalom
1. Képzelj el egy műszert, amely a fájdalomszintedet mutatja,
és lassan állítsd alacsonyabbra. Ha még mindig
rád tör egy-egy fájdalomhullám, keresd meg, hol mutatkozik
ez a műszeren, és ismét állítsd lejjebb.
2. Képzeld el, ahogy a fájdalominger végigfut a fájdalomidegen
az agysejtjeidig. (A fájdalom ugyanis az agyban
keletkezik, csak úgy érezzük, mintha ott fájna, ahol a sérülés
van.) Két sejt kapcsolatba lép egymással, azáltal,
hogy jelzést adnak át egymásnak a kettejük között húzódó
résen. Képzeld el tehát, hogy szigetelőréteget helyezel
a fájdalomingert közvetítő sejtvégek közé. Képzeld most
el, hogy a fájdalominger végigszáguld az idegszálon,
mintha sistergő elektromos áram futna végig egy dróton,
majd a szigetelésnek ütközve hirtelen kisül, így az
inger nem tud átjutni a résen. Ráadásul ez egy bűvös szigetelés,
mert csakis a fájdalomingert tartóztatja fel.
Képzeld el, hogy a többi inger gond nélkül átugrik a szigetelésen,
és erősítsd meg, hogy csak a fájdalom akad
fent rajta. Minden más típusú jelzés gond nélkül el tud
jutni az agyadba.
3. A következő módszer a szó szoros értelmében nem vizualizáció,
de sok embernél nagyon hatékony. A fájdalom
erősödik, ha megpróbálunk neki ellenállni. Éppen
ezért ne ellenkezz, inkább add meg neki magad. Teljes
figyelmeddel összpontosíts a fájdalomra. Amint tudatossá
válik a fájdalom, kialakul benned az a tudat, hogy
nem vagy azonos a testeddel, te csak az intelligencia
vagy, amely tudatában van a testnek és a fájdalomnak.
Ez egy nagyon finom különbség, de az ehhez hasonló
mély felismerés segíthet a fájdalom leküzdésében.
Fekély
Lásd: gyomorfekély. A gyomorfekélynél leírt vizualizáció bármilyen
más fekélyre is alkalmazható.
Fertőzések
A fertőzések számos különböző betegséget okoznak, ezért ez
a vizualizáció bármelyiknél alkalmazható. Egyformán segít
bakteriális és vírusos fertőzések esetén.
1. Fogj egy képzeletbeli szívócsövet vagy porszívót, és szívd
fel vele az összes baktériumot. A baktériumokat bármilyennek
elképzelheted (mintha feketebors-szemek lennének,
vagy barna vagy fekete iszap, málladékos kőzet,
esetleg apró színes élőlények). Hallgasd a szívóberendezés
hangját, amint felszippantja a részecskéket, és érezd
a kezed alatt a szívóerőt. Annyira valóságosnak képzeld
el, amennyire csak tudod. Mindaddig folytasd, amíg a
fertőzött felületet tökéletesen meg nem tisztítod az öszszes
baktériumtól, vírustól vagy más kórokozótól.
2. Képzeld el, hogy bekapcsolsz egy magasnyomású mosót,
és a vízsugarat a baktériumokra irányítod. Érezd
a csőben áramló víz erejét, hallgasd süvítő hangját. Figyeld
meg, ahogy a baktériumdarabkák lemosódnak
a fertőzött szerv falairól.
Partvissal és szemeteslapáttal, esetleg porszívóval takarítsd
fel a baktériummaradványokat, vagy képzeld el,
hogy az immunrendszered Pac-manhez hasonlító sejteket
küld, akik bekebelezik a baktériumdarabkákat.
A még vidámabb hatás kedvéért elképzelheted, hogy
minden egyes sejt, miután teleette magát baktériumokkal,
böfög egyjó nagyot.
3. Képzeld el, hogy egy kristálytiszta vízsugár alatt állsz,
amely a fejed tetején át ömlik a testedbe, és elmossa
a fertőzéseket.
Erezd a gyógyító hatást, miközben a víz átmossa
a tested, és a talpadon keresztül elfolyik. Képzeld el,
hogy először még sötétbarna folyadék távozik belőled,
majd fokozatosan egyre tisztul, ahogy a fertőzés ürül
a szervezetedből. Végül már csak tiszta víz folyik ki a talpadon,
mert megszabadultál minden kórokozótól.
4. Ha betegek vannak körülötted, megóvhatod magad
a megfertőződéstől, ha elképzeled, hogy egy nagy buborék
vesz körül. Ha azt látod, hogy valamilyen kórokozó
közelít feléd, egyszerűen képzeld azt, hogy visszapattan
a buborék faláról.
Ha hiszel az angyalokban, megkérhetsz egyet, hogy
bocsásson köréd védőburkot. Ez akkor hasznos, ha tömegben
vagy, és valaki köhög vagy tüsszög a közeledben,
vagy ha a családodban valaki influenzában vagy
más fertőző betegségben szenved.
Fogyás
Az alábbi vizualizáció akkor működik a legjobban, ha testmozgás
és egészséges étrend egészíti ki.
1. Képzeld el, hogy apró Pac-manek vagy piráják eszegetik
rólad a zsírt, amitől meg akarsz szabadulni. Szemlátomást
nagyon ízlik nekik, egyre kövérebbre híznak tőle.
Ha már teleették magukat, elégedett mosollyal az arcukon
elhagyják a tested. Ekkor új, éhes Pac-manek vagy
piráják érkeznek.
2. Képzeld el a sejtjeidet ott, ahol a zsírpárnák vannak.
Lépj oda hozzájuk, és egy szívócsővel szívd le a zsírt. Miközben
a sejtek egymás után szabadulnak meg a zsírtól,
képzeld el, hogy feszessé válnak, és ismét normális sejtek
lesznek belőlük. Minden sejtet olyannak képzelj, amilyennek
látni szeretnéd.
3. Képzeld el, hogy egy kis dugattyú van a testedben, és az
van ráírva: „Zsírégető". Képzeld el, hogy lassan fel-alá
jár. Azt jelképezi, milyen sebességgel égeted a zsírt.
Képzeld azt, hogy egy kis irányító műszer van a dugatytyú
oldalán, amelyen be lehet állítani a sebességet. Tekerd
feljebb, és figyeld, ahogy a dugattyú egyre gyorsabban
mozog. De elképzelheted azt is, hogy egy munkás
kezeli a gépet. Megkéred, hogy állítsa nagyobbra
a teljesítményt, mire ő lelkesen azt mondja: „Rendben!",
és megteszi.
Képzelj most el egy gyárkéményt, olyat, mint bármelyik
más gyárkémény, csak éppen ezen a zsír távozik
füstként a testedből. Nézd, ahogy a kémény ontja magából
a füstöt, és képzeld el, hogy olyan hangot ad ki,
mint a gőzmozdony. Eddig nem is tudtál róla, de igazi
zsírégető pokol működik benned. Figyeld, ahogy a füst
kiáramlik a testedből.
Ezek helyett használhatod az elhízásnál javasolt vizualizációt
is.
Gerincsérülések
Egyes gerincsérüléseknél a gerincvelő elszakad. Bár a legtöbbször
ép marad, ennek ellenére a sérülés rendszerint mozgáskieséshez
vezet. A következő vizualizáció bármelyik esetben
alkalmazható, mert központjában az információátadás szimbolikus
helyreállítása áll.
1. Ha már láttál optikai kábelt, akkor tudod, hogy egyetlen
kábel különálló üvegszálak százaiból áll össze. Képzeld
el, hogy a gerincsérülés olyan, mintha néhány ilyen
üvegszál megsérült volna. A valóságban ilyenkor a gerincvelői
idegek sérülnek meg.
Képzeld el, hogy egy bűvös fonállal egyenként összekötöd
az idegeket. Fogd a fonalat, kösd rá a szakadt ideg
egyik végére, majd keresd meg a másik végét, csomózd
rá, és húzd őket össze, amíg egymáshoz nem érnek.
Amikor egy idegszállal elkészültél, képzeld el, hogy
egy színes elektromos hullám fut végig a frissen megjavított
részen. Figyeld meg, hogy elektromos impulzus indul
ki az agyadból, és fut végig valamelyik testrészedhez
(ahhoz, amelyikről ösztönösen úgy érzed, épp most állítottad
helyre vele a kapcsolatot). Ahogy lassan az öszszes
idegszálat megjavítod, fokozatosan a tested minden
porcikájába eljutnak az impulzusok.
2. A másik lehetőség, hogy képzeletben mágikus oltóviaszszal
kened be a szakadt idegvégeket, és azt látod, hogy
az idegek elkezdenek egymás felé nőni (mint amikor
gyorsított felvételen látod, hogyan növekednek a növények).
Ha nem nőnek elég hosszúra, akkor kenj rájuk
még oltóviaszt. Amikor a végek összeérnek, összenőnek,
a sérülés begyógyul. Aztán figyeld meg az elektromos
impulzust, ugyanúgy, mint a fenti példában.
3. Képzeld el, hogy a csontvelő belsejében vagy. Olyan,
mint egy terem vagy barlang, és tele van pihenő őssejttel.
Szólítsd meg őket, és kérd, hogy fejlődjenek gerincvelősejtekké.
Képzeld el, hogy izgatottan azt kiáltják:
„Na végre!" Mintha csak arra vártak volna, hogy valaki
feladatot adjon nekik.
Képzeld el, hogy elhagyják a csontvelőt, és a gerincsérüléshez
igyekeznek. Figyeld megjól, hogy néznek ki az
egészséges gerincvelősejtek, és nézd végig, ahogy az őssejtek
ilyen sejtekké alakulnak, és tökéletesen beépülnek
a többi egészséges sejt közé. Ahogy az új sejtek megtalálják
a helyüket, a gerincsérülés tökéletesen begyógyul.
4. A 6. fejezetben leírt motoros kísérletben mind a négy
végtagjukon megbénult betegeknél is sikert értek el
a képzelet segítségével. Te is kipróbálhatod ezt a módszert.
Válassz ki egy bizonyos mozgást, például egy ujjmozdulatot.
Újra meg újra meg újra képzeld el, hogy
mozgatod az ujjad. Ez segít, hogy az agyadban helyreálljanak
a motoros térképek.
Gonorrhea
A kankó vagy tripper, más néven gonorrhea az egyik leggyakoribb
nemi úton terjedő betegség. Általában vizelés közben,
égető érzés formájában jelentkezik, de néha váladékürítés is
előfordul.
A fertőzéseknél leírt vizualizációt alkalmazd, vagy próbáld
meg a következőt:
Képzeld el a fájó vagy fertőzött területet, és dörzsöld be az
ott lévő sejteket bűvös, hűsítő krémmel, egyiket a másik után.
Figyeld meg, hogy kezdetben még vörösek és gyulladtak, de
miután bedörzsölted őket a krémmel, hallod (vagy látod),
ahogy megkönnyebbülten fellélegeznek, majd a duzzanat
visszahúzódik, és a sejtek visszanyerik normális állapotukat.
Másik lehetőség:
Képzeld el, hogy a vörös, gyulladt sejtek olyanok, mint
a felfújt léggömbök. Engedd ki belőlük a levegőt, közben
hallgasd a fütyülő vagy trombitáló hangot, és lásd, ahogy
a sejtek visszanyerik normális méretüket és színüket.
Gyomorfekély
A gyomorfekélyt a Helicobacter pylori nevű baktérium okozza,
és leggyakoribb tünete a hasi fájdalom, ami rendszerint zsíros
ételek fogyasztása után jelentkezik.
A fertőzéseknél leírt vizualizációval semlegesítheted a Helicobacter
baktériumokat.
Emellett vagy ehelyett képzeld el, hogy a fekély egy kis gödör
a gyomrodban, és tele van kaviccsal meg valami ragacsos
anyaggal. Ha már volt a szádban fekély, akkor képzeld
el, hogy most a gyomrodban van ilyen.
Egy képzeletbeli szívócső vagy porszívó segítségével szippantsd
fel az összes kavicsot és ragacsot. Azután képzeld
el, hogy egy munkásbrigád új sejtekkel tölti ki a gödröt
a gyomor falán. Figyeld meg, ahogy az új sejtek tökéletesen
egymáshoz illeszkednek, mintha puha építőkockákból lennének,
majd a gödör teljesen eltűnik, és a gyomorfal viszszanyeri
tökéletes épségét.
Hasmenés
A hasmenés gyakran valamilyen fertőzés eredménye, ezért
a fertőzéseknél leírt vizualizációt javaslom.
Hepatitisz
A hepatitisz fertőző májgyulladás, amelyet A, B vagy C típusú
hepatitiszvírus okoz. (D és E típus is létezik, de azok kevésbé
gyakoriak.)
A fertőzéseknél vagy a vírusoknál leírt vizualizációt alkalmazhatod.
Bár a hepatitiszt vírus okozza, a fertőzésekről gyakran
azt hisszük, hogy baktériumok miatt alakulnak ki, és mivel
kulturálisan ez rögzült belénk, kielégítő, ha a fertőzésekre javasolt
vizualizációt alkalmazzuk.
A fentiek mellett vagy helyett a következő vizualizációkat is
kipróbálhatod a fertőzéseknél leírt vizualizáció után vagy helyett.
Akkor segít, ha a fertőzés következtében májkárosodás
lépett fel.
1. Képzeld el a károsodott májsejteket: aszottak és feketék.
Most fogj egy képzeletbeli rongyot és egy bűvös zöld
tisztítószert, és egyenként tisztítsd meg a sejteket, így
add vissza nekik az egészségüket.
2. Képzeld el, hogy a májsejtjeid olyanok, mint a feszesre
felfújt léggömbök. Egyenként engedd ki belőlük a levegőt,
és hallgasd a fütyülő vagy trombitáló hangot, amit
kiadnak. Figyeld meg, ahogy a sejtek egymás után viszszanyerik
normális méretüket és egészséges rózsaszín
színüket.
HIV
A HIV-fertőzést a humán immundeficiencia vírus okozza.
A HIV és az AIDS közötti összefüggést gyakran félreértik.
Az AIDS (acquired immuné deficiency syndrome; szerzett
immunhiányos tünetegyüttes) kifejezést akkor használjuk, ha
valakinél az immunsejtek száma (elsősorban a vérben található
CD4-limfocitáké) egy bizonyos szint alá esik, és emiatt úgynevezett
opportunista (immunhiányos állapotban kialakult)
fertőzésekben szenvednek. Sok HIV-fertőzöttnél sosem diagnosztizálnak
AIDS-et. AIDS-vírus tehát nem létezik. HIVvírus
létezik, amely legyengíti az immunrendszert olyan szintre,
amelyen az opportunista fertőzések megjelennek, és ilyenkor
beszélhetünk AIDS-ről.
A HIV-fertőzés súlyossága abból adódik, hogy a vírus hozzákapcsolódik
az immunsejtek receptoraihoz (mégpedig a
CD4-limfociták, más néven T-sejtek receptoraihoz). Az immunsejtek
ezután elpusztulnak. Mielőtt azonban a T-sejt elpusztulna,
a vírus megsokszorozódik, és bekerül a véráramba.
Minél jobban elszaporodik a vírus, annál inkább csökken a Tsejtek
száma.
HIV esetén alkalmazd a vírusoknál leírt vizualizációt, valamint
az immunerősítő vizualizációt! Az AIDS miatt megjelenő
betegségek mindegyikéhez használd az azoknál leírt vizualizációt.
Azt is megteheted, hogy elképzeled az immunsejtek receptorait,
amelyekre a vírus rácsatlakozik. Képzeld el, hogy
olyan játékot játszanak, amelyben váltogatják az alakjukat,
hogy a HIV ne ismerje fel őket, ne tudjon rájuk csatlakozni
és bejutni a sejtbe. Még viccesebb, ha úgy képzeled el a receptorokat,
hogy parókával, nagy szemüveggel vagy műfogakkal
próbálják álcázni magukat.
Próbálj meg sok mindent elképzelni, amiben a receptorok
örömüket lelhetik, és közben megakadályozzák, hogy
a HIV-vírus bejusson a sejtekbe. Azt is elképzelheted, hogy
kifordítják magukat, vagy olyan hangot bocsátanak ki, ami
összezavarja a vírust.
Lásd, ahogy a vírus végül feladja a küzdelmet és elhagyja
a testet.
Hólyaghurut
A hólyaghurutot bakteriális fertőzés okozza, és a húgyhólyag
mellett a húgycső is érintett lehet a betegségben. Ezért a fertőzéseknél
leírt vizualizációt javaslom, de az égő fájdalom enyhítésére
próbáld ki az alábbi módszert is:
Képzeld el, hogy a húgyhólyag belsejében vagy. Figyeld
meg, hogy a sejtek vörösek és gyulladtak.
Most képzeld el, hogy bűvös, kék, hűsítő festékkel teli vödrök
vannak nálad. A festék sűrű, ragacsos, érintése hűvös.
Dörzsöld be a festéket a sejtekbe, egyikbe a másik után,
és közben figyeld, ahogy lehűlnek, és vörös színük egészséges
rózsaszínbe megy át.
Hörghurut
Hörghurut esetén a hörgők (a tüdőben levő csövecskék, amelyeken
keresztül a levegő áramlik) begyulladnak és váladékot
termelnek.
Képzeld el, hogy a hörgők belsejében vagy. Képzeld el, hogy
vörösek és gyulladtak, és váladék rakódott le bennük.
Most egy szívócsővel vagy porszívóval szívd ki a váladékot.
Ha a hurut dohányzás miatt alakult ki, szívd le a fekete üledéket
is, amely a csövek falát ellepi. Ez jelképezi a dohányzásból
származó üledéket.
Miután kiszívtad a váladékot és megtisztítottad a falakat,
képzeld el, hogy bűvös, zöld, gyógyító folyadékot permetezel
rájuk. Figyeld, ahogy a gyógyszert beszívják a falak,
a gyulladás semmivé válik, és a falak visszanyerik egészséges
rózsaszín árnyalatukat.
Képzeld el, hogy lélegzés közben a ki-be áramló levegő
nyugtatóan hat a hörgőkre.
Immunrendszer erősítése
1. Az immunsejtek a csontvelőben kezdik az életciklusukat.
Képzeld el, hogy a csontvelő belsejében vagy, és egy gyárat
látsz magad előtt: itt készülnek az immunsejtek. Figyeld
meg, ahogy a futószalagokon összeszerelik az alkatrészeket,
majd a végén buzgó immunsejtek ugrálnak
le róluk. Elképzelheted őket bármilyen formájúnak vagy
színűnek, amilyennek csak akarod.
A falon egy nagy kijelző van, azt mutatja, milyen gyorsan
készülnek az immunsejtek. Nézd meg, milyen értékre
van állítva. Ha túl alacsonyra, állítsd feljebb - érezd
a kezeddel is a mozdulatot -, és figyeld meg, ahogy a futószalag
felgyorsul, mintha turbó fokozatra kapcsolták
volna. Képzeld el, hogy most a korábbinál jóval több
immunsejt ugrál le a futószalagok végéről.
Figyeld, ahogy kijutnak a csontvelődből, és a vérerek
mentén eljutnak a tested minden részébe. Lásd, hogy
oda kerülnek, ahol a fertőzés van, és semlegesítenek
minden egyes baktériumot és kórokozót.
2. Képzeld el, hogy az immunsejtjeidet kis munkások készítik
egy óriási gyárban, ami úgy néz ki, mint egy repülőtéri
hangár, csak éppen csontból van.
Képzeld el, hogy minden asztalnál jó néhányan dolgoznak,
szerelik össze az alkatrészeket. Ha egy-egy új sejt elkészült,
életre kel (képzeld el, hogy kis mosolygós arcuk van),
és alig várja, hogy kijusson a testbe, és eltakarítsa a betolakodókat.
Képzeld el, hogy a gyár szünet nélkül ontja magából az
új immunsejteket, amelyek folyamatosan özönlenek ki
a testbe, és bekebelezik a fertőzést vagy más betegségeket.
Influenza (és nátha)
Az influenza egy fertőzéses megbetegedés, amelyet az influenzavírus
okoz (a náthát pedig a rhinovírusok). Általában lázzal,
torokfájással, köhögéssel és izomfájdalmakkal jár.
A náthánál, a fertőzéseknél, a vírusoknál vagy a torokgyulladásnál
leírt vizualizációk közül válassz.
Irritábilis bél szindróma (IBS)
Az IBS-t leggyakrabban hasmenés, hasi fájdalom és puffadás
jellemzi.
Képzeld el a beleidet, és simogasd meg őket. Úgy bánj velük,
mintha nagyon érzékenyek és ingerlékenyek lennének.
Aki ingerlékeny és túlérzékeny, annak szeretetre és törődésre
van szüksége, tehát nyújts a beleidnek szeretetet és
törődést, hogy ne legyenek többé olyan ingerlékenyek.
Öleld meg őket, simogasd meg őket, és mondd nekik,
hogy szereted őket. Képzeld el, hogy ők is azt mondják,
szeretnek téged.
Beszélgess el velük. Kérdezd meg, mi a baj, segíthetsz-e
bármiben. Lehet, hogy arra kérnek majd, hogy ne egyél
vagy igyál valamit, amit szoktál, esetleg arra, hogy egyél
vagy igyál valamit, amit nem szoktál. De lehet, hogy csak
azt kérik, ne stresszeld magad. Fogadd meg a tanácsukat.
Lehet, hogy először úgy jelenik meg majd előtted a beleid
képe, mintha kicsit dühösek lennének, és mindenre fújnának,
ami megközelíti őket. Amikor azonban egy kis igazi
törődést kapnak tőled, az arcuk ellágyul, és szélesen mosolyogni
kezdenek.
Lehet, hogy mindez ostobaságnak hangzik, de ki mondta,
hogy a vizualizációnak komoly dolognak kell lennie?
A gondolat az, ami számít!
Isiász
Az isiászt (derékzsába, lumbágó, hexensussz) az ülőideg öszszenyomódása
okozza.
1. Képzeld el, hogy az ülőideg beszorult egy nagy szikla alá.
Az ideget elképzelheted bárminek, aminek a kedved
tartja (mondjuk egy feszes kötélnek).
Aztán képzeld el, hogy arrébb görgeted a sziklát,
és felszabadítod az ideget. Figyeld, ahogy az idegben
csökken a feszültség, miközben lassan visszatér normális
helyzetébe.
2. Képzeld el, hogy az ülőideg a normális helyzetétől eltér
jobbra vagy balra, és egy csont vagy izom köré van csavarodva,
mintha egy darab kötelet tekertek volna egy fa
vagy szikla köré.
Aztán képzeld el, hogy óvatosan lefejted az ideget
a csontról vagy az izomról, és segítesz, hogy visszakerüljön
eredeti helyzetébe. Érzed, ahogy enyhül az idegben
a feszülés, miközben a kezedben tartod?
A fájdalomnál leírt vizualizációt is választhatod, ha célod
a fájdalom enyhítése.
Izomszakadás
Képzeld el, hogy építőmunkások az izom javításán dolgoznak.
Lásd, ahogy új izomrostokat készítenek, és összekötik
velük a szakadás széleit. Képzeld el azt is, hogy vér áramlik
a sérült területre, és tápláló anyagokat szállít az izmoknak.
Képzeld el, hogy az izomszakadás mellett állsz. Egy bűvös
fonallal varrd össze a sérülést. Minden öltésnél húzd
össze a rostokat, és lásd, ahogy tökéletesen egymáshoz illeszkednek.
ízületi gyulladás (reumás vagy oszteoartrózis)
Izületi gyulladás esetén az ízületi porc sérül, mert az ízületben
a két csontvégződés között nincs elég ízületi folyadék. Ahogy
a csontok egymáshoz dörzsölődnek, fájdalom és gyulladás jelentkezik.
1. Képzelj el egy nagy olajozó fecskendőt, ami tele van bűvös,
örökké tartó, súrlódásgátló folyadékkal. Elképzelheted
átlátszónak vagy bármilyen színűnek (tőled függ -
ahogy jobbnak érzed).
Most képzeld el, hogy a folyadékot befecskendezed
az ízületbe. Figyeld meg, ahogy az olaj bejut az ízületbe,
és a két porcfelület eltávolodik egymástól.
Most képzeld el, ahogy a folyadékkal teli ízület könynyedén
és szabadon mozog. Ha például a térdedről van
szó, akkor képzeld el, hogy könnyedén, fájdalom nélkül
tudsz járkálni vagy futni. Miközben ezt vizualizálod, nézz
bele az ízületeidbe, és figyeld meg, hogy a két porcfelületet
a folyadék kellőképpen távol tartja egymástól.
A sikert ünnepeld meg egy kis (képzeletbeli vagy valóságos)
győzelmi tánccal.
2. A fenti jelenetet egy kis módosítással úgy is elképzelheted,
hogy bemész az ízületi folyadék belsejébe, és látod
az atomokat, amelyekből áll. Képzeld őket kis, mosolygós
arcú buborékoknak. Miközben kispriccelnek a fecskendőből,
vidáman ujjonganak és sikongatnak, mintha
egy vízicsúszdán csúsznának lefelé. Figyeld meg arcukon
a széles vigyort. Szemlátomást nagyon élvezik
a dolgot, miközben kispriccelnek a fecskendőből, bele
az ízületbe.
Képzeld el, ahogy a kis atomok elárasztják az ízületet,
és feljutnak egy barlang szájáig, amely a két csont közötti
területet jelképezi. (A mikroszkopikus méretű atomok
szemszögéből a csontok közötti rés legalább akkora,
mint egy barlang hasadéka.) Figyeld meg, ahogy egyre
több atom jut be a barlangba, amíg az teljesen meg
nem telik. Az atomok puhák, zselészerűek, és kocsonyás
folyadékká állnak össze.
Most képzeld el, hogy elhagyod az ízületet, és már
nem látod az atomokat, de a súrlódásgátló folyadék továbbra
is távol tartja egymástól a csontokat.
3. Képzeld el, hogy bányászok közelítik meg az ízületet, és
speciális szerszámaikkal levágják a kiálló, egymáshoz
dörzsölődő, fölösleges csontdarabokat, így elég hely
lesz közöttük.
Aztán képzeld el, hogy a munkások gerendákkal támasztják
ki az ízületeket, hogy a hely megmaradjon közöttük,
és a csontok ne tudjanak egymáshoz dörzsölődni.
Ekkor egy másik bányász is megjelenik, és rengeteg
bűvös, örökké tartó kenőfolyadékot önt az üregbe. Figyeld
meg, ahogy az befolyik az ízületbe, és kitölti a rést.
Kanyaró
A kanyarót a kanyaróvírus okozza. A fertőzést követően először
láz, majd vörös kiütések jelentkeznek.
Hasznos lehet a vírusoknál leírt vizualizáció, de megpróbálhatod
az alábbi, kifejezetten bőrkiütésekre javasolt vizualizációt
is:
1. A kiütés minden egyes sejtjét képzeld vörös színűnek.
Most fogj egy képzeletbeli rongyot és egy képzeletbeli
színes varázsfolyadékot, és láss munkához. Tisztíts meg
egymás után minden sejtet. Tisztítás után minden sejt
visszanyeri a normális színét.
2. Az is egy lehetőség, hogy egy képzeletbeli radírral egyszerűen
kitörlöd minden sejtről a vörös színt, hogy láthatóvá
váljanak alatta a bőrszínű sejtek.
Klamídia
A klamídia egy nemi úton terjedő betegség, az okozza, hogy
a húgycső (férfiaknál) vagy a méhnyak (nőknél) Chlamydia
trachomatus baktériummal fertőződik meg.
A fertőzéseknél javasolt vizualizáció itt is alkalmazható.
A fertőzéses vizualizáció mellett vagy helyett az alábbi változatot
is kipróbálhatod:
Képzeld el, hogy a fertőzött területen sétálsz, és bűvös, kék,
gyógyító zselével kened be. Dörzsöld bele a hűsítő zselét, és
próbáld érezni a hűvös érzést. Miközben dörzsölöd a zselét,
képzeld el, hogy a duzzanat mérséklődik, a pirosság pedig
lassan átadja a helyét az egészséges rózsaszínnek.
Krónikus fáradtság szindróma (CFS)
Ezt a betegséget krónikus szellemi és fizikai fáradtság jellemzi.
Képzelj el egy fénygömböt az agyadban, amely az energiádat
jelképezi. Figyeld meg, milyen színű, milyen nagy és
mekkora fénye van. Talán azt gondolod, hogy nem valami
fényes; ez azért van, mert ez jelképezi a fáradtságodat és
gyengeségedet. A valódi energiád azonban jóval nagyobb
ennél. A krónikus fáradtság miatt annyi történik, hogy
csökken a fényerő, amit neked kell most visszaállítanod
a megfelelő szintre.
Képzeld el, hogy egy kapcsolót feljebb csavarsz, és figyeled,
ahogy a fény egyre erősödik (ez a kép általánosságban
is nagyon jó a gyengeség ellen). Lásd, ahogy az energiád fénye
egyre erősebben ragyog. Elképzelhetsz mellette egy kijelzőt
is, amely az energiaszintet mutatja. Figyeld, ahogy
egyre feljebb kúszik. Minél erősebb a fény, annál feljebb
megy a mutató. Miközben a fény egyre erősödik, terjed is,
és elárasztja az egész tested.
Képzeld el, ahogy a fény kiterjed minden egyes izmodra
és a bőrödre. Lásd, ahogy bevilágítja a szerveidet, és végül
az egész tested kívül-belül ebben a gyönyörű fényáradatban
úszik, amely az energiádat jelképezi. Eddig gyenge volt,
de már nincs így. Szabadjára engedted, és mostantól ép,
egészséges, energikus vagy. Erősítsd ezt meg.
Elképzelheted azt is, hogy futsz, ugrálsz vagy nevetsz
(sokat).
Gondolatban járd el a győzelmi táncot. Képzeld el,
ahogy a tánccal a megújult erődet ünnepled. Ettől boldogsághormonok
termelődnek az agyadban. Minél rendszeresebben
csinálod, annál erőteljesebb hatást érsz el vele. Hamarosan
képes leszel rá, hogy a valóságban is eljárj egy
győzelmi táncot.
Egyes elméletek szerint a krónikus fáradtságot a testben
felhalmozódott méreganyagok okozzák, ezért kipróbálhatod
a méreganyagoknál leírt vizualizációt is, hogy megszabadulj
a káros anyagoktól.
Lábgombásodás
Lábgombásodásnál a láb és a lábujjak bőre kiszárad és viszket.
Képzeld el, hogy a bőrsejtek pikkelyszerűen meg vannak keményedve,
és hézag választja el őket egymástól - biztosan
láttál már hasonló fényképeket kiszáradt folyó- vagy tómed
erről.
Először is, menj be a résekbe, és porszívózd ki az apró
gombákat (ezt a betegséget a tinea nevű mikroszkopikus
gomba okozza). Olyannak képzelheted őket, amilyennek
csak akarod, például kis mohalabdáknak.
Kezdd el egyenként bekenni a sejteket egy bűvös hidratáló
krémmel, amely az esetleg megmaradt gombákat is elpusztítja.
Figyeld, ahogy beszívódik, és minden sejt forrnája
megváltozik tőle: megnőnek és kisimulnak, visszanyerik
egészséges alakjukat. Figyeld, ahogy a repedések eltűnnek,
és a sejtek ismét összekapcsolódnak.
Malária
A maláriát a Plasmodium nembe tartozó parazita egysejtűk
okozzák, amelyek a fertőzött maláriaszúnyogok csípésével jutnak
az ember szervezetébe. A parazita a vörösvértesteket támadja
meg és pusztítja el. Visszatérő (ciklikus) lázat (váltóláz),
hidegrázást, izzadást, fáradékonyságot, néha sárgaságot és vérszegénységet
okoz.
Az egysejtű parazitáknál leírt vagy a fertőzéseknél javasolt
vizualizációt alkalmazd a fertőzés semlegesítésére. Ezek mellett
vagy helyett megpróbálhatod az immunerősítő vizualizációt
is, ha inkább azt az utat választanád. Amennyiben az immunerősítés
mellett voksolsz, képzeld el, hogy az új immunsejtek
megkeresik és felfalják az élősködőket. A még vidámabb
hatás kedvéért hozzáképzelheted, hogy minden egyes immunsejt
nagyot böfög, ha teleette magát.
Méreganyagok
Számos anyag méregként hat az emberi szervezetre. Ilyen a higany,
a kobalt, az ólom, a szilícium-dioxid (por) és az azbeszt,
illetve az élelmiszerekben található szennyező anyagok, a rovarirtók,
az ipari oldószerek és más kemikáliák.
Az alábbi vizualizáció akkor is hatásos, ha valamilyen betegségnél
úgy érzed, van benned valami, amitől meg akarsz
szabadulni. Használhatod például arra, hogy megszabadulj a
ráktól, a bakteriális vagy vírusos fertőzésektől, a parazitáktól, a
krónikus fáradtságtól, de még a fájdalomtól is.
1. Képzeld el, hogy kristálytiszta vízsugár alatt állsz, amely
a fejed tetején át a testedbe ömlik, és a talpadon keresztül
távozik belőled. Erezd, ahogy a víz átmossa a tested,
végigfolyik a fejedben, a válladban, a karodban, a törzsedben,
a fenekedben, a lábszáradban és a lábfejedben.
Képzeld el, hogy először még sötétbarna folyadék távozik
belőled - a sötétség a testedben levő méreganyagokat
szimbolizálja. Egyre folyik beléd a víz, és egyre világosabb,
ami kijön belőled, míg végül már ugyanolyan tiszta
víz folyik ki a talpadon, mint amilyen beáramlik a fejed
tetején, mert minden méreganyag kiürült a testedből.
2. Képzeld el, hogy van egy hálód, olyasmi, mint amilyennel
a piszkot szokták leszedegetni a medencék vizéről.
Képzeld el, hogy ezt a hálót végighúzod az egész testeden,
és miközben végighalad rajtad, összeszed minden
méreganyagot, ami az útjába akad. Nézd meg a mérgeket,
és úgy szabadulj meg tőlük, hogy kiteszed őket
a napra, ahol elégnek, és ezzel hőt adnak a Földnek.
3. Képzeld el, hogy a méreganyagok kis porcicák vagy piszokfoltok,
amelyek rátapadtak a szerveidre és a szöveteidre.
Fogj egy képzeletbeli porszívót, és szívd fel őket.
Mirigyek (nyirokcsomó-duzzanatok)
1. Képzeld el, hogy a duzzadt mirigyek olyanok, mintha felfújt
léggömbök lennének. Figyeld meg, mennyire feszülnek.
Oldozd ki a léggömbök száját, és figyeld, ahogy kiáramlik
belőlük a levegő. Hallgasd a fütyülést vagy
a trombitálást (miközben kiáramlik belőlük a levegő,
vicces hangot adnak ki, és ez mosolyt csal az arcodra),
majd lásd, ahogy a léggömbök egymás után leeresztenek.
Képzeld el, hogy egyre kisebbek lesznek, majd teljesen
kimegy belőlük a levegő.
A vidámabb hatás kedvéért elképzelheted, ahogy
a léggömbök azt kiabálják: „Elolvadok! Elolvadok!",
mint a gonosz boszorkány az Óz, a csodák csodájában,
amikor Dorothy véletlenül vizet önt rá. Ha nincs senki
körülötted (vágyván, de nem érdekel), hadonászhatsz
a karoddal, és úgy csinálhatsz, mintha olvadnál. Kicsit
olyan ez, mint a győzelmi tánc.
2. Képzelj el egy élénken pezsgő szórakozóhelyet, amit Mirigynek
hívnak, és zsúfolásig tele van emberekkel. Szinte
már felrobban. Lásd, ahogy a kidobóemberek elkezdik
kitessékelni a vendégeket, a hely egyre szellősebb, könynyebb
mozogni és levegőt venni. A Mirigy bár nincs már
zsúfolásig tele, és a mirigyeid sem duzzadtak többé.
Emellett (vagy ehelyett) kipróbálhatod a fertőzéseknél javasolt
vizualizációt is.
Narancsbor
1. Képzeld el a narancsbőrös területen lévő sejteket. Zsíros,
kövér, puha sejteket láss, mintha fallá felrakott téglasorok
lennének.
Egy képzeletbeli szívócsővel vagy porszívóval szippantsd
fel a narancsbőrös sejteket. Erezd, ahogy minden
egyes sejt ellenáll a szívásnak, de fokozatosan mégis
beszippantja őket a vákuum. Erezd a szívóerő vibrálását
a csőben, és hallgasd, ahogy a zsír szörcsögő hang kíséretében
a zsákba jut. Nagy gonddal és türelemmel végezd
a munkát, hiszen a szépségeden dolgozol.
Amikor végre felszívtad vagy feloldottad a sejteket, figyeld
meg, hogy csak tökéletesen egészséges bőrsejtek
maradtak. Figyeld, ahogy feszessé válnak, és visszanyerik
tökéletességüket és szépségüket, olyanok, amilyennek
látni szeretnéd őket.
2. Képzelj egy csomó apró zsírfaló sejtet, olyat, mint Pacman,
vagy olyanokat, mint a piráják, esetleg narancsbőr-
imádó nyuszikat, akik felfalják a bőr alatti zsírt, és
nem marad más, csak a gyönyörű és egészséges bőr.
Nátha (és influenza)
A nátha egy fertőzéses megbetegedés, amit leggyakrabban
a rhinovírus okoz (az influenzát pedig az influenzavírus). Általában
torokfájással és enyhe hőemelkedéssel jár.
Képzeld el, hogy a nátha vagy az influenza olyan, mintha
buborékok százai lebegnének egy teremben vagy barlangban,
ami a testedet jelképezi. Képzeld el, hogy óriási csövek
ontják őket (nem sok, mondjuk kettő vagy három).
Menj oda az első csőhöz, és képzeld el, hogy szelep van
rajta, amit egy kerékkel el lehet zárni - mint a régi tengeralattjárók
ajtaját. Most zárd el a szelepet, és állítsd meg
a buborékok áramlását. Figyeld, hogy a buborékok egyre
lassabban jönnek kifelé a csövön. Amikor teljesen elfogynak,
tegyél egy lakatot a kerékre, nehogy újra meg lehessen
nyitni. Ezt ismételd meg a másik két csövön is.
Most pukkaszd ki a buborékokat. Ezt megteheted valamilyen
eszközzel, de az is jó, ha a gondolataid erejét használod.
Kövesd figyelemmel, ahogy minden egyes buborék
halk pukkanás kíséretében semmivé foszlik. Pukkaszd ki az
összes buborékot, még mutatóba se hagyj belőlük, így
a nátha vagy az influenza teljesen eltűnik a testedből.
Az is jó, ha a fertőzéseknél vagy a vírusoknál leírt vizualizációt
alkalmazod. Bár a náthát vírusos fertőzés okozza, a baktériumos
vizualizáció gyakran jobban működik, mert az emberek
a náthára általában nem úgy tekintenek mint vírusos fertőzésre.
Végső soron pedig csak az számít, amit gondolsz. Ha
kedved tartja, a torokgyulladásnál javasolt vizualizációt is kipróbálhatod.
Önértékelési zavarok
A depressziónál leírt első vizualizációt alkalmazd!
öregedés
Az öregedés lassítása:
1. Képzeld el, hogy kinyújtod és kisimítod a ráncaidat. Fogj
egy képzeletbeli vasalót, és vasald simára a ráncokat.
Olyan vasalót képzelj el, amelyik gőzt is fúj magából. Ha
kedved tartja, menj be a sejtek belsejébe, és figyeld meg,
ahogy az öreg, ráncos sejtek kisimulnak a vasaló nyomán.
Most képzelj el egy olajozó fecskendőt, és gondolatban
olajozd meg az összes ízületedet. Vedd őket sorra
egyenként, ügyelj rá, hogy mindegyik alaposan meg legyen
olajozva, és jól tudjon mozogni. Képzelj el egy fénysugarat,
amely a fejed búbján át beléd hatol, és az egész
testedet elárasztja könnyedséggel, így minden mozdulatodat
könnyedén végre tudod hajtani.
2. Képzeld el, hogy belépsz az agyadba, ahol egy számlálót
látsz, „Az öregedés üteme" felirattal. Figyeld meg, milyen
sebességgel pörög.
Most lassítsd le a számlálót - és ezzel az öregedés folyamatát
-, amennyire csak szeretnéd. Közben erősítsd
meg, hogy a tested és a szellemed egyre fittebb és fiatalosabb.
Parkinson-kór
A Parkinson-kórt izomremegés és merevség jellemzi, amit elsősorban
az okoz, hogy az agy törzsdúcaiban (amelyeknek része
a csíkolt test is) túl kevés dopamin termelődik és szabadul fel.
Ez a terület felelős a mozgáskoordinációért (motoros terület).
1. Képzeld el azokat az agysejteket, amelyeknek a dopamint
kellene termelniük. Szivacsszerű anyagból vannak.
Jó alaposan csavard ki őket, és képzeld el, hogy csak úgy
spriccel kifelé belőlük a dopamin. A dopamint színes
buborékoknak lásd (bármilyen színűnek), és figyeld,
ahogy odaúsznak a közeli agysejtek nyúlványaihoz
(amelyek olyanok, mint a faágak).
Ha egy buborék hozzáér egy faághoz, mintha apró
áramütés futna végig az agyadon és az idegek mentén,
egyenesen abba az izomba, amelyet szeretnél megmozdítani.
Képzeld el, hogy tökéletesen tudod mozgatni
a kezedet.
Ha kedved tartja, elképzelheted magad annak az
agyterületnek a belsejében, amely nem termel és szabadít
fel elég dopamint, és ahelyett, hogy szivacsokat csavargatnál,
elképzelheted, hogy egy műszeren feljebb tekersz
egy gombot, amitől apró dopaminmolekulák keletkeznek,
majd szétspriccelnek az útjukra.
2. Képzelj el egy dopamingyárat a törzsdúcaidban, rajta
egy óriási felirattal: „Dopamingyár". Képzeld el, hogy
egy művezető futkos fel-alá, és azt kiabálja: „Épp most
kaptunk egy nagy megrendelést! Növelnünk kell a termelést!"
Erre egy csomó apró munkás kezd dopamint gyártani
(a dopamint olyannak képzeled el, amilyennek csak
akarod), majd nagy teherautókra rakodják őket, amelyek
aztán elszállítják őket, és kiengedik az agyba. Képzeld
el, hogy a kis dopaminmolekulák elúsznak az agy
egyik részébe, amelyen ez a felirat áll: „Motoros terület".
A motoros terület felelős a mozgásért. A dopaminok
odaúsznak az idegsejtnyúlványok végeihez, amelyek felszívják
őket, és vibráló elektromos áram kezd folyni az
idegszálak mentén.
Olvasd el újra a Parkinson-kórról és a stroke-rehabilitációról
szóló részt a 6. fejezetben, és tedd azt, amit a betegek tettek.
(Hetente kétszer egy órán át képzeld el, hogy az izmaid
tökéletesen egészségesek. Többször is végezheted a gyakorlatot,
ha van kedved.).
Rák
A rákbetegségekre többféle vizualizációt javaslok, mint a többi
betegségre, mert igen gyakoriak, és számos módon megnyilvánulhatnak
a testben.
Az alábbi vizualizációkon kívül érdemes elolvasni a 10. fejezetben
található emberi történeteket is.
Ha sugárkezelést vagy kemoterápiát kapsz, képzeld el, hogy
a gyógyszerek vagy a sugárrészecskék apró fénygömbök, amelyek
a daganathoz érve elolvasztják azt. Képzeld el, amint
a gömbölyű, mosolygós immunsejtek felfalják a maradékot.
1. Képzeld el, hogy a daganat egyre kisebb és kisebb és kisebb
lesz. Figyeld meg, ahogy zsugorodik, majd egy apró
pukkanás kíséretében teljesen eltűnik. A vidámabb
hatás kedvéért elképzelheted, ahogy azt kiabálja: „Elolvadok!
Elolvadok!" El isjátszhatod az olvadást, és hadonászhatsz
a karoddal, miközben a tested remeg (főleg
akkor, ha nincs senki a közelben, aki látja, mit művelsz).
Kicsit olyan ez, mint a győzelmi tánc.
2. Képzeld magad elé tested rákos részének sejtjeit. Vedd
észre, hogy némelyek tökéletes, rózsaszín, egészséges
sejtek, mások azonban elszíneződtek, és iszap vagy valamilyen
más anyag borítja őket. Ezek jelentik a rákos sejteket.
Most pedig fogj egy képzeletbeli kefét és valamilyen
speciális tisztító folyadékot, és kezdd el tisztogatni
a sejteket, egyiket a másik után, amíg végül mindegyik
ragyog, és visszatér normális, egészséges színe.
3. Képzeld el a sejteket ott, ahol a rákos daganat van. A rákos
daganatot fekete, nyálkás lerakódásnak lásd. Most
egy képzeletbeli lézersugárral (olyan színűvel, amilyet jónak
érzel) égesd le a rákot, és csak az egészséges sejteket
hagyd érintetlenül. Ez a különleges lézersugár csak a rákot
pusztítja el. Most egy képzeletbeli söprűvel és lapáttal
takarítsd fel a keletkezett hulladékot, vagy szívd fel
egy porszívóval.
4. Képzeletedben fogj egy varázspálcát, és szórj varázsigéket
a rákos sejtekre. Ki is találhatsz valamilyen varázsigét,
vagy felidézhetsz egyjelenetet a Harry Potterből. Figyeld
meg, ahogy minden egyes rákos sejt feszesebb
lesz, és egészséges rózsaszínű sejtté változik. Ezt csináld
meg minden egyes sejttel.
5. Képzelj el egy hibátlan szépségű zöld kristályt, és helyezd
gondolatban a rákos daganat mellé. Figyeld meg, milyen
szép zöld fényt áraszt magából. Ez a fény feloldja a
rákos sejteket. Naponta többször is koncentrálj a kristályra,
és figyeld, ahogy a fény feloldja a rákot. Valahányszor
felidézed a kristályt, mindig töltsd fel energiával,
és erősítsd meg.
6. Vannak, akik a rákot is a testük részének tekintik, és inkább
szeretettel és törődéssel közelítenek hozzá, ahelyett,
hogy megtámadnák. Képzeld el tehát, hogy leülsz
a rákos sejtek mellé, megöleled őket, és elmondod nekik,
hogy szereted őket. (Ha a rák tudatos lény volna,
nem lenne tisztában azzal, hogy árt neked. Azt hinné,
hogy a javadat szolgálja.) Képzeld el, hogy a sejtek
azt felelik, hogy ők is szeretnek téged. Akkor mondd azt
nekik, hogy el kell engedned őket. Most képzeld el,
ahogy elhagyják a testedet, és közben szélesen mosolyognak.
DNS-stratégiák
Az alábbi két vizualizációban DNS-vizualizációt alkalmazunk.
A daganatok mintegy 50 százalékánál kimutatták, hogy
megtalálható bennük a TP53 elnevezésű gén egyik mutációja.
(Önmagában ez még nem jelenti azt, hogy akinél ez a mutáció
jelentkezik, automatikusan rákos lesz, csupán azt, hogy ha
életmódja is segíti a rák kialakulását, akkor nagyobb eséllyel
betegszik meg rákban, mint az, akinek egészséges a TP53
génje. Más szavakkal: a betegségben jelentős szerepet játszik
a hozzáállás, a környezeti tényezők, az étkezési szokások és az
életmód.)
A TP53 gént szupresszor génnek is nevezik, mert képes gátolni
a daganatok növekedését. Gyakran úgy is becézik, hogy
„védőangyal-gén."
1. Képzelj el egyTP53 védőangyalt, amint a földön fekszik,
mintha megsérült volna. Úgy tekints rá, mintha egy sérült
kis élőlény lenne. Ápolgasd addig, amíg vissza nem
tér belé az élet, adj neki gyógyszert és tápanyagokat. Figyeld,
ahogy megerősödik, és fényt kezd sugározni magából,
majd végül visszanyeri teljes angyali erejét.
Most képzeld el, hogy beleveti magát a DNS-be. Figyeld,
ahogy az angyal fényének hullámai körbeveszik a
DNS egészét. Aztán képzeld el, ahogy a daganatok egyszerűen
elolvadnak, vagy egy pukkanás kíséretében eltűnnek.
2. Ha műszaki beállítottságú vagy, megpróbálkozhatsz azzal
is, hogy képzeletben egy számítógépes programot
írsz, csak éppen ez a program a DNS-t fogja arra utasítani,
hogy találja meg a teljes egészséghez vezető utat.
Az emberi test számos különféle módon képes az egészségét
visszanyerni. Ha az egyik gén hibás, az emberi test
sok esetben képes arra, hogy egy másik genetikai program
segítségével őrizze meg az egészségét.
Lépj be tehát a testedbe, oda, ahol a rák található, és
egy képzeletbeli számítógépen írj egy genetikai programot,
amely egyszerű szöveges parancsokból áll. Ilyeneket
írhatsz például:
„ATP53 gén normális működésének helyreállítása."
„Alternatív genetikai program indítása a tökéletes
egészség visszanyeréséhez."
„Onkogének kikapcsolása."
„Tumorszupresszór gének bekapcsolása."
„A test tökéletesen egészséges állapotának visszaállítása."
írhatod azt is: „A testem tökéletesen egészséges",
vagy kifejezheted a saját szavaiddal is, hogy mit akarsz
elérni.
Képzelj el minden egyes betűt, ahogy gépeled őket.
Képzeld el, ahogy a szavak egymás után megjelennek a
monitoron.
Miután megírtad a programot, üss egy entert a billentyűzeten,
és figyeld, ahogy a szavak leúsznak a képernyőről,
és összeolvadnak a DNS-eddel, egyik parancs
a másik után. Figyeld meg a parancsok színét. Színesek?
Képzeld el, hogy a parancsok hatására bizonyos gének
kigyulladnak, mások kikapcsolódnak, így láthatóvá
válik, hogy mely gének érintettek. Képzeld el a daganat
belsejében lévő DNS-t, és figyeld meg, ahogy (a parancsaidnak
megfelelően) színes fényt sugároz a daganaton
keresztül. Aztán lásd, ahogy a daganat összezsugorodik,
majd egy pukkanás kíséretében eltűnik, mintha egy szelepen
keresztül hirtelen kiszökött volna belőle a levegő.
Reumás ízületi gyulladás
A reumás ízületi gyulladás egy autoimmun betegség, amely
során az immunrendszer megtámadja az ízületeket.
Az autoimmun vizualizációt alkalmazd! Mellette vagy helyette
próbáld ki az ízületi gyulladásnál javasolt vizualizációt is!
Stressz
Az alábbi vizualizáció akkor segít, ha stresszesnek érzed magad.
1. Képzeld el, hogy a feszültség olyan benned, mint egy felfújt
léggömb. Figyeld meg jól, milyen feszes. Vegyél egy
mély levegőt, oldd ki a léggömb száját, és engedd ki belőle
a levegőt. Hallod, ahogy fütyülő hang kíséretében kiáramlik?
Képzeld el, hogy a léggömb teljesen leereszt. A még
vidámabb hangulat érdekében képzeld el a trombitáló
hangot, miközben kilélegzel. Ezt annyiszor csinálod meg,
ahányszor csak akarod, és végül teljesen megnyugszol.
Ha már nyugodtnak érzed magad, figyeld meg, hogy
a feszültséget jelképező léggömb lapos, ami azt jelképezi,
hogy a stressz-szinted a nullával egyenlő. Minél gyakrabban
csinálod ezt, annál könnyebben megy majd, végül
elég lesz egyszer elvégezned, és máris megnyugszol.
2. Képzeld el, hogy a stressz olyan, mint egy sisteregve szikrázó
fénygömb. Ezután képzelj el egy mutatót, amelyen
a „Stressz-szint" felirat áll. Figyeld meg, hová mutat. Vegyél
egy mély lélegzetet, és kilégzés közben állítsd alacsonyabbra
a mutatót. Közben figyeld, ahogy a fénygömb
egyre kisebb és kisebb és kisebb lesz, majd egy
halk pukkanás kíséretében eltűnik.
3. Képzelj el egy pohár italt (olyan színűt, amilyet akarsz).
Ez egy nyugtató gyógyital. Igyál belőle. A nyugtató ital
lecsúszik a torkodon, és eloszlik a testedben. Eljut mindenhová
- a fejedbe, az arcodba, a válladba, a karodba,
a kezedbe, a törzsedbe, mindenhová.
4. Képzelj el minden olyan dolgot, embert és helyzetet,
amelyek miatt feszültnek érzed magad. Gyűjtsd őket egy
kupacba, és kicsinyítsd le a képet egyre kisebbre és kisebbre
és kisebbre, mígnem olyan kicsi nem lesz, mint
egy borsószem. Fogd a kezedbe, és pöccintsd el. Képzeld
el, hogy szupererős vagy, és nemcsak a városból tudod
kipöckölni, hanem az egész országból, sőt az egész
bolygóról.
Stroke
A stroke (gutaütés) egy sor betegség összefoglaló neve, amelyekben
az a közös, hogy az agy vérellátási zavara miatt hirtelen
agyi működéskiesés lép fel. Gyakran jár féloldali bénulással.
Az alábbi vizualizációk a sérült agyterület újjáépítését
célozzák meg.
Képzeld el, hogy a sérült agyterület belülről úgy néz ki, mint
egy felégetett erdő, elszenesedett fatönkökkel és bokrokkal.
Olyan, mintha erdőtűz tombolt volna, vagy mintha
tarvágás lett volna, és nem maradt más, csak a kietlen,
puszta föld.
Most képzeld el, hogy magokat vetsz. Helyezz egy magot
a földbe, és figyeld meg, ahogy fa (idegsejt) nő ki belőle.
Meg is nézheted egy orvosi könyvben vagy az interneten,
hogy néz ki az idegsejt. Nézd megjól, mennyire hasonlítanak
az idegi kapcsolatok a faágakhoz.
Úgy képzeld el az egészet, mint ami pár másodperc
alatt megtörténik, mintha gyorsított filmfelvételt néznél,
amelyben egy virág vagy más növény palántából néhány
pillanat alatt kifejlett növénnyé nő. Figyeld, ahogy a fa
ágakat növeszt.
Most ültess egy újabb magot, és várd meg, amíg ebből
is kinő a fa. Ez is ágakat növeszt, majd a két fa néhány ága
egymás felé nyúl, és összekapcsolódik.
Amikor két faág összekapcsolódik, elektromos impulzus
fut az egyik fából a másikba, majd végül abba a testrészbe,
amelynek sérült a mozgása.
Ültess még több fát, várd meg, amíg felnőnek, és figyeld,
ahogy az egymáshoz közel álló fák ágai összekapcsolódnak,
és elektromos impulzust adnak át agymásnak. Telepítsd
újra az egész erdőt.
Ezt kétféleképpen is megteheted. Csinálhatod például
azt, hogy minden egyes vizualizáció alkalmával csak egy kis
darab erdőt telepítesz újra, mondjuk pár négyzetmétert, és
megvárod, amíg a magok fákká (idegsejtekké) nőnek a szemed
előtt. Igy minden egyes vizualizációval egyre növekszik
majd az erdő mérete, és néhány hét vagy hónap alatt újratelepíted
az egész erdőt, a szemed előtt alakulnak ki az új
idegi kapcsolatok.
De úgy is csinálhatod, hogy egyszerre elveted az egész
erdő magjait, és fokozatosan képzeled el, hogy a fák megnőnek.
Vagyis elképzelheted úgy is, hogy az egész erdő egyszerre
növekszik, a kis facsemeték néhány hét vagy hónap
alatt magas fákká lesznek. Gondosan, odaadó törődéssel
ápold a facsemetéket, akár beszélhetsz is hozzájuk, mintha
kisgyerekek lennének, és megmutathatod nekik, hogyan
kapcsolódjanak össze egymással. Végül látni fogod, hogy
az egész erdő visszanőtt.
Olvasd el újra azt a részt, amely a stroke-rehabilitációról
szól. Mindennap mozgasd úgy az izmaidat, mintha már teljesen
felépültél volna.
Szemölcsök
A szemölcsök apró, megkeményedett bőrelváltozások, amelyeket
a humán papilloma vírus (HPV) okoz. Lehetnek laposak
vagy domborúak.
1. Képzeld el, hogy fogsz egy kis színes savat, és bedörzsölöd
vele a szemölcs felszínét. Lásd, ahogy feloldódik.
Hallod a sistergő hangot? Ahogy a sav egymás után feloldja
a sejteket, úgy lesz egyre kisebb és kisebb és kisebb
a szemölcs.
2. Szólítsd meg a szemölcsöket, és mondd azt nekik, hogy
már nincs rájuk szükséged. Köszönd meg nekik, hogy eddig
részét képezték az életednek. Figyeld, ahogy a sejtek
elmennek, és istenhozzádot intenek neked, miközben vidáman
mosolyognak.
Szénanátha
Alkalmazd az allergiánál javasolt vizualizációt, vagy ha kedved
tartja, próbáld ki a következőt:
Képzeld el, hogy egy réten sétálsz, amit frissen kaszáltak, és a
levegő tele van virágporral. Ennek ellenére kitűnően érzed magad,
semmi jele a szénanáthának. Nevess örömödben, amiért
már nincs rád hatással a pollen. Járd el a győzelmi táncot.
Szifilisz
A szifilisz egy nemi úton terjedő betegség, amelyet a Treponema
pallidum nevű spirochaeta baktérium okoz.
A fertőzéseknél leírt vizualizációt alkalmazd! A Treponema
pallidum baktérium egy spirális alakú (dugóhúzószerű) egysejtű,
ezért a még erősebb vizualizáció érdekében elképzelheted,
hogy olyan, mint mondjuk az orsótészta.
Szívbetegségek
A szívbetegségek közé sok különféle szív- és érrendszeri betegség
tartozik.
1. Képzeld el a szíved, és azt, hogy a sérült sejtek olyanok,
mint az aszalt szilva. Másként is elképzelheted, amilyen
szerinted egy sérült sejt. Most fogj egy rongyot és egy kis
bűvös rózsaszín vagy zöld tisztítószert (a rózsaszín a szeretetet,
a zöld a regenerálódást jelképezi), és finoman,
egyenként tisztogasd meg a sejteket, így add vissza nekik
az egészségüket.
2. A szív a szeretet jelképe, ezért képzeld azt, hogy több
szeretetet adsz neki. Képzeld el, hogy beszélgetsz a szíveddel,
és elmondod neki, hogy mélyen és feltétel nélkül
szereted. Öleld is meg.
Most képzeld el, ahogy dobog. Lehet, hogy a valóságban
is érzed vagy hallod. Most láss egy rózsaszín vagy
zöld fénysugarat a szíved közepén, és figyeld, ahogy minden
szívdobbanással nő egy kicsit. Képzelj el kis rózsaszín
vagy zöld, szív alakú buborékokat is, amelyek a szívedbe
repülnek (talán még az angyalt is látod, aki odafújja
őket). Eközben figyeld meg, hogy a szívizom egyre erősebb
és egészségesebb lesz. Most képzeld el, hogy a fény
terjedni kezd az ereidben, és könnyedén felold minden
üledéket és koleszterin-lerakódást, ami az útjába kerül.
Ha úgy érzed, javadra válik ez a vizualizáció, tovább
is léphetsz. Kövesd figyelemmel, ahogy a fény tovább
terjed, végül az egész testedet elárasztja. Figyeld, ahogy
átjárja, a szerveidet. Amint elér a sejtekhez, a sejtek nevetni
kezdenek, és megölelik egymást. Rózsaszínben látják
a világot (ha rózsaszín fényt képzeltél el).
Ahogy a fény átjárja a szerveidet, láthatod, hogy
mindegyik pompás egészségnek örvend. Sejtjeik arcán
széles mosolyjelenik meg, miközben a szívedből kiáradó
fény a tested minden porcikáját egészséggel árasztja el.
Figyeld meg, ahogy átjárja a májad, a veséd és a többi
szerved.
Nézd, ahogy a fény eléri az agyad, és figyeld, ahogy
az agyad ragyog a fényben. Az agysejtek táncra perdülnek
örömükben, miközben a gyógyító fényben fürdetik
magukat.
Most gondolatban térj vissza a szívedhez, és figyeld,
hogy az izmai erőlködés nélkül, könnyedén pumpálják a
vért a testedbe. Gyönyörű látvány. Hallgasd a szívverésed,
mintha közvetlenül a szíved mellett állnál.
Szívritmuszavar (szívdobogás)
Szívritmuszavarnak nevezzük, amikor valamilyen rendellenesség
áll be a szívverés normális ritmusában. Sok fajtája van, de
a leggyakoribb a szívdobogás; erről szól ez a szakasz is.
1. Lásd magad előtt a szíved, és képzelj el apró, rózsaszín
szívecskéket angyalszárnyakkal (amelyek a szeretetet jelképezik),
közepükön „normális, szabályos szívverés" felirattal.
Figyeld meg, ahogy a kis rózsaszín szívecskék lassan
a szívedbe úsznak. Képzeld el, hogy szívritmusod
visszaáll a normálisra.
2. Képzeld el, hogy a szíved időzítő rendszere meghibásodott.
Képzeld el, hogy belemész, és megjavítod. Olyannak
képzeld, mint egy óraművet vagy egy metronómot.
Varázsolj oda pár bűvös szerszámot, és javítsd meg. Figyelj
oda, és légy nagyon óvatos, miközben a szerkezetet
javítod; tisztíts meg alaposan minden kis alkatrészt, és
fényesítsd is ki őket, így a szíved egész szerkezete visszanyeri
tökéletes működését. Hallgasd, ahogy az óra gyönyörűen,
tökéletes ritmusban ketyeg.
Szlderózis multiplex
A szlderózis multiplex egy autoimmun betegség, amelynél az
immunsejtek az axonokat (az idegsejtek nyúlványait) körülölelő
velőshüvelyt támadják meg. Ezért az axonok közötti kommunikáció
rosszul működik. A velőshüvely egy fehér, zsírszerű anyag.
Az autoimmun betegségekre javasolt vizualizációt alkalmazd.
Emellett képzeld el, hogy a velőshüvelyt vissza tudod
növeszteni az alábbi módon:
Képzelj el egy idegszálat a védőburka nélkül, bárhogy, ahogy
a legmegfelelőbbnek gondolod. Elképzelheted, hogy olyan,
mint egy rézdrót, amiről lekopott a műanyag borítás, vagy
olyan, mint egy fa, amelynek nincs kérge. De kereshetsz képet
egy orvosi könyvben vagy az interneten is.
Most képzeld el, hogy egy építőmunkás brigád az ideg
javításán dolgozik. Myelint, vagyis fehér, zsíros védőanyagot
visznek fel az idegszál teljes hosszára. Ha akarod, te
magad is elvégezheted a munkát.
Szorongás
Képzelj el egy szorongásmérőt az agyadban. Az egyik végpontján
az áll: „nyugodt", a másikon pedig: „szorong".
Nézd meg, mit mutat.
Ha szorongani kezdesz, képzeld el, hogy a mutatót a nyugodt
állás felé forgatod. Közben lélegezz mélyen és egyenletesen.
Torokgyulladás (torokfájás)
Megpróbálhatod a fertőzéseknél javasolt vizualizációval legyűrni
a fertőzést, vagy kipróbálhatod a következőt:
Képzeld el, hogy bűvös,jéghideg, hűsítő folyadékot permétezel
a gyulladt, vörös, fájdalmas területre. Érezd a hűsítő
hatást. Képzeld el, hogy a hűsítő folyadék úgy működik,
mint a radír. Figyeld meg, ahogy a vörösség átadja helyét az
egészséges rózsaszínnek, és a duzzadás semmivé válik,
mintha kiengedted volna a levegőt egy léggömbből.
Tuberkulózis (tbc)
A tuberkulózist (más néven gümőkórt) a Mycobacterium tuberculosis
nevű baktérium okozza, amely rendszerint a tüdőt
támadja meg. Ezek a baktériumok apró, pálcikaszerű élőlények
(ami azt jelenti, hogy a vizualizáció során elég pontosan
el lehet képzelni őket).
1. Képzeld el, hogy néhány sejted azért beteg, mert megtámadta
őket a tbc baktériuma, és ápolgasd őket egyenként,
amíg meg nem gyógyulnak.
Kiskanálban adj nekik különleges tápanyagokat,
amelyekben minden megtalálható, amire egy sejtnek
szüksége lehet, ráadásul még az ízük is finom. Képzeld
el, hogy a sejteknek nagyon ízlik, és minden kanál után
azt mondják: „Mmmmmm, de finom!" Lassan visszatér
egészséges arcszínük, és egyre erősebbé válnak. Figyeld
meg, hogy zöld fényben tündökölnek, ami egyre ragyogóbb
lesz, ahogy visszatér az erejük. Várd meg, amíg teljesen
visszanyerik az erejüket.
2. Képzeld el, hogy a csontvelő belsejében vagy. Olyan,
mint egy terem vagy egy barlang, és tele van pihenő őssejttel.
Szólítsd meg őket, és kérd, hogy fejlődjenek
olyan sejtekké, amilyeneket a tbc tönkretett. Képzeld el,
hogy izgatottan azt kiáltják: „Na végre!" Mintha csak
arra vártak volna, hogy valaki feladatot adjon nekik.
Képzeld el, hogy elhagyják a csontvelőt, és a betegség
helyszínére (vagyis a tüdőbe) igyekeznek. Figyeld meg
jól, hogy néznek ki az egészséges sejtek (hiszen egészséges
sejtek mindig vannak), és nézd végig, ahogy az őssejtek
ilyen sejtekké alakulnak, és tökéletesen beépülnek
a többi egészséges sejt közé. Ahogy az új sejtek megtalálják
a helyüket, a beteg rész tökéletesen begyógyul.
Emellett vagy ehelyett próbáld meg a fertőzéseknél leírt vi
zualizációt is.
Tüdőgyulladás
A tüdőgyulladást rendszerint valamilyen bakteriális fertőzé
okozza.
Alkalmazd a fertőzéseknél javasolt vizualizációt! Kipróbál
hatod az immunerősítő vizualizációt is.
Emellett vagy ehelyett elképzelheted azt is, hogy a tüdőd
belsejében vagy, ahol jól látható a gyulladás. Figyeld meg
egyenként a duzzadt, vörös sejteket. Most képzeld el, hogy
leereszted belőlük a duzzanatot, mintha egy léggömbből
engednéd ki a levegőt. Hallgasd, milyen fütyülő vagy recsegő-
ropogó hangot adnak ki a sejtek, amint a levegő kiáramlik
belőlük. Képzeld el, hogy visszanyerik normális méretüket
és egészséges rózsaszín színüket.
Tüdőtágulat
Tüdőtágulat akkor alakul ki, ha megsérül a tüdő léghólyagocs
kainak fala, ami korlátozza a lélegzést.
1. Képzeld el, hogy van egy zsákod, tele vadonatúj léghólyagocska-
sejtekkel, és elkezded velük betömni a falban
levő lyukakat. Vond be az új sejtek peremét egy bűvös
folyadékkal, és illeszd őket a lyukakba. Miközben egyik
lyukat a másik után tömöd be, figyeld meg, hogy az új
sejtek és az őket körülvevő régi sejtek tökéletesen összeforrnak
egymással.
2. Gondolj vissza azokra az időkre, amikor még erőlködés
nélkül tudtál lélegezni. Még jobb, ha fel tudsz idézni egy
olyan eseményt, amikor emellett boldog is voltál. Emlékezz
rá, milyen érzés könnyedén, erőlködés nélkül ki- és
belélegezni. Idézz fel egy ilyen pillanatot, és változtasd
színes fénygömbbé.
Most vidd a fényt a tüdődbe, képzeld el, hogy megsokszorozódik,
és teljesen kitölti a léghólyagocskák falában
lévő lyukakat. Ahogy a fény összeolvad a falakkal,
új, egészséges léghólyagocska-sejtek jönnek létre.
Vágási sérülések
1. Képzeld el, hogy bent vagy a seb belsejében, és látod,
hogy a seb két széle távol van egymástól, mint egy szakadék
két fala.
Képzelj el egy varázsfonalat, és varrd össze vele a sebet.
A szakadék aljánál kezdd, és onnan haladj felfelé.
Minden egyes öltésnél húzd össze szorosan a két oldalt,
és figyeld, ahogy teljesen egymáshoz illeszkednek.
Képzeld el, hogy olyan szorosan összesimulnak, hogy
tökéletesen elfedik a rést, nem is látszik, hogy ott valaha
sérülés volt.
Lépj hátra, és csodáld meg a munkád eredményét.
Lehet, hogy pár bőrsejt meg is tapsol, amiért ilyen fantasztikusan
megoldottad a feladatot.
Veregesd magad vállon. (Ez boldogsághormonokat
szabadít fel, ami felgyorsítja a gyógyulást.)
2. Képzeld el, hogy egy építőmunkásokból álló brigád dolgozik
a sérülés javításán. Kövesd figyelemmel, ahogy új
bőrt építenek. Képzeld el, ahogy immunsejtek feltakarítják
a baktériumokat a sérülés környékén. Aztán lásd,
ahogy a bőr két szélét tökéletesen egymáshoz illesztik.
3. Azt is elképzelheted, hogy kedvesen megszólítod a sebet,
és barátságosan elbeszélgettek. Képzeld el, hogy szeretettel
megsimogatod a seb belső felületét (az érintés kiváltja
a növekedési hormonok termelődését, amelyekre
a regenerációhoz feltétlenül szükség van). Képzeld el,
hogy a seb két széle szereti egymást, és nem akarnak
egymás nélkül lenni. (Talán azért kerültek távol egymástól,
mert veszekedtek egymással vagy veled.) Figyeld
meg, ahogy egymás felé nyúlnak, és szeretettel megölelik
egymást. Aláfestésként betehetsz valami romantikus
vagy lelkesítő zenét.
Vérnyomásproblémák
Magas vérnyomás (hipertenzió)
Egy felfújt léggömb jelképezze a vérnyomásodat. Figyeld
meg, mennyire feszül. Most bontsd ki a madzagját, és figyeld,
ahogy kijön belőle a levegő. Hallgasd a fütyülve vagy
trombitálva kiáramló levegő hangját. Figyeld, ahogy a léggömb
egyre kisebb lesz. Miközben egyre kisebbé válik (és
csökken benne a nyomás), erősítsd meg, hogy a vérnyomásod
is csökken.
A vizualizáción kívül próbálkozz lélegzéssel is. A meditáció
kiválóan alkalmas arra, hogy segítségével csökkentsük a vérnyomást.
Csendben ülj és lélegezz, de akár séta közben is meditálhatsz,
vagy az íróasztal mögött, pár percig. A lényeg, hogy
egyenletesen és mélyen vedd a levegőt.
Alacsony vérnyomás
Egy leeresztett léggömb jelképezze a vérnyomásodat. Figyeld
meg, mennyire van leeresztve. Most egy kézi pumpával
vagy elektromos kompresszorral juttass levegőt a léggömbbe.
Figyeld, ahogy a beáramló levegőtől a lufi egyre
nagyobb lesz, és erősítsd meg, hogy a vérnyomásod is
emelkedik. Addig növeld a lufiban a nyomást, amíg úgy
nem érzed, elérted a normális és egészséges szintet.
Visszértágulat
A visszerek (vénák) tágulása leggyakrabban a lábszárban fordul
elő.
Képzelj el egy kitágult eret, és azt, hogy egy szelep van a tetején.
Nyisd ki a szelepet, és lassan engedd ki belőle a levegőt.
Képzeld el a kiáramló levegő hangját - olyan, mint
amikor egy léggömböt vagy matracot engedsz le. Miközben
ezt csinálod, képzeld el, hogy a visszér visszanyeri normális
alakját. Ezt végezd el minden egyes visszerrel.
Vírusok
Az alábbi vizualizáció bármilyen vírusos fertőzés esetén segít:
1. Képzeld el a receptorokat, amelyek segítségével a vírus
bejut a sejtekbe. Képzeld el, hogy olyan játékot játszanak,
amelyben váltogatják az alakjukat, hogy a vírus ne
ismerje fel őket, ne tudjon rájuk csatlakozni és bejutni
a sejtbe. Még viccesebb, ha úgy képzeled el a receptorokat,
hogy vicces parókákkal, nagy szemüveggel vagy műfogakkal
próbálják álcázni magukat.
Próbálj meg sok mindent elképzelni, amiben a receptorok
örömüket lelhetik, miközben megakadályozzák,
hogy a vírus bejusson a sejtekbe. Még az is elképzelhető,
hogy kifordítják magukat, vagy olyan hangot bocsátanak
ki, ami összezavarja a vírust.
Lásd, ahogy a vírus végül feladja a küzdelmet, és elhagyja
a testet.
2. Szólítsd meg a vírusokat, és mondd azt nekik, hogy csak
kárt okoznak a testednek. Képzeld el, hogy azt mondják,
nem tudták, hogy így van. Szeretettel beszélgess velük,
és kérd meg őket, hogy távozzanak. Aztán képzeld
el, hogy mosollyal az arcukon hagyják el a tested.
3. Képzeld el, hogy a tested belsejében egy számítógép
előtt ülsz, és ezeket a szavakat gépeled: „Általános vírusirtó
program indítása" [Leírhatod bármilyen program
nevét, ami megtalálja és könyörtelenül megsemmisíti
a vírusokat.] Üss egy entert. Figyeld meg, ahogy a szavak
leúsznak a képernyőről, és színes fénnyé alakulnak
(olyan színűvé, ami éppen az eszedbe jut). Látod, ahogyan
sokmilliószor megsokszorozódnak, és elárasztják
az egész tested? Eljutnak mindenhová, ahol csak szükség
van rájuk - a véráramba, a szervekhez, a torkodba,
az orrodba, és így tovább. Figyeld, ahogy az egész tested
fényárban úszik.
„A lélek és a természet nászától gyümölcsözik az értelem,
és életre kel a képzelet."
HENRY DÁVID THOREAU
A most következő részben két vizualizáció található. Az elsőt
évekkel ezelőtt találtam ki, és úgy gondoltam, hasznos lesz, ha
beleveszem a könyvbe, mert gyakorlatilag szinte mindenre rá
lehet húzni. A második már célzottabb, és azokban az esetekben
alkalmazható sikerrel, ha a beteg tudomást szerez róla,
hogy valamelyik génje hibás.
A DNS mintegy 2500 génből áll, amelyeket leginkább karácsonyfaizzóknak
szeretek elképzelni, mert folyton ki-be
kapcsolódnak. Amikor egy gén bekapcsolódik, fehérjék, enzimek,
hormonok és más anyagok termelődnek, vagyis a test
a gének ki- vagy bekapcsolásával növekszik és javítja meg
magát.
Ennek a vizualizációnak az a célja, hogy szimbolikusan kikapcsoljunk
pár gént, amelyek olyan fehérjét termelnek, ami
valamilyen betegséget okoz vagy tart fenn, és bekapcsoljunk
más géneket, amelyek olyan fehérjéket termelnek, amelyek
meggyógyítják azt. Ezeket a génkészleteket genetikai programnak
hívom.
Ez egy szimbolikus vizualizáció. A DNS nincs összeköttetésben
az idegsejtekkel, és tudatosan nem kapcsolgathatjuk
csak úgy ki-be a génjeinket. Meg vagyok azonban győződve
arról, hogy ha szimbolikus vizualizációt végzünk, azzal tudtára
adjuk a testünknek, hogy mit szeretnénk, mi történjen. A test
aztán majd megtalálja a megfelelő biológiai utat, amelyen ez
elérhető. Ez a vizualizáció azoknak hasznos, akiket érdekel az
elme-DNS kapcsolat, mert ez lehetővé teszi, hogy a korábban
megfogalmazott vizualizációktól eltérő módon közelítsünk a
kérdéshez.
A Z E L S Ő V I Z U A L I Z Á C I Ó
Képzeld el azt a testrészt, ahol a betegség összpontosul.
Képzeld el, hogy belemész, és látod a sejteket. Ezután menj
a sejtek belsejébe, és keresd meg a DNS-t. Ha nem tudod,
hogy néz ki a DNS, keress róla egy képet az interneten vagy
egy könyvben, vagy képzeld el úgy, mintha összecsavarodott
szálak lennének, mondjuk két szál spagetti, amelyek
úgy tekerednek egymásra, mint a hajfonatok a copfban.
Most képzeld el azt is, hogy a szálakon izzók vannak, mintha
karácsonyi égősorok lenének.
Mondd azt magadban: „Mutasd meg nekem azt a genetikai
programot, amely azt a fehérjét állítja elő, ami fenntartja
ezt a betegséget/állapotot." Képzeld el, hogy pár gén
(egy, kettő, vagy amennyit jónak látsz) kiemelkedik a többi
közül, mintha az ösztöneid megsúgnák, pontosan mely gének
okozzák a problémát.
Vegyél egy mély lélegzetet, és miközben kifújod a levegőt,
képzeld azt, hogy egy vezérlőtárcsát „KI" állásba állítasz,
és figyeld meg, hogyan lesznek a fények egyre halványabbak
és halványabbak és halványabbak, és mire kifújod
a levegőt, teljesen kialszanak.
Most mondd azt magadban: „Mutasd meg nekem azt
a genetikai programot, amely azt a fehérjét állítja elő, ami
meg tudja gyógyítani ezt a betegséget/állapotot." Képzeld
el, hogy pár gén (egy, kettő vagy amennyit jónak látsz) kiemelkedik
a többi közül. Belégzés közben képzeld azt,
hogy a vezérlőtárcsát „BE" állásba állítod, és figyeld meg,
hogyan lesznek a fények egyre erősebbek és erősebbek és
erősebbek, és mire teljesen beszívod a levegőt, egész fényesen
ragyognak.
Aztán képzeld el, hogy kilépsz a sejtekből, rájuk nézel,
és azt mondod magadban: „Mutassátok meg, hogy kész
van!" Képzeld el, hogy a sejtjeid új életre kelnek, és figyelj
meg minden változást. Néha a vizualizáció során látható
változások vagy más képek bukkannak fel spontán
módon.
Attól függően például, hogy milyen megbetegedésre alkalmazod
éppen ezt a vizualizációt, képzeld el, hogy a beteg
sejtek vagy testrészek visszatérnek normális állapotukba.
Rák esetén lásd, ahogy a daganat zsugorodik, majd
semmivé válik, mintha egy szelepen keresztül kiengedték
volna belőle a levegőt.
Kezeld úgy ezeket a képeket, mint megerősítéseket, hogy
a gyógyulás megtörtént. Képzeld el most az egész testedet,
amint könnyedén és méltóságteljesen mozog. Tökéletesen
egészséges vagy.
Aztán mondd azt: „Köszönöm! Készen van. Készen van.
Készen van." Én így szeretem befejezni a vizualizációt. A befejezettség,
a beteljesedés érzését hordozza. Az egész vizualizáció
nem tart tovább pár percnél.
A következő vizualizáció ugyanaz, mint amit a ráknál és
a cisztás fibrózisnál olvashattál, de úgy érzem, fontos, hogy ebben
a részben a többi betegségre is kiterjesszem.
Látszólag nagyon sokat tudunk a génekről és arról, hogy
a gének hogyan okoznak vagy gyógyítanak meg betegségeket,
tudásunk mégis folyamatosan bővül, és mindig megtudunk
olyan dolgokat, amelyek néhány évvel ezelőtt még lehetetlennek
tűntek. Meg vagyok győződve arról, hogy a hibás gének
ellenére a test sok esetben képes rá, hogy a vártnál sokkal
jobban működjön. Bizonyos esetekben az adott személy tökéletesen
egészséges életet élhet, a betegség bármiféle tünete
nélkül.
A M Á S O D I K V I Z U A L I Z Á C I Ó
Képzeld el, hogy a gén a földön fekszik, mintha megsérült
volna. Olyan, mint egy sérült kis élőlény. Nagy odafigyeléssel
és törődéssel ápolgasd addig, amíg vissza nem tér belé
az élet. Adj neki gyógyszert és tápanyagokat. Figyeld,
ahogy megerősödik, és fényt kezd sugározni magából. Idővel
visszanyeri teljes egészségét. Ha már egészséges, képzeld
el, hogy fejest ugrik a DNS-be. Képzeld el, hogy a DNS duzzad
az erőtől, és egész hosszában fényesen vibrál. Aztán
képzeld el, úgy, ahogy akarod, hogy a betegség eltűnik
a testedből.
Hivatkozások
1. fejezet
A Mayo Klinika optimista-pesszimista kísérletei tekintetében lásd T o -
shihiko Maruta M.D., et al.: Mayo Clinic Proceedings, 2002. augusztus,
vagy: www.sciencedaily.com/releases/2002/08/020813071621.htm.
A 2004-es, 999 holland férfi és nő bevonásával készült vizsgálatról
lásd E. J . Giltay, J . M. Geleijnse, F. G. Zitman, T. Hoekstra é s E. G.
Schouten: „Diszpozíciós optimizmus, valamint a bármely okból bekövetkező
szív-érrendszeri elhalálozások egy idős holland férfiak és nők alkotta
csoportnál", Archives of GeneralPsychiaíry, 2004, 61, 1126-35.
Az apácákról szóló tanulmányt lásd D. D. Danner, D. A. Snowdon és
W. V. Friesen: „A pozitív fiatalkori érzelmek és a magas életkor: az apácavizsgálat
tanulságai", Journal ofPersonality and SocialPsychology, 2001,
80(5), 804-13.
A kísérletről, amelyben önkénteseket nátha vagy influenza vírusával
fertőztek meg lásd S. Cohen, C. M. Alper, W. J . Doyle, J . T. Treanor é s
R. B. Turner: „A pozitív érzelmi stílusból következtetni lehet a betegséggel
szembeni ellenállásra a rhinovírussal vagy az influenza A vírusával
történő kísérleti megfertőzést követően", Psychosomatic Medkine, 2006,
68, 809-15.
A 200 telekommunikációs alkalmazott bevonásával készült kísérletről
lásd Peggy Rynk: „Az egészséges hozzáállás értéke: milyen hatással van
a hit, a harag, a humor és az unalom az egészségre", Vibrant Life, 2003.
március-április.
Az 586 személy bevonásával készült kísérletről, mely szerint a pozitív
hozzáállás a legjobb gyógyszer a szívbetegségek megelőzésére lásd D. M.
Becker: „A pozitív hozzáállás a legjobb gyógyszer a betegségek megelőzésére",
előadta az American Heart Association éves tudományos konferenciáján,
Anaheim, Kalifornia, 2001. november 12.
A 866 szívbeteg és a pozitív hozzáállás összefüggéseit vizsgáló kísérletről
lásd B. Brummett: „A pozitív hozzáállás és a hosszabb élettartam
összefüggése szívbetegeknél", előadta az American Psychosomatic
Society előtt, 2003. március.
Az érzelmi vitalitást vizsgáló kísérletről lásd L. D. Kubzansky és R. C.
Thurston: „Érzelmi vitalitás és hirtelen szívkoszorúér-megbetegedések:
az egészséges pszichológiai működés jótékony hatásai", Archives of
General Psychiatry, 2007, 64(12), 1393-1401.
A kemény házasság, kemény szív összefüggéseit vizsgáló tanulmányról
lásd:
- T. W. Smith, C. Berg, B. N. Uchino, P. Florsheim és G. Pearce:
„Házastársi ellentétek és szívkoszorúér-meszesedés", előadták az
American Psychosomatic Society 64. éves találkozóján, Denver, Colorado,
2006. március 3.
- T . W. Smith, B. N. Uchino, C. A. Berg e t al.: „Ellenséges személyiségjegyek
és szívkoszorúér-meszesedés középkorú és idősebb házaspároknál:
más a hatása az önértékelésnek és a házastárs értékelésének",
Psychosomatic Medicine, 2007, 69(5), 441-48.
- P. Pearsall: „Kontextuális kardiológia: mit tanulhat a modern orvostudomány
az ősi hawaii bölcsességtől?", Cleveland ClinicalJournal of
Medicine, 2007. 74(1), S99-S104.
A 25 évig tartó ellenségesség-vizsgálatról lásd J. C. Barefoot, W. G.
Dahlstrom és R. B. Williams: „Ellenségesség, szívkoszorúér-megbetegedés
incidenciák és teljes halálozás: 255 orvos 25 éven át tartó követéses
vizsgálata", Psychosomatic Medicine, 1983, 45(1), 59-63.
Az ellenségességet a szívbetegség indikátorának nevező tanulmányról
lásd R. B. Williams, J . C. Barefoot és N. Schneiderman: „A szívkoszorúér-
betegség pszichoszociális kockázati tényezői: nem csak egy bűnös
v a n " , Journal of the American Medical Association, 2003, 290(16),
2 1 9 0 - 9 2 .
A finn elégedettség-vizsgálatról lásd H. Koivumaa-Honkanen,
R. Honkanen, H. Viinamáki, K. Heikkilá, J . Kaprio és M. Koskenvuo:
„Életelégedettség és húszéves elhalálozási arány egészséges finn felnőtteknél",
American Journal of Epidemiology, 2000, 152(10), 983-91.
A „pénzért is lehet boldogságot kapni" kutatásról lásd Elizabeth
Dunn: „A pénz boldogít, ha másokra költöd: U B C és Harvard-kutatások",
a British Columbia Egyetem sajtóközleménye, 2008. március 20.
A sajtóközlemény olvasható a www.publicaffairs.ubc.ca/media/releases/
2008/mr-08-032.html weboldalon.
A hozzáállás öregedésre gyakorolt hatásáról lásd B. R. Levy, M. D.
Slade, S. R. Kunkel és S. V. Kasl: „Az öregedés pozitív felfogása növeli
az életkort", Journal of Personality and Social Psychology, 2002, 83(2),
261-70.
A pozitív hozzáállás vérnyomásra gyakorolt jótékony hatásáról lásd
G. V. Ostir, I. M. Berges, K. S. Markides és K. Ottenbacher: „Magas
vérnyomás idősebb felnőtteknél, valamint a pozitív érzelmek szerepe",
Psychosomatic Medicine, 2006, 68, 727-33.
A törékenység és a hozzáállás kapcsolatát vizsgáló tanulmányról lásd
G. Ostir, J . Ottenbacher és K. S. Markides: „A törékenység kezdete
idősebb felnőtteknél, valamint a pozitív érzelmek védő szerepe", Psychology
and Aging, 2004,19(3), 402-08.
Az elégedettség és a hosszú élet összefüggéseiről lásd T. M. Lyyra, T.
M. Törmákangas, S. Read, T. Rantanen és S. Berg: „A jelenlegi élettel
való elégedettség előrevetíti az élettartamot a nyolcvan év felettieknél",
The Journals of Gerontology Series B: Psychological Sciences and Social
Sciences, 2 0 0 6 , 6 1 , 319-26.
A Posit Science Corporation vizsgálatát lásd:
- H. W. Mahncke, B. B. Connor, J . Appelman, O. N. Ahsanuddin,
J. L. Hardy, R. A. Wood, N. M. Joyce, T. Boniske, S. M. Atkins é s M.
Merzinich: „Memóriajavítás egészséges idős felnőtteknél az agyi plaszticitáson
alapuló programmal: randomizált, kontrollált kísérlet",
Proceedings of the National Academy of Sciences, USA, 2006, 103(33),
12523-28.
- H. W. Mahncke, A. Bronstone és M. M. Merzinich: „Agyi plaszticitás
és funkcionális veszteségek időskorban: egy újfajta beavatkozás tudományos
alapjai", Progress in Brain Research, 2006, 157, 81-109.
A Harvard időskori vizsgálatáról, mely 1959-be vitte vissza a résztvevőket,
lásd Ellen J . Langer Ph.D.: Mindfulness (Da Capo Press, 1990).
Az agy használatáról és az Alzheimer-kór kockázatának csökkentéséről
lásd R. S. Wilson, C. F. Mendes de Leon, L. L. Barnes, J . Schneider,
J. L. Bienias, D. A. Evans é s D. A. Bennett: „A gondolkodást serkentő
tevékenységek és az Alzheimer-kór kockázatának összefüggései", Journal
of the American Medical Association, 2002, 287(6), 742-48.
Az előfeszítéses kísérletről lásd:
- J. A. Bargh, M. Chen és L. Burrows: „A társas viselkedés automatizmusa:
a személyiségjegyek kialakulása és a sztereotípiák aktiválódása
működés közben", Journal of Personality and Social Psychology, 1996,
71(2), 230-44.
- T. M. Hess, J . T. Hinson és J . A. Statham: „Az explicit és implicit
sztereotípia aktiválódás hatása a memóriára: vajon az életkor és a figyelem
csökkenti a priming hatását?" Psychology and Aging, 2004,19(3), 495-505.
2. fejezet
Benedetti professzor idézete megtalálható: F. Benedetti: „A placebo
mechanizmusa és a placebóval kapcsolatos hatások a betegségekben és
kezelésükben", Annual Review of Pharmacology und Toxicology, 2008, 46,
33-60. Ez az írás a legfrissebb placebokutatásokról is jó képet ad.
A Parkinson-kóros betegek placebo-hatásra történő dopamin-termelésérőllásd:
- R. de la Fuente-Fernández, T. J. Ruth, V. Sossi, M. Schulzer,
D. B. Calne és A. J. Stoessl: „Az elvárások és a dopamintermelés: a placebo-
hatás mechanizmusa Parkinson-kóros betegeknél", Science, 2001,
293(5532), 1164-66.
- R. de la Fuente-Fernández, A. G. Phillips, M. Zamburlini, V.
Sossi, D. B. Calne, T. J . Ruth é s A. J . Stoessl: „A jutalom elvárása é s a
dopamintermelés a ventrális striátumban", Behavioural Brain Research,
2002, 136(2), 359-63.
Az első bizonyíték, amely leírja, hogy placebo fájdalomcsillapító hatására
dopamin szabadul fel, itt olvasható: J . D. Levine, N. C. Gordon
és H. L. Fields: „A placebo fájdalomcsillapítók hatásmechanizmusa",
Lancet, 1978, 654-57.
Ez a tanulmány részletesen végigköveti a placebo és a kontrollterápia
egyes lépéseit, és megvitatja az agyi C T - k hasonlóságát olyan betegeknél,
akik Prozacot, illetve placebót kaptak: F. Benedetti, H. S. Mayberg, T.
D. Wager, C. S. Stohler és J . - K . Zubieta: „A placebo-hatás neurobiológiai
mechanizmusai", Journal ofNeuroscience, 2005, 25(45), 10390-402.
A placebót kapott betegek M R I vizsgálatairól és a placebóra jól reagáló
betegekről lásd:
- J.-K. Zubieta, J . A. Bueller, L. R. Jackson, D. J . Scott, Y. Xu, et al.:
„Endogén opioid-tevékenység által közvetített placebo-hatás m-receptorohon',
Journal ofNeuroscience, 2005, 25, 7754-62.
- T. D. Wager, D. J . Scott é s J . - K . Zubieta: „A placebo m-opioid
tevékenységre gyakorolt hatása embereknél fájdalom közben", Proceedings
of the National Academy of Sciences, U S A , 2007,104(26), 11056-61.
Néhány klinikai kísérlet eredménye elérhető a www.clinicaltrials
today.com/ centerwatch_clinical_tria/clinical_trial_results/ címen.
Az aciklovir krónikus fáradtság szindrómára gyakorolt hatását vizsgáló
kísérletről lásd S. E. Strauss, J. K. Dale, M. Tobi, T. Lawley, O.
Preble, R. M. Blaese, C. Callahan és W. Henle: „A krónikus fáradtság
szindróma kezelése aciklovirrel. A hatás elmaradása placebo-kontrollált
kísérlet esetén", New England Journal of Medicine, 1988, 319(26),
1692-98.
A hidrokortizonos kísérletről lásd: www.hhs.gov/news/press/ 1996pres/
961013.html.
A placebo asztmára gyakorolt hatásáról lásd:
- T. Luparello, H. A. Lyons, E. R. Bleecker és E. R. McFadden:
„A sugalmazás hatása a légúti reakciókra asztmás betegeknél", PsychosomaticMedicine,
1969, XXX, 819-25.
- E. R. McFadden, T. Luparello, H. A. Lyons és E. R. Bleecker:
„Akut asztmarohamok kiváltásának hatásmechanizmusa sugalmazással",
Psychosomatic Medicine, 1969, X X X I , 134-43.
A teljesítménynövelő placebók hatásáról lásd F. Benedetti, A. Pollo
és L. Colloca: „Az opioidok által kiváltott placebo-hatás fokozza a fájdalomtűrést
és a fizikai teljesítményt: doppingnak tekintendő-e ez a
sportversenyeken?" JournalofNeuroscience, 2007, 27(44), 11934-39.
A szállodai szobalányokról szóló tanulmányról lásd:
www.npr.org/templares/story/story.php?storyId=l 7792517.
Arról a kísérletről, amelyben a nők meggyőződése kihatott a matematikai
teljesítményükre lásd I. Dar-Nimrod és S. J. Heine: „A tudományos
elméletek ismerete hatással van a nők matematikai teljesítőképességére",
Science, 2006, 314(5798), 435.
A placebóra jól reagáló személyekről, valamint számos különféle placebotanulmányról
lásd Dániel Moerman: Meaning Medicine and the 'Placebo
Effect' (Cambridge University Press, 2002).
Az 1954-es, vérző fekélyekről szóló kísérletről Dániel Moerman fent
idézett könyvében olvashatunk.
A rejtett karfájásról szóló tanulmányról lásd F. Benedetti: „Az ópiátantagonista
naloxon és a kolecisztokinin-antagonista proglumid ellentétes
hatása a placebo fájdalomcsillapítókra", Pain, 1996, 64(3), 535-43.
A pozitív és negatív információk kíséretében beadott fogászati fájdalomcsillapítókról
lásd S. L. Gryll és M. Katahn: „A placebo-hatáshoz
társuló szituációs tényezők", Psychopharmacology, 1978, 57(3), 253-61.
A pozitív és a negatív háziorvosi tanácsadás hatásairól lásd K. B.
Thomas: „Háziorvosi betegellátás: van értelme pozitívnak lenni?" British
Medical Journal, 1987, 2 9 4 , 1 2 0 0 - 0 2 .
Az optimistákról és pesszimistákról, valamint a placebóra adott reakcióikról
lásd az alábbiakat:
- A pesszimistákról szóló tanulmányról lásd A. L. Geers, S. G. Heifer,
K. Kosbab, P. E. Weiland és S. J. Landry: „A személyiség szerepének
újragondolása a placebo-hatásnál: optimista beállítottság, szituációs
elvárások és a placebo válasz", Journal of Psychosomatic Research, 2005,
58(2), 212-17.
- Az optimistákról szóló tanulmányról lásd A. L. Geers, K. Kosbab,
S. G. Heifer, P. E. Weiland és J . A. Wellman, „További bizonyítékok
a placebo válaszreakció egyénenkénti változására interakcionista nézőpontból",
Journal of Psychosomatic Research, 2007, 62 (5), 563-70.
A kondicionált immunszupressziós kísérletről, amelyben „ciklosporin-
A-t alkalmaztak, lásd M. U. Goebel et al.: „Az immunszupresszió
viselkedés útján kondicionálható az embereknél", FASEB Journal, 2002,
1 6 , 1 8 6 9 - 7 3 .
Benedetti immun- és hormonrendszer-kondicionáló kísérleteiről lásd
F. Benedetti, A. Polio, L. Lopiano, M. Lanotte, S. Vighetti és I. Rainero:
„Tudatos elvárások és tudattalan kondicionálás fájdalomcsillapító,
motoros és hormonális placebo/nocebo válaszreakcióknál", Journal of
Neuroscience, 2002, 23, 4315-23.
3. fejezet
A 2008-ban végzett antidepresszáns-kutatásról, amely 80%-nál is magasabb
placebo-hatást mutatott ki, lásd I. Kirsch, B. J. Deacon, T. B.
Huedo-Medina, A. Scoboria, T. J . Moore é s B. T. Johnson: „A kezdeti
komolyság és az antidepresszánsok jótékony hatása: az élelmiszer- és
gyógyszer-ellenőrző hatóságokhoz benyújtott adatok metaanalízise",
PLoSMedicine, 2008. február, 5(2), e45, 0260-68.
Az ebben a fejezetben megemlített kísérletek közül többet is idéz
Dániel Moerman a fent említett kiváló könyvében. Mindenkinek csak
ajánlani tudom, aki a placebo-hatást és alkalmazási lehetőségeit jobban
meg akarja ismerni.
C. G. Helman idézetét lásd D. Peters (szerk.): Aplacebo-hatás szerepe
a komplementer gyógyászatban: elmélet, gyakorlat és kutatás című könyvének
„Placebók és nocebók: a meggyőződés kulturális szerkezete" című
fejezetében (Churchill Livingstone, 2001).
A kék és rózsaszín nyugtatókkal és serkentőkkel végzett kísérletről lásd
B. Blackwell, S. S. Bloomfield és C. R. Buncher, ,A placebo válaszok és
a nem gyógyszeres tényezők demonstrálása orvostanhallgatóknak", Láncét,
1972,1(7763), 1279-82.
Az injekciók és a tabletták különböző hatásáról az Egyesült Államokban
és Európában lásd A. J . de Craen, J . G. Tijssen, J . de Gans és J .
Kleijnen: „A placebo-hatás szerepe a migrén akut kezelésében: a szubkután
placebók eredményesebbek, mint az orális plzcebók", Journal of
Neurology, 2000, 247(3), 183-88.
A Tagamét franciaországi szerepléséről lásd R. Lambert et al.:
„A nyombél- és gyomorfekély kezelése cimetidinnel. Multicentrikus,
dupla-vak kísérlet", Gastroenterologie Clinique et Biologique, 1977, 1(11),
855-60. A Brazíliában végzett kísérletről lásd J . A. Salgado, C. A. de
Oliveira, G. F. Lima J r . és L. de Paula Castro: „Endoszkópos vizsgálatok
eredményei a gyomorfekély savlekötővel, cimetidinnel és placebóval
történő kezelését követően - a staging-vizsgálatok fontossága", Arquivos
De Gastroenterologia, 1981, 18(2), 51-3. Dániel Moerman mindkét tanulmányról
beszámol a fent idézett könyvében.
Dániel Moerman könyvében olvashatunk arról is, hogy a Tagamét
hatékonysága a Zantac megjelenésével visszaesett. Ugyanerről beszámol
Dr. Herbert Bensőn Timeless Healing című könyve is (Scribner, 1995).
A Keele-i Egyetem aszpirinkísérletéről lásd A. Branthwaite és P.
Cooper: „A márka szerepe a fájdalomcsillapítók hatékonyságában",
BritishMedicalJournal, 1981, 282, 1576-78.
Arról az elméletről, hogy a Viagra hatékonyságában szerepe van
a névválasztásnak lásd A. K. Vallance: „A semmiből is lehet valami:
a placebo-hatás", Advances in Psychiatric Treatment, 2006, 12, 287-96.
Arról, hogy a fekély gyógyítását vizsgáló kísérletek szerint négy
placebo jobb, mint kettő lásd A. J . de Craen, D. E. Moerman, S. H.
Heisterkamp, G. N. Tytgat, J . G. Tijssen é s J . Kleijnen: „A placebohatás
a nyombélfekély kezelésében", British Journal of Clinical Pharmacology,
1999, 48 (6), 853-60.
A klofibrát melletti kitartásról szóló kísérletről lásd a Coronary Drug
Project Research Group nevű kutatócsoport cikkét: „A kezelés melletti
kitartás és a koleszterinválasz hatása a halandóságra a Coronary Drug
Project vizsgálataiban", NewEnglandJournalofMedicine, 1980, 303(18),
1038-41.
A propranolol melletti kitartásról szóló kísérletről lásd E. J. Gallagher,
C. M. Viscoli és R. I. Horwitz: „A kezelés melletti kitartás és a rák kockázatának
összefüggése miokardiális infarktuson átesett nőknél", Journal
of the American Medical Association, 1993, 270(6), 742-44.
Az antibiotikumos kezelés melletti kitartásról szóló kísérletről lásd P.
A. Pizzo, K. J . Robichaud, B. K. Edwards, C. Scumaker, B. S. Kramer és
A. Johnson: „Rákos betegek orális antibiotikumokkal történő megelőző
kezelése: dupla-vak, randomizált, placebo-kontrollált kísérlet"', Journal of
Pediatrics, 1983, 102(1), 125-33.
A belső mellkasi artéria lekötéséről és a placebo érlekötésről lásd:
- E. G. Dimond, C. F. Kitde és J . E. Crockett: „A belső mellkasi artéria
és a placebo operáció összehasonlítása az angina pectoris kezelésében",
American Journal of Cardiology, 1960, 5, 483-86.
- L. A. Cobb, G. I. Thomas, D. H. Dillard, K. A. Merendino és R.
A. Bruce: „Belső mellkasi artéria lekötése dupla-vak módszerrel", New
EnglandJournalofMedicine, 1959, 260(22), 1115-18.
A naproxén-kísérletről, amelyben a betegek egy része tudatában volt,
hogy gyógyszert kap, a másik pedig nem, lásd J. F. Bergmann, O.
Chassany, J . Gandiol, P. Deblois, J . A. Kanis, J . M. Segrestaa, C. Caulin
és R. Dahan: „A tájékoztatáson alapuló beleegyezés hatása a placebo és
naproxén fájdalomcsillapítók működésére, véletlenszerűsített klinikai
vizsgálattal rákbetegség okozta fájdalmaknál", Clinicla Trials Meta-
Analysis, 1994, 29(1), 41-7.
Benedetti idézete: „A placebo-hatás megléte azt sugallja, hogy ki kell
bővítenünk az emberi képességek határairól alkotott fogalmainkat." a következő
helyen található: F. Benedetti, H. S. Mayberg, T. D. Wager, C. S.
Stohler és J . - K . Zubieta: „A placebo-hatás neurobiológiai mechanizmusai",
JournalofNeuroscience, 2005, 25(45), 10390-402.
4. fejezet
A szimfonikus zenészek agyában bekövetkezett változásokról lásd V.
Sluming, T. Barrick, M. Howard, E. Cezayirli, A. Mayes és N. Roberts:
„A voxel alapú morfometria a szürkeállomány sűrűségének megnövekedését
mutatta ki férfi szimfonikus zenészeknél", Neurolmage, 2002,
17(3), 1613-22.
Arról, hogy a vakok agyi térképeiben változás következik be, miközben
Braille-írást tanulnak lásd Dr. Norman Doidge: A változó agy (Park,
2011).
Arról, hogy a tanulók agyában változás következik be, miközben a
vizsgáikra készülnek lásd B. Draganski, C. Gaser, G. Kempermann, H.
G. Kuhn, J . Winkler, C. Büchel és A. May: „Az agy szerkezeti változásainak
időbeli és térbeli dinamikája hosszas tanulás után", Journal of
Neuroscience, 2006, 26(23), 6314-17.
A londoni taxisofőrökről szóló tanulmányt lásd E. A. Maguire, K.
Woollett és H. J. Spiers: „Londoni buszvezetők és taxisofőrök: strukturális
MRI és neuropszichológiai elemzés", Hippocampus, 2006, 16, 1091-101.
A matematikusok agyában bekövetkező változásokról lásd K. Aydin,
A. Ucar, K. K. Oguz, O. O. Okur, A. Agayev, Z. Ulnal, S. Yilmaz és C.
Ozturk: „A matematikusok parietális szürkeállomány-sűrűségének növekedése:
voxel-alapú morfometriás vizsgálat", American Journal of
Neuroradiology, 2007, 28(10), 1859-64.
A meditáció agyra gyakorolt hatásairól lásd S. W. Lazar, C. E. Kerr,
R. H. Wasserman, J . R. Gray, D. N. Greve, M. T. Treadway, M.
McGarvery, B. T. Quinn, J . A. Dusek, H. Bensőn, S. L. Rauch, C. I .
Moore és B. Fischl: „A meditációs élmény kapcsolatban áll a kéreg
megnövekedett vastagságával", Neuroreport, 2005, 16(17), 1893-97.
Az Eric Kandel-idézetet és a pszichoterápia okozta agyi változások
tárgyalását lásd Norman Doidge fent idézett művében.
A tanulmányt, amely arról szól, hogy a változatosabb környezet 15%-os
növekedést idézett elő a hippocampus tömegében, lásd G. Kemperman,
D. Gast és F. H. Gage: „Neuroplaszticitás öregkorban: a hippocampusos
idegsejtképződés tartós, ötszörös indukciója a környezet hosszú
távú változatosabbá tételével", Annak ofNeurology, 2002, 52, 135-143.
Lásd továbbá L. Lu, G. Bao, H. Chen, P. Xia, X. Fan, J . Zhang, G. Pei
és L. Ma: „A szociális környezet hatása a hippocampusos idegsejtképződésre
és a neuroplaszticitásra", ExperimentálNeurology, 2003, 183(2),
600-09.
Arról a felfedezésről, hogy a hippocampusban idegsejtek keletkeznek
lásd P. S. Eriksson, E. Perfilieva, T. Björk-Eriksson, A.-M. Alborn, C.
Nordborg, D. A. Peterson és F. H. Gage: „Idegsejtképződés a felnőtt
ember hippocampusában", Nature Medicine, 1998, 4(11), 1313-17.
A felnőttkori idegsejtképződés felfedezéséről mind a mai napig az
imént említett tanulmányban olvashatunk. A kutatók gyógyíthatatlan
betegektől kaptak engedélyt, hogy biológiai markert (bróm-dezoxi-uridint,
BrdU ) fecskendezzenek az agyukba, így haláluk után a sejtképződés
ismertté vált.
Az idegsejtképződésről jó összefoglalót ad P. Taupin és F. H Gage tanulmánya:
„Felnőttkori idegsejtképződés és idegi őssejtek emlősök központi
idegrendszerében", Journal of Neuroscience Research, 2002, 69,
745-49.
5. fejezet
Az agyról és arról, hogy hogyan változik, meg a gondolatok és érzelmek
hatására, jó összefoglalót nyújt J o e Dispenza: Evolve Your Brain című
könyve (Health Communications Inc., 2007).
Arról a kísérletről, amely bebizonyította, hogy az ellenségesség lelassítja
a sebgyógyulást lásd J . K. Kiecolt-Glaser, T. J . Loving, J . R. Stowell,
W. B. Malarkey, S. Lemeshow, S. L. Dickinson és R. Glaser: „Ellenséges
házastársi interakciók, gyulladáskeltő citokin termelődése és a sebgyógyulás"',
Archives ofGeneralPsychiatry, 2005, 62(12), 1377-84.
A stressz növekedésihormon-szintre gyakorolt hatásáról és a gének
„felerősítéséről" és „visszafogásáról" lásd S. Roy, S.Khanna, P . - E .
Yeh, C. Rink, W. B. Malarkey, J . Kiecolt-Glaser, B. Laskowski, R.
Glaser és C. K. Sen: „Sebkörnyéki neutrofil transzkriptómák a pszichikai
stresszre adott válaszreakciókban fiatal férfiaknál", Gene Expression,
2005,12(4-6), 273-87.
Arról, hogy a szociális támasz meggyorsítja a sebgyógyulást lásd C. E.
Detilhon, T. K. S. Craft, E. R. Glaser, B. J . Prendergast é s A. C. D e -
Vries: „A sebgyógyulás szociális elősegítése", Psychoneuroendocrinology,
2004, 29(8), 1004-11.
A gének kijátszása az epigenetika területére vezet. Az epigenetikáról
többet megtudhatunk Bruce Lipton: Tudat: a belső teremtő című könyvéből
(Édesvíz, 2006). Lásd még Dawson Church: The Genie in Your Genes
című könyvét (Elite Books, 2007).
Az idegsejtképződésről és arról az elméletről, hogy az elme kapcsolatban
áll az őssejtek DNS-állományával lásd Ernest L. Rossi: The Psychobiology
of Gene Expression (Norton, 2002).
6. fejezet
Arról a kísérletről, amelyben fájdalmat idéztek elő az ujjakban lásd G.
Montgomery és I. Kirsch: „A placebo fájdalomcsillapítás mechanizmusa:
empirikus kutatás", Psychological Science, 1996, 7(3), 174-76.
A kapszaicines kísérletről lásd F. Benedetti, C. Arduino és M. Amanzio:
„Opioid rendszerek szomatotopikus aktiválása a fájdalomcsillapítás
célirányos elvárásainak útján", The Journal of Neuroscience, 1999, 19(9),
3639-48.
Egy e-mail-váltás során megkérdeztem Fabrizio Benedettit, hogy ha
valaki két betegségben szenvedne, és az egyikre placebót kapna (azt gondolvári,
hogy valódi gyógyszert kap), de a másikra semmit, akkor vajon
csak abból a betegségéből gyógyulna-e meg, amelyre a placebót kapta.
Ha mondjuk egy Parkinson-kóros beteg, aki egyúttal fejfájástól is szenved,
gyógyszert kapna a Parkinson-kórra (ami igazából placebo lenne),
akkor nála a kézremegés enyhülne, de a fejfájás nem, és vice versa? Benedetti
professzor azt mondta, hogy igen, minden valószínűség szerint ez
lenne a helyzet.
A Karolinska Intézet kísérletéről, amely szerint az ujjak, a lábujjak és
a nyelv képzeletbeli mozgatása aktiválja a hozzájuk tartozó agyi régiókat,
lásd H. H. Ehrsson, S. Geyer és E. Naito: „Az ujjak, a lábujjak és a
nyelv képzeletbeli, akaratlagos mozgatása aktiválja a megfelelő, szervspecifikus
motoros mozgásokhoz tartozó agyterületeket", Journal of Neurophysiology,
2003, 90(5), 3304-16.
A zongorás kísérletről lásd A. Pascual-Leone, D. Nguyet, L. G.
Cohen, J . P. Brasil-Neto, A. Cammarota é s M. Hallet: „Izomválaszok
modulációja transcranialis mágneses ingerléssel új finommotoros képességek
elsajátítása közben", Journal of Neurophysiology, 1995, 74(3),
1037-45.
Arról a kísérletről, amelyben az önkéntesek ujjai 35%-kal erősödtek
meg a képzeletbeli edzéstől lásd V. K. Ranganathan, V. Siemionow,
J. Z. Liu, V. Sahgal és G. H. Yue: „Az elme erejétől az izom erejéig -
izomerő növelése az elme segítségével", Neuropsychologia, 2004, 42(7),
944-56. Lásd még G. Yue és K. J . Cole: „Az erő megnő a motoros
edzésprogramtól: a maximális önkéntes és az elképzelt izom-összehúzódásos
edzés összehasonlítása", Journal of Neurophysiology, 1992, 67(5),
1114-23.
Arról, hogy az izom különbözően aktiválódik, ha különböző méretű
súlyokat képzelünk el lásd A. Guillot, F. Lebon, D. Rouffet, S. Champely,
J . Doyon és C. Collet: „Izomválaszok mint izomösszehúzódás-típusok
a mozgásos fantáziaképek közben", International Journal ofPsychopsychology,
2007, 66(1), 18-27.
A tanulmányt, amelyben egy mind a négy végtagjára bénult beteg az
elméjével megnyitott egy e-mailt lásd L. R. Hochberg, M. D. Serruya, G.
M. Friehs, J . A. Mukand, M. Saleh, A. H. Caplan, A. Branner, D. Chen,
R. D. Penn és J. P. Donoghue: „Protetikai eszközök idegi irányítása
mind a négy végtagján bénult betegnél" Nature, 2006, 442, 164-71.
A virtuálisvalóság-szimulátorokban való képzeletbeli járkálásról lásd
G. Pfurtscheller, R. Leeb, C. Keinrath, D. Friedman, C. Neuper, C.
Guger és M. Slater: „Séta gondolatban", Brain Research, 2006, 1071(1),
145-52.
Azokról a tükörneuronos kísérletekről, amelyekben önkéntesek a kezük,
a szájuk vagy a lábuk mozgását figyelték lásd G. Buccino, F. Binkovski,
G. R. Fink, L. Fadiga, L. Fogassi, V. Gallese, R. J . Seitz, K.
Zilles, G. Rizzolatti és H.-J. Freund: „A cselekvések figyelemmel követése
szomatotopikusan aktiválja a premotoros és parietális területeket:
fM RI-vizsgálat", European Journal ofNeuroscience, 2001, 13(2), 400-04.
A „Csavard be, mint Beckham" című tanulmányt lásd P. Bach és S.
P. Típper: „Csavard be, mint Beckham: híres sportolók motoros képességeinek
átélése", Quarterly Journal of Experimentál Psychology, 2006,
59(12), 2033-39.
A kísérletről, amelyben önkéntesek az ujjuk izomerejét növelték azáltal,
hogy edzést néztek lásd C. A. Porro, P. Facchin, S. Fusi, G. Dri és L. Fadiga:
„Izomerő-növekedés cselekvések megfigyelése után: viselkedési és
neurofiziológiai vizsgálatok", Neuropsychologia, 2007, 45(13), 3114-21.
Arról a kísérletről, amelyben stroke-betegek állapotjavulása következett
be az által, hogy mások hétköznapi cselekedeteit nézték lásd
D. Érteit, S. Small, A. Solodkin, C. Dettmers, A. McNamara, F. Binkofski
és G. Buccino: „A cselekvés megfigyelése pozitív hatással van
a mozgássérült stroke-betegek rehabilitációjára", Neurolmage, 2007, 36,
2. Melléklet, T 1 6 4 - 7 3 .
Arról, hogy tükörneuronok aktiválódtak, miközben valaki gitáron játszott
lásd G. Buccino, S. Vogt, A. Ritzl, G. R. Fink, K. Zilles, H.-J.
Freund és G. Rizzolatti: „A kézmozdulatok utánzásos tanulása mögötti
idegi hálózatok működése: funkcionális fMRI vizsgálat", Neuron, 2004,
42, 323-34.
Arról, hogy az agy aktiválódik, ha mozgásokat leíró mondatokat hallunk
lásd G. Buccino, L. Riggio, G. Melli, F. Binkofski, V. Gallese és G.
Rizzolatti: „A cselekvéseket leíró mondatok hallása változásokat idéz elő
a motoros rendszer aktivitásában: összetett, transzkraniális mágneses
stimulációs és viselkedéses kísérlet", Cognitive Brain Research, 2005,
24(3), 355-63. Lásd még M. Tettamanti, G. Buccino, M. C. Saccuman,
V. Gallese, M. Danna, P. Scifo, F. Fazio, G. Rizzolatti, S. F. Cappa és
D. Perani: „A cselekvéseket leíró mondatok hallgatása aktiválja a frontoparietális
motoros hálózatokat", Journal of Cognitive Neuroscience,
2005,17(2), 2 7 3 - 8 1 .
Arról, hogy a beszéd hallgatása aktiválja a nyelvizmokat lásd L. Fadiga,
L. Craighero, G. Buccino é s G. Rizzolatti: „A beszéd hallgatása
specifikus változásokat idéz elő a nyelvizmok ingerlékenységében: transzkraniális
mágneses stimulációs vizsgálat", European Journal of Neuroscience,
2002, 15(2), 399-402.
Jó összefoglalás található a tükörneuron-kutatásokról a következő tanulmányban:
G. Buccino, A. Solodkin és S. L. Small: „A tükörneuronrendszer
működése az idegrendszeri rehabilitáció vonatkozásában",
Cognitive and Behavioural Neurology, 2006, 19(1), 55-63.
Arról, hogy megnő egy adott testrész érzékenysége, ha valaki másnak
ugyanezt a testrészét nézzük lásd P. Bach, N. A. Peatfeld és S. P. Tipper:
„A figyelem összpontosítása egyes testrészekre: a téri figyelem szerepe a
cselekvések észlelésében", Experimental Brain Research, 2007, 178(4),
509-17.
A katatim képélmény-terápia alkalmazásáról a krónikus obstruktiv
légúti betegség ( C O P D ) kezelésében lásd S. W.-S. Louie: „A katatim
képélmény-terápia hatása C O P D betegeknél", Occupational Therapy
International, 2004, 11(3), 145-59.
A katatim képélmény-terápia alkalmazásáról az osteoarthritis kezelésében
idős nőknél lásd C. L. Baird és L. P. Sands: „A katatim képélmény-
terápia hatása idős, osteoarthritis-beteg nők életminőségére", Research
in Nursing& Health, 2006, 29(5), 442-51.
A katatim képélmény-terápia alkalmazásáról a szövetek közti hólyaggyulladás
kezelésében lásd D. J . Carrico, K. M. Peters és A. C. Diokino:
„Katatim képélmény-terápia interstitialis cystitisben szenvedő nőknél:
egy véletlenszerűsített, kontrollált, prospektiv kísérlet eredményei",
Journal of Alternative and Complementary Medicine, 2008, 14(1), 53-60.
Arról, hogy a katatim képélmény-terápia milyen hatással van a mellrák
újbóli megjelenésére lásd L. Freeman, L. Cohen, M. Stewart, R.
White, J . Link, J . L. Palmer é s D. Welton: „Képélmény-terápia gyógyuló
mellrákbetegeknél: a hatékonyság és a biztonság klinikai vizsgálata",
Journal of the Society of Integrative Oncology, 2008, 6(2), 67-75.
A katatim képélmény-terápia alkalmazásáról az epehólyag-eltávoh'tás
utáni hegek gyógyításában lásd C. Holden-Lund: „A katatim képélménnyel
elért relaxáció hatásai a műtéti stresszre és a sebgyógyulásra",
Research in Nursing and Health, 2007, 11(4), 235-44.
A katatim képélmény-terápia alkalmazásáról a fibromialgiás fájdalmak
kezelésében lásd E. A. Fors, H. Sexton és K. G. Götestam:
„A katatim képélmény-terápia és az amitriptilin mindennapos alkalmazása
a fibromialgiás fájdalmak kezelésére: egy prospektiv, randomizált,
kontrollált vizsgálat eredményei", Journal of Psychiatric Research, 2002,
36(3), 179-87.
A vizualizációs képességek hatásáról lásd:
- E. Watanebe, S. Fukuda, H. Hara, Y. Maeda, H. Ohira és T.
Shirakawa: „A katatim képélmény-terápiával elért relaxáció különbözőségei
egészséges közösségi mintában", Alternative Thérapies in Health
andMedicine, 2006, 12(2), 60-66.
- E. Watanebe, S. Fukuda és T. Shirakawa: „A katatim képélmény
program rendszeres gyakorlásának hatásai egészséges felnőttekre",
BMC Complementary and Alternative Medicine, 2005, 5, 21.
- K. Kwekkeboom, K. Huseby-Moore és S. Ward: „A képzelőtehetség
és a katatim képélmény hatékony kihasználása", Research in
Nursing and Health, 1998, 21(3), 189-98.
A mentális képek alkalmazásáról stroke-betegek rehabilitációjában
lásd:
- S. J. Page, P. Levine és A. Léonard: „Mentális gyakorlatok krónikus
stroke-betegeknél: egy randomizált, placebo-konrollált kísérlet eredményei",
Stroke, 2007, 38(4), 1293-97.
- S. J. Page, P. Levine és A. C. Léonard: „ A mentális gyakorlatok
károsodott végtagok használatára és működésére gyakorolt hatása krónikus
stroke-betegeknél", Archives ofPhysical Medicine and Rehabilitation,
2005, 96(3), 399-402.
A mentális képek alkalmazásáról gerincsérültek rehabilitációjában
lásd S. C. Cramer, E. L. Orr, M. J . Cohen é s M. G. Lacourse: „A mentális
képgyakorlatok hatása krónikus, teljes gerincsérülést követően",
ExperimentálBrain Research, 2007, 177(2), 233-42.
A mentális képek alkalmazásáról Parkinson-kóros betegeknél lásd
R. Tamir, R. Dickstein és M. Huberman: „A mozgásos képek és a fizikai
gyakorlatok együttes alkalmazása Parkinson-kóros betegek csoportos
terápiájában", Neurorehabalitation andNeuralRepair, 2007, 21(1),
6 8 - 7 5 .
A mentális képek kutatásáról jó összefoglalót nyújt a következő írás:
R. Dickstein és J. E. Deutsch: „Mozgásos képek alkalmazása a fizioterápiás
gyakorlatban", Physical Therapy, 2007, 87(7), 942-53.
A vizualizáció alkalmazásáról asztmás betegeknél lásd L. W. Freeman és
D. Welton: „A mentális képek, a kritikai gondolkodás és az asztma megismertetésének
hatásai felnőtt asztmás betegeknél: kísérleti tanulmány",
The Journal of Alternative and Complementary Medicine, 2005, 11(1),
5 7 - 6 8 .
7. fejezet
A 2004-es metaanalízist, amely a stressz és az immunrendszer kapcsolatát
vizsgálja lásd S. Segerstorm és G. E. Miller: „A pszichikai stressz és
az ember immunrendszere: 30 év vizsgálatainak metaanalízise", Psychological
Bulletin, 2004, 130(4), 601-30.
A stressznek a sebfolyadék összetételére gyakorolt hatását lásd E.
Broadbent, K. J . Petrie, P. G. Alley és R. J . Booth: „A pszichikai stressz
hátráltatja a műtéti hegek gyógyulását", Psychosomatic Medicine, 2003,
65, 865-69.
Arról, hogy a stressz milyen hatással van a HIV-betegségre, és hogyan
növeli a vírus szaporodását lásd S. W. Cole, B. D. Naliboff, M. E.
Kemény, M. P. Griswold, J . L. Fahey é s J . A. Zack: „A H A A R T kezelésre
adott hiányos válasz magas vegetatív idegrendszeri aktivitású HIVbetegeknél",
Proceedings of the National Academy of Sciences, U S A , 2001,
98(22), 12695-700.
A 18 hónapig tartó vizsgálatról, amelyben a félénkség és a vírus szaporodásának
gyorsasága közti összefüggést vizsgálták lásd S. W. Cole,
M. E. Kemény, J . L. Fahey, J . A. Zack é s B. Naliboff: „Pszichés kockázati
tényezők a H I V kórfejlődésében: a vegetatív idegrendszer szerepe",
Biological Psychiatry, 2003, 54(12), 1444-56.
Arról, a kísérletről, amelyben diákok négy egymást követő napon leírták
traumatikus élményeiket lásd J. W. Pennebaker és S. K. Beáll:
„Szembenézés a traumatikus élményekkel: a szorongás és a betegség
megértése íúé", Journal of Abnormal Psychology, 1986, 95(3), 274-81.
A traumatikus élmények leírása és a hepatitis B védőoltás összefüggéséről
lásd K. J . Petrie, R. J . Booth, J . W. Pennebaker, K. P. Davison és
M. G. Thomas: „A traumák elmesélése és a hepatitis B védőoltásra
adott válasz*', JournalofConsulting and Clinical Psychology, 1995, 63(5),
787-92.
Arról, hogy az írás milyen hatással van a vírusterhelésre és a C D 4 sejtszámra
a HIV-betegeknél lásd K. J. Petrie, I. Fontanilla, M. G. Thomas,
R. J. Booth és J . W. Pennebaker: „Az érzelmek írásos kifejezésének hatása
a humán immundeficiencia vírussal fertőzött betegek immunműködésére:
randomizált kísérlet", Psychosomatic Medicine, 2004, 66, 272-5.
Az érzelmi támasz mellrákbetegek egészségére gyakorolt hatásáról
lásd B. L. Andersen, W. B. Farrar, D. Golden-Kreutz, C. F. Emery, R.
Glaser, T. Crespin és W. E. Carson: „Amennyiben pszichológiai beavatkozás
által csökken a distressz, ez elősegíti a rákbetegek egészségi állapotának
javulását", Brain, Behaviour and Immunity, 2007, 21(7), 953-61.
A tudatos figyelmen alapuló stresszkezelés (MBSR) mellrákos és
prosztatarákos betegekre gyakorolt hatásáról lásd:
- L. E. Carlson, M. Speca, P. Faris és K. D. Patel: „A tudatos figyeimen
alapuló stresszkezelés ( M B S R ) hatásai a pszichére, az immunrendszerre,
az endokrin rendszerre és a vérnyomásra a mellrákos és
prosztatarákos betegeknél", Brain, Behaviour and Immunity, 2007, 21(8),
1038-49.
- L. E. Carlson, M. Speca, K. D. Patel és E. Goodey: „A tudatos figyelmen
alapuló stresszkezelés hatása az életminőségre, a hangulatra és a
kortizol stresszhormonok, a dehidroepiandroszteron-szulfát ( D H E A S ) ,
valamint a melotonin koncentrációjára mellrákos és prosztatarákos ambuláns
betegeknél", Psychoneuroendocrinology, 2004, 29(49), 448-74.
- M. Speca, L. E. Carlson, E. Goodey é s M. Angen: „Randomizált,
várólistával kontrollált klinikai vizsgálat: a tudatos figyelmen alapuló
stresszkezelés hatásai a hangulatra és a stressztünetekre rákos járóbetegeknél"
, PsychosomaticMedicine, 2000, 62(5), 613-22.
Arról, hogy 2-es típusú cukorbetegek glükózszintjét M B S R segítségével
szabályozták lásd S. Rosenzweig, D. K. Reibel, J . M. Greeson, J . S.
Edman, S. A. Jasser, K. D. McMearty é s B. J . Goldstein: „A tudatos figyelmen
alapuló stresszkezelés és a vércukorszint sikeresebb szabályozása
2-es típusú cukorbetegség esetén: kísérleti tanulmány", Alternative
Therapies in Health and Medicine, 2007, 13(5), 36-8.
Arról, hogy a meditáció javítja a hangulatot és csökkenti a stresszt és a
szorongást felnőtteknél lásd J . D. Lane, J . E. Seskevich é s C. F. Pieper:
„A rövid meditációs tréning képes rá, hogy javuljon a stressz megítélése
és a rossz hangulat", Alternative Therapies in Health and Medicine, 2007,
13(1), 38-44.
A meditáció hatásairól a genetika szintjén lásd J. A. Dusek, H. H.
Otu, A. L. Wohlhueter, M. Bhasin, L. F. Zerbini, M. G. Joseph, H.
Bensőn és T. A. Liberman: „Relaxációs válasszal stresszellenes genomikai
válaszok válthatók ki", PloS ONE, 2008, 3(7), e2576,1-8.