Eckhart Tolle a karmáról

Eckhart Tolle a karmáról
Kérdés: :Te úgy beszélsz a Jelenlétről és a Létről, mint arról a kulcsról, ami
kedvét leli a formában, valamint pozitív körülményeket teremt, vagy enyhíti a
körülményeket. A karma az hogyan illeszkedik mind ehhez?
Eckhart:Mindenki egy bizonyos külső környezetbe születik bele. Valamint,
mindenki bizonyos hajlamokkal születik – ezek, részben, lehetnek genetikusak,
részben, lehetnek más dolgok is. Más szavakkal, egy személy bizonyos mintákkal
születik. Nem kell megvizsgálnunk, hogy ezek honnan jönnek, de a tény az, hogy
egy emberi lény, egy bizonyos környezetbe születik bele. Ez lehet erőszakos,
vagy lehet viszonylag békés. Egy személy belső mintákkal születik, amiket
örökölsz. Még a fájdalomtest is részben örökölt.
Egy egész készlete van a kondicionálásnak, ami akkor történik meg, mikor egy
környezetbe bekerülsz. A környezeti állapotokat te támogatod, és ebben nincs
választás – ezek csupán befolyásolások. Önmagadat, ebben a világban, bizonyos
olyan öntudatlan mintákkal együtt találod meg, amik annak a személynek
vannak meg, aki kondicionálttá válik. A karma, ahogy én látom azt, az az
öntudatlan mintázat, ami futtatja az életedet. A karma, az részben kollektív,
és részben személyes. A karmát, nem pusztán, mint egy rajtad kívül álló
absztrakt témaként értheted meg, azt csak önmagad megfigyelése által értheted
meg, s eztán tudhatsz meg számos más egyéb dolgot is. Ha meg akarod érteni a
karmát, akkor önmagadra kell ránézned.
Én akkor kezdtem megérteni, hogy mi is a karma, mikor valami olyan bukkan fel,
ami egyáltalán nem a karma része volt. Itt van a kulcs – a tudatosság
felbukkanása, vagy a Jelenlét, vagy a spirituális felébredés, ami nem része a
karmának. Ez egy másik dimenzió, ami lebontja a karma birodalmát. Te nem
azáltal válsz felébredetté, hogy felhalmozod - ahogy néha keleten mondják - „a
jó karmát.” Ez rendben van ezen a szinten, egy kicsit még kényelmesebbé
teheted a börtönödben a falakat vagy a berendezést, de van valami, ami
totálisan túl van a karmán, ami az életed bármely pontjánál bejöhet.
Az újra-születés, az persze, a karma része. A mélyebb jelentése az újraszületésnek,
az a formával való azonosulás. Nekünk egyáltalán nem kell hinnünk
semmilyen lélekvándorlásban, vagy bármiben, ránézhetsz az újra-születésre a
saját életedben is. Mindenkor, mikor egy gondolattal azonosítod magad, ami
felbukkan, ami forma, akkor te abba gondolatba születsz bele. Önazonosságod,
önérzeted, abban van. Ez a karma. Karmád, az öntudatlan azonosulás ezekkel a
gondolat mintákkal, amiket örököltél – a kondicionált. Ez, a tudatosság teljes
azonosulása a kondicionált mintákkal. Az egyén úgy is mondhatná, a tudatosság
álmodik. Ez az, amiért a „felébredés” szót használjuk számos spirituális
hagyományban. A tudatosság az felébredés - a tudatosság mikor meg egy
álomszerű állapotban van, akkor te öntudatlan mintákkal vagy azonosulva. Egy
nap sokszor újra beleszületsz egy érzelmi vagy mentális reakcióba, azokba a
gondolatokba, amik felbukkannak.
A karma teremtés, a külsőben, megerősíti, hogy ez helytálló. Így, ha te azt
gondolod, hogy a világ tele van gonosz emberekkel, akkor számos gonosz
emberrel fogsz találkozni – más szavakkal, öntudatlan emberekkel. Még azokat
az embereket is, akik félúton vannak a tudatosság és az öntudatlanság közt, a
hited, öntudatlanságba fogja belehúzni. A karma, az a komplett hiánya a tudatos
Jelenlétnek. Ez automatikus. Ez magától játszódik le.
Az idő nem szabadít meg téged a karmától. Ez egy olyan félreértés, hogy ha
pusztán elég időt töltesz el, akkor végül szabaddá válhatsz a karmától. A karma
megújítja önmagát és megismétli önmagát. Az egyetlen dolog, ami
megszabadíthat téged a karmától, az a Jelenlét felbukkanása. Bármely ponton, a
karma kerekében, a Jelenlét bejöhet. Ez megtörténhet egy halálra ítélt bűnözőnél
a börtönben. Ez megtörténhet olyas valakinél is, aki még csak nem is hallott
semmilyen spirituális dologról sem. Ez megtörténhet olyas valakinél is, aki
harminc éve meditál.
A Jelenlét szabadít meg téged a karmától. Nem mindtől egyszerre. A karmának
roppant nagy lendülete van. A gondolat minták, az emocionális minták, a reaktív
minták. Ahogy a Jelenlét felbukkan, a karma úgy csökken fokozatosan, és úgy
fogod megtapasztalni azoknak a mintáknak az elhalványodását is. Nem az
számít, hogy sokkal több-e az, mivel mihelyst jelen vagy, azok a gondolat
minták, lehet, hogy még mindig felbukkannak ugyan, de már nem lesznek
problematikusak. Nem okoznak már olyan szenvedést, mint amit azelőtt okoztak,
mivel ők már meglátszódtak a tudatosság fényében. A tudatosság fényében, a
minták már nem uralják az életedet.
A fájdalomtest, a karma része, ami valamiben lehet erős és másban meg annyira
nem. Amint a Jelenlét felbukkan, te megszabadultál a karmától. Ekkor, egy
másik, teljesen eltérő tényező jön be az életedbe. Például, egy személy számára
arra, hogy szabaddá váljon a kollektív karmától, neked tekintélyes mennyiségű
Jelenlét kell, hogy ez bejöjjön. Ekkor, az fog elmozdítani téged, akár belsőleg,
vagy lehet, hogy önmagadat valahol máshol találod. Egy olyan személy esetén,
aki roppant nagy kollektív karmába született bele, ott tekintélyes mennyiségű
Jelenlétre van szükség, hogy az egyént ne rángassa bele abba. Mikor Hitler
hatalomra került, nem sok ember volt képes arra, hogy eltávolítsa önmagát. Volt
néhány, és ők otthagyták. Látták azt, hogy mi történik és elég erősek volt ahhoz,
hogy ne azonosuljanak a kollektívvel. Ahhoz, hogy magadat kiszedd abból a
kollektív karmából, ahhoz tekintélyes Jelenlét szükségeltetik – s néhány
embernek meg van ez. A sorsunk ekkor az, hogy az által haladjuk meg a karmát,
hogy csatlakozunk a Jelenléthez.
Mindenki, aki ébred, előbb vagy utóbb, úgy fogja találni, hogy afféle, mások
tanítójává válik. Amit egy spirituális tanító tesz, az hogy rámutat az öntudatlan
minták azonosulásából való, felébredés lehetőségére. A spirituális tanító arra
tanít téged, hogy haladj túl a karmán. Ez a te rendeltetésed, és ez fog annyira
megnövekedni, hogy vagy egy hivatalos, vagy egy hétköznapi tanítóvá leszel. A
spirituális felébredés és a karmából való kilépés, ugyanaz a dolog. Számos
ember fog vonzódni hozzád. Bárki, aki felébredési folyamaton halad keresztül, az
már egy tanító. A tanítás azt jelenti a számodra, hogy te magad, a tágasságból
figyelsz, mikor valaki beszél, vagy feltesz egy kérdést, vagy a problémáiról
beszél neked. Lehet, hogy felfogod fedezni, hogy a válasz, abból Csendből jön
elő, amelyben te figyelsz. Nincs értelme a számodra annak, hogy „Tanítani
fogom ezt a személyt most.” Azt fogod felfedezni, hogy a tanítás spontán.
Segíteni fogsz az embereknek, hogy kilépjenek az öntudatlansággal való
azonosulásból, ami azt jelenti, hogy meghaladják a karmát. Ez alkalmazva van
mindenkire, aki felébredő.
Ahogy tanítasz, a Tudatosság összhangba kerül az elméddel. Elméd képes
ráhangolódni a mélyebb tudatosságra, s mint egy eszközként lehet használni azt.
Aztán a szádból szavak jönnek elő. Legvégül is, igazából csak egy tanító van, a
felébredt Tudatosság, a tanító. Tanítani csak azok tudnak, kikben már bizonyos
fokú készenlét van. A tanításnak beérkezettnek kell lenni. Ha az csak egy elmesűrűsödés,
akkor a tanítás nem fog megtörténni.
Csodálkozni fogsz, amikor az emberek vonzódnak hozzád – olyan emberek, akik
készen állnak – s magad úgy találod majd, hogy valami olyas valamit mondasz,
amit még magad se tudtál. Ez csak akkor van, mikor arra a kérdésre, ami fel lett
téve, a Tudatosság reagál. Ahogy tanítsz, úgy tanulsz. Ráébredések jönnek. A
tanítás és a tanulás, ugyanaz a folyamat. Ez mélyebben történik, mint amin
tanítasz. Azért vagy itt, hogy segíts az embereknek túlhaladni a karmán.
A lényeges dolog az, hogy tudd – az idő nem szabadít meg a karmától. Az egós
elme mondja ezt, „Nekem több időre van szükségem, hogy szabaddá váljak.” Az
egyetlen dolog, amire az embereknek lehet, hogy még több idő kell, az az, hogy
nekik idő kell arra, hogy ráébredjenek, hogy nekik nem kell idő. Lehet, hogy ez
további húsz év szenvedés a számukra arra, hogy rájöjjenek – nekik nem kell
idő. Lehet, hogy egy kicsit többet kell szenvedniük, mielőtt ráébrednének az
időtlen hatalmára. Az időtlen, az persze, a karma vége.